A papír

Készítette: Madarász Lili

8.Osztályos tanuló
• Az õskorban barlang falára rajzolták gondolataikat, késõbb
kemény kõbe vagy puha agyagba vésték.
•  Az egyiptomiak már 5000 évvel ezelõtt exportcélokra termelték
a papiruszt, amelyet késõbb az állati bõrbõl készített pergamen
váltott fel.
• A valódi papírt a kínaiaknak köszönhetjük, akik valószínûleg már
idõszámításunk elõtt is készítették eperfából és
bambusznádból, és isz. 105-tõl már hivatalos okiratok
készítésére is felhasználták.
• A papír Magyarországon az Anjouk korában jelent meg,
azonban egészen a XIV. századig nem volt népszerû
• Az áttörést a XIX. században felfedezett gõzhajtású
papírmalom hozta, amelyben már fából állították elõ a
papírgyártáshoz szükséges rostokat. 
• 1871-ben megjelent Vasárnapi Újság hasábjain az alábbi
beszámoló
Mik a káros hatásai?
• Az egyre növekvõ papírfogyasztás pedig a nyersanyag (fa), az
energia és a víz egyre nagyobb mértékû felhasználásával jár. 
• Egy tonna papírt három tonna fa felhasználásával állíthatunk
elõ, miközben annyi energiát használunk el, amennyit egy
átlagos háztartás egy év alatt.
• y tonna papírt három tonna fa felhasználásával állíthatunk elõ,
miközben annyi energiát használunk el, amennyit egy átlagos
háztartás egy év alatt
• A legnagyobb környezeti problémát azonban maga a
papírgyártás folyamata okozza.
 Papír
gyártása
• leggyakrabban puhafából, pl. fenyõbõl nyerik, de feldolgoznak
lombhullató fákat, szalmát, bambuszt, rongyot is.
•  A papír legfontosabb alkotója a cellulóz. Emiatt a papírgyártás
elsõdleges célja, hogy a növényi rostokban lévõ cellulóz mellõl az
egyéb kísérõ anyagokat eltávolítsák.
• kérgétõl megtisztított fatestet feldarabolják, majd vegyszerek vagy
darálógép segítségével fellazítják a cellulóz rostokat.
• a pép egy szitaszalagra kerül, ahol a maradék víz eltávolítása után
papírszalaggá áll össze. 
• A szalagot nedves görgõkön és melegített hengereken futtatva
szárítják kész papírrá.
Papirusz
• A papiruszsás rostos szárából vékony szeleteket vágtak,
amelyeket egy vízzel nedvesített deszkalapon szorosan egymás
mellé helyeztek, és simára kalapáltak. 
• Ezekre keresztben újabb csíkokat fektettek, és fakalapáccsal –
további nedvesítés közben – a két réteget összedolgozták.
• Általában tekercsben tárolták, mert a hajtogatást nem tűri.
• A korai egyiptomi köznapi írás legfontosabb alapanyaga, amely
meghatározta az írásfejlődést is.t
Pergamen

• A pergamen készítéséhez a lenyúzott állati bőrt először meszes fürdőben

áztatták (melegebb éghajlatú országokban egyszerűen kiterítették a
napra), majd a megpuhult szőrzetet és húst lehúzták a bőrről.
• az ókor óta az írás rögzítésére használt cserzetlen, szőrtelenített állati
bőrből készült fehérített, vékonyított, általában kétoldalas írásra alkalmas
lap.