1.

tétel
Az arisztokrácia és a démosz polgárjogi küzdelme Athénban

1.ARISZTOKRÁCIA ÉS DÉMOSZ
Az arisztokrácia fokozatosan vesztett gazdasági erejéből, míg az iparosok, kereskedők s a parasztok egy
része egyre gazdagodott, erősödött. A földművelések másik része továbbra is nehéz helyzetben volt, s teljes
tönkremenetele esetén az adósrabszolgaságba süllyedhetett.
Mindkét csoportnak, ha más okból is, ellenfele az arisztokrácia volt, s így a démosz módosabb elemei
élére álltak a vezető réteg háttérbe szorításáért folyó harcnak. A démosz politikai jogaiért indított küzdelem
tehát elsősorban a vagyonosabb rétegek között zajlott, s többféleképpen játszódott le az egyes poliszokban,
de a fő vonások azonosak voltak.
A királyság fokozatosan átadta helyét az arisztokratikus köztársaságnak, ahol minden politikai hatalmat
az arisztokrata tisztségviselők gyakoroltak. A legfontosabb hivatal az arkhóni méltóság volt.

2.DRAKÓN
Kr.e. 621-ben Drakón (magyarul:sárkány) csillapítani igyekezett a belső feszültséget, s írásba foglalata a
törvényeket. Ezzel gátat szabott a szokásjog önkényes értelmezésének. Igaz, ezek a rendkívül szigorú
rendelkezések – innen a „drákói szigor” kifejezés – továbbra is elsősorban az arisztokrácia érdekeit védték
rendkívüli eréllyel, de a törvényesség kialakítása fontos lépés volt a törvénykezésben szerepet még nem
kapó démosz számára.
Régebben azt feltételezték, hogy már Drakón a vagyon nagyságához kötötte a politikai jogokat. Ezt
azonban csak Arisztotelész említi egyik művében (Athéni állam). A kutatók azonban ma úgy vélik, hogy az
itt leírtak nem tükrözik a Drakón korabeli viszonyokat, így semmi bizonyíték nincs arra, hogy a törvényhozó
ilyen módon kedvezett volna a démosznak.
Míg korábban a csatákat a lovas, harci szekeres fegyvernem döntötte el (amely az arisztokráciára
jellemző), addig Kr.e. VI. századra a nehézgyalogos hoplita (jómódú parasztok, kézművesek) és a flotta
(kereskedők, evezős nincstelenek) váltak döntő fegyvernemekké.

3.SZOLÓN
A továbbra is fennálló belső ellentétek levezetése Szolón nevéhez fűződik. Valószínűleg a zűrzavaros
állapotok miatt bízták meg új törvények megalkotásával. Szolón teljesítette a szegénység legfontosabb
követeléseit: eltörölte az adósrabszolgaságot, és elengedte az adósságokat. Ez sok paraszt számára tette
lehetővé a föld megtartását, aminek katonai jelentősége is volt, hiszen Athénban csak szabad, és vagyonnal
bíró polgár katonáskodhatott.
A politikai jogokat kiterjesztette a legszegényebb polgárokra is, szót adva nekik a (ekklészia)
népgyűlésen és az esküdtbíróságokban (héliaia), így biztosítva ezen rétegek számára is némi beleszólást a
polisz életébe.
A lakosságot vagyoni helyzet alapján osztotta csoportokba, s ez határozta meg politikai jogaikat és ez
általuk betölthető hivatalokat. A besorolásnál a vagyon gyarapodására is ügyelt, s ezzel a démosz jómódú
rétegét előnyös helyzetbe hozta. Ezen rétegek szerepe nőtt a katonáskodás területén és a hivatali életben is.
Ezekkel az intézkedésekkel Szolón megteremtette a demokrácia (népuralom) alapját, vagyis azt a rendszert,
melyben az államhatalom (törvényhozás, kormányzás, bíráskodás) nem a fejedelem vagy egy kiváltságos
réteg, hanem a nép kezében van.

4.A TÜRANNISZ (Kr.e. 560-510)

Szolón visszavonulása után az arisztokraták úgy érezték, elvesztették korábbi kedvező helyzetüket, míg a
démosz vezetői tisztségeket még mindig az arisztokraták töltik be. A gazdasági fejlődés hatására az
arisztokrácia gazdasági súlya tovább csökkent, de politikai hatalma jelentős maradt. A démosz esetében a
fordítottja igaz. Ez a helyzet lehetőségeket adott arra, hogy egyes politikusok (többségük a vállalkozásokkal
is foglakozó arisztokrata családok közül került ki) felrúgva a törvényeket, egyeduralmat vezessenek be. Ezt
a rendszert zsarnokságnak (türannisz), vezetőjét zsarnoknak (türannosz) nevezték a görögök. Athén
türannosza Peiszisztratosz (Kr.e. 560-527) lett.
Peiszisztratosz elsősorban a szegényebb rétegekre támaszkodott. Hatalmának megszilárdítása érdekében
az ellenálló arisztokraták földjeit – akik vagy meghaltak, vagy külföldre menekültek- kiosztotta a
földnélküliek között, hogy támogatóinak számát növelje. A türannoszok nagy építtetők voltak, s
templomok, kikötők, vízvezetékek, városfalak hirdetik ma is tevékenységüket.
Periszisztratosz külpolitikájában is a kereskedelem és az ipar érdekeit vette figyelembe: előnyös
szerződéseket kötött más poliszokkal.
A türannoszok hatalmuk biztosítása érdekében a démoszt támogatták az arisztokráciával szemben. A
gazdaság fejlődése – melyet a türannoszok is elősegítettek- oly mértékben erősítette meg a démoszt, hogy
számára szükségtelen, sőt akadályozó tényezővé váltak a türannoszok.
Athénban Peiszisztratosz halála után fiainak, Hippiasznak és Hipparkhosznak már növekvő belső
elégedetlenséggel kellett számolniukHipparkhoszt egy felvonuláson meggyilkolták, de testvére sem tudta a
hatalmat sokáig megtartani. Mikor a belső bajokat külső nehézségek is tetézték, Kr.e. 510-ben elűzték
Athénből, Perzsiába menekült.

5.KLEISZTHENÉSZ REFORMJAI (Kr.e. 508)

A türannisz megszűnése után a démosz hangadói olyan intézményrendszer kialakítását szorgalmazták,
amely minden szabad athéni polgárnak esélyt adott arra, hogy a hatalomból részesedjen. Kleiszthenész
kezébe adták a változtatás jogát az athéniak.
Az új berendezkedés alapja a területi felosztás volt. Ez vált a korábbi származási, majd vagyoni alapon
történő besorolás helyett a politikai, katonai, közigazgatási rendszer alapjává. Nyilvánvalóan a demokrácia
irányába tett lépés volt, mivel megszüntette a szabad polgárok közötti különbségeket, s szétszakította a
vérségi kötelékeket, melyre az arisztokrácia befolyása épült.
Az új beosztás révén számos metoikosz (idegen), sőt volt rabszolga is polgárjoghoz jutott.
A legfőbb hatalom a népgyűlés kezébe került, amelynek munkájában minden athéni polgár részt vehetett.
Az ekklészia (népgyűlés) hozta a törvényeket, kezében volt a háború es a béke kérdése, és általában minden
fontos kérdésben a döntő szót e szervezet mondta ki.
Kleiszthenész meghagyta a fontos államhatalmi szervezetként korábban is létező bulét (tanács), de
összetételét és létszámát megváltoztatta. Mivel minden phülé sorshúzással 50-50 tagot küldött a buléba,
ennek létszáma 500 főre emelkedett (ötszázak tanácsa). Javaslatokat tehetett a népgyűlésnek, amelyeket már
előre megtárgyalt, kisebb jelentőségű kérdésekben döntéseket is hozhatott.
Jelentős lépés volt a hadsereg átszervezése, aminek alapja szintén a területi felosztás lett. A katonai
vezetők (sztatégoszok) az athéni állam tényleges vezetői voltak. Ezt a kiemelt szerepet mutatja az is, hogy ez
volt az egyetlen tisztség, melyre az egyéves hivatali idő lejárta után ugyanazt a személyt ismét meg lehetett
választani.
Kleiszthenész fontosnak tartotta, hogy eleve lehetetlenné tegye a zsarnokság újjáéledését. Ezt a
cserépszavazás (osztrakiszmosz) bevezetésével kívánta elérni. Ha valakit a polgárok veszélyesnek ítéltek,
tartottak attól, hogy zsarnokságra tör, cserépszavazást tartottak. A gyanúsítottak nevét cserépdarabokra írták,
s aki a legtöbb szavazatot kapta, azt 10 évre száműzték a városból, de vagyonát nem vették el.

6.A DEMOKRÁCIA KITELJESEDÉSE

A Kr.e. V.század közepe a demokrácia virágkora Athénban, s ennek vezető politikusa Kleiszthenész
unokaöccse, Periklész volt, aki a meggyilkolt reformer helyébe lépett. 15 éven át évről évre megválasztották
első sztratégosznak, s így az athéni állam tényleges vezetője volt.
 A jogok szélesebb biztosításának útja ekkor már nem az akadályok elhárítása volt, hiszen Periklész
korára kialakult az egyenlőség ebben a tekintetben, hanem az állami életben való gyakorlati részvétel
biztosítása. A kiesett jövedelem pótlására bevezették ezen rétegek számára a napdíjat.
Periklész az ötszázak tanácsában és az esküdtbíróságokon végzett munkáért, majd később a görög
politikai életben sajátos szerepet játszó színházi előadásokon való megjelenésért is napidíjat fizettetett az
athéni állammal.

7.ATHÉN PERIKLÉSZ KORÁBAN

A polgárok ugyan nem fizettek adót, de a metoikoszok és felszabadított rabszolgák igen. Komoly bevételt
jelentett Athén számára a szövetségesek hozzájárulása, amelyet a harcok elültével nemhogy beszüntettek
volna, hanem tovább emeltek, s így az adóvá vált.
Alapvetően Athén jóléte a gazdaság virágzásán nyugodott. A mezőgazdaság tovább fejlődött abba az
irányba, amelyre a gyarmatosításokat követően tért át, vagyis gabona helyett szőlőt, olajbogyót,
gyümölcsöket, zöldségféléket termesztettek. Az iparban is jelentős fejlődés volt tapasztalható: virágzott a
kerámia-, a fémipar, a hajóépítés, és a nagy építkezések az építészetet is külön iparággá tették.
Az iparban két fontos jelenség volt megfigyelhető: az egyes iparágak szakosodtak, vagyis külön
műhelyek készítették a fémiparban a kaszát, a dárdát, a pajzsot, a kést stb. Másrészt ugyan továbbra is
családi keretekben folyt a termelés, de már előfordultak 10-12 munkással dolgozó üzemek. Teret hódított a
rabszolgamunka alkalmazása a műhelyekben, de főleg a bányákban
A legjobban fejlődő ágazat a kereskedelem volt.
Athén lakosságának közel a fele a világkorban is a polgárjoggal rendelkezők és a családtagjaik közül
került ki. A jogi egyenlőség létrejött a polgárok között, a vagyoni különbségek azonban nőni kezdtek. Ez
elsősorban a rabszolgamunka előretörésének a következménye, de a szabadok is munkához jutottak, s a
rabszolgáknak lehetőségük volt arra, hogy megválthassák magukat. A különbségeket némiképp enyhítették
Periklész intézkedései: a vagyonosokra többletkiadásokat rótt, a szegényeket pedig napidíjakkal támogatta.
Ez a viszonylagos vagyoni egyensúly és a politikai jogok egyenlősége tette lehetővé, hogy az athéni
demokrácia egy-két nemzedék idejére ténylegesen biztosítsa az athéni polgárok egyenlőségét.
A megnövekedett állami jövedelmekből hatalmas építkezéseket valósítottak meg. A perzsa háborúk során
elpusztított Athént a korábbinál nagyobb és díszesebb épületekkel ékesítették fel.