Az asztalos – „faműves”, aki az ács szakmának

egyik, a kora középkorban specializálódott ágát

műveli. Legismertebb első faragott
ácskészítményeknek a több ezer éves ókori
kultúrákból, csak művészeti alkotásokon fennmaradt
bútortípusokat tekinthetjük: a zsámolyokat,
heverőket, kereveteket, a székeket, trónszékeket,
ágyakat, stb. Az első szekrényeket, azaz a ruhás
ládákat, a polcokat, a terménytároló ládákat, vagy
például a létrákat is ácsok faragták és illesztették
még össze faszegekkel vagy különféle fakötésekkel,
csapolásokkal de ragasztó nélkül. Később ezek a
munkák lettek az asztalosok privilégiumai. Az
asztalosok már túró vagy enyv alapú természetes
ragasztókat is használtak.

„Az asztalos (szökrényes, szökrönyös) meggyalulja a

deszkákat a gyaluval a faragó (gyaluló) széken,
megsimétja a simétó gyaluval, megfúrja a furóval,
megfaragja (díszíti) a faragókéssel, egybenfoglalja
(ereszti) enyvvel és hevederekkel, és (így) csinál
táblákat, asztalokat, ládákat, és egyebeket...”