Stilisztika

Stilisztika
 Metonímia
gör. ’névcsere’
A szóképek egyik fő fajtája.
Két fogalomnak egy nagy jelentésmezőben
egymásra vonatkoztatása (pl. tábor, ház s a
lakói).
Sosem teljes trópus, mert az egyik nevet
átvisszük a másikra, s annak az értelmében
használjuk <Eszerint csak a metafora teljes
trópus.>
 Metonímia
Legfontosabb tulajdonsága, hogy a névátvitel
két fogalom közti
érintkezési,
azaz
• térbeli,
• időbeli,
• anyagbeli érintkezésen vagy
• ok–okozati kapcsolaton alapul.
 Metonímia
• Stilisztikai értéke kisebb, mint a
metaforáé, mert egymáshoz
viszonylag közel álló fogalmakat
sűrít egy névbe.
 Konvencionális
metonímiák
• kiszaladt az egész ház
• ez az ember nagyon jó fej
• jó tollú író
• nincs egy vasa sem
• A maradék spenótot a csapba öntötte.
(csap = mosogatómedence - tipikusan
együtt jelentkeznek)
 A metonímia
fajtái/típusai
A kifejezendő és a kifejező közti
kapcsolat jellege alapján alakulnak ki.
1. Térbeli, helyi érintkezés
2. Időbeli érintkezés
3. Anyagbeli érintkezés
4. Ok és okozat összefüggése
 Térbeli metonímia

Egy hely megnevezése az ott élők, az

ott zajló események stb. helyett.
 Metonímia – térbeli
„S ahogy futok síkon, telen át,
Úgy érzem, halottak vagyunk
És álom nélkül álmodunk
Én s a magyar tanyák.”
(Ady Endre: A téli Magyarország)
„az ország megvadult
s egy rémes végzeten vigyorgott
vértől és mocsoktól részegen.”
(Radnóti Miklós: Töredék)
 Időbeli érintkezés
Az idő jelöli az akkor élőket és az
akkori eseményeket.
 Időbeli érintkezés
Ne félj, hajóm, rajtad a Holnap hőse,
(Ady Endre: Új vizeken járok)
(A Holnap hőse: a jövő eseményeinek hőse)

Mit rákentek a századok,

Lemossuk a gyalázatot!
(Petőfi: Nemzeti dal)

Völgyben ül a gyáva kor

(Kölcsey: Zrínyi dala)

Köznyelvben: a kor erkölcse, a huszadik század

(emberei), a boldog békeidők (emberei)
 Anyagbeli érintkezés
Az anyag neve jelöli a belőle készült
eszközt.
 Anyagbeli metonímia
S Kukoricza Jancsit célozza vasával.
(Petőfi Sándor: János vitéz 12.)

A vasával jelentése itt: ‘vasból lévő

fegyverével’
 Ok-okozati összefüggés
Az ok, az előzmény nevével jelölik az
okozatot, a következményt,
vagy fordítva.
Ok-okozat felcserélése
Boglyák hűvösében tíz-tizenkét szolga Hortyog,
mintha legjobb rendin menne dolga
(Arany János: Toldi I.)
(A hűvösében jelentése itt: hűvöset adó
árnyékban.)

Az Isten haragja megütött egy hajdút,

Vége lett azonnal, még csak nem is jajdult.
(Arany János: Toldi VII.)
(Az Isten haragja (ok) jelentése: villám (okozat).)
 Példák

„Es oz gimilsben halalut evec.” ‘És abban

a gyümölcsben halált evett.’ (HB.)

Köznyelvi példa: Sok izzadtságába

került.
 Szerző és műve
felcserélése
• Vedd le az adyt a polcról!
• A falán egy picasso lógott.
 Eszköz és használója
felcserélése
• Elütötte a busz.
• Nagyon ügyes ez a habverő!
 Szinekdoché
gör. ’együttérzés, veleérzés’
a metonímia származéka

Stilisztikailag a metonímiával nem

vetekedhet, de a kifejezés
változatossá tételében nagy szerepe
van.
 Szinekdoché

A szó fogalmi terjedelme változik meg.

Fő értelmezési módja:
Faji kapcsolaton alapuló szókép:
a nem és a fajta nevének felcserélése.
 Fajtái/típusai
1. Nem és fajta
2. Rész és egész
3. Egyes és többes szám
4. Határozott és határozatlan számnév
felcserélése
 Nem és fajta cseréje

Öklének csapásit sűrűn osztogatja:

Ömlik a vér száján és orrán a vadnak,
(Arany János: Toldi V.)
 Nem és faj
Addig rá sem értek szólni a kutyának.
Volt pedig a hídnál hat erős szelindek
(Arany János: Toldi IX.)

Holott kikeletkor az sok szép madár szól,

kivel ember ugyan él.
(Balassi: Egy katonaének)
 Nem és faj

Nyelvel a kuvasz is földre hengeredve

(Arany: Toldi)
 Rész és egész
az egész idézi fel a részt
vagy a rész az egészet
A köznyelvben igen gyakori:
húsz fő (személy) jelent meg,
kétezer lelkes (ember) falu,
jópofa,
nyakigláb,
lángész,
satrafa,
boroskancsó (‘részeges ember’).
 Rész és egész
Egy feltűnő rész nevének használata az
egész helyett
Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hű kebel
Szakadt meg a honért.
(Vörösmarty Mihály: Szózat)
 Rész és egész
…de amennyi itt a rossz nyelv,
százan is kinyújtják lapátnak,
hogy a mások becsületét hordják el rajta.
(Mikszáth Kálmán: A néhai bárány)

Lélek ez ajtón se be, se’ ki!

(Arany: Tetemre hívás)
 Rész és egész
De még a csárdák is ugyancsak
hallgatnak. (…)
Senki sem fordítja feléjök a rudat,
Hóval söpörték be a szelek az utat.
(Petőfi: A puszta, télen)
 Egyes szám – többes
szám

Mentek-e tatárra, mentek-e

törökre,
Nekik jóéjszakát mondani örökre?
(Arany János: Toldi I.)
 Határozott és határozatlan
számnév
És kiverte szépen koporsószegével:
Fényes csillagoknak milljom-ezerével;
(Arany János: Toldi V.)

S az aszfalt szennyén szerteszét gurult

A Végtelen Fény milliom karátja.
(Tóth Árpád: Körúti hajnal)

Köznyelv: „Millió dolgom van”

 Gyakorlat: azonosítsuk a
1. szóképeket!
Véle jön haragos ötször ötven szablya.
(Zrínyi: Szigeti veszedelem)

2.
A város peremén,
mint lucskos szalma, hull a lámpafény,
kissé odább
a sarkon reszket egy zörgő kabát,
egy ember, üldögél,
összehúzódik, mint a föld, hiába,
rálép lábára a tél.
(József Attila: Téli éjszaka)
 Gyakorlat: azonosítsuk a
szóképeket!
3.
Szirom borzong a fán, lehull;
fehérlő illatokkal, alkonyul.
A hegyről hűvös éj csorog,
lépkednek benne lombos fasorok.
Megbú a fázós kis meleg,
vadgesztenyék gyertyái fénylenek.
(Radnóti Miklós: Május)

4.
Nem a tenger lámpatornya,
Mely felé küzd száz vitorla.
(Arany: A vigasztaló)
 Gyakorlat: azonosítsuk a
5. szóképeket!
ha én káromkodok, minden trón megremeg…
(József A.: A legutolsó harcos)

6.
„Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten,
füst száll a szomorú táj felett,
úgy leng a lelkem,
alacsonyan.
Leng, nem suhan.
Te kemény lélek, te lágy képzelet!
A valóság nehéz nyomait követve
önnönmagadra, eredetedre
tekints alá itt!
 Gyakorlat: azonosítsuk a
szóképeket!
Ernyőt nyit a kemény kutyatej
az elhagyott gyárudvaron.
Töredezett, apró ablakok
fakó lépcsein szállnak a napok
alá, a nyirkos homályba.”
(József Attila: Elégia)