Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar

Vitéz János Tanárképző Központ
Tanárképző Tanszék

Magyartanár,
történelem és állampolgári ismeretek tanára szak

Csörnök Tamás
A kamasz elbeszélő narratológiai
és pedagógiai szempontú vizsgálata
J. D. Salinger Zabhegyező című regénye
alapján

Radvánszky Anikó
Piliscsaba 2019.
I. Bevezetés........................................................................................................................4
I.1. Az olvasási hajlandóság és az internet problémái...................................................4
I.2. Kapcsolat a digilektus és a kötelező olvasmányok között.......................................5
I.3. A szakdolgozat felépítése........................................................................................7
II. A Zabhegyező narratológiája..........................................................................................9
II.1. Műfaji sajátosságok.................................................................................................9

2
I. Bevezetés

I.1. Az olvasási hajlandóság és az internet problémái

Az elmúlt évtizedekben és napjainkban az irodalomoktatás terén kisebb válságot élünk

meg. Napjainkban a fiatalok (s az idősebb korosztályok) olvasási hajlandósága
folyamatosan csökken.1 Ez elengedhetetlenül érinti az irodalmi kánonban lévő, elsősorban
szépirodalmi művek olvasottságát is. A tanári gyakorlataim során személyesen is
módomban állt megtapasztalni ezt a jelenséget. Számos irodalmi mű, ami a tananyag részét
képezi, a fiatalok számára kevésbé vonzó, s emiatt nem szívesen vagy egyáltalán nem
veszik kezükbe az adott művet, legyen az akár nagyobb terjedelmű kötelező vagy ajánlott
olvasmány, akár kisepikai, lírai vagy drámai mű. Ennek számos oka lehet. Az egyik
lehetőség (vagy inkább jelenség), hogy a gyermekek olvasási szokásaiban a hangsúly
áttolódott az online, digitális térre. Ez a tény már alapjában véve más típusú olvasási (és
kommunikációs) szokásokhoz vezet, s ennek számos előnye mellett a fenti és ahhoz
hasonló hátrányai is lehetnek. Ilyen hátrány például, hogy a nyomtatott formátumú, az
oktatás szempontjából fontosnak, elengedhetetlennek tartott nagyepikai művek az elmúlt
évtizedekben egyre kevésbé képezik a diákok kulturális nevelődésének szerves részét.
További hátrány lehet, hogy az interneten olvasott információk hitelesség szempontjából
gyakran nem leellenőrizhetők (vagy a gyermek a kellő felkészítés hiányában nem tudja,
milyen módon vizsgálhatja meg az adott információ hitelességét), s így az olvasott adatok
pontatlanok, helytelenek lehetnek, s ezek akár szándékosan is megtéveszthetik a
gyermeknek egy adott témáról, vagy akár a világról alkotott képét.
A digitalizációval együtt járó információszerzési szokások a formátumot illetően is
megváltoztak. Manapság az internet legnépszerűbb oldalai a közösségi oldalak (ld.
Facebook), illetve a videómegosztó oldalak – elsősorban a YouTube –, ahol milliónyi
videóanyag tekinthető meg bármilyen témában. 2 Mindkét platformtípus célja a
kommunikáció és így egyaránt alkalmasak arra, hogy bárki véleményt formáljon,
információt közöljön rajtuk keresztül. (Az információközlés egyik formája ebben az
esetben a különböző típusú elbeszélések közzététele is.) Fontos megjegyezni, hogy
mindkét oldal (ti. a Facebook és a YouTube) erősen hagyatkozik a kép-, videó- és
1
Kulturálódási szokásaink. A lakosság televíziózási, olvasási jellemzőinek vizsgálata az időmérleg-felvételek
segítségével. Központi Statisztikai Hivatal, https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kult_szokasok.pdf
(2019.03.10.)
2
The top 500 sites on web. https://www.alexa.com/topsites (2019.03.10.)

3
hangrögzítésre, a közvetett kommunikációs folyamat (s így az egyes történetelbeszélések is
– legyenek azok akár irodalmi igényességűek, akár nem) elsősorban ugyanis ilyen
módokon zajlik.
Természetesen az írásbeli kommunikáció sem elhanyagolható tényező a két említett
honlapon, ám elsődleges (de nem kizárólagos) funkciójuk a személyek közötti kétirányú
kommunikáció (ld. a Facebook Messenger nevű felülete), nem pedig egy bizonyos
narratíva nyilvánosság elé tárása. Az említett oldalakon az elsődleges befogadó vagy
címzett által visszacsatolásra ugyan van lehetőség abban az esetben is, ahol a feladó
közlése alapvetően nem hagyatkozik válaszra – tehát nem párbeszédről, levelezésről,
csetről stb. van szó –, de ez csupán az üzenet feladójától függően nyer relevanciát (az
elbeszélést író, megosztó személy saját belátása szerint foglalkozik a visszajelzésekkel),
tehát a dialogikus viszony nem alapvetően szükségszerű a kommunikáció e formájában.
A közösségi és videómegosztó oldalak mára inkább váltak tartalomgyártó,
narratívaközlő platformokká, a tömegkommunikáció platformjaivá, mintsem a kétirányú
kommunikáció eszközeivé. (Természetesen az egyéni felhasználói szokások számos okból
kifolyólag eltérhetnek egymástól, ezzel azonban dolgozatomban nem áll szándékomban
mélyrehatóan foglalkozni.)
Ezek a tényezők is fontos szerepet játszanak abban, hogy a tudatos, kritikai
szemlélettel végrehajtott információ- és ismeretszerzés, a kulturális termékek
fogyasztásának, az (esztétikai) ízlés kialakításának tere az irodalomról az internetre és
annak különböző platformjaira tolódott el a fiatalabb korosztályok javarészénél. Ennek
jelentősége pedig abban rejlik, hogy így az irodalmi kánonban szereplő nagyepikai
elbeszélések kevésbé jutnak el a diákokhoz, illetve számtalan más lehetőség és forrás,
szűretlen kulturális termék váltja fel az iskolában kötelezővé tett vagy ajánlott
olvasmányok szerepkörét.
A fentieken kívül természetesen számos más indok felhozható a diákok napjainkban
tapasztalt olvasási hajlandóságának csökkenésére, azonban szakdolgozatom témájának
szempontjából ezeket az érveket tartom legfontosabbnak, így csak ezeket emeltem ki.

I.2. Kapcsolat a digilektus és a kötelező olvasmányok között

Dolgozatom témája nem az internet olvasási hajlandóságra gyakorolt negatív

hatásának hangsúlyozása, így ezzel a témával mélyrehatóbban nem áll szándékomban
foglalkozni; mindazonáltal szükségesnek tartom kijelenteni, hogy magyartanárként
természetesen fundamentális értéknek és feladatnak tartom a gyermekek irodalmi

4
nevelését, beleértve a nagyepikai művekkel való megismertetésüket, s így tulajdonképpen
az irodalmi alapműveltséghez szükséges ismeretek átadását.
A témával kapcsolatban mind szülők, mind pedagógiában dolgozók által gyakran
feltett kérdés a következő: „Hogyan lehetne a gyermekeket az olvasásra ösztönözni?” A
válasz összetettségét mi sem mutatja jobban, mint az, hogy a feltett kérdés számos irányból
közelíthető meg, melyek összesége a témát elemeire bontva adják meg a lehetséges
válaszokat. Az általam feltett specifikus kérdések a téma kapcsán a következőképp
hangzanak: milyen irodalmi művek azok, amelyek ugyan a kánon részét képezik, és az
irodalomoktatásban is kötelező, vagy ajánlott olvasmányként szerepelnek (esetleg
szerepelhetnének), s ezzel együtt lehetőséget nyújtanak az olvasás megszeretésére, az
olvasás rendszeresítésére, az olvasási szokások, az irodalmi ízlés kialakítására a fiatalok
körében? Illetve milyen lehetőségek rejlenek az irodalomoktatásban felhasznált művekben,
amikre még nem derült fény?
A feltett kérdésekre számtalan válasz adható, és az irodalomdidaktika szakértői
elméleti szinten, valamint a pedagógusok a gyakorlatban is töretlen elszántsággal
foglalkoznak, kísérleteznek a legjobb megoldások elérése érdekében. A cél elérni, hogy a
gyermekek szívesen olvassanak – s ha a kulturális étvágyukat sikerült megalapozni, akár
szépirodalmi műveket is.
Dolgozatomban egy lehetséges választ és az abban rejlő lehetőségeket szeretném
megadni, illetve meglátásaimat alátámasztani. Jerome David Salinger Zabhegyező (újabb
fordításában Rozsban a fogó) című regénye véleményem szerint páratlan lehetőséget ad
arra, hogy a diákok olyan irodalmi művet forgassanak kezükben, ami nem csupán a
modern világirodalom szerves és meghatározó részét képezi, hanem egyben narratológai
eszköztárának köszönhetően közelebb hozza a diákokat az irodalom megszeretéséhez.
A közösségi médiában és a mindennapi életben zajló kommunikációban több közös
pontot találunk. Veszelszki Ágnes a következőképp fogalmaz az internetes
nyelvhasználattal, a digilektussal kapcsolatban – amit ő külön nyelvváltozatként nevez
meg: „Az internethasználat és az ezzel járó hatások befolyásolják a nyelvhasználatot,
különösen az erre nagyon fogékony fiatal korosztályét. […] A technicizálódás, az új
kommunikációs technológia fejlődése mind a „tiszta” szóbeliséget, mind a „hagyományos”
írásbeliséget befolyásolja, módosítja.”3 Az egyik – témám szempontjából releváns –
egyezés a kommunikációs stílus és normarendszer. A kontextust és az írásbeliséget

3
VESZELSZKI Ágnes: Digilektus és netszótár.
http://www.irodalomismeret.hu/files/2013_1/veszelszki_agnes.pdf (2019.03.12.)

5
figyelembe véve az internetes kommunikáció stílusa nagyban megegyezik a szóbeli
közlésformáéval. A közvetlen kommunikációs formák (pl. a beszélgetés) szóhasználata,
stílusa nagyban megegyezik mindkét területen. A közösségi oldalakon az embereknek
lehetőségük van bizonyos csetfunkciók alkalmazására, így az élőbeszédhez hasonló valós
idejű kommunikációs forma jön létre, ami tulajdonképpen önálló nyelvváltozatnak
tekinthető, mindazonáltal az élőbeszéd jelleget erősen tükrözi.4
A kamaszkorú diákok közötti kommunikáció jelentős része napi szinten az interneten
történik. A fenti nyelvváltozatot és annak sajátosságait figyelembe véve jól érzékelhető az
összefüggés a kommunikáció stílusai között. Fontos tény, hogy emellett a 11-19 éves
korosztály sajátos nyelvhasználata, a szleng elősegíti az egymás közötti kommunikációt. A
gyermekek kamaszkorban természetes módon inkább keresik kortársaik, mintsem a náluk
idősebbek társaságát (ideértve a szülőket és a pedagógusokat is), a fejlődésük
szempontjából ebben a korban alakítják ki személyiségük jelentős részét. Ennek érdekében
szükségesnek tartom, hogy az irodalomoktatásban olyan művekre irányítsuk a gyermekek
figyelmét, amelyek tulajdonképpen az ő nyelvi szintjükön, az ő kommunikációs
igényeiknek megfelelően szólalnak meg. Ezáltal képesek lehetünk arra, hogy hidat
képezzünk a diákok korosztályára jellemző (éppen kialakulóban lévő) világszemlélet, az
igények, valamint az irodalom felhasználása között. Meglátásom szerint olyan művekre
van szükség az irodalomoktatásban (pontosabban olyan művekre is szükség van), amelyek
a korosztálynak megfelelő kommunikációs eszközökkel és szemléletmóddal rendelkeznek,
valamilyen tudatos nevelési célt szolgálva. Dolgozatom célja éppen ezért, hogy
rávilágítsak a kamaszkori kommunikációs igények és a Zabhegyező közötti kapocsra,
amely elősegítheti a gyermekek irodalmi nevelését. Ehhez a vizsgált mű elbeszélésmódját,
narrátorát vizsgálom meg, amely stílusát és nézőpontját tekintve erősen rezonál a
kamaszok világlátásával és kommunikációs sajátosságaival.

I.3. A szakdolgozat felépítése

Szakdolgozatomban több szempontból kívánom megvizsgálni a Zabhegyezőt, mely

által bizonyítani kívánom hipotézisemet, miszerint a regényt annak elbeszélésmódja (a
kamasz elbeszélő) fejlődés- és szociálpszichológiai szempontból alkalmassá teszi arra,
hogy az irodalomoktatásban felhasználva segítse azt a törekvést, hogy a diákok olvasási

4
BÓDI Zoltán: Az írás és a beszéd viszonya az internetes interakcióban. In: Magyar Nyelvőr. 128. évf. 3. sz.,
2004, 287.

6
hajlandóságát növelni tudjuk, s ez által javítsunk a kamaszkorúak olvasási szokásain, a
digitális térről figyelmük az igényesebbnek tekinthető irodalom felé terelődjön.
Dolgozatomban elsőként a regény műfaji jellemzőit kívánom bemutatni, amely
hozzásegít a narrátorszempontú vizsgálat megalapozásához, s lehetőséget ad arra, hogy a
mű műfaji korlátait megismerjük – természetesen elsősorban az elbeszélő, a narrátor
viszonylatában. Ezt követően az elbeszélő típusokat kívánom általánosságban bemutatni,
ideértve azok csoportosításának lehetőségeit. Ebbe a besorolási rendszerbe kívánom
elhelyezni a kamasz elbeszélő típusát.
Dolgozatomban a legnagyobb hangsúlyt a kamasz elbeszélő kapja, illetve ezzel szoros
összefüggésben a mű főszereplőjének, Holden Caulfieldnek a nézőpontját és annak a
kamaszkorhoz kapcsolódó sajátos – elsősorban fejlődés- és szociálpszichológiai – vonásait
kívánom közelebbről megvizsgálni. A kamasz elbeszélő általános ismertetése által
megszerzett ismereteket a regény narrátorának vizsgálatára fordítom, amin túlmutatva a
narrátor-főszereplő személyiségének pszichológiai megközelítésű bemutatására teszek
kísérletet. Ehhez szükséges a kamasz elbeszélő, mint az énelbeszélés egy sajátos fajtájának
nyelvhasználatának, stílusának megismerése – figyelembe véve a mű újabb, 2015-ös
fordítását, illetve az az által adott eltéréseket.
Jelen munkám lényege, hogy egyrészt bemutassa a kamasz elbeszélő narratológiai
sajátosságait, eszközeit J. D. Salinger Zabhegyezőjén keresztül, másrészt pedig, hogy
megvizsgálhassam a regény sajátos elbeszélésmódja által nyújtott oktatási-nevelési
lehetőségeket, s így azt, hogy miért lehet jó eszköz a pedagógiában az ilyen típusú
irodalom megismertetése a diákokkal. Ezekhez szükséges a téma narratológiai (azon belül
elsősorban műfaji és elbeszélésbeli), fejlődéspszichológiai és pedagógiai részterületeinek
vizsgálata, ami a dolgozat gerincét adja.

7
II. A Zabhegyező narratológiája

II.1. Műfaji sajátosságok

Dolgozatom témájának vizsgálati tárgyát (a kamasz elbeszélőt) figyelembe véve

mindenekelőtt érdemes szót ejteni a Zabhegyező műfajáról és annak sajátosságairól. Ennek
oka, hogy a mű sajátos elbeszélésmódjának megértése és narratológiai jelentőségének
feltárása (belátása) nem lehet teljes a regény műfajának, s így az általa nyújtott korlátok és
lehetőségek megismerése nélkül. A mű műfaji besorolását érdemesnek tartom a
regénytípusok csoportosításának szabályan túl pár további olyan szempont alapján
megtenni, melyek a dolgozatom témája által relevánsnak tekinthetők.5
A Zabhegyező műfaji besorolása összetett feladat. Fontos megjegyezni azt az alapvető
tényt, hogy a regény, mint műfajcsoport önmagában rendkívül tág fogalomként szerepel az
irodalomtudományi kánonban, s így bármilyen regény esetében nem lehetünk elégedettek
pusztán azzal az állítással, hogy ezzel a műfajjal van dolgunk. Ennek egyik oka, hogy már
önmagában a regény fogalmát is nehéz definiálni: meghatározását illetően nincsen
konszenzus az irodalomtudományban (melynek elsődleges oka a regény rendkívüli
sokszínűsége, „formátlansága” – ami által nyugodtan tekinthetünk rá inkább
műfajcsoportként, mintsem önmagában megálló műfajra).67
A besorolás összetettségének másik nehézsége – mely szervesen összefügg a fent
említett problémával –, hogy az alaposabb műfaji vizsgálat számos megközelítési irányra
ad lehetőséget. E megközelítési irányok segítségével más-más szempontból is
megpróbálhatunk betekinteni a mű azon tulajdonságaiba, melyek segítenek behatárolni
annak műfaját. Ezek a metódusok azonban nem feltétlenül mutatnak egyetlen irányba, a
tökéletes konklúzió megalkotása nem törvényszerű, s így a vizsgálat során számos
különböző eredményt kaphatunk. A Zabhegyező esetében a műfaji besorolás vizsgálata
tehát ugyan több, a regényen belüli műfajra is mutathat, mindazonáltal nyugodtan
állíthatjuk, hogy ezek nem feltétlenül mondanak egymásnak ellent, hiszen az egyes
műfajok közötti átjárás, vagy inkább átfedés természetes eleme az irodalomnak.8
A dolgozatom középpontjában álló mű műfaji meghatározásakor a következő
megközelítési lehetőségeket veszem figyelembe: a mű terjedelme; az elbeszélés (külső)
5
Regény. In: Kulturális Enciklopédia. http://enciklopedia.fazekas.hu/mufaj/Regeny.htm (2019.03.12.)
6
SZERDAHELYI István: Műfajelmélet mindenkinek. Akadémia, Budapest, 1997, 83.
7
HEGEDÜS Géza: A szépirodalom műfajai. Trezor Kiadó, Budapest, 1993, 43.
8
HARKAI VASS Éva: Egy regénytípus körbejárása. In: Híd. 63. évf. 1-2. sz., 1999, 623.

8
formája; az elbeszélői nézőpont; az elbeszélt cselekményláncolat; az elbeszélés
végkifejlete, a mű tanulsága; az olvasó közönség.
A Zabhegyező terjedelme alapján alapján kisregény. A a cselekmény egy viszonylag
rövid, pár napon át tartó eseményláncolatot mutat be. Külső forma szerint a mű a
monologikus regények közé sorolható. A főhős, Holden Caulfield általi
visszaemlékezéséről, a vele megesett múltban történt eseménysorozatot ismerjük meg
általa, amely elbeszélésbe olykor párbeszédek keverednek.

9
 Felhasznált szakirodalmak
1. Kulturális Enciklopédia. http://enciklopedia.fazekas.hu
2. SZERDAHELYI István: Műfajelmélet mindenkinek. Akadémia, Budapest, 1997
3. BÓDI Zoltán: Az írás és a beszéd viszonya az internetes interakcióban. In: Magyar
Nyelvőr. 128. évf. 3. sz., 2004.
4. Kulturálódási szokásaink. A lakosság televíziózási, olvasási jellemzőinek vizsgálata az
időmérleg-felvételek segítségével. Központi Statisztikai Hivatal,
https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/pdf/kult_szokasok.pdf (2019.03.10.)
5. The top 500 sites on web. https://www.alexa.com/topsites (2019.03.10.)
6. HARKAI VASS Éva: Egy regénytípus körbejárása. In: Híd. 63. évf. 1-2. sz., 1999, 623.
7. HEGEDÜS Géza: A szépirodalom műfajai. Trezor Kiadó, Budapest, 1993

10