China, New Zealand, and the

Complexities of Globalization:
Asymmetry, Complementarity, and
Competition 1st Edition Tim Beal
Visit to download the full and correct content document:
https://textbookfull.com/product/china-new-zealand-and-the-complexities-of-globalizat
ion-asymmetry-complementarity-and-competition-1st-edition-tim-beal/
More products digital (pdf, epub, mobi) instant
download maybe you interests ...

Biota Grow 2C gather 2C cook Loucas

https://textbookfull.com/product/biota-grow-2c-gather-2c-cook-
loucas/

The globalization of international society 1st Edition

Tim Dunne

https://textbookfull.com/product/the-globalization-of-
international-society-1st-edition-tim-dunne/

European Competition Policy and Globalization 1st

Edition Chad Damro

https://textbookfull.com/product/european-competition-policy-and-
globalization-1st-edition-chad-damro/

Sociologies of New Zealand Charles Crothers

https://textbookfull.com/product/sociologies-of-new-zealand-
charles-crothers/
US China Competition and the South China Sea Disputes
1st Edition Huiyun Feng Editor Kai He Editor

https://textbookfull.com/product/us-china-competition-and-the-
south-china-sea-disputes-1st-edition-huiyun-feng-editor-kai-he-
editor/

The Palgrave Handbook of Australian and New Zealand

Criminology, Crime and Justice 1st Edition Antje
Deckert

https://textbookfull.com/product/the-palgrave-handbook-of-
australian-and-new-zealand-criminology-crime-and-justice-1st-
edition-antje-deckert/

The Law of Coastal Adaptation: Insights from Germany

and New Zealand Linda Schumacher

https://textbookfull.com/product/the-law-of-coastal-adaptation-
insights-from-germany-and-new-zealand-linda-schumacher/

The Globalization of Foreign Investment in Africa The

Role of Europe China and India 1st Edition Adams Bodomo

https://textbookfull.com/product/the-globalization-of-foreign-
investment-in-africa-the-role-of-europe-china-and-india-1st-
edition-adams-bodomo/

Exploring the History of New Zealand Astronomy Trials

Tribulations Telescopes and Transits 1st Edition Wayne
Orchiston

https://textbookfull.com/product/exploring-the-history-of-new-
zealand-astronomy-trials-tribulations-telescopes-and-
transits-1st-edition-wayne-orchiston/
Tim Beal
Yuanfei Kang

china,
new zealand,
and the complexities
of globalization

Asymmetry,
Complementarity, and
Competition
China, New Zealand, and the Complexities of
Globalization
 Tim Beal • Yuanfei Kang

China, New Zealand,

and the Complexities
of Globalization
Asymmetry, Complementarity, and Competition
Tim Beal Yuanfei Kang
Retired; formerly School of Marketing School of Management
and International Business Massey University School of
Victoria University of Wellington Management
Featherston, New Zealand Auckland, New Zealand

ISBN 978-1-137-52227-6    ISBN 978-1-137-51690-9 (eBook)

DOI 10.1057/978-1-137-51690-9

Library of Congress Control Number: 2016960891

© The Editor(s) (if applicable) and The Author(s) 2016

This work is subject to copyright. All rights are solely and exclusively licensed by the
Publisher, whether the whole or part of the material is concerned, specifically the rights of
translation, reprinting, reuse of illustrations, recitation, broadcasting, reproduction on
microfilms or in any other physical way, and transmission or information storage and retrieval,
electronic adaptation, computer software, or by similar or dissimilar methodology now
known or hereafter developed.
The use of general descriptive names, registered names, trademarks, service marks, etc. in this
publication does not imply, even in the absence of a specific statement, that such names are
exempt from the relevant protective laws and regulations and therefore free for general use.
The publisher, the authors and the editors are safe to assume that the advice and information
in this book are believed to be true and accurate at the date of publication. Neither the pub-
lisher nor the authors or the editors give a warranty, express or implied, with respect to the
material contained herein or for any errors or omissions that may have been made.

Cover illustration: © kosmozoo / Getty Images

Printed on acid-free paper

This Palgrave Macmillan imprint is published by Springer Nature

The registered company is Nature America Inc.
The registered company address is: 1 New York Plaza, New York, NY 10004, U.S.A.
 Contents

1 China’s Economic Growth and Its Influence on

New Zealand   1
Yuanfei Kang

2 The Historical Legacy—Themes and Issues  31

Tim Beal

3 Trade with the People’s Republic of China—The

Early Years  73
Tim Beal

4 The Flowering of the Relationship 103

Tim Beal

5 Bilateral FDI Relations Between China and

New Zealand: General Trends, Driving Forces
and Perceptions 141
Yuanfei Kang

6 The Development of the Agrifood Market in China:

Opportunities and Challenges 169
Mian Wu

v
vi Contents

7 New Zealand and the Complexities of Globalization 203

Tim Beal

Statistical Appendix 241

Index 281
 List of Figures

Fig. 2.1 China’s share of world merchandise trade 1950–2014 36

Fig. 2.2 Asia and Britain in the direction of New Zealand
exports 1859–1997 45
Fig. 2.3 Rough estimate of New Zealand’s share of China’s trade,
1883–193058
Fig. 3.1 China’s share of New Zealand’s exports, 1945–2014 74
Fig. 3.2 China’s share of New Zealand imports, 1945–2014 75
Fig. 3.3 New Zealand’s trade with Greater China, 1950–2014,
by constituent part 79
Fig. 3.4 Contesting constituents: Mainland, Hong Kong and
Taiwan in New Zealand’s trade, 1950–1996 81
Fig. 3.5 Wool in New Zealand’s exports to China 1949–2014 91
Fig. 4.1 New Zealand’s imports from China after WTO accession,
by index number 111
Fig. 4.2 New Zealand’s exports to China after WTO accession,
by index number 112
Fig. 4.3 Top three exports to China, 1989–2014, by value 116
Fig. 4.4 Top three exports to China, 1989–2014, by share 117
Fig. 4.5 New and old—Machinery and textile imports from
China 1989–2014, by value 119
Fig. 4.6 New and old—Machinery and textile imports from
China 1989–2014, by share 120
Fig. 4.7 Tourism expenditure by country, 2015 127
Fig. 4.8 China’s share of New Zealand tourism, 1979–2015 129
Fig. 6.1 Annual GDP growth of China from 1970 to 2014 175
Fig. 6.2 Agricultural production in China from 1970 to 2012
(value in USD) 176

vii
viii List of Figures

Fig. 6.3 Sector’s contribution to GDP, 1990–2014 177

Fig. 6.4 China’s old-age dependency ratio, 1990–2014 182
Fig. 6.5 China’s expenditure on R&D activities, 2000–2012 185
Fig. 6.6 Patent applications of China, USA, Germany and
Japan, 1980–2014 186
Fig. 6.7 Number of researchers in the R&D sector 187
Fig. 6.8 Total FDI Regulatory Restrictiveness Index, BRICS countries 191
Fig. 6.9 Sectorwise FDI restrictiveness in China, 2014 192
Fig. 6.10 Energy production in China, 1990–2014, Unit: Mt. 194
 List of Tables

Table 2.1 Direction of NZ exports, 1859 51

Table 2.2 New Zealand’s major export markets, 1937 53
Table 2.3 New Zealand—China trade 1881–1911 55
Table 3.1 Commodities exported to China during 1949–1989
identified in the Official Yearbook 93
Table 3.2 Diversification of exports to China by period 93
Table 3.3 Timeline of exports to China and Taiwan, initial years 94
Table 3.4 The Harbinger effect: Timeline of exports of
lifestyle commodities 94
Table 3.5 Exports of dried milk to China and Taiwan 96
Table 3.6 Imports of textiles from China, 1949–1984 97
Table 4.1 New Zealand’s trade with China and Taiwan, 2014
compared with 2001. Index number; 2001 = 100 105
Table 4.2 New Zealand’s trade with China after the FTA 113
Table 4.3 Trade with China by quarter since June Year
(1 July to 30 June of the following year) 2014 113
Table 4.4 Concentration of top ten exports to China 1989–2014 114
Table 4.5 Top ten import categories 1989–2014 118
Table 4.6 New Zealand’s top five imports from China and India, 2014,
by four-digit HS code 122
Table 4.7 Goods and Services in trade with China, 2014 124
Table 4.8 Average tourism expenditure 2015, by country of origin 128
Table 4.9 China’s share of international students, 2006–2012 130
Table 5.1 Inward and outward stocks of FDI for selected countries
in 2010, millions of US$ 145
Table 6.1 Political analysis 174
Table 6.2 Economic analysis 181

ix
x List of Tables

Table 6.3 Social analysis 184

Table 6.4 Technological analysis of China 189
Table 6.5 Legal analysis of China 193
Table 6.6 Environmental analysis of China 197
Table 7.1 Basic indicators 206
Table 7.2 New Zealand and China, rank in world trade 2014 208
Table 7.3 New Zealand and China in world merchandise trade,
2014, value and share. Exports fob; imports cif208
Table 7.4 Composition of merchandise exports and imports,
2014.% of total 209
Table 7.5 Trade in commercial services, 2014 211
Table 7.6 Patent grants by the Patent Office, 2013 212
Table 7.7 Dairy exports to China 2010–2015 224
Table A.1 China’s share of world merchandise trade, 1949–2014 241
Table A.2 Direction of New Zealand trade, 1882 244
Table A.3 China’s trade with Australia and New Zealand, 1864–1948 245
Table A.4 New Zealand’s exports to Greater China 1859–2014,
by value (NZ$ at current values) 247
Table A.5 New Zealand’s exports to Greater China 1859–2014,
by share. Percentage share of total exports 251
Table A.6 New Zealand’s imports from Greater China 1859–2014,
by value. NZ$ at current values 255
Table A.7 New Zealand’s imports from Greater China 1859–2014,
by share. Percentage share of total imports 258
Table A.8 China’s trade with New Zealand and world, 1984–2014 262
Table A.9 New Zealand’s exports of wool to China and total to world,
1949–1984, by quantity 266
Table A.10 New Zealand’s exports of wool to China and total to world,
1949–1984, by value 267
Table A.11 New Zealand’s exports of wool to China and total to world,
1985–1988. $m 268
Table A.12 New Zealand’s exports of wool to China and world,
1949–2014. Values in $’000 269
Table A.13 WTO accession: Index numbers of NZ trade with China,
Taiwan and the world, 1989–2014. 2001 = 100 271
Table A.14 Composition of New Zealand Exports to China
1989–2014, by two-digit HS code 272
Table A.15 Composition of New Zealand imports from
China 1989–2014, by two-digit HS code 274
Table A.16 Education and tourism; visitor arrivals from China
and world, 1979–2015, by numbers 276
Table A.17 Education and Tourism; visitor arrivals from China,
1979–2015, by share 278
 CHAPTER 1

China’s Economic Growth and Its Influence

on New Zealand

Yuanfei Kang

Asymmetry of the two economies

Development of the bilateral relationship

• Historical background of the bilateral relations

• A rapid development of bilateral relationship since the turn of the
new century
• New Zealand–China Free Trade Agreement (FTA) and New Zealand’s
participation in the Asian Infrastructure Investment Bank (AIIB)

Long-term sustainability and challenges of the Chinese economic

growth

• Successful story of the Chinese economic growth

• Latercomer advantage for developing countries
• Driving factors for China’s long-term growth
• Challenges for China’s long-term growth

Y. Kang (*)
School of Management, Massey University School of Management,
Auckland, New Zealand

© The Author(s) 2016 1

T. Beal, Y. Kang, China, New Zealand, and the Complexities of
Globalization, DOI 10.1057/978-1-137-51690-9_1
2 Y. KANG

Influence of the Chinese economy on New Zealand

• Major shifts in New Zealand’s foreign economic relations

• Exporting opportunities provided by the Chinese economy
• Indirect influence of the Chinese economy

Introduction: Asymmetry of the Two Economies

For many aspects, the relationship between New Zealand and China is an
asymmetrical one. New Zealand is a small country with a population of
around 4.6 million in 2016 and is geographically isolated, far away from any
major continents, while China has a vast land size and the largest population
in the world, of over 1.3 billion people. New Zealand has a small, but devel-
oped and highly liberalized economy, while China has emerged as the major
economic power in the world with an economy size second only to that of the
USA, calculated by market exchange rate, but still remains as a transitional
and developing economy. The New Zealand economy enjoys a compara-
tive advantage in producing and exporting agriculture-­based primary prod-
ucts, while the Chinese economy has built its competitive strength through
producing and exporting manufactured goods. Although New Zealand has
been an active participant and contributor in various regional and world-
wide affairs, its size and international weight make it unlikely to become
a major game changer on the world stage. On the other hand, although
insignificant and irrelevant in the world stage for quite a long period of time,
China has been rapidly emerging as a major political and economic power in
the world. These asymmetries make the relationship between New Zealand
and China an atypical one in comparison with the stereotypical pattern in
traditional developed–developing and North–South relationships, because
New Zealand belongs to the developed country group, while China is and
will still be a developing country for a long time to come. Although the
asymmetry can be obscured by the difference in developmental levels of
these two countries, the hard fact of the asymmetrical economic relation-
ship is that the New Zealand economy is highly dependent on the Chinese
economy, while the former does matter much to the latter.
In considering these asymmetries and differences, this chapter traces the
historical development of bilateral New Zealand–China relations, examines
China’s economic expansion in the recent decades and identifies the key
areas where the Chinese economy influences the New Zealand economy.
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 3

Development of the Bilateral Relationship

The Historical Background of the Bilateral Relations

Since the beginning of the new century, especially since the signing of the
FTA in 2008, the economic relations between China and New Zealand
have been growing at a rapid pace. Although the high level of economic
integration between the two countries is a relatively new phenomenon,
a focus on China is nothing new for New Zealand1 because the bilateral
relationship goes a long way back, even before the establishment of the
People’s Republic of China (PRC) in 1949.
During the early colonial age of the1790s and 1800s, China was New
Zealand’s major exporting destination for a short period, mainly as the
market for sealskins. After the collapse of this exporting business because of
the near-extinction of the seal population, trading relations were at an insig-
nificant level for a long time.2 During the gold rush of the 1860s, Chinese
immigrants were brought in as a cheap labour force, but their number was
highly controlled and they had been discriminated through punitive legisla-
tive measures such as the infamous poll tax, which was specifically legislated
to target the Chinese ethnic in 1881 for a long period until 1944.3
After the establishment of the PRC, the bilateral relationship remained
at an insignificant level for both sides, especially given that the two coun-
tries were involved in the Korean War when New Zealand responded
to the call from the Security Council of the United Nations for combat
assistance. Until the early 1970s, China was largely unknown to the gen-
eral public of New Zealand, and in a similar way, New Zealand was also
unknown to the Chinese people. Following the admission of the PRC to
the United Nations in October 1971, New Zealand established a formal
diplomatic relationship with China on 22 December 1972, one day later
than its big neighbour, Australia.
However, in comparison with Australia, New Zealand had a more posi-
tive image among some senior Chinese leaders, partially thanks to the
role played by the New Zealander Rewi Alley in the course of the Chinese
revolutionary movement. Alley first went to China in 1927 as an adven-
turer with the intention of getting a job as a foreign mercenary, but even-
tually built up a huge reputation in China because of his involvement in
China’s industrial corporative movement, his support of China’s progres-
sive p
­ olitical movements and his friendship with Chinese senior leaders,
especially Zhou Enlai—the long-serving Chinese Premier.4
4 Y. KANG

For a period of more than three decades after establishment of the PRC,
the bilateral relationship mainly focused on political and diplomatic aspects.
For New Zealand, its relationship with China during this period was based
on the understanding that for its interest, New Zealand needs to be able to
have a direct dialogue with relevant parties in the world, especially follow-
ing the UK’s entry into the then-European Economic Community in 1973.
Moreover, the ending of its security alliance relationship with the USA in
1985 after the adoption of a nuclear-free policy by the New Zealand govern-
ment in 1984 served as a clear indication of its foreign policy being more or
less independent from its traditional allies. By the mid-1980s, New Zealand
developed a so-called ‘special relationship’ with China,5 and the two coun-
tries were able to achieve consensus on some important international affairs.
For example, China supported New Zealand’s initiative of the South Pacific
Nuclear Weapon Free Zone, and in 1985, became the first nuclear weapons
state to sign the protocols leading to the set up of such a zone, an action that
the Western nuclear states, including New Zealand’s traditional allies, the
USA and the UK, decline to take even after quite a long time.
However, for this period, trading relations remained less significant,
as China’s shares in the global trading and the world economy were still
rather small. The total value of bilateral trade was merely NZ$1.7 million
in 1972.6 For the period from the mid to late 1980s, the Chinese market
gained some importance for New Zealand. In 1985, exports to China had
reached a peak value at NZ$298.2 million, and China became the largest
buyer of New Zealand wool and the eighth largest export market overall.

A Rapid Development of Bilateral Relationship Since the Turn

of the New Century
Since the turn of the new century, China consolidated its economic prog-
ress achieved in the previous two decades, and the Chinese economy
gained an even higher momentum for an exponential growth, resulting
in China successively replacing the UK, Germany and Japan as the fourth,
third and second largest economy in the first decade of the century. GDP
per capita in China increased almost five-fold within the period of a decade
from US$954.6 (US dollar at current values) in 2000 to US$4514.9 in
2010, and then further increased around another 70 % in the following
four years to US$7590.0 in 2014.7 Never before in human history have so
many people been brought out of poverty so quickly and into the upper
middle-class income status. The potential of China being an important
economic power in the world has increasingly become a reality.
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 5

Within the context of a dynamic change in economic power and influ-

ence in the world because of the rapid rise of the Chinese, the platform
for the bilateral relationship laid down in the previous decades enabled
New Zealand to build further connections in order to make full use
of the opportunities presented by the rapid economic growth of the Chinese
economy. This framework led to the distinctive ‘five firsts’ of New Zealand
among the developed countries in developing a constructive bilateral relation-
ship with China. In a presentation made when visiting China in May 2005, the
then Prime Minister Helen Clark stated that New Zealand has accomplished
‘three firsts’ in its relations with China in recent years, and aims to achieve the
‘fourth first’ of being the first developed country to conclude an FTA with
China. The ‘three firsts’ include: New Zealand was ‘the first developed coun-
try to conclude a bilateral market access agreement with China for its entry to
the World Trade Organization (WTO); the first to recognize China’s status
as a market economy and the first country to enter FTA negotiations with
China’.8 The fourth first was also achieved when the New Zealand–China
FTA came into force in 2008. Seven years later, there was the ‘fifth first’ when,
in November 2014, New Zealand became the first developed Western coun-
try to apply to join the AIIB, a major China-led initiative in breaking the
Western countries’ monopoly in the international financial institutions.
These ‘firsts’ represent the milestones achieved in the bilateral relation-
ship. It is more likely for the New Zealand side to emphasize these ‘firsts’, as
it is regarded as Wellington’s ongoing strategy to ‘stimulate the interest of
China in New Zealand in order to keep up the expansion of trade’.9 However,
the series of ‘firsts’ did provide a demonstration of the goodwill, pragmatism
and commitment from the New Zealand side towards the bilateral relation-
ship, as they offered useful value to China in serving its long-term goal of
rising as a major power in the world and indicated that New Zealand has its
foreign policy relatively independent from its traditional alliances with other
Western countries, especially the USA, the UK and Australia.
In 1997, New Zealand was the first developed country to conclude
a bilateral market access agreement with China for its accession to the
WTO. This ‘first’ was important for China, as it had a strong need to
gain accession to the WTO in order to effectively integrate into the world
economy but the Western countries had an agreed position that China
needed to make more concessions for foreign companies to gain better
access to the Chinese market. This ‘first’ has resulted from the pragmatic
consideration of the New Zealand side that national benefit from advanc-
ing its China relationship outweighed its alignment with the consensus of
Western countries in negotiation on China’s WTO accession.
6 Y. KANG

The second and third ‘firsts’ came together in 2004. With the increasing
weight of the Chinese economy, it was important for New Zealand to get
better access to the Chinese market and a bilateral FTA would be an effec-
tive way to achieve this. When New Zealand initiated the idea of an FTA
with China, the Chinese side responded by asking for a formal recognition
of China as a market economy by New Zealand in exchange for the move
to start the FTA negotiation. It is highly important for China to be treated
as a market economy, as the market economy status would mean a pos-
sible removal of the de facto ‘China exception’ clauses relating to dumping
and trade remedies in the WTO protocol that China had to accept in its
15-year-long negotiation for its WTO accession.10 Recognition from New
Zealand as a Western country, although a small one, could help by setting a
precedent for more developed Western countries to follow. Some Western
countries did follow this precedent. For example, Australia became the
second Western country to provide this recognition. On the other hand,
as wishful as it may seem in retrospect, as of 2016, China is still campaign-
ing to gain recognition of the market economy status from the USA and
some EU member states. For New Zealand, the rationale for this deal is
the first-mover advantage gained through a proactive China policy. Based
on the pragmatic consideration, New Zealand would have little chance to
get a good FTA deal with China given the evidently asymmetrical nature
of the bilateral relationship, if it were not first in the line. In reality, the
deal of recognition of China as a market economy in exchange for initia-
tion of FTA negotiations was made by the two parties and was proceeded,
resulting in the second and third ‘firsts’ in which New Zealand became the
first in recognizing China’s market economy status in 2004 and the first in
starting negotiations to develop an FTA with China among the developed
countries a short while later in the same year.

New Zealand–China FTA and New Zealand’s Participation

of AIIB
The New Zealand–China FTA is the most important milestone in the bilat-
eral relationship. The fourth ‘first’ was achieved as a natural result from
the third ‘first’ of starting negotiations to develop an FTA in 2008 when
a comprehensive New Zealand–China FTA, the first FTA between China
and a Western developed country, was in force. While a high-quality FTA
would generate mutual benefits for all the involved parties, New Zealand
tends to benefit more than China from such an FTA. Naturally, for New
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 7

Zealand, the rationale for a high-quality FTA with China is more compel-
ling. First, FTAs tend to be more important for the small countries if they
are formed between small and large countries, partly because FTAs can
help raise the profile of the small country. Second, there was only limited
room for New Zealand to have further reduction in trade barriers as it had
already been a rather open economy, while New Zealand could be more
substantially benefited from improvement in market access and reduction
in tariff level. Third, a comprehensive FTA would provide a good oppor-
tunity for New Zealand to gain the first-mover advantage in building a
long-term economic relationship with China as a rising economic power
in general and in getting better access to the Chinese market in particular.
More broadly, developing FTAs with its major trading partners is in
line with New Zealand’s long-term trade strategy.11 Since the early 1980s,
the New Zealand economy has been transformed from a protected and
heavily regulated economy to an open economy, which has a much higher
level of dependence on the access to foreign markets. However, as the
Doha round trade negotiations within the WTO framework stalled in
2008 after fruitless negotiations for almost a decade, a unilateral world-
wide trading treaty has been difficult to reach.12 As a result, regional eco-
nomic integration and bilateral FTAs have become the major approaches
for countries to achieve market access. New Zealand has been active and/
or even proactive in participating and achieving trade agreements at the
regional level. These involvements include being the founding member
of the Asia-Pacific Economic Cooperation (APEC), being the initial party
of the Trans-Pacific Strategic Economic Partnership (known as the Pacific
Four—P4) and the Trans-Pacific Partnership (TPP). However, because
of its isolated geographical position, New Zealand has been excluded
from the major regional trading blocs, such as the European Union, and
the North American Free Trade Agreement (NAFTA). Therefore, more
or less, bilateral institutional trading arrangements have become a more
effective way to build up foreign economic relations and to improve its
market access. In this regard, the huge benefits from the Closer Economic
Relations (CER) with Australia demonstrated the importance of bilateral
institutional arrangements for the New Zealand economy.
The New Zealand–China FTA has liberalized and facilitated trade
between the two countries across all the trading interests. The FTA con-
tributed to the strong growth of the bilateral trade, especially exports from
New Zealand to China, due to both the reduction in tariff level on New
Zealand’s export products and the benefit of the FTA in raising the pro-
8 Y. KANG

file of New Zealand products in the Chinese markets. Exports from New
Zealand to China climbed rapidly from NZ$2.091 billion in 2008, when
the FTA was in force, to NZ$11.572 billion,13 an increase of more than
4.5-folds within a short period of six years. For the same period, New
Zealand imports from China also experienced an increase, but at a much
slower pace, from NZ$5.470 billion in 2008 to NZ$8.062 billion in
2014,14 representing an increase of 47.3 %. As a result of different growth
rates for New Zealand’s exports to and imports from China, the trading
balance between the two countries changed from New Zealand’s deficit of
NZ$3.379 in 2008 to a surplus of NZ$3.510 billion in 2014. Evidently,
the positive effects of the FTA on the trading relations between the two
countries are more in New Zealand’s favour.
The fifth ‘first’ has resulted from New Zealand’s acceptance of China’s
invitation to found the AIIB in November 2014, the first developed coun-
try to do so. AIIB aims to support the building of infrastructure in the
Asia-Pacific region, providing an alternative funding source outside the
existing development finance institutions of the World Bank and the Asian
Development Bank (ADB). The rationale for China’s initiative of AIIB
is three-fold. First, levels of lending from the ADB and the World Bank
fall far short in meeting the Asia-Pacific region’s acute demand for infra-
structure development, especially in this new century as this region has
the most dynamic economies in the world and rapid economic develop-
ment has generated a huge demand for improvements in its infrastructure
facilities. Second, the initiative in establishing AIIB is also a reflection of
China’s dissatisfaction with the existing development finance institutions,
notably the US-dominated World Bank and the US–Japan-dominated
ADB. In China’s view, its current shares of voting in the World Bank (5.17
%) and in the ADB (6.47 %) do not reflect its rising economic power.
Third, this initiative has also resulted from China’s intention to boost its
global leadership credential through contributing to the regional prosper-
ity and to facilitate engagement of Chinese companies, especially state-­
owned enterprises (SOEs), in the construction of infrastructural projects
in the Asia-Pacific region. The AIIB would also present opportunities for
New Zealand to amplify its influence in the region. Given its geographi-
cal position and the historical influence in the South Pacific region, New
Zealand would be able to help manage the likely future infrastructural
projects in this region that attract AIIB financial backing.
However, there is a trend that the rise of a new economic power
would create a new geopolitical situation for the existing power. In the
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 9

view from the USA, the AIIB initiative represents a challenge to the exist-
ing economic and financial order and there were also concerns about the
transparency in AIIB’s future lending and in this financial institution’s
governance and capital structure. There was pressure from the USA on
countries not to join the AIIB, although they expressed an interest to be
in it.15 For example, Australia did not accept the invitation in November
2014, although it had expressed its interest earlier16; eventually, it joined
the bank several months later with major European countries such as the
UK, Germany, France and Italy in March 2015.17
A major risk for New Zealand in joining the AIIB is whether this coop-
eration with China might inadvertently cool its recently warming-up
relationship with the USA after the rift in 1984 due to New Zealand’s
nuclear-free policy, given that the reengagement of the USA with its tra-
ditional allies in the region is partially motivated by its strategic policy
of ‘pivot to Asia’ in the face of a rising Chinese power. After signing the
Wellington Declaration with the USA in 2010, Hillary Clinton, then US
Sectary of State, described the US–New Zealand relationship as ‘stronger
and more productive than it has been in 25 years’.18 In comparison with
other Western developed countries such as Australia, the advantage for
New Zealand in terms of the US pressure is that this US pressure was
smaller because of its smaller size and the non-allied relationship with the
USA. Based on New Zealand’s consideration, the AIIB would go ahead
with or without New Zealand’s participation, but New Zealand’s inter-
ests with the development in the region, and more importantly, its wider
interest in China, would be better served by being a willing rather than a
reluctant or late participant.19

Long-Term Sustainability of China’s Economy

Growth
The Successful Story of the Chinese Economic Growth
The China story of economic development is a fascinating one. During a
period of more than three decades up to 2013, the economy of the world’s
most populated country grew at an average rate of 9.9 % per annum and
the real per capita GDP increased by more than 11 times.20 As a result
of this unprecedented phenomenonal growth, 500 million people have
been pulled out of poverty and China’s share in the nominal world GDP
has increased from below 2 % in 1990 to 14 % in 2013.21 China has also
10 Y. KANG

become the world’s second largest economy, the largest manufacturer, and
the largest exporter, accounting for over 11 % of the world’s merchandise
exports. Companies from China have also been increasingly integrated
into the regional and global supply chains. Consumption spending of the
Chinese people is making up a growing share of the final global demand.
The significant growth enabled China to gain the status of an upper
middle income economy from the status of a low income country.
Moreover, China has been able to make a major contribution and play
an increasingly important role in the world economy. When measured on
the basis of purchasing power parity (PPP), China’s growth contributed
around 0.8 percentage points per year to the annual growth of the world
economy in the early 2000s, and this contribution has almost doubled to
around 1.5 percentage points per year ten years later in the early 2010s.
This contribution rate is more than double in comparison with the contri-
bution made by the world’s largest economy, the USA. The positive role
played by China in the two major financial crises in the world economy
provides a good illustration of the contribution of the Chinese economy.
The first is the Asian financial crisis in the late 1990s. When it first
occurred in 1997, the currencies in a series of countries in the North
and Southeast Asian region depreciated one after another, leading to a
falling domino effect. This region had the most dynamic economies and
had witnessed the fastest economic growth since the Second World War.
The heavy blow of the financial crisis turned into a severe economic crisis
across the region, and the national economies of quite a few countries in
the region were on the brink of collapse. It was predicted that it would
need ten years or more for the economies in this Asian region to recover
from the crisis, and some pessimistic prediction even suggested that the
lost momentums might never be recovered in some economies of this
region. Against the tide of currency depreciations, the Chinese currency
did not depreciate, thus playing a stabilizing role for other currencies at
this difficult time. Furthermore, the Chinese economy still grew at an
average annual rate of more than 8 % for the three-year crisis period from
1997 to 1999. Stimulated by the high demand of the Chinese economy,
the East Asian economies recovered from the crisis within a few years.
The East and Southeast Asian economies as a whole had regained growth
momentum by the year 2000, much earlier than the previously predicted
ten years.
The second is the worldwide financial and economic crisis in 2008.
Trigged by the subprime mortgage crisis in the USA in 2007, this crisis
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 11

has been the most severe economic crisis in the world since the Great
Depression during the period 1929–1933. When almost all the major
developed economies in North America and Europe went into recession
following the blow from the crisis, the Chinese economy still grew at an
annual rate of more than 9 %, partially thanks to the Chinese govern-
ment’s ambitious stimulating package of RMB¥4 trillion (US$ 586 bil-
lion)22 as an attempt to minimize the impact of the crisis. China’s steady
growth during the crisis period played the role of a ‘stabilizer’ for the
recovery of the global economy from the worst hit in the global financial
tsunami. More importantly, China actually provided the ‘heavy lifting’ to
support a global economic recovery through its policies related to interna-
tional trading and exchange rate management. Despite the sharp decline
in its exports during and after the financial crisis, the Chinese government
tolerated a continuous currency appreciation, while other major interna-
tional currencies devalued against China’s currency of renminbi during
the recessionary years. That is to say, a combination of currency appre-
ciation and relatively high domestic inflation led to a significant loss of
competition for exports from China, while other countries, especially the
European countries made competitive gains through currency deprecia-
tions. As a result, there has been a significant change in China’s current
account balance. China posted a surplus in its current account equivalent
of 10.1 % of its GDP in 2007, the year before the financial crisis, and this
surplus was dramatically reduced to 2.0 % in 2013 and 2.1 % in 2014.23
The relative reduction of Chinese exports and increase of Chinese imports
demonstrated that China has been playing the role of ‘consumer of last
resort’ in the world economy, a role traditionally played by the USA.

Latercomer Advantage for Developing Countries

China’s long-term economic growth has been achieved through success-
ful use of the growth potential provided by the latercomer advantage for
developing countries.24 The nature of the long-term economic growth
in a country means the increase of per capita GDP, which is achieved
through a rising level of labour productivity. In the modern economy,
a continuous technological innovation and industrial upgrading provide
the basis for progress in labour productivity. Based on the latercomer per-
spective, while developed countries have to rely on technological innova-
tion through consistent research and development, which can be traced
back to the industrial revolution in the eighteenth century, the developing
12 Y. KANG

countries are able to imitate, introduce and integrate the existing tech-
nological progress already created by the developed countries. Instead of
having to pioneer technological innovation, later-developed countries can
reap productivity gains simply by shifting workers from the traditional
and low productive agricultural sector to the more productive and export-­
oriented manufacturing sector, employing the technology imported
from developed countries. The required conditions for such a develop-
ment model can be listed as: taking a good use of comparative advantage
between countries to develop export-oriented industries, capital accumu-
lation for investment and structural transformation of the economy from
a focus on the low productive sector of transitional farming to a high pro-
ductive sector of manufacturing.
Therefore, theoretically speaking, if a developing country can make a
good use of the growth potential of the latercomer advantage in achieving
technological innovation and industrial upgrading, this country should be
able to achieve a long-term growth faster than that achieved by developed
countries. Historically, a number of developing countries have made suc-
cessful use of the latercomer advantage in gaining long-term economic
growth, as suggested in ‘Growth Report: Strategies for sustained growth
and inclusive development’,25 produced by the Commission on Growth
and Development, which was chaired by the American Nobel laureate
economist Michael Spence. Based on this report, after the Second World
War, 13 economies, China being one of them, achieved an annual GDP
growth of 7 % or higher for 25 years or longer, a growth rate more than
double that achieved by developed countries as a whole in the same period.
Most of these successful economies are located in Asia, resulting in
Asia, especially East and Southeast Asia, becoming economically the most
dynamic region in the global economy. There have been four waves of
economic growth in the Asian region after the Second World War. The
first is the amazing transformation of Japan from a devastated economy
destroyed during the war period to a highly dynamic and advanced econ-
omy and the global leader by the end of the 1980s. The second is the
emergence of the four ‘Asian Tigers’ of Hong Kong, Singapore, Taiwan
and South Korea, starting from the late 1960s and reaching the high
income status by the1990s. The third is the high growth achieved by the
Southeast Asian economies of Thailand, Malaysia and Indonesia starting
from the 1970s. The fourth and latest is the rise of the two Asian giants,
China and India, each with a population over one billion, starting from
the 1980s, and the events and their consequences still unfolding.
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 13

Then, there is a huge question regarding the sustainability of China’s

long-term economic growth, as the influence of the Chinese economy
on the global economy in general, and on the New Zealand economy in
particular, is highly dependent on the long-term prospect of such growth.
One view26 suggests that the rapid growth of the Chinese economy is not
sustainable in the long term for a number of reasons. First, the growth
process in developing countries is marked by sharp discontinuities, and it
is quite common that long-term economic growth for a country has large
accelerations and decelerations. Second, excessive extrapolation of eco-
nomic performance in the recent past has led to many significant errors in
economic forecasting during the past half-century, as a country’s growth
rate should be treated as a transient condition rather than a permanent
characteristic. For example, it was widely believed until the end of the
1980s that the Japanese economy would continue to grow and outcom-
pete the US economy. Instead, the Japanese economy fell into stagnation
since the 1990s and has never recovered fully from this stagnation, achiev-
ing only a very weak growth during the following two decades. By 2014,
the US economy was almost four times as large as the Japanese one. Third,
it seems that the slowing down of the Chinese growth since the begin-
ning of the 2010s to the current annual rate of around 7 %, the signs for
further slowing down and the prediction of a hard landing of the Chinese
economy provided evidence of the unsustainability of the Chinese growth.
Some commentators claimed that there are parallels between China’s
recent rise and Japan’s spectacular performance during the 1970s and
1980s, suggesting a sharp slowing in growth for China or even head-
ing for a long period of stagnation.27 However, based on the perspective
of the latercomer advantage, there is still huge potential for the Chinese
economy to further grow at a relatively high rate for another 20 years.28 In
spite of some similarities in the growth pattern between Japan and China,
a major difference between Japan in the early 1990s and China in the
2010s is in the development level of the two countries.
In spite of a rapid growth, the level of capital stock and technology in
China is still rather low by the international standard. The estimation by
Roubini Global Economics suggested that China’s capital stock per capita
in 2010 was less than a quarter of the level in the USA, calculating on
a purchasing power parity basis,29 indicating an ample scope for further
catch-up. China’s GDP per capita in 2014 was around US$7600, less
than one-fifth of the level in the USA in the same year, while Japan’s GDP
per capita was roughly one-fifth of the USA’s in 1950 and had reached
14 Y. KANG

around 90 % of the US level by 1990. Also, China’s urbanization rate of

around 50 % in the early 2010s was similar to Japan’s in the late 1950s
when Japan started its rapid economic expansion. This comparison sug-
gests that in terms of development level, the current China is more similar
to Japan in the 1950s when it began its remarkable economic expansion,
rather than Japan in the late 1980s when it reached its peak in economic
growth. Economic growth in Japan slowed down by the 1990s, as by
then it had already reached a developed country status, running out of the
latercomer advantage. Similar to the case of the developed countries in
Europe and North America, it is unlikely for Japan as a matured economy
to still keep its high growth rate for a long term. On the other hand, given
the difference in the development levels between China and the developed
countries as indicated by the huge gap in the GDP per capita, China is still
in the developing process, demonstrating that the latercomer advantage is
still running its course for China’s economic growth in catching up with
the developed countries. That is to say, the high growth of the Chinese
economy is sustainable in the long term before China follows a similar
path to Japan’s in the late 1980s.

Driving Factors for China’s Long-Term Growth

China’s rapid growth during the past three decades is a typical case of
the catching-up process in taking use of the latercomer advantage.30 The
major driving factors for the growth can be summarized as a massive
increase of physical capital supported by a constant high savings rate, a
continuous shift of labour force from subsistence farming to industrial
production marked the increasing urbanization of population, an ongoing
reform resulting in the economy becoming increasingly market-oriented,
and a steady opening up and integration into the global trading system
reflected by the export-oriented growth strategy.
Driving by a combination of these impact factors, the structure of the
Chinese economy has experienced a significant change in its composition
of the GDP output since the early 1980s. Using the expenditure method
of GDP measurement, the total GDP output of an economy consists of
investment, consumption and exports.31 During the 30 years from 1980
to 2010, the composition of the total investment in the GDP output
increased from 36 % to 49 %, becoming the biggest contributor among
the three contributing components. While the proportion of exports in
GDP output was much lower than that of investment, being 10 % in 1980
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 15

and 39 % at the peak in 2006, and then declining to 31 % in 2010, the

pace of increase has been much more significant, representing the nature
of export-oriented economic growth. As the proposition of both invest-
ment and exports in GDP output has dramatically increased, the share of
consumption as the third component of GDP output had been gradually
but consistently declining from around 66 % in 1980 to 48 % in 2010.32
A high proportion of the GDP output derived from capital formation
through investment is a reflection of China’s developmental level as an
emerging economy given its strong need for investment in infrastructure,
as a high investment to GDP ratio is a typical pattern in emerging econo-
mies. On the other hand, the ratio of investment to GDP output in China
has been sustained at a high level for a long time and is even consistently
higher than the peak level in many emerging economies. For example,
the ratios of investment to GDP for the eight other newly industrialized
or emerging economies in Asia (Hong Kong, Singapore, South Korea,
Taiwan, India, Indonesia, Malaysia and Thailand) ranged between 20 %
and 45 % for the period from 1982 to 1997. But after the Asian financial
crisis, the ratios fell to 20–30 %.
A high level of capital formation also demonstrates a positive-growth
prospect of the economy, the ready availability of investment funding
because of a high saving rate, a high rate of retained company earnings
especially by SOEs and a closed capital account for overseas investment.
A high investment-to-GDP ratio has been a key contributor to China’s
high economic growth, as a high level capital formation allowed China to
raise its labour productivity, to take advantage of its huge pool of low cost
labour force, and to competitively export its manufacturing products. A
high capital formation has also contributed to the fast pace in adoption of
new technology. As a result, the total factor productivity (TFT) defined
as the growth in output relative to both labour and capital inputs, has
been strong in China and has remained as one of the highest rates of TFT
growth in any economy.
A high level of investment and capital formation has led to the consis-
tent progress in industrialization in the economic structure and urbaniza-
tion of the demographic structure since the early 1980s. During the period
of over three decades, there has been a major structural change in the
Chinese economy in terms of the composition of the primary, industrial
and service sectors. The share of the primary sector in the GDP has dra-
matically reduced from 30 % in 1980 to 10 % in 2012; the industrial sec-
tor (manufacturing and construction industries) has grown at around the
16 Y. KANG

same rate as the economy as a whole, maintaining its share at just below 50
% for the same period; the share of the service sector has expanded rapidly
and has more than doubled from 22 % in 1980 to 45 % in 2012. Rapid
industrialization since the beginning of the 1980s has further contributed
to a high investment level, as the industrialization is achieved through
construction of factories and investment in capital equipment.
Corresponding to the change in the economic structure, the Chinese
society has been experiencing a steady process of urbanization. The popu-
lation living in the urban area has expanded from 20 % in 1980 to 53 %
in 2012, the second year in which the urban population has exceeded
the urban population. The urbanization in the Chinese society has also
resulted from the high investment rate, as shifting workers from the rural
area to the cities has required extensive investment in housing and urban
infrastructure.
Exports have been the other major driving force behind the long-term
Chinese growth. In the beginning of the 1980s, China’s share of exports
in GDP (10 % in 1980) was slightly lower than that in other large econo-
mies such as Japan and the USA (around 10–15 %). Since then, having
benefited from the comparative advantage gained from its manufactur-
ing products focusing on the labour-intensive industries and a slightly
undervalued currency, Chinese exports have experienced dramatic expan-
sion at a pace much faster than its GDP growth. As a result, the share of
exports to GDP reached the peak at 39 % in 2007, just before the global
financial crisis (GFC). Although the contribution of net exports has not
been significantly high as Chinese imports of raw materials and capital
goods such as machinery equipment have also experienced a high growth,
Chinese exports, especially labour-intensive manufacturing products, have
been highly competitive in the international markets owing to its low
labour costs. China has had a consistent surplus in its current account,
which reached the peak also in 2007 at 10.1 % of the GDP. Consequently,
China has accumulated the largest foreign exchange reserves in the world,
which reached an all time high at just under US$4 trillion in 2014. On
the other hand, China’s surplus in current account has been mirroring the
increasing trade deficits of USA. The global economic imbalance result-
ing from long-term borrowing of the USA from China, mainly in the
form of Treasury bonds issued by the US Federal Government, has been
blamed as one of the key root factors causing the GFC. However, since
the GFC, the growth of China’s exports fell sharply, as its foreign markets
in the developed countries dramatically contracted due to a prolonged
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 17

recession/slow recovery in the USA and EU countries and a focus of the

governments there on fiscal consolidation. As a result, the ratio of China’s
net exports to GDP shrunk to 2 % in 2013, and China’s foreign exchange
reserve declined to US$3.21 trillion in March 2016 due to shrinking cur-
rent account surplus and capital outflows.
While the shares of investment and exports in China’s GDP had con-
tinuously increased over the three decades since 1980, the share of con-
sumption as the third component in GDP composition had gradually but
consistently declined, dropping from over 50 % of the GDP in the early
1980s to round 35 % in the early 2010s, while the consumption-to-GDP
ratio for a typical developed economy tends to be over 60 %. Several causes
contributed to the declining trend of the consumption-to-GDP ratio in
China over the three decades since the beginning of the 1980s. First, the
low share of consumption in GDP reflects the declining share of national
income received by the labour force as a whole,33 which is related to the
growth pattern of the Chinese economy. The growth of the Chinese econ-
omy has been achieved through rapid industrialization and a massive shift
of labour force from the low productive traditional agriculture to the more
productive labour-intensive manufacturing. During the entire process, the
share of the national income received by the labour has remained at a low
level, as the labour market has been highly competitive given the relatively
low-skilled nature of the labour force for labour-intensive manufacturing
industries and the abundant labour supply. On the other hand, the indus-
trial structure of the economy, with a high level of state ownership and a
high level of industrial monopoly by SOEs/state-controlled enterprises,
has led to a high level of profit in the business sector. While the high levels
of corporate profit have led to high saving rates for corporate profits,34 they
have contributed to a suppressed share of the income for the workforce,
reinforcing the declining share of consumption in the GDP. Second, a low
share of consumption in the GDP structure is also a reflection of the high
saving rate by Chinese households, which became the funding source for
the high increase of investment.35 The household savings rate in China is
rather high by international standards. Precautionary savings for Chinese
households has increased because of the lack of comprehensive state provi-
sion for health, welfare and education services. The underdeveloped finan-
cial market has resulted in limited opportunity for household borrowing
and investment. As a result, there is a strong tendency for Chinese house-
holds to invest in real estate with high equity levels, which encourages
saving and reduces borrowing.
18 Y. KANG

The above-discussed GDP composition of investment, exports and con-

sumption has come to a turning point after a rapid growth for three decades
at the beginning of the 2010s. Following the GFC in the late 2000s, mar-
kets for Chinese exports significantly declined, as the major developed
countries went into recession and focused on fiscal consolidation.

Challenges for China’s Long-Term Growth

Although the growth of the Chinese economy has been on a downward
track since the 2010s and there has been a high level of volatility in its
economic growth, the likelihood of a hard landing for the economy in
2016 or in the near future is still small. In general, economists believe
that fundamentals in the overall economy remain sound. On the other
hand, there are also concerns over the sustainability of China’s long-term
growth. Towards this view, China is going to have a protracted period
of relative stagnation, more volatility and unfulfilled reforms, and thus
China may probably face an incomplete transition to a mature developed
economy. In a more immediate term, if the Chinese economy is to move
forward qualitatively in 2016 and beyond, China will have to meet the
huge challenges in getting its financial system in order (which requires
a top-to-bottom overhaul), in eliminating industrial inefficiencies result-
ing from the repetitive investment projects in the past, in reforming its
low-efficiency SOEs, and in stemming capital outflows and encouraging
innovation, all of which are crucial ingredients.

The Chinese Economy and Its Influence on New

Zealand
As a small economy with an isolated geographical location, New Zealand
is highly dependent on the world economy for its growth and develop-
ment, and must live with and adapt to the changes in the world economy.
The increased presence of the emerging economies, especially the Chinese
economy, represents the most significant trend in this century. Although
China’s growth has slowed down to the so-called ‘new normal’ status
of around annual 7 % since the beginning of the 2010s and is expected
that a further slowing down is likely,36 this growth is still relatively strong
in comparison to New Zealand’s other major trading partner. The rise
and structural transformation of the Chinese economy is having and will
continue to have far reaching impacts on the existing system of the world
 CHINA’S ECONOMIC GROWTH AND ITS INFLUENCE ON NEW ZEALAND 19

economy. As discussed early, the New Zealand–China economic relation-

ship is a highly asymmetrical one with the dependence of the New Zealand
economy on the Chinese market. Therefore, developing and strengthen-
ing the New Zealand–China economic relations represents a strategic shift
in New Zealand’s foreign economic relations.

Previous Major Shifts in New Zealand’s Foreign Economic

Relations
The first major shift of New Zealand’s foreign economic relations resulted
from the UK’s entry into the European Community in the early 1970s.
Since the colonial age, the New Zealand economy had been highly depen-
dent on the British market as the motherland of the European settlers in
New Zealand. The close links had been maintained even after the Second
World War. Benefiting from the referential treatments of the UK market
due to the colonial tradition, New Zealand companies enjoyed a stable and
prosperous market. A majority of the New Zealand exports, even as high
as 80 % of all exports, went to the British market, so that New Zealand
was called the ‘backyard garden’ of the UK. Constrained by the common
agricultural policy of the European Community, Britain could no longer
provide the preferential treatments to New Zealand exports, forcing New
Zealand to shift its foreign economic relations.
The loss of the traditional relationship with UK due to the decline of
the British imperial power in the post-war years presented an external chal-
lenge to New Zealand, as it had to reposition itself in the world economy.
Although it was a painful and slow process for New Zealand to make the
major shift in its foreign economic relations, this external shock had a
positive influence on the development of its economy, as it forced New
Zealand to take a more international approach towards diversifying its
foreign economic relations. As a result, New Zealand companies gradually
gained access to the new markets in Europe, Australia and the USA by the
1980s.
The second major shift of New Zealand’s foreign economic relations was
a result of the rise of the Asian economies, initially the Japanese economy
since the 1980s, followed by the emerging Asian economies in Eastern
and Southeastern Asia in the 1980s and 1990s. The rise of the Asian
economies provided new market opportunities for New Zealand products,
when its trading partners in more traditionally developed markets, such
as the UK, USA and other major European countries, had been experi-
Another random document with
no related content on Scribd:
 Így jár életem részleteivel az emlékezetem is. Olyan vihar volt az
ifjúságom, bárha külsőleg gondtalan volt és vidám, de lelki világom
viharai úgy kergettek át az élet tájain, mint a szél azt a falevelet és
az a néhány részlet, amely mélyebben bevésődött emlékezetembe,
úgy tünik föl, mint ama megpihenés szigetei, mint az eszmélés
sajátságos fészke. Közöttük elzúg a sodró szél és mintegy sötét
porfelhőkbe dobott, szinte megvakítva a legközelebbi tisztánlátásig.
És ahogyan véletlenül és önkényesen kiválasztottaknak látszanak
azok a helyek, amelyeken a szél elbocsájtja könnyü áldozatát, úgy
emlékeim sincsenek egymással semmiféle vonatkozásban és
fejlődésemmel sincsenek fölismerhető összefüggésben. Egyszer
nevetséges semmiség körül forognak, máskor jelentéktelen
különösségek körül, amelyekről nem tudnám megmondani, miért
éppen ezek ragadtak meg az emlékezetemben. Ritkán maradt meg
az emlékezetemben olyan élmény, amely döntő változást vagy
fordulópontot jelent az életemben. Így például emlékszem arra, hogy
egyszer mint kis fiú arra kértem az apámat, távolítson el egy csomót
egy zsinórról. Apám létrán állott, hogy egy vörös lámpást aranyos
láncon a menyezetre akasszon és lehajolt, hogy segítsen rajtam.
Akkor négy éves lehettem. Ez legrégibb visszaemlékezésem. Sokkal
később képet láttam, amelyen folyó partján, mező alján fehérruhás
asszonyok ültek székeken, azután ismét hatalmába kerített a feledés
homályos vihara mindaddig, míg iskolába nem kerültem. A kényszer
és kötelesség ez első napjainak benyomásaiból a legtisztábban az
maradt meg, hogy az a fiú, aki az iskolapadban a szomszédom volt,
egy napon két palavesszőt hozott, amelyek csaknem félig vörös és
aranyozott mintájú, brokátszerű papirral voltak körülragasztva.
Lelkem szegény levelét ezeken a palavesszőkön pihentette meg a
zavaros vihar. Mosolyogsz azon és csodálkozol, hogy miért mondom
el mindezt neked? Összefügg azzal, amit előbb elmondtam és azzal,
amit még el akarok neked beszélni. Sohasem jártam másképpen,
mint a gyermek és talán nem tévedek, ha fölteszem, hogy a legtöbb
embernek egész életén át ugyanez a sorsa. A fejedet rázod. Nos,
hát mondjad el, hogy a legutóbbi évből való emlékeid miféle
vonatkozásban vannak lelked fejlődésével. Máris habozol és
nemsokára szövevényes utaknak és a pihenés meg nem értett
helyeinek kúsza képe lesz előtted! Ki tanulta meg, hogy a lelkével
éljen? Pedig csak ott van az út, amelynek értelme és célja a
megismerés, a megismerés azonban megszünteti a zavaros vihart,
mint ahogy egykor Krisztus szava lecsöndesítette a szelet a
hullámok fölött és az így nyert nyugalomból az el nem mulónak
tükörképe fénylik és bezárja a kört a tiszta szívben.
Valamivel magasabban vagyok, mint te. Mérd meg; tenyérnyivel
magasabban. Ebből a helyzetből szól hozzád egyszerű szavam, de
abban az időben, amikor az életet szenvedtem, mint sokan, én is
csak levél voltam a világ komor szelében. Így fiatal szerelmem ama
boldog napjairól is csak keveset tudok elmondani, oly keveset, hogy
mosolyognál szegénységemen. A szerelem nyugtalanságában
ébred föl az első figyelmeztetés, de a lelkem nem értette meg, a
halállal föltámad az utolsó figyelmeztetés, mert hidd el nekem,
senkihez sem megy a halál, hogy időt ne engedne neki, a
szellemvilág egy fénylő alakja egy pillanatra mindig visszatartja a
borzalmas kaszát és a tiszta szemek nálad rólad kérdezősködnek.
– Várj, – kiáltottam, – várj, hadd kérdezlek! Ha a halál ruhájában
hátrafelé tekintve a jövő tisztább birodalmából szólsz hozzám, akkor
mondj meg nekem egyet, egyet mindenekelőtt, egyet a
legérthetőbben, mondd meg, mi az igazság.
A halott a csillagok fényében mosolygott.
– Ó, te élő ember, – mondta jóakaratúan. – Ugyan mit nem
kérdezel! Az igazság inkább az, ami téged kérdezésre unszol, mint
az, amit bármikor is feleletül kaphatnál. Aki megízlelte az igazságot,
nem kérdez többé senkit, mert tudja, hogy az igazság szentsége az
üdvösségnek, melyre elhivattatott. Az igazság hang a mulandóban
való otthon nélkül, virág gyökér és talaj nélkül. A lélek tiszta
mélységeiben virágzik, illatozik és sugárzik. Aki érezte szagát,
fényét, nem kutatgatja többé lényének értelmét, megmagyarázni az
igazságot nem lehet, de érezni lehet és benne lehet lenni.
– Ha visszatekintek a Reginával töltött boldog napokra, – folytatta
a halott kis hallgatás után az elbeszélését, – azt hiszem, hogy úgy
az örömmel, mint a szenvedéssel a gyermekségemért fizettem meg.
Gyermeknapjaim külső lefolyásukban bizonyára olyanok voltak,
aminőket általában boldognak szoktak mondani, derűlten teltek el és
akadályok nélkül, de azt hiszem, hogy ez a jólét lett a végzetem. A
gyermek létében fölbukkanó akadályok, az életnek minden
keménysége, amelyet idő előtt éreznie kell, egyáltalán nem hatnak
oly károsan, mint általában hiszik. Lehet, hogy a lélek egyik-másik
gyönge hajtását zavarják a fejlődésben, sőt le is törik, de
egyszersmind kifejlesztik a lélek ellenálló erejét és ez az utóbbi
hasznosabb a földi utazásra nézve, mint amennyire káros az előbbi.
Ezt a valóságot magamon tapasztaltam és azon az igazságon
alapszik, hogy igazi kedélyt alapjában nem lehet károsan
befolyásolni, gyönge ellenálló erőt ellenben, amely nagy dologra
tartogatja magát, nagyon is erősíteni lehet. Így fölnövekedésem
éveiben szellemem és lelkem gyönge és ingatag sarjakat fakasztott
és bár senkinek sem voltam terhére, amikor férfi kezdtem lenni, de
magam sem voltam fölvértezve szorongattatások ellen. Sejteni
kezdtem, hogy csak azért voltam kedves az emberek szemében,
mert életjogaimat korlátoztam és amikor láttam, hogy annak az
emberi közösségnek, amelybe jutottam, szolgáló tagja lettem,
hasznos, tűrt és becsült, rájöttem egyszersmind arra, hogy a
sekélyes társadalmi életnek nyujtott kis szeretetadományok kedvéért
eltemettem magamban ez erős és kiméletlen egyéniség iránt való
nagyobb szeretetet.
Efféle megfontolgatások és következtetések akkor bizonytalanul
ébredeztek öntudatomban és pedig annál inkább, minél jobban
szembe állította a szerelmem jellememet és személyemet a tiszta
természet jelképével, amelyet Regina lénye mutatott. De nem
kínoztak túlságosan, mert nagyon is tapasztalatlan voltam, semhogy
sokkal többre ne becsültem volna a szerelem lecsillapító
jótéteményeit, mint a legnagyobb igazságosságra való könyörületlen
akaratát. Azok közé a boldog emberek közé tartoztam, akiket vakká
tesz a szerelem, vakká mindenekelőtt a saját igényeik értéke vagy
értéktelensége iránt. Joggal hirdetem ezt az állapotot földi
boldogságnak, mert jaj a léleknek, amely szerelme tüzében látni tud,
fájdalmasabb a végzete mint a vértanúk szenvedésének útja.
Mindezzel azonban csak azokban a napokban jöttem igazán
tisztába, amikor Regina egy másik férfi iránt kezdett érdeklődni. Az
idén kora tavasszal láttam azt az idegent először. Meleg, gyönge
szívemet, mintha hideg kéz markolta volna meg, rettegés fogta el,
anélkül, hogy meg tudtam volna magamnak magyarázni, mi okozta
ezt a megrázkódtatást. Vasárnap délután volt és Reginával a folyó
partján ültem kis erdei vendéglő előtt. A parton gyermekek régi
csónakkal játszadoztak és a tavaszi fény ott csillogott a vizen. Mivel
későre járt az idő, a legtöbben a vendégek közül már útra keltek a
város felé. A kert elhanyagoltnak és egyszersmind otthonosnak
tetszett, a lenyugvó nap sugarai a bükkök ágainak fiatal zöldjén
keresztül végigúsztak az elhagyott asztalokon és székeken és a
földön papirosfoszlányok hevertek. Az idegen az erdőből jött egy
kisérővel és a korcsmárost hívta, akivel valami okból civakodni
kezdett. Talán megtagadták tőle, amit kivánt, talán csak Regina
figyelmét akarta magára terelni, biztosan nem tudnám megmondani,
mert erre az emberre az első pillanattól kezdve azzal az előitélettel
tekintettem, amelyet az irigység és a csodálat szül. Vannak férfiak,
akiknak megjelenését, mint láthatatlan folyam, erejük és képességük
atmoszférája lengi körül, sőt úgy látszik, mintha átlátszó köpenyként
a vállukon viselnék sorsukat, végzetüket vagy szerencséjüket, látjuk
őket lépni, járni, szeretni vagy beszélni és egyidőben lesujtanak és
magukhoz vonzanak. Mások érdeklődésének világát, a körülöttük
levő fényecskék gyönge sugarát beleszívják élethatalmuk forróbb
zónáiba, közvetetlenül jóakaratot vagy ellenérzést, de minden esetre
állandóan érdeklődést keltenek. Azok a férfiak, akik személyük e
hatását nemcsak ismerik, de uralkodnak is rajta, gyakran már nem
tudják minden egyes esetben, hogy ezt a hatást mennyiben
érvényesitik alkalmilag, véletlenül vagy szándékosan.
Elfogtam egy pillantást, amelyet az idegen Reginára vetett,
hosszú, fölbátorítóan nyugodt pillantást, amikor fejét félig feléje
fordította. És különös, hogy amily szemtelennek tűnt föl állhatatos
nézése, az arcán tükröződő szeretetreméltó bámulás, derűlt és
őszinte csodálkozása éppen oly öntudatosnak és szinte
szükségesnek tetszett, hogy igazán nem tudtam, büszke legyek-e
vagy haragra lobbanjak. Hasonló hidegvérrel készítette elő a velünk
való megismerkedést. Föltünő érdeklődésén való fölháborodásomat
annyira fokozta, hogy később büszkeségből mindent inkább meg
tudtam volna tenni, mint azt, hogy visszautasítsam
csónakkirándulásra szóló meghívását. Odajött az asztalunkhoz. Úgy
tett, mintha arra menve akkor vett volna észre bennünket, szinte
hirtelen ötlet hatása alatt megállott, kalapot emelt és megszólított
bennünket. Gúnyos mosolya, amellyel habozásomat fogadta,
meggyőzőtt arról, hogy szántszándékkal hívott ki és hogy önérzetem
fölingerlésével hasznára akarta fordítami ellenállásomat. Tekintete
azután rólam nyugodtan, csaknem szomorú bátorítással a leányra
vándorolt, majd némiképpen sajátmagára és úgy éreztem, hogy a
szeme azt mondja nekem: ennek a leánynak érzelmeit nem
merészeled magadért kockára tenni vagy kipróbálni.
Magától értetődött tehát, hogy bár tisztában voltam azzal, hogy
esztelenül cselekszem, beleegyeztem, nehogy erkölcstelennek
tűnjek föl. Azt vártam, hogy fölháborodás vagy harag
megkönnyebbülést fog nekem szerezni, de az idegennek
magatartása következtében megcsalódtam e várakozásomban,
szeretetreméltó volt és tapintatos, Regina iránt nem volt
figyelmesebb mint irántam és a legkevésbbé az a tapasztalatom
elégített ki, hogy ha már önző számítás volt az eljárásban, nagyra
becsülte a jegyesemet. Este együtt tértünk vissza a tavaszi erdőn
keresztül és a városka kapujánál váltunk el egymástól, miután
közösen kifejeztük ama reményünket, hogy ismét találkozni fogunk.
Regina utunknak utolsó részén, amelyet apja házáig kellett
megtennünk, élénk volt és vidám, nyiltan és tartózkodás nélkül
elmondta, hogy az idegen nagyon tetszett neki és hogy a barátja
nyilván a kisérők ama fajtájához tartozott, akik csak éppen kisérők,
ott vannak, de egyébként nem számítanak. Észrevehetőleg gúnyolta
és a róla mondott könyelmű itélet egyes részletei, melyeket
magamra is vonatkoztathattam volna, sértettek. Valószínűleg csak
lehangoltságom tette lehetővé ezt a fölfogásomat és Regina
beszédje egyáltalán nem izgatott volna, ha már nem lettem volna
érzékeny és bizalmatlan azzal a képpel szemben, amelyet ezen az
estén az idegen mellett én magam nyujtottam.
Viszonyunkban azután elkövetkezett egy időpont, amely
lehetetlenné tett és annál jobban megzavart, minél határozottabban
bizonyos terv szerint cselekedtem. Egyszer ajánlatosnak tartottam,
hogy hidegebben és önérzetesebben lépjek föl, másszor meg azt
hittem, hogy kemény elzárkozottságommal igazságtalanságot
követtem el. Nemsokára azonban azt gondoltam, hogy a némi kis
lenéző leereszkedéssel párosult engedékenység is oktalan és
melankólikusnak, mindig gondolatokba elmerűltnek mutattam
magamat. És képzeletben mindig magunk közt láttam az idegent, aki
elrabolta biztosságomat. Sohasem beszéltünk többé róla, szinte
elfeledtük és eltűnt az életünkből, de mégis naponta érezni véltem a
befolyását. Nehány komoly vagy víg megjegyzését visszaidéztem az
emlékezetembe és megfelelő helyzeteket teremtve, amelyeket
Regina sem meg nem értett, sem meg nem tűrt, mert megérezte
bennük az önkénykedést, titokban cáfolgattam Regina előtt azokat a
megjegyzéseket. Magányos bánkódás után áldott órában egyszerű
elhatározás mentett meg: elhatároztam, hogy a jövőben csak
olyannak fogok mutatkozni és úgy fogok cselekedni, amilyen vagyok.
Megvetéssel néztem vissza arra a nevetséges fáradozásra, amelyre
az elhamarkodott féltékenykedés kényszerített, nem értettem meg
boldogságomat és a könnyezésig szégyeltem magamat, mert azt
mertem remélni, hogy szemfényvesztéssel megvigasztalhatom és
meggyógyíthatom szenvedésemet. Betörőnek láttam magamat, aki a
maga házába tör be és szenvedtem, mert életem boldogságát a
magam teljes mivoltomnak kockáztatása nélkül akartam
megerősíteni vagy kiküzdeni.
Most azonban hogy megfontolva és szent buzgalommal kezdtem
Reginával beszélni és azon iparkodtam, hogy gondosan mérlegelt
szavakkal csak legigazibb érzelmeimet tárjam ki előtte, azt kellett
látnom, hogy kevesebb figyelemmel hallgatott, hogy mintha csak azt
várná, hová lyukadok ki, kissé gúnyos kiváncsisággal, sőt csaknem
lenézően vizsgálgatott, hogy azonban mindenesetre
bizalmatlankodott és csak ritkán egy-két pillanatig törődött velem
komolyan. Ekkor fölismerni véltem, hogy a nő alapjában véve
keveset törődik a férfi őszinteségével, csak azok a megnyilvánulások
érdeklik, amelyek csakis őt illetik és hogy többre becsüli a személyét
érintő hazugságot az igazságnál, amely túlterjed az ő pillanatnyi
érdeklődésének világán. Emellett észrevettem, hogy jószándékú
odaadásom visszautasítását olykor gyöngeséggel határos
ingerültsége váltja föl, amely siránkozásban, makacskodásban és
szeszélyességben nyilvánult meg, de nem volt szeretetreméltóság
híján és konok, hanem tele volt fájdalommal és mintha ártatlan
türelmetlenség könnyeit fojtotta volna vissza.
E kínzó szorongattatásomban én ostoba ismét elmulasztottam az
egyetlen utat, amely a közösségünkben történt titkos szakadást
áthídalhatta volna. Az a kívánságunk, hogy egy szeretett nő lelkének
kitárjuk magunkat, abban a mértékben veszít gyöngén elkeserítő
kielégületlenségéből, amely mértékben odaadta magát nekünk, mert
a gyermek az egyszerű embert is szinte megnyugtatja az odaadásra
való törekvésében és belső erejének kimutatásában. Nem voltam
több egy egyszerű embernél és felelőségérzet meg mélyebb
becsvágy hiányában szűkölködő lényem legalább azzal a haszonnal
járt, hogy sohasem éltem vissza frivol gondolkozású nő érzelmi
világával, amint azok szokták tenni, akik kötelességérzésüket nem
tudják az asszonyhoz és a gyermekhez való viszonyukra korlátozni.
Ismerőseim egyike megkérdezte tőlem egyszer, vajjon egyáltalán
nem veszem-e észre, hogy menyasszonyom és jövendőbeli
hitvesem magaviselete ha nem is tesz éppen csúffá, de mégis kissé
nevetségessé tesz. Körülményesen szőtte egymásba szavait és a
felebarátjáért aggódó ember köpenyében állott elém, amely ruhát
gyakran választják az emberek, hogy kárörömüket leplezzék vele.
Nagyon komoly volt és atyai, én azonban örvendezőnek és
gyermekesnek láttam, de ahelyett hogy arcul ütöttem volna, úgy
fogadtam a szavait, ahogyan hozzánk, bajban levő szegényekhez
illik, gondtalannak és hálásnak mutatkoztam, gyanakvó
mosolygását, kissé meghökkenve, hasonlóval viszonoztam és
megigértem neki a helyzet megvizsgálását. Emellett éreztem, miként
áramlik ki a vérem a szívkamrákból és fenyeget megfulladással,
aggodalmam akkora volt, hogy nem tudtam semmit sem gondolni,
sem határozni még akkor sem, amikor már régóta ismét egyedül
voltam. Először éreztem egészen világosan, hogy nincs semmiféle
eszköz, az erőnek, a cselnek, az alázatosságnak semmiféle
eszköze, amely ilyen hatalmakkal, ha életünkre törnek, szembe
tudna szállni. Jóakaratú árulómnak minden szavát, már amikor
elhangzott, egykedvűen eleresztettem a fülem mellett, de ez a
magatartásom megbosszulta magát később, amikor nyilatkozatait
visszaidéztem az emlékezetembe és értelmüket meg súlyukat
mérlegelni próbáltam. Este együtt mennek a városligetbe és a
városban mindenki, aki nem olyan könnyelmű és tájékozatlan mint
az az idegen, egészen jól tudja, melyik pad van ott a legrejtettebb
helyen, de Reginán mégis csak csodálkozni kell. Ezzel nem akar
semmi becsületbevágót mondani, igazán nem, csak éppen nem elég
óvatosan cselekszik. Körülbelül így hangzottak a gúnyolódó
szánakozással teli fulánkos szavak. Nem láttam a gyalázatomat,
nem megcsalt bizalmamat, csak Reginát, a nagy szőke leányt,
kedves élettulajdonomat láttam egy másik ember kezének,
szemének és akaratának hatalmában.
Egyre jobban hatalmába kerített az az egyetlen kivánság, hogy
legelőször is mindenekelőtt bizonyosságot szerezzek. Elégtétel,
büntetés, megbocsátás és talán egy megujult fájó boldogság,
minden attól a bizonyosságtól függött, amelyre törekedtem, amelyet
kerestem és amely megölt engem. Estéről-estére elrejtőztem az
erdőben a fenyők alatt, ama pad közelében, amelyet nekem
megjelöltek, miután előbb a szokott esti órában gyanutlannak és
elfogulatlannak mutatkozva, elbúcsúztam Reginától. Már a negyedik
estén megláttam mindkettőjüket, amint a homályos úton közeledtek.
Regina habozva ment a férfi mellett, kissé a karjába kapaszkodott és
szalmakalapját erőtlen kezében vitte. Amikor leültek a padra, amely
mögött a fenyőágak alatt feküdtem, Regina mély sóhajtását és
sírását hallottam. Az idegen bátorította. Szavait nem értettem, bár
tisztán hallottam a hangját, amely lágy volt és kissé éneklő, de a
szavakat zúgó gyűlöletemben, amely eltöltött, mint a tenger hangja
valami nagy csigát, nem tudtam elfogni. Azt azonban megértettem,
hogy az érdeklődés, amely lelket adott a szavaknak, sokkal
lagymatagabb, nyugodtabb és közönbösebb volt, mint aminőnek
látszani akart. Szavaiból bizonyos egykedvű, csaknem neheztelő
mellékzönge volt kiérezhető, amelyet leplezni óhajt az az ember, aki
már biztos a győzelmében és még kiméli a legyőzöttet, hogy várt
megadásának meggondolatlanul elébe ne vágjon. Éreztem, hogy a
Regináért folytatott küzdelem órái már mögötte vannak és hogy ez
az erdei esti séta erejének volt az eredménye. A meghatottság
élessé teszi az érzékeket és egyszersmind meg is bénitja,
kinyilatkoztatásokat tesz a megszokott tudás helyére és mint valami
megváltozott tükör, eltolódva mutatja minden tapasztalat egész
eredményét.
Itt ezen az ágon, a haláltól megnyomorítva, úgyszólván csak mint
meghalásom példázata függök, mert valójában azon az estén a
fenyőágak alatt haltam meg. Lassan, kortyról-kortyra, mint valami
méreggel telt serleget üritettem ki életem derűltségébe a halált, hogy
maró sötétsége lassanként megemésszen. Erős testem és lelkem
egészséges volt, töretlen emberi voltom tudata, mint meleg érzékeny
vér áramlott rajtam át. Éreztem miként oszlik föl magamban énem,
megfigyeltem haláltusáját, elszáradását, mint valami virág
pusztulását a száraz csészében, amelyet könyörtelen tűz lassan
ízzóvá tesz.
A két alak fönn, magasan fölöttem, a hold halvány fényétől
körülölelve hosszú csókban olvadt össze, de Regina hirtelen, mintha
fájó csúfság esett volna meg rajta, eltépte magát. De mintha valami
démon kiáltotta volna oda nekem, megéreztem, hogy fölháborodása
leplezett csábítgatás és ereimben megállott a vér. Az idegen pedig
ravaszul és elnézően, a boldogságérzetet eláruló különös módon
nevetett és ez akkora gyűlöletet szított a véremben, hogy
összeharapdoztam a kezemet, nehogy fölordítsak. Láttam, hogy
Reginát ez a nevetés megijesztette, vállánál fogva megint ellökte
magától a szorongatót, hogy a holdfénynél arcába tekinthessen. De
ez tovább nevetett, csak még egykedvűbben, vágyakozva és annyira
tele ártatlan győzelmi tudattal, hogy megrettentem tőle. Ekkor a
leány, mint valami állat, megborzongató megadásban halkan és
panaszosan fölkiáltott és meghatóan bűnös mozdulattal lebocsátotta
a karját. Panaszos és édes nyöszörgése irtózatos látomásokkal
töltött el. Egy haldoklót láttam, már teljesen föloszlót, amint vihogva
gyöngyöző bort szürcsölget és egy pajkos leány meztelenül és
szemtelenül szemérmetlen táncot lejtett a temetőben. A két
különböző lény arca, mint a sárga márvány hidegen és csöndesen
fénylett, a két test egymás mellett feküdt mint rögei a fölszántott
földnek, amely tele volt nagy világos virágokkal és a leány a halott
kialudt szeme fölött táncolt. Kár, kár, hogy nem volt már jogom
fölugorni és a boldoggá tett embert galád mámorában megfojtani,
nem tehettem, az előttem levő mozdulatlan fenyőágakat kellett
figyelnem, mert mindenikükön a holdfénynek parányi, ezüstös útja
futott végig, amely csillogott mint a hó és a földön is szorosan álam
előtt két kis gomba ütötte föl a fejét, az egyik valamivel nagyobb mint
a másik, de mindkettő még igazi törpe társaik közt. A hold halvány
világában gyöngéden és tisztán állottak gömbölyü fejecskéikkel, mint
nagy barna gyöngyök. Hirtelen magamat láttam a két gomba közt
jönni, úgy ahogyan vasárnaponként szoktam sétálni és a gombák
árnyékuk különös világában védelmet adtak nekem.
Ott feküdtem és nagyokat, lassan és csöndben lélekzettem,
hiszen nem volt szabad zavarnom és úgy éreztem, hogy a tüdőm
hideg üreg a mellemben. Szívem tompa kalapácsütésekkel verte a
földet, amelyre kezem és állam támaszkodott, gyantaszagú volt és
hozzám kegyes. Hálából sírni tudtam volna, gyermeki és értelmetlen
módon, de sírásom rokon lett volna azzal, amelynek könyével a
kiskorúak tehetetlensége zokog az anyához.
Ruha és levél suhogott köröskörül a nyomasztó
mindenhatóságban, amely legyőzött mindnyájunkat, mindenkit a
maga végzete szerint. Most lomha, vontatott lépések zaja vegyült
bele szívem dobogásába, az üres padra ráesett a holdfény és az
ülés alatt átnézve, messze az erdő lombjai mögött színesen pislogó
csillagot láttam az égen. Így egyedül feküdtem most és néztem az
égen a csillagot. Milyen messze is volt az a csillag. Eszembe jutott,
hogy sohasem törődtem az égi csillagokkal, amelyek földi talaj nélkül
haladnak tovább, mily kegyesek, mert nem törődnek a vágyainkkal,
tiszták és jók a távolból. Semmi elérhetőt nem fogok többé
megérinteni, fölmentve akarok lenni és út nélkül akarok tovább
haladni. Lassanként, mint ködön áttörő látomásban, tisztán állott
előttem, hogy az út, a kötelesség és a szándék elgondolt,
meghatározott és kijelölt pályája volt, az amely a földet oly
fájdalmassá teszi.
Amikor nemsokára hazamentem, hogy az éjben elhozzam a
kötelemet és azután visszatértem erre a helyre, ahol rámtaláltál,
könnyű volt a szívem és nem szenvedtem. A sors első súlyos
csapása és amaz órák közt, amelyekben a fájdalom belénk ékelődik,
üres tér van. Kissé szégyenkezve még ezen a téren haladtam
keresztül. Gondolataim ismét a rendes útra terelődtek ugyan,
különösen amikor szobám megszokott dolgait láttam, a barátságos
butort és Regina bekeretezett képét, de tulajdonképpen csak tárgyi
tereken mozogtak és magammal csak mellesleg foglalkoztak. Amíg
az élők közt voltam, legutolsó elégtételem, amelyre emlékszem, az
volt, hogy ura voltam a testemnek és az eltávozásra irányuló
vágyam szerencsére egészen új lényben fogamzott meg. Így azután
nem kínok közt távoztam az életből, hanem a szégyenkezés
érzetével, amelybe didergő fájdalom vegyült. Ebben az állapotban
határoztam el, amikor kivilágosodott, hogy virágokat keresek és
búcsúzóul leteszem, de ez nem bánatból történt, hanem inkább
udvariasságból, ahogyan tehetetlen emberek szokták tenni, akik
bocsánatot szeretnének kérni állapotukért. A léleknek ehhez hasonló
fölbuzdulását olykor haldoklókon is észrevették; nekünk
meghalóknak valahogyan kínos, hogy már nem vagyunk teljes
erőnkben. Nem tagadom, hogy Reginára és halálomra vonatkozó
gondolatok is foglalkoztattak, de jelentéktelen természetűek voltak
és fontosság nélkül, aminthogy életemben a szabadsághoz vivő ez
az út el volt zárva létem elől. Abban csúcsorodtak ki, hogy jó lesz, ha
hamar elkotródom, mert ha a szerencsém most ez egyszeri fontos
alkalommal cserbenhagy, akkor egy ismételt találkozáskor nem
lennék ügyesebb és a lassú sülyedéstől sokkal jobban féltem, mint
az ismeretlen haláltól. Lehet, hogy a közönséges gondolkodás nem
így szokott okoskodni, de a szerelem ismeri ezt a hangot, mert a
világ folyásában olykor az értelemmel ellentétben igazolja magát, és
aki nemesen gondolkodik, gyakran irigyli a holtakat.
Szerelmem nyugodt lelkiismeretet adott a tettemhez. Ó,
gondoltam, a szerelem hatása alatt milyen jó is a lelkiismeretünk
minden cselekedetünkben, még a legrettenetesebbikben is. Nincs
jog, amely vitássá tehetné a szerelem jogát. Mit törődik a gyermek
az emberek tilalmával és ennek következményeivel, ha a természet
engedelmet adott neki? Kesernyés, kissé dacos diadalérzet
lelkesített és gyásszal meg fénnyel teli bátorság.
 Testem összeroppanása és rövid ellenállása, amikor ezen a fán a
halál erőszakosan megérintette, mély, izzó gyönyört okozott,
összeolvadt a testem és a lelkem, valami amit elvesztettem
boldogítva belém tért és én tudtam, mi volt az. Órák ketyegését
hallottam és láttam anyám arcát, akit életében alig ismertem.
Most itt ülsz és rám bámulsz, de nem veszed észre, hogy a
reggeli csillag már világos égtájon pislákol és hogy itt-ott fölébred a
csöndben a madarak szava, gyönge, érces hanggal, mintha acélt
élesítenének vagy vékony üveg törne össze. Ha a fák közül kiérsz
majd a földekre, hajnali derengésben lesz a tájék előtted és
nemsokára a magasba röpül a pacsirta. Amikor ott látlak, lélekzetet
véve és okosan gondolkozva, élve, teli várakozással,
visszaemlékezésem lassan ismét reménységgé válik. Mily szép az
élet. És még mindig tart, még mindig…
 HATODIK FEJEZET.

Teja.

Abban az időben történt, amikor jóllehet már elmultam húsz éves,

először jutottam könyvekhez és igazán olvasni kezdtem. Könnyű
podgyászomban egyre több helyet foglaltak el a könyvek, alig
maradt egy tizedrésznyi hely az élelmiszer és a fehérnemű számára.
Nappal és éjjel válogatás nélkül elolvastam mindent, amihez
hozzáférhettem és amit kerestem vagy ajándékba kaptam, annak
minden fölösleges garasáért könyvet vásároltam. Ez a hajlamom,
mint minden amire ráadtam magamat, zabolátlan szenvedélyemmé
vált és helytelen kizárólagossággal hódoltam neki, miatta minden
mást elhanyagoltam és csekélyre becsültem, még magamat is.
Minden igazi szenvedély sajátossága az, hogy gazdáját kiméli a
legkevésbbé.
A patakban mostam az ingemet és a szabadban háltam, gyakran
nappal, mert ébren sokkal jobban bírtam a hideget, mint alva és
hogy éjjelenként olvashassak, mindig volt velem gyertya, amely a
szénakazalnál, az erdő mélyén vagy a padláson ott égett kinyitott
könyvem mellett. Ha meleg és száraz idő volt, inkább a szabadban
maradtam, lombsátrat építettem és barlangot kerestem buvóhelyül
és gyertyám világa odacsalta az éj állatait. Mindig azt a költőt, akit
éppen olvastam, tartottam a legnagyobbnak mindazok közt, akik
valaha éltek, mint ahogyan olyan lelkek szokták tenni, akiknek
tapasztalata még nem forog saját élményük biztosított középpontja
körül.
 Az izzó öntudatosságtól egészen legmélyebb megalázkodásomig
végigkóstoltam a megérző embereknek minden boldogságát és
minden szenvedését, teljesen elvesztettem elfogulatlan
biztosságomat a szellemi világgal szemben és homályos sejtés
lélekzetfojtó elfogódásában most előszőr értettem meg, mekkora
utat kell a lelkemnek megtennie, míg visszanyeri természetének
nyugalmát, amelynek szerénységéből fölriasztottam. Ez a
szenvedéssel teli út a gondolatokon át a sorsa mindenkinek, aki
öntudatosan járja életének útját, ezt a kijelölt utat, amelyet mégis
sajátmagának kell megépítenie. Csak az élettel szemben gyávákat
és a nem őszintéket kiméli meg és még azok közül is, akik fiatalos
lelkesülésből és az igazság megismerésének vágyából léptek erre
az útra, csak a legkevesebben térnek vissza önmagukhoz.
Eltévednek a gondolatok és érzelmek számtalan fonalának
labirintusában, amelyek hálóként körülszőtték az emberiséget. Egy
napon azután, az úton kimerülten összerogyva, idegen tűznél
melegednek és nem a maguk szabadságának világát lélekzik be.
Mert a legtöbb ember nem bízik sem a maga bölcsességében, sem
a maga jogában, sem a maga hibájában. Igaz, hogy ezek mégis
komoly emberek és senkisem nevet rajtuk, de akinek elég nagy
volna a szíve, mégis sírna miattuk.
Az emberek nem azért bíznak keveset a maguk értékében, mert
kevés az eszük és hiányos a gondolatviláguk, hanem mert
fogyatékos a szeretetük. Csak a maguk szeretete erejének a tudata
ad az embereknek igazán bátorságot, szabad lelkiismeretet,
bizalmat a jogukban és erőt hibájuk fölismerésére. Ezekben a
dolgokban rejlik az emberi boldogság és az a hazatérés, amelyet a
világ bölcsei áldozatnak vagy beteljesülésnek mondanak és az
egyház föltámadásnak nevez.
De mi sors érheti az embert ifjúságában! Le akarom írni
élményeimet Tejaval. Úgy érzem, mintha felelnének egy kérdésre,
amely gyakran nyugtalanitott és a feleletet nem tudom másképpen
elmondani, csak ebben a történetben. Ha leírom, nem azért teszem,
hogy mások megtudják vagy elhigyjék, hanem mert jól esik, ha
mindenre erősen visszagondolva emlékezetemben foglalkozhatom
vele. Az emberi szellem valamely művének igazsága különben sem
az események sorrendjében rejlik, hanem csak abban, hogy mi a
viszonyuk egymáshoz és az élethez, valamint abban, hogy
alkalomadtán mit mondanak róluk.
Ez a történet nem új, mert már sokan átélték és még sok ember
át fogja élni, mindenki a maga módja szerint. Persze az átélés az a
művészet, hogy a jelenségeken kivül azok okait is fölismerjük és
ezért viszont Teja sokaknak idegen és bár találkoztak vele, mint én,
róla csak a maguk bajára való visszaemlékezés maradt meg. Ezt a
különös leányt nyárutóján az erdőben kora reggeli órában láttam
meg. Áttetsző hajnali köd úszott a nyirfákkal és fenyőkkel födött
előttem elterülő völgyön, fönn a szálerdő szélén a vörös reggeli nap
megvilágította a fák koronáját. A lomb itt-ott már a nyárutó színét
öltötte magára, csöppek hullottak és a gyalogszeder megérett a
tisztások kapaszkodóin. Szarkacsörgés megállított az utamban,
minden friss és elhagyott volt körülöttem a reggeli világban.
Valahányszor szép volt az idő, újra lemondtam arról a tervről,
hogy téli tartózkodásra biztos helyet keressek magamnak, csak az
éjjelek okoztak gondot, rosszabb volt a sorom, mint bármikor és a
legutóbbi hetekben csaknem mindig a szabadban kellett az éjszakát
eltöltenem. Nem tudom, meddig álltam gondolatokba elmerűlve a
reggeli napban, amelynek gyönge melege lassanként fölfrissítette a
véremet, amikor észrevettem, hogy nem voltam egyedül. Nem
messze tőlem ledöntött fatörzsön, az erdő szélén vadászsátor alatt
vadászruhába öltözött fiatal hölgy ült, fegyvere a térdén, tekintete a
völgy ölén. Oldalvást pillantottam meg és sokáig figyelmesen
szemléltem, de nem tudtam tisztába jönni azzal, hogy mi bilincsel le
annyira megjelenésén. Még azt sem tudtam, hogy egyáltalán
lebilincsel, csak mint érzékeim gondolattalan foglya néztem őt.
Azután odamentem, meghajoltam és alázattal köszöntöttem. Olyan
kalapom volt akkor, amelyet a karimája kiválóan alkalmassá tett a
köszönésre és ezért ez a szokatlan találkozás különös örömet
szerzett nekem. A fiatal hölgy rám tekintett, de nem viszonozta
köszönésemet, hanem csak vizsgálgatott nyugodt szemmel. Azt
hittem, hogy talán megijesztettem és hogy alakom, különösen az
erdei magányosságban és e szokatlan órában, nem tölthette el
föltétlen bizalommal. De tévedtem, az aggodalomnak árnyéka sem
látszott okos arcán, amely figyelemmel felém fordult.
– Kisasszony, gondolja meg – mondám, – hogy a port ha kissé
be van aranyozva, a leggyakrabban többre becsülik, mint az aranyat,
ha kevés por födi. Barátságos szavakat kérek.
Finom homloka mögött mintha idézetemről gondolkodott volna,
azután tiszta szeme föltünően és biztosan föl s alávándorolt rajtam;
hamar észre lehetett venni, hogy figyelmét semmi sem kerülte el és
semmit sem kimélt. Azt gondoltam, hogy most formálja meg itéletét
rólam, tehát be kell avatkoznom. De a fiatal hölgy megelőzött,
látszólag kielégítve a nagy szó értelmétől, amely az elmult éjjeli
olvasmányomból maradt az emlékezetemben, mosolygott és így
szólt:
– Fönntartással elhiszem az aranyat, de az már pártoskodás, ha
kabátjának a porát kevésnek mondja. Honnan vette azokat a szép
szavakat?
Mialatt a kezemmel megpróbáltam a kabátom kiporolását, már
elhangzott a második kérdés:
– Hová iparkodik? Korán kelt föl.
– A bizonytalanságba kisasszony. Az erdőben aludtam.
Leültem a fatörzs végére és ezt kérdeztem:
– Mi van itt a vadásztáskájában?
– A reggelim.
– Mi a menykő!
Mosolygás és szó nélkül odanyujtotta nekem a táskáját.
– Nem akarom megrabolni, de talán osztozkodhatnánk, –
mondtam.
– Igen, ezt megtehetnők… – ismételte meg lassan indítványomat
és szűntelenül figyelmesen vizsgált.
 – De mégis megvárom, míg a vadászást befejezi és jobban is
szeretném, ha ön osztana.
– Jól van, de a vadászáshoz nem sokat ért,
– Gyerekkoromban az apámmal néhányszor elmentem vadászni,
de azóta…
– Már csak így… – vágott bele a szavamba.
Eleresztette a puskát és mindkét kezével belemarkolt sűrű szőke
hajába. Mozdulata olyan meggyőzően hű volt és arca olyan
pompásan utánozta valami tetves csirkefogó arckifejezését, hogy
hangosan nevetnem kellett. Ő nem nevetett velem.
– Mi az, – kérdezte gyermekesen, – nincs igazam?
– Ilyesmit még sohasem láttam, – feleltem őszintén. – Előkelő
hölgyből egy pillanat alatt csirkefogóvá tud változni.
– Pedig magának nem egészen idegen ez az átváltozás.
Az arca komoly volt. Úgy láttam, mintha a nevető fény, amelynek
huncutsága lelket adott a szemének, finom két fátyol mögé bujt
volna. Ez a kifejezés olyan hirtelen vágyat ébresztett bennem, hogy
megijedtem. Titkos aggodalmat éreztem, de egyszersmind
kijózanodást is. Így szóltam:
– Amikor idejöttem, attól féltem, hogy megijed tőlem, de most
látom, mily ostoba volt ez a föltevésem, hiszen önnek erős fegyvere
van.
– Csak ez a puska, – vetette oda, de tekintete mélyen a
szemembe vésődött és észrevettem, hogy a felelettel kitért, de hogy
szavaimat úgy értette, ahogyan én gondoltam. Tekintete érdeklődést
árult el és egyszersmind kétséget az iránt, vajjon gyors fölfogásomat
nem köszönte-e meg időnek előtte azzal, hogy kötélnek állott.
Egyszerűen és barátságosan mondá:
– Nos, egyék.
 A fiatal hölgynek sokkal jobban kellett volna késlekednie
adományával, hogy egykedvűvé vagy vakmerővé tegyen. Nekem
nem az evés volt a fődolog, talán megértette, hogy miért és ezért
nem unszolt többé. Kis idő mulva mintha régi ismerőssel beszélne,
ezt mondta:
– Akkor indultam el, mikor a kastélyban még mindenki aludt. Van-
e valami szebb, mint fölébredni hajnalhasadáskor, szabadon és
egyedül lenni és kimenni a szűz hajnali harmatra? Mély álom után
hatalmas, tiszta élettel van tele a korai óra, a csönd, a hegy, a mező,
az erdő, a kebel. Gazdagnak, jónak és mások fölött állónak érzem
magamat, csak lassanként a nap teltével hull por a vérbe,
gondolatok, összehasonlítások…
Gyönyörrel hallgattam szavait és nem éreztem a szükségét, hogy
feleljek. Aki igazán egyedül van, a váratlan vallomást a maga titkolt
boldogságaként fogadja, mint ahogyan a szomjas ember gyorsan és
szótlanul kiüríti a vizespoharat. Amikor tovább beszélt, úgy éreztem,
mintha ilyen poharat ürítettek volna ki a fejemre.
– Magának másként kell öltözködnie. Ebben a ruhában
nevetséges keveréke a papjelöltnek, a cirkuszi bohócnak és az utcai
rablónak. Jobb lesz ha csak egyik mellett marad meg. Nagyon kínos
lehet, ha az ember nyomorúságában még komikusan is hat.
– Nem törődöm azzal, minek látszom.
– Ebben tetszeleg magának, valószínűleg azért mert e
pillanatban nem tehet mást. Hát ez is valami, de nem sok. Egyre
megy, hogy maga minek nevezi a helyzetét, mindenesetre szomorú
és szenvedni fog miatta nem csak külsőleg, nem talán csak
egészségileg, hanem általában. Azonkivül a ruha, amelyben valaki
szemünk elé kerül, mindig valami vonatkozásban van az illető
lényével és mindenkinek joga van ahhoz, hogy idegen embert a
külseje szerint értékeljen.
– Nem véletlen, nem is a magam önkénye, hogy úgy élek, amint
látja. Ahonnan eljöttem, nyomorultnak éreztem magamat; amióta
azonban úgy élek, mint most, jól vagyok. Ahol születtem és
nevelkedtem, nem találtam magamnak helyet, megkiséreltem, hogy
engedmények tételével kivárjam, miért vagyok a világon, de eközben
rájöttem, hogy ezek az engedmények megrontottak. Tudom, hogy
két baj körül a kisebbiket választottam.
– Képzelem, mennyire megveti a tanácsokat abból a világból,
amelyből mint gondolta, menekülnie kell, mert nem tudott
beleilleszkedni. Az én indítványomnak azonban semmi köze sincsen
azoknak az embereknek önhitt magabizásához, akiket az élet még
alig érintett. Lehet, hogy magának egy ideig szüksége van erre a
zabolátlanságra, de célnak ezt mégsem tekintheti.
– Talán végzet, amely önnek csak e külső formában nem tetszik.
A mi korunk legjobbjai csavargók.
– Milyen határozottan mondja ezt! Mintha a bibliából olvasná.
Hogyan lehet ez? De nem kell felelnie. Akárhogyan gondolja is,
minden attól függ, hogyan érti meg az ember a korát és kiket
nevezünk a legjobbaknak.
– Valamely kor legjobbjai azok, akik megadják neki szellemi
jellegét, akik tovább fejlesztik és egyszersmind egykor az emberek
szemében állandóságot adnak neki.
– De mi köze van ennek a csavargókhoz?
Megcsalódottnak látszott.
– A vágyódásnak, mint a szerelemnek, nincsen hajléka.
Szürke szeme kételkedő figyelemmel nézett reám; elmélyedése
mintha egyidőre elrabolta volna szabad biztosságát. Azután
nyugodtan és meggyőződéssel így szólt:
– Gyűlölöm a szegénységet és a megalázást, amellyel az embert
sújtja. A nyomorban gonosz az ember és akarata ellenére gonoszat
tesz és fájdalmat okoz magának. Nem is tehet másként. Talán igaza
van abban, amit az emberi érzelmekről mondott, minő a szerelem,
és a vágyódás, talán úgy áll a dolog, ahogyan mondja, de mégsem
kényszeríthet senkit sem az utcára csak azért, hogy része legyen
bennük.
– Kinek adtam tanácsot? Tényről beszéltem, ahogyan látom,
éppen úgy mint ahogyan ön a szegénységről, a megalázásról és
következményeiről beszélt. Ha a vágyódásnak és a szerelemnek
nincs hajléka, akkor nem lesz palotájuk azoknak, akik igazán tele
vannak velük. Többet nem mondok. Ketten szerelemről beszélnek,
az egyik zokog és a másik nevet, másik kettő vágyódásról beszél, az
egyik meghal, a másik vihog.
– Kérem, csak ne faljon föl. Másik kettő pedig szegénységről
beszél. Az egyiknek része volt benne az elzüllés határáig,
végigkóstolta gyalázatát egészen a lealacsonyodásig és megromlott
a vére és a lelke, a másik fiatalos kalandvágyból, kiváncsiságból
vette magára. Az egyik én vagyok és a másik maga. Mit néz rám
olyan hitetlenül? Nem maga követelte, hogy senkit se itéljünk meg
csupán külső megjelenése szerint? Maga a kastélyra gondol,
amelyről beszéltem, azt és úri ruhámat illeti hitetlen mosolya, de
mégis igaz, amit mondok. Magának sohasem volt vándorlása
közben olyan nyomorúságos fekvőhelye, mint nekem
gyerekkoromban abban a nagyvárosi pincében, ahol születtem és
fölnőttem.
– A lelke jóságában nem tett kárt.
– Honnan tudja ezt oly határozottan? Ha csak a fele igaz
azoknak az igényeknek, amelyekre az imént célzott, akkor óva intem
a csalódástól arra az esetre, ha fáradságot venne magának, hogy a
lényemet illető elsietett állításának helyességét alaposan
megvizsgálja. Nem tételezem föl ezt az érdeklődést, de nem
gyávaságból vagy gyermeki utálatból gyűlölöm a szegénységet,
hanem azért, mert ismerem pusztító hatásával együtt.
– Szép lenne és boldoggá tenne, ha alkalmam nyilnék arra a
vizsgálatra, amelytől óva int.
– Nem vonom ki magamat alóla, – mondta egyszerűen és meleg
nyilt mosollyal a fiatal leány. – Örülök, hogy önnel találkoztam, mert