Badiny Jós Ferenc

Mah-Gar a Magyar..

Nyilt Levél Komoróczy Gézához

Válasz „Sumer ós Magyar...?"' c. könyvére

A SZERZŐ KIADÁSA — BUENOS AIRES

1976
„ILDI és kis puli kutyája emlékének
ajánlom e könyvet,

a kis puli képében élő m a g y a r hűség

szent valóságának dicséretében."

A SZERZŐ
 Copyright: prof. Francisco Jos Badiny

Hecho el depósito que establece la Ley 11.723

LIBRO DE EDICION ARGENTÍNA
LIBRO DE T E X T O
Printed in Argentína
• Se terminó de imprimir
mir el
el dia
dia 30
30 de
de agosto
agostc de 1976, en la Edi-
lorial ABC, Rivadavia 281, Quilmes, Prov. Bs. As. Argentína.

6
 ILDI sírjában talált fehér, alabástrom PULI
ÍKKIDU — 5. évezred Kr- e.)

(Ez a lelet és a címlapon kozolt. l'l!Ll-t ábrázoló agyagtábla is az IRAK-i

Múzeum tulajdona, melynek szívességéből, a Directorate of Antlquities of
Bagdad 11578. sz engedélyével közöljük a leleteket ábrázoló,
eredeti fényképeket.)

ka n — s -
Dr. Haj nos László:
EGY SZUMIR KISLÁNY ÜZENETE

Messze, úgy hatezer éve,

Mezopotámia térségében,
még az „özönvíz" előtti IDÖ-ben, (')
élt KU-MAH-GAR-I NÉP-e,
Szumiriának Nagy Hatalmas Népe.

Ahol egy régi sírba,

ős ékírással meg vagyon írva,
egy parányi K I S láng:
ILDI, egy szumir kislány,
a porló rög között
az öröklétbe költözött.
Az égi „közösségbe", hol
nincsen bün és pokol,
nincs semmi bűnhődés és elkárhozás,
csak SZÉP remény és megtisztulás:
ILDI kis lelke oda költözött.
ERIDU volt a város neve,
EN-KI volt az IZ-TEN-e,
ÉN-KI ADÁ UR"-t,
TAR-MAG-UR-t,
KI ott uralkodott
s ki ILDI hősi apja volt.
ILDI, kis szumir lányka,
a N A P ellobbant szűzi lángja,
az a vágyam, hogy ez a versem
a feledésből életre keltsen.
A sokezer évet, — m á r Történelem —,
egy gondolattal szállva átívelem:
MAH-GAR testvérem, gyere velem.
Szakadozik a m ú l t sötétsége
s amit az ásó eltemetett, ime
a kislány sírjából napvilágra hozta:
egy fehér alabástrom szobrocska,
egy PULI KUD-DA hasonmása,
ILDI hűséges játszótársa!
S ahogy a N A P reggel elönti az eget,
távolról egy kép biztatón integet:
Mit üzensz nekünk, ösvérünk, ILDI,
KI ezt az emléket most n e k ü n k küldi.
Valami PIR-KA-AN életre kelvén
s megszólal NÉP-ünk ősi nyelvén.
Hiszen a kis P U L I élt, szaladt tovább,
nemzedékeken át egymás után,
kísérve velünk sok ezer évet,
mig az IDÖ egy-egyet lépett.
Ott futkároztál, jóbarát, önként,
-BAL-sorsunkban is hü kísérőként,
nyelved lógatva, hangosan UG-GATU-va,
NÉP-ünk okosszemü, szorgos barátja,
EN-BER-számba menő, igazi társa.

S mig sokan, PARTOS-ok, minket elhagytak,

HIT-et hagyóan m ú l t a t tagadtak,
elébe térdeltek idegen UR-aknak,
meggyalázták TUR-ÁN, az ,,Ég F i a " vérét:
te megmaradtál hü kísérőként.
Velünk él ma is ez a lelkes ÁLLAT,
a magyar pusztán ma is megtalálhat,
amint a PARAST őrzi a GULYÁT,
hordva IN-AG-ot, GADDA-t és SUBÁT,
s hogy a N A P ott fent delelve leng,
GAM-ós botját BAL KAR-ján leszúrja
s a ,,világ közepén" állva e l m e r e n g . . .

A KU-MAH-GAR: NAD h a t a l m a s NÉP-nek,

NIMRUD volt a KI-RÁ-LU-ja,
ös BABILON megalapítója.
NIB-UR volt ö: a hősi p á r d u c a ,
őse a királyi szkita nemzetségnek.
S hogy LIL, a lelke, égbe költözött,
már fent ragyog NIMRUD a csillagok között,
mint „hatalmas vadász az UR előtt", ('-)
lakozik örökös fényben:
a nyilazó Orion csillagképben-
És HUN-AR és MAH-GAR, két fia-vére,
a Munka ós a T u d á s szövetsége,
a Csodaszarvast m a i d vágtatva ÜZI, ( ;| )
— ágai közt a ZEN-t NAP-ot.tűzi —
a Csodát, mely maga az Élet:
vágyak, jószándék és remények.
És „akarva-akaratlan
űzik egyre szakadatlan",
a szabir-etruszk-pártos-hun és avar,
s a fennmaradt ősi népe, a magyar,
mig párducos Á R P Á D fejedelme
az ősi földet megszerezte
vérünk szerződésével nekünk,
melyet „édes h a z á n k n a k " nevezünk.
Szakadozik a múlt homálya,
szétterül az Igazság ÁR-adása:
kis szumir lányka, parányi emléked,
áttörve időt-messzeséget:
Mit üzensz n e k ü n k ?
Mit üzensz nekünk,
kik „pusztulunk, veszünk
s mint oldott kéve széthull n e m z e t ü n k " ?
Kik a királyi N É P U-TU-DA vagyunk,
tépnek-szaggatnak, s élni a k a r u n k !
Egy szörnyű hamisság tanúi vagyunk,
élő lapjai a történelmi múltnak
s mások viselik ékes tollainkat!
Mert elmarták tőlünk
„elsőszülöttségünk":
jött-ment, „pogány", nomádra nyomnak
s híres valóságunkat kitekerve,
csonka ítélettel keresztre verve,
vérünk cseppjei egyre hullanak. . .
* * #
Azt üzeni ILDI, a királyi lányka:
a „Történelem Nagy Temetése",
hiába földeli el, ami a Múlt.
Hiába, mert a régész kiássa
az agyagtáblákba vésett
ősi betűket s kápet,
megfejti nyelvünk s ős rovásírása,
megértjük mi azt: MAH-GAR-ul!
S meddő lesz a hamisság vetése,
mert ERŐS, az ős Szüzanya méhéből,
„Szeplőtlen Termékenységéből",
megszületik a N A P földi-testű mása,
NIMRUD törzsének legszebbik hajtása, ( 5 )
a „Világ Világossága":
hogy „megkeresse, ami elveszett",
az Utat, Igazságot, Életet.
És hiába tervelték: az Igazság Űtja
végetér majd egy vesztőhelyen,
s „keresztet" vetve a vádló Múltra,
az „EN-BER" véres testét felmutatva:
az IGE, az Élet fénye: kiszenvedett.
a ZEN-t TÜZ kialudt: „elvégeztetett"!
Hiába minden fondorlat, ÁRIMÁN,
bitófát s a HAL-ált legyőzve,
az Igazság felragyog, mint szivárvány,
átölel mindent, földet és eget:
NIMRUD vérei: ez az üzenet!
Ezt üzeni a királyi lányka:
„Régi dicsőségünk késik az éji homályban"?
,.E:lfaiu!t párduc Á R P Á D v é r e "
„Egek ostorai nyomorult" bére?
Nem! Csak vérünk szerződése helyett
idegen UR-aknak adtunk szál'áshelyet,
kik ..nemzetpusztí f ó t a n í t á s a i k k a l " (4)
irtották hitünk s hagyományunkat;
gyermekeink virágját-lelkét
az ősi talajból kitépdesték:
így öldösték a „multat s jövendőnket",
halljátok, MAH-GAR-ok: ezt „bünhődjük m e g " !
De, mig bujdos bennünk egy p a r á n y i szikra,
a szittya vér heve majd felszítja,
s ha rejtve-fejtve, fojtva-vágyva,
de fellobban újra ZEN-t TÜZ-e, lángja!
Ezt üzeni a királyi lányka:
a kis PULI tiszta hűségével,
c ü e ' e k őseink ERŐS HIT-ével,
s bízzatok. MAH-GAR-ok:
ki TUR-ÁN-i vért és sorsot hordozott, (5)
Isten Fia, Jézus: feltámadott!

11
(•) Az „özönvlz'-legenda, egy szumir ósi, vallásos költemény, már kb.
kétezer évvel a bibliai Genezis készítése előtt eredeti szumir agyag­
táblákon ékírással íel van jegyezve.
(-') Genezis: 10. 8—10.
(») A Csodaszarvas-mítosz a szumir vallásszemlélet legbelsőbb tartalma.
(*) Kodály Zoltán ja,kiáltása.
(5) A judai teológia, így: Talmud, Parachim 91. a. lap- Rasi, Jézust fajilag
és származásilag félreérthetetlenül NIMRUD ..fiának" mo idja.
Felhasznált forrás elsősorban: Baciiny Jos Ferenc, Káldeától Ister-Gamig

—n—•-n—

Pártos lovas
KIS város pártos királyi palotájából
(Field múzeum)

12
 BEVEZETŐ

Tisztázni akarom az olvasó előtt, hogy miért intéztem

ezt a NYÍLT LEVELET Kommoróczy Gézához.
Azért teszem, mert ez az „ókori történelmi tanszéken
•
diilgozó" egyén írt egy könyvet „SUMER és M A G Y A R ? " cím
alatt. (Magvető Kiadó Bp. 1976.)
libben a könyvben a szerző (aki szakképesítését és tudo­
mányos hivatásbeli helyzetét sehol fel nem fedi) — szerény
véleményem szerint — a hamisítások, félrevezetések, félre­
magyarázások és rosszakaratú értelmezéseknek oly sorozatát
követi el, melyhez hasonlót eddig — „tudományos m u n k á ­
b a n " sehol sem láttunk. A könyv elolvasása után önkéntele­
nül arra a megállapításra j u t az olvasó, hogy
1.) Magyarországon m á r nem léteznek oly műveltségi
fokon álló emberek, akik ismerik a mezopotámiai — írásfel­
találó — és ma „sumer"-nak nevezett népet és tudatlanságuk­
ban vásárolják meg a Komoroczy féle könyvecskét (amiért
kár pénzt kiadni) vagy
2.) ha léteznek a magyar őstörténelmet jól ismerő öre-
eek. fiatalok, szakemberek, tudósok és valóban igaz az. hogy
a fiatalság már a „villanyoson is szumirozik", akkor
a magyar ősiségét eltitkolni akaró tudományos terror az,
mely elősegíti az ilyen írások és kiadványok megjelenését az-
^fc/.il a céllal, hogy a közvéleményt így térítse el az igazságtól.
^ ^ ( I l y e t egyetlen más marxista á l l a m b a n n e m találunk meg,
csak Magyarországon.)
De szerintünk, ezek a vézna és olcsó módszerek igen jól
jönnek mindazoknak, akik a szumir-magyar azonosságot bizo­
nyítják és hirdetik, m e r t azokat
n hazugságokat, melyek a való és igaz dolgokat akarják
megmásítani a legkönnyebb — m i n t majd a következőkben
látjuk — megcáfolni. . . és ezek a megcáfolt félrevezetések
erősítik meg legjobban az állításainkat és toborozzák a ver­
hetetlen tudású híveinket és névtelen m u n k a t á r s a i n k a t .

13
 A megnevezett könyv megjelenését kisérő sajtohadjárat
azonos tendenciájú „hangszerelése" azt a következtetést vál­
totta ki belőlük, hogy itt egy központilag i r á n y í t o t t mozgalmi
ügyről van szó, aminek Komoróczy Géza a kiszemelt fősze­
replője.
Megerősítette ezt a megállapításunkat az a híradás, mely
beszámol a Budapest-i T u d o m á n y e g y e t e m Bölcsészettudo­
mányi Karán, 1974. március 12-én tartott előadásról, melyet
szorosan összekapcsol az ismertetést végző sajtó ezzel a köny­
vel. Véleményünk szerint ez az összekapcsolás tulajdonkép­
pen a ,Sumer és M a g y a r ? " c. k ö n y v hivatalosítása is egyben,
ami tehát
lobbi nem Komoróczy m a g á n v é l e m é n y e , h a n e m a „ma­
gyar" tudományos körök hivatalos állásfoglalása.
Akadémikusi szempontból bírálva azonban a Bölcsész­
tudományi K a r o n elhangzott előadást, nem t a r t h a t j u k vissza
magunkat egy szerény összehasonlítás lefolytatásától. Ugyan­
is ez a „bölcsészeti t u d o m á n y o s " előadás egy — eddig „Tu­
dományegyetemen" soha nem látott — különös módszer sze­
rint folyt le.
Nem azt tárgyalta, amit a régészet felmutat s amit egy
régészeti lelet alapján következtetni lehet — (Komoróczy-
nak a Tatárlaki leletekkel kapcsolatos kifejezéseire hivat­
kozunk) — h a n e m azt a lehetőséget emelte ki, a m i r e a régé­
szeti leletek — szerinte — egyáltalában nem vonatkoznak.
Ha összehasonlítjuk ezt a „ t u d o m á n y o s " előadást azok­
nak a nagyszerű ismertetéseknek valamelyikével, amelyek a
Tel Avivi Egyetemen e l h a n g z o t t a k a biblikus régészeti lele­
tek hovatartozásáról, akkor azt kell hangsúlyoznunk, hogy
azok m i n d e n alkalommal a pozitívumok bizonyítására szorít­
koztak. Anak ellenére, hogy — m i k é p p e n Kriveljow:
„Ásatások a Bibliai országokban" c. könyvében láthat­
juk — óriási „hézagok" m u t a t k o z t a k az izraeli történelmi vo­
natkoztatásokban, az előadók m i n d e n esetben megtalálták az
összes leletek kapcsolatait. Soha sem mondták azt, hogy az Iz­
rael földjén előtalált leletek n e m hozzájuk tartoznak.
Komoróczy azonban n e m rendelkezett elegendő .lehető­
séggel" ahhoz, hogy pozitívumokkal álljon elő. Ennek titka
nem az ő tudásbeli h i á n y á b a n rejlik, h a n e m a neki kiadott
feladat elvégzésének e l i n d í t á s á b a n (vagyis az általa sumer-
magyarológusoknak nevezettek m u n k á j á n a k — minden esz­
közzel való — kipellengérezésében). így a tatárlaki leletek

14
kiértékelésénél is, ezeknek a „sumer-magyarológusoknak" a
,.diadalmámorából" kellett kiindulnia. Ezért állítja azt, hogy
„A tartariai lelet fölött örvendő sumer-magyarológusok
nem vették észre, hogy a lelet „ s u m e r " értelmezése végzetes
ellentmodásba sodorja őket. Ha elfogadják, hogy a sumerek
már az i. e. 3. évezred elején a Kárpátmedencében éltek, mit
tudnak ezentúl kezdeni a csaknem négyezer évvel későbbi
honfoglaló magyarsággal, a m e l y n e k emlékanyagára eddig oly
sokat építettek?"
És itt fel kell hívnom az olvasók figyelmét arra, hogy a
szumir népnek a K á r p á t m e d e n é b e n való jelenlétét — a Kr. e.
4. évezredtől kezdődően
nem a „sumer-magyarológus" díszítő jelzővel illetett ku­
tatók találták meg és nem is a tatárlaki leletek az első bizo­
nyítékuk erre,
hanem a közismert és nagytekintélyű angol régész — Gor­
don CHILDE:. „The D a n u b e in P r e h i s t o r y " c. (London, 1929)
könyvének 205. oldalán állítja és bizonyítja, hogy „Kr. e.
3500-ban már egy magasra fejlődött szumir k u l t ú r a létezik a
Kárpátmedencében".
így a tatárlaki leletek „ s u m i r értelmezését" m á r Vlassa,
Falkenstein, Gadd, Makay, és mindenki, aki vizsgálat alá vet-
• e— Gordon Childe tétele alapján vonatkoztatta Szumériába.
Tehát itt „ d i a d a l m á m o r r ó l " egyáltalában nem volt szó,
hiszen a leletek sajátossága azokat automatikusan a Mezo­
potámiai szumir k u l t ú r k ö r b e sorolja. Mi ezt hisszük, hogy
Komoróczy azért említi ezt — az általa feltételezett — „dia­
dalmámort" („tudományos" előadás keretében) a szumir-ma-
gyar kapcsolatokat kutatók táborában, m e r t n á l u k — az „ak­
kád érdekszövetségnél" — kellemetlen „felháborodást" és
egyáltalában nem várt „ h á t r á l t a t á s t " okoztak ezek a tatár­
laki „vacak cserepek".
Komoróczy előadása azonban egy kutatási programot is
adott a magyar történelem szakembereinek. .. nevezetesen,
hogy valóban be kell tölteni azt a hézagot, ami Árpádtól a ta­
tárlaki cserepekig mutatkozik.
Érdekes — úgy emlékezetből megvizsgálni, hogy mit is
látunk a köztudatban e „hézagbetöltő" eseményekként a ma­
gyar őstörténetből. . . ?
László Gyula közismert „első honfoglalása" már az ava­
rokig — tehát a Kr. u. 5. századig jól betölt mindent és in­
nen visszafelé a hunok — Atilla és elődeik a P á r t o s Biroda-

15
lom Népe m á r Kr. e. 256-ig bizonyított és a KU-MAH-GAR
nép törzseivel tölti be az egész vidéket. A SAR-MATA nevet
nagyon jól ismeri Komoroczy, hisz a babiloni a k k á d nyelven
mondja: „királyi-föld" s ha népre vonatkozik — ..királyi
nép". (Talán innen vették a római p á p á k bulláikban a magya­
rokra vonatkozó azon kifejezéseket — hogy a „magyarok a
királyi szkíták".)
A szarmatákkal már jól beletaposunk a K r . előtti időkbe
és ha a legújabb bibliai-régészeti kiértékeléseket is ideiktat­
juk, melyek azt állítják, hogy
„a t u r á n i és ázsiai filiszteusok hozzák észak felé tartó
mozgásba a S K L (siculi) népet*, akik kelet-európában tele­
pednek le a Kr. e 12. és 13. századokban" — akkor a SeKeL
néppel m á r Erdélyben megmagyarázható a sok szumir-erede-
tü földrajzi elnevezés.
A helyzet úgy néz ki, hogy ezt az „ ü r t " a történészek ha­
mar be fogják tölteni a Magyar Őstörténet újra írásával, hi­
szen a régészeti anyag kétségtelenül a Mezopotámiai szürnir
népnek a „kontinuitását" bizonyítja Erdélyben is és a Kár­
pát-medencében is. Ugyanis másképpen nem találhatott vol­
na Dr. H a r m a t t á egy „Finnugor Nyelvet az Iráni térségben"
és Fettich Nándor sem jelenthette volna ki azt, hogy „a kár-
pátmedencei leletanyag technikai és formai kiképzése pártos
(ó-perzsa) és mezopotámiai szumir e r e d e t ű " .
Mindezeket előre bocsátva — folytatjuk Komoroczy
„nagydobbal" meghirdetett szenzációinak boncolgatását és
az olvasó majd látni fogja, hogy miképpen akarja eltüntetni
a Magyar Nép szumir hagyománykincsét és ebben a cáfolha­
tatlan és létező valóságunkat — a szumir-magyar nyelvazo­
nosságot.
M i k é p p e n „a szög mindig kibújik a zsákból" — így Ko­
moroczy zsákjából, (amibe — sajnos — annyi szemetet söpört
bele) — szintén kiáll két hatalmas szög.
Ezek m u t a t j á k meg a „titkos célokat", melyek elérése
érdekében ezt a könyvét megírta.
Ugyanis eleve ki kell z á r n u n k azt a feltételt, mely sze-
rinc szándéka az lett volna, hogy csak egy szumir-magyar ro­
konságot, hasonlóságot, vagy azonosságot bizonyítani szán­
dékozó érvet a „tudós komolyságával", az „igazság fölényé-

• The Interpreters' Dictiorary of the Bible (Abingdorv Press) Philis-

tines 1. a 792- oldalon.

16
vei" és a „tudás hatalmának szerénységével" megcáfoljon.
Mórt lehetetlennek tartjuk azt, hogy a több tucatnyi, általa
megemlített és forrásadatként közölt Világkongresszusokon
előadott és elfogadott m u n k á k , n y o m t a t á s b a n megjelent köny­
vek, szaklapokban angolul, németül, franciául közölt szakvé­
lemények, értekezések, a MTA.-nak benyújtott dolgozatok, a
Széchenyi Könyvtár Kézirattárában elhelyezett és Magyar­
országon ki nem adott kéziratok, stb.
egyetlen egy oly adatot ne t a r t a l m a z n á n a k , amit egy „tu­
dós" mégis csak megemlíthetne a szumir-magyar kapcsolatok
\ alóságának elfogadható bizonyítékaképpen.
P Viszont Komoróczy egyet sem talált. Az összes írók,
szakemberek, egyetemi tanárok, többszörös diplomás dokto-
Kik Komoróczynak mind csak pojácák, akiken csak röhögni
lehet és munkájukat kigúnyolni. És ezt nevezi az „ókori tör­
ténelmi tanszék m u n k á s a " valóságos „ t u d o m á n y n a k " .
E sorok írója a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem nyilvá­
nos rendes t a n á r a a sumerológiában i m m á r 12 éve. Tanítvá­
nyai ma — mint egyetemi diplomával rendelkező szakembe­
rek — a világ különböző egyetemein tanítanak. í g y a szak­
ember méltóságával kell visszautasítania Komoróczynak azt
:i minősíthetetlen és tudományos körökben eddig soha sem
látott piszkolódó és lekicsinylő kitételeit, amivel m i n d e n su-
merológus által köztiszteletben t a r t o t t A n t o n DEIMEL, je­
zsuita páternek — a sumerológia atyjának — azt a munkás­
ságai, amire eddig minden szumir kiértékelés — igy a jelenleg
legmodernebb szumir-akkád szószedet is (Lábat: Épigraphie
d'Accndienne") — felépül, egy napszámos tudatlanságának
fölényével — a „sumerológia .vízözön előtti' korszakának re-
/t . v á l u m a " meghatározással illeti.
Ugyanis itt bújik ki Komoróczy eltitkolt céljainak első

» /.üge. És itt idéznem kell Komoróczy megnevezett könyvé-

Vk első sorait így:
„tanulmányomat egy t a l á n esetlegesnek látszó, de való­
jában rendkívül jellemző történetkével szeretném kezdeni"...,
mert én is egy „történetkét" iktatok ide, a m i k o r így foly­
tatom:
A michigani egyetemen, A n n Arborban találkoztam elő-
s/iii' :i neves semita-sumerológussal, prof. Sámuel Noah K r a -
•i-nurrel, aki akkor a Philadelphiai Egyetemi M ú z e u m Ancient
Noar East osztályának a főnöke volt. Meghívott, hogy a
Kongresszus u t á n látogassam meg őt a philadelphiai mú-
17
zeumban és megmutatja nekem azokat az é k i r a t o s ritkaságo­
kat, amelyeken akkor dolgozott tanársegédjével, az argentin
származású Dr, Benito professzorral együtt. í g y is történt.
Meglátogattam prof. K r a m e r t , azzal a 8 sumeroíógiai növen­
dékemmel együtt, akiket Argentínából m a g a m m a l v i t t e m az
Orientalista Világkongresszusra. Prof. K r a m e r valóban meg­
m u t a t t a a múzeumban őrzött, kb. 36.000 ékiratos agyagtáb­
lát, (aminek — sajnos — fele sincs még megfejtve.)
Arra a kérdésemre, hogy miképpen j ö h e t n e k én, vagy
valamelyik növendékem ebbe a múzeumba, foglalkozni a táb­
lák megfejtésével — prof. K r a m e r a r r a hivatkozott, hogy „az
utódjával kellene kapcsolatba lépnem és majd — a tőle ka­
pott utasítások szerint — követni kell az eddigi megfejtési
irányzatot."
Az én szándékomat azonban mindig messzebbre terelte
két dolog. Egyik, az argentínai lekötöttségem, (az évenkénti
20—30 beiratkozott hallgató) és a másik az, hogy időközben
a JAOS-ban megjelent (Journal of American O r i e n t á l Socie-
ty) cikkekből m e g t u d t a m és megismertem, hogy az uralkodó
(eddigi) irányzat — az a Polandból származó Speiscr prof,
hagyatéka, — amelyik a k ö z t u d a t b a azt a k a r j a vinni, hogy
s u m e r nép n e m is volt — h a n e m m i n d e n — a m i t s u m e r n a k
m o n d t u n k eddig, — sémita proto-akkád.
E n n e k az irányzatnak első számú közellensége P. Anton
Ü E I M E L : „SUMERISCHES LEXICON"-ja, amelyik feldol­
gozza az összes eddig előforduló ékjeiét (fogalom és szótag­
jelentési formában és Összetett jelekben is) éspedig szumir és
akkád változatban. (Tehát kizárja az „akkádosítást.)
Második számú közellenség pedig — m a g a P. Anton l)ei-
mel S.J., aki így „ m e r t " írni a „Sumerische G r a m m a t i k " (Ró­
ma, 1939) c . munkájában \ ^ ^ ^
„das Sumerische eine nicht semitische, wirklich gespro-
chene Volkssprache w a r " (vagyis: a szumir (nyelvi egy nem-
semita, de valóban beszélt népnyelv volt.)
„Die Erfinder d e r Keilschrift sind die S u m e r e r . Die se-
mttischen Babylonier n a h m e n dieses Schreibsystem an,
ohne irgend ein neues princip hinzufügen". (Az ékírás felta­
lálói a szumirok. A sémita babiloniak á t v e t t é k ezt az írásrend­
szert anélkül, hogy valami újdonságot hozzátettek volna.)
P. Deimel S. J. sumerológusnak ezek a — mindenütt el­
fogadott — kitételei m á r csírájában lehetetlenné tették a
Speiser féle soviniszta, sémita irányzatot, a m i t maga prof.

18
 Kiamer sem követett még akkor, m e r t az ö elődje és tanító­
ja — prof. Arno Poebel (német) — éppen ennek a P. Dei-
inelnek volt munkatársa.
A helyzet azóta annyiban változott, hogy ma a Speiser
féle irányzatot a szélsőséges cionista-nacionalisták tűzték
zászlajukra és ebben az esetben m á r a „tudományos érvelés"
számításba sem jöhet. A cionizmus érdeke a héberségnek a
sumerekig való vezetése — és ezzel a politikával szemben
tudományos érveket felhozni azért nem lehet, mert azok a
Kumoróezy könyvében található magyarázatok, torzítások és
tudatos félrevezetések útján lesznek nevetségessé téve.

Mi innen úgy látjuk, hogy a budapesti „ókori történelmi

Uii'széken" dolgozó Komoróczynak olyan „tézisféle" dolgoza­
ta ez a megnevezett könyv, amelyben főnökét (aki tudomá-
Mink szerint a budapesti rabbiképző intézet igazgatója is egy-
honi akarta meggyőzni arról, hogy ő „valóban hivatott" en-
ik'k a Speiser féle irányzatú „ t u d o m á n y n a k " a továbbvite­
lére. Hiszen minden kétséget kizáróan b e m u t a t t a a „Sumer
is Magyar?" c. könyvében azt, hogy semmiféle magyar népi,
lu-m/.eii vagy közösségi érdeket nem szolgál — h a n e m kizá­
rólag ennek a „Speiser féle i r á n y z a t n a k " szentelte életét és
munkásságát. (Még a szegény „ p u l i k u t y á n k a t " is leszúrta,
pedig az nem tehet igazán arról, hogy gazdája „Sumériából"
iicr/.ta, hiszen a képe is meg van örökítve egy 6000 éves szumir
láb'án, miként azt a címlapon láthatjuk.)
Tehát ez az egyik „szög", a m i kibújt Komoróczy zsákja­
im!. Most fedezzük fel a másikat.
Annak ellenére, hogy Kalicz és Makkay János régészeti
kiértékelései teljesen megerősítik, sőt Szuméria felé elmélyí­
tik, azt a származási lehetőséget, amit T o r m a Zsófia oly nagy­
szerűen kimutatott és leletekkel igazolt — „az ókori történel­
mi tanszéknek" most m á r nyelvészből régésszé vált „über-
mensch" munkása azt írja:
„Torma Zsófia következtetései m á r a nagyrészt elavul­
tak. . ." és ez a kifejezése a második „szög", ami megint ki­
bújt.
* * *

Itt tájékoztatnom kell az olvasót arról, hogy az USA-i

200 esztendős jubileumi ünnepségeken R o m á n i a hivatalosan

19
kiküldött „tudományos képviselői" azzal lepték meg a sem­
min nem csodálkozó északamerikai közvéleményt, hogy
az oláh nép szumir származását
tartalmazó „ t u d o m á n y o s " m u n k á k a t kiállították, sőt —- szí­
nes filmet is vetítettek erről. A magyar szakemberek meg­
hökkenve ismerték fel a bemutatott „régészeti — és az oláhok
szumir eredetét bizonyító - leletekben" TORMA Z S Ó F I A Er­
délyben talált és a magyar-szumir kapcsolatok bizonyítására
felhasznált múzeumi tárgyakat. Azokat, amiket az E r d é l y t
megszálló oláhok egyszerűen eltulajdonítottak. Aki magya­
rul érez, a n n a k megvetéssel kell elfordulnia ettől a „komo-
róczY"-tól, aki Torma Zsófiának azokat a bizonyítékait „el­
avultnak" minősíti „ t u d o m á n y o s " könyvében, melyeket az
oláhok — a m a g y a r múzeumokból „kiásva" — saját nemzeti
öntudatuk fejlesztésére és saját „szumir s z á r m a z á s u k " bizo­
nyítására a nagyvilág elé tárnak,
(És itt az igazságos kutató két kérdést tesz fel a közvéle­
ménynek:
a.) a magyarországi marxizmusban nincsen oly;».n m é r
vű marxista nemzetszolgálat, mint az o l á h o k n á l . . . ?
b.) Magyarországon mindent lehet a magyarság ősiségé­
nek elárulásában és meghamisításában írni, elkövetni
és m o n d a n i . ,. ?
Ugyanis a Magyarországon talált szumir származást bizo­
nyító lelet a „ m a g y a r " ősiség bizonyítására m á r elavult és
eldobandó, de az oláhok, mint „romániai új felfedezést" fel­
használhatják?)
De fordítsuk meg a helyzetet. Mondhatná-e, í r h a t n á - e
Romániában egy román „Komoróczy" azt, hogy Vladimír Du­
mitrescu: „Arta Prehistorica in R o m á n i a " című könyvében,
ábrákban, képekben és színes lenyomatokban közölt, ,,Torma
Zsófia féle anyag m á r elavult"?
Én nem hiszem, hogy a mai, nemzeti öntudatot fejlesztő
és nemzeti érdekeket — még a „hamisított dákó-román ősi-
séggel" is — szolgáló Romániában, egy „Komoróczy" m e r n e
írni a román — ismétlem nem igaz, h a n e m hamisított — ősi­
ség ellen egy ilyen című könyvet: „ S u m e r és R o m á n ? ? ? "
olyat, amiben a románok „bizonyítékai" így ki lennének figu­
rázva, nevetségessé téve, mint a „magyar Komoróczy" teszi
ezt a szumir-magyar azonosság valóságos, igaz és nemzetközi­
leg elismert bizonyítékaival.

20
 A románok az ilyen „ r o m á n Komoróczyt" egyszerűen
[elakasztanák.
Meg kell állapítanunk t e h á t ezekután azt, hogy az a „ma­
gyar" Komoróczy — aki a megnevezett könyvét így ajánlja:
..Szüleimnek, akik a magyar t ö r t é n e l m e t szeretni tanítot­
tak" . . . bizony nem magyar történelmi folytonosság szolgá­
latába szegődött T o r m a Zsófia leszúrásával, h a n e m az oláhok
szeretetéről tett tanúbizonyságot.
A „Sumer és M a g y a r ? " c. könyvbe í r o t t a k t e h á t a felso­
rolt két politikai érdek szolgálatában ü t n e k agyon mindent,
ami a magyar ősiség igazságának é r d e k é b e n került felszínre.
Éppen ezért fogunk részletekbe menően foglalkozni majd
e könyv ferdítéseivel, m e r t mennél több hamisságát és fél­
revezetését mutatjuk ki — a n n á l bizonyítottabbá válik a két
magyarellenes politikai érdek szolgálata, melynek hűségében
— „magyarul és a magyarok félrevezetésére" e könyv íródott.

3&MBrp#2L

m
£?
2

;s

4-fXILm]
^fc <N. T I =i_

l.UGALZAGISI felirata (Kr. e. 2500) a bekeretezett ék jelek­

ben „KUSOK F I A " és „NAP-KUS-A" kifejezések olvashatók
21
 * .4, u
-D C3 -

s ai Q
"5 r"
= rO
•;5s a-g
JögJ
t«*» v
? ^ Í T W V.^ : .'?^f
Ili*
£#?^* .. ; - ->"'
I so S
s a

•I
aa
rUlAN G^H^E ANDTV4CPARTMIAN 5
IN

INVAfelÖtíVrO HUNGARY.
5i1 IN
 I.

NYÍLT LEVÉL KOMORÓCZY GÉZAHOZ

Komoróczy Űr.
Előrebocsátom azt, hogy e z z e l a megszólítással nincs
s/andékom valami tiszteletet adni magának, hanem be aka-
icim mutatni azt a módszert, amivel maga — szakképzett fej­
vadászhoz hasonlóan — egymás után sorba veszi a szumir-
magyar azonossággal, vagy szumir-magyar vonatkozásokkal
foglalkozó, jóakaratú és feltétlen magyar-szellemű írásokat
l's azoknak íróit támadja személyes és pletykaszerü stílusban
ügyesen elkerülve a m u n k á j u k b a n fellelhető tudományo­
san bizonyított és a m a g y a r ősiségét megerősítő adatokat. Be
akarom mutatni legelőször azt, hogy ez a kicsúfoló és tudo­
mányos köntöst viselő módszerezés hogyan fordítható vissza
arra, aki azt kitalálta — t e h á t magára Komoróczy Űr.
így hivatkozom könyvének azon kitételére (102. old.) „a
sumer .kutya' szót régóta ismerjük; így hangzik: U R " . Maga
szerint tehát — ha azt mondjuk „UR" — k u t y á t kell érteni.
Ezzel és csakis ezzel a Komoróczy féle értelmezéssel és Ko­
moróczy féle „sumerológiával" írtam a megszóliítást így:
. Komoróczy UR."
Ugyanis — a „ k u t y á t szőrivel" gyógyítják a leghatáso­
sabban. És — ha m á r így kezdtük el s beszélünk a kutyáról,
annak szőréről is, beszéljünk a „kutyabörrol" is.
Ezt azért kell megemlítenünk, m e r t van m é g sok — a
sumerekkel foglalkozó — valóban tudományos m u n k a , ame­
lyik elkerülte a figyelmét és nem vette be céltáblái közé.
Kzek egyike Bobula Ida: „KUTYABŐR" című értekezése,
amit magának feltétlenül meg kellett volna neveznie, mert
megemlítette azt a személyt, akinek „ t a n u l m á n y á v a l " Dr.
(Bobula Ida ebben a kitűnő értekezésében foglalkozik. Ez pe­
dig Tamás von BOGYAY, akiről ön így ír:
„Tamás von Bogyay újabb, részletes, minden tekintet­
ben élesen elutasító bírálata a „sumer-magyarológia" jelen­
ségének eszmei h á t t e r é t is megvilágította." (33. old.)
Nos ez az „eszmei h á t t é r " — ami Tamás von Bogyay
írásában van benne s mellyel — m i n t a sumerológiával soha
sem foglalkozó egyén — nyilván „eszmei h á t t e r é n e k " a vé­
delmében beleszólt abba, amihez semmit sem ért — ez van
leírva Dr. Bobula I d a : „KUTYABŐR" c. értekezésében.

23
 Érdemes idézni belőle azt a részt, amelyik megvilágítja
Tamás von Bogyay és Géza von Komoróczy sumer-magyar­
ellenességének szellemi h á t t e r é t .
így ír Dr. Bobula Ida:
„A létért való küzdelem s o r á n vannak korszakok, mikor
egy-egy nemzet fennmaradása szempontjából döntő fontos­
ságú, hogy mit tud az a nemzet a saját eredetéről, múltjáról,
érdemeiről és hivatásáról, de az is, hogy mit tudnak róla má­
sok, akiknek sorsunk a l a k í t á s á r a az adott pillanatban hatal­
m u k v a n . . . Amelyik hatalom egy másik nemzet életterébe
akar törni, hogy nemcsak földjét, de népét is kizsákmányol­
hassa, az rossz h í r é t költi kiszemelt, vagy a tényleg m á r rab­
sorsba taszított áldozatának." ,
És a mindig élesen látó Bobulának ezúttal megint igaza
van, m e r t most vagyunk abban a korszakban, amikor a Ma­
gyarság sorsa eldől. Ha felfedezi ősiségének hatalmas kincsét,
ősi tradícióit újra életébe iktatja és azokat vallásos kegyelet­
tel ápolja (éppen úgy, m i n t a zsidók teszik a magukéval) —
akkor megmarad. Ha ezeket elveti és belenyugszik a finnugor­
ságba — elvész és átadja helyét a „magyarosodó héberek­
nek", akik az oláhokkal együtt törnek be a m a g y a r ősiség
örökségébe.
T e h á t ezért lesz m i n d e n szumir-magyar vonatkozás elő­
ször kicsúfolva, nevetségessé téve, majd u t ó b b megkapja az
antisemitizmus vádját is és rendőrségi eljárás is következik
(miképpen azt m á r Ligeti Lajos szükségelte — kizárólag csak
a „ t u d o m á n y " védelmében).
Így áll a szumir-magyar nyelvhasonlítás lehetősége a
mai marxista Magyarországon — de viszont az o l á h o k . . . ?
azok szumir származását bizonyítani szabad.
Tehát Bobulának igaza van. A Magyar Nép ősi szárma­
zásának „kutyabőrét" akarják eltulajdonítani s ezt úgy a leg­
könnyebb, ha egyszerűen azt hirdetik, hogy nincs is neki.
De — ha nincs meg a Magyarságnak ez a „kutyabőre" a
szumir-magyar azonosság tényében és ilyen nem létezik, akkor
hogyan lehetséges az, hogy a
szumir-magyar azonosságot tagadó — tehát a Magyarság
ősi „kutyabőrét" elsikkasztani akaró „ s z a k m u n k á k " — szám­
ban háromszorosai és kilóban — ötszörösei annak, amit
a Bobula és egyéb — természetesen „említésre se méltó" —
„fanatikusok" írtak.

24
 H a t ha nincs szumir-magyar azonosság és nincs a Ma­
gyarság ősiségének egy ilyen legrégibb „ k u t y a b ő r e " . . ., ak­
kor miért tagadják. .. ?
MINEK ÍRNI ARRÓL, AMI NINCS ÉS MINEK OLYANT
BIZONYÍTANI, AMI NEM LÉTEZIK. . .?
De tagadják. Komoróczy is. Foglalkozzunk t e h á t vele,
folytassuk ott, ahol elkezdtük és

MARADJUNK A KUTYÁKNÁL.

A 102. oldalon Komoróczy szerint az UR szumir szó alatt

,,kutya" értendő.
Ha a laikus olvasó kezébe vesz egy olyan könyvet, ahol az
ékiratos szumir táblák ékjeiéi latin betűs szöveggel vannak
átírva, akkor érdekes megállapítani azt, hogy az „ U R " ékjei-
le1, írt szöveg nem jelent kutyát.
így pl. vegyünk elő egy PD. (presargonic) — t e h á t Kr. e.
3000 körüli ékiratot (A. de la Fuye: Documents Présargoni-
que D P . 133. 12. oszlop 6 és 7 sorában), melynek szövege így
hangzik szumirul:
LU-GAL UR-MU. . . magyarul NAGY EMBER (király)
UR-aM.
Tekintve, hogy a magyar nyelv is ,,LU"-nak hívja az e m b e r t
a régi kifejezésekben — pl. LU-FŐ Székely, GAL névvel tu­
catjával találkozunk Magyarországon — (csak m á r kimosták
agyunkból a jelentését) — de ez használatos így is: KAL (Lá­
bal 343. sz. ékjeiéi és UR-M(u), vagy UR-(a)M azonos birtok-
határozó szóképzése nyelvünknek ezek szerint m á r jó 6000
éve, — nyilván mai nyelvünk ősi formája ez a szöveg.
Említsünk meg egy másikat is. Vegyük elő G U D E A kő-
lábláját, ahol (De Saarzec: Découvertes en Chaldée Pl. 29.
I—2.) a 2. sorban ugyanezt a „kutyajelet" találjuk ilyen ösz-
szetételben:
U R - S A G . . . és ezt csak magyarul lehet kifejezni így:
ÚK-SAG. . . vagyis „ u r a s á g " . . ., mert a magyarul n e m tudó
francia megfejtők is ugyanezt az értelmet adták e szövegnek.
H á t nem érdekes, hogy ezt a jelet Komoróczy csak „ku­
tyának" látja. A tévedés két helyről jön.
Ugyanis ennek az ékjeinek a képjele valóban egy kutya­
fej, mely mint „képjel" UR városából ered, a „védelmezője-

25
 k é n t " tisztelt égi k u t y á n a k a templomi szobrán t a l á l t írás sze­
rint.
Ezt a jelet azonban a m a g y a r u l szintén n e m beszélő meg­
fejtők nem „Hund, dog, vagy c h i e n " . . . tehát „ k u t y a " név­
vel illették, hanem így értelmezték: „ g u a r d i a n " . . . aminek
tökéletesen megfelel a m a g y a r ŐR szavunk. í g y t u d j u k t e h á t
megállapítani — éppen a m a g y a r hangtan segítségével — az
ősi — most sumernak nevezett — szavaink kiejtését, mely
szerint ez a L. 575. sz. ékjei
személyek és isteni-erő neveire való vonatkozásban (te­
hát királyi és vallási szövegekben) mindig a hatalom, uraság,
és UR kifejezője és ú g y kell kiejteni, ahogyan ezt m á r 6000
J ^ é v e m o n d j u k . . . UR. Az Isten Fiának, aki a Szent Fokossal
^ ^ e l v á l a s z t o t t a az eget a földtől — az ősi Mah-Gar (most sumer­
n a k nevezett) teremtés t ö r t é n e t b e n — neve az okiratokon:
UR dingir ÉN-LiL. . . és ez bizony nem kutya.
A hiba másik forrása az, hogy a magyarul nem beszélő
ékiratfejtők n e m ismerik a s z u m i r nyelv lelkiségét sem és a
valóságos istenszemléletüket sem.
Miután szumir őseink úgy hitték, hogy ,,miképpen a föl­
dön — úgy a m e n n y b e n i s " — n á l u k az égi t á r s a d a l o m b a n is
voltak „kutyahivatású" — tehát az e m b e r r e vigyázó állatok,
így — ha ilyen égi kutyáról van szó vallási szövegkben — az
UR jelet ö R - n e k kell ejteni. UR-MAH, t e h á t N A G Y ŰR.
NAGY-ŐR pedig mindig az égi oroszlánjelre vonatkozik.
A földi k u t y á k a t is kellett valahogy kifejezni az írásban
és ezt is nagyszerűen rendszerezték az okos í r á s t u d ó őseink.
Emlékük ma is él a nyelvünkben. így k a p j u k meg a valódi
és ma használatos „ k u t y a " szavunkat. Nézzük csak meg ezt is:
Az 575. jel önmagában — m i n t m o n d t u k — sohasem je­
lentett „kutyát", hanem UR-at, így:
Ha „ k u t y á t " akartak m o n d a n i és írni, melléje tettek egy
másik jelet. Pl. a házőrző k u t y á t így m o n d t á k :
A U R - K Ü — ÖR-KU. . . vagyis az „ottlakó Űr", (ku = erő, ha
^ ^ t a l o m , fegyver és — m i n t ige „nyugodni, lakni." L. 536. sz.
jele.) Tekintve, hogy a k u t y á r a az Ösi nyelv sok m á s szót is
ismert — a harapós kutyát külön megjelölte. . . és így mond­
ta:
NIG S ü n KUD-DA, ahol NIG (L. 563.) szumirul nőstény
kutyát jeíent.
S U n (D. 15. sz. jele) = száj és fog.
K U D (L. 12.) = h a r a p n i .
DA = határozott névelőképzés.

26
NIG-SUn — KUD-DA magyar értelme „szájjal (foggal) ha­
rapó nőstény kutya".
Vannak azonban szövegeink, ahol a NIG értelmet egy
másik ékjellel írják, amit így jelölnek a Glossariumok NIG-
(L. 597.1, amelyet az Ösi nyelvtan az elvont dolgok jelölésére
is használ ugyan, de „vagyont, tulajdont" is jelent és mint
ige, GAR-nak mondandó, mikor jelentése ugyanaz, m i n t a
mai magyar mondja pl.: „nagy GAR-ral tör r á " .
A másik NIG-(NIG-j)-vel ily szöveg szerepel:
N I G , (vagy GARj-SU,, KUD-DA.
így ez a NIG- vagy G A R nem jelent k u t y á t a megneve-
Ék szövegben, mégis a hí-res semitológus — Delitsch is fel-
uinteti („Sumerische Glossar" c, munkájában a 247. old.) ezt
a kifejezést így: „bissige H ü n d i n " , tehát mégis a „harapós
k u t y á r a " érti.
Lehet, hogy úgy kell mondani ezt a NIG--SU,, — KUD-
DA kifejezést — GAR-SU,, — KUD-DA (GAR-(olS — KUD-
DA i, ahol így a kutya értelmet csak a K U D D A viszi.
És, hogy ez a „kutyaféle" dolgokra vonatkozik, azt éppen
P. Deimel magyarázza meg, aki (Deimel: Akkadische Glossar
— jövőben DAG) 145. old. a KU 25. változatában
LU a N I G a KUD-DA név alatt a VÁMSZEDŐ ember szu-
mir elnevezését mutatja be.
A szumir ösnyelvünk így a „kutyatulajdonságot", a
megmarast, bántást, sértést, harapást, tehát még az emberre
is rávitte és valószínűleg innen jön, innen m a r a d t meg a
KUD-DA, mint a „kutyatulajdonságot" vivő elnevezés mai
nyelvünkben — a nyelvfejlődés és hangtörténet szabályainak
módosítása szerint — a szumirból jön
KU — DD-A = „ h a r a p ó s " értelemben s így
KU — TY-A, lesz a fejlődött magyarban.
áfe A KUD-DA rejtélye tehát így már régen meg van oldva
e.s Komoróczy ennek megmásitására tudatosan hamisít •—
(mint azt többször b e m u t a t j u k majd és éppen azért lerövidít­
jük az erre vonatkozó figyelmeztetéseinket és az ezirányú
ténykedését csak így fogjuk jelezni:
KiVIH — vagyis: „Komoróczy Megint Hamisít").
KMH — a 102. és 103. oldalon. így ír:
,.A Kud-da rejtélye azonban a közelmúltban megoldó­
dott. Elemezvén a szó összes előfordulási helyét, köztük több

27

<
sumer irodalmi szöveget is, egy sumerologus, M. E. Cohen
tisztázta, hogy a szó egyértelműen .teknősbéka'. F a r k a van,
de nem ugat."
A valóság: M. E. Cohen (nem sumerologus, h a n e m semi-
tológus nyelvész) m u n k á j á n a k , melyre K. hivatkozik, címe
„The identification the KUŐÚ" (a KUSŰ meghatározása.) A
KUŐŰ — nem azonos a KUD-DA-val, m e r t a K U D (L. 12.)
ékjeié és jelentése különbözik a KUŐŰ 2 (L. 562.) ékjeiétől és
jelentésétől
K U D (L. 12.) = vágni, szakítani
KUiáŰ (L. 562.) = " u n a n i m á l a m p h i b i e " (Lábat szerint),
amiről eddig Deimel azt hitte, hogy „krokodilus" (D. 562./2.)
M.E. Cohen — a K. által idézett könyvében nagyszerűen
megállapítja, hogy nem krokodilus — h a n e m teknősbéka és
a KUD-DA — kutya-féle lehetőségről szó sincsen a köny­
vében!
Ugyanis Cohen könyve KUŐŰ-ról beszél — annak ösz-
szes akkád vonatkozásáról és
KUÖÚ nevű állatának valóban farka van és nem ugat,
m e r t teknősbéka — de ezt a KUSŰ-t az igen képzett M. E
COHEN
sohasem nevezte KUD-DA-nak.
* * *

A KUD-DA-nál álldogálván, meg kell állapítanunk azt,

hogy Komoróczy az összes e r r e vonatkozó m u n k á k a t átbön­
gészte. Mint mondja, Pálfalvytól és Schedeltöl v e t t e át ezt az
elnevezést. Schedelnek a cikkei a budapesti „ K u t y a " c. folyó­
iratban jelentek meg, ami K. részére igen elérhető — kérde­
zem —, hogy miért nem emlékezett meg akkor Dr. Novotny
Elemér professzor cikkéről is, amelyik u g y a n e n n e k a „Ku
.tya" c. folyóiratnak az 1969 áprilisi számában látható.
Ugyanis itt Dr. Novotny nagyon alapos és a felkészült
szumerológus tudással levezeti ennek a KUD-DA-nak a szu-
mir etimo'ógiáját. Dr. Novotny marha-őrzőt, vagyis pásztor
k u t y á t olvas ki a következő szumir szóból: GU-UQ-DA, ami
a kieitésnél KUD-DA-nak valóban mondható.
Dr. Novotny szerint:
G U , (L. 297). . . m a r h a , bika
UD (L. 381). . . nap, idő, fény, NAPÚR, (UDU), vigyázó,
DA (L. 3 3 5 ) . . . oldal, mellette, őrizni.

28
 így valóban megkapjuk a „marha-orzo" értelmet.
Ez egy másik lehetősége a magyar „ k u t y a " szó eredeté­
nek.
De nézzük meg a többi m a g y a r k u t y á k a t is.
Nagyon közismert pásztor kutya Magyarországon a ko­
mondor. Ha a puli Szumériából jött, akkor feltehetjük azt is,
hogy a komondor is onnan jött. Hiszen olyan furcsa neve van.
— K o m o n d o r . Vizsgáljuk csak meg a szumir etimológia
alapján, hogy mit is jelent ez:
KU — m i n t m á r a b e m u t a t o t t házőrző kutyánál találtuk,
feljebb ismertetve.
MU — Lábat 6l-es sz. szava szerint lehet: bátor, név és
birtokos névmás: „enyém".
UNU : , — Lábat 420-as sz. jele szerint jelentése: pásztor és
nyáj is.
DUR : , — Lábat és Deimel egyöntetűen 208. ékjeié szerint
összetett jegyekben a nagy állatok jelzője. Ezzel a
DUR, jellel különböztetik meg a nagy állatokat.
Pl. megtalálhatjuk a ló, teve, és a dromedár össze­
tett ékjeiéiben.
A m a g y a r KOMONDOR t e h á t az ősi népünknél alkal­
mazott KU-MU-UNU-DUR : t -ból ered és a négy ékjeinek az
összetett értelme tökéletesen igazolja azt, hogy egy erős,
nagytestű, saját, pásztor, házi állatról van szó.
Van még egy másik kutya nevünk is, amelyik a KU­
VASZ. Ezt is le tudjuk vezetni szumirból igen egyszerűen.
Megint itt van a KU m i n t m á r most a 3. ku-tyánál találjuk
meg. Mert meg volt a házőrző kutyánál, amit mint feljebb
UR-KU, illetőleg ÖR-KU-nak mondtunk, meg volt a KU-MU-
UNUs-DUR nagy kutyánál és most megtaláljuk a „ku-vasz-
nál", ami az ősi nyelven KU-ASSA. És ebben az az érdekes,
hogy ÁSSA — Lábat és Deimel 1. számú ékjeié «z«rint „lár­
m á t " jelent. (Akkádul is használjuk ezt, de nem ASSA-nak
mondják, h a n e m RIGMU-nak.)
KU-ASSA (kiejtése ASSZA) magyar KU-VASZ jelentése:
e:ös lármajú, hangos.
És ha már végig néztük az összes magyar kutyáinkat és
mindegyiket sikerült megtalálnunk az ősi — most sumernek
nevezett — de az ékiratok szerint MAH-GAR-nak mondandó
őseinknél, akkor talán nézzük meg azt is, hogy azt a cseleke­
detet, amit ezek a derék m a g y a r k u t y á k az ö „kutya szolgá-

29
l a t u k b a n " elkövetnek, megtaláljuk-e? Ugyanis mindezek a
kutyák ugatnak.
Tehát ha a kutyákat megtaláltuk Szumériában, akkor
meg kell találnunk az „ u g a t " szót is.
És ez a következő képpen a l a k u l :
UG — (L. 130. és 444.) jelentése: oroszlán, mérgesség és
harag is.
GA — (L. 233.) jelentése: ház, vagy igeként menni, kö­
rüljárni.
TU — (L. 58.) jelentése: tenni, alkotni. í g y a mai, fej­
lesztett magyar nyelvünkben az UGAT, a 6000 eves ősszavá-
tól csak egy ,,u" betűvel különbözik, a m e n n y i b e n fiOOO év­
vel előttünk UG-GA-TU-nak mondták. A kiejtésben a két
egymás mellé kerülő „ G " az természetesen egybeolvad. A
szóvégi magánhangzó nemcsak a magyar nyelvben, hanem
bármelyik nyelvben — a Grimm törvény szerint — elmarad,
elkopik és így m a r a d t a nyelvfejlődés térvényei értelmében
az ősi ugatu-ból a mai ugat.
Azt hiszem, ezzel éppen eleget t e t t ü n k a n n a k a köteles­
ségünknek, hogy tiszteletet adjunk a m a g y a r kutyáknak.
akik (és itt t u d a t o s a n írom a személyre vonatkozó hivatko­
zást) 6000 éven keresztül hősiesen k i t a r t o t t a k a kenyeret adó
magyar gazdáik mellett. A puli ma is puli, a komondor ma is
komondor, a kuvasz ma is kuvasz és mindegyik becsülettel
megugatja gazdája ellenségét.
Tanulhatna Komoróczy ezektől a derék k u t y á k t ó l a ke­
nyeret adó hazájának és magyar népének a védelmében.
* * *

A kutyák végére hagytam a pulit. Ugyanis K. azt állítja

a könyvében, hogy a puli nem e r e d Mezopotámiából és a pu­
linak semmi köze sincs a magyar ősiséghez.
A címlapon közlöm az iraki m ú z e u m t ó l kapott fényké­
pet, melyet semmiféle könyvből át nem vettem, h a n e m min', a
bagdadi múzeumban kiállított egyik tárgyról készüli fény­
képet, a DIRECTORATE G E N E R A L of A N T I Q U I T I E S —
BAGDAD — 11578. számú engedélyével közlöm, mikép ;en
azt a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem á l t a l kiadott és „The
Sumerian Wonder" c. angol könyvemnek 130. oldalán megje­
lölöm.
Ezen az agyag-tábla töredéken ott van rajta a pulinak a
rajza és a puli rajza alatti ékirásból tökéletesen kivehető (még

30
 a képen isi a puli neve, amelyik Lábat 37l-es sz. PU kiejtésű
jelével és ugyancsak Lábat 59-es sz. Ll jelével van írva.
Lábat professzornak a megnevezett m u n k á j á b a n a

PU annyit jelent, m i n t : hosszú, vagy meghosszabbítani,

elnyújtani és
LI jelentése: ordítani (ahogy azt a sémita-akkádok is át­
vették SAGAMU kiejtéssel ugyan ennek a jelnek a haszná­
latát.) Tehát PULI szumir-magyarul: hosszúra nyújtva ordí­
tani. Vagyis az, amit a puli csinál. Terelni és hosszúra futni,
körülfutni a nyájat és csaholni. Tehát a P U L I nevében töké-
letesen benne van minden, amit ősi és mai nyelvünk mond
• a P U L I kutya jellemzésére.
És itt elérkeztünk megint egy olyan ponthoz, ahol az
előbb megjelölt K.-féle hamisítási fölhívást másodszor is al­
kalmaznunk kell.

KMH 2 x: (Komoróczy Megint Hamisít másodszor.)

Könyvének 95. oldalán azt állítja, — a pulira vonatko­

zóan —, hogy
„minden adatot a sumer-magyarológus Dr. Pálfalvy Sán­
dor ötlött ki."
Viszont elfelejti azt megemlíteni, hogy a Budapest-i „A
KUTYA" c. folyóirata 1969 június 6-i száma, Dr. Schedei
Andor cikkében, közli — az Ildi sírjában talált .— ..puli"
szobrot és „pulit" ábrázoló agyagtáblát, ugyanazt, aminek ís-
ii)'telt iii'büká'ás'i.a nekem, az iraki hatóságok adtak enge­
délyt ('ásd 30. o'dalon) s amit itt a címlapon és a 7. oldalon
mutatok be.
A Kf.moróczy . . h a ^ d ó marxista szelleme" tehát nemcsak
a szumir-mi.eyar rzármazást *agadja, hanem még a mezopo­
támiai eredetű puli kutyánknak sem engedi meg, ho^y bele­
ugassa magát a magyar őstörténetembe és vele ,.egv kutyá-
nyít" emelkedjen a nemes honszerelem nemzeti öntudata.

Az oláhoknak ez a „marxista haladó szelleme" a legna­

gyobb nemzeti Öntudatot eredményezte a tudományos körök­
ben. Mindent kikutatnak, mindent leírnak, mindent publikál­
nak, ami a román nemzet érdeket szolgálja.

31
 Ugyanakkor a magyarországi tudományos körök ennek
pontosan az ellenkezőjét teszik. így ezeket a magyarországi
tudományos köröket nem lehet „ m a g y a r " tudományos körök­
nek nevezni, m e r t m i n d e n cselekedetük a nemzeti érdek el­
len fordul. Ahol fölfedeznek egy magyar ősiségi adatot, ab­
ban a pillanatban keresik azt, hogy miképpen adhatnák, ho­
gyan ajándékozhatnák oda azt idegeneknek: a magyarság
létezését gátló ellenségnek.
Ha mi j á r u n k el így — m i n t ahogy fentebb a románokról
említettük — akkor Komoróczy azt politikának novezi és
nem tudománynak. Igen: nemzetpolitika ez. A másik a Ko
moróczy féle, nemzet-ellenes politika. De az is politika. Már
most az olvasóra bizzuk, melyik helyesebb és erkÖ!csösebb.
És ami erkölcsös, nem szükségképpen t u d o m á n y t a l a n . . .
Mindenesetre eddig kétségtelenül bebizonyítottuk a kö­
vetkezőket:
1.) KUTYA szavunk ősformája a KU-DA szumir szóban
valószínüsödik, hiszen a többi KU-tya neve is a KU szumir
ékírásjellel van írva — éppenúgy, mint a KU-DA. (Kü-MU-
UNU-DUR, KU-ASSA.)
2.) PULI kutyánk jó 6000 évvel előttünk SZUMÉRIÁ-
BAN (ERIDUBAN) szobor, rajz ábrázolással megtalálható és
leírt neve P U L I .

* * *

De folytassuk K. könyvének elemezését és beszéljünk

32
 II.

A SZUMIR NYELVRŐL

Ahogy Komoióczy a pulit akarta elsikkasztani, ugyan­

úgy akarja eltüntetni magát a szumir nyelvet is. K ö n y v i n e k
9. olda'án azt írja, hogy: „a sumer nyelv kihalt."
Itl meg kell nyugtatnunk a szerzőt, hogy a szumir nyelv
nem halt ki. Mert a 150 évig létező akkád dinasztia — a
nagy Hammurabi és utódjainak uralkodása — u t á n is van-
Bk szumirul irt szövegeink. Tehát, ha az írásnak a nyelve a
szumir volt, akkor a népnek is szumirul kellett beszélni, hiszen
azért írták a cseréptáblákra a szövegeket, hogy a népet ér­
tesítsék róla.
Van egy nagyszerű és majdnem épségben fölmaradt táb­
la, amelyik ebből az időből van és éppen p á t e r Deimelnek a
munkatársa — Arno Poebel — fejtette meg, aki abban az
időben a philadelphiai múzeumnak volt az igazgatója Ez az a
híres Poebel, német professzor, akitől K r a m e r m i n d e n tudo­
m á n y á t elsajátította. Poebel volt K r a m e r n a k a mestere. Kra-
m e r t a leghíresebb könyvét — melynek a címe: , A történe­
lem a sumerokkal kezdődik" — a híres Arno Poebelnek dedi­
kálja azzal a kifejezéssel, hogy „nagy m e s t e r e m n e k " . Tehát,
ha a „nagy mester" fejtette meg ezt a szöveget és ha az szu­
mirul van, akkor érdemes vele foglalkozni.
A hivatkozott és a szumirul írt ékiratos tábla megtalál­
ható a philadelphiai múzeumban és az ismertetését tartalma­
zó munka a következő:
Arno POEBEL: „Historical T e x t s " (The University Mu-
m of Philadelphia Vo. IV. N°l), aholis a 69. oldalon a Kas-
(Kusita) KARDUNIAS kora előttinek, vagyis K r . e. 1300
• körülinek jelöli keletkezését és ez a tábla — „is w r i t t e n in
Sumerian" (70. oldalon) — vagyis magyarul „ez a tábla szu­
m i r nyelven van írva".
A szerző Arno Poebel — (Deimel p á t e r m u n k a t á r s a ) en­
nek az ékiratos táblának „A NEW CREATION A N D DELU-
GE T E X T " (Egy Uj Teremtéstörténet és Özönvíz Szöveg) cí­
met adott és kifejezetten hangsúlyozza azt, hogy a tábla ke­
letkezési ideje

33
 1.) a sémita babiloni — H a m m u r a b i féle — dinasztia
utáni és
2.) nem NIPPUR-i eredetű.
Ezzel bizonyítva van az a tény, hogy Szumériában, a Tig­
ris és Eufrátesz közében és m a g á b a n Babilonban is az uralko­
dó nyelv aglutináló „ s z u m i r " volt Kr. előtt a 13. században.
A szumir nyelv t e h á t n e m h a l t ki még ebben az időben
sem (mint ahogy ezt Komoróczy szeretné), m e r t kihalt nyelv­
vel nem írnak t ö r t é n e t e t és kihalt nyelv nem szerepel „iro­
dalmi nyelvként" sehol.
És éppen az ilyen szövegek m i n t az előbb említett Poe-
bel féle szöveg, indokolják meg a .komoróczyk' azon igyekeze­
tét, amellyel szeretnék a s z u m i r nyelvet m á r kihaltnak és a
tudományból eltüntetettnek minősíteni. Ugyanis ezek a szu-
mirul írt szövegek, melyek a sémita népek pusztításai u t á n
keletkeztek nagyon érdekes megvilágosításba helyezik a mi
őseinket, a most szumirnak, de az ő írásaikban MAH-GAR-
nak nevezett írásfeltaláló népet.

* * *

Itt egy rövid történelmi visszapillantást kell lefolytat­

nunk. Arról tudunk, hogy a K r . e. 2000 évet megelőző évszá­
zadokban indult meg az u.n. ..szumir kulturális újjászületés­
nek az időszaka". Ezt az időszakot minden szakmunkában
meg lehet találni és úgy hívják a magyarul nem beszélő szak­
emberek „sumer-renassence".
Azt is tudjuk, hogy ennek az időszaka az alábbi uralko­
dók alatt érte el fénykorát:
UR városban: UR-NAMMU.
URUK városában: UTU-SEN-GAL, ás
Lagasban: GU-DE-A.
Ehhez a h á r o m nagyszerű uralkodóhoz fűződik a szumir
újjáépítés ideiének legszebb t ö r t é n e t e .
Hogy micsoda lendülettel építettek mindent újra és to­
vább azt bizonyítja, hogy a L a g a s í GU-DE-A papkirály,
akit ragyon sok szakmunka az „építész uralkodónak ' nevez,
20 éves uralkodása alatt 17 templomot épített. E nagy ural­
kodók utódai a jólétben, bőségben, és a békében nem «okat tö­
rődtek azzá', hogy észak és észak-nyugat felől egy sémita be-
Fzivárgás indult meg. Az ebből az időből eredő szövegek meg­
emlékeznek erről a beszivárgásról és ezeket a sémita népeket

34
(sémita név alatt ne értsen senki sem zsidót, zsidók még nin­
csenek Kr. e. 2000-ben, hanem ezek az arabok ősei), tehát az
ős arab népeket, a szumir szöveg „fekete fejűek"-nek hívja.
A jólétben felnőtt gyenge szumir uralkodók ideje éppen
ezzel a beszivárgással j á r le és a sémita beszivárgás nemcsak
annyit jelent, hogy a sémiták letelepednek, hanem, hogy a
sémiták rombolnak, pusztítanak mindent, amit a szumirok fel­
építettek.
így a III. UR-i dinasztia utolsó királya IBISIN-nek gyász­
dala — melyet éppen Komoróczy által említett Schmöckel né­
met szumerológus könyvéből veszek — leírja, hogy a szumirok
a szomszédos ELAMBA költözködnek és észak felé húzódva

« hazát keresnek.
Tehát az ,,IBISIN gyászdal" bizonyítja azt, hogy Szumé-
ria népe észak felé, a Kaukázus felé húzódik és menekül a
sémita pusztítás elől.
Azután ISIN-ben és LARSA-ban sikerül a sémitáknak
megvetni a lábukat és dinasztiákat alapítani. A pusztítás
azonban tovább folytatódik és az utána következő — ú. n. I.
Babiloni-Akkád Dinasztia — Hammurabival éri el hatalmá­
n a k csúcspontját. De nehogy azt higyjük, hogy ezek építe­
nek. Ezek is rombolnak. Tehát mondhatjuk azt, hogy az év­
ezredes történelem folyamán, amit a szumirok építettek, azt a
sémiták lerombolták. Ne mondja itt nekem senki azt, hogy a
Hammurábi-féle dinasztia nem rombolt, hiszen sir Leonard
Woolley munkájában (') megemlékezik arról, hogy ,,UR vá­
ros végleges elpusztítója SAMSUILUNAS, H a m m u r a b i fia."
Nehogy azt higyjék, hogy az egész szumir nép észak felé
vándorolt. A legjava visszamaradt. Ugyanaz volt a helyzet,
mint mikor az oroszok megszállták Magyarországot. Nem
: ,emigrált" az egész ország lakossága. A nagyobbik rész hely­
ben maradt. A helyben maradás, a kitartás meghozta az ered­
ményét is, m e r t a 150 évig tartó babiloni Hammurabi-féle
« . a s z t i á t megdöntik a testvérnépek, a K a t t i k és a Kusiták
következik egy 300 éves új, szumirul beszélő uralom. Hogy
szumirul beszéltek, azt bizonyítják azok a f e n n m a r a d t ékira-
tos szövegek, mint pl. az is, amit az előbbiekben említettünk.
Ezzel a szöveggel és ennek a megfejtésével foglalkozni
fogok a Káldeától Ister-Gamig c. könyvem II. kötetében (a
Szumir-Magyar Nyelvazonosság Bizonyító A d a t a i " c-ben). Itt
csak annyit említek meg, hogy ebből a szövegből kivehető
egy új világnézet, illetőleg a sémita pusztítások után keletke­
zett új vallási tartalom, amely a régi és George SmHh által

35
megfejtett u.n. „Kaldeus Genezis", kaldeus teremtéstörténet
tartalmát szinte újra értékeli.
Ugyanis ez az új teremtéstörténet és özönvíz c. szöveg,
amit Poebel megfejtett, egy egészen különleges és érdekes ki-
títelt tartalmaz. Az első oszlopban, amikor a teremtést leír­
ja és a teremtésben résztvevő isteni erőket is felsorolja, be­
szél emberiségről (NAM-LU-GAL-MU) és az emberiséget
megteremtettnek minősítve a szöveg 14. sorában mégis em­
lít egy ember fajtát, a m i t „fekete fejűnek" nevez és azt az
állatok és a földműveléshez szükséges négylábúak megterem­
tése előtt teremti. T e h á t ebből azt kell kivenni, hogy a „feke­
te fejűeket — akik alatt nyilván a szumirok a sémita népeket
értették — ezeket az Isten később teremtette. (Ezen új „Te­
remtés-Történet" szerint.)
így az egész teremtéstörténet a b b a n különbözik a Geor-
ge Smith által említetttői, hogy a „fekete-fejűeket" külön
megemlíti. Nekem az az érzésem, hogy ez az új — átértékelt
— teremtéstörténet és özönvíz legenda, a m i t a szumir nyelven
— ismétlem — a sémita pusztítások u t á n írtak le, m á r ma­
gában foglalja a sémita népek, vagyis a „fekete-fejüek" által
történt pusztítások feletti aggodalmat és szomorúságot, egy­
ben az egész özönvizet úgy fogja föl, hogy tulajdonképpen az
özönvíz azért jött, hogy ezek a fekete fejűek pusztuljanak el.
Az özönvízi bárkás (a bibliai Noé), akit itt Poebel ZI-U-GID-
DU-nak nevez „fekete fejűeket" n e m m e n t e t t ki a pusztu­
lásból.
ZI-U-GID-OU a szumir nép f e n n m a r a d á s á n a k megszemé­
lyesítője és én azt hiszem, hogy ezt m a g y a r szempontból ma
is érvényesíteni lehet. Ugyanis ma éppen olyan a rombolás,
mint abban a korban volt. N e m házainkat, h a n e m életünket
és szellemünket rombolják. Az ősi tradícióinkat akarják ve­
lünk elfelejtetni. Ha meg lenne az eszközük és meg lenne a
lehetőségük, a „komoróczy-féle ellenkezők" ma is elkövetnék
ugyanazt a pusztítást, a m i t Szumériában a sémiták végeztek,
fizikailag is. Hisz ezért akarják kinyilatkoztatni és a köztu­
datba vinni azt, hogy a „szumir nyelv m á r kihalt".
De a sumir nép átélt minden pusztítást. Egy részük már
a babiloni pusztítások idején északra vonult, a legnagyobb ré­
szük pedig átélte a babiloni sémita uralkodóknak az idejét is.
'Ott maradt, gyakorolta, használta, tökéletesítette a nyelvét.
M e g m a r a d t . . . szumirnak!
A bizonyság pedig, hogy átélték a babiloni időt, abban
maradt fenn, hogy az u.n. akkád nyelvből nagyon sok sfcó

36
 ment at a szumirba es ezt a magyar nyelvünkön keresztül tud­
juk ma bizonyítani.

I Amikor 1200-ban Kr. e. a nagy asszír birodalom életre

kel, akkor az asszírok még nagyobb kegyetlenséggel fognak
hozzá a káldeusnak nevezett szumir nép irtásához. A n é p tö­

1 megestől vonul észak felé és most már nem m a r a d Mezopotá­

miában. Nem olvad be az asszirok és sémiták közé. Nem cserél
nyelvet imiként K. írja), h a n e m észak felé elvándorolva, meg­
tartja nyelvét, az ősi szumir nyelvet. Ma már bizonyított tény,
hogy ezi az ösi szumir nyelvet a mezopotámiai térségben min­
Q denki beszélte és az egyes területeknek a nyelve csak nyelv-
fcjátásbeli különbözőséget mutat fel. Azért találunk az ékira-
™os sumir szövegekben 3—4 és egyesek 7 különféle nyelv­
járást.
De a legérdekesebb az, hogy az a nyelv, amit K. ..akkád­
nak" mond, azt páter Deimel a következő képpen említi, a két
legfontosabb nyelvjárást ismertetve, a m i t m i n d e n sumeroló-
gus ismer: az ÉME-KU és az EME-SAL nyelvjárásokat. E r r e
a két nyelvjárásra vonatkozóan azt mondja:
.,Az EME-KU dél-Babiloniának, vagyis S z u m é r i á n a k a
legrégibb nem sémita nyelve, mig az EME-SAL szintén egy
nem sémita, de az EME-KU-hoz hasonló nyelve volt észak-
Babiloniának (Akkádnak). Akkád azonban később a sémita
népek által lett elárasztva és ezért nevezik szintén a sémita
babiloniak nyelvét — minden joggal — a k k á d n a k . "
P á t e r Deimelnek ebből a kitételéből láthatjuk, hogy ez a
két legfontosabb nyelvjárás — az EME-KU és az EME-SAL
vo't tulajdonképpen Szumériának — m i n t m o n d t a m — csak
nye'vjárási különbséggel diferenciálódott beszédje. Ezt azért
fontos megemlíteni, mert találtak ékiratos t á b l á k a t 3 nyelvű
szójegyzékekkel. Ezt már 1866-ban éppen Rawlinson publi­
(kálta és a 3 nyelvű textusokon 3 oszlop található. Az első
or-z'op az EME-SAL, a második oszlop az EME-KU és a har­
madik oszlop a „semita-akkád", amit később az asszirok is át­
vettek. Csupán példának megemlítek egyet, ( t e h á t ismétlem,
az e'sö kifejezés EME-SAL a második EME-KU és a harma­
dik ..sémita a k k á d " ) :
cümmer GASAN . . . dingir NIN-KI . . . it DAM-Kl-NA.

37
 Ezzel tulajdonképpen válaszolunk Komoróczynak az
egyik kitételére is, amikor az „asszony" m a g y a r szavunkat
keresi. A fent említett három kifejezés egyöntetűen annyit
jelent, m i n t a „Nagyasszony", vagy a „szent asszony", vagy
„égkirálynő országa".
Komoróczy könyvének a 105. oldalán, amikor az asszony­
ról van szó, azt mondja, hogy:
„Szumirul ,DAM' az feleség, és asszony annyit jelent
mint ,MUNUS". (nem MUMUS — B. J.)
Itt ismételten meg kell jegyeznünk a nagy felkiáltó jelet
(Komoróczy megint hamisít).
KMH 3 x.
MUNUS nevű szumir szó egyetlen egy szumir szótárban
nem található, sem az asszonyra, sem másra vonatkozólag.
„ M U N " (L. 95. szava) akkádul T A P T U — m a g y a r jelentése
,,só". T e h á t Komoróczy szumerológiája a „délibábos képze­
leteken" csavarog, m e r t olyan szumir szavakat vesz be a „tu­
dományos könyvébe" amik nem léteznek. De menjünk to­
vább a kiértékelésben.
Látjuk az EME-SAL szumir nyelvjárásban „ G A S A N "
az EME-KU szumir nyelvjárásban a „NIN" ás a „sémita ak­
kádban „DAM" jelenti az asszonyt. A „ D A M " szót a sémi
ták a szumir nyelvből vették át, mert szumirul DAM, házas­
tárasat" jelent. Férjet vagy feleséget. Aszerint, hogy milyen
„nem-jelző" ékjeiét teszünk eléje. Ha a férfinemet jelző ék-
jelet tesszük eléje, akkor a íérfi házastársat jlenti és női ne­
met jelző ékjellel a női házastársat jelenti.
Mint mondjuk, szumirul az egyik nyelvjárásban az asszony
„ G A S A N " és a másik nyelvjárásban „ N I N " . Van még egy
asszony szó a sémita akkádban az „ A S A T U " vagy amit rövi­
den „ASAT"-nak mond a sémita akkád nyelv.
Ez a példa — a magyar „asszony" szó — nagyon megvi­
lágítja a Szumériából való kivándorlási u t a k a t . Ugyanis Ko­
moróczy a könyvének 70. oldalán azt mondja, hogy:
„A s u m e r nyelv rokontalansága nem valami feltűnő ki­
vétel. Az ókori kelet történelme a sumeron kívül egy sor
olyan nyelve m u t a t o t t fel, amelyek az ismert nyelvcsaládok
egyikéhez sem sorolhatók. Ilyen többek között az elami, a
hurri, az urartui, a hatti és mellettük jó n é h á n y má? nyelv
önálló írásbeliség nélkül, pld. a guti, a kassu, stb. A rokon-
ta'an, vagy sziget nyelvek ilyen mennyisége mellett nem sok

38
cáfolhatatlan és meggyőző eredménnyel kecsegtet a múlt szá­
zadi fogantatású kutatási irányzat, mely külön-külön próbál­
ja megtalálni egy-egy ilyen sziget-nyelv rokonait eurázsia
regi vagy mai nyelvei között."
Csak egyetlen egy szót fogok említeni a magyar „asz-
szonyt" és ezzel Komoróczynak ezt a teljesen egyéni és mond­
hatnám járatlanságát és a mezopotámiai térségben való isme­
retlenségét bemutató kitételeit ismertessem, m e r t Mezopotá­
miában „sziget-nyelvek" nem léteznek, hanem az ezen a te­
rületen használt nyelvjárások szerint és azoknak a lényegte­
len különbözőségével, mindenki az ősi KU-MAH-GAR nép
nyelvin beszéli. Tehát a nagy hatalmas MAH-GAR népnek a
nyelve volt az uralkodó. Ebbe tartozott bele a hurrita nyelv,
a subur vagy sabar, vagy samar nyelv, a Kassu és a guti is.
Ugyanis, vannak szövegek pl. arról, hogy az első sémita ki­
rálynak nyilvánított és állítólag Adgade várost alapító, I. Sar-
gon uralmát (2370 Kr. e.) letörő nép, amit az ékiratok „guti-
r a k " , vagy „ k u t i n a k " (kutai) írnak, azok — a korabeli ékira-
tos szövegek szerint — a Lagasi papkirálynak — Guddeának
— szövetségesei és Guddea nyelvén beszélnek. Guddea pedig
„klasszikus szumir" nyelven írt és beszélt.
Tehát nem tudom miféle „sziget nyelvet" keres Komo-
róczy a gutiaknál, amikor korabeli textusok vannak a „ g u t i "
nyelven és ezek szumirul olvashatók.
Vagy mit akar a hurri nyelv említésével mondani, ami­
kor meg van állapítva az, hogy a „ h u r r i t á k voltak a szumirok
'aníió mesterei a nyelvben '(-).
Az eiámiaknak a nyelve szintén csak dialektikus különb­
séget mutat a szumirral, hiszen az Elámbcl származó ékira-
tos táblák is szumirul beszélnek. Elámban és Szumirban év­
ezredeken keresztül egymást váltotta az uralom. Hol szumir
király uralkodott Elámban, hol elámi király uralkodóit Szu­
mirban.
Van m í g egy népnév, melyet említ Komoróczy és ez a
„ k a ' s a " . Nagyon jó! tudjuk, hogy ez a Tigris és Eufrátesz
I'oriásvidékén lakó nép volt az „ Á S " vagy „ASSTJ", amelyik
vagy „ÁSSA" vagy „ K A S S U " vagy ezeknek változatai, mint
K U s . KUSÁN, KUSIT, K O S KOSA, KOSSAR, OGUZ, OZ,
AZ, GUZ, UZ nevekkel v a n említve. Az ezen szavakhoz ra­
gasztott „IR, AR, vagy U R " a nép nevét jelölik csak. A KUS-
SU, vagy KASSU népnek a Káspi-tó vidékén lávő KASSU
birodalmát a történelem m i n d e n ü t t említi és ez az ÚZ-KASSU

39
nép volí a bessenyöknek az őse, akik szintén Mezopotámiá­
ból távoztak északra a SBR néppel.
De maradjunk az „asszony" szavunk összehasonlításánál.
M á r 2 szumir nyelvjárást összehasonlítottunk a babiloni
akkádnak nevezett sémita nyelvvel. Most nézzük meg, hogy
hogyan mondta az asszonyt a többi említett — Komoróczy
szerint „szigetnyelv"?
H u r r i t a nyelven az „ A S T E " vagy „ASTI-ASTUHI" =
nő (•'). A SUBAR, S U B I R területet végérvényesen szeretném
végre „népnyelven" tisztába tenni, ugyanazon az alapon,
m i n t ahogy az a k k á d - h é b e r hasonlítások v a n n a k . T e h á t ami­
kor a SUBIR, SUBAR, SZABIR, SUBUR nevekkel — ugyan­
azon népet jelentő — írásokról beszélünk, akkor kérem az
olvasót, hogy (ismétlem a héber akkád hasonlításokhoz ha­
sonlóan) csak a mássalhangzók értékét vegyék. Tehát a SU-
BUR-SABAR-SZABIR-SAMAR-SUBAR szavakból s e m m i
más nem érdekes, m i n t a 3 mássalhangzó S-B-R.
í g y az SBR n é p nyelvéből, a m i t NUZZI-ban talált táb­
lákról vett ki Cyrus H. Gordon,
a „feleség" n e v e szintén ASSATU.
A szumirban, m i n t m o n d t u k GASAN (Lábat 35.) úrasz-
"szonyt jelent és az e l á m i USSAN L. 301.) jelentése = Istennő.
Írjuk most le az összes asszonyneveket:

szumir eme-ku GASAN GSN

szumir eme-sal NIN NN
hurrita ASTE, ASTUHI . . . ASTH
SBR ASATU AST
elámi USSAN SSN
mai magyar ASSON(y) SSNíy)
Azt hiszem, nem fér kétség ezekután ahhoz, hogy a mai
fejlődött „nyelvújított" m a g y a r nyelv „ A S S Z O N Y " szava is
beleillik ezekbe a nyelvjárárokba és innen ered. És ha kiegé­
szítjük az asszonyra vonatkozó szumir azonosságainkat, még
a szumir „ N I N " — m a g y a r „ N É N " szavunk azonosságával
(ahol ismét kérem csak a mássalhangzó értékeket figyelembe
venni), tehát mássalhangzó értékben N-N = N-N-el. A szó
ugyanaz.
Mindezekből az összehasonlításokból ismételten azt .ál­
lapíthatjuk meg, hogy a nép nem cserélt nyelvet, megtartot­
ta ős-nyelvét cs észak felé a kaukázusi hegyekbe vonult és a
sémiták vették át — a sok szumir szó között — a SBR nép-

40
 tői az ASATU elnevezést. Ezek azok az ösi-szumir leszárma­
zottak, akiket okos papjaik, a mágusok visznek, megtartva
az ősi mágus vallás szent t a r t a l m á t náluk és az asszír ural­
kodók ezek ellen vezetik a h a d j á r a t o k a t észak felé.
Minden asszír krónika megemlékezik arról, hogy az ál­
taluk „UR-AR-TU"-nak nevezett területen lakó ősi S-B-R
népet hogyan irtják. De nemcsak fegyverrel irtották, hanem
még az emléküket is ki a k a r t á k törülni az utódokból, m e r t az
ősi SUBAR nép — t e h á t az S-B-R nép neve — náluk, a sémi­
ta akkádoknál „szolgát" jelent.
És a hadjáratok gyilkolásairól beszélnek az asszir kirá­
lyok krónikái. Nincs egy asszir király sem, aki azt nem írná,
hogy:
„Levágott fejeikből raktam hegyeket" (,).
A Balavat-i kapukon, amelyek a British Museum-ban
vannak kiállítva — mindenki láthatja, hogy ez a gyilkolás
valóban megtörtént. Az ott látható egyik domborművet ide
teszem ismertetőül és közlésül, de annak a szándéknak a le­
leplezésére is, ami Komoróczy részéről ma is fönnáll minden
ellen, ami S-B-R.
* * *

Komoróczy ugyanazt teszi erkölcsileg az S-B-R nép hősi

hagyatékát a magyaroknál megtaláló tudósokkal, m i n t a m i t
az asszir királyok tettek az S-B-R néppel, a magyarok szabir-
nak nevezett őseivel. A megnevezett könyvében éppen úgy
rakja elméletileg egymás mellé az ősi m a g y a r hagyomány­
nyal, a szumir-magyar azonosság és hasonlítás tudományos
munkájával foglalkozóknak a levágott fejeit, mint ahogyan
az asszir királyok tették a mi ősi szabir őseinkkel. De azok a
• fejek, amiket Komoróczy az említett könyvében — mint lesi­
puskás fejvadász kivégezni kívánt — ezek még élnek, gon­
dolkodnak és cáfolnak. És a cáfolatok erősítik m e g azokat az
állításainkat, melyeket az eddig világkongresszusokon, írá­
sokban és könyvekben közöltünk.
Ezért megyünk tovább és ezért foglalkozunk Komoró-
czynak a hamisításaival.
* * *

41
^^\ „balavati k a p u k " donibormüve, melyen látszik a levágott
^W fejekből épített oszlop (British Museum, — London)

Az S-B-R népre vonatkozóan meg kell még j e g y e z n ü n k

azt a szumerológiában lerögzített és megállapított tényt, hogy

SUBAR-TU annyit jelent: meg-nem-bilincseit, szabad.

Szabadnak tett, vagy szabadnak született — lévén a szumir
„ T U " a „szülni" igének is az ékjeié és én úgy vélem, hogy
ebből jön a magyar „ t u d á s " fogalma is. Ugyanis a szumir val­
lásbölcselet szerint a legnagyobb „ t u d á s " az a t e r e m t é s n e k a
folytatása. Aki „Szül" az „ T u d " .

És ezt nem szabad elfelejteni az S-B-R nép utódainak. Az

S-B-R ősi hagyomány azt követeli, hogy a népben éljen az a
udat, hogy szabadnak született, nem megbilincseltnek és
Í ÍUD.

(Komoróczy könyvének az a legnagyobb célja, hogy ezt

a tudatot semmisítse meg a magyar olvasóban.)

Ez az S-B-R népre vonatkozó sokféle elnevezés megma­

gyarázza azt is, amit Komoróczy szintén el a k a r t ü n t e t n i . A
„sumer" valóságos népnevet. Állapítsuk meg most azt.

42
 III.

HOGYAN M O N D J U K HELYESEN — „ S U M E R " ?

Komoróczy könyvének 7. és 8. oldalán foglalkozik ezzel

a témával és indokolni próbálja, hogy m a g y a r u l miért hasz­
nálja ő a „sumer" elnevezést és miért nem a „szumir"-t.
Egyetlen indoka arra vonatkozólag, hogy a szumirt el­
hagyja — mint írja — az, .
„Minthogy a szóhasználat ma ingadozást m u t a t , a helyes
tJMma a .sumer', azt hiszem egyenlőre még nagyobb nehéz-
s ^ e k nélkül elterjeszthető volna."
Felkérem az olvasókat és azokat akik érdeklődnek a ma­
gyarságnak a Mezopotámiával kapcsolatos hagyományai és
szumir-magyar nyelvazonosság iránt, hogy sohase használják
önnek a népnek a megjelöléséül „ s u m e r " nevet. Ugyanis ez a
Bezold-féle (ö fejtette meg) British M ú z e u m 14013. számú
táblájának a leolvasásából ered.
Ezen a táblán lévő ékjelek a mezopotámiai ős-nyelvün­
kön, tehát S-B-R nép ős-nyelvén KU-MAH-GAR-nak olva-
sandók. Miután a KU (L. 536. szava) az a k k á d nyelvben sU-
nak hangzik, a megnevezett 3 ékjeiét „semita-akkád" nyel­
ven sU-MU-AR olvasattal érvényesítették. Ebből vette Op-
pert a sumer elnevezést.
(A „Bezold" féle kétnyelvű szöveg így néz ki):
szumir: (tört rész) ANTA EME KU . . . (törés)
akkád: SAPLIS AKKADA-A E L I S S U . . . (törés)
visszaállított szumir szöveg:
KI-TA EME URI-KI ANTA EME KU-MAH-GAR.
Káldeától Ister-Gamig c. könyvem 96. oldalán bemuta-
• i OPPERT levezetését, ahogyan a tábla szumir „ K U " jele
után esedékes MAH-GAR jelekből akkádosított a következő
képpen:
(szumir): KU — MAH — GAR
lakkád): SU — MU — ÁR és ebből
SU — ME — ER.
Tehát nyilvánvaló, hogy nem nevezhetjük őseinket úgy,
ahogy a sémita-akkádok hívták őket, „sumer"-nek.
Ezután az ékjei u t á n nekünk KU-MAH-GAR-nak kell
hívnunk ezt az S-B-R népet.

43
 Ennek a S-B-R n é p n e k az országáról azonban az ékírás­
sal írt agyagtáblák nagyon sok helyen beszélnek. Megemlít­
j ü k itt a legfontosabbat, ami megtalálható D S L 7. és 94. sz.
ékjeiében. Ugyanezt az ékjeiét említi Lábat is s z ó t á r á n a k a
7-es sz. jelében.
Ha megvizsgáljuk ezt az összetett ékjeiét, a m i t Deimel
és Lábat szerint egyöntetűen úgy kell kiejteni SZUBIR-KI,
akkor láthatjuk azt, hogy ez összesen 4 ékjeiből adódik össze,
4 fogalom jegyből.
Az utolsó jel — K I , m á r ismeretes, m e r t ez az országok
és birodalmak megjelölésére szolgáló rag, a m i t m i n t postfi-
xumot, megkülönböztető gramatikai, tehát nyelvtani jelnek
tulajdonít minden szumir nyelvtan.
Az első fogalom jegye ennek az összetett ékjeinek a
„SU". Ez a SU azonban különbözik attól a „yU"-tól, amit a
fentiekben már említettünk, ahogy a semita-akkád nyelv ol­
vassa a szumir „KV" ékjeit „áU"-nak.
Ez a SU (SZU) n e m azonos a KU-t helyettesítő yU (SUi-
val.
Ez a „ S U " — a „ S Z U B I R " kifejezésben ,;SZU" és mint
említettem, megtaláljuk L á b a t szótárában a 7-es sz. alatt és
jelentése magyarul „ t e s t " . (De a szóösszetételben olyat is je­
lent pl., hogy had-test.) A második 2 fogalomjegy képezi a
BIR 4 szót, ami megtalálható Lábat 168. sz. jelében és annyit
jelent m i n t : szántóföld. De e n n e k a jelnek ez a SU-BIR ösz-
szetett szóban lévő értelmezése az egyetlen eset, a m i k o r BlR-
nek mondjuk. T e h á t csak a m i k o r a szántóföldet művelő nép­
ről és az S-B-R nép országáról v a n szó. Minden m á s esetben
ez a jel „EDIN"-nek olvasandó. (Ennek megfelelője a ma­
gyarban az ,,edény" szavunk, amelyik a régi időben bizony a
körülzárt, határolt és megművelt területekre is vonatkozott.)
Így tehát a SZUBIR-KI kifejezés — a m i m i n t említem
gyakori az ékiratos szövegekben — a nép ősi nevére vonatko­
zik és a nép országát jelöli. Hangtanilag az „ M " és ,,B" más­
salhangzókat ugyanazzal a szervvel képezzük, m e r t ha az aj­
k u n k a t Összezárva ,,M" hangot mondunk, a k k o r az ajkunk
kinyitásával születik m e g a „ B " . Az ,,M"-ből a „ B " kimondá­
sa egy hangátmenet, ami szabályos, így tehát a SZUBIR szó
helyett SZUMIRt m o n d u n k , vagy SABAR helyett SZAMÁR
hangoztatása, hangtanilag teljesen ugyanaz. (SZAMÁR nem
SZAMÁR.)
Ezért indokolt az, hogy az ősi népünket .,szumir"nak ne­
vezzük és ezt a felfedezést néhai D r . Varga Zsigmondnak kö-

44
 szönhetjük, aki elsőnek ragaszkodott ahhoz, hogy ezt a mezo­
« potámiai ős-népet így nevezzük.
Tehát semmiképpen sem fogadjuk el Komoróczynak a

H „sumerizálását", mert n e k ü n k a saját nyelvünkön írt nyelv­

emlékeink vannak, amelyeken népünk ősneve valóban „szu-
mir" és ennek a szumir-szubirnak csak egy változata a sza-
bir, amelyet megtalálunk az ó-kori történelemíróknak a mun­
kájában. Miután Komoróczy azt állítja, hogy szabir nép
• nincs, ezt a kijelentését egyszerűen nevetségesnek kell tekin­
teni, mert mindenki, aki csak egy kicsit is foglalkozott a ma-
,^- gyár történelemmel, nagyon jól tudja, hogy igenis Szabiria
. H f f e létezett és Honalapító Nagy Árpád Uralkodónk is szabir —
^ . W ( S - B - R ) eredetű és ABA S Á M U E L anyja is Khorezm-ből.
azaz KU-MAH-GAR-RI-ES-MÁD-ból való.
Ezekkel az adatokkal k í v á n t a m megerősíteni azt az állí­
tásomat, mely szerint a szumir n é p ü n k nem halt ki, nyelve
sem, hanem a gyilkolás és pusztítás elől menekülve észak fe­
lé vándorolt és ha csak egy emberöltönyi időt t u d t a k eltölteni
egy helyen, békében és nyugalomban, akkor azonnal államot
alapítottak.
Tekintetbe véve azt, hogy az asszír uralom 1200-ban kez­
dődött és Kr. e. 612-ig, tehát 6 évszázadon át t a r t o t t ennek a
sémita uralomnak a kegyetlenkedése, azt a 600 évet a szu­
mir nép nem tölthette és nem töltötte Mezopotámiában.
Volt egy réteg, amelyik visszamaradt, de a t u d o m á n y t ,
a tudást vivő bölcs mágus papok északra vitték magukkal a
nép tömegét. Nem csodálkozhatunk így azon, hogy a Van tó
mellett a Kaukázus déli lábánál egy K á l d Birodalmat talá­
lunk, amelyik erős, okos és ellenáll az asszíroknak is. Viszont
az aszir krónikák bizonyítják azt, hogy a támadásaiknak a fő
célja a Van tó környéki birodalom.
Itt csak azt akarom megemlíteni, hogy ezzel igen sokat
foglalkoztak az orosz Rostovzeff, kitűnő tudós szerint ez a
• birodalom „az emberi civilizációnak csúcspontját é r t e el a
Kr. e. 8. és 7. sz. éveiben" ( 3 ).
Azt hiszem ez elegendő bizonyíték arra, hogy a mi szu­
mir őseink magukkal hozták a t u d o m á n y t és az erőt, a népet
és a nyelvet is.
Éppen ez a hatalmas műveltségi fok volt az oka annak,
hogy a magyarul nem tudó szakemberek, az igazság kutatá­
sában igen kezdtek foglalkozni ezzel a néppel, ezzel a nyelv­
vel, az ékiratok nyelvével és Komoróczy könyvében megdöb­
bentő az, hogy ezeket a kiváló idegen tudósokat csak úgy fu-

45
tolag érinti es nem emlékezik meg egyáltalán munkájukról.
Ugyanis meg kell á l l a p í t a n u n k azt is, hogy nincs egyet­
len egy európai vagy ázsiai nép, amelynek a nyelvével az ide­
gen — tehát azt a nyelvet n e m beszélő tudósok annyit foglal­
koztak, mint a magyar nyelvvel. Itt megemlítem Ravlinsont
és Lenormantot, akik köteteket írtak a szumir nyelvnek a
magyar nyelvvel való összehasonlításáról és azonosságáról.
Kérdezem most az olvasót és Komoróczyt is, hogy
mit tettek volna pl. a románok, hogyha lett volna egy
francia Lenormant és egy angol Rawlinson, aki annyit írt vol­
na a román nyelvtől, m i n t ez a két ember, ez a két idegen tu­
dós, a szumir-magyar összehasonlításokról és azonosságokról
mondott, bizonyított és nemzetközi világkongresszusokon a
tagadással szemben küzdött az igazáért.
Én azt hiszem, hogyha a r o m á n o k n a k lenne egy ,.Lenor-
mant"-juk vagy lenne egy r o m á n u l nem beszélő tudósuk, aki
írt volna, bizonyított volna, a nemlétező dáko-román szárma­
zás mellett valamit, akkor a románok m á r szobrot emeltek
volna ennek az idegen tudósnak. De mit tesznek a .,magyar
t u d o m á n y " mai művelői?
Komoróczy és a hozzá hasonlók meg sem említik azokat
a nagyszeiü bizonyítékika;, amelyeket az idegen tudósok hoz­
tak föl a szumir-magyar nyelvazonosság érdekében.
És itt fel kell hívnom a figyelmet az emigrációban élő
egyik kitűnő szakemberre, akinek két doktorátusa van. de
annak ellenére személyét és tudását, tekintélyét Komoróczy
semmibe sem vette, m e r t meg sem említi őt és munkáját. Ez
a kétszeres diplomás Dr. Érdy Miklós, aki — Komoróczy
könyvében a 39. oldalon megnevezett Gilgames Kiadó tulaj­
donosa és a Studia S u m i r o Hungarica c. könyvsorozatnak a
kiadója. Dr. Érdy Miklós 1974rben adta ki ennek a könyv­
sorozatnak a 3. kötetét, amelyiknek címe „A Sumir ural-al-
táji-magyar rokonság k u t a t á s á n a k története."
Ezzel-elérkeztünk ahhoz a fejezethez, a m i t megtalálunk
Komoróczy könyvének a 47, 48 és 49. oldalain, amikor is a
szumir-magyar nyelvrokonosítás bírálatáról beszél. Tehát
nézzük meg, hogy miképpen áll tulajdonképpen

46
 IV.
A SZUMIR-MAGYAR NYELVROKONOSITAS
ELISMERÉSÉNEK NEMZETKÖZI HELYZETE
Komoróezy könyvének megemlített oldalain azt írja."
(49. old.)
„A sumer-magyar nyelvrokonítást külföldi szakkörök ré­
széről is többször érte bírálat. Két kritikát m á r említettem."
Átlapoztam az összes oldalakat e 49. oldal előtt és meg­
találtam ezt a két „külföldi" kritikát. Az egyik „szakértő"
kritikus Zsürger László, akiről Komoróezy azt írja, hogy:
„Gúnyoshangú, de jól tájékozott és súlyos érveket forgató
cikke (1966) a magyarországi közvélemény előtt is nyilván­
valóvá tette, hogy a sumer-magyar rokonság hamis és kalan­
dor elméletét a külföldi magyarság sem vallja egyöntetűen".
Szóval ez az egyik „külföldi" szakvélemény. (Zsürger
Lászlónak szumerológiai munkásságáról, ha valaki tud vala­
mit, szíveskedjen arról értesíteni minket, m e r t ilyen nevű
tudósról mi eddig nem tudtunk.)
A másik „külföldi" szakvélemény így szól:
„Nemrég megszólalt a magyar nyelvtudomány nagyte­
kintélyű mestere Romániában, Szabó T. Atilla a sumer-ma­
gyar nyelvrokonosítást ,fellegjáró' elképzelések közé sorolta."
Tehát Romániában, ahol ma a románok a 200. Amerika
jubileumi ünnepségek elé színes filmen vitték az ö szumir-
román származásuknak a bizonyító adatait, egy állítólagos
magyar, aki méghozzá a „magyar n y e l v t u d o m á n y " nagy mes­
t e r e " — Szabó T. Atilla — a sumer-magyar rokonosítást el­
lenzi, ellenben nem hallottunk m é g arról, hogy tiltakozott
volna a sumer-román rokonosítási és azonosítások ellen. Szó­
val ez a két „külföldi" szakvélemény van a Komoróezy köny-
Í é b e n , Dr. Érdynek az előbbi oldalon említett könyvét azért
ártjuk nagyon fontosnak, mert ez a könyv m á r maga is éles
cáfolata Komoróezy minden írásának.
Bemutatja a szumerológia úttörőit. Az ékiratok felfede­
zésétől kezdve végig megy azon a tudományos kutatáson és
különféle vélemények egymással való ütközésén is, amivel a
sumir nyelv felfedezése, megfejtése, rendszerezése u t á n ösz-
szehasonlításra került a különféle nyelvekkel.
Komoróezy azért jelenti ki ezeket az adatokat „túlhala­
dott álláspontnak" és annak ellenére, hogy nincs egyetlen egy
ősnyelve sem a világnak, amelyik 5000 éves irott emlékekkel,

47
olyan rendszerezett szótárakkal és nyelvtanokkal rendelkez­
ne, mint a szumir, mégis azt meri írni, hogy: „A szótárakban
vagy az ékírásos szövegek átírásában szereplő sumer szavak
hangtani tekintetben nem tekinthetők többnek, mint konven­
ciónak". (69. old.)
Ez szerény véleményünk szerint a legtudatlanabb meg­
állapítás, amelyik igazolja azt, hogy ez a Komoróczy soha az
életében szumirológiával n e m foglalkozott.
Csak azért akarja a régi k u t a ' á s o k a t semmivé tenni és le-
értékeleníteni, m e r t az összes régi k u t a t á s o k mind a magyar
nyelv felé m u t a t n a k és minden régi k u t a t ó eredményt csak
úgy tudott fölmutatni, ha a magyar nyelvhez nyúlt.
És ezt mutatja be igen kitűnően és tudományos felké­
szültséggel Dr. Érdy Miklós. Minden k o m m e n t á r nélkül fo­
gunk ide csatolni néhány szöveget Dr. Érdy Miklós: A Sumir-
Ural-Altáji Magyar rokonság k u t a t á s á n a k története (Gilga­
mes, N. Y. 1974) című könyvéből:

HENRY C. RAWLINSON (1810—1895) ISMERTETÉSE

»Az assziro'.ógiai tanulmányok terén Rawlinson a Királyi

Ázsiai Társaságnál tartott előadása u t á n , a következő évben
jelent meg a m á r sokak álta! v á r t „Memoir on the Babylonian
and Assyrian Inscriptions" (1851) c. munkája, melyben
. . .a behistuni ékiratos szövegeket tette közzé párhuzamosan,
ékírással, valamint alatta betűs kiolvasásában (transliterálvai
és latin fordításban. Ezeket kísérte a „ M e m o i r . . ." c. érteke­
zésének első 16 oldala. (75. old.)
Mire a „Memoir" meglehetősen hosszú időt igénybe ve­
vő nyomdai előkészítése megtörtént, Rawlinson kidolgozta a
babiloni szöveg részletes magyarázatát is, és azt 104 oldalas
dolgozatában „Analysis of t h e Babylonian Text at B e h i s t u n "
címen (Rawlinson 1851/b)*, a „Memoir"-hoz csatolva, ugyan­
abban a kötetben szintén közzétette. Ez a közlemény most
m á r részletes analízisét és fordítását adja a babiloni nyelvű
sziklafelirat teljes első oszlopának (37 sor), közben nagyszá­
mú javítást végezve a „ M e m o i r " részét képező ékiratos szö­
vegmásolaton és a latin betűs átíráson is.
Mielőtt azonban a teljes dolgozat napvilágot látott, szol­
gálati teendői Rawlinsont ismét a Közel-Keletre szólították,
és még 1851-ben visszautazott Bagdadba. Innen küldte be­
számolóit a Royal Asiatic Societynak, amelynek 1853 feb­
ruár 5-i ülésén a titkár részleteket olvasott fel az időközben

48
« beérkezett levelekből. Ez az 1853-as felolvasás, v a l a m i n t az
1854 és 1855-ben megjelent egy-egy újabb közleménye külön

J
figyelmet érdemel, mert ezek a sumírok tényleges felfedezé­
se szempontjából alapvető fontosságúak.
A felolvasás összefoglalását megtaláljuk a T h e Athenae-

i
um (London) 1853 februári, 1321. s z á m á b a n és fac-similében
könyvünk gyűjteményes részében (Rawlinson 1853)*. Raw-
linson itt számol be először történelmi és földrajzi felfedezé­
seiről, a sumír néphez tartozó első tárgyi bizonyítékokról,

1
azaü a közlemény szerint: „nagyszámú olyan felirat felfede-
(U séről, amelyeket valódi, bona fide szkíta nyelven írtak,
11H•'y (öbbj-kevésbé rokonságban van az Achaimenida felira-
lok úgynevezett méd nyelvével." Ilyen szkíta nyelvű felira­
t á t találtak a perzsa birodalom déli részén, Nippur, Uruk,
V. környéki téglákon és agyagtáblácskákon. Ezek a felira-
dk mind sokkal ősibbek, mint az Achaimenida királyokhoz
és Nebuchadnezzar dinasztiájához tartozóak, — írja Rawlin-

I
.-•<>n. ú;4y váli, hogy ezek az ősi szkíták voltak az első telepe­
dek, messze megelőzve mind a perzsákat, m i n d pedig a sze-
mita népeket, és bizonyosnak látja, hogy a legősibb városaik,
így Uruk, Nippur, Akkád, Borsippa, stb. délen feküdtek,
l'gyancsak idézi a T o r a h bőséges megerősítését N i m r ú d szkí-
ta-kusila birodalmáról.
Azáltal, hogy a felfedezett ősi n é p nyelvére t á g értelem­
ben vett „szkíta" elnevezést használt, elsőnek hivatkozott a
Mimír ural-a'taji rokonságra, ugyanis a m ú l t században turá-
i i szkíta néven nevezték a török-tatár, magyar-finn nyelve­
ket és népeket, melyeket az ókori szkíták és médek rokonai­
nak tartottak.
Ebből a felolvasásból értesülünk arról, hogy egy nagyobb
tanulmánya van készülőben, amelyben a korai, szélesen el-
U rjedt szkítaság megismertetésével, kialakulásuk, népi kap-
csi.lataik kérdésével fog foglalkozni. Ez a nagyfontosságú,
miíyenszántó, terjedelmes dolgozat a következő évben el is

# szült, címe ,Notes on the Early History of Babylonia' (Jegy­

lek Babilónia korai történetéről) (Rawlinson 1854)* Benne
kevéssé ismert, ritka források seregén megy keresztül. A Fo­
lyamköz történelmének rekonstruálásánál komplex módszert
követ. Összhangba vonja a régészeti leleteket, nyelvészeti
elemzések eredményeit, az ókori görög történetíróktól r á n k
maradt írott forrásokat, és a görög hősi eposzokban mélyen-
lekvö, kielemzett történelmi magot. Elemzése s o r á n vizsgál­
ja a Közel- és Közép-Kelet, valamint Észak^Kelet Afrika óko-

49
ri népeit. A szemitak és i n d o e u r ó p a i a k betelepülése előtt,
ezeket a területeket lakó szkíta népek történelmét fonja egy
kerek egésszé ebben a lebilincselő dolgozatban.
A vizsgálódást a „babilóniai szkítákkal", azaz a ma su-
m í r n a k nevezett ősnépességgel kezdi. A Genezisben is szerep­
lő Nimród, a nagy vadász és leszármazottai Rawlinson megál­
lapításai szerint „bizonyos, hogy Babilónia eredeti, szemitá-
kat megelőző őslakóit jelentik". Ugyanis ezeket a babilóniai
szkítákat g y a k r a n nevezik a szemita írásokban nimr-nek, töb­
besszámban nimrut-nak, aminek a jelentése vadászó párduc.
A későbbi asszír idők feliratai is a n a m r i névvel szkíta fajú
népeket jelölnek. Ezekről írja Rawlinson: „a namrikat min­
denképpen a szemitak előtti babilóniaiak leszármazottainak
tartom". A legendáshírű Nimród, a nagy vadász, megszemé­
lyesítője az égen az Orion csillagkép, e n n e k a r a b neve még
ma is El J a b b a r = Az Óriás, mely Nimród mellékneve (').
Rawlinson a következőkben a babilóniai szkítáknak a
susaiakhoz és á l t a l á b a n Elám lakóihoz fűződő, ha nem is
nagyon közeli, de mégis határozott rokonságát és történeti
kapcsolatait vizsgálta. Továbbá, szerinte az Avaris. vagy Aba-
ris városát alapító szkíta hykszoszok népének a nevét viseli
a kaukázusi Ibéria és Albánia. Szkíta fajtájú gyarmatosító
telepesekkel köthető össze a nyugat-európai Ibéria (Abaria),
melynek folytán a baszkokig nyúl ki, valamint a Balkánon
újra megjelenő Albánia neve is. E z u t á n részletezi a feltétle-

[(') Megjegyezzük, hogy a K r . u.-i korból is ismert az

ázsiai steppei lovas népek különleges vonzalma a párduchoz
(leopárd), melynek bőre harci öltözetük részét képezte. Az
ilyen életmódú honfoglaló magyarok p á r d u c bőréből készült
kacagányt viseltek. (Lásd a „ k a c a g á n y " szakirodalmának át­
tekintését „Révay 1911"-ben e címszó alatt.)
Az ókori és középkori hasonló életmódú népeknél a pár­
duc ilyen különösen kiemelt szerepét megismerve érdekes
lenne vizsgálni, hogy a magyar krónikák Nimród (Nemroth)
ősapára történő hivatkozása (Kézai 1283) nem történt-e in­
kább egy valódi történelmi magot rejtő monda, mint a jelen­
leg feltételezett bibliai átvétel alapján.
Rawlinson idejében még nem ismerték, ma azonban m á r
tudott az, hogy a párducot jelentő asszír n i m r u szó a sumír-
ból átvett jövevényszó, ahol nib szintén párducot jelent iDei-
mel 1934).]

50
r.ül rokonfajúnak tartott „perzsiai szkíták", a médek törté­
netét és mágus vallását, valamint a szintén szkíta pártusok­
hoz való viszonyát.
Történeti elemzésében felnyúl az Oxus és az Arai vidé­
kéig, Baktriáig és a Kusán birodalomig, északon pedig a Kau­
kázusig. Ennél északabbi részekre vonatkozóan fordításban
idézzük Rawlinsont: „Nem készülök követni a szkíták útját
a Kaukázus mögött, de elterjedésük bőségesen megnyilvánul
a mai Európában beszélt nyelvekben, így a lappban, finnben,
észtben és a magyarban, valamint az ázsiai ogurok számos
csoportjában...".
Ugyanabban az előadásában állapította meg Rawlinson,
hogy ezeknek a babilóniai szkítáknak a népi neve „ a k k á d "
mely kifejezést kb. a múlt század végéig használták. De az a
tény teljesen elsikkadt és elfelejtődött, s a mai szakirodalom
meg sem említi, hogy ugyancsak ő m u t a t o t t elsőnek rá, hogy
az akkád mellett másik ága is van ezeknek a régi szkítáknak:
ezek a „sumírok". Magyarra fordítva Rawlinsont, ugyanis a
következőt olvashatjuk: „Azután, hogy a szemita törzsek (kü­
lönösen az arameusok és az arabok különböző csoportjai) ha­
talma megnövekedett, a shumir és az akkád, a szkíták két
nagy csoportja (divisions) volt ismert magából Babylóniából".
Tehát a kettő ugyanaz a turáni nép Rawlinson elemezése sze­
rint.*
És a föntiek ismertetése után be kell m u t a t n u n k megint
Komoróczy könyvének egy újabb hamisítását.
KMH 5x.
Ez a hamisítás megtalálható Komoróczy könyvének a
120. oldalán, ahol azt írja:
„Maga H. C. Rawlinson m á r 1855-ben felismerte a su­
mer nyelv rokonosítási kísérleteinek kilátástalanságát, Id.
Athenaeum 1855. p. 1438: . . .kétséges, hogy meg lehet-e ál­
lapítani bármi közelebbi nyelvi kapcsolatot e primitív nyelv
(sumer) és a mai idők valamely nyelvjárása között. . .".
Közöljük az olvasóval, hogy ilyet Rawlinson az Athe­
naeum 1855. évben megjelent 1438. oldalán nem írt. Bizonyí­
tásként közöljük az 1438. oldal teljes m a g y a r fordítását, amit
Dr. Érdy Miklós könyvének 319, 320 és 321 oldaláról vesz-
:-/ük á', ahol is az eredeti angol szöveg megtalálható. Aki el­
lenőrizni akarja fordításunkat, az nézze meg Dr. Érdy Mik­
lósnak a könyvében közölt eredeti angol szövegét.
(Fordítást lásd az 1. sz. függelékben.)

51
 A következőkben átvesszük Dr. Érdy könyvéből
LENORMANT SZUMIR-MAGYAR A Z O N O S Í T Á S A I
című adatokat is. Ugyanis ezt is gondosan elkerüli Komoróczy
a könyvében, m e r t egyetlen egyszer említi meg L e n o r m a n t o t
a 13. oldalon, amikor azt írja, hogy:
„A s u m e r nyelv rejtélyének szentelt külföldi szaktanul­
mányokra Magyarországon elsőként Hunfalvy P á l figyelt fel,
az 1870-es évek elején és F. Lenormanthoz írt levelében."
Ez az egyetlen, amit megemlít. Mi azért foglalkozunk
részletesen a Lenormant-féle anyaggal, m e r t a t u d o m á n y o s
kutató csoportunk által lerögzített azonosítási terv az nem
tőlünk ered, hanem teljesen L e n o r m a n t n a k a tudományos
tervei szerint végezzük az azonosítást.
L e n o r m a n t ugyanis a szumir-magyar nyelv azonosítását
az alábbi sumir-magyar nyelvazonossági bizonyító adatok
alapján végezte el:
1.) Az általános magánhangzó h a r m ó n i a megléte.
2.) A képzők használata a származék szavakban.
3.) A ragozásnál a tőhöz eset ragok járulnak, melyek kö­
zül sok egészben hasonló.
4.) A többesszám és a duális azonos képzése.
5.) E nyelvekben a nemek között különbséget n e m tesz­
nek.
6.) A névszók és igék tövei változatlanok m a r a d n a k .
7.) A személyes névmások azonosak.
8.) A post-pozitiv ige ragozás (az utóragokkal ellátott ige­
ragozás) e rokon nyelvekben azonos elvekre épült.
9.) A causative igealak hasonló képzőkkel való képzése.
10.) A negatív igeragozás megléte, mely m i n d e n m á s nyelv­
családból hiányzik.
11.) Az ige nevek használata kötőszók helyett.
12.) Az utószók használata ott, ahol az árja és sémita nyel­
vek prepozíciókat alkalmaznak.
13.) A határozó szók képzése.
A jelenlegi nyelvazonosítási s z a k m u n k á i n k sem t u d n a k
jobb m u n k a r e n d e t meghatározni, m i n t ez, amit — ismétlem
— Lenormanttól átveszünk. (Dr. Érdy megnevezett könyvé­
nek a 169. oldaláról.)
Tehát folytatjuk Francois L e n o r m a n t munkásságának is­
mertetését különösképpen a m a g y a r nyelvvel végzett hason­
l ó
Irtásokra vonatkozóan, akit a szumir-magyar nyelvazonosság
legelső hirdetőjének t e k i n t ü n k .
Az olvasó majd látni fogja, hogy így is van. (Dr. Érdy
171—173—179. old.):
»A 19. században különböző szerzők, az írásfeltaláló, tu­
ráni népre h á r o m fajta.elnevezést használtak, így „akkádot"
használt Hincks, Rawlinson, Sayce, Lenormant, Haupt, Schra-
der, Delitzsch; sumírt is, akkádot is, sokszor kötőjellel „sumír-
akkádot" Hőmmel, Donner, Ujfalvy, később Sayce, majd a
magyarok közül Giesswein, Torma és Halász; s csak "su­
m í r t " használt Oppert. Az elnevezés m a i kialakulását Op-
pertnél már tárgyaltuk.
A nemzetközi tudományos világ széleskörű elismerése
közepette, L e n o r m a n t rendszerező m u n k á i r a különös válasz
jött 1874-től kezdődően. Egy Halévy nevű, magyarul is tudó,
Romániából Franciaországba került szemitológus, egymást
érő cikkeiben, majd később saját folyóiratában (Revue Semi-
tique) makacsul támadta 43 éven keresztül és tagadta nem­
csak a sumír-turáni rokonságot, hanem magának a sumír
nyelvnek és népnek a létezését is. Azt akarta bizonyítani;
hogy a sumír nép nem létezett, a nyelv csupán a babilóniai
szemita papság titkos nyelve, m e r t mint állította, a Folyam­
közben és az azzal szomszédos területeken a történelem előtti
időktől kezdve mások, m i n t szemita népek n e m élhettek. Ál­
lításait görcsösen védelmezte, elméleteit újra és újra átala­
kította, hogy az egyre inkább halmozódó sumír régészeti le­
letek és nyelvészeti e r e d m é n y e k nyomasztó súlyát megpró­
bálja ellensúlyozni. A tények halmaza sem volt elég arra,
hogy tudományos tévedését beismerje és téves álláspontját
módosítsa, vagy visszavonja. Szomorú példája m a r a d a tár­
gyilagosságtól és tényektől magát mereven elzáró elméleti
nyelvésznek.
A sumírológusok m u n k á j a azonban feltartóztathatatla­
nul haladt előre. 1875-ben megjelent L e n o r m a n t harmadik
nagyjelentőségű munkája, a „La langue primitive de la Chal-
dée et les idiomes Touraniens — (A káldeaiak ősi nyelve és
a turáni nyelvek), amelyet a legnagyobb tudományos elisme­
réssel fogadtak az angol és n é m e t nyelvészeti körök (Lenor­
mant 1875/a)*. E könyvében a sumír és t u r á n i nyelvek ro­
konságát védi meg Halévy támadásaival szemben, főként a
magyarra támaszkodva. K ö n y v ü n k b e n is közölt leglényege­
sebb részeiben a hangtantól kezdve a főnévragozásig majd­
nem teljesen a m a g y a r nyelv szerkezetére, logikájára és kiej-

53
tésmódjára támaszkodik, Riedl 1858-ban Bécsben megjelent
Magyarische Grammatik című könyve és m á s nyelvészek
m u n k á i alapján.
Lenormant alapossága legjobban k i t ű n i k a m a g y a r hang­
történet mélyreható tanulmányozásából, amelyhez nyelvem­
lékeinket, így a „Halotti beszédet", a „Margit l e g e n d á t " és a
„Huszita magyar Bibliát" is felhasználta. A m a g y a r hangzó­
hasonulás törvényszerűségét megállapította a sumírban is és
érvelése során r á m u t a t o t t a szóvégi m a g á n h a n g z ó k szerepére,
amely a sumírhoz hasonlóan m e g t a l á l h a t ó a régi magyar
nyelvben, így például Zulta = Zsolt, Borsu = Bars, Zobolsu =
Szabolcs. Idegen létére a régi m a g y a r történelmi nevek és
nyelvemlékek elemzése egészen meglepő és mutatja Lenor­
mant példás, követendő módszerét.
További közös sumír és m a g y a r nyelvi sajátságként em­
líti a névszói és igei jelentéssel is b í r ó egyszótagú szavakat,
mint pl. fog (amivel rágunk) és fog (a kézben t a r t ) stb. Ismét
magyar példákat hoz fel a nyomatékosító kettőzésre, úgy
mint főfő (legfőbb, legelső), vagy különkülön, dibdáh, dirib­
darab, dínomdánom, stb. Az ilyen kettőzés szerinte jellegze­
tes sumír szóképzési mód, s annak ellenére, hogy ez más
nyelvcsaládokban is előfordul, a sumíréhez hasonló fejlődési
folyamat csak a magyarra és rokonaira jellemző.
Ugyanilyen részletességgel és alapossággal foglalkozik a
gyűjtőnevek -ság, ség képzőjével is, a m e l y a rokonított nyel­
vek közös jellemzője. Ugyancsak nagy részletességgel tár­
gyalja a szerző a főnévragozást, a m e l y n e k jellege azonos a
magyaréval és m á s rokon nyelvekével, ezek nyelvi logiká­
j á t adva vissza. Külön fejezetet szentel a határozók (hely,
ok, idő, stb.) szerepének, melyek a h a t a l m a s időtávlat elle­
n é r e is nagyofkú azonosságot m u t a t n a k a m a i magyarban
és a hajdani sumírban.
. .. L e n o r m a n t tovább folytatta a s u m í r és t u r á n i nyel­
vek összehasonlítása alapelveinek részletes kifejtését 1876-
ban megjelent munkájában, melynek c í m e „ É t u d e s u r quel-
ques parties des syllabaires c u n é i f o r m e s " — (Tanulmány az
ékiratos szó tagjegyzékek n é h á n y részéről) (Lenormant 1876).
Ebben eddigi eredményeit csoportosítja és tekinti át. Ugyan­
csak számba veszi támogatóit és ellenfeleit; azok között akik
1876-ban vele egyetértettek a sumír és t u r á n i nyelvek rokon­
ságát illetően voltak a következők:
Rawlinson és az egész angol iskola, köztük Sayce, Op-
pert, Gelzer, M. Müller, Gorresio; az altajisták közül

54
 Yrjö-Koskinen, Donner, Lagus, Hunfalvy, L. Adam és
Sayous.
Azok akik kissé tartózkodóbbak:
Schrader, Delitzsch és P. de Courtelle
s akik a rokonságot tagadják:
Ahlquist, Budenz és Ujfalvy.«
Lenormantnak az előbb említett munkájából látjuk azt,
hogy a z ő saját állítása szerint Magyarországról a legnagyobb
ellenségeiként említi meg Budenzet és Ujfalvyt.
* * *
B e m u t a t u n k még egy másik idegen tudóst, aki ugyan­
csak fölfedezte a szumir-magyar azonosságot. Ez pedig a
francia

SAYOUS, a magyarok történetének francia szakértője

»Lenormant egy másik m u n k á j á b a n olvashatjuk a fran­

cia EDUÁRD SAYÖUS (1842—1898) sumír nyelvet elemző
megjegyzéseit, melyek a Párizsi Nyelvészeti Társaság (Soci-
été de Linguistique de Paris) előtti előadásában hangzottak
el. Mivel az előadás nem jelent meg nyomtatásban, a n n a k su­
mír vonatkozású részeit Sayous neve alatt, L e n o r m a n t (1873)*
saját könyvébe, az Études Accadiennes I. kötetébe (3. rész
133—135. old.) foglalta. Előadásában Sayous igen hozzáértő­
én és hosszasan, az Études m á r megjelent részleteire utalva
több olyan megfigyelését közölte, melyek L e n o r m a n t sumír-
ura'i nyelvösszehasonlításainak további megerősítésére szol­
gáltak.
így rámutatott, hogy a sumír mu, me (magyarul: én, mi)
személyes névmás m betűje a m a g y a r b a n is g y a k r a n megje­
lenik ragként, enyém értelemmel, vagy hogy a többes számú
titeket-ben a ti és te kettőzése sumír jellegű. A s u m í r 3. sze­
mély n betűje pedig az Ön szócskában látszik megjelenni.
Mint megjegyzi: „azt lehet mondani, hogy a névmások közti
hasonlóság vitathatatlan". Ezenkívül hasznosak voltak a
számnevekre és a tagadó igékre valamint a műveltető igékre
vonatkozó megjegyzései, ahol szintén további m a g y a r meg­
felelőket hozott fel. Végül a szókincs Oppert által bemutatott
egyezéseit „teljesen meggyőzőeknek" ítélte meg.
Lenormant új korszakot nyitó Études Accadiennes-éből
ezt a Sayoust idéző rövid részletet m u t a t j u k be, s ez részben

55
J

azt á célt is szolgálja, hogy e L e n o r m a n t kézírásával készült

különleges könyv két oldalát megörökítsük.
Eduárd Sayous különben a 19. század legjelentősebb
nyugat-európai magyar szakértője volt, akinek Magyarország­
gal, a magyar irodalommal és történelemmel foglalkozó köny­
vei és tanulmányai jelentek meg. Többször hosszabb időt töl­
tött Magyarországon, 1869-ben és a 70-es évek első felében
négyszer, majd 1896-ban ötödször j á r t Magyarországon. Mun­
kássága elismeréseként tagja volt az irodalmi Kisfaludy Tár­
saságnak és 1875 óta a M a g y a r Tudományos Akadémiának.«
(Dr. Érdytöl átvéve, a 185—187. oldalról.)

w
* * *
Közöljük ugyancsak Dr. É r d y gyűjtéséből (197-199. old.l
A német RUGE, a svájci-német GELZER elismerését is.
»Igen érdekes előadásban foglalkozott a sumírok népta-
ni hovatartozásával és mitológiai kapcsolataival S O P H U S
RUGE (1831—1903), a dresdai polytechnikum földrajzi és
ethnológiai tanszékének t a n á r a . A nyomtatásban is megje­
lent előadás címe „Die Turanier in Chaldáe (die A k k a d i e r ) "
(Ruge 1876). A sumírok hovatartozásának eldöntését : ,a nép­
tudomány legvonzóbb talány"-ként jellemezte. Nyelvészeti
téren, a sumírt t u r á n i nyelvnek, a szibériai ural-altaji népek
rokonának tekintette. Mitológiai elemzésében r á m u t a t o t t ,
hogy az egész asszír mondakör t u r á n i eredetű, említve, hogy
a vízözön-monda hőse sumír istenség. Beszélt a vallási hiedel­
mek és a csillagászati ismeretek kapcsolatáról is, majd vissza­
utasította a sumírság létét tagadni próbáló erőfeszítéseket.
A sumír nép számos kulturális v í v m á n y á n a k ismeretérjen
előadásának fő konklúziójaként állapította meg, „hogy az ak­
kádokkal (sumirokkal) most ime a t u r á n i a k között is egy el­
sőrangú k u l t ú r n é p t ű n t fel".

A következőkben HE1NRICH GELZER (1847—1906) Le­

normant munkásságát elemző cikkét ismertetjük, mely rö­
viddel Halévy t á m a d á s a és L e n o r m a n t (1875/a)* viszontvá­
lasza után jelent meg. Gelzer svájci-német történész és nyel­
vész, Bázelben és a Jéna-i egyetemen tanított. Több könyve
jelent meg. A „Das Ausland"-ban megjelent cikkében Gelzer
(1875)* összefoglalja a vitát r á m u t a t v a , hogy Halévy mód­
szere nem felel meg a tudományos követelményeknek. Csak
másodkézbeni m u n k á k alapján dolgozik, n e m eredetiekből.

56
Össze is téveszt szavakat, és elemi logikai hibákat vét érve­
lésében.
Azt, hogy az ékírás megalkotója nem volt sémi nép, az
asszír nyelvpolyfoniaja mellett az is mutatja, hogy az asszír
ékírásból hiányzanak a jellegzetesen sémi hangok jelei, me­
lyek például a föníciaiakban jól megvannak. Szerinte még a
laikus is láthatja, hogy a sumír főnév és igeragozás alakjai
olyanok, mint az agglutináló t u r á n i nyelveké. Mivel az ősi
sumír és a modern turáni nyelvek közt nagy az időtávolság,
dicséri Lenormantot, hogy a mai nyelvek legrégibb nyelvem­
lékeit használja az összehasonlításra. Azt is helyesli, hogy
Lcnormant azokat a nyelveket is bevonja összehasonlítási
munkájába, amelyek helyük és történelmük következtében
Ká'deúval rokoni kapcsolatban voltak, úgy mint a méd és a
susai nyelv. Példaképpen több szavukat össze is hasonlítja,
melyek — mint a gyűjteményes részben láthatók — igen ta­
lálóak. Szerinte Lenormant bebizonyította a sumír nyelv élő
voltát és azt, hogy ,,a méddel és susaival együtt az agglutiná­
ló nyelvek csoportjának egy külön ágát képezte".«
* * *

Az „észt" Dr. HERMANN OROSZUL BIZONYÍT

De hogy más nemzetiségűre is hivatkozzunk, ne csak
franciára és nfmetre. közlünk egy m u n k á t , ami az 1896-ban
:;z orosz régészek X. kongresszusán hangzott el Rigában egy
előadás, melynek címe: ,.A sumir nyelvről és annak ugor-al-
táji nve'vekkel való rokonságáról". (Átvéve Dr. Érdy 2 1 1 —
£13. old.)
A század végén, 1896-ban, egy igen jelentős helyen, az
Orosz Régészek X. Kongresszusán, Rigában hangzott el egy
előadás ,.0 sumirskom jazike i ego otnosenii k ugro-altajs-
kim jazikam" — (A sumir nyelvről is a n n a k ugro-altaji nyel­
vekkel való rokonságáról) címen. Az előadó az észt Dr. K. A.
HERMANN (1851—1909) (ného! csak A. Hermannként je­
lölve, teljes neve Kari August H.), aki az orosz fennhatóság
alatt álló észtországi Dorpat, mai nevén T a r t u egyetemének
nyelvésze. A kongresszuson egy másik előadásában régi észt
l'ikmevekkel foglalkozott.
Hermann doktorátust 1880-ban szerzett a lipcsei egye­
lőmén nyelvészetből, ahol Delitzsch is tanított, majd 1889-
'öl a docpati egyetemen az észt nyelv tanára lett. Kiemelkedő
c nvelv rendszerezésével kapcso'atos m u n k á i a és népzenei

57
gyűjtése, ö írta az első átfogó észt nyelvtant. Pontos müve
még az Eesti kirjanduse ajalool (Észt irodalomtörténet) 1898-
ból.
Az orosz nyelven tartott sumír-ural-altaji előadását,
melynek néhány részletét és konklúzióját eredetiben is kö­
zöljük, H e r m a n n (1896)* történeti visszapillantással kezdte,
említve azt a kulturális és mitológiai örökséget, amit az asz-
szírok a sumíroktól kaptak. Majd a sumír-ural-a!tajv rokon­
ság tételének nagynevű képviselőit, valamint n é h á n y ellenző­
j é t vette számba.
Ezután tért át a nyelvészeti érvelésre. Mint mondja,
nyelvek rokonságának bizonyításához négy területen szük­
séges a törvényszerűségek és azonosságok bemutatása.
1.) Hangtani téren megállapította, hogy a sumír és ural-
altaji nyelvekben e g y a r á n t eléggé ritkák az összetett mással­
hangzók, mint pl. a szláv nyelvekben oly gyakran előfordu­
ló scs, cs, stb. hangok. A magánhangzók terén, a hangzóhar-
mónia törvénye az, amely a sumírra és ural-altajiákra ugyan­
úgy jellemző, és kényszerítő erővel tanúsítja köztük a rokon­
ságot.
2.) Etimológiai téren, a nemek megkülönböztetésének
hiánya egy másik fő hasonlóság a sumír és ural-altaji nyel­
vek között, mely ellentétben áll az indo-európai és szemita
nyelvek gyakorlatával.
3.) A szókincs egyezéseit, úgy véli, még nem eléggé ku­
tatták, részben a sumír szókincs hiányos ismerete miatt, bár
a m á r ismert szótári anyag is bőségesen bizonyít. I t t több
m i n t h á r o m oldalon keresztül elemezte a s u m í r és főleg finn­
ugor, köztük magyar és észt szómegfeleléseket, vizsgálva a
főnevet, melléknevet, személyes névmásokat, birtokragot,
számneveket, ez utóbbiakat különösen hasonlóaknak talál­
ta, és az igéket.
4.) A sumír m o n d a t szerkezete, a m e n n y i r e az m á r ismert,
H e r m a n n szerint szintén bizonyítja az ural-altaji nyelvekkel
való rokonságot.
Végkövetkeztetését oroszból fordítva így adhatjuk visz-
sza: „Mindezek a sumír és az ural-altaji nyelvek közti ro­
konság magyarázására b e m u t a t o t t példák u t á n , arra a véle­
ményre jutottam, hogy a sumír nyelv rokona az ural-altaji
nyelveknek, és a sumír nép e r e d e t é b e n közel áll a mongol-
finn népcsaládhoz. E rokonság sokkal több bizonyítékához
fogunk jutni, a m i k o r az ékiratos irodalom alaposabban fel
lesz kutatva. De amit eddig már t u d u n k , az elegendő pozi-

58
nv vélemény formálásához e rokonságot illetően. Az hogy
egy nyelv teljes törvényei megegyeznek m á s nyelvek azonos
törvényeivel, nem lehet véletlen. Az ural-altaji nyelveknek,
de különösen a finnugor nyelveknek a nagyapja, vagy lega-
iább is idősebb testvére a s u m í r nyelv."«

így m u l a t t u k be tehát az olvasónak azokat a külföldi

szakvéleményeket, amelyek a szumir-magyar nyelvazonosság
kutatásaiban a legelső tevékenységek és a legelső tudományos
munkák voltak. Csak néhányat közöltünk. Hiányzik még na-
fcgyon sok. Hiányzik még Oppert, hiányzik Sayce, de nem
akarjuk ezekkel megtölteni a könyvet. Akit érdekelnek ezek
az adatok, ajánljuk, hogy rendeljék meg Dr. Érdy Miklós
könyvét és ebben mindent megtalálnak (").
Itt csak azt akarjuk leszögezni, hogy azt a munkát, a m i t
most mi csinálunk és amiért a Komoróczyak részéről a ,.déli­
babos nyelvészkedők" szépítő jelzőt kapjuk meg, komoly nyel­
vészek m á r 100 éven át nemzetközi világ-kongresszusokon
igazolták. Hogy ez ma nincs a világon a köztudatba véve és
hogy ez ellen a beigazolt tétel ellen a semitológusok állandó­
an fel tudnak lépni, ez kizárólag annak köszönhető, hogy
a magyarországi hivatalos tudományos körök részéről
semminemű csatlakozás ehhez a külföldi tudományos m u n k á ­
hoz nem történt, hanem éppen ellenkezőleg. A budapesti Ma­
gyar Tudományos Akadémia volt a kiindulási központja min­
den szumir-magyar azonosságot bizonyító tudományos mun­
ka ellenzésének. Az idegenek m á r csak azért is csodálkoztak
ezen, mert amikor ők ezt bizonyítják — a szumir-magyar azo­
nosságot —, akkor a magyarok ahelyett, hogy örülnének és
folytatnák a bizonyítékok gyűjtését, oly brutálisan fordul-
k ellenük, mint most ugyanezt velünk teszik.
•
Ilyet még a világ nem látott. Ez azt mutatja, hogy Ma­
gyarországon 1526 óta az uralkodó hatalom nem magyar,
hanem a magyarság ellensége. És, amit a Habsburgok nem
követtek el és nem tudtak elkövetni, azt most folytatja az a
..tudományosság", amit a mai haladó marxista szellem meg­
enged, vagy talán támogat?
Megállapíthatjuk azt, hogy a helyzet semmit nem válto-
'iiii. Véleményadásunkra legjobb lesz, ha ide iktatjuk (Dr.
i'rdv Mik'ós említett könyvének 211, oldaláról) a követke-
..•kct:

5.0
 »Bár Goldzicher sumirológiával n e m foglalkozott, t e h á t
véleménye nem tudományos elemzés, h a n e m csak személyes
szimpátia következménye a sumirologiat valójában teljesen
elmarasztaló beszámolója volt az első alkalom a r r a , hogy a
Magyar Tudományos Akadémia ezzel a kérdéssel hivatalos
ülésén foglalkozzék. S m i n t ahogy egy kortársa Nagy Géza
egyetemi tanár megállapította, hogy ez a Halévyt dicsőítő
nagyhatású jelentés azt eredményezte, hogy Magyarországon
„biz.nyosfokú bátorság" kellett ahhoz, hogy valaki a sumir
nyelvre hivatkozzék.«
Ma a jelen k o r u n k Goldzicher Ignáca Komoióczy Gézá­
ban támadt fel újra. Ez ugyanazokkal az eszközökkel dolgoz­
va, szintén a sémita nyelvészetben és a sémita érdekkörben
fejtve ki minden tevékenységet — é p p e n úgy m i n t Goldzi­
cher Ignác — (az akkori rabbiképző intézet tanára). Ma Ko-
moróczy könyve akarja elérni azt az eredményt, amit a tu­
dományos körökben a m ú l t században Goldzicher I g n á c n a k a
je.entése é r t eí. És ebben a magyarországi jelenlegi tudomá­
nyos hivatalos irányítás éppen úgy támogatja Komoróczy Gé­
zát, mint ahogy a Habsburg uralom támogatta a m ú l t szá­
zadban Goldzicher Ignácot. Tehát ma is elmondhatjuk azt —
Nagy Gézával együtt — hogy
a m a i Magyarországon „bizonyos bátorság kell ahhoz,
hogy valaki a sumir nyelvre hivatkozzék".

A , cscdaszarvast" üzö két testvér

(Hitita d o m b o r m ű . . . a Louvreban)

60
 V.

AKIKET MÉGSEM L E H E T L E T A G A D N I . . .

Amilyen „ n a g y v o n a l ú a n " síklik át könyvében Komoró-

czy a nem magyar szaktudósok szumir-magyar azonosítási bi­
zonyítékain, ugyanolyan leértékeléssel, gúnyosan és tiszte­
letlenül kezel minden m a g y a r szakembert, egyetemi t a n á r t
és azokat a — többszörös doktorátussal rendelkező — szelle­
mi nagyjainkat, akik „bátorságot vettek m a g u k n a k " ahhoz,
hogy a szumir-magyar nyelvazonosítással szakmailag foglal­
kozzanak.
Az olvasó, aki — talán kellő fevilágosítás hiányában —
hiíc'.t ad Komorcczynak, abból a természetes feltételezésből
indul ki, hogy a könyvet, amit olvas — azt egy magyar em­
ber írta.
Itt van az olvasó nagy tévedése, m e r t Komoróczy csak
magyarul beszél, de lelkivilágának formája, valamint szel­
lemi és anyagi érdekköre teljesen sémita beállítódása, ö ezt a
könyvet a sémita felsőbbrendűség hirdetésének szolgálatában
irta és módszere helytelen, m e r t sérti és bántja a magyar ön­
tudatot.
Ugyanis a sémiták szellemi értékeinek dicsőítéséhez tel­
jesen felesleges gvaláznij leértékelni és letagadni a magyar
szellemi nagyságok kitűnő eredményeit. A sémiták szellemi
nagysága abban már megnyilvánult, hogy az ő hagyományai­
kat tartalmazó Torah-t és a Próféták könyveit sikerült a ke­
reszténység Bibliájában a keresztény népek által vallásos
kegyelettel imádatni. Ennél nagyobb szellemi eredményt már
aligha fognak elérni a jövőben. Így felesleges az ő dicsérésük
érdekében a magyar szellemi kiválóságok m u n k á i t leértékel­
ni, miképpen azt Komoróczy teszi.
így azon kifejezéseit, melyekkel pl. egyik legkiválóbb
tudósunkat — Giessweint — szembeállítva a kifejezetten
magyarellenes politikai (és nem tudományos) alapon álló
rabbiképző intézeti t a r á r r a l , Goldziher Ignáccal — leérté­
keli, szintén nem lehet másnak, m i n t politikai érdekből faka­
dó véleménynek minősíteni. Az értékek letagadása, a va'óság
megmásítása ugyanis semmiképpen nem nevezhető tudo­
mánynak.

61
 így ismetelten ide kell i k t a t n u n k a m a r ismeretes fel­
ni vast:

KMH 6 x.
Könyvének 14. oldalán így ír:
„Az úgynevezett s u m e r kérdést, a sumer nyelv léte körüli
vitákat nálunk először G I E S S W E I N Sándor ismertette (1887-
88)." (Tehát erről a nemzetközileg nagyrabecsült k i t ű n ő ma­
gyar tudósról semmi elismerés, semmi ismertetés több írva
nincs.)
Ellenben azonnal szembe van állítva (a Komoróczy által
szolgált sémita politikai irányzat szerint) korának a^zzal a se-
mitológusával, aki a m a g y a r s á g történelmi igazságárak hir­
detését — ma m á r köztudomásúan — m e g a k a d á l y o z t a . . . és
ez a magyarellenes sémita politikus — így van a szintén sé­
mita politikai érdekeket szolgáló Komoróczy könyvében meg­
említve. . . folytatólagosan a fenti idézet után írva:
„Nem sokkal később az izlám nagy tudósa. (????"> a kér­
dőjelek B.J.F.-től valók) a kiváló Goldziher Ignác is hírt adott
a sumer nyelv körül folyó heves összecsapásokról.. . Jegyez­
zük meg azonban, hogy Goldziher m á r az előbb említett ta­
nulmányában is, tehát 1877-ben, m i n t .hovatovább tarthatat­
lan elnevezésről' beszélt a . t u r á n i ' nyelvcsaládról."
A KMH itt abban mutatkozik, hogy:
1.) azt állítja, hogy G I E S S W E I N a „ v i t á k a t " ismertet­
te... és ez nem igaz, m e r t ez a kiváló nyelvész csak nyelvészet­
tel foglalkozott és nyelvazonosságokat m u t a t o t t ki nagyszerű
könyveiben, melyekből ide iktatjuk a szükséges és meggyőző
bizonyítékokat. E m u n k á k n á l igen fo'itos a megjelentett'.
éve, 1887 és 1890. Ugyanis Komróczy úgv állítja be ezeké'
mintha egybeesnének Goldziher azon jelentésével, melyet ••
Magyar Tudományos Akadémiához terjesztett s mellyel ;i 4w.
oldalon foglalkoztunk. Ugyanis az időrendi adatok mutatj'l";
Komoróczy azon szándékát, mellyel
2.) úgy találja a Giesswein-i „ismertetéseket", mintha
azok is — magától érthetődően — magukba foglalnák a Gold
ziheres „sémita" ellenkezést a szumir nép és nyelv „túrán™
minősítésével kapcsolatban.

Nézzük meg t e h á t együtt, miképpen vélekedett

G2
 GIESSWEIN SÁNDOR A SZUMIR-MAGYAR NYELV­
AZONOSSÁGRÓL
Dr. Érdy Miklós említett könyvének 237. és 239. oldalairól
vesszük át az alábbi idézetet:
»Giesswein Sándor: MIZRAIM és ASSUR TANÚSÁGA.
(Mizraim = Egyiptom) volt a m a g y a r irodalomban az első
könyv-terjedelmű munka, amely az egyiptológia és asszíroló-
gia eredményeinek a szentíráshoz való viszonyát fejtegette.
Giesswein (18871* könyvének a sumir és magyar nyelv-
rokonságról szóló részében, a Kaldea őslakói által beszélt
nyelvet határozottan a turáni illetve ural-altaji nyelvcsalád-
_ ba tartozónak tekintette. A rokonság kimutatására, az em-
P bertani érvek érintése mellett, alapos nyelvtani összehason­
lítást végzett. Példákkal érvelt a következőképpen:
1. Mindkét nyelv agglutinálóan ragozó, ellentétben a tö­
ve', haj'ító indo-európai és sémi nyelvekkel.
2. A viszonyragok és képzők a sumírban ugyanúgy, mint
az ural-altaji nyelvekben elkopott főnevek. Mindezeket a
nyelveket jellemzi a rag és a szótő közti magánhangzó har­
mónia.
3. Rokon vonása a sumír és az ural-altaji nyelveknek,
hogy egyszerű ragokkal ki tudja fejezni a névszó olyan vi­
szonyait, amikor az indo-európai és sémi nyelvek külön elől­
járó szókat alkalmaznak, pl.ada-ra = atyá-oak; to the father.
4. Közös jellemzője.e nyelveknek a birtokrag használata,
melyekhez további viszonyragok illeszthetők, így pl. a su­
mir ada-na-ra ugyanúgy van képezve, mint az azonos jelen­
tésű magyar aty-já-nak. Ugyanez angolul: to his father.
5. Világosan levezethető t ö b b m a g y a r és s u m í r birtok­
rag közeli hasonlósága, továbbá a birtokragok és főleg a ma­
gyar tárgyas igeragozás több személyragjának a.-sumír sze-
riulyes névmásokkal való szembetűnő egyezése. Például az
^ftrlsn személy a sumírban mu : é n . Ugyanakkor ada-inu a-
lyá-m; duga-mu = beszéle-m, beszéle-k, stb., azaz a sumír el­
ső személy m betűje a magyarban is ugyanúgy bele van épül­
ve a ragba. Vagy a második személyben a sumír zu = te;
uila-zti atyá-d; duga-zu = beszélsz, beszéle-d, stb.
fi. A nyelvtani hasonlóságokhoz j á r u l még a szókincs bö-
••eijes egyezése, mely Giesswein szerint kétségtelenné teszi,
;l
hogy sumír és a mai ural-altaji nyelvek azonos nyelvcsa-
!.«ll);i tartoznak.

63
 Itt kívánjuk megjegyezni hogy * s u ás s z e m é lyragjai
mások és főképp a m a g y a t a r g y a ^ g e g
közti hasonlóság ^ « 2 J a sumír személyes névmá-
revétele. A magyar birtokragoK^es fa r a m u t a l o l l

sok azonos voltára k - ^ ^ g S K t o széleskörű és inten-

A következő évtizedben G essw ^ elöadassal
z í v nyelvészeti m u n l ^ ^ ; , . nyelvészet f ő probié-
Következő könyve ,,Az ossje ^ . ^ kesobb Fre,
mái" (Giesswein 1890), ameiy u (Giesswein 1892).
Sgban ^t^^^^s^^^
Benne nagy f e l k = s " S f ^ a l ó kialakulásának valoszinus,-
ezek egyetlen osi nyeivooi v " ... m a e y a r o r s z a g i es \w'
S A munka - uSd üW ma
^y ^ S T S ^ t o t - k vele.
nyugat-európai \ u " f s u m f r n v elvvel kapcsolatos meg
i í n é t olvashatjuk benne a s u m . n y ^ l v c s a i a d largya-
áUapításait: A V ' ^ í n n J o l ttoök-tatár, szamojéd es finn-
lásánál a mandzsu mong~- ^ l a l á s á U n írja, hogy „ide
ugor csoportok tablazatos «ssze og a & ^^ ,k-ra_
sorolható valószínűleg mint hatod J ^^ ^ t
tos nyelvek kozul a ^ a k k a d ^ ^ A o l d a l o n ^
médiai nyelvek <Giesswe á s r a uta l v a , es
jegyzetben pedig a torok tatár g s igeragozási
egy-egy Wrtokragos g ^ g , ^ * , hogy „épp ily
példát (varom, nap-om) tein i g éje".«
fermészető vo^ az akkad-sumer nye ^^ ^
Láthatjuk tehát hogy a nagy ,{ tudoma n y , . s
tanárt, akinek M ^ ^ ^ ^ ly S sorban intézi el. A,t
folyóirat is f o g l a l k " £ & % » £ a k i v el a saját munkássá,,
a sémita politikus társat ázom* , semita supremaeu.
és jelen könyve is azonos c e i t ^ a s . nevezi és „kiváló" el-
hirdetését) szolgál „nagy tudósnak m* ^ ^ . ^ ^ g
zővel díszíti, annak ellenere 'nogY k ö r ö k b e „ v o l t ism,,,
munkássága
é s semmiféle nemzetközi t u d o m a n v o ^- ^rá vonatta,
csak a ^ . g y ^ ^ I n v o s említés
G o l & M w t

zólag - sehol nem ^ ^ a n u l nagy érdeme": gyűlölte o l«-

^ . # ^ í á f í K 5 U a „Komorócy ,„,,
lámákat.. . es ez _ eieg
szellemű háttér" ot ^ c s o } ^ . v a U a 3 o s irodalmi t.-i
(Goldziher a magyarorszag ZSIOOK ü e n tudll.
mékeinek szerzői között ^ « e £ a z ü n tény
mányos" működéséül a ^ t u r a m u G o / a (>

a Magyar Tudomí,nv
5S?iSS£S!^ — "
Akadémia előtt.)
r- •
 Most arra kérem az olvasót, nézzük meg együtt ismét,
hogy miképpen akarja megsemmisíteni Komoroczy őstörté-
nelmünknek azokat a nagyszerű bizonyítékait, melyeket úgy
nevezünk:

TORMA ZSÓFIA SZUMIR-MAGYAR AZONOSÍTÁSAI

Itt előre kell bocsátanunk azt, hogy ezeket az eredmé-

^fc\ i kel mar mind
^^ kisajátították az oláhok a saját szumir-oláh származásuk
h i z o n y í a k a i k t n t , c: nek ellenére azonban Komoroczy „ela­
vultnak" minősíti Torma Zsófia eredményeit (55. old.) és azo­
kat is a „Komoroczy féle tömeg-sírba" óhajtja dobálni, akik
Torma Zsófia kutatásait alapul véve — foglalkoztak a s-zumir-
mgyar vonatkozásokkal.
Komoroczy tulajdonképpen itt mutatja ki a „foga fehér­
je*.", m e r t tudományos ismertetésekben lehetetlen oly minő­
síthetetlen kitételeknek az alkalmazása, amilyenekkel ö a —
szerény véleményünk szerint — nagyszerű felkészültségű
S/.ÖCS ISTVÁNT illeti. Ugyanis a Komoroczy által használt
kifejezések nem a „tudományos nyelvezet" tartozékai, (ehhez
hasonlókat a Rákosi rezsim által az u.n. „horthysta tisztek"
ellen hozott halálos ítéletekben láttunk csak.) Komoroczy így
ír SZŐCS ISTVÁN munkájának — általa „tudományosnak"
vélt — m i i t a t á s á b a n :
Szőcs vakmerő kritikátlansága odáig merészkedett, hogy
hozzászóljon a sumer szófejtési kérdésekhez. . ." (52—53. old.)
Tehát Komoroczy szerint „vakmerőség" kell ahhoz, hogy
^ v a l a k i — l a i ' a kívül — Magyarországon, merjen a szumir-
J ^ n a g y a r vonatkozásokkal foglalkozni. Ezek után teljesen ért­
hető, hogy sémita filozófiájának egyéni megnyilatkozásá­
b a n " szinte személyes sértésnek veszi azt, hogy ez a „vak­
m e r ő " SZÖCS még ennek a másik kellemetlen „ t u r á n i " , —
„Huszka Józsefnek egykori fantasztikus ö t l e t e i t " . . . illetve
.Torma Zsófia felfogását". (55. oldal.)
követni meri a székelykapu eredetéről írt tanulmányá­
ban. Itt nyíltan megmondja Komoroczy, hogy sem a
Székelykapuról, sem a rovásírásról beszélni nem illik és
nem ajánlatos és a szumirok „erdélyi kontinuitása", vagyis a
: zekelyek szúrna volta — szerinte tele van „mulatságos téve­
désekkel". (56—57. old.)

cn
 Itt kitérünk arra, hogy ez a „tévedés" valóban fennáll —
•de az egyetlen, aki „ t é v e d " — az Komoróczy. Könyvének 57.
oldalán ugyanis említi azt, hogy:
„a kaldeus papok még a századforduló táján is folytatják
a térítő propagandát E r d é l y b e n " . . .
Tehát ezeknek a kaldeus papoknak létezését ő maga sem
tagadja, hanem megerősíti a következőképpen: (ugyanott)
„A csiki .kaldeusok' azonban nem Dél-Mezopotámia i. e.
1. évezredi lakosságának, de nem is a hellénizmus és római
kor ugyancsak „káldeus"-ként ismert csillagjósainak utódai,
hanem egész egyszerűen a szir kereszténység egyik ágához,
a keleti (nesztoriánus) egyházhoz tartozó papok. . . egyházuk
a Szaszanida birodalom mezopotámiai püspökségéről nevezte
magát kaidnak (chaldaeus) m á r régi idők ó t a . "
Ez a „kis tévedés" Komoróczy részéről — egy hatalmas
bizonyítéka a MAGYAR E G Y H Á Z létezésének.
Ugyanis a székelyek ezt a „kaldeus vallást" MAGYAR
VALLÁSNAK nevezték. Ennek a MAGYAR VALLÁSNAK
tartalma valóban a bizánci ,,nesztoriánus"-nak nevetett hit
folytatása és ez a m a g y a r á z a t a annak, hogy a Habsburg né­
met-római uralom Erdélyben is üldözte ezeket az inkvizíció
eszközeivel s a legfőbb üldözők, a római-katolikus papokkal,
jezsuitákkal együtt működő pravoszlávok voltak. Az üldözés
nem a „felforgató tevékenység" miatt történt (mint Komoró
czy írja), hanem azért, m e r t
„ezeknek a csiki és székely mágus-káldeus papoknak a
MAGYAR VALLÁSA sem ismert el semmiféle judai befo­
lyást és csak az Evangéliumot h i r d e t t e — m i n d e n ószövetségi­
héber és judai vonatkozás nélkül. . . éppenúgy, mint a bizánci
nesztoriánizmus is egykoron."
(Ennek a vallásnak létezését megerősíti egyik mellettem
élő m u n k a t á r s a m , aki az első világháború előtti időkben Be-
resztelke nevű községben (Szászrégen mellett) töltött gye­
rekkori éveiből emlékezik elemi iskolai tanítójára, aki ezt a
Magyar Vallást tanította az iskolában.)
Köszönjük Komoróczynak ezt a bizonyítékot, amiben
egyetlen tévedése csak az, amint írja, hogy ez a MAGYAR
EGYHÁZ „a Szaszanida birodalom mezopotámiai püspöksé­
géről nevezte magát k a i d n a k " (57. old.)
I t t téved, m e r t ez a mezopotámiai püspökség a P Á R T O S
BIRODALOMBAN alakult és ez PÉTER A P O S T O L BABI­
LONI GYÜLEKEZETE, (lásd P é t e r I. Levele 5, 13.). A Pár-

«6
fos Birodalom hagyatékát átvevő perzsa szaszanidák a babi­
loni zsidók segítségével és a római judai-keresztény zsidók
támogatásával leégetik e püspökséghez tartozó 300 kőtemp­
lomot. — miképpen arról H u b e r Lipót beszámol ( 7 ), de Mani
meggyilkolása után fellépő MAZDEK, a pártos-hun-avar-nak
nevezett népek törzsszövetség! népközösségével átmenti a
csíki ,,káldeusokig" e Magyar Vallást, melynek a Pártos Bi­
rodalomban is, a Szaszanidák alatt is és aztán a székelyek
k"i/( is a vallási nyelve az volt, a m i t ma szumir-magyarnak
azonosítunk.
A székelység tehát azért vészelt át m i n d e n bajt, m e r t a
nemzeti öntudatát fenntartó nemzeti vallása volt a MAGYAR
ÁLLASBAN.
Es ez a MAGYAR EGYHÁZ — mely sokszor meg sem
vnli szervezve — tartotta egybe a Székely Nemzetséget.

ft;y vezet minket a vallásbölcseleti kiértékelés is ugyan­

oda, ahová TORMA ZSÓFIA j u t o t t a régészeten keresztül.
Mivel Komoróczy .,elavultnak" minősíti eredményeit —
ítéljen az olvasó. Ide iktatjuk a róla szóló ismertetést. (Át­
vesszük és idézzük Dr. Érdy említett könyvének 245—261. ol­
dalairól):
• Apja megírta Szolnok-Doboka vármegye ezer éves tör-
u nclét, bátyja pedig Erdély római kori hagyatékának ásása
mellett, elévülhetetlen érdemeket szerzett A q u i n c u m romjai­
nak feltárásával és az aquincumi múzeum létesítésével. Ne-
w! rí múzeum falán emléktábla örökíti meg. Torma Károly
fiatal korában részt vett Bem seregében a szabadságharcban,
utána egy ideig visszavonult családi birtokukra, majd poli­
tikai és egyetemi tanári pályán tevékenykedett. Hatvanadik
> vHicz közeledvén nyugalomba vonult és Rómában telepe-
^k le ahol római tanulmányainak élt.
^^ Zsófia, amint erről megemlékezik, maga is apja és báty-
l.i nyomdokait követte volna a római régészeti terén, azon­
ban időközben 1870 táján a Hunyad-megyei Szászvárosba
knlto/tek. Ezután kezdi sikeres önálló ásatásait. Mint maga
I l»,"s*j«'gyzi, 1875-ben Rómer Flóris ösztönzésére kezdett kő-
ki.rs/nki leletek után kutatni (Torma 1897:131). Hamarosan,
' i Maros-menti Tordoson bukkant Zsóffia a r r a az újkőkori,
• iimii-jellegü anyagra, amely élete legjelentősebb leletének
lu/"iiviilt. A Maros, könyökhajlatában, egyre-másra mosta
ki i-^v lelop széléből a különleges agyag és kő tárgyakat, vala-

67
mint a környező szántóföldekről is fel-fel t ű n t e k agyagtáb­
lácskák, cserép törmelékek. T o r m a Zsófia ásatott a földeken,
amig a parasztok türelme el nem fogyott és azt meg nem aka­
dályozták, azonban továbbra is e m b e r e k k e l figyeltette a fel­
színre kerülő maradványokat. A közelben lévő nándori bar­
lang-csoportban és N á n d o r v a l y a n szintén hasonló új kőkori
leletekre bukkant. Felfedezéseiről T é g l á s G á b o r (1876) szá­
molt be a „Fővárosi L a p o k " oldalain. E leletekről Tormúnak
(1879, 1880) két t a n u l m á n y a jelent m e g az ,,Erdélyi M ú z e u m "
mímü tudományos folyóiratban.
Óriási gyűjteménye 10.387 darabból állt. Vagyonát en­
nek felkutatására, s k a r b a n t a r t á s á r a áldozta fel ugyanannyi­
ra, hogy élete alkonyán anyagi okokból kénytelen volt meg­
válni az annyi munkával és áldozattal szerzett gyűjteményé­
től. Egészségét is aláásta a szüntelen megfeszített m u n k á t
igénylő kutatás, s a régészbetegség, a r e u m a . Kincsetérő gyűj­
teménye méltó helyre, az Erdélyi Nemzeti Múzeum í'.rem és
Régiségtárába került Kolozsvárott, ahol az ma is megtalál­
ható.
E nagyszerű gyűjteményt Torma Zsófia halála után a
múzeum fiatal m u n k a t á r s a Roska M á r t o n — később az Erdé­
lyi Nemzeti Múzeum igazgatója, ősrégész, egyetemi tanár —
rendszerezte évtizedes m u n k á v a l és az a n y a g nagyiészét A
Torma Zsófia gyűjtemény címen rajzok formájában közzétet­
te 1941-ben, magyar-német kettősnyelvü könyvében, a gr.
Teleki P á l Tud. Int. támogatásával. K ö n y v ü n k gyűjteményes
részében a sumír szempontból legérdekesebb leletekből több
oldalnyi illusztrációt m u t a t u n k be. U g y a n a k k o r Roska köny­
vében teljes bibliográfiáját (61 utalás) találjuk annak az
anyagnak, amely Torma Zsófia m u n k á s s á g á r ó l 1941-ig meg­
jelent, felsorolva a régésznő tizenegy külföldi és hazai mun­
kájának megjelenési helyét és idejét is.
Torma Zsófia a régészeti anyag elemzésekor elsőnek mu­
tat rá leleteinek és a mezopotámiaiaknak legszorosabb hason­
lóságára, és a szimbólumok, v a l a m i n t istenségeket megjelölő
írásjelek azonosságára. Ezekről a különleges leletekről a le­
hetőségekhez mérten igyekezett t á j é k o z t a t n i a külföld vezető
tudósait, remélve segítségüket a leletek hovatartozásának
megállapításában. így g y ű j t e m é n y é n e k legjellemzőbb darab-
iait magával vitte az 1880-as berlini és 1882-es maina-frank-
furti régészeti kongresszusokra. De a leletek annyira újsze-
;úek voltak, hogy ennek elismerésén kívül a kor legtöbb ve­
zető régésze tanácstalanul állt előttük. Így tehát Tormának

68
 k( Ifctl a fáradságos és rögös utat egyedül megkezdenie, hogy
az összehasonlító régészet segítségével e leletek kapcsolódási
pontjainak felkutatásával azok hovatartozását felfedje. Tor­
ma Zsófia tehát úttörő volt, az összehasonlító régészet úttö­
rője. Munkájában néprajzi, vallási, általában kulturális kap­
csolatok felfedezésére törekszik, hogy bemutassa a Kárpát-
medencei leletek és a Mezopotámia-i s u m í r leletek kapcsola­
tait.
Bár levezetéseire számos külföldi tudós felfigyel, köz-
luk Sayce professzor, Schliemann akikkel levelezett, Vier-
ih w. valamint a philadelphiai Brinton, aki kutatásait ismer-
etle is (Torma 1897), a felkeltett hullámok lassan elülnek, s
É | . m a Zsóf.a munkájára feledés borul. A tordosi leletekkel
niig/ar szempontból foglalkozó h á r o m m u n k á j a manapság
mar csaknem hozzáférhetetlen s a gyűjteményét ismertető,
de kultúrtörténeti elgondolásait n e m é r i n t ő Roska Márton
f.lc munka is igen-igen ritka. Ezért különleges jelentősége
van e könyv gyűjteményes anyagában közölt és az alábbiak-
I) ni ismertetésre kerülő m u n k á k n a k .
A tordosi leletek kultúrtörténeti és néprajzi elemzésé­
nek eredményeit három m u n k á b a n tárgyalta. A legkorábbi,
.Kthnographische Analogieen" (Néprajzi Hasonlatok) címen
.li nában németül jelent meg 1854-ben. Kiadója H. Coste-
uoble, ugvaraz aki Lenormant német nyelvű m u n k á i t is ki­
adta. A Je'etek újszerű volta, a kiműveletlen szakterület, en­
nek következtében a kisegítő kollegiális szakvélemény hiá-
MVÍI miatt Torma nem gondolt néprajzi elemzésének közzé-
i. telére. Mint írja azonban, Hunfalvy Pál, akivel kapcsolatot
tartott és aki meg is látogatta, erőteljesen ösztökélte, hogy
munkáját elkészítse és azt magyarul az „ E t h n o g r a p h i á b a n "
közzétegye. Torma a dolgozatot el is készítette és ércHctvi
marion annak fenti megjelenését n é m e t nyelvű m u n k á j á b a n
r előre jelezte. Ennek ellenére az utolsó pillanatban egy
• éretlen mozzanat következtében az r.zonos t a r t a l m ú ma-
i;yar nyelvű munka soha sem jelent meg. (Véletlen lenne? A
beszúrás B.J.F.)
A következő években két m a g y a r nyelvű t a n u l m á n y a
le'i-nt meg tordosi ásatásainak elemezéséről. Egyik a Szolnok-
Dubokamegyei nők ezredévi emléklapjában 1896-ban „Ha­
zánk népe ősmythosának m a r a d v á n y a i " címen (Torma 1896)*,
majd egv évvel később H u n y a d megye monographiájában a
kibővített tartalmú „A tordosi őstelep és h a z á n k népe ősmy-
•h .sáliak maradványai" címen (Torma 1897)*. Ezekből lát-

60

I
szik, hogy leleteinek legősibb hasonmásai Mezopotámiában
keesendők. A két dolgozat részben kiegészíti egymást, a ko­
rábbi egyszerűbb, a második tudományos jellegű cikk A ma­
gyarok, székelyek és sumírok összekapcsolható kulturális ele­
mei e két dolgozatban tovább bővültek a német munkához
viszonyítva. Minden a sumírokra visszavezethető hasonlóság,
ami a német nyelvűben tárgyalva volt, az a két magyar dolgo­
zatba is bele van foglalva. Ezekben sem csak kizárólag ma­
gyar vonatkozásokat tárgyal, h a n e m b á r kisebb mértékben,
de más népek szokásaiban fellelhető hasonlatokra is kitér.
Torma Zsófia 1896-os és 97-es m u n k á j á b a n a szóbanfor­
gó népek összetartozásáról a következőket mondja: „A su-
mer-akkad (azaz s u m í r ; megjegyzés É.M.), m i n t az ural-al-
tai népcsaládhoz tartozó t u r á n i faj, helyet foglalt a finn­
ugorság és torökség között; i n n e n olvadhatott a m a g y a r n y e l v ­
be — a mint ezt Sayous francia assyriológus észrevette —
több ilyen akkád-féle elem."
A hasonlatokat tekintve úgy véli, hogy őseink napimá-
dása a sumírok csillagkultuszában gyökerezik, s a hetes szám
kiemelkedő vallási szerepe a sumírok által ismert hét szent
bolygóra vezethető vissza. A tordosi m a r a d v á n y o k közt ta­
lálható kerék, gömb, csillag, bogár, stb. alakzatok is a nap-
imádás jelképei. A tordosi bálványocskákon sumír istenek
ékjeles nevei találhatók, a m e l y felismerést a korabeli nagy­
tekintélyű assírológusok örömmel vették át. Állat-maszko­
kat öltő népi szokásoknak Mezopotámiába nyúlnak a gyö­
kerei, a régi m a g y a r k ö r t á n c s a székelyek csürdöngölője
mind a napimádásra visszavezethető vallásos táncok folyto­
nosságai. A székely kapuk pálma és csokor motívumai, a
palóc házakra festett fák, a m a g y a r n é p május-fája, mind
folytatása az ősi folyamközi szent életfának, amely a tordo­
si leleteken ugyanúgy előfordul. Egy különlegesen magyar
motívum, a tulipános o r n a m e n t i k a szálai, ismét a Folyam­
közbe vezetnek s ez a tűzzel és a napistennel kapcsolatos,
csakúgy m i n t Atilla lobogóján a Turul vagy Karuly madár
is. Mindezek a hasonlatok illusztrációk f o r m á j á b a n láthatók
a gyűjteményes részben.
Eredményeit egy nagyobb m u n k á b a n is közre akarta
adni, de ebben 1899 novemberében bekövetkezett halála meg­
akadályozta. Még megérte, hogy lelkes, önfeláldozó és mun­
k á s élete legszebb kitüntetéseként a kolozsvári Ferenc József
Tudományegyetem, Bölcsészet, Nyelv- és Történettudományi
Kara 1899 júniusában díszdoktorrá avassa.«

70
 Azt hisszük, hogy a fenti ismertetés indokolja és követe­
li azt, hogy az ősiségét ismerni a k a r ó Nemzet ne a feledés
fátylával borítsa be ennek a derék régésznőnek a hatalmas
munkáját, hanem tovább folytassa. Hiszen Kalicz és Makkay
Igyekeztek is folytatni, de a folytatás tulajdonképpen ILDI
üzenete szerint — az Atyaisten rendeletére történt, mert ha
az u.n. ,,tatárlaki lelet" elő nem kerül a föld alól, talán T o r m a
Zsófia munkájának sok értékes eredménye teljesen felszívó­
dik ;iz „oláh őstörténetbe". így azonban tagadhatatlanul is­
mételni kell a hasonlításokat, összevetéseket és Komoróczy
tunyvében erre is „gondosan" kitér. Még alig ismerteti meg
;/. olvasóval azt, hogy a „tatárlaki lelet"-tel kapcsolatosan
i ajdonképpen miről is van szó — de azt m á r i s leszögezi —
iim-rl ö csalhatatlan), hogy az a Kr. e. 3000 körüli — erdélyi

1
|akó.*ság — amelyiktől ezek a leletek származnak. . . és Ko-
iii'.ioc/y így mondja (110. old.):

.,Egy azonban máris bizonyos: a helyi lakosság, akiktől a

táblák, .. származnak, nem sumer nyelvű volt."
Nem tudjuk milyen alapon írja ezt, hiszen a táblák kép­
jelei és rajzai az ősi Djemet-Nashr régészeti szumir korszak­
ban a mezopotámiai szumir népnél találtakkal azonosak. H á t

i ha azonosak a jelek, akkor miért n e m azonos néptől, de

m u r i nem azonos nyelvhasználatból ered. . .? Ha a h é b e r e k
v.i'ahol ,,ó-héber" jeleket találnak, azt a magukénak mond­

I
jak Ezek szumir jelek — akkor miért nem tartozhatnak a
s/.uniirokhoz. . .? A tudományban követelt logika szerint oda
k«-II tartozzanak, de mint látjuk, a magyarországi „komoróczy
!"'riiy" még a logikát is száműzte.
Kz. rt tehát mellőzzük a Komoróczy féle dilettantizmus
|iii|iiitcnciáját és nézzük meg együtt azokat a táblákat, amí-
^ ^ ugy neveznek:

TATABLAKI LELETZK

Komoróczy így ismerteti könyvében:

..A jeles kolozsvári régész, Nicolae V l a s s a . . . egy áldo-
:.iii (jodörben, szertartási rendeltetésű t á r g y a k mellett há-
11 m agyaglapocskát talált. Két táblán írásjelek voltak, a har-
III iilikon bekarcolt r a j z . . . A, Falkenstein, I. J. Gelb ponto-
•ii iin"{ál'apították a jelek és a mezopotámiai írásrendszer
v i v o n y á t . . . A lelet egyértelműen bizonyítja, hogy Erdély

I
71
földje az i.e. 3. évezred elején valami módon kapcsolatban
állt Dél M e z o p o t á m i á v a l . . . " (108—109. oldal.)
Komoróczy nem ismerteti a táblák nagyszerű bizonyító
kait, hanem minden igyekezete az, hogy megállapítsa özük­
ről — a nem szumir eredetet annak ellenére, hogy Falken.s
lei:-, és Gelb „szumir e r e d e t ű n e k " minősítették azokat.
A nagy „tagadó" azonban mégis így í r : „vitán felül áll
hogy a leletegyüttes, b á r dél-mezopotámiai tipusú, nem a su
merektől származik."
Ezt — kedves olvasó — azért kell elhinned, mert Komo­
róczy mondta. Semmi bizonyítékot e r r e a nagyképű állítaná
ra ugvan fel nem hoz, de mégis el kel! hinr.ed, hiszen i«y
mondja ez a „nagy sumerológus":
. . .„feltehető hogy az i.e. 4 — 3 . évezred fordulója körüli
századokban. . . több olyan területen is, amely. . . kapcsolat­
ban állt Mezopotámiával, valamifajta önálló, helyi írásbeli
ség jött létre". (110. old.)
És ha ő azt mondja „feltehető", akkor így is van, de mi a
fenének kerülnek elő a föld alól mégis azok a ványadt csere­
pek, melyek mindegyikén nem ez a ,,komoróczy-féle valami­
fajta önálló, helyi írásbeliség" jelei, h a n e m a
.szumir képjelek és azután a szumir ékjclek"
ismétlődnek meg Mohenjo-Daro, Tepe-Gawra — Mezopotá
mia — Trója és a Duna-medence közötti területen.
Nem mondhatnánk mi is Komoróczy módszerével így:
feltehető, hogy ezen a területen — legalábbis Me/.opotá
miától Erdélyig azonos nyelven írtak és beszéltek. . .?
Ugyanis a logika ezt a „feltételezést" eredményezi.
Itt leközlöm ismételten a Káldeától Ister-Gamig c. kony
vem 250. c'dalán található képet és a 248. oldalról is az ösz
fzehasonlító táblázatot, mely az általam „egynyelvűnek" bi­
zonyított területeken előforduló írásjeleket mutatja be.
Ez utóbbin láthatjuk, hogy a Tatárlaki Leletek nem .
„Vinca" — vagy Komoróczy által csak „bánáti"-nak — ne
vezett kultúrkörből valók, h a n e m a sokkal régebbi KÖRos
éi TORDOS kultúrákból, melyek ideje nem az i.e. 3. évezred
eleje, hanem az i.e. 5000 év körüli. Ennek a kultúrának a ki;.
lakitói pedig azok az OLT melletti lakósok voltak, akikei ;,
szakirodalom „oltenian people" néven jelöl meg ( s ), de <ik ,.
raját nyelvükön a mai Olt folyót — A L U T A n a k nevezték,
.vr.i bizony szumirul van.

72
•M i•
 De tegyük úgy, m i n t m á r mondtuk. Nézzük meg együtt
ezeket a Tatárlaki Leleteket.
Vegyük először azt a két táblácskát, amin írásjelek van­
nak.
A tatárlaki lelet két írásos táblájával részletesen a Kál-
deától Ister-Gamig c. trilógiám I I . Kötetében — a Szumir-
Magyar Nyelvazonosság Bizonyító Adatai e b e n foglalkozom.
I t t nem azokra térek ki, h a n e m a 3. állatjelenetes táblácskát
szeretném az olvasóknak — szerintem valóságos „szumiroló-
gusi kiértékeléssel" b e m u t a t n i . A nagyszerű felfedezés, amit
közlök, Dr. Érdy Miklós nevéhez fűződik, aki említett köny­
vének 259, 260; 261, 263, 264 és 265. oldalain a következő­
képpen értékeli ki és hasonlítja a t a t á r l a k i lelet állatjelene­
tes táblácskáját:
»A Tordos-Tatárlak-i leletek tárgyalása kapcsán egy meg­
figyelésemet szeretném most ismertetni. — A három tatár­
laki tábla közül a két írásjeleket tartalmazóval gyakran fog­
lalkoznak, ellenben a hegyi kecskére emlékeztető, négylábú
állatot ábrázolóval jóval r i t k á b b a n . Ezt a t á b l á t az 1. kép
mutatja a rajta lévő három részlet-rajzzal. Középütt van két­
ségkívül egy növény részlet, ettől jobbra, egy a tábla széle
irányába haladó négylábú, t á n hegyi kecske, — a növény­
től balra pedig egy függőleges helyzetű alak. A kérdés az,
hogy mit ábrázol a függőleges alak? Ezzel kapcsolatban a
vé'emények megoszlanak.

1. kép . 2. kép
1. kep, a tatárlaki áUatjelenetes agyagtábla. — 2. kép, Vlassa és Makkay
(sertnt az 1. képnek ez a legtalálóbb mezopotámiai megfelelője
(Pecséthenger Úrból. Dzsem de t N a s r korszak)
Eredeti közleményében Vlassa (1963) e képben vadász
Jelenetet lát, úgy vélve, hogy a függőlegesen álló alak egy
állatra támadó ember. E felfogás támogatására bemutat egy
ilyen témájú sumír hengerpecsét nyomatot Ur-ból, nmely a
2. kipen látható.

74
 Falkenstein (1965:272) szerint a baloldali függőleges alak
egy magasba ugró állat.
Makkay (1968:273) szerint Vlassának sikerült eddig a
It-gjobb párhuzamot bemutatni. Úgy véli, hogy a jelenet vagy
embert ábrázol, aki a szarvas állatot követi feltehetően lán­
dzsával a kezében, — vagy pedig a jelenet egy ragadozó álla­
tot mutat, amely a hegyi kecskét követi, illetve éppen rá
ugrik.
E sorok írója úgy véli, hogy a táblán ábrázolt jelenetre
a fenti elemzéseknél sokkal találóbb és valószínűbb magyará­
zatot találhatunk, ha a tatárlaki táblát Összehasonlítjuk két
zai
semdet Nasr korabeli s u m í r hengerpecséttel. Ezeket E.
Tóinrich (1967:79. és 89. kép) után közöljük a 3. képen". E

.7 \7/-2--,^)Z§>^7My^^

X la.Sb) ké:>. E m u n k a szerzője, Érdy M. szerint, a t a t á r l a k i állatjelenct

nnmJh mim motívumának hasonmása megtalálható e két Dzsemdet Nasr-
i-<»ri hengerpecséten. Ez nyilvánvalóvá leszi, hogy az 1. kép baloldalán
ji.-\ii rlmosodott alak egy hátsó lábain az életfa előtt álló patás-szarvas
nrgylábú. (3a Khafadzséből való, a 3b lelőhelye n e m ismert.)

' H e n i i c h H957:104i m u n k á j a szerint az idézett k é p e k eredete a kö-

ilkiv.u: :ia kép: Fecséthenger a Kafadzse-i Sin templomból: H- F r a n k -
l. Illustr. Lo. don N2WS, Noy. 13. 1937; E>zsemdet Nasr szint (Orientál

I
75
két bemutatott hengerpecsét a l a p j á n a velük közelítőleg egy­
korú tatárlaki tábla elemei a következőket ábrázolják:
Középen az ókori kelet ábrázolásaiban oly gyakori élet­
fát jelképezi a növényrészlet. A n ö v é n y stílusban teljesen
azunos mása látható a 3b képen. Stílusában különböző, de
lényegében azonos életfa l á t h a t ó a 3a képen is.
Mindkét pecséthengeren az életfán kívül k é t kőszáli-,
vagy hegyikecske-szerü állat l á t h a t ó . Közülük az egyik mind
a négy lábával a földön áll, m i n t ahogy a tatárlaki táblán
az életfától jobbra .'evő hegyi kecske is. — Ugyanakkor a 3b
képen az életfa közelében levő kecske rézsútosan a levegőbe
emelkedik, a 3a képen pdig, az állat teljesen merőlegesen áll
hátsó lábain az életfa előtt. E hasonlatok alapján úgy vélem,
hogy az utóbbinak pontos megfelelője a tatárlaki állatjelene-
tes tábla baloldalán levő alak. Ennélfogva, Vlassa és Makkay
hasonlatai n e m ta'álók. F a l k e n s t e i n é is csak akkor lenne kö-
zelithetően helyes, ha az általános „ á l l a t " megjelölésből a tá­
madó, ragadozó állatot kizárta vplna.
Összegezésként t e h á t : a t a t á r l a k i baloldali függőleges alak
is ugyanolyan hegyi kecske, m i n t a jobboldali, csakhogy a
baloldali, hátsó lábain állva, az é\etfa előtt a magasba emel­
kedik, a 3a kép jelenetéhez hasonlóan.-
Mind a tatárlaki táblán, mind pedig a két Dzsemdet
Nasr korabeli sumír hengerpecséten az életfa előtt magasba
emelkedő patás, szarvas á l l a t n a k számos későbbi példája és
párhuzama van. Ezek közül szépségben kiemelkedik az uri
királysírokban talált aranyból és lapis lazuliból készült két
szobor, melyek egyike a philadelphiai University Múzeum­
ban, másik a British M ú z e u m b a n l á t h a t ó . A szobrok hátsó
lábukon álló gyapjas, j u h szerű állatot ábrázolnak egyenes,
de csavart szarvakkal, elülső lábaival a r a n y fácskát érintve.
Ez az állat látható az Uri Mozaikon is két görbe szarvú juh­
val együtt. A pödrött egyenes szarvú állattal igen közeli ha
sonlóságot m u t a t az egyedül a pásztorkodó magyarok által
tenyésztett nagytermetű, hasonló szarvú gyapjas ,,magyar
racka j u h " . Az uri kosos-életfás jelenet is lényegében azonos
a tatárlaki tábla jelenetével, és m i n d e n bizonnyal vallási ér­
telme volt, hisz a 3a és 3b k é p e n l á t h a t ó pecsétlenyomatokon

Inat. Publ. LXXII No. 33)- A 3b ké i azonosítása: Pecséthenger, Otp

XXII, Pl. IV. 27; Dzsemdet Nasr szint (lelőhelye nem ismert).
2 A r*tás állatok fajta szerinti megjelölését nem tekintjük biztos
»n>nosit ásnak.

76
a szentély stilizált képe is látszik. Emellett egy tanulmány­
ból — amely a másik két tatárlaki táblán levő írásjelek meg­
fejtésével foglalkozik — világos, hogy e táblákon templomi
adományok listája van ( H a r m a t t á 1966).«

Eddig van Dr. Érdy nagyszerű bizonyítása, mely kiegé­

szíti a PULI-val kapcsolatos adatokat.
Ugyanis nemcsak a P U L I jött Mezopotámiából, hanem

t ;relte a vándorúton őseleink különleges fajtájú juhait is,

iely — éppenúgy, mint a Puli — csak a Mah-Gar Nép tulaj­
dona és sorstársa volt.
A Nagy Nép —• a P U L I és a Magyar Racka J u h együtt
tértek haza a Kárpát-medencébe.
És itt ismételten Komoróczy megtévesztő m u n k á j á r a kell
a figyelmet felhívni,
KMH 7 x .
amikor könyvének 83. oldalán „csak mellékesen meg­
jegyzi", hogy „az .életfa' jelkép Mezopotámiában ismeretlen
volt."
Itt közöljük Dr. Érdy által említett — aranyból és lápis
lazuliból készült — szobornak a British Múzeumban lévő kép­
mását, ahol a KOS áll az „életfa" előtt. (Ezt a képet á t v e t t ü k :
Dr. Bobula Ida: Sumerian Tecnology: A Survey of Early Ma­
tériái Achievements in Mesopotamia (Smithsonian Report for
1959, pages 637—675, Washington, 1960.) de megtalálható:

Magyar racka juh (László Gy. után — 1944.)

77
S i r Leonard Woolley: Ur in Chaldae c. — Brockhaus -
Wiesbaden — 1957. kiadású könyvének 32. old. 5. tábláján is.)

Racka-kos az életfa előtt

78
 ir Woolley ugyanezen könyvének 71. oldalán megjegyzi,

„ezek a Kos-szobrok 1000 évvel előzik meg Ábrahám szü-

tcsét, így a bibliai kostörténetnek ezzel való párhuzamossá-
át nehéz megmagyarázni."
Magyar szempontból azonban az a legfontosabb, hogy
eddig a történelemben csak két pödrÖtt-szarvú állatfal talál-
.óztunk.
Egyik ez a PG. 1237. sz. szumir királysírban talált, be­
mutatott aranylápislazulí kosszobor és a másik a Magyaror­
szágon ina is élő racka j u h .
szai
Ezeknek azonossága létezik — minden szófejtés és szó-
onlítás nélkül is.
Tekintve, hogy a szumir-babiloni kozmológikus világ-
jzemlélet értelmében az év a tavasznappal kezdődött, é sa ta-
aszpont elérésének idejével lép be a N a p a „kos-csillagkép-
e", az új ritmus, az új élet a Kossal indul. Ezért áll a - Wool-
ey által is vallási jelképnek nyilvánított - K O S az Uj Élet Fa­
ir e l ő t t . . . vagyis szimbolizálja azt, ami a valóságban tör-
i'iiik.
Természetesen erre az aranyból készített, virágokkal dí-
zitett fácskára nincs rá írva, hogy „én vagyok az élet-fája",

n
c a jelképes ábrázolások mindig „rejteki"ek. Minek magya-
ázzuk azt az ezernyi ábrázolást, ha nem „élet-fának", ahol
7i templomi jelenetekben (mint az UR-NAMMU oszlopon, lásd
Káldi ától Ister-Gamig c. könyvem színes borítólapján) az Is-
a ns/.emély előtt álló Ur-Nammu az Eufrates szent vizét önti
K ANA és NINGÁL előtt lévő „nyilván szent n ö v é n y r e " . . .?

a
Nem azt jelenti ez a jelenet, hogy a papkirály kötelességet
.diai az életet táplálni — a növényzet, fák, ültetvények gon-
•zása által. . .? És Pijoan (") jól mondja az „életfa" megha-
ro/ásában, hogy mi lehet más, mint .életfa' az, ami az élct-
luv való szükséges javakat t e r m i . . . ?
Itt nem a jelkép sokszor stilizált alakját kell venni, ha-
a tartalmat, amit kifejezni akar.
Hogyan lehet olyat állítani, hogy Mezopotámiábon isme-
fi'llcn volt

m
íz „é'etfa", amikor az egész szimbolika e fa körül forog.
IIH'S pecsét, szobor, dombormű,ahol a középen ne egy „fa"
IIU- s körülötte állatok, e m b e r e k . . . és mindig vallásos vo-
i iikoz.isu kifejezésben.

m
•le. ha az ember átlapozza Porada egyik munkáját (•"),
•I i szumir őstörténettől Ziwijéig és Luristántól a szkítákig

79-

1
bemutatja a ,,tree" — szerintünk „életfa" — ábrázolásának
fontosságát.
Abból a célból azonban, hogy még jobban ki emeljük a
KMH 7 x helyzetet, bemutatjuk itt a Louvre-ban őrzött, feke­
te köböl készült, kultikus pohár töredékét, amelyet a Louvre
hivatalos kiértékelése, az egyik legrégibb eredetű szumir élet­
fa ábrázolásnak tart. (A képet á t v e t t ü k : Dr. Bobula Ida az
előbbiekben említett munkájából — T h e Smitsonian Report
for 1959 — Washington: 1960.1

A legrígibb szumir „életfa" (Louvre)

De folytassuk a megkezdett ismertetésünket az ,.akiket

nem !ehet letagadni" fejezetúnkbn, mert elérkeztünk ahhoz a
személyhez, akinek munkáját nagyrabeesülve — igen nagy
kegyelettel mondjuk ki nevét — ás ez, az igazságos Magyar
Tudás büszkesége

80
 Dr. VARGA ZSIGMOND

Dr. Érdynek igaza van, amikor így ír megnevezett köny­

vének 273. oldalán:
»Ferenczy Gyulával kezdődött Debrecenben az a szumi-

I
rológiával kapcsolatos szellemi áramlat, melynek folytatója
Varga Zsigmond egyetemi tanár, a M. Tud. Akadémia sumir
témára kiírt Fáy j u t a l m á n a k nyertese.
A sumir-magyar-ural-altáji kapcsolatok vizsgálata te­
rén Ferenczyt Varga Zsigmond szellemi elődjének kell tekin­
t s ü n k . Bár Fenrenczy nem tanította a nála jóval fiatalabb
^Pííiit, aki iskolait Kolozsvárott és külföldön végezte, de ér­
dekes az, hogy Varga pályafutását a debreceni nagykönyv-
I tarban, Ferenczy beosztottjaként kezdte.*
Itt kell tehát megemlékeznünk Ferenczy Gyula egyetemi
ny. r. tanár munkásságáról, aki ,,az első szumir, magyar ural-
altáji rokonságot tárgyaló könyv szerzője", melyet SZUMER
fiS AKKÁD címen adott ki 1897-ben. Ezt követi 1900-ban
második nagyszerű munkája, „A Civilizáció Bölcsője" címen.
Dr. Érdy Miklós megnevezett könyvében terjedelmesen
közli eredeti szöveg szerint ezt is és érdemes átvenni - ismer­
tetésül — Ferenczy könyvének 61. oldaláról azt, a m i „a szu-
Í mirok nemzetiségi és nyelvi hovatartozásá"-ra vonatkozik —
igy iDr. Érdy M. 271. old.):
». . . A rendelkezésünkre álló bizonyságok azonban e
pontnál sem hagynak fenn kétséget arra nézve, hogy a
s/.umirokat a t u r á n i népek egy őst á g á n a k ne tartsuk.
_ Kzt a felvételt követeli a nyelv, amely a turáni népek
nyelvével r o k o n . . . Nemcsak szókincsre nézve, mely egész
• megdöbbentő hasonlóságot t ü n t e t fel és a véletlen megegye­
zési teljesen kizárja, s mely rokonság nem csak egyes szavak-

•
t hanem a fogalmak egész körére kiterjedő elnevezések
yanazonosságára, a hangzó illeszkedésre, a nyelv rendsze-
reiiek felépítésére, berendezésére, a szó és mondatfűzés rokon
voltáru is vonatkozik.*
Ferenczynek e r r e a megállapítására építette fel Varga
Zsigmond kutatási rendszerét és igen sajnálatos, hogy Ko-
nioroczy olyan gyalázatos formában emlékezik meg ennek a
kitűnő tudósnak munkájáról.
De (most ismételjük Komoróczynak, Szőts Istvánt ledo-
| rungoló kitételeit) hogyan merészkedik Komoróczy arra, hogy

81
kritikát gyakoroljon a 14 keleti nyelven beszélő és író Dr.
Varga Zsigmond felett akkor, amidőn ő saját m a g a — nem
szumirológus (sem sumerológus), egy keleti nyelvet sem be­
szél és annak ellenére, hogy sémita beállítódású, m é g a hé­
bert sem tanulta meg.
(Dr. Varga Zsigmond pedig még h é b e r ü l is beszélt és írt.)
Ebben az összehasonlításban nyilvánul meg a tudomá­
nyos mélység és tartalom, mely e n n e k a gyászos esetnek két
szereplője között tátong. Csak Össze kell hasonlítani D r . Var­
ga „Ötezer év távolából" c. m u n k á j á n a k nagyszerű nyelve­
zetét, amikor legnagyobb ellenfeleit tárgyalja. Soha egy sér­
tő kifejezés. Soha egy lekicsinylő gúnyolódás írásában nem
található, h a n e m a t u d á s fölényével, kétségtelen bizonyítékai­
nak halmazával győzi le őket. És minderről mit mond Komo-
róczy.. . ?
Varga — szerintünk kitűnő — bibliográfiája. . . Komo-
róczy szerint:
„. . .az elsődleges forrásokig nemigen j u t o t t el — ily mó­
don okonzervativizmus és az idejétmúltság bizony áporodott
levegője járja á t . " (valami nagyot a k a r t mondani és a „kon­
zervativizmust" is megöregítette.)
Varga szumir nyelvtana: . . . K o m o r ó c z y szerint: „egy­
szerűen rossz, mert a szerző (Varga) mereven elzárkózott min­
den „ u j " (idézőjel B.J.F.) felismeréstől." (Ezt úgy kell érteni,
hogy nem a sémita-akkádból indult ki, h a n e m a t u r á n i szu-
mirból, b á r tömegével hozza az a k k á d vonatkozásokat, sőt
még a héberhez is levezeti.)
A mű harmadik része: a szumir-uralaltáji r o k o n s á g ki­
mutatása, Komoróczy véleménye szerint: „ m á r módszerét te­
kintve is elhibázott", de Komoróczy elfelejti m e g m o n d a n i ,
hogy miért elhibázott. . . ?
Komoróczynak ez a véleménye azonban tulajdonképpen
nem Dr. Varga nagyszerű m u n k á j á t kisebbíti, h a n e m a Ma­
gyar Tudományos Akadémiát pellengérezi ki. Ugyanis Var­
ga Zsigmond ezen m u n k á j á n a k az anyagát és gazdag tartal­
mát érdemesítette kitüntetésre, a M. Tud. Akadémia, a m i k o r
azt a FAY-DIJJAL megjutalmazta ( " ) .
Komoróczy tehát kihagyta a „ S u m e r és M a g y a r . . . ? " c.
könyvéből a Magyar Tudományos A k a d é m i á t és nem tudjuk,
hogy miért nem említette meg, m i n t a „sumer-magyaroló-
gus"-ok magyarországi „hivatalos cinkosát", hiszen a M a g y a r
Tudományos Akadémia

82
 >

kifejezetten a szumir-uralajtáji nyelvazonosság megál­

lapítására
irt ki pályázatot. Ugyanis ha ilyen n e m létezne, akkor m i n e k
irta k i . . .? Negativumok megállapítása n e m tartozik bele a
Tudományba, mert, a m i N I N C S — azt bizonyítani se kell,
meg tagadni se. N I N C S = a x i ó m a .
Komoróczynak ezt a „ h a t a l m a s m u n k á j á t " , melyben a
bibliográfiáért (Jegyzetek c. fejezet) hálás köszönetünket ér­
demeli (eltekintve a célzatos csipkelődésektől és leértékelő
plelykaszerü adatoktól)
— tehát ismétlen a „Sumer és M a g y a r ? " címen írt egyéb
mondanivalóját tulajdonképpen a Magyar Tudományos Aka­
démia határozata semmisíti meg.
Megint ide kell t e n n ü n k a m á r ismeretes mottót:
KMH 8 x .
amint írja Varga megnevezett könyvéről:
,,A könyv előzménye a M. Tud. Akadémia 1916-ban ki­
irt jutalomtétele volt. A pályázatra beérkezett kéziratok (Gal-
i'.óezy. Varga) értékelését — a szerző nevének ismerete nél­
kül — Gombocz Zoltán és M u n k á c s i B e r n á t végezték, véle­
ményük súlyos bírálatot t a r t a l m a z o t t . " . . . A jóhiszemű ol­
vasó azt hiszi, hogy ez a „súlyos b í r á l a t " a M. Tud. Akadémia
hivatalos bírálata, m e r t Komoróczy ügyes retorikai pókháló­
ja igv tálalja. A Magyar T u d o m á n y o s Akadémia viszont Dr.
Vaiga m u n k á j á t a szumir-uralaltáji nyelvrokonság bizonyí­
tásában kitüntette, m i n t m o n d t u k , a Páy-Díjjal, de azzal a
hivatalos véleménnyel, h o g y :
..a nyelvrokonság megállapításához n e m elég a nyelvta­
ni s/e,kezetek megfelelése, ha azt elegendő rokon szó nem
laii'iigatja."
Tehát a Komoróczy féle „súlyos b í r á l a t " abból állt, hogy
a Magvar Tudományos A k a d é m i a
elismerte a szumir és az uralaltáji nyelveknek szerkezeti
azonosságát m á r 1920-ban.
itjy nem értjük azt, hogy Komoróczy most miért teszi
iievets.gessé a Magyar T u d o m á n y o s A k a d é m i á t . . . amikor
Var»a „módszerét" kigúnyolja?
Ugyanis ezzel az Akadémia annyira megelégedett, hogy
• lismerte — mint m o n d t u k — az összehasonlított nyelveknek
s/erkezeti azonosságát. Ezt az elismerést Dr. Varga helyes
iiiúils/cr alkalmazása nélkül elérni n e m tudta volna.

83
 Komoróczy t e h á t félrevezet és m i n d e n állítása így telje­
sen t u d o m á n y t a l a n n á válik, m e r t nélkülözi a tudományos ku­
tatások legfontosabb kellékeit, m i n t
a tisztességes és pártatlan kritikát,
a tudományos kutatók munkássága i r á n t i tiszteletet és
az érdek és politikamentes igazságot.
Vegyünk elő tehát Dr. Varga bizonyítékaival kapcsolat­
ban egy másik bírálatot, de most ne az ellenkezők közül.
Idézzük, hogy mit mond Dr. Varga munkásságáról ( , 3 ) :
Dr. BOBULA IDA

>A Varga által ismertetett rokon szavak száma alig ha­

ladta meg a százat. Ezeknek is egyrésze erőltetettnek látszott.
A háborús viszonyok és nehéz körülmények m i a t t Varga nyil­
ván nem tudott megismerkedni a legújabb k u t a t á s o k által fel­
tárt és nagyon kibővült szumir szóanyaggal, amelyhez én a
nyugati könyvtárakban, kevesebb tudással, de szerencséseb­
ben, hozzájutottam.
Mélységes gyönyörűséggel éreztem, hogy több század óta
szomjúhozva az igazságot, most végre eljutottunk oda, hogy
válaszolni t u d u n k a m a g y a r eredet-kérdésre. A szumir nyelv
és kultúra hihetetlen gazdagságú ősforrás benyomását tette
r á m , mely m i n t az Élet mesebeli kék tava,
újjá szülheti az elgyötört, halálravált és szétszórt Ma­
gyar Nemzetet. Ha felismerjük és elfogadjuk a nyilvánvaló
igazságot, az a megújhodás, új ezredév ígérete, (a kiemelés tő­
lem. B.J.F.)
Egyik oldalon ez a ragyogó perspektíva hívott — a má­
sik oldalon a hideg józanság óvott. Évtizedeken át foglalkoz­
t a m hivatalosan tudománypolitikával és tudván tudtam, hogy
a nyilvánvaló igazság távolról sem elég ahhoz, hogy hivatalo­
s a n elfogadott t é t e l legyen belőle. A legtöbb igazság érdek­
szövetséget sért s a t u d o m á n y büszke fellegvárait mindenütt
a fennálló h a t a l m a k , az érdekszövetségek pénzelik és irányít­
ják, (kiem. ismét tőlem. B.J.F.)
A meglátott új m a g y a r igazság ú t j á b a n h a t a l m a s érdek­
szövetségek egész összefüggő hegylánca áll — ezzel megküz­
deni, olyan szegényen, elhagyatottan, eszközök nélkül és
olyan kedvezőtlen körülmények között, amilyenek az enyé­
mek, szinte lehetetlen vállalkozás. Olyan, m i n t tutajon neki­
vágni az óceánnak, sőt emberi számítás szerint még annál is
reménytelenebb. Számot vetettem azzal, hogy ha feltámasz-

84
 tom a szumir-magyar rokonság elméletét, megsértve a minden
szumir nyelvhasonlítással szemben kimondott tabut, kihívom
a világ legtöbb hivatalos szaktekintélyének haragos ellenke­
zeset. Ehhez csatlakozni fog m i n d e n m a g y a r csontfej és vas­
kalap, mindenki, aki lusta gondolkozni és merev ahhoz, hogy
revideáljon. Ezeknek publicitást, tömjént, elégtételt adnak a
különféle szervezett érdekszövetségek — mig az én sok évi
munkával megszerzett tudományos hitelem, jóhírem, becsü­
letem az ilyenkor szokásos kegyetlen módon, ebek harmin­
cadjára kerül. Fantasztának fognak bélyegezni, fejlett tech­
nikával u t á n n a m indítják a m i n d e n ü t t található félmüveit
• u j o n g ó k a t , svihákokat, feltűnési viszketegségben szenvedő
ntikátlan egyéneket, azután velük egy csokorba kötnek és
minden bolondságért, amit mások követnek el, elsősorban en­
gem ütnek. Előre tudtam, hogy el fogok veszíteni biztos ál­
last, kenyeret, minden komoly lehetőségét annak, hogy segít­
hessek szerencsétlen családomon és a n n a k á r v a gyermekein.
Egy percig sem kételkedtem abban, hogy az utókor el fogja
ismerni, hogy nékem és mindazoknak, akik előttem jártak,
igazunk volt a szumir-magyar rokonság dolgában, de kissé el­
szomorított a gondolat, hogy ezt majd csak a sírkövemre fog­
ják [elírni. Mindezzel szemben mérlegre tettem az árva nem­
zet nyernivalóját és ezzel a kérdés eldőlt. A Mindenhatóra
bíztam az ügyet, megírtam, sokszorosítottam és 1951-ben a
világ nagy könyvtárainak szétküldtem Sumerian Affiliations
cimú és a probléma lényegét ismertető m u n k á m a t . «
Úgy is volt. Dr. Bobula állást vesztett és „félmüveit svi-
hakok", akik annyit értenek a szumirológiához, m i n t a pápa
.1 s/.uronyviváshoz, mondanak róla bírálatot és „felkészültsé­
get kétségbe vonják". Az ilyen Foltiny I s t v á n és Bogyay
i pardon! „von Bogyay") írásait nevezi a „művelt és szume-
rológiaban képzett" Komoróczy „vitacikkeknek" akkor, ami-
iin ezekkel senki szóba nem állt.
é 1
Aztán Lotz J á n o s „megsemmisítő recenzio"-ját ismerte­
it, de nem mondja meg, hogy van-e e n n e k a „Lotz"-nak vala­
mi s/umerológiai munkája, vagy, hogy van-e valami ismerete
J szumir nyelvészet terén? Úgy tudjuk, hogy Lotz úr nem
./uinerológus. így hozzászólása — szakmai szempontból —
. iWktelen.
Ks megint ide kell iktatni azt, hogy
K.M1I 9 x:
azért, mert azt állítja, hogy Dr. Bobula Ida: Sumerian

85
Affiliations c. könyvét csak két szakmabeli bírálta, ahogyan
Komoróczy mondja:
,A tudományos élet állásfoglalására pedig mi sem jel­
lemzőbb, m i n t hogy mindössze két recenzió foglalkozott az
angol nyelvű, tehát a nemzetközi t u d o m á n y o s élet számára
könnyen hozzáférhető m u n k á v a l " . . . és megemlíti M. Lam-
bert-et és Lotz Jánost. (34. old.)
Mi nem vagyunk a r r a felhatalmazva, hogy Dr. Bobula
védőiként lépjünk fel, m e r t ő m i n d i g megvédte saját magát.
Ekkora hazugságot azonban mint, a m i t Komoróczy állít —
csak azért kell visszautasítanunk, m e r t „A Sumér-Magyar
Rokonság Kérdése" c. könyv kiadása idejében — 1961-ben —
kezünkben voltak „tucatjával" a szakvélemények és milyen
kár, hogy nem közöltük le őket akkor.
De hangsúlyozni kell a
K M H 10 x:
felhívásunkat Komróczy egész ismertetésére, amellyel Dr.
Bobula személyét úgy igyekszik beállítani, hogy „Bohula fel­
készültségét — joggal — kétségbe v o n t á k " . . . s a sok ,,más
ra való hivatkozás" ismételgetésével — látszik, hogy tulaj­
donképpen Komoróczy az, aki kétségbe vonja Bobula szak­
tudását.
Végtelen sajnálattal kell nyilatkoznunk Komoróczy tu­
dományos elmaradottságán. Ugyanis — Bobulának a legrosz-
szabb hírét kelti az 1951-ben kiadott nagyszerű munkája —
a , SUMERIAN A F F I L I A T I O N S " ismertetésével. Huncut és
fondorlatos retorikájával úgy sejteti, m i n t h a Dr. Bobulát a
„nemzetközi tudományos k ö r ö k " észre se vették volna, de azt
nem említi, hogy a különleges v o l t á n á l fogva a világon egye­
dül álló, hatalmas és a legismertebb szaktekintélyek vezetése
alatt álló SMITHSONIAN I N S T I T U T I O N felkérte Dr. Bobu­
lát — éppen a SUMERIAN A F F I L I A T I O N S m ü v e alapján
(hisz ez volt akkor az egyetlen s z u m i r t á r g y ú munkája), hogy
az „Évkönyvében" (1959) — „ T h e Smithsonian Report For
1959" — adjon egy t a n u l m á n y t a s z u m i r technológiáról. így
jelent meg Dr. Bobula nagyszerű értekezése „SUMERIAN
T E C H N O L O G Y : A SURVEY O F EARLY MATERIAL
ACHIEVMENTS IN M E S O P O T A M I A " címen, ahol 30 olda
las — á b r á k k a l tarkított — szöveghez 80 szumirológus szer­
zőtől származó 136 m u n k á r a t ö r t é n ő forrásadat hivatkozás­
sal, 12 mélynyomású kép-tábla van csatolva és ebben minden
benne van, amit a szumir-magyar kapcsolatok kutatásában

86
ismertetni és tanulmányoz­
ni kell. Az .életfa' és a ,Kos'
innen vett képének bemuta­
tása u t á n — ugyancsak in­
nen veszem át Subád király­
né f e j d í s z é t, csupán csak
azért, hogy a szumir ötvös­
művészet remekéből származ­
tassam — Dr. Bobula kutatá­
sa alapján — a m a g y a r vitéz-
kötést.
Ez is csak két helyen ta­
lálható. A szumir-Mah-Ga-
roknál és a Mah-Gar magya­
roknál.
Mi úgy véljük, hogy Ko-
moróczy csak akkor bírálhat­
na Dr. Bobulát, ha m á r ne­
ki is lenne olyan munkája,
amelyik a Smithsonian Re-
porthoz hasonló szakiroda­
lomban megjelent.

* » *

Megint keseregnem k e l l ,
hojjy mit is tennének az olá­
hok, ha lenne egy Dr. Bobu-
lajuk, aki találna pl. olyan
oláh s u m e r szópárokat, m i n t
Dr. Bobula a szumir-magyar
ikerszavakat ismerteti? Vagy
ha lenne egy „oláh Sumerian
Affiliations". . . ? Akadna va­
laki Romániában, aki így ír­
na róla, m i n t azt Komoróczy
teszi a „magyar Sumerian
Affiliations"-al? És miért...?
Talán azért, m e r t Dr. Bobu­
la véleményének tükörképe­
ként
 „a tudomány büszke fellegvárát a h a t a l o m és az érdek­
szövetség irányítja a mai marxista Magyarországon"?
Sajnos Komoróczy könyvéből ez látszik és még az is,
hogy az említett „hatalom és érdekszövetség" nem oly nem­
zetni! magyar viszonylatban, m i n t az ugyancsak marxista jel­
legű „román hatalom és érdekszövetség" a r o m á n nemzethü-
ségben.
Ugyanis, ha nem így lenne — és a m a i m a r x i s t a magyar­
országi uralom a nemzetiségi kérdést csakúgy t a r t a n á felszí­
nen, mint azt a románok teszik, akkor Komoróczy könyve so-
^ ^ h a s e m jelenhetett volna meg.
^^ De igen gyanús nekünk Komoróczynak ez a tendenciája,
mellyel a magyar nép közismert „ t u r á n i " voltát „tarthatat­
l a n n a k " mondja és ezt — a „ t u r á n i z m u s t —• egy tudomány
mezébe bujtatott társadalmi és politikai mozgalomnak" mi­
nősíti. (28. oldal.) Ez csupán a r r a való, hogy saját érdek­
szövetségének politikai célkitűzését leplezze.
Keressük meg t e h á t együtt Komoróczy „érdekszövetsé­
gét".
Vizsgáljuk meg tudományos módszerezéssel azt a — ma­
gyar szempontból nézve — öngyilkos szándékot, mellyel a
magyarországi „tudományos k ö r ö k " hirdetik, írják, harsog­
j á k a világ minden népe fülébe így:

MI MAGYAROK SEM TURÁNIAK, SEM SZUMIROK NEM

VAGYUNK, HANEM A KULTURÁLATLAN UGOROK A
MI ŐSEINK

Ha Magyarországon — a magyar ősiségét kutatni nem

engedik és ebben a tudományos kutatási szándékok irányítva
vannak, akkor nyilvánvaló, hogy a magyarság helyébe „vala-
^ J r i k " be akarnak ülni. Különösképpen azért gondolunk erre,
^ P n e r t vannak pápai bullák, és bizánci iratok, ahol a Magyar
Népet a szkíták „királyi törzsének" említik.
A marxista magyar kormányzat létezése előtt, a magyar­
ság közismerten t u r á n i n a k is és szkítának is volt elismerve.
Most — Komoróczy könyvéből megtudjuk, hogy ez mind
a kettő „ t a r t h a t a t l a n " és k o r o n a t a n ú n a k hozza Aisleitner Jó­
zsefet és Dávid Antalt, m i n t két „ékírásszakértőt".
Aisleitnert, m i n t kiváló teológiai t a n á r t ismertük, aki
nyíltan szembeszállt azzal a teóriával, a m i t a judai-keresz-
t é n y teológia — szerinte m i n d e n bizonyíték h i á n y á b a n —
hirdetett, hogy a názáreti Jézus zsidó származású lenne. Azt
88
 is megmondta nyíltan, hogy Betlehem nincs J ú d e á b a n , ha­
nem Názárettől 30 km-nyire, Gallileában.
Aisleitner tehát nem a turánizmussal — h a n e m a bibliai
problémákkal foglalkozott.
Hogy Dávid Antal szemben állt a turánizmussal, ezt ő
faji ellenszenvből tette úgy, m i n t ahogy pl. a ,turánista Zajty'
szembe helyezkedett a semitizmussal arra vonatkozólag, hogy
a „kiválasztott népi" szupremáciát cáfolta.
Itt tehát a származásból eredő politikai é r d e k e k ütköz­
tek kiegészítve a népi, faji hovatartozás t u d o m á n y o s kutatá­
saival.
Ez az ütközés azonban fennáll ma is — Dávid Antal és
Aisleitner nélkül is — éppen azért, m e r t a s é m i t a érdekszö­
vetségek erőszakkal változtatják meg a t u d o m á n y o s tételeket.
így Komoróczy könyve is azt sejteti, hogy érdekszövet­
ség i kötelezettsége a semitizmus és az oda tartozók dicsérete.
Módszere úgy néz ki innen e kötöttség szolgálatában, hogy
mindent letapos, ami szerinte „turáni". Miután a szumir nép
is „turáninak" van elismerve és a nyelve is — érdekszövet­
ségének szolgálatában — tehát minden és m i n d e n k i ellen
fordul, aki ezt a szumir-turáni-magyar összefüggéseket ke­
resi. Itt aztán eszközöket nem válogat, m e r t egy kalap alá ve­
szi Gos2tonyit pityipalkóval és Bobulát valamelyik .svihák-
kal" intézteti el.
De gondolkodott-e m á r valaki azon, hogy m i é r t nem le­
hetünk MI Magyarok turáni és szumir rokonok, vagy leszár­
mazottak. . . ? Miért kell minket kicsapni ebből a N a g y Ázsiai
családból és „halszaggal" t e l í t e n i . . .?
Mert itt nem a „turániság nemzeti ö n t u d a t á r ó l " v a n szó...
Ugyanis — ha elővesszük annak az „érdekszövetségnek"
a szolgálatában írt és az utóbbi években piacra dobott köny­
veket, akkor megértjük, hogy miért indítják ki pontosan Ma­
gyarországról azt az irányzatot, amelyik kijelenti, hogy
„MI — MAGYAROK ÁLLÍTJUK, HOGY NEM VA­
/ GYUNK TURÁNIAK".
Erre a feleletet megadja a „semitológia" egyik nemzet­
közi reprezentánsa — CALVIN K E P H A R T : „RACES OF
MANKIND" (Philosophical Library Inc. N Y . 1960) c. köny­
ve, amelyben a 75. és 76. oldalon tárgyalt T U R A N I A N fajta,
lehat a TURÁNI NÉPEK, T Ü R K alcsoportjában a következő
ii; péket találjuk:

89
 „Tibet, Turkistán, Káspi környék, Törökország, Mezopo­
t á m i a és Palesztina kiterjedésben — P r e - S u m e r o k , S u m e r o k
és Hittiták, Sémiták, Magyarok és Bolgárok." (Érdekes meg­
jegyezni, hogy a Magyarokat n e m t e t t e az U G O R O K közé.)
Tehát a magyarok és sémiták együtt a t u r á n i népek cso­
portjába tartoznak a „legújabb" irányzat szerint.
Igenám — de a MAGYAROK AZT H I R D E T I K , hogy ők
nem is SZUMIROK és NEM IS T U R Á N I A K .
Akorhát — lemondva az örökségről és eltávozva önként
a történelem színpadjáról — az e l t ű n t M a g y a r n é p helyett
joggal „turáni-szumir és királyi s z k í t a " m a r a d a SÉMITA
NÉP.
Ennek az „érdekszövetségnek" a szolgálatában ír tehát
Komoróezy és ezekután kérdezem az olvasótól:
van-e joga neki a Magyar Nép nevében beszélni és a gzu-
rair-turáni voltunk szerinti ősiségünk lemondását h i r d e t n i . . . ?
Ha nincs joga — mert nem a Magyar „érdekszövetség"
tagja és nem a Magyar ősiség Igazságának szolgálója, akkor
hogyan írhat és nyilatkozhat a Magyarság n e v é b e n . . . ?
Nem tudom milyen választ kapok e kérdésemre, de tu­
domásvétel végett közölnöm kellett ezt a jóhiszemű, m a g y a r
olvasókkal.
Azért írom ezt, m e r t n e k e m semmiféle nézeteltérésem,
sem nehézségem nincs a sémita kolegákkal. T e h á t sem a zsi­
dó, sem az a r a b szakemberekkel ellenkezésben n e m vagyok.
Sőt inkább azt mondhatom, hogy a zsidó szakemberek külö­
nösképp támogatnak. E támogatásukban — közvetlen a „Kál-
deától IsteMJamig" c. könyvem megjelenése u t á n — itt Bue­
nos Airesben, látogatott meg a magyarul beszélő zsidóknak
egyik jelentős személye, aki Magyarországról j ö t t ki ide hi­
vatalos látogatóba. Ez az úr n e k e m kifejezetten tudomásom­
ra hozta, a következőket, (amit t a l á n próbálok szószerint idéz­
ni emlékezetből):

„Mi magyar zsidók a professzor úr kutatásai és publiká­

ciói elé semmiféle akadályt nem gördítünk, sőt köszönjük, ha
mrg többet kikutat. Ugyanis maga írja könyvében, hogy az
emigrációs magyarság ifjúsága nem rendelkezik egy olyan
erős tradicionális alappal, amelyre büszke lehetne. így ez a
finn-ugor származási elmélet őket a r r a készteti, hogy ezt meg
se említsek, hanem örömmel beolvadjanak a .nyugati kultú­
rából' bz»rrna:ó azon országok fiai közé, ahova bevándorol-

90
4

tak. Nem így a magyarul beszélő zsidó ifjak, akik külföldön

is, akárhova kerülnek a diaszpórában, beszélnek magyarul
és — magyarul beszélő — jó zsidóknak tartja meg őket a bib­
liai tradíció.
Professzor Badiny!
A magyarországi nép 100 év alatt kiírtja önmagát, és a
tudománnyal foglalkozók 5 krajcárért el fogják adni az örök­
ségüket. 100 év múlva mi — m a g y a r u l beszélő zsidók — le-
s/.iink a MAH-GAROK és köszönettel fogunk adózni Badiny
professzornak, aki ezt kikutatta és, akinek a munkáira majd
Plivatkozni fogunk. Dolgozzon tehát csak Professzor úr, a ma­
gyarul beszélő zsidóság a maga m u n k á j á t sohasem fogja hát-
t áltatni."
Körülbelül így hangzottak a hozzám intézett szavak és
azóta is, ahogy elmúltak az évek, látom, hogy nekem hátrál­
tatást valóban sohasem okoznak a sémiták, tehát sem a zsi­
dó, sem az arab kolegák. Ellenkezőleg, sok adatot kapok tol­
lúk és pl. Aisleitner azon teóriájának a folytatásában, mely-
lyel ő azt állította, hogy a názáreti Jézus nem volt zsidó, én
a zsidó teológusoktól kaptam iszonyú sok adatot, valóban an­
nak a bizonyítására, hogy ők a názáreti Jézust zsidó fajúnak
el nem ismerik. Sőt olyan adatom is van — ismétlem zsidó
teológustól — amelyik szerint a názáreti Jézust Pilátus elé
azért állították, mert Iskáriótes J ú d á s tanúvallomásával bi­
zonyították azt a tényt, hogy a

..mágus p a p Jézus, tulajdonképpen a Pártos Birodalom

egyik kémje volt".
Nem akarom itt ezekkel az adatokkal nehezíteni ezt a
u t a iratot,mert erről külön m u n k á b a n számolok be. I t t csak
^ • u m e n t u m k é n t említem meg arra vonatkozólag, hogy ne­
ki m a sémita kolégákkal semmi bajom, nézeteltérésem nincs.
A tudományos viták nem ellenségeskedések. Az természetes,
lingy minden tudós ragaszkodik az álláspontjához addig, amig
I másik meg nem győzte őt. És erre vonatkozólag — pontosan
i Knimerrel lefolytatott és a XXIX. Orientalista Világkong­
resszuson — a Sorbonne-on — végződött v i t á m m a l kapcso­
latban majd még a későbbiekben visszatérek. A nekem kelle­
metlenkedők mindig az olyanok, mint Komoróczy, akik le-
itöleg ..magyar nemesi előnévvel" is rendelkeznek, de a faj-
:iluknak elhajlott, elgörbült, eltorzult csemetéi.

91
 Ugyanis ezek készítik elő a talajt ahhoz, hogy a zsidó­
ság 'érdekszövetsége terveit elérje Magyarországgal kapcso­
latban.
Mint mondtam az előbbiekben —
Magyarországból - és n e m zsidónak, h a n e m „ m a g y a r n a k "
ismert - tudományos emberektől kell kiindulni a n n a k a
„magyar" tudományos állásfoglalásnak, amelyik több
tonnányi nyomtatott t e r m é k k e l azt h i r d e t i , hogy

MI — MAGYAROK NEM V A G Y U N K TÚRÁNAK, SEM

SZUMIR LESZÁRMAZOTTAK.
MI — MAGYAROK NEM J Ö T T Ü N K SEM KÁLDEA-
BÓL, SEM A KAUKÁZUSBÓL. — A MI ŐSHAZÁNK
A FINN-UGOR TUNDRA.

Ugyanis egy etnológiai és történelmi ü r t kell a Kárpát­

medencében teremteni, hogy ez betölthető legyen azzal a „sok
új felismeréssel", amit Komoróczy a szumirológiában emle­
get s amitől a nagytudású Dr. Varga Zsigmond „mereven el­
zárkózott". (32. old.)
Az olvasó, aki azt hiszi, hogy Komoróczy m a g y a r érdeke­
ket szolgál a megnevezett könyvével, i t t biztosan a r r a gon­
dol, hogy a szumir nyelvtudományban k e r ü l t e k elő olyan új­
donságok, amiket ő m á r ismer és „szakmailag" bírálja Dr.
Vargát is.
Sajnos — fel kell világosítanom a jóhiszemű olvasókat
és köztük azokat is, akik a mai judai-kereszténység szerint
élik „vallásos meggyőződésű j á m b o r é l e t ü k e t " , azokat is,
akik a kissé lazított gyeplőszár viszonylagos jólétében min­
den ősiség iránt közönbösek és azokat is, akik szorongó szív­
vel néznek a Magyar Jövőbe, hogy ez az Ortutay-Komoróczy
féle történelmi és származási hézagunk
hamarosan betöltődik a B u d a p e s t e n székelő
UJ HAMMURABI BIRODALOM MEGALAKULÁSÁ­
VAL.
A Budapestről kormányozott — de m á s h o n n a n függő és
Magyarországon létesített Ui Babiloni U r a l o m létrehozásá­
ban az Ortutay-Komoróczy féle módszeres tagadás csak az
egyik összetevője ezen érdekközösség n a g y és központilag
irányított tervének.

92
 A terv másik componensét tartalmazó „tudományos bi­
zonyítékok" m á r napvilágot l á t t a k az angol beszédű világ
könyvpiacán, ahol m á r minden újság ismerteti ARTHUR
KOESTLER: „THE T H I R T E E N T H T R I B E " (A tizenharma­
dik törzsi e. könyvét.
Kbben a szerző arról számol be, hogy létezett egy hatal­
mas Kazár Birodalom, mely a VII. századtól a XI. századig
éreztette befolyását a Fekete-tengertől a Káspi-tengerig és a
Kaukázustól a Volgáig. Hivatkozva a kellőképpen még fel
nem derített adatokra közli azt, hogy az általánosan elfoga­
dott álláspont szerint, a 8. században a kazár királyi ház és a
•lép egyes részei felvették a zsidó vallást. . . és itt a judaiz-
Sus úgy szerepel, mint egy békés és „ártatlan-pártatlanság"
(bUimoless-neutralityj a nyugati keresztény Bizánc és a keleti
mchamedán kalifátus szigorú propagandája között.
300 évvel később — m i k é n t a szerző ismerteti — a Bi­
zánccal együttműködő oroszok északról megtámadják Kazár­
országot és , nem hagynak maguk u t á n mást mint romokat
i'S elszegényedett népet."
A menekülő kazárok elfutottak, ki a Kaukázusba, ki Ma­
gyarországba és sokan a krimi területekre. Ezek a menekü­
lök, ahol letelepedtek, rögtön megalakították a zsidó közössé­
geket, melyek így ősei lettek a keleteurópai zsidóságnak,
amiből a mai világ zsidóság legnagyobb része származik.
A mai „modern zsidóság" tehát — a szerző szerint —
nem sémita, hanem török-szláv származású. És itt idézünk a
könyvből — amint írja, hogy ennek a mai „modern zsidóság­
nak az ősei:

„nem a Jordántól, hanem a Volgától jönnek és nem Kána­

ánból, hanem a Kaukázusból. . . és fajilag ezek sokkal
szorosabban tartoznak a HUN és MAGYAR törzsekhez,
mint Ábrahám, Izsák és J á k o b fájához.". . .

^KS v.gül arról is felvilágosít minket, hogy

,.olyan dolog sohasem létezett m i n t ,zsidó fajta'." (There
was never such a thing az a „jewish race".)
Tekintettel arra, hogy a világsajtó 90 %-ig A r t h u r Koest-
lerck kezében van, ennek az úi elméletnek a legrövidebb időn
hv'iil i",en mólv gyökerei lesznek.
Minthogy a

MAGVAK NÉP T I L T A K O Z I K AZ Ö TURÁNI ÉS SZU-

Mllt VOLTA ELLEN és a mai Magyarország a központja en-

93
nek a tiltakozásnak — teljesen indokolt, hogy a világ közvé­
leménye rövidesen be fogja helyezni
a Kaukázusból jövő, Hun és Magyar származású, t u r á n i
(torökvérű) zsidókat a „jogos t u l a j d o n u k b a " — a Kárpát-me­
dencébe.
így majd — ismételten — a tradíciókon alapuló állam­
alkotási jog erejével — (melynek a l a p j á n a mai Izrael meg­
született) létesül rövidesen az az Uj-Babilon, mely MAGYAR­
ORSZÁG nevét viseli továbbra is, azonban az uralkodó osz­
tály — teljes joggal — a

?i turáni vérű és hun-eredetű „modern zsidóság lesz", ame-

yik büszke e r r e a „ t u r á n i " származására és MAH-GAR vol­
tára . . .
A „finnugoroktól" eredő népség megmarad szolgának.
Örüljön, hogy a „halszagú" őseivel egyáltalában helyet k a p
az „ígéret földjén" és nem telepítik át a vogul őseihez, ahon­
nét beszemtelenkedett arra a földre, ami „jogosan" a ..turá­
n i " zsidóságé.
Ezzel kapja meg az ősi — babiloni — ZI-DU (magyar
használatban ZSI-DÓ) az eredeti j e l e n t é s t a r t a l m á t is. Ugyan­
is ez P. Deimel szerint „ e c h t " (valódi, valóságos) jelentésű.
És így l á t h a t ó a n e m z e t i vallásbölcselettel rendelkező
zsidó intelligencia diadala a judai-kereszténység nemzetkö­
zi mákonyával elbutított M a g y a r s á g felett.
* * *

A történelem szekerét robogó paripák viszik.

Árpád népét az ellenség sokszor belökte e szekér alá.
Hogy mégis megmaradt i— az n e m e nép á r u l ó vezetőinek az
éjdeme, h a n e m az Isten A k a r a t á é .
W E sorok íróját ea-a t u d a t vezeti, a m i k o r a z Ortutayk é s
Komoróczyk s í r á s ó tevékenysége ellenére is hiszi ennek a Ma­
gyar Istennek a Szént>-Akaratát.
E törhetetlen h i t ' b i r t o k á b a n folytatom Komoróczy köny­
vinek vizsgálatát." J » , , ' > -•-"'
*•'•*• •*

És itt akarok, Ijegyejejtel, megemlékezni egy sémita, te­

hát zsidó kolégároj ^ Dávid,Antalról,, a k i u g y a n n e m nézte

94
 jó szemmel az én kutatási m u n k á m a t . M i n t Komoróczy em­
líti könyvének 88. oldalán, Dávid szeretett tréfálkodni a su-
mir, jobban mondva az akkád nyelv szavait használva, a su-
mir magyar szófejtések és szó hasonlítások kicsúfolására.
Kgyik közeli munkatársam, Dávidnak jó ismerőse volt és
mondhatni — egy kollegiális barátság kötötte őket össze.
Kz a munkatársam Dávidot még a kórházban is meglátogatta
• s meg mielőtt Dávid kórházba k e r ü l t volna, levélben érte­
sített arról, hogy én is m e g k a p t a m D á v i d n a k a megtisztelő,
gúnyos kifigurázását, amit ide ís csatolok. C s u p á n azt a vál­
toztatást csinálom benne, hogy a m a g a m neve helyére beírom
Komoróczy nevét és Dávid neve helyébe beírom a magamét.
^fc' :-,• .; Dávid féle kigúnyolást Komoróczyra vonatkoztatom és
iv.l a kis versike féle tákolmányt csupán az utolsó sorral én
toldottam meg.
Tehát így szól ez a gúnyolódó versike:

Komoróczy EN-BAR (Em-ber)

DU-GA-BA DUL (Dugába dül)
NAM TUD (Nem tud)
t;fc PAsLsU (Egy pasas)
Zl IR-BA H U L (Zűrbe hul)
KN — Badiny — (én — Badiny)

I NAM E-A-ZI-KU (Nem EL-A-ZI-K, elázok)

KME-KU DILI-ZI-KU . . . (Szumirba „dilizik", dilizek).

I i.Megjegyzés: Dávid itt a Dr. Varga által felfedezett „tárgyat-

l.m" igeragozás első személyü ragját használja az igevégü
KtT-val. Pl. „elázok(u)".
Láthatjuk azt, hogy Dávid a szumir szavakhoz a szumir

I nyelvtan szabályait alkalmazta. T e h á t nagyon jól ismerte azt.

J-A é.ipen ez a kis versike ékes bizonyítéka a n n a k — Dávid
Aulai somitológus kitalálásában — arra, hogy a szumhr-ma-
A a r a/onosság valóban létezik. De azt is bizonyítja Dávid

I ^ ^ m y verse, hogy a sumir-magyar azonosság nyelve megkapta

.1/ akkád babiloni hatást ís, mert hiszen a mai magyar nyelv­
ben ;i stunir ts a babiloni akkád szavak bizony keverve van-
n.ik Kiről szintén külön m u n k á b a n számolok be. I t t csak

I M<;;erii'item a Dávid Antal emlékére írott mondókámban.

Dávid Antalt én azért becsülöm és tisztelem, mert tű­
it u A/onkívüI mindenkit tisztelek, aki a fajtáját szolgálja.
I M . « g y a r t ís, zsidót is, arabot is, sőt oláhot is. Az ember nem
iilici ;:rr<il hogy hova született, de ahova született, azt a csa-
95
ládot, azt a törzset, azt a n é p e t szolgálnia kell. Nincs alább­
való dolog, mint az, ha egy e m b e r elhagyja a saját családját,
és saját fajtája ellen él. És itt Dávid Antalt állítom a m a g y a r
„tudományos szakemberek" példaképeként. Dávid A n t a l az
utolsó leheletéig szolgálta a zsidóságot. És tudással szol­
gálta, m e r t akkád, héber vonatkozásai szerintem megcáfol-
hatatlanok. Ha Komoróczy Dávid A n t a l t követné, akkor ezt
a könyvet nem írta volna meg, azért sem, m e r t nem hisszük,
hogy Dávid Antal ilyen hangon, ilyen stílusban, ilyen félre­
vezető módon tudott volna egy könyvet írni a saját fajtájú
semitológusok munkáinak leértékelésére. De a n n a k ellenére,
hogy Dávid kigúnyolt, mégis m e g k a p t a m tőle a legnagyobb
elismerést egy szóban. Közvetlen halála előtt látogatta meg
őt ez a munkatársam, akivel — m i n t ismétlem — jó barát­
ságban volt és akkor Dávid a következőket m o n d t a :

„Azért annak a buenos airesi embernek igaza van akkor,

amikor n e m a szófejtésekhez nyúl, h a n e m a sumir szövegek­
ről akarja leszedni a magyar azonosításokat. Ez az egyetlen
út, amivel a magyarok valamit e l é r h e t n e k . "

Azóta is követem Dávid Antalnak ezt az útbaigazítását,

és éppen azért zárom ide ezeket a kegyeletteljes szavakat.
Igen hálás vagyok neki azért, m e r t élt b e n n e a tudomány
igazságának a tisztaságára való törekvés és halála előtt —
ha csak egy pillanatra is — de azt velem kapcsolatban kife­
jezésre hozta. Nyugodjon békében Dávid Antal és ha Komo­
róczy Dávid Antaltól tanult volna valamit, akkor nekem nem
kellett volna most ezt a hosszú nyílt levelet hozzá írnom.

És ha m á r valóban „ t u d ó s o k a t " emlegetünk, akkor néz­

zük meg együtt ismét, hogy milyen m u n k á t végzett az a kitű­
nő magyar tudós, akit Komoróczy könyvének 101. olda'án
szintén leértékel, és akit úgy hívnak

!)6
 GOSZTONYI KALMAN

Mielőtt Komoróczy Gosztonyi szófejtéseihez hozzányúlt

volna, meg kellett volna nézni azt, hogy Gosztonyinak a köny­
vét ki adta ki, amit ő említ a jegyzetek című fejezetének 163.
oldalán. Hivatkozik anélkül, hogy o d a í r n á Gosztonyi könyvé­
nek a kiadóját. Ezt valószínűleg Komoróczy készakarva teszi,
mert Gosztonyi Kálmán könyvét a legnagyobb francia nyelvé-
'jietí intézet adta ki. Ez az intézmény pedig olyan könyvet nem
Í |>z nyilvánosságra, amelyben az adatok nincsenek több elis­
mert francia szakembertől leellenőrizve.
Tudomásom szerint Gosztonyi K á l m á n 26 évet tanult a
világ egyik legkitűnőbb szumerológus-asszirológus profesz-
szorától. Raymond Jestintől.
Arról is értesülve vagyok, hogy Gosztonyi Kálmán pro­
fesszor Jestint nyelvészeti szimpóziumokon be is helyettesi­
tette. Professzor Jestin Gosztonyi K á l m á n t belső és bizalmas
munkatársának tekinti.
Tehát igen nagy merészség kell ahhoz, hogy valaki Gosz­
tonyi Kálmán könyvében írottakat ilyen t u d o m á n y t a l a n u l cá­
folgassa, miképpen azt Komoróczy teszi.
Nem említek semmi m á s t , csak ahogy az 5 ezer év előtti
szumir kifejezést a m a i kifejezéssel összehozza anélkül, hogy
egy hangtörténeti kiértékelést vagy nyelvfejlödési mozzana­
tot közbe iktatna. Ugyanis Gosztonyi azt n e m úgy írta, ahogy
Komoróczy mondja. Gosztonyi nyíltan megmondja, hogy
a TU„ — DUG, — GA a s u m i r szövegekben m á r maga is rá­
olvasást jelent. Miután ebbe Komoróczy által e m l í t e t t
TU,i összetett ékjeibe m á r bele v a n foglalva a TU (Lábat 58.
. jele) tehát m á r magában foglalja a T Ü D igének a jelenté-
* t, így Komoróczy hiába zárja ki egy ügyetlen fogással —
azzal, hogy a T U 6 jelnek nincs D mássalhangzóval végződő
változata, mert a TU t t -ban m á r b e n n e van a T U D és azt külön
is lehet olvasni. Tehát mindenképpen tendenciózus és helyte­
len az, ahogy Komoróczy Gosztonyi K á l m á n n a k a nagyszerű
munkáját leértékelni akarja.
De megint azt kell kérdeznem, vajon m i t tennének az
oláhok az oláh-szumir rokonosítás igyekezetében, ha lenne
nekik egy Gosztonyi K á l m á n j u k , aki 26 évig a világ egyik
IcijIiiiTsebb szumcrológus professzora tanársegédjeként dol-

97
gozva a legnagyobb francia nyelvészeti intézet kiadásában ír
egy könyvet és amiben oláh szavakat a szumirból vezet le?
Lenne egy oláh „K.", aki azt kicsúfolja, megtámadja, leérté­
kelje?
N e m hiszem!
Ezt csak egy fajtájától messzehajlott, idegen érdekközös­
séget szolgáló ember teszi, m e r t itt nincs indokolás. Ugyanis
•Gosztonyi tudományos voltát kétségbevonni nem lehet, ép­
pen azért, m e r t hiszen szófejtéseit professzor Jestin ellen­
őrizte le.
Professzor Jestin mellett meg Komoróczy oly picinyke,
hogy igen boldog lehet akkor, ha a világhírű professzor Jes­
tin megengedi azt, hogy „a saruit megigazítsa".

Szent László
(LászlóGy. után)

•98
 Ebben a fejezetben, amelynek azt a címet a d t a m : „Aki-
kot nem lehet letagadni", meg kell emlékeznem még egy Ma­
gyarországon élö kiváló szumirológusról, akinek neve:

Dr. NOVOTNY ELEMÉR

Ha Komoróczyt valóban érdekelné a szumirológia és nem

politikai beállítodottságú ambícióiért küzdene, h a n e m való­
ban a tudományt szolgálná, akkor m á r régen fel kellett volna
vennie a kapcsolatot ezzel a kitűnő magyar szumirológussal,
^ r . Novotny Elemérrel. Ugyanis Novotnynak a szumir-ma-
P ^ a r szöveg azonosításai — ismétlem szöveg — és nem szó
azonosításai — olyan nagy hírűek, hogy erre a X X I X . Orien­
talista Világkongresszus vezetősége is felfigyelt, és így tör-
H'iit az meg, hogy a Párizsi Világkongresszusra Dr. Novotny
Elemér, a szokásos és nyomtatott meghívón kivül, egy külön­
leges meghívó levelet is kapott, amit a kongresszusi osztály-
vize'.ö — M. ARNAUD prof. — személyesen intézett Dr. No-
vulny Elemérhez, annak az óhajának kifejezésével, hogy: „ku­
tatási eredményeinek az érdekessége megkívánja azt, hogy
ezen a kongresszuson Dr. Novotny feltétlenül megjelenjen és
b< zúmoljon munkásságáról."
Sajnos Novotny Elemér nem j u t h a t o t t ki az Orientalista
Világkongresszusra és így nekem kellett az ő kutatási ered-
menyeit az én előadásomhoz „függelékként" csatolni és az én
rövid időmből 8 percet arra szánni, hogy nagy vonalakban is­
mertessem az ő munkásságát. Tehát nem úgy ismertettem No­
votny E l e m é r tételeit, miképpen azt Komoróczy köny­
vébon a 61. oldalon megjegyzi: „egy r ö p i r a t b a n " hanem a
XXIX. Orientalista Világkongresszus közel-keleti szakosztá­
lyának a plénuma előtt, miképpen arról majd a magamról írt
á e j e z e t b e n beszámolok.
f Komoróczy könyvének egy másik kitételében szintén ki­
figurázza Dr. Novotnyt azon az alapon, hogy „Kézai króniká­
idnak a magyar szövegeit hasonlította a sumir nyelvhez".
• Hifi. old.)
Ez Komoróczynak egy fatális tévedése, m e r t Dr. Novot­
ny Elemér Annonymus: Gesta Hungarorumból vette ki ázo­
tt.il ;i neveket, amelyeket ez a krónika úgy jelöl meg, mint a
magyar Árpád-házi uralkodó család őseit. Ezeket a neveket
is felírtam fali táblákra és b e m u t a t t a m a Sorbonne-on. Ezek
azok a nevek, amiket a magyarul nem beszélő és a Sorbonne-

99;
 on összejött szumirológusok — kapásból — szumirul olvas­
tak el.
Nem fogok sokat magyarázni, h a n e m ide csatolom Dr.
Novotny E l e m é r illetékes dolgozatát, amely angol nyelven
megjelent a „The S u m e r i a n W o n d e r " c. a B u e n o s Airesi Je­
zsuita Egyetem által kiadott könyvben (Buenos Aires 1975)

•Anonymus: „Gesta H u n g a r o r u m " című krónikájában,

amelyről fel kell t e n n ü n k , hogy valamely régebbi krónika
alapján készült, a következő ilyen n e v e k e t találjuk:
1.) UGEK — novilissimus d u x — Almos atyja.
2.) EUNEDUBELIANÍ — d u x — E M E S E atyja.
3.) EMESU — UGEK felesége: A L M O S anyja.
f Ezek mind jó szumir nevek!
E neveket vizsgáljuk meg egyenként, elemről-elemre.
AD. 1.) U G E K : szumirul: UG-EGE; UG-EK,
UG = n é p
E G E - E K E - EK (IGI-ből hátsó lekopással) = úr, uralkodó
Jelentése: a nép u r a (fejedelme)
AD. 2.) EUNEDUBELIANÍ — szumirul: ENE-DU BI-IL-
I-AN-NI
E N E — EN = úr, uralkodó
DU = gyermek
BI — I L I — BAL-I (IBBI-IL-I-ből) = ú r , király. Szósze­
rin t: az ég (Isten) fia.
Dávid Antal „BÁBEL és A S S Ű R " c. könyvében utal ar­
r a , hogy a.sumirok nemzeti istenének: EN-LIL-nek, a levegő­
ég u r á n a k — közismert neve volt, a „ B É L " = úr, király.
(V. ö. Bél — P é l helységneveinkkel, valamint az ugyan­
ebből származó Peleske, Pilis földrajzi nevekkel.)
AN = ég vagy isten; AN — NI v. AN — NA. e n n e k ge-
nitivusza.
^k A r é v teljes jelentése: Uralkodó: a z é g u r á n a k (királyá-
^ P i a k ) gyermeke.
Értelmezésünk helyességét alátámasztják az u n . szumir
királylisták, aholis több hasonló nevet t a l á l u n k :
E N : ME-EN-DU-AN-NA = U r : az ég (AN-NA) királyá­
n a k (ME-EN) gyermeke (DU).
EN: ME-EN-GAL-AN-NA = Ur: az ég királyának gyer­
meke (GAL)
EN: ME-EN-LU-AN-NA = U r : az ég k i r á l y á n a k embere
ÍLU)

100
 EN: SIB-ZI-AN-NA = U r : az ég kegyes (ZI) pásztora
(SlBl
EN: GE-DU-AN-NA = Ú r n ő : az ég urának (GE) gyerme­
ke (DUl.
Ez utóbbi már nem király, h a n e m a Holdisten főpapnője
volt, — Ur városában — (i.e. III. évezred közepén), de viszont
;i király leánya.
I.conard C. Woolley, angol régész Ur városának feltárója
megemlíti, hogy a szumiroknál szokásban volt, hogy a király
leánya lett „Holdisten főpapnője".
Ezt fogjuk látni a következőkben is.
AD. 3i EMESU, sumirul: E M E — SU = kegyes anya, de
,i siiinir szótárak (Deimel) szerint — papnő, főpapnő (EMES).
EME - anya
SAG (SUG, SIG), lekopással SA, SU. Sí = kegyes, tiszta.
Minthogy EMESE is uralkodó (dux) leánya votl, kétség­
telen, hogy a régi szumir hagyományokhoz híven, főpapnői
(is/tet töltött be.
így neve tulajdonképpen „egyházi méltóságot" fejez ki.
Anonymusnál a „ d u x " fejedelmet jelent (Almus: primus
<lnx" Hungáriáé). Mondhatjuk tehát, hogy az itt tárgyalt
<•• i magyar „fejedelmi" személyek, valamint Álmos fejedelem
n e . e is, a fentiekből kitűnően, egytől-egyig jó szumir nevek.
Ha ez így van, — m á r pedig így van, — a k k o r ez nem-
i sak egyszerű nyelvészeti bizonyítéka a szumir-magyar azo­
nosságnak, hanem tanúbizonysága egyben a magyarság szu­
mir etnikai eredetének is!
Az összehasonlító nyelvtudomány szerint a nyelvrokon­
a i n a k legfontosabb ismérve: a lexikális (szókincsbeli) és gra
malikai (nyelvtani) egyezések. Ezek a kritériumok legjobban
megfigyelhetők a mondatokban. M á r pedig nincs és nem volt
i \ ihígnak olvan élő vagy holt nyelve, amellyel a hangtörtí-
npt alapján egész magyar mondatokat lehetne — minden kii
f.mnscbb nehézség nélkül — egyeztetni.
Ilyen nyelv csak egy van — és pedig az ősi szumir nyelv.
y.t a wiimir-magyar azonosságnak — m i n d e n kétséget kizáró
— leunagyobb bizonyítéka.*

101
 Nem hisszük, hogy van a világon még egy nemzet, ame­
lyik uralkodó királyi h á z á n a k személyeire vonatkozó neve­
ket ilyen tökéletes és pontos származással tudja valamely ős-
népből levezetni, miképpen azt a magyarság teszi a szumir-
magyar nyelvazonosság segítségével.
De szeretném szembeállítani Dr. Novotny Elemér pártat­
lanságát és tudományos szemléletét Komoróczy politikai ízü
és tudománytalan írásaival.
Ezért ide iktatjuk Dr. Novotny Elemérnek a szumir-ma-
gyar nyelvazonosítási k u t a t á s o k r a vonatkozó véleményét,
• amit átveszünk „Az Isten és ezzel kapcsolatos szavaink eti­
mológiája" c. munkájából.
»Ezzel a rövid t a n u l m á n y u n k k a l az volt a célunk, hogy
néhány ősi szavunk szumir egyeztetését bemutassuk, s így
eloszlassuk tudományos köreinknek azt a téves hiedelmét,
hogy a szumir-magyar azonosság tétele az „őstörténeti cso­
dabogarak" közé tartozik, s -— e n n e k kijelentése u t á n — a
,.szumir-kérdést" végleg lezártnak kell tekinteni.
Az a körülmény, hogy egyesek a Zsirai Miklós által em­
lített régi nyelvekkel: etruszk, baszk, egyiptomi, zsidó, stb.
— kísérelték meg, — és itt hangsúlyoznom kell, — nem egé­
szen alaptalanul, — egyeztetni nyelvünket, csak azt bizonyít­
ja, hogy a magyar nyelv egyike a világ legősibb nyelvének.
Tudvalevő, hogy a szumir k u l t ú r a és nyelv, vízbe dobott
sóként terjedt el a korabeli népek tengerében. De tovább
menve ebből a kultúrából részesültek még a fiatal indoger­
mán népek is.
Ezt C. A n t r a n , francia asszirológus, — aki igen sokat fá­
radozott azon, hogy a szumir rokonság „dicsőségét" az indo­
európai népek számára megszerezze, — így ismeri el: „az in-
• dó-európai kultúra alapja nagymértékben, a szumir k u l t ú r a ! "
Ilyen irányú k u t a t á s o k a t folytattak az angol, német, orosz és
amerikai tudósok is, eleget téve n é p ü k i r á n t i kötelességüknek.
Ám a magyar tudományos körök a szumir-magyar kap­
csolatok beható vizsgálatát, — b á r e r r e minden alap megvolt,
— érthetetlen okból mellőzték. P a p p László, kitűnő magyar
nyelvészünk, „A sumir-magyar k é r d é s " című (1970) dolgoza­
tában kénytelen elismerni, hogy a „magyar t u d o m á n y a fel­
szabadulás óta különösen, de — az egy Varga Zsigmond ki­
vételével, — m á r az első világháború óta — elhanyagolta a
sumir kérdést". És ez így van, m a n a p s á g is! Jóllehet a magyar
tudcmánv oly kitűnő képzettségű és kimagasló tudású „nyel-
vészgárdávaí" rendelkezik, hogy ha ez a kérdés megoldására

102
I
„malinak" meggyőződésünk, hogy rövidesen igen jelentős és
gazdag eredményeket tudna felmutatni.
Természetesen, m i n t a tudományos kérdéseket általá-

I
ban, ugy a szumir kérdést sem szabad megközelíteni „előíté-
U-Ucl". Nem lehet ily fontos, nagyhorderejű — s az egész tu­
dományos világot „par excellence" érdeklő — tudományos
k: rcli'.st egy kézlegyintéssel vagy csak egy tekintélyre alapo­

I
zni!: ..badarság" szóval elintézni.«

Azt hiszem a fentiek éppen elegendő érvet szolgáltatnak

i n a . hogy Novotny Elemérnek ebben a fejezetben való sze-

I
• t'peltetését igazoljuk, mert az ő tudományos munkája any-
nyir.'i igazságos, annyira pártatlan és a n n y i r a nem sért sem­
mifele más nemzeti öntudatot, vagy nemzeti politikát, vagy
enlek^/ovelségi irányzatot, hogy minden tisztaságával meg-

I . uii mii a nagyrabecsülést és a támogatást.

1 Meg kell még említenünk azokat a kitűnő szakembere­

ket is. akikről Komoróczy megemlékezik a könyvében, kisebb-
tmgvobb gúnnyal és kisebb-nagyobb leértékeléssel. Mondhat­

I
nunk inkább nagyobb leértékeléssel, mint kisebbel. Ezek ko-
/nlt elsőnek

Dr. FEHÉR M. JENŐ

I •ie\e s/iíiepel, akit a sorok írója személyesen ismer és dokto­

rátusait, hatalmas tudását és képességét éppen elegendőnek
tartja ahhoz, hogy saját maga adjon megfelelő választ a Ko-
Hiunic/.y féle illetlenkedésekre. Ezen soraimban tehát nem
!> jjl.ilkozunk egyáltalában FEHÉR M. J E N Ő védelmével, mert
f'iiv/cn ő azt sokkal jobban meg fogja írni, m i n t ahogy azt mi
le lU'fivk,

MaM.nlóképpen vélekedünk CSÖKE SÁNDOR írásaival

•. .'.-e i Kiunoióczy féle kritikáról, — mert ismerve

CSÖKE SÁNDOR

i*e v«-s/cli tudását — lévén ő szakképzett nyelvész —, úgy

•v i ik luiuv szintén maid megválaszolja kellőképpen Komo-
I

I
.•; n.i'i a vele kapcso'atos vileményét.

103
 Meg kell emlékeznünk azonban egy Magyarországon mű­
ködő kitűnő szumirológusról, akinek neve

Dr. ZAKAR ANDRÁS

Dr. Zakarnak minden lehetősége megvan, hogy szemé­

lyesen, szóban, írásban vagy talán hírlapilag is feleletet ad­
jon Komoróczynak a vele kapcsolatos állásfoglalására és tisz­
tába tegye azokat a szóhasonlításokat, amiket ö elvégzett.
Minden esetre innen — külföldről — azt kell megállapítani,
hogy Dr. ZAKAR ANDRÁSNAK az a kitűnő t a n u l m á n y a ,
amit a CURRENT ANTROPOLOGY c. észak-amerikai szak­
lapba írt, oly óriási port vert fel és annyi szakember válaszolt
rá, hogy sem azelőtt, sem azután ilyen nyelvészeti problémá­
ra adott válaszok nem haladták meg ezt a számot.
Azt is meg kell állapítanunk, hogy a válaszok legnagyobb
része csupán azt kifogásolta, hogy Zakar András nem csatolt
elegendő lexikális anyagot az ő bizonyítékainak 'az alátá­
masztására.
Az természetes, hogy a Speiser elméletet követő semito-
lógusok éppen úgy lelőtték Zakárt, m i n t ahogy Komoroczy
is teszi. Ez azonban a lényegen nem változtat, mert a politi­
kailag irányított „tudományos" kifejezések nem fedik a va­
lóságos tudomány tartalmát.
Amennyiben Dr. Zakar András nem fog válaszolni a
Komoroczy könyvében írottakra, ezt annak kell vennünk,
hogy egyszerűen szakmailag nincs meg a módja e r r e .

—•-•-n—

104
4 i

Ahogy forgatom Komoróczynak a könyvét, látom, hogy

még mennyi válaszolandó ferdítés van itt, a m i t feltétlen tár­
gyalni akarok, azért a következőképpen — szinte novella sze­
rűen — fogok foglalkozni az egyes szófejtésekkel, szó hason­
lításokkal és kezdjük azon, amit Komoróczy szintén nem kí­
mélt és nézzük meg milyen a szumir-magyar azonosításokban

A MAGYAR I S T E N

„Isten" szavunkat azért kell tárgyalni, m e r t K. könyvé­

nek 98. oldalán ezzel részletesen foglalkozik.
Indokolásul a következőt hozza fel:
P ,,A sumer-magyarológusok nem t u d n a k különbséget ten­
ni a sumer és az akkád szavak között. Ha a szófejtés szeszé­
lye úgy hozza, sumernak mondják az akkád szavakat is. Su­
mer etimológia címen nem egy magyar szót valójában az ak­
kádból származtattak. Jó példa e r r e az isten." (Isten kis „i"-
vel.i
Komoróczy ügyesen elhallgatja azt, hogy a m a g y a r nyelv
hemzseg az akkád szavaktól. Tehát, ha az általa „sumer-ma-
gyarológus"-oknak nevezettek, akik szavakat hasonlítanak, az
akkádból vagy a szumirból veszik a szavakat, — szerény vé­
leményünk szerint — egyáltalában nem követnek el semmi
hibát, m e r t hiszen a magyar nyelvben előforduló a k k á d vagy
szumir szavak visszahasonlításának a tényében az csak egy
részlet kérdés, hogy a kérdéses szó a Babilonban átalakult és
akkádnak nevezett szumir nyelvhez, vagy pedig az a k k á d nél­
küli és változatlan szumir nyelvhez tartozik. A m a g y a r nyelv­
ijén található szó és a szumirnak, vagy a k k á d n a k nevezett
szó közölt így is majdnem 4 ezer esztendő áll fenn. A hason­
lítás tehát mindenképpen jogos. Ugyanis az a k k á d szókincs a
magyar nyelvben azt bizonyítja, hogy a m a i m a g y a r o k SBR
jisei részesei voltak a sémita H a m m u r á b i idejének és uralmá-
• ak, amikor a sémita akkád nyelvet a szumir (SBR) őslako­
sokra rákényszerítette.
Az „ I s t e n " szavunkra vonatkozólag Komoróczy könyvé­
nek 98. oldalán azt mondja, hogy ez a szó nem szumir, hanem
akkád szó, mégpedig számnév: „Egy".
Ebben Komoróczynak igaza is van, de elfelejtette meg­
mondani, hogy ezt az akkádok a szumir „ I á T I N " (L. N r . 1.)
vagy „ E s T E N " (L. 480. sz.) ékjelekből és szavakból vették
át. Tehát az ,,ISTEN"-né változtatott akkád szónak eredeti
formája ez a két szumir szó, amit említettünk.

105
 így jogosan állítjuk azt, hogy a m a g y a r b a n használatos
„ I s t e n " szavunkat mi is ebből a k é t szumir szóból v e t t ü k át,
függetlenül attól, hogy az akkádok is ugyanezt az átvételt
megcsinálták.
De helyesbítek. Mi nem v e t t ü k át a szumirból, h a n e m
ösi MAH-GAR nyelvünk törvényszerű fejlődése folyamán az
ösi nyelvünk „ I S T I N " vagy „ E s T E N " szava ma ",ISTEN"-
nek hangzik.
Ez a nyelvfejlődés természetes folyamata. Nem lehet eb­
be a fejlődésbe egész egyszerűen beleilleszteni — tagadássze-
rüen — azt, hogy ez a szó az a k k á d b a n is megvan. Ha meg­
van, megvan. De tőlünk m e n t oda.
Az a tény, hogy az akkádok ezt az „ 1 " szám meghatáro­
zására használják, a mi felfogásunkon szintén nem változtat,
mert mi nem a r r a használjuk.
Ez is egyik példája annak, hogy a sémita akkádok min­
dent leértékeltek, ami a szumir nyelvben magasztos és isteni
volt. Csakúgy m i n t a „SUBIR-SÚBAR-SUBUR" (SBR) nép
nevünket is — miképpen m á r előadtuk — leértékelték és a
,.szolga" megjelölésére használták. Ugyanígy használja az ak­
kád nyelv a N A P isteni erejének megszemélyesítő nevére —
,.UTU-ra — használt ősi szumir ékjeiét, pl. a H a m m u r a b i kó­
dexben, egyszerű gramatikai partikulának.
Tehát mindenképpen jó lesz, ha megnézzük azt, hogy a
szumir-magyar I s t e n r e vonatkozó ékjeleknek milyen jelen­
tései vannak.
Lábat és Deimel 1. sz. ékjeié — egy vízszintesen írt ék
— szumir kiejtései a következők:
Ab, AS (az), DI-LI, DIS_>, I s T E N . Ezek a szumir hangér­
tékek az akkádban mind csak „ I s t e n " jelentéssel szerepelnek,
ami akkádul, m i n t említettem, az „ e g y " számot jelenti.
Szumirul azonban nem az, h a n e m az „Egy"-el kapcsola­
tos fogalmak v a n n a k ezekbe a különféle jelentésekbe beleso­
rolva, m e r t hisz a szumirok nem voltak olyan együgyűek,
hogy 4 vagy 5 féle szót használtak a számsor „egy" számér­
tékének a kifejezésére.
így tehát az AS, AS, ( a z ) . . . mindenkor az „Egyetlen"
kifejezője volt. (Az egyetlen Istené).
DILI (vagy DELI) a l a t t a teljes é r t é k ű e m b e r t értették,
aki a kiválóságok és tökéletesség „egységét" vitte magával.
Ez a DILI szó m i n t tökéletesség, m i n t teljesség teljesen
azonos azzal a szóval, amit a m a g y a r b a n DELI-nek mondjuk.

106
 D I S j . . .nak tökéletesen megfelel a magyar DICS, DI­
CSŐSÉG, mint egység, mint teljesség.

írja azonban a szumir bölcs és logikus ékírás függőlege­

sen írt ékjellel is ugyanezt a fogalmat, ami megtalálható Lá­
bat és Deimel 480-as sz. jelében. Ez a függőlegesen írt ck szu-
mirul valóban jelenti az l-es számot és szumírul úgy ejtik,
hogy GE, amiből valószínűleg a m a g y a r „ e g y " ered.

u
Ugyanúgy használja ezt a jelet is a szumir nyelv ,.Eá-
T E N " értelemben az „Egyetlenre", akire az előbbiekben em­
iitett vízszintes ékjeinek jelentéseiből az „IfiTIN" és az „AZ"
vonatkozik (valószínűnek tartjuk, hogy annak a teóriának az
értelmében, mely szerint, a szumir k u l t ú r a úgy oldódott fel
u népek tengerében, m i n t a vízbeejtett só, úgy véljük, hogy
ez az ősi szumir AS (ÁSZ) szavunk ment át a köztudatba és
a vulgáris használatba, m i n t a k á r t y á k n á l a legteljesebb
. e g y e t l e n " e r ő . .. az ÁSZ).
(De a juh-ász, vad-ász, hal-ász, stb. szóképzéseink erede­
te szintén ez az „egységre", „teljességre" s így a „tudás-
hatalmára" vonatkozó ősi „ász" szavunk.)

A magyar „Isten" szó m á r legalább 6.000 éve az .EGYET­

LEN', .MINDENHATÓT' jelenti és Komoróczy nem fog ta-
'álni egy szumir szöveget sem, ahol „ I s t e n n e k " lehet olvasni
az aritmetikai számsor 1-ső s z á m á t az „EGY"-et, mert azt a
szumir mindenütt „ G E " vagy „GYE"-nek mondja.
De hogy meggyőzzem őt erről az itt elmondottakról, ta­
lán ide iktatom a szumir teremtéstörténetnek a szövegét,
amelyből megtudhatja Komoróczy és az olvasó is, hogy mi-
est da mélységes tartalma van ennek a mi „ I S T E N " szavunk­
énak, amiben az ősi nyelvünk vallásos kegyelettel ápolja azt,
amit az alábbiakban mi így m o n d u n k el, m i n t ősnépünknek a
legelső imádságát, a szumir Genesis kezdő soraiban:
1.) Kezdetben volt a mindenható tudás — a MAG.
2i ISTEN volt ez — a MAG-ÚR.
.'{) A mindentudás, bölcsesség és a TI-TOK volt MAG-
ÚR.
4i TI-TOK volt a sötétség, a vizek mélységével.

107
 5.) Némaság volt a TI-TOK, csend és nyugalom pedig
a TEN.
6.) A TI-TOK-ban, a TEN felett létezett az IZ - ABBA(n).
7.) ISTEN szelleme volt az IZ és
8.) így lett a kezdet IZ-TEN.
9.) A TI-TOK-ban, ABBA, IZ-zel született az Istenfiú.
10.) ÉN-LIL(ek) névvel lett ő a Fény, a Világ Világossá­
ga, a m i n d e n t u d á s és tisztaság Fénye.
11.) ö lett az első Isten-Élet — az IZ-TIN.
12.) Benne született az ÖRÖK ÉLET — ABBA.
Talán az „egyetlen" ISTEN n e v e megérthető a magyar
nyelv csodálatos és ősi lelkiségét ma is hordozó nyelvünk tö­
kéletességéből, amikor „egyetlen szóval" kifejezi azt a hosz-
szú mondatot, amivel a Torah és a keresztények Bibliájának
Genezise kezdődik, mert az abból ideírt, alábbi szöveget:
„és setétség vala a mélység színén, és az Isten lelke le­
beg vala a vizek f e l e t t " . . .
mi az ősi Mah-Gar nyelvünkön — m á r jó 6000 éve így mond­
juk: IZ-TEN.
Az örök élet neve n á l u n k IZ-TIN
Az egyetlen, mindenható édesatya,
teremtőnket pedig így nevezzük: ISTEN, vagy ESTEN.
Hogy a sémita akkádok mit csináltak ezzel a névvel —
az minket nem befolyásolhat.
A „Magyar Isten" — az ilyen, m i n t ahogy leírtuk.
Aki magyarul beszél ugyan, de ezt a szót másképpen ér­
ti, bizony nem magyar az.
* * *

Amint említettem, Komoróczynak — ha érdekelné őt va­

lóban a szumir kutatás — m á r régen kapcsolatot kellett vol­
na felvennie Dr. Novotny Elemérrel, akinek kutatásai a szu-
mir-magyar azonosságok kincsesházát képezik.
Ragyogó példaként ideiktatjuk Dr. Novotny kutatási
eredményeinek azon kivonatát, melyet az „ISTEN és ezzel
kapcsolatos szavaink szumir etimológiája" c. dolgozatából
vettünk át:

108
 • Vannak a magyar nyelvben — különösen nyelvemlé­
keinkben — olyan szavak, melyeket a m a g y a r nyelvtudo­
mány művelői sem az uráli (finn-ugor), sem az altáji (türk)
nyelvek, de más nyelvek a l a p j á n sem t u d n a k megfejteni s
e/ert .ismeretlen e r e d e t ü " - k é n t könyvelik el.
Kz a szó több régi nyelvemlékünkben: a Halotti Beszéd-
ben 11200 körül), Königsbergi Töredékben (1350 körül) ,stb.
- lübb ízben is előfordul és pedig ilyen formában: isten, ys-
ii-n (u.stenl, Ur ysten, estyn ur (1528 Székelyudvarhelyi kó­
dex'i
Miután ez a szó semmiféle nyelvből nem eredeztethető,
forduljunk nyelvünk ősi forrása: a SUMIR nyelv felé és kí­
séreljük meg annak segítségével e szavunkat is életre kelteni
4fc megszólaltam, -— a történelmi igazság érdekében.
Ismerni kell azonban az előzményeket. A SUMIR hitvi­
lágban a földi emberek élete és halála felett a „sorsmegha-
t.irozó" — (NAM-TAR) istenek döntöttek, akik a halandók
úgynevezett „sorstábláját" n y a k u k b a n hordozták. Ilyen
..sorsmeghatározó " isten volt: a nippuri EN-LIL (ELLIL), a
sumirok ősi nemzeti istene, továbbá a s u m i r termékenység
istennő és istenanya: IN-INNA (az ég úrnője) röviden: NA­
NA; a későbbi IS-TÁR; majd Ur város helyi főistene: NA-
AN-NA-AR, vagy „ Z U - E N " : a holdisten; — végül a Larszá-
ban és Szipparban tisztelt: UD (UTU) vagy BABBAR, a „nap­
isten". (Lásd: Dávid Antal Bábel és Assur című művét, Bu­
dapest, 1926.)
Itt ki kell térnünk a r r a is, hogy az írástudó s u m i r papok
és írnokok, istennevek előtt az ékírásban „szómeghatározó-
k e n t " ideterminativum) a „ D I N - G I R " szót használták. E-szó
jelentése tulajdonképpen: „ t e r e m t ő " (szószerint: életet nem­
ző, szülő) Egyes sumirologusok szerint (Gosztonyi) ez azonos
;i ..tenger" szavunkkal: EN-GUR (TEN-GUR-ból) = óceán,
végtelen. Ez lehetséges is, m e r t a sumirok kezdetben minden
eleiét az „ősvízből" (óceán, tenger) s z á r m a z t a t t a k és mint
Jfcn: szel imádok, legelőször is a tengert istenítettek meg.
rWJN GAR szavunkban TEN = nyugalom, G A R = tömeg, ára­
dat; TKNGAR = mozgás. Ez a beszúrás tőlem ered. — B.J.F.)
Természetesen a keresztény hitre tért magyarság a „pogány"
..DINGIR" szót, a keresztény „ I s t e n " megjelölésére — hiva­
talosan — nem használhatta, b á r e szó nyomai földrajzi ne­
veinkben fennmaradtak. Csak egy-két példát említünk: „Ten-
sjitrdi" Arpúdkori község (Ten-gur-di = Teremtő gyermeke)
Terebes község (Ti-ir-ibi-es = Teremtő fiai).

109
 Ismeretes, hogy a sumir nép, I s t e n (vagy ég) gyermekei­
nek tartotta és nevezte magát.
Nyelvemlékeinkben a keresztény hitre t é r t magyarság
istenének teljes magyar neve:
UR-YSTEN (1350) illetve ö
UR-ESTYN (1528).
Ennek sumir megfelelője:
UR-US-TIN.
Ez elemről-elemre:
UR (vagy UD) = őriző, őr;
US (ES, IS) = elmúlás, halál;
TIN-TEN (röv. TI vagy TE) = élet.
Az UR vagy UD ÍUTUL) címet a s u m i r uralkodók hasz­
nálták. (Lásd a királvlistákban: UR-NIN-GAL, UR-BAR-
BAR, URUK-I, UR-NÁMMU, — v. EN-GUR, — URI, UR-
NINURTA, ISINI, — továbbá U T U L — UD — KALAM-MA
szintén uiuki király nevét). A s u m i r felfogás szerint az ural­
kodó mint az isteni rend őre, pásztora volt a népének és kö­
telessége volt, hogy alattvalói jólétéről és boldogságáról gon­
doskodjon, lávén az istenség földi helytartója.
Tudjuk, hogy az Árpádok k o r á b a n az ,,UR" (görög for­
rások szerint URUM) cím kezdetben csak az uralkodó ház
tagjait illette meg, de — idők folyamán — aztán e cím álta­
lánosabbá vált.
Nyelvemlékeinkben, így a Halotti Beszédben, de más he­
lyütt is csupán az „ I S T E N " szó szerepel. Ez felfogható úgy is,
mint elvonás az UB-ISTEN szóból. Minthogy azonban —
mint elől is mondottuk — a TIN-TEN szó igen gyakran sze­
repel megrövidítve, mint TI-TE, a s u m i r ,,in-en" szó pedig:
urat (uralkodót) jelent, — ennek megfelelő tagolássá! — az
UŐ-TI-IN vagy Is-TE-EN szó m a g á b a n is a „halál (ési élet
u r á t " jelentette.
A „halál és élet u r á n a k " (őrének) Istenfogalmát más ki­
fejezési formában is megtaláljuk régi nyelvemlékeinkben. „A
sumir-magyar azonosság tárgyi bizonyítékai" (Budapest,
1969.) című korábbi t a n u l m á n y o m b a n r á m u t a t t a m arra, hogy
az 1055. évből származó T i h a n y i A p á t s á g Alapítólevelének
„magyar szórványai" közelebb á l l n a k az ősi sumir nyelvhez,
mint a mai nyelvünkhöz. E szórványok megnyugtatóan és
meggyőzően csakis a sumir nyelv alapján fejthetők meg.

110
 K becses nyelvemlékünkben kétízben is előfordul a:
. MUI.UOODI" helynév, mely e g y é b k é n t egy nagyobb birtok
U'sU'l jelölt a Balaton partján.
Kfiiick a helynévnek s u m i r prototípusa:
f IU LU-U-UD-I (HUL-LU-HU-UD-E-ből)
Jelentése mai n y e l v ü n k ö n : Halál őre.
Klemröl-elemre:
GÜL GAL; H U L — H A L = pusztulás, elmúlás, megsem-
ir.iMlles;
I.A vagy LU (LAL- v. LUL-ból) = teljes, teljesnek lenni.
IIUI.-LAL vagy HUL-LU = teljes pusztulás, azaz, halál.
V (i. .,halál" és „hulla" szavainkkal.
HU (GU- vagy GA-ból) = genitivusz.
UI) (v. AD) = őriző (de atya is!)
I vagy E = birtokos névmás egyes szám 3. személye, tel­
jesen: IN vagy E-NE.
Minthogy a sumir „ U " ékjeinek „ O " hangértéke is van,
olvasata szerintem, „ H O L L Ó D I " (sok ilyen családnév van!)
A kutatók „Hollád" községnévvel azonosítják. (Ez szintén le­
hetséges.)
Olvasatunk különben hasonlít a „ H O L L Ó " szavunkhoz.
K/ Mimiiül: HUL-HU — hasonulással: HULLU — HOLLÓ.
IIIJL elpusztít
III! madár.
.Iilenléso tehát pusztító m a d á r .
Ami ;i „halál" szavunkat illeti, ez a Halotti Beszédben is
előfordul a következő szöveggel:
} IIALALNEK HALÁLAAL HOLZ.
Kniiek sumir prototípusa:
IIAL-LAL-NEKE HAL4LAL-A-HA HUL-ZU.
A/ egyezés feltűnő! A s u m i r szöveg szószerint: teljes
pusztulásnak, teljes pusztulásával pusztulsz el. A szövegben
ismeretlen szavak, illetve szóelemek: NE-KE vagy NA-KA =
i' neki, neki.
Kz sumir dativusz (de genitivusz is) ebből származik a
. nak-nek" ragunk.

111
 HA (GA — GI illetve KA — Kl-böl) a val-vel.
ZU = te (személynévmás egyesszám 2. személye).
Már az eddig t á r g y a l t anyagból is megállapítható a su­
mir kifejezési formák gazdagsága, de ez a továbbiakból még
fokozatosabb m é r t é k b e n fog kitűnni.
Az előbb egyeztetett „ H U L U O O D I " helynévnek az „equi-
valense" a Várad-i R e g e s t r u m b a n (1208—1235) személynév­
ként szereplő:
„NUM W O L O H O D " .
Sumirul: NU-UM WULU (MULU) HU-UD.
Jelentése: Nem létezésnek (azaz a halálnak őre.
Elemzése: NU-UM vagy NA-AM = nem (tagadószó).
MULU vagy W U L U = létezés, vagy másként:
MALU vagy WALU = létezés, létező, való.
Itt is hangsúlyozni kell, hogy az ékírásban m — w. A
többi szó már ismeretes..
E n n e k a kifejezésnek értelmileg pontosan az ellentétje,
de szerkezeti felépítés tekintetében vele azonos, — a Benedek
veszprémi ispán végrendeletében (1171) előforduló személy­
név:
VOLOOD.
Sumirul: WULU (MULU) — HU-UD.
Jelentése: A létezés (vagyis az élet) őre.
E személynevek eredetileg ősi sumir istennevek voltak.
T u d j u k azonban, hogy a sumirok személynévként rendsze­
r i n t a n n a k az istenüknek a nevét v e t t é k fel, illetve használ­
ták, akinek segítségében leginkább bíztak. Ezek t e h á t volta­
képpen ovó és védőnevek voltak.
A fent tárgyalt szavakban főként az „ a " és „ u " (ennek
olvasata „o") hangzók váltakozását figyelhettük meg Ezért
u t a l n u n k kell arra, hogy F. Delitzsch (német) asszirológus,
kit egyébként a „sumerológia a t y j á n a k " tartanak, nem az
„ a " hangzót, h a n e m a z „ u " - t tartja a z eredeti s u m i r alap­
hangzónak. Ehhez képest a NA-AM = n e m (tagadószót erede­
tileg „NU-UM" volt s nyelvemlékeinkben pontosan így is for­
d u l elő!
MAH-AN — MUH-UN; MU-UN = menny (magas ég) a
Halotti beszédben: M U N (az „ u " ékjeinek v a n „ ü " é s „ ő "
hangértéke is!) GAL-MAH-DI — GUL-MUH-DT = nagy, Ma-

112
 K-'it/liis i isten) gyermeke, a Tihanyi Alapítólevélben „HOL-
MiiDI"', ami a sumir HUL-MUH-DI-nak felel meg.
K/ek a lényegtelennek látszó nyelvjelenségek valójában
íjji'M komoly bizonyítékai a sumir-magyar azonosság tényé­
nek.
A Tihanyi Alapítólevél „ m a g y a r szórványai" között m é g
.;;\ istenre való utalás állapítható m e g :
ASAUUAGI".
Sumirul: ASA-U-WAGE.
Jelentése: Egyedül való (egyedül ő létező).
Elemzése: ASA — USU (emesal forma: ESE) = egyedül,
<!•• első is.
U ö (U-NU-ból, E N E helyett, rövidítés);
VVA-GE (MA-GE), vagy WU-GI (MU-GI) = levő, létező.
A nyelvtanokból a „ m a " vagy „ m u " alak ismeretes, de
Ki (ilil) a ,,wa" vagy „ w u " olvasat jött, — a m i n t látjuk —,
« loterbe. Jelentése:'levő létező. A „ G E " (GI), a sumir: „GE-
K,\" segédigéből = (lenni) hátsó lekopással j ö t t létre.
A kifejezésekben gazdag s u m i r nyelv mondanivalóját
többféleképpen tudta kifejezni. E r r e általában a nyelvészek
a/i mondják, hogy a sumir nyelv a k u l t ú r á l t beszédhez szük-
MIII'S finomabb jelentésbeli árnyalatokat is tudta érzékeltetni.
A fent tárgyalt isten-fogalom n é h á n y más kifejezési for­
ma jár fogjuk ezúttal bemutatni. Nevezetesen: ,,BAD-TI-BIR-
KA ", — a királylisták szerint — özönvíz előtti s u m i r város.
Nevét kétségtelenül valamelyik „sorsmeghatározó" Istentől
iIN-ANNA) vette. A városnév elemről-elemre:
HAD HAT = leromlás, halál;
TI (TIN-ből) = élet;
HÍR iHAR alakpárja) = döntő, bíró.
Jelentése tehát: Halál és élet bírája (eldöntője). (V. ö. a
in ii . . R I R ö " szóval, többese: Birá-k).
• Ide tartozik a sumir vízözön hősének neve is, akit tudva-
N-vueii az istenek maguk közé emeltek, tehát istenné t e t t é k :
XI-US-UD-RA = Élet (és halál) őre. (Van m á s é r t e l m e ­
zése is, de szerintem ez a helyes.)
'/.\ iZIG-ből) = élet;
l/S ilftí-IS) = halál;
III) őr;
HA dativusz.

113
 Ezzel teljesen azonos értelmű az ugyancsak s u m i r ere­
detű, de m á r akkád hangszerelésü":
UT-NA-AB-IS-TIM = őrizője a halál (és) életnek, azaz
élet és halál őre.
UD-UT = őr, őriző;
NA-AB = neki, ő; IS (Uő-ból) = halál, elmúlás;
TIM (DIM-ből) élet.
Érdekes és elgondolkoztató, hogy az ősi BAD-TI-BIR-RA
és ZIUSUDRA nevek a maival teljesen egyező szórendet mu­
tatnak.
Ezzel szemben a későbbi és fejlesztett „ U T N A A B I S T I M "
szórendje a maihoz képest m á r fordított.
Ezúttal a m a i nyelvünkből vett 2 példán keresztül szem­
léltetjük, hogy ez a kétféle szórend, — amint ez a sumir pro­
totípus elemzéséből kitűnik, — ma is megvan nyelvünkben.
N é p ü n k ajkáról a csodálkozás kifejezéseként g y a k r a n
halljuk ezt a felkiáltást:
„Atya Ú r i s t e n ! "
Ennek a sumir prototípusa: AT-HA (AD-DA-ból) — UR-
US-TEN.
Ha ezt a szöveget, —- a m a i szórendünkhöz alkalmazkod­
va —, helyesen akarjuk értelmezni, úgy a szórendet teljesen
meg kell változtatni és pedig a következőképpen:
Élet (TIN v. TjEN) — halál (US v. IS) őriző (UR) atyja
(AT-HA).
Ez t e h á t fordított szórend!
Régi sírfeliratokon gyakran olvassuk ezt a szöveget: ,,Is­
ten nyugosztalja!"
Ez sumirul: „IS-TE-EN NUG-US-TAL-HA".
Elemzés: IS-TE-EN = h a l á l (és) élet ura.
NuG (NU-GA-ból rövidítés) = pihenés csinálás, vagyis
„nyugalom",
US( SU-ból, metatézissel) = neki,
TAL vagy T I L = teljessé tenni;
HA (HE) — JA (JE), optativusz és felszólító mód = le­
gyen.
A sumir szöveg szószerint: Halál (és) élet ura (Isten) pi­
henés csinálását neki (nyugalmát) teljessé tegye!
Ez a szórend m á r a mai szórendünkkel teljesen egyező'

114
 A már idézett t a n u l m á n y o m b a n ezt a szórendbeli egye­
netlenséget azzal magyaráztam, hogy a sumir kezdetben mo-
noszillabíkus (szótag-) nyelv volt, s egy szótagnyelvben a szó­
rend nem bír különösebb fontossággal.
Igen figyelemre méltó B. H r o z n y (cseh) professzornak,
— a hettita írás megfejtőjének — az a megállapítása, hogy
az ősi s u m i r nyelv kettős rétegezésű volt.
Nagy Géza, m a g y a r történész viszont ezt az egyetlensé-
get ugyanazon nyelvű, de egymástól távolélő népcsoportok
külön nyelvfejlődésével, majd újra találkozásával (i. e. 3.500)
hozza összefüggésbe.
Mindezek persze csak magyarázatok és n e m változtatnak
azon a tényen, hogy a s u m i r nyelv — de facto — kétféle szó­
rendet használt.
Végül még ide kívánkozik az „ e s z t e n d ő " szavunk erede­
tének vizsgálata.
A sumirok éber és áhítatos figyelői voltak a természet­
nek. Szóalkotásuk, — melynek valóságos „művészei" voltak
—. javarészt ezen alapszik.
Észrevették, hogy a zöld növényzet bizonyos idő múltán
megsárgul, elpusztul. Ez a sumirok így fejezték k i :
SAR GUL — SAR-GAL.
Elemről-elemre: SAR = zöld növényzet,
G U L vagy GAL = elpusztul.
Jelentése: A zöld növényzet pusztulása.
Ez tehát a „sárgul" — „ s á r g a " szavunk eredete.
Tudták tehát, hogy a vegetáció elhal, elmúlik. Ezt más-
szóval így fejezték ki: US vagy ES. Ez egyébként az „ősz"
(; vszak) szavunk eredete. Azt is tudták, hogy a természet új
életre kel, újjá éled. Ez a TIN — T E N szóval jelölték. A ter­
mészet elhalásának és újjászületésének folyamata azonban
liosszabb időt vesz igénybe. Ezt az időszakot: UDU (lekopás-
sal: DU vagy UMU — Ü W U (MU — WU) szóval fejezték ki.
Az itt felsorolt szavakat összetéve megkapjuk az:
US-TEN-UDU, illetve
ES-TEN-DU összetett szót.
Ennek jelentése: az elmúlás (természet halála) és az élet
(természet újjáéledésének) időszaka.
Ez tehát az „esztendő" szavunk eredete.

115
 A mai nyelvünkben az „esztendő" mellett az „ é v " szót
is használjuk és ez az általánosabb.
Ennek a sumir megfelelője: az UMU — UWU. első leko-
pással: MU (WU).
Jelentése: időszak, év.
Ennek „ e m e s a l " dialektusbeli változata: EWE (EME),
ami megfelel a mai: éve, év szavunknak."*
* * *

Dr. Novotny nagyszerű elemezése tulajdonképpen az ősi

nyelvben fellelhető azon lelkiséget m u t a t j a be, mely az IS­
TEN szavunk fennsegessegenek dicséretét tartalmazza min­
den vonatkozásában.
Hálás köszönetet mondunk Dr. Novotnynak, az alapos
tudással és valóban tudóshoz illő formával és tartalommal
rendelkezésre adott bizonyításaiért.

D—•-•

116
 VI.

A FÉLREVEZETÉSEK SOROZATA

Ebben a fejezetben összesítem Komoróczy tendenciózus

félremagyarázásait és azt a h a m i s kiértékeléseit, amellyel az
olvasók szumirológiában való j á r a t l a n s á g á t kihasználva, a
M;ih-gar-magyarnak ősiségét és nyelvünk igazi, szumir ere-
} delét megtagadja.
így e l ő s z ö r Komoróczynak azzal a szófejtésével fog­
lalkozom, a m i t az én egyik m u n k á m b ó l vesz át („A szumir-
magyar azonosság bizonyító adatai"), ami egy kis — laiku­
soknak szóló — felvilágosító irat. Ezt azzal a céllal írtam,
hogy azoknak is, akik eddig semmiféle szumir ismeretekkel
nem rendelkeznek, tudomására hozzam a m a g y a r nyelvnek
ősi és szumirral azonos mibenlétét.
Később szükségességét l á t t a m a n n a k is, hogy kiegészít­
sem ezeket a felvilágosításokat és az eddigi tudományos ered­
ményeket összefoglaltam több — könnyen sokszorosítható —
fénymásolatban és ezt szétküldtem a világ minden részén ér­
deklődő ismerőseimnek.
De nagyon érdekes dolgot látok Komoróczy könyvének
a 40. oldalán. I t t ő foglalkozik ezzel az én felvilágosító igye­
kezetemmel és azt írja, hogy ezeket „Bizományosánál Ma­
gyarországon is m e g lehetett vásárolni oldalanként 6 fo­
rintért".
Mikor Komoróczy könyvét elolvastam és ehhez a sza­
kaszhoz értem, akkor végig néztem a régi levelezéseimet és
megállapítottam azt, hogy én ebből az információs anyagból
j^fcgyarországra egyetlen egy p é l d á n y t senkinek nem kiild-
OTM, mert akikkel Magyarországon Összeköttetésben álltam,
azok sokkal magasabb fokán voltak a szumirológiai ismere­
teknek, mint a m i t az én írásaim tartalmaztak, (melyeket —
ismétlem — kizárólag tájékozatlan laikusoknak csináltam.)
Megtaláltam azonban Komoróczynak hozzám írt levelét,
amelyből ő — igen nagy barótságossággal „ m a g y a r testvéri"
módon, szinte kollegiális hangon, a r r a kért, hogy küldjek ne­
ki szumir anyagot, m e r t nem tud hozzájutni az emigrációban
lévő kutatási eredményekhez. E k k o r í r t a m neki egy levelet

117
és elküldtem ezeket a kiadványokat is azzal, hogy ez a telje­
sen laikusok részére szolgál i t t az emigrációban, a m i t Ame­
rikába, Canadába, Ausztráliába k ü l d t e m szét az ismerőseim­
nek és megírtam azt is neki, hogy ő az egyetlen Magyaror­
szágon, a k i ezt kézhez kapja.
Tehát ha Komoróczy azt írja, (40. old.) hogy „Magyar­
országi bizományosomnál lehetett ezt k a p n i " és ő volt az
egyetlen, aki ezt kézhez kapta, a k k o r nyilvánvalóan ő az. aki
— az én bizományosomként — ebből jó pénzt csinált magá­
nak és oldalanként 6 forintért árusította. Mert ismétlem, ezt
Komoroczyn kivül Magyarországon tőlem senki meg nem
kapta.
* * *

Ezen kis kitérő u t á n térjünk vissza az én szófejtésemhez.

Az említett m u n k á m b a n foglalkozok egy szóval. De én ezt a
szót egy szumir szövegről vettem le és a m u n k á m b a n közlöm
eredetiben a szumir archaikus írást is, hogy az olvasó lássa,
hogy h o n n a n veszem. Ugyanis — m i n t Dávid Antal m o n d t a
—, én etimológikus szó fejtésekkel n e m foglalkozom, h a n e m a
szumir eredeti okiratokról szedem le azokat a szövegeket és
szavakat, amelyek a m a g y a r nyelvben megtalálhatók. így mu­
tattam ki azt, hogy a magyar

IZ-E-NA-TI"

ősi szó, ami a nyelvfejlődés szabályos következményei­

vel és követelményeivel a m a i „ I Z E N E T " szavunkkal azonos,
m á r a „LUGAL-ZAGGISI" ékiratos korongon megtalálható
és ennek ideje Kr. e. 2350 körüli.
Komoróczy itt igen nevetségesen próbálja az én megálla­
pításomat megcáfolni, de amit mond, az semmiképpen nem
lehet helytálló. Ugyanis a mi ősi MAH-GAR nyelvünk sem
ma, sem 5000 évvel ezelőtt, n e m szedte kétfelé az igegyököt.
Tehát nekünk nincs olyan szövegünk, ahol az igegyök kétfelé
van törve és az egyik fele a szó elején és a másik fele a szó
végén van. Ez a legnagyobb tudománytalanság és ebben bizo­
nyítja Komoróczy azt, hogy milyen b u t á n a k nézi a magyar
olvasót, hogy ilyeneket is el a k a r hitetni, vele, m e r t ez —
nemcsak a magyar nyelvészet — h a n e m a szumir g r a m a t i k a
szerint is lehetetlen.
Komoróczy úgy írja az általam IZ-E-NA-TI-nak olvasott
szöveget SI-E-NA-SA. . . vagyis szerinte „egyenessé tettek

118
 számára". (88. old.) Ez a Komoróczy féle kifejezés egyálta­
lán nem illik be az említett ékiratos szövegek értelmébe, m e r t
Sí = „szarv" és sohasem jelent annyit, m i n t „egyenes" es
Komoróczy szerinti „SI-SA", összetett ige a szumirban nem
létezik. Az igegyök fele a szó elején, másik fele a szó végén
— Sí . . . SA — a szumir-magyarban lehetetlen.
Az utolsó j e l r e vonatkozóan, — a m i t ő „sza"-nak olvas —
azt mondja, hogy ennek van ugyan „Dl, DE, D l " hangértéke
is, de ezek közül egyedül a „ D l " j e l e n t törvényt. Ismételten
ide kell írnunk a mottót
K M H 11 x:
mert Lábat szótárának 457. ékjeié szerint a „ t ö r v é n y " fogal­
ma kifejezhető a „ D l " hangértékkel, mint pld. „ D l - f IL-LA",
ami annyit jelent, m i n t „ítélet". Ha összevetjük ezt a két
szót, „ditilla" és „ítélet", valami olyan azonosság féle cseng
;i fülünkbe. De Lábat „ T I | " hangértékkel is a „törvény" fo­
galmát jelöli meg és ugyanolyan ékjellel írja, m i n t a „DI"-t
(L. 45). T e h á t az én olvasatom helyes. V a n TI szumir szó,
moly „törvényt" jelent és ez az ösgyöke mai TI-los, Tl-tok,
slb. szavainknak. Így Komoróczy tudatosan ferdít.
De akkor is ugyanezt teszi, amikor kétségbe vonja azt,
hogy a szumir ,,E" hangérték a száj mozgatással kapcsolatos
szóértékeket fejezi ki, mint pl. a magyar „E"-sz, vagy „BE"-
sztd, mert ezt az ékjeiét szintén megtaláljuk Lábat szótárá­
nak 308. számú szavában és ezt a sémita akkádok ,,KABU,
vagy K I B U " szóértékkel vették át és mind a két nyelven any-
nyit jelent: „beszélni". E r r e a j e l r e és azért mondom, hogy a j
szájmozgással kapcsolatos értelem kifejezésével használják,
mert pl. „E-LA-LU" annyi, m i n t „énekes" és „énekel". Ér- '<
dekes megjegyezni azt, hogy mikor valaki szöveg nélkül éne­
kel, akkor ELALA, ELALU szavakat használ. (Természete­
sen azt is lehet mondani, hogy véletlen, de hogy éppen a ma­
gyarok követik el ezeket a „véletlenségeket", már egy kicsit
• kezd gyanús lenni.) •]
Ugyanezzel az ékjellel kezdődik az a szó is, hogy „ESE-
MEN", aminek az értelme m é g nincsen teljesen tisztázva. -I
iTalán a magyar „esemény" ez?) tj
De visszatérve Komoróczy bírálatára, amivel ezt az
egyetlen szavamat ismerteti, azt kérem a kedves olvasótól,
hogy fogadja csak el, hogy az ide írt és ősi írásunk nyelv-t
i i n h k e i n található szó: „ I Z A N A T I " az bizony az égből jött
üzenetre vonatkozik és nem arra, a m i t Komoróczy mond:
egyenessé tenni".

119
 SZÉP — A S S Z O N Y — S Z I T A . . .
*»»
Szinte m á r szállóigeként ismert ez a h á r o m szó a ma­
gyar közvéleményben, mióta Gyula J á n o s egy hírlapi nyilat­
kozatában „véletlen egyezésnek" nyilvánította e h á r o m szó­
egyezést, az általa „ k i t a l á l t n a k " nevezett rokonságunkban.
Komoróczy azonban ennél sokkal könyörtelenebb. Azt
állítja, hogy „valójában azonban még véletlen egyezés sincs
és ,szép' az sumerul szig 5 . . . s t b . " (105. old.) I t t t e h á t megint
fel kell hívnunk az olvasó figyelmét arra, hogy
K M H 12 x:
mert a mai magyar nyelvünk „ S Z É P " szavának nem a régi
nyelvünk SZIG.-s szava a megfelelő, m e r t a „ G " mássalhang­
zó nehezen változik át „P"-vé a mi ősi nyelvünk h a n g t a n a
szerint. Ellenben a „ B " mássalhangzónak „ P " - v é válása az
törvényszerű. így az ősi nyelv „ Z I B " (L. 395.) szavát alkal­
mazzák a szövegek a mai „ S Z É P " fogalom kifejezésére és
ugyanezzel a kiejtéssel tisztelték meg a „templomi szépeket"
is (ZIBo — L. 190.) Ezt a kifejezést Lábat professzor — a sé­
mita Babilontól kezdődően — m á r „prostitutée"-nek értel­
mezi. Ha visszamegyünk a népnyelv tájszóllásaíhoz, akkor
látjuk, hogy itt is „ S Z I P E K " névvel illették a „jószívű" nőket.
Az „ASSZONY" szavunkat m á r az előbbiekben bemu­
tattuk és látjuk, hogy az ősi Mah-Gar nyelv minden tájszó­
lásából és a babiloni akkádból is jöhetett, (lásd: 40. old.)
A „ S Z I T A " szavunkra vonatkozólag — Komoróczy en­
gedélyt ad a „ Z I D A " ősi szumir szavunkhoz való viszonyítá­
sára, de azt mondja, hogy ez „lisztet" jelent.
Valóban Z I D a (L. 536.). . . „liszt".
Azonban D U G - Z I D - D A . . . „agyagból készült liszt-tartó"
— t e h á t . . . valóban ZIDDA — vagyis — S Z I T A .
Felkérem az olvasót, hogy ne hallgassanak sem Komoró-
czyra, sem Gulyára, hanem saját maguk győződjenek meg a
szumír-magyar azonosságról, m e r t így éppen olyan kitűnő
szakismerettel fognak rendelkezni a szumir nyelvészetben,
mint az a nagyszerű laikus, aki Gulya J á n o s szumir-ellenes
l
előadásán — a szumir-magyar nyelvazonosság n é h á n y bizo-
nyítékának felsorolásában — azt is mondta, hogy:
„ősi nyelvünkön GU4-UL-LA, vagyis a mai GULYA sza­
vunk, m á r jó 6000 évvel ezelőtt is ugyanazt a m a r h a c s o r d á t
jelentette, m i n t m a . "
A legérdekesebb pedig ebben a szumir-magyar azonossá­
got tagadó előadás lefolyásában az volt, hogy ezt a fatális

120
 /

egyezést az ilusztris előadó — G U L Y A J á n o s — nem tudta

megcáfolni.
(Megjegyezni kívánjuk ennél a szónál azt, hogy a „Kí­
nai évkönyvek HUN a d a t a i " szerint: Ghu-la h u n nyelven is
ugyanazt a gulyát, marhacsordát jelenti. Lásd: K. SHIRATO-
Rl: „Sinologische Beitrage zur Geschichte d e r Türk-Völker.)

KOMORÓCZY HAMIS S Z Ó S Z A R M A Z T A T A S A I

Fel kell hívnom megint a figyelmet a m á r ismert ten­

denciózus „félrevezetésre". Ugyanis Komoróczy ebben a
könyvében foglalkozik néhány szófejtéssel is. Összesen 8—10
szó fejtése alapján ítélkezik. Ez a módszer akkor talán he­
lyes lenne, ha csak ennyi szó fordulna elő a szumir-magyar
azonosság bizonyításában és nem lenne több. De százakra
megy az azonos szavaknak a mennyisége és legalább 1000-ig
ér a hasonló szavak tömege. 364 azonos szógyök van, amelyik
ma is úgy hangzik, mint 6.000 évvel ezelőtt. De a kedves ol­
vasó figyelmét felhívom arra, hogy
360 azonos szógyök Komoróczynak n e m elegendő, hogy
a két nyelv azonosságát elismerje. Viszont a cseh Hrozny, a
hittita nyelvben amegtalálta az „ e n n i " szót. Tekintve, hogy
magyarul beszélt, de cseh volt, ebből az „ e n n i " szóból, (ami a
hittita nyelvben ugyanazt jelenti, m i n t a m a g y a r nyelvben,
vagyis valamit „enni") levezette a német „ e s s e n " igét és ezen
az alapon állítják az indo-germán tudósok, hogy a hittita
nyelv az i n d o e u r ó p a i nyelvcsaládból ered. T e h á t az indo­
európaiak bizonyítására elegendő egyetlen egy szó és Komo-
iúezy a 364 azonos szógyök és méghozzá legalább 1000 ha­
sonló szó létezése ellenére is kicsúfolja a szumir-magyar azo­
nosság bizonyítását, de az „ e g y " szavas hittita-indoeurópai
bizonyítást elismeri.
Gondolkodjunk kedves olvasó ezen. Az elmélkedéssel be
fogjuk mindnyájan látni hamarosan azt, hogy itt nem „nyel­
vészetről és nyelvhasonlításról" v a n szó, h a n e m a magyarság­
nak a kitaszításáról. A magyarság elpusztításáról és a ma­
gyarság ősi hagyományainak és ősi örökségének az elsajátí-
lásáról.
Ezt a szándékot azonban „ T u d o m á n y n a k " nevezni nem
I. hí:;.
De azért se hallgassunk Komoróczyra, m e r t ő elvárja azt
-•si nyelvünktől, hogy 6000 éves szavaink „változatlanul" le-
!-.v.Mick láthatók a mai nyelvben. Viszont 360 azonos szógyö-

121
 künket meg sem említi, de ő m a g a nyelvészeti szaltó-mortá-
lokat csinál pl., amikor azt állítja, hogy
„alkohol" a 4000 éves a k k á d „ G u h l u " szóból jön. De
hogyan?. . . azt nem mondja meg, hisz G u h l u = szén;
a „cseresznye" szavunkat az a k k á d „Karasu"-ból szár­
meztatja, ami ugyan „mezőt" jelent, de eb u r a fakó!
Aztán azt mondja, hogy a nemzetközi „ n a f t a " szó a „nap*
tu"-ból jön, de ilyen akkád szó L á b a t prof. szótárában nincs,
(Akármennyire is a k a r n á n k mi is ráfogni a n n a k a kornak a
legműveltebb népére — a szumirokra —, hogy ők már abban
az időben ismerték a „naftát", de biztosak vagyunk, hogy a
kedves olvasók közül senki sem hinné el, m e r t ez a szó 250—•
300 évnél nem régebbi.)
Ilyen „ t u d o m á n y o s " közléseket csak a fanatizmus és a
szaktudás sutba vetése szülhet.
Ugyanezen indítékból igyekszik megsemmisíteni a 104.
oldalon Bárczi Géza azon megállapítását, amellyel Bárczi
a szumir nyelv helyhatározó ragjainak mindegyikét mai
nyelvünkben felfedezi és azonosnak tartja.
Komoróczy itt Bárczinak is n e k i u g r i k — de úgy látszik,
ezen az oldalon közölt mondanivalójában m á r elfelejtette,
hogy az előbbi — 49. oldalon — Bárczi Gézát még „cáfolha­
t a t l a n n a k " magasztalja.
De megint valami baj van, m e r t — ha a „cáfolhatatlan
kritikájú" Bárczi Géza ilyen hatalmas nyelvtani egyezést is­
mer el a szumir-magyar nyelvben, akkor talán mégiscsak lé­
tezik valamiféle szumir-magyar nyelvazonosság. Tehát me­
gint esedékes a
K M H 13 x :
Ugyanis a szumirnak nevezett ősi Mah-Gar nyelvünk
helyhatározó esete nemcsak a „hol ?" kérdésre felelő ra­
gokat egyesíti, h a n e m ide tartoznak — a szintén helyet jelölő
— „ h o n n a n . . .?",és „hova. . . ? " k é r d é s e k e t fedő ragjaink is.
Tehát mindaz, a m i t a mai nyelvészet „ablativus, locativus és
lativus" néven részletez, az — az ősi s z u m i r b a n — mind he­
lyet határozott.
Dr. Varga világosan utal e r r e a helyzetre és a kitűnő
szakképzettségű Bárczi Géza is é p p e n azért követte Dr. Var­
ga megállapításait, m e r t így í r t a :
„E három esetet együvé l e h e t foglalni azért, m e r t mind a
három helyhatározásra szolgáló eset volt. . . E h á r o m irányú

122
4
helyi kérdés jelenléte a szumirban a legrégibb szövegekben is
megállapított tény, de, hogy mennyire az ősállapot eredmé­
nye, azt ma nem lehet eldönteni."
Komoróczy könyvének 104. oldalán felsorolt ragok tehát
szerint a megállapítás szerint kezelendők, hiszen nem abc-s
rá.ssal, hanem legnagyobb részében fogalom és szótagírással

I
állunk szemben, (a „szumir nyelvről" beszélünk és nem az
ikk.iclról.l így az:
a. .. pl. IZI-A. . . = tűzbe, (iz-a-du = izzad szavunkban,
vagy izz-a, izz-ó vasban látható tűz helye.)
^_ na. . (nemcsak részeshatározói igei infixum), h a n e m

1 ; ^ P ni liungzóilleszkedési lehetőséggel, mint pl.

Kl-Na-A-N(a). . . mai nyelvünkben = sír-j-án. De a -ni
alak a ni-pnyelvben ma is használt. Pl.: megyek Kovácsék-
W-'l. (Kovácsokhoz helyett.)
-ra. . . és -iu. . . bizony Langdon (Sumerian G r a m m a r
TÍO. 67. old.) szerint „ h o l . . . ? " kérdésre felelő lokativus-i ér­
telemmel is bír — de irány kifejezésére használja a nyelv-
(/.ukas. így az a m a g y a r nóták: „megy a gőzös K a n i z s á - r a . . .
z ősi Mah-Gar nyelvünk rendje szerint van képezve. .,!,
Kcsziotekbe nem a k a r u n k belemenni, m e r t akit érdekel
ez a nyelvtani azonosság, nézze meg ugyanazt a forrást, ami . •!.
arczi Gézát is meggyőzte és ez Dr. Varga Zsigmond „Ötezer ; j,
f v Távlatából" c. könyvének 274—281. oldalain írt nagysze­ M!
ren elemezés.
Mi itt csak azt említjük meg, hogy az ősi -DA ragunk ma
§ i hasznalatos formája a sok földrajzi elnevezésben m u t a t k o - |£jjj
:
,ik - mint ERÖS-D(a), PÁKOZ-D (a) és az égi csillagkép — |V| j
NllvlKU-ü(a) is ugyanezen képzés szerint „helyet határoz". . " .j

I i felsoroltakban lakó-helyet.)
Hivatkozom itt ismét „Káldeától Ister-Gamig" c. köny-

f
.i-iii (i(i. oldalán
.'gTnlálható a közöltekre, aholis bemutatom, hogy az Ox-
Ini^fcAshmoleanMAD Museum
— KÁL 1.924.475.
— D A —sz.M Eékiratos tábláján
jü/.öveg, moly a ,,Kál"-ok helyének országát, vagyis KALD(e)A
íyelvél említi, (az alábbiakban közlöm az ékíratot, ahol a 7.
|irl>an a következő szöveg olvasható:
EMK — NAM — LU KI-EN-GI MAD-KAl^DA ME.)
I Talán ezektől származtatták m a g u k a t azok az „erdélyi
I
ildriis papok", akikről a 66. oldalon megemlékeztünk.)

123

I
 Ash. 1024.475
Obv.

Bárczi Gézának azon bizonyítását, mellyel az ötezer éves

helyhatározói szumir ragoknak a m a i magyar nyelvben való
azonoslétezését felfedezte és elismerte,
azon valóság ékes bizonyítékának tekinthetjük, hogy az
ősi — ma szumirnak nevezett — Mah-Gar nyelvünk bi­
zony velünk együtt fejlődött és velünk együtt él ma is s —
amig magyar él, bizony holt nyelvvé nem válik.
Ezt a valóságot azonban mi m á r nemcsak szóegyezteté­
sekkel bizonyítjuk, h a n e m a K r . u.-i 10-12. századokban leírt
magyar nyelvünk szövegeivel,
melyek közelebb állnak az ősi (szúrni;) Mah-Gar nyelv­
hez, mint a mai magyarhoz.
Épper. ezért a 140. oldalon b e m u t a t u n k példákat be'.Őlük
* * *

124
 A SZUMIR SZÓKÉSZLET

tárgyában is nyilatkozik Komoróczy. Könyvének a 69. olda­

lán azt mondja:
„Egyenlőre csupán az akkád nyelvről vannak — hála a
hatalmas és sokoldalú anyagnak, v a l a m i n t a sémi összehason­
lító nyelvtudománynak — pontosabb ismereteink."
Tehát ő azt a szumir nyelvet, amelyikből ezt az egész ak­
kád nyelvet lefejtették, nem tartja elegendőnek. í g y mondja;
,,A sumerológia egyenlőre nincs a b b a n a helyzetben, hogy
a sumer szókincset megbízható eredmény reményében vesse
össze más nyelvekkel."
Ezt aztán kiegészíti még azzal, hogy azt írja, hogy Össze­
sen 1000 ékjei v a n és ma csak kb. 300 és e g y n é h á n y ékjellel
rendelkezünk.
Tehát ide kell iktatnunk megint
KMH 14 x:
mert a szumir ékjei készlet kb. 4800 és ebben nincsenek
benne az összetett ékjelekből alkotott szavak.
A szumir hangtan sokkal dúsabb, m i n t az akkád, és meg
van állapítva az, hogy az akkádok az ő szegényes felktáns
nyelvüket a szumir nyélből tökéletesítették, mert hiszen még
a legtökéletesebb akkád nyelvemléknek — a H a m m u r a b i Kó­
dexnek — szövegében is tömegével találunk olyan szumir ki­
fejezéseket, amiket a mai semitológusok is „szumerokramm"-
nak neveznek azért, m e r t az a k k á d nyelv ezekkel a kifejezé­
sekkel nem rendelkezik.
Megint megállapíthatjuk, hogy Komoróczy könyve cél­
tudatosan hamisító és a t u d o m á n y valódi értékeit el nem is-
mi rö munka, mely arra az alapra támasztja minden kiérté­
kelését, hogy
„HáJa a sémi összehasonlító n y e l v t u d o m á n y n a k " . ..
így Komoróczynak mindaz az összehasonlító nyelvtudo­
mány, amit mi a k a r u n k végezni a szumir-magyar nyelvvel,
„nem lehetséges és nem tudományos", azért m e r t nem sémi.
De a „sémiek" nyugodtan végezhetnek az akkád nyelvvel
..összehasonlító nyelvtudományt". T a l á n azért nem engedik
meg Magyarországon a szumir-magyar összehasonlító nyelv-
ludomány hivatalos gyakorlását, hogy a sémi-akkád nyelvtu­
domány levezetését kitűnőnek lehessen bizonyítani? Annak
ellenére, hogy a sémi-akkád nyelvészet levezetései is főleg a
szumirból indulnak ki, minden csak a n n a k a köztudatba vite-

125
lére megy Komoroczynál is, hogy szumir n e m is volt, m e r t
ami van, srz mind akkád, illetőleg „proto-akkád".
A „Be vezető "-ben említett Speiser-irány Komoróczyban
tehát nagyszerű követőre talált.
Azzal a kifejezéssel is foglalkoznunk kell, amit Komoró-
czy szintén lenyel és lényegtelennek tart. Ez a
TURAN
ő azt mondja, hogy t ú r á n név alatt
„Az iráni történelmi forrásokban a Káspi-tengertől ke­
letre — észak-keletre — élő és I r á n n a l ellenségesen szemben­
álló nomád törzsek régi elnevezését" kell érteni.
Ebben Komoróczynak nincs igaza és ide kell írnunk me­
gint a mottót
K M H 15 x:
Ugyanis Fidrusi „ S a h n a m e " - j a tökéletesen leírja I r á n és
Túrán történetét. Ebből m e g t u d j u k azt, hogy valamikor egy
azonos n é p élt azon az egész területen, amit ma I r á n n a k és
T u r á n n a k nevezünk. Ugyanezt mondja az AVESTA és a P E H -
LEVI könyvek, melyek szintén i r á n i és t u r á n i testvérnépek­
ről beszélnek. Az itt lakó népet, mindegyik írás egyöntetűen
,,HUN"-nak nevezi A meg n e m értés közöttük az Isten-szem­
lélet következménye. Z a r a s u t r a reformációjával meg akarta
szüntetni a régi hit A R D V I S U R A és A N A H I T A tiszteletet,
(ami semmi más, m i n t a n a p és a szüzanya imádata.) Ezt ő
behelyesítette a jó és a rossz istenség kettősségével. Tehát
nem „nomád törzsekről" v a n szó, h a n e m Közép-Ázsia sok
milliónyi lakosságáról, a h u n o k r ó l , akik ellen a kínai csá­
szárság a világ legnagyobb é p í t m é n y é t , a Kínai Falat emelte.
A háború után az Oxustól (Amu-Darja) északra lévő r é ; z '
nevezték T u r á n n a k és a délit I r á n n a k .
De ugyancsak T u r á n n a k h í v t á k régen az ékiratok
Rawlinson szerint — Mezopotámia északi részét is.
Ugyancsak „ T ú r á n " néven illették a filiszteusok az 3
uralkodó királyaikat.
És itt csöndesen, á h í t a t t a l kell megjegyeznünk azt is,
hogy a názáreti Jézus n e v e is „TUR-AN", a m i az ősi szumir
nyelven az Isten fiát jelenti.
Nem lehet tehát a „ T Ú R Á N " szó tartalma felett csak úgy
átsiklani, hogy a „ n o m á d " életmóddal összehozva, már ki is
végeztük és politikai köntösnek minősítjük, m e r t a „turáni

126
i népeknek és birodalmaiknak" története h a t a l m a s köteteket
tölt be.
Viszont a „turáni n é p e k " ősi tradícióin alapuló államal­
kotás jogát ma éppen a „sémi n é p e k " egyike kívánja politi­
kailag — saját részére érvényesíteni — (miként arról a 92-94.
i.'d;ilainkon megemlékeztünk). T e h á t a T U R Á N I SZÁRMA­
ZÁS mégiscsak több és nagyobb értékű, m i n t a „nomád élet­
mód", vagy a „lóhátról végzett kapás-kultúra", amit most di­
cső ös-elejinknek ajándékozni szándékoznak.
Láthatod — kedves olvasó —, hogy a Magyarság T u r á n i
vcltának eltulajdonításával az őshazánk áldott földje — a

1
Kárpát medence tulajdonjogát is viszi az az érdekszövetség,
melynek szolgálatában Komoróczy kérdezi, hogy „Sumer-e a
•Magyar. . . ?"
—n-^-a—

A „ t u r á n i " aranykincs NagyszenimikLósról

127
 VII.

MI TÖRTÉNT A SORBONNEON 1973-ban

ÉS MAGAMRÓL

Miután Komoróczy a n n y i t foglalkozott szerény szemé­

lyemmel a könyvében, hogy csaknem m i n d e n oldalon megta­
lálható a nevem, válaszolnom kell m i n d e n k é p p e n ezekie a
Komoróczy féle kijelentésekre, b á r sokkal fontosabb lenne ta­
lán ismertetni a n á l a m n á l nagyobb kípzetségü szumirológu-
soknak a munkáját. Szem előtt t a r t v a azt, hogy Komoróczy
főleg a 29. Orientalista Világkongreszusnak Párizsban lezaj­
lott Közel Keleti Szakosztályi ülésén t á r g y a l t a k a t magyaráz­
za félre és az egész kongresszus ügyét elintézi egy — állítóla­
gosán — Lábat professzor á l t a l írt levéllel, (amelyet ő állító­
lag Ausztráliából kapott), fontosnak t a r t o m , hogy ezzel a té­
mával kezdjem a felvilágosítást.
A Komoróczy által említett „Szumir h í r a d ó " c. emigrá­
ciós újság m á r beszámolt arról, hogy az Észak-Amerikai szu­
mir kutatások baráti köre által megalakított bizottság meg­
állapította azt, hogy Lábat professzornak tulajdonított, rám
vonatkozó levél, hamisítás. M i u t á n L á b a t professzor azóta
meghalt és ő ezt a hamisítást nem tudja m á r igazolni, talán
az lesz a legjobb, ha idecsatolok én egy e r e d e t i levelet Lábat
professzor aláírásával, amelyből az olvasó megállapíthatja
azt a b a r á t i és kollegiális viszonyt, a m i L á b a t professzor és
köztem fönnállt.
Ez a tudományos kapcsolat k ö z ö t t ü n k 1967-ben kezdő­
dött az ANN-ARBOR-i 27. Orientalista Világkongresszus
előtt. Azóta is élveztem L á b a t professzornak a tudományos
segítségét és nemcsak ő, h a n e m professzor R a y m o n d Jestin
is jelentős támogatást nyújtottak nekem m u n k á i m b a n . (Kü­
lönösen prof. Jestin, a k i a szumir-magyar szövegegyeztetések
ben adott segítségével elirányított abban, hogy a homofóniai
problémák szerint, milyen é r t é k e k e t v e g y ü n k be a szöveg
egyeztetésekbe.)
Tehát ez a levél, — amit ismétlem eredetiben ide csato­
lok — az utolsó bekezdésében u t a l a r r a , hogy Lábat profesz
F7ir egy kicsit többre értékelte az én m u n k á m a t , mint Komo­
róczy.

128
I
f i t ;tzt k í v á n o m megjegyezni, h o g y éppen azért k ö z l ö m

I f _ih.it professzornak hozzám intézett régi levelét, m e r t ebben

ci i n j r — iy(i7-ben — elismeréssel n y i l a t k o z i k m u n k á m r ó l . í g y
nem valószínű az, h o g y 6 é v v e l később — a m i k o r a 29. O r i e n -
rttfiNfa Világkongresszus elnöke lett — azzal tisztelt m e g ,

I ín ;iy .1 Közel Ke-'eti Szakosztály m e g n y i t ó ülésének , : ö t " elö-

KU J.I ki»ze l e i t — és én voltam az egyetlen az őt elsőnapi elő-
.•(/«» kii/óit, ;ikinek előadását meghallgatta — m u n k á m ,,Ieér-
I. Wírset" .ikarta volna k i f e j e z n i , ( m i k é p p e n azt K o m o r ó c z y

I i.il.ilj.i i

eouiai Nriab tt ••» >»«T

M « 1 C «

•oaalaar l« Profaaaaar

1
••« Praaalaaa J«« »•«!•/
raaaltata 4a r i l a a a f l a
D . l r i r r i l i í J.i H l r . í n r
kaaaűa i t r v a

••a akar Calla<a«,

1* »««• raaaraia 4a r a t r a alaakla l a l t r a , at aata kaaartf

•a aaa «•• x i r . f a a u í l * aaut ktaa f a l r a 4a aaa *«««#l.
J a aaakaita i u . laa 4ta4*a m i r l i n i i , «t, alua l a r i M i i t ,
a«a4ir«ra*a, y aaaaalaaaaf, aoaa vatra alraatloa. ia a l a i a

Ja iraaaaata Tatra aoaaaaé* h It Blraatlaa 4a l ' I a r r i a a r l a

flallaaala, áo»t »otdi l*adraaa«l
txriiKiili i i n i i i B
27 raa 4a la c . r a a t i a a
75-r4»IS-*T

•a »o«a raaaralant anaara, at a»aa tgaa aaa veaur »our

t i l t * ^ r a T a l i , Ja n t i i prla 4a tfrolra, Noaalaur at akar c a l -
i»j".». k l'aaaraaalaa 4a aaa aaatiawata tant aartiaaliaraaaat

I
4lall>4«4*.

Uuf

f
laatt Lakat
Prafaaaaur au CaJIkfa 4a rttna

A k i r t m r r i a világkongresszusoknak a lefolyását, az m a ­
ik im-jt fiiiy'a állapítani, h o g y az a l e v é l , a m i t á l l í t ó l a g L a -
g i j ^ . . í f \ i / i . r Ausztráliából í r t volna é s K o m o r ó c z y a Sor-
^ , . M I * - . 4 | t u r t c n l szumir-magyar azonosítási bizonyítékaim-
> r t i m l i-«vi-tlen eredményét m u t a t j a f e l — h a m i s í t v á n y ,
-. urn\ r f i n c k M állítólagos levélnek v a n e g y k i t é t e l e , ame^

120.

I
lyik a r r a hivatkozik, hogy „a kongresszusnak egy külön bi­
zottsága n e m állapította m e g a szumir-magyar azonosság té­
zisét."
Az Orientalista Világkongresszusoknak a szabályai sze­
rint — ez lehetetlenség, m e r t „külön bizottságai" a Kongresz-
szusnak nincsenek.
Ajánlom nagyon az olvasónak, hogy e tárgyban kérdez­
zék meg Dr. H a r m a t t á János egyetemi t a n á r urat Magyar­
országon, aki éppen a Párizsi 29. Orientalista Világkongrcsz-
szus egyik osztályában „ülésvezető" is volt, és mint ?. Kong­
resszus szervezetének belső tagja, tisztában van a Kongresz-
szus szervezeti és tárgyalási szabályaival. Tehát rá hivatko­
zom, mikor azt írom, hogy a kongresszusnak semmiféle ,,kü-
.'ön bizottságai" nincsenek, hanem az Orientalista Kongresz-
szus a következő állandó bizottságokkal működik:
1.) Rendező Bizottság (Organizing Committee)
2.) Pénzügyi Bizottság (Fináncé Committee)
3.) Sajtó Bizottság (Publícations Committee)
4.) P r o g r a m Bizottság (Program Committee)
5.) „Consultative C o m m i t t e e " .
Részünkre ez az utolsó a legfontosabb, m e r t ennek a hi­
vatása az, hogy azokat az előadott m u n k á k a t , melyeket a
kongresszus egyes bizottságainak az ülésein vitatnak és a vi­
ták során n e m fogadnak el, (tehát több az ellenkező m i n t a
jóváhagyó), ezeket az előadásokat és m u n k á k a t ehhez a Coo-
Miliativ Committee-hez terjesztik fel, amelyik végső fokon
dönt afelett, hogy a Kongresszus elfogadja-e a beadott és elő­
adott munkát, vagy pedig visszautasítja.
Tehát, ha Badiny J ó s Ferenc által előadott szumir-ma­
gyar azonossági bizonyítási m u n k á t a kongresszus nem fo­
gadta volna el és annak az ülésnek a tárgyalása, amelyiken
ez a munka előadásra került, az ellenkezőknek és a vitatko­
zóknak a többségével azt követelte volna, hogy a m u n k a visz-
sza utasíttassék, a k k o r ez a m u n k a a Consultativ Committee
döntisével lett volna „el nem fogadva".
A helyzet pedig itt az volt, hogy az én előadásomat egyet­
len egv ellenkezés nem követte. Ez érthető is volt, hiszen sen­
ki sem várta azt, hogy a falitáblákon bemutatott szövegek,
amiket a kongresszuson résztvevők szumirul olvastak el, ma­
gyar szövegeknek lesznek nyilvánítva. így a magyar szi»v«-
Keket szumirul olvasó — magyarul nem beszélő — szumiro-
Fógus szakemberek automatikusan elismerték a szumir-ma-

130
i)
0 * r azonosság valóságát, hiszen ők olvasták szumim) a be-
iiuiiuiuii magyar szövegeket és magyarul n e m olvashatták,
mixrl magyarul nem tudnak.
De, hogy Komoróczyt is és az olvasót is megnyugtassam
arról, hogy a Sorbonne-i 29. Orientalista Világkongresszus
ig«-ius nagyon érdeklődött a szumir-magyar azonossági adatok
u!.m, ezt azzal bizonyítom, hogy a kongresszus rendező bi-
.••'Us.iga az én előadásomat a Közel Keleti Osztály megnyitó

Mi
u V v n e k a programjába tette.
Ismételten azokra hivatkozom, akik ismerik a világkong-
n - i / u s n k lefolyását, mert azok nagyon tisztában vannak
1//.1I. hogy a megnyitó ülés mindig a legfontosabb és ezeken
uiul-ziTint azok szoktak szerepelni, akiket a világkongresz-
• tj\ fontosnak tart. így a 29. Orientalista Világkongresszus
K"/t •Ki'leli Szakosztály megnyitó ülésnek első előadója prof.
• miiéi iMoah K r a m e r volt. Második, L o u v r e Múzeum Közei-
Ki- iii is Egyiptomi Osztályának a vezetője — prof. Amiét —
.1 s/iinii, pL cseleknek világhírű szakértője) és az ülésnek zá-
K. i'.oadoja, e sorok írója.

mt
Szerepelt még ugyanezen az ülésen, „A buenos airesí szu-
111. pi.esetek" című munkájával Margaret von Haynal asz-
oiiv.-ag. aki mint diplomás orientalista éppen azért lett er-
.1' .1/ u v s r e betéve, mert így a világ leghíresebb szumir pe-
1 ,, ikt-rto — a szintén előadó — „prof. A m i é t " lehetett az
Isö. aki kézbe vette azt a két szumir pecsét lenyomatot, amit
Margaret von Haynal asszonyság, az előadása kísérete kép-

m
i*-n, az asztalra tett megvizsgálás és ellenőrzés végett.
Nem titkolom el, sőt megismételem azt, hogy ennek a
^^<-/«ió gyűlésnek a programjába való helyezésemben része
volt talán annak a kollegiális megbecsülésnek is, amiben a

n*
..i-gn-sszus elnöke — prof. René Lábat — az én kutatási
iiiiikasságomat megtisztelte.
K bevezető után, kérdezem az olvasótól, hogy mire szól­

I*í
alnak a kongresszusok? A szakemberek a világ minden ré-
. r ó l — időt és pénz nem kiméivé — megjelennek egy vi-
tigkongresszuson azért, hogy új tételeiket bírálat alá tegyék.
Hogy kutatási eredményeikkel közöljék az egész világ szak-
^ . i l w r i ' i v e l . akik ott összegyűlnek, megvitatják, eldöntik,
K ' Í : V a tetei helyes-e vagy helytelen. Erre gyűlik össze a
ki.ngti-s.szus, e r r e valók a kongresszusnak az ülései. Tehát a
kongresszus nem alkot külön bizottságokat, m e r t a bizottság
á i u i : i i uz ülés",, ahol az előadó előadja a tételeit és az ülés

131

EJ I
nek resztvevői — a kongresszusnak a bejeg3'zett és elismert
tagjai — döntenek. Ez képezi a „bizottságot". Ez a Kongresz-
.szusok értelme. Csak — m i n t ismétlem — vitás és kétes ese­
tekben folyamodnak a kongresszus legfelsőbb tudományos
szervéhez, a Consultative Committee-hez.
Ha tehát az én előadásomat az ülés vita nélkül fogadta
cl, az annyit jelent, hogy az értékét felismerte és helyesnek
tartotta. Ugyanez a helyzet Margaret von H a y n a l előadásá­
val is, amellyel külön fogok foglalkozni.
Ide kel tehát i k t a t n u n k ismételten a m á r eddig is hasz­
n á l t mottót:
KMH 16 x:
amikór (könyvének 61. oldalán) azt írja „A sumer-ma-
gyarológusok fellépését tárgyszerű elutasítás sőt — egy eset­
ben — némi zajjal j á r ó g ú n y és nem-tetszés kísérte."
Komoróczy nem volt ott a Sorbonne-i világkongresszu­
son, honnan vette ezt az értesülését és milyen alapon hami­
sít, .mert amit ír, az hazugság.
A Sorbonne-on 29. Orientalista Világkongresszuson ve­
lem együtt szerepelő szakemberek élőadásait m i n d e n k o r elis­
m e r é s kísérte.
Egyedül velem fordult elő akkor, amikor az előadás idő­
t a r t a l m á n a k a meghatározott és „ a l k o t m á n y s z e r ű e n " lerög­
zített 25 percnyi időm letelt, hogy a jelenlévő n é h á n y „bibli­
kus semitológus" (de nem okiratokkal dolgozó tudósi kiabál­
ni kezdetf, hogy „Time-time". . . vagyis, hogy „lejárt az idő."
Az ülést vezető elnök figyelmeztetett, hogy valóban lejárt a
25 p e r c és fejezzem be az előadásomata. E r r e én az ülést veze­
tő elnöknek a következőket m o n d o t t a m :
„Köszönöm a fiagyelmeztetést elnök úr. Valóban lejárt
a 25 percem és az előadásomat be is kellene fejeznem, de a
kongresszus határozmányai értelmében m i n d e n előadás után
10 p e r c áll rendelkezésre a v i t á k lebonyolítására. M i u t á n ne­
kem az a meggyőződésem, hogy az én előadásomat vita követ­
ni n e m fogja, m e r t a bemutatott falitábláimnak a magyar
szövegét a jelenlévő szumirológus szakemberek, a k i k magya­
rul nem beszélnek, szumirul olvasták el, így automatikusan
c'ismerték ezeknek a Kr. u. 1000—1200-ból származó magyar
szövegeknek a szumir voltát. Kérem tehát, hogy a 10 percet,
szíveskedjen rendelkezésemre adni, hogy az előadásomat tisz-
icrsigeren és rendesen befejezhessem."

132
 Az ••Inuk szó nélkül engedélyezte a 10 perces meghosz-
Mbbitást és ez annak a kijelentésemnek az elismerése is
\M.j hagy ők az általam bemutatott magyar szövegeket szu-
nirul olvasták el és így valószínűleg vitának helye nem lesz.
fti.nl ili"nv nőin is volt.)
K/ek után még előadtam a szumir-magyar azonosságnak
A>I * jM-rdoiiió bizonyítékát, amely — mint gramatikai külön-
'. J I ' S M ^ - csak a szumir és a m a g y a r nyelvben található.
Hangsúlyoztam, hogy azért tartom fontosnak ezt előadni, mert
.-.<l bizonyítom azt, hogy itt tulajdonképpen nem a szumir-
ma£>ar nyelv összehasonlításáról van szó, hanem egy azonos
Eaayrlv szabályos fejlődésének vizsgálatát bonyolítjuk le és
»«k .1/ ősnyelvnek fejlődési fokozatait hasonlítjuk össze,
kai ii fokozatokat, amiket a nyelvtörténet különböző és
rgjniáslúl inesszelévö időközökben m u t a t fel.
Ií<y írtam fel a táblára azokat a szövegeket, amit az ék-
i •'• kliul vettem, u-s az azokban található u.n. ,,tükörszimet-
liái lago/as"-! m u t a t t a m be. Ugyanis ez a

TÜKÖRSZIMETRIÁS RAGOZÁS
rvak az ékiratok nyelvében és a magyarnak nevezett nyelv-
_l« n található meg.
II.i Kiuiioróczy szakmailag akart volna foglalkozni az én
..ÍII/M előadásommal, akkor miért nem bírálta például eze-
IcH* Mi. r! pletyka-szerű módón nyúlt hozzá az én párizsi sze-
i- \ .emhez?
De feltételezem, hogy az olvasók sokkal nagyobb isme-
i••'i-l rendelkeznek a szumirológiábari, mint Komoróczy, így
i i -íi neki nvúitok felvilágosítást itt, hanem őszinte tisztelet-
•I vagyuk az olvasók tudása iránt és az olvasóknak mutatom
e ugyanazt, amit Párizsban a Sorbonne-on előadásom utolsó
7.ikjs/áb:in a táblára írtam
K/eket a szumir szövegeket bátran összehasonlíthatjuk
^fc'i népdalainkkal, mert azokban találjuk meg azt az ék-
y k m i rögzített ősi nyelvtani szabályunkat, mely szerint:
a v/uvak egymás mellé írását fordítóit sorrendben követik a
rátákhoz illetékes ragok".
Pl . Bánva J á r o s háza — ban-a — nak".
l-.v kezdődik egy régi versike.)
i-« rbben a nyelvtani szabály szerint az utolsó rag megy az
M kifejezéshez, tehát az utolsó rag a Banya János tartozé-
a A szöveg tehát így adódik:

133
 „Banya János-nak a háza-ban".
Ezt nevezzük „tükörszimetriás" ragozásnak. Ugyanez talál­
ható meg a lenti szövegekben, amelyek a mi mai nyelvünktől
minimum 4 ezer évnyi távolságra vannak.
Nézzük meg együtt őket.
Mint előbb m o n d t a m , a szumir ékiratok legrégibbjein
is megtalálható az írásrendnek az a formája, a m i t mi „tükür-
izimmetriás ragozásnak" nevezzük.
Az első példa, a m i t bemutatok, prof. R a y m o n d J e s t i n :
,,Abrégé de Grammaire S u m é r i e n n e " (rövidítve: J A G S ) 53.
oldaláról való, ahol is a kiváló szumirológus — Jestin — a
birtokos eset tárgyalásánál, szabályként így m o n d j a :
„génitif normál regens-rectum — a est d o u b l e "
nyelvtanilag: KA — É DINGIR- A- A
írásban: KA — É DINGIR-RA-KA
Ha ez a kifejezés ragokkal nem rendelkezne, a k k o r va­
lóban két „birtokviszonyos" kapcsolat állna előttünk, ahol
az egyik: KA — É. . . azaz „ t e m p l o m k a p u " és
a másik: KA — É — D I N G I R . . . azaz „Isten temp-
Icmkapuja".
Most felmerül az a kérdés, ha m á r így ki van fejezve a
mondanivaló, miért kellenek a ragok. . . ?
Egyszerűen azért, m e r t a ragokkal az értelem megválto­
zik, ha a „tükörszimmetriás" ragozó rendszer szerint olvas­
suk le a szöveget. Tegyük azt. Az utolsó rag — a „ K A " —
tehát az első birtokviszonyhoz csatolandó és az
olvasat így: KA — É-KA.. . azaz „templomkapu-nak a".
Az utolsó előtti rag — a „ R A " — a D I N G I R szó tartozéka. A
teljes helyes olvasat így: KA — É-KA D I N G I R — R A . .
vagyis „Az Isten templomkapujának a. . . " . L á t h a t j u k tehát.
hogy nem egyszerű kettős birtokviszonnyal á l l u n k szemben,
hanem egy tökéletes nyelvtani szerkezettel, ahol a „tükör­
szimmetriás ragozású" írásmód lehetővé teszi a meghatáro­
zást is, hiszen a „ R A " szótag magába foglalja a határozott
névelőt.
Vegyünk elő egy nehezebb szöveget és pedig G U D E A
,A" cilinderének X. 28. sorából így:
DINGIR GAL-GAL SIR-BUR-LA-(KI)- A — GE — N E .
Alkalmazzuk azonnal a „tükörszimmetria rendszerét",

134
4
teh.it az utolsó rag az első szóhoz és így folytatva — írjuk
fel a szöveget úgy, amint olvasni fogjuk:
DINGIR-NE GAL-GAL-GE SIR-BUR-LA-(KI)-A. . . azaz

I
A Sirburlaki (Lagasi) nagy-nagy Isten-EK-NEK A. . .
Nyelvtanilag elemezve:
a DINGIR szóhoz kapcsolódó -NE rag jelzi a többesszá-

I
uiui. A már ismétlődéssel fokozott kifejezés — GAL-GAL
a birtokos eset -GE ragjával, mint a ragnélküli teljes
birtokviszony genitivusi kifejezője, a teljes birtokvi-
v/onyra — vagyis „DING1R-NE GAL-GAL" képzettre
vonatkozik és így a két szóból eggyé lett fogalmat teszi
biztokos esetbe — teljesen úgy, mint a mai nyelvünk.
! • SIK BUR-LA-(KI) kifejezéshez kapcsolódó „ A " ugyanaz
a határozott névelő, amit ma a szó elejére teszünk, de

I vannak üsszavaink, amikbe ez a hátul használt kiemelő

meghatározó tartozék m á r benne van, a n n a k ellenére.
hogy ma már szót képez a régi — és nélküle létezett fő­
név vei, mint pl.:
•i régi AB(p)-ból... a mai APa,, az ősi AB-A szerint,
a rtg-i KASZ igéből. . . a mai KASZa, KASZ-A szerint.
De a ,,tükörszimmetriás ragozás" használatának eddigi

I ismeretlenscgét hozhatjuk fel annak az indokolására, hogy

s.ikszor a legképzettebb szumirológusok sem képesek az
• •sí MaJi-Gar szövegeket helyesen leolvasni. így pl.:

I
Prof, Jestin — a megnevezett könyvének (JAGS) 55. ol-
ilal.ui i /A a szöveget
i: — DUli — BA — A

1 ugy olvassa: „Dans la maison des tablettes", vagyis „az

ííávhá/ BAN".
A ..liikörszimmetriás ragozás" ismerete is atka isaz-tv-'
n^Phiutalja, hogy ez az olvasat helyteVn.

1 Ugyanis: a meglévő és ragnélküli birtokviszony É-DUB

i.,,' ri.vás-hi'iz". . . egybetartozó képzetet emeli ki az utolsó
..A". T e h á t így kell olvasnunk: „ A " rovásház. (vagy

I
isllilx".l
lijv maiad aztán a — BA. . . valóban „hol. . . ? " kérdís-
• • i !<í hflvhatávozói rag, a „locativus" meghatározójaként,
'•rin! a helyes olvasat:

1
A ri.vásház BA.
!-'.•••!.ii'án kérdezem az olvasót. . . . v a n - e még a világon

135

I
ilyen azonosság egymástól 5000 éves távolságban lévő két
nyelvíorma között. . . ? Ugye nincs.
Hát akkor m i é r t nem ismerik el azt, hogy az eddig szu-
mirnak nevezett, de az ekiratokon MAHiGAR-nak leírt
nyelv a mai magyar nyelv ősi formája. . . ?
* * *

Mikor ezt elmagyaráztam az ottlévö szakembereknek,

az első volt Lábat prof., aki fejével helyeslőleg integetett és
mondta, hogy ez helyes.
Talán így érthetővé válik az a helyzet, hogy miért nem
volt az én előadásom u t á n tiltakozó, annak ellenére, hogy mi­
kor befejeztem az előadást, az ülést vezető elnök fennszóval
megkérdezte:
,,van-e valakinek ellenvéleménye, vagy hozzászólása
prof. Badiny előadásához?"
És várt egy jó darabig. Senki n e m szólt és mivel én vol­
tam az utolsó előadó, az elnök így szólt:
„ezzel prof. Badiny tézisét átveszem és az üllést bere­
kesztem".
(Hogy a Kongresszus a tézisemet átvette, azt semmi sem
bizonyítja jobban, mint az, hogy azóta megkaptam a vezér­
titkár levelét, melyben értesít, hogy ez írásban is beadott
m u n k á m a t átküldte a kiadónak, amelyik a kongresszus év
könyvét szerkeszti.)
* * *

És itt meg kell még emlékeznem arról az esetről is, amit

Kcmo.óczy szintén tárgyal, ami szintén a kongresszusnak a
plénuma e'ött zajlott le és prof. K r a m e r r e l való hosszú
évek óta tartó — vitámnak a lezárását jelentette.
Kcmoróczy könyvének 81. és 82. oldalán foglalkozik ez­
zel, amit én a Káldeától Ister-Gamig c. könyvemben is köz­
lök. Kramer eredeti levelének a tudomásra való hozatal ez,
melyre Komoróczy azt mondja, hogy én K r a m e r n e k a keze
írását (En-Sukus-sir-An-Na) „latin betűit sem olvastam he­
lyesen, mert a név második elemét SUBUR-nak néztem".
Ide csatolom megint az eredeti levelet.
Említettem, hogy e n n e k a n é v n e k az elemezése hosszú
évek óta tartó levelezésben nyilvánul meg, amit nemcsak Krá-
merrel folytattam le, h a n e m K r a m e r n a k a t a n á r segédjével

136
i i i i . i i r i ige l í .

Kranier prof. hozzám intézett kézírása

i
i-'
co

'
— Dr. Carlos Benitoval — is. Ugyanis a szóbanforgó név
nemcsak általam, h a n e m igen sok szumirológus által is vita­
tott volt eddig. Éppen ezért nyúltam hozzá én is.
A dolog ott kezdődik, hogy prof. Dr. K r a m e r ezt a nevet
az ö egyik munkájában — „Sumerian Literary Texts from
N I P P U R " (a 11. oldalon) nem úgy fordítja, m i n t nekem írja,
hanem „ E N M U S K E S D A N N A " nevet ír, és úgy mondja „The
lord of ARATTA". Ezt K r a m e r 1942-ben írta.
1946-ban Jacobsen közölt egy m u n k á t , amelyben Kra-
mernek azt a könyvét méltatja. (BASOR 102.) Ebben Jacob­
sen azt írja, hogy ezt valószínűleg „EN-SUH-KISDANA" név­
vel kel! kimondani, és nem úgy, ahogy K r a m e r írta.
Prof. Benito megküldte nekem a doktori tézisét, aminek
címe ,,ENKI und die Weltordnung". Ebben ő Lábat 208-as és
152-es szavaira hivatkozik EN-SU-KUS-SIR-ANA névvel kap­
csolatban, annak ellenére, hogy ezek az ékjelek egyáltalában
nem azonosíthatók azzal, a m i t itt közlök, m i n t K r a m e r keze-
írását. Ha megnézzük az eredeti szöveget, amelyik az „En-
merkár és az arattai u r a l k o d ó " c. ékiratos szöveg összetett
jelében ide vonatkozik, akkor megértjük, hogy K r a m e r a ne­
kem írt levelében m á r SUBUR-t ír itt a belső szó gyanánt. —
mint a legújabb alternatívát —, hiszen odaírja megjegyzés­
ként, hogy az előbbi — E N S U K U S S I R A N N A — kiolvasás az
„tentativ", vagyis feltételezett.
Én úgy vettem K r a m e r n e k ezt az írását, m i n t aki az ed­
digi vitákat ide revidiálta és a SUBUR kifejezésben állapo­
dott meg. (Én is azt fejtettem le a szövegről.) így az Orienta­
lista Kongresszuson ezt is elővettem és b e m u t a t t a m Kramer-
nak a levelét, de ő egyáltalában nem tiltakozott a ..Subur"
ellen, (amit it Komoróczy említ) nyilván azért, m e r t ebben
köztünk nezeltérés nem volt. Ugyanis n e m a „ S u b u r " ékjeié
képezte a vita tárgyát a Sorbonne-on, h a n e m az az ékjei, amit
ö itt „SIR"-nek olvas és amelyik prof. Lábat szótárában a
144. ékjeiként szerepel. E n n e k pedig „ S I R " jelentése nincs,
hanem az egész világon, m i n d e n szumirológus és minden szu-
mir szótár ezt az ékjeiét „DUMU"-nak olvassa, ami annyit je­
lent, hogy „fiú". Én azt m o n d t a m K r a m e r n e k , hogy
„a maga által ide írt szöveg rögtön m e g m u t a t j a nekünk
a nép nevét és megtudjuk ebből az egy szövegből — a Lábat
szerinti olvasás alkalmazásával — azt, hogy az arattai nep
a SUBUR nép volt. Hiszen ez az ide írt szöveg, amit idáig az
arattai király nevének hittek, annyit mond, hogy „A SUBUR
király az ég fia".

138
 !•

I Lábat prof. helyesnek vette az Ő r á való hivatkozásomat

••Idus ellen, pedig ha helytelen lett volna, ö biztosan szót

IÜ K n i m e r prof. egyáltalában n e m tiltakozott ez ellen a meg-
_»-niflt v-íilna az én magyarázatom ellen.

I Tehát kérdezem hogy: mi jogon vádol engem azzal Ko-

Fiiioróczy, hogy nem jól olvastam K r a m e r n e k az írását, mikor
Kianier prof. — ismétlem — a 29. Orientalista Világkongresz-
-zus plénuma előtt nem tiltakozott ez ellen az olvasat ellen?
I Vagy azt hiszi Komoróczy, hogy K r a m e r nem mondta
volna nekem ott nyilvánosan mindenki előtt, hogy „profesz-
szor. maga rosszul olvassa az én írásomat"?
Ksznel legyünk. A Párizsban, a világ szabadság fővárosa

Í aii — az emberek az igazat megmondják és ha valakinek

iiius igaza, azt is tudomására hozzák.

I Csalniuk n é h á n y — falitáblán bemutatott szöveget .—,

melyeket mint Dr. Novotny professzor t a n u l m á n y á t és meg-
ejtcseit előadásom függelékeként a 29. Orientalista Világ-
mgresszus plénuma elé terjesztettem.
Régi nyelvemlékeinkből természetesen csak azokat a
szemelvényeket" fogom bemutatni, amelyek megítélésem
l/crint a sumir-magyar nyelvi kapcsolatokat j o b b a n meg­
világítják és a kiértékelésnél döntő jelentőségűek.
•• • i ,

'' i

139
 A TIHANYI A P Á T S Á G A L A P Í T Ó L E V E L É N E K
MAGYAR SZÓRVÁNYAI

Ez a nyelvemlékünk 1055. é v b e n kelt. Tartalmazza I.

András magyar király által alapított t i h a n y i Benedek-rendi
A,.Ais;itf r-iszére adományozott birtokokat s annak hatá­
rait. Az oklevél hitelességéhez kétség n e m fér! Az oklevél
latin nyelven íródott. Nyelvészeti szempontból — kiemel­
kedő fontosságúvá — a latin szövegbe beágyazott „magyar
nyelvi szórványok" teszik.
Ez alkalommal csupán azokkal a „ m a g y a r szórványok­
kal" kívánok foglalkozni, a m e l y e k a l a p t é t e l e m helytállósá­
gát és latin fonetikával írt valódi s u m i r szövegek fejlesztett
formái — szemléltetően — támasztják alá. Vegyük ezeket
sorra.
l . l Az első „szórvány": „ T i c h o n " . Ez mai nevén: Ti­
hany, amint a címben is szerepel. A n é v — a későbbi latin
nyelvű oklevelekben: Tikhon, Tikoniensis, Tichoniensis. Te­
hát ezekben a: k, kh, eh írás váltakozik, majd „ h " - b a n álla­
podik meg. Ez a hangváltozás a s u m i r hangfejlődéssel egye­
ző: g vagy k — h.
A név sumir prototípusa (ősalakja):
Ti-ku-unu.
A sumir szöveg elemről-elemre: „ T i " (til-ből) = élet,
,,ku" = fényes, tiszta, kegyes, szent. J u l e s Oppert (francia)
az „eme-ku" szóval kapcsolatban u t a l aírra, hogy a „ k u "
imádást is jelent, ezért szent é r t e l e m m e l kell fordítani —
t e h á t : „szent nyelv"; ,,unu" = ház, lakás (pl.: Ud-unu =
Nap (Világosság háza, ez egyébként „ L a r s z a " város ősi ne­
ve. A magyar helységnevek között megfelelője: Adony köz­
ség.)
Jelentése: Szent (kegyes) élet háza. A m a g y a r nyelvé­
szek — a s u m i r nyelv ismerete n é l k ü l — a szláv Tichomir,
Tichoslav személynevekkel hozták etomológikus kapcsolat­
ba e nevet. A szláv nyelvben azonban a kezdő „ T i " szótag
,,Tyi"-nak olvasandó és ejtendő.
Sokkal inkább elfogadható a fenti megoldás, m e r t hisz
T i h a n y b a n volt a szerzetes r e n d A p á t s á g á n a k kolostora és
temploma, s itt valóban szent (kegyes) élet folyt.
2.) „ F u k " . Ezt a szórványt a kutatók azonosítják a mai
Sió-fok — helynév második tagjával.

140
 .Sumir ősalakja (prototípusa) és fejlődése:
fwj ujjú — bu-uku — pu-uku — fuku — fok.
K* tulajdonképpen az elől b e m u t a t o t t : bi-igi, be-ege =
ÍIÍ, íc|»ö rcsat, eleje jelentésű szónak „ u " hangzós válto­
tta, «ho| a ,.g" fejlődik: ,,k"-nál megrekedt. Szemantikai-
»< «it> bevehető a várfok, hegyfok szavakkal, aholis a fok
» a r a r vagy hegy kiemelkedő felső részét j e l e n t i .
A •>umir ,,u" hangzónak itt „ o " h a n g é r t é k e van.
.1 » K nyelvemlékünkben két ízben is előfordul a Hu-
IwtMxii helynév, mely egyébként egy n a g y o b b birtoktestet
Jl J Halálon partján. A helynév s u m i r prototípusa:
« * 'Nul-lu-hu-Ud-i.
Jelentése: Halál őre. Ez valamelyik Sorsmeghatározó
^^—V.mt.iri sumir islen (valószínűleg: N a n a — Istár) neve,
• mi ősi sumir szokás szerint, — m i n t óvó és védő n e v e t —
^^•rmrlynóvként is használtak.
Klemzés: (Analizis).

K Gul vagy gal — h u l vagy hal = pusztulás, megsemmi-

!«•*. La vagy lu — (lal vagy lul-ból) = teljes, teljesnek
ntti, A ket szót összetéve: Hul-lal vagy Hul-lu = tdljes
Í u s x l u l á s , azaz: halál.
V. i). a mai „ h a l á l " és „ h u l l a " szavainkkal.
Hu fgu vagy ga-ból) = genitivusz eset (genitive), (case)
Vi\ (vagy Ad) = őriző (atya is).
..I" vagy ,,e" — a birtokos névmás egyes szám 3. sze-

I •lye. ové, — teljesen — ,-ni .— e-ne.

Itt i-i az u o; olvasata t e h á t Hollódi (sok ilyen m a g y a r
o.a!..<li mv van). A kutatók „Hollád" község nevével azono-
jak (Ez szintén lehetséges).

Í 4 i Zakadaf. A nyelvemlékekben kétszer fordul elő: —

,.Ky, Ur,. n i igen gyakori földrajzi n é v hazánkban. M a i né-
i ^t.ikadal. S u m i r előzménye:

f Za-ktid-da-atu.
Jelenlése: Határkő, szószerint: két őriző köve. M á s su-
ntr változata: Za-kud-du-ur-ri, azonos jelentéssel. Az elne-
• •. i.niu-t származik, hogy a sumir határköveken az isten
m» király, léhát két őriző (pásztor) k é p e volt l á t h a t ó . Ezek
fíiUk a határokat s ezért volt szent és s é r t h e t e t l e n úgy a
mint a határ.
Elemzés: Za - kő; kad-da vagy kud-du (kas-da-ból) •—
141
előre ható hasonulással) = k e t t ő ; atu (a sumir „ u t u " válto­
zata) és ur = őriző (Halevy s z e r i n t is!).
5.) Ursa. Szintén helynév. A k u t a t ó k kapcsolatba hoz­
zák: Örs — Örsi helynevekkel. S z e r i n t e m ez eredetileg „mél­
tóság", majd személynév volt.
Sumirul: Ur-sa vagy Ur-si.
Jelentése: Kegyes pásztor (őr).
A teljes sumir név: Ur-su-uru — A városállam kegyes
pásztora (őre). A n o n y m u s ,,Gesta H u n g a r o r u m " című kró­
nikájában (1200 körül) pontosan így szerepel, m i n t honfog.
látó vezérnév. Más sumir megfelelője: Sib-zi-kalam-ma
Az ország hü (kegyes) pásztora. Ebből az t ű n i k ki, hogy a
magyar fejedelmi személyek (dux) az ősi s u m i r hagyomá­
nyokat megtartva — főpapi funkicót is gyakoroltak.
Elemzés: Ur vagy sib — őriző, pásztor.
Sa-si-su (sag-ból) = kegyes, fényes, tiszta; u r u = város­
állam; kal-am-ma = ország.
6.)Putu wu eieze (et) knez.
Uj sumir: Putu-wu-ege-ze (et)ke-en-es.
Régi sumir: Pata-mu-igi-zi (et) kí-in-is-e.
A „pata-mu En-lil-ke" kifejezés g y a k r a n szerepel az
ékiratos táblákon. A szakirodalomból pedig ismerjük a Pat-
en-zi — Pat-e-zi vagy csak röviden „En-si" kifejezést —
mint a sumir „papkirályok" címét. I t t t u d n i kell, hogy az;
ősi sumir jogszokások szerint az ország legitim uralkodója
csak az lehetett, aki En-lil istentől — N i p p u r b a n — főpapja
útján — az uralomra megbízást n y e r t , pontosabban, akit ez
„néven nevezett". Ez s u m i r kifejezéssel Pad-da-mu — Pata-
mu — előreható illeszkedéssel P u t u - m u . Az igi-zi — ege-ze
— eie (eje) = jelentése: kegyes úr (vagy igaz ú r ) . Szeman­
tikailag (jelentéstanilag) teljesen egyező a s u m i r királyok
„En-zí" címével.
A „putu wü ejeze" — „ n é v e n nevezett kegyes (igazi
ú r " tehát ugyanannyit jelent, m i n t a sumir: Pat-e-zi — va­
gyis uralkodót ,királyt.
Ehhez kapcsolódik az et — l a t i n kötőszóval — a .,knez"
szó. I t t nyilvánvalóan hangkiesés (elizió) t ö r t é i t . Olvasata
így: kenéz. Minthogy a s u m i r „ s " a m a g y a r b a n is sok eset­
ben „z"-vé változott — a sumir p r o t o t í p u s :
ke-en-es-e
eredeti alakja: ki-in-is-e

142
c Jelentése: ki-en (En-ki) isten gyermeke. E$ (us-ií) =
ií>c-frm*k, ver, ivadék (Halevy). Szószerinti jelentése meg-
egye/ik a ki-in-gir — ke-en-ger — régi sumir népnévvel.
A királynévsorok szerint a I I . uri dinasztia egyik ki­
rálya iKn-tcmen-a kortársa): Lu-gal Ki-in-is-e du-du. Mint-
iH.jjy ufjy a sumir, mint a fenti szövegben — ez a szó az ural-

I
h«-í«ii i i m iLu-gal — Pat-e-si) u t á n következik, valószínű,
r>"Hy mindkettő a király — főpapi funkciójára — utal. Ezt
L u u r n a s z t j a , hogy a magyarsággal érintkező szláv népek
|M|», fejedelem" (fürst) jelentéssel vették át a tárgyalt
k'4il.

|7 i (Usnaii helynév. Nagyobb birtokot jelöl.

! •Sumirul: Cíi-K-na-gu. Jelentése: nagyúr.
Klem/és: Gi-ií vagy Di-is = u r ; na (vagy nu) = nagy-
M u k lenni, kiemelkedni; gu (ge) — lekopással: „ u " — adjec-
• <vum — képző. T e h á t na-gu vagy na-u = nagy, magas. Ezt
^ helynevet Kisbár község nevével azonosítják a kutatók.
Miután ki-K (gi-is-ből) = ur, bar = fényes, e n n e k jelentése:
•>«>«•» úr. Azt, hogy ki ez a fényes illetve nagy úr, meg-

Í iiuiidja a község régebbi neve: Apáti (Kisbár-apáti), vagyis

Tihanyban székelő Apát. Nyelvemlékeinkben előfordul a
1)I-I»" változat is: Dís-na-azag — Disznaaszó. S u m i r u l : Di-
nm-u-mtng. Az eddig ismeretlen „azag" szó jelentése: fé-
f
> n , liszla, szent. Szószerinti jelentése: Szent (vagy fényes)
ujK'y ur Kz nyilvánvalóan még magasabb egyházi vagy vi-
L I ^ I méltóságot jelölt. Ma m á r azonban pontosan azonosíta-
• i nem tudjuk.
H i A nyelvemlékben előfordul a: „Nogu azah f e h e " ha-
Ui»'m-iíj«loIó helynév. Sumirul: Nu-gu (vagy Na-gu) azag-
* - r g r . Miután a bi-igi — be-ege (fejlesztett a l a k b a n „fe-
9" '• nemcsak főt, de főembert, u r a t is jelent, ezt szintén így
' T ! ^ | . i ! j u k : Nagy szent (fényes) úr (esetleg fejedelem). V.
-bkent Aszó-fő községnévből.
ü-lO.i Munarau kerekű és M o n a r a u buku. M i n d k é t ha­
ji megjelölés a gisnau" apátsági birtokra vonatkozik. Sze-
Í n t e m ugy •» ,,kerekű" mint a „ b u k u " helységnevek jelzős
'<n4i Tehát: kerek-i, fuk-i (nem valószínű, hogy Sió-fok).
munarau - monarau szó s u m i r megfelelője: Mu-na-ara-u.
j <'lemrul-elemre: Mu = mag; na = kő, ara-u = őröíő. Szó-
n n t MaKut őrlő kö vagyis malom (V. ö. a népies „ m ó n á r "

Í i\*í, .imi malomgazdát jelent).

143
 A „mogyoró" szó hasonló a fentihez. Mu-gur-u vagy
Mu-un-gur-u = kerek magú (magja kerek). G u r = körbe-
menó, körbeforgó — vagyis kerek. — Mu — mag, un (u-nn)
évé.
11.) K u l u n (latinosan: Culun) tó és p r a e d i u m is.
Sumirul: Kul-unu vagy Kal-an.
Elemzés: Kul vagy kai (gal-ból) = gyermek.
An, — un-u — Ég vagy Égisten.
Jelentése: Ég g y e r m e k e vagy Égisten gyermeke. Dá­
vid Antal magyar asszirológus szerint a sumirok az Ég vagy
liten gyermekének nevezték és t a r t o t t á k m a g u k a t (Babilon
ól ASSur. Budapest, 1926.) A n é v o n n é t veszi eredetét, hogy
a tó és praedium valószínűleg a „honfoglaló „ K a l a n " nem­
zetség szállásterületéhez, illetve birtokához tartozott. Ez a
feltevés azonban további k u t a t á s t igényel.
Mahler Ede (magyar) kutató megemlíti, hogy Nippur
város neve azonos a bibliai: Kalné-val, ami éíciratosan:
Kul-unu". Nippur volt egyébként a k u l t u r á l i s élei közép­
pontja. Sumir földön is „uru-azag-ga" = szent városnak is
nevezték.
12.) Ekli (latin: Ecli). I t t is hangkiesés történt. Teljesen:
Ek-ili vagy Ékeli.
Sumir formája: Ek(e)-il-i (Ege vagy ligi-ili-ből).
Jelentése: Az „Ég u r a " . Tehát isten-név, amit személy­
névként használtak. A kutatók Szerint d u n a i rév (ad por-
t u m : Ecli). T e h á t a személynévből helynév lett: Ekei vagy
Ekil. Ma is van ilyen községnév: Ekei (Komárom megye).
I t t fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy ebben a nyelv­
emlékben túlságosan sok a magánhangzó kiesés. A m a g y a r
nyelv éppenúgy mint a sumir — nem szereti a mássalhang­
zó torlódást és mérsékelten alkalmazza az eliziót. Ebből ar­
ra lehet következtetni, hogy ezt a nyelvemléket — n e m ma­
gyar, hanem idegenajkú szerzets foglalta írásba.' Ennek az a
hátrányos következménye, hogy a m i n t megállapítottam —
a nagy gyakorlattal és tudással rendelkező nyelvészeink is
— nem egyszer — tévedésbe esnek, szófejtésük során.

13.) Fidemsi. Az oklevél nem mondja apátsági birtok­

nak, hanem a n n a k h a t á r á t jelölő „ t e r r a " . E névnél is elizíó
(hangkiesés) történt. A helyes olvasat szerintem: Fidemesi.
A kutatók Csepel szigetre helyezik, azonban m á s u t t is van-

144
nak ily helynevek. A történeti sorrend:
Kidcmes — Fcdemes — Födémes. Ezt a nevet két rész-
iv kell bontuni és pedig:
a.) Fid es b.) emesi (emes) ada.
A fid — fed — főd hangfejlödésből láthatjuk, hogy itt
i mai .,fi>ld" (terra) szavunk archaikus alakjával állunk
k/c-mben, amit népiesen ma is féd — „főd"nek neveznek. Ez
egyike a legősibb szavainknak. Sumir-föld, m i n t a folyami
kuliurúk földje ismeretes. Ezek a kezdeti k u l t ú r á k a folyó
li'Mjni vagyis partján alakultak ki. A folyó p a r t j a volt ele-
-nic .1 művelés alá vett fold.
^^iíjfiurui: bi-gi-id = folyó partja.
^H^lemzés: bi = övé (névmás); gi — ge (vagy ki-ke) =
f»ar(, hely; id folyó.
Ennek alakulása: bi-gi-id — pi-gi-id — fi-gi-id — fi-
hi'id - li-id — fid. (V. ö. az elöl b e m u t a t o t t : bi-igi — fej
Hangtortt-neti fejlődéssel). Érdekes, hogy m á r k o r a i nyelv-
t inlikc-iiikben (1046.) találkozunk a fejlettebb „féld" for-
inuv.il, ami nyilvánvalóan — fehid — fejid — fejd — féld
alakulással jött létre. Ez is igazolja azt a megállapításo-
rn.il, hogy a nyelvfejlődés n e m volt egyenletes!
b i Az „Emesi" szó sumir prototípusa: eme-se — kegyes
anya iKmo anya) si, su, őa (sag-ból) = kegyes, tiszta, fé^
nyes A Deimel szerint: „emes" — papnő, főpapnő. Ez össz-
iMMgbun áll a szószerinti fordításommal. Ilyen értelemmel
ív a s/avunk kiveszett. Megtalálható azonban az „ e m s e "
•-«-" s/ti anya (vagy nőstény) sertés jelentéssel.
A leniickhez képest az oklevélben szereplő: fidemsi te­
li..! i/t jelenti, hogy: főpapnő földje.
l-l i Segisti. Ez nem helynév, h a n e m kisebb tavat jelent.
Siiimiul: Sigis-tí = tókiöntés. Sigis (F. H ő m m e l sze-
inti^^kioiítés. Ti-(tim) .— tó.
l ^ i Kangre/ via. Amint a latin szöveg megjelöli, ez
ifin v. i-gvbcn birtokhatár. I t t is kiesett a második m a g á n -
-»ng/«;, a ,,z" véghangzó előzménye: s. Olvasata t e h á t : K a n ­
arc*.
A Minierológia úttörői megállapították, hogy a s u m i r
I'fi f'jiFi-gibb neve: Ki-in-gir — Keen-ger. (Oppert, De-
».-.< h , s t b i
Ki-in vagy Ki-en (In-ki — En-ki) istennév. Jelentése:

145
Alsó világ (Ki) (föld és vizek ura). Egyébként ő a sumirok
teremtő istene, az isteni triász h a r m a d i k tagja.
Gir — G e r vagy G a r = gyermek, nemzett (F. Delitzsch
„ t e r e m t m é n y n e k " fordítja).
Jelentése t e h á t : Ki-en (isten) gyermeke.
A ,,Ke-en-ger" m é l y h a n g ú változata a „gar"-hoz iga­
zodó előreható illeszkedéssel: Ka-an-gar.
A továbbiakban t u d n i kell, hogy a s u m i r nyelv a töb­
bes számot kétféleképpen képezte: vagy az ,,es" (ez gyako­
ribb) vagy a „ k e " (ge-ből), ez a r i t k á b b , többes jellel mind­
két szó jelentése: sok.
Ehhez képest a ka-an-gar többes száma: Ka-an-gar-es.
Megkaptuk t e h á t a „ K a n g r e z " n é v eredeti alakját.
Az oklevélben előforduló „ K a n g r e z — Ka-an-gar-es" —
via, azt jelenti tehát, hogy sumirok, vagyis magyarok útja.
A „ke-en-ger" többes száma: Ke-en-ger-e-ke (vagy Ke-
en-ger-es) = En-ki gyermekei. Ez utóbbit teljesen azonos
formában megtaláljuk „Benedek veszprémi ispán (comes)
1171. évben kelt végrendeletében", m i n t t e r r a (és villa).
,.Kengerek"-et. Jelentése itt is: sumirok azaz magyarok föld­
je.
Ezek perdöntő bizonyítékok. Megjegyzem itt, hogy a
Ke-en-ger, ku-un-gur, ka-an-gar s u m i r népnévvel feltétle­
n ü l etimológíkus kapcsolatban á l l n a k a: H u n g á r i a , Hongrois,
Unghoria, Ungarn országnevek, melyek különféle nyelve­
ken — Magyarországot jelölik.
16.) G n i r uu ege Holmodia.
S u m i r szöveg: ge-ní-ir wu-ege: Gul-muh-di-a.
Régibb forma: ge-ni-ir mu-igi Gal-mah-du-a.
A sumir szöveg elemről-elemre:
g e = egy, első (ige-bői, első lekopással)
ni-ir = fejedelem (nim-gir összevonása)
mu — wu = ő, övé — de l e h e t „ n e v e z e t t " is
igi — ege = úr, uralkodó, tekintő.
Gal vagy gul = nagy.
Mah vagy M u h -— ma vagy mu = Magasztos (Isten)
du-di = gyermek.
A szöveg á t t é v e mai n y e l v ü n k r e : Első fejedelem ura
(nevezett úr): Gal-mah-dia = n a g y Magasztos gyermeke.
Itt fel kell hívni a figyelmet, hogy a sumirok „ M a h " =

146
4 lfaf(a.szto$", „Fenséges" címmel mindig a legfőbbnek tár­
ult ifttenukct tisztelték meg. A ,,Gal — M a h " általában a
tuJMirok regi nemzeti istenének El-lil (En-lil) istennek volt
enne. V. «i. Isin sumir városállamban. E-gal-mah — Nagy
toaH*hf.loa háza (temploma) KA-DIN-GIR-RA-KI-ban (Bab-
ll-bcni. K-inah Ur-ban pedig E-nuun-Mah.
Már előbb említettem, hogy a s u m i r nyelv fejlődésé­
in a ..%" hangzó — h útján — igen g y a k r a n lekopik. Ezért
„fial-inuh-dí" név is Almádi"-ra változik Ma is v a n ilyen
* «v ;i Halilton nyugati p a r t j á n : Balaton-Almádi.

~*A * * *

m
^ • ^ ^ Kzt'k a szövegek is fel voltak írva (nem mind) azokra a
'••hliikra. melyeket a Sorbonne-on b e m u t a t t a m és — mint Dr.
fíov.dny kutatási eredményeit — előadásom függelékéhez
Falollam. Kzek azok a „ m a g y a r " szövegek, amelyeket a je-
•\i> szakemberek ,,szumirul" olvastak el.

« Persze ilyen pozitívumokat a „Sumer és m a g y a r ? " című

t nvv nem említ, h a n e m tudománytalan mende-mondákkal
:\rk<vik. ennek az — eddig példátlan — és a 29. Orientalis­
ta Vdágkongresszus plénuma előtt lefolytatott bizonyítási el-
lái.'L-nak irtokét lecsökkenteni.
Komoróczy azonban, amikor a Sorbonne-on lezajlott és
^Bli.i a nem látott előadásomról beszélt, elfelejtette azt, hogy
ni-irk a/ előadásnak igen sok szemtanúja volt, akik pontosan
(Ik-nke/.öen vélekednek mindenről, m i n t amit ő itt leír.
Az én Sorbonne-i működésemnek legnagyobb eredmé-
Tv ul azt tartom, hogy az ott lévő szemtanúk egyike — Rev.
' I)r Isinael Quiles, aki jelen k o r u n k egyik legelismertebb
t.'.nfu.vi és manapság úgy emlegetik őt, m i n t régen Kantot,
így Schoppenhauert tisztelték, — ismétlem — ez a kitűnő
• iilii'olus. aki a keleti filozófiának is a mestere, szemtanúja
X"^k\- C'H előadásomnak és látta az elért eredményt is. Az elő-
• l / ^ i t . i n hozzám jöt és közölte velem azt, amit — m i n t a
• IU'M'I . Airesi Jezsuita Egyetem rektor magnificusi minősé-
•,'i ln-ii határozott ott el és ez a következő volt:
.J'rof. Badiny! Összesítse egy könyvben mindazokat a
f /•Mivitckokat, amit maga ennek a tételnek az előkészítésé-
ii iiJiir az előbbi kongresszusokon is előadott, (aminek ő szin­
ti n lanuja volt) ,mert az egyetemünk ki fogja adni magának
f i a bizonyítékait könyv alakban. Kérem, hogy senki m á s
.ulnva' ne tárgyaljon, h a n e m készítse el nyomtatás alá az
147

1
összes m u n k á t úgy, ahogy i t t azt m o n d o m . "
A könyv angolul jelent meg. Címe „THE S U M E R I A N
WONDER", kiadója a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Orien­
talista Iskolája és amennyiben az olvasókat érdekli, v a g y
Komoróczy meg a k a r n á ismerni, úgy szíveskedjenek m e g r e n ­
delni azt az európai vezérképviselőtől, aki senki más, m i n t
Brill-Leiden.
Spanyol nyelven most kerül sajtó alá és a bizonyítékok
magyar feldolgozását a Káldeától Ister-Gamig c. trilógia I I .
ós III. kötete hozza.
És ide kell írni megint a mottót
KMH 17 x :
amikor így ír (38. old.):
„A nyugati magyar emigrációnak az a része, a m e l y a
.sumer-magyarológia' tanait hirdeti, nem tudott mélyebb gyö­
kereket ereszteni új hazájának szellemi életébe, ezért hely­
zete — s ezzel együtt a közlés lehetősége is — legtöbb eset­
ben szüntelenül változik". .. m e r t ez megint hazugság és e
ferdítést legjobban az bizonyítja, hogy
1.) a szumir-magyar azonossági bizonyítékokat a B u e ­
nos Airesi Jezsuita Egyetem adta ki és
2.) az ide tartozó tanulmányokat ez az egyetem a „saját
h a z á j a " (Argentína) szellemi termékének tartja,
3.) e r r e hivatkozik a könyv előszavában az előszót író
személy, aki senki más, mint az egyetem Rector Mag-
nifieusa.
* * *

Ez a könyv azonban nemcsak Badiny Jós Ferenc kutatási

eredményeit összesíti, h a n e m a Buenos Airesi Jezsuita Egye­
tem Szumirológiaí tanszékével együtt dolgozó k u t a t ó k és azon
akadémikusok m u n k á j á t is ismerteti, akik az egyetem irányí­
tása szerinti, m a g y a r ősiségi k u t a t á s o k b a n részt vettek és ku­
tatási eredményeiket a 29. Orientalista Világkongresszus plé­
n u m a elé terjesztették. így megtalálhatók benne Miss M a r y
BRADY, Mme. G. ENDERLIN és M a r g a r e t v o n H A Y N A L
asszonyság t a n u l m á n y a is.
Ezeknek megemlítésekor tárgyalnunk kell e legutóbbi
tanulmányt, m e r t Komoróczy könyvének 93. oldalán ezzel
foglalkozik, felháborító tiszteletlenséggel kezelve ezt a — mi­
képpen majd a következőkben látható — fontos és tudomá-

148
 r\

- ím wen/ációként kezelt felfedezést, ami a 29. Orientalista

világkongresszus Közel-Keleti Osztályának — szintén az első
ulfura hangzott el — a Sorbonne-on —

A BUENOS AIRESI SZUMIB PECSÉTEK

• .i?itiw-I Sajnos megint ide kell iktatnunk a mottót

KMII 18 x:
« r i i könyvének említett oldalán teljesen meghamisítja és ki-

I
M I ' J I Margaret von Haynal asszonyság előadásának szö-
v«P«« m it! azon kell gondolkozni, hogy az a kitétele, melyet
ÍM alkalmaz, nem meríti-e ki a sajtóban való tudatos hamisí­
tják <» rágalmazás tényét. Ugyanis a következőkben tudósít:
Margaret von Haynal már említett párisi dolgozata
Jg mtactos felfedezésként m u t a t be néhány mezopotámiai pe-
barfthmgert. A tárgyakat — úgymond — B a d i n y J ó s 196*9-
U-n fnJc-zlo fel Buenos Airesben az Etnográfiai Múzeumban.
továbbiak során kiderül, hogy tulajdonképpen csak „máso-
i "krul van szó, összesen 5 3 - r ó l . . . A B a d i n y J ó s találta
..máwilai" oknak von H a y n a l különleges értéket tulajdonít,
torxfvan, hogy az eredeti darabok a II. Világháború során el­
e t e k . . . A cikk Badiny Jós „másolatai" közül kettőt is-
•rtet, mellékelve vázlatos rajzukat is. „Az emberiség legel-
•«» tetűekéje" — hangzik a magyarázat. . . és erről a szumir
Cftctről megjegyzi, hogy az „Erdélyi Múzeum hasábjain Ko-
ir» Litván már három évtizede közölte ezt a rajzot". .. de
• in a/l, amit Margaret von Haynal asszonyság indokolásként
• l(K«il«jti e „vetőeke" felemlítésére — sem pedig a másik pe-
rlhenger rajzáról nem tudósít.
f ^A türelmes olvasó felvilágosítására és Komoróczy (saj-
"'WM.V kell neveznünk) egészen aljas és tiszteletlen, tudo-
yos könyvekben eddig precedens nélküli módszerének be-

C ilu.sara, ide iktatjuk Margaret von Haynal asszonyság —

Orientalista Világkongresszus plénuma előtti előadásá­
nak raovcg részeit, így kezdődik:

• I069. június lén, Argentína legelismertebb napilapjá-

va>árnapi képes mellékletében — LA NACION-ban —
• gjrlcni egy cikk: „Testimonio Olvidado" címen.
Argentínában — ahol a lakosság nagyobb része nem ren-
|»«/ik elegendő ismerettel az ősrégi mezopotámiai civilizá­
lni!. LA NACION közismert újság cikke nagy meglepe-

149
test váltott ki, amikor így í r t :
„A történelem Szumériában kezdődik, m e r t az első em­
beri civilizáció itt született. A sárga folyó völgyi C H I N A leg­
ősibb műveltsége a K r . e. második és a h a r m a d i k évezred leg­
végére megy csak vissza.
Mezopotámiában azonban az első e m b e r i települések
százezer évre visszavezethetők és az első városok — m i n t a
haladás első jelei megjelennek m á r a K r . előtti 6000 és 4500
között.
A továbbiakban az argentin születésű újságíró tudósítja
az olvasót a szumir városállamokról, az uralkodók (pa-te-si)
és Isten közötti viszonyról, az emberiség első irott törvényei­
ről (UR-NAMMU) és a pecsétek hivatásáról.
Ez tehát az az információ, amiről az argentin újság ol­
vasóit 1969, június 1-én, v a s á r n a p tudósította.
Természetesen rögtön azt k é r d e z h e t j ü k : „mi volt az ok
arra, hogy ilyen közleményt k ö z h í r r é t e t t e k . . . ? Mi ennek a
tudósításnak az e r e d e t e . .. ? És m i é r t publikálnak ilyen régi
dolgokat az argentin hétköznapi élet s o r á n . .. ?
Sokszor nemvárt véletlen dolgok történnek az életben.
Ilyen volt az az eset is, amikor a Buenos Airesi Jezsuita Egye­
tem Szumerológus Professzora r á a k a d t az Etnográfiai Mú­
zeumban egy kis fadobozra, a m e l y i k m á r 60 éve volt egy sa­
rokba dobva. A doboz t a r t a l m a m a r egy fél évszázad óta a fe­
ledésé volt, mig végre egy szakember kezébe került. És a
doboz tartalma sem több sem kevesebb n e m volt, mint 53 ős­
régi, mezopotámiai pecsét, melyekből
16 az ősi Szumir korba,
12 a Babilonba,
4 a Kassita korba,
9 az Achemenida-Perzsa időbe,
3 a Sémi-Akkád,
10 a sémi-amurru, h u r r i t a és elami.
Természetesen a pecsétek előkerülése óriási érdeklődést
váltottak ki a Buenos Airesi S a l v a d o r E g y e t e m Orientalista
Iskolájának hallgatóinál és mi — az ,,asszíriológia és szumi-
rológia"- tanszék tagjai — Professzorunkkal nemcsak a pe­
csétek leolvasásával foglalkoztunk, h a n e m felkutattuk az Et­
nográfiai Múzeum írat- és levéltárát, hogy a pecsétek küldő­
jét — t e h á t azok származását megállapítsuk.«
tgy vezette be Margaret von H a y n a l asszonyság Sorben-
nei előadását, amit angolból fordítottunk magyarra.

150
 Ebből megállapíthatók a következők:
l.l Margaret von Haynal asszonyság Sorbonne-i elöadá-
Jit egyáltalában nem beszél „szenzációs felfedezésről", ha-
M«-m ismerteti a legnagyobb argentin napilap beszámolóját,
ahul .1/ argentin újságíró „nem m i n d e n n a p i " eseménynek
nii-i.iM'tcili' azt az érdekességet, hogy 5000 év távlatából Bue-
lu« Airesig sugárzó kultúra termékei 60 évig voltak egy sa-
tttkba diibva anélkül, hogy valaki észre vette volna. De —
iiity vi'huk - a budapesti újságírók is hasonlóképpen j á r n á ­
nak fi. ha valahol Budapesten találnának 53 szumir pecsétet.
2 i Margaret von Haynal asszonyság nem beszél máso-
!•"! ^fe i's Badiny professzor nevét előadásában meg sem em-

-1 i Míg Komoróczy tudósításából a tudománytalan pre-

iMilt-ni-ta árad, addig az említett von Haynal asszonyság va-
Inban szakértelemmel tárgyalja a körülményeket is és a pe-
i'• lek vizsgalatát is.
In meg kell említenem azt, hogy ezeknek a pecséteknek
i vi/^gálata teljesen szakszerűen folyt le.
Ugyanis a Jezsuita Egyetem Orientalista Iskolájának az
Lm/iriolögia és szumirológia tanszékre beiratkozott rendes
hallgatóiból egy bizottság alakult, amelyik
a i rendszerezte és időrendbe sorolta a pecséteket,
I) i azokról lenyomatokat készített a n n y i példányban,
amennyi egyetemi hallgató a bizottságban volt (+ 1
példány a professzornak).
Miután a bizottságnak 7 tagja volt — e r r e a tudományos
i/»gal.ifra i's a tanulmányok elvégzésére 7 t a n ú is áll rendel-
e/rsrv a LA NACION napilap — szintén bizottságilag —
u Kji'lrnt reporlerei, fényképészei és igazgatóin kívül.
Kiinvi a Buenos Airesi szumir pecsétek származására és
| i/vu^aiunak körülményeire vonatkozólag — kielégíti a ked-
i s ^ l a s o kíváncsiságát és arra is elegendő, hogy Komoróczy
'nU-N-n rossza kara tát ismételten bemutassuk.
!
* * *
A/ iKlckes ebben az esetben azonban az, a m i t Komoró-
! V kihagy" es meg sem említ. . . és ez nem az „emberiség

r
• •»! ><-:<«-keje". Ezt csak azért említette meg Margaret von
pnal ..^/cniyság, mert prof. K r a m e r egyik könyvében (La
ii ju einpie/a en Sumer) közöl egy mezopotámiai pecsét-

151

I
nyomatot, amit ugyanígy nevez — az „emberiség első vető­
ekéje". Von H a y n a l asszonyság személyesen nyújtotta Kra-
mer professzornak a Buenos Airesi pecsétnyomat gipszmáso­
latát, amelyen az alábbi „vetőeke" látható

és annak a véleményének adott kifejezést, hogy az, a m i t

prof. K r a m e r legrégibbnek minősített a megnevezett könyvé­
ben, az későbbi, mert a Kassita korban (kusita időben) hasz­
nálatos „keresztjelkép" látható rajta.
Itt bemutatjuk a K r a m e r féle „vetőekét" is.

Ami a magyar őstörténet és a Magyarság szumir eredeté­

vel kapcsolatba hozható, az egy harmadik pecsét, m e l y n e k
megemlítésétől „óvakodott" Komoroczy éppen azért, m e r t
ennek bemutatása és említése m á r
• mezopotámiai szumir pecséten látható példával igazol­
ja » esztergomi Árpádházi 14 oroszlán mindegyikének a tes­
tén látható, 4 ékből álló babiloni fogalomjegyet.
Erről a pecsétről Margaret von Haynal — a Sorbonne-on
— az alábbi kiértékelését adta elő:
•A pecséten látható istenszemélyek fövege szerint a pe-
c*ct az uj-babiloni korszakba (Kr. e. 600 körül) sorolható. Az
,.det fa" ábrázolás a pecsét két szélén a késői asszir kor tu­
lajdonsága, de mondhatjuk nyugodtan babiloni eredetűnek,
miután ebben az időben BABILON assziria egyik tartomá-

152
MV.I volt. Ugyanezt a formát találjuk m e g azonban az Ache-
mciiidák idejében is. A tízágú csillag a belső körrel a babi-

lniii 1STAR szimbóluma, mivel a „tízágú" csillag ennek az

időszaknak a terméke. A csillag mellett áll egy hagyományos
•/ninir öltözetet viselő istenszemély, akit könnyen felismer­
hetünk, m e r t egy olyan bikán áll, amelyiknek oldalára rá van
írví! iwbiloni karakterű írásrend szerinti neve — a h á r o m ék
SIN. így a Holdisten ő, aki egyik kezében a mércét és a
másikban az „életviz" p o h a r á t tartja, ő itt a termékenység
szimbólumainak kíséretében van ábrázolva, m e r t nemcsak
/ént á l l a t á n áll,
i.meni háta megett ott van az ,,égi bika szarva" is — a leg­
kifejezőbb holdszimbólum. A növekedő „újhold és Vénusz"
10 ágú csillag) sugárzása az égből termékenyítik a Földet.
A másik oldalon egy másik ístenszemély trónol. Trónja a
.-i Húgukba ér. A trón egy oroszlán hátán áll, melynek olda­
lún olvashatjuk az istenszemély nevét, ahogy a babiloni ék-
asrendszer szerint oda van írva: E A . . . a Tudás Istene.
Ez az első babiloni pecsét, melyet eddig ismerünk, umcJy-
v az islennevek rá vannak írva. Ettől az időszaktól kezdődő-
ii az egész Közel-Keleten találunk olyan oroszlán-ábrá-
l.isokaí, ahol az oroszlán testén megtaláljuk a négy éket,
ml írási, amelyik mutatja, hogy ezek az oroszlánok EA is-
:»•! iszemélyt jelképezik.
Ennek — a Buenos Airesben előkerült — szuraír pecsét-
k köszönhető az, hogy megoldhatjuk a n n a k az oroszlán-
iinbólumnak a titkát is, amelyik az Ister-Gami (Magyar-
•..szágii — most m á r keresztény szentély falára van festve
kb. a Kr. u.-i 10—11. századból ered.
A babiloni ősvallás hagyományai elterjedtek a Dunáig
.i kereszténységhez is és a legérdekesebb része ennek az
idencíának az, hogy a szumir-babiloni Örökség — az én köz-
í'niiköd:semmel — most ideért az Atlanti-óceán másik ol-

153
[
Ennek a nagyszerű és a „keleti t u d o m á n y o k " diplo­
májával rendelkező asszonynak í r á s a tehát a legnagyobb
„szenzáció" — magyarság t u d o m á n y i szempontból —, m e r t
megmagyarázza és kétségteleníti az esztergomi oroszlá­
nos szimbólum oroszlánjának oldalán található okiratot
és azt a „Tudás Istenének" — a babiloni „EA"-nak—, a
babiloni írásrend szerint írt nevének ismeri fel.
Hát ez az oka Komoróczy „hallgatásának". Ezért nem
említi meg Margaret von H a y n a l asszonyság „másik" pecsét­
jét.
E sorok írója szemtanúja volt ennek a Sorbonne-i elő­
adásnak és látta azt is, hogy a világ egyik legelismertebb szu-
étk mir-babiloni pecsét-szakértője — Prof. AMIÉT — (a Louvre
^ ^ Közel-Keleti é s Egyiptomi leleteinek chef-coservateur-jel kéz­
be vette von Haynal asszonyság által bemutatott két pe­
csétet, azokat nagyítóval megvizsgálta és — helybenhagyó-
lag — szó nélkül visszaadta. Személyes kérdésemre adott vá­
laszában — a pecsétek eredetiségét megerősítette.
* * *

A Helsinki-i halálharang kong a Magyar Élet felett. Te­

metni azonban csak a „ h a l o t t a t " lehet. . . és a MAGYARSÁG
MÉG ÉL.
Hogy idáig jutottunk az agóniában, ez a n n a k a követ­
kezménye, hogy eldobtuk ÖSI HAGYOMÁNYKINCSÜNKET
„Nyugatba helyeztük m a g u n k a t " és nem vettük észre, hogy
a „müveit n y u g a t " legforróbb óhaja az, hogy minket, m i n t
„az északi primitív zónák kultúr-szegényeit" minél hama­
rább letörüljön az európai térképről.
Helsinki ma megmutatta, hogy a magyar NEMZETVÉ­
DELEM alapja ÖSI SZÁRMAZÁSTUDATUNK ÉLETRE
KELTÉSE és TÖBBEZERÉVES SZENT HAGYOMÁNYA-
Ó I N K N A K VALLÁSOS KEGYELETTEL VALÓ ÁPOLÁSA.
Ezért azt kérjük az olvasótól és minden Magyar Testvér­
től, hogy az Esztergomi Oroszlán Szentély tiszteletében osz­
tozzon velünk. Elő kell készíteni e S Z E N T HELY kegyeletes
kezelését. A hazatérő Magyar Testvérek zarándokoljanak el
Esztergomba, az otthoniak pedig szervezzék m e g e szentély
kegyeletes ápolását azokon a napokon, amikor Holdtölte van.

Ide írom, hogy mit kell tudni e hagyománytiszteletben

154
 VIII.

AZ ESZTERGOMI V Á R K Á P O L N Á B Ó L
ÉS AZ OROSZLÁNOKRÓL

Egyik amerikai m u n k a t á r s a m meglátogatta Esztergom­

ban az u.n. Várkápolnát. Mint „idegen k u t a t ó " kért a Mú­
zeumban valami ismertetöt, a m i b e n le v a n írva a kápolna
története, eredete, keletkezése. A d t a k neki egy „Múzeumi
Füzetet", mely Dercsenyi Dezső szerzőtől „Az Esztergomi
Várkápolna" címet viseli s a m a g y a r szöveg mellett egy
ágy oldalas francia szöveg győzi m e g az „idegen látogatót"
ITrról, hogy amit látott, az mind idegen — főleg francia-mes­
terek munkája, ízlése és művészete és a m a g y a r o k n a k mind­
azokhoz, amit bemutatnak, egyáltalában s e m m i közük nincs.
igen jó példája ez a könyvecske a n n a k , hogy a m a i „magyar­
országi tudományos körök" célja a n e m z e t i h a g y o m á n y o k és
• magyar Ősiség leértékelése, hiszen a legcsekélyebb lehető-
üéget sem adják meg a szemlélődőnek ahhoz, hogy valamit is
|,.magyar alkotásnak" találjon. Egy „idegen", de jószándékú
V-s az igazságot kereső kutatónak igen nevetségesnek és poli­
tikai ízűnek tűnik fel olyan nemzeti értékeknek a tudatos
ltulajdonítása, lekicsinylése és „idegen h a t á s n a k " való mi-
ősítése, amiről könnyű szerrel megállapítható, hogy a ma-
yaroknál valóban sajátjukként m e g volt.
A jelenlegi magyarországi tudományosság a magyarelle-
es politikai vezetés parancsuralma a l a t t áll. É p p e n az Eszter-
__. m környéki Pilis-i területeken lévő é p ü l e t m a r a d v á n y o k
kezelése igazolja legfőképpen azt a — t u d o m á n y b a n eddig
,smeretlen — szándékot, mely a k u t a t á s i lehetőségeket azzal
átráltatja, hogy a régészeti anyagot tudatosan elpusztítja
íj> mielőtt a kutatás megindult volna. í g y nem sikerült
Mautolsó évtizedekben mutatkozó azon lehetőség kiaknázása,
azt szolgálhatta volna, hogy megtaláljuk ATILLA VA-
,OSÁT és VETUS BUDÁT. Ugyanis — ha ez a mai magyar-
s/ági politikusokat nem is érdekli — m i n d e n keleti tudo­
mánnyal foglalkozó tudós igen nagy kíváncsisággal fordul e
[hetöség felé. Tehát „igen különös", m o n d h a t n i „rosszán-
Itti" intézkedésnek vehető az a tény, hogy a kutatások he-
ii „magyar" hatóságok felparcellázták, eladták, beépí-
frtftk azokat a területeket, ahol A T I L L A V E T U S BUDA-
\H.\T kutatni és kiásni lehetett volna. Egyáltalában nem
ici(ciuk „régészeti é r t é k n e k " a

155
 Pilis-hegység, Dómós, Pilisszentkereszt és Esztergom kö­
zötti területeken elterülő hegyi v á r a k m a r a d v á n y a i t , az eze­
ket összekötő és sok mérföldre kiterjedő fal, á r o k és sánc-vo­
nulatoknak várerödítményes fal m a r a d v á n y a i t , régi kövezett
utaknak, vízduzzasztóknak, kolostoroknak épségben megma­
radt részeit és ezek összefüggést m u t a t ó rendszerét. Ledön­
tötték a hatalmas, emberalkotta m ű v e k nyomait, összetörték
a paloták faragott, m e g m u n k á l t köveit, „nem v e t t é k é s z r e "
• lakótelepek, nagy épületek m e g m a r a d t alapfalait s az ezer­
nyi cserépmaradványt kézbe sem vették.
Ezt a tudományos k u t a t á s ellen elkövetett b ű n t é n y t
azok a magánkutatók foglalták írásba, akik a r r a következ­
tettek, hogy
1.) az elhanyagolt és részben elpusztított régészeii anyag
Pilisben a Dunamedencét 896-ben megszálló Árpád-
H á z királyi központjának m a r a d v á n y a i t rejti, továbbá
2.) annak a városnak romjait is, melyet a — Magyar
Krónikák szerint — római korban előbb Herculiának,
majd Sicambriának, a h u n o k és avarok ATILLA Vá­
rosának, a germánok Etzelburgnak, az Árpád-királyi
Ház magyarjai pedig BUDÁ-nak (VETUS BUDA) ne­
veztek.
Ezeknek a m a g á n k u t a t ó k n a k a véleményét igazolják a
Magyar Krónikák. így „Anonymus Krónikája a Kr. u. 12.
századból azt közli:
„Atilla, a h u n o k királya a D u n a mellett királyi lakot
épített magának a felső hévvizeknél, azt erős falakkal
megerősítette s az ott talált régi é p í t m é n y e k e t megújí­
t a n a . Ezt a várost a németek Etzelburgnak, a magyarok
Buda-Várának n e v e z t é k . . . a h o n n a n a magyarok ural­
kodói hódításaikra k i i n d u l t a k . . . és ez volt a királyi
központ. . . . Á r p á d o t 907-ben tisztességesen (nagy disz­
szel) egy kis p a t a k fejénél t e m e t t é k el, Atilla városánál,
ott, ahol későbben a magyarok „megtérítésének" idején
templom épült, melyet ALBA-nak neveztek Boldogasz-
szony tiszteletére.". (Anonymus Krónika 52. fej.)
Kézai Simon Krónikája — a Kr. u. 13. századból — amikor
megemlékezik a P a n n ó n i a i H u n o k n a k a rómaiakkal vívott
nagy csatájáról, azt közli, hogy:
,.a hunok Sicambriánál keltek át a D u n á n . Ott aratták
na
fíy győzelmüket és a h a t é b a n elesett vezéreiket az Or­
szágúinál, a Kövesvölgynél temették el, ahol a „BÁL­

IM
 VANYKÖ" volt. Ez a Sicambria lett Atilla városa, me-

H lyet a németek Etzelburgnak, a magyarok viszont Bu­

dának neveztek".
Ezeknek az adatoknak a birtokában — l á t v a az Eszter­
gom környékén és Pilisben említett m a r a d v á n y o k a t , falakat,
városromokat — egyáltalában n e m t u d u n k h i t e l t adni az
..Esztergomi Várkápolna"-ról nyújtott „ h i v a t a l o s " közle­
ménynek, m e r t maga az épület cáfolja a n n a k a K r . u. 13.
században való építését. Hiszen ha ezt csak a b b a n az időben
építették volna — a korabeli Kézai Simon feltétlenül meg­
említette volna krónikájában ugyanúgy, ahogy a Boldogasz-
szony templomát is közli. De m a g a a „hivatalos közlemény"
i is igen kétségesen és bizonytalanul vezeti be m a g y a r á z a t á t ,
I ^B amikor így mondja:
.,A kápolna szerves része egy nagyszabásúan elképzelt
királyi várpalotának olyan helyen és környezetben,
amely a római, szláv és magyar történelem első száza­
dában is szerepet játszott". . .
s a pontatlan szerző egyáltalában nem tudósít arról, hogy mi­
kor is volt a „magyar történelem első s z á z a d a " . . . ?
Miután nem az a célunk, hogy negatív és félremagyará­
zó, rosszakaratú tudósításokat cáfoljunk — közöljük szak­
értő munkatársunk megállapításait a kápolna művészi rész-
L n r H ieteire vonatkozóan s mi részletesen az északi u.n. „mellék-
[ _ • kápolnával" és az „északi fal ,ülőfülkeinek' két szélső' oszlop-
főjén markánsan jellemezett fejekkel" foglalkozunk.
Munkatársunk szakvéleménye az a l á b b i :
»Az esztergomi vár középkori állapotától el kell válasz­
tani mindazokat az épületrészeket, amelyek a középkori „rá­
építések" előttiek. Ezeket a régiségeket az „Árpádkori lakó­
toronynak", „várpalotának" és „ v á r k á p o l n á n a k " nevezett
pületeken találhatjuk. Ha eltávolítunk m i n d e n „keresztény
vallású igyekezetet" a régi épületek „egyháziasítására", úgy
kövek összeillesztésénél, formájánál, ragasztóanyagánál, a
'oltozatok kialakításának nyugaton jellemezett „szokatlan-
ágában", nem a kora-gótikát, hanem a legtisztább Pártos-Bi­
rodalmi építészeti stílust találjuk, ami százzára l á t h a t ó ma.a
őzel-kelcti romtemplomoknál. Aki csak egy ilyen „ p á r t i a i "
i mplomot látott, annak nem idegen az esztergomi várká-
ui'na építészi s*ilusa, a „rózsaablak keretelése" az „attikai
lábazaton" álló oszlopok saroklevél díszítése, az akanthuszle-
l:-s oszlopfők, az oszlopfők szögfejdíszítéses abacusa, a két
. € - 1

157

a
 ,.mellékkápolna" kapuja felett húzódó cikk-cakkos (asszir-
hatású?) díszítés. Ugyanúgy a Várkápolna „északi normann-
ívea"-nek nevezett kapuja feletti nyolcágú csillagforma is
tiszta mezopotámiai motívum. (Istár-csillag.)«
»A „királyi ülőfülke" (iszonyú nevetséges elnevezés ré­
gészeti szakirodalomban) belső ívén l á t h a t ó palmettás- díszí­
tés is teljesen pártos-avar művészeti elem, ami mégjobban
megerősíti azon állításunkat, hogy a v á r a t a hun-avar idők­
ben építették, m e r t hiszen ha a szentély díszítése ebből az
időből ered, a kőfal, melyen a díszítés van; nem származhat ké­
sőbbi korból. Ugyanígy a szentély figurális díszítése — a pal­
mettás korongba foglalat — jobb első lábát emelő oroszlán
— a baliloni kozmologikus szemlélet vallási szimbóluma,
(A mely babiloni ékirást és vallási törvényeket jelentő jelképe­
ket visz.«
»De megerősíti a babiloni-pártos művészet esztergomi je­
lenlétét az a két fej, mely a kápolna északi falának két szélső
oszlopfőjén található. Egy Gerevich Tibor nevezetű roman­
tikus, judai-keresztény véleményező, e két fejben — igen ne­
vetségesen parodizálni akarja ezt a r i t k a műkincset azzal,
hogy a két kőből faragott fejben — a nem bizonyítható „kő­
faragó mesterek arcképét" l á t j a . . . az általa „királyi repre-
zentációjú i n t i m n e k " nevezett magánkápolnában, ahol „csak
a királyi u d v a r kiváltságosai" vehettek részt.*
* » *

Ha valaki foglalkozik az iráni történelem P á r t o s Biro­

dalmi művészetével és szobraival — akkor azonnal felismeri
a k i t arcot és éppen ez az egyik fontos közlés, melyet itt bizo­
nyítunk. Az az oszlopfő, melyet a „magyar kőfaragó" fejének
hirdetnek a kápolna műkincseinek leértékelői — s e n k i más,
m i n t a P á r t o s Birodalom alapítójának N A G Y ARSZAK-nak
• teje.
Hasonlítsuk össze a P á r t o s Birodalmi hasonmásával, moly
•
a Kr.e. 200 körüli évből ered. Az azonosság meglepő és kétség-
teleniti megállapításunkat Nagy ARSZÁK életnagyságú szob­
ra, ahol ugyanez az arc látható. Az esztergomi szentély t e h á t
az ősi babiloni-pártos-hun-avar-magyar h a g y o m á n y o k a t őrzi
> ezt erősíti meg a „francia kőfaragó" fejének parodizált áb-
raxulás. mely tökéletes mása a Lagas-i Gudea-Ur-Nin-Girsu
l-apkirályok szoborfejeinek. Ezeknek fejdísze a sumir kultúr-
rcnaissance félreérthetetlen és egyéni, sehol meg nem talál-
isa
5 ható sajátossága, (lásd Ur-nin-gir-su szobrát a 174. oldalon.)

NAGY ARSZAK F E J E
SUSA-ból (Kr. e. 2. szd. — Louvre) és Esztergomban

De a babiloni-pártos hagyatékot őrzi maga a királyi szen­

tély is, melyet profánul „ülőfülkének" neveznek a judai-ke-
reszténység hivatásosai.
A várkápolna „két mellékkápolnás" alaprajza is Pártos-
Birodalmi hagyomány. Ugyanezek az alaprajzok jellemzik *i
sumir-babiloni-pártos templomi szentélyeket és az ..ülőfül-
k é n e k " nevezett helyiség az, ahol az esztergomi „mellékká-
)olnában" a királyi trónig terjed az északról és délről jövő,
gymással szembenéző 7—7 oroszlán sora — a királyi hata­
lom legfelsőbb és legtitkosabb szentélye volt Esztergomban
f>s Pártos Babilonban is.
Ez volt az OROSZLÁNOK SZENTÉLYE.
A .sumir-babiloni-pártos-hun-avar-magyar népek hagyo­
mánya egyöntetűen az alábbi r e n d szerint csoportosította tár­
adalmát és rendezte be társadalmi életét:
l . i A KIRÁLYI HATALOM.
Ez magába ogvpsíte'fe a legfelsőbb három hivatást: a
api, hadvezéri és a legfőbb bírói hatalom és kötelesség gya-
nriasát Ez a három isteni eredetű volt és m i n d e n k o r a ki-

159
•

NAGY ARSZAK - A PARTOS BIRODALOM ALAPÍTÓJA

(Kr. ? . 3. szd. HATRA-ból _ a Mosul-i M u . c u . n b a n ?

160
i.lv -/inielyétöl függgött, hogy ezt ő saját maga gyakorolta,
. megosztotta a királyi család tagjaival. Mindenesetre az
(tcT}(i<mi szentély ,.tizennégy oroszlánja" ékes bizonyítéka
untuk. h(»|{V a királyi hatalom gyakorlásában részt vettek az
i ii.-./!.in<ik".
2 I A TAKSADALOM TAGOZÓDÁSA:
AZ OROSZLÁNOK képezték azt a réteget, amelyikből
*t uralkodók származtak
Kz volt tehát a királyi nagycsalád. A Magyaroknál az Ár-
pád-Ház. A királyi ház isteni származása tudatosítva volt s
ct a vezető réteg — m á r a sumir-babiloni ezerévek óta —
Mirnbol urnának, az ugyancsak sumir-babiloni oroszlános áb­
rázolásokat használta.
A következő társadalmi osztály:
A K1RALYHAD volt. A fegyveres hadsereget szolgálta­
tó törzsszövetségek és nagycsaládok tagjai, akikből a későbbi
nemesi osztály fejlődött ki.
G Y E P Ü K NÉPÉNEK ( f a l u s i a k n a k . . . ? ) hívták a kenye­
ret termelő földművelő és állattenyésztő lakosságot, amibe
az ország legtöbbje tartozott.
FEKETE NÉP volt a neve a hadifoglyokból és szegődöt-
tekböl álló szolgahadnak.
Az első három társadalmi osztály tagjai birtokkal és ál­
lampolgári joggal rendelkező személyek voltak. A F e k e t e
Népbe tartozóknak sem birtoka sem államjoga nem volt.
Amikor a magyarságot áttérítették I. I s t v á n rendeleteivel
a judai-kereszténységbe, amelyiknek feudális rendszere a ré-
ili ..oroszlánok" ,,királyhad" és „gyepüiek" legtöbbjét „gya­
lázatos szolgaságba", majd később hivatalosan a régi „szol-
C-iliaddal" egyenlő jobbágyságba taszította — a régi hit ma-
U.v.irjai és a jobbágyok: leigázóikat hívták „fekete népnek".
Erre hivatkozik egy régi h i t ű m a g y a r „táltos-imádság",
..Meleg orcával, édes nyelvvel
Imádságra állunk.
Fejet hajtunk a fekete néppel.
Istenünk őrizz meg széltől-fergetegtől,
Őrizz tűzveszedelemtől,
Onzz rablótól — tolvajtól,
Kártevő e s ő t ő l . . .
Adjál épséget — egészséget.
Ma idegennel, keresztény emberrel találkozván
161
 Runbe estünk v o l n a . . .
Idegennek bűnét felejtsd el,
Magunk bűnét bocsásd meg.
Irgalmazz I s t e n ü n k . "
(Ez az imádság Dr. Mészáros Gyula gyűjtéséből való,
aki azt egy táltos-ivadéktól tanulta. Ez a táltos-ivadék mond­
ta így: „aki ezt az i m á t m o n d a n i akarja, arcával kelet felé
álljon." Szeretettel továbbítjuk az olvasóhoz e táltos-ivadék
kérését.)
* » *
A társadalmi tagozódás megismerése u t á n most m á r meg­
értjük, hogy a papkirályi szentélyben gyűlt össze a királyi
hatalmat gyakorló testület, amelyik á l l t :
tizennégy oroszlánból és az előttük trónoló királyból, aki
nyilvánvalóan az oroszlánok feje volt s m i n t tizenötödik, va­
gyis a teljes, a fénylő, a tiszta, az igazi, a tökéletes, a sokezer­
éves „tekratikus u r a l m i r e n d " legmagasabb és Istentől ka­
pott hivatását gyakorolta — égi oroszláni minőségben.
Itt most két számmal találkozunk. Tizennégy és tizenöt.
Mivel az Istentől kapott Uralkodási Rendben valóban „ r e n d "
van, melynek alapja a számadás és felelőség, nem csodálkoz­
hatunk azon, ha ezek a számok is az „Isteni Rend"-ből ered­
nek. Ugyanis csak innen eredhetnek.
A „teokratikus uralmi r e n d " Istentől, azaz az ,égi ki­
rálytól", aki „egyszerre intézi az égi és a földi ügyeket", a
sugárzásokkal kapja rendeleteit. Ezek a „sugárzások" az égi
testek megnyilvánulásai és a „ t u d á s " megnyilatkozása a b b a n
rejlett, ha a „tudós, vagy táltos" tudott olvasni az „ég köny­
vében".
Itt a magyar származású olvasó semmi mást ne képzel­
jen el, csak azt, hogy ami a j u d a i a k n á l m e g volt — a Biblia
írásai szerint — ugyanaz a sumir-babiloni-hun-avar-magyar
népeknél is meg kellett legyen, hiszen a héberek t u d á s á n a k
minden alapjául, a semitologusok — még C y r u s G o r d o n pro­
fé r/oT is — a sumir-babiloni tudáskincset jelölik meg.
A bibliai könyvek azon leírása: (II. Móz. 16: 1, 6, 9, 10.)
érkezének Izrael fiainak egész gyülekezete SIN pusz-
lajab*. . a második hónapnak tizenötödik n a p j á n . . . Áron­
nak ix-dig mondta M ó z e s . . . járuljatok az Űr e l é . . . este meg­
tudjátok, hogv az Úr hozott ki titeket Egyiptom földjéről. ..
<•» íme .íz Úr dicsősége megjelenik a felhőben".

Iftl
 m

i Toltál a tizenötödik napon, este jelent meg az „ Ű r " a fel­

hőben. Ugyancsak Mózes II. könyvének 12. fejezete kiemeli a
titruntttyedik és a tizenötödik nap fontosságát, és ugyanezen
[«-•/ 11. verse azt mondja, hogy az „Űr ezen a tizenötödik
nj\um ment el Izrael házai f e l e t t " . . . és az Úr „ p á s k á j á n a k "
' i'Vtvik C napot.
A héberek „ p á s k á n a k " nevezték azt a tizenötödik nap-
j.il .1 hónapnak, amit a babiloni E n u m a Elis V. táblája „sa-
li.illu "-nak mond és a holdtöltét nevezi ezzel a kifejezéssel.
I\ Babilonban teljes, tiszta tökéletes égi oroszlánnak hívták a
liholdai,
De az idézett bibliai szöveg kétségteleníti ezt a vonat-
Klatasl, hiszen a zsidók „ S I N pusztájába érkeztek". S I N
|K*dif> babiloni nyelven a H O L D n e v e . . . a sumir-mah-gar
/li-KN nangtani változata.
I«y érkezünk el a hold-misztérium mágikus titkaihoz,
ami az ősi „kita anta d i m " azaz „miképpen a mennyben, úgy
«il A i'íi.dön is" törvény egyik részlete.

A SUMIR-BABILONI HOLD-TÖRVÉNY
A FÖLDI URALKODÁSBAN

P
Azoknak a régi kultúrköröknek az emberei, akiknek vi­
lágszemléletét a „kozmosz" — vagyis a Természet R e n d j e
ininyította és nem szolgáltak különféle egyházpolitikai érde­
keket, bizony szerették a fényt. A Napfény volt nekik az
élet és az igazság". Tehát mindazok, akik az életet irányítot­
tak és az igazságot szolgáltatták, ennek a tiszta fénynek, en­
nek a mcsoktalan isteni erőnek voltak a hirdetői.
A Nap-Urasággal, az égen tündöklő Isten-Fiával, bizony-

1nem is volt semmiféle zavar, m e r t nappal „fent" j á r t , éjjel

meg „alászállt" és az élet rendje volt az ő járása. A N a p n a k
W ' i e n fontos állomása be volt iktatva az emberi életbe,

n
amikor „pirkadt" — az e m b e r is ébredt. Amikor „de­
c i t " — az ember is megállt és amikor nyugodni készült, az
mber is Isten felé közeledett a nyugovása előtti pillanatok­
ban. Hiszen gondoljunk csak a r r a , hogy m i n d e n „keleti" nép­
jel meg van valamilyen szertartásféle m é g ma is a Naple­
mentével kapcsolatban.
A Nap-Űr tehát életünk ura is volt és hozzá alkalmaz-
<>dlunk.
Nem mondhatjuk el azonban ugyanezt a Holdról.

163
 A Hold tele van titokzatossággal, hiszen az Újhold hozza
• nirvrfiYck növekedését is és fogyó holdkor ültetett virág el-

Aztán bizony három n a p r a el is t ű n i k a szemünk előtt.

Azt hiszem, hogy a Hold sok titokzatosságát még abból
• rrfl világból kell eredeztetni, a m i k o r n e m volt Holdunk és
kitAn a Fold „elfogott" egy r a k o n c á t l a n üstökösfélét és amig
mhaiolgnja lett, a Föld is kicsit megrázkódott. T e h á t innen
i* jon még a holdmisztérium.
D« nézzük csak a Hold földkörüli keringésének a tör­
vényszerűségét. Az alábbi á b r á n l á t h a t j u k , hogy az Újhold
megjelenésétől „tizennégy" nap telik el, mig a „tizenötödik"
* teljes fény, a „Telihold".

telihold

\ /

{o gyöhoid %Já) újhold

NAP
Innen megint „tizennégy" n a p múlva j u t u n k új alakhoz
amikor is „elfogy" a hold. A N a p elé kerülve nem látjuk ad­
dig, mig ennek sugárkévéjéből ki n e m kerül és „harmadna­
pa n fel nem támad halottaiból".
így ismerjük meg a holdmisztérium azon titokzatos szá­
mait, melyek nagyon befolyásolták a régiek életét.
Ugyanis az ősi mezopotámiai mah-gar élettérben a „há­
romnapos fekete Hold" azonosítva volt a „halottak országá­
val" és jelképe az urna, a láda, a korsó, amelyik mindig kap-
cvilutban van két kígyóval. A korsónak „ k é t " kígyófüle van.

lfi4
•> »::% -< Uil.ni vannak mintázva a kígyók, m i n t a fogyó és kelő
h> lil i/itiibolumai. De ugyanezt jelenti a fejnélküli test is és a
k•-..!»:"ii fi j is. hiszen feltámadni csak a halott állapotból le-
hi i T.il.ir. még ez a szemlélet élt Heródesben is, aki Jézust
1-i'v.i n/t mondja: ,.Akinek a fejét vétettem — az a János
. .• .. t.im,.ili fel a halálból." (Márk, 6, 16.)
\ II' Kdük ezek az állomásai azonban nem „magánvé-
I \i ki pe/tek az ősi mah-gar vallásszemléletben, ha-
i • TI .1.- i'iiiixTjs.g első irott törvénykönyvébe, az UR-NAMMU
K)«lr\ln- vannak bejegyezve és törvényként követve így:
A/ n a három napon, amikor a Hold nem világít,
Mtiki i-l i.i'in hagyhatja lakóhelyét. Semmiféle m u n k á t vé-
Ki-.-in »'s u / i i gyújtani nem szabad. Nincs fény az égen, tüz
- Ii ;;viri .i földön és senki sem ehet melegített ételt." (Har-
I*M i; Fvther: Frauen und Mysteries.)
'I'iTIIH••./elesén intézkedik a törvény arról is, hogy ezen
.' t-a.ii lapon a nők elkülönítsék magukat a férfiaktól, hi-
.-•• ii .. rii.ii használatos szó „menstruáción" annyit jelent,
ii.. .1 Imliiválluzás".
A Nap-Úr fényére ez a három napos sötét idő veti örök
.t.-i.vikal i s ez a titokzatosság — mint létező, változtathatat-
l.i! linvt'My.szcrüség — úgy lett beiktatva a mah-gar n é p
• ". 1'nlyamatába, mint a halálra való emlékezés. De nem a
irtiienylelenség állapota ez, hiszen benne él a feltámadás tu­
dat.i. Harmadnapon új fény jön és vele győz az igazság is.
Van ;i/ mban az UR-NAMMU törvénytáblájának a „tel-
i-s IYIIMC — a holdtöltésere" — vonatkozó intézkedése is,
untkor i-».\ mondja:
Dl -TI I - LA" (ítéleti tizennégy bíró döntésével csak a
ii/i iidli.lük napon hozható."
Y.t a/ nsi torvény egyszeribe magyarázatot ad nekim'-:
• rí., Iiiijiv az esztergomi várkápolna nem „kápolna'"-— ha-
m ii. .i királyság legfelsőbb székhelye, ahol a tizenntgy orosz-
i.ui Irriulil. bíróként ítél a tizenötödikkel, a királlyal, aki a
NAI" FIA "lei és halál felett.
I . m i n d e n ! megtalálunk a mai magyarság szent hagyo-
<i V . o l M r
K1 -ni k vesv/.ük a sumirnak nevezett ősi mah-gar nyelv
|H Tll. 1.1 ' D S I , 457/43. sz.) szavát mely a mai magyarban
I 1» I, l.r.T ítélet, vagyis oly bírói döntés, mely vagy fel-
• >• '•' v u; h il.i'ra ítél. A magyar nyelv az ítélet szót régen
.' i'.'• . h i ..'nálta. h:i valóban az "élet"-ről volt szó és még
165
az Arpádházi királyok írásaiban ez úgy van rögzítve, hugy
i legfelsőbb döntésünknek jogi formulája tartalmazta az „in-
ler leones", azaz „az oroszlánok között" kifejezést. Most íát-
hatjuk, hogy micsoda lelkiismeretlenség kell ahhoz, hogy
.úlöfülkének" nevezzük azt a szentélyt, ahol az élet és halál
urai — az oroszlánok — jöttek össze a Nap Fiával abban a
cudatban, hogy az Égi Királyság földi ügyeit intézik tisztán,
• fényben és azon a napon, amikor az égen nincsen semmi ár­
nyék, az „oroszlánok között" megtörtént a legfelsőbb intéz­
kedés.
Ugyanis a tizenötödik napon teljes a fény.
A Nap-Űr nappal önti életet adó erejét a földre és ami­
kor nyugovóra tér a telihold helyettesíti minden erejével. És
jzen a napon a Telihold is Oroszlánná válik. Ezért találjuk
UR városában tömegével azokat a kultikus célokra használt
.idényeket, amelyiken „két bika és két oroszlán" jelzi a hold-
íörvényt. Ugyanis a sorrend ez:
„telihold (oroszlán) — fogyóhold (bika) — újhold (bika)
— telihold újra (oroszlán)." (ábra.)
A köv. old.: „Kultikus, alabástrom edény UR-ból (Kr.e. 3000)
Az ítélet tehát valóban „inter leones", vagyis „oroszlá­
nok közül" ered, m e r t a király a szentélyben ül a tizennégy
oroszlánnal és ezen a napon a NAP-ÚR, m i n t oroszlán adja a
fényt, a bölcsességet, az igazságot, hiszen tudjuk, hogy a Nap
háza az Oroszlán csillagképe és ezen a napon az ÜR-IVIAH
(Hatalmas Or) a neve ennek az égi oroszlánnak, éppen azért,
mert akkor is erőben marad, amikor a Nap-Úr alászállt. Az
jgen az Oroszlán-Telihold ragyog. Nincs sötétség. Nincs ár­
nyék — csak fény, fény, mely a bölcsesség a fejben és igaz­
ság a lélekben.
Ezért kell tehát az esztergomi (Ister-Gami) „ülőfülkéket"
• Magyar Néphagyomány legdrágább kincsének és legna­
gyobb szentélyének tisztelni és megbecsülni.
ITT VOLT A „VILÁG K Ö Z E P E "
Ugyanis ez a királyi székhely volt a Magyar Népi Öntu-
Jatban a Világ Közepe. A király pedig a négy világrész ura.
Ugyanazt a királyi címet viselte, amit jó ötezer évvel előt-
.unk a NAP-UR, NIB-UR, NIMRUD atyánk szent városának
- a ..sumir Vatikánnak" — főpapjai adományoztak.
Itt hálás szívvel kell megemlékeznem a kiváló magyar-
jrszági kutatóról — Bosnyák Sándorról — akinek kutatási

166
•
I * < *N Vi- ••••. n>*4 !m~ • • ' . - . , ™ ;

I
 eirdmcnyeivel egészítem ki bizonyítékaimat, ö ugyanis a
kovt tkt-iökct írja a „Világ K ö z e p é r ő l " :
..Borzé Nagy János érdeme, hogy a ,világ közepe', ,föld
k.ikluke'. ,cg közepe', ,ég köldöke' képzeteket ősvqllásunk
alaptételeivé tette. Az ég s föld közepéről-köldökéről a ma-
Hyar nyelvterület minden tájegységéből van a d a t u n k , s száz­
nál több adat birtokában leszögezhetjük, hogy az ég s a föld
kuldoke-kozepe az emberközpontú paraszti világképben az a
hely, ahol az ember áll, ahol leszúrja botját, vagy ahol .el­
vágták a köldökét".
„A világ közepe tizennégy a d a t szerint ott van, ahol le-
r*ctt az aranyalma'. Az .égigérő fa' tipusú mesékből tudjuk,
hogy a legfelső égi rétegben, a N a p b i r o d a l m á b a n minden
aranyból van, fü, fa, virágok, a fán is a r a n y a l m a terem. A kis-
tcrenyeiek például Maconkát tartják a világ közepének, m e r t
.ott esett le az aranyalma, amit Szent P é t e r ejtett el.' Szent
Péter népünk meséiben és tudatos megfogalmazásaiban
is a mennyország kapusa. Az ég közepén-köldökén áll,
• amit elejt, az az emberlakta világ közepére esik. —
(A karakoszörcsökiek is azért t a r t j á k falujukat a világ
közepének, mert a rege szerint Szent P é t e r elejtette a
mennyország kulcsát, s azt a falu h a t á r á b a n találták
meg.) A föld közepét-köldökét az ég közepéről-köldökéről
leesett aranyalma jelöli. Az adatok m á s i k csoportja arról ta­
núskodik, hogy a világ közepe-köldöke az egykori m a g y a r ál­
lami élet központja (Székesfehérvár, Esztergom, Buda, Po­
zsony), s ezt a kitűntető címet vagy az a r a n y a l m a leesésével,
vagy az említett városok központi i r á n y í t ó szerepével indo­
kolják. A következtetést az adatok e g y é r t e l m ű e n adják: a
világ kozepén-köldökén állt m i n d e n k o r a királyi szék, s az
uralkodó jelvénye a Nap birodalmából, az ég közepéről-köl­
dökéről leejtett aranyalma. O h m a n n Béla szoborkompozíció­
jának felirata is, a székesfehérvári téren, a r r ó l vall, hogy az
.országalma szimbolizálja Székesfehérvár egykori koronázó
székváros jellegét és az akkori állami élet központját". Az
országalma (amely aranyozott is!) „azonos' a világ közepét-
koldökét jelölő aranyalmával, jelképezi, hogy a király a Nap
földi képviselője. (A honfoglalás k o r á b a n , a kettős királyság
idején a szent király neve ,kündü', s a török e r e d e t ű szó je­
lentése: ,a Nap fia'.)"
Itt meg kell jegyeznem, hogy a ,kündü', vagy ,kingü' to­
rok szó szintén a mah-gar ,ki-en-gir' .kingir, k ü n g ü r , kangar'
szónak változata és jelentése: ,ISTEN FIA'.

168
m
,.A világ közepéről a szentjóbiak így beszélnek: ,Apám
»Hjr >/i>kla mondani, hogy ott a földnek a köldöke, hol bilit
• i» botot.' Az alföldi, az erdélyi s a K á r p á t o k o n túli, a Sze-
iri Mu-llrit élő csángó-magyarok közt sokan úgy tudják, hogy
-iU 4 vil.ig közepe-köldöke, ahol leszúrjuk botunkat. Lakatos
I * ir.ritT csángó költő is elragadtatással ír faluja szépségéről,
í s l u j i l a világ közepének, Moldova közepének, a csángók or-
!..•"£* közepének érzi:
Szip a falum Szabufalva,
Moldovának közöpibe.
Imádom ién iélve-halva,

c*
Riszegülök s z i p s z i g i b e . . .
Szeret foly edzsik oldalán,
Mászikan a Moldova.
Itt a fűidnek küldike,
Itt a csánguk o r s z á g a . . .
A fold köldöke, a világ közepe a nőneműnek képzelt, k ö r ala­
kú, megszemélyesített föld-istenasszonyának köldöke. Abszt­
rakció: az ember köldöke akkor (s csak akkor!) v a n a ,világ
IttMEc'pcn', ha az emberi testet a m é r t a n és az anatómia törvé-
njrei után a körbe rajzoljuk, mint ahogy a világ belső rend­
jet kereső Leonardo is tette. A világ közepén, a föld köldöké­
in-! emelkedik az égigérő fa az egekbe, s n y ú l n a k le gyökerei
t alsó világokba."
.,A föld köldöke (az ég köldökével együtt) a I I I . Ur-i di-
n.'isjrtia idején, az i. e. 21. században született s u m i r énekek-
ien bukkan föl először, majd később m á s s u m i r énekekben
s. A sumir szövegekben a föld köldöke mindig a birodalom
tiZjMintját jelenti. Az ókori népeknél később is találkozunk
.i fold köldökének képzetével, a zsidók, az egyiptomiak, a gö-
"ogok s (etruszk közvetítéssel) a rómaiak is többször írnak
ila. A föld köldöke, más szóval a világ köldöke az inkák
indológiájában is előfordul. Az inkák birodalmukat, —
jj^ugy, mint a babiloniak vagy az egyiptomiak —, a

I •légy világtáj birodalmának' nevezték. Az inka mí-

•isz lényege, hogy az inkák őse a r a n y pálcájának leszúrásá-
v;il jelölte ki a helyet, ahol Cuzco városát később felépítették,
| HA arany pálca — É v a Lips szavaival — .hatvan c e n t i m é t e r

f lovkzúságban és csillaggal koronázva az uralkodói méltóság

J-lvi-nye lett". Cuzco nevének jelentése is: .köldök'. A .világ
köldöke" elnevezés (feltehetően az indián k u l t ú r á k közvetíté-
v«-li később Húsvét-sziget régi nevében (Te P i t o o te H e n n a i
í«-llúnik."

169
 „László Gyula 1938-ban a jogarokról írt t a n u l m á n y á ­
ban valamennyi addig ismert adatot számbavett s a rá .jel­
lemző alapossággal elemzett. László G y u l a adatsorához, m i n t
új adat, az inka rege kapcsolódik, amely kétségkívül a törté­
nelem előtti időkben k e r ü l t át Ázsiából az a m e r i k a i konti-
nensre. A magyar jogar legrégibb előképe mindenesetre kö­
zös lehet az inkák csillaggal koronázott méltóságjelvényé-
ovel.. Jogarunk kristálygömbjéről Róheim Géza — a t ü k ö r
és a Nap analógiája alapján — k i m u t a t t a , hogy Napjelkép.
A népi adatok és a történelmi analógiák igazolják, hogy a
magyar jogar a világ közepét-köldökét kijelölő bot uralkodói
jelvénnyé vált utóda."
(Bosnyák Sándor adatait á t v e t t e m : „Aranyalma, bot, suba..."
c. tanulmányából. Művészet, Bp. 16, évf. 6. sz. 6—7. old.)
Itt még azt kell megjegyeznünk, hogy a M a g y a r Kirá­
lyok „Jog-ár"-ja (ebben a szóban b e n n e v a n hivatása, azaz a
,.minden törvény u r a " ) is el v a n látva az Isten-Fia. vagy
Nup-Fia szimbólumával, mert a jogaron is rajta van az orosz­
lán, mégpedig a testére rajzolt 4 ékkel, amiről m a j d a követ­
kezőkben meglátjuk, hogy az ékírással í r t szó szintén a n n y i t
jelent: ISTEN-FIA.
A jogart m á r a s u m i r n a k nevezett mah-gar uralkodók
is viselik, akiktől az asszir királyok is á t v e t t é k — a „négy
vi'ágrcsz u r a " királyi címmel együtt.
-.; * *

A fent ismertetett adatok alapján most m á r láthatjuk,

hogy az „Oroszlánok Ister-Gam-i szentélye" volt a világ kö­
zepe a Magyar Nép számára m á r csak azért is, m e r t „ott
tzurta le aranypálcáját (jogarát) a Magyarok királya".
* * *

Ha m á r eddig elvezettem a kedves olvasót az esztergomi

Oroszlánok Szentélyének titkaiban, meg szeretném még azt
ti rnugyarázni, hogy ősi szertartásaink miképpen biztosítják
a népnek azt a tudatot, hogy a mah-gar nép mindegyike az
l i l r n Fia. Természetesen a legelső Instenfiúság a királyt, az
uralkodót illeti, de az Ég Törvénye mindenkire érvényes. Ami
• királynak, az uralkodónak j á r az égi áldásból, ugyanaz ille­
ti a népet is.
Mondtuk már, hogy az oroszlán csillagkép a N a p H á z a

ITO
•- .1/ uralkodó, mint a Nap Fia, aki a földön részt vesz a Nap-
i-rö eletet adó gondoskodásában azzal, hogy igazságosan és
bölcsen ítél, okosan kormányoz és védi a Népét, hasonlókép­
pen s/ükségeli a földi szertartásoknál ugyanazt a helyzeti fel-
i teleket itt a földön, m i n t ami az égen a Nap-Űrnak bizto-
..itv.'i van. A Nap-Úr az Oroszlán csillagképben uralja a lefu­
tott utjának összes csillagzatait. (Azokat mind, amit a görö-
i;t>k Zodiakosnak neveznek, összesen 12.)
Knnek a csillagképnek a feje a Nap-Úr akkor, amikor égi
ha/aban, az Oroszlán csillagképben tartózkodik. Az asztro­
nómia már megállapította, hogy ebben a házban legerősebb
i naporö, hiszen tudjuk, hogy a Nap-Űr július 23-tól augusz­
tus 2.'i-ig tanyázik itt és bizony az északi féltekén ekkor van
.i legforróbb nyár. Sokszor éreztük m á r a nyári napokban,
h.M'.y a Nap-Úr tényleg teljes erejében van.
Amikor az uralkodó „inter leones" helyzetben van és az
• ;en .teljes a fény" — tehát a tizenötödik napon és minden
.ilkaliimmal amikor, m i n t a Nap Fia intézkedik, ítél, határoz,
nalkudik — szüksége van azokra a bizonyos „égi hasonlósá-
. krn" melyeket minősége — mint Nap fia — megkövetel.
U.v neki is meg kell mutatnia, hogy „uralja a többi csillagké-
|M*k»'l". Szükséges volt tehát az ősvallásban olyan palást szer-
• i••./!•. se, melyik
lü részből készült, mely tizenkettőnek egyike a legdísze-
-il>l) s efelett van az uralkodó — a Napfiú — feje. Éppen-
'it;v. mint az égen.
A judai-kereszténység római változata sem tudta eltö-
itilni az ősi hit ezen hagyományát. „Keresztényesítették" a
koronázási palástot, de csak 12 részből álló n a p r u h a az éppen-
.;y. mint a kecskeméti suba. Mert a királyi palástban az
líilkodn valóban a Nap-Fia, de a kecskeméti pásztor sem
m.tv ha subáját felveszi s balkézbe fogott botját a saját vi-
I.ii^.mák a ko/.epibe szúrja. Érdemes itt megemlíteni a többi
u'.v.u koronázási jelvények ősi eredetét is. Ugyanis így vi-
,:•• -..ni latjuk, hogy az esztergomi szentély hagyományos
••••I-" .i;;ii es magasztos voltát mindezek szépen kiegészítik.

* *• *

(VI t mar megérted — kedves olvasó — miért nem is-

rlrti KiiiU'iróczv azt a másik" pecsétet, melyet a kitűnő
•• - ti-1. nru-iilálista asszony a Sorbonne-on bemutatott és
'i .«• Ktrr (íam-i oroszlános jelkép — eddig félre magya-

171
 rázott — értelmezését tisztázta.
A Magyarság legszentebb hagyományait — melyek az
Isten Fiához vezetik a népet — Komoróczy „ n e m t a r t o t t a
ildomosnak" megemlíteni.
Helyette az ,,u" betűről beszélt.
De megint figyelmeztetnem kell az olvasót Komoróczy
dicstelen mesterkedésére és tudatos félrevezetésére, ahogy
ip/.en az esztergomi oroszlán-szimbólumról ír és azt a ,.su-
mcr-magyarológusok címerének" nevezi (82. old.) — meg
wn említve természetesen azt, hogy ez az Esztergomi Szen­
télyben ,,tizennégy" példányban található.
AZ OROSZLÁN TESTÉN LÉVŐ NÉGY ÉK
fc.ntos itt, amiről Komoróczy így ír (83. old.):
,,A címer kényes pontja az oroszlán hasa. Ezen ugyanis
itt-gy ékírásos jegy áll." (Szóval elismeri az „ é k i r a t o t " és)
nem „oldalbordának" minősíti, m i n t Gerevich. Ez a beszú­
rás tőlem ered. B.J.F.)
„a legegyszerűbbek egyike, az „ u " jel, négyszer egymás
mellett: ámde éppen fordítva, mint, ahogy helyesen állnia
kellene. S ezen túl, ez a jel az ékírásos szövegekben legfel­
jebb háromszor ismétlődhet e g y m á s u t á n (ha egyszer sze­
lepei, hangirtéke -u, ha kétszer, m a n , stb., ha háromszor
e*», stb.l négyszer sohasem."
Tehát a tiltakozás ismert jelszavát kell ide i k t a t n i :
KM1I 19 x:
mert ez nem igaz. Vegyük sorra a jeleket L á b a t prof.
•.íul.ira szerint:
1 ck. . .(L. 411.) a „tizes" számot jelölve talán „ u " , de m é g
mindig vitatott a hangértéke. Sokan v a n n a k , akik
•
„ w u n " értéknek hiszik és ezt éppen a m a g y a r nyelv
e r ő s í t i meg, hisz négy-„WUN", ö t - „ W U N " , h a t -
„WUN", stb. a tizes számjaink kiejtése, melyek —
természetesen — a hangzóilleszkedés szerint alkal­
mazkodnak, de az alapjuk az ősi „ W U N " .
Fontos azt megjelölni és tudni, h o g y az „ U " ,
vagy „ W U N " értékek kizárólag csak a s z á m o k n á l
jönnek tekintetbe, mert pl.
I ék.. .<L. 411.) szövegben, szumirul. UMUN (akkádul „bé-
lu" vagy „béla") jelentése egyformán: uraság.
1 fk...<L. 471.) a „húszas" szám jelölése esetén „ N l á "
• HI.s), (vagy „MIN"- de ebben az esetben jelentése
17]
 „ k e t t ő " vagy „második".)
2 rk . . e l ő t t e csillaggal: (L. 471). . .. D. UTU és akkádul
D. s A M A s = Naperő, Napistenség.)
Miután az esztergomi oroszlán testén ott v a n a
csillag is, tehát most nem komplikáljuk felvilágosí­
tásunkat azzal, hogy a 2 ék = 20, 3 ék = 30, 4 ék •=
40 és 5 ék = 50 a számrendben, h a n e m vesszük ezek­
nek a „csillaggal meghatározott" jelentését. í g y :
:i « k . . . ( L . 472.) Szumirban: Dingir Bá — babiloni a k k á d
szerint SIN — a holdistenség neve.
I i-k . (L. 473.) Szumirban Dingir NIMIN. Babilonban EA
ISTEN, a minden tudás atyja.
Tehát az esztergomi oroszlán testén a csillaggal írt négy
rk valóban EA neve.
De azt nem tudjuk megérteni, hogy egy — Magyaror­
szágon szakmabeli — tehát tudományos — könyvnek elis­
mert írásban, mint Komoroczy könyve,
hogyan közölhet a szerző olyasmit, ami nem fedi a va­
lóságot, amikor azt írja (83. oldal), hogy:
„az ékírásos jel négyszer sohasem szerepel az ékirato-
kon", amikor — nemcsak „négy ék", hanem még őt ék is
la Iá Iható Lábat prof. nagyszerű szótárában,
-.> é k . . . ( L . 475.) csillaggal: Dingir N I N N U . . . EN-LIL, az
Isten Fiának neve.
Lassan azt hiszem megvilágosodik az olvasó előtt az a
. ny, hogy Komoroczy „Sumer és m a g y a r ? " c. könyve nem
nás, mint
saját magyar voltának szegénységi bizonyítványa.
* * *

Annak bizonyítására, hogy a „4 ék" a szumir-babiloni

• rend szerinti — a következő oldalon közöljük az eszter-
• •"" i oroszlánokról készített fényképet, melyen látható, hogy
4 ék" mindig az oroszlán haladási irányához igazodik.
•.'•riii.róczy azon állítása, hogy
..••ppt'ii fordítva van, mint ahogy helyesen állnia kel-
i • , léhát szintén valótlan.

173
 2*. •*—IUU

s?"-"^-

Az esztergomi királyi szentély oroszlános jelképei a

kétféleképpen írt „4 ékjellel" J e i k e p e i a

UK-NIN-GIR-SU fövege
•ionos a „francia kőfaragó"
fejdíszével

174
 IX.

A MAGYAROK „ N I M R U D " H A G Y O M Á N Y A

Utolsó fejezetnek szánjuk ezt a valóságot, amelyet Ko-

ciióczy szintén meg a k a r semmisíteni és ide iktatjuk me­
nü ezt a — . m á r fárasztó — figyelmeztetést
KMH 20 x:
mert nem igaz, amit így ír: „az ó-szövetség Nimródját
i mden tette Asszíriához köti, a ,nagy vadász' valójában egy
i-szir legendából származik."
Cáfolatul ide iktatom a cím szerinti hagyománykin-
-miket.
* * *
Amikor egy nép társadalmi rendjét és uralkodói rend-
/i'iét vizsgáljuk, lépten-nyomon beleütközünk olyan népi
.nkásokba, megnyilatkozásokba és sajátosságokba, melyet a
i). piajz" tudománya a ,,népi szájhagyományok" befolyása­
i k tulajdonít.
Minél különlegesebbek és változatosabbak ezek a népi
.iiiitosságok, annál erösebb és mélyebb a „hagyomány", mely
i sajátosságok indítéka és létrehozója.
Vannak olyan népek is, melyek „hagyománytannal" nem
• •' (Iclkcznek. Ennek oka főleg az, hogy sohasem éltek ,.ön-
i '!•." eletet, hanem mindig idegen népség sajátosságait vet-
•• :-. ,ii.
Vannak azután olyan fajilag vér-erős, ős-népek is, melye-
' iilcticn uralmak szolgaságba taszítottak ugyan, de a ..népi
•i.i,rM'iii.inyaik" ereje oly mély gyökérzetü volt és annyira
"•feűjAvá vált a szolgává tett népnek m é g szolga-sorsa előtti
'Iffebi-M. hogy egész lelkivilágát betöltötte és a nép megtar-
tf*6 munngát a szolgaság nehéz évszázadain keresztül is.
Ilvrii (isnép a: MAGYAR!
l'-iyanis — ha a Magyar Nép lelkiségét nem melegítette
ÍIOIKO, cj'vs/inlü, öntudatlan — de szájhagyományon á t ősi-
«tófcídf| |I.«VÍI élő, népi éredet-tudat, bizony a csaknem 1000
ö^/tiS - m-m magyar érdekű uralmi rendszer, az egyházi feu-
.-kojjiitívli/mus hatalmat elősegítő rendelkezéseivel és a nem
rxixjjjcur népcsoportok anyagi, erkölcsi és politikai támogatá-
175
sával, régen be tudta volna olvasztani a „ m a g y a r fajtát" az
ezer éven át — csaknem megszakítás nélkül t a r t ó — telepí­
tési hullámok idegen népségeibe.
Hogy ez a „beolvasztás" n e m sikerült és a Magyarország­
ba betelepített „idegenek"-et a Magyarság szívta magába,
— eltüntetve azok csaknem minden népi sajátosságait — ez
kizárólag az ősi m a g y a r „ h a g y o m á n y t u d a t " erejének tulaj­
donítható.
Ezt csak akkor értjük m e g igazában, ha felfedezzük hogy
ez a „hagyománytudat éppen a „ t u d a t - a l a t t i " létezésében a
legerősebb.
Áttéríthették tehát a m a g y a r népet erőszakkal — ősi hi­
téről — a római hitre. Elrendelhették a kötelező templomba­
járást, a papi tizedet, a római egyházi személyek felsőbbren­
dűségét is. Amikor a Nép ősiségének, vallásos kegyelettel
ápolt „méltóságát" sértegették — a hűségével m á r római hi-
tűvé vált Magyar Nép — öntudatlanul is «s tudatosan is az ősi
hagyományok tiszteletében némult el.
Némán, szótlanul tűrte a megaláztatást is, a szolgaságot
is, de megmaradt ősi nyelvében és ősi hagyományaiban Ma­
gyarnak.
Ilyen — a magyarságtudatban m á r bele csontosodott —
hagyománya a Magyar Népnek a
NIMRUDI EREDET.
Megerősíti ezt az ..eredet-tudatot" különösen a judai-ke-
reszténység valamennyi szektájába tartozó m a g y a r o k n á l az a
valóság is, hogy „Nimrud ősapánkat a Biblia is említi", (mond­
j á k a judai-keresztény hitű magyarok).
És hogy ezt az őseredetet minden m a g y a r „ ö n t u d a t l a n u l "
és a szájhagyomány iszonyú erejének segítségével tartja
fent, azt az a körülmény bizonyítja, hogy nagyon sok mai
„keresztény" magyar ember azt sem tudja ki volt Nimrud,
h o l élt és mikor — de tartja és h i r d e t i a Népének a „bibliai
nagy vadásztól" való származását.
H á t ha ilyen nagy erő rejlik az ismeretlen hagyomány­
tudatban, akkor micsoda h a t a l m a t kell adjon a magyar lelki­
ségnek ennek a hagyománynak a megismerése és tudatosítása?
Nos ezek a sorok éppen azt szeretnék megismertetni az
olvasóval, hogy tulajdonképpen h o n n a n jön és milyen is a
Magyar

176
 NIMRUDI HAGYOMÁNY
Kbból a hagyomány-ismeretből elsősorban azt tanuljuk
nu-jK. bdgy . . .

i
..minden népi társadalom rendjének kialakulása es kiala-
kilá>a. a vallasszemléletben megnyilatkozó hitvilági felfogás
lu^vriiye."

a
Ugyanis ebben a „hitvilági felfogásban" találjuk meg
.t/okat az istenhez tartozó erőket, melyeket az emberi elkép-
,<•!«•* - a saját társadalmi rendjének megfelelő alakban, for­
mában és módon — megszemélyesített.

t
!i>y találjuk meg az ősi (ma sumírnak nevezett) MAH-
C A K hitvilágban az „Isten-Szellem tündöklő F i á t " —
1/ DlMtAK — GILGAMES-t, akinek történetét, a róla
«i!o ékírásos agyagtáblák első megfejtője — George Smith
M.MKUD-LEGENDANAK nevezett ( ' ) :
Nl.MKU (babiloni nyelven = Párduc-Hőst jelent (-).
NIB-UK (') azaz Párduc-Úr, akinek tiszteletét a róla el­
nevezett szent városban NIB-URU-, (NIPPUR)-ban épített
itinpliim szolgálta.
Miután az ősi Mah-Gar hitvilágban a „földi uralom az
• nbúl küldetett le" (') — így természetes, hogy minden égi
hatalmi részletnek meg volt a hozzátartozó földi vetülete és
(ordítva is — minden földi uralkodási megbízatásnak meg
Miit a sajátos „égi" vonatkozása is, hiszen az ima-alap így
•/oh KITA ANTA DÍM. Ezt ma a keresztények úgy mond­
jak ..miképpen a mennyben, úgy itt a földön is".
IijV tartozik hozzá a „földi NIMRU — NIBUR hagyo­
mányához" az „Égi Nagy Vadász Csillagképe", amelyet őse­
ink AKI-AN-nak neveztek el. Ez az ősi Mah-Gar (sumir)
ri> elven annyit jelent, hogy: „(nép)AR-ból lett É G I " . Ebből
\« tte at a világhíres Chorezm-i béli tudás csillagászata ugyan-
/l a nevet és innnen az a r a b csillagászok az ORI-ON (már
Í 'arabositUU elnevezéssel iktatták be az „Égi Nagy Vadászt"
a mennyboltról szerkesztett térképükbe.
De maga a NIMRU-D név is a — ma sumir-babiloninak
iK-vi'/ett — hagyományok maradéka. Ugyanis — a Mah-Gar
hitvilág nem istenített földi személyeket. Az egyiptomi val-
l.i-»/emle!etet, amelyik az uralkodó fáraót földre szállt isten-
k. ni tisztelte — az ősi Mah-Gar felemelkedett szellemiség
•« li.iMin telte magáévá, h a n e m azt hirdette, hogy a „földi
uralkodást igazságosan betöltő és az Égi rendelkezéseket hí-

i v.ri betartó LU-GAL' (király) halála után Isten dicsőségébe

177
• vattjtik — vagyis a mai nyelven mondva — .üdvözül' és he­
lyet kap az Egyisten közelében". (Apotheozis elve.)
így jelölte ki az egyik „isteni kinyilatkoztatás" ú t j á n a
m a h gar hitvilág NIB-UR, NIMRU nevű és az I. Uruk-i di­
nasztia királyai között, egyik eredeti sumir táblán feltünte-
lelt király (*) égi tartózkodási helyéül — halála u t á n — az
ARI AN csillagképet, amit NIMRU-DA, vagy NIMRU-D ék-
jelekkel írtak le — a mah-gar nyelvtan szabályai szerint,
mely azt követeli, hogy
,,ha egy személy tartózkodási helyét akarjuk feltüntet­
ni, akkor azt mindig a „helyhatározói" (locativl rag hoz­
záadásával érjük el."
NIMRU tartózkodási helye így lesz NIMRU-DA, mert
..DA" utórag az ősi mah-gar nyelvben — éppenúgy, m i n t an­
nak 5000 éves fejlesztett formájában — a mai magyar nyelv­
ben ÍS a „helymeghatározás" egyik ragja. így kapjuk meg a
Mik ,.D" végződésű magyar földrajzi hely helyes értelmét,
mely szerint pl. ERŐS-D — az „erősök" lakóhelye, BOR
GON-D — a „börgön"-öké, L E P É N - D . . . valószínűleg a „le-
prnykészitöké", stb. De ugyanígy: nyom-DA, moso-DA.
Tehát NIMRUD is ugyanazt jelenti, m i n t az AR1-AN,
vagyis az „égi szállásra" átköltözött azt a személyt, aki az
cg fold hatalmasságának uralkodásában egyik résztvevője
volt • halála után egyszerűen csak megváltoztatta a lakóhe
lyct. A Föld helyett az Égben lakik — de tovább él.
ti ez a „továbbélési t u d a t " alapja a Nimrudi Hagyo­
mánynak. Ebből a magyarázatból tehát most megtanultuk,
noicy NIB-UR vagy babiloni nyelven NIMRU, IZ-DU-BÁR -
GlIXíAMES névvel van beiktatva az említett és eredeti ék
ir-UMil irt, K I S nevezetű, mah-gar (sumir) városban talált
..URALKODÁSI SORRENDBEN", ugyanabban, amiben öt
óxonviz előtti mah-gar város neve is fel van tüntetve. (Eridu.
I^arak. Sippár, Surupak és Bad-Tibarra.)
IZ-DU-BAR — NIB-UR úgy szerepelt az ősi mah-gar hit­
világban, mint az Isten-Szellem F i á n a k — ÉN-LIL névvel
megszemélyesített, csodálatos Erőforrásnak — a VILÁG VI­
LÁGOSSÁGÁNAK — földre szállt formája. Ezt az elgondo­
lást tükrözik vissza az ékiratokon fennmaradt azon írásjelek.
•melyekkel EN-LIL-t és NIB-UR-at az agyagtáblákon fel­
tüntettek. Az azonosság azonnal felfedezhető, hiszen En-LIL
cgi személyiségnek hitt Istenerő, akinek névvel való megje-
l<iU-*cre, a mah-gar nyelv szabályai értelmében alkalmazott
ét ..istenséggel kapcsolatos elnevezések jelöléséül használt

178
u n megkülönböztető írásjel" — nyolcágú csillag van odaírva
.1 nevet jelző fogalom jegyek elé, mig földi változata, azaz a
f'.ldrt' szállt és emberré lett Isten-fia már az „ember-fia" és
i,,\ neki nem j á r az égiekre vonatkozó megkülönböztetés. Az
alábbiakban lathatjuk a különbséget is és a nevet jelölő fo-
. .! :n jelek azonosságát is.
Bemutatjuk itt a Kr. e. 3200-ból származó u.n. „dingir
IM K diugir S I N " nevű táblát, ahol az 5. sorban feltüntetett
4 |el balról jobbra — a következőképpen olvasandó (P.
I>i inul szerinti ("):

1-
MIM'K-KI-A NIP-
l'l'K varosa, vagyis NIB- ** ffi#^-2<* Ml
I i; v árusa, ahol a 3. jel X ^Üj>Jf F5=-£DE=-
KI \ in is, terület, ország .
rr;«-^ji lóin és ,,A" 3. sze-
a aa*
nulvu lulajdonrag, mint C
n i . i". mondjuk így: c-Slg) ® ff
<..,.-.. A , 6-

"•H <H£> F^
MII iDSA 170. old.) = Párduc
l U n . fuidiloltja RU) (DSL. Nr. 945) = úr, hatalmas,
M l ! UK l'árduc Hős, Hős P á r d u c és
MM HU az emesal nyelvjárás szerint = ugyanaz.
fchlwVl n7 úsi mah-gar EME-yAL nyelvjárásból szerkesz-
u i • i• ini(;i akkádok a nyelvüket ( 7 ) — miképpen azt P.
I* iwwl iu.-i:.illa|)itja — és a babiloni akkád hagyomány képe-
i i i i i .i brherizmusnak is.
i. , került be a bibliai Genezisbe (Gén. 10. 8—10) NIM-
Mt |» ii.i M'ünta-akkád változatban.
M •-• vi/száljuk meg a 6. sort. .
hl "KViin.i/t a két jelet találjuk, m i n t az 5-ben felette,
«!*- KÍ mai nem M l ! UR (RU) neve, mert azon a jelen, mely az

179
3. .torban (első jel) NIB jele volt, egy nyolcágú csillagot talá­
lunk.
El megtalálható (L. és DSL. No. 13) m i n d e n szótárban
éa az „istennel vagy az éggel" kapcsolatos kifejezések jelölő­
je (determinánsa).
fgy a 6. sor 1 jelét D I N G I R ÉN kiejtésben kell olvasni
mlg a
6. sor 2. jele ebben a kapcsolatban (L. No. 313) L I L . . .
t u i ..Lélek" jelentésű.
DINGIR ÉN-LIL tehát ÉN ISTEN LÉLEK m a g y a r u l és
az Isten Fiának, a Világ Világosságának neve, aki
a ,.Szent Fokossal elválasztotta az Eget a Földtől, a m i k o r
megjelent mint az Életet adó Világosság" (").
* * *

Ezekből az írott szövegekből és az írásforma tartalmáról

megállapíthatjuk, hogy az ÉN ISTEN L É L E K — NIB-UR
r-jymassal feltétlenül kapcsolatban van. mert, ha nem állana
f<inn valamilyen kapcsolat, akkor az ,írás' — mint a T U D Á S
KÖZLŐJE — nem fejezné ki ezt a kapcsolatot.
A kapcsolat tehát meg v a n és a hitvilágban megtalálható.
O n n a n indul, hogy az Isten F i á n a k , aki ezen a t á b l á n
•aint ÍN LÉLEK ISTEN van — meg van a hitvilági „ a n y a g i "
farmija is. Ugyanis az ősi mah-gar Teremtés Történet az Is­
iién Szellem és a Kozmikus anyag együttes létezéséről (co-
••i»tencia) beszél.. Az Isten Fia mind a kettőt uralja, hiszen
a kelrtl vallásfilozófiák alapján
,jk fiú mindig erősebb az a t y á n á l " .
így jelenik meg az ősi mah-gar hitvilágban a Fiú-Isten
K#Vdn**t«, ahol az
AN-LÉLEK ISTEN-i hatalma mellett megtaláljuk az
IN-ANYAG-ISTEN fogalmat is, a m i t az agyagtáblák
M N G I g ÉN-KI jelekkel rögzítenek. Ebben D I N G I R ÉN
uc/ar***, mint a 6. sor 1. jele és a KI megtalálható az 5. sor,
I j»Ufcrn.
K keltő egymás mellé írása kifejezi az Isten-Fiúság
«mtW lényegét.
T - h * t ÉN-LÉLEK és ÉN-ANYAG tulajdonképpen EGY-
*• TARTOZIK, de mégis külön-külön érzékelhető a Világ-
twn JetenU-tuk és munkálkodásuk. Ez pedig nem más, m i n t a
MIKDCMfATÓSAG helyes értelmezése — előttünk m á r
i«likai— faftf eailendővel.

m
 Természetesen igen nagy szerepet játszik ebben a val­
lásszemléletben az a jövendölés, is, m e l y n e k keletkezése visz-
s*amegy a legrégibb időkbe és amelyik szerint az „Isten fia"
rfy napon testet öltve — e m b e r k é n t jelenik meg a földön.
A Nimrud-i Legenda tulajdonképpen ebből a várakozás­
ból meríti iszonyú erejét, m e r t sokáig azt h i t t e a Nép, hogy Ö
a foldrcszállt Isten-Fia és éppen ezért nevezi őt minden vallá­
si szöveg EN-LIL FIÁNAK. így fedezzük fel őt azután, mint
a urpck eredetének forrását, hiszen így minden nép az Isten
Fiától származik. Megtaláljuk az ö alakját Babilonban is,
mint BAL-US-t (ISél-Ös) — aki Babilon alapítója. Rawlinson
• sterint ("» ez a BÉL-US azonos BÉL-NIBRU-val. akinek két
fia van: MAH-ŰR és TUR-AŐ.
iMAH-ÚR lesz így alapítója As-URU (Assur) városnak is,
mely azután -— mint m á r sémita település — MAG-ŰR sze­
melvét feledtetve — játszik nagy szerepet a mezopotámiai
történelemben. De mindig megtalálható a hivatkozás, hogy
at ós-oredet NIB-US-tól, azaz a „párduc-őstől" számítódik.
Ugyancsak Rawlinson bizonyítja, hogy Mezopotámiának
i - -• -i ki részét, melyet a szumir ékiratok az ékírásos korszakban
l'KI-KI névvel jelöltek (azaz URAK ORSZÁGÁNAK, vagy
IIHl Országnak neveztek) — az ősidőben A-TUR-AN (ahogy
magyarul ma is mondjuk A TÚRÁN) néven ismertek.
Itt — Babilóniában — találjuk meg BÉL-NIBRU jelké-
l*-s ábrázolásait, melyek az oroszlán különféle formái. Az
rmberfejü oroszlán, vagy oroszlánfejű ember jelképében is
O jelenik meg, mint BÉL-NIBRU, MAH-ÚR és ezt az orosz-
lan-tiszteletnek látszó — de valójában az Istenfiúságot vallá-
MI% kegyelettel ápoló — hitvilági t a r t a l m a t találjuk meg Ba­
bilon népénél és még erősebben gyakorolva — Babilon köz­
vetlen szomszédságába tartozó azon városokban, amelyek nem
# n / r n v e d t é k el — mint főváros — az uralkodó rendszerek vál­
tozásával járó vallási átalakulásokat és idegen befolyásokat.
Ilyen város volt pl. KUTA, a h o n n a n Sancherib babiloniakkal
«-» Sippár-iakkal együtt telepíti át a jó ős mah-gar (sumir) la-
k..sságot SAMÁRIÁBA. ( Kir. Könyve II. 17. 24.)
Júdea népe a samaritánusokat „ k u t a i " névvel különböz­
teti meg magától és oroszlánimádóknak hívják őket, meg­
említve azt is, hogy oroszlántestű és emberfejű Isten-szobruk
van. amit NER GÁL néven tisztelnek.
Most már annyi nevet ismerünk Nimruddal kapcsolat­
ban, hogy ide kell iktatni Langdon kutatási eredményeit ah­
hoz, hogy tisztán lássunk. így ír Langdon ( l u ) :

181
 „The Phoenician 'Sed' is the Eastern reproduction of this
m y t h of t h e SUN-GOD — as H U N T E B . "
„The H u n t e r as an aspect of t h e Western Sun-god repre-
sents r a t h e r NINURTA of the Sumerian P a n t h e o n . NINUR-
TA, reád apparently NIMURTA in dialectic Sumerian, is pro-
bably t h e origin of t h e n a m e N I M R U D , t h e famous H U N ­
TER". ..
(A föníciai SED a keleti másolata ennek a Napisten mí­
tosznak — mint VADASZ.
A „VADÁSZ", m i n t a nyugati Napisten vetülete, i n k á b b
a S u m i r Pantheoni NINURTA-t képviseli. NINURTA, a su­
m i r nyelvjárás szerint valószínűleg NIMURTA — feltételez­
hetően a híres VADASZ — N I M R U D — nevének e r e d e t e . . .)
I t t hozzá kell t e n n ü n k Langdon megállapításához azt,
hogy NINURTA, vagy NIMURTA az emesal mah-gar ísumir)
nyelvjárásban NIB-ÚE-TA és ennek értelme: „ELTÁVO­
Z O T T PÁRDUC H Ő S * ' . . . lévén az eddig ismeretlen „ T A "
szó az eltávozás fogalmának kifejezője.
A „HÖS P Á R D U C " — NIB-ŰR sokféle nevében t e h á t
külön kell választanunk azokat a rá vonatkozó elnevezéseket,
amelyek az ÉLŐ NIB-ŰR-ra vonatkoznak és azokat is fel kell
ismernünk, melyek a halála utáni — istenített — állapotában
nevezik meg őt.
Így érdemes tovább olvasnunk Langdon nagyszerű köny­
vében, melyben ő mindazokat az eseteket felemlíti — bele­
értve a bibliai Nímrud idézetet is — ahol a Nimrudi hagyo­
m á n y t felhasználják a sémita népek saját h a g y o m á n y t a n u k
kialakítására. Láthatjuk, hogy a sumirnak nevezett MAH-
GAR TUDÁSKINCS kiapadhatatlan forrásából merít minden
n é p és egyedül ennek az ősi Mah-Gar (sumir) népnek mai le­
származottjai azok, akik n e m nagyon k u t a t j á k 5-6000 éves
saját hagyománykincsüket, hanem megelégednek azzal, a m i t
a judai-kereszténység átad nekik, m i n t „sémita (biblikus) ha­
g y o m á n y t " , a sémita (judai) intelligenciával átformált válto­
zatában.
így ír tovább Langdon a „sémita mitológiában „való ku­
tatási eredményeiről:
„This myth, incorporated in one of t h e oldest H e b r e w
documents (és itt a 272. jegyzet alatt a Genezis 10, 8—10. ré­
szeire hivatkozik), mely szerint: „Hatalmas V A D Á S Z " az
Ür előtt, mint Nimrud. Az ő birodalmának kezdete vala Bá­
bel, Erekh, Akkád és K á l n é h a S i n e á r földjén). . . reveals his

182
Babylonian origin; for he is said to have founded Babylon,
Erech, Accad and Calneh in Sinear (Sumer).
If Calneh is an error for Kullaba, a part of Erech, at
least two of these cities — Erech a n d Kullaba, — were con-
nected with the exploits of the hero GILGAMESH, and since
NIMURTA mentioned as the god of Kullaba, there seems to
be a confusíon of two myts in the Hebrew legend. (Bibliai
Nimród, the mighty h u n t e r befor Yaw, and son of K U S H ,
is clearly the GILGAMESH of Babylonian mythology; and
Nimród, founder of cities in S u m e r . . . is surely NIMURTA,
the God of the spring Sun, son of the Earth-God Enlil of
Nippur."
(Ez a mitosz, ami az egyik legrégibb héber okmányba
van befoglalva, biztosan mutatja babiloni eredetét, hiszen Ba­
bilon, Erek „Uruk", Akkád és K á i n é alapításáról beszél Su-
meria földjén.
Ha Kullaba — Erek „ U r u k " egyik tartozéka — tévedés­
ből Káiné, akkor a megnevezett városokból legalább kettő —
EREK és KULLABA — kapcsolatban van G I L G A M E S hősi
kalandjaival és miután NIMURTA úgy van említve, m i n t
KULLABA Istene, világosan látható a két mitosz összezava­
rása a héber legendában.
Nimrud — a hatalmas vadász Jehova előtt és K U S Fia
— nyilvánvalóan a Babiloni mitológia G I L G A M E S E és Nim­
rud a Sumir városok alapítója — biztosan NIMURTA, a ta-
vaszi-napisten, a NIPPUR-i FÖLD ISTENÉNEK — ENLIL-
nek — FIA.)
* * *

A fentiekben Langdon igen érdekesen csoportosítja ösz-

sze a sémita mítoszokból Sumer-Babilonba visszavetíthető
hagyományokat.
Ezekben részünkre az a legfontosabb, hogy:
Nimrudot ő is az Isten-Fia — En-Lil — fiának nevezi,
valamint az, hogy az
összes Nimruddal kapcsolatos neveket visszavezeti a va­
lóban Urukban élő és királyként uralkodó NIMBUD-GILGA-
MES uruki királyhoz.
Egy — Nimrudra vonatkozó — nevet azonban n e m talá­
lunk a fenti idézetekben és ez: NER-GÁL.
Könyvének 93. oldalán Langdon azonban kétségtelenül
tudósít minket arról, hogy a Sumir-Babiloni mitológiában

183
 EN-LIL két fiát találta meg, m i n t :
N I M U R T A . . . a tavaszi Napistent és
NER-GAL. . . a téli hidegség okozóját.
NINURTA-val kapcsolatban, még igen fontos megjegyez.
nünk, illetőleg idéznünk a következőket, melyek újabb „Nim-
rud-i elnevezéseket" t a r t a l m a z n a k :
„NINURTA, god of the spring sun, a r e already here, as
NINGIRSU and NINSUBUR." (")
(NINURTA, a tavaszi nap istene, itt m á r N I N G I R S U
vagy NINSUBUR.)
Kutatásunkban igen fontosak ezek a nevek is, m e r t NIN-
^ G I R - S U elnevezést P . Deimel kifejezetten N I M R U D másik
nevének tartja ('-) — mely SIR-BUR-LA-KI ( L a g a s ) . . . (ma­
g y a r értelmezéssel „égi világosság f ö l d j e " ) . . . uralkodási és
vallási irataiban szerepel és
NIB-GIR-SU (az ö PÁRDUC FIA) vagy NIB-UR-SÁG
változata, miképpen azt mindig hangoztatta egyik kiváló ma­
gyar sumerológus — Dr. Pass ( , : | ) .
N I N S U B U R = NIB-SUBUR, vagyis a SUBUR-PÁRDUC.
« * *

Most talán időszerű, hogy rendszerezzük az összes NIM-

RUD-ra vonatkozó elnevezéseket.
Ezt a rendszerezést azonban a sumir-babiloni hitvilág
gondolkodásmódja szerint kell elvégeznünk és mentesíteni
kell magunkat mindenféle változtatási ideológiától, így a sé­
m i t a mitológia felfogásától is. Éppen azért kell ezt megten­
n ü n k , m e r t kétségtelenül megállapítják a kutatók, hogy az
összes sémita, héber, görög mitológia alapját a sumir-babiloni
vallásszemlélet képezi.
(Aki nem elégszik meg Langdon és Cyrus G o r d o n bizo-
^ nyitásaival ( u ) az talán olvassa el a „keresztények Bibliáját"
V — amit vallása „ISTEN SZAVA"-ként hinni követel. Ebben
a könyvben — a m á r említett idézeteken kívül — pl. a Kró­
nikák I. 1, 10. alatt is Nimrud h a t a l m á r ó l kap tudósítást. De
Mikeás próféta még Asszíriát is N I M R U D F Ö L D J É N E K ne­
vezi. (Mikeás 5, 6.)
A mah-gar (sumir) hitvilágban az ISTEN F I Á N A K ket­
tős megnyilatkozásával találkozunk.
E kettősség az okos mah g a r papság azon megvilágosodá­
sából ered, mely szerint
az anyagi testű emberben — Isteni Lelket fedeztek fel.

184
 A „lelket" azonosították az öröktől fogva létező ISTEN-
SZELLEMMEL., mely emberi testben Lélek ugyan, de ismét
Isten-Szellemmé válik, amikor a testet elhagyja, m e r t az meg­
halt.
így lett „isteni kinyilatkoztatássá" b e n n ü k az ÖRÖK
ÉLET fogalma és ezzel világosodott meg bennük az ISTEN-
FIÚSAG TUDATA is, hiszen aki Isten szellemű lelket hord
anyagi testében, az ISTEN GYERMEKE.
Miután ezt megállapították magukról és felfedezték az
Istenfiúságukat — lélekben fel bírtak emelkedni annyira,
hogy az Isten Lényével, Lényegével és Mindenhatóságával
foglalkoztak.
Az Istenfiúság tudatosításának csúcsaként a világot él­
tető „fényt" érezték Isten első szeretet-megnyilvánulásának
c's erre mondták, hogy a FÉNY az ISTEN FIA.
A Fény-Hatásában és sugárzásában azonban anyagot is
fedeztek fel, melyet a test — az anyag táplálójának, éltetőjé­
nek ismertek meg. így keletkezett b e n n ü k az
Isten Fia Szellemi és Anyagi Alakjának felfedezése.
így lett
AZ I S T E N . . . „egyetlen" TE-RAM-TU. . . (teremtő), aki
EGY a FIÁVAL, mert a FIA is ö. . .
É N - L I L . . . ÉN-LÉLEK. . . m i n t a „Lelkek U r a " és
É N - K I . . . ÉN-ANYAG. . . m i n t az „Anyag U r a " .
A Láthatatlan „egyetlen" Isten Fia tehát éppen olyan, mint a
földönjáró, sok „istengyermek" — Lélek és Anyag.
Hát nem csodálatos az a leik. lelemelkedés, Istennek ez a
bámulatos megközelítése, az emberi szellemnek asztrális ma­
gasságokba való feljutása, a tisztánlátás, amellyel az emberi
élet gazdag tartalmát az istenfiúság tudatában felfedezte —
sok ezer évvel mielöttünk. . . az ősi Mah-Gar H i t v i l á g . . ?
Mennyivel alacsonyabb szintű a mai ember kérlelhetet­
len materializmusa, mellyel az Isten lényét anyagi gazdagság
szerzésére és politikai uralmi érvényesülésre használja.
És az izgatóan érdekes ebben az ősi Mah-Gar hitvilág­
ban az, hogy az Istenhez való lelki felemelkedésben az Igaz­
ság Fénye annyira betöltötte az Istenhez törekvőket, hogy ez
az egyetlen Istenszemlélet, amelyet a történelmi események
is igazoltak. Ugyanis megjelent a földön egy ISTEN-FIA. aki
az emberi értelem és lélek legmagasabb és legtökéletesebb
megnyilatkozását tárta a világ elé és tetteivel, szavaival meg-

185
ÍM
erősítette az előtte sok ezer évvel leírt ú.n. M a h - G a r HITVI-
L A G I TARTALMAT.
Mitologikus vonatkozásban viszont igen f e l t ű n ő az, hogy

m
e n n e k az ISTEN-FIÁNAK földi m u n k á l k o d á s á b a n pontosan
az a semita-héber irányzat volt a káros, amelyik — Langdon
szerint — az ősi sumir-babilóniai hitvilágból m e r í t e t t e min­
dig és saját íze szerint átformálta — a ma mitológiának hí­
vott — de nyugodtan „vallásszemléletnek" n e v e z h e t ő — alap­
jait. Miután a héber vallási irodalom —( majd m i k é p p e n a
későbbiekben látni fogjuk) ezt a földön járó, de égi küldött­
ként emberré lett Isten Fiát — a Názáreti J é z u s t — is a Nim-
rud-i hagyományokhoz csatolja, azt hiszem elegendő indoko­
lásul szolgál — maga ez a tény is — a N i m r u d i H a g y o m á n y
fontosságának hangsúlyozására.

m De folytassuk tovább a Mah-Gar Hitvilág k u t a t á s á t .

Mondtuk, hogy a TE-RAM-TU ősi sumir kifejezés tovább
él a mai magyar TE-REM-TÖ szóban, amit á l t a l á b a n „alkotó,
mindentudó, láthatatlan, de mindenüttlévő" I S T E N fogalmá­
val azonosíthatunk. De nézzük részletezve:
TE — (L. 376) — T E M E N . . . alap, alapítás, a m i r e vala­
mi épül.
RAM — (L. 187) — mérték, kegy. Eddig pontosan nem
t u d t á k megállapítani azt a tartalmat, amit ez a „fogalomjegy"
kifejez. Ugyanis a mah-gar „szűzanya" h i v a t á s á r a vonatkozó
és az ö URUK-i uralmát m u t a t ó ékjeibe van befoglalva az a
fogalomjegy, melyet Lábat (L. 396) SAR kiejtéssel „jóság­
nak, teljességnek, tökéletességnek" ismer, de m u t a t j a e töké­

i
letesség ..kettősségét" a két vízszintes ék. T e h á t m i n d e n ü t t a
dualitás. A „Jóság és Tökéletesség kettőssége" — m i n t az
ISTEN-SZELLEM és a KOZMIKUS ANYAG. (Egyedülállóan
ez a fel — L. 170 — „ A M " vagy „ U R A S " jelentése: „felséges,

1
hős")
De hogy félre ne érthessék ezt az összetett fogalomje­
gyet, még hozzá van csatolva az IZ jele (L. 296), amely az
ISTEN-SZELLEM kifejezője. — (Lábat a R A M ékjeiét az

i
„abstract" fogalmának kifejezéséül is tartja.)
TU vagy TUD — (L. 58) — teremteni.
Így semmi kétségünk nem lehet — az ősi m a h - g a r ísu-

i
mir) TE-RAM-TU ugyanazt feíezi ki, mint a m a i magyar
nyelvben a TE-REM-TŐ.

186
 Tehát az Isteni Teremtő Hatalomban is a kettősség ereje
mutatkozik és innen kezdve — m i n d e n ü t t .
Az ősállapot kettőssége: az ISTEN-SZELLEM és a KOZ­
MIKUS ANYAG. Amikor a T e r e m t é s megindul és a sötét­
ségbe betör a FÉNY és a MOZGÁS — akkor az
Isten-Fiának kettőssége mutatkozik m e g Isten-Szellemi
és Anyagi formájában — m i n t m o n d t u k — Én-Lil és Én-Ki.
Teljesen logikus tehát, hogy a mah-gar (sumir) hitvilág
a földre érkezett és abban az időben legtökéletesebb Isten­
fiút — NIMRUDOT — is kettős formában i k t a t t a be hitvilá­
gi örökségébe.
NIMRUD anyagi formája: az É L E T . A testben való
létezése.
Isten-Szellemű formája —• a testi halál beállításával, túl­
világi létezésével kapcsolatos, valódi „mitológia".
írjuk tehát egymás mellé a Nimrud-i neveket — így két
csoportban:
Anyagi formára vonatkozik: Isten-Szellemi formára:
NIB-ÚR, NIB-RU NIB-UR-TA
NIM ÚR, NIM-RU NIM-UR-TA, NIM-RU-D
GILGAMES (IZ) GIS-GIL GA-MES
NER-GAL IZ-DU-BAR, ARI-AN
NIB(M)-SUBUR NIN-GIR-SU
Most vegvük sorra egyenként ezeket a neveket:
NIB-ÚR.'. . a HÖS PÁRDUC, aki a földön élet és halál
ura volt. Mivel emberi testben volt Isten-Fia, meghalt és
NIB-ÚR-TA.. . néven tisztelték, m i n t a másvilágra át­
költözött Párduc Hőst.
N I B - R U . . . Ugyanaz, m i n t NIB-ÚR, a k i halála u t á n az
Atyaistentől más feladatot kapott és ő
NIM-ÚR, NIM-RU... is- a Földön. Megdicsőülve
NIM-ÚR-TA. . . néven is tisztelték. De h o g y a NIB-ÚR-i
feladatot betöltse
NIM-RU-D. . . lett, az Égi N a g y Vadász, a k i az (Orionban)
ARI-AN.. . ban egyesíti a Nagy Népből jövő Égieket.
De Ő az a király is, aki a SUBUR-URUK városban ural­
kodott, mint az I. Uruki király-dinasztia 5. királya ( i n )
GIL-GA-MES.. . néven és — mivel ő sem találta meg
emberi testben az örök életet, Istennél lévő szellemét
GIS-GIL-GA-MES- . . néven örökítette meg a mitológia.

187
(Itt azonban meg kell jegyeznünk, hogy az az ékjei melyet
,,GIS"-nek mondanak, „ I Z " - n e k ejtendő, lévén e n n e k az ék-
jelnek kettős hangtani értéke (gis és iz). Ugyanis azért t e t t é k
a mah-gar írástudók a megdicsőült k i r á l y neve elé ezt az ék-
jelet, hogy az Isten Birodalmába való átköltözését és istení­
tett állapotát írásban is közöljék, m e r t „ I Z " = az Isten Szel­
lemmel, mely emberi testben a „Lélek". Ez a ,,lélek" a testi
halál beállásakor visszatér az „Isten Kebelébe". „IZ"-zé vá­
lik, — „ I Z Z I K " , mig újra Istenszellem lesz és ez az „ I Z Z I K "
állapot a Megtisztulás Tüze. Ez az a „ t ű z " , melyből az embe­
ri lélek születik és a születés folyamata n e m „izzás", h a n e m
„ L I H " = „ L E H " . . . lehelet az Élet lehelete és ez „ h ű t " .
így érthető meg, hogy az Isten-Szellem sok emberi testben
lélekké válva — bizony nagyon hideg.
Az is érthető, hogy az „elhidegült lélek" erősebben „IZ­
Z I K " az Istenhez való visszatérés útján. Talán erősebb és
nagyobb „tisztítótűzre" van szüksége, hogy — a nagy földi
elhidegülés u t á n — ismét visszaszerezze eredeti boldog ál­
lapotát. (Labatnál ,IZ' vagy G I S , No. 296. A sémita-babiloni
M a r d u k r a is hasonló nevet vonatkoztatnak D. IZ-BAR. La­
batnál ugyanazon szám alatt.)
Külön fejezetben kell t á r g y a l n u n k N i m r u d azt a nevét,
melyet a héber mitológiában úgy találunk
NER-GAL
A sémita mitológia említi, hogy a „ K U T A I N É P " , melyet a
Babilontól nem messze lévő mah-gar (sumir) K U T A nevű vá­
rosból költöztetett Samáriába a nagy Sancherib asszír király,
NER-GAL tisztelői voltak. I t t meg kell állapítani, hogy ennél
a — Langdon szerint— szintén N i m r u d r a vonatkozó névnél
— az első szótag „ N E R " m á r változtatás a mah-gar (sumir
„ N I R " szóból (L. 325), mely „uralkodót, hőst, k i r á l y t " jelent
és babiloni változata
E T I L L U vagy ETELE. (A h u n E T E L E — A T I L L A —,
így nevében is NIMRUD leszármazottja.)
N I R - G A L . . . tehát Nimrudot, m i n t N A G Y KIRÁLYT,
NAGY HŐST jelöli.
Azt hiszem NIR-GÁL nimrudi t a r t a l m á b a n v a n az egész
Nimrud-i Hagyomány magyarázata.
Ugyanis a „másvilágra á t k ö l t ö z ö t t " P á r d u c Hőst — NIB-
UR-at — az Égi Nagy Vadász Képében — a „ v a d á s z a t " fo­
galma jellemzi. Az Égi Nagy Vadász „vadászik" ugyan, de

188
semmi vadászzsákmánya nincs. í g y a „vadászat" a haladás
jelképe.
Az Égi Nagy Vadász „ ű z i " a Csodaszarvast.
E jelképes gondolkodásmód tu]lajdonképpen a Napnak,
mint Isten-Fiának és mint az Élet Atyjának azon „haladását"
fejezi ki, amelyik nem tartozik bele szorosan a földi ritmusba.
Tehát nem a nappal és éjszaka, tél és n y á r létrehozója, ha­
nem a titokzatos „precessziós" mozgás elrejtője.
Ebben a rejtelmes mozgásban találjuk meg a .misztikus"
azonosításokat is. A „Csodaszarvas" a Nap, mint Isten fia,
kinek fia Nimrud, a Nagy V a d á s z . . . és ők együtt „halad­
n a k " . Amikor a precessziós N a p a sötét félívben jár, akkor a
Nimrudi NIR-GÁL személyesíti meg őt. És itt nem a szemé­
lyeken v a n a hangsúly, h a n e m az égi „haladás" biztosításá­
ban.
Az ember az Égre tekint és nem érzi m a g á t elhagyatott­
nak. Az életben is meg vannak a „ragyogó" napok. Ilyenkor
NIMRUD hatalma és lendülete határtalan elképzelésekbe ve­
ti az emberi boldogságot. . . és Nimrud mindig a jóság, szere­
tet és boldogság hozója. Az élet „sötét" napjaiban azonban
NIR-GÁL lesz ö. És milyenek az élet „sötét" napjai. . .? Mi­
kor kapjuk ezeket. . . ? Ez a küzdelem, a háborúk, az elnyo­
matások ideié. A Nimrud-i reménykedésben az emberrel lé­
vő „ E R Ö " azonos NIR-GAL-lal, a NAGY HŐSSEL, aki
NYER-GEL és N Y A R G A L , az életéért küzdő subur-samar
„ k u t a i " mah-gar emberrel.
Ezért nevezi a mah-gar hitvilág NIR-GÁL-t a „téli Nap­
e r ő " hordozójának és a „háború segítőjének". Viszont NIR-
GÁL erős, bátor, vakmerő, ő a MAG-ÚR is. Az „Égi Orosz­
l á n " , aki Hatalmas, hiszen az életet adó Napot is ő hozza.
(Az oroszlán csillagkép a Nap Háza a babiloni csillagászatban.)
Ezért tisztelik Nimrudot a NIR-GÁL-i szimbólumban, az
Oroszlánban. Ezért rakják teli a magaslatokon épített temp­
lomaikat a subur-samar ..kutaiak" oroszlános jelképekkel, ami
után „oroszlánimádóknak" nevezik őket a judaiak. Érdekes
megoldást ad ez a felfedezés annak az eddig érthetetlen bib­
liai történetnek, amit írva találunk a Királyok II. Könyve 17,
26. és következő verseiben:
,.26.1 Mondának azért Asszíria királyának: akiket ide
hoztál és Samária városaiba telepítettél, nem tudják e föld
Istene tiszteletének módját, azért oroszlánokat bocsátott az
rajok, amelyek megölik őket, mert nem tudják e föld Istene
liszteletének módját."
189
 • A mai ember előtt furcsa ez a megállapítás, egyrészt
azért, m e r t hiszen csak „EGY Isten v a n " és valamilyen „ F ö l d "
Istene nem tud élő oroszlánokat büntetésül az e m b e r e k r e bo­
csátani, azért mert nem tisztelik őt az emberek által kitalált
valami módon. Ugyanakkor meg kell azt is állapítani, hogy
Samaria faunájában oroszlán nincs. A fenti bibliai idézet te­
h á t élő oroszlánokra nem vonatkozhat.
- . i E 1 I ^ n D e n . h a megnézzük azt a héber jelet, mely itt „meg­
ölik" szóval van fordítva, látjuk azt a judaizmus vallási szö­
vegei akkor használják, ha a judai vallásra vonatkozólag va­
lami káros cselekedet áll elő, tehát a judai vallást és a n n a k
erdeket szem előtt tartva — „elpusztul, értéktelenné v á l i k "
g * a z , amire az írásjel vonatkozik. Jelen esetben tehát:
W az oroszlánok — a judaiság szempontjából — elpusztít­
ják a samáriai népet, mert az nem hajlandó felvenni a judai
vallást.
A bibliai történet következő szakaszai teljesen igazol­
j á k ezt a felfogásunkal, m e r t a 27. versben Asszíria királya
rendel egy judai papot, aki — a 28. vers szerint — el is megy
es tanítja a samáriai „ k u t a i " népet a judai vallásra, de a 29..
vers hiába valónak minősíti ezt az oktatást, m e r t bizony azok
n e m hajlandók eltérni az ősi hitüktől. Annak ellenére, hogy
n e m „tisztelik az Istent" a 26. versben hiányojt és elrendelni
k e r t módon — az oroszlánokról többet nincs szó. Pedig, ha
Isten „büntetéseként" élő oroszlánok lennének itt a főszerep­
lők, azoknak fel kellett volna falni mind a Samaria-i Népet,
• H? ~ m i n t a b i b I i a i szöveg megállapítja, eszük á g á b a n sem
volt követni a „judai p a p " tanítását, — a magaslatokon épí­
t e t t e k templomokat a samaritánusok" és éppen a „Kuta-ból
való férfiak csináltak NER-GALT'f (30. vers.)
Így lesz a bibliai történet ékes bizonyítója annak, hogy
a subur-samar KUTA-i mah-gar nép a SUBUR-URUK-i NIM-
R U D hagyomány szerint — a nehéz, háborús és mega'ázá.v
^ e s z t e n d ő k b e n NIR-GAL tiszteletével védekezett. Ugyani ;
W V I R - G A L jelenléte m á r magában a harcos, védekező, p á r d u ­
cig nevelést és életfelfogás vallási tanítását és a Népért va'ó
hősi önfeláldozás kötelességét is. Ezt pedig a Nép abban a
tudatban tette, hogy életét adva a Népért, biztosan Nimrud-
hoz „ n y a r g a l " a „nyir-gál" hitben az ÁRI-AN lakói között
való Örökkévalósághoz.
Ezért voltak a samáriai — magaslatokra épített — mah-
par templomok falára festve a babiloni oroszlán-jelképek —
. eppenugy, m i n t a subur-sabar-szabir Magyarság Nagy Ár-
190
pád Papkirályi Dinasztiájának uralkodása alatt épült temp­
lomokban — mint az Ister-Gami Szentélyben is — az ősi ha­
gyomány Nimrud-Jézusi folytonosságának ábrázolásaként
azokat szintén megtaláljuk.
És ezek „azok az oroszlánok", amelyek „elveszítik a né­
pet a judai vallás részére", m e r t akik ezeket a jelképeket hasz­
nálják, értik és tisztelik azt a hitvilági tartalmat, amit az
oroszlánok misztériuma magába foglal — bizony ősi hitüket
el nem hagyják. Elpusztulnak, keresztre feszítetnek, élve te-
metetnek el. de hűek maradnak az Isten Fia Tan Igazságához.
A NIR-GÁL-i oroszlán bátorsága és hősiessége az Isten
országában aztán
IZ-DU-BÁR lesz. . . azaz Isten-Szellemű Tündöklő Fiú,
aki segít a Fény, a Jóság, az Igazság megtartásában.
Utoljára hagytuk a
NIB-SUBUR
ismertetését. Ugyanis enr.ek a nimrudi névnek az átvételétől
igen „tartózkodott" a héber mitológia. Sajnos a mai semito-
lógiai tanulmányok is igyekeznek „mellőzni" mindent, ami
„SUBUR-SUBAR-SAMAR-SZABIR" és arra a nagy Biroda­
lomra vonatkozik, amit a mah-gar (sumir) ékiratok így írnak:
SUBUR-KI, vagy SUBAR-KI, (Subir-Ki) és SUBAR-TU.
Ezen a területen a bibliai Nimrud-ot mindenütt NIB-
SUBUR-nak nevezik, ami annyit jelent: SUBUR PÁRDUC.
Ebből az elnevezésből ered minden hagyomány-részlet, mely
a Kárpát-medencébe 896-ban (Kr. u.) visszatérő és magát
..MAGYAR"- nak nevező, sok törzsű nép, a benne királyi
méltósággal elismert subur-samar-szabir vezető-törzsének, su-
b u r hagyományaiképpen fennmaradt. Ilyen Nimrud szemé­
lye, oroszlános jelképei és a párduc-voltára való emlékezésül
— a királyi megkülönböztető díszként használt párducbőr.
Párducbőrbői kíszített ruházatot csak az uralkodó viselt, aki
az Isten-Fiától való származását is magáénak tudta és hitte.
A subur-sabar-szabir r é p Birodalmáról külön fejezetben
számolunk be. Itt azonban fontosnak tartjuk azt megjegyez­
ni, hogy George Smith — a Nimrud Legenda (mai Gilgames
É:osz) megtalálója és első megfejtője — ennek a legendának
főhősét JZ-DU-BAR néven mondja és azonosítja a bibliai
Nagy Vadásszal — Nimruddal. Azon a táblán, melyet megfej­
t e ' t é-i a British Múzeumban K. 3200 sz. alatt található,
ERECH (URUK) sumir város meghódításáról van szó és az

191
ékiratokon ez a város mindik SUBURI URUK-nak van írvi
„ I z d u b á r vagy N I M R U D — írja könyvében S m i t h ( i e ) -
fennhatósága és uralma alá tartozott az egész babiloni köi
n y é k " . Miután URUK — Babilontól délre fekvő sumir várc
— úgy v a n írva „Suburi U r u k " — és beletartozott a N i m r i
di SUBUR BIRODALOMBA, természetes, hogy Babilon i
„ s u b u r i " volt ebben az időben. Tehát „ S U B U R - K I " Biroda
m á h o z tartozott az egész sumir (mah-gar) föld, a Káspi t
melletti CHOREZM bevonásává! — a Kaukázusig, melyne
eredeti neve Mah-Gar Hegy volt.
Ennek tudatában most m á r megértjük, hogy a Biroda]
m á t vesztett és elnyomott SUBAR-SUBUR SAMAR Nép meg
mentőjének és felszabadítójának a Nimrudi H a g y o m á n y meg
tartását és újra éledését hitte. A történelmi eseményekbe
megállapítható, hogy valóban meg is t a r t o t t a ezt a Népet -
a m a i napig — az a hagyománykincs — annak elleneié, hog;
az utolsó 1000 év alatt a h a g y o m á n y tudatosítása iszonyi
k á r t szenvedett a sémita változatokat magával hozó judai
kereszténység erőszakos térítésével. A Hagyomány erej
azonban „tudat alatt i s " elegendő volt a Nép megmaradása
hoz. Ugyanis a hitvilági tartalom megsemmisítésére szolgál*
módszerek és a fizikai pusztítások eszközei oly kegyetlenéi
voltak, hogy e Hagyomány mindent átélő ereje nélkül, a m a h
g a r n a g y n é p m á r minden utódjában elpusztult volna.
De nem pusztult el. Hanem most e Szent Hagyományai
újra tudatosítva — a Lelki Forradalom Tisztító Tüzében „iz
zik" és biztosan UJ ÉLETRE kél.
Az UJ É L E T R E K E L É S nem más, m i n t a hagyományol
tudatában való megerősödés.
Ennek elrendelése megtörtént egy egészen csodálatos mó
don a „MAGARU-NIMRUD T Á B L A " megjelenésével.
* • *

192
 A „MAGYAR-NIMRUD" TÁBLA TÖRTÉNETE
ÉS SZÖVEGE

Gorlászky Éva magyar úrhölgy Bagdadot látogatta meg

és egy régiségkereskedőtől vett egy agyagtábla töredéket,
amin ékiratok látszódtak. Ezt a táblát vásárlója személyesen
adta át Badiny profeszomak.
íme a tábla:

193
 Az erősen megrongált agyagtáblán a következő szöveg
olvasható:
Az 1. sor: csak a jobb felső sarokban k é t ékjei olvasható,
így: 1Z-TEN.
IZ — (L. 296) m i n t e l ő b b . . . ISTEN-SZELLEME.
TEN — (L. 376.) — megnyugodni, nyugalom.

| 4 B . 3 H 5 6 " 7 ö j
É p p e n ennek az ékjeinek az itt mutatkozó változata irá­
nyít el minket a tábla megírásának idejébe, m e r t ezt a TEN
ékjeiét így — Lábat szerint — a mah-gar (sumir) klaszikus
k c r b a n í i t á k , ami megfelel a Kr. e. 2600 körüli időnek.
A 2. sorban: összesen 8 jelet találunk, melyek közül —
S& érthetőség kedvéért — ki kell emelnünk a 6-at, a m i n e m
•íkjel. Tekintve, hogy ez a jel a legvilágosabban kivehető az
összes többi között — félreértés nélkül látható a ferde írású
formája. Az összes eddig észlelt és regisztrált mezopotámiai
írásjelek közül a L. 367. jelének legősibb formája az, amelyik
ezzel azonos és a „MAG vagy S Z E M " (gabonaszem) kifejezé­
sére használták. Viszont ez a forma, melyben a mi táblánkon
látszik — a klaszikus korban már módosulást szenvedett. Fel­
t ű n ő t e h á t és követeli a kérdést, hogy m i é r t is í r t á k ezt a je­
let ilyen formában — tehát nem ékjellel — többi é k í r á s kö­
zé. .. ? Ezt csak azért írhatták, hogy kiemeljék a m o n d a t vo­
natkozását és a hagyományt erősítsék az ősi jellel, ami az
EME-SAL (baüiloni) nyelvjárásban és valószínűleg így a SU-
BUR-SABAR nyelven is MAGARU kiej léssel volt "haszná­
latban s mint ilyen az ősiség, az eredet jelölője. (Akkád hasz-
r á ' a t á b a n ezt „kedvezőnek, jónak l e n n i " fogalomként hasz-
n á l ' á k — de annyit is jelent, hogy „egy akaraton lenni".)
1. jel: ZALAG (L. 381) —Csillog,

194
2. jel: ugyanez,
3. jel: LIL (L. 313) — lélek, lehelet. . ..-.' .
4. jel: MAS (L. 74.) — tiszta — legelső.
5. jel: NUN (L. 87) — fenséges, királyi — de jelent ..herce­
g e t " is. Viszont.Babilon ősi neve: NUN-KI és ez „Fen­
séges, vagy felkent várost" jelent. í g y itt az értelem
ugyanaz.
6. jel: . . . a már említett „MAGARU",
7. jel: NIMRU (L. 444) — p á r d u c . . . babiloni nyelven,
8. j e l : . G U R U S (L. 322) — erős, de ugyanez „ K Á L " = hatal­
mas értelmű is.
A 7. és 8. jelnek az együttese P. Deimel szerint:
NIB, azaz a mah-gar (sumir) ősi írásrendhez híven —
PÁRDUC, (lásd: Deimel SAG. 170. old.)
Most olvassuk el a mai magyar értelemben így:
Csillog, csillog Tiszta Lelke Fenséges „ M A G A R U " Ha­
talmas Párducnak.

* * *

Meghatottan vetem papírra e sorokat, érezve az ősi H a ­

gyománykincs hatalmának hívását, m i n t kiáltást, m i n t fel­
szólítást a mai Magyarsághoz. — NIMRUD — a HŐS PÁR­
DUC, a Magyarság hagyományában élő ŐSAPA jelenik meg
a mai materializmus eltévedt magyarjai előtt. Véletlen lenne
pontosan egy NIMRUDI szövegű táblácska megvásárlása?
És az Isten Akaratát érző egyszerű, de nagyhitű kutató­
ban feltör egy kérdés így: „megérti-e a mai Magyarság a Nim-
rudi h í v á s t . . . ?"
Észre veszi-e, hogy Jövője ennek az ősi Hagyománynak
tudatosításában és vallásos kegyelettel való ápolásában rej­
lik...?
) Nem tudok választ adni e kérdésekre, csak hivatkozni
birok m á s népekre, akik ezt a hagyományt elvitték. Akik fel­
fedezték e hagyomány iszonyú nagy értékét és hatalmát és
sajátjuknak akarták hirdetni, tanítani.
í g y tette a sémita Hammurápi Babilon-i királysága, ahol
a sémita „főisten" — MARDUK — (a h é b e r Jehova elődje)
volt hivatva a SUBUR NIMRUD-at behelyettesíteni.
Bemutatunk egy babiloni -pecsétet, amelyben MARDUK
• az Orion csillagképben — mint a „sémita N i m r u d " (eltörölve

195
az ősi mah-gar hagyományt) nyilaz a szárnyas s á r k á n y r a .

MABDUK AZ ORIONBAN - NIMRUD AZ ASSZÍROKNÁL

Az asszírok is magukénak mondották, hiszen ő alapította

AS-URU városát. Közlünk egy asszír ábrázolást is.
17
De legmélyebbre Rawlinson kutatásai j u t o t t a k í ) , aki
azt a régi hagyományt találta meg, mely szerint Nimrudnak
két fia volt a mezopotámiai földön.
" Sumeriában — MUGEIR (MAH-GAR)
Elamban — HUN-ÜRI
Mind a két fiúról egy-egy várost neveztek el. Mugeir
Sumeriában van, Hun-Űri meg Elamban.
Az ősi hagyomány szerint csak az tud uralkodni ezen a
vidéken, akinek e két város kulcsa a kezében van.

A mai MAGYAR NÉP e kettős hagyományból származik.

A Mah-Gar nép és a Hun Nép vére van ereiben.
A Magyar Jövő titka e kettős H a g y o m á n y tudatosítása
— a Nimrudi őseredet történelmi folyamatosságában.

•—•—•
196
 FORRÁSADATOK
„A MAGYAROK NIMRUD HAGYOMÁNYA" című fejezetéhez

(i) SMITH George: Assyrian Discovenes (London, Sampson, Low, 1875.)

(:!) LÁBAT, R e n é : Manuel D'Épigraphie Akkadienne, Imprímerle Na-
tionale, Paris. 1369)
(•<) P. DEIMEL. A n t r n S- J.: S u m e r i s : h e s Lexicon- I I . No. 131. a.) 1. és 575
(4) Sir WOLLEY, Leonard: ür in C h a l a a a (Brockhaus, Wiesbaden, 1957)
241. old. „Die Sumerische K ö n i g s l l s t e "
(••.) S!r WOOLLEY, Leonard: Op. eit. 242. old.
ím P. DEIMEL, Anton S- J : Sumerische G r a m m a t i k (Roma, 1939.) 107
oldal, 28. übung.
i") P DEIMEL, Anton S. J . : Op. cit. 7 ) a l a t t , 2. oldal.
I » I Lásd: EN-LIL a n d the Creation of fche P i c a x (En-Lil és a Fokos te­
remtése) c. sumir mltcszt.
ÍM-I RAWLINSON. George M. A.: History of Herodotus (Cuneiform Dis-
rovery) (London, 1862, J o h n Murray.)
11"> LANGDON. G. S- M.: Semitic Mythology Distribution <L:> don. 1931.)
of Semitic Races.
n i . LANGDON: Op. cit. T h e Sumero-Accadian P a n t h e o n .
n-'i DEIMEL,: Op. cit. 6. a l a t t 26. oldalon.
(':<> Dr. Pass i rof. Badinyhoz í r t leveléből,
n i ) LANGDON: Op. cit. és
GORDON H., Cvri's: The Common Background of Greek a n d Hebrew
Civilizationi (Norton & Como. New York 1965)
(|-.| Sir WOOLLEY: 0 \ fit. 242. oldal.
i i " ) SMITH. George: Ov c t . 169. oldal.
i l " i RAWLINSON, George M. A.: Op. cit.

* * *

FORRÁSADATOK
Az I — VIII. FEJEZETEKBEN
in Sir L. Woolley: Ur en Cha.ldáa ( F . A. B r o c k h a u s Wiesbade •, 1957.)
i-i Max Oppenheimer: Tel Halaf (London, 1939)
A r l h u r Ungna-i: SUBARTU (Leipzig. 1936.)
i ; i) J . Friedrich: Kl?írre Beitráge Z T C h u r r i s t s ' h e n G r a m m a t i k . (Mlt-
teil. d. Vorder-Asiatisch-Egynt. Gesellschaft. 1939, 63. Old. átvéve dr.
B:bu'a Tda forrásanyagából.)
in Jósé Pijoan: História General del A r t : . (Es asa-Calpe S-A. Madrid,
1930 Vol. I I . 231. old. Fig. 321.)

197
 (5) M- Rostovzeíf: A History oí the Ancient World (Oxford, 1930. I. kö-
tett, 117. old.)
(«) Dr. Érdy Miklós: A Sumir, Ural-Altáji, Magyar Rokonság Kutatá­
sának Története. I. rész- (Gilgamesh, New York, 1974.)
(7) Huber Lipót: Zsidóság és Kereszténység (Kalocsa, 1936.)
(") Ja:ketta Hawkess and Sir Leonard Woolley: History oí Mánk in d-
Prehlstory and the Beginnings of Civilization (UNESCO, 1963 >
251. oldal.
(») Jósé Pijoan: Op. Cit. 334—335. old. „életfa"-
(io) Edith Porada: The Art of Ancient Irán (Crown Publishers, inc.
New York, 1965) „trees"
(ii) Akadémiai Értesítő, Budapest, 1920.
(12) Dr. Bobula Ida: A Sumér-Magyar Rokonság Kérdése (Editor ESDA.
Buenos Aires, 1961.) 20—21. oldal.

* * *

Rövidítések

L: René Lábat: Manuel d'Épigraphie A k k a d i e n n e (Paris,

Imprimerie Nationale, 1963.)
DSL: P. Anton Deimel S. J.: Sumerisches Lexicon (Ro­
ma, 1933.)
SAG: P. Anton Deimel S. J.: Sum.-Akk. Glossar (Ro­
ma, 1933.)

198
 UTÓSZÓ
írásomban célom nem a meg nem értés terebélyesítése
volt, hanem a TUDÁS hirdetése. Ezért inkább tanítottam.
De veszekednem is kellett az igazságért és mentségemre szol­
gáljon az, hogy én is azt a célt követem itt kint — az emigrá­
cióban — mint László Gyula az édes Hazában. Lehetőségeink
és eszközeink különbözők ugyan, de hiszem és tudom én is
azt, hogy
„nekünk feladatunk, hogy a lelkesedésben kibontakozó
erőket a figyelő, mérlegelő ember gondolatvilága felé terel­
jük, anélkül, hogy a lelkesedésben bennerejlő nenies honsze-
i elmet csökkentenénk",*
Ezért m u t a t t a m be nagyrészét azoknak a ferdítéseknek és
rosszakaratú félremagyarázásoknak, amelyeket Komoróczy
Géza „Sumer és M a g y a r ? " c. könyvében, éppen ennek a „ne­
mes honszerelemnek" a csökkentése érdekében írt.
Talán m o n d h a t r á valaki azt, hogy helytelenül magyará­
zom „tudományos köntösben" cammogó érveit. El is érhetne
a vád akkor, ha Komoróczy „csak és kizárólag" a tudomány­
nál maradt vo'na. De abban a pillanatban, amikor a „nemes
hons-zere'met" feledhetetlen rímekké 1 és gondolatokkal meg­
örökítő költőink ihletett és tisztánlátó felemelkedését is a
sárba húzza és D1. ADY vitathatatlan magyarságát „egészen
.'aza turánizmusnak" nevezi (25. old.) és azt állítja, hogy Ma­
gyarságunk eme üstökösesülaga az ősiség eszméit „aligha
vette k?mo'van" (24. o l d . ) . . . m á r túlmegy a ..tudomány"
habárain és politikai irányt vesz. Ez a politikai irány pedig,
amit Komoróczv követ — határozottan a nemes honszerelem
csökkentésére irányul, tehát magyar-ellenes. Célja pedig az,
hogv elterelje az érdeklődést a szumir kutatástól és a „sötét
h o m á ' y " leplét borítsa rá őstörténeti kibontakozásunk e lehe­
tőségére.
Egyet azonban nem vett számba Komoróczv es ez az a
pszichológiai maradvány, ami könyve áttanulmányozása után
az olvasóban megmarad. Az az érzés, sejtelem, mely azt súg­
ja: ..valaminek mégis kell itt lenni, ha ennyire tiltakozik el-
'ene". Nos éppen ez az érzés az, ami megindítja az érdeklő­
dőt, hogv kicsit „utána nézzen a d o l g o k n a k " . . . Az első ér-
rie'ccssége cedig ennek a kívárcsiságnak az, hogy akarva, nem
akarva — el kel 1 ismernie az olvasóknak azt, hogy
* Lász'S G ula: Az őstörténész és közönsége cimü dolgozatától. (Törté*
:.o!mi Szemte, B?sst. 1—2/1976.)

199
 mióta kiásták az ékiratos agyagtáblákat, azóta m i n d e n
igazságra törekvő tudós a magyar nyelvben kereste a t á b l á k
nyelvének titkát.
Második: Komoróczy könyvének 2/3-ad részét azokra a
forrásmunkákra való hivatkozás képezi, melyek a „szumir-
magyar" azonosságra vonatkoznak. T e h á t az olvasónak kell
azt is megállapítania, hogy óriási az érdeklődés e téma i r á n t .
Költőink felséges tiltakozása erősíti meg az igazságot és
valóságos őseit kereső Magyar Népnek az érzéseit akkor,
midőn sehogysem akar beleilleszkedni abba az igaztalan és
megalázó őstörténeti környezetbe, ahová a — mindig idegen
érdekeket szolgáló tudományos erőszak, az idegen uralkodó
hatalom segítségével — bekényszeríti. A n n a k ellenére, hogy
a bibliás nyájszellem a megszokás rabjává tett sokakat — a
többségből mindég kiröppent a marcangoló fohász így: „VA­
LAHOL UTAT TÉVESZTETTÜNK".
Mindenki tudta, mindenki érezte, aki így sóhajtott fel,
hogy EZ NEM IGAZ. De a „honszerelem" tehetetlen kétség­
beesése más megnyugtatót, más kiutat nem talált.
És így is van. A MAGYARSÁG NEM T É V E S Z T E T T E
EL Ü T J A t , hiszen
a Kárpát-medencében megtelepedett ősök elszéledt, kései
leszármazottai tértek vissza mindig az ŐSHAZÁBA — mint
mindenütt mondják — ATYÁIK F Ö L D J É R E , hogy az ö s i
Földön, az Ősi Nyelvben leljenek békét, boldogságot és Ha­
zát, az ősi Nemzetséghez való tartozás jogán.
T e h á t amikor mi a szumir-magyar azonosság bizonyítási
érveit hozzuk fel, tulajdonképpen a jogos és minket illető tör­
ténelmi örökségünk igazságát tanúsítjuk abban a nagy per­
ben, melyet a különböző „érdekszövetségek" indítottak meg
a Magyarság ősi jussának eltulajdonítására.
Mivé! a „Tudomány" eddig úgy szerepelt, mint az Igaz-,
ság Forrása, mint az „Igazság legfőbb Törvényszéke", min­
den jogunk meg van ahhoz, hogy ősi Történelmi Létezésünk
bizonyílikait előterjesszük és azt kérjük,
hogy ezek tudományos módszerekkel vizsgáltassanak meg,
nempedig a „hatalom" és „ellenség" érdekei szerint — az
igazságot kereső fe!-peresek némítassanak el.
Mi nem kérünk a tőlünk kölcsönvett szellemi javakért
kártérítés'.. Nem kérjük, hogy őseink szolgasorsáért, igazsá­
gunk sárba tiprásáért jóvátételt adjanak.

200
 Csak annyit akarunk, hogy MA „egyenrangú felekként és
tisztelettel illessenek" minket. A „ m i n k e t " alatt a szumir azo­
nossággal rendelkező MAGYARSÁGOT értjük, mely élni
akar a Magyar Hit szerint.
* * *

Éppen ezért azt kérjük az olvasótól, hogy ne illesse e

sorok íróját senki sem az antisemitizmus vádjával. A zsidó­
ság ..érdekszövetségi" tevékenységének felfedezése és Komo-
róczy könyvében ezzel azonos „szellemi h á t t é r n e k " kimu­
tatása nem antisemitizmus, hanem ÖNVÉDELEM.
Ugyanaz, amit a palesztinai zsidóság is folytat — fegy­
verrel is. A marxizmusnak, a kommunizmusnak, a kapitaliz­
musnak, a demokráciának és mindenféle ideologikus irány­
zatnak e! kell ismerni azt, hogy a
MAGYARSÁGNAK A Z E M B E R I J O G O K ÉPPEN
OLYAN ÉLET-FELTÉTELEKET BIZTOSÍTANAK, MINT
AZ OROSZOKNAK, ANGOLOKNAK, AMERIKAIAKNAK,
VAGY A ZSIDÓKNAK.
A MAGYARSÁG ÉLNI AKAR. . .!
Nem e sorok írója az, aki felfedezte, hogy a mai Magyar­
ország urai „nem magyarok", h a n e m a jugoszláv kommunis­
ta író — Milovan DSILAS írja — „Beszélgetések Sztálinnal"
c. könyvében a következőket:
„Zdanov elvtárs teljesen megtisztította az orosz KP köz­
ponti bizottságát a zsidóktól és ugyanakkor dicshimnuszt zeng
a magyar KP és a magyar kormányról, holott mindnyájan
dúljuk, hogy ezek csaknem kivétel nélkül orosz zsidó beván­
dorlók. Ebből csak azt következtethetem, hogy Moszkvának
érdekében áll, hogy a magyar csúcshelyeket zsidókkal töltse
be, mert ezek gyökértelenek és n e m foghatnak Össze a ma­
gyar néppel Moszkva ellen."
Dsilas ezen megállapítása megerősítést nyert a Magyar­
országra látogató és ma már „ n e m m a g y a r állampolgár" emig­
ránsok jelentéseiből, amelyek — kivétel nélkül — mind ar­
ról számolnak be, hogy a mai Magyarországon
teljes jogú állampolgár csak a zsidó (vallású és nemzeti­
séget vallói — vagy az, aki ennek az érdekszövetségnek szel­
lemében munkálkodik. Aki nem hajlandó elismerni és szó

201
nélkül szolgálni ezt a „haladó marxista szellemnek" nevezett
irányzatot — az pl. nem kap útlevelet és állami állást sem.
E sorok íróját nem vezeti semmiféle antisemitizmus,
amikor ezeket a tényeket megállapítja, hanem éppen ellenke­
zőleg:
a zsidóság különleges intelligenciáját ismeri el abban a
nagyszerű meglátásban, amivel felfedezte a „ t u r á n i szár­
mazásban" a jövő nagyhatalmi rendszerének elengedhe­
tetlen feltételéi és magát büszkeséggel „turáni népnek"
vallva, az ősi hagyományokon alapuló államalkotási jo­
got akarja ismételten érvényesíteni — de ezúttal már
nem a megszerzett Palesztinára — hanem a Kárpátme­
dencére.
És mialatt a szumir-magyar azonossággal rendelkező Magyar
Nép önmagáról azt hirdeti, — Komoróczyk szócsövén át —,
hogy
NEM TURÁNI, SEMMI KÖZE NINCS SEM A HUNOK­
HOZ, SEM A TURÁNIAKHOZ, HANEM A FINNUGOR-nak
NEV.LZETT ÉSZAKI TUNDRÁK IVADÉKA —
ezen önkéntes lemondás után, kétség sem férhet ahhoz,
hogy a magát „turáninak valló zsidóság" jogosan települjön
be a Kárpátmedencébe.
* * *

Amikor tehát e sorok írója tudományos érvekkel bizo­

nyítani óhajtja a Komoróczy Géza megnevezett könyvében
kipellengérezett összes ismert és ismeretlen — de a „nemes
honszeretet érdekében m u n k á l k o d ó " — munkatársaival azt
a tényt, hogy a
szumir-magyar kontinuitás és azonosság tudományosan
bizonyított ténye alapján, a t u r á n i Magyarságot illeti a Kár­
pátmedencében az ősi hagyományokon alapuló államalkotási
jog (ugyanúgy, mint a zsidóságot Palesztina földjén)
akkor e bizonyítékaink felsorolásának megvizsgálása és
elfogadása elől nem lehet azzal kitérni, hogy aki ezeket írja
az antisemita.
Nem — kedves olvasó. Nem antisemita. Egyszerűen csak
magyar, aki éppen úgy kívánja szolgálni a Nemzetét, ahogyan
bármelyik zsidó professzor szolgálja Izraelt.

202
 Magyarul — magyar módra. Magyar Népi országot és
magyarok u r a l m á t kívánja szolgálni. A marxizmus ellen nem
tiltakozunk, de legyen az oly nemzethü m a g y a r módon, ami­
lyen nemzethű „oláh-módon" az oláhok marxizmusa.
Csak az ellen tiltakozunk, hogy Magyarországon a tudo­
m á n y fellegvárát oly „izraeli érdekű és szellemű" hangadók
irányítják, akik n e m engedik m e g azt, hogy a szumir-magyar
azonossági bizonyítékainkat valóban „magyar és honszerető"
kiváló tudósok megvizsgálják és még azt sem, hogy a fiatal­
ság egyetemen foglalkozzon azzal a tudományággal, amibe a
szumir-mahgar ékiratok nyelve tartozik.
Az ellen tiltakozunk, hogy ezek a „ h a n g a d ó k " a „Magyar
T u d o m á n y t " képviseljék. A n n a k nevében nyilatkozzanak,
mint 1976 „goldzieherignácai".
Tiltakozásunk felett ne fusson át a kedves olvasó, h a n e m
gcndoljon arra, hogy előfordulhatna-e Izraelben egy hasonló
eset. . .? Előfordulhatna-e az pl., hogy az „izraeliták őstörté­
neti és nyelvszármaztatási" kérdéseiben — Izrael államban
— mondjuk Dr. Bobula Ida nyilatkozhatna — hivatalosan és
könyvben — a Tel-Avivi könyvnapon. . . ?
* * *

E sorok írója túlmegy minden antisemitizmuson akkor,

amidőn a zsidó népet állítja oda követendő példának a Ma­
gyarság elé. Addig, mig a Magyarságban fel nem ébred a
nemzettestvéri megbecsülés, a nemzettestvéri szeretet, az ösz-
szetartczás és a nemzeti vallásbölcseleten alapuló lelki meg­
értés és vallásgyakorlat világossága — éppenúgy — miként
az az intelligens és öntudatos zsidó népnél megvan — addig
csak a nemzetközi szekták és ó-szövetséges idegen mítoszok
.szolgája marad.
Ebben a lelkiállapotában azután saját uralmára sem tö­
rekszik, hiszen a neki fajidegen és gondolkodásával ellenté­
tes istenszemlé'etek útvesztőiben — nemzeti vallásbölcselet­
re épített nemzeti gondolkodásra képtelen. És éppen ezek
azok a lényegek, melyekkel a magyarságra ránehezedő zsidó
érdekű és az oláh nemzetiesség rendelkezik.
És itt az az érdekes körülmény jelenik meg, hogy a Ma­
gyarságot nem ideológia, vagy politikai állásfoglalás, hanem
éppen a „Tudomány" és az abban lévő különböző szakmák
kiértékelt ösiség-bizonyítékai állítják végső elhatározás elé.

203
 l.»meri-e a DÉLI származási irány szumir-magyar azo-
akM^anak 6000 éves írással írt — t e h á t írásbeli bizonyíté-
?tffeó*i Mah-Gar voltának — ma mitológiának mondott —
- J B Hagyományait,
atváltoztatja-e lelkivilágát ezeknek vallásos kegyelettel
jiiá ápolására — nekivágva az új ezerévének,
^•gy lemondva mindenről — átadja örökségi j u s s á t a
u " zsidóságnak.
A döntést a Magyar Népnek kell elvégeznie,
' f j t z Isten akarata előttünk van — csak tanulni kell az Ö
•kirendeltekből.
J R í a g y a r Népnek követni kell az ősi Mah-Gar Hagyo-
•t-.yok Törvénykezését és Uralkodó Rendjét jelképező Ister-
oroszlánok — Istenrendelte — cselekedetét. Hozzájuk
nlóan kell lerázni magáról a római tömjénszagú idegen
Jii .-lat sötét homályát és büszke, oroszlános, emelt fejjel, a
Népinek öntudatával kell kilépnie a Világ Világossá-
Fényesságébe.

, sorok írója földi hivatását betöltve, csak könyörgéssel

Jhat a MAGYAR ISTENHEZ, áttörve a hazugság fa-
— csak azt kiálthatja — innen az Óceán másik feléről, a
ladni vágyó Magyar Nép f e l é . . . :

"A MAGVAR — MAH-GAR!

-D-4-G-

I
I
I
 Tartalomjegyzék ;,- a

t zető költemény Dr. Hajnos Lászlótól: „Egy szumir

tislány üzenete 3
tető 13
fiit Levél Komoróczy Gézához 23
Szumir Nyelvről 33
íogyan mondjuk helyesen — „ S u m e r " ? 43
Szumir-Magyar nyelvrokonosítás elismerésének
nemzetközi helyzete 47
lenry C. Rawünson (1810—1895) ismertetése 48
jrmant szumir-magyar azonosításai 52
>us, a magyarok történetének francia szakértője 55 1 £
j A német Rige, a svájci-német Gelzer elismerése . . . . 56
l»\z ,,észt" Dr. Hermann oroszul bizonyít 57
l ü k e t mégsem lehet letagadni 61
^ í i e s s w e i n S. a szumir-magyar nyelvazonosságról. . 63
Torma Zsófia szumir-magyar azonosításai 65
atárlaki leletek 71

Í r. Varga Zsigmond 81
r. Bobula Ida 84
Gosztonyi Kálmán 97
fcr. Novotny Elemér 99
j/)r. Fehér J e n ő . . . és Csöke Sándor 103
j Dr. Zakar András 104
U Magyar Isten 105
II Félrevezetések Sorozata 117
•Z-E-NA-TI 118
| Szcp — Asszony — Szita 120
íomoróczy hamis szószármaztatásai 121
szumir szókészlet 125
•'URÁN 126
,}
Ai Jártént a Sorbonne-on 1973-ban és magamról . . 128
f ü S R z i m m e t r i á s Ragozás 133
'ihanyi Apátsági alapítólevél Magyar Szórványai 140
Buenos Airesí Szumir Pecsétek 149
Az Esztergomi Várkápolnáról és az Oroszlánokról . 155
Szumir-Babiloni Holdtörvény a földi uralkodásban 163
Magyarok „ N í m r u d " Hagyománya 175
A „Magyar-Nimrud" Tábla' 193
205
Jtószó 199
sz. Függelék, Rawlinson: The Atheneum ( N 9 1467)
Í 438. oldalának magyar fordítása 206
 1. számú FÜGGELÉK
RAWLINSON, H. C (1855). „A ROYAL ASIATIC SOCIETY 1855-
dec. elsején tartott fyúléséhez intézett értesítés" 1855, dec. 1. „The Athc-
n e u m " (No. 1467), 1433. oldalon
SOCIETIES
Asiatlc, dec. 1. — EDott Karoly, Esq (mélyen tisztelt) az elnöki székben:
Rawlinson ezredes jelentést tett a GYŰLÉSHEZ, amelynek nagy nép­
rajzi fontossága van ö — úgymond — előző alkalmakkor felhívta a figyel­
m e t a r r a a tényre, hogy Babilon őslakossága — amelyek a Bibliában
Nimród néven ismeretesek — szkíta és nem a sémita családba tartozik.
ö mindig tisztában vek aga.', heg;, a sémita fajnak (népfajnak) megtele­
pedése Nyugat Ázsi&oa:i nszonylag modern (Ujabbkori) időpontban tör­
tént, de egészen a közUmúllig nem tételezte fel, hogy ennyire ujabbkori
volt. Ma. azonban képes az: állítani, hogy Babilonban egészen Nabukono-
doz:r idejéig a szittya (szkíta) elem volt uralkodó. Káldeának minden
kezdeti (ősi. kezdetleges I cserépfelirata — legyenek említve azok, a m e ­
lyek az asszír hirodaSom létsitése előttiek, a Kr. előtti tizenharmadik év-
századból.amelyekból köze: harminc különböző fajta v a n a British Mú­
zeumban, amelyek az ősi legelsői királyok neveit és címeit (uralkodói
jogcímeit) tüntetik íe". — szittya iszkíta) nyelven vannak írva. Tényleg ez
volt a Babiloniak igazi anyanyehe egészen Nabopolesszar és Nabukonodo-
zor idejéig, amidőn a semtta asszír h.vatalos nyelv erőszakosan kénysze-
r í t e t e t t a nemzetre. Rawlinscn ezredes így folytatta:
.Asszíria később: királyai alat: a Kr. előtti hetedik évszázadig, amed­
dig a két ország közö:t. ka-.csolat nagyon bensőséges volta szittyj. babi­
loni (nyelv) úgy lá'szik. heay Nimvében nagyon műveltetett, meri a Bri­
tish Museum minden Kuiu:tdsik romjaibM kiásott agyagtáblája, amelye­
ket syllabarlumok iszó'.áraii mindt-dd g tartalmaztak, az eredeti m*nt»á-
ramok puszta fonetikus magyarázatainak tekintették és kaccsolt ideogra-
moknak. Ezeket ma többe-kevésbé az asszír-babiloni (szkíta) nyelvek
egyeztető alfabétáinsi, nyelvtanának és szótárai-ak tekintjük. A babiloni
szkíta, amelynek néprajzi neve Aikád, amelyet az ékírás feltaláló nak te­
k i n t h e t ü n k — azáltal, hegy először is tárgyak durva r a ' z a i t ké>zit:tték,
később aztán, amikor ezek a rajzek be'.ük fogalmát öltötték és e belüknek
oly h a n g t a n i értéke: átitat, amely megfelelt az eredeti tárgy ' e v é n e k Az
ilymódon formált alísbétá: 1000 éven használatban kellett lenni Babilon­
ban, azelőtt, hogy a sémiták megkísérelték az ö saját nyelvükhöz hasz­
n á l n i ; ily körülmények között m.rden esetre nem volt könnyű eltéríteni
őket eredeti szándékuktól Az a;sz rok tényleg — úgy látszik — megtar­
tották a betűk ereden szkíta hangértékét amelyet a szkíta, nyelvből kap­
t a k és csak módosítaniuk kellett az alfabJta használatát olyképpen, hogy
minden újonnan ifresh) sierzeu hangzó egyenértéke a saját nyelvük je­
lentésének feleljen meg. rnisszóval a sémita szinonimához tartozó, az ere­
deti szkíta elnevezésnek feleljen meg. Ezt a kettős funkciót (értelmet i
nem csupán az ind.viduáüs ikülcnálló) jeleken alkalmazták, h a n e m több
jelből alkotott szavak :n, vagy inkább több szótagbál állókon is úgy. hogy
mind azok a furcsa istrángéi csoportok, ameHek az asszír feliratokon elő­
fordulnak, amelyeket mindeddig 'kapcsolt, páros) compound ideogvamek-
n a k tartottak, ezeket ma os-szkíu formáknak kell elismernünk, a nak
ellenére, hogy olvasnunk es kiejteniük a sémita egyenértékük szerint kell.
Ez a megfejtés, amely mái nyelvekben sircsen hasonlat nélkül, teljességgel
megdönti a fonetikus és az ideorrafikus írásmód keverékének u g y a n azon
rendszerben (szövegben) feltételezett ancmaliáját. Megnyugtató az a t u ­
dat, hogy a szkíta nyelv t&nulmányozésára Babilonban bő anyag áll ren­
delkezésre. A táblák tényleg a köteteit tartalmazzák az összehasonlító pél­
dáknak és a so.-közi fordításoknak; azonban ugyanekkor kétséges, hogy le-

206
 h u . r g e s - e szoros nyelvészeti rokonságot megállapítani u primitív iiyrlv n
ainuik valamelyik megszerezhető ujabbkori nyelvjaríma közölt A pmim-
mituiló (ragozó) rendszer jobban közelit! meg a Mongolt vagy MBIKUUI.
Bi.n! a t u r á n i család bármely törzsét; de kevés vagy semmi u izMiil lia-
unlóság. tAlalános szervezete (nelvtanára nézve), a nyelv (helynwbbtn a
nyelvek) ugyanahhoz a törzshöz (stock) tartoznak, mint a* éklralo* iikl-
la, vagy az elamita, vagy a méd, (az utóbbi mér tárgya volt egy kulilo
analízisnek, de minthogy mindhárom egymástól különböző nyelv, ame­
lyik egymástól majdnem a n n y i r a különböznek, mint o török, u mimgol.
vagy a mandsu. A sémiták is Babilonba helyezendök, nevezetűién az 0
igeragozásuk; de nem valószínű, hogy nagyobb terjedelemben, m'.nl a pri­
mitív afrikai nyelvek, amelyek bizonyára közö.s eredetűek Az akkáduk
építették Babilónia primitív templomait és fővárosát Ugyanazon Ütmeket
imádták és ugyanazon helyeken telepedtek meg, mint a sémita utódaik;
de más elnevezés alatt jelennek meg úgy a mitológia, mint a töldrujzi meg­
határozás szerint. Azok a misztikus csoportok, lélyleg — aminl ez már rég­
óta ismeretes —, Babilónia különböző városait jelentették, amelyek Uj-
szólásbeli egyenértékét csak alkalmilag helyei telítették be, ezek az ősi
szkíta nevei az illető városoknak A különböző jelvéi.yek el nem téveszt­
hető célzattal bizonyos babiloni istenséget jelöltek meg. Például NEBO.
vagy MEBODACH valószínűleg alkalmi nevek, vagy valószínűleg szkíta
nyelvjárás szerint jelentik az illető istent A zsidóknak ismern.ök kellett
e kettős szóhasználatot, bár ez sehol sincsen külön említve a Bibliában.
Nimród városai például mind szkíta nevüek, Bábel kivételével Maga Shl-
near ismeretlen a sémita iratokban, valószínűleg Bábel szkíta egyenértéke
volt. miként Shesbach (Jeremiás 25, 26.) a „káldeai U R " volt
Babiloniának a korábbi asszír feliratok szerint a földrajzi neve ..Ak­
kád" volt, ebben az országban lakók szkíta törzseknek megfelelően. Ké­
sőbb, amikor a sémita törzsek (főképpen az arameaiak és az urabok külön­
böző csoportjai) megerősödtek. Szumlr és Akkád, a szkíták két nigy rész­
lege Babilónia által különböztetett meg Jelenleg nem lehet határozottan
állítani, hogy a káldeaiak melyik félhez — a szkíta, vagy sémita f/clhrz --
tartoztak. Ezek nincsenek említve a legősibb cserép feliratokéin t/nyl g
még egészen az asszír időszakig Azon k . r á h o k nevel, akik k r t a n * ! vol­
tak Ninive uralkodóinak és akiket Laliin k.ildi-al iuaxnuu4.<uiki>ak Wh"
tekinteni, biztosan sémiták voltak Másrészről a k á l d r « u k u t u m i i i u :
és nimnvaJ voliak szorosan szövetkezve, akik blz:c»«r ukl'.Ai m i u i a*
miképp a görögök káldeaiiikat tulállHk «/ Omifny h » « " » b r " I * I » » W H
ezt a feliiatok Igazolják, Saigon alatt at i k i i t > l i m l i U ' «••«• »•>»
emigráltak — miként az Asszíria feletti l i r s y U n c t ku^.rj».. g n*ii n A . ,
r a t n a k és Akkádnak nevezik Ma a bizonyíték)* n i t r W s ' u.»»w. »m»i»»ii
szól. hogy A káldeaiakat az akkádok egy revlrgélfrk t»» aiUua •- • aaaiia
Irözsnek megfelelően és a Káldeában uralkodj kltairu**' «"»•"• H »»-
dach-adin-akhit, Nebo-bal-adint, Mcrodach-bal-»dlnt. »tb. aJt>e«i aa»>
mazásúaknak mondjuk, akik pusztán az as^zlrlal a r m ü a iirakMii K>»«
keztében jutottak hatalomhoz Ezen magyarázat javara aa %.>>-> hm >aa*
erv az, hogy a későbbi királyok — Nabopalcs-szerlöl Irfrl* - akii a#i«a»
kívül sémiták voltak, a káldeaiak nevét sohasem említik ti a n»U(*a«.
aligha következstt volna be, ha a. kérdéses törz-ek, amelyek b n w n l ' « a«
gyón hatalmasak voliak, ugyanazon fajúak lettek voliia.mint •; ur«:i *>
család. Ha a káldeaiakat az Akkád egy részének tekl-ithetjuk *\ fcabikm
eredeti szkita népe magjának, akkor megérthetjük, hogy. ml* a kl»lv
hadseregét az ö nemzetségéből sorozták, a nemzettől az 6 régi primin»
városaiban. Orchoe és Borsippában székeltek, művelték az Ira- és a n V-
lagászat tudományát, amelyet eredetileg ők tanították a sémitáknak »• ll»
múden megtartották irodalmuk jellegzetességét egészen azon Időszakig.
Hímkor a görögök megszállták Babilont.
207
 AZ UTOLSÓ SZÓ J O G Á N

T a n u l m á n y o m a t azzal végzem, amivel kezdtem. Állítot­

t a m , hogy Komoroczy Géza: Sumer és Magyar. . . ? c. könyve
n e m tudományos értekezés, hanem tudományos köntöst vi­
selő sémi-politika.
I t t hivatkozom könyvének 55-56. oldalaira, amikor Szer-
vatiusz J e n ő „ G I L G A M E S " c. fafaragását, mint művészi al­
kotást is leértékeli és egyáltalában nem tiszteli a művészi ih­
let egyéniségének szabadságát, amikor azt is leértékeli e sza­
vakkal: „miért kell a Gilgamesh-Eposzhoz egiptizáló stilus
és főként mért kell a magyar rovásírás. . . ?"
Szóval Komoroczy nem tűri a magyar rovásírást sem.
Valószínűneg tartjuk, hogy Szervátiusz művész úr sok­
kal többet foglalkozott Gilgamessel, mint Komoroczy és így
tudja, hogy Gilgames azonos a magyar hagyományok ősaty­
jával — Nimruddal —, aki bizonv Egyiptom ura is volt, hi­
szen a háromnyelvű biblia — a Targum — így mondja:
„nincs szükségünk Hágárra, annak a fáraónak a gyerme­
kére, aki fia N i m r u d n a k " (Biblia Sacra Polygotta of Walton
(Londonii, 1657. Tome III. 218. és Genesis 16, 5 of J o n a t h a n
ben Uziel's TARGUM).
Gilgames mellett a magyar írás jogos. Legyen az ékírás,
vagy rovásírás.
De kérdezem az olvasótól is és Komoróczytól is, hogy jo­
gosnak tartja-e a MAGYAR CÍMER mellett a héber írást így,
m i n t itt b e m u t a t j u k . . .? (átvéve az Élet és Tudomány 1976.
I. 2. számának 16. oldaláról.)

208