TARTALOM

Előszó 15
Bevezetés 17
Bevezetés az emberi mágnes szindrómába 21
1. fejezet 25
A diszfunkcionális stafétabot átadása
2. fejezet 51
Az izgalmas, mégis szörnyű tangó
3. fejezet 59
Társfüggők és nárcisztikusok: szerelem a túloldalon
4. fejezet 77
Miért bukdácsolunk „kémiából” és „matekból”?
5. fejezet 91
A párkapcsolat-kompatibilitás elmélete és az ellentétek vonzódása
6. fejezet 117
Két lábon járó és beszélő mágnesek vagyunk?
7. fejezet 135
Az új „társfüggőség”
8. fejezet 161
A társfüggőség eredete
9. fejezet 187
A patológiás nárcizmus eredete
10. fejezet 195
Patológiás nárcizmus: a nárcisztikus, a borderline
és az antiszociális személyiségzavar
11. fejezet 223
A nárcisztikus bántalmazás és a gázlángolás okozta tünetek
12. fejezet 241
Gyógyulás a társfüggőségből és az önszeretetben való megújulás
13. fejezet 259
Az életed most kezdődik
A szerzőről 266
Szakkifejezések gyűjteménye 267
Bibliográfia 268

13

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 13 2020. 08. 03. 15:37:39

 ELŐSZÓ

Sokszor előfordul, hogy a nagyobb minták rejtélyesnek, céltalannak vagy akár

összefüggéstelennek tűnnek, de az is megesik, hogy teljesen észrevehetetle-
nek. Ám idővel mégis kezd kirajzolódni a kép. Annak története, hogy miért
pont én írhattam meg ennek a könyvnek az előszavát, kiváló példa minderre.
Menjünk vissza 1990-be. Ekkor jelent meg az első könyvem, amely az Iron
Man Family Outing: Poems about Transition into a More Conscious Manhood
(A vasember családi kiruccanása: Versek a tudatosabb férfivá válásról) címet
viseli. Hatalmas reményeket fűztem a könyvhöz, ám az érdektelen és lelkiis-
meretlen kiadó miatt egy sor kudarccal kellett szembenéznem. Hat hónapon
belül rá kellett döbbennem arra, hogy van 1500 példányom a könyvből, érdek-
lődő viszont egy szál sem.
Elkeseredetten és csüggedten, fogtam a felbontatlan dobozokat, és
elrejtettem őket a kamra mélyére. Nem írtam többet publikálásra, mert úgy
hittem, hogy senkit sem érdekel, nincs miért és kivel megosztanom írásaimat.
Tizenhét évvel később azonban a következő ötlettel ébredtem: mi lenne, ha
odaadnám ezeket a könyveket azoknak az embereknek, akik a hasznát vehe-
tik? De mégis kinek? Felmentem az internetre, és elkezdtem kutakodni olya-
nok után, akik férfiakkal, gyermekkori bántalmazás túlélőivel, elszenvedőivel,
elhanyagolt és traumatizált gyermekkort megélt emberekkel foglalkoznak.
Olyan embereket kerestem, akiket esetleg érdekelhet egy effajta könyv. Elha-
tároztam, hogy olyanoknak adom oda, akik jó célra tudják használni, akik
segíteni tudnak mások gyógyulásában, ugyanis a könyv megírásának eredeti
célja is ez volt. Azt se bántam, hogy ingyen adom oda az összeset.
Kerestem, kutattam, összeállítottam egy név- és címlistát, majd küldtem
egy rövid levelet, amelyben leírtam, hogy miről szól a könyv, és felajánlot-
tam egy-egy ingyenes példányt. Eleinte klasszikus leveleket írtam, borítékba
tettem, feladtam a postán. Így ment ez hat hónapon keresztül, majd végül
e-mailre váltottam, de ekkor még nem volt honlapom, és semmilyen más
weboldalon sem voltam jelen. Teljesen ismeretlenül próbáltam meg túladni
egy olyan, tizenhét éve íródott versesköteten, amelyről senki sem hallott.
Az egyik címzett Ross Rosenberg volt. Fogalmam sincs, hogy miért gon-
doltam azt, hogy talán pont neki kellene felajánlanom az egyik példányt, de
bármiért is gondoltam így, jól tettem. Válaszolt, azt mondta, hogy érdekli, így
elküldtem neki egy példányt. Hát így találkoztunk.

15

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 15 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

Azalatt a kevesebb mint tíz év alatt, mióta Ross-szal találkoztam, az

illinois-i Buffalo Grove-ban dolgozó személyzeti tanácsadóból nemzetközileg
elismert szakértő lett a nárcizmus, a társfüggőség, a trauma és a szexfüggőség
területén, és nem mellesleg bestsellerszerzővé is vált. Megalapította saját
tanácsadó központját, majd tréningekkel/szemináriumokkal és képzésekkel
foglalkozó cégét is elindította. Van egy igencsak népszerű YouTube-csatornája
is. Rövid időn belül, nem sokkal azután, hogy 2008 januárjában elküldtem
neki a levelemet arról, hogy szeretnék neki felajánlani egy ingyenes példányt
könyvemből, világszintű influenszerré és gondolatvezérré vált.
Hogy miért osztom meg ezt az olvasókkal? Azért, mert a világ tele van
sérült emberekkel. Sokan közülük nem is tudják, hogy azok. Nem tudják,
hogy ezek a sérülések miképpen befolyásolják gondolataikat, felfogásukat,
viselkedésüket, egyszóval az életüket. Sokakban ott van a gyógyulás és gyó-
gyítás magja, amellyel nemcsak saját sebeiket, de mások sebeit is be szeretnék
gyógyítani. Ross ilyen ember. Ahogyan én is.
Ross többször elmondta, hogy a könyvem olvasása segített megnyitni az
utat saját könyve megírása felé. Ennek a könyvnek a megírása felé. Ilyen
váratlan eredménye lett annak, hogy elküldtem neki azt a levelet. Pont ez
az, amiről az Előszó elején beszéltem: a nagyobb minták nyilvánvalóan nem
szándékos, és gyakran kifürkészhetetlen kirajzolódásának csodájáról.
Majdnem két évtizeden át meg voltam győződve arról, hogy a munkám
értéktelen, de tévedtem. Egyszerűen nem akkor jött el az ideje. Amikor
viszont elérkezett, akkor hatalmas szerencsém volt, mert találkoztam egy
olyan emberrel, aki várta a pillanatot, hogy végre átlépje a küszöböt, és gon-
dolatai szárba szökkenjenek.
Sosem lehet tudni, hogy kinek a javát fogja szolgálni az, amivel saját sebei-
det gyógyítottad be. Ez lehet valami vagy akár valaki rendkívüli, amelyre, aki-
re sosem számítottál.
Ross és munkája meglehetősen rendkívüli – minden értelemben. Olvasd
örömmel a könyvet, hasznosítsd belőle a lehető legtöbbet, a lehető legjobb
módon, majd gyógyulásoddal lépj ki a világba.

Rick Belden
költő, szerző, művész, coach
Austin, Texas

16

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 16 2020. 08. 03. 15:37:39

 BEVEZETÉS

Minden olyan gyorsan történt! Nagyon gyorsan! Hat évvel ezelőtt a prominens
egyesült államokbeli tréningcég, a PESI azzal keresett meg, hogy érdekli őket
a tréningem, amely a Codependents and Narcissists: Understanding the Attraction
(Társfüggőség és nárcizmus: A vonzalom megértése) címet viseli. Az álta-
lam kidolgozott tréning iránti érdeklődésük hízelgő volt, izgatottá is váltam,
hiszen felkérésükkel, hogy saját anyagaim alapján pszichoterapeutáknak,
illetve a nagyközönségnek tartsak tréningeket a társfüggőségből való felépü-
lésről, valóra vált egy álmom.
Mint minden vonzó dologban, ebben is volt egy csapda: a Surviving
Emotional Manipulators (Hogyan éljük túl az érzelmi manipulátorokat) című
poppszichológiai tréningen kellett volna előadnom. Azt gondolták, hogy a
cím remekül passzol tevékenységemhez, de én nem akartam, hogy a nehezen
besorolható „érzelmi manipulátor” kifejezést társítsák hozzám. Nyilvánva-
lóvá vált, hogy sokkal inkább a marketing és a reklám kedvéért választották,
nem pedig szakmai célzattal. Sokat tépelődtem az ajánlaton, mivel az elveim-
mel ellentétes volt, hogy megszépítsem vagy elferdítsem az igazságot. Habár a
cég biztosított arról, hogy igen sok résztvevője lesz ezeknek az előadásoknak,
nem akartam belemenni abba, hogy a szócsövük legyek, és a kedvükért félre-
dobjam elveimet. Ezt semmiképp nem szeretettem volna, még akkor sem, ha
ilyen karrierlehetőség az életben csak egyszer jön szembe az emberrel. Azt is
megalázónak éreztem, hogy sutba kellett volna hajítanom vadonatúj, társfüg-
gőségről és nárcizmusról szóló tréningemet egy olyan dolog miatt, amelyben
nem is hiszek.
Az sem tetszett, hogy elvárás lett volna legalább havi egy utazás, amely
során három egész napos szemináriumot kellett volna tartani. A döntést az is
megnehezítette, hogy épp csak hat hónappal azelőtt alapítottam és nyitottam
meg a Clinical Care Consultants1 (Klinikai Gondozó Tanácsadók) közpon-
tot az illinoisi Arlington Heightsben, ahol hetente harminc kliensnek nyúj-
tottam pszichoterápiás szolgáltatásokat.
Nagyon frusztráló volt az erkölcs és a szakmai előrejutás közötti dilem-
ma. Aztán egy isteni szikrának és némi kreatív gondolkodásnak hála, sike-

1
A tanácsadó központ ma már két irodával működik Illinois-ban. Az egyik Arlington
Heightsben, a másik pedig Invernessben.
Bővebb információk a www.ClinicalCareConsultants.com oldalon találhatók.

17

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 17 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

rült meggyőznöm a PESI-t arról, hogy az általam kifejlesztett társfüggő-

nárcisztikus tréning mentén haladjunk, méghozzá úgy, hogy lecseréljük a
„patológiás nárcizmus” koncepcióját, és a PESI által preferált „érzelmi mani-
puláció” kifejezést használjuk. Így a problémánk meg is oldódott: saját anya-
gaimból dolgozhattam, ők pedig megtarthatták hangzatos címüket. Olyan
kompromisszumot kötöttünk, amely mindkét fél számára kielégítő volt!
Az igen nagy sikernek örvendő, 26 állam 60 városában tartott tréningso-
rozat kellős közepén jártam, amikor a PESI újabb, életre szóló lehetőséget
kínált fel: egy könyvszerződést. Biztosak voltak benne, hogy a tréning anyagát
könnyedén könyvformába lehet önteni, és a mű kétségtelenül bestseller lesz.
Izgatottá váltam, és megtiszteltetésnek éreztem az ajánlatot, de ismét szem-
betaláltam magamat az „érzelmi manipulátor” kifejezéssel. Habár jelentését
kiterjesztettem, hogy lefedje a valós diagnosztikai kifejezést, mégis ellenez-
tem, hogy címként a borítóra kerüljön. A maximum, amit tehettem, az volt,
hogy beleegyeztem, hogy a kéziratban használni fogom, ahogyan a tréningek
során is. Bár számomra ez sem volt éppen ideális, mert a tréningeken is rossz
szájízzel használtam.
Annak ellenére, hogy egy aláírt szerződésben lemondtam a címadás jogá-
ról2, mégis tartottam magamat az álláspontomhoz. Mivel ez személyes és
szakmai szempont is volt, nem változtattam a véleményemen. Ez egy újabb
komoly dilemma volt, így végül feleségemhez fordultam tanácsért. Megköny-
nyebbültem, amikor azt mondta, hogy támogat, ha a szerződés felbontása
mellett döntök. Így, a lehetséges következmények ellenére, kitartottam állás-
pontom mellett. Tele voltam szorongással, ugyanis attól féltem, hogy egy jó
kis pert is a nyakamba akasztanak, arról nem beszélve, hogy valószínűleg
soha nem fogok újabb ajánlatot kapni tőlük semmiféle könyvkiadásra.
A gondjaim gyakran alvás közben oldódnak meg. Számtalanszor előfor-
dult már, hogy egy személyes vagy szakmai problémán gyötrődve feküdtem
le, de ébredéskor mindent tisztán láttam, és megtaláltam a megoldást. A fele-
ségemmel való beszélgetés utáni reggelen, még félálomban azt motyogtam
magamban, hogy „emberi mágnes szindróma”. Valódi heuréka-pillanat volt
ez. Úgy éreztem, hogy az Ég küldte ezt a sugallatot. Nemcsak a kiadó vil-
lanyozódott fel a címjavaslat hallatán, de én is képes voltam magam mögött
hagyni az egyet nem értésünkből fakadó feszültséget, és együtt örülhettünk
az új projektnek.
Végre eljött az idő, hogy megszabaduljak a túlságosan is hétköznapi „érzel-
mi manipulátor” terminológiától. A patológiás nárcizmus, amelyet eredetileg

2
Zöldfülű hiba volt, az biztos. Az ügyvédem és én is megfeledkeztünk erről a záradékról.

18

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 18 2020. 08. 03. 15:37:39

 BEVEZETÉS

is használni akartam, sokkal pontosabb kifejezés, el is foglalta jól megér-

demelt helyét az emberi mágnes szindrómáról szóló munkámban. Elérke-
zett az idő arra is, hogy szélesítsem az emberi mágnes szindrómával és az
énfolytonossággal kapcsolatos elméleteimet is.
Mindez annak az öt évnek a csúcsa, amelyet az emberi mágnes szindró-
máról való elmélkedéssel és felfedezéssel töltöttem. A könyv segítséget nyújt-
hat a szakmabelieknek, ahogyan az általános olvasóknak is, de azoknak fog
a legjobban tetszeni, akik az emberi mágnes szindrómát és az életükre gya-
korolt hatását szeretnék megismerni. Ez egy univerzális jelenség, kultúrától,
etnikai csoportoktól, politikai meggyőződéstől, nyelvtől és egyéb valós vagy
kitalált csoportosítástól független. Éppen ezért nagyon büszke vagyok arra,
hogy le lett fordítva spanyolra, franciára, és hamarosan cseh nyelvre is.
A könyv segít megérteni és elfogadni a fájdalmas igazságot azzal kapcso-
latban, hogy miért maradunk együtt azokkal az emberekkel, akik bár állítá-
suk szerint szeretnek minket, újra és újra bántanak minket. Megmutatja, és
remélhetőleg felismerteti az olvasóval, hogy miért esünk bele mindig ugyan-
azokba az üres ígéretekkel teli csapdákba, amelyekből soha nem lesz semmi,
és hogy a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” ígérete miért nem több csupán
egy forgandó és csalódáskeltő illúziónál a nárcisztikusokkal párkapcsolatban
élők esetében. Kénytelen leszel beismerni azt is, amire sosem gondoltál volna,
azaz hogy amennyire áldozat vagy, éppannyira a te hibád is, hogy diszfunk-
cionális kapcsolatban élsz, éltél.
Mivel a tudás hatalom, és a könyvet olvasva megtudod, amit meg kell
tudnod, számíts arra, hogy izgatottságot és inspirációt fogsz érezni. A könyv
nélkülözhetetlen forrás lesz, amikor elkezded felismerni, hogy miért szeretsz
bele mindig olyanokba, akik kezdetben gyakorlatilag tökéletesnek tűnnek, így
egy csapásra le is vesznek a lábadról, és hirtelen a legjobb barátoddá, bizalma-
soddá, lelki társaddá válnak. Segít megérteni azt is, hogy ezek az úgynevezett
lelki társak miért vetik le álarcukat, hogy felfedjék bántalmazó és néha igen-
csak rosszindulatú és nárcisztikus valójukat.

Ugyanaz az ember, csak másik arccal

Saját bőrömön tapasztaltam, hogy milyen a társfüggő szerepét játszani az
emberi mágnes szindrómában. Visszatekintve már azt mondom, hogy egy-
értelműen látnom kellett volna, a kapcsolatokat működésképtelenné tevő
mintákat. Két rossz házasságot és számtalan kapcsolatot éltem meg kárté-
kony nárcisztikusokkal. De ahhoz, hogy erre rádöbbenjek, el kellett érnem

19

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 19 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

azt a bizonyos mélypontot, amely 2003-ban jött el. Ekkor már nem volt más
választásom, mint kiszállni az őrült hullámvasútból.
Az egyik barátom egyetlen mondattal változtatta meg az egész életemet, ami-
kor ezt mondta: „Minden nő, akibe beleszeretsz, tulajdonképpen ugyanaz az
ember, csak másik arccal.” Ezzel a mondattal ráébresztett az igazságra. Hideg-
zuhanyként ért a dolog, de végre kinyílt a szemem. Felismertem, hogy az az
én problémám, hogy mindig ugyanolyan veszélyes és kellemetlen nárcisztikus
nőkkel éltem kapcsolatban, akik mellett sosem tapasztaltam meg a szerelmet,
a tiszteletet és a gondoskodást, pedig olyannyira vágytam volna rájuk.
Az üzenet már-már megtévesztően egyszerű volt, mégis alapjaiban renget-
te meg addigi életemet. Ez volt az első alkalom, amikor egyáltalán elgondol-
kodtam azon, hogy nem csupán valamiféle balszerencséről van szó, hanem
talán velem is lehet valami baj. Az áldozatmentalitás feladása keserű pirulá-
nak bizonyult. Értelmet nyert a mondás, mely szerint őrültség valamit újra és
újra ugyanúgy csinálni, majd azt várni, hogy más eredményre jussunk. Végre
készen álltam arra, hogy felelősséget vállaljak cselekedeteimért, leszálljak a
mélybe, szembenézzek félelmeimmel, kezembe vegyem a jövőmet, és leszá-
moljak a kapcsolati öngyilkossági mintákkal. Végre készen álltam arra, hogy
felhagyjak az őrültséggel!
Nem fogok hazudni. Nagyon nehéz volt. Időbe telt, kellemetlen volt és
nagy erőfeszítést igényelt, míg kikecmeregtem ebből az ördögi körből. Ehhez
el kellett hinnem, hogy a lehetetlen, mégis lehetséges, hogy hibáim ellenére
tökéletes vagyok úgy, ahogy vagyok. Nem várhatom el, hogy mások így gon-
dolják, ha én magam nem így gondolom. A félelem, szégyen és magány for-
tyogó üstjéből emelkedett fel az elhatározásom, hogy nem futok tovább a fáj-
dalom elől, hanem megoldom a gondjaimat.
Biztosra veszem, hogy a 17 éves énem kinevetett volna, ha azt mondtam
volna neki, hogy felnőttként olyan témáról fog könyvet írni, amellyel már
1978-ban is találkozott, és amelyet akkor kezdett el szépen lassan megérte-
ni. Ahogyan az is teljesen hihetetlen lett volna neki, hogy a könyvből 50 000
példányt adnak el, négy nyelvre lefordítják, és ezrek életét változtatja meg.
Arról a YouTube-csatornáról nem is beszélve, amelynek videói már több mint
7 milliós megtekintésnél tartanak, és amelynek több mint 75 000 feliratkozója
van.3 Helló, 17 éves énem! Megcsináltuk! A világ megváltoztatásának ötlete nem
is volt őrültség!
3
A könyvet hét nyelvre fordították le, Ross Rosenberg YouTube-csatornája 16 milliós meg-
tekintésnél és 170 000 feliratkozásnál tart 2020 első felében. A magyar nyelvű felirattal ellá-
tott videók kizárólagos képviselője és felelőse Pataki Beáta addiktológus-természetgyógyász
(www.gyogyitopillanatok.hu). (A szerk.)

20

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 20 2020. 08. 03. 15:37:39

 BEVEZETÉS
AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMÁBA

A civilizáció hajnala óta az embereket mágnesként és ellenállhatatlanul

vonzza, hogy romantikus kapcsolatban legyenek. Nem is az köti őket össze,
amit látnak, éreznek vagy gondolnak, sokkal inkább láthatatlan erők húzzák
őket egymás felé. Amikor egészséges érzelmi háttérrel rendelkező emberek
találkoznak, akkor az ellenállhatatlan szerelmi erő tartós, egymást felerősítő
és stabil kapcsolatot teremt. Akik ebben a csapatba tartoznak, jogosan dicse-
kedhetnek el a „szerelem első látásra” élményével és azzal, hogy a szikrát
lángra tudták lobbantani. A történet azonban meglehetősen már irányba
megy el, ha bántalmazó, a gyerekeket elhanyagoló szülők nevelték fel, vagy
valamely szülő hiányzott a gyerekek életéből. Például amikor egy társfüggő
és egy nárcisztikus személy találkozik, gyakran úgy tűnik, hogy álomszerű
kapcsolat alakul ki közöttük. Ez azonban csak a látszat, mert egy idő után
„libikókaszerű” lesz az egész, amelyben hol szerelem, hol fájdalom van, a
kapcsolatban a remény és a csalódottság érzése váltakozik.
Azok az emberek, akiktől – hozzám hasonlóan – a szülők megvonták a
feltétlen szeretetet, főleg az első 5-6 évben, nagy valószínűséggel nárcisztikus
partnert fognak mágnesként magukhoz vonzani, akitől, úgy tűnik, hogy nincs
menekvés. Ez az a mágneses erő, amelyet én emberi mágnes szindrómának
hívok. Ez az a nyers erő, amely a szerelem és a diszfunkcionalitás kettősségé-
ben egymáshoz vonzza a társfüggőket és a nárcisztikusokat. A diszfunkcio-
nális szeretet mágneses ereje összetartja az ellentétes feleket annak ellenére is,
hogy mindketten szenvednek, és buzgón egymás megváltoztatásával vannak
elfoglalva. A társfüggő és a nárcisztikus találkozásából sosem születik tökéle-
tes és örökké tartó szerelem.
Kamaszkoromban édesapám akaratlanul bár, de a következő kapcsolati
tanácsot adta nekem: „Álmaid lelki társa rémálmaid cellatársa lesz.” Habár
viccnek szánta, mégis apám a szerelemről és a párkapcsolatokról szóló
cinikus véleményét tükrözte ez a gondolat. Ahogyan nagyon sok társfüggő-
nárcisztikus kapcsolatban tetten érhető, anyám és apám kapcsolata is szere-
lem volt első látásra. Apám csupán hat hónapnyi randevúzgatás után kérte
meg anyám kezét, aki ekkor 18 éves volt. Szerelmük tökéletesnek tűnt, ám
valójában nem volt más, mint egy soha valóra nem vált fantázia. Ahogy a
legtöbb társfüggő-nárcisztikus kapcsolatban megtörténik, a románc elejét

21

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 21 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

jellemző „rózsaszín ködből” egyszer csak sivatagi homokvihar kerekedett,

amely bebetonozta diszfunkcionálisan működő kapcsolatukat. De csak az
egyikőjük lábára került rá – a cellatárs hasonlattal élve – a béklyó, méghozzá
társfüggő anyám lábára.
Ekkor még nem sejtettem, hogy saját bőrömön is meg fogom tapasztalni
apám lelki társ-cellatárs hasonlatát. Ahányszor beleszerettem egy nőbe, min-
dig minden természetesnek és tökéletesnek tűnt. Aztán a „tökéletes” lelki társ
minden alkalommal egy teljesen felismerhetetlen nárcisztikussá vált. Cella-
társként nem menekültem, nem tudtam elmenekülni a dráma elől. Kellő türe-
lemmel és reménnyel felvértezve azt gondoltam, hogy szerelmem egyszer csak
újra a régi önmaga lesz. A történtek azóta bebizonyították, hogy soha valóra
nem váló álmokat kergettem. Mégis hálás vagyok az összes harcért és érzelmi
fájdalomért, a szándékért, hogy leküzdjem őket, hiszen mindezek nélkül nem
tudtam volna megalkotni az emberi mágnes szindrómáról szóló munkámat.
Igen nehéz és kihívásokkal teli folyamat volt, míg végül sikerült megfej-
tenem, hogy miért vonzom be ezeket a bántalmazó embereket az életembe.
Végül az derült ki, hogy egy nárcisztikus apa és társfüggő anya nevelt fel.
De nem csak én vagyok ilyen helyzetben. Rádöbbentem, hogy a nárcisztikus
szülők által nevelt gyerekek (majd felnőttek) egy része is hasonló gondokkal
küzd. Láttam, hogy miként befolyásolja az emberek felnőttkori kapcsolatait
az, hogy gyermekkorukban mit kaptak szüleiktől – legyen ez egészséges vagy
éppenséggel egészségtelen minta. Azt is megtudtam, hogy a társfüggőség és
a patológiás nárcizmus közvetlen kapcsolatban áll a kötődési traumák által
ejtett lelki sérülésekkel. Sajnos a patológiás nárcisztikus szülők gyermekeinek
az a sorsuk, hogy vagy társfüggők vagy patológiás nárcisztikusok legyenek.
Könyvemnek azért választottam Az emberi mágnes szindróma címet, mert
röviden és tömören ragadja meg az egészségtelen szerelmi vonzalom dina-
mikáját. Párkapcsolat esetén mindannyian emberi mágnesek vagyunk. Olyan
személyiségtípusba szeretünk bele, amely pont az ellenkezője annak, amilye-
nek mi magunk vagyunk. Ahogyan a fémek, úgy az emberi mágnes is akkor
vonzódik a legjobban a másikhoz, ha az ellenkező pólusok tökéletesen össze-
illenek. A tökéletesen összeillő emberi mágnesek közötti kapocs olyannyira
erőteljes, hogy a negatív következmények és a közös boldogtalanság ellenére
is összeköti a párokat.
A társfüggők és patológiás nárcisztikusok közötti mágneses erő nagy való-
színűséggel hosszantartó, ám diszfunkcionálisan működő kapcsolatot fog
eredményezni. Ezzel ellentétben, az egészséges kapcsolatokban az emberi
mágnes szindróma erőt adó, egymást erősítő és mindkét fél számára kielégí-
tő kapcsolatot teremt.

22

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 22 2020. 08. 03. 15:37:39

 BEVEZETÉS AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMÁBA

Mindannyian arra vágyunk, hogy megértsenek, szeressenek minket, és

mi is szerethessük a másikat. Ez késztet minket arra, hogy párkapcsolatot
teremtsünk. A szeretet iránti vágy motiválja, hogy olyan társat keressünk, aki
– minden remény szerint – megért minket, problémáinkat és fájdalmainkat,
támogatja álmainkat, akihez érzelmileg és szexuálisan is vonzódunk. Ez
ellen nincs mit tenni: úgy vagyunk összerakva, hogy olyan embert keressünk,
aki meggyújtja legmélyebb romantikus vágyaink szikráit.
Ha ennek a könyvnek csak egyetlen célja lenne, akkor az az, hogy reményt
adjon azoknak olvasóknak, akik hozzám hasonlóan az igaz szerelem után
sóvárogtak, ám csak diszfunkcionális kapcsolatokra találtak. Célom, hogy
kiutat mutassak azoknak, akik szeretnének kiszabadulni traumákkal és
érzelmi gátakkal teli múltjukból. Könyvemet nekik, és a velük foglalkozó
szakembereknek is ajánlom. Könyvem megírását talán az ambicionálta a leg-
erősebben, hogy bátorítani akartam az olvasókat arra, hogy merjenek kisza-
badulni romboló kapcsolataikból. Motiválni akartam őket, hogy találják meg
azt a személyt, akivel egészséges és mindkettőjük számára kielégítő párkap-
csolatban tudnak élni.
Ezt a könyvet azzal a céllal írtam, hogy segítsek az embereknek megér-
teni az emberi mágnes szindrómát, annak hatását önmagukra és másokra.
Ezt szem előtt tartva legfrissebb munkáimból is ízelítőt adok. Az önszeretet-
hiányos állapotról (Self-Love Deficit Disorder™ – SLDD), valamint az
önszeretetben való megújulásról (Love Recovery™ – SLR) a 12. fejezetben
olvashatunk. Ezekről bővebben a következő könyvemben lesz szó, amelynek
címe várhatóan a The Codependency Cure™: Recovering from Self-Love Defi-
cit Disorder (Gyógyulás a társfüggőségből: Az önszeretetben való megúju-
lás4) lesz. Ha szeretnéd elmélyíteni ismereteidet és további forrásokat, illetve
válaszokat keresel a témával kapcsolatos kérdéseidre, akkor javaslom, hogy
látogasd meg az önszeretetben való megújulásról szóló weboldalamat5, ahol
számos oktató jellegű és személyes fejlesztésű terméket, szolgáltatást találsz.
Mi lenne, ha mindannyian őszintén és bátran magunkba néznénk, hogy
megértsük berögzült és tudattalan motivációnkat? Mi lenne, ha arra töreked-
nénk, hogy begyógyítsuk lelki sebeinket, amelyekkel ha nem foglalkozunk,
megakadályozzák lelki társunk megtalálását. IGEN! Tegyük ezt! Ha nincs
bennünk eltökéltséggel teli akaraterő és bátorság ahhoz, hogy megváltoz-
tassuk párkapcsolati mintáinkat, akkor felesleges, a célok, törekvések, álmok

4
A könyv megjelenésének még nincs konkrét dátuma. A Gyógyulás a Társfüggőségből
videószeminárium elérhető a selfloverecovery.com weboldalon.
5
www.SelfLoveRecovery.com

23

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 23 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

beteljesítetlenségéből fakadó szenvedésnek tesszük ki magunkat. Tegyük hát

meg ezt a vakmerő lépést közösen, hogy végre osztozhassunk az egészsé-
ges, egymást erősítő, viszonzott szerelem felfedezésének örömében, hagyjuk
magunk mögött romboló és diszfunkcionális kapcsolati mintáinkat.

24

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 24 2020. 08. 03. 15:37:39

 1. fejezet

A DISZFUNKCIONÁLIS STAFÉTABOT
ÁTADÁSA

Akármennyire is szeretnénk, van jó néhány elkerülhetetlen dolog az élet-

ben. Ilyen például az, hogy adót kell fizetnünk, megöregszünk, valószínűleg
fel fogunk szedni néhány kilót az évek során, és ahogyan az is, hogy gyer-
mekkorunk egész életünkön át hatással lesz ránk. Sigmund Freudnak igaza
volt, amikor azt mondta, hogy a múlt teremtményei vagyunk, akikre sokkal
nagyobb hatással vannak a formálódás évei, mint a jelenkori események és
körülmények. Habár a géneknek jelentős szerepük van abban, hogy milyen
felnőttekké válunk, az, hogy gyermekkorunkban hogyan bántak velünk, szer-
vesen kapcsolódik felnőttkori mentális egészségünkhöz és kapcsolataink
minőségéhez. Mindegy, hogy elfogadjuk, elhallgatjuk, elfelejtjük vagy tagad-
juk gyermekkorunkat, felnőttkorunkra gyakorolt hatása elől semmiképpen
sem menekülhetünk el.
Lehet, hogy gyermekkorodban nem ért egyetlen nagyobb trauma sem,
nem bántalmaztak, nem volt érzelemmegvonásban vagy elhanyagoltságban
részed. De még az ilyen szerencsés gyermekek szülei is biztosan követtek el
néhány hibát, annak ellenére, hogy feltétlen szeretettel szerettek és gondos-
kodtak rólad. Önmagadat adva, tökéletlenségeid ellenére is bebizonyítottad
szüleidnek, hogy minden kisbaba tökéletes, ahogyan azt is, hogy az élet egy
szent ajándék. Egészséges, de nem tökéletes szüleidet belső motivációjuk
vezette személyes és érzelmi fejlődésed támogatásában. Nem azért segítettek,
mert kellett, hanem mert hittek abban, hogy megérdemled.
Csupán egyetlen dolog kellett ahhoz, hogy megkapd szüleid feltétlen sze-
retetét és gondoskodását: egész egyszerűen csak magadat kellett adnod. Ezzel
a gondoskodással és védelemmel minden bizonnyal te voltál a következő, aki

25

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 25 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

követve a családodban több generáció óta fennálló mintát, érzelmileg egész-

séges gyermekké, később pedig kiegyensúlyozott és érzelmileg egészséges fel-
nőtté vált. Ha majd egyszer te is gyereket vállalsz, akkor valószínűleg te is ezt
a pozitív nevelési „karmát” fogod továbbadni, és érzelmileg egészséges utódot
fogsz nevelni. Sajnos, velem nem ez történt.

A trófeagyerekek
A lelkileg nem egészséges mintákat követő szülők gyermeke szintén több
generáción átívelő mintákkal fog megismerkedni, ám sajnos mindig a rosz-
szakkal. Ha az egyik szülőd patológiás nárcisztikus (volt), akkor határozott
elvárásokat támasztó világba születsz bele. Ha ki tudod találni, hogy melyek
ezek az elvárások, sőt, képes vagy teljesíteni őket, akkor motiválni tudod
nárcisztikus szülődet arra, hogy szeressen. Ha összhangba tudsz kerülni szü-
lőd nárcisztikus fantáziáival, akkor hálával fogadhatod feltételekhez köthető
szeretetét és odafigyelését.
Trófeagyerekké válva elképzelhető, hogy megtaláltad a módját annak,
hogy kevésbé sérülj, de ezért elképzelhetetlenül nagy árat fogsz fizetni. Talán
a „trófeaságod” megvéd nárcisztikus szülőd sötét és fenyegető oldalától, de
egyúttal megfoszt az érzelmi szabadságtól, a biztonságérzettől és a boldogsá-
godtól is, mivel a gyermekkor csodáit sosem tapasztalhatod meg. Feláldozod
magadat, igyekszel láthatatlanná válni, és ez egyenes út a felnőttkori társfüg-
gőség kialakulásához. Ez viszont arra kárhoztat, hogy újraéld gyermekkori
traumáidat azzal az emberrel, akivel párkapcsolatban fogsz élni.
Ha azonban nem voltál képes megfelelni a nárcisztikus szülő elvárásainak
és „trófeává” válni, akkor a szégyen, a harag és a bizonytalanság érzését fogod
előhívni belőle, amelyet büntetések formájában rád fog kivetíteni. Te leszel a
„rossz mag”, aki képtelen úgy viselkedni, hogy a szülő jobban érezze magát
(azaz megszabaduljon mérgező szégyenérzetétől). Valószínűleg büntetések
sorozatával fognak sújtani, úgymint érzelemmegvonással, elhanyagolással és/
vagy bántalmazással. Rémálomszerű gyermekkorod miatt azon leszel, hogy
megtaláld a lehető legnagyobb sziklát, amely alá elrejtheted gyötrelmes emlé-
keidet. Magányos, érzelemmegvonással és/vagy bántalmazással teli gyermek-
korod lesz az alapja egy potenciális és tartós mentális problémának. Ez arra fog
késztetni, hogy önző módon mindenkit bánts, méghozzá lelkiismeret-furdalás
nélkül, és együttérző képességed is korlátozott, illetve feltételekhez kötött lesz.
Ahogyan a szülő érzelmileg eltorzította alapvetően gyönyörű gyermekét, a min-
tát ösztönösen követve te is ugyanezt fogod tenni azzal, akit (elvileg) szeretsz.

26

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 26 2020. 08. 03. 15:37:39

 A DISZFUNKCIONÁLIS STAFÉTABOT ÁTADÁSA

A stafétabot-metafora
Családi váltófutó versenyünkben generációról generációra mindig meg-
kapta valaki a diszfunkcionális érzelmi minták stafétabotját. Két lehetőség
volt. Vagy annak a gyereknek passzolták át a stafétabotot, aki képes volt úgy
viselkedni és teljesíteni, hogy a nárcisztikus szülő jobban érezze magát, vagy
annak, aki erre egyáltalán nem volt képes, és szülője számára súlyos csalódást
jelentett.
Bár anyám diszfunkcionális lojalitásával győzelemre segítette apámat,
soha nem érzett örömöt, amikor átszakította a célszalagot. Amikor a földön
feküdt, és a kimerültségtől mozogni sem bírt, még akkor is arról győzködte
magát, hogy apám győzelme az övé is. Bár sosem lelte örömét a versengés-
ben, sőt mi több, számára inkább megalázó volt, sosem gondolkodott el azon,
hogy ott hagyja a csapatot. A többi diszfunkcionális családi váltófutó csapat-
hoz hasonlóan testvéreim és én is megkaptuk a stafétabotot szüleinktől. Csak
a nagyon erősek és eltökéltek képesek arra, hogy megtörjék ezeket a mintá-
kat. Bátorság és a rengeteg pszichoterápiás foglalkozás nélkül nem valószínű,
hogy a családi váltófutásunkat jellemző minták a mi generációnkban meg-
szakadtak volna.

Négy generáción átívelő diszfunkcionalitás

Hogy érthetőbb legyen, hogy mely tényezők tehetők felelőssé gyermekkori
kötődési traumáim kialakulásáért és végső soron felnőttkori társfüggősége-
mért, rövid ízelítőt adok családom történetéből négy generációig visszamenő-
leg. A „szüleimet hibáztatom azért, amiért ilyen felnőtté váltam” hozzáállás
helyett, egykori neheztelésemet és haragomat félretéve inkább az együttér-
zésre helyezem a hangsúlyt. Ennek a fejezetnek a célja nem a szemrehányás,
a rosszindulat vagy a lejáratás. Inkább azokat a több generáción átívelő erő-
viszonyokat szeretném bemutatni, amelyek a társfüggőséget és a nárcizmust
táplálták a családomban. Azt is szeretném bemutatni, hogy ebben a helyzet-
ben hogyan váltunk mindannyian áldozattá, még azok is, akik első ránézésre
elkövetőknek tűntek.
Kedves Olvasó, kérlek, fogadd el, hogy a következőkben ismertetett
történelmi információk korlátozottak, hiányosak, és gyakran általánosítá-
sokat is tartalmaznak. Egyetlen célom ezekkel az információkkal az, hogy
rávilágítsak azokra a pszichológiai tényezőkre, amelyekkel be tudom mutat-
ni, hogy miképpen lettek családtagjaim generációról generációra társfüg-

27

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 27 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

gők, illetve nárcisztikus személyiségek. Pontos és semleges szerettem volna

maradni, de elismerem, hogy a leírtakra erősen rányomta a bélyegét, hogy
saját szemüvegemen keresztül szemléltem a dolgokat. A fejezet írása során
kifejezetten odafigyeltem arra, hogy a kapcsolati következmények helyett
inkább a lényegi részeket ragadjam meg. Nehéz szívvel osztom meg a követ-
kezőkben annak magyarázatát, hogy miért lett belőlem társfüggő felnőtt.
Earl Rosenberg és Muriel (Mikki) Rosenberg második gyermeke vagyok.
Szüleim már meghaltak (2015-ben és 2008-ban). Mindkét szülőm egyedüli
gyermek volt, de nem azért, mert a nagyszüleim így akarták. Egészségügyi,
valamint kapcsolati okak miatt nem születtek testvéreik. Szüleimnek viszont
tíz év alatt négy gyermekük is született: Ellen 1959-ben született, én 1961-ben,
Steven 1963-ban, David pedig 1969-ben. Szüleim elmondása szerint David
volt az egyetlen tervezett gyermek. Édesanyám azonban később elárulta, hogy
ő erőltette, hogy legyen negyedik gyerek, mert nagyon magányosnak érezte
magát, és egy újabb gyerekkel szeretett volna értelmet és célt adni életének.
Véleményem szerint apám a nárcisztikus személyiségzavar (Narcissistic
Personality Disorder, NPD) legtöbb vagy akár az összes tünetét produkálta.
Vele ellentétben, és egyáltalán nem meglepő módon, édesanyám pedig maga
volt a megtestesült társfüggőség. A társfüggőségről szóló könyvekben (bele-
értve ezt a könyvet is) ismertetett jellemzők mindegyikével bírt.

Apám anyai nagyszülei – Ida és Ruby

A 19. század végén Kelet-Európában zajlott etnikai tisztogatás és zsidóül-
dözés miatt az 1890-es évek végén mindkét dédszülőm kivándorolt Orosz-
országból. Mindketten zsidók voltak, akik Oroszországban találkoztak, de
Ida porosz (német) gyökerekkel bírt, míg Ruby orosz volt. Apám szerint Ida
zsémbes, szúrós volt, kontrolláló, egy igazi diktátor. Más véleményével nem
igazán törődött, a háztartást vasszigorral vezette. Ruby lágyabb, sokkal kedve-
sebb és gondoskodóbb volt.
Ida hatalmaskodó természetével, kihasználva azt, hogy családja fél tőle,
felhatalmazva érezte magát arra, hogy szigorú előítéletekkel, keserű nehez-
teléssel nevelje unokáját. Ruby és Molly (Ida és Ruby lánya) sosem mertek
szembeszállni vele, mert a következmények mindig sokkal rosszabbak voltak,
mint amire számítottak. Ruby volt a társfüggő a kapcsolatban, ő volt a lágy, a
megbocsátó és elfogadó apa (és nagyapa), aki mindig felismerte a jót gyerme-
keiben és apámban (az unokájában). Jólelkű és naiv volt, apa szerint pont ez
okozta a vesztét. A nagy gazdasági világválság idején kölcsönöket adott bará-

28

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 28 2020. 08. 03. 15:37:39

 A DISZFUNKCIONÁLIS STAFÉTABOT ÁTADÁSA

tainak, amelyeket sosem fizettek vissza neki, így a család elveszítette tekin-
télyes vagyonát. Ida sosem bocsátotta ezt meg Rubynak. Gyengének, hiszé-
kenynek és konfliktuskerülőnek tartotta. Ida megbocsátásra való képtelensége
és zsarnoki jelleme a vele élő mindhárom generáció életét megpecsételte, és
kitörölhetetlen nyomot hagyott bennük.

Max és Molly: apám szülei

Max nagyapámról igen kevés információm van. Azt tudjuk, hogy Románi-
ában született, az 1920-as évek elején csatlakozott a hadsereghez, ahonnan
dezertált, és illegális bevándorlóként az Egyesült Államokba jött. Apám
elmondása szerint jóképű, sármos, és szeretetreméltó volt, mindamellett
pedig profi szerencsejátékos, aki nem mellesleg nagy szélhámos és nőcsábász
hírében is állt, „szemmel vetkőztette a nőket”. Ez biztosan így volt, ugyanis
90 éves korában bekövetkezett haláláig Max kilencszer nősült meg. Max nagy
büszkén azt is elmesélte apámnak, hogy kártyaszámolás miatt kitiltották
Las Vegas kaszinóiból. Szinte hivatásának tekintette, hogy megszabadítsa az
embereket keményen megkeresett pénzüktől. Igencsak valószínű, hogy Max
szociopata volt, akit ma minden további nélkül antiszociális személyiségza-
varral (Antisocial Personality Disorder, APD) diagnosztizálnának.
Molly mama gyermekkoráról sem tudok túl sokat, csak annyit, hogy ő volt
a legidősebb a hat testvér, a három fiú és három lány közül, és hogy az anyjuk
borzasztóan szigorú és kíméletlen nárcisztikus asszony volt. Nagymamaként
viszont Molly kedves volt, szerény és érzékeny… no és társfüggő, mint az
apja. Mivel Molly meglehetősen magába forduló ember lett, akit sokszor meg
is szégyeníthettek, szinte semmit nem mesélt a gyermekkoráról, pedig kérde-
zősködtem róla.
Mielőtt Maxszal találkozott, Mollynak nem sok tapasztalata volt a férfiak-
ról. Döntéseit, beleértve a férfiakat érintőket is, anyja szigorúan kontrollál-
ta. Amikor Molly találkozott a jóképű és sármos Max Rosenberggel, egyből
beleszeretett, ahogyan a legtöbb Max útjába kerülő nő. Úgy vélem, hogy a
kapcsolat nagyon gyorsan szárba szökkent, ahogyan ez lenni szokott, amikor
egy magányos, ellenőrzés alatt tartott, tehetetlen fiatal társfüggő találkozik az
első ránézésre nyájasnak és kellemesnek tűnő álomférfival. Ez volt az emberi
mágnes szindróma 1929-es változata. Apám meg volt győződve arról, hogy
nagyapám azért vette el nagyanyámat, mert nagyanyám egy igen gazdag, szá-
mos ingatlant birtokló családból származott.

29

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 29 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

Ida nyíltan bírálta Maxot, és meglehetősen ellenségesen viselkedett vele,

akinek szándékán, ahogyan apu mondta, Ida simán átlátott. Patológiás
nárcisztikusként képes volt rendkívül gyorsan felismerni azokat a saját magá-
ra is jellemző tulajdonságokat. Bár Ida igyekezett megakadályozni Molly
és Max randevúit, a szerencsétlen csillagzat alatt született szerelmesek hat
hónapnyi találkozgatás után megszöktek. Nagyjából három hónap múlva
megfogant édesapám. Hat hónappal apu születése után Molly beadta a váló-
keresetet, mivel Max bántalmazta, és gyakorlatilag teljesen magára hagyta a
családot. Molly elmesélte apámnak, hogy Maxnak esze ágában sem volt nor-
mális állást vállalni és eltartani a családot. Azt nem tudjuk, hogy pontosan
milyen körülmények vezettek a váláshoz, de azt tudjuk, hogy Max teljesen
kivonult az életéből. Apám már kamasz volt, amikor először találkoztak, de
később, felnőttként is összesen csak négy alkalommal látták egymást.
Fiatal, elvált, egy újszülöttet egyedül nevelő nőként Molly kénytelen volt
munkát vállalni, méghozzá heti hat napban. Nem volt más választása, mint
hogy kicsinyes és gondoskodásra képtelen édesanyjára bízza gyermekét.
Vonakodva bár, de Ida elvállalta a „szülői” szerepet, ám véleményét sosem
rejtette véka alá, és úton-útfélen mindenkinek elpanaszolta neheztelését és
keserűségét.

Apám kötődési traumája

Ida rendkívül nehéz ember és nyíltan kicsinyes volt a legtöbb emberrel, ám
apámmal szemben még annál is jobban. Gyakran „pokolfajzatnak” nevezte.
Idát az nyugtalanította, hogy – Max DNS-ét magában hordozva – apa pont
olyan „sérült áru” lesz, mint Max. Képtelen volt félretenni Max iránti gyűlö-
letét és neheztelését amiatt, hogy neki kell gondoskodnia apámról.
Apu szerint Ida azért utálta őt, mert biológiai kapcsolat fűzte Maxhoz,
ráadásul még hasonlított is rá. Elmesélte, hogy Ida mindig németül károm-
kodott, amikor soha nem látott apjáról mondta el a véleményét. Nyilvánvaló
volt, hogy a család egyik tagja sem tudja megakadályozni, hogy Ida ilyen rosz-
szul bánjon apámmal, mert Ida túl erős és félelmetes volt. Egy héttel a halá-
la előtt megkértem apámat, hogy mondja el, mi mindenen ment keresztül.
Elmesélte, hogy a bántalmazás szörnyű emlékei még öregkorában is kísér-
tették. Meg is könnyezte, ami igen sokat sejtető reakció volt egy alapvetően
érzelemmentes apától.
Legdédelgetettebb emlékei kedves és szeretetteljes nagyapjáról, Rubyról, és
három nagybácsikájáról voltak, akik szintén nagyon szerették őt. Habár Ruby

30

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 30 2020. 08. 03. 15:37:39

 A DISZFUNKCIONÁLIS STAFÉTABOT ÁTADÁSA

nem tudta megvédeni unokáját, apám mégis a világ legkedvesebb embere-

ként emlékezett rá. Sajnos anyja, bácsikái és nagyapja kedvessége, szerete-
te sem tudta feledtetni a szörnyű és bántalmazó nagymama miatt kialakult
traumákat.
Habár apám nem tudott olyan sok időt tölteni anyjával, mint amennyit
szeretett volna, mégis úgy emlékezett vissza rá, hogy kivételesen közeli kap-
csolatban volt vele. Bálványozta és a legjobb barátjának tartotta Mollyt, a halá-
la napjáig imádta. Apám elmesélt egy történetet arról, amikor mandulaműtét
miatt kórházba került. Az orvos kijött a váróterembe, és megkérdezte nagy-
mamámat, hogy nála van-e a játékbaba, ugyanis a fia nagyon sírt és könyör-
gött, hogy Mollyt akarja. Habár apám nagymamámhoz fűződő rendkívül
szoros kapcsolatáról szóló történetei kívülről nézve gyengédnek tűnnek, az
évek során kissé elhomályosodtak és néhol zavarossá váltak, de összességében
nagyon emlékeztet egy igencsak bonyolult, érzelmileg vérfertőző szülő-gyer-
mek kapcsolatra, amely szintén hozzájárult apám kötődési traumájához.
A nagyanyjától, Idától elszenvedett bántalmazás mellett apám enyhén
depressziós, szociálisan szorongó személy volt. Biológiai és környezeti hátrá-
nya, leginkább a mélyreható szóbeli és érzelmi bántalmazás, komoly felnőtt-
kori érzelmi, személyes és kapcsolati problémákhoz vezettek. Az anyjától, a
nagybácsiktól és a nagyapjától kapott szeretet és gyengédség nem volt elég
ahhoz, hogy ne alakuljon ki nála a kötődési trauma, amely megalapozta fel-
nőttkori nárcisztikus személyiségzavarát.
Gyerekként és kamaszként apám a tanulásban és a szoros baráti kapcsola-
tokban talált menedéket. 18 évesen végre kiszabadult nagyanyja zsarnoksága
alól, és egyéb lehetőség híján bevonult a hadseregbe. A második világháború
utáni Németországban eltöltött négy év nagyon tetszett neki, hiszen életé-
ben először volt szabad, rengeteget tanult önmagáról, az életről és a világról.
Ahogyan az ő apja is, apám is nagy sármőr volt. Emlékszem, hogy gyakran
dicsekedett azzal, hogy mennyi „hiszékeny, nincstelen és piszkosul szegény”
német nőt csábított el.
Négy évvel a hadseregtől való leszerelése után, apám alapképzésben ledip-
lomázott az Illinois-i Egyetemen, mérnök lett. Sokat kérkedett azzal is, hogy
a hadsereghez hasonlóan, az egyetemen is rengeteg nem zsidó nővel volt
dolga, akiket esze ágában sem volt feleségül venni. De amikor úgy döntött,
hogy ideje megállapodni, akkor tudatosan zsidó feleséget keresett magának.
A vallás mellett az is fontos volt, hogy a jövendőbeli ara fiatal és vonzó legyen.
Egy idősebb, nem zsidó nőt, akivel kapcsolata igen régóta tartott, azonnal
elhagyott, amikor kiszemelte anyámat a feleség szerepkörre. A szakítás törté-
netét apám ridegen, együttérzés nélkül mesélte el, sőt még mosolygott is rajta.

31

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 31 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

Az 1950-es évek közepén, végén az egyedülálló zsidók számára legjobb

ismerkedési alkalmak a zsinagógák által szervezett táncestek voltak. Ami-
kor apám először találkozott anyámmal, hidegen elutasította őt, mivel anyu
ekkor még csak 16 éves volt. Anyámat fájdalmasan érintette a visszautasítás,
és az, hogy apám simán ráhajtott anyám 18 éves barátnőjére. Két évvel később
egy ugyanilyen táncesten találkoztak ismét. Amikor apám megtudta, hogy
édesanyám nagykorú lett, egyből hódító üzemmódba váltott. Anyu azonnal
belebolondult apuba, egyrészt azért, mert idősebb volt, látszólag érett, kariz-
matikus és jóképű. Leginkább az tetszett neki, hogy zsidó, és mérnöki diplo-
mát szerzett az Illinois-i Egyetemen, volt munkája, autója, és megengedhet-
te magának, hogy saját otthont tartson fenn. Anyám könnyű préda volt, de
emellett meglehetősen szerethető is.
Apám is menthetetlenül beleszeretett édesanyámba, méghozzá sugárzó
szépsége és hiszékenysége miatt. Nem mellesleg pedig azért, mert anyám haj-
landó volt csodálni (piedesztálra emelni) őt. Anyám lehetővé tette számára,
hogy eljátssza a jó férj, jó apa és a keményen dolgozó férfi fantáziaképet. Apám
pedig a férjét csodáló és kötelességtudó feleség, anya és háziasszony kártyát
adta édesanyám kezébe. Nemcsak érzelmi menedéket adtak egymásnak, de
mindketten el is hitték, hogy ők „a fiú és a lány találkozik, és boldogan élnek,
míg meg nem halnak” sztori főszereplői. Ez így is volt, de csak rövid ideig.
Bár mindkettőjüknek voltak menekülési kísérleteik, azt egyikőjük sem tudta,
hogy a másik mennyire magányos, sem azt, hogy kinek mennyire volt szüksé-
ge erre a házasságra. Nem tudták, hogy különleges családtörténetük és a belő-
lük fakadó gyermekkori kötődési traumák tökéletes párrá avanzsálták őket.
Apám életét szociális szorongás és klinikai depresszió kísérte végig.
55 éves korában hivatalosan súlyos depresszióval diagnosztizálták az első kór-
házi kezelés során, amelyet tíz másik követett. Később megtudtam, hogy már
40 évesen is lelki problémákkal küzdött, és illegálisan szerezte be a vényköte-
les gyógyszereket, hogy enyhítsen fájdalmán. 65 éves korára olyannyira gyógy-
szerfüggő lett, hogy kórházban kellett kezelni emiatt is. Élénkítőszereket sze-
dett. Később, függősége csúcsán, az élénkítők mellett a narkotikumokra is
rákapott, ez pedig végül egy kórházi drogelvonó programhoz vezetett. Talán
súlyos depressziója vagy a függőség miatt, de szinte vágyott ezekre a helyekre,
mert biztonságot és menedéket nyújtottak neki, mert ott elfelejthette problé-
máit, gondtalan lehetett, ráadásul gondoskodtak róla, szinte elkényeztették.
Elég furcsa szituáció volt, amit a család egyetlen tagja sem értett.

32

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 32 2020. 08. 03. 15:37:39

 A DISZFUNKCIONÁLIS STAFÉTABOT ÁTADÁSA

Chuck és Lil: anyám szülei

Anyám társfüggősége, apám nárcisztikus személyiségzavarához hasonlóan,
gyermekkori kötődési traumájával magyarázható. A társfüggőségi váltóbotot
szüleitől, társfüggő apjától, Charlestól (Chucktól), és nárcisztikus anyjától
Lilliantől (Liltől) kapta meg, akik előtte szintén megkapták felmenőiktől a
maguk váltóbotját.
1885 környékén Chuck apját, a 16 éves Maxot orosz „hazafiak” rabolták el,
és erőszakkal besorozták a hadseregbe. A szövevényes politikai kapcsolatok-
nak és megvesztegetéseknek hála, a családjának sikerült kimenekíteni Maxot,
de csak egyévnyi, a családtól távol töltött, szörnyen megterhelő szolgálat után.
Az 1890-es évek végén Max és felesége, Dora, az Oroszországban zajló zsi-
dóüldözés (pogrom) miatt elhagyták szülőföldjüket. Férjként és feleségként,
egy árva garas nélkül érkeztek meg Ottawába, ahol végül nyolc gyermeket
neveltek fel.
Nagypapám, Chuck a második legidősebb volt a nyolc testvér közül.
A legfiatalabb és a legidősebb testvér között a korkülönbség majdnem 25 év
volt. Apjuk szigorú fegyelemmel, az „aki a pálcát kíméli, a gyerekét nem sze-
reti” mondás alapján nevelte gyermekeit. Nevelési elvei a mai normák szerint
minden további nélkül komoly bántalmazásnak minősülnének. Maxot leg-
inkább saját álmainak kergetése érdekelte. A gyors meggazdagodási lehető-
ségeket kereste, ahelyett, hogy állandó munkát vállalt volna. Beteljesületlen
ábrándjai miatt azonban a család állandó szegénységben élt. A család lét-
száma és az anyagi nehézségek miatt mind a nyolc fiúnak dolgoznia kellett:
újságot árultak Ottawa utcáin.
Rögzítettünk egy beszélgetést nagypapámmal, amelyben stresszes és
nehézségekkel teli gyermekkoráról mesélt:

Egészségügyi okokból minden nyáron mind a nyolcunknak le kellett

nyírni a haját. Nem mondhattunk nemet, mert egyből kaptunk volna
egy pofont. Úgy gondoltuk, hogy ez így is van rendjén. A szüleinknek
köszönhetően lettünk becsületes apák, nagypapák és állampolgárok.
Amint tudtam, hogy mennyi kettő meg kettő, már kint is voltam az
utcán újságot árulni. Iskolakezdés előtt kimentem, hogy az első lehes-
sek. A zsidó iskola előtt ismét az utcán voltam. Akkor árultam a délutá-
ni kiadást, így semmit nem hagytam ki. Aztán tanítás után, még este
is kimentem újságot árulni. Este 7-8-ig kint voltam. Az újságárusítást
később cipőtisztítással egészítettem ki. A bácsikámnak dolgozva a főpá-
lyaudvarnál pucoltam a cipőket. Ezek után kellett megcsinálnom a házi

33

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 33 2020. 08. 03. 15:37:39

 AZ EMBERI MÁGNES SZINDRÓMA

feladatot. Fogalmam sem volt, hogy mi a gyermekkor. Mindig segítenem

kellett a családomnak a pénzkeresésben, ugyanis egyre többen lettünk.
Így ment ez egészen 16 és fél éves koromig, amikor elhagytam Ottawát,
és Chicagóba költöztem. (Ez nem sokkal apja halála után történt.)

A korhoz, amelyben éltek, és a zsidó kultúrkör hagyományaihoz igazod-

va, Dorának nem sok beleszólása és ráhatása volt a nagyobb családi ügyek-
re. Összes energiáját amúgy is férje és nyolc gyermeke ellátására fordította.
Chuck nagypapa a gyermekei fáradhatatlan támogatójaként jellemezte édes-
anyját, aki az életét arra tette fel, hogy jó embert faragjon belőlük. Az összes
fiú szerette és tisztelte.
Dora és a gyerekek sokat szenvedtek attól, hogy Max csak vágyott olyan
munka után, amely kihúzza őket a szegénységből, és kényelmes életet biztosít
a család számára, de ezt az álmot sosem teljesítette be. A legnagyobb csapás
Max korai halála volt, ugyanis ekkor a család bevételei végképp megcsap-
pantak. Pénzügyi válságba kerültek, ezért a 16 éves Chucknak félbe kellett
hagynia a középiskolát, és legidősebb bátyjához kellett költöznie Chicagóba,
hogy állást vállalva anyagilag támogassa a Kanadában maradt családtagokat.
Annak ellenére, hogy nem sok minden szólt Dora mellett, sikerült úgy össze-
rakni a kevés kis pénzüket, hogy fel tudja nevelni gyermekeit. A fiúk imádták
és hősnek tartották édesanyjukat.

Anyám nárcisztikus édesanyja – Lillian

Nagyon keveset tudok anyai nagymamám, Lillian gyermekkoráról. Nagyjából
csak annyit, hogy a hat testvér között ő volt a legidősebb. Édesapja, Sam és
édesanyja, Etta litván gyökerekkel, de már New Yorkban születettek. Sam
sikeres hentes és mészáros volt, Etta pedig háziasszony. Sam szívinfarktusban
halt meg. Ekkor Lil 28 éves volt. Az elmesélések szerint Lil nagymama anyja
érzéketlen, rideg és követelőző volt. Feltételezem, ahogyan a legtöbb társfüggő
vagy patológiás nárcisztikus kliensemnél is feltételezem, hogy egyik szülője
társfüggő, a másik pedig nárcisztikus volt. Ebben a helyzetben nyilvánvalóan
Etta volt a domináns fél, így Lil traumájáért elsősorban ő okolható.
Minden alkalommal, amikor Lil elesett, a nála hét évvel idősebb, gyenge
nagyapámnak kellett felemelnie túlsúlyos feleségét a földről. Lil nem hasz-
nálta a botját, mert nem akart idősnek tűnni. Az öregedést tagadta azzal is,
hogy váltig állította, hogy szőke, pedig a haja valójában hófehér volt.

34

az emberi magnes_166×237_beliv.indd 34 2020. 08. 03. 15:37:39