Bútorok a paraszti házban

Ruhatárolók
A ruhatároló rúd a legegyszerűbb
ruhatároló eszköz. Főleg a felsőruhák,
csizmák tárolására szolgált.
Az ácsolt láda (szuszék) a legősibb
tárolóbútor. Sok helyen házilag készítették
hasított deszkákból, és geometrikus
mintázattal díszítették. Ebben vitte a
menyasszony a kelengyéjét férje házához,
majd ruhát tároltak benne a tisztaszobában.

A festett ládát már asztalosmester

készítette, a 18. században átvette
az ácsolt láda szerepét.
A fiókos szekrényt (sublót, komód) a
tisztaszoba főfala mellé állították. A
katolikus családoknál díszes terítővel
takarták le, és keresztet, házioltárt ,
szentképeket tettek rá.
Máshol a családi emléktárgyak, díszes
ünnepi edények kiállítóhelye volt.

A ruhásszekrény drága volt, a

paraszti házaknál csak a 19.
századtól terjedt el.
 A falifogas
Edénytárolók (tányéros) egy polc,
melyet alul
akasztófogakkal
láttak el, fölül pedig
korláttal védték. Itt
csak nagy
ünnepeken használt
tányérokat,
kancsókat tartottak.

A tálas (almárium) alsó része zárt, felső

része nyitott polcos edénytároló. Ez is a ház
dísze volt, a pitvarban helyezték el.
Téka
A téka vagy faliszekrény a magyar
parasztházak legrégebbi
szekrényféléje.
Leginkább a tisztaszobában, a
szentsarokban helyezték el.
Katolikusoknál Szűz Mária-szobrot
őriztek benne, protestánsoknál a
Biblia és az iskoláskönyvek helye volt.
Itt őrizték az orvosságféléket is, és a
pálinkát díszes butellában.
Ülőbútorok
A gyalogszék volt a legegyszerűbb, a
mindennapi életben használt
székfajta.
A karosszék (gondolkodó szék)
ennek egy házilag gyártott,
kényelmesebb változata.
A lécvázas szék ülőlapja nem fából
készült, hanem gyékénnyel fonták
be.
A hegedűhátú szék már a
tisztaszobában kapott helyet, csak
vendég kedvéért vették elő.
A sarokpad a sarkos elrendezésű szoba jellegzetesebb kelléke.
A szentsarokban állt ez a többszemélyes, gazdagon díszített
ülőbútor.

A párhuzamos
elrendezésű szoba
terjedésével a kanapé
kiszorította a
sarokpadot. A kanapé
helye a bejárattal
szembeni fal mellett
volt. Karfája kifelé
ívelt.
Asztal
Az asztalszék a legegyszerűbb
asztaltípus. Alacsony, könnyű
bútordarab volt kerek lappal.
Leggyakrabban e mellett étkeztek.
Állandó helye nem is volt.

A kamarás asztal értékes bútordarab

volt. Lapja négyszögletes, alsó
részében beépített ajtós szekrényke
volt (a kamara vagy kamra).
A kamarás asztal a sarokpad előtt állt.
Általában férfiak ehettek mellette, a
nők mögöttük állva ettek. A főhelyen
ült a házigazda, jobbján legidősebb fia
vagy a megbecsült vendég.
Fekvőhelyek

A kisbaba fekvőhelye a teknőbölcső (amit a kemencepadkára

tettek), vagy a talpas bölcső volt.

A gyerekek fekvőhelye a
kemencezug: a kemence
és a fal közötti rész. A
kemencét szándékosan
úgy építették, hogy a
gyerekek odaférjenek.
A felnőttek leginkább a földön aludtak szalmazsákon,
gyékényágyon, derékaljon. A derékalj valamilyen tok,
amit libatollal töltöttek meg.
A dikó egyszerű lécvázas ágy, amit
gyékénnyel szőttek be. A
lakószoba tartozéka volt.

A nyoszolya olyan ágy

volt, amin senki nem
aludt. A tisztaszobában
ezen tárolták a
díszágyneműt, aminek
vagyonjelző szerepe volt:
minél magasabbra rakták,
annál tehetősebb volt a
család.