A görög-római hitvilág.

Görög:

Politeizmus: több istenhit

A görög vallás a görögség előtti őslakók (termékenység, anya istennők, tavasz isten tisztelete) valamint
az északról 2000-1100 között bevándorolt indoeurópai görög törzsek vallásainak összegyűléséből
keletkezett.

Kr.e. 1600 után került előtérbe az indo-európai (akháj) istenfelfogás. Ez a vallás a mükénei paloták
hierarchikusan tagolódó társadalmát tükrözi. Olimposzi istenek. Ezek az istenek az Olümposz hegyén
laktak. Boldogságban, pompában éltek, emberi hibáktól, gyarlóságoktól nem voltak mentesek ok sem,
de halhatatlanok voltak. Eredetileg mind természeti erők és jelenségek meg személyesítői, később
emberi tulajdonságok isteni hordozói. Fontos szerepe volt a görög vallásban Moirának (Végzet), amely
már születéskor megszabta minden ember sorsát. Az istenek is kénytelenek voltak alávetni magukat
hatalmának.

A görög vallásnak nincs szent könyve. A nagy irodalmi alkotásokból ismerhetjük meg: Homérosz,
Hészio és Hérodotosz műveiből.

Hésziodosz: Theogónia címu muve: az istenek és a világ születésének mítosza.

Szerinte minden – a világ és az istenek – az Oskáoszból jött létre. Belőle születtek a Föld (Gaia) tőle
meg az Ég (Uranosz). Házasságukból származtak a Titánok. Uranosz gyűlölte őket, akik közül Kronosz
szembefordult apjával és legyőzte őt. Ezután feleségül vette Reát. O gyermekük Zeusz, aki felnőve
atyja és testvérei ellen fordult és legyőzte őket. Ettől kezdve lett a főisten, az istenek atyja.

Római:

A rómaiak vallása szintén politeista (többistenhitű) volt. Különleges jelentősége volt Mars istennek,
hiszen a római mondák szerint az ő fia Romulus alapította Rómát. Kezdetben totemisztikus
elképzelések (pl. város eredete a farkas által táplált Romulus és Remus történetével)

istenhármasság kialakulása: Jupiter-Mars-Quirinus

etruszk szertartásrend és halottkultusz behatolása, valamint a jóslás elterjedése, majd a görög istenek
átvétele

a római istenek mindig jobban megtartották eredeti földhözragadt funkciójukat a görögökhöz képest

pl. Janus megtartotta eredeti római voltát (kezdet és a vég kétarcú istene, templomának kinyitás-
bezárása jelezte a háború kezdetét-végét)

papi tisztségek: pontifex maximus (főpap), rex sacrorum (áldozó király), augur (madárjós), flamen (ősi
főistenek papjai), lupercus (farkaspapok), Vesta szüzek; ezeket a tisztségeket mindig világi vezetők
töltötték be és egész életre szóló megbízatást jelentettek

a császárkori Rómában elterjedtek a keleti misztériumvallások: Ízisz-Ozirisz, Kübelé, Attisz, Prosperina,

Mithrasz beavatási szertartásokkal együtt járó kultusza

vallási szertartások teljesen az állam érdekének voltak alárendelve