Könyvtár:

Kérdés (1)
Hogyan viszonyulnak saját, helyi kutatásának adatai az országos felmérések eredményéhez?

Ajánlott szakirodalom a kérdésekhez:

1. kérdés: Nagy Attila: Növekvő kulturális szakadékok – az olvasás példája (Könyv és
nevelés 2006/4. http://www.tanszertar.hu/eken/2006_04/na_0604.htm )

NAGY ATTILA

Növekvő kulturális szakadékok – az olvasás példája

2005 őszén (szeptember 16. és október 15. között) a Nemzeti Kulturális Örökség
Minisztériumának Könyvtári Osztálya nagylelkű anyagi támogatásával egy
országos, reprezentatív kutatás keretében (3674 fő) vizsgálhattuk a 18 év feletti
felnőtt népesség olvasási, könyvtár és számítógép-használati szokásait. A
következőkben e kutatás legfontosabb adatait villantjuk fel, de minden esetben az O
elmúlt évtizedekből származó adatsorokkal egybevetve, hogy ne egyszerűen
„pillanatfelvételek” foglyaiként töprengjünk, hanem sokkal inkább a változási L
tendenciák jellegéről gondolkodhassunk.
V

A vizsgálati eredmények értelmezése előtt egyetlen láncszemet szeretnénk A

még láthatóvá tenni. Nevezetesen a PISA-2003-as kutatási jelentés egyik
legizgalmasabb eleme, hogy a tanulási teljesítmények közötti különbségek S
hátterében – az országok egy meghatározott csoportjában (Belgium, Németország,
Magyarország, Szlovákia és Törökország) – a szocio-ökonómiai összetevők állnak. Á
Vagyis a 15 évesek esetében a felnőttektől, a szülőktől „örökölt”, eltanult olvasási,
könyvtár és számítógép használati szokásaikban meglévő radikális eltéréseket a S
közoktatási és közművelődési intézményrendszerünk ma még nem képes
kiegyenlíteni. Mi a továbbiakban ugyan végig a felnőttekre vonatkozó adatokkal P
operálunk, de folyamatosan a következő generációk esélyeinek, helyzetének,
E
felkészítésének jobbításán meditálunk. Mit kell ma és holnap változtatni, javítani a
felnőttek világában, hogy tanítványaink, gyerekeink, unokáink tanulási eredményei D
érzékelhetően jobbak legyenek?
A

Az olvasási szokásokról G

Ó
Elsőként az évtizedek óta azonos módon föltett, a könyvolvasás gyakoriságát
firtató kérdésünk hangzott el: „Elfoglaltságai mellett – tankönyvön kívül – hozzájut- G
e könyvek olvasásához?” Majd a táblázatunkban található sorrendben voltak
olvashatók az előre megadott válaszlehetőségek. I

A könyvolvasás gyakoriságának időbeli változása A

(A megkérdezettek százalékában)

1964 1985 2000 2005

Egyet sem olvasott az utóbbi 12 hónapban 41 38 52 60,2

Egyet elolvasott az utóbbi 12 hónapban 22 23 7,5

36
Legalább egyet negyedévenként 23 13 15,9

Havonként legalább egy könyvet elolvasott 23 17 12 16,4

Összesen 100 100 100 100

 (Összesítő adatsoraink Mándi Péter és Gereben Ferenc (Mándi 1968, Gereben
2002) korábbi kutatásainak eredményeit tartalmazza, hogy az immár 4 évtized
változási tendenciáit nyomon követhessük.)

Amint jól látható, csupán a könyvolvasási szokások felől közelítve is radikális

elmozdulások észlelhetők. A mögöttünk lévő négy évtizedben 40-ről 60 százalékra
nőtt a könyvet nem olvasók (az évente egyetlen könyvet sem említők) aránya. Az
itt részletesen nem hivatkozott 1960-as évek jelentették a minőség tekintetében az
olvasás fénykorát, de a mennyiségi adatok felől közelítve ugyanezt 1985-ről lehet
elmondani. A rendszeres olvasók 2000-es mélypontja után 2005-re ebben a sorban
talán némi javulást mutathattunk ki. Vagyis félreérthetetlenül kirajzolódik a
társadalom egyfajta kulturális kettészakadásának riasztó tendenciája. Rohamosan
növekszik (40%-ról 60%-ra) a „legalul” lévők, a könyveknek „hátat fordítók aránya.
Míg a vékonyodó középső sáv (a negyed- vagy félévente legalább 1 könyvet
elolvasók) mellett, jóval lassabban, de legutóbb mégis valamelyest gyarapodott
(de bizonyára nem csökkent!) a „csúcsra” kerülők, az ismét rendszeresen könyvet
olvasók (12–16%) nagyságrendje. Kinek lehetne ez érdeke?

Ennél radikálisabb figyelmeztetést pillanatnyilag aligha tehetünk az oktatás-

és művelődéspolitikusok asztalára. Ráadásul egyértelműen rendszerszerű
elmozdulásokról van szó, hiszen a jövedelmi és foglalkoztatási különbségek mellett
a PISA 2003-as nemzetközi kutatás adatsorai – igaz, csupán a 15 évesekről szólva –
ugyancsak drasztikus szövegértési (kulturális) egyenlőtlenségekről tudósítanak.
Gimnazistáink a világelső finnek szintjén, míg a szakképzősök rétege a
sereghajtókkal (Mexikó, Indonézia, Tunézia) „verseng” ebben a tekintetben. Az
összefüggések, az okok és következmények részletes feltárása egy másik dolgozat
tárgyát képezik. Egyetlen mozzanatot azonban már ebből a „madártávlatból” is
érzékelhetővé kell tennünk! A könyvet nem olvasók 80%-a számítógépet sem
használ, a rendszeresen olvasók döntő többsége (75%) pedig az internetet munka
és/vagy tájékozódási, szórakozási eszközként ugyancsak igénybe veszi.

Az olvasmányszerkezet elemezése egy másik dolgozat/előadás tárgya. Itt

csupán megemlítjük, hogy a legutóbbi olvasmányok listáját idevágó
táblázatunkban Brown, D. és Steel, D. vezetik.

A könyvolvasás mellett legalább egyetlen szűkített adatsorral (Mándi 1968,

Gereben 2002) tekintsünk vissza a sajtóolvasás intenzitásának ugyancsak négy
évtizedes változásaira. A könyvolvasással párhuzamos jelenségként rögzíthetjük az
1985-ös időpontot, mint a nyomtatott szó iránti legfogékonyabb évek egyikét, s a
visszaesés, az elfordulás a periodikáktól, a példányszámcsökkenés, a bulvárosodás
tendenciái a 2005 őszén gyűjtött adatokból nem cáfolhatók az elmúlt évek
olvasásra buzdító, (pl. Nagy Könyv) akciói ellenére sem. Különös tekintettel a
hetilapolvasók számának megfeleződésére. Mi több, gyanítható, hogy ha módunk
lett volna az olvasott sajtótermékek tartalmi elemzését is elvégezni, akkor a kép
minden valószínűség szerint még riasztóbb lenne, például a folyóiratokat illetően.
Hiszen, ha a megjelenés jó másfél évtizede folyamatosan csökkenő példányszámait
vizsgáljuk, még a táblázatban szereplő 15% is túl magas számnak tűnik. (Ráadásul
2006 legelején éppen ennek a kiadványfajtának tucatjai szűntek meg.)

A különböző típusú sajtótermékek rendszeres olvasói 4 időpontban

(Az ország felnőtt lakosságának százalékában)

1964 1985 2000 2005

Napilap 60 75 42 43

Hetilap 37 66 44 22

Folyóirat 23 27 15 15
 Lehetetlen említés nélkül hagynunk a hetilapok keresettségének 1985-től
kezdődő lassúbb, majd a 2000 és 2005 közötti években tapasztalt drámaian
felgyorsuló csökkenését, megfeleződését, 44%-ról 22%-ra zsugorodását. Továbbá a
könyvolvasás gyakorisága mentén tapasztalt összefüggésekhez hasonlóan, hadd
tegyünk itt ugyancsak egy villanásnyi kitérőt a számítógépes világ irányába. A
periodikák közül éppen a legigényesebb műfajt, a folyóiratokat olvasók ilyen irányú
attitűdjei, magatartása erős megegyezéseket mutat a fentiekkel. Nevezetesen, a
folyóiratokat nem olvasók 84 százaléka számítógépet sem használ, míg az ezt a
sajtóterméket rendszeresen forgatók többsége (54%) a számítógépek világával is
közeli kapcsolatban van.

Szándékosan nem idézzük az előttünk szóló Falussy Béla 1977 és 2000

közötti időmérleg adatait, melyekből drámai erővel rajzolódik ki nem csupán az
olvasásra fordított percek számának csökkenése, hanem egyúttal az egyes
társadalmi rétegek közötti (a nemek, az iskolázottság, a munkavégzés jellege, a
lakóhely típusa szerinti) különbségek növekvő tendenciája. Inkább csak folytatjuk
az ő adatsorait, s jelezzük, hogy Gereben Ferenc 2000. novemberi kutatásában
még az érettségizettek csupán 31,5%-a vallotta magát könyvet nem olvasónak,
2005 őszén, ugyanezen táblázatunk azonos cellájában már 45,5% szerepel.
Növekedett az érettségizettek aránya és abszolút létszáma, de a középiskolázás
hatékonysága jól érzékelhetően csökkent ebben a tekintetben. (Ezzel párhuzamos,
ezt a következtetést erősítő tételként kell kezelnünk a PISA-2000 és a PISA-2003
azonos szintű eredményeit.)

Vagyis a korábbi évtizedekben az érettségi megléte sokkal nagyobb

valószínűséggel tett valakit olvasóvá, mint manapság.

A könyvbeszerzés forrásai

A könyvtárhasználat kérdéséhez közeledve, első lépésként a legutóbbi

olvasmányok beszerzésének forrásai felől tudakozódtunk.

A legutóbbi olvasmányok beszerzése 4 időpontban

(A felnőtt olvasók százalékában)

A beszerzés módja 1964 1985 2000 2005

Könyvtárból kölcsönözte 22 15 10 7

Vásárolták 25 41 30 27

Családi könyvtárból 9 20 30 29

Ismerőstől kölcsönözte 31 12 17 16

Ajándékba kapta 6 4 9 9

Egyéb, ill. nincs válasz 7 8 4 12

Összesen 100 100 100 100

40 év alatt harmadára csökkent a könyvtári beszerzések aránya, jóval kisebb

mértékben, de gyengül a vásárlási kedv 1985 és 2005 között, míg a családi
könyvtár, a baráti kölcsönzés, legalább az utolsó tíz évben gyakorlatilag azonos
szinten áll, valamint az ajándékozási kedv, kis ingadozással, de mintha árnyalatnyi
javulást mutatna napjainkra a két évtizede tapasztaltakhoz viszonyítva. Feltűnő az
utóbbi öt évben az értékelhetetlen válaszokat megfogalmazók, illetve egyáltalán a
válaszadást megtagadók arányának (4–12%) megháromszorozódása.

Könyvtárhasználat
„Beiratkozott tagja-e Ön most egy vagy több könyvtárnak, illetve volt-e régebben
könyvtártag?” – hangzott kérdésünk.

A könyvtári tagok arányának időbeli alakulása

(A megkérdezettek százalékában)

1964 1985 2000 2005

Soha nem volt könyvtári tag 37,7 54,6 44,7

82
Most nem, de régebben az volt 44,6 33,7 43,8

Jelenleg is tag: egy könyvtárban 14,6 9,9 9,2

18
Jelenleg is tag: több könyvtárban 3,1 1,8 2,3

Összesen 100 100 100 100

A beiratkozott olvasói arányok (18–11,5%), jelentős csökkenése 2–4

évtizedes távlatban félreérthetetlen, miközben a felnőtt népesség iskolázottsági
mutatói jelentősen javultak, s a már emlegetett közép- és felsőfokú oktatási
intézményeket aktuálisan látogatók létszáma többszörösére (kétszeresére, illetve
négyszeresére) emelkedett a mögöttünk lévő 20 évben. Miért nem mutatkozik
ennek pozitív hatása a fenti táblázatban? A válaszokat legalább két oldalról kell
majd nagyon árnyaltan megfogalmazni. Egyrészt az oktatási, nevelési, képzési
követelmények irányából, különös tekintettel a tömegoktatás és minőség
dilemmája felől, (diplomagyár vagy értelmiségi-képzés), másrészt
könyvtárfejlesztési, -építési stratégiánk gyakorlati megvalósulásának tényeiből
kiindulva. Ott, ahol ezekre az intézményekre éppen a legnagyobb szükség lenne –
hiszen az anyagi és kulturális hátrányok rendszerint halmozottan, együttesen
jelennek meg –, kiépülőben, vagy sokkal inkább leépülőben vannak az óvodák, az
iskolák, a könyvtárak. Itt talán elegendő egyetlen kutatási adatra utalnunk, mely
szerint éppen azokban a középfokú oktatási intézményekben (peremvidék, kisebb
települések) nincsenek könyvtárak, ebédlők és tornatermek (Liskó 2002), ahol
magasabb a cigány származású tanulók aránya! Kik is szorulnak leginkább a
könyvtárak, a könyvtárosok segítségére?

A könyvtárhasználat gyakorisága
(A könyvtári tagok százalékában)

1985 2005

Gyakoriság % %

Hetente többször 10 6,7

Hetente 19 18,8

Havonta 50 41,0

Negyedévente 10 17,5

Félévente 5 8,9

Ritkábban, évente 5 4,9

Az utóbbi 12 hónapban egyszer

1 2,9
sem

Összesen 100 100

Tehát jóval kevesebben (17,7%–11,5%) és egyúttal jelentősen ritkábban

látogatják könyvtárainkat, ha az utóbbi két évtized adatsorait helyezzük egymás
mellé!

A három utolsó gyakorisági kategória (negyed-, fél- és évente), valamint az

utóbbi évben egyszer sem választípus egyértelműen emelkedett, mégpedig a
könyvtártagként regisztráltak 13,2 százaléka került át ide a korábban főként
havonta (9%) és a hetente többször (3,3%) könyvtárba járók csapatából. Nem
ismételjük a korábban már feltett kérdéseinket sem az oktatási rendszer felől, sem
pedig könyvtárfejlesztési politikánkról. Csupán egyetlen, szerintünk felettébb
izgalmas kérdést pendítünk meg, az utánpótlásét! Hol készül a jövő? A családból
hozott kulturális egyenlőtlenségeket hol, mikor és ki fogja kiegyenlíteni,
csökkenteni? Hogy állunk a gyerekek könyvtári ellátásával?

Budapesten van 78 önállóan működő könyvtár, ebből 21-ben van

gyermekrészleg, s mindössze 15 fő foglalkozik rész- vagy egész állásban a
gyerekekkel! (Igaz, létezik még egyetlen önálló gyermekkönyvtár Budapest VI.
kerületében, a Liszt Ferenc téren. Az ottani működési feltételek folyamatos romlása
egy másik dolgozat tárgya.) De jó lenne megbízható országos adatokkal
rendelkezni a gyermek- és az iskolai könyvtárak, könyvtárosok helyzetének
változási tendenciáiról!

Milyen könyvtári szolgáltatásokat szokott igénybe venni?

(A könyvtárhasználók százalékában)

1985 2000 2005

Tevékenységek
% % %

1. Könyvkölcsönzés 97,7 – 88,2

2. Helyben olvasás 42,5 25,8 30,1

3. Fénymásolás 15,4 – 19,6

4. Számítógép-használat – 5,2 19,2

5. Tájékoztatást, segítséget kér a könyvtárostól 56,9 14,6 17,1

6. Más könyvtári dokumentum kölcsönzése (folyóirat, videó,

– – 15,3
DVD)

7. Rendezvényt látogat 31,7 1 7,3

8. Vizuális dok. használata (videó, DVD) helyben 2 12,1 5,5

9. Hanganyagok használata helyben 19,1 12 2,6

10. Egyéb 14 – 2,1

Drámai módon több mint harmadára (57%-ról 17%-ra) csökkent a könyvtáros

szakemberek segítségének kérése. Felkészületlenebbek? Ennyivel okosabb a mai
olvasó? (A valóságban, esetleg csupán a könyvtárhasználók fantáziájában?) Vagy
már ennyivel kevesebben vannak, tehát nehezebben megszólíthatók? Jó negyedére
csökkent a rendezvényeket látogatók száma (31,7%–7,3%)! Mindez „A Nagy
Könyv” akciók sűrűjének idején, 2005. szept. 15. és okt. 16. közötti hetekben. De
csökken a kölcsönzés mellett a helyben olvasás, valamint a hangzó anyagok
helyben használata is.

Egyértelmű emelkedő ágat főként a számítógép-használat, kisebb arányban a

fénymásolás, valamint a más könyvtári, főként vizuális (korábban nem kérdezett?)
dokumentumok (videó és DVD) helyben használata, kölcsönzése jelez.

Kissé sarkított, de tendenciájában félreérthetetlen kérdésünk: Elérhetetlen,

túlterhelt, ingerült, netán az olvasónál felkészületlenebb „szakemberek”, a
könyvtárosok helyett a már ma is népszerűbb, hozzáférhetőbb, „vissza nem
kérdező, türelmes” számítógépek – ez hát a jövőnk?

Ha az óvodai számítógépek szaporításáról, a gyermek és iskolai könyvtárosok

létszámának további csökkentéséről hallunk újra meg újra, akkor aligha lesz ez
másként. „Mert növeli, ki elfödi a bajt!”

Visszatekintés

Csökken a könyvet olvasók (40%), a könyvtárhasználók (12%), száma, a felnőtt

népességen belüli részaránya. Ezzel egy időben növekszik a számítógéppel ellátott
háztartások nagyságrendje (35%), valamint az internetet használók mennyisége
(24%). Miközben a már jelzett adatok bizonysága szerint az esetek döntő
többségében a kétféle eszközrendszer egyidejű használata vagy kerülése a
jellemző. Vagyis a kulturális előnyök és hátrányok halmozódása látványosan
polarizálja társadalmunk jelentős részét. Egyszerűbben szólva, az egyes társadalmi
rétegek közötti korábban is meglévő kulturális távolságok, szakadékok mélyülnek
és szélesednek.

Záróakkordként a fentiek illusztrációjaként hadd villantsunk fel még néhány

adatsort.

Két külön kérdésre érkezett válaszok eredményeit sűrítettük az alábbi

táblázatba. (Mennyire fontos az Ön számára az internet, illetve a felsorolt nem
internetes források az információszerzés, továbbá a szórakozás eszközeként?
Osztályozzon úgy, hogy az 5-ös azt jelentse, nagyon fontos, az 1-es pedig, hogy
egyáltalán nem fontos.)

Milyen mértékben fontosak az Ön számára a különféle eszközök?

(Átlagértékek az 5 fokú skálán)

Mint információforrás Mint szórakozás

1. televízió 4,25 1. barátok, család 4,35

2. barátok, család 4,20 2. televízió 4,19
3. rádió 3,55 3. rádió 3,49
4. napilap 3,31 4. könyv 3,07
5. könyv 3,01 5. napilap 2,93
6. folyóiratok, magazinok 2,61 6. folyóiratok, magazinok 2,70
7. internet 2,04 7. internet 1,77
8. helyi klubok, társadalmi 8. helyi klubok, társadalmi
szervezetek, vallási 1,60 szervezetek, vallási 1,67
közösségek közösségek

Természetesen a fenti adatok minden esetben csupán az országos átlagot

jelenítik meg. Az internet, a könyv, a folyóirat az iskolázottabbak, a fiatalok, a
nagyobb városokban élők, az olvasók, a könyvtárhasználók számára mindig jóval
fontosabbak. Most mégis koncentráljunk az összképre! A könyv, a nyomtatott szó
még az átlag körüli értékekkel, a mezőny közepén található, míg az internet a
többség számára csupán az utolsó előtti a fontossági listán. Miközben mindkét
szempont szerint a televízió, a legközelebbi személyes kapcsolatok és a rádió
állnak a rangsor elején. Ez a többség véleménye!

Most pedig váltsunk nézőpontot! Az Országos Széchényi Könyvtár

elektronikus szolgáltatásainak egyikét, a Magyar Elektronikus Könyvtárat (MEK,
kézikönyvek, monográfiák, gyűjteményes művek teljes szövegű lelőhelye) 2005-
ben 5 536 575 fő vette igénybe.
(http://mek.oszk.hu/html/irattar/besz2005.htm)

Míg a legfrissebb adatok szerint a legutóbbi 12 hónapban (2005. július 1. és

2006. június 30. között) már 8 462 553 fő találta meg könnyen, gyorsan az általa
keresett idézetet, pontos adatot, szócikket, vagy akár (bizonyára jóval ritkábban),
az elejétől végig elolvasott szépirodalmi művet.
(http://mek.oszk.hu/webalizer)

Vagyis a könyvtárhasználat esetében említett csökkenő/stagnáló tendencia

hátterében az egyik kihagyhatatlan tényező ezen intézmények kincseinek
közvetett, digitális formájú megtalálása, hasznosítása, élvezete.

Vagy pillantsuk be egy másik hazai digitalizációs műhely statisztikájába!

A 2005 októberében legnépszerűbb művek a Neumann-ház Bibliotheca

Hungarica Internetiana című szépirodalmi és szakirodalmi gyűjteményében.
(Zárójelben a jelzett hónapban az adott művet keresők száma olvasható.):

Ady Endre összes (656)

Zentay István: A meggyőzés útjai (307)
Darwin: A fajok eredete (295)
Arany János összes (261)
Orvostörténeti bibliográfia (246)
Kádár – Tóth: Az egyszarvú és egyéb állatfajták Bizáncban (228)
József Attila összes (214)

Amint az jól felismerhető, a toplista vezető szerzői legkevésbé sem Brown

vagy Steel „rokonságából” kerülnek ki. (Egyébként örömmel jelezzük a szűkebb
téma iránt érdeklődők számára, hogy ugyanezen a világkongresszuson Bánkeszi
Katalin [angolul], Moldován István, Péterfi Rita és Sudár Annamária [magyarul]
bővítik majd ilyen irányú ismereteinket.)

A fentiekkel mindössze annyit szerettünk volna bizonyítani, jól láthatóvá

tenni, hogy előadásunk címében tudatosan használtuk a kulturális szakadék
kifejezést, mert véleményünk szerint a szokásos digitális megosztottság inkább
leszűkíti, s ezáltal talán részben el is fedi az itt kitapintható társadalmi feszültségek
összetettségét, mértékét.

Végig felnőttekről beszéltünk, holott valójába a PISA kutatások lehangoló

eredményeinek jobbítási esélyeiről töprengtünk. „A gyerek a szülő tünete” – mondják a
bölcs pszichológusok. „Family literacy” (családi kultúra, otthon eltanult beszéd-,
gondolkodási és viselkedési szabályok, attitűdök) – mondjuk mi, olvasáskutatók,
pedagógusok, pszichológusok, szociológusok. Mert tapasztalataink szerint kizárólag a
szülők lehető legkorábbi megnyerésével, együttműködésével segíthetünk a diákoknak,
a gyerekeknek. Segítsünk hát elsőként, vagy egyidejűleg a szülőknek is, hogy
holnapután tanítványaink, gyermekeink, unokáink a mainál sokkal hatékonyabb
információs tudással (information literacy) rendelkezhessenek, melynek viszont ma
már kikerülhetetlen előfeltétele, összetevője a jó szövegértés (reading literacy), a
könyvtárhasználati jártasság (library literacy) mellett a számítógép magabiztos
kezelése (computer literacy) is.
Kérdés (2)
Hogyan viszonyulnak a gyermekkön yvtári tapasztalatok az Ön szakdolgozatának
megállapításaihoz?

2. kérdés: Sonnevend Péter: Gyermekek, olvasás, könyvtárak kaposvári szakdolgozatokban

(Könyv és nevelés 2009/3. http://www.tanszertar.hu/eken/2009_03/sp_0903.htm)

SONNEVEND PÉTER

Gyermekek, olvasás, könyvtárak kaposvári szakdolgozatokban

K
Alábbiakban az érdeklődő olvasó három kaposvári végzős diák szakdolgozatának summáját olvashatja.
(Korábban a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros 2003. júliusi számában adtunk közre ilyen összeállítást, Ö
mintegy ízelítőül.)
N
A kaposvári könyvtárosképzés másfél évtizedes múltra tekint vissza, s általában egy-egy
évfolyamon harminc hallgató végez. Most ennél több volt, hisz a korábbi négyéves főiskolai képzés Y
utolsó, s az új (bolognai rendszerű, hároméves) alapképzés első csoportja egy időben záróvizsgázott. A
szakdolgozatok igen széles tematikai ívet rajzoltak. Az információs társadalomnak a könyvtári V
működésre gyakorolt hatásától az új típusú dokumentumok kezelésén át a korszerű menedzsment-
kérdésekig számos érdekes írás született. T

Á
Nem kevés dolgozat íróját érdekelte az olvasás mai helyzete, a gyerekek olvasása, a gyerekek
olvasáskultúráját segítő iskolai vagy gyermekkönyvtárak. Ezek közé tartoznak a most olvasható írások
R
készítői. Kaposvári középiskolai könyvtárak, keszthelyi és szigetvári gyermekkönyvtárak működése,
szolgáltatásai kerülnek terítékre. Egyiket magam segítettem konzulens tanárként, másik kettőnél
tanártársaim segítő gesztusai működtek.

Örülnék, ha az olvasók érdekesnek találnák a fiatal szerzők írásait. Utóbbiaknak pedig mi mást
kívánhatnék: dolgozzanak – dolgozhassanak – mielőbb a korszerű magyar könyvtárak egyikében.

CSOBÁN LÁSZLÓ

A kaposvári középiskolai könyvtárak helyzetének elemzése

2007-ben Sándorné Milbacher Kingának1 megjelent egy cikke az Elektronikus Könyv és Nevelésben, melyben a
kaposvári kistérség általános iskolai könyvtárainak helyzetét vizsgálta. Innen indult az ötlet, melynek
végeredménye egy 2009-es kérdőíves vizsgálat a kaposvári középiskolai könyvtárak helyzetéről.

Kifejezetten középiskolákra fókuszáltam, így tehát kimaradtak az elemzésből azok az intézmények,

melyek egyben általános iskolák és gimnáziumok, valamint nem esik szó az alapítványi iskolákról sem.
Eredetileg kilenc középiskola könyvtárat kívántam górcső alá venni, végül aztán egyet ki kellett hagynom az
elemzendők közül, mivel ott nem található könyvtár.

A könyvtárak a statisztikák tükrében

Az egyes könyvtárak állományáról a minden évben kötelezően leadott statisztikákból tájékozódtam. A

legkevesebb dokumentummal rendelkező könyvtárban közel 17.000 dokumentumot találunk, a legnagyobb
állományú könyvtár körülbelül 50.000 dokumentumot tudhat magáénak, míg az átlag 20.000 – 30.000 kötet.

Bármely elemzés kritikus pontja a tényleges könyvtárhasználók felderítése, hisz tudjuk: attól, hogy valaki
beiratkozott, még nem feltétlen rendszeres használója a könyvtárnak. Ez a feltevés a diákokra és a
pedagógusokra egyaránt igaz. A tanulói létszámot összevetve a beiratkozott olvasókéval – egy kivételtől
eltekintve – arra a következtetésre jutottam, hogy elenyésző a nem beiratkozott tanulók száma. Meglepő volt
számomra, hogy a kivétel az a könyvtár, ahol a legjobb volt a gyarapodási mutató, a beiratkozottak száma 560-
ról mégis 400-ra csökkent. (A tanulók létszáma ebben az iskolában 910 fő.)

Említettem, hogy egy középiskolát ki kellett hagynom, azonban ennél a kérdésnél mégis előkerült az
intézmény. Ennek oka, hogy az egyik ott tanító tanártól azt az instrukciót kaptam, hogy az ottani diákok
használ(hat)ják a Kaposvári Egyetem Egyetemi Könyvtárát. E válasz mögött megbújik az a tény, hogy az iskola
és az egyetem között nincs túl nagy távolság. Rákérdezve az Egyetemi Könyvtárban kiderült, hogy 2006-ban 32
főt regisztráltak az említett iskolából, két évvel később már csak 13 fő volt beiratkozott tagja a könyvtárnak.
Elképzelhető, hogy 2010-ben már nem is lesz olyan gyerek, aki tud arról, hogy pár lépéssel odébb egy 150.000
dokumentummal rendelkező könyvtár várja nap mint nap?

Működési feltételek

A könyvtárosok száma egy intézmény kivételével mindenhol egy fő. Az említett könyvtárban két könyvtárost
találunk, egy urat és egy hölgyet, ezen kívül az összes kérdőívet kitöltő könyvtáros nő.

Végzettség tekintetében az arányok: négy könyvtárosnak van egyetemi, további ötnek pedig főiskolai
diplomája. A megkérdezettek szinte mindegyike 40 órát dolgozik egy héten, azonban van egy iskola, ahol
mindösszesen 5 órát dolgozik a könyvtáros. A közoktatási törvény kimondja 2, hogy könyvtárostanároknak a heti
kötelező óraszáma 22 óra. Utánajárásom eredményeképp kiderült, hogy az ott dolgozó hölgy nem főállású
könyvtáros, valamint a 2008/2009-es tanév első félévének végéig ez az 5 óra 11 volt, és a mostani félévtől
csökkent le ilyen drasztikusan. „Ez a heti öt óra semmire sem elég”. – írta a hölgy, amivel egyet kell, hogy
értsünk.

A vizsgált könyvtárak közül a legkisebb 24 m2 alapterületű. A középmezőny résztvevői 50 illetve 62 m2-

esek. Négy iskolai könyvtár 120 m2-es nagyságú, a legnagyobb pedig 150 m2 összterületű.

Legalapvetőbb dolog, és úgy gondolom, elvárásként is megfogalmazható, hogy legalább egy

’KÖNYVTÁR’ felirat legyen az ajtón, vagy az ajtó fölé függesztve. Ha kint van a nyitva tartás is, az csak
megkönnyíti az olvasók dolgát. Ezen kritériumoknak nem mindegyik könyvtár felelt meg, hol ez, hol az
hiányzott. Fontosnak tartom továbbá, hogy legyenek eligazító táblák, főképp egy olyan iskolában, ami
többszintes, több épületből áll, vagy annyira nagy és kaotikus, hogy az is nehezen talál meg bizonyos termeket,
aki már évek óta oda jár. Utóbbira példa egy olyan könyvtár, amit az iskola tetőterében találhatunk. Szerencsére
ilyen feliratokkal szinte mindegyik iskolában találkoztam. Természetesen mindenki megtalálja a könyvtárat, ha
akarja, de a táblák az odafigyelést, a dolog jelentőségét, megbecsültségét mutatják, mutatnák.

Három kivételével mindenhol csak egy helyiségből áll a könyvtár. A két kisebb (24; 62 m2) és a
legnagyobb területű (150 m2) könyvtárnak nincs raktára, a többinek van. A raktárak melléképületben, külön
helyiségekben, vagy az alagsorban találhatóak. Olvasóterem csak az öt nagyobb területű könyvtárban van. Az
egyik 120 m2-es könyvtárban található egy 25 m2-es előtér, ami jelenleg tanteremként is funkcionál, illetve a
legkisebb területű könyvtárban a belmagasságot kihasználva épült egy galéria is.

A tanulók létszáma

A legkisebb létszám megközelíti a 400 főt, a legnagyobb pedig meghaladja az 1500 főt. A többi iskolába 700 –
1000 közötti gyerek jár. Sajnálatos, hogy ahol nap mint nap megfordul közel 1100 diák, ott csak egy 24 m2-es
összterületű könyvtár áll a tanulók rendelkezésére, ráadásul nem is központi helyen található. Abban az
iskolában, ahol a legnagyobb területű a könyvtár, valamivel több, mint 900 diák tanul. Itt fontos megjegyezni,
hogy ez egy viszonylag új építésű iskola, s úgy látszik, hogy már a tervezésnél gondoltak arra, hogy megfelelő
nagyságú teret biztosítsanak a dokumentumok és a tanulók számára.

Az összterület érthető módón befolyással van az ülőhelyek számára, ebből adódóan a kisebb helyeken 8,
14, 20, a nagyobb helyeken pedig 25-35 ülőhely van. Ebből kitűnik, hogy egy 25-30 fős tanulócsoport
befogadása nem mindenhol – 8-ból csak 5 helyen – biztosított.
Rendelkezésre álló eszközök

Minden vizsgált középiskolai könyvtár rendelkezik számítógéppel. A kérdés viszont kitért arra is, hogy ezekből
a számítógépekből hányat használhatnak a tanulók és a pedagógusok is. Jellemzően egy számítógépet használ a
könyvtáros, a többi pedig az olvasóké. Ez alól egy 120 m 2-es könyvtár a kivétel, ahol összesen egy számítógép
van, és az is a könyvtárosé. Mindegyik könyvtár rendelkezik internet eléréssel és nyomtatóval is, fénymásoló
viszont csak a könyvtárak felében van. Telefont is találunk hét helyen, ebből egy telefon olyan, ami csak házon
belül használható.

Állományfeltáró eszközök

A válaszokból kiderül, hogy jelen vannak még cédulakatalógusok, azonban ami

örvendetesebb, hogy integrált könyvtári rendszer is van mindegyik könyvtárban. (Szikla:
5, George: 2, Szirén: 1)

Ezek kihasználtsága vegyes képet mutat. Van, ahol még csak most építik az adatbázist – így az még nem
teljes –, van, ahol kész, de csak a könyvtáros használja, és van, ahol a diákok nem használják a katalógusokat,
hanem inkább kérdeznek, néhol az olvasóknak csupán 10%-a használja, és érkezett egy olyan válasz is, hogy a
kihasználtság 40-50%-os.

Bevett gyakorlat-e vagy sem, de három helyen választják szét a kölcsönzést tasakosra (pedagógusok
számára) és füzetesre (diákoknak). A tasakos és számítógépes, illetve a füzetes és számítógépes kölcsönzést
előnyben részesítő két könyvtárnál azt feltételezem, hogy még nem bíznak eléggé a számítógépekben. Két
helyen kizárólag füzetes megoldást alkalmaznak kölcsönzéskor.

Kölcsönzési idő, kölcsönözhető állomány, nyitva tartás

Iskolánként igen eltérő képet kapunk mind a kölcsönzési idő, mind a kölcsönözhető állományok tekintetében.
Van, ahol igen szigorúan csak két hétig lehetnek kinn a dokumentumok, s van, ahol egy hónapra is lehet
kikölcsönözni könyveket.

A tankönyveket jellemzően mindenhol egy teljes tanévre kölcsönözhetik az arra jogosult tanulók. A
kézikönyveket főleg helyben lehet használni, de speciális esetben (pl. érettségi előtt, nyelvvizsgára való
felkészüléshez) külön kérésre kiadják ezeket egy-két napra, vagy a hétvégére. Időszaki kiadványok tekintetében
is többféle szabály érvényesül: 1-1 tanóra, 1 nap, két hét, friss kiadványok esetében 2 nap, régebbiek 1 hét. Egy
könyvtáros jelezte, hogy az iskolájukban vannak elhelyezve különböző letéti állományok szertárakban (kémia,
fizika stb.) ezeket a tanórán használják többnyire szemléltetés céljából.

Átlagban 30 órát tartanak nyitva a könyvtárak, az azonban szomorú, hogy a legnagyobb területű
könyvtárban csak heti 22 órában élvezhetik a téka által nyújtott szolgáltatásokat az olvasók.

A gyűjtemény összetétele

Általánosságban elmondható, hogy az ismeretterjesztő irodalom dominál a könyvtárakban, aztán következik a

szépirodalom. Várhatóan meg fog nőni a tankönyvek száma, legalábbis az éves gyarapodási adatokból ez
következtethető ki. Egy könyvtár tér el jelentősen ettől a tendenciától. Itt a szépirodalom és az ismeretterjesztő
irodalom 20-20%-ban fordul elő, a tankönyvek előfordulási aránya 25%, a pedagógiai szakirodalomé eléri a
15%-ot (itt fordul elő a legnagyobb arányban a pedagógiai szakirodalom) időszaki kiadvány 5%, a maradék 15%
pedig audiovizuális és egyéb dokumentum.

Állománygyarapításra jutó összeg, éves gyarapodás

Igazán sajnálatos, hogy a legkisebb összterületű (24 m2) és egyben a második legnagyobb létszámú iskola (1036
fő) könyvtára számára jut a legkevesebb állománygyarapításra fordítható összeg, azaz évi (!) 20 – 100.000 forint.
 Két könyvtár gazdálkodik évi 200-300.000 forintból, egy 300-400.000-ből, kettő 400-500.000 közötti
összegből és szintén kettő 500.000 forint fölötti pénzből szerzi be a dokumentumokat.

Kiemelhető még egy intézmény a vizsgáltak közül, ahol nap mint nap megfordul 1580 gyerek, a
beszerzési keret pedig csekély 200-300.000 forint. Financiális kérdésekben úgy tűnik még mindig sanyarú a
sorsa az iskolai könyvtáraknak.

Összesítő táblázat

Állomány Tanulók
Terü Állománygyarapításra
(2008-as létszáma
let jutó összeg
kerekített adat) (2008-ban)
62 300 - 400 000 300 -
27 200 791 fő
m2 400 000 Ft
50
17 500 400 - 500 000 Ft 380 fő
m2
24
16 700 20 - 100 000 Ft 1036 fő
m2
120
20 400 400 - 500 000 Ft 820 fő
m2
120
34 900 500 000-nél több pénz 900 fő
m2
120 200 - 300 000 200 -
19 700 724 fő
m2 300 000 Ft
120 200 - 300 000 200 -
49 100 1580 fő
m2 300 000 Ft
150
40 700 500 000-nél több pénz 913 fő
m2

Kiemelkedik gyarapodás tekintetében egy könyvtár, ahol a 2006-os adatok szerinti 23.000-ről 2008-ra 40.000-re
nőtt az állomány.

A statisztikákat elemezve kiderült, hogy legnagyobb arányban tankönyvekkel gyarapodtak a könyvtárak,

elektronikus dokumentumokkal pedig alig-alig. A periodikák féleségéről is elmondható, hogy vagy stagnált,
vagy csökkent a számuk a 2008-as év végére.

A tankönyvekre áldozott összegek aránya mindenhol elég magas, 50% körüli. Mindössze három könyvtár
van, ahol ezek az arányok alacsonyabbak (10%, illetve két helyen 30%). Egy másik könyvtárban – ahol az éves
költségvetés 300 – 400.000 forint – 25%-os az időszaki kiadványok gyarapodása, ami 75 – 100.000 forintot
jelent évente. Ez az említett könyvtárban 21 periodikumot jelentett 2008-ban.

A Dán Krisztina által írt útmutató3 számszerűsít egy elgondolást: 40-45 folyóirat féleséget, valamint
legalább egy országos napilap előfizetését tartja kielégítőnek az iskolai könyvtárakban. A 45-ös határt két
könyvtár is eléri, s ami szomorúbb, hogy két könyvtár esetében 2006-ról 2008-ra ahelyett, hogy nőttek volna
ezek a számok, inkább csökkentek. Két könyvtárban nem történt változás a járatott lapok terén (18 és 23 féleség)
ebben a két évben.
 Audiovizuális dokumentumok esetében 0, 5, 10%-os arányok a jellemzőek.

Meg kell említeni az utolsó állományellenőrzések időpontjait is. Két könyvtárban 2005-ben volt utoljára
állományellenőrzés, háromban 2006-ban, egyben 2007-ben, szintén egyben 2009 elején, s egy helyen
folyamatban volt a dokumentumok átvizsgálása a kérdőív kitöltésekor.

Könyvtárhasználati órák

Minden vizsgált kaposvári középiskolai könyvtárban tartanak könyvtárhasználati órákat, egy könyvtár
kivételével mindenhol a könyvtárostanárok. Az egy kivétel csupán végzettségbeli különbséget jelent (nem
könyvtárostanár, hanem könyvtáros) ő esetenként más pedagógusok közreműködésével tartja ezeket az órákat.
Ezen órák éves gyakorisága azonban egészen eltérő. Két könyvtárban a tartott órák száma évente 0 – 10 óra
között, további két könyvtárban 11 – 20 között, egy könyvtárban 21 – 30 óra között van, és két olyan válasz
érkezett, ahol 30 óra feletti ezeknek az óráknak a száma, de volt, ahol a 2007/2008-as tanévben 90
könyvtárhasználati órát tartott a könyvtáros.

Szolgáltatások

A következő szolgáltatásokról érkeztek információk

A könyvtár népszerűsítése

Kaposváron a legnépszerűbb népszerűsítési eszközök a plakát, az iskola újság, faliújság, iskolarádió és az egyéni
motiválás. Hiányoltam az olyan korszerű próbálkozásokat, mint például a blogolás. Ennek iskolai könyvtári
alkalmazásáról korábban már ejtett pár szót Cs. Bogyó Katalin Elektronikus Könyv és Nevelésben.4

Két szélsőérték jelent meg arra a kérdésfelvetésre, hogy mennyire segítik az iskolában dolgozó tanárok,
munkatársak a könyvtárosok munkáját. Ez a kettő a „nem igazán” és a „maximálisan”. Előbbi szerencsére csak
egy helyen, a legnagyobb támogatottságot pedig így jellemezte a könyvtáros: „Tantestületünk és az iskolavezetés
szereti, fontosnak tartja és értékeli a könyvtárat […] Aktív használói a könyvtárnak, minden szolgáltatást kérnek
tőlünk.” A válaszok többségében elhangzik, hogy segítőkészek például könyv vagy tankönyvrendelésben,
rendezvények népszerűsítésében, adminisztrálással vagy számlázással kapcsolatban. Az általam
legrokonszenvesebbnek ítélt válasz pedig: „az osztályfőnökök segítenek a könyvek behajtásában is!”
 Egy másik kérdésnél kiemeltem egy mondatot a Dán Krisztina és Varga Zsuzsa által írt cikkből5 („A jó
könyvtáros kulcsszereplője az iskolának, és mégis a legkevesebb elismerésben részesül”) azzal a céllal, hogy
megtudjam, mennyire jellemző ez a kaposvári középiskolai könyvtárakban.

A vártnál jobban megosztotta ez a kérdés a könyvtárosokat, ketten jelölték a teljességgel egyetértek

opciót, szintén ketten a részben egyetértek választ. Nem értek vele egyet válasz megjegyzés nélkül egy
könyvtárostól jött, a maradék három könyvtáros pedig saját észrevételt fűzött a kérdéshez. Ezek a következők:

„Meghatározó szereplője az iskola életének és nem kevés szóbeli elismerésben részesül.”

„A könyvtáros szakmai és emberi kvalitásaival találja meg irányadó helyét az iskola közösségében.”

„A jó könyvtáros kulcsszereplője az iskolának” Ezzel az állítással teljesen egyetértek. Elismertsége

elsősorban munkájától, tudásától, képzettségétől, „hozzáállásától” függ. […] A könyvtárat olyan
„kommunikációs centrummá” kell alakítania, ahol az iskola minden tagja otthon érzi magát, oldott légkörben
tud tájékozódni, olvasni, vagy egyszerűen csak beszélgetni. […] Nagyon fontosnak tartom, hogy a
könyvtárostanároknak kedves, segítőkész embereknek kell lenniük. […] Fontos, hogy könyvtárostanár csak
képzett, a többi pedagógussal azonos végzettségű, nyelveket beszélő kolléga legyen. A „maradékelv”, hogy a
könyvtárba majd jó lesz – a lehető legrosszabb gyakorlat.”

Összegzés

A kérdőív kérdéseire adott válaszokból kirajzolódtak az erősségek, ilyen néhol a tágas tér vagy az internet elérés,
ugyanakkor előjöttek a gyengeségek is, mint a rövid nyitvatartási idő vagy a kevés számítógép. A fentiekben
nem szerepel ugyan, de a visszajelzésekből kiderült számomra, hogy még mindig az egyik legnehezebb feladat a
diákok motiválása. A tárgyi és technológiai feltételek egy-két kivételtől eltekintve úgy gondolom adottak a
könyvtárakban. Az egyik legérzékenyebb pont mindenhol az anyagiak kérdése, ami kulcsszerepet játszik a
könyvtári állomány megújulásában. A tankönyvek helye az iskolai könyvtárakban nem vitás, de a hangsúly nem
helyeződhet át csupán ezek kölcsönzésére.
SEBŐK NIKOLETTA K
Gyermekkönyvtár a városért: keszthelyi példa Ö

Több szakmai gyakorlati kurzusomat Keszthely város gyermekkönyvtárában töltöttem. A kultúra egy Y
„tengerszemében”, amely mint a csepp a tengert, megmutatta nekem igazi, vonzó képét. Bizonyította
számomra, hogy van kiért, van miért tenni, küzdeni, s a csüggedést mindezek ellenére legyűrni. V

Keszthely Közép-Európa legnagyobb tava, a Balaton északnyugati partján T

található. A tó mentén az egyetlen igazi városi és gazdag kulturális
hagyományokkal rendelkező település, ezért méltán nevezik a Balaton Á
fővárosának. A 750 éves múltra visszatekintő város patinás épületei évente több
R
ezer látogatót fogadnak.

Keszthely történelme szinte elválaszthatatlan a Festetics névtől. A Festetics család meghatározó

volt a város életében a 18-19. században, gazdaságilag és kulturális téren egyaránt. Nevükhöz
kapcsolódik a város intézményhálózatának bővülése is; kórház- és gimnáziumalapítás, kastélyépítés.

Szakdolgozatomban azt kívántam megvizsgálni, hogy egy valósan működő könyvtár a szakma
kívánalmainak milyen mértékben felel meg, illetve az elmélet és a gyakorlat hogyan fonódik egységgé.

Kíváncsi voltam arra, hogy egy közel 22000 lakosú kisváros hogyan tudja ellátni
gyermekkönyvtári tevékenységeit. A témát azonban felszínesen nem lehet egyszerűen körüljárni.
Alaposan tanulmányozni kell ebben a gyorsan fejlődő – most már – Internet uralta világban, melyek
azok a szolgáltatások és tevékenységi körök, amelyeken változtatni kellett a gyermekkönyvtárnak ahhoz,
hogy olvasóik érdeklődése az olvasás és könyvtár iránt továbbra is fennmaradjon. Úgy gondolom, a mai
világban nagyobb figyelmet kell fordítani a gyermekek nevelésére. Ebben nagy szerepet játszik az
olvasás és annak megszerettetése is.
 A könyvtár az egyetlen hely, ahol a foglalkozásokkal és a képzett könyvtárosokkal a nevelés
hatékony lehet.

Tanulmányaim elméleti dimenziói alapján az alábbi hipotéziseket állítottam fel:

1 A mai túlmaterializált (túlelektronizált) világunkban van

. létjogosultsága, effektivitása a klasszikus könyvtári, ezen belül a
gyermekkönyvtári munkának.
2 A Fejér György Városi Gyermekkönyvtár működése a keszthelyi
. gyermek populációra pozitív nevelő hatást gyakorol.
3 Átvehető, megtanulható, alkalmazható munkamódszereket lehet
. azonosítani a gyermekkönyvtári tevékenység tanulmányozása,
feldolgozása során.
4 A jövőre vonatkozóan van tér, lehetőség a fejlődésre.
.

A fent említett hipotézisek megfogalmazásakor arra is törekedtem, hogy ne csak egy adott
könyvtárra jellemző kérdésékre keressem a választ, hanem más könyvtárakra is „ráhúzható” mintát
alkalmazzak.

A Fejér György Városi Könyvtár Gyermekkönyvtára 1974-ben kezdte működését. A könyvtár

névadója keszthelyi születésű, rendkívül sokoldalú, és sok műfajú gazdag munkássága azt bizonyítja,
hogy korának és a tudománytörténetnek jelentős alakja volt: teológus, filozófus, esztéta, történetíró,
majd 1843 a pesti Egyetem Könyvtár igazgatója.

A gyermekkönyvtár megalakulása utáni első évtizedben nehéz körülmények között működött.

Kezdetben egy lakótömb alagsorában, rosszul megvilágított helyiségben, alig 49 m2 –en helyezkedett el.
20 évvel később viszont már a város központjában, jól megközelíthető helyen foglalhatta el új helyét. A
200m2 alapterületen a könyvtárállomány elhelyezésén kívül jutott hely egy ideális olvasóterem, valamint
kölcsönzői rész kialakításához is. Az épület nem új, ami látszik is rajta. A belső tereken nagyon sok
átalakításra, felújításra lenne még szükség. A bútorokat korszerűsíteni, a nyílászárókat pedig teljes
egészében le kellene cserélni. Szűkös anyagi helyzete miatt a könyvtár azonban nem engedheti meg
magának az újításokat. Pályázatok útján, valamint az önkormányzat támogatása révén tudnak mindig
egy kis plusz bevételi forráshoz jutni. A kis keretből okosan gazdálkodva mégis igényes és barátságos
környezetet tudtak kialakítani, ahol a fiatalok szívesen töltik szabadidejüket.

Az alábbi táblázatok adatai átfogó képet mutatnak az intézmény elmúlt tíz évéről.

1999. 2000. 2001. 2002. 2003.

Beiratkozott olvasók száma 1.500 1.681 1.475 1.525 1.539

Látogatók száma 12.184 14.436 13.343 16.880 19.133

Kölcsönzők száma 6.337 7.908 6.672 8.790 9.428

Kölcsönzött kötetek száma 16.797 21.576 21.794 24.910 26.252

Helyben használt
dokumentumok 6.656 8.661 7.864 9.410 6.733

Távhasználat – – – – 594

Referensz kérdések száma – – – – 2.890

 CD-ROM használat (fő) – 1.094 1.175 2.187 1.361

2004. 2005. 2006. 2007. 2008.

Beiratkozott olvasók száma 1.591 1.630 1.568 1.700 1.638

Látogatók száma 18.197 19.988 18.712 17.845 19.133

Kölcsönzők száma 9.704 10.397 9.771 8.253 8.385

Kölcsönzött kötetek száma 27.403 30.154 29.726 32.618 29.051

Helyben használt
6.117 7.103 10.737 17.315 17.662
dokumentumok

(tel.+OPAC)
Távhasználat 581 546 490 2.418
618+521

Referensz kérdések 3.234 3.234 2.708 2.444 3.015

CD-ROM használat (fő) 1.965 1.746 1.088 557 599

Mintegy 26 ezer kötetes állományával, 186 db CD-ROM-mal, kb. 100 db

videokazettával, 32 fajta folyóirattal várja a kikapcsolódni és tanulni vágyó

fiatalokat. Állományukban mesekönyvek, regények, elbeszélések, kötelező

olvasmányok éppúgy megtalálhatók, mint a verseskötetek vagy az

ismeretterjesztő irodalom gyermekkorúaknak írott példányai. A folyóirat-olvasó

sarokban napilap, ifjúsági lap, gyermekmagazin, ismeretterjesztő, történelmi és

szórakoztató böngésznivaló egyaránt megtalálható.

A szabadpolcos könyvtár nyitott rendszere lehetővé teszi, hogy minden olvasó önállóan is
eljusson a számára szükséges művekhez.

Könyvtárgépesítés, könyvtár az interneten

Lehangoló tapasztalat, hogy a gyermekkönyvtárnak nincs saját weboldala. A felnőtt könyvtár honlapján
kapott némi helyet a bemutatkozásra, valamint a közérdekű információk felsorolására. Ebből adódóan a
gyermekek csak a könyvtárban, vagy a nyomtatott sajtóból értesülhetnek az aktuális rendezvényekről,
programokról. Ennek hátránya lehet az, hogy aki esetleg nem látogat el a könyvtárba, lemaradhat egy
számára kedves eseményről.

Más könyvtár honlapjával összehasonlítva bizony a keszthelyié sok mindenben hiányt szenved.
Manapság a gyerekek idejük egy részét számítógép előtt töltik. A weboldallal azonban a könyvtár egy
népszerűsítő feladatot is elláthatna. Hétköznap esténként vagy hétvégén biztos szívesen játszanának a
gyermekek Interneten, mikor már a könyvtár nincs nyitva. Otthonról mégis virtuálisan elérhetővé válna
számukra az az intézmény, ahol szívesen töltik szabadidejüket.

Nemcsak a távhasználat során akadnak sajnos gondok. A gyermekkönyvtárban ugyanis

számítógépes keresésre sincs jelenleg lehetőség. Egy működő gép található a könyvtárban, mely csupán
CD-ROM használatra nyújt lehetőséget. A gépesítést 2009. január 1-jén kezdték el, befejezését 2009
nyarának végére tervezik. A gépesítés befejeztével a Textlib integrált könyvtári rendszert fogják
alkalmazni, mivel a felnőtt könyvtári részlegen is azt használják.
 Az internet és számítógépek hiánya ellenére a könyvtár mégis hasznos és nélkülözhetetlen
szerepet tölt be Keszthely város kulturális életében.

Példaértékű oktató munka és könyvtári tevékenység

A gyermekkönyvtár hagyományos könyvtári működésén túl nagyon értékes és példaértékű

tevékenységet fejt ki, amely messze túlmutat alaprendeltetésén. Bár a közművelődésről szóló törvény
indoklásában az szerepel, hogy „a helyi társadalomban a közösségi művelődés legfontosabb színtere a
közművelődési intézmény. Ehhez az intézményi körhöz kötődnek elsősorban a helyi civil szervezetek,
ezek az intézmények szolgáltatják a legtöbb esetben a helyi társadalom közéleti hátterét is.”

Ennek az állításnak nem mond ellent, hanem mint kivétel a szabályt erősíti a keszthelyi
Gyermekkönyvtár sok-sok rendezvényén keresztül megvalósuló hatékony nevelési, közművelődési
tevékenység.

A könyvtár az olvasás iránti igény felkeltése és a könyvtár használatának elősegítése, valamint a

szolgáltatások sokszínűségének bemutatása céljából többféle rendezvénynek is helyet ad.

2007. 2008.

Rendezvények száma 43 45

Előadás meghívott előadókkal 3 6

Író-olvasó találkozó 4 3

Játékos foglalkozás 4 4

József Attila versmondó verseny 1 1

Kiállítás 3 3

„Nekünk bejössz” kívánságláda – 1

Nálunk járt a Mikulás 1 1

Népmese napja, mesedélután 1 1

Óvódások versmondó verseny 1 1

Párkányi József területi könyvtárhasználati verseny 1 1

Rejtvényjáték 1 2

Könyvajánló foglalkozások 1 2

Történelmi verseny /1848. évfordulóján/ – 1

Varázslatos karosszék 18 13

Versmondó verseny /Rákóczi/ 1 1

Zenés irodalmi műsor 1 1

A fenti táblázat is jól mutatja, hogy a könyvtár a 2007-es évhez képest

sikerrel bővítette rendezvényeinek számát, megtartva addigi foglalkozásait is. Az
érdeklődők aránya szintén emelkedett. A puszta számok mögött értékes, a
gyermekek számára tudást, nevelő hatást közvetítő rendezvények sora rejlik.

Különböző eszközökkel, rendezvényekkel igyekeznek vonzóvá tenni a könyvtárba járást:

– hétköznap társasjátékok várják azokat, akik a könyvtárban töltik a

 szabad idejüket,
– előre meghatározott napokon megengedett a CD-ROM-ok használata,
– a kicsiknek lehetőségük van videofilmnézésre a szerdai és pénteki
napokon,
– játszóházakat szerveznek,
– csoportos foglalkozásokat, könyvajánlókat és hagyományos
barkácsolós délutánokat tartanak,
– szavalóversenyeket, író-olvasótalálkozókat bonyolítanak le, melyeken
a környékbeli iskolások szívesen vesznek részt.

Külön kiemelendő a fogyatékkal élő gyermekek könyvtári integrációját elősegítő foglalkozások.

Könyvtári kérdőíves felmérés a gyermekek körében

Követendő gyakorlatot tapasztaltam a szakmai tevékenység minden területén: sem a gyermekkönyvtár

mérete, sem esetleges hiányosságok nem akadályozták a könyvtári szakmai tevékenységet.

Fontosnak tartottam azonban egy könyvtári hatékonysági felmérést elvégezni, abból a célból,
hogy a felállított hipotéziseimet segítse alátámasztani. A könyvtár gyermek közönségét célzott
személyes kérdőíves felméréssel vizsgáltam, amely tapasztalatait az alábbiakban lehet összegezni.

A kérdőívet személyes interjú keretében 44 különböző korú gyermekkel készítettem el.

Annak ellenére, hogy az összkönyvtári létszámhoz képest nem tekinthető reprezentatívnak a

megkérdezettek száma, a szakdolgozatom elkészítése során megfogalmazott tapasztalataimat mégis
messzemenően alátámasztja.

A megkérdezettek meghatározó hányada felső tagozatos volt, tehát a vélemények az 5-8.

osztályos gyermekek szemléletét tükrözik alapvetően.

A diákok jelentős része az iskola és a könyvtár közötti együttműködés során kapta a kezdő
impulzust. Nagyságrendben majdnem ugyanennyit tesz ki azoknak a gyermekeknek a száma, akik szülői
indíttatásra kapcsolódtak be a könyvtár életébe.

Tapasztalatom szerint – és ez a könyvtár gyakorlati életében is így valósul meg – az iskolákkal

való együttműködés, valamint a szülők megszólítása az a munkamódszer, amely a legalkalmasabb arra,
hogy a könyvtár létszáma folyamatosan fejlődjön.

A könyvtárlátogatás legszembetűnőbben heti rendszerességgel történik, ebből azt a következtetést

is levonhatjuk, hogy a kialakított rendezvénynaptár alapján tartott kulturális rendezvények és
csoportfoglalkozások nagyban hozzájárulhatnak a hatékony szakmai nevelő munkához.

A gyermekek a részükre szervezett programokról megfelelő tájékoztatással rendelkeznek, életkori

szóródásuknak megfelelően majdnem minden esemény kapott szavazatot a tekintetben, hogy érdekli
őket és szívesen látogatják.

Hasonló a helyzet az általuk kikölcsönzött dokumentumok tekintetében is. Nemük, tanulmányaik

és természetesen életkori sajátosságaik szinte teljes mértékben meghatározzák azok tárgyát, témáját.

Összességében azt állapítottam meg a kérdőíves felmérésem során, hogy a gyermekek

mindegyike elégedett a könyvtár tevékenységével. Véleményt nyilvánítottak arról, hogy hosszútávon
rendszeres látogatói maradnak a könyvtárnak, illetve a különböző rendezvényeknek. A könyvtár
esetenként családjuk után iskolájukat is megelőző közösségi térré képes válni, amely lehetővé teszi,
hogy több iskolából odalátogató gyermek a könyvtár által kialakított sajátos csoportba integrálódjék,
fejlesztve a szocializációs tapasztalataikat.
Összegzés

Vizsgálódásaim alapján az elsőként megfogalmazott hipotézisre egyértelmű IGEN-nel tudok válaszolni.

Mindennapjaink torzulásai, a társadalmi problémák fájó kihívásai, a családok jövőképének összeomlása
ellenére kijelenthető, hogy a közeli és a távoli jövő kulturális rendszerei nem képzelhetők el könyvtárak,
gyermekkönyvtárak nélkül.

Az általam végrehajtott szakmai gyakorlatok, az elmélet gyakorlathoz kapcsolódó

tanulmányozása, a könyvtár munkatársaival folytatott szakmai megbeszélések és nem utolsó sorban a
gyermekekkel készített interjúk, megbeszélések egyértelműen azt a tapasztalatomat erősítették meg,
illetve domborították ki, hogy az általam szemrevételezett gyermekkönyvtárnak kedvező, a könyvtári
szolgáltatáson messze túlmutató hatása van a keszthelyi gyermekekre. A könyvtár alkalmas arra, hogy a
jövőben is fenntartsa, folytassa az aktív - interaktív rendezvénystruktúrával fenntartott nevelési
rendszerét.

Munkám mérete, szűkebb lehetőségei ellenére kutatási céljaimnak megfelelően megismertem,

megtanultam, azonosítani tudtam azokat a gyakorlati, módszertani fogásokat, amelyek a keszthelyi
gyermekkönyvtár tevékenységének gerincét, arculatát képezik. Megítélésem szerint a nyitottság mellett
az aktív, a gyermekeket mozgató, szerepeltető, partnerként kezelő munkastílus az, amely eredményes, a
gyermekekből kreatív személyiséget képes nevelni, s ez a kreativitás kell, hogy áthagyományozódjon
nemzedékről nemzedékre.

Ha valamikor szükség volt arra, hogy a felnövő nemzedékek kezét az idősek megfogják,
erkölcseiket megerősítsék, jövőjüket megmutassák, akkor ez most napjainkban is feladatunk kell, hogy
legyen.

Gyermeknek lenni jó dolog. Nagyon jó. És nem lehetséges felnőttek nélkül.

Rajtunk múlik, hogy milyen világot tárunk ki előttük. Gyermekeinknek, a mi
gyermekeinknek nyissunk szép és tartalmas világot.

RÁCZ ALEXANDRA K
Segítenek a rendezvények az olvasásban? Ö
Szigetvári tapasztalatok
N

Y
Azért választottam a gyermekkönyvtári rendezvényeket szakdolgozatom témájául, mert ezek is
segíthetnek a gyerekeknek abban, hogy megszeressék az olvasást, az irodalmat, s hogy ezáltal V
könyvtárhasználóvá váljanak már nagyon fiatal korban. A felnőttkori olvasáskultúra kialakulásának ez
az alapja. T

Á
Társadalmunk megítélése nagyon sokban múlik rajtuk, és a mi feladatunk, hogy értelmesen
gondolkodni tudó embereket neveljünk. Fontos a példamutatás, a család, az iskola és a könyvtár együttes
R
munkája.

Könyvtártörténet

Szakdolgozatomat a szigetvári Városi Könyvtár Gyermekkönyvtárának rendezvényeire alapozom.

A szigetvári járási könyvtár 1952. augusztusában kezdte meg működését. A

helyi feladatokon túl a járás falvainak könyvtári segítése is a feladatukhoz
tartozott. Az 1960-as évektől egyre hosszabb ideig volt nyitva, és különböző
napokon várta az olvasni vágyó felnőtteket és gyerekeket. Az évtized közepére
épülete egyre kisebbé vált, így a helyi zsinagóga romos épületét megvásárolták és
felújították, 1966-ban kinyitott az új, immáron kétemeletes városi könyvtár.1
 A földszintre került a gyermekkönyvtár, az emeletre a felnőtt részleg.
Néhány évvel később az önálló gyermekkönyvtári munkát is megtervezték, és az
első program gyerekeknek 1969-ben egy rajzverseny volt. Az általános
iskolásoknak könyvtári klubbot terveztek, felvették a kapcsolatot a járás iskoláival,
értesítették a pedagógusokat a könyvtár szolgáltatásairól, illetve a gyerekeket
könyvtárlátogatásra hívták. A hetvenes évek vége felé a könyvtár tevékenységével
rangot vívott ki magának a város kulturális életében.2

Szigetváron három óvoda, két általános iskola, egy középiskola működik. A környező falvak
számából adódóan vonzáskörzete igen nagy, így sok gyermek érkezik tanulni ebbe a kisvárosba. A
környező falvak száma, ahol még működik általános iskola, folyamatosan csökken. Az itt tanító
pedagógusok is a szigetvári Városi Könyvtárat ajánlják tanulóiknak, akik szép számmal használják is a
könyvtár gyermekrészlegét. Ellát még további 15 környező falvat, ahol sajnos már nem működik
oktatási intézmény. Ők a két általános iskola növendékei.

Az itt tanuló vagy a környéken lakó gyerekeknek csupán töredéke tagja a könyvtárnak, s a
tagoknak – sajnos – csak fele aktív könyvtárhasználó. Az iskolai könyvtáraknak az ott tanuló gyerekek
nagyobb része tagja, de csak kevesen használják…

Az olvasás motiválása

Véleményem szerint a család az első szocializációs környezet, ahol a gyermek látja és ellesi a
mindennapi élethez szükséges tudást, szerepeket.

A családban kell, hogy kezdődjön a nevelés: a folyamatos motiválás. Úgy látom, hogy ez az
olvasás szeretetének alapja. Majd az iskolában kell elsajátítani az olvasást, készségszintre emelni, a
könyvtárak feladata az érdeklődés folytonos fenntartása.

Kisgyermektől kamaszig: minden kornak meg van az igénye az olvasásra, a történetek

meghallgatására, s minden korosztály mást és mást szeretne hallani, átélni. Úgy gondolom, ebben kell a
könyvtárnak segítenie.

Véleményem szerint örülnünk kell, hogy olvas a gyerek, leginkább, ha szívesen, hadd döntse el
szabadidejében, mit olvas. Onnantól pedig a szülő feladata megbeszélni vele az olvasottakat. Elsődleges
célunk azonban: az olvasás megszerettetése.

Rendezvények

Úgy vélem, hogy környezetünk tele van kulturális eseményekkel, a könyvtárak is egyre több, színesebb
programmal várják az érdeklődőket. Több könyvtár gyermekkönyvtárának honlapját nézegetve arra a
megállapításra jutottam, hogy egy-két kivétellel azonosak a programok: játszóházak, ünnepek előtti
készülődés, szavalóversenyek, kiállítások, mesedélutánok és folytathatnám a felsorolást.

Úgy gondolom, azért van így, mert azonosak a céljaik, minél több gyereket vonzani a könyvtárba,
buzdítani őket az olvasásra, a közös együttlétre. Gyakorlataim során láttam, hogy egy-egy kiállítás után
hányan döntenek úgy, hogy beiratkoznak, mert megtetszik nekik egy könyv, vagy maga a hely, ahol
annyi mindent lehet tenni: beszélgetni, olvasni, rajzolni, versenyeken részt venni.

A könyvtári munka alapjai olyanok, mint a felnőtt részlegen. Napjainkban

beszélhetünk a gyermekek kettős könyvtári ellátásáról, hiszen erre hivatott az
iskolai és a gyermekkönyvtár is. A gyermekkönyvtáros személyiségének nagy
szerepe van, különösen kommunikációs és empátiás képességeinek.
Szolgáltatásaikkal a gyerekek igényeihez kell alkalmazkodni. A
gyermekkönyvtárban fontos a pedagógiai tevékenység is, fontos az önálló
ismeretszerzésre nevelés is.3
Kiállítások

A kiállítások nagy része a vizualitást célozza meg, különösen a gyermekkönyvtárban. Hiszen a

gyereknél nagyon fontos, mi az, amit lát. A legtöbb kiállítás tehát az alkotásokról szól, amelyek
különböző technikákkal készülnek.

A gyermekkönyvtár minden évben megrendezi a környékbeli általános iskolák rajzkiállítását,

mindig más iskola mutatkozik be. Ezen kívül hirdetnek még plakátpályázatot, könyvborító tervezést.
Nyilván ott készülnek az ügyesebb alkotások, ahol lehetőség van szakkör indítására, ehhez
természetesen pénz kell, amit sok iskola nem tud kiszorítani a szűkös költségvetésükből, többnyire ezek
a kisebb vidéki iskolák, így ők a rajzórán készült alkotásaikat mutatják be.

Nehéz szavakkal kifejezni, mennyire lelkesek ilyenkor a tanulók, nagyon sokan ilyen
alkalmakkor iratkoznak be.

A 2008-as év kiállításai felsorolásszerűen:

– Január – Istvánffy Miklós Általános Iskola, Szigetvár

– Március – Kapronczai Művészetoktatási Intézmény, Szigetvár
– Április – Könyvborító tervezés felsősöknek
– Május – Tinódi Lantos Sebestyén Általános Iskola, Szigetvár
– Szeptember – Konrád Ignác Körzeti Általános Iskola, Kétújfalu
– Október – Somogyapáti Általános Iskola
– Október végétől – Plakátpályázat

Szavalóversenyek

A szavalóversenyek a tehetséges tanulók versenyei, az irodalom iránt fogékony fiataloké. Ezeknek a

rendezvényeknek az a célja, hogy a gyerekek közelebb érezzék az irodalmat magukhoz, fontos a
memorizálás, hogy elgondolkodjanak rajta, hogyan is kell előadni az adott verset, mi a mondanivalója,
mit jelent a versmondó számára, mi az, amit ki akar emelni hangsúlyával.

Kétféle szavalóversenyt rendez a könyvtár gyerekeknek: alsósoknak a „Törpe meg a körte”, mely
Pákolicz István versének címéről kapta a nevét; a másik pedig a Zrínyi szavalóverseny, amelyet a
középiskolásoknak rendeznek, mely kicsit komolyabb hangvételű.

A „Törpe meg a körte” rendkívül népszerű a 7-10 éves diákok közt. Ez a korosztály nagyon
szeret szerepelni, így szívesen vesznek részt a szavalóversenyen. A jó hangulatban eltöltött rendezvény
után sokan maradnak közülük beszélgetni, olvasgatni. Ilyenkor látom bennük leginkább az igényt az
olvasásra.

Barátunk a könyv című vetélkedő

Ezt az irodalmi vetélkedőt a 80-as évek óta rendezik a Városi Könyvtárban. A városi úttörőelnök kereste
fel a gyermekkönyvtárost játékvár szervezésére, mivel a könyvtárosok nagyon jól ismerik a
gyermekirodalmat, s ajánlataikat a gyerekek is szívesen veszik.

A „Barátunk a könyv” irodalmi vetélkedő, amelynek legfontosabb célja, hogy a könyvtáros

szórakoztató, tanulságos könyveket ajánljon a gyerekeknek. Igyekeznek figyelni arra is, hogy Szigetvár
történelmével is megismerkedhessenek a gyerekek (például: Régi regék Zrínyi földjén). Nagyon fontos
szempont, hogy játékos keretek közt valósulhasson meg a gyerekek olvasóvá nevelése.

Az elmúlt évek sikereit mutatja, hogy sokan jelentkeznek, 2006-ban és 2007-ben 35-35 csapat,
2008-ban 40 csapat. A 2009-es esztendőben fokozódott az érdeklődés: 50 csapat jelentkezett!

Két feladatlapot említenék, egyet a kezdetekből, és egyet napjainkból, hogy jól látszódjék,
mekkora változáson ment át a gyerekek érdeklődése, milyen könyveket olvastak szívesen régen és
manapság:

Az 1985/1986-os tanévben olvasásra szánt könyvek listája:

– Beljajev, Alekszandr: A kétéltű ember

– Bürger, Gottfried August: Münchausen vidám kalandjai
– Kästner, Eric: Május 35
– Swift, Jonathan: Gulliver utazása Lilliputban
– Verne, Jules: Némo kapitány4

A 2007/2008-as tanév olvasmányai:

3-4. osztály:
– Bálint Ágnes: Frakk, a macskák réme
– Nógrádi Gábor: Segítség, ember!

5-6. osztály:
– Nógrádi Gábor: PetePite
– Nógrádi Gábor: Gyerekrablás a Palánk utcában

7-8. osztály
– Nagy Katalin: Intőkönyvem története
– Sohonyai Edit: Macskaköröm

A versenyt hosszas előkészületek és fáradtságos munka előzi meg, hiszen a könyvtárosnak jól
kell választania az olvasmányok közül, majd a műveket újra olvasni és egy tesztlapot összeállítani. Aki
állított már össze feladatlapot gyerekeknek, tudja, milyen komoly feladat ez, hiszen azt akarjuk elérni,
hogy gondolkodtató legyen, de nem megoldhatatlan, s mindenek fölött izgalmas.

Városismereti vetélkedő

A Várbaráti Kör szervezi a városismereti vetélkedőt a Városi Könyvtárral közösen. A könyvtárhoz

többnyire a helyet biztosítja, segít a szervezésben, a feladatlapokat azonban a Várbaráti Kör állítja össze.

Ennek a programnak a célja, mint nevéből is jól látszik, a szigetvári illetve a

környékbeli vidéki fiatalokkal megismertessék lakóhelyük történelmét, fontos
személyeiről minél többet tudjanak, ismerjék a helyet, ahol laknak, tudják, mit és
hol keressenek.

Hagyományőrző programok: kézműves rendezvények, népmese délutánok

Ezeknek a programoknak a célja a környék hagyományainak továbbadása, az előttünk elő generációk

szokásainak, hiedelemvilágának, művészetének és az életükkel kapcsolatos szokásainak a megőrzése.
Sajnos ezek a programok egyre ritkábbak s kevésbé népszerűek, mint mások.

Véleményem szerint jó ötlet volna, ha ennek a programnak a keretében lehetőség nyílna arra,
hogy a gyerekek a különböző népek kultúrájáról, viseletéről, népi játékokról, horgolásról, szövésről,
hímzésről, gipsszel való játékról többet tudnának meg, és kipróbálhatnának közülük néhányat.

Ide sorolom a népmese délutánokat is, amelyek szintén a múlt embereinek hagyományait őrzik,
sokat tudhat meg belőle a gyermek a hiedelemvilágról, a foglalkozásokról, a népi szóhasználatról. Ezek
hozzátaroznak az alapműveltséghez. Azonban a gyerekek körében mégsem olyan népszerű. A gyerekek
legszívesebben a mese után rajzolgatnak, hajtogatnak, így egybe lehet kötni kézműves foglalkozással,
akár hagyományőrző foglalkozással is.
Játszóház

Általában 20-25 fő vesz részt egy-egy foglalkozáson, a legnépszerűbb az ünnepek táján lévők, ilyenkor
akár 40-50 gyermek is érkezik, sokszor még a könyvtár előterében is helyet kell teremteni, hogy
mindenki le tudjon ülni.

Talán a legsikeresebb játszóház a decemberi, ilyenkor várva a Mikulást és a karácsonyt a

gyerekek száma megnövekszik a könyvtár programjaira. A legkedveltebb játszóházi programok az
ajándékok, a karácsonyfára való díszek, ajtóra, ablakra függeszthető díszek készítése. A karácsonyi
hangulat megteremtése a legkönnyebb, hiszen számos magyar gyerekdal idézi az ünnep hangulatát,
amelyeket a gyerekek is szívesen hallgatnak. Az ünnepről szóló meséket és verseket szívesen hallgatják
és tanulják meg.

Délutáni programok és azok hasznossága: mesedélután, (dia-)filmvetítés

Ezek is nagyon fontosak a mai világban felnövekvő gyermek számára, hiszen a szülők egyre tovább
dolgoznak a megélhetésért, addig a gyermek felügyelet nélkül nem lehet, az iskolákban a napközi is csak
egy bizonyos óráig felügyel rájuk, így a könyvtárra is hárul a feladatból, hogy lekösse a gyermek
érdeklődését, idejét. Mivel nem lehet minden napra olyan tevékenységet kitalálni, amelyben alkotni
lehet, a mai gyerek meg a televízión nőtt fel, így jött az ötlet a mesedélutánra és a mesevetítésre,
diafilmvetítésre.

Fontosnak tartom a délutáni alkalmak megragadását, hogy közelebb kerülhessenek a könyvek

világához, majd az értő olvasáshoz. A másik, ami miatt fontosnak tartom az élőszót: az a társaság,
kapcsolat a társaival és a felnőttekkel.

Ezeket havi rendszerességgel szervezik, habár egyre ritkábban van rájuk igény, van olyan
alkalom, amikor csak 2-3 gyerek érkezik a meghirdetett programra.

Szeretnék megemlíteni még egy idetartozó programot, amelyet 2008 végétől vezetett be a
könyvtár és innentől kezdve állandósítani szeretnék, ez pedig az úgynevezett Könyves vasárnap.
Nevéből következik, hogy adott napon a könyvtár vasárnap is várja szeretettel olvasóit, egész
családokat. Célja, hogy azok a családok, gyerekek, akik a hétköznapokon nem érnek rá, biztosítson egy-
egy vasárnapi lehetőséget.

Aktuális évi program: 2008 – Reneszánsz Éve

Minden évben mást és mást ünneplünk, az elmúlt évek mindegyike valakinek vagy valaminek az ünnepe
volt, legtöbbször híres személyek születésének vagy halálozásának az évfordulójáról emlékezünk meg.
A 2007-es évet például híres költőnk, József Attila halálának 100. évfordulója alkalmából tették a
megemlékezés ünnepévé. A 2008-as év a reneszánszé lett, ezt a kort csempészték bele a
rendezvényekbe.

A 2009-re tervezett aktuális évi program Benedek Elek születésének 150. évfordulójához kötődik,
ehhez kapcsolódva diafilmvetítő délutánt, népmese napot, rajzpályázatot, népmesei vetélkedőt terveztek.

Sok egyéb történelmi pont lehetne az aktuális évi program, hiszen Galilei idén 400 éve használt
először távcsövet, Haydn halálának 200. éve alkalmából sokféle programot lehetne kitalálni, igaz, így
nem egy téma lenne az aktuális program, de szélesebb körben tudnák megfogni a fiatalokat.

Könyvbemutató órák

A könyvbemutató órák lényege, hogy a gyerekek megismerkedhessenek egy-egy könyvvel

részletesebben, hogy valaki segítsen nekik olyan könyvet ajánlani, ami izgalmas, érdekes és még értékes
is. Gyakorta tapasztaltam, hogy azért nem olvasnak, mert nem tudják, mi az, ami lekötné őket és nem
kötelező irodalom, mert az tabu.
 A gyermekkönyvtárosunk szerint a legnagyobb igény sem a gyerekek, sem a pedagógusok
részéről nem a kötelező olvasmányokra vonatkozik, inkább azokra, ami a környezetükben
sikerkönyvnek számít. Most pedig hódítanak Nógrádi Gábor könyvei, Meg Cabot: A neveletlen
hercegnőről szóló történetek, Joachim Masan: A Vad focibanda kalandjai. A kisebbek körében pedig
Sven Nordquist: Pettson történetei sikeresek.

Ezekre vonatkozik a legtöbb kérés, mégis úgy gondolom, hogy ügyesen bele lehet csempészni a
könyvbemutató órákba a „klasszikus” irodalom ajánlását is ezek kapcsán. Ha szeretnek olvasni, előbb
vagy utóbb a kötelezőket is a kezükbe veszik, talán csak szükség van egy kis időre, még megérnek rájuk.

Tanítási gyakorlataim során a tanórákon volt alkalmam ajánlani irodalmat a gyerekeknek, így
saját tapasztalatból állíthatom szemben az átlaggal, hogy hallgatnak a felnőttekre, adnak a
véleményünkre, még ha nem is olvasta el mindenki, már ha csak az a 2-3 megtette, aki lelkendezett,
akkor kezdetnek nem is rossz. A többinek, pedig mást kell ajánlani.

Könyvtárhasználati órák

Ezeknek az óráknak a célja, hogy az általános iskolás gyerek önállóan képes legyen megkeresni azt az
információt, amelyre szüksége van, hiszen kikerülve a középiskolába, ezt már elvárják tőlük. Fontos az
önállóság, amit persze csak ezeknek az óráknak a segítségével lehet megteremteni.

Meg kell tanítani őket többek közt a könyvtárban való eligazodásra, az állomány helyes
használatára, a katalógus kezelésére, az internetes keresésre. Az így kapott információt kereső tudás
segíti őket az élet szinte minden területén.

Író-olvasó találkozók

Céljuk, hogy közelebb kerüljenek az olvasók az írókhoz, költőkhöz, különösképpen kedvenceikhez.

Ilyenkor hallhatjuk az alkotó előadásában műveit, vagy részleteket belőle, az ő saját értelmezését, nem
pedig valamelyik tankönyv, vagy szakkönyv értelmezését. Fontossága az emberközeliségében rejlik. Aki
volt már ilyen találkozón, az tudja csak, miben rejlik a varázsa.

De mint sok minden mást, most is a pénz befolyásol, kevés az anyagi fedezet ezekre a
programokra, így leginkább a felnőtteknek rendeznek ilyen esteket, de a gyermekkönyvtárban is volt
már alkalom, ugyan nem túl sokszor.

Összegzés

Úgy látom, a legfontosabb, hogy a gyerekek bejöjjenek a könyvtárba, azután előbb-utóbb könyvvel
mennek haza. A cél, hogy szeressenek itt lenni. Adjunk papírt a kicsiknek, hogy alkothassanak, esetleg
kedvükre játszhassanak a szőnyegen, őket koruknál fogva még nem köti le egy-egy hosszabb mese.
Kiváló hely a barátkozásra és a jobbnál jobb programokra. Aztán kicsit idősebb korban az anyukákkal
lehet kézműveskedni. Esetleg a kistestvért is el lehet hozni, így a szülő is könnyebben kimozdul
otthonról. Hazaindulás előtt talán levesz valamilyen mesét a polcról, aztán este felolvassa lefekvés előtt.
Az óvódások is jöhetnek. Iskolás korban a könyvtár menedék lehet, nem fogja a könyvtáros néni bírálni
a betérőt, hogy nem olvas elég folyékonyan, ő inkább felolvas egy újabb mesét, az pedig élvezetesebb.

Szinte elmondhatatlan, mennyire hasznosak azok a programok, amelyek a kultúra, a művészet, az

irodalom felé terelik őket.

Egy-egy rendezvény előkészületeit, megvalósítását, a résztvevőket, sikerességét, programját

vizsgáltam. Véleményem szerint a sikeresség fokozásához nagyobb összefogásra lenne szükség a
pedagógus, a könyvtáros és a szülő közt.
Cegléd

Kérdés (1)
Ismertesse a turizmus rendszerét. Ezen belül vizsgálja meg a kommunikáció szerepét a
turisztikai termék népszerűsítése során. Ismertetésében a ceglédi fürdő konkrét reklámjait
vegye alapul.

Kérdés (2)

Ajánlott szakirodalom a kérdésekhez:

Lengyel Márton (1994): A turizmus általános elmélete, KIT Képzőművészeti Kiadó,
Budapest