A BIBLIA HÍRES

VADNÖVÉNYEI
 A Biblia névadó növénye: papírsás (Cyperus papyrus)

A "Biblia" név a görög biblion szó többes száma. A biblion szó jelentése: könyvtekercs.
A Biblia jelentése: Könyvek. A régi könyveket a biblus vagy papyrus cserje szárából
szeletelt hártyákra írták és innen eredt a szokás, hogy magát a könyvet Biblos-nak vagy
kicsinyítő szóalakban Biblion- nak nevezték.
A papyrus vagy papírsás a Nílus völgyében él (2 Móz 2,1.3.5), feltétlen megkívánja a
vizet, rövidebb szárazság, alacsony vízállás is elpusztítja (Jób 8,11; Ézs 19,6—7 és
58,5). A sás aratása nem lehetett veszélytelen munka, mert benne sakálok tanyáztak
(Ézs 35,7). Csináltak belőle csónakot is; ezek a Níluson közlekedtek.
 Jézus életéhez, halálához
kapcsolódó növények
Jézus Krisztus születésekor a napkeleti bölcsek "ajándékot adtak neki: aranyat,
tömjént és mirhát" (Mk 2,11). Már az Egyházatyák is szimbolikus jelentést láttak
ezekben az ajándékokban: Jézus királyságának, istenségének és szenvedésének
jelképeit. Lelki szempontból úgy is értelmezhetjük az ajándékokat, mint a szeretet
aranya, az ima tömjénje és a hit mirhája.
 Valódi v. arab tömjénfa (Boswellia sacra)

tömjén
(olibanum)

A Napkeleti Bölcsek három ajándékának egyike. Az egyik legősibb kultikus füstölőszer,

füstje jelképezi az Istenhez felszálló hálaimát. Az ókorban valamennyi templomban
égették, hogy kiűzze, távol tartsa a gonosz erőket és megtisztítsa a teret; az arannyal és
egyéb drágakövekkel egy rangban álló illatszer volt, ezért a hatalom jelképének is
számított. Palesztinába importálták, Sába királynője számított az egyik legnagyobb
szállítónak, emiatt vállalkozott veszélyes útjára Salamon királyhoz. A tömjénfüst
belélegzése ma is a lélekre és a közérzetre egyaránt felemelően és nyugtatólag hat.
 Valódi mirhafa (Commiphora mirrha)

mirrha
A mirhafa törpefa vagy cserje, mely Dél-Arábia és Észak-Afrika őshonos növénye.
A zsidók csak cserekereskedelem útján jutottak hozzá (Ez 27,17—21), valódi kincsnek
számított (Ézs 39,2). A fa dús gyantajáratú ágvégein izzadja ki apró cseppek
formájában a levegőn gyorsan megszilárduló ragadós balzsamot). A szent kenetnek is
egyik fontos alkotórésze volt (Kiv 30,23). Borral keverve bódító ital készült belőle, amely
a halálraítéltek számára a fájdalom és a félelem enyhítésére szolgált (Péld 31,6).
Jézust is megkínálták ilyen itallal keresztre feszítése előtt, de ő nem fogadta el (Mk
15,23).Illata és erős konzerváló ereje miatt holttestek bekenésére is szolgált. Nikodémus
"mintegy száz font mirha- és áloékeveréket hozott", s ezzel együtt göngyölték gyolcsba
Jézus holttestét (Jn 19,39).
 Nárdusz (Nardostachys jatamansi)

A jatamansi jelentése: a növény, melynek szára olyan, mint az összecsomósodott

hajfürt, azaz gyökerei olyanok, mint a himalájai aszkéták összetapadt hajkoronája.
A Himalája magas hegyeiben honos, 3000–5000 méteres magasságokban terem.
A növénynek lilás-sárga virágai vannak, és nagyon ritka. Illata kellemes.
A gyökértörzsének olaja drága, értékes. Ezt is használták Jézus testének
bebalzsamozásánál.
 Szír krisztustövis (Ziziphus spina-christi)

A hagyomány alapján feltételezhető, hogy a tövisek, melyekből Jézus koronáját

fonták a szír krisztustövis hajtásain voltak. A 4-8 méter magasságú fa ma is gyakran
megtalálható Palesztina forró síkságain és völgyeiben. Ágtövisei általában nem
haladják meg az 1-3 cm-t, de hosszuk még egy növényen belül is változó. A hosszú
tövisű változatok alkalmasak lehettek a töviskoszorú készítésére, a fájdalom okozásra
és Jézus megalázására.
Jézus Krisztus kihallgatása során Pilátus előtt királynak vallotta magát, és királyi
méltóságát, rejtett isteni dicsőségét a legnagyobb megaláztatásban is megőrizte. (Jn
18,36-37). Azt, hogy az ő országa nem ebből a világból való már igazolta
virágvasárnapi bevonulása, amikor szelíden, szamárháton érkezett Jeruzsálembe.
Fegyverek és hadsereg nélküli királyságát, uralmának gyengeségét a római katonák
nevetségessé próbálták tenni azzal is, hogy tövisből koronát fontak és fejére tették
(Mt 27,29).
Bibliai eseményekhez
kapcsolódó növények
 A valószínűsített „égő csipkebokor”:
Vérvörös szeder (Rubus sanguineus)

„És megjelent neki az Örökkévaló angyala tűzlángban a csipkebokor közepéből; és ő

látta; hogy íme a csipkebokor ég tűzben, de a csipkebokor nem emésztődik meg.”
(2Mózes 3:2.)
Moffat szerint bármelyik tüskés bokor lehetett az égő csipkebokor. Szerinte a
szöveg helyes értelmezése:„angyal jelent meg neki tűz lángjában lebegve
egy tüskebokor felett”
A zsidóság egyik legrégebbi jelképe, a menóra egy hétágú gyertyatartó, amely a
Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizálja.
( A menóra nem tévesztendő össze a hanukiahnak nevezett kilencágú gyertyatartóval)
Az „illatos nád”: arab citromcirok, tevefű
(Cymbopogon schoenanthus)

A görög kalamosz (nád) szót

Károli Gáspár kálmusnak
fordította, így a növényt a
hazánkban élő kálmosra (Acorus
calamus) értették, de az a faj
nem élt a Szentföldön
A bibliabéli „konkoly”:a konkolyperje (Lolium temulentum)
„Amíg az emberek aludtak, eljött az ellenség,
konkolyt vetett a búza közé és elment” – így szól
a bibliai példabeszéd. A következmény igen
veszedelmes volt. A sütés-főzés során ugyanis
nem bomlottak le a konkolyperje szemtermésében
lévő loliin nevű mérgező hatóanyagok, melyekből
ha csak 3-5 gramnyi került is a lisztbe, már fejfájás,
görcs, keringési zavar, súlyosabb esetben
fulladásos halál következhetett be.(E fű hazánkban
is előfordul szórványosan, szédítő vadóc a neve).

(A nálunk élő, szép virágú konkoly a Szentföldön

nem fordul elő, így a konkolyos példázatok a
konkolyperjére vonatkoznak.)

Konkoly (Agrostemma)
 Mi lehetett a manna?
„Man ha? Mi ez?”-kérdezték az izraeliták, mikor sivatagi vándorlásaik során az égből,
fehér daraszerű, ehető gömböcskék hullottak, melyek fogyasztása megmentette őket az
éhhaláltól. Vita tárgya volt e táplálék mibenléte. Egyesek szerint kékmoszatok lehettek,
mások szerint zuzmók, ill. cserjéken létrejött „izzadmányok”.

Izzadmány elmélet a legvalószínűbb! Pajzstetvek csípése nyomán a mannacserjén

sejtburjánzással édes ízű bőrszöveti izzadmány képződött, amely gyorsan megszilárdult
és fehér golyócskák formájában hullott a földre. Hajnalban szedték, mert gyorsan
bomlott.

Mannacserje (Tamarix mannifera)

Jellegzetes pusztai növény, levelei az arid viszonyokhoz jól idomultak
 Keserűfüvek

Törpekatáng
(Cichorium pumilum)
A Pészach, a „kovásztalan kenyér
ünnepe”
Akkor tartják, amikor mi a húsvétot.
Az izraeliták köszönetet mondanak a
tavaszi gabonatermésért, az árpáért.
Az ünnep alatt bárányt esznek, hozzá
kovásztalan kenyeret és keserű
növényeket (mint pl. a cikória,
keserűsaláta), emlékezve az
Keserűsaláta Egyiptomból való menekülésre.
(Reichardia tingitana)
 Ürömfajok
Kellemetlen keserű ízüket
emlegetve, a prófétai
keserűség jellemzésére is
szóba hozzák (Móz 29,18; Jer
23,15; Hós 10,4).
Hasonlítható e növényekhez a
házasságtörés is (Péld 5,4).
A Jelenések könyvében pedig
Sivatagi üröm (Artemisia herba-alba)
arról olvashatunk, hogy a
vizek megkeserednek, mert
azokat ellepi az üröm (Jel 8,10
—11).

Júdeai üröm (Artemisia judaica)

 Vadtök (Citrullus colocynthis)

„Kiméne azért egy a mezőre, hogy paréjt szedjen. És holmi vad indákra találván, tele
szedé az ő ruháját azokról sártökkel, és mikor hazament, belevagdalta a fazékba
főzeléknek; de nem tudta, hogy mi az? Mikor azután feladták a férfiaknak,
hogy egyenek, és ők enni kezdének a főzelékből, felkiáltának és mondának: Halál van
a fazékban, Isten embere! És nem bírták megenni” (Királyok II. könyve 4,39—40)
A vadtök keserű gyümölcse erős hashajtószert tartalmaz, amelyből túl nagy adagnak
halálos a hatása. A prófétákat az éhség hajtotta, azért szedtek vadtököt. A vadtökből
bőven akad a Negev-sivatagban és a Sínai-félszigeten. Ehető magvaiból a beduinok
ínséges időkben kenyeret készítettek. A vadtök hasonlít rokonára, a görögdinnyére.
.
 Szíriai „izsóp”, szíriai szurokfű
(Origanum syriacum)

A bibliai izsóp nem azonos a nálunk élő, valódi izsóppal, hanem

egy oregáno (szurokfű)faj.
A zsidók e növény ágaival hintették meg az ajtófélfát (2 Móz
12,22), tisztító vízzel kapcsolatban is használták (4 Móz 19,6),
sőt bélpoklosság ellen is (3 Móz 14,4...).(Leprásokat „izsópos”
vízben fürdették.)
 Beléndek (Hyoscyamus aureus)

A beléndek levelein ragadós mirigyszőrök vannak, és a hyoscyamin nevű mérgező

alkaloidot tartalmazza. Ennek révén a beléndek a bibliai országok egyik olyan növénye
volt, amely határesetnek számított a gyógyír és a kábítószer, az orvoslás és varázslás
között. Kleopátra ópium, beléndek és egyéb hallucinogén növények borba keverésével
készített afrodiziákumot. A Mózes könyveiben felsorolt parancsolatok megtiltották az
izraelitáknak az orgiákkal egybekötött áldozásokat. Márk evangéliuma tartalmaz egy
utalást arra, hogy a beléndeket kábítószerként használták.
 Szerencsegyökér (Mandragora autumnalis)

A Teremtés könyve szerint Jákob két felesége, Lea és Ráchel, állandóan versengtek
Jákob kegyeiért. Lea több fiat szült Jákobnak, Ráchel azonban meddõ volt. Lea egyik
fia, Ruben a mezõn mandragóra-bogyókat talált(Ter.30,14-16), amit az anyjának adott.
Ráchel kért Leától a mandragóra-bogyókból és ellenszolgáltatásul megengedte,
hogy Jákob Leával háljon, aki azonnal fiat fogant. Isten végül meghallgatta Ráchelt
és ,,megnyitá az õ méhét”; és õ is szült fiat Jákobnak. A Bibliában történik elõször
említés egy növényrõl, amit késõbb a ,,szerelemalmájának” neveztek és amit ma is
nagyra értékelnek feltételezett nemi vágyat gerjesztõ hatása miatt.
 Máriatövis (Silybium marianum)

A máriatövis az összes tüskésnövény közül a leggyakrabban látható Izraelben. Az utak

szélén nő. Magvai a silymarin nevű hatóanyagot tartalmazzák, amelyet akut és krónikus
májmegbetegedések, májelzsírosodási hajlam, sárgaság és akut hepatitis
(májgyulladás) esetén alkalmazzák ma is. A silymarin támogatja a máj méregtelenítési
működését, és segít regenerálódásában. A máriatövis magvai ezen kívül éteres olajat és
keserűanyagokat is tartalmaznak, amelyek az epe működését serkentik.
A máriatövis-kúra folyamán természetesen nem szabad alkoholt fogyasztani!
 Fák,
amelyekből épületeiket,
szerszámaikat készítették
 Libanoni cédrus (Cedrus libani)

A Biblia egyik leggyakrabban említett növénye,

mert a fönségest, a hatalmast jelenti: az eljövendő
Messiás szimbóluma. A Biblia 75 helyen említi a
cédrust. Fája kemény, mellékterméke a
cédrusolaj. A rablógazdálkodás következtében a
kipusztulás fenyegeti .

A leírások szerint I. Szethosz fáraó cédrusfát vágat a Libanon-hegységben az

Amon-szentély építésére, akárcsak Salamon (1 Kir 5,6—10 stb.).
A bibliai szerzők, akárcsak Csontváry, valami különleges szépséget, erőt és
kecsességet éreztek a fában (Zak 11,1—2; Zsolt 29,5 és 104,16)
 Jeruzsálemi fenyő (Pinus halepensis)

Szilárdsága jó, ezért építkezéseknél használták. Salamon a templomépítéshez a fenyőt

Hirámtól szerezte (1 Kir 5,8—10), de az egyszerűbb házak mennyezete is ebből készült
(Én 1,17). Honos faj Palesztinában (Ez 44,14), de ültették is (Ez 41,19); egyébként
pedig az eszterág nevű madár kedvelt fészkelő fája (Zsolt 104,17).
... Jézus keresztfáját bizonyára ebből a sudár, szálegyenes törzsű fából, az aleppói
fenyőből készítették, amelyikből akkoriban, Jézus korában óriási erdőségek voltak a
Szentföldön.
 Ciprus, goferfa (Cupressus sempervirens)

Az egykor nagy tömegben élő európai ciprus ma már csak Kilikia dombvidékén és
Libanon ezer méter feletti oldalain található vadon. A júdeai hegyek bennszülött,
szárazságtűrő örökzöldjének erős, tartós, aromás illatú törzse kiváló szerszám- épület-
és bútorfa volt már a bibliai időkben is. Mint örökzöld fa, kezdetben az örök életet és a
bölcsességet jelképezte, majd a halál jelképe lett. Ezért jellegzetes ma már minden
mediterrán temetőben. A Biblia leírása szerint Noé bárkája egy goferfából (ciprusból)
készült nagy méretű hajó volt, melyet Noé Isten parancsára épített, hogy megmentse
családját és a föld állatvilágát az özönvíztől.
Föníciai boróka, hangafa (Juniperus phoenicea)

A „legmediterránabb” borókák közé tartozik: az aleppóifenyőhöz hasonlóan végig

kíséri a mediterrán partokat D-Európától Kis-Ázsiáig, É-Afrikáig. Tömött bokor
vagy kisebb fa, néha egészen a földhöz simuló. A napos meleg helyeket kedveli,
a szárazságot egész jól bírja. 
„Mert olyanná lesz, mint a hangafa a pusztában, és nem látja, hogy jó következik,
hanem szárazságban lakik a sivatagban, a sovány és lakhatatlan földön.”
(Jeremiás próféta könyve 17. rész, 9. vers) 
Dániel könyvében olvasható a „magános hangafa” története, melyet a
föníciai borókával azonosítottak.
 Akáciák
„(sittimfák)”
(Acacia spp.)
Magyar bibliafordításban
tévesen: akácok.
(Az akác észak-amerikai faj,
nem élhetett a Szentföldön!)
Finom faanyagából készültek a szent
sátor és az áldozati-illatosító oltár,
tartozékai (2 Móz 25., 26., 27., 30., 35.,
36., 37. és 38. fejezet).
A kőtáblák ládáját is akáciából faragták (5
Móz 10,3),
sőt hárfa is készült belőle (Mik 6,5).
 Tölgyek (Quercus spp.)

Táborhegyi tölgy ( Q. ithaburensis)

Palesztin tölgy (Quercus coccifera)

A Bibliában elsősorban a táborhegyi tölgyről esik említés. A tölgy kérgéből

kivont cserzőanyagot akkoriban a birkabőrök cserzésére használták, magas
tannin-tartalmuk miatt, de alkalmazható volt gyógyításra is: a cserzőanyagok
képesek kicsapatni a fehérjéket, így vérzést csillapítanak, gyulladást
lohasztanak.
A tölgyek a „szent fák” közé tartoztak, a büszkeség és az erő szimbólumai
voltak.
 A Szentföld terebintfái (terpentinfái)

Atlanti pisztácia Balzsampisztácia

Mézgafa (masztixfa)
A terpentinfákat különös tisztelet övezte Palesztinában. Ilyenek voltak a
nevezetes sikeni (1 Móz 36,41), az ofrai (Bir 6,11) és jábesi (1 Krón10,12)
példányok. Az utóbbi helyen több lehetett belőle, mert egy völgy is a
terpentinfáról kapta nevét (1 Sám 17,2).
A terpentinfa a bálványimádással kapcsolódik össze, alatta állították fel a
zsidók a bálványoltárokat (Ez 6,13).
A mézgafából nyerték a masztix-gyantát, amely még ma is értékes.
Keleti ámbrafa (Liquidambar orientalis)

E fa mézgája adja a közel-keleti sztórax-gyantát. Füstölőszer volt, de a

drogként is hasznosították (2 Móz 30,34). Kisméretű fa vagy bokor,
virágai nagyon szép narancsszínűek, virágzása csodálatos látványt
nyújt. Kisázsiában és Szíriában, valamint Galileában honos . Számon
tartották a gyógyászati célon túl parfümként is.
 Babérfa (Laurus nobilis)

A babérkoszorú a költők, atléták győzelmi jelvénye volt.

A babér a Földközi-tenger térségének egyik tipikus örökzöld növénye. Valahányszor
szóba kerülnek az észak-izraeli Karmel-hegység szépségei, mindenki megemlíti a
babérfákat. Levelei illatozó éteres olajban gazdagok, és fűszerként használatosak.
Az olajat gyógyászati célokra is használják. Olaja serkentően hat az álmodásra, és
szárnyakat ad a fantáziánknak. Jóslásnál is ezt alkalmazták. A babér a jövendőmondás
növénye. Élesíti az elmét és az érzékelést. Keverékeit a delphoi jósdában is használták
füstölésre. Pythia látnoknő babér segítségével esett transzállapotba, és úgy jósolt.
Bogyói az olajbogyóhoz hasonlatosak. Pestis ellen is hatásos növény volt.
 Szentjánoskenyérfa (Ceratonia siliqua)

„Az egyiptomi
füge”.
Szirupos leve:
a kaftánméz.

Csak az Újszövetség tesz róla említést (Lk 15,16 és Mt

3,1—6), de nem bizonyítható, hogy Keresztelő János
ezzel táplálkozott volna a pusztában. A tékozló fiú
történetében az édes termésfalat (=héj) állatokkal
etették (erre tudott volna a fiú fanyalodni ...?)
A kimagozott hüvelytermés megszárítva súlymérték
gyanánt szolgált, a kerationból szóból ered a Súlyegység:
nemesfémekre, drágakövekre elfogadott súlyegység, a 1 mag = 1karát
karát.
 Mirtusz (Myrtus communis)

A Földközi tenger vidékéről származik, de már az ókorban többfelé

termesztették. Nagy, örökzöld, dúsan elágazó, sűrű lombú, fa vagy cserje.
Virága, termése, de levelei is sok (0,1–0,5%) illóolajat tartalmaznak.
Már az ókorban ismert gyógynövény volt; a Biblia is ekként említi.
Ismert gyomorerősítő, az emésztést segítő, valamint vérzéscsillapító, az
ereket összehúzó hatása.
Izraelben a mirtuszág Isten békéjét sugározza.
A görögöknél a vértelen győzelem jelképe.
Mirtuszolajat tartalmazó hajtásai illatanyagok, füstölőszerek.
Vörös szantálfa, padukfa (Pterocarpus santalinus)

Fája kemény, magas illóanyag

tartalmú.Finom illatát a zsidó királyok
(Zsolt 45,9), közrangú emberek
(Péld 7,17 és Én4,14) egyaránt
kedvelték. A faforgácsból gőzöléssel
állították elő a vörös festéket, amit
bőráruk színezésére használtak.
 Fekete mustár (Brassica nigra)

A Genezáreti tó környékén elterjedt fekete mustárt a bibliai idők lakói földjeiken is

termesztelték értékes magjáért, amelyből gyógyhatású mustármagolajat préseltek.
Ez az egyéves, gyorsan nagy bokorrá terebélyesedő, tövétől dúsan elágazó lágyszárú
növény ugyanis a Szentföld kedvező körülményei között 3-4 méteres magasságával
kiemelkedik. Szőrös, hosszú nyelű, durván és szabálytalanul fogas, nagy tojásdad-
elliptikus levelei vannak. A dús lombozat hűs árnyékot teremt a rekkenő hőségben a
madaraknak, amelyek sűrűn látogatják nemcsak fészekrakás céljából, de főként
gyorsan megérő magvaiért. Három evangélista említi Jézusnak a mustármagról szóló
példabeszédét (Mt 13,31—32; 17,20; Mk4,31—32 Lk 13,19; 17,6): „minden magnál kisebb,
de mikor kikel és fává fejlődik, ágai között madarak is fészkelnek”.
 Borzas szuhar (Cistus incanus)

Terméke a ladángyanta. A növény mirigyszőrös levelein cseppek formájában

keletkezik, majd megmerevedik. A levelekről kecskeszőrrel vagy gereblyével
szedték le.
A mézgából aranysárga olajat készítettek, ami bélhurut, vérhas gyógyszere
volt. A ladángyanta ma illatszer.
 Arabmézgafa (Acacia senegal)

I. e. 2. évezred óta ismerték az egyiptomiak, akik festékek és papiruszok kötőanyagául

használták. A legjobb minőségű gumiarábikum  két  arabmézgafa (Acacia senegal, A.
seyal) szagtalan, nyálkás, gumiszerű váladéka. Kézzel gyűjtik össze a kiválasztódott és
a napon megszilárdult, kb. 5 centiméteres átmérőjű gumigömböket. A gumiarábikum
kémiailag a pektinekkel rokon anyag, száraztömegének 95%-a poliszaharid.
Afrika őslakói kunyhóik tetejét teszik víztaszítóvá gumiarábikum-bevonattal,
gyógyszerként alkalmazzák, de főznek is vele.
 Mézgás csűdfű (Astragalus gummifer)

Finom illatú mézgájából balzsamot,

kenetet készítettek (2 Kir 20,13; Én 4,14;
5,1.3; 8,2.4; Ézs 39,2)
Egyiptomban is használták (1 Móz
34,11), a gileádi karavánok áruja volt
(1 Móz 37,25).
Tragakantmézga
 Jerikóirózsa , feltámadásvirág
(Anastatica hierochuntica)

Apró, egynyári, keresztesvirágú gyom. Egy tőből a földön szétterülő szárakat

növeszt, levele apró, lapát alakú. Kis, pirosas virágai vannak, táskagyümölcse
hasas, kétmagvú. Száraz időben, mikor magjai megérnek, ágai összehajlanak
s a szél az egész növénygombolyagot elgörgetheti a sivatagban. Ha azonban
eső éri a növényt, ágai a nedvszívás következtében kiegyenesednek, a
termések pedig felnyílnak és az eső a magvakat a földbe mossa.
Ágait 20-50 perc alatt nyitja ki.
A sivatagi népeknél ma is a halál utáni életet szimbolizálja.
 Szodomai alma (Calotropis procera)

Csak a bibliai hagyományok emlitik ezt a mérgező trópusi cserjét,

amelynek szép nagy, gömbölyű, érett, almazöld termése kissé
megnyomva szétnyilik, és belőle csillogó selyemszálas, de
mérgező magvak százai repülnek a levegőbe. A legenda szerint a
Holt tenger helyén egykor virágzó gyümölcsösök elátkozott
hírnökei ők, amelyek Szodoma sorsára emlékeztetve, a bűn
következményeire hívják fel figyelmünket: a szép külső gyakran
mérget rejt magában.
 VÉGE

Készítette: Dr. Juhász Miklós

drjm@tvnetwork.hu