Egyiptomi fogalmak

masztaba: az egyiptomi Óbirodalom jellegzetes sírtípusa (arabul padot jelent). Téglából készült,
csonka gúla alakú építmény a sír fölött. Részei: akna, sírkamra, szerdáb, áldozati kápolna.

szfinx: egy olyan nem valóságos lény, amelynek teste oroszlán, feje pedig ember. Néha
szárnyakkal is ábrázolták. A piramisokat őrizték

szarkofág: Két típusa az ember formájú és a téglatest alakú.

Anyaga lehet: fa, kő, kartonázs (vászon+gipsz), arany, ezüst. Vésett vagy festett felíratok
díszítették. Egy halottat több szarkofágba is belehelyeztek, ezek egyre nagyobbak.

anh(ankh)- kereszt: az élet hieroglif jele, a víz és a levegő életadó hatását jelképezi. (füles
kereszt)

idealizálás: megszépítés, eszményítés, bizonyos vonások megmásításával a forma szabályossá

tétele egy bizonyos eszmény jegyében. A valóságos forma szebbé, méltóságteljessé, fenségessé
tehető ezáltal.
relief: dombormű

hieroglif: papok használták vallási szövegekben; nem képírás, hanem képszerű jeleket alkalmazó
írás. (a hieroglifák az egyiptomi írás elemei)

pülon: kapuzat, kaputorony, az egyiptomi templom bejárata. Két felfelé keskenyedő, hatalmas
tornya között lehetett belépni az előudvarba. Felületét reliefek díszítették, a falba süllyesztett rudak
4 hatalmas zászlót tartottak.
dromosz: folyosó, felvezető út, a piramisegyüttes azon része, amely összeköti a völgytemplomot
a halotti templommal. A fedett út jelképezi azt az utat, amit a fáraó az élők birodalmától a túlvilági
életbe vezető sírhelyig tesz meg.
frontális: elölnézetre komponált
sztélé: emlékmű, a sírhely megjelölésére szolgáló kőlap
prehisztorikus: történelem előtti

politeizmus: többistenhit
attribútum: ismertetőjel, tulajdonságjelző. Olyan tárgy vagy jel, amely a képzőművészetben
gyakran ábrázolt személyek, szentek, mitológiai alakok stb. - állandó járuléka, és az alakok
felismerését szolgálja. Pl. a könyv az összes apostol közös attribútuma, de kulccsal együtt már csak
Szt. Péter apostolt jelenti

nekropolisz: a halottak városa

hüposztilcsarnok (görög 'alsó+oszlop' szóból): az egyiptomi templomok szentélye és a nyitott
udvara között épült fedett oszlopcsarnok. A mennyezetet egymáshoz közel álló oszlopok tartják. A
sűrűn egymás mellé helyezett oszlopokat gerendák kötik össze egymással. A középső két
oszlopsora magasabb az oldalsóknál. A középső oszlopsorra fektetett födémgerendák és az
alacsonyabb oszlopokat összekötő gerendák közé kőrácsokat építettek. A hüposztilcsarnokba csak a
kőrácsokon keresztül szűrődött be fény (bazilikális megvilágítás), mert az oldalfalakba nem
építettek nyílásokat.

bazilikális elrendezés: az épület hosszhajós, többterű elrendezése. A középső kimagasodó

térhez kétoldalt alacsonyabb terek kapcsolódnak. Az épület a középtér kimagasodó oldalfalain
sorakozó ablakokon (vagy kőrácsokon) keresztül közvetlen megvilágítást kap.

szoláris monoteizmus: Ehnaton vallásreformja. Atont, a napistent tette meg egyedüli istennek.
Napimádó egyistenhit

szekko: az épületek belső falát burkoló, száraz vakolatra enyves, vagy más kötőanyagú festékkel
történő falfestés.

maat: minden lény kötelező erkölcsi szabálya

szerdáb: minden oldalról befalazott helyiség, ahol az elhunyt életnagyságú szobra volt. Egy kis
részt hagytak a szerdáb és az áldozati kápolna között, hogy a szoborban megtestesült elhunyt
figyelhesse és hallgathassa az áldozati szertartást.

usebti: múmia alakú szolgaszobor, ezek a kis szobrok biztosították az elhunyt számára a gondtalan
túlvilági életet.

nemesz-kendő: egyiptomi uralkodói fejdísz. A csíkos vászonkendő tetejét általában egy ureusz-
kígyó díszítette

kartus: névgyűrű, a hieroglif feliratokon a neveket bekeretezték lekerekített sarkú téglalap

formában.

kalaszírisz: női viselet, ingruha

stilizálás: a valóságos formák lényeges vonásainak kiemelése és a felesleges részletek elhagyása,

leegyszerűsítése. A stilizálás akkor jó, ha a forma jellegzetességét hangsúlyozza.

dzsed-oszlop: Ozirisz gerincoszlopának tartották az ókori Egyiptomban. A temetkezési

szertartásokon amulettként használták és az elhunyt torkára helyezték. A stabilitást, az állandósát
jelképezte.
hórusz-szem (udzsat-szem): Hórusz isten elpusztíthatatlan szeme. Az erőt, a teljességet
jelképezte, ezért védelmező amulettként is hordták. Hórusz és Széth vetélkedését elbeszélő
mítoszok egyik változatában Hórusz elveszíti bal szemét, de később visszanyeri látását. Ezért vált a
szeme a gyógyítás jelképévé (az udzsat szó jelentése „ép”).

ka: az emberi személyiség része. Éltetőerő, teremtőerő, az emberi életben a lelkiismeret.

ba: az emberi személyiség része. Az ember egyéniségének, személyiségének meghatározója.

ah: maga az üdvözült elhunyt

múmia: bebalzsamozott, bepólyált tetem.

kanópuszedény: a tartósított belső szervek tárolására használták. Kőből készültek, az edények

fedele Hórusz 4 fiának fejét formázta.

halotti maszk: (múmiamaszk) A bepólyált tetem fejére és vállára illesztették. A fáraókét

aranyból öntötték, a gazdagabbak aranyozott kartonézzsal utánozták a színarany maszkot.

monolit: egy kőtömbből faragott oszlop

kultusztemplomok: istenek tiszteletére emelt hatalmas templomok, az „istenek házai”

szent út: felvonulási útvonal, ami a kultusztemplomokhoz vezetett. Az út mindkét oldalán szent
állatok szobrai sorakoztak.

realista ábrázolás: valósághű, igazsághű ábrázolás, ami a belső jellemvonásokra is próbál

utalni.

legnagyobb felület törvénye: a formákat a legjellemzőbb nézetek szerint ábrázolták.

enkausztika: viaszfestés. A forró punviaszba kevert porfestéket hosszú nyelű, forró fémkanállal
vitték fel az alapozatlan felületre, majd el is simították. A punviasz vízben is oldódik, ezért a
festékanyagot ecsettel is fel lehetett vinni a felületre, majd egy felhevített fémeszközzel égették rá
az alapra. Az enkausztikával készült festmények évszázadokon keresztül is megőrizték selymes
fényű, élénk színeiket.