A hivatalos gyakorlat

A spártai apának – ha gyermeke valami testi fogyatékossággal született (vagy „idétlen” volt,
idétlen=időtlen, azaz koraszülött), és nem akarták felnevelni – el kellett mennie a törzsének (phülé)
véneihez, és az ő döntésük szerint kellett eljárnia. Ha a vének úgy ítélték meg, hogy a gyermeket
nem kell felnevelniük, akkor a szülők kivitték a Taigetoszhoz, és letették az úgynevezett
Apothetaira [2] és – a görög gondolkodás szerint – nem megölték a gyermeket, hanem „adtak neki
egy esélyt”. Ugyanis ezt a helyet mindenki ismerte, így azok, akiknek nem volt gyermekük,
kijártak erre a helyre, és elvihették a kitett csecsemőt. Így a gyermekkitételnek ritkán volt halálos
áldozata.
A tévhit
Nem önkényes gyermekgyilkosságról volt szó, hanem hivatalos „megoldásról”. Ugyanis a
gyilkosság, mint más görög államokban is, természetesen Spártában is bűncselekmény volt,
büntetést vont maga után. A „kitétel” (a fent említett görög logika szerint) nem minősült
gyilkosságnak. Plutarkhosz feljegyzése alapján egy máig tartó helytelen elképzelés tartja magát,
miszerint: „Az újszülött csecsemővel az apja nem rendelkezett, hanem karjába vette és elvitte a
Leszkhé nevű helyre, ahol a törzsek vénei összegyülekeztek és megvizsgálták a kisdedet. Ha
idétlen nyomorék volt, bedobták a Taügetosz Apothetai nevű szakadékába, azzal a meggyőződéssel,
hogy nem előnyös sem a gyermeknek, sem az államnak, ha életben marad.” [2] Ez a félreértés
fordítási hibából adódik, valójában nincs szó "bedobásról a szakadékba", hanem kitételről egy
közismert, társadalmi funkcióval bíró helyre.
A gyermekkitétel az ókori görög világban
A Kr. e. 8. század táján bekövethezett túlnépesedés[3] okozta feszültségeket a görög poliszokban két szinten
kezelték. Társadalmi (makroszociális stratégiák), egyéni, illetve családi szinten (mikroszociális stratégiák). A
makroszociális stratégiák egyike volt például a "nagy görög gyarmatosítás", azaz a népességfelesleg
kihelyezése. Mikroszociális szinten az egykézés, a házasodási életkor kitolása, a megelőzés és magzatelhajtás,
valamint a gyerekkitétel jelentettek megoldást.
A gyerekkitétel kevésbé volt veszélyes az anyára nézve, mint a megzatelhajtás. Korántsem csak Spártában
gyakorolták ezt a szokást, sőt a spártaiak bizonyos szempontból még emberségesebbek is voltak más államok
lakóihoz képest, ebben a poliszban ugyanis csak az életképtelennek ítélt csecsemőket tették ki, és ehhez is a
phülé (törzs) véneinek engedélyére volt szükség. A többi poliszban azonban a szülők döntötték el, felnevelik-e
újszülöttüket, és ha úgy döntöttek, hogy nem, kitették a gyereket. Minden polisznak volt tehát egy apothetai
nevű helye.
A kitett gyermekek sorsa ritkán volt halál, ugyanis a gyermektelen párok, a rabszolgakereskedők vagy a
bordélytulajdonosok összeszedték és felnevelték őket. (A torzszülött gyermekeket azonban valóban megölték,
vízbe fojtották vagy megfojtották.) Leggyakrabban a lánygyermekektől szabadultak meg, ugyanis az ő
kiházasításuk nagy anyagi áldozat jelentett egy szegényebb család számára. A női munkát egyébként sem
becsülték sokra a görög világban, a fiúk felnevelése azonban új munkás kezeket eredményezett.
Arisztotelész a Kr. e. 4. században már fellépett a gyerekek kitétele ellen, ha annak pusztán a túlnépesedés az
oka.[4]
Ezzel vagy ezen!
A Taigetosz környékén talált régészeti leletek közel öt évig tartó vizsgálata után a kutatók arról számoltak be,
hogy ott csak 18-35 év közötti felnőttek maradványait azonosították - jelentett be Teodorosz Pitsziosz, az
athéni orvostudományi intézet antropológusa. Szerinte bár sok csont volt a területen, egyik sem származik
újszülöttektől.

Éppen ezért a születés utáni rituális kivégzés helyett valószínűleg inkább a környező falvakba vihették a
sérültnek vélt gyerekeket, hogy ott neveljék fel őket. A történetet az i.sz. első században Plutarkhosz vetette
papírra, aki ezzel a katonaállam kegyetlenségét és keménységét próbálta érzékeltetni.

Pitsziosz szerint a csontok az i.e. 6-5. századból, 46 embertől származnak, így akkor minden valószínűség
szerint foglyokat, árulókat vagy bűnözőket lökhettek le a sziklaoromról. A kutatók szerint lehetséges az is,
hogy ez a Spárta és Messzéna között vívott háborúk egyik fejezetére utal, amikor a spártaiak elfogták
Arisztomenészt és 50 harcosát, és talán őket lökhették le a szakadékba.
A gyerek mini felnőtt
Ha egy baba túlélte a szoptatós dajkánál töltött időt vagy a szülei elhanyagolását, akkor
megkezdődhetett a kisgyerekkora. Visszakerült a számára tökéletesen idegen
szüleihez, vagy kolostorba adták. A középkori emberek nem tettek különbséget olyan
mértékben gyermek és felnőtt között mint ahogy ma szokás. Amint a gyerek járni és
beszélni kezdett, a felnőttek maguk közé tartozónak tekintették őket, és felnőtt
ruhákat húztak rájuk. Ott szaladgáltak a kocsmákban, piacokon, nem volt téma, amit a
jelenlétükben ne beszéltek volna meg. Játékuk, szórakozásuk nagyjából hétéves
korukig megegyezett a felnőttekével. Ez azért is így működött, mert a felnőttek
pontosan ugyanazokat a játékokat játszották mint a gyerekek: fogócskáztak,
bújócskáztak, versenyeztek, karneváloztak, táncoltak.
Etikai alapfogalmak
• Erkölcs
• Morál
• Erény
• Helyes
• Jó
• Norma
• Kötelesség
• Szándék
• Lelkiismeret
• Ítélet
• Erkölcsi közösség
• Etikai kódex
ZSIDÓ-KERESZTÉNY ETIKA
1.1 És kihirdette Isten ezeket az igéket következőképpen: ² Én vagyok az Örökkévaló, a te Istened, aki kivezettelek
Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.
2.³ Ne legyenek neked idegen isteneid színem előtt. 4 Ne készíts magadnak faragott képet vagy bármely alakot arról,
ami az égben fönt, a földön alant és a vízben a föld alatt van. 5 Ne borulj le előttük és ne szolgáld őket, mert én
vagyok az Örökkévaló, a te Istened, a féltve őrködő Isten, aki megemlékszik az atyák bűnéről a fiakon harmadiziglen
és negyediziglen azokon, akik engem gyűlölnek. 6 És kegyelmet gyakorlok ezrediziglen azokon, akik engem szeretnek
és parancsolataimat megtartják.
3.7 Ne vedd az Örökkévalónak, a te Istenednek Nevét álságra, mert nem hagyja büntetlenül az Örökkévaló azt, aki
álságra veszi az ő Nevét.
4.8 Emlékezzél meg a szombat napjáról, hogy megszenteljed. 9 Hat napon át dolgozzál és végezd el minden
munkádat. 10 A hetedik nap azonban szombat az Örökkévalónak, a te Istenednek; ne végezz semmi munkát, sem te,
sem fiad, sem leányod, sem szolgád, sem szolgálónőd, sem barmod, sem az idegen, aki kapuidon belül van. 11 Mert
hat napon alkotta az Örökkévaló az eget és a földet, a tengert és mind ami benne van és megpihent a hetedik napon;
azért áldotta meg az Örökkévaló a szombat napját és megszentelte azt.
5.12 Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű légy a földön, melyet az Örökkévaló, a te Istened neked ad.
6.13 Ne gyilkolj.
7.Ne paráználkodj.
8.Ne lopj.
9.Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúságot.
10.14 Ne kívánd felebarátod házát. Ne kívánd felebarátod feleségét, szolgáját, szolgálónőjét, sem ökrét, sem
szamarát, semmit, ami felebarátodé!
Jekuthiél Szófér készítette kódexlap
Rembrandt, Mózes a
kőtáblákkal
2.(I.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából.
3.Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.
4.(II.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant
a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak.
5.Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőnszerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák
vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek.
6.De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják.
7.(III.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét
hiába felveszi.
8.(IV.) Megemlékezzél a szombatról, hogy megszenteljed azt.
9.Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat;
10.De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod,
[se] szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van;
11.Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig
megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt.
12.(V.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked.
13.(VI.) Ne ölj.
14.(VII.) Ne paráználkodjál. (Az eredetiben: Ne légy házasságtörő.)
15.(VIII.) Ne lopj.
16.(IX.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot.
17.(X.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se
szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé.
(A Károli-fordítás szerint)
Katolikus
1. Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
2. Isten nevét hiába ne vedd!
3. Az Úr napját szenteld meg!
4. Atyádat és anyádat tiszteld!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy!
9.. Felebarátod házastársát ne kívánd!
10. Mások tulajdonát ne kívánd!
Evangélikus
1. Én vagyok az Úr, a te Istened. Ne legyen más istened!
2. Ne vedd hiába Istened nevét!
3. Szenteld meg az ünnepnapot!
4. Tiszteld atyádat és anyádat!
5. Ne ölj!
6. Ne paráználkodj!
7. Ne lopj!
8. Ne tégy felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot!
9. Ne kívánd felebarátod házát!
10. Ne kívánd felebarátod házastársát vagy bármiféle
tulajdonát!
Mózes átveszi a kőtáblákat. Az egyik
dombormű Lorenzo Ghiberti Porta del
Paradisójáról (Firenze, Battistero, 1425-
1452)