Egyiptom térképe a városokkal

Az egyiptomi művészet
korszakai

• Predinasztikus korszak (i.e. IV-III. évezred)

• Óbirodalom (i.e. III-II. évezred)
• Első átmeneti kor
• Középbirodalom (i.e. 2000-1700)
• Második átmeneti kor (hükszoszok kora)
• Újbirodalom (i.e. 1580-1000)
• Késői birodalom (i.e. 1000-252)
 Általános jellemzők
• Az egyiptomi művészet első olvasatra változatlannak tűnik 3000
éves története alatt. Ennek a szigorú művészi formának az előidé-
zője az a természeti környezet, ami a Nílus megtermékenyítő ára-
dásától teszi függővé az életet az emberek számára. Ez a rendsze-
res ismétlődés, ami az idők kezdete óta létezett, ösztönözte a mű-
vészetet is az egyetemes rend állandóságának kifejezésére.
• Minden egyiptomi alkotás vallási tartalmat hordoz, amelyet a világot
irányító isteni erőknek rendeltek alá. A művészet a természetet, mint
az istenek alkotását, azok létezésének bizonyítékát, a művészi ihlet
forrásának tekinti.
• A művészi önkifejezés ismeretlen volt számukra, a művész nem volt
más, mint szakértő kézműves. Tudásukat a szigorú ábrázolási rend-
szernek vetették alá, amik már a predinasztikus korban kialakultak.
A műtárgy nem reprodukciója vagy utánzata a valóságnak, hanem
közvetítő vagy védő szerepe van a halottkultuszban.
 Az egyiptomi térábrázolás
• Az egyiptomi térábrázolás nem ismeri a perspektívát. Egyrészt a
tárgyakat és tereket a kép síkjába forgatták, hogy a teljes kiterjedé-
sük láthatóvá váljon.
Halastavat és kertet
ábrázoló falfestmény
i.e. 1350
(London, British Museum)
 Az egyiptomi térábrázolás
Ugyanez a szabály, a nagy felületek törvénye vonatkozik az ember és
állatfigurák ábrázolására is. Az emberalak részeit a legjellemzőbb
nézetből ábrázolják: a fejet profilból, a szeme-
ket, szemöldököt és a vállakat szemből. A tör-
zset félprofilból, a lábakat pedig teljes oldalné-
zetből mutatják meg. Ez az ellentmondásos áb-
rázolásmód teszi annyira szuggesztívvé és
tipikussá az egyiptomi festményeket. A férfi
színe förös, a nőé világosabb, sárgás. Az
alakok magassága hierarchikus, a
legfontosabb figura a legmagasabb. Ha
csoportban vagy mozgás közben ábrázolják az
alakokat, akkor a művész nagyobb
szabadságot élvez, mert itt elsősorban a
mozgás dinamizmusának a megragadása volt
a mérvadó.
IV Thotmesz istenekkel
(részlet)
ie 1390 k
 Az egyiptomi térábrázolás
Összetett jeleneteknél a kép síkját vízszintes sávokra osztják, ezzel
párhuzamosságot érzékeltetnek térben és időben is.

Paraszti élet jelenetei

 Az egyiptomi művészet arányrendszere
• Az egyiptomi művészetben megfigyelhető stilisztikai egység kulcsa
a szigorú arányrendszer. Az építészetben és az emberalakoknál is
gyakori a 11:14-es aránypár. Az emberi alak volt a képeken
mindenmásnak is a mértéke.
• Álló helyzetben való ábrázolásnál 18 egység volt a magasság, a
11.-nél volt a köldök, az élet jele. A szélesség 9 és 11 egység között
váltakozott. A trónon ülő figura magassága 14 egységnek felelt meg.
Az utolsó négyzetrács nem a figura magasságát jelöli hanem a
hajas fejbőr kezdetét, a fejfedők, koronák ugyanis nehezítették a
magasság meghatározását.
• A befejezetlenül maradt sírok falain megfigyelhető a vonalhálós
technikák alkalmazása. A kézművesek először a vonalhálót rajzolták
fel, s csak ezt követően kerültek fel az alakok. Vörös festékbe
mártott ecsettel vázolták fel az alakokat és hieroglifákat, majd
ezután a munkát irányító elöljárómester fekete tintával kijavítja a
szükséges részleteket, hogy a kompozíció harmonikussá váljék.
Az egyiptomi művészetben
használt arányrendszer
vonalhálós vázlata
 Az egyiptomi vallás
• Az ókori egyiptomi felfogás szerint az isteni eredet mindenütt jelen
van a világban. Minden istenségnek megvan a szerepe a világ
működésében, az élet minden apró jelenségének megvan a maga
istene. Az istenek sokasága a világot felépítő elemek sokféleségét
szimbolizálja.
• Minden istennek saját szimbóluma és jelképe van, mely alapján
könnyen azonosíthatjuk őket. Némelyikhez több alak is tartozhat. Az
istenek félig ember félig állat alakban jelennek meg.
Ábrázolásmódjuk miatt titokzatosság övezi őket.
• Az újbirodalomban figyelhető meg a szinkretizmus jelensége,
amikor is több istenalak egybeolvad és továbbhordozza elődei
tulajdonságait. Ilyen például a teremtő, Amon és Ré, a napisten
eggyé válása, akiből Amon-Ré az istenek legfőbbike válik.
Ugyancsak megjelenésbeli sajátossága az isteneknek, hogy fejük
fölé odarajzolták a hieroglif jelüket is, amitől az a megidézésük
mágikus formulájává válik.
 • Amon isten a világ teremtéséért és annak rendjének
fenntartásáért felelős. Az Újbirodalom idején főisten, Amon-Ré
vált belőle a napistennel való egyesülése során.
• Az állatok közül akár a kos, akár a lúd alakját is felöltheti, ezért
a „szárnyait verdeső” jelzővel is illették.

• Anubis a holtak szívének megmérője. Az istenek bírájának is

tartották. Nevéhez fűződik a halottak balzsamozásának
szertartása. A halott szívét a mérleg egyik serpenyőjébe
helyezi, a másikba Maat, az igazság istenének tollát teszi. Ha
szív nehezebbnek bizonyul az igazság tollánál, akkor egy
démon felfalja a szívet.

Amon isten

Anubisz képmása
egy ládikán
i.e. 1330
• Ízisz a mágikus művészetek istennője. Ozirisz húga és egyben felesége.
Feje felett a nevét jelölő, trón formájú hieroglifa jelenik meg. Hathor
istennővel egyesülve azonban napkorong és bikaszarvak díszítik a fejét.
Fontos védelmező erőt is tulajdonítottak neki. Hórusz anyja. Tiszteletét
átvetté a görögök és rómaiak is. Egész Európa területén épültek
szentélyei, így Magyarországon is a Savariai Ízisz szentély (Iseum).

Ozirisz alakja egy falfestményen

Ízisz térdén ülő Hórusz

• Ozírisz a túlvilág istene, akit

mindig ember alakban, fehér
gyolcsszalagokba burkolt testtel
jelenítették meg. A hozzá társított
képi szimbólumok a pásztorbot és
a jogar, amelyek a királyi hatalom
jelvényei. Az isten bőre az
ábrázolásokon fekete vagy
zöldes, ami egyaránt utal a Nílus
termékeny iszapjára és az abból
újjáéledő növényzetre is.
 • Hórusz Ízisz és Ozírisz fia, akit sólyomfejű,
embertestű lényként szokás ábrázolni, legtöbbször
Felső- és Alsó-Egyiptom kettős koronájával a fején.
A fáraók személyében lényegében ő ölt testet.
Erősen kötődik a naphoz és a Mars bolygóhoz,
hiszen az uralkodónak fenségesnek kell lennie, s
rendelkeznie kell kormányzásra való képes-séggel,
valamint isteni fény által megvilágosodottnak kell
lennie.

A sólyomfejű Hórusz

Széth a káosz istene egy domborművön

• Széth jelképezi a káoszt és a világ fel-bomló

rendjét, erőszakot. Mindent ami a világ
harmóniájával ellentétes. Emberi testén
képzeletbeli állat fejét viseli. Arca csőrszerűen
megnyúlt, feje tetején fülek vagy szarvak lát-
hatók. A harmónia és káosz közti örökös
küzdelem szimbóluma.
• Az isteni rend földön való meg-testesülését biztosító
istennő. Az istenek a világot a Maat által
..
megtestesített univerzális rend alapján alkották meg.
Általában nőalakban jelenik meg és ma-dártoll díszíti
a homlokát. Sok vallási jelenet ábrázolja a fáraót az
istennő jelképének tekintett tolláldozatként való
bemutatása közben.
Maatot ábrázoló féldombormű
Nut istennő ábrázolása
egy papirusztekercsen

• Nut az éjszakai égbolt istennője. Ívben

megfeszített nőalakként szokták
ábrázolni, amint éppen a Föld istene,
Geb fölé hajol. Testét gyakorta
csillagok borítják, s két napkorongot is
ábrázolnak vele együtt, egyiket a
szája, másikat a nemi szerve körül. A
hiedelem szerint ugyanis az istennő
nyeli le alkonyatkor a napot, majd az
éjszaka elteltével újra világra hozza.
 A napkultusz
• Ré, Aton, Harahti – az egyiptomi kultúrában mindhárom elnevezés a
különleges tiszteletnek örvendő égitestet, a napot illették. A nap
jelentette az életet és szimbolizálta a földi élet feletti abszolút hatal-
mat. A termékeny mezőkön életet adott, a kopár sivatagban halált
okozott. Sólyom vagy kosfejű emberalakként ábrázolták, fején
napkoronggal.
• Az Újbirodalomban IV. Amenhotep bevezeti az egyistenhitet,
aminek központi alakja Aton, a napkorong lesz. Saját nevét
Ehnatonra változtatja.
Ábrázolásokon Aton gyakran napko-
rongként jelenik meg, melynek sugarai
kezekben végződnek, melyek felajánlják
az életet szimbolizáló ahn-keresztet.
 Az egyiptomi halottkultusz
• Az egyiptomiak hittek a túlvilági életben. Hitük szerint haláluk után Anubisz a holtak
istene megméri a szívüket, s igaznak bizonyulnak lelkük egyik része (Bá) a túlvilágon
Ozirisszal egyesül. Amennyiben szívük súlyosabb, mint a mérleg másik
serpenyőjében levő Maat tolla, szívüket egy démon falja fel. Anubisz alakját és
szerepét később Ozirisz váltotta fel.
Részlet a Halottak Könyvéböl

• Az egyiptomi hit szerint szintén Anubiszhoz kapcsolható a balzsamozás szertartása

is. A holttestet, miután belső szerveit eltávolították, balzsamozó anyaggal kezelték.
Ezután gyolcsszalagokkal tekerték be, majd a halotta maszk ráhelyezése után,
szarkofágba fektették. A sírépítmény és a sírmellékletek gazdagságát a halott,
életben betöltött jelentősége szabta meg.

Részlet a Halottak Könyvéböl ie 1300 k.

 Az egyiptomi halottkultusz

• A halott lelke tulajdonképpen kétlényegű. Egy része

(Bá) a sikeres meg-mérettetés után elhagyja a
földet és Ozírisszal egyesül. A másik része (Ká)
viszont a földön marad és halottat ábrázoló
szoborba költözve átlényegíti azt, azonossá teszi a
halottal.

Az elhúnyt lelke (bá)

emberfejű madárként
elreppen ie 1250 k.

Hór Ka-szobra ie 1750 k

 Kanópusz edények
• A balzsamozás folyamata során csupán egyetlen szervet, a szívet helyezik vissza a
testbe. A fontosabb szerveket: tüdő, gyomor, belek, máj a tettől elkülönítve,
speciálisan erre a célra készült fedeles vázákban, kanópusz edényekben tárolták.
Hórusz négy fia őrizte ezeket, őket szimbolizálták az edények alakjai is.

Imhotep kanópusz edényei ie 1900.

Usébti szobrocskák
Tutanhamon sírjából
ie 1330.
Usébti
• Az usébti elnevezéssel illetett tárgyak valójában kis szolgaszob-rocskák, melyek
feladata, hogy varázserejük révén képesek legyenek gazdájuk helyett az istenek által
kirótt parancsokat végrehajtani. Az usébti szó jelentése: az, aki felelőséggel tartozik.
 Az egyiptomi hieroglifák

• Az írás a Közel-Keleten alakult ki, az i.e. IV. évezredben. A Nílus

völgyében hieroglif írást használták. A hieroglifa szó jelentése szent
írás. Tulajdonképpen ideogrammák, mert jelentésük azonos az
általuk ábrázolt dolgokkal, illetve megfelelnek azok fonetikus
értékével. A sírokban elsősorban mágikus és dekoratív szerepük
volt. A fáraó nevét eleptikus forma keretezi, ezeket kartusnak
nevezzük. A közigazgatásban a jóval egyszerűbb démotikus és
hieratikus írást használták.

Sztélébe vésett hieroglifák

 Predinasztikus idők
az egyiptomi királyok kora
 Madárfejes kőtábla i.e. 3100. Narmer-paletta, i.e. 3000

Vadász-paletta, Predinasztikus kor

 Dzset sztéléja (kígyós sztélé), i.e. 2950

Tőr a protodinasztikus korból

 AZ
EGYIPTOMI
ÓBIRODALOM

a piramisok kora
 Az egyiptomi halotti építészet
• A masztaba az egyiptomi előkelőségek temetkezési
helye volt. Föld- alatti sírkamrából és felszíni termekből
állt. A sírkamrába kútszerű járat vezetett, melyet a
temetési szertartás után lezártak. A sír mintegy
biztosítéka volt a túlvilági örök életnek. A halotti épületek
városokat, úgynevezett nekropoliszokat alkottak. A
holtak városa Memphistől nyugatra terült el.

Domborművekkel
díszített álajtó a
masztabában

Mereruka masztabája
a szoborfülkével
és
áldozati asztallal
i.e. 2330
• A III. dinasztiabeli Dzsószer
fáraó uralkodása alatt i.e. 2650
körül Imhotep építészmester a
fáraó számára kizárólag kőből
épült sír-emlékkomplexumot
tervez. A fáraó nyughelye egy
150 000 négyzet-méternyi,
Dzsószer fáraó síremlékének távlati rajza
téglalap alapú területen épült
fel, magas kőfallal határolva.
Maga a síremlék egy 60 méter
magas többemeletes
masztaba, tulajdonképpen az
első piramis.
• A sírkomplexum további részei
a kultikus helyek és szentélyek
egész sora a piramistól keletre
fekszenek. Fából készült
épületek formáját imitálják.

Dzsószer fáraó szakkarai lépcsős piramisa

• A piramis mellettii épületek funkciója különböző: szertartási termek,
raktárok és további sírok. A 10 méter magas falon teljes hosszában
derékszögű, függőleges vájatok vannak, amelyek az előző
korszakok vályogtéglából készült falait utánozzák. Tizennégy
álkapu, s csak egyetlen igazi található rajta, amin szűk folyosóra, a
körmeneti járatra jutunk. Ez egy háromhajós kannelúrás oszlo-
pokkal elválasztott terembe vezet. A központi hajó magasabb, mint
a két mellékhajó, így azon nyílásokat vághattak, hogy fény jusson a
helyiségbe. Ezt az elrendezést nevezzük hüposztil teremnek.

Dzsószer fáraó síremlékének fala, udvari kápolnája, oszlopsora, s hajdan fedett részei
 Sznofru lépcsős piramisa

Sznofru tört piramisa

i.e. 2590

Sznofru vörös piramisa i.e. 2590

 Kheopsz piramisa i.e. 2570
Kheopsz, Khephren
és
Mükerinosz piramisa

A piramis szerkezete

A gízai síregyüttes alaprajza

Khephren gízai piramisa

Mükerinosz (Menkauré) piramisa

Dzsószer szobra i.e. 2650
Az egyiptomi szobrászat
• Az egyiptomi művészetben nem annyira a
külső hasonlóság puszta visszaadását tűzték
ki célul, hanem sokkal inkább egyfajta
átlénye-gült valóság megteremtésére
törekedtek. Vagyis azzal a szándék-kal
alkották meg, hogy helyettesítsék, pótolják a
személyt az örök-kévalóság számára.
• Az uralkodókról készült szobrokat azok
halotti templomában helyezték el. A modellt
általában élete virágában ábrázolták, a test
ennek köszönhetően kiegyensúlyozottságot,
egészséget, életerőt sugároz.
• A figurák helyzete statikusságot sugall, akkor
is ha valamilyen tevékenység közben
ábrázolják őket. Inkább az volt ezeknek a
szobroknak a célja, hogy bemutassa a
modell társadalomban betöltött szerepét.
Khephren szobra i.e. 2540
Mükerinosz (Menkauré) hármas szobra
 Rahotep herceg
Szeneb törpe családi szoborcsoportja és
Nofret hercegnő
Írnok szobra

Tisztviselő szobra (A falusi bíró)

Szenbi kancellár szobra

Búzát őrlő szolga i.e. 2400