DR.

RONKAY FERENC

FÖLDELESEK
A VILLAMOSÍTÁSI KUTATÁSI BIZOTTSÁG (VKB)
SZAKKÖNYVE

NEHÉZIPARI KÖNYVKIADÓ VÁLLALAT

 DR.' RONKAY FERENC

FÖLDELÉSEK

A VILLAM OSÍTÁSI K U TA TÁ SI BIZOTTSÁG (V K B )

’ f SZAKKÖNYVE

N E H É Z I P A R I KÖNYV- ÉS F O L Y Ó I R A T K Í A D Ó VÁ L L A L A T

19 5 2
 A szöveget átnézte :
DR. EISLER JÁNOS
DR. KOVÁCS K. PÁL
VEREBÉLY LÁSZLÓ

.kr
■ ,■í

. /

i.
v• ' , ;.‘1

-J&

Felelős kiadó : Solt Sándor Műszaki felelős : Rózsa István

Megrendelve : 1952. V. 6 Imprimálva : 1952. VIII. 29 Papiros mérete » ÁfQ

Könyy azonossági száma : 733 ív : 51/« Ábrák száma : 57 Péidánvszám : 1000

Ez a könyv az MNOSZ 5601-50. A és 5602-50 A szabványok szerint készült

10778. LD01 - Révai-nyomda Budapest V, Vadász-utca 16. (Felelős : Puskás Ferenc)
 ELŐSZÓ
i . '

A földnek, mint vezetőnek a tanulmányozása, valamint a

földelésnek — tehát villamoshálózatok és vezetőként felhasznált
föld közötti összeköttetésnek — a vizsgálata, az elektrotechnikának
még fejlődőben lévő, nem lezárt területe.
Az tette a kérdést különösen időszerűvé, hogy nagyarányú
villamosítási terveink megvalósításának kezdetén végleg úgy hatá­
roztunk, hogy az országos együttműködő hálózat közvetlenül föl­
delt csillagpontú legyen. Ez számos problémát vetett fel. A földelés
kérdései még sehol sem nyertek végleges tisztázást és a könyvek
és folyóiratok tanulmányozása azt mutatta, hogy másutt is hasonló
vizsgálatok vannak még folyamatban. Villamosenergia iparunk
építkezései viszont gyors döntéseket kívántak tőlünk. •
A kutatások célja olyan földelő rendszereknek kiépítése, ame­
lyek révén megóvhatjuk értékes villamosberendezéseinknek és az
azokat kezelő embereknek, valamint a közelben tartózkodóknak
biztonságát, üzemi zavarok esetén.
A Villamosítási Kutatási Bizottság már működésének kezdetén
felvette tématervébe ezeket a vizsgálatokat és éppen ezen a terüle­
ten érte el első, gyakorlatilag is hasznos — ma már jelentős részben
a gyakorlatba átvitt — eredményeit.
A munka főleg kétirányú volt : a nagyfeszültségű távvezeték-
oszlopok és a villamos erőműyek, illetőleg állomások földeléseinek
helyes kialakításával foglakoztunk.
Tanulmányainkat kísérletekkel támasztottuk alá és fejlesztet­
tük tovább. Ezeket a kísérleteket elsősorban nem a másutt szokásos
elektrolitikus kismintákon végeztük el, hanem — a materialista
szemléletnek megfelelően — 1 : 1 mértékű modelleken : valóságos
földeléseken. Talán éppen ennek a módszernek köszönhető némely
új eredményünk.
Ebben a könyvben beszámolunk az 1950. év végéig lezárt
kutatási eredményeinkről. A könyv két részből áll. Az első az
elméleti és kísérleti vizsgálatokat tartalmazza, a második gyakor­
lati irányú, a vizsgálatokból leszűrt alkalmazási irányelveket fog­
lalja össze a felhasználó szakemberek számára.

3
 A munka — az eddig hasznosnak bizonyult módon — kollek­
tiv jellegű volt.
Az elméleti rész dr. Ronkay Ferenc (VERTESZ) műve. Ezt
megvitatta és kiértékelte, a kísérleteket előkészítette és lefolytatta,
valamint a gyakorlati következtetéseket levonta, vele együtt a
VKB-nak a következő tagokból álló munkabizottsága : Bach Iván
(VKB), dr. Eisler János (Műszaki Egyetem), Ignácz Pál (VKB),
Pálos Ferenc, Rácz Miklós, Selmeczi Vilmos és Taske-Madarász Emil
(BPEM).
Ismételten kértük Verebéig László professzor tanácsát.
A gyakorlat számára sikerült ugyan a legfontosabb kérdések­
ben határozott állásfoglalással útmutatást adni, munkánkat még­
sem tekinthetjük lezártnak, mert a következő években még sok
részletet szándékozunk tovább kidolgozni.
V IL L A M O S ÍT Á S I K U T A T Á S I BIZO TTSÁG
Ignácz Pál
 BEVEZETÉS

Az utóbbi évek iparosodási lendülete a villamosenergia- -

szolgáltatással: szemben mind nagyobb igényeket támaszt. A nagy­
ipari fogyasztók és fejlett iparral rendelkező nagyvárosok óriási
mértékű villamosenergia szükségletét az energia lelőhelyéről, leg­
több esetben nagy távolságból kell szállítani. A gazdaságossági
és üzembiztonsági követelmények ugyanekkor a távoli energia­
lelőhelyeken épült erőművek kooperációját, illetve közös nagy
országos hálózattal való összekapcsolását teszik szükségessé.
A nagytávolságú energiaátvitel és a kooperáció teljesítménye
akkora átyiteli feszültséget követel meg, amekkora feszültségnél
már előnyös a rendszer csillagpont jának közvetlen földelése. Ugyan­
akkor a közvetlenül földelt rendszeren minden egyes földzárlat
egyben rövidzárlat, földrövidzárlat is, és értéke az alkalmazott
feszültségtől és teljesítmény viszonyoktól függően igen nagy lehet,
íg y pl. a 120 kV-os országos hálózatunkon a földrövidzárlati áram­
erősség hamarosan eléri, sőt meghaladja a 10 000 A-t is. Ekkora
áramerősség levezetésére alkalmas földelés elkészítése különleges
feladat. Ugyanis a földelésen lefolyó nagy áramerősség a földelés
ellenállásán távolabbi földpotenciálhoz képest akkora potenciál-
különbséget okozhat, amekkora feszültségnek jelenléte a villamos-
berendezés gyengébb szigetelésű, ú. n. szekunder jellegű mérő,'
jelző és működtető részeit veszélyeztetheti. Például valamely
védelmi berendezést akkor hatástalaníthat, amikor annak éppen
működnie kellene. Ugyanekkor a veszélyes feszültségesés a kezelő-
személyzet vagy a közelben gyanútlanul járókelők testi épségét is
veszélyezteti. Ezért a helyesen elkészített korszerű földelésnek
olyannak kell lennie, hogy az átfolyó áramot a berendezés ép részei­
nek megóvásával a hiba tágabb területre való szétterjedése nélkül
vezesse le és embernek, állatnak veszélyt ne okozzon.
A földelés — közelebbről meghatározva — valamely fémes
vezetőrendszer és a sokkal rosszabb vezetőképességű föld között
létesít villamos összeköttetést. Általában a földelések két nagyobb
csoportba sorolhatók. Ezek a védő- és üzemi földelések.
' A védőföldelés a villamosberendezésnek üzemszerűen feszültség-
mentes és ennélfogva érinthető fémrészei és a talaj között létesít
 jól vezető összeköttetést. Ezáltal azt igyekszik biztosítani, hogy
az említett fémrész még abban az esetben is megközelítőleg föld­
potenciálon maradjon, ha valamely rendellenesség, pl. átívelés
következtében az üzemszerű vezetőkkel vezetőösszeköttetésbe
jutott. Sok esetben a védőföldelés a villámcsapások által okozott
túlfeszültségek levezetésére is szolgál és ezáltal kettős célt lát el.
A szabadvezetékek oszlopainak földelései védőföldelések.
Az üzemi földelés az üzemi áramkörök valamely alkalmas és
e célra kijelölt pontját köti össze a földdel. Rendszerint a transz­
formátorok csillagpontját szokás földelni. Aszerint, hogy csillag­
pont és a földelés közé beiktatunk-e valamely impedanciát vagy
sem, közvetett, illetve közvetlen földelésről beszélünk. Az üzemi
földelések további két csoportra oszthatók : üzemszerűen áramot
nem vezető és üzemszerűen áramot vezető földelésekre. Ez utób­
biak az újabban gyakorlatba vett földvisszavezetéses rendszerek
üzemi földelései.
A soron következő fejezetek a gyakorlati megoldásokhoz
vezető elméleti és kísérleti kutatások eredményeit foglalják össze.
Ezt követően pedig a különböző rendeltetésű földelések szerkezeti
felépítésére vonatkozó és a kutatások leszűrt eredményeiként ki^
alakult irányelveket és utasításokat ismertetjük.

4
 1. A földelés általános elmélete

A földelés célja — amint arról a bevezetésben már szó volt —

valamely jól vezető fémes vezetőrendszer és a sokkal rosszabb
vezetőképességű talaj közötti vezetőösszeköttetés létesítése. A jól
vezető fémek és az átlagos talaj fajlagos vezetőképességének hánya­
dosa mintegy 1010 nagyságrendű. A fajlagos vezetőképességek,
illetve fajlagos ellenállások ily nagyértékű eltérése világosan jelzi,
hogy a követelményeknek megfelelő nagy áramerősséget levezető
földelések létesítése komoly feladat.
A jól vezető fémektől a jó szigetelőképességű parafinig a faj­
lagos ellenállások növekedése szerint rendezett anyagok sorozatát
az 1. táblázat tartalmazza. E sorozatban mintegy középhelyzetet
foglalnak el a különböző összetételű talajok. A legkisebb fajlagos
ellenállású kovás agyagtól a sziklás talajig három nagyságrenddel
csökken a fajlagos vezetőképesség, ami jól szemlélteti, hogy néha
milyen különböző feltételek mellett kell földeléseket létesíteni.

1. táblázat
Különböző anyagok és talajok fajlagos ellenállása

kb. 1 0 - 8 ß in
Vas, ólom ......................................................... 99 io -7 99

Nikkel-, krómötvözetek ................................ 99 10—6 99

Igen jól vezető ércek .................................... 99 io -5 99

Grafit ................................................................. 99 io -4 99

Vezetőórcek, savas e lek trolitok ................... ■99 1 0 -'- 99

Tengervíz ....................... ......................... 99 1 99

Nedves kovás agyag, márga, humusz 99 10 99

Szárazabb márga, humusz, nedves homok 99 10* 99

Tó- és talajvíz . . .'.......................................... 9 9 ■ 10* 99

Szárazabb kavicsos h o m o k ........................... 99 103 99

Sziklás t a l a j....................................................... 99 104 99

Beton ............................................ ..................... 99 1 0 5 99

M á rv á n y .......................................... .................. 99 10« 99

Desztillált víz .................................................. 99 106 - -107 „

Csillám ......................................................... 99 1 0 1 2 - - 1 0 1 5 „

Parafin ....................................... .................... 99 1 0 1 6 - - 1 0 2 1 „

 A talaj fajlagos ellenállását erősen befolyásolja a nedvesség-
tartalom (1. ábra). Mintegy 10% nedvességtartalom alatt a fajiad
gos ellenállás rohamosan nő, viszont 15%-os nedvességtartalom
felett a fajlagos' ellenállás már gyakorlatilag alig csökken.

A hőmérséklet is befolyásolja a talaj vezetőképességét. E vál­

tozás jellegét a 2. ábra tünteti fel. A hőmérsékletcsökkenéssel a
talajellenállás általában nő. A fagypontig a fajlagos ellenállás növe­
kedése viszonylag csekély. A fagyponton a talajban lévő nedvesség
folyadék, illetve jég halmazállapotának megfelelően, a fajlagos
ellenállás ugrásszerűen, majd a fagypont alatti hőmérsékletcsökke­
néssel a fagypont feletti változáshoz képest lényegesen nagyobb
gradiens szerint nő. A fagypont felett a talaj vezetése nagyobbrészt
elektrolitikus jellegű, viszont fagyott halmazállapotban már csak
az ú. n. félvezető jelleg marad meg. Rendkívül fontos ezért a föl­
delő elektródákat a fiegyhatár alá mintegy 0,8 m-nél mélyebbre
helyezni.
A talaj nedvességének és hőmérsékletének változásától füg­
gően a földelések szétterjedési ellenállása évszakonként változik.
Kis mélységben a talaj szinthez közel elhelyezett földelőknél az év­
szakonkénti ellenállás nagyobb határok között ingadozik, míg
mélyebben elhelyezett elektródáknál az év folyamán ellenállás­
változás alig észlelhető. . 1
A talaj fajlagos ellenállása a mélységgel rendszerint csökken,
bár különleges körülmények között ennek ellenkezője is előfordul.
Ez utóbbi eset pl. sziklás altalajra települt humuszrétegnél tapasz­
talható. A 3. ábra különböző talajba levert két kísérleti rúdföldelő
szétterjedési ellenállását a leverési mélység függvényében tünteti
 fel. Mindkét esetben a mélyebb talajrétegek lényegesen jobb fajla­
gos vezetőképessége okozza a szétterjedési ellenállás fokozott mér­
tékű javulását.
Régebben a földelő közvetlen közelében néha mesterségesen
javították a talaj vezetőképességét, E célból a földelő környezeté­
ben lévő rétegeket különböző fé­
mek sós oldatával itatták át. Nem
vitás, hogy ez a kezelés javítja a Sí

földelés szétterjedési ellenállását, 300

de a talaj nedvességének állandó

jellegű vándorlása miatt az ellen­
állás csökkenése csak bizonytalan 200
-időre térjed. A bizonytalanság
miatt e módszer általános alkal­
mazása nem ajánlható. Ugyancsak
nem helyes az elektródákat koksz- ÍOO
vagy faszénágyba tenni, mert ak­
kor az elektródák erősebben rozs­
dásodnak és a durva szemcsézett­
ség miatt a koksz- vagy faszén- f* m.I
darabokkal az elektróda csak kis
felületen érintkezik, ami ismét bi­ 3. ábra.
zonytalanságot jelent. A rozsdás
elektróda szétterjedési ellenállása a rozsdamentes elektródához
képest nem rosszabb, mivel a nedves oxidréteg fajlagos ellenállása
a legkedvezőbb talaj fajlagos ellenállásánál is kisebb.
A földelőből a talajba szétfolyó áram a földelőtől távolodva
mindjobban szétterjed, illetve mind nagyobb talajkeresztmetsze­
ten halad át. A földben folyó áram sűrűsége pedig a földelőtől távo­
lodva‘ fordított arányban csökken.
A régebbi gyakorlat szerint többnyire lemezföldeloket készí­
ttettek nem rozsdásodó anyagból vagy pedig horganyzott vaslemez­
ből. Lemezföldelőkkel megfelelő méretezéssel a kívánt eredmény
ugyan elérhető, de a lemezföldelők egyéb földelőkhöz képest általá­
ban drágábbak. Ugyanis valaiiíely körkeresztmetszetű rúdföldelő
felületéről sugárirányban kilépő áramvonalak széttartanak, ennél­
fogva a földelőtől távolodva, a földben folyó áram sűrűsége a távo­
lodással fordított arányban csökken, illetve az áram vezetésében
a távolsággal növekvő földkeresztmetszet vesz részt. Ezzel szem­
ben a nagy síkfelületű lemezföldelőt ugyancsak merőlegesen el­
hagyó' áramvonalak — a lemez felületi méreteitől függően — hosz-
szabb-rövidebb úton megközelítően párhuzamosan kényszerülnek
haladni. Az áramvonalak szétterjedése csak távolabb kezdődik,
így viszonylag hosszabb úton lesz nagyobb a földben folyó áram
sűrűsége. Közvetlenül világos ebből, hogy azonos elektródafelület
mellett a rúd- vagy csőföldelő ugyanakkora fajlagos ellenállású
talajban sokkal kisebb szétterjedési ellenállást fog eredményezni.
A 4. ábra rúd- és lemezföldelő néhány összehasonlító számértékét
tünteti fel. Az ábra táblázata szerint pl. 20 mm 0 6 m mélyre levert
rúdföldelővel 1,4 m átmérőjű körlemezföldelő egyenértékű. Ennek
is az a feltétele, hogy a lemezföldelő az átmérőjénél nagyobb mély­
ségre legyen lesüllyesztve Ekkora lemezföldelő elhelyezéséhez
mintegy 3 m mélységű, kb. 1 m x 1,5 m-es gödröt szükséges kiásni,
tehát kb. 4— 5 m 3 földet kell megmozgatni. Ezzel szemben a 6 m
hosszú kihegyezett rúdföldelő szapora apró ütésekkel különösebb
költség nélkül leverhető. A leverés sokszor nehézségbe ütközik,
de fúrt lyukak segítségével rúd- vagy c^őföldelők a lemezföldelő­
höz viszonyítva^még mindig sokkal kisebb költséggel helyezhetők el.
Amennyiben az előbbi példa szerinti lemezföldelő 3 mm vastag
lemezből készül, akkor súlya kb. 36 kg lesz, míg ugyanakkor az
egyenértékű tömör rúdföldelő súlya csak mintegy 16 kg. Tehát
nemcsak az elhelyezés költsége kisebb, hanem a szükséges anyag
mennyisége is kevesebb.
A körkeresztmetszetű rúdföldelő átmérőjének növelésével a
szétterjedési ellenállás csökken, de n ivei a szétterjedési ellenállás

Rúd és/emezfóldeló összehasonlítása

A rú d földelő A z egyenértékűkoralakú Iemelföldelő

hossza ( t) átmérője (D) méterben, ha o rúd földe
méterben fő átmérője 5 0 m m és 2 0 mm
1 Ofr 0.3
Z 0.6 0.5
4 1.1 1.0
6 1.5 1.<h
6 2.0 1.8
10 2,4 2,1

' 20mm F-3,1 m*

F=0,375mz
G=16 kg 3mm G*36kg

4. ábra.

a rúdátmérő reciprok értékének logaritmusával arányos, semmi-

esetre sem gazdaságos az ellenállás csökkenését ezzel a módszerrel
szorgalmazni. Az 5. ábrán egy l = 5 m és egy l = 2 m hosszú rúd-
földelőnek az átmérő változásának függvényében felvett szétterje­
dési ellenállását ábrázoló görbéi vannak feltüntetve. Látható az
ábráról, hogy pl. 5 méteres rúdföldelőnél 10-szeres átmérőnövelés
a szétterjedési ellenállást eredeti értékének csak 70%-ára csök­
kenti le.

2. A földelések szétterjedési ellenállása és villamos erőtere

A szétterjedés elmélete legegyszerűbben olyan gömbelektródá­

val szemléltethető, amely gömbnek középpontja a föld felszínén
van1(6. ábra). Az egyszerűség kedvéért feltételezhető, hogy a talaj
fajlagos ellenállása, illetve fajlagos vezetőképessége a földelőtől

\*
i

6. ábra.

távolodva semilyen irányban nem változik és a földáram szét­

terjedését az indukciós ténj^ezők nem befolyásolják. Ez utóbbi fel­
tétel — a szokásos ipari periódusszámoknál — a földelő környeze­
tében jó közelítéssel fennáll:
A félgömbföldelő középpontjától valamely tetszőleges x távol­
ságban lévő dx vastagságú gömbhéj sugárirányú ellenállása
i r> = p ——
dli dx
v— ( 2 . 1)
^ 2 Ti X2
ahol Q a talaj fajlagos ellenállása. A földelés teljes, ú. n. szétter­
jedési ellenállását az előbbi kifejezésnek a félgömbföldelés r0 suga­
rától a végtelenig terjedő integrálja adja :
do
R= g P— = g
2n J x* 2n
r°
A szétterjedési ellenállás a félgömbföldelő 10-szeres sugaráig

(2.3)

Tehát világosan látható, hogy a szétterjedési ellenállás leg­

nagyobb része a földelő közvetlen környezetébe esik.

11
 A földelőből a talajba szétterjedő I áram valamely távoli pont
és a földelő között a
A U = IR2.4)
(
teljes feszültségesést hozza létre, míg a földelő környezetében ki­
alakuló veam os erőtér, amely a lépésfeszültséggel arányos, az előbbi
kifejezésnek a távolodás szerinti differenciálhányadosa :

E = I' (2.
dx
Ugyanez a (2.1) alatti összefüggéssel:
*

E = I ( 2 .6 )
2 71X2
Mivel a Q fajlagos talajellenállás az x = r0 helytől kiindulva
érvényes, az összefüggésnek is csak az x = r0 távolságtól van
értelme. v
A négyzetes összefüggés világosan mutatja, hogy a lépés-
feszültség a földelőtől távolodva rohamosan csökken.
2. táblázat
 Különböző geometriai alakú földelők szétterjedési ellenállása
és erőtere hasonlóan állapítható meg. A gyakorlatban előforduló
fontosabb esetekre vonatkozó integrálási eredmények a 2. táblá­
zatban találhatók.
A földelő teljes szétterjedési ellenállását, R-1, valamint a talaj
fajlagos ellenállását, p-t ismerve, meghatározható az ú. n. „egyen­
értékű sugár“ , ami azt jelenti, hogy az illető földelővel ekkora
sugarú mlgömbföldelő egyenértékű. Ez az egyenértékű sugár

/’n — (2.7)
2 ti R
Ebből
—— — r R
2 n
amit a 2.6-ba helyettesítve az erőtér, illetve az azzal arányos lépés­
feszültség
E - IR f° ( 2 .8 )
X‘

Az előbbi kifejezéssel a félgömbföldelőtől eltérő alakú földelők

közvetlen közelében a lépésfeszültséget nem lehet pontosan meg­
határozni, mivel ott a gömbi erőtérhez képest lényeges eltorzulások
lehetségesek.

3. Riídföldelők melegedése
rövid ideig tartó nagy áramerősség hatására

A rúdföldelők szétterjedési ellenállása — amint azt a 2. táblá­

zatban lévő képlet, valamint az 5. ábra diagrammja is szemlélteti —
a rúdátmérő reciprok értékének logaritmusával arányos. Ezek sze­
rint gazdaságosabb vékonyabb rúdföldelőket alkalmazni. Az átmérő
csökkentésének azonban a szilárdsági követelmények, valamint a
melegedési feltételek határt szabnak.
Igen rövid ideig tartó nagy zárlati áramlökések veszteség-
melege csaknem kizárólag az áram áthaladásának kitett földréte­
gek hőtartalmát és ezzel hőmérsékletét emeli,' mivel a rövid idő
alatt a hőelvezetés által elvitt hőmennyiség elhanyagolhatóan
csekély. A melegedés a legnagyobb áramsűrűség helyén, tehát a
rúdelektróda felületén lesz a legerősebb. A d átmérőjű, l hosszú­
ságú rúdföldelő felületén Ax vastagságú földréteg ellenállása
ap Ax
(3.1)
A R ~ ' l TcU’
ahol a méretek méterben helyettesítendpk be, ha g-t is — a szoká­
sos módon — ohm-m-ben adjuk meg. Ha a földelő t másodpercen át
1 amp áramerősséget vezet le, akkor a keletkezett melegmennyiség

Q = 0,00024 Z2 Q- - A Í kalória. (3.2)

n dl
Ez a hőmennyiség a Ax vastagságú talajréteget # hőfokkülönb-
séggel melegíti fel, tehát
Ax
0,00024 Z2 Q t = Ax nd l y c ű (3.3)
7t dl
ahol y a talaj faj súlya, c a fajhője.
A 3.3 egyenlőségből
Z2 Qt
ű = 0,00024 — cc (3.4)
n *d H *yc
Amennyiben d-t mm-ben helyettesítjük be, akkor
I 2Qt
$ = 240 Cc (3.5)
n2d2l2y c
A faj súly és faj hő szorzata átlagos talajnál kb. 400 kalória/m3/C°.

így (3.6)
Pl. I — 4 m hosszú, d = 20 mm átmérőjű, £ = 102 ohm-m
fajlagos ellenállású talajba süllyesztett rúdföldelőn 0,5 másodpercen
át 400 A áram folyik, akkor az elektródával érintkező talajréteg
felmelegedése :

Semmiesetre sem szabad a földelőt olyan mértékben terhelni,

hogy gőzfejlődés jöjjön létre, mert akkor a szétterjedési ellenállás
rohamosan megnő.
A legnagyobb megengedhető hőmérsékletemelkedést 75° C-nak
véve, a rúdföldelőn t mp időn át megengedhető

Z'ö* 3 A. (3.7)
Qt
Ugyanez megközelítően átlagos talajra :
34 dl
I oo A
Yq Í
illetve
/ ss - A l A KA,
29 ÍQt
ahol d mm-ben, l m-ben, g ohm-méter-ben és t mp-ben helyettesí­
tendő.

14
i. Párhuzamosan kapcsolt földelők eredő szétterjedési ellenállása

A földelés megkövetelt szétterjedési ellenállása a legtöbb eset­

ben egyetlen földelővel nem valósítható meg, de több párhuzamosan
kapcsolt földelővel az eredő szétterjedési ellenállás csökkenthető
Az eredő ellenállás azonban mindig nagyobb lesz annál az értéknél,
mint ami az egyes párhuzamosan kapcsolt földelők Önállóan mért
szétterjedési ellenállásából a párhuzamos ellenállások törvény-
szerűsége szerint kiszámítható. Tehát az eredő ellenállásra
a következő egyenlőtlenség érvényes :

i
ahol R x az egyes párhuzamosan kapcsolt földelők önállóan mért
szétterjedési ellenállás értékeit képviseli. Az egyenlőtlenség annál
nagyobb mértékű, minél közelebb vannak egymáshoz az össze­
kapcsolt földelők. Ugyanis az egymás közelében lévő földelőkből
a talajba folyó áramok szétterjedésben egymást kölcsönösen zavar­
ják, illetve az egyes földelők környezetében a talajban nagyobb
áramsűrűség alakul ki annál, mint amekkora áramsűrűséget az
illető földelő áramerőssége önállóan hozna létre.
Ha az összekapcsolt földelők egymástól igen nagy távolság­
ban vannak, akkor az eredő szétterjedési ellenállásra

(4.2)

egyenlőség lenne érvényes, feltéve hogy az összekötővezetékek

ellenállása elhanyagolható. Amennyiben pedig az összekapcsolt
földelők egyenkénti szétterjedési ellenállása (R) ugyanakkora, úgy
az eredő
Re oo — — (4.3)
n
Mivel a földelők nem helyezhetők el egymástól igen nagy távol­
ságra, az eredő

n
Az egyenlőtlenség jobb- és baloldalának viszonya az összekap­
csolt földelések jósági foka :
Re oo
(4.4)

15
 Ugyanez a 4.3 Összefüggés felhasználásával, ha a földelők Ön­
állóan mért szétterjedési ellenállása ugyanakkora :
R
V = —p -. (4.5)
uRe
A jósági fokot befolyásolja a földelők száma, alakja, mérete,
elhelyezése, egymástól való távolsága, valamint a talaj fajlagos
ellenállása. A pontos analitikai kiértékelés igen körülményes és
rendszerint nem éri meg a beléfektetett munkát, mivel a talaj
fajlagos ellenállásának változása az eredmény helyességét kétsé­
gessé teszi.
Szabályos sokszög sarokpontjaiban elhelyezett rúdföldelőkből
álló földelés jósági fokát Ollendorf potenciálegyenlet segítségével
kiszámította, és az eredményt a következő kifejezéssel adja meg :

r¡ = ---------------—-------------, (4.6)
1 f(n)
2 71 D R e oo
ahol Q a talaj fajlagos ellenállása ohm-méterben, D a sokszög köré
írható kör átmérője m-ben, R eoo az egyes rúdföldelők eredő szét­
terjedési ellenállása, annak feltételezésével, hogy azok egymástól
végtelen távol vannak. A földelők n számától (ami nem más, mint
a sokszög sarkainak száma) függő f(n) függvény értékeit az alábbi
táblázat tartalmazza:

n = 2 3 4 5 6 7 j 8 9 10 15 20

/{«■) = 0,50 0,77 0,96 1,10 1.22 1,32 1,41 1,48 1,55 1,81 1,98
j

Pl. D = 10 m átmérőjű körön elhelyezett 10 db egyenként

1 = 2 m hosszú és d = 40 mm átmérőjű csőföldelők egyikének
az önálló szétterjedési ellenállása közepes q = 102 ohm-m fajlagos
ellenállású talajban : .
D ' Q i 4Z 102 _ 4,2 102 _ ■__ ,
R — —^ - In.—r —. - — - In — — = —— 5,3 = 42,2 ohm
2 711 d 2 7t 2 0,04 2n2
es
7? 42 9
Reoo - — - — = 4,22 ohm.
n 10
A jósági fok :
1 1 1
 Az erédo szétterjedési 'ellenállás¿
N Beoo 4,22
Be = ------
17 = n~ßö
0,63 = 6>7 ohm*
•+űj£. ’ cv .. *

Rüdenberg szerint az egymástól D távolságra lévő egyenként

l hosszúságú n számú rúdból álló földelés eredő szétterjedési ellen-,
állása a í ) / l hányadostól függ. Ha ez a hányados kicsi, akkor

. Be- ~ e— In 4 / (4.7)
* »2 7T i DQ
n
ahol D 0 = f d D2D3Di . . a
n rudak száma, d
IJ2D3X>4 a rudak egymástól mért távolsága. t
Ha Dß — 1, akkor a 4.7 kifejezés a következő lesz :
_ . (* —!)'
(4.8)
= A - ,n (Vta 2’4
n in )J
* A jósági fok annál jobban közelíti meg az 1-et, minél nagyobb
a Djl hányados. Ha D/l< 1, akkor, a jósági fok erősen csökken,
általában az á helyes, ha Djl ^ 1.

5. Nagykiterjedésű földelések általános elmélete

A szokásos cső, rúd és röyidebb szalagföldelések szétterjedési

ellenállásához képest magának a földelőnek fér#es ellenállása el-
hanyagolhatóan kicsi. Hosszabb, mintegy 100 méteren túl a talaj
v\ szintje alatta lefektetett szalagföldeléseknél a földelő hosszanti
fémes ellenállása a szétterjedési ellenálfás nagyságrendjébe eshet,
m amikor is az a földelés eredő ellenállását már számottevően befő-
i í í ? lyásolja. A földéléseknek ebbe az ú. n. nagykiterjedésű földelések
h m : csoportjába tartoznak a földkábelek köpenyei, a vízvezetékcsövek/
- vasúti sínpályák és bizonyos megközelítéssel a védővezetővel el­
látott szabadvezeték-oszlopsorok, sodronykötélpályák stb.
Ha valamely nagykiterjedésű földelés elején a befolyó áram
erőssége1I és ugyanitt a végtelen távoli földpotenciálhoz képest
mért feszültség U, akkor a nagykiterjedésű földelés eredő im­
pedanciája Z = — . Tetszőleges x távolságban a földelő és a vég-
^fe^elen távoli földpotenciál közötti feszültség legyen u és ugyanezen

ból á talajba szétterjedő keresztirányú áram :

,%V>

— Ai — u y dx, ( 5 . 1)

2 Dr. Ronkay : Földelések 17

 -:*&- >w>;-.:
*. >,: .

m
>»\‘ r ' .

ahol y a földelés hosszegységre eso szétterjedési vezetőképességét

jelenti. •j S f
Ugyancsak az o: helyen a végtelenül kicsi d# hosszúság mentén ^
a földelő és a végt elen távoli talaj potenciál közötti feszült ség s yí
csökkenése :
— du = iz da;, „ (5.2)
*j . . .v**
ahol z a nagykiterjedésű földelés hosszanti egységnyi távolságra
eső impedanbiája. ' "^ ,
Az 5.1 és 5.2 alatti differenciálegyenletek a következőkép is
felírhatok :
di
5.3)
- d V = W2/’
d«
(5.4);
- d V = ÍZ-

lf— — >— — *!
I

I
ü
1 *1
k
-/ r
.......: 1 J m
[~ -. * ■ 1Cdx 5II|

7. altra.

Az 5.4 egyenlőséget x szerint tovább differenciáival : vi&l

dhi _ d/
/C .

i v dx2 dx
Ezt az 5.3-mal összevetve :
d 2u
— y zu, , ( 5-6)
dx2
'<£%r
E másodrendű homogén differenciálegyenlet általános meg- ¿ ^ *
oldása :
/-v «2 , xy _ —«3?
■* u — C\e . U2 e * i

ahol a = l^ z, C^ésU* pedig a határfeltételekből 'megállapít- /

ható integrációs állandók. 4 s
:

Az 5.4/egyenlőségből
i = — ------- j— , ■ (5. 8).
Z dx ■<1
8
•:*
18

Üfe,
¡¡fív tehát az 5.7-et differenciálva x szerint:
a (C2
i — — ín e ~ ~ a x n e ax\
— C\ ) (5.9)
1•••

A nagykiterjedésű földelés elején, tehát x — 0 helyen u = £7 és

¡¡T ^ \ i = I, továbbá az l hosszúságú nagykiterjedésű földelés szabad
¡¡I; r végén, tehát az x — l helyen i 0. E feltételekkel x = 0 helyen
■ az 5.7 kifejezés : •
I f; ." . - U = Ct + C 2. (5.10)
Ugyanígy az 5.9 kifejezés :
a
I = f ( C %- C x). (5.11)
t

Az x ~ l helyen az 5.9 kifejezés :

0 ■=C2 e~al— C1 eal. (5.12)
KV , Az utóbbi egyenlőséget e a l tényezővel szorozva :
CC-\ C2 = C\e2al (5 1 3 )

r ' Ezt a C2-re nyert kifejezést az 5.10 és 5,11-be helyettesítve,

W-,
V = Ci(e2
a
lI)
a
/ = — (e2a l— 1)
Z

A fenti két egyenlőség hányadosa a nagykiterjedésű földelés

impedanciája :
U _ z e2al -\~ l
... ’
*■■■> - ■ (5.14)
ÄV - -: I x e2a 1— 1 ’
P -r • Mivel a ==Vyz a nagykiterjedésű földelés eredő impedanciája

Z e2al 1
Z= y e2 a l _ 1 ’ . (5.15)
í-
illetve
l '
Z = í~y ctgh 3C/. (5.16)
' ■

1
Amennyiben a l g 2, akkor gyakorlatilag a ctgh a / 1
tehát :

2 - K - (5.17)
iá ' y
 Ugyanígy határozható meg a nagykiterjedésű földelés tetsző­
leges x helyének potenciálja :
TT eh oí (l — x)
(5.18)
U= D 'c iT « T
és áramerőssége :
T sh a (l —- x)
(5.19)
1~ sh d'
o

6. A Mdrovidzárlati áramok és azok feszültségcséseinek megoszlása

földvezétékkel épített vezetékek oszlopainak földelésein

A nagyfeszültségű országos jellegű szabadvezetékek villám-

csapások elleni védelmére a fázisvezetők fölött egy, újabban két
földelt védővezetőt alkalmaznak, amely mind a közvetlen villám-
csapások, mind a vándorhullámok ellen védelmet nyújt. 1 ÍJ, föld-
vezetők az oszlopsor egyes oszlopait egymással fémesen kötik
össze, aminek következtében valamely oszlop vasszerkezete és a
föld közötti szétterjedési impedancia több mellékágra oszlik, így
az eredő impedancia kedvezőbb. Ennek megfelelően valamely
oszlopon keletkező rövidzárlat^ tehát valamelyik fázisvezető és
a vastest között létrejövő zárlat áramát részben a zárlatos oszlop
saját földelése, részben pedig a földvezetéken át a szomszédos
oszlopok földelései vezetik le a talajba.
A földrövidzárlati áramot a következőkben ismertnek
tételezve fel, a vizsgálat tárgyát az egyes oszlopok földelésein
lefolyó áramok értékének meghatározása képezi.
A földvezetősodronyban és a’ földben folyó zárlati áramok
lehetnek egymással egyező és .ellenkező irányúak is, asze­
rint, hogy a vonalat tápláló transzformátor vagy transzformátorok
hogyan helyezkednek el. A föld, a földelések és a földvezeték
alkotta láncolat eredő impedanciájának meghatározásához tehát
az áramirányokat, illetve az energiatáppontok helyzetét figyelembe
kellene venni. Az ilyen részletekre is kiterjedő számításnak első­
sorban akkor lenne értelme, ha a teljes földrövidzárlati kör impe­
danciájának pontos meghatározása lenne a cél. De jelen esetben a
földrövidzárlati áramot meghatározottnak tekintve, az képezi a
kérdést, hogy a vizsgált oszlop saját földelésén lefolyó If0 föld­
rövidzárlati áram és az oszlop Yf0 szétterjedési vezetőképességének
hányadosaként létrehozott
• Uo = -^
' '
I fo

Verebély : Villámhárító rudak és vezetők védőhatása.

1 \T
feszültség a zárlatos oszloptól két irányban terjedő földelésláncola­
tokon mindentől függetlenül mekkora áramot hajt keresztül. Ügy is
megfogalmazhatjuk a feladatot, hogy a zárlatos oszlop Yf0 szét­
terjedési vezetőképességén az U0 feszültségű áramforrás az illető
oszlopon-//o, míg a földvezetéken A és B irányok felé I a és I b
áramot küld. Ezeknek az áramoknak az összege a földrövidzárlati
áram, tehát — mint az a 8. ábrán is fel van tüntetve —
Ifo 4" I á -\- I b — íz- (6*2)
A feladat megoldásához meg kell határozni egy a 9. ábra sze­
rinti láncolat 0 . .................0 pontjai közötti eredő impedanciát.

A B
Zs Zs Zs Ia OIb Zs Zs Zs

-GEH
Yf Yf Yf % !fo Y
r Yf Yf
■f - zf*Z f ^ 2f hzf -Z,'.
■f

S. ábra.

Ez az eredő impedancia kiszámítható a láncolat végétől vissza­

felé haladva, a soros és párhuzamos impedanciák eredőit lépésről
lépésre véve figyelembe. Néhány oszlopközre terjedő szabadveze­
téknél használható is ez az eljárás, de hosszabb távvezetéknél már
Q Zs Zs Z s ___ Zs Zs

Yf Yf Yf Yf Yf
Zf Zf Zf * Zf Zf*
9. ábra.

rendkívül fárasztó lenne. Ez utóbbi esetben jóval egyszerűbb az

Yf oszloponkénti levezetési admittaneiát folytonosan megoszlanak
tekintve, az eredőt infinitezimális számítással megkeresni, ami
több oszlopköz esetén gyakorlati szempontból elegendő pontossá­
got ad.
Hosszegységnek az oszlopközt választva, a zs, Zf, Yf értékek
a hosszegységre eső fajlagos értekéknek felelnek meg.
Ekkor a láncolat eredő impedanciája az előző fejezet (5.16) ki­
fejezése szerint
^ + Zf
ahol n az egyenlőnek feltételezett oszlopközök száma, zs az egyes
oszlopokat összekötő földvezetősodrony, illetve sodronyok, míg
Zf a földyisszavezetés hosszanti impedanciája két szomszédos
oszlop között. Az előző fejezet alapján ; i.
_______________ ' ■
*
Oe = V (z s -f- Zf) Yf. 6.3
A földvezeték és a földvisszavezetés által alkotott hurok egy
oszlopközre eső (zs + Zf) impedanciájának ohmos összetevőjét
r-rel, míg reaktanciáját wL-lel jelölve, továbbá az oszlop szétterje­
dési impedanciájának a, viszonylag igen kis értékű induktív össze­
tevőjét figyelmen kívül hagyva, illetve az oszlqpföldelésnek csak
az Rf ohmos ellenállásával számolva, a végtelen hosszúnak tekint-
hető távvezetéknél a láncolat eredő impedanciája

z V+ / (0 L) Bf, 6.4
illetve abszolút értékben' ... V

4
\Z\ - V(r* + c f L 2)Rf*. (6.5) >
Kizárólag az ohmos összetevőket véve figyelembe, végtelen
hosszúnak tekintendő távvezetéknél az eredő ellenállás

R — V r Rí, ( 6.6)
, ; :
illetve n oszlopközből álló szakaszra

R — Vritf ctgh xn, \ (.6.7) /

j
ahol
1[ T
* ‘ h -
A fentebbi összefüggések szigorúan véve csak folytonosan el­
osztott levezetés mellett érvényesek. Az oszlopközönként össz­
pontosított levezetés a számításba némi hibát visz be, de e hiba
gyakorlati szempontból elhanyagolható.
Az első oszlop levezetése nélküli eredő impedancia kiszámításá­
hoz a (6.3) kifejezésben az n helyére a következő oszloptól számított
közök számát kell helyettesíteni, és az így kiszámított eredőhöz
hozzá kell adni az első köz hosszanti impedanciáját (z8 + £/).
A 0-jelű oszlopon létrejövő földrövidzárlat I áramerőssége az
oszlop saját földelésének és a két oldalra menő vonalláncolat eredő
admittanciáinak arányában oszlik meg (8. ábra), tehát a 0-oszlop
levezetési impedanciája mentén fellépő feszültségesés •.
U0 — Ifo Zfo = I a Z a — I b Z b, (6.8)
 í: rv •j -ví'

illetve az
1 i , v 1
— es Yb ~ ^ — (6.9)
¿/o ¿J.
admittanciák bevezetésével :
/ ho
U °- Y,„ + Y a + Y b Y/o Ya = -p 7 > (6 1 0 >

amiből az oszlop saját földelésén lefolyó áram :

Y/o
I,o = I ( 6 . 11 )
Y/o + Y a+ Y b
Amint a 6.10 alatti összefüggésből látható, az oszlopsorban
lévő valamely oszlop földelése mentén fellépő feszültségesés adott
I földrövidzárlati áramerősség mellett csak korlátolt mértékben
függ az oszlop saját földelésének minőségétől. #
Példaként legyen valamely nagyon hosszú távvezeték közepe
táján az a vizsgált oszlop, amelyik földelésének ellenállása, az Rj
változó. Az oszlopsor összes többi oszlopainak földelési ellenállása
átlagosan 6 ohm. Az oszlopköz 250 m, a földvezéték 2x5Ó mm2
acélsodrony, amelynek ellenállása kb. 5 ohm/km,1 tehát

$ rs = 4 -5 -0 ,2 5 0 = 0,625 ohm

a földvisszavezetés ohmos ellenállása 50 Hz-nél 0,1 ohm/km;

tehát
Tf = 0,1 * 0,250 — 0,025 ohm,
tehát
r = (r9' + rf) = 0,625 + 0,025 = 0,65 ohm.
A földvezetékek és a földvísszavezetés által alkotott hurok
reaktanciája 50 Hz-nél kb. 1,2 olim/km, tehát
co L = 1,2 • 0,250 = 0,3 ohm.
A földvezeték és a földvisszavezetés impedanciájának abszolút
értéke :
\zs + zf \ = + 0/32 = 0,71 ohm
Az ohmos ellenálláshoz viszonyított eltérés kb. 9%, tehát a
reaktív tag gyakorlati szempontból elhanyagolható. Az oszlop­
közök számát végtelennek tekintve, a láncolatok eredő ellenállása :
, ‘ i

Ba » =BB = r + V rít, -=
.05f / ^ 6 í T 6 = 2,62 ohm,
,6
1 A V K B kísérleti mérésekkel megállapította, hogy a várható zárlati
áramokkah való terhelés alatt sem változik lényegesen az acélsodrony
ellenállása,x j
i V
V
23
•^ k> -. • ... ~ ■.'- r ' ' ■ 'V ' ••'.' ••' . " . • '■~~[~.T~~' ” ' 'V . • "j;;. •„'• ’- ' . "• "' ". ^ :■ ". ; ■J - ' ' ■.-. ,-\ i: ?• ,.\ ' •’ ’. '_ - • • ,':' I ’ ,V * •’ ^ ■ l - .í ' i - ' ^ ’ •* '■ ''■ & $• ■'■

amiből
v — Yn ^ 0,4 siemens.
Feltéve, hogy a földrövidzárlat i áram 10 000 A, a.változó R/o
földelési ellenállású' zárlatos oszlop földelésén a feszültségesés
10 000
------------ volt.

-tljo + °>8
'
, ’ - p -

Amennyiben a kérdéses oszlop végoszlop, akkor a földelésén,

létrejövő feszültségesés :
fr 10 000
Uo = — ---- -------- volt.
— ------ \- 0,4
Rio
Amennyiben a vizsgált zárlatos oszlop pl. a negyedik, akkor

V65
B-a = 0,65 + •3 = 3,27 ohm, 0,65-6 ctgh
6
amiből Y a r>J_0,3 siemens, tehát a földelésén létrejövő feszültségesés:
10 000
Uo,= volt.
1
+ 0,4 + 0,3
Riu

24
 ¡Äf A 10. ábra görbéi szemléltetően ábrázolják a végoszlop* a
negyedek és egy közbenső oszlop földelései meñtén 10 000 A-os
földrövidzárlatra létrejövő feszültségeséseket, valamint az oszlop
saját földelésén lefolyó áramot. E görbék világosan mutatják,
hogy valamely oszlop saját földelésének romlása az oszlop földelésén
■ fellépő feszültségesést lényegesen nem növeli meg.
Az előbbiekből világosan levonható az a következtetés, hogy
¿f ' az oszlopsor oszlopainak környezetében keletkező feszültségesések
bizonyos határozott értékű I földrövidzárlati áramerősség mellett
elsősorban azáltal csökkennek, ha az ú. n. oszlopláncolatok eredő
impedanciája csökken. A láncolat credo impedanciája

r * 4

jM; v, • ' Z = V (r2 + (o*L 2)R?

általában a földvezeték egy oszlopközre eső ellenállásának (r-nek)

és az oszlop saját földelési ellenállásának csökkentésével kisebbít­
hető. Az cúL reaktancia csak korlátoltan befolyásolható érték.
rAz r ellenállás csökken akkor is, ha az oszlopköz kisebb és Ugyan­
iakkor az co L oszlopkcfére eső reaktancia is csökken.' Lakott terüle­
ten egyéb okok miatt is általában kisebb oszlopközt szokás alkal­
mazni. Az eredő impedancia csökkentése céljából például szóba
jöhet a szokásos 50 mm2 keresztmetszeti területű acélsodronyok
helyett 95 mm2 keresztmetszeti területű acél- vagy esetleg
50 mm2-es kadmiumrézsodrony alkalmazása. Ez utóbbi megoldás
nagyobb oszlopköznél (150 m-en felül) a zuzmarabiztonság miatt
kerülendő, mivel a földvezetőről a zúzmara nem olvasztható le.1
Á láncolat eredő impedanciájának másik befolyásolható ténye­
zője az egyes oszlopok földeléseinek ellenállása, ahol szintén a
lehető legkisebb érték elérésére kell törekedni.
* Az előbbiek, valamint a 10. ábra görbéi szerint valamely vonal
végoszlopának, illetve a végoszlophoz közel lévő oszlopok földelésein
— ha az oszlopok földeléseinek szétterjedési ellenállása egymás-,
közt egyenlő —- nagyobb feszültségesés keletkezik annál, mint am i.
a yégoszlopoktól távolabbi oszlopok mentén felléphet. E káros
jelenség kiküszöbölésére a földelő-láncolatot a csatlakozó állomáso­
kon nem szabad megszakítani, hanem a csatlakozó állomásra be­
futó összes vezeték földvezetőit az állomás földelő rendszerével és
ezen keresztül egymással ö$sze kell kötni.

1 A zuzmarabiztonság megállapítására görbeseregek találhatók az

Elektroteehnika 1949. májusi számának 134. oldalán : dr. Ronkay : „Szabad-
.\
vezetékek igénybevétele a szabványosnál nagyobb zúzmara esetén“ .
 7. Az oszlopföldelések mellett kialakuló villamos erőterek

Az eddigiekben a védőföldelés szétterjedési etanállása mentén

fellépő teljes feszült|égesésről volt szó. íg y a 10. ábra görbéi is azt
a feszültséget tüntetik fel, amely földrövidzárlatoknál az oszlop
vasszerkezete és attól elméletileg végtelen távol lévő földpont
között jön létre. A gyakorlatban ez a feszültség kb. 30 m távolság­
tól már állandósul. E távolságon túl a földáramok m ^ oly nagy
mértékben terjednek szét, illetve az áramsűrűség olyan kicsi, hogy
a létrehozott feszültségesés elhanyagolható. Az oszlopok veszélyes­
ségével kapcsolatban az összes feszültségesés nem döntő tényező,
mivel a nagy távolság miatt egy személy azt áthidalni nem képes.
Ellenben veszélyt jelent az, ha az oszlopot érintő személy talp­
pontja és az oszlop közötti feszültség (érintési feszültség), valamint
az oszlopot megközelítő személy lépése közben két talppontja
közötti feszültség (lépésfeszültség) túlnagy. E kérdések tisztázását
az analitikai kutatásokon kívül kis mintán, valamint természetben,
.tehát 1 : 1 léptékű mintán végzett kísérleti mérések hatékonyan
segítették elő. * .... ■-
A potenciálgradiens, amelyből a lépésfeszűltség meghatároz­
h a tó , a 2.8 kifejezés szerint:
E = IR—r
X‘

ahol IR a földelés teljes feszültségesése.

Az egyenértékű sugár r0 független a p fajlagos talajellenállás­
tól, illetve azonos méretű földelőknél ugyanakkora értékű, bár­
milyen is az egyébként homogénnek feltételezett talaj vezető­
képessége.
Az előző fejezetben közöltek szerint földvezetővel ellátott
oszlopsor valamelyik oszlopának földelése mentén kialakuló feszült­
ségesés csak kis mértékben függ vaz illető földelés ellenállásától,
illetve minden egyes oszlop földelésére -— azonos földrövidzárlati
áramot tételezve fel — a feszültségesések közel azonosak. Ezekből
közvetlenül következik, ho^y az oszlopok környezetében a potenciál-
tér minden egyes oszlopnál megközelítően azonosan alakul ki,
amint azt a Mátra— Budapest közötti távvezetéken végzett kísér­
leti mérésekkel is sikerült igazolni.
A lépésével két különböző potenciálú pontot áthidaló személy
testén átfolyó áramerősség analitikus úton is meghatározható.
Legyen a talajon a kérdéses személy két talppontja alatti helyek
potenciálkülönbsége U, akkor a személy testén átfolyó áramerősség
U
 ahol Bi a személy lábai által alkotott ,,fö4delektrcdák“ egyenkénti
szétterjedési ellenállása és Be az emberi test ellenállása, ami kedve­
zőtlen esetben 500 ohm is lehet, de amit általában 2000 ohm érték­
kel szokás számolni. Ha a talaj felszínének fajlagos ellenállása
Qf, akkor
Qí (7.3)
2 na’
ahol ,,a“ az emberi láb-elektróda egyenértékű sugara, amely
0,07 m-nek vehető fel. Az l hosszúságú lépést tevő személy lábai
alatti potenciálkülönbség — feltéve, hogy a lépést a legkedvezőtle­
nebb irányban teszi — megközelítően
I Pm { 1 1 j
U— M .
2n x x -j- l
ahol Qma talaj mélyebb rétegeinek fajlagos ellenállása és x a földelő
középpontjától mért távolság. Az előbbi kifejezés kis rendezéssel
a következőkép is felírható :
jj I Qml
7.5)
2 ti (x2 + x l) *
Végezetül az emberi testen áthaladó áramerősség
1 Qml 1
(7.6)
2 Tí (X2 -f- XÍ) Qf
H- Be
ti a
j X

A fenti összefüggésből G. Bodier1 az -j- hányadossal a, talaj

felületi és a földelő által érintett rétegek fajlagos ellenállásainak

a függvényében ú. n. veszélyességi tényezőt határoz meg.
A l l . ábra görbéi a 7.6 összefüggés alapján kiszámított veszé­
lyességi tényező változásait tüntetik fel. A folytonos vonalú görbék
2000 ohm testellenálláshoz, míg a szaggatott vonalú görbék 50Ü
ohmos testellenálláshoz tartoznak. A görbék kiszámításánál a
lépéstávolság l = 0,75 m-nek volt felvéve. A testen áthaladó
veszélyessé váló áramérték i = 0,02*— 0,05 A. Általában 0,1 A-t
már halálosnak szokás tekinteni. I)é ez esetben a testen átfutó
árapi lábtól lábig halad, tehát a szivet nem érinti, így a veszélyezte­
tettség kisebb.
Légyen pl. az oszlop szélétől 4 méter távolságban körülkerí­
tett földelés körül a mélyebb rétegekben a talaj fajlagos ellenállása
Qm = 100 ohm-m

1 Petrocokino : ,,De la prise de térré localisóe au réseau de térré

ótendu“ Revue Générale de l’Électricitó, 1950. óvf., 57. old.
 x • , ......
és a teüaj felszíni rosszvezető rétegének ellenállása
Qf = 10 000 ohm-m
/é‘ ^ -
Városok belterületén, ahol útburkolat vagy kövezet van,_a qi
értéke az előbbinél több nagyságrenddel is nagyobb lehet. A qj/ qm
hányados értéke a választott példában 100, amit a Qm — 1Ö2 jelö-
abszcisszáñ kell fel-'
mérni. Erre a pontra emelt
§ - ordináta az x = 5 méteres
A
lé görbét (a kerítés 4 méter­
y nyire van az oszlop szélitől,
/V tehát a földelési középpont- i
hoz a veszélynek kitett .sze­
7 7/
\ mély 5 méter távolságnál
/
„-Í22S- 7
/y& közelebb nem lehet) az Ifi
' // j //// 7y7 hányados 105-nek megfelelő
ordinátaértéknél metszi. E b­
/ v /
10 ből az a földrövidzárlati
áramerősség, amely egy
v 7 oszlop földelésén a keríté­
S*
/y
_"*✓ sen kívül lévő személyekre^
még nem veszélyes :
\/ ■
.. ^ 10Tfm.10 I = 0,02 ■ 105 = 2000 A.
10¿ ' * 7b3 »*/oí /
^ IQ -e 1b2 - -W
'*
w ~ . Amint a 10. ábrából
to '•./£)♦
p/pmtrftkii látható, az oszlopsor egy
11. ábra. oszlopára még 10 000 amp
földrövidzárlati áramerős­
ség mellett4 sem jut 2000 A-nél több.
Ha a talaj felszínének fajlagos ellenállása kisebb, pl. esőben,
akkor a veszély növekszik, illetve kisebb I áramerősség is veszé­
lyes i áramot okozhat.
A talaj felszíni rétegének és a földelőt körülvevő réteg fajlagos
ellenállásának viszonya általában annál nagyobb, mennél mélyeb­
ben van a földelő. Bizonyos kivételes esetekben, pl. ha~a mélyebb
réteg sziklás, ennek ellenkezője is előfordul. Az esetek túlnyomó
többségében a mélyebb rétegek jobb vezetők, ezért a mélyföldelések
kisebb lépésveszélyt jelentenek. Hozzájárul ehhez még az is, hogy
a mélyföldelők talajfelszínre eső potenciáltere is sokkal kedvezőbb.
Ez a körülmény indokolja azt a bizottsági határozatot, amely
szerint azoknál az oszlopoknál, ahol a földelőt az oszlop betonalapja
középső függőleges tengelyében lenyúló cső vagy rúd képezi, a
körülkerített terület az oszlop szélétől mért 2 méteres távra korlá-

28
 .t.y ••' •'■ \ . . / ’ ' V ' ; ■ • ' :

: •

^ Fó/ddójzahgkeref
2 mföldelőcső
m

;?

,á

°t * á /¿ /5 ¿0 24 m O 4 6 12 16, 20 24- 26 m
) 'RW
22. ábra.
;

29
:
hozható. Ugyanis ez a rendszer a beton nagyobb fajlagos ellenállása /
miatt bizonyos mértékben mélyföldelőnek tekinthető. ^
Az érintési feszültség általában a földelő szélétől mért első
méterre eső potenciálgradienssel azonosnak vehető, így analitikus
meghatározása az előbbiek szerint könnyen végezhető* el. De az
fgy kiszámított értékek csak tájékoztató jellegűek, mivel az erőtér
kialakulása a félgömb földelőktől eltérő rendszereknél a földelő
közelében általában nem tisztán radiális.
A régi gyakorlat szerint alkalmazott keretföldelés (12. ábra)
erőterének analitikus vizsgálata igen bonyolult és így bizonytalan,
eredményeket adna, 'fezért a tévedéseket kizáró mintamérések
célravezetőbbnek mutatkoztak. A 12. ábrán jelölt irányokban el- "
helyezett szondák és az oszlop közötti feszültséget 10 000 Q/x
belső ellenállású műszár mérési adatai szerint az ábra görbéi tün­
tetik fel. A görbék mellett a mérés alkalmával alkalmazott áram­
erősség is fel van jegyezve.
E jelleggörbékből világosan megállapítható, hogy a földelő-
keret fölött, tehát az oszloptól viszonylag távol veszélyes lépés-
feszültségek keletkeznek. Ezt az 1 : 1 léptékű mintamérést elektro­
lit oldatba mártott 1 : 35 léptékű kis mintamérés előzte meg, amely
hasonló jellegű potenciálteret mutatott ki, de a mennyiségi érté­
kekre a természetbeni 1 : 1 léptékű mintán végzett mérések adtak
megbízhatóbb eredményeket. E kísérleti méréseknél a célt a földe­
lők környezetében a villamos erőterek viszonylagos kialakulásának
vizsgálata képezte. Az erőtér jellegének ismeretében a várható
földrövidzárlati értékeknek megfelelő érintési és lépésfeszültség
egyszerű arányosítással állapítható meg.
A keretföldelés helyett a már üzemben lévő vezetékek oszlopai­
hoz javasolt földelőrendszer 1 : 1 léptékű mintáján végzett kísér­
letek eredményei a 13. ábrán láthatók. Az ábra jelleggörbéi szerint
a veszélyes potenciálgradiensek az oszlop közelébe esnek, amely
terület viszonylag kicsi és így elkeríthető. Szigorúan véve a mérések
szerinti veszélyességi határ az oszlop középső tengelyétől mintegy
8 m távolságig terjedne, de a potenciálteret ia mérőműszernél több
nagyságrenddel kisebb ellenállású emberi *test eltorzítja, illetne V
azon a helyen, ahol áll, jelentősen lecsökkenti. .
Mégis nagyobb biztonság kedvéért, sűrűn lakott vagy forgal­
mas terepen a V K B általában az oszlop szélétől számított 5 m
távolságban alkalmazott körülkerítést javasolja.
Lényegesen előnyösebb potenciáltérkialakulást eredményez az
újonnan felállítandó oszlopokhoz kidolgozott, az oszlop tengelyé­
ben lemélyített rúdból álló földelési rendszer (14. ábra), azért az.
említett helyeken a VKB az ilyen földeléssel ellátott oszlopok szélé-
tői 2 méterre elhelyezett/kerítést is elegendőnek tart. Az elkerítés
 i'

':
\

•■

w':-

1-kv. . .

•'••
■ *f•
-v1 :'
'•

Í<L d6m.

31
jk<£^v- k
^ ,,,;
+;v.
 V

✓
távolságának megállapításánál a VK B figyelembe vette azt a körül­
ményt is, hogy a hálózati védelmi berendezések a földrövidzárlatos
vonalat azonnal kikapcsolják és ezáltal a földelések környezetében
előálló veszélyeztetettség csökken.
Amint a mintakísérletek kimutatták, elvileg megvalósítható
lenne olyan földelési rendszer is, amelynél közvetlenül az oszlop
közelében még nagy földrövidzárlati áramerősség hatására sem
lépne fel veszélyes érintési- és lépésfeszült ség. A megoldást az oszlop­
pal összekapcsolt jól vezető földelőháló képezné, amely az oszlop­
tól távolodva, fokozatosan mélyebb rétegekben lenne elhelyezve.
Az ilyen háló elhelyezésével járó nagyszabású földmunkák, vala­
mint magának a hálónak költségei a gyakorlat számára ezt az
alkalmazási lehetőséget kizárják.
A 12., 13. és 14. ábrán feltüntetett méréseknél az alkalmazott
áramerősség kb. egy nagyságrepddel kisebb volt annál, mint ami
a valóságban várható, ezért a valóságban várható helyzet meg­
nyugtatótisztázására 6 m mélyre leérő 100 mm 0 földelőcsővel
készített mintán a VKB nagyáramerősségű kísérleti méréseket is
hajtott végre.
A 6 méteres csővel a szétterjedési ellenállás kb. 9 ohmot tett ki,
a méréshez használt segédföldelés (az üzemi földelések céljára
készült kísérleti mélyföldelés) kb. 1 ohm szétterjedési ellenállású
volt, amely ellenállásokon és a kör egyéb impedenciáin a rendel­
kezésre álló 8500 V-os áramforrás kb. 800 A áramerősséget hajtott
keresztül.
E mintegy 800 A áramerősségű mérésekből, valamint az
azt közvetlenül megelőző kb. 50 A áramerősséggel végrehajtott
mérésekből megállapított szétterjedési ellenállásértékek, valamint
mezőalakulások között nem volt akkora eltérés, amelyből arra
lehetett volna következtetni, hogy a valóságban várható föld-
rövidzárlati áramok hatására az oszlopföldefés eltérő jellegű visel­
kedést fog mutatni. A nagy áramerősség hatására már 4 mp múlva
a szétterjedési ellenállás növekedni kezdett, ami a gyors kiszára­
dássá] magyarázható, és ugjmnakkor a talaj az 50 periódusnak
megfelelő hanggal gyengén morajlott.
Az oszlopföldelések mentén fellépő feszültségesés, illetve a
környező talaj felszínén kialakuló potenciáltér függ a földelésen
lefolyó áram periódusszámától is. A használatos ipari periódus-
számoknál ez a hatás még nem vehető észre, de az 1— 2 ¿¿mp
homlokidejű villámcsapásokkal szemben a földeléseknek már igen
nagy lehet a reaktanciája. Hasonlóképen az oszlopsor oszlopait
összekötő^földvezető és a talaj által alkotott hurok reaktanciája
a meredek homlokú villámárammal szemben már oly nagy értékű,

3 Dr. R onkay: Földelések 33

hogy a földvezető a víllámáram elvezetésében, illetve a szomszé­
dos oszlopok földelésein való eloszlatásában már kevésbbé jön tekin­
tetbe. Ezek szerint az oszlopot ért villám áramát nagyobb részben
(mintegy 60%-ban) az oszlop saját földelése vezeti le. Rendkívül
fontos tehát, hogy minden egyes oszlop a meredekhomlokú nagy
áramerősségek levezetésére alkalmas földeléssel legyen ellátva.
A különböző elrendezésű földelések meredekhomlokú áramok­
kal szemben mutatkozó reaktanciája ez idő szerint még nem egy­
értelműen tisztázott kérdés. A VK B ezzel kapcsolatban további
kutatásokat fog végezni, figyelembevéve a földben elfolyó meredek­
homlokú áramok által létrehozott ,,bőrhatás“ -t, valamint a kör­
nyező erőtérben létrejövő eltolódási áramokat. Mindazonáltal a *
javasolt oszlopföldelési rendszer kidolgozásánál már figyelembe
lettek véve a földelések reaktanciájával kapcsolatos eddigi kuta­
tások is, Ugyanis az oszlop közvetlen környezetében elhelyezett
földelők lényegesen kisebb reaktanciát jelentenek az eddig haszná­
latos keret-, illetve szalagföldeléssel szemben, tehát a javasolt rend­
szerű földelések egyik igen jelentős hatása abban nyilvánul meg,
hogy villámcsapás esetén a fázisvezetők felé történő visszacsapás
valószínűsége csökken.
Az új távvezetékvonalak kitűzésénél a villámvédelem szem­
pontjából is rendkívül fontos a tervezett oszlopok helyén előre gon­
dosan megvizsgálni, hogy a talaj megfelelő földelés elkészítésére
alkalmas-e. Amennyiben e vizsgálat eredménye azt mutatná, hogy
valamely tervezett nyomvonal egyes szakaszain nem készíthető
kielégítő értékű földelés, akkor a nyomvonal módosításával, illetne
a földelési lehetőségek és egyéb szempontok (legrövidebb nyom­
vonal, isokeraunikus nívók, zuzmara-mikroklima, tereptárgyak
stb.) helyes összehangolásával kell legjobb eredmény felé
törekedni.
Végül meg kell njég említeni, hogy az .oszlopot ért villámcsapás
áramerőssége a javasolt méretű elkerített területen kívül is okoz­
hat nagy — esetleg több ezer voltos — lépésfeszültséget. Magát
a veszélyeztetettséget azonban lényegesen csökkenti egyrészt az
a körülmény, hogy a villám lefutásának ideje nagyon rövid, tehát
a veszélynek kitett személyen átfutó coulombok száma kevés,
másrészt pedig a lépést tevő személy lábai által alkotott hurok
reaktanciája az alatta lévő talajnál több lévén, a nagy, de pieredek
időhomlokú potenciálgradiens csak csökkentett mértékben hozhat
létre az emberi testben veszélyes áramerősséget. /
 8. Mélyföldelések

A talaj felszíne alatt 1— 2 m-nél mélyebben elhelyezett és e

mélységig a földtől elszigetelt hozzávezetéssel ellátott földelő elek­
tróda az úgynevezett mélyföldelés. A földelő elektródából szét­
terjedő áram sűrűsége az elektróda közelében a legnagyobb, így a
mélyföldelő nagyobb értékű potenciálgradiensei a felszín alatt ala­
kulnak ki, tehát a talaj szint en a lépésfeszültségből eredő veszélyez­
tetettség is lényegesen kisebb.
A mély földelő szétterjedési ellenállásának analitikus meghatá­
rozása a Thomson-féle tükrözési eljárással lehetséges\Amennyiben
valamely nem mélyföldelő, pl. közönségesen lesüllyesztett rúd­
földelő szétterjedési ellenállása i?0, akkor ugyanakkora méretű,
de m méter mélységre lesüllyesztett mélyföldelő szétterjedési
ellenállása Ollendorf szerint megközelítően

R =± TT-^o ( 1 + ( 8.1)
4 n mR0
ahol Q a homogénnek feltételezett talaj fajlagos ellenállása ohm­
méterben. A mélyföldelő m méterben mért mélysége a talajfelszín­
től az elektróda közepéig terjed.
A talaj felszínén kialakuló potenciáltér leírására mélyföldelők­
nél megközelítően használható a (2.4) alatti kifejezéssel elvileg
azonos
7 ^ ( 8.2)
<P = I ö----->
2 71 X

összefüggés, de a földelő középpontjától számított x távolság ebben

az esetben
X ---= Vm2 -f- r (8.3)
ahol r a földelő függőleges tengelyvonalától a talajfelszínen mért
vízszintes távolság. Ennek megfelelően a mélyföldelő függőleges
tengelyvonalától tetszőleges r távolságban a talajfelszín potenciálja
_ _ / Q______1
^ 71 V m 2 + r2

A lépésfeszültséggel arányos potenciállépcső pedig

™_ 6 <p I o r
0r 2 n (m2 - f r2)3ú
A lépésfeszültségnek szélső legnagyobb értéke ott van, ahol
 J ; ;■»■• *1 *"\¿ ‘ "'V'V W- rr* • v.

Eñnek megoldása
- m
V 2
1
amivel az r ——— m távolságban létrejövő legnagyobb lépés
V 2 feszültség :
150 x 7 0 I q 2
max — — r (8-4)
2 71 3 V 3 m

Az elméleti alapul vett

félgömb-földelő j közvetlen
szomszédságában, illetve a
¿épfék középpontjától mért egység­
nyi távolságban a talajfel­
1m 2 szín feszültséglépcsője

E = —- - .
2 71
Ehhez képest már. egy
m — 2 méter mélyre elhelye­
zett mélyföldelő legnagyobb
feszültséglépcsője :

I q 2
^max — Lco
¿TC 3 y 3 *0 2 —

co IQ 1
(8.5)
J V lÖ J
tehát a veszélyes legnagyobb
lépésfeszültség már 2 méter
mélyre elhelyezett mélyföl­
delőnél is mintegy Vio-éré
csökken ann#k az értéknek,
amekkora az ugyanannyi
áramot levezető közönséges
földelő közvetlen környezé-
tében alakulna ki.
Tekintettel arra, hogy a
talaj — különösen mélyföl­
delők mélységének méretei­
ben — csak igen ritka eset­
15. ábra. ben tekinthető homogén-

36
nek, a (8.1) és (8.4) alatti összefüggéseknek csak előzetes tájé«
koztató jelleget szabad tulajdonítani. Mélyföldelő szétterjedési
ellenállására és a körülötte kialakuló lépésfeszültségek nagyságára
megbízható értékeket csak közvetlen méréssel lehet nyelni.

A 15. ábrán feltüntetett méretű kísérleti mélyföldelő mért

szétterjedési ellenállása 1,1 ohm. A 16. ábrán látható ugyanennek
a földelésnek környezetében I = 196 A áramerősséggel létrehozott
potenciálgörbe. A görbe emelkedéséből megállapítható, hogy
mérésnél alkalmazott áramerősségnek csak mintegy 20-szoros érté­
kén túl, tehát 4000 A felett jöhet létre szélső értékként 100 V körüli
lépésfeszültség.

9. Az állomások földelésének kialakítására vezető kutatások

A talaj szint alatt elhelyezett védőháló az érintésveszélynek

kitett személy talpaiból, mint földelő elektródából, a földbe folyó
áramokkal szemben árnyékoló hatást fejt ki. A háló fémes kapcso­
latban van az érintett szerkezeti fémrésszel, tehát az emberi test
és a hálóelem ellenállásának figyelmen kívül hagyásával az érintés­
veszélynek kitett személy és a háló azonos potenciálon van. Az
emberi testen átfolyó áram erőssége akkor a legkisebb,, ha a személy
éppen valamelyik hálóelem fölött áll. A háló vezetékeinek egymás­
hoz való közelítésével az árnyékoló hatás növekszik. Legtökélete­
sebb árnyékolást lehetne elérni a talaj szintre helyezett összefüggő
fémlemezréteggel, ami azonban túlzott gazdasági terhet jelentene.
 A háló célszerű és lehető legkisebb költségekkel elérhető ki­
alakítására vonatkozó kutatásokat kismintán végzett mérések
előzték meg. Az első mérések nátron-szóda oldatba mintegy 1 cm
mélyre süllyesztett 6 0x20 cm méretű és hosszirányban 5 cm
távolságban behálózott kerettel történtek. A keretet 4 mm á t-,
mérőjű, míg a háló szálait 2 mm 0 -jű vörösrézhuzalok^épezték.

:e u

£ U

%
cm

3 l¡
1
6 '1

7 ,j iS
6
1
f/

5 i¡
1 i
//
/r
i
k i¡
\ / ' j
V j
i
3 l!
H------
1
2 J'
I
\ T
/

1 1
1
A i /
*

0
1
1 A
""
f
T

TTT
20cm a
17. ábra IP. ábra.

Az ellenelektróda az első mérésnél (17. ábra) a keret hosszabbik

élével párhuzamosan fekvő 60 cm hosszú és a keret szélétől 20 cm
távol lévő, ugyancsak 1 cm mélyre süllyesztett 4 mm 0 huzal volfT
A hálót és az ellenelektródát kb. 100 V váltófeszültségű áram­
forrásra kapcsolva, a feszültség hatására az elektroliton mintegy
10 A áram folyt keresztül. A folyadékfelszín és a háló közötti
feszültséget a folyadékba 3— 4 mm mélyre bemártott szonda segít­
ségével 10 000 ß /Y belsőellenállású egyenirányítós Weston-műszer
mérte. A műszer áramkör és az elektrolit ben folyó áram között
3—-4 nagyságrendi különbség állott fenn, így feltehető, hogy a
mérőszondán átfolyó áram az elektrolit ben kialakuló erőteret csak
elhanyagolható mértékben torzította el. A mérések az ellenelektró­
dát és a hálót összekötő merőleges egyenes mentén történtek.
Az ábrán feltüntetett szaggatott görbék a háló és a folyadék­
felszín között mért feszültséget (érintési feszültség) az elektródák
között lévő teljes feszültségesés százalékos értékeiben ábrázolják.
A folytonos vonalú görbék az előbbieknek abszolút értékű diffe­
renciálhányadosait, illetve a folyadékfelszín 1 cm-re eső potenciál­
különbségeit (lépésfeszültség) 10-szeres léptékben tüntetik fel.
A 17. ábra élénken szemlélteti, hogy behálózott keret fölött
(alsó rajz) mennyivel kedvezőbb érintési és lépésfeszültség alakul
ki a be nem hálózott (felső ábra) keretföldeléséhez képest.
£ U

A 18. ábra eredményeit adó méréseknél az ellenelektródát két

függőleges rúd képezte az ábrán feltüntetett elrendezés szerint.
Ugyanakkor az előbbi keret külső éleit mélyebbre helyezett vezető-
keret vette körül, amely a keret szélén keletkező lépésfeszültséget
E U
10.

1¡
1
J
el 60 4
4
•
1.
s'
A
' ,, /
i1
—
/
"4 / x4 y
1■ \ _ V
_r T--i--
— {— i . .. V/zszínf
ESI
20

\ 20. libra.
 csökkentette. A 19. és 20. ábrán feltüntetett méréseknél az. ellen­
elektródák messzebb kerültek.
E kismintamérésekből elsősorban milyenségi jellegű következ­
tetések vonhatók le, bár kellő óvatossággal a valóságban várható
mennyiségi értékekre is lehet belőlük következtetni. A követ­
keztetések alapján egymástól mintegy 4 m távolságra és
kb. 70— 80 cm mélyre
helyezett párhuzamos ve­
zetőkből álló hálót kel­
lene alkalmazni, mégpe­
dig olyan elrendezésben,
hogy a vezetők lehetőleg
az érintésveszélyes helye­
ken álló személy talp-
pontja alá kerüljenek. E
szempontok figyelembe­
vételével készített kis­
mintán végzett mérések
eredményeit a 21. ábra
szemlélteti. Az ellenelek­
tródát maga az elektroli­
tot tartalmazó fémkád
képezte. A mérés az előb­
biekben már ismertetett
módon bonyolódott le,
de az eredményeket nem
görbék, hanem a mérés
21. ábra. helyére beírt százalékos
számértékek tüntetik fel.
A beírt számok ü hálórendszer teljespotenciál emelkedésének száza­
lékaiban a folyadékfelszín és a háló közötti feszültségkülönbsége­
ket adják meg.
A kisminták kísérleti eredményeinek megerősítésére a valóság­
ban 1 : 1 méretarányban, egy épülő 100 kV-os állomás három,
gyüjtősínmezője alatt elkészített védőhálón végzett a VKB ellen­
őrző méréseket. E földelőháló a föld felszíne alatt kb. 80 cm mélyen,
egymástól kb. 4 m távolságban elhelyezett 20 mm 0 -jűrúdvasak-
ból kész ült. A mérésnél alkalmazott áramerősség 350A-t tett ki. Tekin­
tettel arra, hogy ez az áramerősség mindössze három gyüjtősín-
mező alatti földelőhálóra korlátozódott, már abba a nagyságrendbe
esik, amekkora áramsűrűség a várható földrövidzárlati áramoknál
— teljes állomásterjedelemre kiterjedő védőháló kiépítése esetén -—
létrejöhet. A kísérlet alkalmával 10 000 ¿2/V belső ellenállású mű­
szerrel mért érintési feszültségek (a háló és a háló fölötti talajfel-
41
 J' v .: '"''•'_5 ' ^ .v ~ ' jT'&-H^dß
szín között mért feszültség) 100 V körüli értékeket mutattak.
A mérési eredményeket a 22. -és 23. ábrák tüntetik fel. A gör­
bék a vasszerkezet közelében emelkedést mutatnak, ami ellen­
kezik azzal, amit várni lehetett volna. Ezt a látszólagos ellent­
mondást az okozta, hogy a mérésnél a háló és vasszerkezet között
nem volt fémes kapcsolat (üzemben lévő 100 kV-os állomá­
son történt a mérés), és ezért a vasszerkezet a betontalpazaton
keresztülszivárgó áramok hatására a közelében lévő talajfelszín
potenciálját megemelte. A háló fölötti feszültséglépcső egészen

V V V V
200' 200Á 2 00 200 ■

150 150 150 150

1

100 ■ 100 ---------- -- 100 100 ■„

------ --
'■ ■^3WA
50 © 50■ ©
í ,
50 @ 50 ®
0 2 i-m 0 2 4 m 0 2 4 rrt 0 2 Xm
jelentéktelen volt, tehát az állomás aláhálózott területén veszélyes
lépésfeszültséggel nem kell számolni. Veszélyes lépésfeszültség —
e mérések szerint — csak a háló széle mentén néhány méter távol­
ságig lehetséges, ami ellen elkerítéssel, vagy a talaj felszínének
bitumenes szigetelésével lehet védekezni.
A földelőháló védőhatása tökéletesebb lesz, ha a földrövid-
zárlati áram egy részét a hálóval párhuzamosan kapcsolt egyéb
földelő vezeti le. íg y igen célszerűen össze lehet kapcsolni a háló­
val a túlfeszültséglevezetők részére készült mélyföldeléseket és az
állomáshoz csatlakozó távvezetékek védőföldelő rendszerét . A mere-
dekhomlokú atmoszférikus áramhullámok részére a háló — nagy
reaktanciája miatt — önmagában nem lenne alkalmas földelés,
míg a kis reaktanciájú nTélyföldelések erre a célra kiválóan meg­
felelnek. Ugyanakkor a mél^földelések és a távvezetékek védőfölde­
lései a védőhálóval fémesen összekapcsolva a hálóhoz viszonyított
szétterjedési vezetőképességeik arányában a földrövidzárlati áram
tekintélyes részét elvezetik. A mélyföldeléseknél ügyelni kell arra,
hogy a hatásos felület csak 1— 2 m mélységben kezdődjék, mert
ellenkező esetben a környezetükben lévő felszínen veszélyes
feszültséglépcsők keletkezhetnek.

10. Az állomások szekunder jellegű vezetékeinek védelme

A földrövidzárlat következtében az állomás fémszerkezetének

potenciálemelkedése nemcsak a kezelőszemélyzet biztonságát,
hanem e szerkezetekre szerelt és az állomás területét elhagyó kis
vagy általában kisebb feszültségű vezetékek, illetve ezekkel kap­
csolatban lévő készülékek épségét is veszélyezteti. Például az állo­
mástól távoli ponton földelt kisfeszültségű működtető áramkör
vezetékei az állomás vasszerkezetére szerelt működtető készülékek­
ben tömegesen átüthetnek, sőt mivel a földrövidzárlati áram egy
része a kiskeresztmetszetű vezetéken keresztül igyekszik elfolyni,
azok a túláram hatására elolvadhatnak. Hasonló pusztításokat
végezhet a földrövidzárlati áram a vezénylőterem műszereiben,
esetleg a szomszédos állomások, vagy központi teherelosztó felé
menő vezetékekben, telefonkészülékekben stb. Ilyen módon zárlat-
esetén éppen azok a vezetékek vannak veszélynek kitéve, amelyek­
nek a villamosberendezés védelméről kellene gondoskodniok.
A fentiek elleni legegyszerűbb védekezés az állomáson belül
az összes védőföldelések közvetlen összekötése. A régi földelési
szabvány szerint a kis- és nagyfeszültségű berendezés védőfölde­
léseit egymástól el kell különíteni, tehát külön védőföldelés készí­
tendő pl. a 100 kV-os szabadtéri berendezés és a kisfeszültségű
vezénylőferem részére. A gyakorlatban ez az elkülönítés a múltban
is' csak látszólagos volt, mivel pl. a szabadtéri nagyfeszültségű be­
rendezésből a vezénylőterembe futó működtető kábelek páncél­
zata, illetve ólombürkolata a földelések egyesítését illegálisan
keresztülvitte. Ezért helyesebb a kábelköpenyek bizonytalan érint­
kezési helyeit a különböző feszültségű rendszerek közötti határo­
zott, közvetlen összeköttetésekkel áthidalni.
Az állomáson belüli védőföldelések egyesítése következtében
nagy áramerősségű földrövidzárlat esetén is az állomáson belül
egységes potenciáltér alakul ki, de ugyanekkor a kezelőszemélyzet
védelmére a védőhálót ajánlatos egyéb területekre, pl. az állomás­
hoz tartozó kisebb feszültségű kapcsolóberendezésre is kiterjesz­
teni. Az ilyen elrendezés az állomáson belül induló és végződő-
működtető, mérő, jelző és egyéb hasonló kisfeszültségű vezetékeket
védi, de nem védi az állomást elhagyó hasonló rendeltetésű veze­
tékeket. Pl. valamely állomásból a központi teherelosztó felé
futó jelző-, illetve mérővezeték a központi teherelosztóba veszé­
lyes feszültséget vihet be, ha az állomáson földrövidzárlat kelet­
kezik.
E veszélyek,' illetve ezekből keletkező károk elhárítására kettős
lehetőség v a n : az egyik az állomást elhagyó vezetékek galvanikus
kapcsolatának megfelelő elszigetelt átvivő berendezés segítségével
való elválasztása, a másik lehetőség az állomás szerkezeti fém­
részeinek a földpotenciálhoz képest való feszültségemelkedését
a kisfeszültségű vezetékrendszerekben még átütési veszélyt nem je­
lentő értékre korlátozni. Ez utóbbi az üzemi és védőföldelések
egyesítésével, valamint igen jól vezető és kiterjedt védőföldelő
hálózattal oldható meg.
Az állomás területét elhagyó kisfeszültségű (380/220 V-os)
energiaátviteli vezetékek, a telefonvonalak, valamint a víz- és
gázvezetékek, vasúti sínek, erőművek kötélpályája stb. mind
alkalmasak arra, hogy az állomás területének potenciálemelkedése
miatt komoly áramot vezessenek el, illetve a veszélyt kiterjeszt­
hetik távoli területekre. E veszélyeztetettségek kérdését a VK B
gondos vizsgálat alá vette és e veszély elhárítására alkalmas ki­
viteli utasításait a gyakorlati részben közöljük.1

11. Földelések egyesítésével kapcsolatos vizsgálatok

A szekunderberendezések átütési sérüléseinek elkerülésére az

állomás földelési rendszerének a távoli abszolút földpotenciálhoz
viszonyított feszültségemelkedését kell a szekunderberendezések
szigetelését még nem veszélyeztető érték alatt tartani. E feszültség­
emelkedést meghatározó egyik tényező a földelési rendszer szét­
terjedési ellenállása, amely a VK B javaslata szerinti védőhálóval
a régebben szokásos rendszerekhez képest kisebb értékre szorít­
ható le. De a legtökéletesebb védőhálóval sem lehet egy-két tized
ohm szétterjedési ellenállásnál lényegesen kevesebbet elérni, ezért
indokolttá válik a feszültségemelkedés másik tényezőjének, a védő­
földelésen lefolyó földrövidzárlati áram értékének csökkentése is,
ami a védő- és az üzemi földelés egyesítésével valósítható meg.
E kérdés tisztázásához meg kell vizsgálni a földrövidzárlati áramok
megoszlását.
A hazai 120 kV-os országos energiaszolgáltató rendszerben a
transzformátorok 120 kV-os gombolyításának csillagpontjai mind
az erőműben, mind a letranszformáló állomáson közvetlenül földel­
tek, így a vonalon, illetve állomáson bekövetkező egyfázisú zárlat
árama a zérusrendű impedanciákkal fordított arányban oszlik meg.

Generátor Tr Távvezeték Tr

y3/w----------¥vw
pW =y\ It

—
VW

HW1 -vW—

A 24. ábra azt az esetet tünteti fel, amikor a letranszformáló

állomás szekunderoldalán nincs generátor. A vastag nyilak az
erőműoldalról, míg a vékony nyilak az alállomásoldalról folyó
földrövidzárlati áramokat jelentik. Amennyiben mindkét oldalon

? *ro___ Xr
© — C © -~ ^ "A -Q Í> ®
£ A gg

25. ábra.

van generátor, a 120 kV-os oldal földrövidzárlata a másik oldalon

lévő generátoron is kétfázisú zárlat alakjában jelentkezik. A zérus­
sorrendű földáramok lefolyása szempontjából a kétoldali táplálás
a 24. ábrán feltüntetett erőmű- és alállomásjelleget mindkét oldali
transzformátorokon egyaránt létrehozza.
Feltéve pl., hogy mindkét oldalon szimmetrikusan 120 MVA
? ? * rW T .-* e -<> * *T ' - ' £’ — ^ --" V '% sí. “ 5 - > ’ jp *

* ':

transzformátorteljesítmény van üzemben (25. ábra), a földrövid­

zárlatok értékeit a következő számítás adja :
Legyenek a transzformátor + generátor reaktanciái:
~ 27 1202
, £i = 27% xtgi= 7 0 0 ^ 2 0 = 32’4 ohm’

21' 1202
e2 = 21% xtgi= = 25>2 °^ m>
100 120
10 1202
101 XTO = __ = '1 2 ohm.
100 120
A 60 km hosszú két párhuzamos távvezeték reaktanciái :
0,4-60
J'Vl -- ry
= 12 ohm,
------- - /V*

xVq = 1,05 «60 = 63 ohm.

Az egyik állomás gyűjt ősínén bekövetkező földrövidzárlatnál
az eredő reaktanciák :
x hi =
{xtgi + xvi) xtgi (32,4 + 12) 32,4
= .18,8 ohm,
%TGi + X V í XTGi 3 2 ,4 + 12 + 32,4
(XTG2 + Xvz) XTG2 (25,2 + 12)25,2
X Hl = = 15,1 ohm,
xtgi + Xv2 + xtg2 25,2 + 12 + 25,2
x n o __ ( xtq + X y 0) xTo __ (12 + 63) 12
= 10,35 ohm.
xto + Xyo + Xtq 12 + 63 + 1 2
. A földrövidzárlati áram a valós ellenállások elhanyagolásával:
r o r 3U 3.120
Jz — 3 1 o — —; ---------- ---- ------ — —--------- -------- ----------------- =
i 3 Xhi + Xh2 4" %Ho) J 3 (18,8 + 15,1 + 10,35)
= 4,7 KA.
E foldrövidzárlati áramnak az egyes állomások transzformá­
torai csillagpontján átfolyó összetevője a zérussorrendű impedan­
ciákkal, vagy megközelítően a zérussorrendű reaktanciákkal fordí­
tott arányban oszlik meg. Tehát a zárlatos állomáson a transzfor­
mátorok csillagpontján átfolyó foldrövidzárlati áram :
jr j XT0 + XVO 12 + 63 a r\~ TV A
Í7 = Í7 -------- ------- = 4, / — = 4,0o KA,
2 xto + xyo 2.12 + 63
ami a teljes foldrövidzárlati áramnak 86,2%-a.
Ugyanekkor a távolabbi állomás felől jövő foldrövidzárlati
áram :
i ” = Iz — l'z = 4,7 — 4,05 = 0,65 KA,
ami a teljes foldrövidzárlati áramnak csak 13,8%-a.
 E példa szerint a teljes földrövidzárlati áramnak mintegy
e/7 részét az állomás saját transzformátorai termelik. Nyilván­
való tehát, hogy a védő- és üzemi földelés fémes összekötése után
az állomás területén bekövetkező földrövidzárlati áramnak csak
az 1/ 7része fog a földelésen átfolyni. Ugyanekkor a földelések össze­
kapcsolásával az eredő szétterjedési ellenállás is csökken, ami
szintén hozzájárul a zárlati potenciálemelkedés értékének leszál­
lításához.
Ha az eredő szétterjedési ellenállás például 0,3 ohm, akkor a
földelőhálózat potenciálját az állomás területén keletkező föld­
rövidzárlat mindössze csak 0,3-650 = 195 volttal emeli meg.
Azt is meg kell azonban vizsgálni, hogy mit jelentenek ugyan­
ekkor a vonalon fellépő és általában nagyobb gyakoriságú föld­
rövidzárlatok. Amennyiben a távvezeték oszlopsorának földveze­
tékei nem csatlakoznának fémesen az állomás földelőhálózatához
és a vonal végén az állomás szomszédságában jönne létre földrövid­
zárlat, akkor az állomás földelőhálózatából a talajba a teljes föld­
rövidzárlati áramnak 86,2% -a folyna le. Ezt a rendkívül előny­
telennek látszó helyzetet a vonal földveáWtékeinek az állomás
földelőhálózatába való bekötése megjavítja. A soronkövetkező
vizsgálatok táfgyát az képezi, hogy a vonalon bekövetkező rövid-

Iz íz

26. ábra.

zárlat (íz) földzárlati áramerősségnek az a része, amelyet az állo­

más transzformátorai termelnek (íz), milyen arányban oszlik meg
az állomás védőföldelésén (amely ez esetben egyben az üzemi
földelés is) és a transzformátorok csillagpontjához fémesen1csat­
lakozó vonal-földvezetéken (26. ábra).
 Nyilvánvaló, hogy
l z - - íj A + 1\?. (11.1)

Az állomás felé eső rendszer sémáját leegyszerűsítve a 27.

ábra tünteti fel.
A földvezetékkel összekötött oszlopsort ú. n. „négypólus^-nak
véve (28. ábra), a négypólus T-kapcsolással helyettesíthető.1

l * f — - - 1i f
\u. í Ii k > 7
1 * ■o
a) - b) Cl
28. ábra.

A'helyettesítő értékek :
g _._P 10 ^ 20 10 Ü 220
/ 10 - TFo /610
20 = Jl'o — — . ( 11.2)
I 10 L
J 10 77
/ / J /I
illetve a középső levezetés értéke :
/ 10
77 = (11.3)
U20 *
A 6. fejezet a földelőláncolat eredő impedanciájának meg­
határozását már részletesen ismertette. Ugyanott kitűnt, hogy az
ohmos értékek a döntő tényezők, a reaktív tagok elhanyagolása
megengedhető hibát okoz. íg y valamely n számú oszlopközből álló
láncolat eredő földelési ellenállása

ff 0 = -y il = * ctgh a n, (11.4)
J 10 f
1 A négypólus általános egyenlete szimmetrikus esetben, ami jelen
körülmények között fennáll :
j\ = A U 1 — B I 1 mivel
T A=] 1 + 7, = ) 1
I 2= A IX j Jä= V 1 + BC. 11 — C I1
A
Üresjárási impedancia : TFo = ~q
B
A rövidzárlati impedancia : WR = j~

A hullámellenállás : i ^

ahol A , B és (7 az áram*“ és feszültségösszefüggéseket kifejező egyenletek

állandói.
ahol
* 1 Yf (r, +• Tf)
Yf az oszlop földelésének levezetése, r s az oszlopok tetején végig­
futó védővezeték ellenállásának, míg r/ a föld hosszanti ellenállá­
sának egy oszlopközre eső értékei ; tehát az oszlopköz képezi a
távolság mértékegységét.
A láncolat végén a feszültség :
r 2() = (11.5)
eh ocn 9
illetve
,a ctgh ocn
U . 2 0 - I 10'Y
fG
^ xn * 1 '( 11i.6 )

A helyettesítő T-kapcsolás levezetésének ellenállása :

1 U20 oc 1
(11.7)
7] / 10 Y f sh o c n ’

A helyettesítő vonalellenállás :
1
l — U 0----- — = ~ ( ctgh oc n ------ =------
T
V) YY ff \ shocn
oc 1
(eh ocn — 1) ( 11 .8 )
Yf sh a w

29. ábra.

Az rz áram a g ellenállású vonalrészen és az Rfi állomás-

xföldelésen, valamint az azzal sorbakapcsolt — ellenállású levezeté-
V
sen a vezetőképességek arányában oszlik meg (29. ábra).
Az állomás földelésén lefolyó áram :

/ , / = / : ------ l — — ' (11.9)

M
g H------- h Rf a
0 rq

4 Dr. R onkay: Földelések 49

 Ugyanez a megfelelő értékek behelyettesítésével:
x c\\xn— \
Yf sh a
if a - / ;
a eh a n — 1 a 1
■f* Rf¿
7/ ' shan 1 Yf sh x n
rs + ff eh a n — 1
Yf sh x n
( 11 . 10)
í rs + rf
ctgh a n -(- HfA
Yf
ami a következőképen is felírható :
i
1—
eh x n 11.11
if a - n —
Yf
1 f tgh xn-RfA
rs + T7
A gyakorlatban szokásos 2 x 50 mm2 acél védővezetővel
250 méteres oszlopköznél rs = 0,625 ohm és r/ — 0,025 ohm, tehát
rs -f- rf — 0,625 -f- 0,025 — 0,650 ohm. Legyen az oszlopföldelés ellen­

állása átlagosan-— = 6 ohm. *

0,65 .
Ezzel x = 0,33 és az n különböző értékeihez tar­
6
tozó két fentebbi hiperbolikus függvény :
:
n= 5 6 7 8 9 10
I■
. /w
1
'0,37 0,27 1 0,20 0,14 0,10 0,07
eh a n ¡
1
i
tgh a,n — 0,93 0,96 0,98 0,99 0,99 1

Ez előbbi értékek azt mutatják, hogy a 10. oszlopon túl kelet­

kező földrövidzárlatnál az állomás földelésén lefutó áramerősség
gyakorlatilag i1
— — — — ( 11.12)
R JA
1 4- Yf
~Y i + RfA rs + rf
1 A 11.4— 11.11 összefüggések — szigorúan véve — csak [folytonos
megosztáséi levezetés mellett érvényesek, de több oszlopköz esetén gya­
korlati szempontból elegendő pontosságot adnak.

50
 !

A gyakorlatban szokásos értekekkel ;

rs + rf
a= = V 6-0,65 = 1,98 2,0 ohm.
Y
Az állomás földelése mentén fellépő feszültségesés;
R fA _ J, 1
Vf = If A R
i
1
i RfA + a
* (11.13)
Ennek minimuma nyilván az elérhető legkisebb R ía értéknél
lesz.
Feltéve, hogy az állomásföldelés szétterjedési ellenállása
Ría = 0,3 ohm és a zárlat a vonalon a 10. oszlopon túl van,

IfA — íz A n — íz 0j87,
1 + — 5—
. ^ 2
tehát az állomásföldelés a saját transzformátorok által termelt
I ‘z zárlati áram 87% -át viszi.
Amennyiben az állomáshoz N számú távvezetékvonal csatla­
kozik és minden vonalhoz tartozó két földvezető az állomás vas­
szerkezetéhez van kapcsolva, akkor az állomásföldelésen lefolyó
áram :
1
IfA £*£ Íz
1 + i
és az állomásföldelésen fellépő feszültségemelkedés:
R ía 1
Uf = U (11.14)
N R fA
1+
R fA J
Az előbbi példa adataival, ha a vonalak száma 3
IfA = Íz--------^ 7T7T - íz 0,09,
3 • 0,3
1 9
tehát az állomás földjén a saját transzformátorok által termelt
zárlati áramnak mintegy 69% -a folyik le. Az előbbiekben tárgyalt
példa szerint a teljes zárlati áramnak (Iz) mintegy 86,2% -át az
állorpás saját transzformátorai termelik, tehát zárlat esetében az
állomásföldelésen a teljes zárlati áramnak
0,69 X 0,862 == 0,595, illetve kb. 60%-a folyik. Mivel a

51
példa szerint az állomás földelése JRia — 0,3 ohm, akkor ehbétí
az esetben a feszültségemelkedés 4,7 KA-es földrövidzárlatnál :
Uf = 0,3 * 0,60 •4700 = 850 V.
A 30. ábra görbéseregei az állomás földelése mentén vonal-
földzárlat esetén keletkező feszültségemelkedéseket ábrázolják
arra az esetre, ha a zárlatra"az állomás transzformátorai 1000 A-ral

dolgoznak. Az abszcisszára az állomás földeléseinek szétterjedési

ellenállása van felvíve, és az egyes görbék az állomás földelési
rendszeréhez csatlakozó vonalak számának (N) megfelelően adják
a létrejövő feszültségemelkedéseket.
Az előbbiekben már említés történt arról az esetről, hogy
miként oszlik meg a földrövidzárlati áram távvezetékkel össze-

31. ábra.

kötött transzformátorállomások között. A tárgyalt esetben vala­

melyik állomáson, vagy annak közelében a vonalon keletkező föld­
rövidzárlati áramok eloszlása képezte a vizsgálat anyagát. Ennél
körülményesebb az az eset, amikor a földrövidzárlat az állomásoktól
távol, a kettős összekötővezeték egyikén következik be. A legtöbb
hálózati képnél bekövetkező földrövidzárlat hasonló esetre vezet­
hető vissza, így érdemes behatóbban megvizsgálni, hogy a zárlati
hely távolságától függően milyen arányban oszlik meg a föld-
rövidzárlati áram a két állomás transzformátorcsoportjai között
(31. ábra).
Jelölje Zv a távvezeték egyenlőnek feltételezett oszlopközeire
eső impedanciáját, akkor az n oszlopközből álló sértetlen távveze­
ték impedanciája nzv és a másik n oszlopközből álló távvezetéken
az állomástól számított #-edik oszlopköz után bekövetkező zár­
lati helyig terjedő impedancia xzv-
E hálózati induktív jellegű impedanciák nagyságrendben felül­
múlják a földelések ohmos jellegű ellenállásait, ezért a földelések
ellenállásai a földrövidzárlati áramok kialakulásának szempontjá­
ból figyelmen kívül hagyhatók.
A 31. ábrán feltüntetett helyzet impedanciái a 32. ábra sze­
rinti egyszerűsített sémává] jellemezhet ők v M jelenti a két vezeték
közötti kölcsönös indukciótényezőt oszlopközönként. A vizsgálat
tárgyát a 32. ábra szerinti képen az 1— 0 pontok közötti eredő
impedanciának x függvényében történő változása képezi, amiből
azután megállapítható az I z földrövidzárlati ára*m.
A következő lépés az állomás transzformátorainak egyesített
csillagpontján lefolyó áramerősségnek (l'z) meghatározása ugyan­
csak x függvényében.
Az 1— 0 és ,2— 0 pontok közötti hálózat a négypóluselmélet
alapján könnyebben kezelhető, egyenértékű „ T “ rendszerré ala­
kítható. Az átalakítást a Z tá impedancia kivételével célszerű el­
végezni, és az átalakítás után nyert egyenértékű,,T“ taghoz kapcsolt

Z tá impedanciával az áramviszonyok kényelmesen tanulmányoz­

hatók (33. ábra).
Annak feltételezésével, hogy a 2— 0 pontok terheletlenek,
illetve Z tá = az ú. n. üresjárási állapot jön létre. Ekkor az
1— 0 pontok közötti feszültség, ha ugyanakkor az 1 . pontban le­
folyó áramerősség ha és az xzv impedancián átfolyó áramerősség
T 10- 1
iz
U10 = ( A o - ^ i o ) {n — x)zv + Ix10{n — x) Mco + I 10ZTb - (11.15)
Ugyanezt a feszültséget adja az xzv, nzv és Ztb impedanciákon
fellépő feszültségek összege :
7/10 — Ixio l(x + n) zv — 2 xMco\ + (710 — Ix10) (n — x) Mco +
■+ I 10Z tb- (11.16)
A (11.15) egyenletből kivonva a (11.16) egyenletet :
' (710 — 7,10) (n — x) (zv — Mco) +
+ Ixl0 [{n — x) Mco — (x + n) Zv + 2 x Mco] — 0.
1 Az 1, 2 és 0-indexek az itt következő számításnál nem pozitív,
negatív, ill. zérus sorrendű összetevőket jelentenek, hanem a „nógypólus“
elmélet jelöléseivel kialakult bemenet, vég- és terheletlen állapotoknak
megfelelő értékeket jelzik.
 "i^-gTst*'-''-t^^V■'*£V
i- C ' V>; '' '" • . •••

^Ugyanez a beszorzások elvégzése és összevonása u tá n :

ho (n — x) — I X1Q2n = 0,
amiből
n— x
h 10 — I 10
2n •
Ez utóbbi kifejezést a (11.15) egyenletbe helyettesítve:

l\o. = I 10 [ ( 1 - in - x) + Mai + Z tb~\

2n )
Ugyanez átrendezve :
r Mao— zv
7 ío — ho f - ** (n— x )2 +
L 2n _l
Az n — x kifejezés helyett, amely ,,B “ állomástól a zárlati
helyig terjedő oszlopközök száma, új váltót vezetve be :
n— x —y
amivel az ú. n. üresjárási impedancia :
, U10 zv— Mao
W 10 y* 4“ ¿y y H- Z tb- ( 11.I 8)
10 2n
A 2—-0 pontokon feltételezett táplálás melletti üresjárási
impedancia egyszerűbben határozható meg. Erre az esetre a háló-

b)

zati képet a 34. ábrán feltüntetett a) jelű rajz, illetve azzal egyen­
értékű b) rajz adja. *
Az üresjárási impedancia közvetlenül felírható :

TI 20 “ (zv “b Mco) -f- Z tb- (11.19)

A magimpedancia (/x) meghatározásához szükséges valamelyik

oldal üresjárásánál a túloldali feszültség. Az 1— 0 pontok közötti
táplálást tételezve f e l :
T 2o ^ 7 io r ( h 10 Xzk 7,10 Mco),
illetve összevonva :
U2o — UlQ Ixio (zv Mo)) x. ( 1120)

55
 “ ■' ;.. • ’ ; 1J V '-Av- ; T , ■-. '■■:•
,*y • "x ' • • r - ; * v #

Az élőbbiekből

I - I —— * - /
i "10“ i l ° 2 n ~ l l 0 ~2n ’
aminek helyettesítésével:

2n
Ebből a magimpedancia :
2r ---Mü)
¡X = — - - = JF10 ( 11 . 21 )
^10 2W
illetve
2» ---il/co
/X (,v 2 ” h x y) "h Zv y "b %tb. ( 11 . 22 )

A helyettesítő vonalimpédanciák :
2 ZV Mü)
j r r ----------

H = ^ i o — ^ = -----¡zvtn:— X V (11.23)

Ti 1
h = W.i0— ,/x = — (ze + Mm) + —— — Mm
Z Ti

zv (11.24)
Az x= n —y összefüggést x helyéi’e téve, a helyettesítő mag
fé iihpedancia :
1 (zv— M
fx —• -----— " oj) y -j- zvy -|- Z
..tb, (11.25)

1
/X — — {Zv -f- Meo) y -f- Z tb (11.26)
J-*

és a helyettesítő vonalimpedanciák :
1 r 2
2i i ^
‘»i = y (z>: — M
m
)( y — _X
) — ( * — (11.2

ä2 = ~ (z,;+ üfco) ( n— y) = 2 _ (Zc -f

A helyettesítő kapcsolás 0— 2 sarkaira a vizsgált ,,A “ állomás

transzformátorainak impedanciáját kapcsolva, az 1— 0 kapcsok
közötti eredő impedancia :
Z = ^ + . (11.29)
/x —
|—ó2H- Z t a
a
A földzárlati helyen lefolyó földrövidzárlati áram pedig a
szimmetrikus összetevők módszere szerint :

. I, =-3 T 0 = 3/ —------. (11.30)

\r 3 (Z,+ Z2 + Z 0)

56
 M " v ' v " - -> : ^ - <-• v C - , ' v ; -’ ( - # . «• . •

ahol* I 0 a zérus sorrendű zárlati áram, Z v Z 2 és Z 0 pedig a hálózat­

nak az előbbiekben levezetett rendszer szerinti külön-külön meg­
határozott pozitív, negatív és zérus sorrendű eredő impedanciái.
Az állomás földelése mellett keletkező feszültségesés meg­
állapításához ki kell fejezni az ,,A “ állomás transzformátorai által
termelt földzárlati áramot, /¿-t (33. ábra).
A teljes földrövidzárlati áram I z a ¡jl magimpedancián, a g2
ésjZ tá impedanciák összegén azok zérus sorrendű reciprok értékei­
nek arányában oszlik meg, tehát az ,,A“ állomás által termelt föld­
rövidzárlati áram ;

% i^o (11.31)
II íz - K o íz,
fX0 ^20 H“ %TA 0

ahol a 0 indexek a szimmetrikus összetevők szerinti zérus sorrendű

impedanciákat jelzik. Ugyanakkor a „B-“ állomás felől jövő föld­
rövidzárlati áram
I " == Iz — /;. , (11.32)
A szimmetrikus összetevőkre való bontásnál a pozitív és a
negatív sorrendű összetevőknél a kettős vonal kölcsönös Öninduk­
ciója elhanyagolható, míg a zérus sorrendű összetevőknél azt három­
szoros értékkel kell figyelembe venni. Ez^k szerint a teljes föld­
rövidzárlati áram a 11.30 alatti összefüggés alapján való meghatá­
rozáshoz szükséges pozitív, negatív és zérus sorrendű impedanciák :

( y Zvi y + ZtBí) ( y 3i' i x + Z tAi )

j_' xy (11.33)
+
2 11 n
-T-zn n -{-Z t a i Z tjíi

— Z,-2 y + Z tb2 ) ( Z,:i +

7
"2 — í 1r z, *2 —n---- ir (11.34)
y Zvi n + Z tüi + Z t a 2
\

Z 0 = y (z»o - 3 Ma>) +
n

+
— [ {zvo 3 M oj) y -f- Z tbo , [ i ( ,¿*o ~t~ 3 M(o) x ■-)- Z tb

1
0
-j (Zr0 + 3 M o t) n + o+ Z r íto
( 11.3 5 )
 Ugyanígy a (11,31) alatti kifejezésben az I z együtthatója:
1

— (zvo + 3 Mco) x -f~ Z taq

1 ~b
(2ro 4~ 3 Moj) y -j- Z tbq

A 35. ábra" Íz görbéje az előbb már említett példa szerinti el­

rendezésnél a kettős távvezetékvonal valamelyikén az állomásoktól
különböző távolságokban bekövetkező földrövidzárlati áramnak az

előbbi összefüggések alapján meghatározott értékeit tünteti fel. Az

íz görbe az A, míg az I" görbe a B állomás által termelt
földrövidzárlati áram értékeit jelzi. A példában szereplő 60 km
hosszú vonal n — 240 azonos távú oszlopközre van bontva és az
ábra abszcisszájának mértékegységét az oszlopköz képezi. (Az
oszlopköz : a = 250 m).
A görbéket alkotó értékpontok kiszámítása a reaktív össze­
tevőkhöz képest viszonylag kisértékű valós ellenállások elhanyago­
lásával történt. A számításhoz ily módon felvett értékek az alábbiak:
zvl = Zv2
= 0,4 •0,250 = 0,1 ohm/oszlopköz,
zVQ= 1,3-0,250 = 0,325 ohm/oszlopköz,
3 Mco = 0,8-0,250 = 0,2 ohm/oszlopköz,
Z tá\ = Z tb\ = 32,4 ohm,
Z taz = Z tjb2 == 25,2 ohm, * \
— ZpB0 = 12 ohm.
 A következőkben még vizsgálat tárgyát képezi, hogy az állo­
mástól távolodva különböző helyeken bekövetkező földrövidzárlat
hatására az állomás föl-
delése mentén mekkora
feszültségesés jön létre. y
4
E vizsgálat — az előb­ «— i
i
biekhez hasonlóan — i
helyettesítő kapcsolás­ i
u, M P
sal végezhető el.
A T helyettesítő

f.
tagnál ebben az eset­
ben alkalmasabb az
I i
1733]
ú. n. 7t tag. A n tag 36
vonali elemének szám­
szerű megállapításához 36. ábra.
a végén rövidrezárt
láncolat elején mért feszültségnek U1 és a rövidzárás helyén át­
folyó áramnak Iz viszonya is szükséges. A 36, ábra szerint ;

8= Vi
L
Az 5. fejezet (5.1) és (5.9) kifejezései szerint
aX
/ u - CAeax -f- Cte~
es
Oí
i = — (C 2
e -™

A jelen esetben z= r* + r¡, a C1 és integrációs

pedig a végén rövidrezárt rendszer határfeltételeiből állapíthatók
meg. A vonal elején, ahol x — 0, ott = U és tehát :
' l\ = C\ + (11.36)
X
h = - ^ - c x). (11.37)

A vonal végén, ahol x = n,ott 0 és tehá

0 (11.38)
= C1ean + C2e—an>
x
I2= — (C2e~~an— C\eaií). (11.39)

A (11.38)-ból — C2e~~2an,amit a (11.36), majd a (11.3

helvettesítve :
l\ = C2 (1 — (11.40)
és
X
h = Co — 2 (11.41)

59
 A n tag vonali impedanciája
z 1 -2a«. z ean g — au g
ä = Ui — ------- — — sh (11.42)
L oc 2 eran oc 2 a
illetve
rs -f- rf
8= sh x n. (11.43),

A levezető tag ac^mittanciája :

1 I\ 12 & ( , i 1
V = — = — ft— = — ctgh x n — — (11.44)
/x U1 z \ sh x n
illetve a levezetés impedanciája :**
¥
z sh x n rs + Yf sh x n
IL = (11.45)
x eh x n — 1 Yf eh x n — 1
Valahol a vonalon keletkező zárlatok hatásának megvizsgá­
lására a vonal a zárlati helytől két irányban távolodva külön két
t i helyettesítő kapcsolással ábrázolható (37. ábra).

A következő feladat annak megállapítása, hogy az' állomás

földelésén mekkora áram folyik át. Az állomástól távoli zárlatok
árama a földön keresztül folyik vissza és a földelő sodrony a zár­
lati áramerősségnek csak kis hányadát viszi. A vizsgálatot teljesen
elegendő (már csak szimmetria okból is) a vonal közepétől az állo­
más felé elvégezni. Az oszlopközök száma az állomástól kiindulva: x.
Ott, ahol x nagy érték : g" = tehát a vázlat a 38. ábra
rajza szerint egyszerűsödik :
A vizsgálást a szuperpozicó elve szerint két részletben lehet vég­
hajtani. Első esetben legyen / ' == 0, míg a másik esetben T = 0.
A végeredmények összege adja a keresett értéket.
 1. Feltétel: l'z = O'.
A vázlat egyszerűbb áttekinthetőség végett a 39. ábra rajza
szerint szemléltethető, ahol ,

ju," és (jl\ valamint ¡ur é& Ría eredőivel helyettesítve, a 40.

ábra rajzán feltüntetett helyettesítő vázlatot adja :
r tr ff
P P = V*____ (11.46)

/X

ja' RfA __ RfA

(11.47'
{A f + R fA . j R fA

39. ábra.

A Q impedancián átfolyó áram erőssége :

v
I'i =
v.+ 8'. + o
61
 Ugyanekkor a q impedancia mentén az I áram hatására létre*
jövő feszültségesés
UQ l\
v+ l + Q
A 40. ábrán feltüntetett q impedancia nem más, mint a 39.
ábrán látható ¡jJ és jR¡a párhuzamosan kapcsolt impedanciák ere­
dője, tehát az EfÄ mentén keletkező feszültségesés :
TT" T l ,t
lRf = L q.
2. Feltétel : I"lj = 0
Ekkor a q impedancián átfolyó áram erőssége :
v
n = /:
v + ^+ Q
Ugyanekkor a q impedancia mentén az I" áram hatására
létrejövő feszültségesés : ,
VQ
U'q = I'
V + %' + Q
Ebben az esetben is t

Ufí/A - u i
Amint az a 40. és 41. ábrákon világosan szemlélhető, az F és
F 1 áramok a q impedancián egymással szemben folynak át, így

ir

7
ip

v
40. ábra.
a
végeredményben az állomás földelésének szétterjedési ellenállása
(Ría) mentén keletkező feszültségesés :
5' V
ÜRfA = U'Q— üt = í / ; — 1 ff. (11.48)
v V + o" -f- äv-f-
A helyettesítő impedanciák az általában kis viszonylagos
értékű reaktív összetevők elhanyagolásával a (11.43), (11.46) és
(11.47) kifejezésekből :
re + rf ,
w — Y—- sh a x, (11.49)

[ n + shaa;
(11.50)
l Tf sh ä x + eh ocx — 1
RfA
0= — (11.51)
Yí eh ocx — 1
1 + RfA
rs + Tf sh ocx
ahol r$ az oszlopsorokon futó földvezető sodronyok, Tf a földvissza­
vezetés hosszanti egy oszlopközre eső ellenállás, Yf egy oszlop föl­
delésének szétterjedési admittanciája, x a zárlatos oszlopig terjedő
oszlopközök száma és
a -- Y Yf (rs + rf) ’
Az l\ és l f,z értékének kialakulását a földelés viszonylag kis
értékű RfA szétterjedési ellenállása, valamint az alábbiakban tár­
gyalt , fi1, [jl” , v, £ stb. ohmos jellegű ellenállások alig befolyásol­
ják, ezért az II-1 és I ” -1 ezek figyelembevétele nélkül, a fejezet
elején tárgyalt módon lehet megállapítani.

42. ábra.

A 42. ábrán láthatók az alábbiakban már ismertetett példa

adatai figyelembevételével az állomás földelése mentén fellépő

63
feszültségesések, ha a földzárlat valahol a vonalon következik he.1
Az egyes görbék az állomás védőföldelésének különböző szétterje­
dési ellenállás értékeire vonatkoznak. A görbék élénkéig szemléltetik,
hogy legveszélyesebb a tíz- és tizenötödik oszlop környékén kelet­
kező földrövidzárlat., E csúcsok csökkenthetők jobb vezetőképes­
ségű földelősodronynak, vagy ú. n. talaj vezet éknek a veszélyes
sáv túlsó végéig terjedő alkalmazásával.

II. GYAKORLATI RÉSZ

(A VKB alkalmazási irányelvei)

12. Oszlopok földelései

A következőkben leírt földelési rendszerek vasoszlopsorra

épült és földvezetékkel védett szabadvezetékek oszlopához alkal­
masak, feltéve, hogy a földrövidzárlati áram nem haladja meg
a 10 kA-t.
A régi 100 kV-os hálózat nagy része olyan keretszalagföldelés-
sel épült, amely zárlat esetén a föld alá helyezett szalagok felett
vagy azok közelében tartózkodó személyek részére a nagy lépés­
feszültségek következtében életveszélyt jelent. E szalagok az osz­
loptól 6— 10 m távolságra terjesztik ki az ú. n. veszélyes sávot,
tehát oly távolságra, ahol a gyanútlan járókelők veszélyt már nem
sejtenek. A V K B sorozatos mérésekkel kétséget kizáróan megálla­
pította, hogy a múltban alkalmazott rendszer — bár kisértékű
valószínűséggel — de mégis veszélyes. Ezért külön foglalkozott
azzal a kérdéssel^ hogy a már üzemben lévő vezetékek oszlopaihoz
utólag is beépíthető, kellő érintési és lépésfeszültség elleni védel­
met nyújtó földelési rendszert dolgozzon ki. A kutatás folyamán
nyilvánvalóvá vált, hogy az érintési és lépésfeszültség veszélytelen
értékre való leszállítása aránytalanul nagy gazdasági terhet jelen­
tene. Sokkal célirányosabb a veszélyes területnek minnél kisebbre
való összeszorítása és e veszélyes sáv elkerítése. A kitűzött cél
könnyebben és tökéletesebben oldható meg, ha a földelés az oszlop
felállítása előtt készül el, és így ennek megfelelően a kétféle .esetre
kidolgozott földelést külön tárgyaljuk.
Az a) és b) pont alatt ismertetett irányelvek annak feltételedé-
\

1 E számítások a levezetések folytonos

v eloszlásának
x feltételezésével
készültek, tehát az első néhány oszlopközre csak közelítő jellegűek. Az
egyes oszlopföldelések szétterjedési ellenállás értékeiben mutatkozó szórás
a gyakorlatban ennél n agyobb' pontatlanságot is okozhat.

64
sevel készültek, hogy a talajt legalább 2— 3 métertől kezdve lefelé
agyagos-márgás, vagy nem túlságosan száraz homokos rétegek
alkotják. Száraz, sziklás altalajnál a c) pont alatt leírt földelés
szükséges.

a) Üzemben lévő vezeték oszlopaihoz utólag építendő földelés

A földelést az oszlop betonalapjának sarkai mentén le s ü l­
lyesztett négy függőleges, egyenként legalább 2,5 m hosszú és
legalább 2" átmérőjű cső képezi. E csövek szorosan a betonalap
négy sarka mellett a betonláb alapsíkjától lefelé süllyesztendők le
(43. ábra). Mindegyik csőföldelőt külön-külön legalább 5 X 40
mm-es laposvas köti össze az oszloppal a betonláb felett. E szalag
a csőföldelőkhöz hozzáhegeszthető, de az oszlop vasszerkezetéhez
való csatlakozás a szokásos szabványos oldható kötés. A földelőcső
és a szalag oxidáció el­
len tűzben történt hor­
ganyozással védett. A cső
és a szalag csatlakozási
helyét, ahol pl. a hegesz­
tés következtében a hor­
ganyozás lepattogzott, 50*4—4\horg.
pótlólag forrasztólámpá­ laposvas
val újra kell horganyozni,
vagy pedig rozsdavédő
hegeszlve
festékkel kell bemázolni.
A festés a földelők hatá­
sos felületét csökkenti,
azért azt csak a legszük­
ségesebb kis területen
szabad alkalmazni.
A földelocsöveket
élettartamuk növelése vé­
gett esetleg mindkét vé­
gükön légmentesen le le­
het zárni. E lezárást az
alsó végen a beverést
megkönnyítő kúp, míg a
felső végen lapos kor­
aiakra vágott lemez rá-
hegesztésével célszerű el­
végezni.
A csövek helyett
elkopott vasúti sínek,
vagy egyéb tömör szel-
5 Dr. Konkay : Földelések 65
vényvasak is alkalmazhatók. A horganyozás ehben az esetben
is előnyös, de a tömör alkatra való tekintettel el is hagyható.
E földelőket — a csőföldelővel ellentétben — gazdaságilag elő­
nyösebb a talaj szintjéig felhozni (44. ábra) és ez esetben az oszlop­
pal való összeköttetést a talaj­
szint felett lehet állandóan ellen­
őrizhető módon elkészíteni. A kö­
téseket és a csatlakozó 5 X 40
mm-es laposvasat oxidáció ellen
gondosan védeni kell. A talaj,
szint fölé kihozott sínek, illetve
idomvasak összes hossza termé-*
szetesen több lesz, mint a mélyre
helyezett csöveknél megadott 2,5
m. Itt is általános elvként sze­
repeljen, hogy a földelők az osz­
lopláb alapsíkja alatt legalább
2,5 ’ m-nyire mélyüljenek le a
talajba.

b) Újonnan jelállítandó oszlopok

földelései

Az oszlopok veszélyes érin­

tési és 1lépésfeszültségek elleni
védelmében — amint már erről
az előzőkben említés történt —-
a leggazdaságosabb megoldás a
veszélyes sávnak kis elkeríthető
területre való korlátozása. A veszélyes sáv az oszlop függőleges
tengelyében elhelyezett földelő alkalmazásával szűkíthető össze
a legkisebbre. Ez az elv legtisztábban egytörzsű oszlopnál valósít­
ható meg a függőleges tengelyben az oszlopláb alapsíkja alá mintegy
5;— 6 m mélységbe lenyúló, kb. 150 mm átmérőjű, legalább 6 mm
falvastagságú csőföldelő alkalmazásával (45. ábra). E földelést
az alapgödör kiásása után még a betonozás előtt kell elkészíteni
és a földelőcsövet olyan hosszúra kell venni, hogy az a betonozás
elkészülése után a betonoszlop felső szintje fölött kb. 100 mm-nyire
még kinyúljon. íg y a cső teljes hossza a betonoszlop magasságától
függőén kb. 9 m lesz. A cső alsó és felső vége oxidáció és korrózió
csökkentése céljából e helyen is hegesztéssel lezárandó. A horga­
nyozás a nagyobb falvastagság miatt nem feltétlenül szükséges,
de a cső felső vége és az oszlop közötti 5 x 40 m-es laposvas össze­
köttetést rozsdásodás ellen gondosan védeni kell, ugyanígy rozsda-
 » ._•• r , . ..«.•• - ’ »•■»v,*?*.- .„• ^ .-^ v r . - » % V ,• .„

védő festékkel gondosan

be kell mázolni a csövek
betonoszlopból kiemel­
kedő részét is.
Két vagy több lába- O/dhotókötés
zatú oszlopnál az oszlop­
típustól függően a lába­
zatok között több föl­
delőcső is elhelyezhető
(46., 47., 48. és 49. ábra).
Minden egyes földelőcsö­
vet külön oldható kötés­
sel kell az oszlophoz csat­
lakoztatni, hogy az el­
lenőrző mérések egyen­
ként is elvégezhetők le­
gyenek.
A csövek helyett el­
kopott vasúti sínek, vagy
egyéb tömör szelvény­
vasak e helyen is alkal-

Oldható kötés
heaesztve
S il*
45. ábra.
I !I 50 1
11'| horg b
I topos vas
ív

¡I
fii
l!*
mazhatók, de a 45. ábra szerinti
kivitelezésnél lehetőleg csövet
kell alkalmazni. E helyen azért
alkalmasabb a cső, mert évek
múltával, ha erősebb korrózió
lépne fel, az eredeti csőbe helye­
zett kisebb átmérőjű csővel, vagy
tömör szelvényvassal lehet a kor­
rózió által elpusztított eredeti
46. ábra. csövet pótolni.
 49. ábra.

c) Sziklás és általában rosszul ve­

zető altalajon felállítandó oszlopok
földelései

Rossz vezetőképességű alta­

laj esetén a földelő elektródákat
a viszonylag jobb vezetőképes­
ségű feJső talajrétegben, tehát kis
mélységben kell elhelyezni. Erre
a célra alkalmas az ú. n. rövid­
sugaras földelési rendszer. E föl­
delést z, talaj szint alatt mintegy
1— 1,5 méter mélyen, tehát a
fagyhatár alatt, az 50. ábra felül­
nézeti képe szerint fektetett la­
posvas, vagy körkeresztmetszetű
rudak alkotják. Erre a célra leg­
alább 40 X 5 mm-es laposvas vagy
ennél nagyobb keresztmetszeti te­
4H. ábra. rületű tetszőleges profilú henge-
reit vasárú használható fel. Lehetőleg horganyozott rudak alkal­
mazandók, mivel^azok élettartama nagyobb. A földelő rudak az
oszlop betonalapját közvetlen közelségben körülveyő ugyanabból
az anyagból készült keretből sugárszerűen vízszintes síkban ágaz­
nak ki. Az egyes rudakat, valamint az oszlop vastestéhez csatlakozó
földelővezetéket a kerethez he­
gesztéssel kell hozzáerősíteni. A
földelővezeték és az oszlop vas­
teste között a szokásos bontható
kötést kell alkalmazni. Horgany­
zott rudak használata esetében a
hegesztési helyeket és azok köz­
vetlen környékét — ahol a hegesz­
tés következtében a horgany zás
elpusztult — rozsdavédő mázo­
lással célszerű ellátni. E mázo­
lásnak nem szabad nagyobb te­
rületre kitei jednie, mivel a bemá­
zolt rész nem számít hatásos fe­
lületnek.
Az egyes sugarak hossza a
felső talaj fajlagos ellenállásától
függően az 51., ábra görbéivel határozható meg. Az abszcisszán
a fajlagos ellenállásomig az ordinátán az egyes sugarak méterek­
ben kifejezett hossza olvasható le az egyes szétterjedési ellenállások­
nak megfelelő paraníéter-görbék szerint. Természetesen e diagramm
csak tájékoztató jellegű, mivel a talaj inhomogén mivolta a kiérté­
kelést bizonytalanná teszi.

51. ábra.

69
.«
 Az oszlopok körül kialakuló veszélyes sávot — lakott vagy
forgalmasabb terepen — kerítéssel el kell zárift. E kerítésf nem
földelt huzalháló is lehet, de az-oszlopait semmiesetre sem szabad
vasból, vasbetonból, vagy bármilyen vezetőanyagból készíteni.
A kerítésoszlopok faoszlopok hulladékaiból is célszerűen előállít -
hatók. A kerítés bejárati ajtajától az oszlopig keskeny fapallót
ajánlatos lefektetni, hogy az oszlopra felmenő karbantartó vagy
felülvizsgáló személyek se legyenek veszélynek kitéve.
A 43. és 44. ábrán feltüntetett földelésnél a veszélyes sáv a
földelők által meghatározott négyszög oldalaitól kb. 4 m távolságig
terjed, tehát ezt a területet kell elkeríteni. A 45. ábra szerint el­
készített földelés bizonyos mértékben — a betonalap rossz vezető-
képessége miatt — mély földelésnek tekinthető és így a talaj fel­
színén kedvezőbb potenciálesést hoz létre, azért az elkerítést az
oszlop szélétől számított 2 méterre lehet korlátozni.
Két vagy több lábazatú oszlopnál közös kerítéssel lehet az
érintési és a lépésfeszültségek ellen védekezni. Ilyen elkerítést a
46. és 48. ábra tüntet fel. A rövidsugarú földelés kerítésének nyom­
vonala a földelő sugarak végpontjaitól legalább 1 méter távolság­
ban legyen. Lakatlan vagy kevéssé forgalmas terepen a kerítést
el lehet hagyni.
Az oszlopra helyezett figyelmeztető feliratoknak az eddigi
gyakorlattól eltérően világosan kifejezésre kell juttatniok azt a
tényt, hogy az oszlop vasszerkezetének érintése, valamint az oszlop
közvetlen környezetében való tartózkodás is veszélyes. Ilyen felirat
szövege pl. a következő lehet: „VIG YÁZAT! HALÁLOS VESZÉLY!
MARADJ TÁVOL \“ Természetesen ezt az oszlopra helyezett
feliratot — ugyancsak az eddigi gyakorlattól eltérően — akkora
betűkkel kell elkészíteni, hogy legalább 5 méter távolságból olvas­
ható legyen.

13. Közvetlenül földelt csillagpontú hálózatok kapcsoló- és

transzformátorállomásainak földelései

Az állomások földelőberendezései kettős célt szolgálnak,

úgymint : *
a) a kezelőszemélyzet testi épségének és
b) az üzem zavartalanságának biztonságát.
E kettős követelménynek megfelelően a földeléseket gondosan
és az előírásoknak pontosan megfelelve kell elkészíteni.
A biztonsági követelményeknek megfelelően a tartó fém­
szerkezeteket, megszakítók, szakaszolók, transzformátorok, mérő­
transzformátorok stb. üzemszerűen feszültség alatt nem lévő érint­
hető fémrészeit, mérőtranszformátorok szekunder gombolyításait,

70
 fémjárdákat, szekrényeket, táblákat stb.-t az államás földelő­
hálózatával megbízható fémes kapcsolatba kell hozni, hogy a be­
rendezések valamelyikét érintő személy akkor se kapjon veszélyes
áramütést, ha a nagyfeszültségű áramkör az illető berendezési tárgy
fémszerkezetéhez átível, vagy azzal valami módon érintkezésbe
kerül. Az egyes készülékeket földelő vezetéket oxidáció, valamint
mechanikai sérülések ellen megfelelően védeni kell. E vezeték
készülhet vasból is, ez^esetben keresztmetszete legalább 200 mm2
legyen. Abból a célból, hogy az állomás területén ne legyenek el­
térő potenciálú helyek, a különböző feszültségszinthez tartozó
kapcsolóberendezések, vezénylő- és jelzőtáblák, stb. védőföldeléseit,
valamint #z üzemi földeléseket egymással jól vezető, általában
többszörös fémes kapcsolatba kell hozni. A különböző feszültség-
szintű kapcsolóberendezések védőföldelő rendszerét a mérő, jelző,
működtető és kisfeszültségű kábelek köpenyei egymással fémes
kapcsolatba hozzák, de a fentebb előírt többszörös fémes összeköt­
tetést ettől függetlenül külön is el kell készíteni. Ez az összeköttetés
készíthető vasból is, ez esetben legalább két, egymástól független
és egyenként legalább 200 mm2 keresztmetszetű összekötő vezeté­
ket kell készíteni. Természetesen a kábelköpenyek földeléséről is
.szabályszerűen gondoskodni kell.
Az állomás területén lévő egyéb érinthető nagyobb kiterjedésű
fémrészeket, úgymint vasúti síneket, víz- és gázvezetékeket az
állomáson belül a földelőhálózattal ugyancsak legalább kétszeres,
egyenként 200 mm2 keresztmetszetű vasvezetékkel össze kell
kötni. E vasúti síneket, valamint víz- és gázvezetékeket az állomás
földelőhálójának határán az állomás területét elhagyó részektől
villamosán el kell szigetelni. A vasúti síneknél a szigetelést a nagy­
vasúti jelzőberendezéseknél használt ú. n. „szigetelt sín“ -nél
alkalmazott kötéssel lehet kivitelezni és a kötést úgy kell készíteni,
hogy a szigetelt sínvégek egymástól legalább 10 mm-nyire legyé­
nek. Az elszigetelés helyét a sín oldalán fekete-fehér csíkozott
festéssel kell megjelölni.
A víz- és gázvezetékeknél a földelőháló határától mintegy
4— 6#méternyire egyenként legalább 34 méter hosszú villamosán
nem vezető csodarabbal kell két sorbakapcsolt helyen az elválasz­
tásról gondoskodni. A két sorbakapcsolt elválasztás között legalább
1 méteres csodarab legyen, amelyet bitumennel kiöntött tégla­
vályúba kell helyezni, hogy a környező talajjal ne érintkezhessék.
E különleges előírások betartása azért szükséges, hogy a szigetelő­
csőbetét javításán dolgozó szerelő életveszélyes ütést ne kaphasson.
A szigetelőcsőbetétek készülhetnek gumiból, eternitből, kerámiai
anyagból stb., és ezt a szigetelt részt falazott aknában kell el­
helyezni.
 Az akna falán figyelmeztetés céljából fekete-fehér csíkozást
kell alkalmazni.
Munkavégzés esetén a szerelőnek száraz deszkára kell állnia.
A földelőhálózat tervezésénél fokozott gondot kell fordítani
arra, hogy mindenhol jól vezető, lehetőleg hegesztett kötések
legyenek, és különösen azokon a részeken, ahol nagyobb földára­
mok folyhatnak, pl. transzformátorok csillagpontjaihoz menő veze­
tékeknél a földvezetéket mágnesezhető anyagból készült csatornába,
pl. vascsőbe helyezni nem szabad.
A földelőhálózatot az állomás védőföldeléseinek összessége,
ú. m. a lemélyített földelőrudak, az egyes szabadtéri transzformá- _
torokat, készülékeket, tartókat stb., a talaj szint alatt körülvevő
vezetőkeretek és a kereteket egymással összekötő talaj szint alatti
vezetők képezik. E talaj szint alatti vezet őket a valószínű fagyhatár
alatt, mintegy 0,8 m mélyen kell összekötni, hogy minden egyes
keretnek legalább két bekötő vezetéke legyen, tehát bármelyik
keretről a földrövidzárlati áramok legalább két független úton
folyhassanak el.
A kereteket talaj szint alatt összekötő vezetőket úgy kell el­
helyezni, hogy a párhuzamos vezetők távolsága mintegy 4 m
legyen. Ez a kb. 4 m távolság csak egyik irányban mértékadó,
erre merőleges irányban ilyen követelmény nincs (52. ábra).
A keretek és az összekötő vezetékek anyaga lehetőleg horganyzott
kb. 20 mm 0 vasrúd.
Szalagvas is alkalmazható, ha a keresztmetszete legalább
400 mm2. Avasrudak hegesztéssel erősít hetők egymáshoz oly módon,
hogy mintegy három-négy állomásmezőre eső háló képezzen egy a
föld alatt fémesen összefüggő részt. Az ilyen hálórészleg az állomás
vasszerkezetéhez, illetve a tartószerkezeten elhelyezett földelő­
vezeték-rendszerhez legalább 2 helyen oldható csavarkötésekkel
csatlakozik. E csavaros kötéseket a biztosabb vezetés céljából
3— 5 mm-es rövid varrattal le kell hegeszteni. E rövid varratok szét­
bontásnál könnyen letörhetők. Az egyes hálórészlegek egymással
csak a föld felett, a tartószerkezetek lábazatánál legyenek bont­
hatók, de ugyancsak rövid hegesztési varrattal biztosan jólvezetővé
tett kötéssel legalább két helyen fémesen legyenek összekap­
csolva. E szétosztás azért szükséges, hogy az évenkénti ellenőrző
méréseket elkülönítve lehessen végezni.
A háló vezetőinek nyomvonalát általában annak az elvnek
betartásával kell megállapítani, hogy a leggyakoribb érintésveszély­
nek kitett helyeken a kezelőszemély talppontja a nyomvonalon
legyen.

72
 -i
;§

■'* . ’. y
V
;:V

:íT

'• •

;v
•í
.• ' i
■••; í
i
'' ■

éti. aöra.
\
73
 A behálózott terület felett általában nem keletkezik veszélyes
lépésfeszültség, de a hálót határoló szélső vezetőktől távolodva
a lépésfeszültség egyes esetekben veszélyessé válhat. Ezt az ú. n.
átmeneti sávot elkerítéssel, vagy 4— 5 cm vastag bitumenes burko­
lattal lehet védeni olyképen, hogy az egész állomást a háló szélső
vezetőitől kifelé mért 3 méter szélességű bitumennel vagy egyéb
rosszvezető anyaggal burkolt sávval határoljuk. . *
Amennyiben az állomást fémkerítés veszi* körül, azt az állo­
más védőföldelésével összekötni tilos. Ellenben a kerítést azokon
a helyeken, ahol vezeték halad át felette, külön földelőkhöz kell
kötni. E földelők a kerítés mentén levert csövek vagy rudak lehet­
nek, velük szemben csak annyi a követelmény, hogy az eredő ellen­
állásuk ne haladja meg a 30 ohmot.
A háló védőhatása fokozódik, ha a földzárlati áram egy részét
a hálóval fémesen kapcsolt külön földelők vezetik le. Ezért minden
egyes állomásnál a hálóval fémesen összekötött mélyföldeléseket is
kell készíteni. E mélyföldeléseket az egyes túlfeszültséglevezető­
csoportok közvetlen szomszédságában kell elhelyezni és akkor azok
egyben a túlfeszültséglevezetők földelésének a szerepét is ellátják.
A transzformátorok vasteátét, tehát a védőföldelést és a túlfeszült-
séglevézetők földelését a hatásosabb védelem céljából is ajánlatos
összekapcsolni, viszont a meredekhomlokú túláramok levezetésére
a hálóföldelés önmagában nem előnyös. íg y a túlfeszültséglevezetők
mellett alkalmazott mélyföldelés kettős célt tölt be.
ß mély földeléseket úgy kell elkészíteni, hogy hatásos felületük
kb. 1,5 méter mélységben kezdődjék, tehát a talaj felszínétől
mintegy 1,5 m mélységig a környező talajtól szigetelő- vagy rossz­
vezető anyagból készült csővel kell elhatárolni. A cső és a mély­
földelő rúd közötti űrt bitumennel lehet kiönteni. Amennyiben a
mélyföldelő legalább 1 m mély aknában végződik (ami helyes és
lehetőleg követendő eljárás), akkor a külön elszigetelés nem szük­
séges. A mélyföldelő bármilyen keresztmetszeti alakú rúd, pl. hasz­
nált vasúti sín is lehet, de keresztmetszete legalább 1000 mm2
legyen és ajánlatos oly hosszúra készíteni, hogy az állandó talaj­
vízbe 1— 2 m-nyire bemélyedjen. A minél nagyobb keresztmetszet
azért szükséges, hogy a föld alatt korróziónak kitett rúd az állo­
más mintegy 40 évre tervezett fennállása alatt ne ^pusztuljon el.
Pneumatikus kalapáccsal levert, tehát könnyebben pótolható
mélyföldelő rúd 300 mm2 vagy ennél nagyobb keresztmetszetű
lehet. Annak ellenőrzésére, hogy a talaj a mélyföldeléseket nem
roncsolja-e a megengedhető mértéken túl, az elkészítést követő
ötödik évben egy*rudat, majd ha különösebb korróziók nem mutat­
koznak, további 10 évenként egy-egy rudat 2— 3 m mélységig ki
 -r- .. m ~ . v > ¿ >
V"'
m
kell ásni és meg kell vizsgálni. A vizsgálat tartamára a mélyföldelő
és az állomás földelőhálózata közötti fémes összeköttetést bontani
kell !
A mélyföldelő rudak, valamint a védőháló ellenőrzésénél,
különösen amikor azt ellenőrzés céljából helyenként kiássák, a
váratlan áramütés ellen védekezni kell. ,E célból az ellenőrzést
végzőknek vagy száraz deszkán kell állniok, vagy hibátlan gumi­
csizmában kell a munkát végezniük. Az ellenőrzéshez szükséges
földmunkákat csak hibátlan gumicsizmában és kizárólag száraz,
fanyelű szerszámokkal szabad végezni.
Hasonló ellenőrzés szükséges a földelőháló vezetőinél is, azzal
a különbséggel, hogy azt 5 évenként legalább két egymástól távol­
eső kétméteres szakaszon ki kell ásni és a korrózió hatását meg kell
vizsgálni. Ha akkora mértékű korróziós jelenségek mutatkoznak,
amelyek valószínűvé teszik a vezetők folytonosságának megszaka­
dását, a védőhálót pótolni kell.
A transzformátorok csillagpontjának üzemi földeléséhez min­
den egyes 20 MVA-nál nagyobb transzformátor mellett külön mély-
földelőrudat kell elhelyezni és azt az állomás földelőhálózatával tökéle­
tesen biztos, jól vezető, fémes kapcsolatba kell hozni.
Amennyiben a transzformátorok 20 MVA-nál kisebbek, nem
szükséges mindenegyes transzformátor mellé külön mélyföldelőt ké­
szíteni, de mindenegyes 20MVA összetelj esítmény után egy csillag-
ponti mélyföldelő szükséges. A mélyföldelők elhelyezésére általános
irányelv az, hogy azok egymástól való távolsága legalább akkora
legyen, mint a hatásos hosszuk.
Az állomásra befutó távvezetékek védőföldelő rendszerét az
állomás földelőhálózatával közvetlenül fémesen össze kell kötni.
De a kötést —— az ellenőrző mérések céljából — oldhatóra kell
készíteni. Tehát, ha a távvezeték végoszlopához csatlakozó föld­
vezetéket levegőben feszítik az állomás portálszerkezetéhez, akkor
az állomás portáljánál szigetelést kell közbeiktatni, amely a rend-
des üzemviszonyok között át van hidalva. A szigeteléssel szemben
csak mechanikai követelmények vannak, így a vezetékbe iktatott
megfelelő szilárdságú „dió''-szigetelő is megfelel.
A távvezeték védőföldelését föld alatt elhelyezett vezetékkel
is lehet az állomás földelőhálózatáhöz csatlakoztatni. Ez esetben
az oldható kötés a végoszlopnál helyezhető el. Az ilyen földalatti
összekötésre az állomások területén lévő különböző kapcsoló-
berendezések összekapcsolásánál alkalmazott szabály követendő,
tehát pl. kettős kapcsolatot kell létesíteni stb. A veszélyes lépés­
feszültségek elkerülésére a földalatti összeköttetéseket kerámiai
anyagból készült csőbe, vagy bitumennel kiöntött téglavályúba
kell elhelyezni, tehát meg kell akadályozni, hogy az összekötő­
vezeték mint földelő elektróda szerepeljen.
A fentiekben kői vonalazott kivitelezéssel az állomás földelő­
hálózatának eredő ellenállását általában 10~~x, sőt szerencsés eset­
ben 10~2 ohm nagyságrendűre is le lehet szállítani. Kivételesen
rossz, száraz, homokos, vagy sziklás talajon nehez kedvező földe­
lési viszonyokat teremteni, azért a talaj vezetőképességét még az
állomás telepítése előtt meg kell vizsgálni. Legalkalmasabb a
nedves, agyagos, vagy márgás talaj.
Az elkészült földelőhálózat eredő, szétterjedési ellenállásának
meghatározása az általában szokásos kis távolságban elhelyezett
segédföldelésekkel nem lehetséges, mivel mintegy y2 km-ig terjed
az a földterület, amelyen túlterjedő sávok az eredő szétterjedési
ellenállásnak már elhanyagolható, kb. 5%-nyi értékét teszik
csak ki.
Ezért a mérést az állomástól 0,5— 1 km távol, lehetőleg két
eltérő irányban elhelyezett segédföldelés segítségével kell elvégezni.
Ahol a ’ földben kóboráramok je­
Tova/' segédfáid
lenléte lehetséges (pl. villamos-
f t h szab
vasutak közelében), vagy a föld-
-j ben a környezetben csővezetékek
i vagy kábelek fekszenek, a segéd-
f © Csővoltmérő földeléseket elhelyezni nem sza-
bad.
A méréshez alkalmas beren-
Vizsgállój/otnosfbfae/és dezés kapcsolását az 53. ábra tün-
ES teti fel. A méréshez az állomásra
53. ábra. csatlakozó valamelyik távvezeté­
ken mintegy 10 km távolságon
túl lévő ellenföldelés segítségével a mérendő állomás földelőháló­
zatán kb. 50— 200 A-t áramoztatunk át. Az áramforrás tetszés sze­
rint lehet magán a mérendő állomáson Vagy a távoli ellenföldelés
közelében.
A szétterjedési eredő ellenállás (R) megállapításához meg kell
mérni az állomás mérendő földelőhálózatán lefolyó földáramot,
valamint a földelőhálózat és tőle 0,5— 1 km-nyire lévő segédföldelé­
sek közötti potenciálkülöbségeket. A feszültségmérésekhez olyan
csővoltmérő alkalmas, amelynek legalább 100 000 ohm belső-
ellenállása van és az esetleges egyenáramok zavaró hatása a mérő­
körbe iktatott kondenzátorral ki van küszöbölve.
A mérési fő földáramkor bekapcsolása előtt meg kell mérni
a mérendő földelőhálózat és a segédföldelések közötti esetleges

76
feszültséget (Ü0) és a főáramkor bekapcsolása utáni feszültséget
(£7i) is.
Majd a tápláló főáramkor fázishelyzetét 180°-kai megváltoz­
tatva (polaritás-csere) a reverzált áram hatására kialakuló feszült­
séget, U2-t is leolvassuk a csővoltmérőn, vigyázva arra, hogy az
I áramerősség közben ne változzék.
A mért értékek alapján az állomás földelőhálózatának eredő
szétterjedési ellenállását a következő képlet adja :

12 tj2
Uí ± 1 J L _ T i2
E
7 2 2 ü°
A méréseket a két különböző irányban kihelyezett segéd­
földelésekkel külön-külön végezzük el, és amennyiben a két segéd­
földelésen mért mérési eredmény között különbség van, a két
érték számtani középértéke adja az állomás földelőhálózatának
eredő szétterjedési ellenállását.
A mérést el .kell végezni az•üzembehelyezés előtt, majd az
üzembehelyezést követően azt évenként egyszer, augusztus vagy
szeptember havában meg kell ismételni.
Az eredő szétterjedési ellenállás értéke ohmban mérve általá­
ban kisebb legyen, mint 0,1 ^r, ahol az U az állomás névleges
feszültsége, kV-ban, N az állomás közvetlenül földelt egyidejűleg
párhuzamos üzemben lévő transzformátorainak összes teljesít­
ménye MVA-ban.
Az eredő szétterjedési ellenállás megállapítására az előbbi
összefüggés csak tájékoztató jellegű. A szétterjedési ellenállás leg­
felső, még megengedhető értékét áz állomás tervezésénél kell meg­
határozni.
A méréseket mindenkor annak szem előtt tartásával kell
végezni, hogy a mérés közben bekövetkező esetleges földrövid­
zárlat a mérést végző személyzet testi épségét ne veszélyeztesse.
Tehát mindenkor figyelemmel kell lenni arra, hogy az ú. n. távoli
föld és az állomás földelőhálózata között 1000 V^ot meghaladó
feszültségkülönbség is lehetséges.
Az egyes mérésekről és vizsgálatokról pontos naplót kell
vezetni, amelyben a mérés, illetve felülvizsgálat időpontja, az el­
járás és az időjárási viszonyok, valamint a mérési, illetve felülvizs­
gálati eredmények részletesen fel vannak tüntetve.

77
 14. K özv e tle n ü l föld elt csjlla gp on tu h á lóza tok
k a p csoló- és tran szform átorállom á sa in ak területét elh agyó
szekunder jelleg ű vezetékekre v on a tk ozó általános irán yelvek

I. Jelző-, mérő- és működtetőrezetékek

Az állomás területén lévő jelző-, mérő- és működtetővezetéke-

0 két az állomás földelőhálózatának potenciáljához kell rögzíteni,
tehát a földelésre alkalmas pontjaikat az állomás földelőhálózatá­
hoz kell kötni. Amennyiben ezeknek a vezetékeknek egy része az
állomás területét elhagyja, akkor aszerint, hogy a kimenő vezeték­
nek szigetelése mekkora értékű, az alábbiak szerint kell eljárni.
/
a) 1000 V-ra szigetelt erősáramú kábelen kimenő vezetékek
A kábelek végződéseit az állomáson a szokásos módon kell
elkészíteni és a kábelköpenyt az állomás földelőhálózatához kell
kötni. A kábelköpenyt a másik végén, ahol az a szomszédos állo­
másra csatlakozik, az illető állomás földelési rendszeréhez kell
fémesen kapcsolni. Ezáltal a két állomás földelőhálózata tulajdon­
képen fémes kapcsolatba jutott, de 1— 2 km távolságon túl az
ilyen kapcsolat kis vezetőképességet jelent, mivel a vasszalaggal
körülvett ólomburkolatnak viszonylag nagy az impedanciája.
Amennyiben a mérőkábellel összekötött állomások 0,5 km-nél
közelebb vannak, akkor azokat közös, földelőhálózattal kell el­
látni, tehát a kábelköpenyeken kívül is a földelések között jól­
vezető többszörös összeköttetést kell biztosítani. Ha a mérőkábellel
összekötött állomások távolsága több mint 0,5 km, de kevesebb,
mint 2 km, akkor az összekötőkábelek ólomköpenyeit kb. fele
úton arra alkalmas helyen legfeljebb 5 ohm szétterjedési ellenállású
földelővel kell földelni.
A másik állomáson, illetve távolabb lévő vezénylőterembe át­
futó kábelek vezetőköreit csak az egyik állomás földelőhálózatához
szabad kötni és ugyanakkor a másik állomáson a vezetékek legalább
1000 V névleges feszültségre szigetelt készülékekhez csatlakozhat­
nak. E készülékcsatlakozásokat és kapocstesteket feltűnően piros
színnel meg kell jelölni és minden egyes mezőben figyelmeztető
felírást kell alkalmazni, amely arra int, hogy a pirossal megjelölt
kapcsokon nagyfeszültség jelenléte lehetséges.
Ugyanez vonatkozik a közvetlenül földelt rendszer valamelyik
állomására bárhonnan befutó olyan vezetékhez kapcsolt készülé­
kekre is, ahol a vezetékrendszer az állomás földelőhálózatához néni
tartozó távoli ponton van földelve.
 b) Gyengeáramú kábelen kimenő vezetékek

Két közvetlenül földelt nagyfeszültségű rendszerhez tartozó

állomást gyengeáramú mérő-, működtető-, ijletve jelzőkábellel köz­
vetlenül összekötni nem szabad. A gyengeáramú kábeleken kimenő
vezetékeket az állomás földelőhálózatával kapcsolt vezetékektől
1000 V névleges feszültségre szigetelt átvivő berendezéssel galva-
iiikusan szét kell választani és csak a kábel másik végén, ahol
nagy földrövidzárlatLáramok nem lehetségesek, szabad a vezeték-
rendszert az arra alkalmas ponton földelni. A nagy földrövidzárlati
áramerősségű állomásra bejövő gyengeáramú kábeleket az állomás
határán kívüli 20 méteres távolságtól kezdve, nedvesség ellen is
védő szigetelő masszával (pl. bitumennel) kiöntött vályúban sza­
bad vezetni, vagy pedig kábelcsatornában 1000 V-os szigetelőkre
kell elhelyezni. Ez utóbbi esetben a kábelcsatornát mint nagy-
feszültségű helyiséget kell kezelni. Az állomás területén a gyenge­
áramú kábelek csatlakozó állványát 1000 V-os szigetelőkre kell állí­
tani és 1000 V-os keramikus anyagból készült szigetelőkre állított
olajozott fapadlóval kell körülvenni legalább 1,5 m távolságig. Ezt
az állványt ajánlatos külön csak e célra szolgáló helyiségben el­
helyezni, de legcélszerűbb, ha részére az állomást határoló kerítés­
nél külön kis épület áll rendelkezésre. Az elszigetelt állványt és a
gyengeáramú kábel ólomköpenyét fémesen Ö3sze kell kötni. Ezen
állvánjra az állomás földelési hálózatához kapcsolt mérő-, jelző-
és működtető áramköröket csak 1000 V névleges feszültségre szi-
getelt nem émköfemjú kábeleken szabad behozni és csak 1000 V
névleges feszültségre
fe szigetelt készülékhez csatlakozhatnak. Gon­
dosan, kell ügyelni arra, hogy ezek az áramkörök ne kerüljenek
sem az elmenő gyengeáramú áramkörökkel, sem az állvánnyal
fémes kapcsolatba. A szigetelt helyzet fennállását ajánlatos arra
alkalmas műszerrel állandóan jelezni. A szigetelt állványon helye-
zendők el az átvivő, távadó vagy egyéb galvanikus elválasztást
biztosító készülékek.
A szigetelt állványon az állomás földelőhálózatával összeköt­
tetésben lévő áramkörök kapocstesteit és egyéb kapcsait piros
színnel feltűnően meg kell jelölni és figyelmeztető felírást kell alkal­
mazni, amely arra int, hogy a piros színnel megjelölt kapcsokon
nagyfeszültség jelenléte lehetséges.
A legtöbb esetben a gyengeáramú távadóberendezéshez az
állomás területén akkumulátortelepet is szükséges felállítani. Ez
esetben ezt az akkumulátortelepet 1000 V névleges feszültségű
szigetelőkre kell szerelni és ugyancsak 1000 V névleges feszültségű
épített, olajban kifőzött fából legalább 1 m széles
kell körülvenni. Ha a cellákat fal mellé helyezik,

79
. % ‘f . :* -*m > ; ••. . ' "; V -. v ^ * * \ •<:> v ’ i - " V ' * . * % ^ *v ' “f o K *

v itt
akkor természetesen csak a szabad oldalról szükséges a szigetelt
kezelő járda. Az akkumulátor töltőberendezését, valamint a szi­
getelt tábla közötti vezetékeket 1000 V névleges feszültségre kell
szigetelni és vezetéknek vagy csupasz síneket, vagy pedig fém­
köpeny nélküli 1000 V-os kábeleket szabad alkalmazni.'Gondosan
kell vigyázni arra, hogy az akkumulátor vagy a töltőberendezés
áramköre az állomás földelőhálózatával fémes kapcsolatba ne jus­
son. Az akkumulátornál és a töltőberendezésnél a nagyfeszültség
jelenlétére figyelmeztető táblákat kell elhelyezni.

II. Telefonvezetékek
Az állomást elhagyó, illetve az állomásra bejövő gyengeáramú
telefonkábelek elhelyezésére is az előző fejezet gyengeáramú kábe­
leire alkalmazandó irányelvek a mértékadók. Leghelyesebb a
telefonvezetékeket is az állomás gyengeáramú táblájára — ha van
olyan — behozni és onnan az állomás többi részei felé 1000 V-ra
szigetelt, galvanikus elválasztást biztosító készülékeken keresztül
továbbítani. Ha nincs külön elválasztó szigetelt tábla, akkor a
telefonvonalak galvanikus elválasztását bármely arra alkalmas
szigetelt helyen el lehet készíteni. A figyelmeztető piros meg­
jelölést és feliratot az előző fejezetben körvonalazott módon itt is
alkalmazni kell.
A telefonvonalak galvanikus szétválasztása nem szükséges
abban az esetben, ha a készülék maga (a tárcsa is) minden érint­
hető helyen legalább 2000 V névleges feszültségre ~ szigetelten
készült, vagy pedig a készülék oly helyen van elhelyezve, ahol a
beszélő mindig 1000 V-os keráipiai anyagból lévő szigetelőkre épí­
tett olajozott fapadon áll és telefonálás közben nem érinthet az
állomás földelőhálózatával kapcsolatban lévő fémrészt vagy pl.
nyirkos falat. Amennyiben a telefonvonalban nem alkalmazunk
galvanikus szétválasztást, akkor azt az állomás területén 1000
V-ra szigetelt vezetéken szabad csak vezetni. Fémköpenyes kábel
alkalmazása esetén a fémköpenyt az állomás földelőhálózatához
kell kötni, de a fémköpenynek természetesen nem szabad érint­
kezésben lennie az állomás területét elhagyó gyengeáramú telefon-
kábel ólomburkolatával.I.

III. Erősáramú kisfeszültségű vezetékek

Az állomás területén lévő erősáramú, kisfeszültségű (pl,
380/220 V-os) áramkörök csillagpontját az állomás földelőhálóza­
tához kell fémesen kapcsolni. E hálózatot az állomás területén lévő
transzformátorokról kell táplálni. Amennyiben ez nem lehetséges,

80

/
1000 V névleges feszültségre szigetelt 1 : 1 áttételű szigetelő­
transzformátorral kell arról gondoskodni, hogy az állomás földelő­
hálózatának poteneiálemelkedését a kisfeszültségű hálózat az álló-
más területéről ki ne vigye.

IV. Energiát szállító kábelek

E kábelek köpenyeinek földelésére az I. a fejezetben tárgyalt

erősáramú mérőkábelekre előírtak a mértékadók. Amennyiben egy­
mástól 0,5 km-nél távolabb, de 2 km-nél közelebb lévő állomásokat
energiát szállító és mérőkábelek kötnek össze, akkor a kb. fele-
úton alkalmazandó legfeljebb 5 ohm szétterjedési ellenállású föl­
delés a kétféle kábelrendszerre közösen alkalmazható.1 ^

V. Sodronykötélpályák

Ha az állomással kapcsolatos erőműhöz sodronykötélpálya

vezet, a kötélpálya oszlopait Ugyanúgy kell földelni, mint a nagy-
feszültségű távvezeték oszlopait.

Az I., II., III. és IV. pontok alatti biztonsági intézkedéseket,

továbbá az állomás területét elhagyó csővezetékek és vasúti si-
nek elszigetelését nem szükséges keresztülvinni akkor, ha az ál­
lomás földhálózatáról a földbe átfolyó legnagyobb földrövidzárlati
áram tranziens értékéből és az állomás földelőhálózatának eredő
szétterjedési ellenállásából álló szorzat nem eredményez 250 V-
nál nagyobb effektiv feszültségemelkedést.

IRODALOM

Jl. H . IVreHM axep: „SneK TpiwecK H e moacjih “

Ollendorf : ,,Erdströme“ Springer, Berlin, 1928.
Petrocokino : ,,De la prise de térré localisóe au réseau de térré ptendu“
(Revue Genérale de PElectricité 1950., 57. oldal.)
Rüdenbor q : „Elektrische Schaltvorgänge“ Springer, Berlin, 1933.
R y d er: „Earthing Problems“ (The Journal o f the Institution o f
Electrical Enginers, 1948. ápr.)
Verebély : „Villamos erőátvitel“ . III. kötet.
W. Koch : „Erdungmassnahmen für Höchstspannungsanlagen mit
geerdetem Sternpunkt“ . ETZ 71. (1950.), 89. old.

1 A közvetlenül földelt csillagpontú hálózatok állomásaihoz csat­

lakozó kábeleken végzendő munkálatokra külön biztonsági szabályzat
elkészítése van folyamatban.
 1 ■•. - * ' ?v?-
•■ ... ' ' :y::V%á^
^ • ■ ... -■■rh-imm
- ' '• v -V'" ;‘-v\:;íV*;2l,
s _ _
4 ' . . " • f .

;¿2
. ' •-^'’ '*¿1^
TA R TA LO M JE G Y ZÉ K
Oldal ~£

E L Ő S Z Ó ............................................................................................................. 3*
BEVEZETÉS ....................................................................... ........................... 5
' -' ’.

I. EEMELETI RÉSZ
1. Ä földelés általános elmélete ............................................................. .. Sßß%
2. A földelések szétterjedési ellenállása és villamos e rő te re ............. x ILKy
3. Rúdföldelők melegedése rövid ideig tartó nagy áramerősség
hatására ......................................................., ............................................ 13 •- ‘*-
4. Párhuzamosan kapcsolt földelők eredő szétterjedési ellenállása 15 g
5. Nagy kiterjedésű földelések általános elmélete ............................. . J.7
6. A földrövidzárlati áramok Ó3 azok feszültségeeéseinek megoszlása
földvezetékkel épített vezetékek oszlopainak földelésein .......... 20
7. Az oszlopföldtlések mellett kialakuló villamos erőterek................. . 26
8. Mélyföldelések .............................................................................. ............ 35
9. Az állomások földelésének kialakítás ára vezető k u ta tá s o k ........ 37 m
10. Az állomások szekunder jellegű vezetékeinek védelme .. . ........... 43
11. Földelések egyesítésével kapcsolatos vizsgálatok ................... . . . 44
* vá§
II. GYAKORLATI RÉSZ
(A V K B ALK ALM AZÁSI IR Á N Y E L V E I)
12. Oszlopok földelései ........................................ ......................................... 64
a) Üzemben lévő vezeték oszlopaihoz utólag építendő földelés 65
b) Újonnan felállítandó oszlopok földelései ............................. .. 66
c) Sziklás és általában rosszul vezető altalajon felállítandó osz­
lopok földelései .................................................................................. 6$
13. Közvetlenül földelt csillagpontú hálózatok kapcsoló- és transzfor­
mátorállomásainak földelései .............................................. ..
14. Közvetlenül földelt csillagpontú hálózatok kapcsoló- és transzfer- -4^
mátorállomásainak területét elhagyó szekunder jellegű vezetékekre
vonatkozó általános irányelvek ................. .. . . . ............. .......... ...'«?
I. Jelző-, mérő- és működtető vezetékek . . . . ............... . 71
a) 1000 V-ra szigetelt erősáramú kábelen kimenő vezetékek 7ÍN
b) Gyengeáramú kábelen kimenő vezetékek ......................... 79
II. Telefonvezetékek......................... : . r . ..........80 ^
III, Erősáramú kisfeszültségű vezeték ek .......................................... 80
IV . Energiát szállító kábelek .....................................................v. . . . 81 gggj
V. Sodronykötólpályák ....................................................................... 81 0?
IRODALOM ............................................................. ........................................ 81

SK?
gr-.