A poliszrendszer válsága és a Makedón Birodalom

A görög – perzsa háborúk sikeres befejezése után Athénban gyors fejlődés következett be. A
fejlődés kiterjedt mind a kultúrára, mind a gazdaságra és így az emberek jólétére is. Ezt a korszakot
(Kr.e. 5. század közepe) nevezzük Athén fénykorának. Ennek az időszaknak vezető
politikusa Periklész, Kleiszthenész unokaöccse. A viszonylagos vagyoni egyensúly és a politikai
jogok egyenlősége tette lehetővé, hogy az athéni demokrácia egy-két nemzedék idejére
ténylegesen biztosítsa a polgárok egyenlőségét.

Hirdetés
A jogi egyenlőség létrejött a polgárok között, a vagyoni különbségek azonban nőni kezdtek. A
gazdasági egyensúlyt biztosító kisparaszti birtokok tönkrementek, egyre inkább a rabszolgaerőt
alkalmazó, szakosodó nagybirtokok, az ergasztériumok kerültek előtérbe. A földjüket vesztett
polgárok zsoldoskatonai szolgálattal próbáltak vagyonra szert tenni.Kr.e. 431-ben kirobbant a 404-
ig tartó peloponészoszi háború, amely egyértelműen jelezte a poliszrendszer válságát. Oka a
poliszok között kiéleződő ellentétek voltak. A déloszi szövetség tagjai ki akartak törni a
szövetségből, ami Athénnak természetesen nem tetszett, hiszen a szövetségesektől kapott adókból
virágoztatták fel a várost. Spárta követelte a szövetség felbontását, és mikor nemleges választ
kapott, hadat üzent Athénnak. A spártai hopliták Attikát támadták, az athéniak pedig
Peloponészoszt. Egyik fél sem tudta megtörni a másik ellenállását. Alkibiádész ötlete alapján Athén
kísérletet tett a gabonában gazdag Szicília meghódítására, de a terv nem sikerült, sőt további
konfliktusok adódtak belőle. Kr.e. 404-ben Alkibiádész árulása miatt vereséget szenvedtek
Spártától, és békére kényszerültek. A szerződésben leírtak szerint felbomlott a déloszi szövetség,
Athénnak le kellett szerelnie a flottáját és lerombolnia a városfalakat. Ezek után Athén már nem
tudott jelentős mértékben beleszólni a görög történelembe.Athénban (és más poliszokban is) a
demokrácia politikai intézményei elveszítették jelentőségüket. A démoszbeliek egyre inkább csak
napidíjból éltek, választójogukat nyíltan árulták.

Spártában egy Kr.e. 400-ban hozott törvény alapján mindenki eladhatta parcelláját, ezzel
megszűntek a vagyoni egyenlőségek, és a városállam elveszítette magabiztosságát.A válság
megoldását egy erős állam vállalhatta magára, aki egyben vállalkozhatott egy keleti hódításra is a
perzsákkal szemben. Ezt a feladatot Makedónia végezte el. A Balkán-félsziget északi részén élő a
görögökkel rokon makedónok már a Kr.e. 7. században erős államot hoztak létre, melynek
államformája királyság volt. A 4. században Makedónia uralkodója II. Philipposz (= Fülöp), aki
Thébában nevelkedett és elsajátította a phalanx harcstílust. A makedónok királyuk vezetésével
elfoglalták Thesszáliát és Thrákiát. Philipposz felismerte a görög poliszok egymás közötti
ellentéteit, és ezt kihasználva következő célpontjaként a görög poliszokat tűzte ki.A makedónokkal
kapcsolatban a görögöknél két nézet állt egymással szemben. Az egyik képviselője  Iszokratész volt.
Ő a makedónbarát elveket hirdette. Az egységes görög állam megteremtőjét Philipposzban látta,
és őt támogatta. Azt gondolta, hogy a makedónok segítségével visszavághatnak
Perzsiának.Démoszthenész volt a másik politikai csoport vezetője, ők visszautasították a görög
poliszok feletti makedón uralmat. A Kr.e. 4. század közepén a poliszok közötti ellentétek ismét
megnövekedtek és harc bontakozott ki. Ezt használta ki Fülöp és Kr.e. 338-ban Khairóneiánál
legyőzte a görög seregeket. Kr.e. 337-ben létrejött egy kényszerű szövetség, a korinthoszi
szövetség. Egy évvel később a makedón királyt meggyilkolták.

 
Nagy Sándor uralma
II. Philipposz utódja Nagy Sándor, aki III. Alexandrosz néven lesz Makedónia és a görögség királya.
Nevelője, a híres görög filozófus, Arisztotelész megismertette a görög kultúrával, ezen felül kitűnő
katonai képzést is kapott. Ezért nemcsak bátor és becsvágyó katona lett belőle, hanem egy
akkoriban meglehetősen jóképűnek számító, göndör fürtű férfi is, aki ráadásul mindent tudott, amit
tudni kellett.Trónra kerülése után könnyen úrrá tudott lenni az ilyenkor megszokott zavargásokon,
és Kr.e. 334-ben hozzálátott nagy tervének megvalósításához, a perzsák meghódításához. (Perzsia
uralkodója III. Dareiosz, de a birodalom már nem éli fénykorát.) Nagy Sándor hadsereget
szervezett, és átkelt a Hellészpontoszon.

Még ebben az évben sor került az első összecsapásra a Granikosz-folyónál, ami makedón
győzelmet eredményezett. 333-ban Isszosznál ütközik meg a perzsa főerőkkel, akiket maga III.
Dareiosz vezet. Alexandrosz itt szintén fényes győzelmet aratott. Innen útját Főnícia felé vette,
Türosz városát 7 álló hónapig ostromolta. Az itteni flotta segítségével tovább hajózott Egyiptom
felé, és a Nílus torkolatánál megalapította Alexandriát. Következő ,,úticélja’’ Mezopotámia volt.Kr.e.
331-ben csaptak össze utoljára a perzsák és makedónok Gaugamélánál. Nagy Sándor győzött, s
ezzel az egész Perzsa Birodalom ura lett. Hódításait India irányában folytatta, de ott az indusok,
számításaival ellentétben, nem hódoltak be olyan könnyen.

Hirdetés
További keletre nyomulása közben hadserege meggyengült, és vissza kellett fordulnia. Kr.e. 323-
ban, maláriában megbetegedett és meghalt. Rövid élete alatt hatalmas birodalmat hozott létre a
Dunától egészen az Indusig. Egyiptomban istenként tisztelték, a perzsák szerint a királyok királya
volt, akinek csapatai tanyáztak Athénban és Indiában.Alexandrosz halála után Perdikhász veszi át a
hatalmat, és részekre osztja fel a birodalmat, de hamar megölik. Körülbelül 310-305-re kialakul 3
nagy utódállam; Makedónia-Görögország; Szíria, Közép-Ázsia és Egyiptom, Izrael. Ezek az
államok hellenisztikus berendezkedésűek.

A hellenizmus
Nagy Sándort hódításai alatt művészek, tudósok kísérték, hogy megtanulják a többi nép
módszereit, és hazájukban hasznosítsák. Így a görög és a keleti műveltség ötvöződéséből létrejött
a hellenizmus. E két nép keveredéséből a következő századokban jelentős fejlődés bontakozott ki.
Elsősorban a görögök által lakott települések fejlődtek. Több százezer lakosú városok jöttek létre, s
lettek az ipar, a kereskedelem és a kultúra központjai. Két fajta várostípus létezett. Az egyik a
bennszülött-lakta falu, a másik az Alexandrosz által alapított város. Utóbbiak sakktábla-szerűen
épültek. Találhattunk bennük agórákat, közigazgatási intézményeket, csarnokokat, templomokat,
színházakat, cirkuszokat, postaállomásokat, múzeumokat, könyvtárakat és nem utolsó sorban
vízvezetékeket. Ilyen város volt például Alexandria.Alexandriát igazán naggyá I. Ptolemaios tette. Itt
építették meg, a Kr.e. 3. században, az ókori világ csodájának tartott pharoszi világítótornyot.
Ebben a városban állt a Muszeion is (innen ered a múzeum szó), ami tulajdonképpen
egy ,,művelődési ház’’ volt. Az intézményben dolgozó tudósok fizetést kaptak munkájukért. Itt
gyűjtötték össze a kortárs költők alkotásait, és pergamentekercseken megőrizték. Hasonló
kulturális központ volt még Pergamon, Petra, Rhodosz és Halikarnasszosz.

A görög tudományos gondolkodás megtermékenyítette a Kelet nagy múltú népei által

felhalmozott tudást. A hatalmas ismeretanyag miatt fokozatosan elkülönültek a tudományágak.
Kiemelkedő tudósok voltak ebben az időben: Eukleidész, Arkhimédesz, Arisztarkhosz,
Erathosztenész, Galenosz, ésPolübiosz.A filozófia terén is hatalmas változások következtek be.
Különböző irányzatok születtek. Az egyik a sztoikus bölcselet, a szenvedélymentességet hirdette,
jelszava: ,,Légy hű magadhoz!’’. Epikurosz irányzata szerint pedig, nem kell a politikával törődni,
csak az élet élvezetére kell figyelni. A harmadik filozófiai csoport tagjai az újplatónisták, őket a
kereszténység előfutárjainak is szokták nevezni. Ezeken kívül hódítanak a misztériumvallások, amik
az emberek számára biztonságot, a gondoktól való megválást, a túlvilági boldogságot ígérték.A
hellenisztikus időszakban a művészetben is csodálatos alkotások születtek. A szobrászatra az
érzelmesség volt jellemző, pl.: a pergamoni oltár, Laokon szoborcsoport, Haldokló gallus. Építészeti
emlékek közül pedig ki kell emelni a pharoszi világítótornyot, a rhodoszi kolosszust, és
a halikarnasszoszi mauzóleumot.
Fogalmak, személyek:
Ergasztérium: eleinte 10-15 rabszolgát foglalkoztató, szakosodott gazdaság, később ez 40-50 főre
növekedett

Déloszi szövetség: a perzsa háborúk után a görögség folytatni akarta a háborút, ezért Ariszteidész
javaslatára létrehozták a déloszi szövetséget, a szövetségesek hajókkal és pénzzel járultak hozzá a
háborúhoz, pénztárukat Délosz szigetén őrizték

Hopliták: nehézfegyverzetű gyalogos katona az ókori Görögországban

Demokrácia: a szó jelentése népuralom, olyan társadalmi rendszer és politikai gyakorlat, ahol a
közösséget érintő ügyekben a többségi szavazás dönt, a hatalomgyakorlás alapja a jog

Hirdetés
Agóra: az ókori görög poliszok főtere, piactere, a népgyűlések és az igazságszolgáltatás színhelye,
a politikai, vallási és társadalmi élet központja

Kleiszthenész: a Kr.e. 6-5. század fordulójának neves politikusa, új reformokat vezetett be,
amelynek köszönhetően a legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került, alkotmányának alapelve a
vérségi kapcsolatok helyett a területi beosztás

Periklész: a Kr.e. 5. század vezető politikusa, 15 éven át egymás után választották meg
stratégosznak, így lett az athéni állam tényleges vezetője, felvirágoztatta a várost és kiépítette az
Akropoliszt

Platón: Szókratész tanítványa, úgy vélekedett, hogy a fogalmak állandóak, csak a tapasztalati világ
változó

Arisztotelész: Kr.e. 4. századi filozófus, Platón tanítványa, szerinte az anyagi és formai világ is

valósan létező, azt hirdette, hogy a világot egy ,,mozdulatlan mozgató’’ tartja fenn

I. Ptolemaiosz: az Egyiptomban uralkodó Ptolemaiosz család tagja, ő alapította a Muszeiónt, ő

alkotta meg a geocentrikus világnézetet és térképet is szerkesztett

Kr.e. 492-448:  görög-perzsa háborúk, a perzsák tovább terjeszkedtek Thrákia felé, és a Kis-Ázsiai

görög poliszokat is megtámadták, Athén küldött honfitársainak segítséget, de a perzsák elfoglalták
őket, és Athén ellen vonult, az egyik legnagyobb ütközetre Marathónnál került sor, ahol a görögök
nyertek, ezután 10 éves szünet következett, később a Thermophülai-szorosnál, ahol túlerővel
győztek a perzsák, majd Szalamisz szigeténél ismét összecsaptak, ez az athéniak javára dőlt el

Hirdetés