ÉLET A VÁRBAN ÉS A VÁR

KÖRNYÉKÉN
 KIRÁLYOK ÉS NEMESEK

• A Római Birodalom megszűnése után létrejövő új államok

élén álló uralkodókat királynak nevezték.
• Az egyház a királyi hatalom fő támasza lett
• Az uralkodókat már nem a nép választotta meg, hanem
egy családból származó vezetők egymást követve
örökölték a királyi címet
• A leendő uralkodó a koronázásakor megkapta az
uralkodói jelvényeket, a koronát, a palástot, a kardot
vagy lándzsát, az országalmát vagy keresztet
• A királynak mint a legfőbb hadúrnak meg kellett védenie
az országot az idegen támadásokkal szemben.
• A király hozta a törvényeket, és ő volt a legfőbb bírói
hatalom
• A középkori uralkodók életében nagyon fontos volt,
hogy fiú utódjuk szülessen, aki örökli a királyságot
• A kora középkor társadalmát három fő részre
lehetett osztani: a hadakozókra (nemesek), az
imádkozókra (papság) és a dolgozókra (parasztság).
• A nemesség Európában a társadalom kiváltságokkal
rendelkező része volt, aki részt vett a politikai
hatalom gyakorlásában, az ország védelmére a király
mellett köteles volt hadba vonulni.
• A kiváltságok közül az egyik legfontosabb az
adómentesség volt
• Az alattvalók hűséggel és katonai szolgálattal
tartoztak, hűbéresekké váltak, amit hűbéruraiknak tett
esküvel erősítettek meg. A hűbérúr cserébe veszély
esetén megvédte hűbéresét (vazallus). A legnagyobb
hűbérúr a király volt
• A nemesek földjeit a parasztok (jobbágyok) művelték
meg, és adót fizettek földesuruknak. A földesúr
bíráskodott jobbágyai felett.
• A nemesekből lettek a lóháton páncélban, lándzsával,
pajzzsal, karddal küzdő lovagok.
 AZ URADALOM GAZDÁJA: A
FÖLDESÚR

• A középkorban a parasztok egy-egy földesúr hatalma alá tartoztak

• A középkorban minden termőföld a földesurak tulajdonában volt -> Ezeket a birtokokat
uradalomnak nevezték.
• Az uradalom területén lakó és ott termelő parasztok voltak a jobbágyok. Az általuk használt uradalmi
földek a jobbágytelkek.
• A földbirtok kisebb részét a földesúr nem osztotta ki a jobbágyoknak, hanem saját használatára tartotta
fenn. Itt termelték meg a földesúr, családja és szolgái élelmét. Az uradalomnak ezt a részét
majorságnak nevezték.
• Majorság: A földesúr saját kezelésű birtoka.
• Ugar: megművelés nélkül hagyott földterület
 HOGYAN ALAKULT KI A JOBBÁGYSÁG?

• A Római Birodalom idején a földet többnyire rabszolgák művelték.

• Sok földbirtokon dolgozó rabszolgát felszabadítottak
• Ők a földbirtok egy részének használójává váltak. Továbbra is a földet művelték, de
a termés egy részét megtarthatták maguknak.
• A jobbágyok között akadtak olyanok is, akiknek ősei nem rabszolgák, hanem szabad
emberek, például harcosok voltak. Ők a jobb megélhetés reményében általában
felajánlották munkájukat egy gazdag földbirtokosnak, akitől földet kaptak
használatra.
• A jobbágyság tehát volt rabszolgákból és a földesúr szolgálatába álló
szabadokból alakult ki.
 A JOBBÁGYTELEK

• A jobbágytelek több részből állt.

• 1. Minden jobbágy kapott egy házhelyet, ahová kis házat épített. A
házhoz kert tartozott, amelyben zöldséget, gyümölcsöt
termesztettek. Az egymás melletti jobbágyházak alkották a
középkori falut.
• 2. A falu határában minden jobbágynak szántóföldje volt, amelybe
főleg valamilyen gabonafélét (búzát, árpát, rozst) vetett. A
jobbágytelek használatáért a jobbágy az urának többféle
szolgáltatással is tartozott.
• Termésének egy részét a földesúr emberei minden évben
beszedték. A nála maradó részből azonban a jobbágy meg
tudott élni.
• A majorságot a jobbágyok kötelező ingyenmunkával, robottal
művelték meg.
• Robot: A jobbágy kötelező ingyenmunkája a földesúr vagy a
vármegye részére.
 A MEZŐGAZDASÁG
F E J L ŐD É S E

• Ugar: megművelés nélkül

hagyott földterület
• A rendelkezésre álló
szántóföldet kettéosztották.
Az egyik felét bevetették, a
másikat pedig pihenni
hagyták. Az utóbbi részt
ugarnak nevezték, és
állatokat legeltettek rajta,
amelyek meg is trágyázták
azt. E földművelési módszer
neve kétnyomásos
gazdálkodás.
• A jobbágyok állatokkal, főleg
ökrökkel dolgoztak. Ezeket
kezdetben úgy fogták be a
szekér és az eke elé, hogy a
köteleket (a hámot) az állat
nyakára tették. Ha nagyobb
erőt kellett kifejteni, az állatok
fulladoztak. Idővel a
földművesek rájöttek, hogy
jobb, ha a hámot áthelyezik az
ökrök mellére, a szügyre. A
szügyhámmal az állatok
sokkal nagyobb erőt tudtak
kifejteni. Az aratást azonban
még sok száz évig sarlóval,
hajlongva végezték.
 A KÖZÉPKORI FALU ÉLETE

• A legtöbb falu igyekezett saját magát ellátni a szükséges javakkal.

• A szerszámokat a helyi kovács, az edényeket a fazekas készítette.
• A gabonát a malomban őrölték meg. Használatáért a jobbágyok a liszt egy részével fizettek. A
ruhákhoz való fonalat az asszonyok a birkák gyapjából maguk fonták, a szövetet pedig
megszőtték.
• Ha jó volt a termés, akkor a paraszt és családja gondtalanul tölthette a telet. Ám ha csak
közepes mennyiséget takarítottak be, éhezniük kellett. Az éhínség és a betegségek, járványok
egész falvakat pusztítottak el. A halottak között mindig nagyon sok volt a gyerek.
• A középkor elején a jobbágyok félig földbe süllyesztett kunyhókban laktak.
• A jobbágyoknak szállásukat télen az állatokkal is meg kellett osztani.
 VÁRÉPÍTÉSZET – HÍRES MAGYAR
KÖZÉPKORI VÁRAK

• A kora középkorban a földesurak várakban éltek.

• Váraik eleinte egyetlen toronyból álltak. Mivel még nem
tudták fűteni, így télen állatbőrökkel védekeztek a hideg
ellen
• A lakótornyot később fallal kerítették körül, a falon lőréseket
vágtak, tornyokat építettek: kialakult a középkori vár.
• A középkori várak az uradalom megerősített központjai
voltak, a várúr itt bíráskodott alattvalói felett, itt őrizték
értékeiket és a begyűjtött adót.
• A magyarországi várépítészet egyik legfontosabb korszaka a
tatárjárás utáni évekre esik. IV. Béla király újabb keleti
támadástól tartva erős kővárakat építtetett -> Ennek az
eredményeképp épült meg az 1250-es, 1260-as években
hazánk egyik legnagyobb erődítménye, a visegrádi kettős
vár.