Ókori fogalmak

 ókor: történelmi korszak az őskor és a középkor között, elnevezését a humanistáktól kapta,

akik mintaképüknek tekintették a klasszikus görög és római antikvitást. Az ókori keleti
államok kialakulásától Kr. e. 3000-tól a Nyugatrómai Birodalom bukásáig 476-ig tartott-
 állam: meghatározott területen élő emberek szuverenitással és kormányzattal rendelkező
közössége. Különböző (gazdasági, politikai-igazgatási, ideológiai-kulturális, környezet-és
természetvédelmi, szociális, nemzetközi stb.) funkciókat lát el.
 despotizmus: zsarnokság, önkényuralom. Az isteni jelleggel felruházott uralkodó akaratán és
hatalmán alapuló kormányzati rendszer, mely az ókori Keleten alakult ki.
 öntözéses földművelés: olyan földművelési forma, amelyben a föld megfelelő nedvességéről
a talaj és a növények rendszeres, mesterséges öntözésével gondoskodnak.
 fáraó: az ókori Egyiptom korlátlan hatalmú, despotikus uralkodóinak címe. A szó kezdetben
az uralkodó palotájának megnevezésére szolgált, uralkodói címként az Újbirodalom korától
használták.
 piramis: kőből vagy téglából emelt gúla vagy csonka gúla formájú, általában négyzet alapú
monumentális kultuszépítmény, a legismertebbek az egyiptomi óbirodalmi fáraók
temetkezési helyei.
 múmia: természetes kiszáradás útján jó állapotban fennmaradt vagy balzsamozással
tartósított holttestek, illetve állami tetemek általános megjelölése. Az ókori Egyiptomban a
fáraók, előkelők holttestét balzsamozták be, hogy testük biztosítsa a halott lelkének otthonát
a túlvilágon.
 hieroglifa: az ókori Egyiptomban használt írás, lehet hangzójel, szójel és determináns.
 buddhizmus:a Kr. e. VI. században Buddha tanításai alapján kialakult világvallás. Tanítása
szerint az emberi élet célja a lélekvándorlás körforgásából való kiszabadulás, a vágyak
megszüntetése, s ezáltal a nirvánába való eljutás. Tagadja a kasztrendszert.
 brahmanizmus: az ókori Indiában kialakult vallás. Hirdeti a lélekvándorlás tanát és a
kasztrendszer kereteinek áthághatatlanságát.
 politeizmus: sokistenhit, több istenbe vetett hit.
 város: a falunál, illetve községnél általában nagyobb lélekszámú, forgalmasabb, főként ipari
és kereskedelmi jellegű település, valamely vidék gazdasági és művelődési központja.
Kialakulása történelmi fejlődés eredménye, általános feltétele a jelentős népességnövekedés
és a munkamegosztáson alapuló gazdasági formák létrejötte. Hatalmi, védelmi és
kultuszfunkciókat látott el, de feladatköre volt a javak termelése és szétosztása is, melyhez
további gazdasági és kulturális elemek kapcsolódhattak. A modern város összetett
településfunkciókkal rendelkezik, a falutól eltérő a foglalkoztatási szerkezete, központi helyet
foglal el az illető ország településhálózatában, magas a népsűrűsége és ez utóbbi miatt sűrű
és zárt beépítettség jellemzi.
 birodalom: olyan nagyhatalmi politikát folytató államszervezet, amely nagy területre terjed
ki, több népet ölel fel egyetlen uralkodónak alávetve, és szervezetét központosított hatalom
jellemzi.
 ékírás: a világ legkorábbi ismert írásrendszere, amely agyagba nyomott vagy kőbe vésett
ékszerű jeleket alkalmaz. Az eredetileg képszerű, piktografikus jelek leegyszerűsítése folytán
alakult ki a Kr. e. IV. évezredben Mezopotámiában.
 Biblia: az Ószövetség és az Újszövetség kánonjába felvett, a keresztény vallás által szentnek,
isteni sugalmazásra írottnak tartott könyvek gyűjteménye. A zsidóság csak a Kr. e. I.
évezredben keletkezett Ószövetséget tekinti isteni kinyilatkoztatásnak, a kereszténység
hasonló tekintélyt tulajdonít az Újszövetségnek is.
  Ószövetség: A Biblia első része, a zsidó és a keresztény vallás szent könyve. Az emberiséggel
és a zsidó néppel kötött isteni szövetség története, amely a keresztény felfogás szerint
előremutat a Krisztussal való új szövetség felé.
 monoteizmus: egyistenhit, a világot egyetlen isten által teremtett és irányított rendszernek
elképzelő vallás, pl. a zsidó, a kereszténység és az iszlám

Személyek:

 Kheopsz: egyiptomi király az Óbirodalom idején, az övé a legnagyobb piramis Gizah-ban

 Hammurapi: az Óbabiloni Birodalom uralkodója, felvette a Sumer és Akkád királya címet,
egyesítette Mezopotámiát, Babilont a térség vezető politikai és kulturális hatalmává tette.
Döntvénytára egy kb. két és fél méter magas kőoszlopra van vésve. Ez szabályozta az
igazságszolgáltatás rendjét. A törvényei védték a tulajdont, de hasonló bűnt elkövetése
esetén differenciáltan sújtották a különböző jogállásúakat, az egyenlő társadalmi helyzetűek
között a ius talionis elve (szemet szemért, fogat fogért) érvényesült.
 Dávid: Izrael második királya, pásztorfiúból Saul király udvari zenésze, fegyverhordozója lett,
egy parittyával legyőzte a filiszteus óriást, Góliátot, elnyerte a király bizalmát és lányának
kezét. Először Judea, majd egész Izrael királya lett. Sikeres hadjáratokat vezetett. A
hagyomány szerint ő írta a zsoltárokat.
 Salamon: Izrael királya, belpolitikájában az ország központosítására törekedett, a népet
robotmunkával és adókkal jelentősen megterhelte. Egyiptommal jó viszonyt tartott fenn, a
fáraó egyik lányát vette feleségül. Bölcsességéről híres volt. Felépítette a jeruzsálemi
kőtemplomot.
 I. Dareiosz: perzsa király, a birodalma az Industól a Nílusig terjedt. Despotikus hatalmat
épített ki. Perszepoliszpól közutak indultak, kiépítette a postahálózatot, birodalmát
szatrapiákra osztotta, élén a szatrapák álltak, bevezette a kettős közigazgatást, a katonai
tisztviselő ellenőrizte a polgári vezetőket. Aranypénzt veretett (dareikosz). Sikertelenül
támadta a görögöket.
 Xerxész: perzsa király, I. Dareiosz fia, Kr. e. 480-ban megtámadta a görögöket, a thermoülai
csatában legyőzte őket, feldúlta Athént, Szalamisznál vereséget szenvedett egy tengeri
csatában. Kr. e. 479-ben Plataiánál legyőzte Pauszaniász. A kis-ázsiai, Égei-tenger parti
városokról kénytelen volt lemondani. Összeesküvők gyilkolták meg.
 Buddha: a buddhizmus alapítója, a fejedelmi udvart és a családját elhagyva aszketikus és
szemlélődő életet kezdett, a fájdalomtól és a szenvedéstól való megszabadulás útját kereste.
Meditációs úton világosodott meg és vált buddhává.
 Konfuciusz: kínai filozófus, filozófiájában egy erényes uralkodó által irányított tekintélyelvű
államrend erkölcsi normáit határozza meg, a legfontosabb konfuciánus erények:
szülőtisztelet, testvéri szeretet, igazságosság, kötelességtudat, lojalitás, megbocsátás
 Szolón: athéni arkhón, a hét görög bölcs egyike, Kr. e. 594-ben arkhón lett, az arisztokrácia
hatalmát megtörte, az éves jövedelem alapján négy vagyoni osztályba sorolta az athéni
társadalmat, ez a beosztás lett az alapja az adózásnak, a politikai és katonai
szerepvállalásnak. A törvényhozó szerv a népgyűlés, a végrehajtó szerv a négyszázak tanácsa
lett, felszámolta az adósrabszolgaságot, visszavásárolta a külföldre eladott polgárokat, a
politikai állásfoglalást minden teljes jogú athéni állampolgár számára kötelezővé tette.
 Peiszisztratosz: athéni zsarnok
 Kleiszthenész: athéni politikus, miután Kr. e. 510-ben megszűnt a zsarnokság Athénban, a
démosz megválaszotta arkhónnak, Kr. e. 508-ban létrehozta a phüléket, a 10 phülé 50-50
képviselőt küldhetett az ötszázak tanácsába, nevéhez fűződik a cserépszavazás bevezetése,
amelynek során a zsarnokságra törőket száműzni lehetett
  Miltiadész: athéni hadvezér és politikus, I. Dareiosz perzsa uralkodó támadásakor sztratégosz
lett, Kr. e. 490-ben Marathónnál legyőzte a perzsákat
 Leonidász: spártai király, Kr. e. 480-ban a Thermopülai szorosnál legyőzte Xerxes perzsa király
serege, katonáival hősi halált halt
 Themisztoklész: athéni hadvezér, a hadiflotta építője, Kr. e. 480-ban a szalamiszi csatában
legyőzte a perzsa flottát, a déloszi szövetség egyik megalapítója
 Periklész: athéni hadvezér 15 éven át, az ő nevéhez kapcsolódik a klasszikus görög kultúra, az
athéni demokrácia fénykora, kiépítette az athéni Akropoliszt, a peloponnészoszi háború
idején pestisben halt meg
 Pheidiász: athéni szobrász, Periklész barátja, az Akropolisz építkezéseinek irányítója,
legfontosabb alkotásai Pallasz Athéné szobra a Parthenonban, Zeusz szobra Olümpiában, a
Parthenon frízei
 Hérodotosz: görög történetíró, a történetírás atyja, szerinte a történelem körforgáshoz
hasonlít, a történelem mindig ismétli önmagát, leírja a keleti népek történetét és a görög-
perzsa háborúk történetét
 Thuküdidész: athéni történetíró, a peloponnészoszi háborúban sztratégoszként szolgált,
katonai kudarcai miatt száműzték, fő műve A peloponnészoszi háború története, a vallási
mitikus magyarázatok helyett a történelem ok-okozati összefüggéseit kereste
 Szókratész: görög filozófus, beszélgetve tanított, nézeteit Platón munkáiból ismerjük,
vallotta, hogy az erkölcsileg helyes viselkedés megtanulható, az erkölcstelen tett a
tudatlanságból fakad, az ifjúság megrontásával és istentagadással vádolták, halálra ítélték
 Platón: görög filozófus, Szókratész tanítványa, iskolája az Akadémia, legfontosabb művei
Szókratész védőbeszéde, az Állam, A lakoma. A filozófiai beszélgetés mestere, szerinte a
dialógus készteti az embert gondolatai felülvizsgálatára, az idea-elmélet kidolgozója, az
evilági tárgyak és események az abszolút tökéletesnek gyenge másolatai
 Arisztotelész: ókori görög filozófus, Platón tanítványa, Nagy Sándor nevelője, a görög
tudományt oktatási célokra rendszerezte, a logika alapjainak kidolgozója
 Nagy Sándor: makedón király, II. Fülöp fia, nevelője Arisztotelész, a görög poliszok legyőzése
után hadjáratot vezetett Perzsia ellen, Kr. e. 334-ben a Granikosz folyónál, Kr. e. 333-ban
Isszosznál, Kr. e. 332-ben Gaugamelánál győzte le a perzsákat, a birodalom uralkodójává
nyilvánította magát, a szúzai menyegzőn feleségül vette a perzsa nagykirály lányát és
katonáit perzsa nőkkel házasította össze, hozzájárult a hódításával a hellenizmus
kialakulásával

Évszámok

 Kr. e. 8000: a neolitikus forradalom, az élelemtermelés és a városfejlődés kezdete

 Kr. e. 3000 körül: kialakulnak a folyamvölgyi társadalmak, megkezdődik az öntözéses
földművelés, megjelennek az írás legősibb formái
 Kr. e. XVIII. század: Hammurapi uralkodása, az ő nevéhez fűződik az Óbabilóni Birodalom
megteremtése, törvénykönyve jelentős
 Kr. e. X. század: Dávid zsidó király egyesíti Izraelt, megszervezi a zsidó államot, vallási és
politikai központtá Jeruzsálemet teszi, harcot vív a filiszteusokkal, legyőzi őket, , fia, Salamon
felépíti a jeruzsálemi kőtemplomot:
 Kr. e. 525: Kambüszész perzsa uralkodó meghódítja Egyiptomot
 Kr. e. XIII. század: a műkénei civilizáció bukása
 Kr. e. 776: a görög időszámítás kezdete, Olümpiában megrendezik az olimpiai játékokat, ezt
az évet tartották az első hivatalos verseny időpontjának
 Kr. e. 594: Szolón törvényei Athénban, a timokratikus alkotmány megszületése
 Kr. e. 508: Kleiszthenész reformjai Athénban , a demokrácia megteremtése
  Kr. e. 490: a marathóni csatában Miltiadész vezetésével a görögök legyőzik a perzsákat
 Kr. e. 480: a thermopülai szorosnál Xerxész perzsa nagykirály bekeríti a görögöket, Leonidász
spártai király és hadserege hősi halált hal
 Kr. e. 431-404: a peloponnészoszi háború a déloszi szövetség és a peloponnészoszi szövetség
között, Athén vereséget szenved
 Kr. e. 336-323: Nagy Sándor uralkodása
 Kr. e. 753: Róma alapításának dátuma, a római időszámítás kezdete
 Kr. e. 510: Rómából elűzik az utolsó etruszk királyt, Tarqunius Superbust, Róma
arisztokratikus köztársaság lesz
 Kr. e. 367: Licius-Sextius féle földtörvény elfogadása
 Kr. e. 264-241: az első pun-római háború
 Kr. e. 218-201: a második pun-római háború
 Kr. e. 168: Róma Püdnánál aratott győzelmével befejeződik a III. makedón háború
 Kr. e. 48: Julius Caesar Pharszalosznál legyőzi Pompeiust
 Kr. e. 31: Octavianus legyőzi Marcus Antonius flottáját Actiumnál
 313: milánói ediktum
 395: Theodosius felosztja a római birodalmat a fiai között, (Nyugat-római, Kelet-római
Birodalom)
 476: a Nyugat-római Birodalom bukása
 622: Mohamed futása, az arab időszámítás kezdete
 732: poitiers-i csata
 800: Nagy Károly római császár
 843: verduni szerződés
 962: a Német-római Császárság megalapítása
 1054: a nagy nyugati egyházszakadás
 1066: hastingsi csata, Hódító Vilmos normann herceg elfoglalja Angliát
 1095: a clermont-i zsinaton II. Orbán pápa meghirdeti az első keresztes hadjáratot

Topográfia:

 Mezopotámia: a szó görögül folyóközt jelent, a Tigris és az Eufrátesz által határolt,

áradásokkal megtermékenyített terület, az első ismert civilizációk kialakulásának színtere
 Sumer: a Kr. e. 3000 körül létrejött civilizáció központja Mezopotámia déli részén, az itt
kialakult városállamokról és a sumer civilizációról az 1920-as években folytatott ásatások
révén szerzett tudomást a világ, Uruk város királyáról szól a Gilgames-eposz
 Asszíria: Mezopotámia északi területén a Tigris folyó mentén kialakult, hódító politikát
folytató katonai nagyhatalom, legnagyobb kiterjedését Assur-ban-apli uralkodása idején érte
el a Kr.e. VII. században, a birodalom a Kr. e. VII. század végén az Újbabilóni Birodalom
felemelkedésével szűnt meg
 Athén: az iónok legjelentősebb városállama, kezdetben királyság, majd arisztokratikus
köztársaság, végül demokratikus köztársaság lett, Periklész korát tartjuk fénykorának,
hegemóniáját a peloponnészoszi háborúban vesztette el
 Babilon: ókori birodalmak központja és fővárosa volt az Eufrátesz folyó menti város,
Óbabilóni, Újbabilóni Birodalom központja, világhírű függőkertje az ókori világ csodái közé
tartozik, Nagy Sándor birodalmi székhelye
 Egyiptom: területe két részre oszlik, az északi rész, a Nílus delta vidéke, Alsó-Egyiptom, az
ettől délre eső terület Felső-Egyiptom, a két királyság területét Kr. e. 2900 körül egyesítették,
létrejött az Egyiptomi Birodalom. Kambüszész perzsa nagykirály, majd Nagy Sándor hódította
meg, később római provincia lett
  Fönícia: a Libanoni-hegység és a Földközi-tenger keleti partja között elterülő keskeny földsáv,
több kereskedő városállam volt itt, pl. Büblosz, Szidón, Türosz
 India:szubkontinens, Ázsia déli félszigete, őslakói a dravidák, őket leigázták az árják , akik
létrehozták a kasztrendszert, vallásai a brahmanizmus, a buddhizmus, a hinduizmus
 Izrael: a Közel-Keleten, a Földközi-tenger keleti partján fekvő ország, a zsidó királyságot Dávid
hozta létre, az államalapítás Salamon nevéhez fűződik, a főváros Jeruzsálem lett, a zsidó
állam kettészakadt: az északi nagyobb részen jött létre Izrael, a déli területeken Judea.
 Jeruzsálem: az ókorban alapított zsidó város, Izrael első királyainak, később pedig Judea
királyságának fővárosa volt. Titus római császár csapatai 70-ben lerombolták a jeruzsálemi
kőtemplomot.
 Júdea: a Salamon király halála után felbomló és kettészakadó zsidó állam déli része
 Kína: a világ harmadik legnagyobb országa, Ázsia területének csaknem negyedrészét foglalja
el, a világ legnépesebb országa, a kínai civilizáció a Sárga-folyó középső és alsó folyása körül
alakult ki a Kr. e. VI-IV. évezredben, C’in Si huang-ti egységbe szervezte a kínai társadalmat,
megépíttette a kínai Nagy falat.
 Makedónia: az ókori Görögországtól északra elterülő, a görögökkel rokon, makedón nép által
lakott terület, II. Fülöp és Nagy Sándor uralkodása idején élte virágkorát. Kr. e. 148-ban római
provincia lett
 Marathón: a görög poliszok Miltiádész által vezetett serege itt aratott győzelmet a perzsák
felett Kr. e. 490-ben
 Olümpia: település a Peloponnészoszi félsziget nyugati részén, a dór Zeusz-kultusz
központja, a négyévenként Zeusz tiszteletére rendezett ünnepi játékok színhelye
 Palesztina: történelmi táj a Közel-Keleten a Földközi-tenger, a Jordán folyó és a Holt tenger
között, az elnevezés az itt élt filiszteus nép nevéből származik
 Peloponnészosz: félsziget az Égei-tenger és az Ión-tenger között, Görögország délnyugati
részén , városállamai közül Spárta emelkedett ki
 Perzsia: a mai Irán területének 1935 előtti elnevezése
 Spárta: a dórok által a Kr. e. X. században Lakedaimón néven alapított görög városállam a
Peloponnészosz félszigeten, a Lakóniai-síkságon, az Eurótasz folyó völgyében
 Szalamisz sziget a szalamiszi öbölben, itt győzte le a Themisztoklész által vezetett görög flotta
a perzsa flottát Kr. e. 480-ban
 Thermopülai-szoros: Kr. e. 480-ban Xerxész perzsa király szárazföldi serege legyőzte a
Leonidász spártai király által vezetett görög sereget
 Alexandria: kikötőváros a Nílus delta nyugati részén, melyet Nagy Sándor alapított, jelentős
hellenisztikus város, korának kulturális és kereskedelmi központja volt, itt állt a pharoszi
világítótorony

Az ókori Róma fogalmai, évszámai, topográfiája

Fogalmak:

 amfiteátrum: sok nézőt befogadó, kör vagy ellipszis alaprajzú ókori római építmény, ahol
állatviadalokat, gladiátorküzdelmeket rendeztek. A leghíresebb amphiteátrum a 85 000 nézőt
befogadó Amphiteátrum Flavium (Colosseum) volt.
 apostol: Jézus 12 tanítványának elnevezése, akik az ő megbízásából Isten országának
evangéliumát hirdették, s a kereszténység első terjesztői voltak.
 barbár: az ókorban használatos görög szó a nem görögök jelölésére. Feltehetően a dadogó,
érthetetlenül beszélő kifejezésből ered, az így nevezett népeket kulturálisan alacsonyabb
 rendűnek, műveletlennek tartották. Így nevezeték a rómaiak a népvándorlás korában a
birodalomra támadó népeket is.
 consul: az ókori római köztársaság legfőbb tisztviselője. A két consult a népgyűlés választotta
egy évre, rendelkeztek a legfőbb katonai és végrehajtó hatalommal. Ők hívták össze és
vezették a szenátus üléseit, a népgyűlés üléseit, joguk volt a törvények előkészítésére,
feladatuk volt a határozatok végrehajtása. Kezdetben csak patríciusok, Kr. e. 367-től már
plebejusok is betölthették az egyik consuli tisztet.
 császár: egyes monarchiákban az uralkodó címe. A Római Birodalomban és a Bizánci
Birodalomban az állami főhatalmat gyakorló személy, aki a világi és a vallási élet egyszemélyi
irányítója. A középkori és az újkori Európában több fejedelemséget, királyságot egyesítő
birodalom ura. Japánban az uralkodó címe napjainkban is.
 dictator: teljhatalommal rendelkező, rendkívüli magistrátus az ókori Római Köztársaságban,
akit a szenátus határozata alapján az egyik consul nevezett ki maximum hat hónapra az állam
rendjét veszélyeztető belső vagy külső fenyegetés esetén.
 dominatus: a római császárkornak a principátust követő korszaka (III-V. század). Az elnevezés
a császárok által használt címből (dominus et deus: úr és isten) származik. Diocletianus
vezette be, jellemzője a korlátlan uralkodói hatalom, a császár istenként való tisztelete és a
szenátus háttérbe szorítása.
 egyház: intézményesült, szervezett és karizmatikus vallási közösség, amelyet ugyanazon
hittételek elfogadása jellemez. Az Újszövetség értelmezésében az egyház a keresztény hívők
teljes közössége.
 evangélium: Jézus életéről, haláláról, feltámadásáról szóló tanítások összessége, melyek a
Biblia újszövetségi részének első négy könyvében (Máté, Márk, Lukács, János evangéliumai)
találhatók.
 gladiátor: a néző szórakoztatására az életüket is kockára tevő bajvívók az ókori Rómában. A
hivatásos gladiátorokon kívül betanított rabszolgák, hadifoglyok, elítélt bűnözők küzdöttek
egymás és a vadállatok ellen életre-halálra a Forumon, majd az amphiteátrumon.
 keresztény: Jézus Krisztus követői, akik Istent öröktől fogva létezőnek, a világ teremtőjének
tekintik, szent könyvük a Biblia. Tagjaik kezdetben a zsidók közül kerültek ki, de pogányok is
csatlakoztak hozzájuk.
 megváltó: a keresztény teológia szerint kereszthalálával az emberekért áldozatot és
engesztelést nyújtó, és ezáltal a bűnös ember számára a megigazulást, illetve az örök
üdvösséget lehetővé tevő Jézus Krisztus, aki Isten fia.
 népvándorlás: lakóhelyüket gazdasági vagy politikai okból elhagyó népek nagyobb földrajzi
területet érintő, más népekkel összeütközéseket kiváltó elmozdulása, áttelepülése. A
történelem során a népvándorlás jellemző terülte Eurázsia volt. A népvándorlás szűkebb
értelemben a hunok vándorlásával a IV. századtól a Római Birodalom északi vidékein
meginduló, az V-VIII. században az eurázsiai sztyeppen bekövetkezett, kelet-nyugati irányú
népmozgások összefoglaló elnevezése, amelynek során főként germán népek települtek be a
Római Birodalom területére. A Kárpát-medencét a VI. századtól a longobárdok, gepidák és
avarok terjeszkedése érte el, majd 895-től a magyarok vándorlásának volt végállomása. A XIII.
századig kelet felől érkeztek még Európába a besenyők, a kunok és a tatárok.
 patrícius: a Kr.e. III. századig a politikai jogokkal kizárólagosan rendelkező nemzetségi
arisztokrácia tagjai az ókori Rómában. Ők töltötték be a vezető állami és papi tisztségeket,
közülük kerültek ki a szenátus tagjai. A Kr. e. V-III. száza között lezajlott polgárjogi küzdelmek
következtében köztük és a plebejusok között a jogi különbség megszűnt. A dominátus
korában a császár által adományozott cím lett. Így nevezték a középkori városok
leggazdagabb rétegének tagjait is.
 plebejus: a kiváltságokkal rendelkező patríciusokkal szemben álló köznép (plebs) tagja az
ókori Rómában. A Kr. e. V-III. század polgárjogi harcai során a plebejusok kivívták
egyenjogúságúkat. miután gazdagabb rétege összeolvadt a patríciusokkal (nobilitas –
 nemesség), a plebejus a városi és vidéki szegényeket jelentette, akiken föld-és
gabonaosztással próbáltak segíteni. Így nevezték a polgárjoggal nem rendelkező réteget a
középkori városokban is.
 principatus: a római császárkor első időszakának (I-III. század) elnevezése. A kifejezés a
császár által viselt princeps címből származik, amely a szenátus első emberét jelentette.
Rendszerét Augustus teremtette meg, aki mint az állam első polgára minden hatalmat a saját
kezében összpontosított, bár formálisan megtartotta a köztársasági intézményeket.
 provincia: Itálián kívüli római tartományok neve, melyeket egy-egy impériummal felruházott
helytartó vezetett. Az első két provincia az első pun-római háborúban meghódított Szicília,
illetve Szardínia és Korzika volt. Augustus korától megkülönböztették szenátusi és császári
provinciákat, az új hódítások mindig a császár alá tartoztak. Caracalla császár terjesztette ki a
provinciák szabad lakóira a római polgárjogot (212).
 püspök: az ókeresztény gyülekezetek felügyelője, a katolikus hagyomány szerint az apostolok
utóda. A katolikus egyházban a hierarchia egyik legfőbb rangja, a pápa nevezi ki, joga a papok
felszentelése és kinevezése. Az egyházmegye minden hívének hitbéli elöljárója, érseki
joghatóság alatt áll. A protestáns egyházakban a tisztség ismeretlen, kivéve a magyar
protestáns egyházakat, ahol történelmi okok miatt megmarad.
 rabszolga: személyes szabadságától megfosztott, munkára kényszerített, ura tulajdonát
képező személy. Általában a leigázott őslakók, hadifoglyok vagy eladósodott szabadok váltak
rabszolgává. Az emberiség történelme során a rabszolgatartás formái változtak.
 senatus: az ősi nemzetségek idősebb tagjainak gyülekezetéből kialakult legfőbb kormányzati
testülete az ókori Rómában. Tagjait a censor jelölte ki a már hivatalt viselt személyek közül,
létszáma az idők során többször változott. A szenátus ellenőrizte a magistratusokat,
irányította a kül- és pénzügyeket, minden kérdésben javaslattevő joggal rendelkezett, a
császárság időszakában befolyása fokozatosan csökkent.
 vallás:Istenbe, illetve természetfölött(inek tekintett) lény(ek)be vetett hit, illetve az ilyen
hittel kapcsolatos megnyilvánulások, tanítások, szertartások rendszere.
 zsinat: tanácskozó és törvényhozó jellegű ünnepélyes gyűlés a katolikus és protestáns
egyházakban.

Személyek:

 Antonius: római hadvezér, politikus, Caesar oldalában részt vett a pharszaloszi csatában,
majd Kr. e. 44-ben Caesar konzultársa lett. Kr. e. 43-ban Octavianusszal és Lepidusszal
megalapította a második triumvirátust, Kr. e. 42-ben Philippinél legyőzték Brutus és Cassius
hadait, megkapta ez után a római birodalom keleti felének kormányzását. Szerelme VII.
Kleopátra egyiptomi királynő. Kr. e. 31-ben a görögországi Actium melletti tengeri csatában
vereséget szenvedett, majd Egyiptomban öngyilkos lett.
 Attila: hun uralkodó, székhelye a Kárpát-medencében volt, hadisarc fizetésére kényszerítette
a Keletrómai Birodalmat, majd nyugat felé fordult, behatolt Galliában, de Aetius római
serege megállította Catalaunumnál (451). Halála után birodalma feloszlott.
 Augustus: az első római császár (Kr. e. 31-Kr. u. 14), Julius Caesar unokaöccse, örökbe
fogadott fia, eredeti neve Octavius. Caesar halála után Lepidusszal és Antoniusszal létrehozta
a II. triumvirátust. Kr. e. 42-ben Philippinél legyőzték Brutus és Cassius hadait, félreállították
Lepidust, megosztoztak a birodalmon, övé lett a birodalom nyugati fele, Kr. e. 31-ben
legyőzte Octavinus Antoniust, elfoglalta Antonius és Cleopátra öngyilkossága után
Egyiptomot. A köztársaság helyreállítására hivatkozva lényegében egyeduralmat valósított
meg. A principátus megteremtője.
 Caesar: római hadvezér, államférfi, író, a néppárt egyik vezetőjeként Kr. e. 60-ban létrehozta
az első triumvirátust Crassusszal és Pompeiusszal. Kr. e. 59-ben consul lett, majd Gallia
 helytartója. Hódított Britanniában. Kr. e. 49-ben átkelt a Rubico folyó és Róma ellen vonult,
Kr. e. 48-ban Pharszalosznál legyőzte Pompeiust, 10 évre, majd haláláig dictátorrá választatta
magát. Konzul, praetor, censor, néptribunus, pontifex maximus, imperator, pater patriae lett.
Katonáinak és a három- vagy többgyermekes családoknak földet osztott, 900 főre emelte a
szenátus létszámát, aranydénárt veretett, megreformálta a naptárt. Kr. e. 44. március 15-én
Brutus és Cassius vezetésével meggyilkolták.
 Constantinus: római császár, a milánói ediktumban (313) engedélyezte a keresztények
vallásgyakorlását, ő hívta össze és vezette az első egyetemes keresztény zsinatot Niceában
325-ben. Ezen a zsinaton állapodtak meg a kereszténység alapvető dogmáiban, Jézus
istenfiúságában, a húsvét időpontjában, és Arianus követőit itt nyilvánították eretnekké. A
vasárnapot ünnepnappá nyilvánították. Új fővárost építtetett, Constantinopolis, ide tette át
székhelyét.
 Cornelius Scipio: római hadvezér, Hannibál ellenfele, a szenátori rend tagja. Kr. e. 202-ben
Zámánál megverte Hannibál seregét, ekkor kaptak az Africanus jelzőt
 Diocletianus: római császár, a dominátus megteremtője, a III. századi gazdasági és politikai
válság felszámolója. Császársága alatt a szenátus hatalmát végképp megtörte és több
gazdasági, katonai és vallási reformot vezetett be, pl. az árak és a bérek maximálisa, stabil
aranydénár, fej- és földadó). A hadsereg létszámát megnövelte, zsoldját emelte. Létrehozta a
tetrarchátust. Uralkodása alatt zajlottak az utolsó nagy keresztényüldözések.
 Hadrianus: római császár, az Antonius-dinasztia tagja, Pannonia inferior helytartója olt,
Traianus halála után lett uralkodó, feladta elődje hódításainak egy részét, a megtartott
területek határát megerősítette, Britanniában is falat építtetett, leverte a Bar Kochba-féle
zsidó felkelést, a római Angyalvár Hadrianus síremléke.
 Hannibál: pun hadvezér, Hamilcar Barcas fia, Kr. e. 219-ben megtámadta Saguntumot, ami
miatt kitört a második pun-római háború. Hispániából indult, átkelt a Pireneusokon, majd az
Alpokon és északról támadt Rómára. Nagy győzelmeket ért el Kr. e. 218-ben a Ticinus folyó
mellett, Kr. e. 217-ben a Trasimenus-tónál, Kr. e. 216-ban Cannae mellett. Publius Cornelius
Scipio római katonái átkeltek Afrikába, megtámadták Karthágót, és Zámánál Kr. e. 202-ben
legyőzték Hannibál seregét. Hannibál elmenekült, majd öngyilkos lett.
 Livius: római történetíró, fő műve a Rerum Romanorum ab Urbe condita libri Kr e. 9-ig
foglalja össze Róma történetét.
 Marius: római hadvezér, néppárti politikus, Kr. e. 104-100 között ötször egymás után
válaszottták konzullá, a Jugurtha elleni numídiai, valamint a teutonok és a kimberek elleni
háborúban szerzett hírnevet. Besorozta hadseregébe a proletárokat, akik 16-20 éves
zsoldosként szolgáltak, majd veteránként leszerelve földet kaptak. Polgárháborút vívott
Sullával.
 Názáreti Jézus: a kereszténység alapítója, Isten egyszülött fia, aki életével, szenvedésével és
kereszthalálával megváltotta az emberiséget. Születése a keresztény időszámítás kezdete. Az
evangéliumok szerint Dávid király házából származott, nevelőapja József, az ács, édesanyja
Szűz Mária. Nyilvános tevékenységét harmincéves korában kezdte, tanításait Palesztina zsidó
közösségeiben fejtette ki és csodákkal támasztotta alá. A zsidó főpapok istenkáromlás
vádjával perbe fogták, és Pontius Pilatus római helytartó jóváhagyásával halálra ítélték.
Kereszthalála után harmadnapra feltámadt, és negyven napos földi tartózkodás után felment
a mennybe.
 Pál: apostol, a kereszténység terjesztője, farizeus nevelésben részesült, kezdetben üldözte a
keresztényeket, a keresztények üldözésére ment Damaszkuszba, de útközben látomás
hatására megtért, ettől kezdve maga hirdette a kereszténységet, missziós tevékenységet
folytatott, Rómában halt mártírhalált Nero uralkodása alatt.
 Plutarkhosz: görög filozófus, történetíró, Párhuzamos életrajzok című művében egy-egy
görög és római államférfi életét állítja egymás mellé.
  Pompeius: római hadvezér, politikus, Crassus konzultársa, az optimata párt tagja, Kr.e. 67-
ben megtisztította a Földközi-tengert a kalózoktól. Az elsőt triumvirátus tagja, Hispánia
helytartója, Kr. e. 48-ban Pharszalosznál legyőzte Caesar, Egyiptomba menekült, ahol a fáraó
lefejezte.
 Spartacus: trák származású gladiátor, a róla elnevezett római rabszolgafelkelés vezetője, Kr.
e. 73-ban megszökött a capuai gladiátor-iskolából, majd a hozzá csatlakozott rabszolgákkal a
Vezúvra vonult, legyőzte a rómaiakat, a Crassus által vezetett római sereg legyőzte, maga is
elesett.
 Sulla: optimata párti római politikus, római hadvezér, a római seregeket többször vezette
győzelemre, szembekerült a néppárti Mariusszal, elfoglalja Rómát, diktátorrá választatta
magát, nyilvános listákon tette közzé a szabadon meggyilkolható ellenfeleinek névsorát, így
több mint 7000 embert gyilkoltatott meg. Helyreállította a szenátus hatalmát, de
megnyirbálta a néptribunusok és a népgyűlés jogköreit.
 Tacitus: római történetíró, a principátus történetét elemezte Augustus halálától Domitianus
haláláig. A harag és részrehajlás (sine ira et studio) elvét hangoztatta.
 Tiberius Gracchus: néppárti római politikus, Kr. e. 133-ban néptribunusszá választották, a
Licinius-Sextius féle földtörvényt (Kr.e. 367) próbálta felújítani és módosítani. Megtiltotta az
500 iugerummnál nagyobb állami földbirtokok bérlését, és a földjüket vesztett parasztokank
30-30 iugerumnyi elidegeníthetetlen kisbirtokot juttatott volna. A következő évben is indult a
néptribunusi tisztségért, zavargások során megölték.
 Caius Gracchus: néppárti, római politikus, Tiberius Gracchus öccse, néptribunus, Africa
provinciában akart földet osztani a proletároknak. A lovagrendet a zsarolási ügyekért felelős
bíráskodással bízta meg, a proletároknak gabonát osztott, a szövetségeseknek római
polgárjogot akart adni. A haza ellenségének nyilvánították, híveit lemészárolták, a menekülő
Caius a rabszolgájával ölette meg magát.
 Traianus: az Antoninus-dinasztia tagja, uralkodása alatt érte le a Római Birodalom a
legnagyobb kiterjedését. Meghódította Daciát, Armeniát, Mesopotámiát. Megszilárdította a
principátus rendszerét, hódításainak emlékét őrzi a Traianus-oszlop.

Évszámok:

 Kr. e. 753: Róma alapítása

 Kr. e. 510: Rómából elűzik az utolsó etruszk királyt, Tarqinius Superbust, Róma arisztokratikus
köztársaság lesz
 Kr. e. 367: Licinius-Sextius féle földtörvény, maximálják az állami földekből bérbevehető
földek nagyságát 500 iugerumban maximálta
 Kr. e. 264-241: az első pun-római háború, Róma győzelmével végződik Szicília a rómaiaké lett
 Kr. e. 218-201: a második pun-római háború, Hannibál kezdeti sikerei után a punok vereséget
szenvednek Rómától
 Kr. e. 168: Róma püdnánál aratott győzelmével befejeződik a III. makedón háború
 Kr. e. 48: Julius Caesar Pharszalosznál legyőzi Pompeiust
 Kr. e. 31: a triumvirek uralomért folytatott harcában Marcus Antonius flottája vereséget
szenved Octavianustól az actiumi csatában
 313: a milánói ediktumban Constantinus császár engedélyezi a keresztény vallás szabad
gyakorlatát
 395: Theodosius császár felosztja fiai között a birodalmat, mely szétválik Keletrómai és
Nyugatrómai Birodalomra.
 476: a Nyugatrómai Birodalom bukása, Odoaker germán vezér megfosztja trónjától Romulus
Augustulust, ez az ókor vége, a középkor kezdete
Topográfia:

 Actium: Marcus Antonius római hadvezér és VII. Kleopátra egyiptomi királynő egyesített
hajóhada vereséget szenved Octavianus flottájától a Kr. e. 31-ben lezajlott tengeri
ütközetben.
 Aquincum: a II. században alapított római kori város és légióstábor a későbbi Óbuda
területén illetve környékén. Pannónia inferior központja volt 106-tól. A polgárvároshoz egy
katonai tábor, egy amphiteátrum, egy kormányzói palota és ipari negyedek tartoztak. A város
az V. század elején, a népvándorlás korában elpusztult.
 Cannae: Kr. e. 216-ban Hannibál pun hadvezér itt a Cannae melletti csatában bekerítette és
felmorzsolta a római hadsereget. Ez volt Róma történetének egyik legnagyobb katonai
veresége.
 Dacia: a trák eredetű dák népről elnevezett terület, amely a Kr. e. II. évezredben az Al-
Dunától a Dnyeszterig terjedt. 80-ban Decebál dák király egyesítette a dák törzseket és szilárd
ellenállást szervezett a római birodalommal szemben. Traianus elfoglalta Daciát, provinciává
szervezte, kiaknázták a gazdag arany- és sóbányákat. A népvándorlás során elfoglalták a
gótok, majd a hunok.
 Gallia: ókori római tartomány, területe Észak-Itáliára, a mai Franciaországra, Belgiumra,
Hollandiára, valamint Svájc egy részére terjedt ki. Lakói különféle kelta eredetű törzsek
voltak, földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, de jfelett volt kézműiparuk is. Kr. e. II.
században a rómaiak meghódították Gallia déli területeit. A gall háborúk eredményeként
Julius Caesar elfoglalta Gallia egész területét. A római birodalom egyik leggazdagabb gabona-
, olaj- és borszállítója volt.
 Hispania: a Pireneusi-félsziget, illetve az itt alakult római provinciák ókori neve. Területének
nagy részét ibérek lakták. Érckincsei már régóta vonzották az idegeneket. A Kr. e. VIII-VII.
században görög és föníciai gyarmatok jöttek létre, birtoklásáért Karthágó és Róma
versengett, Róma uralma alá került a második pun-római háború után.
 Karthágó: föníciai gyarmatváros, melyet Kr. e. 800 körül alapítottak, és a Pun Birodalom
fővárosa lett. Kr. e. 146-ban a rómaiak elfoglalták és lerombolták, területén jött létre Africa
provincia.
 Konstantinápoly: Nagy Kostantin által a Boszporusz partján alapított város, a Bizánci
Birodalom központja lett, a negyedik keresztes hadjárat idején a keresztesek elfoglalták és
kifosztották, majd az általuk létrehozott Latin Császárság székhelyévé tették. 1453-ban
elfoglalták az oszmán-törökök és Isztambul néven birodalmuk fővárosává tették. Egyben a
395-1453 között fennálló Keletrómai Birodalom elnevezése.
 Pannónia: római provincia a mai Dunántúl területén, neve egy illír nép, a pannonok nevéből
ered, Kr. e. 13 és 9 között hozták létre a rómaiak, és mintegy 400 évig uralmuk alatt állt.
 Róma: a legenda szerint Romulus és Remus alapította Kr. e. 753-ban. Már az etruszk királyok
korában Itália egyik legnagyobb települése volt. Kr. e. 510-ben a római köztársaság, majd a
római birodalom központja lett 476-ig. A császárság fénykorában Róma lakossága
meghaladta a kétmillió főt.
 Savaria A római korban itt keresztezte egymást öt közlekedési, illetve hadi út, közöttük a
nevezetes borostyánkőút. Ma Szombathely.
 Sopianae: római város Pannóniában, ma Pécs
 Záma: Kr. e. 202-ben itt győzte le Scipio Hannibált