Gyógyfüvek a házunk táján

70. FEHÉRMÁLYVA, avagy ORVOSI ZILIZ

Heveny megfázásra a hársfatea mellé...
Althaea officinalis - fehérmályva, orvosi ziliz
Régebben zilizgyökérként volt közismert, még régebben ejbisteának, ájbisteának nevezték, ma
inkább fehérmályvaként ismerjük...
Tipikus kiskerti évelő gyógynövény, néhány tő elláthat egy családot !
Termesztésből származó szelektált növények magját könnyen beszerezhetjük magboltból,
termelőtől...
Althaeae radix: az ősszel vagy tavasszal gyűjtött 2-3 éves gyökerei adják a drogot. A vékonyka
és az elfásodni kezdő gyökerek kidobandók. Az öregebb gyökerekben vajsav képződik, ez
büdössé válhat, ne gyűjtsük !
A friss gyökereket hámozni kell, majd metszőollóval aprítani, minél kisebbre. Termesztők asztali
félkarú késsel vagdalják centis-félcentis kockákra... Célszerű ezeket csontszárazra szárítani és
száraz helyen tárolni, mert párás levegőn hajlamos a penészesedésre !
Igen jelentős mennyiségű, 10-20 % nyálkát, poliszacharidokat tartalmaz !
Althaeae folium: a levéldrogot nyáron gyűjtjük, lehetőleg még a növény elmagzása előtt.
Csak feleannyi nyálkát tartalmaz mint a gyökér, de ez is olyan jelentős mennyiség, hogy
gyakorlatilag a gyökérhez hasonlóan alkalmazható.
Valaha számos ziliz készítmény és drogforma volt forgalomban, pl. a ziliz gyökérpor, a ziliz
herba, ziliz virág, ziliz mag, ziliz szörp, ziliz cukor, stb.
A ziliz gyökérport egykor pl. hintőpornak használták, de volt ipari alkalmazásmódja is...
Drogjai nyálkatartalma védő bevonattal segíti, védi, biztosítja a beteg, gyulladt részek
gyógyulását ! Nyálkahártya bevonó, ingereket, irritációkat távol tartó, lágyító /emolliens/,
hurutoldó, köptető és köhögéscsillapító hatásai igazoltak ! A gyökér-kivonat még
gyulladáscsökkentő, fájdalomenyhítő hatású, immunstimuláns, ösztönzi a fagocitózist, valamint
aktív a Pseudomonas aeruginosa, a Staphylococcus aureus és a Proteus vulgaris patogén
kórokozók ellen !
Enyhe vízhajtó és enyhe székletlazító hatású.
Terhesség alatt és szoptatás idején szigorúan tilos használni !
Teát valaha főzéssel vagy forrázással készítettek minden részéből és Varró Aladár Béla
gyógyszerész 1942-ben még így ír:
,,Gyökeréből készül főzet vagy forrázat, de néha csak egyszerű áztatással készül."
Ma is vannak hívei a főzetnek /főleg természetgyógyászok/, mondván, hogy a hőtől kiváló
keményítő is szükséges a gyógyhatáshoz...
Ugyanis főzés, forrázás hatására jelentős mennyiségű keményítő kerül a teába és ettől - lehűlve -
kocsonyás állagúvá válik, vagyis csak azonnal, még melegen lehet elfogyasztani - fintorgás
nélkül - a teát...
A korszerű alkalmazásmód a hidegvizes áztatás: 2 teáskanál gyökérdrog 100 ml /1 dl/ hideg
vízbe, melyet 6-12 óra állás után szűrünk. Így nem lesz kocsonyás a tea és megvan minden
gyógyhatása is !
Ha gyorsabban van szükségünk a teára, akkor kávédarálóval porítsuk a gyökeret vagy
levéldrogot, így már egy-két óra múlva leszűrhető a tea, melyet hidegen igyunk, vagy csak éppen
langyosítsuk fel.
Hideg víz helyett 40-50 fokos vízzel is felönthetjük a drogot, és ha gyakran megkevergetjük,
akkor szintén már néhány óra múlva iható teánk lesz !
A tea adagja napi 2-3 csésze, nem több, nem kevesebb !
Ismétlem: ezt terhességnél szigorúan tilos alkalmazni !
A ziliztea gyógyhatásai, alkalmazása
- Felső légúti heveny gyulladások kitűnő szere, legyenek azok vírusos vagy bakteriális fertőzéstől
származók !
Hörgő-és légcsőhurut, rekedtség, száraz köhögés, makacs köhögés, gége-,garat-, torok-és
mandulagyulladás kitűnő helyi öblögető és lenyelős, teázós háziszere !
Hangszálgyulladás, krákogás, erős rekedtség, hangszál erőltetéstől származó bajok, szóval
szinte minden ,,nyak” nyavalyára érdemes megpróbálni...
Egykor mellhártyagyulladásnál , tüdőgyulladásnál és asztmánál is alkalmazták kiegészítő házi
kezelésre, Maria Treben pedig még tüdőtágulásra is ajánlja rokonát, a papsajt mályvát...
- A szájüreg nyálkahártyájának gyulladásainál, foghús, íny duzzanatoknál valamint aftáknál jól
beváló öblögetőszer.
- Bevonószer, enyhítőszer a gyomor és bélrendszer gyulladásainál ! Gastritis, enteritis, gyomor-
és bélfekély, vastagbélhurut, gyomorhurut, savtúltengés, krónikus székrekedés, sőt colitis
ulcerosa kizárólag kiegészítő kezelésére alkalmas háziszer...
- Székszorulás ellen ki lehet használni székletlazító hatását, főleg más, erősebb hashajtó
növényekkel keverve.
- Hasmenés és vérhas okozta erős irritációt a bevonó hatása jól mérsékel önmagában
alkalmazva is, bár nincs semmi szorító, hasmenés ellenes hatása...
- Végbélsérv, végbél előesés kezelésére Kínában a közeli rokon Malva verticillata gyökerét
használják.
- Főzete egykor ismert szer volt hólyaghurut, fájdalmas vizelés, késztető gyakori vizelési inger,
vesehomok, vesekő elhajtására, többnyire kombináció részeként. Krónikus nefritisz és az
urogenitális rendszer infekciói esetében főleg a kínai Malva verticillata magvait, gyökerét
ajánlják...
/Nálunk is megterem, kertemben mindent elgyomosított.../
- Talán előzővel függ össze, hogy az Életerőben egy természetgyógyász prosztata daganat
/inkább túltengés akart az lenni szerintem !/ kiegészítő kezelésére ajánlotta: 2-3 evőkanál
gyökérdrogot egy termoszban felöntünk fél liter forrásban lévő vízzel, a termoszt lezárjuk, 12 órát
állni hagyjuk. Napi 3-szor fél pohárnyit iszunk 20-40 perccel étkezés előtt...
/Virága főzetét tamponálva egykor méhgyulladásra használták, jobb híján.../
- Gyökérpora vagy levelei vízbe áztatva kitűnő érlelő, lágyító borogatószer kelések, furunkulusok,
sőt karbunkulus esetén
is !
A kemény, fájdalmas, nehezen gyógyuló daganatot, duzzanatot szépen lágyítja és érleli.
Nehezen gyógyuló fekélyes seb, felfekvés, sőt üszkösödés kezelésére is ajánlja az amerikai dr.
Michael Tierra, a mályvafélék gyökerét....
- Külsőleg gyökere pora vagy levelei régi fájdalomenyhítők, gyulladásenyhítők !
Oláh Andor dr. néprajzi gyűjtésében ez olvasható:
,,Ezt hagyta a családjára orvosságnak: fájásra /derék, láb és egyéb fájdalmak/ meleg vízben
áztatott mályvalevél.”
A gyakorlatban még főleg fájó visszerekre, trombotikus
fekélyekre, vénagyulladásra használják mint fájdalom-és gyulladásenyhítő külsőleges szert...
- Igen figyelemre méltó Maria Treben ajánlása csonttörések utáni, az újult megterheléstől
származó dagadás, duzzanat, krónikus gyulladás helyi kezelésére pakolások, lemosások,
borogatások, fürdők formájában, a papsajtmályva segítségével !
Az előzőekből következik, hogy ezt a gyógyhatást minden bizonnyal tudja, sőt talán jobban tudja
a zilizgyökér, zilizlevél is...
- ,,A virág főzete jó szemborogató és szemgyulladás oszlató szer.”/Varró,1942/
,,Borban főzve és olajjal vegyítve kitűnő szemvíz, különösen csipás szemnél /a
kötőhártyagyulladás tipikus tünete!/, ha vele borogatják.”/Zelenák, 1908./
És valóban, egykor többféle mályvát is ,,Simeon füvének” neveztek...
De ugyan ki tudja ma már, mit is takar ez az elnevezés ?
Azért nevezték ennek, mert szem hályogtörőnek, látást erősítőnek hitték a szemre helyezett
mályvagyökeret. Ugyanis a bibliai Simeon volt az, aki a történet szerint még megláthatta a
születő Krisztust... Vagyis így lett Simeon füve az a gyógynövény, amit szemre jónak gondoltak...
- És az egykori ipari felhasználás. Már egészen régen a gipszöntők a gipszbe keverték a
gyökérport, 1-2 %-os mennyiségben, amitől a gipsz kötése lelassult. Nagyobb öntvényeknél
/ablakdíszek, oszlopfők/ erre sokszor szükség volt, hogy egyben kössön meg a nagyobb darab...
Jó 100 éve pedig már leírja Vondrasek a ,,márványcement” receptjét: ha gipszporhoz 2-8 %
zilizgyökér port adunk, valamint 40 % vizet, akkor a kapott öntvényünk fúrható, vágható és
fűrészelhető anyag lesz... vagyis megérkeztünk a mai gipsz-kartonok őséhez....
És a mottó: Örülj !!! Mosolyogj !!! Hát élsz !
Szerző: Kovács Péter Zoltán gyógyszertári asszisztens Szécsény

ECETFA - Egykor hasznos volt ez az őszi-téli dísznövény...

Ecetfa, valódi ecetfa, amerikai ecetfa, festőfa, varga szömörce, torzsás szömörce, ecet
szömörce, szőrös szömörce...
Ez mind a Rhus typhina /syn. Rhus hirta/ , azaz az ecetfa egykori magyar neve.
Ilyenkor ősz végén és télen látszik meg igazán, hogy milyen sok helyen ültetik dísznek a pompás,
borvörös ágvégi termés-csomóiról most könnyen felismerhető ecetfát...
Nálunk nagyobb bokorrá vagy kisebb fává nő, de elvileg elérheti akár az 5 méteres magasságot
is...
Kétlaki növény és már bugában megjelenő termős virágzata is a jóval vörösebb árnyalatával
különböztethető meg a porzós virágú növényétől.
Szaporítani a termős példányok sarjairól érdemes, vagy kertészetben megvenni valamelyik
fajtáját, hogy ősszel a világító pirossá váló leveleivel, ősz végétől pedig a vörös, végálló
termésbugáival díszítsen egészen tavaszig...
Növényünk Észak-Amerikából került Európába a 16. században, ám egészen a 18. század
végéig csak botanikus kertekben fordult elő.
A spanyolok kezdték el termeszteni mint bőrcserző növényt, aztán a 20. században elterjedt mint
dísznövény egész Európában.
Napjainkban mindenütt kivadult, én pl. valahol Mezőkövesd térségében láttam út mellett,
hatalmas mennyiségben...
Nem tévesztendő össze a hasonló levelű, rendkívül agresszíven terjedő bálványfával, melynek
nincsenek őszi-téli vörös, ágvégi terméscsomói !
Az ecetfa gyökerével és termésével valaha vöröset festettek. Sokkal nagyobb gazdasági haszna
volt a leveleinek, melyek száraz állapotban akár 20-30 % /!/ cserzőanyagot, tannint tartalmaznak,
innen a növény egykori ,,varga szömörce" neve.
Barra István szerint ,,levele...igen dús csersavval, ennélfogva ezt a spanyolok bőrcserzésre
használták, t.i. a fiatal leveleket megszárasztják, összetörik mint nálunk a cserfa kérgét, és a
kordoványt /kecske-vagy juhbőr/ ezzel cserzik." /Növénytan, Pest, 1841./
A növény levelei enyhébben, a termések pedig erősen szőrözöttek, melyek érintése arra
érzékenyeknél allergizálhat. Magam néhány termését el szoktam kóstolgatni a kellemesen
savanykás íze miatt, de ezt másnak nem ajánlom !
Étkezési célokra, de csupán fűszerként, az ecetfa termését használták, használják, főleg a közel-
keleti országokban, ottani, szintén ehető termésű rokonai /Rhus glabra. R. copallina, R.
coronaria/ terméséhez hasonlóan.
Nálunk csupán az ecetfa érett ágvégi terméscsomóit alkalmazták a házi ételecet erősebbé
tételére és színezésére, innét az ecetfa, valódi ecetfa elnevezés !
A levágott őszi-téli vörös bugát beletették az ecetbe, legalább
egy éjszakára vagy akár több napra benne hagyták, vásznon szűrték és az eltelt időtől függően
rózsaszínű-vörös lett az ecet, a kioldódó tannin pedig még fanyarabbá, még ,,erősebbé” tette azt,
ahogy Barra István írja 1841-ben:
,,Ha a gyümölcsbugája az eczetbe tétetik, azt igen erőssé tészi.”
A hagyomány szerint legjobb ízű akkor volt a buga, mikor már a levelek vörössé váltak és már
félig-meddig kezdtek beérni a végálló csomókban a magok.
De egész ősszel, a lombhullás után is felhasználták a borvörös terméscsomót.
De miért is kellett az ecetet ,,erősíteni” ? Hát azért, mert eleink még a cukor nélküli világban éltek.
Ecetet házilag, cukor nélkül, nagyon alacsony cukortartalmú gyümölcsökből készítettek /pl. ribizli,
alma/. Ez az ecet pedig a ma cukorral készülő házi ecetek 5 %-os ecetsav tartalmához képest
jóval gyengébb lehetett... /Cukor csak a messziről hozott, így nagyon drága nádcukor volt, és a
szintén drága méz.../
Külföldön porított termésével hal-és húsételeket fűszereztek
A termések hideg áztatással , majd alapos szűréssel /vászon/ nyert levével saláta önteteket,
mártásokat és joghurtot ízesítettek. Ezen folyadéknak citrom nélkül is limonádészerű íze volt,
melynek frissítő hatást tulajdonítottak.
Ezek nálunk sosem voltak ismertek és manapság, mikor igen sok az allergiás, már nem is
tanácsos ilyen alkalmi étkezési célokra sem használni az ecetfát !
Ugyanis az egész nemzetség más, Európában nem honos fajai rossz hírűek irritáló, allergizáló,
sőt mérgező hatásukról !
Az ecetfa vörös termésbugáinak gyógycélú alkalmazásáról csupán annyit lehet elmondani, mint
minden magas tannin-tartalmú drogról, hogy a jól megszűrt vizes kivonata hasfogó hatása
garantálható...de csupán a jó ég tudja, hogy nem fog-e ez átmenni egy erős szorulásba...
Mindezek miatt ha békét akarunk, akkor csak tisztes távolról csodáljuk ezt a pompás
dísznövényt, egykori gyógy-, ipari és fűszernövényt...
A Rhus nemzetség tagjai közül egyedül a Rhus aromatica-nak van komoly gyógyhatása. Ezen faj
ágainak aromás kérge az egyik leghatékonyabb növényi szer ágybavizelés, inkontinencia
kezelésére. Viszont sajnos nálunk nem él meg ez a melegigényesebb növény. Több alkalommal
neveltem magvaiból ember magasságú bokrot, de virágzó ágvégei Szécsényben minden télen
elfagytak, sosem sikerült magot fognom róla...
És a mottó: Örülj !!! Mosolyogj !!! Hát élsz !
Kovács Péter Zoltán Szécsény

Gyógyfüvek a házunk táján

69. BIRS - Minden része patikaszer volt, de ma is hat !
A ,,nulladik magyar gyógyszerkönyvnek" nevezhető Magyar Patika /Kováts Mihály, Pest, 1835/
még számos receptúráját közli a birsből előállított szereknek, melyeket orvosok a betegnek
felírhattak...Volt pl. birs lekvár, birs fűtej, birs nyalat és birs bélöblítő...
Ugyan ezek ma már patikában nem kaphatók, de Dános Béla tanár úr a Farmakobotanikájában
ma is kellő megbecsüléssel emlegeti főleg a birsmag nem lebecsülhető gyógyhatásait...
A birsalma - melynek van körte alakú formája is - elterjedése ma már nehezen követhető.
Feltevések szerint a Kaukázus az őshazája, régi magyar neve /aranyalma/ az ókori görögökre
utal, másik régi magyar neve /krétai alma/ pedig talán arra, hogy hozzánk, vagy legalábbis
Európa belsejébe onnét kerülhetett...
Valaha minden részét alkalmazták, de igazán hatékony csupán a magja, valamint a
gyümölcshúsa.
A BIRSMAG ELŐKÉSZÍTÉSE
A birsmagot alkalmazhatjuk frissen vagy szárítva egyaránt. Egészben használjuk, de meg lehet
törni. Fõleg a mag héja vízoldékony nyákos anyagot /poliszacharidokat/ tartalmaz, mely külsõleg
és helyileg az egyik leghatékonyabb növényi nyálka: hűsítõ, lágyító, gyulladásellenes, bevonó és
nyugtató /irritációt mérséklõ/ hatású !
Ha kis területet kell kezelni, akkor elég néhány szem birsmagot /egy pálinkás pohárba téve
csupán egy/!/ evõkanálnyi jó meleg, de nem forró vízzel leönteni. minimum 2-3 óra állás után, de
inkább több, /közben megkeverhetjük/ a víz ujjainkkal jól érezhetõen nyálkássá válik, minél
nyálkásabb, annál hatékonyabb. Hosszabb idõ után akár kocsonyás tömeggé is összeállhat, de a
tisztaság miatt naponta újat kell készíteni !
Nagyobb terület kezelése esetén egy csésze meleg vízhez 2 evõkanál birsmagot kell tennünk,
továbbiak mint elõzőnél...
A száritott magból könnyebben kijön a nyálka, a nyers magból lassabban, és csakis meleg vizzel,
kissé megtörve...
A BIRSMAG KIVONAT ALKALMAZÁSA, GYÓGYHATÁSAI
Elõzõek szerint készült birsmag-nyákot csakis külsõleg és helyileg alkalmazzuk.
- Alkalmazásának legõsibb és ma is elsõ számú területe a fõleg a szoptatás idején fellépõ emlõ
bajok: ,,súlyos emlõgyulladás vagy a mellbimbó fájdalmas kipállása, repedezettsége esetén”
alkalmazható, lemosások, borogatások formájában. /Dános Béla tanár úr/ Mindig is
elsõsorban erre ajánlották füveskönyvek, népi gyógyítók...
- Másodsorban minden egyéb fájdalmas bõr repedés esetén szintén használható, mint lágyító,
hûsítõ, gyulladást enyhítõ háziszer.
A leggyakoribb az ajak /szájszél/ fájdalmas repedései, erre is nyugodtan tehetõ, kenegethetõ. De
minden egyéb bõr kirepedésre /,,kifújta a szél”/ hatékony háziszer, de nem egyszer alkalmazva,
hanem folyamatosan...
Nem értendõ ide a sarok kirepedése, mert arra zsíros kenõcs
kell, hogy tartósan felpuhítsa a vastag, kiszáradt szaru-réteget !
- Szájüreg gyulladás, torokgyulladás, garatgyulladás, száraz köhögés esetén kitûnõ bevonószer,
ingercsökkentõ és hűsítõ a birsmag-nyákos vízzel való gargarizálás, szájöblítés...
- Egyéb alkalmazásai: népi szemfájás, szemgyulladás ellenes szer, népi aranyeres csomókat
oszlató és felszínes sebeket gyógyító szer, de alkalmazták fagyásra, sõt égésre is !
Az égésre való alkalmazásnál /természetesen csak enyhe égések, kisebb-nagyobb bõrpír
kezelése jöhet szóba !/ másképpen készítették el:
a birsmagot vízzel addig fõzték, még kocsonyás állagú nem lett, és ezzel kenegették. Erre azért
volt szükség, mert bár a fõzéssel a nyálka jó része keményítõvé vált, de hát a fájdalom miatt az
idõ sürgetett, nem volt idõ a mag ázására várni. Egyébként nagyon hatékony égést kezelõ
szernek ismerték...
- Kozmetikai alkalmazások. Ismert volt arcpakolásként való használata, de sokkal érdekesebb a
birsmag-nyák alkalmazása petyhüdt mellbõr, megereszkedett mell bõrének a feszesítõ
kezelésére, mikor hosszabb ideig a mell bõrén hagyták a jó kocsonyássá áztatott birsmag-nyákot
és csak később mosták le.
Megjegyzem, erre a célra a nyers tojásfehérjét is használták, de azt a rászáradás után röviddel le
kell mosni ! Szintén megjegyzem, hogy egykor a középkorú nõk ,,mell feszesítésére” nagy
divatban voltak a fõleg tömjéngyantát /Olibanum/ tartalmazó ,,kebelkenõcsök” is...
A BIRS GYÜMÖLCSÉNEK A GYÓGYHATÁSAI
- A nyers birsalma és a birskompót mind hasfogó, mind hashajtó hatású, amint már Melius is
leírta jó 500 éve...
Ennek az az oka, hogy egyaránt tartalmaz laxáns pektint és hasfogó cserzőanyagokat. Ha pl.
megisszuk magában a birskompót levét /és ki ne szerette volna ezt, főleg gyerek-korában/, akkor
annak hasfogó hatása lesz, mivel belefőtt a birsből a hasfogó cserzőanyag. A laxáns pektin
viszont
a birskompót almájában maradt, tehát aki azt eszi a leve nélkül, annak enyhe perisztaltika
fokozást okozhat...
Nem véletlen, hogy egykor az aszalt birsalma szeleteket tették el, mint hasfogó teának való
háziszert...
- Fanyar íze miatt a középkorban mint nedveket kiszárító szert ismerték a birsalmát, és ezen
hatása miatt nagymértékű fogyasztását anafrodiziákumnak, vagyis vágycsökkentő szernek hitték,
mely főleg férfiakra ,,veszélyes”...
/Magyar László András adatai után, 1994./
- Rendkívül érdekes a birs izületekre kifejtett gyógyhatása, melyet magam is megtapasztaltam !
Dr. Hertzka, a Hildegard-gyógyászat neves szakértője írja a következőket:
A birs ,,természetesen gyógyítja a ,,reumát” /ami Hildegardnál inkább arthritist és arthrosist
jelent/.
A kezelést időben el kell kezdeni, vagyis ha abba a korba lépünk, mikor az ilyen panaszok
először jelentkeznek. Ebbe az esetben egyetlen, ám fölöttébb fontos teendőnk: egy ŐSZI
BIRSALMA KÚRA !”
Sok-sok éve egyetlen alkalommal, egy véletlen szerencsével jutottam el Szenthelyi-Molnár István
pap-természetgyógyász felemelő előadására.
Többek között arről beszélt, hogy a birs kúraszerű fogyasztása ősszel, egy éppen ősszel
halmozódó betegség, a kezdődő izületi panaszok elmulasztására alkalmas ! Nem súlyos
betegség gyógyítására, hanem főleg a túlzásba vitt sok munkától származó, még kezdődő izületi
fájdalmak,
enyhébb gyulladások elmulasztására egy jó lehetőség. Akkoriban még híre-hamva sem volt
nálunk a Hildegard gyógyászatnak, de talán onnét vehette át...
A kúra kivitele: a birsalma érése idején együnk meg minden este egy negyed, vagy legalább egy
nyolcad rész birsalmát, nyersen, vékony szeletekre felvágva !
A kúra három hétig tart, nem kevesebb ideig ! Nem okoz szorulást, nem baj, ha közben kicsit
megbarnul a birsalma. Sajnos kicentrifugálni nem nagyon lehet, mert csak eltömi a gépet... A birs
kompót és a birs sajt nem alkalmas erre a kúrára !
Magam életem során két alkalommal próbáltam és valóban működött !
A második hét végétől kezdett hatni, kifejezetten erőltetéstől származó mozgásrendszeri
fájdalmakat szüntetett meg, teljesen...
Szenthelyi-Molnár Istvánnak /1905-1991/ egyébként kitűnő humorral megírt könyvei is vannak, a
síremlékén pedig mindössze két szó áll:
,,Isten szolgája”...
És a mottó: Örülj !!! Mosolyogj !!! Hát élsz !
Szerző: Kovács Péter Zoltán gyógyszertári asszisztens Szécsény

Gyógyfüvek a házunk táján

68. ALMA - Kéznél van a háziszer...
Konkrét dolgokat fogok az alma gyógyhatásairól írni, mert
nem szeretném ,,az alma mindenre jó" frázisát pufogtatni,
használható alkalmazásmódok nélkül...
Gyógyhatású a frissen hámozott vagy szárított almahéj, az
almapép /azaz a frissen reszelt alma/, a frissen centrifugázott
almalé /nem leszűrve, nem leülepítve, hanem felrázva, úgy
ahogy a gépből kijön, napi 2-3 dl/, valamint a friss alma-kompót.
Elképesztõen sok ,,egészséges” tartalmi anyagából csak néhányat emelek ki: jelentõs a C
vitamin tartalma és nem kevés benne az A vitamin, mindkettõ a héjában és közvetlenül a héja
alatt halmozódik.
Növényi rost és pektintartalma kiemelkedõ, polifenoljai száma 30 feletti, melyek egymás hatását
erõsítik, antioxidáns tartalma kiemelkedõ....
Fontos ! A hagyományos almafajták akár többször annyi hatóanyagot tartalmazhatnak, mint az új
nemesítések, ezért gyógycélokra elõnyösebb régi almafajtát választani ! A frissen centrifugált
teljes gyümölcslé a leghatékonyabb, az ülepített már kevesebb hatóanyagot tartalmaz, a
tartósított, cukrozott gyümölcslevek pedig gyógycélokra alig alkalmasak...
Almával kiegészítõ kezelést végezhetünk az alábbi betegségeknél:
1. Súlyos, hasmenéssel járó fertõzõ betegségek esetén, melyet fõleg Salmonella, Shigella és
Proteus baktériumok okoznak, régi, jól bevált kiegészítõ háziszer a reszelt alma kúra, hiszen
ezeket a bacikat az almapép in vitro szépen pusztítja... /Orvosi kezelés, fõleg gyereknél,
nélkülözhetetlen !!!/
2. Puffadással, böfögéssel, szelekkel járó, azaz erjedéses emésztési bántalmaknál szintén régi
háziszer az almapép kúra, hiszen számos, erjedést okozó patogén gomba ellen is hatékonyak
polifenoljai...
3. Szorulás ellen manapság napi 2 alma elfogyasztását javasolják. Én azonban még nem láttam
ettõl javulást... A jól bevált népi recept úgy szól, hogy este meg kell fõzni 4 db kisebb almát /pár
szem fahéjjal/ kompótnak, és este ennyit megenni. Így már nem lesz az almának semmi szorító
hatása, hanem a pektin és a rostok reggelre elvégzik az enyhe bélműködést serkentõ hatást...
4. Bélbetegségek, fõleg a bél nyálkahártyájának elváltozásaiból kiinduló bélbetegségek
megelõzésére, kiegészítő kezelésére, sõt ! Vastagbélrákra való hajlam /pl. családi halmozódás
miatt/ esetén megelõzésre, kiegészítõ kezelésre kiválóan alkalmas az almahéj tea, az almalé
vagy reszelt alma kúra, idõnként ismételve ...
Ugyanis igazolták, hogy fõleg az almahéj kivonat pektinjei és polifenoljai ,,befoltozzák” a lyukas
bélnyálkahártyát, vagyis a
bélnyálkahártya hámhiányos mikro-területeit.
Ezen hatóanyagok ugyanis képesek a károsodott bélnyálkahártyát regenerálni, gyógyítani úgy,
hogy összehúzzák, közelítik egymáshoz a bélnyálkahártya sejtjeit, ezáltal megnövelve a
nyálkahártya szűrõ és védõ funcióját... De még nincs vége !
Az alma pektinjei védõréteget képeznek az egész bélrendszer nyálkahártyáján, részt vesznek a
rákkeltõ anyagok, valamint mérgezõ anyagok megkötésében, antioxidánsai pedig, melyek fõleg a
héjban találhatók, in vitro körülmények között gátolják a vastagbélrák és a májrák sejtjeinek
szaporodását...
/In vitro az Petri-csészét jelent, vagyis nem egyenlõ a rákgyó-gyítással !/
5. Koleszterincsökkentõ hatás. Fõleg a héjában halmozódó antioxidánsai, /melyek nagy
mennyiségben a régi almafajtákban vannak!/, akadályozzák a koleszterin lerakódást /LDL-
koleszterinszint csökkentés/...
6. Az almahéj tea /almahéj 15 perces fõzete/ régi jó altató, idegnyugtató, legyengülés és
elhájasodás elleni háziszer, de néprajzi adatok szerint köhögés és hõemelkedés, sõt láz ellen is
alkalmazták...
Igen kellemes tea, édesítés nélkül is !
Édesanyám egykori kedvenc, bevált, elalvást segítõ háziszere.
Egyesek szerint azért jó alvás-szer, mert nyugtató hatása mellett biztosítja az éjszakai egyenletes
vércukorszintet is....
7. Mindenfajta fejfájás, krónikus fejfájás háziszere: reggel éhgyomorra együnk meg egy darab
meghámozott és enyhén megsózott almát, egy héten keresztül...
8. Vesebetegségeknél az almalé kúra segíti a vese regenerációját úgy, hogy minimálisra
csökkenti a nátrium-klorid felszívódást és ezáltal tehermentesíti a vesét...
9. Tüdõbetegségek. Dr. Weninger Antal egy könyvében beszámol kollégája érdekes
megfigyelésérõl. Egy súlyos tüdõfolyamatban szenvedõ fiatalember /hilusmegbetegedése volt,
valószínûleg gyulladásos/ 4 hetes, kizárólagos almapép diéta mellett tökéletesen felgyógyult....
Nehéz eldönteni, hogy a gyümölcsböjt, vagy az alma hatott... Mindenesetre találtam olyan régi
orvosló könyvet, ahol az almát pleuritis /mellhártya-
gyulladás/ kezelésére javasolták, jobb híján...
10. Begyulladt szemre népi borogatószer a friss almapép,
ép ésszel ilyenkor viszont szemorvoshoz megyünk...
Bokor Katalin természetgyógyász beszámol egy esetről, ahol idült szemfájás /nem
szemgyulladás, hanem állandó homokérzés a szemben munkahelyi ártalmas festék oldószer
gőzöktől/ szembe csepegtetett almalé, rövid kúraként való alkalmazásától teljesen elmúlt....
11. Végül egy érdekes lehetőség, egy újvilági népi tapasztalat szemölcs kezelésére:
almaszelettel be kell kenni a szemölcsöt és azt mondani, hogy ,,szemölcs kotródj az almába ”,
majd el kell ásni az almaszeletet és mikorra az elrothad, elmúlik a szemölcs.... Tudom,
mulatságosnak tűnik.
De a hazai néprajz is tele van hasonló, számos adatközlő beszámolója szerint hatékony
szemölcs elmulasztó módszerrel...
Oláh Andor doktor sokat foglalkozott ezen népi gyógymóddal, hiszen gyűjtései alkalmával maga
is sok hiteles beszámolóval találkozott...
Kb. arra jutott, hogy a dolog sokszor valóban működik. Talán az erős hit megerősíti az
immunrendszert és ez már elég a szervezetnek, hogy legyőzze a vírusos eredetű szemölcsöket.
És a mottó: Örülj !!! Mosolyogj !!!! Hát élsz !
Kovács Péter Zoltán gyógyszertári asszisztens, Szécsény

JÓFÉLE SÁFRÁNY /Crocus sativus/ - Szécsényben is...

Előjött mélyen nyugvó hagymáiból és javában virágzik néhány tő valódi sáfrányom itt, a hideg
teleiről ismert Szécsényben.
Háromágú, élénkszinű bibéje jellegzetes ismertető jele a fajnak...
Növényünk tartásának egyetlen titka az ültetési mélység,
hiszen elég mélyre /12-15 cm/ letéve a hagymát vigan
áttelel a legkeményebb teleinken is...
Ennél magasabbra ültetve részben kifagy, részben a lefelé húzódással lesz elfoglalva és évekig
nem hoz majd virágot...
A Crocus sativus-nak a képeken látható módon vékonyka, fűszerű levelei vannak, ezek télre-
tavaszra egészen megnyúlnak.
Szinte egy fűcsomót alkotva gond nélkül birják a hideget, pláne a hó védelme alatt, ahol még
szépen zöldellnek is...
Aztán a tavasz végén elenyésznek a levelek, nyugalomba
vonul a növény, hogy aztán ilyenkor újra megörvendeztessen bennünket a virágzásával...
Nem tévesztendő össze a tavasszal virágzó szines Crocus-okkal, melyek hagymája csak 5-6 cm
mélyre ültetendő...
Ezek sem ételfestőként, sem gyógycélokra egyáltalán nem használhatók !
Ennek a hazánkban inkább kiskerti ritkaságnak hatalmas
kultúrtörténeti múltja van, hiszen ősidőktől ételszinezésre
és gyógynövényként alkalmazták, főleg a mediterrán
országokban. Bibeszála Augustin szerint 100 000-es higitásban, mások szerint 200 000-es
higitásban is megszinezi a vizet !
Ez azt jelenti, hogy már egyetlen bibeszál szemmel láthatóan
megfest egy liter vizet, mely festőképesség növényeknél ritka!
Már a 13. századból vannak adataink arról, hogy a budai piacokon rendelettel szabályozták,
büntették a valódi sáfrány hamisitását, mely árut sok évszázadon keresztül tót vándor
kereskedők, a safranyikok, safranikok hordták, terjesztették, árusitották...
Hazánkban jó 100 éve kezdtek el foglalkozni a sáfrány hazai
termesztésének megoldásával, sok cikk és több könyv is megjelent a témában. A sáfrány még a
Magyarország kultúrflórája könyvsorozatba is bekerült /Boros Ádám: A sáfrány, Bp.1965/, mely
könyv már számos kisérletet összefoglalva beszámol a sáfrány hazai termesztéséről és
felhasználásának módjairól.
Gyógynövényként való alkalmazásáról számos forrás, sőt még a pár évtizede létezett Fitoterápia
nevű periodika is részletesen beszámol.
Nem akarok most a témába részletesen belemenni, két ok miatt.
Egyrészt a sáfrány gyógyhatásairól ellentmondásos adatok vannak, mely elsősorban annak
köszönhető, hogy többnyire egyénenként igen nagy különbségek vannak a hatásban, valamint
sokszor egész másképp hat nőkre és férfiakra is.
Már egészen régen megfigyelték a sáfránybibét szüretelő asszonyokra kifejtett hormonszerű és
idegrendszeri hatásait.
Másrészt igen könnyű túladagolni, az igen különböző egyéni
érzékenység miatt. Ez olyannyira igaz, hogy még ételfestékként,
fűszerként való alkalmazásánál is óvatosan kell adagolni, nem szabad semmiképpen sem
túlzásba vinni adagolását és nem tanácsos folyamatosan, hosszú időn keresztül alkalmazni....
/Az ára miatt ezt úgysem sokan tehetik meg.../
Persze ha ezekre figyelünk, lesz egy csodás ételszinezőnk
és egy házi gyógyszerünk....
És a mottó: Örülj !!! Mosolyogj !!!! Hát élsz !
Szerző: Kovács Péter Zoltán gyógyszertári asszisztens Szécsény

CUKORGYÖKÉR - /Sium sisarum/

Ázsiai, talán kinai őshazájából mint ehető növényt már vagy 2000 éve behurcolták Európába.
Jelenleg hazánkban a természetben található példányai fokozottan védettek !
Kertekben mind az alapfaj, mind vaskosabb gyökerű variánsai megtalálhatók, nem is olyan
ritkaságok, hiszen rendkivül könnyű tartani. Úgy kell vetni mint a sárgarépát, de évelő növény,
gond nélkül elvan a kert legrosszabb talajú sarkában is, csak napfényt kapjon... A második
évtől évente magot hoz, igy könnyű felszaporitani mind magról, mind tőosztással...
Gyökerei ősztől tavaszig gyűjthetők, nyersen, párolva, főzve, sütve ehetők. A neten is számos ételkészitési
recept található...
A gyökér hasonlóan édeskés izű, mint a paszternák, de nincs erős aromája mint amannak.
Valaha helyenként termesztették, de inkább inségeledel, vésztartalék élelmiszer volt, akárcsak a csicsóka.
Levelei kifejezetten elegánsak, dekorativak, igy akár disznövényként is megállja a helyét !
Rapaics Raymund a következőket irja 1934-ben:
,,Nem használatos már az ősi cukorrépa /Sium sisarum/ sem, amely Közép-Ázsiában honos, majd keleten
termeszteni kezdték s Tiberius császár Itáliában is meghonositotta a kertekben. Hajdan a legfontosabb
édesgyökerek közé tartozott. ,,Marggraf sokszor emlitett berlini jó kezefogású tudós chemikus, - irja
Mátyus - vett ki fél font siserből előre megszárasztva, három lat igaz nádmézet.""
/Rapaics Raymund: A kenyér és a táplálékot szolgáltató növényeink története. Bp. 1934. 39. oldal/
Gyógyhatása a gyökérnek mindössze annyi van, hogy a megfigyelések szerint nagyobb adagot fogyasztva
enyhe vizhajtó hatás jelentkezik..
A képek a kiskertemben készültek.
Szerző: Kovács Péter Zoltán gyógyszertári asszisztens Szécsény

Gyógyfüvek a házunk táján

53. TENGERI HAGYMA és HAMIS TENGERI HAGYMA
Hazánkban ,,tengeri hagyma" néven igen sokan tartunk egy cserepes növényt, külsőleges
alkalmazásra, kisebb sebek kezelésére, melyet gyakran gyógyhagyma, gyógylevél, sebgyógyító
hagyma neveken szintén emlegetünk...
Nem is volt ezzel sosem baj, hiszen a növény könnyen szaporítható, igénytelen, egyszerűen
tartható, díszítő értékű, valamint szelíd, külsőleges alkalmazásával senki sem kerül komoly
veszélybe...
Sajnos azonban az interneten szerzett, összeollózott ismeretek birtokában egyre többen
kezdenek el ritkább, különleges, erős vagy mérgező hatású gyógynövényekkel is próbálkozni,
olykor súlyosabb betegségeket is kezelni, a legcsekélyebb gyógynövényes szakképzettség
nélkül.
Ezért fontosnak tartom tisztázni - mérgezések és súlyos bajok
elkerülése végett -, hogy mi is a valódi tengeri hagyma, és mi ez, a nálunk ,,tengeri hagymaként"
tartott, kedves cserepes dísz-és gyógynövényünk...
A VALÓDI TENGERI HAGYMA /első kép/
Erős hatású, kifejezetten mérgező, a mediterrán tengerpartokon őshonos növény, régi
patikaszer...
Latin neve Urginea maritima, újabban Drimia maritima-nak is nevezik, régi drogneve Scilla
maritima.
Nyáron visszahúzódik, levelei teljesen elszáradnak - ezért
ilyenkor sokan ki is dobják a növényüket - majd kora ősszel,
a hagyma minden levél nélkül jó méteres virágszárat hajt. Csak ezután jelennek meg a kard
alakú levelek. A virágokból magok csak tavaszra lesznek, addig szobában nevelve rendszerint
elviszi valami gomba. Egyszóval szobai tartása nehézkes, hiszen ilyen körülmények között
sarjhagymákat is szinte alig hoz, a később tárgyalt hamis tengeri hagymához képest
mindenképpen jóval kevesebbet...
A kiszárított hagymája, de főleg annak speciálisan adagolható készítményei, egykor hivatalos
patikaszerek voltak, mint keresztes, mérgező szerek.
Házilag sosem alkalmazták, hiszen a drog kezdő adagja 0,05 gramm, amit otthon kimérni
képtelenség, másrészt a száraz drogot a patikában égetett mész felett tartották, mivel enélkül
már néhány hét után is bepenészedett...
Orvosok akkor alkalmazták, ha valaki nem reagált a digitálisz készítményekre, a szívelégtelenség
klasszikus szerére, hiszen kb. ugyanazt tudta, csak más hatóanyagokkal, a bufadienolidokkal, a
varangyban is megtalálható vegyületekkel.
Most sokan felkapják a fejüket: micsoda jó háziszer lehetne !
Az Isten óvjon mindenkit tőle ! Ismétlem, végszükségben, digitáliszra nem reagáló betegnek
adták, és bár jól hatott, sosem szerették ! Kazay Endre négy kötetes Gyógyszerészi Lexicon-
jában már 1900-ban fanyalogva ír a tengeri hagymáról, mint kényszerű szerről. Hiszen már egész
rövid adagolás után is megjelentek nem kívánt, gyakran súlyos mellékhatásai: hányás és
vérvizelés ! Gyulladás alakult ki a vesékben, a bélrendszerben, végül a légutakban is, viszont a
szívbeteg életét egy ideig meghosszabbította....
Az 1960-as évek elején végleg kivonták a tengeri hagymát a patikai forgalomból.
Ezen valódi tengeri hagyma friss levelei NEM használhatók még külsőleg sem ! Ugyan a levél
készítményeit egy időben próbálták bőrbajokra alkalmazni, de maga a friss levél, illetve a hagyma
leve erősen irritáló, jellemzően a bőrön akár vérzést is provokálhatnak !
Összefoglalva: a valódi tengeri hagymával ritkán találkozhatunk cserepesként, mérgező,
semmilyen házi célra sem alkalmazható sem külsőleg, pláne nem belsőleg !
A HAMIS TENGERI HAGYMA /második kép/
Kelet-és Dél-Afrikában őshonos növény, melyet nálunk generációk óta mint ,,tengeri hagymát"
tartanak a növénybarátok és a népi gyógyítók.
Latin neve Ornithogalum caudatum, mások szerint Albuca bracteata és hasonlók. A sok latin név
mindenképpen a botanikai ismeretek gyors változásait jelzi ezen növénynél is.
Magyar nevei, a hamis tengeri hagyma, terhes hagyma, hasas hagyma, ál tengeri hagyma, indiai
hagyma, stb., gyakorlatilag az internettel terjedtek el. A növénybarátok jó része mindig csak
mint ,,tengeri hagymát" tartotta...
Ugyanis Priszter Szaniszló tanár úr életmű kaliberű, vaskos növénynév szótárában sem ezen
latin, sem ezen magyar nevek EGYIKE SEM található meg !
A hamis tengeri hagymának a hagymája értéktelen, csak a leveleit alkalmazzák, és azt is csakis
külsőleg.
A növényben, így a leveleiben is toxikus anyagok vannak, többek között pl. nagyon mérgező
kolhicint is tartalmaz, ami ugye az őszi kikerics méreganyaga, valamint a növény igen nyákos
nedve bőrrel érintkezve allergiás reakciókat, irritációt is kiválthat.
Mindezek ellenére a hazai népgyógyászat elterjedt külsőleges szere: kisebb vágásokra,
duzzanatokra, főleg ha ezek a kézen voltak, országosan elterjedten alkalmazták a friss levelet a
népi gyógyítók. A levéldarabkát lapjával kettévették, és a belső, nyálkás felületet borították az
elváltozásra, hogy ,,megszívja" azt...Még itt ebben a kisvárosban is tudok nem egyet, aki ilyen
célra ismeri ezen ,,tengeri hagymát" vagy ,,gyógyhagymát"...
Összefoglalva: ,,hamis tengeri hagyma" a PONTOSABB neve a hazánkban ,,tengeri hagymának"
ismert, cserepesként nem ritka, népi gyógyítók által külsőleg, főleg kisebb vágásokra alkalmazott
gyógynövényünknek !
Ám a mai korszerű sebkezelő eszközök birtokában gyógycélokra már NEM ajánlható, csupán egy
dísznövény...
Csak megjegyzem, hogy ezután is mindenki szíve joga, hogyan is nevezi gondozott
gyógynövényeit. Sokkal fontosabb, hogy tudjon a lehetséges veszélyforrásokról, alkalmazásának
korlátairól...
Aki pedig folyton változó világunkban, foggal-körömmel ragaszkodik egy, éppen aktuális
ismeretszintjének megfelelő névhez, indikációhoz...
Nos, igaza van ! De tudjuk, mi jár annak, akinek igaza van...
FOGLALJUK ÖSSZE a markáns eltéréseket:
1. Első képen a házilag mérgező valódi tengeri hagyma látható, a másodikon a nálunk ,,tengeri
hagymaként" tartott, csakis külsőleg alkalmazható ,,hamis tengeri hagyma".
2. A valódi tengeri hagyma speciális életciklusa miatt hazánkban cserepes növényként ritkán
tartott növény.
A hamis tengeri hagyma egyszerűen tartható, strapabíró, nem ritka cserepes.
3. A valódi tengeri hagyma minden része megtörve hagyma illatú, a hamis tengeri hagymának
nincs hagyma illata.
4. A valódi tengeri hagyma levele kard alakú, hagymája pedig
sötét színű elszáradt buroklevelekkel vastagon fedett.
5. A hamis tengeri hagyma levele hosszan elvékonyodó, hagymája csupasz, vagy csak vékonyka
száraz buroklevéllel fedett...
És a mottó: Örülj !!! Mosolyogj !!! Hát élsz !
Szerző: Kovács Péter Zoltán Szécsény

Gyógyfüvek a házunk táján

49. TÖKMAG és TÖKMAGOLAJ - felfázásra és férfi bajokra...
Ha látnánk a kelták eredeti, Halloween-éji töklámpásait, igencsak meglepődnénk, hiszen azok
főleg kivájt, nagyobb karalábék belsejébe helyezett világító alkalmatosságokkal készültek...
A ma termesztett tökféléink első példányait Kolumbusz látta meg Kuba földjén 1492. december
harmadikán, hiszen ezen növények Közép-és Dél Amerikából származnak, ahol már
10 000 éves leletek között is megtalálták a tökmagokat...
Vézner Károly Latin-magyar szótárában nem is szerepel a tök mai latin neve, a Cucurbita szó,
hiszen a rómaiak még csak az uborkát /Cucumis/ ismerték. A Cucurbita szó talán az angol
cucurbit /tök/ szóból ered, talán a cucumis /uborka/ és az urbanus /városi, művelt/ latin szavak
összevonásából...
Kolumbus előtt Európában a Lagenaria /lopótök/ fajok alkották a ,,tök”-öt, melynek neve a görög
lagoena, palack, butykos szóból származik, hiszen kiszáradt termésüket folyadék tárolásra
használták...
,,Tökmag” alatt egykor a nagyobb magú sütőtök fajok magvait értették, hiszen olajnyerésre az
olajtököt nagyobb területen csak az 1980-as évek óta termesztik. Előtte ennek takarmányozási
célra és ritkán olajnyerésre való termesztése minimális, csupán helyi jelentőségű volt...
A tökmagot egészen a 20. század elejéig kizárólag féregűzésre alkalmazták a gyógyászatban.
100-200 gramm tökmagot /lehetőleg nyers tökmagot/ mozsárban péppé dörzsöltek, majd ezt
kevés tejjel, mézzel vagy csak vízzel elkevertek és reggel éhgyomorra, két részre elosztva vettek
be. Az első rész után 30 perccel hashajtót nyeltek /paraffinolajat vagy ricinusolajat/, 2-3 óra múlva
jött a második rész, melyet ugyancsak kevés hashajtó követett...2-3 héten belül egyszer
megismételték ezt a kezelést, mely főleg galandféreg elűzésére szolgált....
Páter Béla, az Európában elsőként alapított Gyógynövény-kutató Állomás /Kolozsvár, 1904./
létrehozója volt az első, aki egyik kitűnő könyvében először írja le a tökmag ma ismert
gyógyhatásainak túlnyomó többségét, így a tökmag prosztata-gyulladás ellenes, prosztata
túltengés ellenes, hólyaghurut megelőző-és gyógyító, valamint vizeletcsepegés és ingerhólyag
javító hatását... Nézzük, hogy mit is ír:
,,Magam is, úgy mint a férfiak nagy része, akik életük delét már átlépték... prosztatatúltengésben
szenvedek, mely baj időnként vizelési nehézségeket okoz. Mint sokszor tapasztaltam, ez a baj
sokszor hólyaghuruttal is bonyolódik.
A vizelési nehézségek nálam többször ismétlődtek, hol enyhébb, hol súlyosabb formában, mikor
katheter segítségével le kellett a vizeletet csapolni...Radikális gyógymódja ennek az operáció
volna....de aki teheti igyekszik elkerülni ezt a gyógymódot. Az erdélyi nép is a dülmirigy-túltengés
okozta nehézségeken szelídebb módon igyekszik segíteni....Erre úgy jöttem rá, hogy az egyik
ilyen megbetegedésem alkalmával egy székelyvidéki cselédem azt mondta, hogy az ő apja is
szenved ebben a bajban és az ottani körorvos a tökmagteát ajánlotta orvosságnak és az jól
használt az apjának. Megpróbáltam tehát én is ezt a gyógymódot.
Ezen tea készítéséhez egy-egy csésze teához egy maréknyi tökmagot vettünk, azt a kemencén
jól megszárítottuk, úgy, hogy egy mozsárban összetörhető legyen, aztán a mozsárban héjával
együtt megtörtük és teának megfőztük.
Az összetört magot öt percig hagytam főni, aztán leszűrtem és cukrozva, melegen megittam a
teát. Naponta két, három csészével is megittam belőle.
Rendesen háromnapi teakúra megszüntette a vizelési nehézségeimet.
Ezen tapasztalataimat másokkal is közöltem és hasonló jó hatását észlelték a tökmagteának.
Persze voltak esetek, amikor a tökmagtea nem használt, pl. amikor rákos eredetű volt a baj...és
volt olyan eset is, hogy mégis operálni kellett a beteget.
De a tökmagteának nem csak ezt a hatását észleltük, hanem, hogy a hólyaghurutot, kivált a
hólyag örökös izgatottságát, az 5-15 percenként megújuló vizelési ingert is meglepően hirtelen
elmulasztja. Ez a hatás pedig igen feltűnő módon a nőknél is mutatkozott, akik hólyaghurutban
szenvedtek. Amikor a hólyagjuk állandóan ingerelte őket és a vizelet mégsem ment, alig egy pár
csepp az első csésze tökmagtea élvezete után az inger azonnal megszűnt és a beteg
megnyugodott.”
Hát igen, ilyen, mikor valaki közread, és többet kap vissza...
Már az 1980-as évek felismerése, hogy a héj nélküli tökmag háromszor annyi hatóanyagot
tartalmaz, mint a sütőtök magja és persze legtöbb hatóanyag a tökmag olajban van...
Talán nem véletlen, hogy a skandináv népek egyik kedvelt afrodiziákuma a mézzel kevert héj
nélküli tökmag-pép...
Hogy miért is mondom ezt ?
A Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikáján az 1980-as években vizsgálták egy tökmagolaj-
készítmény fertilitási zavarokra való hatását, azaz a férfi meddőségre kifejtett hatását...
Akkoriban erre a bajra tíznél kevesebb gyógyszer volt és a legjobbak is csak a betegek 20-40 %-
ánál hoztak jó eredményt, kielégítő javulást a spermiumok számában és mozgékonyságában...
Nos, azt találták, hogy a tökmagolaj kivonat éppen ennyit tud:
a betegek harmadánál kiváló javulás volt elérhető, három hónapos kúra után....
Végül: a tökmagteát mindig sómentes tökmagból szabad csak készíteni, mert a sós víz nagyobb
mennyiségben akár életveszélyes is lehet !
A tökmagolaj adagolása pedig nagyon egyéni. Sokan napi 3x1 evőkanál olaj étkezés utáni
lenyelését ajánlják, mások csak napi 3x1 kiskanállal vagy kávéskanállal javasolnak, vagy csak
napi egy alkalommal...
Szerintem ez egyéni érzékenység kérdése, nekem pl. egy evőkanálnyi olajtól alapos
hasmenésem lesz, másnak ez meg sem kottyan, tehát érdemes kiskanállal kezdeni és ha megy,
lehet többet is...
Viszont akinek érzékeny az epéje, annak tilos reggel olajat nyelnie, délben és este is csak nagy
fokozatossággal, odafigyeléssel ajánlott...
És egy záró gondolat... Annyian fogyasztják az amerikai tőzegáfonya készítményeket, mint
természetes hólyaghurut megelőző és kezelő háziszereket... És jól teszik, mert igazolt a
vizeletfertőtlenítő, tisztító hatása...
Pedig ha valamit, akkor aztán ezt a növényt nagyipari módon,
a rizshez hasonlóan, hatalmas területek elárasztásával termelik egyrészt, másrészt amit ott nem
esznek meg a Hálaadás-napi pulyka mellé, nos, azzal is kell valamit kezdeni, magyarán el kell
adniuk...
Nem jut erről valami, valaki eszébe ?...
Aztán itt van a mi olajtökünk...Másképpen hat, de szintén hasonló bajra, sőt annál több bajra is
megelőző háziszer. Láttam nem egyszer derékig érő maszlaggal, ürömfélékkel és más gazokkal
ellepett szántót, ahol csak ősszel, az olajtök sorra húzásakor láttam meg, hogy ez egy olajtök
ültetvény...
Vagyis egy elhanyagolt, ,,gazdátlan” földön, vegyszerek nélkül is szépen megtermett, és
tökmagolaj lett belőle...
Melyiket választjuk ?
És a mottó: Örülj !!! Mosolyogj !!! Hát élsz !
Szerző: Kovács Péter Zoltán Szécsény

JERIKÓI RÓZSA
A KARÁCSONYEST FENYŐFA ELŐTTI DÍSZE...
A jerikói rózsát keresztes lovagok hozták be a Szentföldről Európába.
Az elmúlt jó 800 évben kisebb-nagyobb hullámzásokkal sokszor divatba jött, mint karácsony
esték különös, ritka dísze. Hagyományosan az éjféli mise előtt tették vízbe az összeszáradt kis
gombócot, mely pár óra múlva kinyílt és megzöldült - így lett a feltámadás és az újjászületés
jelképe.
Hogy miért pont karácsonykor ? Hát kit is érdekelt volna húsvétkor egy kis zöldellő növényke,
mikor minden egyébként is zöldül a természetben...
Ám mindennek jóval régebbi az eredete...
A növény tudományos neve Anastatica hierochuntica. Az anastasis feltámadást jelent, a görög
hierocho jelentése pedig Jerikó, így lett jerikói rózsa.
Nálunk egynyári és keresztesvirágú növény. Nem is egyszer neveltem. Jellegtelen, kicsi
növényke, nálunk kb.15 cm átmérőjű, de hazájában ennek duplája. Sajnos nem szereti a párát és
ezért nálunk többnyire tele van a levele gomba betegségekkel. Hosszú, mélyre nyúló
karógyökere jelzi sivatagi, vízkereső mivoltát. Kis tojásnyi gombóccá szárad a növény, mely vízbe
téve órák alatt kinyílik, nagy képzelő erővel rózsához hasonló alakot formázva a leveleivel...
A növényt először kb. Krisztus előtt 200-ban Sirák könyve említi: ,,Olyanok, mint a rózsabokrok
Jerikóban" /Sir. 24.14/, de mai héber neve is ,,Jerikó tanúja". Mindenhol elterjedt a kelet
mediterrán területeken. Hogy milyen régi is a kultusza, azt egy rendkívül érdekes régészeti lelet
példázza.
Gayet francia régész valamikor az 1800-as évek vége felé a Nílus jobb partján egy
temetővárosban ásatásokat végezve megtalálta egy Thais nevű, a negyedik században élt
hetérának a múmiáját, aki kereszténnyé lett és kezében egy összegömbölyödött jerikói rózsát
szorongatott... És ez az
alvó növényke 1600 év után életre kelt ! Akkor nagy port kavart az eset olyannyira, hogy a
később Nobel-díjas Anatole France azonnal meg is örökítette a Thais /1896/ című regényében...
Fehér Jenő 1943-ban a következőket írja: ,,Európába a keresztes háborúk alatt került s azután
mind többet és többet szállítottak belőle Európába, hol karácsonyi virággá lett. Az éjféli mise előtti
időt azzal töltötték az ünneplők, hogy vízbe téve, életre támasztották poraiból a jerikói rózsát.
Az utóbbi időben rendezett világkiállításokon mindig sokat árusítottak belőle és a bécsi /1873/
világkiállításra annyit szállítottak belőle az arabok és olyannyira olcsón vesztegették, hogy
boldog-boldogtalan hozzájuthatott.
Későbben még közönségesebb lett, úgy hogy Pesten hovatovább a vásárcsarnokokban
árusították a Szentföld örökkön élő feltámadás rózsáját. Így jutott el a jerikói rózsa a vidéki, a
falusi népek szobájába, a sublót, meg az almárium tetejére, szentföldi és budapesti emlék
gyanánt....”
Kereszty Zoltán, a Vácrátóti Botanikuskert egykori vezetője azt írja:
,,...neve, Jerikó tanúja, mutatja, hogy a város körül tömeges lehetett elterjedése, de ma már csak
az Aravah völgyben és a Sinai félszigeten találhatók nagyobb állományai. Azóta is nevének
megfelelően az egyik híres nagyvárosról tanúskodik, hiszen csaknem 2000 éve változatlanul
gyűjtik és árulják emléktárgy formájában....az elszáradt növények a tőről letörve a téli szél
szárnyán kergetőznek a pusztában, néha olyan tömegben, hogy még a lovakat, szamarakat is
megijesztik. Az esőben azonban abbahagyják őrült futásukat, megszívják magukat, újra
szétterülnek, megzöldülnek,
legyökereznek, mintha mi sem történt volna. Innen a tudományos neve: jerikói feltámadásvirág.
Sivatagi népeknél ma is a halál utáni életet szimbolizálja.”
Ám változnak az idők, változnak a szokások !
A ma jerikói rózsának árult faj sosem látta Szentföldet !
Mexikó északi részének sivatagos területeiről kerül a piacra, becsületes neve Selaginella
lepidophylla. Ez jóval mutatósabb az eredeti fajnál, ugyanúgy néhány óra alatt kinyílik, és
rövidesen megzöldülnek tujaszerű levelei is. A neten terjesztettekkel ellentétben nincs szabály,
hogy hány óra múlva hogy nézzen ki, minden példány egyedi, van
amelyik néhány óra alatt csodás lesz és van amelyik másnap sem a várt csoda... A növény
visszaszárítható, többször is életre kelthető, sőt cserépbe ültetve hosszú ideig él és díszít
pikkelyes levélkéivel...
Növényünk virágot nem hoz, spórákkal szaporodik, rokona a mi védett kapcsos korpafüvünknek,
egykor abba a nemzetségbe is sorolták...
És a mottó: Örülj ! Mosolyogj ! Hát élsz !!!