Young adult könyvek

John Green: Papírvárosok

Kritikámban a young adult irodalommal foglalkozom, bemutatom a sajátosságait John Green

Papírvárosok című regényén keresztül. Megfogalmazott szempontjaim a következők: a young
adult irodalom népszerűségének okai, oktatásba való beilleszthetőségük, megoldás lehet-e e,
a fiatalok olvasáskerülésére, illetve hogy mik a műfaji sajátoságai, ami a keresettségüket
indokolhatja.

A mai irodalom tanárok egyik legnagyobb problémája, hogy a diákok nem olvasnak. Ennek a
legalapvetőbb okai: a generációs szakadék, könyvek témáival szembeni érdektelenség, tanterv
elavultsága, y és z generáció igényeinek figyelmen kívül hagyása.

A nemzeti alaptanterv a magyar nyelv és irodalom céljának és feladatának a következőt

fogalmazza meg:

„A magyar nyelv és irodalom tantárgy biztos és állandó értékeket és a jelenben alakuló, változó
kultúrát közvetít. Tartalommal tölti meg és erősíti a nemzeti nyelvi és kulturális identitást; a
minőségi megnyilatkozás iránti igényt, az etikai, erkölcsi ítélőképességet és elősegíti a jelen és
a jövő egységesülő világában más kultúrák megismerését. A tanításnak hiteles kérdések és
válaszok megfogalmazásával kell reagálnia a diákok mindennapi életvilágára. Így például
azzal is számolnia kell, hogy az elektronikus információhordozók, a műholdas televíziózás, a
videókultúra térhódításának közegében működik. E kihívás még előre nem látható erővel hat
a könyv kulturális, információhordozó és szellemi jelentőségére.”

Az utolsó mondatra reflektálva, ez már a jelen, már ennek a hatásaival kell a tanároknak
megbirkóznia. Az információs társadalom átrendezi a gondolkodás struktúráját is, így digitális
bennszülötteknek nem jelenthet már nagy katarzist a Kőszívű ember fiai. Az információnak
könnyen feldolgozhatónak kell lennie, tehát nyelvileg könnyen megközelíthető kell, hogy
legyen. Természetesen akármikor erre hivatkozom szem előtt tartom, hogy ez egy erős
általánosítás, és elismerem a kivételek létjogosultságát, nem vallom azt, hogy most már senki
nem élvezi a kötelező olvasmányokat, de évről évre csökkenő tendenciát mutat ezeknek az
elolvasása. Mik az okok? Sok időt vesz igénybe, a könyvek régi kiadásai, melyben a szövegkép
egyáltalán nem szellős, nyelvi szempontból sokszor nehézkesek, a témák aktualizálása tanári
segítség nélkül nehezen megoldható, és ezeket előre kell elolvasni, ráadásul nem érzik azt,
hogy ezt hozzájuk beszélne. Az egyéni feldolgozás tehát nehézséget okoz, a cselekmények nem
peregnek filmszerűen, ezért untatja őket, az információ lassan ér el hozzájuk, a szöveg nem
teszi könnyen vizualizálhatóvá a teret, sem szereplőket. A fiatalok ingerküszöbe már
magasabban van, hiszen a könyveknek olyan médiákkal kell felvenniük a versenyt, mint a tévé
és mozi, ahol azonnal elér hozzájuk a lényeg.

A young adult irodalom erre a válságtünetre hozott megoldást. A könyvesboltokban

egyszerűen felismerhetők: többnyire puha a borítójuk, közel ugyanazzal a betűtípussal
jelennek meg, a szöveg szellős és elég nagy betűs. Tartalmilag is könnyen behatárolhatók:
többnyire tinédzserekkel foglalkozik, vagy fiatal felnőttekkel, általában egy konfliktusszál van,
ami valamilyen népszerű problémát dolgoz fel, a további szálak vagy szétágaznak, és
bonyolódik a cselekmény, de mind lezárul(kivéve, ha folytatásos), és a végén a problémára
megszületik a megoldás, megszűnik a konfliktus.

John Green a Csillagainkban a hiba c. könyvével jelent meg a magyar köztudatban,

helyesebben az azonos című filmmel, ami magával hozta a könyv népszerűségét. Amit tudni
érdemes róla, hogy a hetvenes években született, ahogy a young adult írók nagy része. Kicsit
utána járva megtudtam, hogy egy kórházban dolgozott gyermeklelkészként, és nagyon sok
haldokló fiatallal volt dolga, ez ihlette ezt a regényét. Vallásossága szimbólumok nélkül
átszüremlik a könyvein, szereplői szájába adva a vallásfilozófiát pedzegető gondolatait,
többnyire dialógusok formájában. A halál utáni életről való beszélgetés folyamatosan
visszatérő téma nála, ami a fiatalok körében elég népszerű. Végzettsége szerint egyébként
irodalom és vallás szakos volt.

A Csillagainkban a hiba iskolapéldája ennek, hiszen két haldokló fiatalról szól, illetve arról,
hogy ők milyen módon tudnak megbirkózni saját haláluk gondolatával. Miért népszerű ez? A
halál a nyugati kultúrák nagyrészében tabu, a fiatalokban tudatosul, hogy ez nem csak az
öregekkel történhet meg, hogy ők is lehetnek betegek, ők is bármikor meghalhatnak. Ez a
könyv példát állít, hogy ez miként történik, hogy a méltósággal viselés sokszor csak egy illúzió,
az élet nem egy idealista film, aminek boldog vége lesz. A média közel hozta a halál jelenlétét,
irdatlan mennyiségben közvetíti, viszont nem adja meg a választ arra, hogy ezzel miként lehet
megbirkózni.
A Papírvárosok nem vitte tovább a haldokló tinédzserek motívumot, de a regény jelentős
részében kardinális kérdés. A történet röviden arról szól, hogy az iskola jól tanuló fiúja,
Quentin, közvetlen szomszédja egy különc lánynak, akivel ketten együtt elmennek egy
kalandos éjszakára, ami lényegében a lány bosszúhadjárata, semmilyen romantikus jelleggel
nem bír. Másnapra a női főszereplő eltűnik, és a könyv jelentős hányadában nincs is jelen,
ugyanakkor a fő szálat az ő keresése adja.

Nagyszerű gondolatnak tartom, hogy a kilencvenes évek végi ifjúságiregényekkel szakítva,

nem a népszerűség, és annak hajszolása áll a központban. Ez a srác egyáltalán nem is vágyott
rá, hogy a figyelem rá irányuljon az iskolában, a nehezen kiismerhető, különc Margo volt a
népszerű. A regény központi témája nem a szerelem, hanem egy férfivá váló fiú gondolatainak
letisztázása egy lánnyal kapcsolatban. Itt a másik nagy erénye a könyvnek, hogy mint ifjúsági
irodalom nem kizárólag a lányokat célozza meg, hanem egy fiú szemszögéből írja le a
történéseket, ezzel nemileg valamennyire semlegesítve magát, így mindenki számára
befogadhatóvá vált. Sok sztereotípiával is szakít, minthogy a tizenéves fiúk csak és kizárólag a
szexualitásra gondolnak, a párkapcsolatok és a fiú-lány viszonyok megfogalmazása meglepően
egyszerű narrációval történik meg.

Persze nem azt mondom, hogy ennek a műfajnak nincsenek meg a hibái. A képisége egyszerű
és filmszerű, kevés teret enged a képzelőerőnek és az önálló világalkotásnak. A Papírvárosok
leírásai életszerűen pontosak, semmivel sem több, és semmivel sem kevesebb a szükségesnél,
ez ugyan meggyorsítja az olvasást, de olvasói alkotó folyamatot nem igazán igényel, hiszen
készen kap mindent, akár egy filmben.

A párbeszédei a másik sarkalatos pont, amit kiemelnék illetve a karakterek, akiknek a szájukba
adja. A főszereplők tizennyolc évesek, mégis az olvasó nem tudja ezt ténylegesen eldönteni,
addig, amíg leírásra kerülnek, ugyanis ezek kétségkívül felnőtt emberek szavai. A mai
generációt ismerve – tisztelet a kivételnek – főleg egy kisvárosi közegben, nem jellemző az
ilyen választékos szóhasználat, és a teljes grammatikailag helyes mondatok. Ez a formai része,
amire könnyen mondható, hogy ez e könyvforma, a legtöbb regényre ez jellemző, mert egy
írott, tehát gondosan megformált produktum, pláne ha már sajtó alá került, de a
gondolatiságában is van valami aggasztóan érett és logikus. Sokat gondolkodtam ezen, hogy
Margo keresése teszi ilyen éretté Quentint, hogy egyedül ráhárul az összes felelősség, vagy
valóban lehetséges az, hogy egy számítógépes játék fanatikusból egyszerre csak kalandor lesz,
értelmiségi(pszichológus) szülők ide vagy oda. Mindenesetre a könyvnek van egy fajta
szórakoztató bája, és közvetít értéket is.

A young adult irodalom önmagában véve egy válasz a hiányra, ami a szépirodalom és
popularitás között húzódik. Nem káros, mert mégiscsak olvastatja a fiatalokat, és ha olvasnak
megvan annak a lehetősége is, hogy további gondolatok után kutatva a szépirodalomhoz
nyúljon, és a tanórákon se jelentsen terhet, ha valamit el kell olvasni, mert legalább rutinja
van benne. A témaválasztások tekintetében is egyfajta válasznak látom a hiányra, a tabusított
témákat próbálja a lehető legegyszerűbben megfogni, és közel hozni. Úgy gondolom ez a siker
titka is, hogy olyan kérdéseket boncol, amiről egyébként beszélni nehéz, olyan formában, ami
alkalmazkodik a kor igényeihez és gondolatstruktúrájához. Nem lenne káros esetleg iskolai
szintre emelni ezeket, mert egy kis utána olvasás során rájöhetünk, hogy sok nem csak
irodalom órán használható, és mivel ez veszi őket körül, mint irodalmi termék, nem lehet szó
nélkül hagyni, és elmenni mellette.

Készítette: Tomolya Alexandra