Az ókori Mezopotámia művészete

A Tigris és az Eufrátesz közötti területen, Mezopotámiában az ókor folyamán sokszínű művészet jött
létre. A helyi eredetű kultúrák a Kr. e. 5. évezred és i. e. 539 között játszottak domináns szerepet a
történelemben. Mezopotámia művészete mindig is háttérbe szorult más ókori területek mellett, mint
Egyiptom, Hellasz, Etruria vagy Róma. Így kutatása és tudományos feltárása csak későn indult meg. A
művészet történetének kutatását megnehezítik azok az elő-előkerülő műtárgyak, melyek nem az
ásatásról származnak, tehát nem hitelesek. Ez azonban nem zárja ki, hogy eredetiek lennének, de hiteles,
datálható alkotásnak csak azt tudják elfogadni, amit az ásatás rétegeiben találtak. A mezopotámiai
művészet történetének még sok fehér foltja van. Mezopotámia és Távol-Kelet kapcsolata még nincs
egyértelműen bizonyítva, de a hasonlóság a sumer és az indus-völgyi kultúrák alkotásai között
szembetűnő. Mezopotámia művészete több korszakra oszlik.
Mezopotámia művészetének korszakai
 Őskori művészet (Kr. e. 3. évezredig)
o Szamarra és Tell Halaf kultúrái (Kr. e. 3500-3250. k.)
o Ubaid-kultúra (Kr. e. 3250-3000. k.)
o Uruk-kultúra (első uruki kultúra, Kr. e. 3000-2800. k.)
 Dzsemdet Naszr-kultúra (Kr. e. 2800-2700. évezred eleje)
 Korai sumer városállamok időszaka (Kr. e. 2800-2350 k.)
 Agadei dinasztia kora, akkád hódítások (Kr. e. 2350-2170 k.)
 Sumer reneszánsz (Kr. e. 22-18. század)
 Óbabiloni kor (Kr. e. 18-16. század)
 Kassú kor (Kr. e. 16-12. század)
 Középasszír művészet (Kr. e. 14-11. század)
 Középbabilóni művészet (Kr. e. 12-9. század)
 Újasszír kor (Kr. e. 9-7. század)
 Késő babiloni művészet (Kr. e. 625-539)

Iparművészet
Az iparművészeti ágakról a reliefek alapján lehet képet alkotni. A textilek kedvelt díszítőeleme növényi
ornamentika. A bútorok fából, fémből, bőrből, vászonból és ezek kombinációiból készültek. A székeket
gyakran díszítették elefántcsont-faragásokkal, melyek azonban többnyire a föníciai művészet termékei.
Aranylemezzel is fedték őket.
Ninua (Ninive) lerombolásával (Kr. e. 612) és Asszíria végső bukásával (Kr. e. 604) az asszír művészet
megszűnt, a palotákat feldúlták a babilóniaiak.
Mezopotámia építészete

Az építészet szoros kapcsolatban volt a vallással. Legfőbb épületeik a templomok és a paloták voltak.
Egyik jellegzetes épületük volt a zikkurat, négyzet alapú, emeletes építmény (2 magasabb alsó és 5
alacsonyabb felső emelet). A hét terasz a hét bolygó jelképe volt. Az alsó emeletekre monumentális
lépcsősor vezetett. A torony tetején állt a szentély, ahol a papok áldozatokat mutattak be. Ezeket azért
készítették, hogy isteneik hatalmát hirdessék. (Morduk szentély, Bábeli
torony).

A torony mellett állt a templom, ahol az egyéb szertartásokat végezték.

Legfőbb építőanyaguk az agyag volt, amiből szárított vagy égetett téglát
készítettek. Kövük nem volt, ezért építményeik nagy része elpusztult. Az
épületeket kívülről színes burkolattal díszítették, geometrikus vagy
figurális ábrákkal.

II. Sarrukin khorszabadi palotája: közepén a díszudvar állt. A nők

lakosztálya, a királyi lakosztály és a fogadóterem a mellékudvarok köré
csoportosultak.

Ismerték a boltív és boltozat építését – síroknál és vízvezetékeknél használták. Az asszírok építettek

először kőburkolatú országutat. Semiramis függőkertje, Istar kapu, Istar szentély.

Boltív: falra vagy más függőleges támaszra téglából vagy kőből épített áthidaló, összekötő elem.
(függönyív, hármaskaréj, kosárív, patkóív, szamárhátív, Tudor-ív).

Boltozat: a valódi boltozat különféle anyagokból építhető, bár legtöbbször kőből vagy téglából készült,
önhordó, íves térlefedő szerkezet. (keresztboltozat, legyezőboltozat, sejtboltozat, hálóboltozat,
csillagboltozat...)
Mezopotámia szobrászata

Az archaikus kort az idolok jellemezték (primitív

művészetek egyszerű, bár gyakran erőteljes eszközökkel
megragadott figurája, általában istenség ábrázolása).
Ezután ábrázolásuk természethűbb lett, pl. egy
realisztikusan formált márvány női fej. Ezt követik a
mészkőből készült madárcsőrös fejű és mellükön
összekulcsolt kezű, tollruhát viselő alakok szobrai. Később a portré és
állatszobrászat terén alkottak kiemelkedő műveket.
Az erőteljes felépítésű, fejlett izomzatú testideálnak hódoltak.
Az asszír szobrászatot az erőteljesség jellemzi. Frontális beállítás. Nyugodt arcok, de feszült izmok. A
ruha mintázása egyszerű. A haj és szakáll aprólékosan megmunkált. Jellegzetesek a palotákat védő
emberfejű szárnyas bikák (öt lábuk volt, hogy minden oldalról négy láb legyen látható).

Dombormű
A fejet és a lábat mindig profilban ábrázolták, a vállat pedig szemben.
Témájuk a király kormányzati tevékenységével volt kapcsolatban.
Szalagszerű domborműveiken örökítették meg a jelentős eseményeket
(háború, szórakozás, vadászat, templomi áldozat, szántás-vetés). Figyelemre
méltó a dekoratív tájképi háttér.
Hamurappi sztéléje.