Professional Documents
Culture Documents
BLAVATSKY
TITKOS TANÍTÁS
III.
TANULMÁNYOK
Az okkult filozófia fontosságáról az életben
Fordították:
1
ELŐSZÓ
A következő I. II. és III. Tanulmányt H.P. Blavatsky írta, és kézről-kézre adták élete
során, de azzal az elképzeléssel írta le, hogy majd egy idő múltán könyv formájában is
megjelentetik. Ezek olyan tanulmányok, amelyek inkább a tanulóknak szólnak, mint átlag
olvasóknak, feldolgozásukhoz elmélyült tanulmányozásra és gondolkodásra van szükség. A
„Jegyzetek néhány szóbeli tanításról” részt néhány tanulója írta le, és részben H.P.B. javította
azokat, de nem próbálták meg töredékes jellegét egységesíteni. Eredetileg az első háromhoz
hasonló leírt tanulmányok alapjának szánta ezeket a jegyzeteket, de romló egészségi állapota
ezt lehetetlenné tette, ezért hozzájárulásával így kerültek kiadásra, miután a korlátozott
közzététel időszaka eltelt.
ANNIE BESANT
I. TANULMÁNY
Figyelmeztetés
Ha például hiú vagy érzéki valaki, vagy dicsvágyó, akár atavizmus vagy karmikus
öröklés folytán, mindezek a hibák biztosan előtörnek, még ha eddig eredményesen elrejtette
vagy elnyomta is azokat. Feltartóztathatatlanul fel fognak törni, és százszor olyan keményen
kell majd küzdenie, mint azelőtt, amíg kiirtja ezeket a hajlamokat magából.
Másrészt ha jó, nagylelkű, tiszta és mérsékelt, vagy bármely eddig rejtett vagy
elleplezett erénye volt, ellenállhatatlanul a felszínre fognak törni, mint a többi. Így egy
civilizált ember, nem bírva, ha szentnek tekintik, és álarcot tesz fel, nem fogja tudni elrejteni
igazi természetét, akár az alacsonyrendűt, akár a nemeset.
****************************
Az ősi okkult igazságnak: „Ismerd meg magadat”, ismerősnek kell lennie mindenki
előtt, aki a rejtett tudást keresi, de kevesen – ha egyáltalán valaki – fogják fel teljesen ennek a
delphoi jóslatnak az igazi értelmét. Ti mindnyájan ismeritek földi leszármazásotokat, de
közületek ki nyomozta le valaha is asztrális, pszichikus és spirituális örökségét, amely azzá
tesz titeket, amik vagytok? Sokan írták le és fejezték ki óhajukat, hogy egyesüljenek
magasabb Énükkel, de úgy látszik, egyik sem ismeri az elszakíthatatlan köteléket, amely
magasabb Énjét az Egyetemes Énnel összeköti.
2
Ez a tudás feltétlenül szükséges az okkultizmus minden céljára, legyen az gyakorlati,
vagy pusztán metafizikai. Ezért ajánljuk, hogy ezeket a tanulmányokat ennek az
összefüggésnek a megmutatásával kezdjük el minden irányban a világokkal: az abszolúttal, az
őstípusival, a spirituálissal, a manaszival, a pszichikussal, az asztrálissal és elementálissal.
Mielőtt azonban érinthetnénk a magasabb világokat – az őstípusit, a spirituálist és manaszit –,
meg kell tanulnunk a hetedik, a földi világ, az alsóbb prakriti vagy malkuth – mint ahogyan a
kabbala mondja – kapcsolatait azokkal a világokkal vagy síkokkal, amelyek közvetlenül
követik.
*******************************
OM
„OM” – mondja az árja adeptus, az ötödik faj fia, aki ezzel a szótaggal kezdi és végzi
köszönését emberi lényként, ha nem emberi JELENLÉTEKET idéz fel, vagy azokhoz
folyamodik.
Ezt a híres invokációt egész tévesen fordítják a keletkutatók, mintha azt jelentené:
„Óh, az ékszer a lótuszban”. Mert bár szó szerint az OM az istenségnek szentelt szótag,
PADME azt jelenti: „a lótuszban”, és MANI valamilyen ékkövet jelent, sem magukat a
szavakat, sem jelképes értelmüket nem adják igazán helyesen vissza.
3
Ismerd meg a minden elem és al-elem alapvető princípiumának megfelelő számot,
tanuld meg a kölcsönhatásukat és viselkedésüket a megnyilvánuló természet okkult oldalán,
és a megfelelőségek törvénye elvezet a makrokozmikus élet legnagyobb misztériumainak a
felfedezéséhez.
A misztikus mondat tehát, az „Om Mani Padme Hum”, ha helyesen megértjük, nem áll
majd értelmetlen szavakból, „Óh, az ékkő a lótuszban”, hanem utal erre a megbonthatatlan
egységre az ember és a világegyetem között, hét különböző módon visszaadva, hét különböző
alkalmazási lehetőségénél fogva a gondolat és cselekvés ugyanannyi világában.
Bármely oldalról vizsgáljuk is, jelentése: „Az vagyok, aki vagyok”, „Én benned
vagyok, és te bennem vagy”. Ebben a kapcsolatban és szoros egységben a jó és tiszta ember
istenné válik. Akár tudatosan vagy öntudatlanul, kikerülhetetlen következményeket hoz létre
vagy idéz elő. Az első esetben, ha az illető egy beavatott (természetesen a jobboldali ösvényét
értjük kizárólagosan), egy jótékony vagy védő áramot vezethet, és így áldást és védelmet
nyújthat egyéneknek, sőt egész nemzeteknek. A második esetben, habár egészen öntudatlanul,
a jó ember mindenkinek a pajzsává válik, akivel van.
Ez a tény, de hogyanját és mikéntjét meg kell magyarázni, és ezt csupán akkor lehet
megtenni, ha a számok és hangok tényleges jelentése és ereje, és ezért jelenlétük a szavakban
és betűkben világossá vált. Az „Om Mani Padme Hum” formulát illusztrációként választottuk
annál a majdnem végtelen potenciájánál fogva az Adeptus szájában, és potencialitásánál fogva
bármely ember által kiejtve. Legyetek gondosak mind, akik ezt olvassátok: ne használjátok
ezeket a szavakat hiába, vagy ha haragosak vagytok, különben ti lesztek az első áldozatok,
vagy ami még rosszabb, veszélyeztethetitek azokat, akiket szerettek.
A profán orientalista, aki egész életében a puszta külsőségeket érinti csak, könnyedén
mondja el nektek nevetve azon a babonán, hogy Tibetben ez a mondat a leghatalmasabb 6
szótagú inkantáció, amelyről azt mondják, hogy Közép-Ázsia népeinek Padmapâni, a tibeti
Chenresi adta.1
4
A legmagasabb Buddha, vagy Amitâbha – mondják – az ember teremtésének órájában
egy rózsaszín fénysugarat bocsátott ki jobb szeméből. A sugár hangot hallatott, és Padmapâni
Bodhiszattva lett. Azután az Istenség bal szeméből egy kék sugarat bocsátott ki, amely a két
szűzben, Domában öltött testet, akik megszerezték az erőt az élőlények elméinek
megvilágítására. Amitâbha ezután a kombinációt, amely ezentúl az emberben ütötte fel
tanyáját, „Om Mani Padme Hum”, „Én vagyok az ékszer a Lótuszban, és abban fogok
maradni”, nevezte el. Ezután Padmapâni, „az Egy a Lótuszban”, megfogadta, hogy nem
szűnik meg munkálkodni, amíg az emberiség nem érzi jelenlétét magában, és amíg így meg
nem mentette az újraszületés nyomorúságától. Ő megfogadta, hogy a Kalpa vége előtt viszi
ezt véghez, hozzátéve, hogy kudarc esetén azt kívánja, hogy fejét számtalan darabkára
hasogassák. A Kalpa bezárult, de az emberiség nem érezte hideg, rossz szívében. Akkor
Padmapâni feje széthasadt, és ezer darabkára esett szét. Együttérzésből indítva, az Istenség
újraformálta a darabokat tíz fejjé, 3 fehér és 7 különböző színűre. És attól a naptól az ember
egy tökéletes szám lett, vagyis TÍZ.
Ebbe az allegóriába a HANG, SZÍN és SZÁM ereje olyan ügyesen van beleszőve,
hogy elleplezi az igazi ezoterikus értelmet. Az idegennek ez úgy hangzik, mint a sok
érthetetlen teremtési tündérmesék egyike, bár át van itatva spirituális és isteni, fizikai és
mágikus értelemmel. Az Amitâbha-ból – a színtelenből, vagy fehér dicsőségből – szüleik a
prizma hét megkülönböződött színe. Ezek mindegyike egy megfelelő hangot hallat, a zenei
skála hét hangját alkotva. Mint ahogy a matematikai tudományok közül a geometria van
különösen kapcsolatban az építészettel, úgyszintén (az egyetemességek felé haladva) a
kozmogóniával, úgy a pythagorasi tetrád, vagy tetraktisz a tíz Jod-ja, amely a
makrokozmoszt hivatott jelképezni, képét, a mikrokozmoszt vagy embert
szintén tíz pontra kellett osztani. Erről maga a természet gondoskodott, amint
ahogyan látni fogjuk.
5
Az ilyen érzések vezették változatlanul a szimbológiával és vallásokkal foglalkozó
írók generációit Kircher óta, hogy tisztátlan elméjükben minden természetes jelképet és
ideográfot materializáljanak, és hogy végül minden vallást – beleértve a kereszténységet is –
fallikus imádatként tekintsenek. Való igaz, hogy Pythagoras és Platón idejétől kezdve az
exoterikus kultuszok elkezdtek tévelyegni, amíg a szimbolizmust a szexuális imádat
legszégyenteljesebb praktikájává alacsonyították le. Innen a borzalom és megvetés, amellyel
minden igaz okkultista tekint az úgynevezett „személyes Istenre”, és az egyházak exoterikus
rituális imádatára, legyen az pogány vagy keresztény. De még Platón idejében sem volt ez így.
Az igazi hierophantok üldözése, az emberi gondolatot kizárólag megtisztító misztériumok
végső elnyomása vezetett a tantrikus szexuális imádathoz és az isteni igazság elfedésével a
FEKETE MÁGIÁHOZ, akár tudatosan, akár nem.
6
Hogy megmutassuk a tanulónak a tökéletes párhuzamot egy világegyetem, egy világ,
egy planetáris lény, vagy a bűn és föld egy gyermeke között, egy határozottabb és világos
leírást kell adnunk. A fiziológiában jártasak jobban meg fogják ezt érteni, mint mások.
Akik olvasták mondjuk a Vishnu vagy más Purânákat, jól ismerik Brahma (maszkulin
– feminin) születésének allegóriáját a Világtojásban, Hiranyagarbhában, hét síkkal körülvéve,
vagy inkább mezővel, amelyek a forma és anyag világában 7 és 14 lokává válnak. A hetes és
tizennégyes szám alkalmanként merülnek fel.
Anélkül, hogy a titkos analízist kiadták volna, a hinduk beláthatatlan idők óta
hasonlították össze a világegyetem mátrixát és a szoláris mátrixot is (anyaméhet) a női
uterusszal (anyaméhhel). Az előbbiről a következőt írták: „Méhe oly mérhetetlen, mint a
Meru”, és „a jövő hatalmas óceánjai szunnyadnak az üregeit betöltő vizekben, a kontinensek,
tengerek és hegyek, a csillagok, bolygók, az istenek, démonok és az emberiség”. Az egész
külső és belső burkaival a kókuszdióhoz hasonlított, amely belül gyümölcshússal van tele,
külsőleg pedig héjjal és tokkal. „Mérhetetlen volt, mint a Meru”, mondják a szövegek. „Meru
volt Amnionja, és a többi hegy volt Chorionja”, teszi hozzá egy vers a Vishnu Purânában.2
Ugyanígy születik meg az ember anyja méhében. Mint ahogy Brahmát veszi körül -
az exoterikus hagyományban – hét réteg kívül és hét belül a Mundán Tojásban, ugyanúgy az
embrió a hét réteg közül az első, annak a végnek megfelelően, ahonnan a számolást elkezdtük.
Mint ahogy az ezotéria hét belső és hét külső réteget sorol fel kozmológiájában, ugyanúgy a
fiziológia is hétnek jelöli meg az uterusz tartalmát, bár tökéletesen tudatlan abban a
tekintetben, hogy ez a hasonmása annak, ami az egyetemes mátrixban lezajlik. Ezek a
tartalmak a következők:
1. Embrió.
2. Amniotikus folyadék (Liquor Amnii),
amelyben az embrió úszik.
3. Amnion, egy főtuszos membrán, amely
körülveszi az embriót, és tartalmazza az
amniotikus folyadékot.
4. Köldökzsinór vagy Sárgája zsák, amely
tartalmazza a sárgáját, a korai embrió
táplálékát.
2
I. 2. I. kötet, 40. oldal, Wilson fordítása, Fitzedward Hall kiadása.
7
5. Allantois, egy kis hólyag, amely az embrió végéből ered, elterülve az Ovum belsejében.
6. Az ovum külső rétege és az Amnion közti terület, amely tartalmazza a köldökzsinórt és az
allantoiszt.
7. Chorion, vagy ál-amniion, amely az ovum külső rétegéből alakul ki.
8
KOZMIKUS FOLYAMAT EMBERI FOLYAMAT
(FELSŐ PÓLUS) (ALSÓ PÓLUS)
(1) A „Kozmikus csírának” nevezett (1) A földi embrió, amely magába foglalja a
matematikai pont, Leibnitz Monádja, amely leendő embert minden potenciáljával együtt.
az egész világegyetemet tartalmazza, mint a Az emberi rendszer princípiumainak a
makk a tölgyet. Ez az első buborék a sorozatában ez az Âtmâ, vagy szuper-
határtalan homogén szubsztancia vagy tér spirituális princípium, éppúgy, mint a fizikai
felületén, a differenciálódás buboréka naprendszerben a Nap.
kezdetleges állapotában. Ez az Orfikus vagy
Bráhma Tojásának a kezdete. Az
asztrológiában és az asztronómiában a
Napnak felel meg.
(2) Naprendszerünk életereje a Napból árad. Az amniotikus folyadék az embrióból szivárog.
(a) A magasabb világokban Âkâshának (a) Az anyag világában pránának3 nevezzük.
nevezzük.
(b) A Nap tíz „istenségből”, a tíz számtól (b) Az egyetemes Egy Életből, vagy
származik, amely önmaga a „Tökéletes Jîvâtmâból ered, az ember szívéből, és
Szám”. Ezeket a Dis-nek nevezik, a Buddhiból, amelyek fölött a Hét Szoláris Sugár
valóságban Tér, a Térben szétterjedt erők, (Istenek) őrködnek.
amelyek közül hármat a Nap Âtmâja, vagy
hetedik princípiuma tartalmaz, és hét a Nap
által kilövellt sugár.
(3) A tér étere, amely külső aspektusában az a (3) Az amnion, az amniotikus folyadékot
plasztikus kéreg, amely feltehetően tartalmazó és az embriót beburkoló membrán.
beburkolja a Napot. A magasabb világban ez Az ember megszületése után úgyszólván
az egész világegyetem, mint a fejlődő mágneses – vitális aurájának harmadik
szubsztancia harmadik megkülönböződése, rétegévé válik.
Mûlaprakriti, amely Prakritivé válik.
(a) Misztikusan megnyilvánult Mahatnak, (a) Manasz, a harmadik princípium (fentről
vagy a világ intellektusának vagy lelkének számítva) vagy az emberi lélek az emberben.
felel meg.
(4) Az elemi esszencia, annak szubsztanciális A köldökzsinór, amelynek eredeti rendeltetése
részei, amelyek a modern tudomány előtt – ahogy a tudomány tanítja – az embrió
ismeretlenek. táplálása, de az okkult tudomány állítása
szerint ozmózis útján viszi a magzathoz az
anyán kívüli kozmikus befolyásokat.
(a) Az okkult és kabbalisztikus (a) A felnőtt embernél ezek lesznek a kâma
misztériumokban az elementálok képviselik táplálói, amelyek fölötte őrködnek
(az elemi esszenciát). (uralkodnak).
(b) A fizikai asztronómiában, meteorok, (b) A fizikai emberben szenvedélyei és
üstökösök és mindenfajta alkalmi tüneményes emóciói, az emberi természet morális meteorjai
kozmikus testek. és üstökösei.
(5) Életáramok az éterben, amelyek a Napból (5) Az allantois a magzat egy kidudorodása,
erednek, a csatornák, amelyeken át ennek az amely az amnion és chorion (az embrió külső
éternek a vitális princípiuma (a kozmikus test burka) között terül el. Feltételezik, hogy ez
vére) árad, hogy mindent tápláljon a Földön vezeti a táplálékot az anyától az embrióhoz.
és más bolygókon, az ásványoktól, amelyeket Megfelel az életprincípiumnak, pránának vagy
3
A prána valójában az egyetemes életprincípium.
9
ez növeszt és specializál, a növényektől, jîva-nak.
amelyeket így táplál, az állatig és emberig,
amelyek így kapják az életet.
(6) A kettős sugárzás, pszichikus és fizikai, (6) Az allantois két rétegre oszlik. Az amnion
amely a kozmikus csírából sugárzik, és és a chorion közti tér tartalmazza az allantoiszt,
szétárad az egész kozmoszban, valamint a úgyszintén egy fehérje tartalmú folyadékot.4
naprendszer és minden bolygó körül. Az
okkultizmusban a felső isteni és az alsó
anyagi asztrális fénynek nevezik.
(7) Minden csillagtest külső kérge, a mundán(7) A Chorion, vagy a Zona Pellucida, a
tojás burka, vagy naprendszerünk kerülete, blasztodermikus hólyagocskának nevezett
földünké és minden emberé és állaté. A gömbölyű dolog, amelynek membránja külső
csillagtérben a tulajdonképpeni éter, a földi
és belső rétegeiből alakul ki a fizikai ember. A
síkon levegő, amely megint hét rétegben van külső, vagy ektoderm alkotja az epidermiszt, a
felépítve. belső vagy endoterm izmait, csontjait, stb. Az
ember bőre ugyancsak hét rétegből áll.
(a) Az elsődleges potenciális világanyag (a (a) A „primitív” a „permanens” chorionná
manvantara időszakában) a permanens válik.
glóbusszá vagy glóbuszokká válik.
**************************
Tegyünk félre minden olyan emberi fogalmat, mint a személyes istent, és tartsuk
magunkat a tisztán istenihez, ami mindennek alapja a végtelen természetben. Ezr a szanszkrit
ezoterikus néven a Védákban TAT-nak (vagy THAT – AZ) neveznek, a megismerhetetlen
Gyökértelen Gyökér elnevezése. Az ezoterikus katekizmus hét kérdésére a következőképpen
válaszolhatunk:
4
Mindaz, ami a méhben van, közvetlen szellemi kapcsolatban lévén kozmikus ősképével, a fizikai
világban a fekete mágia hatalmas eszköze, ezért tisztátalannak tekintik.
5
Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet, 1. rész.
1
V. – Mi egyéb volna, vagy lehetne ANNÁL?
6
A Naprendszer vagy a Föld esetenként.
1
I. DIAGRAM
1. – A Makrokozmosz és 3, 7 vagy 10 teremtő központja
A. Nem nélküli,
Megnyilvánulatlan Logosz
B. Potenciális Bölcsesség A, B, C. A Megismerhetetlen
C. Egyetemes Ideáció
1
(ÂTMAN, amely bár exoterikusan a 7. I. II. III. az ÂTMAN három támpontja,
princípiumnak számít, egyáltalán nem mivel a kapcsolata a természettel és az
egyéni princípium, és az Egyetemes emberrel a negyedik, Négyességgé téve
Lélekhez tartozik. 7 az Aurikus Tojás, a
ezt, vagy Tetraktisszá, a Magasabb
minden embert és állatot körülvevő
magnetikus kör.) Énné.
1. BUDDHI, az ÂTMÂ eszköze
1. 2. 3. 4. 5. 6 Ez a hat princípium,
2. MANASZ, a BUDDHI eszköze amely 4 különböző világban működik,
3. ALSÓ MANASZ (a felső és AURIKUS BURKUK a hetediken van
alsó MANASZ egy és ugyanazon (lásd lejjebb), ezek azok, amelyeket a
princípium két aspektusa), és Kobb Kéz Adeptusai, vagy Fehér
4. KÂMA RÛPA (asztrális test), Mágusok használnak.
az eszköze
5. PRÂNA, Élet, és * A fizikai test nem princípium, teljesen
6. LINGA SHARÎRA (éterikus figyelmen kívül hagyják, és csupán a
testmás), az eszköze. fekete mágiában használják.
Ebben a diagramban látjuk, hogy a fizikai ember (vagy teste) nem részesül az Egy a Háromban folyó isteni lényeg közvetlen, tiszta
hullámában, a Megnyilvánulatlanban, a Megnyilvánult Logoszon keresztül (a diagramban a felső arc), Purusha, az elsődleges Szellem, érinti az
emberi fejet, és megáll itt. De a spirituális ember (a hét princípium szintézise) közvetlen kapcsolatban van vele. És itt néhány szót kell mondani a
princípiumok szokásos exoterikus számozásáról. Minthogy azokra, akik nem tették le a fogadalmat, aligha lehet rábízni az egész igazságot,
csupán egy megközelítő felosztást tettek és adtak közzé. Az Ezoterikus Buddhizmus az Âtmâval kezdi, a hetedikkel, és a fizikai testtel fejezi be,
1
az elsővel. Nos, sem az Âtmâ, amely nem egyéni „princípium”, hanem a Megnyilvánulatlan Logosz sugárzása és egy Vele, sem a test, amely a
szellemi ember anyagi kérge vagy burka, nem lehet szigorúan véve „princípium”. Továbbá minden fő „princípiuma”, amelyről még említés sem
esett, a Ragyogó Tojás (Hiranyagarbha), vagy a láthatatlan magnetikus gömb, amelybe minden ember bele van burkolva. 7 Az a közvetlen
kisugárzás (a) az âtmikus sugárból ered, hármas aspektusából, a teremtőből, a megtartóból és a pusztítóból (regenerálóból) ered, és (b) a Buddhi-
Manaszból. Ennek az egyéni aurának hetedik aspektusa az a képesség, hogy felveszi testének alakját, és a „ragyogó”, a Fényes Augoeidessé
válik. Ez az, szigorúan véve, amely időnként a Mâyâvi Rûpának nevezett formává válik. Ezért, mint ahogy a diagram második arcában van
megmagyarázva (az asztrális ember), a spirituális ember csupán öt princípiumból áll, mint ahogy a vedântisták tanítják 8, akik hallgatólagosan a
fizikait, ezzel a hatodikkal, vagy Aurikus Testtel helyettesítik, és a kettős Manaszt (a kettős elmét vagy tudatot) egybeolvasztják. Így beszélnek
ők az öt Kosháról (burokról vagy princípiumról), és az Âtmát, a hatodikat nem nevezik „princípiumnak”. Ez Subba Row Ezoterikus Buddhikus
felosztása kritikájának a titka. De tudja meg a tanuló most az igazi ezoterikus felsorolást.
Az ok, amiért nem szabad az Aurikus Testet nyilvánosan említeni, nagy szentségében rejlik. Ez a test az, amely a halál idején asszimilálja
a Buddhi és Manasz lényegét, és e szellemi princípiumok hordozójává válik, amelyek nem objektívek, és azután az Âtmâ teljes kisugárzásával,
mint Mânasa-Taijasi emelkedik fel a devachâni állapotba. Ezért sok néven nevezik. Ez a Sûtrâtman, az ezüst „fonál”, amely „inkarnálódik” a
Manvantara elejétől a végéig, felfűzve magára az emberi életek gyöngyszemeit, más szóval, minden személyiség spirituális aromáját, amelyet
élete zarándokútján keresztül követ.9 Ez úgyszintén anyag, amiből az Adeptus asztrális testét formálja, az Augoeidestől és a Mâyâvi Rûpától
lefelé. Az ember halála után, amikor legéterikusabb részecskéi magukba vonták a Buddhi és Felső Manasz szellemi princípiumait, és
megvilágítja őket az Âtmâ sugárzása, az Aurikus Test vagy a devachani tudatállapotban marad, vagy – egy teljes Adeptus esetében – előnyben
részesíti a Nirmânakâya állapotát, vagyis azét, aki úgy megtisztította egész rendszerét, hogy még egy Devachani isteni illúziója felett is áll. Az
ilyen Adeptus az asztrális (láthatatlan) világban marad, földünkkel kapcsolatban, és ezentúl minden princípiuma – kivéve a Kâma Rûpát és a
Linga Sharîrát (éterikus testmás) – teljes birtokában mozog és él. A Devachani esetében a Linga Sharîra, a test alteregója, amely az életben a
fizikai burkon belül van, míg a ragyogó aura kívül van, anyagi részecskékkel megerősítve, amelyet ez az aura maga mögött hagy, közel marad a
halott testhez és azon kívül, és rövidesen szétoszlik. A teljes Adeptus esetében csupán a test van szétoszlásnak alávetve, míg annak az erőnek a
központja, amely a vágyak és szenvedélyek székhelye volt, eltűnik okával, az állati testtel. De az utóbbinak élete folyamán mindezek a
központok többé-kevésbé aktívak, és állandó kölcsönhatásban vannak prototípusaikkal, a kozmikus központokkal, és mikrokozmoszukkal, a
princípiumokkal. Csupán a kozmikus és spirituális központok általtudnak a fizikai központok (a felső hét nyílás és az alsó hármasság) hasznot
húzni azok okkult kölcsönhatása révén, mert ezek az orificiumok, vagy nyílások, csatornák, amelyek a testbe vezetik azokat a befolyásokat,
amelyeket az ember akarata vonz és használ, mármint a kozmikus erőket.
Ennek az akaratnak természetesen elsődlegesen a szellemi princípiumokon át kell cselekednie. Hogy ezt megvilágítsuk, vegyünk egy
példát. Hogy megszüntessük a fájdalmat, tegyük fel, a jobb szemben, hozzá kell vonzanunk ezt a hatalmas magnetizmust abból a kozmikus
7
Ugyanígy az állatok, a növények, sőt még az ásványok is. Reichenbach sosem értette meg, amit szenzitívjei és tisztánlátói révén tanult. Ez az odikus, vagy inkább
aurikus vagy magnetikus fluidum, amely az emberből kisugárzik, de még annál is több.
8
Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet, a vedântista exoterikus számozásról.
9
Lásd: Lucifer, 1889. január, „Beszélgetés az élet utáni misztériumokról.
1
princípiumból, amely ennek a szemnek és a Buddhinak is megfelel. Teremtsünk egy erőteljes akarat-megfeszítéssel egy képzeletbeli összekötő
vonalat a jobb szem és a Buddhi között, az utóbbit mint központot, a fej ugyanazon részébe helyezve. Ez a vonal – még ha „képzeletbelinek” is
nevezik – ha egyszer sikerül azt mentális szemünkkel, és formát és színt adni neki – valóban olyan jó, mint a valódi. Egy álomban látott kötél
nincs, és mégis van. Továbbá a prizmatikus színnek megfelelően, amelyet a vonalunknak adunk, fog a befolyás hatni. Nos, a Buddhi és a Merkúr
megfelelnek egymásnak, és mindkettő sárga, vagy ragyogó aranyszínű. Az emberi rendszerben a jobb szem felel meg a Buddhinak és a
Merkúrnak, a bal pedig a Manasznak és a Vénusznak vagy Lucifernek. Ha tehát vonalunk arany vagy ezüstös, meg fogja állítani a fájdalmat, ha
vörös, fokozni fogja azt, mert a vörös a Kâma színe, és a Marsnak felel meg. A mentális vagy keresztény tudósok belebotlottak a hatásokba
anélkül, hogy az okokat megértették volna. Véletlenül rábukkanva az ilyen eredmények létrehozásának a titkára mentális absztrakció
következtében, ezeket Istennel (személyessel vagy személytelennel-e, azt ők tudják a legjobban) való egyesülésüknek tulajdonítják, holott azok
csupán egyik vagy másik princípium hatásai. Bárhogy is legyen, a felfedezéshez vezető úton vannak, habár hosszú időt kell még vándorlással
eltölteniük.
Ne essen a rejtett tudás tanulója ugyanebbe a hibába. Gyakran magyarázták meg, hogy sem a szubsztancia kozmikus síkjai, de még az
emberi princípiumok sem – a legalsóbb anyagi világ és fizikai test kivételével, amelyek (mint ahogy mondták) nem „princípiumok” – köthetők
helyhez vagy képzelhetők el térben és időben. Mint ahogy az előbbiek hetek az Egyben, úgy vagyunk mi is hetek az Egyben, ugyanabban az
Abszolút Világlélekben, amely mind anyag, mind nem-anyag, szellem és nem-szellem, létezés és nem-létezés. Véssük be jól magunkba ezt az
eszmét, mindannyian közülünk, akik tanulmányozni szeretnénk az ÉN rejtélyeit.
Emlékezzünk, hogy puszta fizikai érzékeinkkel egyikünk sem remélheti, hogy túl jut a durva anyagon. Mi ezt csupán hét szellemi
érzékünk egyikével vagy másikával tehetjük meg, vagy kiképzés útján, vagy ha valaki született látnok. De még egy ilyen képességű tisztánlátó is,
ha nem Adeptus, bármennyire becsületes és őszinte legyen is, az okkult tudomány igazságainak az ismerete hiányában, csupán az asztrális
fényben istennek és angyaloknak fogja nézni azon világok lakóit, amelyekbe időnként bepillanthat, mint Swedenborg és mások.
Ez a mi hét érzékünk megfelel minden más hetességnek a természetben és önmagunkban. Fizikailag, bár láthatatlanul, az emberi aurikus
buroknak (a fizikai ember amnionja élete minden korszakában) hét rétege van, éppúgy, mint a kozmikus térnek, és a mi fizikai
epidermiszünknek. Ez az aura az, amely tiszta vagy tisztátalan, mentális és fizikai állapotunknak megfelelően, vagy más világokban nyit
számunkra távlatokat, vagy teljesen elzár minket mindentől, kivéve ezt a háromdimenziós anyagi világunkat.
Mind a hét fizikai érzékünk (amelyek közül kettő még ismeretlen a profán tudomány előtt), úgyszintén tudatunk hét állapota – vagyis (1)
éber, (2) éber-alvó, (3) természetesen alvó, (4) előidézett vagy transz álom, (5) pszichikus, (6) szuper-pszichikus és (7) tisztán spirituális –
megfelel a 7 kozmikus sík egyikének, kifejleszti és használja a 7 szuperérzék egyikét, és közvetlen kapcsolatban van a földi-spirituális világban
való használatában azzal a kozmikus és isteni erőközponttal, amely létrehozta, és amely közvetlen teremtője. Mindegyikük kapcsolatban van még
a hét szent bolygóval,10 és azok közvetlen befolyása alatt áll. Ezek a Kisebb Misztériumokhoz tartoznak, amelyek közvetítőit Misztai névvel
illették (az elfátyolozottak), látva, hogy a dolgokat csupán egy ködön át volt szabad nézniük, úgyszólván „csukott szemmel”, míg a Nagyobb
10
Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet.
1
Misztériumok Beavatottjait és a „Látnokait” Epoptai néven nevezték (azok, akik fátyol nélkül látják a dolgokat). Csupán az utóbbiaknak
tanították a zodiákus igaz misztériumait, és 12 jele (kettő titkos) és a 10 emberi orificium közötti kapcsolatokat és megfeleléseket. Az
utóbbiakból természetesen 10 található a nőkben, és csupán 9 a férfiakban, ez azonban csupán külső különbség. A Titkos Tanítás második
kötetében az áll, hogy a harmadik főfaj végéig (amikor a kétnemű ember férfivé és nővé vált szét) a 10 orificium megvolt a hermafroditában,
először potenciálisan, azután funkcionálisan. Az emberi embrió fejlődése mutatja ezt. Például, az első kialakuló nyílás a szájüreg, „egy kloáka,
amely összeköttetésben áll az emésztőcsatorna első végével”. Ez lesz később a száj és a hátsó nyílás. A Logosz differenciálva és kiárasztva a
durva anyagot az alsóbb világban, okkult kifejezési módon. A nehézségek, amelyeket némely tanuló tapasztalni fog, amikor összeegyezteti a
megegyezéseket a zodiákus és az orificiumok között, könnyen megmagyarázhatók. A mágia egyidős a harmadik fajjal, amely a Kriyâshaktival
való teremtéssel kezdődött, és fajainak létrehozása a jelenlegi módon fejeződött be.11 Miután a nő a teljes vagy tökéletes kozmikus tízes számmal
lett felruházva (Jehova isteni száma), magasabbra becsülték és spirituálisabbnak tartották a férfinál. Egyiptomban, a régi időkben az esküvői
szertartás egy kitételt tartalmazott, hogy a nőnek az „Úr hölgyének” kell lennie, az igazi urának pedig, a férjnek fogadalmat kellett tennie, hogy
„engedelmes lesz feleségének” az alkímiai eredmények létrehozásáért, amilyen az életelixír és a filozófusok köve, mert a nő szellemi segítségére
szüksége volt a férfi alkimistának. De jaj az alkimistának, aki ezt holt betűként a fizikai egyesülésnek tekintette! Az ilyen szentségtörés fekete
mágiává válna, és biztos kudarc követné. A régi igazi alkimista koros nők segítségét vette igénybe, óvatosan elkerülve a fiatalokat, és ha
valamelyikük netalán nős volt, feleségét hónapokon át műveletei előtt és alatt nővéreként kezelte.
Az a tévedés, amely szerint a régiek csupán 10 zodiákus jelt ismertek, meg van magyarázva az Isis Unveiledben (II. kötet). A régiek 12-t
ismertek, de másként tekintették ezeket a jeleket, mint mi. Sem a Szüzet, sem a Skorpiót nem vették külön figyelembe, hanem úgy tekintették,
mint kettőt az egyben, minthogy közvetlenül és jelképesen az elsődleges duális ember és nemekre való szétválására utalót. A zodiákus
megreformálása során a Mérleget adták hozzá 12. jelként, holott az csupán egy egyensúlyozó jel, a fordulópontnál, a különvált ember
misztériuma.
Tanulja ezt jól meg a tanuló. Közben össze kell foglalnunk az elmondottakat.
(1) Minden ember Istenének (monádjának) az inkarnációja, más szavakkal „Egy Atyjával a mennyekben”, éppen úgy, ahogy Jézus, egy
beavatott mondja. Ahány ember a Földön, annyi Isten az Egekben, és mégis, ezek az Istenek a valóságban EGYek, mert minden aktív korszak
után visszavonatnak, mint a lenyugvó nap sugarai, a szülő csillagzatba, a Megnyilvánulatlan Logoszba, amely a maga részéről az Egy
Abszolútumba merül. Vajon ezeket a mi „Atyáinkat”, akár egyénileg, vagy kollektíven és bármely körülmények között, a mi személyes
Istenünknek fogjuk-e nevezni? Az okkultizmus válasza: Soha. Mindez, amit egy átlagember „Atyjáról” tudhat, az, amit önmagáról tud önmagán
keresztül és önmagában. „Mennyei Atyjának” lelke (tükröződése) ölt benne testet. Ez a lélek ő maga, ha sikerül neki asszimilálni az isteni
egyéniséget, amíg fizikai állati burkában van. És ami ennek szellemét illeti, ugyanúgy várhatjuk, hogy az Abszolútum meghallgasson. A mi
imáink és könyörgéseink hiábavalók, hacsak a potenciális szavakhoz nem adunk hatásos tetteket, és nem tesszük a mindegyikünket körülvevő
aurát olyan tisztává és istenivé, hogy a bennünk levő Isten külsőleg cselekedhessen, vagy – más szavakkal – úgyszólván külső potenciává váljon.
11
Lásd: Titkos Tanítás, I. kötet.
1
Így tudtak a beavatottak, szentek és nagyon szent és tiszta emberek segíteni másokat, valamint önmagukat a szükség órájában, és a balgán
„csodáknak” nevezett dolgokat művelni, mindegyik a benne levő Isten segítségével, Akit ő maga tett képessé arra, hogy a külvilágban hasson.
(2) Az AUM vagy OM szó, amely a felső háromszögnek felel meg, ha nagyon szent és tiszta ember ejti ki, felszínre hozza és felkelti
nemcsak a kevésbé magasztos potenciákat, amelyek a planetáris térben vagy elemekben lakoznak, hanem még magasabb Énjét (Âtmâ) is, vagy
az önmagában lévő „Atyját”. Ha egy átlagosan jó ember ejti ki helyes módon, segíteni fogja őt morálisan, különösen, ha két AUM között
szándékosan az önmagában lévő AUM-ra meditál, minden figyelmét a felfoghatatlan dicsőségre összpontosítva. De jaj annak az embernek, aki
valamely messze ható bűn elkövetése után mondja ki, ezáltal csupán saját tisztátalan fotoszférájába vonz olyan láthatatlan jelenléteket és erőket,
amelyek egyébként nem törhetnének át az isteni burkon.
Az AUM az Ámen eredetije. Nos, az Ámen nem héber szó, hanem mint a Halleluja szót, a káldeaiaktól vették kölcsön a zsidók és
görögök. Az utóbbi szót gyakran találják ismétlődni bizonyos mágikus feliratokban, serlegeken és urnákon a babiloni és ninivei ereklyék között.
Az Ámen nem azt jelenti, hogy „úgy legyen”, vagy „valóban”, hanem az ősi időkben majdnem ugyanazt jelentette, mint az AUM. A zsidó
Tanaim-ok (beavatottak) ugyanolyan okból használták, mint az árja adeptusok az AUM-ot, és hasonló eredménnyel, lévén az AMeN numerikus
értéke héber betűkkel 91, ugyanaz, mint az YHVH12 26, és AdoNaY 65, összesen 91. Mindkét szó a lét vagy egzisztencia igenlését jelenti, a
bennünk levő nem nélküli „Urat”.
(3) Az ezoterikus tudomány azt tanítja, hogy minden hang a látható világban a neki megfelelő hangot ébreszti a láthatatlan világokban, és
cselekvésre indít ilyen vagy olyan erőt a természet okkult oldalán. Továbbá minden hang megfelel egy színnek és egy számnak (egy spirituális,
pszichikus vagy fizikai potenciának), és egy érzékelésnek valamely világban. Mindezek visszhangra találnak mindegyik valamennyire fejlett
elemben, és még a földi síkon is az életekben, amelyek a földi légkörben nyüzsögnek, így készteti őket cselekvésre.
Így egy imádság, hacsak nem gondolatban ejtjük ki, és nem „kamránk” csendjében és magányában intézzük „Atyánkhoz”, gyakrabban
kell, hogy szerencsétlen következményekkel járjon, mint jókkal, látva, hogy a tömegeknek fogalmuk sincs, micsoda hatalmas hatásokat hoznak
így létre. Jó hatások elérésére az imádságot olyannak kell kiejteni, „aki tudja, hogyan hallassa szavát csendben”, amikor az nem imádság többé,
hanem paranccsá válik. Miért tiltotta meg Jézus hallgatóinak, hogy a nyilvános zsinagógákba menjenek? Bizonyos, hogy nem minden imádkozó
ember volt hipokrita vagy hazug, sem pedig farizeus, aki szereti, ha látja őt imádkozni a nép! Fel kell tennünk, hogy volt valami indítéka:
ugyanaz az indítéka, amely a tapasztalt okkultistát arra készteti, hogy távol tartsa tanítványait időnként a zsúfolt helyek látogatásától, hogy
templomokba, szeánsz szobákba, stb. lépjenek, hacsak nincsenek a tömeggel szimpátiában.
Van egy jó tanács kezdőknek, akik nem kerülhetik el a tömegeket, amely babonának látszhat, de amely okkult tudás híján eredményes
lesz. Mint ahogy a jó asztrológusok jól tudják, hogy a hét napjai nem azoknak a bolygóknak a sorrendjében következnek, amelyek nevét viselik.
A tény az, hogy az ősi indusok és egyiptomiak négy részre osztották a napot, minden nap (mint ahogy azt a gyakorlati mágia bebizonyította) egy
12
Jod-Hevah, vagy hím-nő a fizikai világban, mint ahogy a zsidók kitalálták, és ma Jehovát jelenti számukra, amely azonban a valóságban és szó szerint „létet adót”
és „életet elfogadót” jelent.
1
bolygó védelme alatt áll, és minden nap – mint ahogy azt Dion Cassius helyesen állította – megkapta annak a bolygónak a nevét, amely uralta és
védte első részét. Védje magát a tanuló a „levegő erőitől” (elementáloktól), amelyek a nyilvános helyeken nyüzsögnek, vagy azzal, hogy egy
gyűrűt visel, amelyben az uralkodó bolygó színét viselő ékkő van, vagy az annak szentelt fémből készült. A legjobb védelem azonban a jó
lelkiismeret és szilárd, az emberiség javára irányuló vágy.
1
I. DIAGRAM
Ezek a párhuzamok az objektív, földi ÂTMA nem szám, és És kapcsolatban sincs Mivel az emberi princípiumoknak nincs
világból valók semmiféle látható bolygónak semmilyen hanggal, színnel önmagukban számuk, csupán megfelelnek
nem felel meg, mert a vagy egyébbel, mert számoknak, hangoknak, színeknek, stb., itt
Szellemi Naptól származik, valamennyit magába nincsenek megszámozva az ezoterikus célokra
foglalja. használt sorrendben.
SZÁMOK FÉMEK BOLYGÓK AZ EMBERI A HÉT NAPJAI SZÍNEK HANG
PRINCÍPIUMOK ZENEI SKÁLA
Szanszkrit Olasz hangsor
hangsor
1 és 10 VAS ♂ MARS KÂMA RÛPA KEDD 1. VÖRÖS SA DÓ
A fizikai ember A nemzés bolygója Az állati ösztönök és Dies Marti – a Mars
alaphangja szenvedélyek eszköze és napja, vagy Tiw
székhelye
2 ARANY ☉ NAP PRÂNA VASÁRNAP 2. NARANCS RI RÉ
Spirituális élet és Fizikailag az életadó, vagy Dies Solis – a Nap napja,
fizikai élet spirituálisan és ezoterikusan vagy a Nap
a Merkúron belüli bolygó JÎVA
helyettesítője, a régiek szent Az élet.
és titkos bolygója
3 HIGANY ☿ MERKÚR BUDDHI SZERDA 3. SÁRGA GA MI
Minthogy a BUDDHI Kénnel keveredik, Az Istenek küldötte és Szellemi lélek, vagy Dies Mercurii – a Merkúr
(úgyszólván) ÂTMA ahogyan a hírhozója. Âtmikus sugár, az Âtmâ napja, vagy Woden.
és MANASZ között BUDDHI keveredik eszköze Buddha napja, és Wodené
van, és a hetedikkel, a Szellem Tüzével. északon. A Bölcsesség
az Aurikus Burokkal a (Lásd: Alkímiai Istenei.
Devachani definíciók.)
Háromságot alkotja
4 ÓLOM ♄ SZATURNISZ KÂMA SZOMBAT 4. ZÖLD MA FÁ
A középső princípium, MANASZ Dies Saturni – a
a tisztán anyagi és Szaturnusz napja, vagy
Az alsó elme vagy állati
tisztán szellemi Szaturnusz.
lélek.
hármasságok között.
Az állati ember
tudatos része.
5 ÓN ♃ JUPITER AURIKUS CSÜTÖRTÖK 5. KÉK PA SZÓ
BUROK Dies Jovis – a Jupiter
napja vagy Thor
6 RÉZ ♀ VÉNUSZ MANASZ PÉNTEK 6. INDIGÓ vagy DHA LÁ
Ötvözve bronzzá Az Esthajnal csillag A magasabb elme, vagy Dies Veneris – a Vénusz SÖTÉTKÉK
válik (a duális emberi lélek. napja, vagy Frige.
princípium)
7 EZÜST ☾ HOLD LINGA HÉTFŐ 7. LILA NI TI
Tartalmazza a hetes A Föld szülője SHARÎRA Dies Lunae – a Hold
ember tükröződését napja
Az ember asztrális mása, a
fizikai ember szülője.
1
A BOLYGÓK, A HÉT NAPJAI ÉS AZ EZEKNEK MEGFELELŐ
SZÍNEK ÉS FÉMEK
A II. diagramban a hét napjai nem megszokott sorrendjükben állnak, bár helyes
egymásutániságban vannak a szoláris spektrum színei szerint és az uralkodó bolygójuk színe
szerint. A zűrzavar oka a napok sorrendjében, amelyet ez az összehasonlítás felfed, a korai
keresztényeknél keresendő. Átvéve a zsidóktól azok holdhónapjait, megpróbálták
összehangolni őket a szoláris bolygókkal, és így hozták létre a zűrzavart, mert a hét napjainak
mostani sorrendje nem követi a bolygók sorrendjét.
****************************
13
Lásd: J. H. Ragon: Notice sur le Calendrier.
2
megtaníthatja őket. Ami pedig az őszinte hívőket illeti, jutalmuk az lesz, hogy hitük tudássá
változik. Az igazi tudás a szellemé, és egyedül a szellemben van, és nem szerezhető meg
semmi más módon, kivéve a magasabb elme régióin keresztül, az egyetlen világ, ahonnan
behatolhatunk a mindent átható Abszolútum mélységeibe. Az, aki csupán az emberi elme
által alkotott törvényekhez tartja magát, aki azt az életet éli, amelyet a halandó kódex és
esendő törvényhozásuk ír elő, olyan fáklyát választ vezérlő csillagának, amely a mâyâ vagy
időleges illúziók óceánján világít, és csupán egy testet öltésig tart. Ezek a törvények csupán a
fizikai ember élete és jóléte szempontjából szükségesek. Olyan vezetőt választ ott, amely
csupán egy lét zátonyai között vezérli, egy mestert, amely elválik tőle a halál küszöbén.
Mennyivel boldogabb azonban az az ember, aki – amíg szigorúan teljesíti a mindennapi élet
kötelességeit az anyagi világban, eleget téve országa minden egyes törvényének, és megadva
a császárnak, ami a császáré – a valóságban spirituális és permanens létet folytat. Egy életet,
amelyben nem szakad meg a folytonosság, megszakítások, közjátékok, még azon időszak
alatt sem, amelyek a tisztán spirituális élet hosszú zarándokútjának megállóhelyei. Az emberi
konkrét elme minden jelensége eltűnik, mint egy színpad függönye, lehetővé téve számára,
hogy egy mögötte lévő régióban éljen, a noumenálisban, az egyetlen realitás világában. Ha az
ember csak elnyomja, ha nem is semmisíti meg önzését és személyiségét, csak sikerül
megismernie magát olyannak, amilyen ő a fizikai mâyâ fátyla mögött, rövidesen minden
fájdalom, minden nyomorúság fölött fog állni, és a változás okozta minden hercehurcán, a
fájdalom fő okozóján. Az ilyen ember fizikailag anyagból lesz, anyagtól körülvéve fog
mozogni, mégis afölött és azon kívül fog állni. Teste változásnak lesz kitéve, de őt magát ez
egyáltalán nem érinti, és tapasztalni fogja az örök életet még ideiglenes, rövid életű testeiben
is. Mindez elérhető az emberiség önzetlen szeretetének fejlesztésével, és a személyiség vagy
önzés elnyomásával, ami minden bűn oka, és következésképpen minden emberi bánaté is.
AUM
2
II. TANULMÁNY
Minthogy a tárgyalt kérdések nehezen értelmezhetők, ezt a tanulmányt azzal kezdem,
hogy megmagyarázok néhány dolgot, amely az előzőben homályos maradt, valamint néhány
kijelentést, amelyek látszólag ellentmondanak egymásnak.
A II. diagramban, amint ott is megjegyeztük, nem kell figyelembe venni a baloldali
oszlopban lévő számokat, mert azok csak a színek és hangok hierarchiáira vonatkoznak a
metafizikai síkon, és nem az emberi princípiumok vagy a bolygók jellemző számai. Az
emberi princípiumokat aligha lehet megszámozni, mert minden ember különbözik a másiktól,
mint ahogy két fűszál sincs a világon, amely egészen egyforma volna. A megszámozás itt a
szellemi fejlődés kérdése, és azé, hogy melyik princípium van túlsúlyban a többi felett.
Lehet, hogy az egyik embernél a Buddhi áll az első helyen, egy másiknál – ha állatiasan
érzéki – az alsóbb Manasz (vagyis semmi sincs kifejlődve nála az alsóbb Manasz fölött, és az
tartja befolyása alatt, mint ahogy az Âtmâ befolyásolja a haladottabb embert). Az egyiknél a
fizikai test vagy esetleg a prána – az élet-princípium – lesz az első és legmagasabb síkon,
2
mint például egy roppant egészséges, életerővel teli embernél, egy másiknál ugyanez talán
csak a hatodik vagy hetedik helyen lesz lefelé. Azután, amint megfigyelhető, a bolygóknak és
az emberi princípiumoknak megfelelő színek és fémek nem azok, amelyeket a modern
asztrológusok és a nyugati okkultisták exoterikusan ismernek.
A Hold ege
A Merkúr ege
A Vénusz ege
A Nap ege
A Mars ege
A Jupiter ege
A Szaturnusz ege
LÁTÓHATÁR
2
Ezekben a tanulmányokban megadott megfelelések azonban merően ezoterikusak.
Ebből következik, hogy amikor megnevezzük vagy szimbolizáljuk a Naprendszer bolygóit
(mint a II. diagramban), nem szabad azt képzelni, hogy magukra az égitestekre utalunk,
hacsak nem mint a pszichikai és szellemi világok hetes természetének típusaira a tisztán
fizikai síkon. Egy anyagi bolygó csak valami anyagi dolognak felelhet meg. Így amikor azt
mondjuk, hogy a Merkúr a jobb szemnek felel meg, ez nem azt jelenti, hogy a voltaképpeni
bolygónak van valami befolyása a jobboldali látószervre, hanem hogy mindkettő misztikusan
a Buddhin keresztül áll kapcsolatban egymással. Az ember a maga szellemi lelkét (Buddhit) a
Mânasa Putráktól, a Bölcsesség Fiaitól kapta, azok pedig isteni lények (vagy angyalok), és a
Merkúr bolygón uralkodnak.
14
Lásd: Titkos Tanítás, II. kötet.
15
Lásd: Franck: Die Kabbala, 314. és további oldalak.
16
I. kötet, 122. oldal
2
Szent”. Ezek a Nap, vagy képviselője, Michael, a Hold, vagy képviselője, Gábriel, Merkúr –
Rafael és Vénusz – Uriel. Aligha kell itt ismét megemlíteni, hogy magukra az égitestekre –
mivel csupán fizikai jelképek – nem gyakran utalnak az ezoterikus rendszerben, hanem
rendszerint kozmikus, pszichikus és szellemi erőiket jelképezik ezekkel a nevekkel. Röviden:
a hét fizikai bolygó a Kabbala alsó Sephirothja, és hármas fizikai Napunk, amelynek csak
tükröződését látjuk, van jelképezve vagy inkább megszemélyesítve, a magasabb triádban
vagy a Sephirothi Koronában. Mindezt még bizonyítani fogjuk.17
A Linga Sharîra (az éterikus testmás) a test – ami az ő képe – mása, vagy
protoplazmai élőképe. Ebben az értelemben nevezi a II. diagram a fizikai test szülőjének,
vagyis az anyának, aki a Prânától, az atyától fogant. Ez az eszme úgy került az egyiptomi
mitológiába, mint Hórusz – Osiris és Isis fia – születése, bár mint minden szent mítosznak,
ennek is megvan mind a maga háromszoros szellemi, mind a hétszeres pszicho-fizikai
alkalmazása. Hogy a témát lezárjuk, a Prânának, az élet-princípiumnak a valóságban nem
17
Egyelőre Origenész műveire mutatunk rá megerősítésül, aki azt mondja, hogy „a hét uralkodó
daimon” (géniusz vagy a bolygók uralkodója) Michael, a Nap (az oroszlánszerű), második a sorban, a Bika,
Jupiter vagy Suriel, stb. És mindezek „a Jelenlét Hétje”, a Sephiroth. A sephirothi fa az isteni bolygók fája,
Porphyrius szerint, vagy amint nevezni szokták, Porphyrius fája.
18
I. kötet, 122. oldal.
2
lehet száma, minthogy áthatja az összes többi princípiumot, vagy az egész embert. A hét
bármelyik száma így természetesen alkalmazható a Prâna-Jîvára exoterikusan, csakúgy, mint
ahogy alkalmazzák az aurikus testre ezoterikusan. Amint Pythagoras megmutatta, a kozmosz
nem számokkal vagy számokon keresztül jött létre, hanem geometriailag, vagyis a számok
arányait követve.
2
BOLYGÓ NAP FÉM TESTRÉSZEK SZÍN
♄ Szaturnusz Szombat Ólom Jobb fül, térd és csontrendszer Fekete19
♃ Jupiter Csütörtök Ón Bal fül, lágyék és artéria-rendszer Lila20
♂ Mars Kedd Vas Homlok és orr, koponya, nemi szervek, Piros
izomrendszer
☉ Nap Vasárnap Arany Jobb szem, szív és vitális központok Narancs21
♀ Vénusz Péntek Réz Áll és orcák, nyak és erek, véna- Sárga22
rendszer
☿ Merkúr Szerda Higany Száj, kéz, belek, idegrendszer Szürke v.
krémszín23
☾ Hold Hétfő Ezüst Mellkas, bal szem, nyirokrendszer, Fehér24
nyál, nyiroknedv, stb.
19
Ezoterikusan zöld, mivel a prizmatikus sugárban nincs fekete.
20
Ezoterikusan világoskék. A lila, mint szín, a vörös és a kék összetétele, és a keleti okkultizmusban a
kék a vörös szín spirituális esszenciája, a vörös pedig anyagi alapja. A valóságban az okkultizmus kéknek tartja
a Jupitert, mert Szaturnusz fia, az pedig zöld, a világoskék pedig, mint a színkép színe, sok zöldet tartalmaz.
Továbbá az aurikus test is sokat fog az alsóbb manasz színéből tartalmazni, ha az ember anyagias és érzéki,
mint ahogy sokat tartalmaz a sötétebb árnyalatból is, ha a magasabb manasz van túlsúlyban az alacsonyabb
fölött.
21
Ezoterikusan a Nap nem felelhet meg a szemnek, orrnak vagy egyéb szervnek, mivel –
amint mondtuk – nem bolygó, hanem központi csillag. A kereszténység idejének asztrológusai tették meg
bolygónak, akik nem voltak beavatottak. Sőt, a Nap igazi színe kék, és sárgának csak azért látszik, mert
atmoszférájában gőzöket (főleg fémgőzöket) nyel el. Minden Mâyâ a földön.
2122
Ezoterikusan indigó vagy sötétkék, ami a színképben a sárga kiegészítő színe. A sárga egyszerű,
vagy alapszín. Mivel a manasz kettős természetű, akárcsak égi jelképe, a Vénusz bolygó, amely egyszerre az
esti és a hajnali csillag, a manasz magasabb és alacsonyabb princípiuma közötti különbséget (mert a manasz
esszenciája a vénuszi hierarchiától származik) a sötétkék és a zöld jelzi. A zöld, az alsóbb manasz, a színkép
azon színéhez hasonlít, amelyik a sárga és a sötétkék, a magasabb spirituális manasz között jelenik meg. Az
indigókék a menny vagy az ég erősebb színe, jelezvén, hogy a manasz fölfelé, a buddhi, a mennyei spirituális
lélek felé tart. Ezt a színt az indigofera tinctoria nevű, erősen okkult tulajdonságokkal rendelkező indiai
növényből nyerik, sokat használják a fehér mágiában, és okkultan a rézzel van kapcsolatban. Ezt mutatja, hogy
az indigó rézszínű fényt kap, főleg ha kemény tárgyhoz dörzsölik. A festék másik tulajdonsága, hogy sem
vízben, de még éterben sem oldható, mert könnyebb minden ismert folyadéknál. Keleten sohasem alkalmaznak
egy jelképet sem, ami ne lenne logikailag és kimutathatóan megokolva. Ezért kötötték össze a keleti
szimbolisták már kezdettől fogva az ember spirituális természetét a sötétkékkel (Newton indigójával), vagy az
igazi kékkel, amiben nincs zöld, az állati elmét pedig a tiszta zölddel.
2223
Ezoterikusan sárga, mert a Nap (szimbolikus) színe narancs, a Merkúr pedig legközelebb áll a
Naphoz távolságban, és színben is. A bolygó, amelyet a Nap helyettesít, még közelebb volt a Naphoz, mint a
Merkúr, és egyike volt a legtitkosabb és legmagasabb rendű bolygóknak. Azt mondják, a harmadik faj vége felé
lett láthatatlan.
2324
Ezoterikusan ibolyaszín, talán mert az ibolyát veszi fel a napsugár, amikor egy igen vékony
ezüstlemezen áthalad, és azért is, mert a Hold a Földre a Naptól kölcsönzött fénnyel süt, mint ahogy az emberi
test is a másától – a légi embertől – kölcsönzött tulajdonságokkal bír. Amint az asztrális árny (az éterikus
testmás) kezdi el az emberben a princípiumok sorozatát a földi síkon felfelé az alsóbb, állati manaszig, úgy
kezdi el az ibolyaszín sugár a maga végéről a prizma színeit a zöldig, mivel mindkettő, az egyik princípiumként,
a másik színként a legtörékenyebb az összes princípium és szín közül. Emellett ugyanaz a nagy okkult
misztérium kapcsolódik mindezekhez a megfelelésekhez, mind az égi, mind a földi testekhez, színekhez és
hangokhoz. Világosabban fogalmazva, ugyanaz a kapcsolati törvény van meg a Hold és a Föld, az ember
asztrális (éteri) és élő (sűrű) teste között, mint a színkép ibolyaszínű vége és az indigókék és kék között. De
erről később majd többet mondunk.
24
2
a fehérig. Az ezoterikus tan azonban sem a feketét, sem a fehéret nem ismeri el színnek, mert
vallásos kegyelettel ragaszkodik a színkép hét szoláris vagy természetes színéhez. A fekete és
a fehér mesterséges árnyalat. A földhöz tartoznak mindketten, és csupán fizikai szerveink
speciális szerkezete folytán vesszük őket észre. A fehér nem más, mint minden szín hiánya,
tehát nem szín, a fekete csupán a fény hiánya, tehát a fehér negatív aspektusa. A színkép hét
színe a Lét hét hierarchiájának közvetlen emanációja, s ezek mindegyikének közvetlen
kapcsolata van egy-egy emberi princípiummal, mivel voltaképpen a hierarchiák egyike a
teremtője és forrása a megfelelő emberi princípiumnak. Az okkultizmusban a színkép
mindegyik színét a neki megfelelő a „hang atyjának” nevezik, mivel a hang a szava vagy
Igéje, Logosza a gondolatnak, amely létrehozta. Ezért van az, hogy érzékeny emberek
minden színt egy meghatározott hanggal hoznak összefüggésbe, ezt a tényt már a modern
tudomány is felismerte. (lásd: Francis Galton: Nature and Nurture). A fekete és a fehér
teljesen negatív színek, és egyiküknek sincs megfelelőjük a szubjektív létezés világában.
Így látjuk hét fokozaton át keringeni isteni nemzőink lényegét a mennyben, a szellem
anyaggá lesz, és az anyag visszatér a szellemhez. Amint van a természetben olyan hang is,
ami nem hallható, úgy van szín is, ami láthatatlan, de hallható. A teremtő erő szüntelen
átalakító munkája során színt, hangot és számokat hoz létre rezgések formájában, amelyek
összehozzák és feloldják az atomokat és a molekulákat. A részletek ugyan nem hallhatók és
nem láthatók a mi számunkra, de az egész szintézise hallható az anyagi síkon. Ezt nevezik a
kínaiak a „Nagy Hangnak”, vagy kungnak. Még a tudósok is bevallják, hogy ez a természet
tényleges alaphangja, és a zenészek a középső F hangnak jelölik meg a zongorán. Világosan
halljuk a természet szavában, az óceán zúgásában, egy-egy nagyváros távoli dübörgésében, a
szélben, a szárazföldi és tengeri viharokban, röviden mindenben, ami a természetben
megszólal vagy hangot ad ki. Azok fülében, akik hallgatóznak, egyetlen határozott hangban
éri el csúcspontját, amelynek magasságát nehéz meghatározni, és amely – mint mondtuk – a
diatonikus skála F vagy Fá hangja. Ezekből a részletekből nyilvánvaló lesz az okkultizmus
tanulmányozója számára, hogy miben áll a különbség az exoterikus és az ezoterikus
szóhasználat és jelképrendszer között. Röviden, a kabbalisztikus asztrológia európai
gyakorlata félig ezoterikus titkos tudomány, amelyet nem a belső, hanem a külső kör számára
alakítottak ki. Ezenfelül gyakran hézagosnak hagyták, és eltorzították, hogy elrejtsék a valódi
igazságot. Az ezoterikus filozófia, amely elsősorban a dolgok lényegével foglalkozik,
2
jelképeket használ ugyan, és megfeleléseit a puszta külső megjelenéséhez alkalmazza, mégis
csak olyan szimbólumokat fogad el, amelyek az egész területet magukba foglalják, azaz
olyan szimbólumokat, amelyeknek egyaránt van szellemi, pszichikai és fizikai jelentőségük.
Azonban mégis kiváló munkát végzett a nyugati asztrológia, mert segített átmenteni a Titkos
Bölcsesség létezéséről való tudást a középkor veszedelmein és sötét bigottságán a mai napig,
amikor már eltűnt minden veszély.
************************
VALÓJÁBAN MI IS A MÁGIA?
Sokmillió keresztény ember ismeri a Simon mágus nevét, és azt a keveset, amit
mondanak róla az Apostolok Cselekedeteiben, de nagyon kevesen vannak, akik csak hallottak
is a tarka, fantasztikus és ellentmondó részletekről, amelyeket a hagyomány feljegyez az
életéről. Tanításának és halálának történetét csak az előítéletes, félig-meddig fantasztikus
feljegyzésekben lehet megtalálni, amely az egyházatyák, például Irenaeus, Epiphanius és Szt.
25
A mágia spirituális, rejtett értelme a „Nagy Élet”, vagy isteni élet a szellemben. A szó gyökere magh, mint a
szanszkrit mahâ, a zend maz, a görög megus és a latin magnus, ami mind azt jelenti: nagy.
2
Jusztin műveiben vannak, különösen pedig a névtelen Philisophumenaban. Simon azonban
történeti személyiség, és a „mágus” elnevezést kortársai adták neki, és el is fogadták, még a
keresztény egyházfők is. Ez az elnevezés csodálatos képességeire vonatkozik, tekintet nélkül
arra, hogy fehér (isteni) vagy fekete (pokoli) mágusnak tekintették. Ebben a tekintetben a
vélemény mindig a nem-zsidó és keresztény krónikás hajlandóságától függött.
26
Philosophumena, VI. 9.
27
Nous, Epinoia, Phone, Onoma, Logismos, Enthumesis.
28
Philosophumena, VI. 12.
3
Ugyan mit jelenthetnének ezek a szavak, ha nem azt, hogy az Aeonoknak, hogy
mindenben egyenlők legyenek a Végtelen Potenciával, cselekvésükben őt kellett utánozniuk,
és nekik is kiárasztó princípiumoknak kellett lenniük, amilyen szülőjük volt, életet kellett
adniuk új lényeknek, és maguknak is potenciákká kellett válniuk? Ennek a képességnek
közvetlen eredménye, hogy emanációkat lehet produkálni, vagyis hogy elsajátíttatott a
kriyâshakti29 képesség, és ez az eredmény saját cselekvésünktől függ. Ez a képesség tehát
benne van az emberben, mint ahogy benne van az elsődleges Aeonokban is, és még a
másodlagos emanációkban is, annak a puszta ténynek következtében, hogy ők és mi az
Egyetlen Elsődleges Princípiumtól, a Végtelen Erőtől vagy Potenciától származunk. Így azt
találjuk Simon mágus rendszerében, hogy az első hat Aeon, amelyet a hetedik foglalt
szintézisbe, az őket létrehozó Potencia ment át, és a maga részéről létrehozott hat másodlagos
Aeont, amelyek mindegyikét a maga szülője foglalta szintézisbe. A Philisophumena-ban azt
olvassuk, hogy Simon az Aeonokat az „élet fájához” hasonlította. „Meg van írva – mondta
Simon a Revelációkban30 – hogy az egyetemes Aeonoknak két elágazásuk van, amelyeknek
sem kezdete, sem vége, mindkettő ugyanabból a gyökérből sarjadt ki, a láthatatlan és
megérthetetlen Potencialitásból, „Szigéből”, a „Csendből”. Egyike (az Aeonok e
sorozatainak) fentről jelenik meg. Ez a Nagy Potencia, az Egyetemes Elme (vagy isteni idea-
alkotó, a hinduknál Mahat), ő rendez minden dolgot, és ő hímnemű. A másik lentről való,
mert ő a Nagy (megnyilvánult) Gondolat, a nőnemű Aeon, amely minden dolgot szül. Ezek
(a kétfajta Aeon) egymásnak megfelelve31 összekapcsolódnak, és megnyilvánítják a közbülső
távolságot (a közbenső szférát vagy síkot), a felfoghatatlan Levegőt, amelynek sem kezdete,
sem vége.32 Ez a nőnemű „Levegő” a mi éterünk, vagy a kabbalisztikus asztrális fény. Ez
tehát Simon Második Világa, amely a TŰZből született, mindennek princípiuma. Mi az Egy
Életnek, az intelligens, isteni Lángnak nevezzük, ami mindenütt jelenvaló és végtelen. Simon
rendszerében ezen a Második Világon egy olyan lény uralkodik, amely egyszersmind férfi és
nő, vagy aktív és passzív, jó és rossz. Ez a szülő-lény, akárcsak az elsődleges, végtelen
Potencia, „az, ami állt, áll és állni fog”, amíg csak tart a megnyilvánult kozmosz. Amikor
tettleg kiáradt és hasonlatos lett saját szülőjéhez, nem volt kettős és kétnemű. A Gondolat,
ami tőle (Szigétől) kiáradt, lett olyan, mint szülője, mert olyan lett, mint a képe (vagy
őstípusa), a második most az első lett (a saját síkján vagy szférájában). Simon így mondja
ezt:
„Ő (a szülő vagy atya) egy volt. Mert magába foglalván azt (a Gondolatot), egyedül volt. De
nem ezt volt az első, bár már előbb is létezett, de megnyilvánítván önmagát önmagának
önmagából, a második (vagy duális) lett. Atyának sem hívták addig, amíg amaz (a Gondolat)
ezt a nevet nem adta neki. Amint tehát önmaga kifejlesztvén önmagát önmaga által,
megnyilvánította önmagának saját Gondolatát, úgy a Gondolat, megnyilváníttatván, nem
cselekedett, hanem látván az Atyát, önmagába rejtette, vagyis (elrejtette) a Potenciát
(önmagában). És a Potencia (Dynamis v. Nous) és a Gondolat (Epinoia) hím-nőnemű.
Ennélfogva megfelelnek egymásnak – mert a Potencia semmiképpen sem különbözik a
Gondolattól – minthogy egyek. Így a fönti dolgoktól találtatik a Potencia, a lentiektől a
Gondolat. Úgy történik ezért, hogy bár egyek, az, ami belőlük megnyilvánul, kétféle, a
kétnemű magába foglalván a nőneműt is. Így az elmében a Gondolatban, az egymástól
elválaszthatatlan dolgok, amelyek bár egyek, mégis duálisak”.33
„Ő (Simon) a hat Potencia szüzügi-jét (egyesült párját) és a hetedikét, ami vele van, Nousnak
és Epinoiának, mennynek és földnek nevezi, a hímnemű a magasból tekint le és gondol az ő
29
Lásd: Titkos Tanítás.
30
„A Nagy Reveláció” (Hé Megalé Appophasis), amelyről úgy tartják, hogy maga Simon írta.
31
Szó szerint: sorban vagy párosan szembeállva egymással.
32
Philosophumena, VI. 18.
33
Ugyanott, VI. 18.
3
párjára (hitvesére), mert a föld befogadja azokat az intellektuális gyümölcsöket, amelyeket a
mennyből hoznak le, és amelyek a földre tartoznak”.34
Ebből következik, hogy minden értelmes lény – amelyet a földön embernek neveznek
– ugyanazon lényegből való és potenciálisan birtokosa az őseredeti hét magasabb Aeon
minden tulajdonságának. Az ő dolga, hogy kifejlessze, „a legmagasabbnak előtte álló
képével”, in actu utánzással a Potenciát, amellyel szülőinek vagy atyáinak legmagasabbika
föl van ruházva. Itt megint hasznos lesz a Philosophumenat idézni:
Így e hármas Aeonról megtudjuk, hogy az első „az, ami állt, áll és állni fog”, vagyis a
teremtetlen erő, Âtmâ, a második a tér sötét vizeiben teremtetett (a káoszban, vagy
differenciálatlan anyagban, amit mi Buddhinak hívunk) az előző képétől vagy képén
keresztül, amely fölöttünk lebegett. A harmadik Világ (vagy az emberben a Manasz) fel lesz
ruházva ama örök és mindenütt jelenvaló Kép minden tulajdonságával, ha magáévá teszi,
asszimilálja azt. Mert „minden, ami örök, tiszta és megronthatatlan benne rejlik mindenben,
ami van”, még ha csak potenciálisan is, és nem aktuálisan. És „minden azonos ama képpel,
feltéve, hogy az alsóbb képmás (az ember) felhág szellemben és gondolatban ahhoz a
legmagasabb forráshoz és gyökérhez. Az anyag, mint szubsztancia örök, és soha sem
teremtetett. Ezért nem beszélnek sem Simon mágus, sem a nagy gnosztikus tanítók, sem a
keleti bölcselők az anyag kezdetéről. „Az örök anyag” különféle formáit az alsóbb Aeonban a
teremtő angyaloktól kapja, vagy ahogy mi nevezzük őket, az Építőktől. Akkor miért ne
34
Ugyanott, VI. 13.
35
Ugyanott, VI. 17.
3
tehetné ugyanezt az ember, a legmagasabb Aeon közvetlen örököse, gondolata potenciájával,
ami a szellemtől született? Ez a kriyâshakti, az a képesség, hogy az objektív síkon formákat
teremtsünk láthatatlan, elpusztíthatatlan anyagból az eszmeteremtés és az akarat erejével.
Jól mondja Jeremiás36 az „Úr szavát” idézve: „Mielőtt hasában megformáltalak volna,
ismertelek, és mielőtt kijöttél volna anyád méhéből, megáldottalak”. Mert Jeremiás itt az
embert jelenti, amikor még egy Aeon volt, vagy isteni ember, mind Simon mágusnál, mind a
keleti bölcseletben. Mózes első könyvének első három fejezete éppoly okkult, mint az, ami
az I. Tanulmányban van. Mert a földi paradicsom az anyaméh – mondja Simon37 –, az
Édenkert pedig a körülötte levő részek. A folyó, amelyik az Édenkertből kifolyt, hogy a
kertet öntözze, a köldökzsinór, ez a zsinór négy fő részre oszlik, négy folyamra, amely belőle
kifolyik, a négy vezetékre, amely a magzatnak élelmet visz. Vagyis a két artériára és a két
vénára, amelyen át vér folyik, és amelyek a lélegzethez szükséges levegőt viszik, minthogy a
születendő gyerek – Simon szerint – teljesen a burok (amnion) révén fejlődik, a köldökzsinór
táplálja, és a levegőt az aorta adja neki.38
Közvetlen tanítványa Meander, egy ugyancsak nagy mágus volt. Irenaeus, a többi író
között ezt mondja róla: „Simon utódja Meander volt, szamaritánus származású, aki a
legmagasabb csúcsokat érte el a mágia tudományában”. Tehát mind a mester, mind
tanítványa elsajátította a legnagyobb művészetet a bűbájosságban, olyan képességeket,
amelyeket – a keresztények szerint – csak „az ördög segítségével” lehet elérni. Munkájuk
mégis azonos volt az Újszövetségben említettekkel, ott pedig az ilyen feltűnő eredményeket
csodáknak nevezik, és hisznek bennük, elfogadják azokat, mint amelyek Istentől és általa
történnek. A kérdés azonban az, hogy vajon jobban megmagyarázták-e valaha is a „Krisztus”
és az apostolok úgynevezett csodáit, mint az úgynevezett varázslók és mágusok mágikus
teljesítményeit? Azt mondom, nem. Mi, okkultisták nem hiszünk a természet fölötti
jelenségekben, a Mesterek pedig nevetnek a „csoda” kifejezésen. Lássuk tehát, mi is a mágia
szó jelentése.
36
I. fejezet, V. 5.
37
Philosophumena, VI. 14.
38
Először vannak az omphalo-mesenterikus véredények, két artéria és két véna, de ezek később
egészen eltűnnek, akárcsak a „vascularis area” a köldökhólyagok, amelyből kiindulnak. Ami magukat a köldök-
véredényeket illeti, a köldökzsinór jobbról balra van körülfonva az egyik köldök-vénával, amely az oxigénes
vért viszi az anyától a magzatba és a két hipogasztrikus vagy köldök-artériát, amely a magzat által elhasznált
vért veszi fel, s viszi a méhlepénybe. A véredények tartalma így a fordítottja annak, amelyen a születés után. A
tudomány így megerősíti a régi okkultisták bölcsességét és tudását, mert a Simon mágus idejében senki –
hacsak nem volt beavatott – nem tudott semmit a vérkeringésről vagy a fiziológiáról. Amikor ezek a
tanulmányok már nyomdában voltak, két kis röpiratot kaptam Dr. Jerome Andersontól, amelyeket 1884-ben és
1888-ban adtak ki, és amelyekben az I. tanulmányban bemutatott magzattáplálási mód tudományosan
demonstrálva van. Röviden, a magzatot az amnion folyadéka ozmózissal táplálja, és a méhlepényen át lélegzik.
A tudomány leveset vagy semmit sem tud az amnion folyadékáról és használatáról. Lásd még: Anderson:
Remarks on the Nutrition of the Foetus, Wood & Co. New York.
3
Forrása és alapja a szellemben és a gondolatban rejlik, akár a tisztán isteni, akár a
földi síkon. Aki ismeri a Simon történetét, két változatról hall, a fehér és a fekete mágusról,
választása szerint, Simonnak Helénával való, sokat emlegetett egyesülésével kapcsolatban,
akit ő „epinoiájának” (gondolatának) nevezett. Azok, akiknek – mint keresztényeknek – egy
veszélyes vetélytárs hitelét kellett elrontaniuk, azt mondják, hogy Heléna szépséges, élő
asszony volt. Simon egy rossz hírű tyrusi házban találkozott vele, és életrajzírói szerint a
trójai Heléna testet öltése volt. Hogyan volt hát akkor „isteni gondolat”? A Philisophumena-
ban Simonnak azt a kijelentést tulajdonítják, hogy az alsóbbrendű angyalokban, vagyis a
harmadik Aeonokban – mivel olyan anyagiak voltak – több rossz volt, mint az összes
többiben. A szegény emberek – minthogy ők teremtették vagy emanálták őket – származásuk
bűnét hordozzák magukban. Mi volt ez? Csupán annyi, hogy amikor a harmadik Aeonok
sorra kerülvén szintén megkapták az isteni gondolatot az által, hogy magukba fogadták a
Tüzet, ahelyett, hogy az emberből teljes lényt csináltak volna – mint ahogyan az egyetemes
terv előírta – először visszatartották tőle azt az isteni szikrát (a gondolatot, a földi manaszt).
Ez volt az oka és eredete annak, hogy az értelmetlen ember elkövette az eredendő bűnt, mint
ahogy az angyalok is elkövették korszakokkal előbb az által, hogy nem voltak hajlandók
teremteni.39 Végül is, miután Epinoiát rabságban tartották, és az isteni gondolatot mindenféle
inzultusnak és megszentségtelenítésnek tették ki, bezárták az ember immár beszennyeződött
testébe. Ennek utána – Simon ellenségeinek értelmezése szerint – női testből női testbe szállt
az idők és fajok folyamán, amíg csak Simon a prostituált Heléna testében, a példabeszéd
szerint az „elveszett bárányban” meg nem találta. Simonról azt mondják, hogy Megváltónak
tette meg magát, aki leszállt a földre, hogy megmentse ezt a „bárányt”, és azokat az
embereket, akikben Epinoia még mindig az alsóbbrendű angyalok uralma alatt áll. Így Simon
legnagyobb mágikus tetteit Helénával való szexuális egyesülésének, vagyis fekete mágiának
tulajdonítják. Való igaz, hogy az effajta mágia legfőbb szertartásai a nemes mítoszok
undorítóan betű szerinti értelmezésén alapulnak, s ezek között is a legnemesebbet Simon
találta ki, saját tanításának jelképes ábrázolására. Akik helyesen értették, tudták, mit kell
érteni „Helénán”. A „nousz” (Âtmâ-Buddhi) és a „manasz” házassága volt ez, az egyesülés,
amely által az akarat és a gondolat eggyé válik, és isteni képességre tesz szert. Mert az Âtmâ
az emberben – mivel tiszta lényegű, az őseredeti isteni tűz (vagy az örök és egyetemes „az,
ami állt, áll és állni fog”) – minden síkon ott van, a Buddhi pedig az eszköze vagy gondolata,
akit az „Atya” nemzett, és aki maga is nemzi az Atyát, és akarat is. Ő az, „ami állt, áll és állni
fog”, s így a manasszal kapcsolódva kétneművé válik, de csak ebben a szférában. Így amikor
Simon az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek mondja magát, Helénát pedig Epinoiájának,
isteni gondolatnak, akkor Buddhijának a Manasszal való házasságára gondol. Heléna a belső
ember Shakti-ja, nőnemű potenciája volt.
Nos, mit mond Meander? Azt tanította, hogy az alsóbb angyalok Ennoiának, a tervező
gondolatnak voltak emanációi. Ennoia tanította a mágia tudományát, és ő adta át
Meandernnek azzal a képességgel együtt, hogy legyőzze az alsóbb világ teremtő angyalait.
Ez utóbbiak alsóbb természetünk szenvedélyeit jelentik. Tanítványairól, miután
megkeresztelte őket (vagyis beavatta őket), azt mondták, hogy „feltámadtak halottaikból”, és
„nem öregszenek”, „halhatatlanokká lettek”40. A „feltámadás”, amit Meander ígért, persze
egyszerűen csak a tudatlanság sötétjéből az igazság fényébe való érkezést jelentette, az
ember halhatatlan szellemének ráébredését a belső és örök életre. Ez a rádzsa-jógik
tudománya – mágia.
39
Lásd: Titkos Tanítás, Antropogenézis.
40
Lásd: Eusebius: Hist. Eccles. Lib. III. cap. 26.
3
Mindenki, aki olvasott neoplatonikus filozófiát, tudja, hogyan harcoltak fő
beavatottaik, pl. Plotinus, és főleg Porphyrius a jelenségeket produkáló theurgia, mágia ellen.
Mindenek fölött azonban Jamblichus az, a De Mysteriis szerzője, aki magasra emeli a fátylat,
ami az igazi theurgiát takarja, és megmutatja benne az igazi rádzsa jóga isteni tudományát.
41
De Mysteriis, 100. old. 10-19. sorok.
42
De Mysteriis, 290. old. 15-18. sorok
43
De Mysteriis, 100. old.
3
A theurgiát azonban érzékeink begyakorlásának kell megelőznie, valamint az emberi
Én és az Isteni ÉN viszonyának megismerése. Amíg az ember egészen el nem sajátította ezt
az előzetes tanulmányt, hiábavaló emberi alakot adni a formanélkülinek. „Formanélkülin” az
magasabb- és alsóbbrendű isteneket értem, a föld feletti és földi szellemeket vagy lényeket,
amelyek a kezdők számára csak a színekben és a hangokban fedhetők fel. Mert senki, csak a
magasrendű Adeptus ismerhet fel egy „Istent” a maga igazi, transzcendentális formájában,
ami a gyakorlatlan értelem, a chela (tanuló) számára csak aurája révén látható. A szenzitívek
és médiumok által néha megpillantott egész alakok azon három kategória egyikébe tartoznak,
amelyeket meg tudnak látni. (a) Élő emberek asztrális teste, (b) Nirmânakâyák (jó vagy rossz
adeptusok, akiknek teste halott, de akik megtanultak éterikus személyiségükben élni a
láthatatlan térben) és (c) kísértetek, elementárisok és elementálok, amelyek általában az
asztrális fénytől kölcsönzött formákban parádéznak, vagy a hallgatóság vagy médium „lelki
szemében” levő alakoktól, amelyek azonnal tükröződnek aurájukban.
************************
Eleget mondtunk ahhoz, hogy megmutassuk: amíg az orientalisták és a profán
néptömegek számára az „OM MANI PADME HUM” mondat csupán azt jelenti, hogy „Óh,
drágakő a lótuszban”, ezoterikusan azt jelenti, hogy „Óh, én Istenem önmagamban”. Igen,
egy-egy isten van minden emberi lényben, mert az ember Isten volt és megint azzá lesz. A
fenti mondat az ember és a világ feloldhatatlan egységére mutat. A lótusz ugyanis a kozmosz,
mint az abszolút egyetemesség jelképe, a drágakő pedig a szellemi ember, vagy Isten.
3
jelöléseket minden síkon, az illető sík „anyagának” megfelelően. Azt sem szabad elfelejteni,
hogy ezeket a hangokat egy körben kell elhelyezni, s akkor megmutatkozik, hogy a „fá” (az
F hang) a természet középső hangja. Röviden, a (zenei) hangok, a színek és a számok 1-től 7-
ig mennek, nem pedig 7-től 1-ig, mint ahogyan tévesen értelmezni szokták a színkép színeit,
és a vöröset számítják az elsőnek. Ezért kellett nekem a II. diagramon a princípiumokat és a
hét napjait össze-vissza feltüntetnem. A zenei skála és a színek, rezgésszám szerint, ilyen
módon sorakoznak a durva anyagú világtól a szelleméig:
3
A*
A Valóság világa, amint a sűrű természet síkján tükröződik, fordított lesz, a Földdé és
a mi síkunkká válik:
*
A főkulcs vagy a megnyilvánult természet alaphangja.
3
A fenti a megnyilvánult síkon van, ami után megkapjuk a hetet és a megnyilvánult
prizmát, vagy az embert és a Földet. Az utóbbival egyedül a fekete mágusok foglalkoznak.
ibolya
(1) vörös ……………………………… zöld
(2) narancs …………………………… kék
(3) sárga ……………………………… indigókék
ibolya
Egy halványlila, ködszerű forma képviseli az asztrális embert egy tojásdad, kékes
színű körben, s a kör fölött szüntelen rezgésekben sugároznak a színkép színei. Az a szín
uralkodik, amelyiknek megfelelő princípiuma általában, vagy a tisztánlátó megfigyelés
idején a legaktívabb. Ilyennek mutatkozik az ember éber állapotában, és ennek vagy annak a
színnek uralkodása folytán, valamint rezgései intenzitásából ítélheti meg a tisztánlátó, ha
ismeri a megfeleléseket, egy-egy személy belső állapotát vagy jellemét, mert az ember nyitott
könyv minden gyakorlati okkultista számára.
3
hipnotikus állapot között. A jóginál teljesen eltűnnek az alsóbb négyesség „princípiumai”.
Sem a vöröset, zöldet, vöröses lilát, sem a test aurikus kékjét nem lehet látni, semmit, csak az
aranyszínű prâna-princípium alig észrevehető rezgéseit, és egy arannyal csíkozott lila lángot,
amely a fejnek arról a területéről szökik felfelé, ahol a harmadik szem van, és egy pontban
kulminál. Ha visszagondolunk arra, hogy az igazi ibolyaszín, vagyis a színkép legvége nem
kékből és vörösből tevődik össze, hanem homogén szín, és rezgései hétszer olyan gyorsak,
mint a legszélső vöröséi,* és hogy az aranyszín a három sárga árnyalat esszenciája a
narancssárgától a sárgás narancsig és sárgáig, megértjük miért: Saját aurikus testében él, ami
most a buddhi-manasz eszközévé lett. Másrészt viszont a mesterségesen létrehozott
hipnotikus vagy mesmerikus transzban, ami öntudatlan vagy akár tudatos fekete mágia
hatása, hacsak nem egy magas rangú Adeptus hozza létre, a princípiumok teljes sorozata
jelen van. Ilyenkor a magasabb manasz meg van bénítva, a bénaság elválasztotta tőle a
Buddhit, és a vörös-ibolya asztrális test egészen alá van vetve az alsóbb manasznak és a
kâma rûpának (a bennünk lévő zöld és vörös állati szörnyetegnek).
Aki jól megérti a fenti magyarázatokat, könnyen látni fogja, milyen fontos minden
tanulmányozó számára – akár gyakorlati okkult képességekre óhajt szert tenni, akár csak a
tisztánlátás és a metafizikai tudás tisztán pszichikus és spirituális adományait kívánja –, hogy
alaposan megtanulja a helyes megfeleléseket az emberi vagy természeti princípiumok és a
Kozmosz princípiumai között. A tudatlanság viszi rá a materialista tudományt arra, hogy
tagadja a belső embert és isteni képességeit. A tudás és a személyes tapasztalás teszi lehetővé
az okkultista számára, hogy állítsa: ezek a képességek éppoly természetesek az embernél,
mint az úszás a halaknál. Olyan, mint amikor a Lappföld lakója egész őszintén tagadja annak
lehetőségét, hogy egy bélhúr egy hegedűre lazán felszerelve érthető hangot vagy dallamot
adhat. A mi princípiumaink valóban Apolló héthúrú hárfája. A mi korunkban, amikor a
feledés fátyola borította be a régi tudást, az emberek képességei nem sokkal különbek, mint a
hegedű laza húrjai a Lappföld lakója számára. Az okkultista azonban, aki tudja, miként
feszítse meg azokat, és miként hangolja hegedűjét össze a színek és hangok rezgéseivel,
isteni harmóniákat hozhat ki belőlük. E képességek kombinációi és a Mikrokozmosz és a
Makrokozmosz összehangolása adja az „Om Mani Padme Hum” invokáció mértani
megfelelőjét.
4
Ezért van az, hogy Pythagoras iskolájában kötelező volt a zene és a mértan előzetes
ismerete.
Továbbá az eredeti Hét mindegyike, a megnyilvánult Logoszt alkotó első hét sugár,
megint csak hétszeres. Így amint a szoláris színkép hét színe a hét sugárnak vagy
hierarchiának felel meg, mindegyiküknek megvan a maga hetes felosztása, és ez ugyanannak
a színsorozatnak felel meg. Ez esetben azonban az egyik szín – az, amelyik az adott
hierarchiára jellemző – az uralkodó, és erősebb a többinél.
44
Lásd: Five Years of Theosophy.
4
AZ EMBERI PRINCÍPIUMOK A HÉT HIERARCHIA ÉS ALOSZTÁLYAIK
IBOLYA
Ibolya Indigókék
Kék
Linga Sharîra Zöld IBOLYA
Sárga
Narancs
Vörös
Ibolya
INDIGÓKÉK
Indigókék Kék
Zöld INDIGÓKÉK
Felső Manasz Sárga
Narancs
Vörös
Ibolya
Indigókék
Kék KÉK
Zöld KÉK
Aurikus tojás Sárga
Narancs
Vörös
Ibolya
Indigókék
Zöld Kék
ZÖLD ZÖLD
Alsó Manasz Sárga
Narancs
Vörös
Ibolya
Indigókék
Sárga Kék
Zöld SÁRGA
Buddhi SÁRGA
Narancs
Vörös
Ibolya
Indigókék
Narancs Kék
Zöld NARANCS
Prâna Sárga
NARANCS
Vörös
Ibolya
Indigókék
Vörös Kék
Zöld VÖRÖS
Sárga
Kâma Rûpa Narancs
VÖRÖS
A III. DIAGRAM
4
színű alsugarától, és így tovább. Mivel minden ember bizonyos bolygó alatt születik, mindig
túlsúlyban lesz benne annak a bolygónak a színe, mert az a „princípium” lesz benne
uralkodó, amelyik a szóban forgó hierarchiától ered. Lesz az aurájában bizonyos mennyiségű
szín a többi bolygótól is, de az uralkodó bolygóé lesz a legerősebb. Így egy olyan ember,
akiben mondjuk a Merkúr-princípium az uralkodó, ha egy más bolygó alatt született személy
Merkúr-princípiumára hat, képes az illetőt egészen hatalmába keríteni. Mert a benne lévő,
legerősebb Merkúr-princípium legyőzi a másikban levő gyengébb merkúri elemet. Kevés
hatalma lesz azonban a vele egy bolygó alatt születettek fölött. Ez a kulcsa a két okkult
tudománynak, a magnetizálásnak és a hipnotizálásnak.
AZ ISTENSÉG EGYSÉGE
A tiszta és igazi ezotéria nem beszél személyes istenről, ezért aztán ateistáknak
tartanak bennünket. Pedig a valóságban az okkult bölcselet egészben véve teljesen az Isten
mindenütt jelenvalóságán, az Abszolút Istenségen alapul, és ha Istenen nem is sokat
gondolkodunk, mert túl szentnek és Egységként még felfoghatatlannak tartjuk a magunk
véges értelme számára, az egész bölcselet mégis azon alapszik, hogy az Ő isteni képességei a
forrása mindennek, ami lélegzik, és él, és létezik. Az EGY-et minden régi vallásban a sok
mutatta meg. Egyiptomban és Indiában, Kaldeában és Föníciában, végül Görögországban az
istenségről való gondolatokat a három, öt és hét többszöröseivel fejezték ki, és a nyolc,
kilenc és tizenkét nagy istenséggel is, amelyek az Egyedüli és Egy Isten képességeit és
tulajdonságait jelképezték. Ez összefüggésben volt azzal a szabálytalan és páratlan
számokkal való végtelen felosztással, amelynek e népek metafizikusai Egyetlen Istenségüket
alávetették. Így megalkotva, az istenek köre rendelkezett az EGYETLEN LEGMAGASABB
ÉS MEGISMERHETETLEN LÉNY minden tulajdonságával és sajátságával, mert az isteni
személyiségeknek, vagy inkább megszemélyesített szimbólumoknak e gyűjteményében ott
lakozik az EGY ISTEN, az ELSŐ ISTEN, az az Isten, akiről Indiában azt mondják, hogy
nincs belőle második. „Óh, Ani Isten (a spirituális Nap), Te isteni személyiségeid
összességében lakozol!”45
Ezek a szavak a régieknek azt a hitét fejezik ki, hogy minden megnyilvánulás
egyetlen és ugyanazon forrásból fakad, mindegyik egyetlen azonos princípiumból sugárzik
45
Apud Grébaut Papyrus Orbiney, 101. old.
4
ki, amely másképp nem bontakozhat ki teljesen, csak emanációinak kollektív és teljes
összességében és azon keresztül.
H. P. B.
4
III. TANULMÁNY
MEGJEGYZÉS A KORÁBBI TANULMÁNYOKHOZ
Minthogy sok ezoterikus tag írt nekem, és szinte panaszkodott arról, hogy az első két
tanulmányhoz mellékelt diagramokat nem tudják a gyakorlatban és világosan alkalmazni,
mások pedig e diagramok homályosságáról beszéltek, egy rövid magyarázatot tartok
szükségesnek.
A két ábra tehát nem akar semmilyen két konkrét síkot bemutatni, hanem inkább két
sík absztrakciójáról van szó, mintegy magyarázatként a visszatükröződés törvényéről éppen
úgy, ahogyan az I. táblán az alsó manasz a felső manasz tükröződése. Ezeket az ábrákat tehát
a legmagasabb metafizikai értelemben kell felfognunk.
A SZÜKSÉGES TITOKTARTÁS
A tanulók azt szokták kérdezgetni, miért szükséges a titoktartás egy tanítás részleteire
vonatkozóan, ha egyszer a nagy egészet már nyilvánosan feltárták, mint például az
Ezoterikus Buddhizmusban és a Titkos Tanításban?
46
Ebben a tördelésben a 38. oldalon láthatók.
4
Erre az okkultizmus a következőt válaszolja. Két okból: (a) A teljes igazság
túlságosan szent ahhoz, hogy megkülönböztetés nélkül nyilvánosságra lehessen hozni. (b) Az
exoterikus tanításokban levő hiányok és a részletek pontos megismerése túlságosan
veszedelmes profán kezekben.
Ha szeretnék tudni ennek a politikának igazi okát, most azt is elmondom. Nincs
értelme elismételni és megmagyarázni azt, amit önök is éppen olyan jól tudnak, mint én.
Kezdetben az események megmutatták, hogy semmiféle elővigyázatosság nem fölösleges.
Több száz tagból álló testületünkben sokan úgy látszik, nem tudták felfogni a fogadalom
méltóságos szentségét (amelyet néhányan csak tolluk hegyével tettek le), sem azzal a ténnyel
nem számoltak, hogy személyiségüket félre kell tenni, ha szembe kerülnek saját
MAGASABB ÉNJÜKKEL, vagy hogy szavaik és hangoztatott elveik semmit nem érnek,
csak ha azokat cselekedetekkel támasztják alá. Ez az emberi természet eredménye volt,
semmi más. Ezért a Mester megbocsátóan fátylat borított rá, s egy új próbaidőt
engedélyezett. De még ettől eltekintve is veszély ólálkodik magában a jelenlegi ciklus
természetében. A civilizált emberiség, bármennyire védjék is őt a láthatatlan Figyelők, a
Nirmânakâyák, akik a különböző fajokon, nemzeteken őrködnek, jelenleg még – kollektív
karmája következtében – erősen a testet öltött és testen kívüli „Sötét Testvérek”, a
Nirmânakâyák ősi ellenfeleinek befolyása alatt áll. Ez pedig – amint már elmondtuk önöknek
– az első Kâlî Yuga ciklus végéig (1897), és még néhány évvel tovább fog tartani, amint a
kisebb sötét ciklus átfedi a nagyobb ciklust. Így minden igyekezet ellenére, teljesen méltatlan
személyek a „Sötét Testvérek” erőfeszítései és az emberi agyra gyakorolt hatásuk
következtében gyakran tudomást szereznek óriási titkokról. Mindez azon egyszerű tény
következtében történik, hogy bizonyos privilegizált szervezetekben a Bolygói Lények által
4
elindított primitív igazságok rezgései kelnek életre. Ez az, amit a nyugati filozófia
veleszületett eszméknek, az okkultizmus pedig a „géniusz felvillanásainak”47 nevezne. Az
örök igazságra vonatkozó néhány ilyen eszme felébred, s mindaz, amit az őrködő hatalmak
tehetnek annyi, hogy megakadályozzák azok teljes feltárását.
Helytelen azt gondolni, hogy létezik bármiféle „robbanóanyag” vagy „bölcsek köve”
vagy „életelixír”. Az utóbbi ott rejtőzik minden virágban, minden kőben és ásványban szerte
az egész világon. Az életelixír nem más, mint végső esszenciája mindannak, ami a felfelé
irányuló fejlődés útján halad. Minthogy semmi sem jó vagy rossz önmagában, így nincs sem
„életelixír”, sem „halálelixír”, sem méreg önmagában, hanem minden benne van ugyanabban
az univerzális esszenciában, s ezt vagy amazt eredményezi aszerint, hogy milyen fokú az
elkülönülése és milyen kapcsolatokban játszik szerepet. A világos oldal életet, üdvösséget,
isteni békét, stb. hoz, a sötét oldal halált, betegséget, bánatot, békétlenséget okoz. A
legerősebb mérgek természetének ismerete igazolja ezt: van közöttük olyan, amelyből még
egy nagyobb mennyiség sem tesz a szervezetre semmiféle rossz hatást, míg ugyanabból egy
mákszemnyi villámcsapás-szerűen megöli a szervezetet. Ugyanaz a mákszemnyi mennyiség
ugyanabból a méregből más vegyületben, jóllehet mennyisége jóformán azonos,
meggyógyítja a beteget. A méreg differenciálódásának hétszeres fokozata van, amint
hétszeres a sík is, amelyen működik, s mindegyik fokozat jó vagy rossz hatású aszerint, hogy
milyen rendszerrel kerül kapcsolatba. Aki jól ismeri ezeket a fokokat, az már a gyakorlati
adeptusság ösvényére lépett. Aki vaktában cselekszik – mint az elmegyógyítók hatalmas
többsége, akár a „keresztény tudomány”, akár pedig a mentális tudományok vonalán – az
valószínűleg olyan hatásokat fog tapasztalni magán és másokon, hogy meg fogja bánni
ténykedését. Nyomra vezetve az indiai jógik példája segítségével, tudomást szerezve szélesen
lefektetett, de pontatlanul körvonalazott gyakorlataikról, amelyekről csak olvastak, de
amelyeket nem volt alkalmuk tanulmányozni, ezek az új szekták hanyatt-homlok és vezetés
47
Lásd: „Géniusz”, Lucifer, 1889, novemberi számát, 227. oldal.
48
Lásd: A Csend hangja.
4
nélkül magukévá tették a tagadás és az állítás gyakorlatát. Így több rosszat, mint jót tettek.
Akiknek sikerük van, azok ezt veleszületett magnetikus és gyógyító képességeiknek
köszönhetik, s ezek a képességeik gyakran ellensúlyozzák különben sok bajt előidéző
tevékenységüket. Csak annyit mondok, vigyázzatok. A Sátán és az Arkangyal több mint
ikerpár, ugyanaz a test és lélek van bennük, mert Deus est Demon inversus.
4
„Természet finomabb erői” című cikk alapul, „nem található meg sehol sem teljes
formájában” – ahogy azt a szerző elárulja. Így aztán – akárcsak más művek – mindössze öt
Tattvát magyaráz az ezoterikus tanításokban szereplő hét helyett.
Tudva azt, hogy néhány tanuló saját elképzelése szerinti jóga rendszert próbál
követni, amelyhez nincs más vezérfonala, mint a teozófiai könyvekben és folyóiratokban
található néhány ritka utalás, amelyeknek természetszerűen hiányosnak kell lenniük, én most
alapul véve az ősi okkult művekről szóló egyik legjobb magyarázatot, a „Természet
finomabb erői” című tanulmányt, ki fogom önöknek mutatni, hogy milyen könnyen tévútra
vezetők az okkult művekben található félrevezető kijelentések.
Úgy tűnik, maga a szerző is meg lett tévesztve. A Tantrák, ha ezoterikusan olvassák
azokat, éppen úgy tele vannak bölcsességgel, mint a legnemesebb okkult munkák. De ha a
Tantrákat vezető nélkül tanulmányozzák, és gyakorlatban alkalmazzák, azok különböző
jelenségek létrehozásához vezethetnek, mind a morális, mind a fiziológiai síkokon. S ha
megpróbálja valaki elfogadni ezeket a holtbetűs szabályokat, és valamilyen önző céllal
kipróbálni a bennük előírt rítusokat, akkor az veszve van. Ha tiszta szívvel és önzetlen
devócióval kizárólag csak a kísérlet kedvéért követi valaki azokat, akkor vagy semmi
eredmény nem jön létre, vagy pedig csak olyan, amely visszaveti a próbálkozót. De jaj annak
az önző embernek, aki az okkult képességeket csak földi javakért, bosszúja vagy ambíciója
kielégítéséért kívánja kifejleszteni! A magasabb és az alacsonyabb princípiumok szétválása
és a buddhi-manasz elválása a tantrikus személyiségtől hamarosan be fog következni. Ezek
azok a szörnyű karmikus következmények mindazok számára, akik a mágiával parancsolnak.
4
Keleten, Indiában és Kínában lélek nélküli emberekkel éppen olyan gyakran lehet
találkozni, mint nyugaton, bár a bűn ott valójában sokkal kevésbé fejlődött ki, mint itt.
Keleten a fekete mágia és az ősi bölcsesség elfelejtése vitte őket a romlásba. De erről
majd még később beszélek, most csak azt teszem még hozzá: figyelmeztettem önöket, s így
ismerik a veszélyt.
PRINCÍPIUMOK ÉS ASPEKTUSOK
50
Prána, legalábbis a földön így csak egy életmegnyilvánulás, egy belülről kifelé és megint visszafelé
irányuló állandó ciklikus mozgás, az EGY ÉLET, vagy Jîva – az Abszolút és Ismeretlen Istenség
szinonimájának – be- és kilégzése. A Prána nem absztrakt élet, vagyis Jîva, hanem csupán annak aspektusa a
káprázat világában. Az 1888. májusi Theosophist 478. oldalán a pránáról szólva ez áll: „egy fokozattal
finomabb, mint a földi durva anyag”.
51
Ne feledjük el, hogy a reinkarnálódó Egóinknak a Titkos Tanításban Mânasapûtrák a neve, „a
Manasz (vagy Mahat), Értelem, Bölcsesség Fiai”.
5
Az Aurikus Tojást természete és sokféle funkciója folytán alaposan kell
tanulmányozni. Mint Hiranyagarbha, az Arany Méh vagy Tojás, Brahmât tartalmazza, a Hét
Egyetemes Erő közös szimbólumát, és közvetlenül kapcsolódik mind az isteni, mind a fizikai
emberhez, és tartalmazza azokat. Lényegében – úgy mondják – örökkévaló,
kölcsönviszonyaiban és állandó átalakulásaiban az Én földi reinkarnációs folyamata alatt
olyasmi, mint egy örökmozgó gépezet.
Amint a Titkos Tanításban közöltem, azok az Egók vagy Kumârák, akik a harmadik
gyökérfaj végén az emberben inkarnálódtak, nem erről a Földről vagy síkról való emberi
Egók, hanem csak azzá váltak azon perctől kezdve, amikor az állati embert átlelkesítették,
megadva neki ezzel a Magasabb Elmét. Ezek a Kumarák mindegyike egy „Lélegzet” vagy
Princípium, amelyet Emberi Léleknek vagy manasznak, az elmének hívnak. A tanítás így
szól: „Mindegyikük egy fényoszlop. Kiválasztván eszközét, kitágult, beburkolva az emberi
állatot egy âkâshai aurával, mialatt az Isteni (manaszi) Princípium elhelyezkedett ezen
emberi formában”.
Az Ősi Bölcsesség továbbá arra tanít bennünket, hogy az első inkarnáció után a Hold-
Pitriket, akik az embereket saját chhâyâ-ikból, vagyis árnyékukból teremtették, felszívja ez
az aurikus esszencia, és ekkor egy külön asztrális (éterikus) forma képződik minden Egó
reinkarnációs sorozatához tartozó személyiség számára.
(b) Az ember minden jó és rossz erejének tárháza, amely az ember akarata – sőt
pusztán gondolata – szerint is befogad és kiáraszt mindenféle potencialitást,
amely azután a megfelelő helyen működő potenciává lesz. Ez az aura olyan tükör,
amelyben a szenzitív és tisztánlátó emberek megérzik, és érzékelik az igazi
embert, s olyannak látják, amilyen, s nem amilyennek látszik.
A devachani lény esetében az Ego abból a célból, hogy az utolsó inkarnáció Énjeként
átmehessen az üdvösség állapotába, fel kell öltenie (átvitt értelemben) a most felbomlott
személyiség eszméinek, törekvéseinek, gondolatainak spirituális elemeit. Máskülönben mi
lehetne az, ami az üdvösséget és a jutalmat élvezné? Semmi esetre sem a személytelen Ego,
az Isteni Egyéniség. Ezért hát az elhunytnak az aurikus szubsztanciába vésett jó karmikus
feljegyzései azok, amelyek ellátják az emberi lelket az ex-személyiségből származó elegendő
52
Téves az ötödik emberi princípiumot kâma rûpának nevezni. Ez egyáltalán nem rûpa, azaz forma,
csak a halál után. Ez az ötödik princípium az emberben levő kamai elemet képviseli, állati vágyait és
szenvedélyeit, mint pl. a düh, testi vágy, irigység, bosszú, stb., amik az önzés és az anyag termékei. (Mindezek
az asztrális testben működnek, amely a halál után újra elrendeződve a kâma rûpává válik.)
5
spirituális elemmel, hogy ezáltal képes legyen még mindig úgy gondolni magára, mint arra a
testre, amelytől éppen felszabadult, és hogy egy „spirituális terhesség” többé-kevésbe
hosszabb időszaka alatt élvezhesse a kiteljesedést. Mert a devachan egy „spirituális
terhesség” ideális anyaméhi állapotok között, az Ego megszületése a következmények
világába. S ez az ideális, szubjektív születés megelőzi a következő, az okok világába való
földi születést, amelyet az Ego rossz karmája determinál.53
A linga sharîra (éterikus testmás) a fizikai testtel marad, s azzal együtt semmisül meg.
Egy asztrális lényt kell tehát teremteni, egy új linga sharîrát (éterikus testmást) kell
létrehozni, hogy az legyen az elmúlt tanha-knak és a jövendő karmának a szülője. Hogyan
történik ez? A médiumi kísértet, az „elhunyt kedves”, maga is szétfoszlik és eltűnik,55 mint az
elmúlt személyiség teljes képes vagy lénye, s a kamalokai következmények világában nem
hagy mást, csak rossz tettei, bűnös gondolatai és cselekvései feljegyzését, amely az
okkultisták szóhasználata szerint a tânhikus vagy emberi elementál. Amikor az Ego elhagyva
a devachani állapotot, karmikus fokozatának megfelelően egy új testbe készül belépni, az
elementálok ezen új asztrális forma (test) összetételébe jutnak, ezek alkotják az új asztrális
(éterikus) lényt, amely az aurikus burokban születik, s amelyről gyakran mondják, hogy „a
rossz karma a devachan küszöbén várakozik a skandhák seregével”.56 Mert alig végződött be
a devachani jutalmi állapot, amikor az Ego már felbonthatatlanul egyesül az új asztrális
formával (testtel) – vagy helyesebben belehelyezkedik annak formájába. Mind az Ego, mind
az új asztrális forma karmikusan ahhoz a családhoz, illetve asszonyhoz keresi útját, akitől a
Karma Urai által kiválasztott állati gyermek megszületik, hogy eszköze legyen a devachani
állapotból éppen felébredő Egonak. Ekkor azután az új asztrális forma, amely egyrészt az
Aurikus Tojás tiszta âkâshai esszenciából áll (ami a mentális és az asztrális testeket alkotja),
másrészt pedig a elmúlt személyiség bűneinek és vétkeinek földi elemeiből képződött
asztrális (âkâshai és azután asztrális) másból áll, oda vonzódik a leendő anyához. Amint ott
van, a Természet (egy elementálon keresztül) kiformálja a fizikai magzatot az asztrális körül
(vagyis az éterikus testmást, amely az asztrális modell vagy forma szerint épül), a férfi
magvának a női talajban felnövekvő anyagaiból. Így nő ki a felbomlott mag esszenciájából az
elpusztult mag gyümölcse vagy eidolon-ja, ahogyan a fizikai gyümölcs is kitermel magában
újabb magvakat a jövendő növényekhez.
53
Itt a következmények világa a devachani állapot, a földi élet pedig az okok világa.
54
A médiummal végzett szeánszok alatt egyedül csak a kâma rûpa tud materializálódni, ami olykor
valóban megtörténik, hacsak a jelenség nem magának a médiumnak testéből származó asztrális (éterikus) más,
vagy linga sharîra. Hogyan lehet ezt a földi vágyakból és szenvedélyekből álló piszkos batyut, amelyet a
médium szervezetén keresztül lehetett csak feltámasztani és tudatosítani, egy volt földi test szellemének, a
„drága elhunytnak” elfogadni? Ez annyi, mintha a pestis bacilusra, amely ráakaszkodik egy emberre, azt
mondanánk, hogy a „drága elhunyt”.
55
Ehhez több vagy kevesebb idő szükséges, attól függően, hogy milyen mértékben volt a személyiség
(amelynek már csak az alját jelenti) spirituális vagy materiális. Ha több volt benne a spirituális, akkor a lárva,
vagy kísértet igen hamar eloszlik, de ha a személyiség igen materialista volt, a kâma rûpa eltarthat századokon
keresztül is, és – néhány, de igen kivételes esetben – még ezt is túlélheti néhány szétszórt skandha-ja
segítségével, amelyek időközben mind átalakultak elementálokká. Lásd a Key to Theosophy megfelelő oldalait,
amely műben lehetetlen volt részletekbe bocsátkozni, de ahol a skandha-król úgy beszéltem, mint a karmikus
hatások csíráiról.
56
Lásd: Key to Theosophy.
5
Most pedig visszatérhetünk a tattvákhoz, hogy lássuk, mint jelentenek a természetben
és az emberben, s hogy bemutassuk, milyen nagy veszélyt jelent a képzeletbeli, amatőr
jógában való elmerülés, amelyről a kísérletező azt sem tudja, hogy mi is ez valójában.
A természetben tehát hét fő erő vagy hét erőközpont van, s minden megfelelni látszik
ennek a számnak, mint pl. a zenében a hetes skála vagy hang, és a színek hetes felosztású
spektruma. A Titkos Tanításban az ezekről szóló felsorolásokat és bizonyítékokat nem
merítettem ki, de eleget bemutattam ahhoz, hogy minden gondolkodó embernek
bebizonyítsam: a bemutatott tények nem véletlen összetalálkozások, hanem igen nyomós
bizonyítékok.
Többféle oka van annak, hogy a hindu rendszerekben miért csak öt tattváról
beszélnek. Ezen okok közül egyet már megemlítettem. Egy másik ok az, hogy mivel még
csak az ötödik fajnál tartunk, s ennek következtében csak öt érzékszervvel vagyunk
megáldva, (legalább is amennyit a tudomány elismer) a két hátralevő, s még rejtett állapotban
levő érzékszerv létezését csak jelenségekkel lehet bizonyítani, ami viszont a materialisták
számára egyáltalán nem bizonyíték. Az öt fizikai érzékszerv az öt alacsonyabb tattvának felel
meg, míg a két, még ki nem fejlődött érzékszerv és a két erő vagy tattva, amit a brâhmanák
elfelejtettek, még ismeretlen a tudomány előtt, minthogy ezek teljesen szubjektív érzékek, a
legmagasabb pedig olyan szent, hogy csak a legmagasabb okkult tudományok segítségével
lehet felismerni és megismerni. Könnyű belátni, hogy ez a két tattva és a két érzék (a hatodik
és a hetedik) megfelel a két legmagasabb emberi princípiumnak, a Buddhinak és az Âtman
világosságával áthatott Aurikus Buroknak. Csak ha megnyitjuk magunkban – okkult tréning
segítségével – a hatodik és a hetedik érzékszervet, akkor tudjuk megérteni pontosan az
ezeknek megfelelő tattva-típusokat. Tehát a „Természet finomabb erői” című tanulmányban
az a megállapítás, hogy a tattvikus skálában a legmagasabb tattva az Âkâsha,57 amelyet (csak)
négy tattva követ, amik mindegyike sűrűbb az előzőnél – ezoterikus szempontból téves. Mert
ha egyszer az Âkâshát – amely csaknem homogén és bizonyosan univerzális princípium –
éternek fordítjuk, akkor az Âkâshát letörpítjük és korlátozzuk a látható univerzumunkra,
minthogy az nyilvánvalóan nem a Tér étere. Az éter – bármit mondjon is róla a modern
tudomány – a differenciált szubsztancia, míg az Âkâsha – amelynek csak egyetlen egy
tulajdonsága van: a HANG, amelynek kivonata – nem képez semmilyen szubsztanciát, míg
exoterikusan egyes orientalisták58 felfogásában sem, inkább káoszt, vagy a nagy térbeli űrt
jelenti.59 Ezoterikusan Âkâsha önmagában az Isteni Tér, s éterré csak a legalsó és utolsó
síkon válik, vagyis a mi látható univerzumunkban és a földön. Ebben az esetben a félrevezető
kijelentés a „tulajdonság” kifejezésben van, amelyről azt mondtuk, hogy az a Hang. De a
Hang nem tulajdonsága az Âkâshának, hanem annak elsődleges kapcsolódása, elsődleges
megnyilvánulása, a Logosz, vagy az Isteni Gondolat, ami IGÉ-vé lett, s ez az „Ige” „Testté”
lett. A hangot csak úgy lehet az Âkâsha „tulajdonságának” tekinteni, ha az Âkâshát
antropomorfizáljuk. A Hang nem jellegzetessége az Âkâshának, bár nyilvánvalóan vele
született, mint ahogyan az „Én vagyok Én” eszme is gondolkodásunk velejárója.
57
A Shivâgama szerint az említett szerző a megfeleléseket így sorolja fel: Âkâsha, éter, amelyet Vâyu,
a gáz követ, Tejas, a hő, Apas, a folyadék, végül Prithivî, a szilárd anyag.
58
Lásd Fitzedward Hall jegyzetét a Vishnu Purâna-ról.
59
Amiről mi, mint az Egy Életről, a Mindenek Gyökeréről és Âkâsha-ról beszéltünk, az megfelel pre-
differenciális periódusában Brahma-nak (semlegesnemű) és egyes hinduk Aditi-jének, s ezek ugyanolyan
kapcsolatban állnak, mint a vedanta iskola Parabrahman-ja és Mûlaprakriti-je.
5
Az okkultizmus azt tanítja, hogy az Âkâsha tartalmazza és magába foglalja a hét
erőközpontot, ennek folytán a hat tattvát, amelyeknek az Âkâsha a hetedike, vagy
helyesebben a szintézise. De ha az Âkâshát úgy tekintjük – mint ahogyan véljük ebben az
esetben –, hogy csak az exoterikus elképzelést jelenti, akkor a szerzőnek igaza van, mert az
Âkâsha univerzálisan mindenütt jelenvaló, s a szerző a purânai korlátozást követve, véges
értelmünk számára való könnyebb érthetőség kedvéért, az Âkâsha kezdetét mindössze a mi
Földláncunk60 négy síkján túlra teszi, mivel a két magasabb tattva annyira rejtett az átlagos
halandó számára, mint a hatodik és a hetedik érzékszerv a materialista elme előtt.
(7) PRITHIVÎ TATTVA. Szilárd földi szubsztancia, a földi szellem vagy erő, a
legalacsonyabb valamennyi között.
5
Amit itt el kell mondanom, különösen azon tagoknak szól, akik „jógázással”
szeretnének magukban erőket kifejleszteni. Láthatók abból, amit eddig is mondtam, hogy a
Râja jóga kifejlesztéséhez a meglévő, nyilvánosságra hozott művek semmit sem érnek. Ezek
a művek legjobb esetben a Hatha jógáról adhatnak célzásokat, olyasmit, ami a legjobb
esetben is csak médiumitáshoz vezethet, a legrosszabb esetben viszont a pusztuláshoz. Akik
„meditációt” végeznek, akik megpróbálják megtanulni a „lélegzés tudományát”, azok
figyelemmel fogják olvasni „A Természet finomabb erőit”, megtudva belőle azt, hogy csak
az öt tattva alkalmazásával lehet ezt a veszedelmes tudományt elsajátítani. Mert az exoterikus
jóga-filozófiában és a Hatha jóga gyakorlatokban az Âkâsha tattva helye az emberi fej (vagy
fizikai agy). A Tejas tattva helye az emberi váll, a Vâyu tattva a köldökben van (valamennyi
fallikus isten, az emberi univerzum „teremtőinek” székhelyében), az Apas tattva a térdben
van, végül a Prithivî tattva helye a lábak. Tehát a két magasabb tattva és azok kapcsolatai ki
vannak zárva, azokról nem vesznek tudomást. S minthogy a Râja jógában ezek a fő tényezők,
semmiféle magasabb rendű spirituális vagy intellektuális jelenség nem jöhet létre. A legjobb
eredmény egy fizikai jelenség lehet, több nem. Minthogy az „öt lehelet”, vagy helyesebben
az emberi lehelet öt állapota a Hatha jógában megfelel a fenti földi síkoknak és színeknek,
milyen spirituális eredményről lehetne itt egyáltalán szó? Ellenkezőleg, mindezek a Szellem
síkjának teljesen fordítottját jelentik, vagyis a magasabb mikrokozmikus síknak, amint azok
fejjel lefelé visszatükröződnek az Asztrális Fényben. Ez bebizonyított magában a tantrikus
műben, a Shivâgama-ban. Hasonlítsuk csak össze!
Nos, az Asztrális Fény nem egy univerzálisan kiárasztott anyag, hanem csak
Földünkhöz és a rendszer valamennyi más testéhez tartozik, amelyek vele azonos anyagi
síkon vannak. A mi Asztrális Fényünk – hogy úgy mondjam – a mi Földünk linga sharîrája.
Csakhogy nem elsődleges prototípusa annak, mint a mi chhâyânk vagy másunk esetében,
hanem éppen fordítva. Az emberi és állati testek aszerint nőnek és fejlődnek, amilyen a
születést megelőző másuk. Ezzel szemben az Asztrális Fény a földi emanációkból születik,
aszerint nő és fejlődik, amilyen a típust adó szülője, s ráadásul csalékony hullámaiban a felső
síkoktól kezdve az alsó szilárd síkig, azaz a földig mindkét irányban minden fordítva
tükröződik. Innen van a színek és hangok azon összekeveredése a szenzitív ember
tisztánlátásában és tisztánhallásában, aki megbízik a feljegyzéseiben, legyen ez a szenzitív
ember egy hatha jógi, vagy akár egy médium. A következő diagramban párhuzamot vonunk
az ezoterikus és a tantrikus tattva-táblázatok között a hangokra és színekre vonatkoztatva,
amelyből világosan kitűnik az imént elmondottak igazsága.
5
IV. DIAGRAM
A TATTVÁK EZOTERIKUS ÉS TANTRIKUS TÁBLÁZATAI
Ezoterikus Princípiumok, tattvák vagy erők, és megfeleléseik az emberi testeknek, Tantrikus tattvák, és megfeleléseik az emberi testeknek,
anyagi halmazállapotoknak és színeknek. anyagi halmazállapotoknak és színeknek.
Tattva Princípium Anyagi halmazállapot Testrész Szín Tattva Anyagi halmazállapot Testrész Szín
Âdi Aurikus Tojás Elsődleges, Spirituális Az egész testet Minden szín Figyelmen Figyelmen kívül hagyva Figyelmen Figyelmen
Szubsztancia, Âkâsha, az beburkolja és szintézise, kék. kívül kívül hagyva kívül
Éter Szellemének kivonata áthatja. Fordított hagyva hagyva
emanáció, befelé
és kifelé
irányuló
ozmotikus.
Anupâdaka Buddhi Spirituális Esszencia, vagy Harmadik szem, Sárga. Figyelmen Figyelmen kívül hagyva Figyelmen Figyelmen
Szellem. „A mélység vagy kívül kívül hagyva kívül
elsődleges vizei”. tobozmirigy. hagyva hagyva
Âlaya Manasz EGO A Tér Étere, vagy Âkâsha a Fej. Indigókék. Âkâsha Éter. Fej. Fekete vagy
vagy harmadik elkülönülésben. A színtelen.
Âkâsha gőz kritikus állapota.
Vâyu Kâma-Manasz Az anyag kritikus állapota Torok a Zöld. Vâyu Gáz. Köldök. Kék.
köldökig.
Tejas Kâma (Rûpa) A sűrű anyag esszenciája, Vállak és karok Piros. Tejas Hő (?) Vállak. Piros.
megfelel a jégnek. a combokig.
Apas Linga Sharîra Sűrű éter vagy folyékony Comboktól a Ibolya. Apas Folyadék. Térdek. Fehér.
levegő. térdekig.
Prithivî Élő test a Szilárd és kritikus Térdektől a Narancspiros.62 Prithivî Szilárd. Lábak. Sárga.63
pránában, halmazállapot. lábfejekig.
vagy állati
élet.
62
Első pillantásra látni, milyen fordított sorrendben vannak a tattvák színei, ahogy azok az Asztrális Fényben visszatükröződnek: az indigókéket feketének, a zöldet
kéknek, az ibolyát fehérnek és a narancsszínt sárgának nevezik.
63
A színek – ismétlem – itt nem követik a prizmatikus skálát – vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigókék és ibolya –, mert ez a skála egy hamis visszatükröződés,
egy valódi Mâyâ. Ezzel szemben a mi ezoterikus skálánk a spirituális szférákhoz, a Makrokozmosz hét síkjához tartozik.
5
Ilyen tehát az okkult tudomány, amelyre modern indiai aszkéták és jógik lelki
fejlődésüket és erőiket alapozzák. Őket hatha jógiknak ismerik. Nos, a hatha jóga tudománya
a „lélgzet elfojtásán” vagy Prânâyâma-n alapszik, és ezt a gyakorlatot a mi Mestereink
egyhangúlag ellenzik. Mert mi is a Prânâyâma? Szó szerint fordítva „a (vitális) lélegzet
halálát” jelenti. Prâna – amint már mondtuk – nem Jîva, a halhatatlan élet örök forrása, s
nincs semmiféle összeköttetésben – mint egyesek gondolják – a Pranava-val, mert Pranava az
AUM szinonimája misztikus értelemben. Mindaz, amit eddig nyilvánosan és világosan
megfogalmazva tanítottak róla, megtalálható a Természet finomabb erőiben. De ha ezeket az
útmutatásokat követi valaki, az csak fekete mágiához és médiumitáshoz vezethet. Sok
türelmetlen chela, akiket személyesen is ismertem Indiában, hozzákezdett a hatha jóga
gyakorlatokhoz, mit sem törődve a figyelmeztetéseinkkel. Ezek közül kettő egészsége
teljesen megromlott, egyikük ennek következtében meghalt. Mások csaknem megőrültek,
egy közülük öngyilkosságot követett el, s egy chela szabályos tântrikává képezte ki magát,
azaz fekete mágussá, de karrierjét szerencséjére félbeszakította a halál.
5
alsót. De ezt az eredményt az akaraterő gyakorlásával kell elérni, s nem a lélegezet
tudományos vagy begyakorlott elfojtásával. Ha a gerinc tájékról egy keresztmetszetet
veszünk, akkor három csatornát találunk, e csatornák egyike – a samâdhi és hasonló
tudatállapotok alatt – az akarati parancsokat továbbítja, míg egy másik csatorna a Jîva
életáramait, tehát nem az ember testét éltető prána életáramait.
Aki mind a két rendszert, a hatha jóga és a râja jóga rendszerét tanulmányozta, óriási
különbséget lát a két rendszer között. Az egyik teljesen pszicho-fiziológiai, a másik pedig
tisztán pszicho-spirituális. A tântrikusok nem mennek magasabbra, mint a hat látható és
ismert plexus, amelyek mindegyikével összekötik a tattvákat. Igen nagy jelentőséget
tulajdonítanak ezek lefőbbjének, a Mûlâdhâra (gyökér) csakrának (a szakrális plexusnak), s
ez maga elárulja erőfeszítéseik materiális és önző irányát az erők megszerzésénél. Az általuk
használt öt lélegzet és öt tattva főleg a prosztatai, gyomortájéki, szív- és gége-plexusokra
irányulnak. Jóformán alig tudnak az Âjnâ-ról, és ténylegesen semmit sem tudnak a
szintetizáló garati plexusról. A régi iskola követőinél ez nem így van. Mi először azon a
szerven próbálunk uralkodni, amely az agyalapnál fekszik a garatban, s amelyet a nyugati
anatómusok agyalapi mirigynek (hipofízisnek) neveznek. A tárgyiasult agyi szervek
sorozatában – amik megfelelnek a tárgyiasulatlan tattvikus princípiumoknak – az agyalapi
mirigy úgy viszonyul a harmadik szemhez (tobozmirigyhez), mint a manasz a buddhihoz. A
harmadik szem felébresztését és felkeltését ennek az edényes szervnek, ennek a jelentéktelen
kis testnek kell elvégeznie, amelyről a fiziológia ugyancsak semmit sem tud. Az egyik az
AKARAT energizálója, a másik pedig a tisztánlátó észlelés felkeltője.
(1) A tobozmirigy vagy conarium egy lekerekített, hosszúkás test, 8-10 cm hosszú,
amely vöröses szürke, és amely az agy harmadik üregének hátsó részével függ össze. Alapját
két medulláris szalag tartja, amely elől az optic thalami-hoz irányul. Ne felejtsük el, hogy az
utóbbi a legkitűnőbb fiziológusok szerint a test felületéről jövő legfinomabb és
legérzékenyebb észlelések befogadó és feldolgozó szerve. (Az okkultizmus szerint itt az
Aurikus Tojás felületéről jövő észlelésekről van szó, amely érintkezési pontunk a felsőbb
univerzális síkokkal.) A tudomány a továbbiakban azt állítja, hogy „az optic thalami két
szalagja, amelyek egymáshoz hajolnak, a középvonalon egyesülnek, ahol a tobozmirigy két
kocsányává válnak”.
(2) Az agyalapi mirigy vagy hipofízis egy kicsiny, kemény szerv, kb. 12 mm széles, 6
mm hosszú és 6 mm magas. Egy első babszem formájú és a hátsó kerekebb lebernyegből áll,
amelyek egyesülnek. Összetevő részei – amint mondják – csaknem ugyanolyanok, mint a
tobozmirigyéi. De a két központ között a legcsekélyebb összeköttetést sem lehetett
felfedezni. Erről azonban az okkultisták más véleményen vannak, ők tudják, hogy van
összeköttetés, még anatómiailag és fizikailag is. Boncolásnál az orvosoknak holttesttel kell
dolgozniuk, s amint ők maguk is bevallják, az agyi anyag, minden szövet és szerv a lehető
5
leggyorsabban összeesik, és formát változtat, valójában pár perccel a halál után. Amikor tehát
a lüktető élet, amely kitágítja az agy anyagát, betölti minden üregét, és energizálja
valamennyi szervét, eltűnik, az agyi anyag egyfajta tésztaszerű tömeggé esik össze, s a
valamikor nyitott járatok bezárulnak. De még ha össze is húzódnak, és egymásba is folynak a
részek, és az agy utána tésztaszerű is lesz, mindez nem jelenti azt, hogy a halál előtt e két
szerv között nem volt összeköttetés. Valójában – amint azt Owen professzor bebizonyította –
az emberi magzat és bizonyos halak agyában létezik tárgyiasult összeköttetés egy vájat és
egy cső formájában. Amikor az ember normális állapotban van, az Adeptus látja az arany
aurát, amely mindkét központban lüktet, ahogyan a szív dobog, s amely az ember egész
életén át soha meg nem áll. Ez a mozgás azonban a tisztánlátó képességek kifejlesztését célzó
erőfeszítések abnormális körülményei között felerősödik, és az aura egy erősebb rezgésű
vagy lengésű mozgásba jön. Az agyalapi mirigy rezgésének íve egyre magasabbra
emelkedik, amíg végül – akárcsak az elektromos áram esetében, ha az szilárd testbe ütközik –
beleütközik a tobozmirigybe, s akkor ez az alvó szerv felébred, és tiszta âkâshai tűzzel kezd
izzani. Így fest e két szerv pszicho-fiziológiai bemutatása a fizikai síkon, amelyek különben
konkrét szimbólumokként megfelelnek a manasz és buddhi metafizikai fogalmaknak. Ez
utóbbinak – hogy tudatossá válhasson ezen a síkon – szüksége van a manasz sokkal
elkülönültebb tüzére, de amint a hatodik érzékszerv felébreszteti a hetediket, akkor a
hetedikből kisugárzó fény bevilágítja a végtelenség mezőit. Egy rövid időtartamra az ember
mindentudóvá lesz, a múlt és a jövő, a tér és az idő eltűnnek, és számára jelenné válnak. Ha
Adeptusról van szó, akkor az így szerzett tudást elraktározza fizikai emlékezetében, és semmi
– kivéve a fekete mágiában elmerülés bűnét – nem takarhatja el ezt az emlékezést. Ha csak
cheláról van szó, akkor emlékezetében csak az igazság egyes részletei maradnak meg, s ezt a
folyamatot éveken át újra meg kell ismételnie, közben nem megengedve, hogy mentálisan
vagy fizikailag a legkisebb szenny is tapadjon hozzá, mielőtt teljesen beavatott Adeptussá
nem válik.
65
Soemmerring, De Acervulo Cerebri, II. kötet, 322. oldal.
5
vallás vagy jog törvényei szerint is – a gyermek nem felelős tetteiért.66 A manasz csak ebben
a korban lesz fogoly, és válik eggyé a testtel. Nos, a híres német anatómus, Wengel különös
dolgot figyelt meg több ezer esetben. Néhány egészen ritka kivételtől eltekintve ez a
„homok” vagy aranyszínű összenövés csak a hetedik életévüket betöltött személyeknél volt
megtalálható. Őrültek esetében kövecskét csak néhányat lehetett találni, született értelmi
fogyatékosaknál pedig teljesen hiányzott. Morgagni,67 Grading68 és Gum69 a maguk korában
igen bölcs emberek voltak, s azok ma is, mert eddig csak ők mondták ki a fiziológusok közül
azt, hogy ezek a kövecskék az elmével függenek össze. Mert – hogy a tényeket összegezzük
– ha hiányoznak a fiatal gyermekekben, az igen öreg emberekben és az értelmi
fogyatékosokban, akkor ebből elkerülhetetlenül következik az, hogy kapcsolatban kell
állniuk az elmével.
Nos, miután minden ásványi, növényi és egyéb atom nem más, mint az Univerzális
Lélek, Âkâsha, vagyis a kikristályosodott Szellem egy-egy összesűrűsödése, akkor az a tény,
hogy a tobozmirigy ezen összesűrűsödései az elemzések során állati összetételű anyagként –
mészfoszfátként és karbonátként – jelennek meg, az okkultizmus szerint nem mond ellent
annak a megállapításnak, hogy ezek a mentális elektromosság működéséből keletkeznek a
környező anyagban.
6
parâ shaktinak, jnâna shaktinak, stb. neveznek, a „Fohat Fiai” szinonimái, mivel ez
utóbbiaknak női aspektusai. A jelenlegi szinten azonban, minthogy a nevek csak
megzavarnák a nyugati tanulót, jobb, ha a fenti fordításban jegyezzük meg őket. Minthogy
pedig minden erő hetesség, ezért az erők végösszege természetesen 49.
Íme, egy példa a színnek a rezgéshez való kapcsolatáról, amely megérdemli, hogy az
okkultisták felfigyeljenek rá. Nemcsak adeptusok, és fejlettebb tanítványok, de alacsonyabb
fokon álló pszichikus emberek is, mint pl. tisztánlátók, pszichometrikusok, képesek érzékelni
a minden embert körülvevő, különböző színekből álló pszichikus aurát, amely megfelel a
benne levő ember temperamentumának. Más szavakkal, az Aurikus Tojáson belüli misztikus
feljegyzések nemcsak a gyakorlott adeptusok számára, hanem olykor természetüktől fogva
pszichikus egyének számára is hozzáférhetők. Minden emberi szenvedély, minden gondolat
és tulajdonság megjelenik ebben az aurában a megfelelő színek és színárnyalatok útján, s
ezek egy részét inkább érezni szokták, mint ténylegesen látni. A kiválóbb ilyen pszichikusok,
mint Galton is kimutatja, érzékelik azokat a színeket is, amelyeket a különböző hangszerek
rezgései okoznak, vagyis minden hangban más színt látnak. Ahogyan a húr rezeg, és hallható
hangot hoz létre, úgy rezegnek az emberi test idegei, és reagálnak különböző emóciókkal a
prána keringő vitalitásának általános impulzusa alatt, s ez által a személy pszichikus
aurájában hullámzásokat keltenek, amelyek azután kromatikus hatásokat eredményeznek.
És most, miután bemutattam, hogy a tântrikus munkák – amint azt Râma Prasâd
megmagyarázta – valamint más, hasonló jóga tanulmányok, amelyek időről-időre a teozófiai
újságokban megjelennek (mert jegyezzük meg jól, hogy az igazi râja jógát soha sem
publikálták), mind fekete mágiához vezetnek, és a legveszélyesebbek azok számára, akik
6
önfejlesztésükben ezeket követik. Remélem tehát, hogy az amerikai ezoterikusok most már
résen lesznek.
Tekintve, hogy mind a mai napig a tekintélyek közül kettő sem egyezett meg abban,
hogy a csakrák és a padmák valódi helye hol van a testben, és minthogy a tattvák színei
fordított sorrendben vannak megadva, például:
(a) âkâsha feketének vagy színtelennek van megadva, holott az a manasznak
megfelelően indigó,
(b) vâyu szerintük kék, holott az az alsó manasznak megfelelően zöld,
(c) apas szerintük fehér, holott az az asztrális testnek megfelelően ibolya egy ezüstös
holdfényszerű fehér alapanyaggal.
Tejas valóban vörös, az egyetlen szín, amelyet helyesen adtak meg. Mindezen
meggondolásokból tehát könnyű kideríteni, hogy ezek az eltérések veszedelmes félreevezető
információk.
70
Lásd: „Stray Thoughts on Death and Satan” a Theosophistban, Vol. III. No. 1. valamint „Fragments
of Occult Truth”, Vol. III. és IV.
6
A Paramâtmâ, a Spirituális Nap kívül van az emberi Aurikus Tojáson, mint ahogyan
kívül van a makrokozmikus vagy Brahmâ Tojáson. Miért? Mert jóllehet minden részecske és
atomot – hogy úgy mondjam – összecementez és átitat ez a paramâtmikus esszencia, de azért
mégis hiba lenne azt „emberi” vagy akár „univerzális” princípiumnak nevezni, mert ez az
elnevezés egy filozófiai és tisztán metafizikai elképzelésről csupán téves képet adna. A
Paramâtmâ nem princípium, hanem minden princípium oka, s a princípium kifejezést az
okkultista csupán annak árnyékára alkalmazza, az Univerzális Szellemre, amely meglelkesíti
a határtalan Kozmoszt, legyen az belül vagy túl a Téren és az Időn.
Jegyezzék meg jól, hogy megértsék a következőket: a manaszt egy felső háromszög
ábrázolhatja, amit az alsó manasszal egy vékony vonal köt össze. Ez az Antahkarana, ez a
kommunikációs ösvény vagy híd, amely összeköttetésül szolgál egyrészt a személyes lény,
akinek fizikai agya az alsóbb állati elme befolyása alatt áll, másrészt a reinkarnálódó
egyéniség, a spirituális Én, a manasz, a Manu, az „isteni Ember” között. Ezért egyedül ez a
gondolkodó Manu az, amelyik újraszületik. Igazság és természet szerint is, a két elme, a
spirituális és a fizikai vagy állati a testet öltés alatt egységet képeznek, de elkülönülnek. Mert
amíg az isteninek az a része, amely a személyiséget élteti, tudatosan elválasztja magát egy
sűrű, de tiszta árnyékként az isteni Éntől71, beékelődik a magzat agyába és érzékszerveibe72 a
hetedik hónap végén, addig a magasabb manasz nem egyesül a gyerekkel, csak miután
életének hetedik évét betöltötte. Ez a különálló esszencia, vagy helyesebben a Felső Én
árnyéka vagy visszatükröződése a gyermek növekedése folyamán az ember különálló
gondolkodó princípiumává válik, amelynek fő közvetítője a fizikai agy. Nem csoda, ha a
materialisták, akik csak ezt a „racionális lelket” vagy elmét veszik tudomásul, nem képesek
azt elválasztani az agytól és az anyagtól. De az okkult filozófia korszakokkal ezelőtt kifejtette
a lélek problémáját, és felfedte a manasz kettősségét. az isteni Én felfelé törekszik, hegyével
a buddhira irányulva, míg az emberi én lefelé vonzódik, belemerülve az anyagba, és
71
Az isteni Én esszenciája „tiszta tűz”, egy olyan entitás, amelyhez semmit sem lehet hozzáadni, és
amelyből semmit sem lehet elvenni. Ezért nem lehet csökkenteni még megszámlálhatatlan alacsonyabb elmék
tömegével sem, amelyek kiválnak belőle, mint lángok egy lángból. Ez a válasz egy ezoterikus tanuló azon
kérdésére, aki azt kérdezte, honnan származik egy és ugyanazon egyéniség kimeríthetetlen esszenciája,
amelyből minden újonnan inkarnálódó személyiség megkapja az emberi intellektust.
72
Az agy, vagy gondolkodó mechanizmus nem csupán a fejben van, hanem – amint erről minden nem
teljesen materialista fiziológus is tanúskodik – az ember minden szerve, szíve, mája, tüdeje, stb., le egészen
minden idegszálig és izomrostig, úgyszólván külön aggyal vagy gondolkodó apparátussal rendelkezik. Mivel az
agyunknak nincs semmi dolga a bennünk levő különböző szervek közös és egyéni munkájának irányításában,
akkor mi az, amely olyan tévedhetetlenül irányítja azokat szakadatlan működésükben? Mi az, ami küzdésre
készteti őket, sőt a betegségek leküzdésére, és arra, hogy közülük mindegyik – még a legapróbb is – egy
ösztönnel ellátott egységként tevékenykedjen? Nem mechanikus óraműként, ahogyan azt egyes materialisták
állítják (hiszen az óramű azonnal megáll a legkisebb zavarnál vagy alkatrésztörésnél), hanem akarattal
rendelkező entitásként. Ha azt mondjuk erre, hogy ez a természet műve, azzal semmit nem mondtunk,
legfeljebb egy téveszmét közöltünk. Mert a természet végül is csak egy gyűjtőnév mindezekre a funkciókra,
csak az univerzumban és az emberben levő tulajdonságok, fizikai és mentális képességek stb. összegezése,
vagyis a természet azon hatások és erők összessége, amelyeket intelligens törvények kormányoznak.
6
magasabb, szubjektív felével csak az Antahkarana köti össze. Amint a szó etimológiája is
mutatja, Antahkarana az összekötő kapocs az élet folyamán a két elme között, az Én
magasabb tudata és az alacsonyabb elme emberi értelme között.
Ha ez így van, akkor ésszerűnek tűnhet, hogy élet és halál, jó és rossz, múlt és jövő
csupán üres szavak, vagy legjobb esetben szóképek. Ha az objektív univerzum maga is csak
múló illúzió, mivel kezdete és vége van, akkor az életnek és a halálnak is csak
aspektusoknak, illúzióknak kell lenniük. Ezek valójában állapotváltozások, nem többek. Az
igazi élet ezen élet spirituális tudatosítása, tudatos lét a szellemben és nem az anyagban. Az
igazi halál pedig az élet korlátozott megérzése, az, amikor a formán vagy legalább is
valamilyen anyagi formán kívül a tudatos vagy éppen individuális lét megérzése lehetetlenné
válik. Azok, akik őszintén visszautasítják az anyagtól, az agybeli szubsztanciától különálló
tudatos élet lehetőségét, valójában halott egységek. Pálnak, a beavatottnak szavai érthetővé
válnak: „Hiszen meghaltatok, és életetek el van rejtve Krisztussal az Istenben”.73 Ez azt
akarja mondani: Ti személy szerint halott anyag vagytok, amely nem tud spirituális
lényegéről, s a ti igazi életetek el van rejtve a ti isteni Énetekben, (Krisztus), vagy beleolvad
az Istenbe (Âtmân), s most elment tőletek, ti lelketlen nép. Ezoterikus szempontból szólva,
minden visszavonhatatlanul materialista személy halott EMBER, egy élő automata,
bármennyire is nagy agybeli képességekkel is van megáldva. Hallgassuk meg, mit mond
erről Âryasanga, aki ugyanezt a tényt jelenti ki:
„Az, ami sem szellem, sem anyag, sem világosság, sem sötétség, hanem ezeknek az igazi
tartója és gyökere, ez vagy te. A gyökér minden hajnalon ÖNMAGÁRA veti árnyékát, s ezt az
árnyékot te világosságnak és életnek nevezed, Óh, te szegény halott forma! Ez a világosság-élet
leárad a hét világ lépcsőzetén keresztül, ezek a lépcsők egyre sűrűbbek és sötétebbek lesznek.
Ennek a hétszer hét lépcsőnek vagy te, óh kisember, a megmászója és tükre. Ez vagy te, de nem
tudsz róla”.
Ez az első lecke, amit meg kell tanulni. A második az, hogy alaposan tanulmányozni
kell mind a kozmosz, mind a magunk fő alapelveit, külön csoportosítva az állandót és a
mulandót, a magasabb halhatatlant és az alacsonyabb halandót, mert csak úgy lehetünk urai
és irányítói előbb az alacsonyabb kozmikusnak és személyesnek, később pedig a magasabb
kozmikusnak és személytelennek.
Amint ezt meg tudjuk tenni, akkor biztosítottuk halhatatlanságunkat. De néhányan azt
mondhatják: „Milyen kevesen tudják ezt megtenni! Ezek a nagy Adeptusok, és az
adeptusságot nem lehet egy rövid élet alatt megszerezni”. Elismerem. De van még egy
alternatíva. „Ha Nap nem lehetsz, légy szerény bolygó” – mondja az Aranyszabályok
Könyve. S ha még ez sem elérhető, akkor legalább próbáljunk bennmaradni valamilyen
73
Kolossz. III.3.
6
kisebb csillag hatósugarában, hogy annak ezüstös fénye áthassa azt a borongós sötétet,
amelyen keresztül felfelé halad életünk köves ösvénye. Mert ezen isteni sugárzás nélkül
többet veszíthetünk, mint sem elképzelnénk.
A több ezer éves egyiptomi papiruszból vett eme néhány sor egy teljes revelációt
tartalmaz, amelyet azokban az időkben csak a főpapok és a beavatottak ismertek. „Az élet
aratása” nem más, mint a legfinomabb szellemi gondolatok, a személyiség legnemesebb és
legönzetlenebb tetteinek emléke, s a halál utáni boldogság állapotában tapasztalt állandó
jelenléte azoknak, akiket isteni, spirituális odaadással szeretett.74 Emlékezzünk a tanításra: Az
emberi lélek, az alsó Manasz az egyetlen és közvetlen kapocs a személyiség és az isteni Én
között. Az, ami a Földön a személyiséget képezi, s amelyet a többség tévesen egyéniségnek
nevez, az a mentális, fizikai és spirituális jellegzetességek összessége, amelyek – ha
belevésődnek az emberi lélekbe – létrehozzák az embert. Nos, mindezen jellegzetességek
közül csupán a megtisztult gondolatok azok, amelyek belevésődhetnek a magasabb,
halhatatlan Én-be. Az emberi lélek ezt úgy viszi véghez, hogy újra beleárad a lényegébe,
ősforrásába, élete alatt összevegyül isteni Én-jével, a fizikai ember halála után pedig teljesen
egyesül vele. Tehát hacsak a kâma-manasz át nem adja a buddhi-manasznak azokat a
személyes elképzeléseket és az Én-ség olyan tudatosságát, amelyeket az isteni Én
asszimilálni tud, akkor az örökkévalóban nem élhet tovább semmiféle én, vagy személyiség.
Csak az tud tovább élni, aki méltó a bennünk lévő halhatatlan Istenre, ami természetesen
azonos az isteni lényeggel. Így ebben az esetben a saját isteni Én-jének „árnyékai” vagy
emanációi azok, akik felszállnak hozzá, s általa újból beleolvadnak, hogy még egyszer saját
esszenciájává váljanak. A hús-ember agyában semmiféle nemes gondolat, nagy aspiráció,
vágy, vagy isteni halhatatlan szeretet nem tud beférni, s ott gyökeret verni, csak akkor, ha
mindez a magasabb Én közvetlen kivetülése révén átáradna az alacsonyabb énhez. Minden
egyéb – jóllehet intellektuálisnak látszhat – az alacsonyabb elméből, az „árnyékból” jön,
összekapcsolódik és elkeveredik a kâmával, hogy azután elmúljon, és örökre eltűnjön. De a
személyes én mentális és spirituális eszmeisége visszatér az Én-be esszenciája részeként, s
onnan soha többé el nem halványul. Így tehát az elmúlt személyiségből csak a spirituális
tapasztalatok, minden jónak és nemesnek az emléke, hozzátéve még az én-tudatot, és
egybeötvözve az összes megelőző én-tudatokkal – nos, ez az, ami túléli a test halálát és
halhatatlanná válik. Az Én-en kívül nincs semmiféle különálló vagy meghatározott
halhatatlanság a földi ember részére. A magasabb Én az egyedüli hordozója az összes földi
alteregójának, s egyedüli képviselője a devachannak nevezett mentális tudatállapotban.
74
Lásd: Key to Theosophy, 147. 148 és további oldalak.
6
Minthogy pedig az utolsó testet öltött személyiségnek joga van saját speciális üdvösség-
állapotához, amelyben szabadon van, és nem keveredik a többi elmúlt személyiség
emlékeivel, ezért a devachanban csak az utolsó élet az, amely teljesen és realisztikusan élénk.
A devachant gyakran hasonlítják a több ezer „napból” álló sorozat legboldogabb napjához
egy ember életében. A boldogság intenzitása teljesen elfelejteti az emberrel a többi napot, s
múltja eltörlődik emlékében.
Már az is, aki csak keveset tud a keleti kifejezési módokról, bizonyára észrevette,
hogy a Halottak Könyvéből és az Isis-ből való idézetek (a) allegorikusak a be nem avatottak
számára, amelyben ezoterikus tanítások vannak, (b) hogy a két kifejezés: a „második halál”
és a „lélek” egy bizonyos értelemben félrevezető közlés. A „lélek” egyaránt vonatkozik a
Buddhi-Manaszra és a Kâma-Manaszra. Ami a „második halál” kifejezést illeti, a „második”
ugyanúgy több halálra is vonatkozik, amelyet a „princípiumok” inkarnációjuk alatt
elszenvednek. Az ilyen megállapítások teljes tartalmát csak az okkultisták tudják felfogni.
Mert van (1) a test halála, (2) az állati lélek halála a Kâma Lokában, (3) az asztrális, a Linga
Sharira (éterikus testmás) halála, amely a test halálát követi és (4) a magasabb, a halhatatlan
Én metafizikai halála minden alkalommal, valahányszor „anyagba hull”, vagyis egy új
személyiségben inkarnálódik. Az állati lélek, vagy alsó manasz, az isteni Én árnyéka, amely
azért válik el tőle, hogy a személyiséget felvilágosítsa, szintén semmilyen körülmények
között sem kerülheti el a halált a Kâma Lokában, vagy legalább is az a része nem, amely
megmarad földi salaknak, és nem adható át az Én-nek. A „második halálra” vonatkozó
legfőbb és legfontosabb – az ezoterikus tanításokban mind a mai napig az volt, és az marad –
hogy megvan a rettenetes lehetőség a lélek halálára, vagyis arra, hogy még a földön elválik
az Éntől az adott személy életében. Ez egy valódi halál (jóllehet a feltámadás reményével),
amely nem hagy semmi nyomot az adott emberben, és mégis őt morálisan élő halottá teszi.
Nehéz megérteni, hogy ezt a tanítást miért kellett mindmáig olyan nagy titokban tartani,
holott ha elterjesztették volna az emberek között – legalább azok között, akik hisznek a
reinkarnációban – sok jó származhatott volna belőle. De ez így volt eddig, és nem volt jogom
6
kétségbe vonni a titoktartás bölcsességét, csak eddig eszerint viselkedtem, mivel azzal a
fogadalommal kaptam meg, hogy a világ előtt ne hozzam nyilvánosságra. De most
engedélyem van arra, hogy mindenkivel közöljem, és a tételeket először az ezoterikusok előtt
tárjam fel. Amikor ők azokat alaposan feldolgozzák, az ő kötelességük lesz, hogy beszéljenek
másoknak a „második halál” speciális tantételéről, és hogy óva intsék a teozófusokat annak
veszélyeitől. A titoktartás fogadalma tehát ezentúl az ezoterikus hitvallás ezen egy tételére
nem terjed ki.
Hogy világosabbá tegyem a tanítást, látszólag már ismert dolgokat kell elismételnem.
A valóságban azonban ezeket a tanításokat új fényben, új részletekkel közlöm. Céloztam erre
a Theosophist-ben, mint ahogyan céloztam erre az Isis-ben is, de még nem tudtam magamat
megértetni. Most meg fogom magyarázni, pontról pontra.
Továbbá semmi sem maradhat meg, ami él és lélegzik, és ami a világ forrongó
hullámaiban, vagyis a differenciálódás síkján létezik. Így miután a Buddhi és a Manasz
egyaránt az Egy Láng elsődleges sugarai, éspedig az előbbi az egy örök esszencia eszköze,
upâdhija vagy vâhanaja, az utóbbi pedig Mahat vagy az Isteni Eszmeiség (Mahâ Buddhi a
Purânakban), az Egyetemes Értelmes Lélek eszköze, mint ilyen, egyikük sem semmisülhet
meg, egyiket sem lehet kioltani sem esszenciájában sem a tudatban. De a fizikai személyiség,
a Linga Sharîrájával (éterikus testmás) és az állati lélek a kâmájával75 igen is
megsemmisülhet, és meg is semmisül. Mindkettő az illúzió birodalmában születik, és el kell
tűnniük, mint egy bárányfelhőnek az örökkévaló és kék égről.
Aki olvasta a Titkos Tanítást, bármilyen csekély figyelemmel is, már tudnia kell az
emberi Én-ek eredetéről, amelyeket leszármazásilag Monádoknak neveznek, és hogy mik
voltak, mielőtt az emberi állatban való testet öltésre kényszerítették őket. Az isteni lények,
akiket a karma a manvantârai életben való dráma lejátszására késztetett, magasabb és korábbi
világok és bolygók lényei, akiknek karmája még nem merült ki abban az időben, amikor
világuk a pralayába lépett. Így szól a tanítás. De akár így van, akár nem, a magasabb Egók –
amikor a földi sár olyan átmeneti formáival hasonlítjuk össze, mint mi magunk – valójában
isteni lények, istenek, és halhatatlanok a Mâhamanvantara, vagyis a 311,040 milliárd év
időtartama alatt, ameddig Brahmâ Kora tart. És ha az isteni Egók azért, hogy újra az Egy
Esszenciává váljanak, vagyis újra beszívódjanak az AUM-ba, kénytelenek megtisztítani
magukat a szenvedés és az egyéni tapasztalat tüzében, akkor a földi egóknak, a
75
Kâma-rûpa, az alsó manasz eszköze, mint mondják, a fizikai agyban, az öt fizikai érzékben és a
fizikai test valamennyi érzékelő szervében székel.
6
személyiségeknek is hasonlóképpen kell cselekedniük, ha részt akarnak venni a magasabb
Egók halhatatlanságában. Ezt úgy érhetik el, hogy letörik magukban mindazt, amiből
énjeiknek csupán alsóbb személyes természete húz hasznot, és hogy gondolkodó kâmikus
pricípiumaikat átönteni igyekeznek a magasabb Én princípiumába. Mi (azaz
személyiségeink) pusztán azzal a ténnyel válunk halhatatlanná, ha a gondolkodó erkölcsi
természetünket átültetjük isteni hármas Monádunkba, az Âtmâ-Buddhi-Manaszba, ami
három az egyben és egy a háromban (aspektusban). Mert az inkarnálódó Egó által a földön
megnyilvánuló Monád az, amelyet az örökélet fájának neveznek, és amelyet csak úgy lehet
elérni, ha eszünk a tudás, a jó és a rossz tudása, vagyis a gnózis, az Isteni Bölcsesség
gyümölcséből.
(2) Nos, mik a Buddhi funkciói? Ezen a síkon nincs semmilyen funkciója, hacsak
nem egyesül a manasszal, a tudatos Én-nel. A Buddhi ugyanúgy viszonyul az isteni Alap
Esszenciához, mint a vedânta iskola szerint a Mûlaprakriti viszonyul a Parabrahmanhoz,
vagy ahogyan az Âlaya, az Egyetemes Lélek az Egy Örök Szellemhez, vagy ahhoz, ami ezen
a Szellemen túl van. A Buddhi ennek az isteni Alap Esszenciának az emberi eszköze, a
Buddhi egy lépés az Abszolúttól, amelynek nem lehet köze a végeshez, sem a feltételeshez.
76
A tanmâtra finom és kezdetleges formát jelent, a finomabb elemek durva típusát. Az öt tanmâtra
valójában az anyag és minden elem jellegzetes tulajdonságait és sajátosságait jelenti. A szó igazi értelme:
„valami”, vagy „pusztán transzcendentális” a sajátosságokra vagy tulajdonságokra vonatkozóan.
6
természetében (paramânu-rûpa), mint örökkévaló szubsztancia (dravya), és véges (kârya
rûpa), amikor mint kettősség a kâmához (állati vágy vagy emberi egoista akarat)
kapcsolódik, egyszóval egy alacsonyabb összeállítást képez”.77 Amíg tehát az
INDIVIDUÁLIS EGÓ – esszenciája és természete következtében – halhatatlan az egész
örökkévalóságon át, és olyan formája (rûpa) van, amely a negyedik kör teljes életciklusain át
fennmarad, addig sosie-jének azaz hasonmásának, a személyes énnek el kell nyernie
halhatatlanságát.
(4) Antahkarana a neve annak a képzeletbeli hídnak vagy ösvénynek, amely az isteni
és az emberi egókat köti össze, mert tényleg két egóról van szó, amíg tart az emberi élet,
hogy azután a devachanban vagy nirvánában újra egy Egó legyen belőlük. Ez talán nehezen
érthetőnek tűnik, de valójában egy ismerős, bár képzeletbeli illusztráció segítségével egészen
egyszerűvé tehető. Képzeljünk el egy világító lámpát valamilyen szoba közepén, ahogyan
fényét a falra veti. Legyen a lámpa az isteni Én, a falra vetett fény pedig az alsó manasz, és a
fal jelentse a testet. A levegőnek az a része, amely átadja a lámpából jövő sugarat a falnak, az
Anthakarana. Képzeljük el továbbá, hogy az így kibocsátott fényben értelem és intelligencia
van, ráadásul pedig képes eloszlatni mindazokat a gonosz árnyékokat, amelyek a falon
keresztül jönnek, továbbá magához tud vonzani minden fényességet, átvéve azok
kitörölhetetlen lenyomatait. Nos, valóban hatalma van az emberi énnek arra, hogy elűzzön
minden árnyékot vagy bűnt, hogy megsokszorozza a fényességet vagy jócselekedeteket,
amelyek ezeket a benyomásokat keltik, és így az Antahkarananan keresztül biztosítja saját
állandó kapcsolatát és végső egyesülését az isteni Énnel. Ne felejtsük el, hogy ez utóbbi nem
történhet meg, amíg ennek a fénynek a tisztaságában még bármilyen földi vagy anyagi folt
van. Másrészről viszont ez a kapcsolat nem szakadhat meg teljesen, és mindig fennáll a
végső egyesülés lehetősége, amíg még maradt egyetlen spirituális tett vagy potencialitás,
amely az egyesülés fonalát biztosítja. Abban a pillanatban azonban, amikor ez az utolsó
szikra is kialszik, és kimerül az utolsó potencialitás, megtörténik a szétválás. Egy keleti
mesében az isteni Én egy gazdához hasonlít, aki kiküldi munkásait a földekre, hogy
megműveljék a talajt és betakarítsák a termést. A gazda mindaddig folytatja a föld
megművelését, amíg az a legkisebb hasznot is hozza. De amikor a föld teljesen
terméketlenné válik, akkor nemcsak a földdel nem törődik többet, hanem a munkás (az
alacsonyabb manasz) is odaveszik.
6
Most pedig beszélnünk kell a „második halál” tantételéről. Mi történik azzal a
kâmikus emberi lélekkel, amely minden esetben lealjasodott, és gonosz emberhez vagy egy
lélektelen személyhez tartozik? Ezt a titkot most fogom megmagyarázni.
A személyes lélek tehát ebben az esetben, vagyis ha az ember kizárólag csak az állati
énjével törődött, és így semmit nem tud átadni a magasabbnak vagy az elmúlt
inkarnációkban szerzett tapasztalatok összességének – amelyek emlékezete egy
örökkévalóságig fennmarad –, elszakad az Éntől. Az énből semmit nem tud beoltani abba az
örökkévaló törzsbe, amely több millió személyiséget táplál nedvével, mint az ágak a
faleveleket, amelyek ősszel elsárgulnak, meghalnak, és lehullnak a földre. Ezek a
személyiségek kicsíráznak, kivirágoznak, majd elmúlnak, egyesek teljesen nyomtalanul,
mások pedig hozzákeverik életük nedvét az anyaághoz. A korábban említett lelkek
megsemmisülésre vannak ítélve, vagyis avîchi-re. Ez egy olyan állapot, amelyet igen
nehezen értettek meg, és még rosszabbul írtak le egyes teozófus írók. Pedig ez a tudatállapot
nemcsak a földünkön van, hanem ténylegesen maga a föld.
78
Minthogy az Esoteric Buddhism és az Occult World írója a manaszt az emberi léleknek, a buddhit
pedig a spirituális léleknek nevezte, én változatlanul hagytam ezeket a kifejezéseket a Csend hangájában,
tekintve, hogy az a nyilvánosság számára íródott.
79
A rádzsa jóga exoterikus tanításaiban antahkaránát az észlelés belső szervének nevezik, és négy
részre osztják: (alsó) manasz, buddhi (értelem), ahankâra (személyiség) és chitta (önzés). Ez más szervekkel
együtt szintén része a jîva-nak, Léleknek, amelyet lingadêha-nak is hívnak. Az ezoterikusokat azonban ne
vezesse félre ez a népszerű változat.
7
elme-funkció kihatása érthetővé válik mind a teljesen materialista, mind a lealjasodott
természetű emberekben.
7
ha még ráadásul kitart bűnöző és züllött életmódja mellett, az azonnali reinkarnálódások
egész sorozatát kell végigszenvednie.
Itt két kérdés adódik. (1) Mi lesz a magasabb Énnel az ilyen esetekben? (2) Az ilyen
lélektelenül született emberi lény miféle állati teremtmény lehet?
Mielőtt válaszolnék erre a két igen természetes kérdésre, fel kell hívnom a keresztény
országokban születettek figyelmét arra a tényre, hogy a helyettesítő megváltás történetét és
Jézus misszióját – ahogy azt ma ismerik – tulajdonképpen néhány túl liberális beavatott
abból a misztikus és természetfölötti tantételből merítette és kölcsönözte, amely a
reinkarnálódó Én földi tapasztalataira vonatkozik. Ez a reinkarnálódó Én valójában a korábbi
Manvantarákban teremtett saját karmájának áldozata, és önként magára veszi azok
megváltását, akik különben lélektelen emberek vagy csak potencialitások lennének. A keleti
igazság így sokkal filozofikusabb és logikusabb, mint a nyugati mese. A Krisztus vagy
buddhi-manasz, amely minden emberben benne van, nem egészen ártatlan és bűntelen isten,
bár bizonyos értelemben ő az „Atya”, mivel lényegében ugyanaz az esszencia, mint az
Egyetemes Szellem, de ugyanakkor ő a „Fiú” is, mert a manasz csak egy lépéssel van lejjebb
az „Atyánál”. A testet öltéssel az Isteni Fiú felelősséget vállal a minden magára öltendő
személyiség bűneiért. Ezt pedig csak helyettese vagy tükröződése, az alacsonyabb manaszon
keresztül tudja megtenni. Az isteni Én vezérlő princípiumként csak egyetlen esetben tud
megmenekülni az egyéni büntetéstől és felelősségtől, amikor kénytelen elszakadni a
személyiségtől, minthogy az anyagon a pszichikus és asztrális rezgések bonyolultsága és
túlzott intenzitása folytán többé már nem tud uralkodni. Miután Apophis, a Sárkány
győzelmet aratott, a reinkarnálódó manasz – fokozatosan elválasztva magát tabernákulumától
– végül teljesen szakít a pszicho-állati lélekkel.
7
Küszöb Őre egy természeti lény, nem pedig regényes történet, bármilyen szép legyen is ez
utóbbi. Bulwer, a szerző azonban az elképzelést egy keleti beavatottól szerezhette. A Küszöb
Őre a vonzás és affinitás által vezetve beerőszakolja magát az asztrális áramba, és a szülő Én
által elfoglalt új tabernákulum aurikus burkán keresztül harcot hirdet az alsóbb fény ellen,
amely az ő helyét foglalta el. Ez természetesen csak akkor történhet meg, ha az így megszállt
személyiség morálisan gyenge. Akinek életmódja erkölcsös és embertársaival szemben
igazságos, az nincs kitéve ilyen veszélyeknek, félelemre csak a szívükben aljasoknak van
okuk. Robert Louis Stevenson valóban bepillantást nyert egy igaz látomásba, amikor megírta
a Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esetét. Története igazi allegória. Minden tanuló felismerheti
benne az igazság kivonatát, Mr. Hyde alakjában pedig az Őrt, a szülő szellem
tabernákulumának, a személyiségnek megszállóját.
„Ez egy rémtörténet!” – mondta nekem gyakran valaki, aki már nincs többé
sorainkban, és akinek egy igen határozott „Őre”, egy „Mr. Hyde” volt csaknem állandó
kísérője. „Hogyan történhet meg ilyen dolog az ember tudomása nélkül?” Megtörténhet,
ilyen esetek vannak. A Theosophistban ezt csaknem teljesen kifejtettem egyszer. „A lélek, az
alsóbb elme, fél-állati princípiumként csaknem teljesen bénulttá válik a mindennap elkövetett
vétkek folytán, és fokozatosan egyre kevésbé van tudomása a szubjektív feléről, az Úrról, a
hatalmas Seregek egyikéről”. És „az agy és az idegek gyors érzékies fejlődésének arányában
előbb vagy utóbb a személyes lélek végül megfeledkezik isteni küldetéséről a földön”.
Valójában „vámpírként az agy spirituális szülője rovására táplálkozik, él, és növekszik
erőben… és a személyes, fél-tudatos lélek értelem nélkülivé válik, a megváltás reménye
nélkül. Nem képes Istene hangját felismerni. Nincs más célja, csak a természetes, földi állat
kifejlesztése és teljesebb megértése, és így nem képes mást felfedezni, csak a fizikai
természet misztériumait… Azzal kezdődik, hogy még a test életének ideje alatt gyakorlatilag
halottá válik, és azzal végződik, hogy teljesen meghal, vagyis teljesen erkölcstelen lélekként
megsemmisül. Ilyen katasztrófa gyakran megtörténhet sok évvel a fizikai halál előtt. ’Lépten-
nyomon lélektelen férfiakkal és nőkkel találkozunk’. És amikor megérkezik a halál… nincs
már Lélek, (reinkarnálódó spirituális Én), hogy felszabaduljon…, mert már évekkel
korábban elmenekült”.
80
A Föld, helyesebben a földi élet az egyetlen avîchi (pokol), amely földgömbünkön az emberiség
egyedei számára létezik. Az avîchi egy állapot és nem hely, a devachan ellentéte. Az ilyen állapot követi a
lelket, bárhová is megy, akár a kâma lôkába, ahol fél-tudatos kísértetként létezik, akár pedig egy emberi testbe,
amikor újraszületik, hogy avîchiként szenvedjen. A mi filozófiánk más poklot nem ismer.
7
amikor magyarázatra szólítottak fel. Pedig ott elég világosan írtam a „haszontalan helyekről”,
azokról, akik nem akarnak együttműködni a Természettel, és akik milliószámra pusztulnak el
a manvantarai életciklusban, azokról, akik – amint a példa mutatja – inkább örökre az
avîchiben szenvednek a karma törvényei miatt, semmint feladják „rosszra használt” életüket,
és végül azokról, akik együttműködnek a Természettel, ahol rombolásra van szükség. Ez
utóbbiak velejéig gonosz és aljas emberek, ugyanakkor magasan intellektuálisak, és éppen
olyan mélységesen spirituálisak a gonosz irányában, mint azok, akik a jó irányába
spirituálisak. „Ezek (alsóbb) énje hosszú korszakokra mentesülhet a végső pusztulás vagy
megsemmisülés törvénye alól”.
Így tehát kétféle lélektelen lénnyel találkozhatunk a földön: Azokkal, akik a jelen
inkarnációban vesztették el magasabb Énjüket, és azokkal, akik lélektelenül születtek, miután
már előző inkarnációjukban elszakadtak spirituális lelküktől. Az előzőek az avîchi jelöltjei,
míg az utóbbiak „Mr. Hyde”-ok, akár emberi testben, akár azon kívül, akár testben élve, akár
pedig láthatatlan potenciális vámpírként ide-oda vetődnek. Az ilyen emberekben a ravaszság
hihetetlen fokot érhet el, és senki sem sejtheti róluk azt, hogy lélektelenek, kivéve azokat,
akik ismerik ezt a tant. Különben is, sem a vallás, sem a tudomány a legkevésbé sem
feltételezi, hogy ilyen tények valóban léteznek a természetben.
Azonban van remény az olyan személy részére, aki bűnei miatt elvesztett magasabb
Énjét, amíg még testben van. A megváltás elérhető számára azalatt, amíg anyagi természete
be van kapcsolva. A magasabb Ént visszahozhatja akár a megbánás mély átérzése, akár az
elmenekült Énhez való egyetlen komoly fohászkodás folytán, akár pedig – és ez a legjobb –
egy tényleges erőfeszítéssel a megjavulásra. Az összekötő fonal még nincs teljesen
elszakadva, jóllehet az Én a könnyű elérhetőség határán túl van, mert „az antahkarana
megsemmisült”, és a személyiség fél lábbal már a Myalba-ban81 van. Mégis az Én egy erős
spirituális hívásra még hozzáférhető. Az Isis Unveiled-ben erről a témáról van egy másik
megállapítás is. Ott az szerepel, hogy ez a szörnyű halál olykor elkerülhető, ha tudja valaki a
misztikus NEVET, a „SZÓT”.82 Hogy mi ez a „SZÓ”, amely nem is „Szó”, hanem egy Hang,
azt mindnyájan tudjuk. E szó hatékonysága ritmusában vagy hangsúlyában rejlik. Ez
egyszerűen annyit jelent, hogy még egy gonosz ember is képes magát megváltani, és a
romlás ösvényéről visszafordulni, ha tanulmányozta a Szent Tudományt. De ehhez az kell,
hogy tökéletes egységben legyen magasabb Énjével, mert különben napjában ezerszer is
ismételgetheti papagáj módjára a „Szót”, még ez sem fog rajta segíteni. Éppen ellenkezőleg,
ha nem egyesül teljesen magasabb hármasságával, akkor a jótékony hatás éppen ellenkezőjét
érheti el, mert a Sötét Testvériség igen gyakran gonosz célokra használhatja fel őt. Ilyen
esetekben a „Szó” felébreszti és felkavarja a természet gonosz, materiális elemeit. De ha
valaki jó természetű, és őszintén törekszik a MAGASABB ÉN felé, ami nem más, mint
AUM, az ember magasabb Egóján keresztül – ami annak harmadik betűje, míg a buddhi a
második –, akkor Apophis Sárkánynak nincs olyan támadása, amit a Szó vissza ne verne.
Akik sokat kaptak, azoktól sokat várnak. Aki a szentély ajtaján kopogtat annak teljes
tudatában, hogy milyen szentséget őriznek ott, és aki – miután beengedték oda – kifordul a
küszöbről, vagy hátat fordítva így szól: „Óh, nincs ott semmi!” – elveszti ezzel a lehetőségét
arra, hogy a teljes igazságot megismerje – ezt el fogja érni karmája.
81
Lásd: A Csend hangja.
82
Az érdeklődő olvassa el az Isis Unveiled II. kötet 368. oldal utolsó lábjegyzetét, és látni fogja, hogy
még a profán egyiptológusok és a Bunsenhez hasonló, a beavatásban járatlan emberek is megdöbbentek
felfedezésük láttán, amikor a régi papiruszokban megtalálták a „Szót”.
7
Így hangzanak tehát azon dolgok ezoterikus magyarázatai, amelyek olyan sokakat
megzavartak, mert úgy gondolták, hogy ellentmondások vannak a különböző teozófiai
tanítások között, beleértve a Theosophist III. és IV. kötetében megjelent „Töredékek az
okkult igazságokból” című írásokat. Mielőtt a témát végérvényesen kimeríteném, még egy
figyelmeztetést kell adnom, amelyet véssenek jól az eszükbe. Nagyon természetes, hogy
önök, ezoterikus tanulók azt remélik, hogy önök közül senki nem tartozik az emberiség
lélektelen részéhez, és önök könnyedén gondolhatnak az avîchire, mint ahogyan a jó
állampolgár gondol a törvényhozásra. Bár önök talán még nincsenek pontosan az ösvényen,
de már a szélein járnak, és sokan önök közül a helyes irányban. A jelentéktelen és szociális
körülményeinkben elkerülhetetlen bűnök, és az Eliphas Lévi „Sátán”-jának83 szerkesztőségi
jegyzetében leírt pusztító gonoszság között valóban szakadék tátong. Ha nem is sikerül
magunkat „az Istennel való azonosulás” folytán (vagy az AUM, Âtmâ-Buddhi-Manasz-szal
való azonosulás folytán) halhatatlanná tenni a jóban, bizonyára nem tettük magunkat
„halhatatlanná a rosszban” azzal, hogy szövetkeztünk a Sátánnal, az alacsonyabb énnel.
Azonban elfelejtik, hogy mindennek kell kezdetének lennie, hogy egy első lépés a csúszós
meredélyen szükségszerűen megelőzi a szakadékba, a halál karjaiba való zuhanást. Távol
álljon tőlem a gyanú, hogy bármely ezoterikus tanuló a spirituális lejtő valamely pontjához
érhetett volna. Mégis intem önöket, hogy kerüljék el az első lépést. A mélypontot
valószínűleg nem érnék el ebben az életükben, sem a következőben, de előidézhetnek olyan
okokat, amelyek biztosítják spirituális romlásukat a harmadik, negyedik, ötödik, vagy akár
még későbbi megszületésükben. A nagy indiai eposzban olvashatunk arról az anyáról, aki
valamennyi fiát csatában vesztette el, és aki panaszkodott Krishnának, hogy bár 50
inkarnációra vissza tud tekinteni, mégsem találja azt a bűnét, amiért ilyen szörnyű karmát
kapott. Krishna így válaszolt: „Ha vissza tudnál tekinteni 51. születésedre, ahogyan én tudok,
akkor látnád magadat, milyen vad kegyetlenséggel taposol el ugyanannyi hangyát, mint
amennyi fiat most elvesztettél”. Ez természetesen csak költői túlzás, mégis megdöbbentő
utalás arra, hogy aránylag csekély okok milyen nagy eredményeket szülhetnek.
83
Lásd: Theosophist, III. kötet, 1882. októberi szám, 13. oldal.
7
próbálkozzanak, újra és újra.84 Hússzor is hibázhatnak, ha mindannyiszor rettenthetetlenül
előre törnek. Hát nem ez a módja a hegyek megmászásának is? És tudják meg azt is, hogy ha
a karma könyörtelenül fel is jegyzi az ezoterikus tanuló életútjában azokat a rossz tetteket,
amelyeket a tudatlanoknál figyelmen kívül hagy, de éppen olyan igaz az is, hogy a törekvő
minden egyes jó cselekedete százszorosan felerősödik a jóra való potencialitásban azért, mert
kapcsolatban van magasabb Énjével.
Végül soha se felejtsék el, hogy bár nem látják ágyuk mellett a Mestert, és nem
hallanak a csendes éjszakában üzeneteket, mégis a Szent Hatalom önök körül van, és a Szent
Fény bevilágítja spirituális szükségleteik aspirációik és szükségleteik óráját. Nem a
MESTEREKET vagy alázatos szócsövüket és szolgálójukat kell hibáztatni azért, ha morális
gyengeségük vagy perverzitásuk folytán elvágják magukat ezektől a magasabb potenciáktól,
és rálépnek arra a lejtőre, amely az avîchibe vezet.
84
Lásd: A Csend hangja.
7
FÜGGELÉK
85
Lásd: A Csend hangja.
7
5. oldal86
18. oldal
37. oldal
Ez a részlet: „Ne felejtsük el… egy rejtély fönt, egy rejtély alant, valóban”87 talán egy
kissé világosabbá válik a tanuló számára egy kis kiegészítés segítségével. Az „elsődleges
háromszög” a Második Logosz, amely háromszögként tükröződik vissza a Harmadik
Logoszban, vagy az Égi Emberben, azután pedig eltűnik. A Harmadik Logosz magában
foglalja „a formai teremtés potenciálját”, a tetraktist a háromszögből fejleszti ki, és így hétté
válik, a teremtő erővé, és kiadja a tízet az elsődleges háromszöggel, amelyből származott.
Amikor ez az égi háromszög és a tetraktis visszatükröződik az anyagi világegyetemben
asztrális paradigmatikus emberként, akkor megfordul, vagyis a háromszög vagy formai
potenciál a négyesség alá jut, hegyével lefelé mutatva. Az asztrális paradigmatikus ember
monádja maga is egy háromszög, és ugyanúgy viszonyul a négyességhez és a háromszöghöz,
mint az elsődleges háromszög az Égi Emberhez. Innen ered az a megállapítás, hogy „a felső
háromszög… az anyagból való emberben a hét alá tolódik el”. És így a háromszöget leíró
pontból, vagy a hármassággá váló monádból, a négyességből és az alsó teremtő
háromszögből lesz a dekád, a tökéletes szám. „Amint fent, úgy alant.”
7
10 ║ ║ Mennyei Ember
7
╚ ╚ ☐ A háromszög négységgé válik,
majd hétséggé.
╔ ╔ Monád △ Asztrális paradigmatikus ember
║ ║
10 7
║ ╚ ☐
╚ ▽ A teremtő hármasság a hét alá
kerül
41. oldal
Az emberiség által jelenleg használt öt érzékszervhez ezen a bolygón még két további
érzékszerv fog járulni. A hatodik érzékszerv a szín pszichikus érzékelése. A hetedik pedig a
spirituális hang pszichikus érzékelése. A II. Instrukcióban szerepel a hét elsődleges szín, és
azok modulációinak pontosított rezgésszámai. Ha ezeket megfigyeljük, azt találjuk, hogy
minden színt az előző színtől 42-es, vagyis 6x7-es lépésköz választ el.
7
– Zöld ╗
42 Kék ║
84 Indigó ║ Első fél-oktáv
126 Ibolya ╝
168 Vörös ╗
210 Narancs ║
252 Sárga ║
294 Zöld ║
336 Kék ║ Második oktáv
378 Indigó ║
420 Ibolya ║
462 Vörös ╝
– fá Zöld hang ╗
49 szó Kék „ ║
98 lá Indigó „ ║ Első fél-oktáv
147 ti Ibolya „ ╝
196 dó Vörös „ ╗
245 ré Narancs „ ║
294 mi Sárga „ ║
343 fá Zöld „ ║ Második oktáv
392 szó Kék „ ║
441 lá Indigó „ ║
490 ti Ibolya „ ║
539 dó Vörös „ ╝
A negyedik érzék a fizikai hallás, a zene, és ennek számtani sora a 28, vagyis a 4 x 7.
Ennek igazságát az a tény bizonyítja, hogy a zenei hangok rezgéseit a tudományos elmélet is
ennek megfelelően állapította meg. A mi skálánk a következő:
-, 28, 56, 84, 112, 140, 168, 196, 224, 252, 280, 308, 336, 364, 392, 420, 448, 476, 504, 532, 560, 588,
616, 644, 672, 700.
8
Ezeket egész számokká alakítva, egy oktávra a következő számokat kapjuk:
24 27 30 32 36 40 45 48
C’ D E F G A B C’’
Zenei táblázat
Negyedik Skála-arány
érzékszerv
28 4 x 7 = 28 F
56 8 x 7 = 56 F
84 12 x 7 = 84 C ╗
112 16 x 7 = 112 F ║
140 20 x 7 = 140 A ╝
168 24 x 7 = 168 C ╗
196 27 x 7 = 189 D ║
(… 30 x 7 = 210) E ║
224 32 x 7 = 224 F ║
252 36 x 7 = 252 G ║
280 40 x 7 = 280 A ║
308 45 x 7 = 315 B ╝
336 48 x 7 = 336 C ╗
364 54 x 7 = 378 D ║
392 ║
420 60 x 7 = 420 E ║
448 64 x 7 = 448 F ║
476 ║
504 72 x 7 = 504 G ║
532 ║
560 80 x 7 = 560 A ║
588 ║
616 90 x 7 = 630 B ╝
644
672 96 x 7 = 672 C
8
JEGYZETEK NÉHÁNY SZÓBELI TANÍTÁSRÓL
A tiszta âkâsha az, ami a sushumnân keresztül áramlik felfelé, két aspektusa az idâban
és a pingalâban áramlik. Ezek jelentik a három vitális levegőt, ezeket a brâhminikus fonál
szimbolizálja. Fölöttük az Akarat uralkodik. Az akarat és a vágy ugyanannak a dolognak a
felső és alsó aspektusa. Ezért olyan fontos e csatornák tisztasága, ha ezek bemocskolják a
három vitális levegőt, amelyeket az akarat tölt el energiával, a következmény fekete mágia
lesz. Ez az oka annak, hogy minden szexuális kapcsolat tiltott a gyakorlati okkultizmusban.
Az aurikus tojás
Válasz: Ezt a kérdést lehetetlen megválaszolni. Ennek tudása a mágia végső ismerete.
A kundalinivel függ össze, amely éppoly könnyen elpusztít, mint amilyen könnyen megőriz.
A tudatlan kezdő akár saját halálát is okozhatja.
Válasz: Ha a kérdést úgy fogjuk fel, hogy valamely adeptus bevezethet-e valamit egy
gyermek aurikus tojásába, vagy abba beleavatkozhat-e, akkor erre az a felelet, hogy ez nem
lehetséges, mivel az aurikus tojás karmikus, és még egy adeptusnak sem szabad
beleavatkoznia az ilyen karmikus feljegyzésbe. Ha az adeptus valaki más aurikus tojásába
beletenne valamit, amiért az adott ember nem felelős, vagy amely nem ennek az embernek a
magasabb Énjétől jön, hogyan lehetne akkor fenntartani a karmikus igazságszolgáltatást?
8
Az adeptus saját aurikus tojásába bevonhat anyagokat a saját bolygójáról vagy akár a
saját szintjének megfelelő bolygóról vagy univerzum síkjáról. Ez a burok minden karmikus
ok tartálya, és egyfajta érzékeny lemezként mindent lefényképez.
A gyermeknek igen kicsiny az aurikus tojása, amely színben csaknem teljesen fehér.
Születésnél az aurikus tojás szinte tiszta Âkâshából áll, plusz a Tanhákból, amelyek – a
hetedik évig – potenciálisak vagy látensek maradnak.
Egy szellemi fogyatékos aurikus tojását nem nevezhetjük emberinek, vagyis nincs
átszínezve a manasszal. Inkább csak âkâshai rezgésnek nevezhető, mint aurikus tojásnak,
anyagi buroknak, mint például a növény, az ásvány vagy más tárgy anyagi burkának.
Az aurikus tojás a periodikus életek átvivője az örök életbe, azaz közvetítő pránából a
Jîvába. Eltűnik, de megmarad.
A római katolikus és a görög egyházakban gyakorolt gyónás igen bűnös dolog, mert a
gyóntató saját akaraterejével beleavatkozik a gyónó aurikus tojásába, mesterségesen beoltva
azt a saját aurikus tojásának emanációival, és csírázásra alkalmas magvakat ültet a gyónó
aurikus tojásába. Az egész a hipnotikus szuggesztióhoz hasonlít.
8
Az Őrök
Az értelem
A karma
Minden inkarnáció után, amikor a manaszi sugár visszatér atyjához, az Énhez, néhány
atomja visszamarad és szétszóródik. Ezek a manaszi atomok, mivel a tânhikus és egyéb
„okok” ugyanolyan természetűek, mint a manasz, a hasonlóság erős kötelékeivel vonzódnak
a manaszhoz, amikor pedig az Én reinkarnálódik, csalhatatlanul hozzákapcsolódnak, és
annak karmáját képezik. Mindaddig, amíg ezek a szétszórt atomok mind össze nem gyűlnek,
az egyénnek újra meg kell születnie. A magasabb manasz felelős az általa kiküldött sugárért.
Ha ez a sugár nem szennyeződik be, akkor rossz karma nem képződik.
A turîya állapot
8
A jógik nem érhetik el a turîya-állapotot, csak ha a háromszög elválik a négyességtől.
Mahat
Létezés van, de ha a lény nem érzi azt, akkor e lény számára nincs. A műtétnél létezik
fájdalom, bár a beteg nem érzi, így a beteg számára nem létezik.
Hogyan fejlődjünk?
Válasz: Először fizikailag kell gyakorolni, mindig ugyanazon a hangon. Ezt a hangot
ugyanúgy fel kell fedezni a tanulónak, mint a saját színét, mert mindenkinek megvan a saját
hangja.
Az AUM két magánhangzóból és egy félhangból áll, ez utóbbit meg kell nyújtani.
Ahogyan a természetnek megvan a hangja, a fá, ugyanúgy minden embernek megvan a maga
hangja, mert az ember a természetből vált ki. A testet egy hangszerhez lehetne hasonlítani, és
az Én az, aki játszik rajta. Az ember azzal kezdi, hogy saját magán hatásokat hoz létre, azután
lassanként megtanul a tattvákon és a princípiumokon játszani. Az ember tanulja meg először
a hangot, azután a hangzatokat, végül a dallamokat. Amint a tanuló már minden hangzatot
ismer, akkor kezdheti el az együttműködést a természettel, és ezt az együttműködést mások
érdekében kell végeznie. Ez után már a saját természetéről szerzett tapasztalatai révén és a
hangzatok ismerete következtében olyan hangzatot fog megütni, amely egy másik emberben
segítően hat, és így a jót hozó eredmények alaphangjául szolgál.
Félelem és gyűlölet
8
A félelem és a gyűlölet lényegében egy és ugyanaz. Aki semmitől nem fél, az
sohasem gyűlöl, és aki semmit sem gyűlöl, az nem fog semmitől sem félni.
A háromszög
Pszichikus látás
A pszichikus látás azonban nem kívánatos, mert a psziché földi dolog, és rossz.
Ahogyan a tudomány egyre inkább fejlődik, a pszichikus dolgokat meg fogja közelíteni, és
meg fogja érteni. A pszichizmusban nincs semmi spirituális. A tudománynak igaza van saját
síkján, saját szempontjából. Az energia megmaradásának törvénye magába foglalja azt, hogy
a pszichikus mozgást mozgás hozza létre. Miután a pszichikus mozgás nem több, mint
mozgás pszichikus – vagyis materiális – síkon, a pszichológusnak igaza van, amikor abban
semmi anyagon túlit nem talál. Az állatoknak nincs szellemük, de van pszichikus látásuk, és
érzékelik a pszichikus körülményeket. Figyeljék meg, hogyan hatnak ezek az állatok
egészségére és testi állapotára.
8
X. megjegyezte, hogy úgy érzi, mintha három síkon látna, mire H.P.B. azt felelte,
hogy minden sík hetes, az asztrális is, mint minden más sík. Példát hozott erre a fizikai síkon:
az asztalt lehet látni a látószervünkkel, lehet látni csukott szemmel, megőrizve az agyban a
retinán keltett hatást, is fel lehet idézni az emlékezettel, lehet álomban látni, vagy az atomok
együtteseként, vagy szétbomlott állapotában is. Mindezek a látások a fizikai síkon történnek.
Akkor újra elkezdhetjük az asztrális síkon, ahol egy újabb hetességet kapunk. Ezt a
felvilágosítást követhető, és kidolgozható.
A háromszög és a négyesség
A nidânák
8
Válasz: Megint túl sokat kérdeznek. A nidânákat, az okok és okozatok összefüggéseit
(de nem az orientalisták értelmezése szerint) nem a tudatlanság okozza. Nidânákat hoznak
létre a Dhyân Chochánok és a dévák, akikről bizonyára nem lehet azt állítani, hogy
tudatlanságból cselekednek. Tudatlanságból mi hozunk létre nidânákat. A fizikai síkon
minden elindított ok tevékenységet hoz létre valamennyi síkon, az egész örökkévalóságon át.
Ezek örök hatások, amelyek síkról síkra visszatükröződnek az „örökkévalóság képernyőjén”.
A manasz
Válasz: Természetesen 14 szint van, de önök futni akarnak, mielőtt járni tudnának.
Előbb tanulják meg a hármat, azután menjenek tovább a 49-re. Agni-nak három fia van, ezek
hétté válnak, majd kifejlődik belőlük a 49. De önök még azt sem tudják, hogyan hozzák létre
a hármat. Előbb tanulják meg létrehozni a „Szent Tüzet”, amiről a Purânák beszélnek. A 49
tűz mind a kundalinihez tartozó állapot, és magukban a hármasság összedörzsölésével lehet
létrehozni. Előbb ismerjék meg a test hetességét, azután minden egyes princípium hetességét.
De legelőször is ismerjék meg az első hármasságot (a három vitális levegőt).
A gerincoszlop
Válasz: A következő kör vége felé az emberiség újra férfi-nő lesz, és akkor két
gerincoszlopa lesz. A hetedik fajban a kettő egybe fog olvadni. A fejlődés megfelel a
fajoknak, és a fajok fejlődésével a szimpatikus idegrendszer valódi gerincoszloppá fejlődik
ki. A fejlődés ívén felfelé térünk vissza, csak most már öntudatosan. A hatodik faj meg fog
felelni a „barba papáknak”, de formája tökéletes lesz, és a legmagasabb intelligencia és
spiritualitás fog társulni hozzá.
Prána
8
Válasz: A Jîva csak akkor válik pánává, amikor a gyermek megszületik, és lélegzeni
kezd. A prána az élet lélegzete, Nephesh. Az asztrális síkon nincs prána (az asztrális test nem
lélegzik, mint a fizikai test).
Antahkarana
Kérdés: Azt hallottuk, hogy az Ösvényen hét kapu van. Ezek szerint az antahkarána
hetes felosztású? Továbbá vajon az antahkarana a csatamező?
Egyebek
Kérdés: Azt hallottuk, hogy az AUM-ot „fizikailag kell gyakorolni”. Ez azt jelenti,
hogy miután a szín sokkal differenciálódottabb, mint a hang, mi csak a színen keresztül
juthatunk el a saját igazi hangunkhoz? Továbbá az AUM csak akkor lesz spirituális és okkult
jelentésű, amikor azt minden ember a saját âtma-buddhi.manasza felé fordítja?
8
Válasz: Minden princípium más síkon van. A chelának fel kell emelkednie ezekre
egymás után, mindegyiket asszimilálva mindaddig, amíg a három eggyé nem válik. Ez a
háromság igazi gyökere.
Az aurikus tojás Âkâsha, és hét fokozata van. Minthogy tiszta absztrakt szubsztancia,
elvont eszméket tükröz vissza, de visszatükrözi az alacsonyabb konkrét dolgokat is.
A nâdik
Válasz: H.P.B. úgy tudja, hogy a nâdik a gerincvelő anatómiailag is ismert részeinek
felelnek meg. Hat vagy hét nâdi vagy plexus van a gerincvelő mentén A „nâdi” megnevezés
azonban nem egyedi, hanem egyetemes, és vonatkozik bármely idegcsomóra, központra,
ideggócra. A szent nâdik azok, amelyek a sushumnâ mentén vagy afölött futnak. A tudomány
hatot ismer közülük, egy pedig (amelyik a legfelső csigolya mellett van) ismeretlen. Még a
târaka râja jógik is csak hatról beszélnek, és nem említik a szent hetediket.
Az idâ és a pingalâ a gerinc hajlított fala mellett működik, amelyben a sushumâ van.
Ezek félig anyagiak, pozitívak és negatívak, nap és hold, és a sushumnâ szabad és spirituális
áramának tevékenységét indítják el. Megvan a maguk meghatározott útjuk a testben,
különben mindenfelé szétsugároznának a testben. Az idâra és a pingalâra való koncentráció
gerjeszti fel a „szent tüzet”.
9
Manasasarovara tó mellett szoktak összegyűlni, háromszorosan összecsomózott
bambuszbotot hordanak magukkal, ezek neve: tridandin. Ennek ugyanaz a jelentősége, mint
a brahminok kötelének, amelynek a három életáramlaton kívül még sok más jelentése is van.
Jelképezi például a brâhmana három beavatását (a) a születéskorit, amikor megkapja
misztikus nevét a családi asztrológustól, akik állítólag a déváktól kapja meg ezt (ezért
mondják, hogy a dévák avatják be), és a hindu inkább meghal, semmint hogy elárulja a
nevét. (b) A hét éves kori beavatását, amikor a kötelet megkapja, és (c) azt, amikor 11-12
éves korában beavatják kasztjába.
Válasz:
Szerv Megfelelője
Lép Linga sharîra (éterikus testmás)
Máj Kâma
Szív Prána
Nyúltagy törzse Kâma-manasz
Agyalapi mirigy Manasz-antahkarana
Tobozmirigy Manasz
Az utóbbi addig, amíg a kundalini vibráló fénye meg nem érinti, amely a buddhiból
jön, és akkor buddhi-manasszá válik.
Hetességek
Kérdés: Ha a fizikai test nem része a valódi emberi hetességnek, akkor a fizikai
anyagi világ egyike-e a kozmikus hetesség hét síkjának?
Válasz: Igen. Ezoterikusan a test nem princípium, mert a test és a linga (az éterikus
testmás) ugyanazon a síkon van (a fizikain), akkor az aurikus tojás alkotja a hetediket. A test
inkább egy upâdhi, mint princípium. A föld és asztrális fénye olyan szoros kapcsolatban áll
egymással, mint a test és lingája, és a föld az upâdhi. A mi síkunk legalsóbb osztálya a föld, a
legmagasabb az asztrális sík. A földi asztrális fényt persze nem szabad összetéveszteni az
egyetemes Asztrális Fénnyel.
9
Ez a hét módja annak, ahogyan a tárgyakat nézzük, ez a hetesség, ahogyan egy dolgot
nézhetünk. Vajon ez objektíven hetes?
Válasz: A hetedik hidat képez egyik síkról egy másikra. Az utóbbi az eszme, az idea,
az anyagmentesség, és átvisz a következő síkra. Egy-egy sík legmagasabb része a következő
sík legalacsonyabb részével érintkezik. A hét a természet egyik tényezője, akárcsak a színek
és a hangok esetében. Ugyanannak a fadarabnak hét fokozata van, és mindegyikét a hét
érzékszerv egyikével észleljük. A fa esetében a szaga jelenti a leganyagibb fokozatot, más
anyagoknál azonban a szag lehet, hogy a hatodik. Az anyagok a szemlélő tudatától
függetlenül is hétszeresek.
Aki ért a pszichometriához, ha egy ezer esztendős asztalnak egy darabkáját látja,
egésznek fogja látni, mert minden atom az egész testet tükrözi vissza, amelyhez tartozik,
akárcsak Leibnitz monádjai esetében.
A hét anyagi alcsoport után következik a hét asztrális felosztás, amely a második
princípium. A szétbomlott anyag – az anyagi alcsoportok legmagasabbika – az eszméjének
hiánya – a negyedik.
A tizennégyes szám az első lépés hét és 49 között. Minden hetesség voltaképpen 14,
mert a hét mindegyikének kéz aspektusa van. Így a 14 megint a két sík egymáshoz való
viszonyát jelenti. A hetesség világosan kimutatható a holdhónapokban, a lázban, a
terhességben. Ezen alapul a zsidók hete és a Seregek Urának hetes hierarchiája.
A hangok
9
tapintott, mint egy hangterelő lemez, a tapintás aztán a többé érzékszervvé vált szét, amelyek
a fajokkal együtt fejlődtek ki. Az első gyökérfaj „érzékszerve” a tapintás volt, ami
atomjaiknak azt a képességét jelentette, hogy külső atomokkal összhangban tudtak rezegni. A
„tapintás” szinte azonos a rezonanciával.
Prána
Kérdés: A prána az emberi testben lévő számtalan „élet” terméke-e, és ezért bizonyos
mértékben a test sejtjeinek vagy atomjainak a terméke?
Válasz: Nem. A prána az „életek” szülőanyja. Például egy szivacsot bele lehet
meríteni az óceánba. A szivacs belsejében levő vizet a pránához lehet hasonlítani, kívül pedig
Jîva van. A prána az élet mozgató princípiuma. „Az életek elhagyják a pránát, a prána nem
hagyja el azokat. Vedd ki a szivacsot a vízből, és megszárad, ezzel jelképezve a halált.
Minden princípium Jîva differenciálódása, de a mozgató élet mindegyikben a prána”, az
„életlehelet”. A kâma a pránától függ, nélküle nem lenne kâma. A prána kelti életre a
kâmikus csírákat, az tesz minden vágyat fontossá és elevenné.
A második gerincoszlop
A beavatottak
A kozmikus tudat
H.P.B. a kozmikus tudatról magyarázott, amely – mint minden egyéb – hét síkon
létezik, ezekből három elképzelhetetlen, négy pedig a legmagasabb adeptusok számára
megismerhető. A síkokat a következő diagramon vázolta fel:
9
Manasz – Én
Kâma – Manasz
vagy felső pszichikus
Pránikus Kâma
vagy alsó pszichikus
Asztrális
Prâkriti
vagy földi
A földi sík
Ez után H.P.B Prakriti legalsóbb síkját, vagyis a valódi földi síkot vette elő, és a
következőképpen osztotta fel:
1. Érzékelési
2. Ösztönös
3. Fiziológiai-érzelmi
4. Szenvedély-érzelmi
5. Mentális-érzelmi
6. Spirituális érzelmi
7. x
Az asztrális sík
A három alsó Prâkritis sík az asztrális síkkal – amely közvetlenül követi – van
kapcsolatban.
9
7
6 Asztrális buddhi
5 Asztrális manasz
4 Asztrális kâma-manasz
3 Asztrális pszichikus van pránikus
2 Asztrális asztrális
1 Asztrális tárgyiasult
A második sík első alsíkjáról H.P.B. azt mondta tanítványainak, ne feledjék, hogy
azon mindent, amit látnak, meg kell fordítani, amikor lefordítják, például a számok visszafelé
értendők. Az asztrális tárgyiasult sík mindenben a földi tárgyiasultnak felel meg.
A második alsík az alsóbb sík második alsíkjának felel meg, de a tárgyak ott
rendkívül ritka, asztralizált asztrális anyagból vannak. Ez a sík a közönséges médiumok
határa, ennél tovább nem mehetnek, Annak, aki nem médium, ha el akarja érni, aludnia kell,
vagy transzban lennie, vagy kéjgáz hatása alatt, a közönséges delíriumban levők is erre a
síkra kerülnek.
A hetedik alsíkon halálunk pillanatában vagy kivételes látomások idején vagyunk. Ott
van a fuldokló, amikor egész elmúlt életére emlékezik. E sík eseményeinek emlékét a
szívben kell összpontosítani, „Buddha székhelyén”. Ott is marad, de erről a síkról nem
jönnek le benyomások a fizikai agyba.
9
(Ebben az ábrában valamennyi kozmikus síknak azonos nagyságúnak kellene lennie, olyan nagynak,
amilyen a legalsó, Prakriti sík. A körben minden Prakriti síknak akkorának kellene lennie, amilyen az első,
vagyis a legalsó. Így azonban az ábra túlságosan nagy lenne, ezért össze kellett tömöríteni.)
Általános megjegyzések
A túl robosztus testi egészség hátrány a látnok számára. Így volt ez Swederborgnál is.
Fohat mindenütt ott van, fonálként fut át mindenen, és megvan a maga hetes
tagozódása.
9
Hat kozmikus sík, a hetedik az aurikus tojás.
9
Ha ezt a diagramot az emberi princípium és a tudat síkjai ábrázolásának tekintjük,
akkor
7, 6. és 5. rendre Shivát, Vishnut és Brahmât képviseli, közülük Brahmâ a legalsó.
Shiva a négyarcú Brahmâ, a Teremtő, a Fenntartó, a Pusztító és az Újrateremtő.
9
Parabrahman és Mûlaprakriti manvanatarai aspektusai
Az érzékelő élet az asztrálissal kezdődik, nem a fizikai atomjaink azok, amik látnak.
A tárgyias tudat
Az asztrális tudat
9
Kâma-pránikus tudat
Kâma-manaszi tudat
Manaszi tudat
Buddhikus tudat
Különfélék
1
A Dhyân Chohanoknak át kell menniük az élet iskoláján. „Isten iskolába jár.”
Az ötödik körben mindnyájan a Pitrik szerepét fogjuk játszani. Ki kell majd lőnünk
chhâyâinkat egy más emberiségbe, és ott kell maradnunk, amíg ez az emberiség
tökéletesedik. A Pitrik befejezték feladatukat ebben a körben, és a nirvánába mentek, de
visszatérnek majd, és ugyanezt a hivatást töltik be az ötödik kör közepén. A Pitrik negyedik
vagy kâmai hierarchiája válik a „húsból való emberré”.
Az aurikus fény minden testet körülvesz, ez az „aura”, amely belőlük kisugárzik, akár
állatok, akár növények, akár ásványok esetében. Ez pl. az a fény, amit a mágnesek körül
látunk.
A buddhi-manasz a Kshetrajna.
1
Az emberi princípiumok
A másodikhoz:
Tovább keresve ennek okát, a tanulókat leellenőrizve H.P.B. csak utalásokat tett a
három Logoszra:
1. Az elme potencialitása (abszolút gondolat)
2. Csírájában levő gondolat
3. Tevékeny eszmeteremtés.
Megjegyzések
1
A forma különböző síkokon van, és az egyik sík formái lehetnek formanélküliek egy
másik sík lakói számára. A kozmokrátorok az Isteni Elme síkján építenek, amelyet ők látnak,
de mi nem. A forma a korlátozás princípiuma – pincipium individuationis –, ez a princípium
a kozmikus anyagban megnyilvánuló isteni törvény, amely lényegét tekintve határtalan. Az
aurikus tojás az ember határa, ahogyan Hiranya-garbha a kozmoszé.
Napok és bolygók
Egy üstökös részben lehűl, és napként telepszik le. Aztán fokozatosan bolygókat vonz
maga köré, amelyek még nem kapcsolódtak semmiféle központhoz, és így alakul ki
évmilliók alatt egy naprendszer. Az elhasznált bolygók egy másik naprendszer bolygójának
holdjává válnak.
A Hold
A hetedik körben új hold fog megjelenni, és a mostani Holdunk pedig végül feloszlik
és eltűnik. Van most egy bolygó, „a titokzatos bolygó”, a Hold mögött, és az fokozatosan
1
haldoklik. Végül eljön majd az idő, hogy princípiumait egy új Laya-központba küldje, és ott
egy új bolygó jön létre, amely egy másik naprendszerbe fog tartozni, és a jelenlegi titokzatos
bolygó annak az új bolygónak lesz a holdja. Ennek a holdnak semmi köze nem lesz a mi
Földünkhöz, bár belekerül a látóterünkbe.
A Naprendszer
A bolygók csak a mi tudatunkban mozognak. A hét titkos bolygó urainak nincs olyan
befolyásuk a földön, mint amilyen a földnek van a többi bolygón. A Nap és a Hold az,
amelyiknek valójában nemcsak mentális, hanem fizikai hatása is van. A Nap hatása az
emberiségre a kâma-pránával, a bennük levő legtöbb fizikai kâmai elemekkel függ össze, az
életprincípium az, ami segíti a növekedést. A Hold hatása főképpen kâma-manaszi vagy
pszicho-fiziológiai, a pszichológiai agyra, az agy-elmére hat.
Drágakövek
H.P.B. egy kérdésre azt válaszolta, hogy a gyémánt és a rubin a Nap alá tartozik, a
zafír a Hold alá, „de mit számít ez Önnek?”
Az idő
Amikor egyszer kint vagyunk a testünkből, és nem vagyunk alávetve a mások által
kialakított tudati szokásoknak, az idő nem létezik többé.
A ciklusok és korszakok a tudattól függnek, nem először vagyunk itt, a ciklusok azért
térnek vissza, mert mi visszatérünk a tudatos létbe. A ciklusokat az emberiség tudatával
mérik, és nem a természettel. Azért történnek velünk ezek a dolgok, mert ugyanazok
vagyunk, mint az elmúlt korszakokban.
A halál
Atomok
Kifejezések
1
ezoterikus beosztását és nevét, amelyek exoterikus szövegekben találhatók. Azok ott igen
nagy összevisszaságban szerepelnek, és tele vannak félrevezető információkkal. Ennek
illusztrálására az alábbi három osztályozást ismertette:
Lokák
Kifejezés Jelentés
Tala Hely.
Atala Nem hely.
Vitala Némi változás a jobb érdekében, vagyis jobb az anyag számára,
amennyiben több anyag kerül belé, más szóval
differenciáltabbá válik. Ősi okkult kifejezés.
Sutala Jó, kitűnő hely.
Karatala Valami, amit meg lehet ragadni vagy érinteni (kara = kéz),
vagyis az az állapot, amelyben az anyag megfoghatóvá válik.
Rasâtala Az ízlelés helye, olyan hely, amelyet az egyik érzékszervvel
érzékelni lehet.
Mahâtala Exoterikusan „nagy hely”, ezoterikusan azonban olyan hely,
amely szubjektíve minden mást magába foglal, potenciális
pedig magába foglalja mindazokat, amelyek előtte vannak.
1
Pâtâla Valami, ami a lábunk alatt van (pada = láb), bármi upâdhi-ja
vagy alapja, az ellenkező végletek, Amerika, stb.
6. Vitala. Itt vannak az égi Buddhák vagy Bodhisattvák hierarchiái, akikről azt
mondják, hogy a hét Dhyâni Buddhából áradnak ki. Vitala a Földön a Samâdhival, az
emberben lévő buddhikus tudattal van kapcsolatban. Semmilyen adeptus – egyet kivéve –
nem lehet és élhet magasabban ennél a síknál. Ha átmegy az âtmikus vagy Dharmakâya
állapotba (Âlaya), akkor többé nem térhet vissza a Földre. Mindkét állapot teljesen hiper-
metafizikai.
1
hétig. Mindegyik magába foglalja potenciálisan valamennyi érzéket, de még nem
kifejlesztve. A Sparshat leginkább affinitásnak, érintkezésnek lehetne nevezni.
3. Rasâtala vagy Rûpatala. Megfelel a rûpa vagy látás-dévák hierarchiáinak, amelyek
három érzékkel rendelkeznek, a látással, a hallással és a tapintással. Ezek a kâma-manaszi
lények és a magasabb elementálok. A rózsakereszteseknél ezeket szilfeknek és undináknak
nevezték őket. Földi viszonylatban egy mesterséges tudatállapotnak felel meg, amelyet
hipnózissal vagy kábítószerekkel lehet előidézni (morfium, stb.).
1
Az összes kozmikus és emberi állapot és érzék megfelel a mi érzékszerveinknek.
Vannak Jnyânendrya-k, elsődleges szervek, közvetlenül a tapintáson, a látáson, stb. keresztül
érkező tudásra. Ezek a Sharîra képességei, a Netra (szem), orr, beszéd, stb. segítségével,
továbbá a Karmendrya-k, a cselekvő szervek, mint kéz, láb, stb. használatával.
Exoterikusan ötször ötből álló sorozat van, összesen tehát 25. Ebből 20 esetleges, öt
pedig buddhikus. Exoterikusan a buddhiról azt tartják, hogy észlel, ezoterikusan viszont az
észlelést csupán a magasabb manaszon keresztül éri el. E 20 mindegyike pozitív és negatív,
így összesen 40-et kapunk. A négy ötös sorozatnak megfelel még két-két tárgyiasulatlan
állapot, összesen tehát nyolc. Ezek, miután tárgyiasulatlanok, nem kettőzhetők. Tehát
összesen van 40 + 8 = 48 „buddhi-felismerés”. Ezek a Mâyâ-val, amely mindent magában
foglal, 49-et tesznek ki. (Ha egyszer az ember eléri a Mâyâ-felismerést, akkor már adeptus.)
Táblázat
20 + 20 + 8 + Mâyâ = 49.
A lokák
88
Mindezek a „terek” speciális magnetikus áramlatokat jelentenek, vagyis a szubsztancia síkjait, és
azokat a megközelítési szinteket, amelyeket a jógi vagy a chela tudata végigjár a loka-k lakóival történő
asszimiláció elérésére.
1
Mind a 14 kívülről befelé létező sík, és olyan tudatállapot, (a hét isteni), amelyen
keresztül az ember átmehet, és át is kell mennie, ha egyszer elhatározta magát arra, hogy a
Dhyâni hét ösvényén és kapuján átmenjen. Nem szükséges ehhez testen kívül lenni, mindezt
a Földön is el lehet érni egy vagy több inkanáció során.
Figyeljük meg a sorrendet: a négy alsó (1, 2, 3, 4.) rûpai, vagyis ezek átéléséhez a
Belső Ember az alsó manasz istenibb részecskéi vagy elemei segítségével jut el, a személyes
ember pedig tudatosan. A három magasabb állapotot a személyes ember nem érheti el, és
nem emlékezhet rájuk, ha csak nem tökéletesen beavatott. Egy hatha jógi pszichikusan
sohasem mehet messzebb a Maharlokánál, fiziko-mentálisan pedig nem mehet túl a Talâtalán
(kettős vagy duális helyen). A rádzsa jógivá váláshoz fel kell emelkedni a hetedik kapuig, a
Satyalokába. Az ilyenek számára – mondják a jógi mestereink – terem a Yajna, vagy áldozat
gyümölcse. Amikor a jógi átlép a Bhûr, a Bhuvar és a Svarga állapotokon, és tudata a
Maharlokában összpontosul, akkor ez az utolsó sík és állapot, ahol a személyes és a
magasabb manasz teljesen azonosul.
Ne felejtsünk el egy dolgot: amíg az alvilági vagy földi állapotok egyben a Föld hetes
felosztását is jelentik a síkokra és állapotokra, mint ahogyan a kozmikus felosztások is, addig
az isteni Saptalokák teljesen tárgyiasulatlanok, és a pszichikus asztrális fény síkkal
kezdődnek, és a Satya vagy Jîvanmukta állapottal végződnek. Ez a 14 loka vagy szféra
képezi az egész Brahmânda (világ) kiterjedését. A négy alsó átmeneti, összes lakóival együtt,
a három felső pedig örökkévaló, vagyis az előző állapotok, síkok és tárgyak csak Brahmâ egy
napjáig tartanak, és minden Kalpában megváltoznak, az utóbbiak pedig Brahmâ egy
korszakán keresztül megmaradnak.
1
ELEMEK ISTENI LOKÁK VAGY ALVILÁGI (FÖLDI) A MEGFELELŐ PRINCÍPIU ÉRZÉKEK SZÍNEK TUDATOSSÁ ÉRZÉKSZE CSELEKVŐ SPIRITUÁLISAN
ÁLLAPOTOK TALÁK VAGY HIERARCHIÁK SÍKJAI MOK G RVEK SZERVEK MEGFELELŐ
ÁLLAPOTOK SZERVEK ÉS AZ
ÉRZÉKELÉS
SZÉKHELYE
Bhûták Rûpa Rûpa Rûpa Rûpa Tanmâtrák Jnyânendriyak Karmendriyak
------------ ---------------------------------- --------------------------- ---------------------------------- ---------------- ---------------- ------------------- -------------------
1. Föld 1. Bhurloka. A gondolkodás 1. Patala. Az ember 1. Az ember tartózkodási 1. Test. 1. Gandha. 1. Kék. 1. Tárgyiasult 1. Orr. 1. Upasthâ. 1. Az orr töve, a
és a jó emberek környezete. állati sűrű teste és a helye, állatok, csecsemő érzékelésen Nemi szervek szemöldökök között.
Bhûmi Pszichikai állapot (alsó személyiség állapot. Az egyik véglet a (Szaglás) keresztül: Magasan fejlett egyes
Prithivî manasz és kâma) tartózkodik itt. naivság, a másik az ösztönös szaglás. állatokban, mint a kutyák
önzés és mások.
2. Bhuvarloka. Olyan 2. Mahatala. Az 2. Az asztrális fény és a kâma 2. Asztrális 2. Rasa. 2. Ibolya. 2. Ösztönös 2. Nyelv. 2. Pâni. 2. Lép és máj: Az előbbi
2. Víz állapot, amelyben az ember ember asztrálisának, a loka régiója. Az elementálok, kép. érzékelésen Kezek. spirituálisabb, az utóbbi
többet gondol belső dolgaira, sűrű test árnyékának természetszellemek, (Ízlelés) keresztül: az anyagi síkon van. A
mint a személyiségére. lakhelye. Az árnyék elementárisok lakhelye. ízlelés lép a balkéz kisujjának
Asztrális (vágy) teste belép felveszi e szféra Másik véglet a rûpa dévák, az felel meg, a máj a
Apas ebbe a körbe, ahogyan jellemzőit. állatvilág őrzői. Az ösztönök jobbkézének.
szubsztanciája is. Felső világa.
pszichikai állapot. (Alsó
manasz kâmai keveredéssel.)
3. Svarloka. Ebben az 3. Rasatala. Ahol a 3. Devachani állapot. A 3. Kâma. 3. Rupa. 3. Piros. 3. Magnetikus 3. Szem. 3. Pada. 3. Gyomor: a
3. Levegő állapotban a jógi elveszíti kâma minden íze gyönyör és az ok nélküli érzékelésen Lábak. gerincoszlopnak és
minden ízlelését, és elindul (rasa) után vágyódik. boldogság, a tiszta törekvés és (Látás) keresztül: látás. mindkét láb lis
Vâyu az újraegyesülés felé. Szent megvalósítás, a kâma- lábujjainak felel meg.
állapot. (Megtisztult alsó manasz, a magasabb
manasz.) elementálok síkja.
4. Maharloka. Ahol az alsó 4. Talatala. Ahol az 4. Az a sík, ahol mâyâ hátrál 4. Alsó 4. Sparsha 4. Zöld. 4. Pszicho- 4. Test. 4. Payu. 4. A köldökzsinór
4. Tűz manasz elveszíti minden alsó manasz és meggyengül. A legszentebb manasz. fiziológiai (Bőr) Az ürítés, a régiója: a pâyu-nak felel
Agni. kâmikus vonzását. Szent belekapaszkodik az rûpa dévák lakhelye. Egyrészt (Tapintás) érzékelésen kiválasztás meg az idegen
Tejas feletti állapot. érző, objektív életbe. az együttérzés, másrészt az keresztül: szerve. magnetizmusok
(Antahkarana.) Kâmikus. erős önzés szférája. tapintás, kilökéséhez.
----------------------------------- érintkezés.
------------ ----------------------------------- --------------------------- Rûpa ----------------
Bhûták Rûpa Rûpa Rûpa
Element. 5. Janarloka. A manasz 5. Sutala. A manasz 5. A Kûmarak, Mahat Fiai Arûpa 5. Shabda. 5. 5. Tisztá 5. Fül. 5. Vak. 5. Szív (spirituális)
Szubszt. teljesen megszanadul a teljesen a kâma vagy Brahmâ lakhelye. --------------- Indigókék. mentális A beszéd
----------- kâmatól, és eggyé válik az rabjává válik, és Mindentudás minden Mâyâ 5. Felső (Hallás) észlelésekken szerve.
5. Éter Én-nel. Kûmara állapot. megegyezik az állati birodalmához tartozóval manasz keresztül. -------------------
(Felső manasz) emberrel kapcsolatban. Karmendriyak
6. Taparloka. Még ha újra is 6. Vitala. Amikor ezt 6. Az isteni tűz örökkévaló, 6. Buddhi. 6. Spirituális 6. Sárga. 6. Lelki 6. Asztrális 6. Lélek. 6. Torok (fizikai),
6. Isteni születik, sérthetetlenné, eléri, a felső teljesen sérthetetlen szubsztanciájának megértés. érzékelésen test és szív. Tobozmirigy
Tűz. sebezhetetlenné válik. A vele elszakad az alsótól. A síkja. A Vairâják, a Nap Pitri (Jnyâna.) keresztül.
született Krisztus állapota. húr elpattan. Déváinak lakóhelye.
(Buddhi-manasz)
7. Âkasha 7. Satyaloka. Ebben az 7. Atala. Az ember 7. A beteljesedés síkja a 7. Âtmikus 7. A felső 7. A 7. Spirituális, az 7. A 7. Szellem. 7. Az Âkasha, ami
állapotban a jógi eléri a meghal, de azonnal megnyilvánult univerzumban, aura. szintetizáló prizma aurikus kundalini megtölti a koponyát, és
legmagasabb samâdhit. újra kell születnie. A noumenoni. érzék, teljes szintetizáló fénye. ami számára a koponya
Elérkezett a Nagy Választás „nem hely” „nem mindent hetessége, érzékelésen tartalma (agy, mirigyek,
------------ küszöbére. devachant” jelent. magába amikor keresztül. stb.) nem létezik.
Element. Spirituális halál, ---------------- foglal. aurikus,
Szubszt. felbomlás. Arûpa --------------- akkor kék. -------------------
Tanmâtrák Jnyânendriyak
110
V. DIAGRAM
111
A diagramra vonatkozó kérdésekre H.P.B. azt felelte, hogy a tapintás és az ízlelés
nincs besorolva. A négy elem szabályos sorrendben van, de a Tűz valamennyit áthatja.
Minden érzék áthatja a többit is. Egyetemes sorrend nincs, mert mindig az első közülük,
amely a legjobban kifejlődött.
H.P.B. nem mondhatta meg, hogy miért kék a Föld színe. A kék önmagában szín, egy
elsődleges szín. Az indigó is egy szín, nem pedig a kék egyik árnyalata, és ugyanez a helyzet
az ibolyával.
A samâdhi az a legmagasabb állapot a földön, amit testben el lehet érni. Ezen túl a
beavatottnak már Nirmânakâyává kell válnia.
Ne felejtsük el, hogy a kâma, a rossz szenvedélyek és érzések mellett is, segít a
fejlődésben azzal, hogy a felemelkedéshez szükséges vágyat és impulzust elindítja.
A húson, a testen, az emberi lényen, anyagi voltában ezen a síkon rendkívül nehéz
uralkodni. A legmagasabb adeptusnak is, amikor új testbe kerül, meg kell küzdeni ellene, és
le kell igáznia, és ezt a leigázást nehéznek találja.
A máj a tábornok, a lép a hadsegéd. Amit a máj nem tud elvégezni, azt a lép magához
veszi, és befejezi.
112
szükségszerűen az azoknak megfelelő talákon. Mindenben két pólus van, és hét állapot
minden állapotban.
Vitala éppen úgy képvisel egy magasztos, mint egy alvilági állapotot. Ez az állapot –
amely a halandó számára az Én teljes elkülönülését jelenti a személyiségtől – egy Buddha
számára pusztán csak időleges elválás. A Buddha számára ez egy kozmikus állapot.
Tudatállapotok
Válasz: A tudat nem lehet egyszerre két síkon teljesen. A magasabb és az alacsonyabb
állapotok összességében nem összeférhetetlenek, de ha valaki a magasabban van, akkor az
alacsonyabban szórakozottá válik. Ha az ember az alacsonyabb síkra visszalépve emlékezni
akar a magasabb állapotra, akkor fel kell vinnie az emlékezetét a magasabbra. Egy adeptus
nyilvánvalóan élvezheti a kettős tudatállapotot. Amikor nem akar látni, akkor kivonhatja
magát belőle. Lehet egy magasabb tudatállapotban, és mégis visszatérhet a neki feltett
kérdéseket megválaszolni. De ebben az esetben pillanatnyilag visszatér az anyagi síkra, és
aztán megint felemelkedik a magasabb síkra. Ez az egyedüli megmentője, ha számára
ártalmas körülmények közé kerül.
113
otthona, már nem járhat ilyen rosszul. Ha elérte a satya állapotot, akkor bármelyik talába
elmehet veszély nélkül, tisztasága fenntartja, és nem merülhet el. A talák agyi intellektuális
állapotok, míg a lokák – helyesebben a három felső – spirituális állapotok.
A manasz magába olvasztja a buddhi fényét. A buddhi semmit nem tud beolvasztani,
mert arûpa. Amikor az Én felveszi a buddhi teljes fényét, azt tulajdonképpen az âtmâtól
veszi, mert a buddhi az eszköz, és így válik a három eggyé. Ha ez megtörténik, a teljes
adeptus spirituálisan egy, de van egy teste is. A négyszeres ösvény befejeződik, és az adeptus
eggyé válik. A Mesterek teste – saját szemszögükből – illuzorikus, és ezért nem öregszenek,
nem lesznek ráncosak, stb.
Az a tanuló, aki természeténél fogva nem pszichikus, rögzítse négyszeres tudatát egy
magasabb síkon, és tartsa ott. Fogja egybe az alsó négyet, és erősítse hozzá egy magasabb
állapothoz. Tartsa központját ezen a magasabb síkon, és próbálja meg nem megengedni, hogy
a test és az értelem lehúzza és elragadja. Éljen mindig az eszmében, és etesse, itassa, altassa
úgy a testét, mintha kacsázna vele a víz felszínén.
Anyai szeretet
A tudat
De az ember teljes tudatossága az, hogy öntudatos, vagyis az, ami azt mondatja
velünk, hogy „Én teszem ezt”. Ha valamilyen élvezetről van szó, akkor meg kell nézni, ki az,
114
aki ezt megtapasztalja. Nos, az ember tudata és az állatok tudata között az a különbség, hogy
bár az állatokban is megvan az Én, az állat mégsem tudatosítja ezt az Ént. Spencer fejtegeti a
tudatot, de ahol egy résre bukkan, azt egyszerűen csak átugorja. Ugyanígy Hume, amikor azt
mondja, hogy az önizsgálatnál csakis az érzéseket látja, és nem talál semmiféle Én-t,
ugyanakkor elfelejti, hogy valamilyen „Én” nélkül az érzéseket sem láthatná meg. Mi az, ami
az érzéseket tanulmányozza? Az állat nincsen tudatában az „Én vagyok én” érzésnek. Az
állatnak ösztöne van, de az ösztön nem ön-tudat. Az ön-tudat az elme tulajdonsága, és nem a
léleké, az anima-é, ahonnan maga az „animal” (állat) szó származik. Az emberiségnek nem
volt öntudata a Mânasaputrak eljövetetéig a harmadik fajban. A tudat, az agyi tudat az Én, az
aurikus tojás, a magasabb manasz fénymezejéhez tartozik. A láb sejtjei tudatosak, de az
eszme szolgái, nem ön-tudatosak, nem tudnak gondolatot létrehozni, jóllehet, amikor
fáradtak, eljuttathatják az agyba a kényelmetlenség érzését, és így felébreszthetik a fáradtság
gondolatát. Az ösztön a tudat legalacsonyabb állapota. Az ember tudata átfut hetes
tudatosságának négy alsóbb oktávján. Az ember tudatosságában a tudat hét skálája létezik, de
ez a tudatosság lényegében ténylegesen egy, vagyis egy egység. Milliószor millió
tudatállapot van, mint ahogyan milliószor millió levél létezik. És ahogyan nem lehet két
egyforma levelet találni, ugyanúgy nincs két egyforma tudatállapot sem, mert egy
tudatállapotot soha nem lehet pontosan megismételni.
115
Mielőtt egy fizikai érzék kifejlődne, előbb egy mentális érzék van, amely megpróbál
egy fizikai érzékké válni. A mélytengerben vagy földalatti vizekben élő vak halak, ha egy
tóba helyezik azokat, néhány generáción belül kifejlesztik a szemeket. De korábbi
állapotukban is van látási érzékük, jóllehet nincs fizikai látásuk. Hogyan tudnák különben a
sötétségben megtalálni útjukat, elkerülni a veszélyt, stb? Az elme mechanikusan és
öntudatlanul befogad és elraktároz mindenféle dolgot, és azokat átteszi az emlékezetbe
tudattalan észlelésként. Ha a figyelmet egy dolog rendkívüli módon magára vonja, akkor
semmilyen egyidőben szerzett sérülést nem érzékelünk, de később a fájdalom belép a
tudatba. Így tehát – visszatérve az egyszerre megütött hét hangra – itt csak egy impresszió
van, de a fület mégis egymásutániságban érik a hangok, és így azokat az egyi elme
sorrendben raktározza el, mivel a gyakorlatlan tudat nem tudja azokat egyszerre feljegyezni.
Minden a gyakorlottságon és a figyelmen múlik. Így bármely érzékszervből jövő érzékelés
átvitele a tudatba szinte egyidejű, ha a figyelmet rá összpontosítjuk, de ha valami zaj eltereli
a figyelmet, akkor néhány másodperccel később fogja elérni a tudatot. Az okkultistának
edzenie kell magát, hogy minden benyomást vagy benyomásokat egy időben fogadjon be és
továbbítson tudatának hetes lépcsőzetén keresztül. Aki a fizikai időközöket a legjobban
lerövidíti, az teszi legtöbbet a fejlődéséért.
Az egységes tudatnak hét fokozata vagy árnyalata van, például az élvezet vagy a
fájdalom pillanatában, négy alsó és három felső.
Ezeket bármely síkon végig lehet követni, például amikor a rossz hírek előbb
átmennek a négy alsóbb fokozaton, mielőtt elérnék a szívet.
116
Az Én
Az egyik legjobb bizonyíték arra, hogy létezik egy Én, egy valódi tudat-mező, az a
már említett tény, hogy egy tudatállapotot soha nem lehet pontosan megismételni, még ha
száz évig is él valaki, és milliárdnyi tudatállapoton is megy keresztül. Egy mozgalmas napon
annyi tudatállapoton és al-tudatállapon megyünk keresztül, hogy lehetetlenség volna
elegendő mennyiségű sejttel rendelkezni mindegyik számára. Ez segíteni fog abban, hogy
megértsük, miért követik az Én-t bizonyos mentális állapotok és elvont dolgok a devachanba,
míg mások csak szétszóródnak a térben. Az, ami nemes cselekedetként megérinti a Lényt,
affinitásban van vele, halhatatlan, és vele megy a devachanba, részét képezve a felbomló
személyiség életrajzának. Egy nemes érzelem keresztülfut a hét állapoton, és megérinti az
Én-t, az elmét, amely az elme-sejtekben szólaltatja meg hangjait. Elemezhetjük a tudat
működését, és le is írhatjuk, de csak úgy írhatunk a tudatról, ha feltételezzük a Szubjektum
létezését.
A Bhûrloka
A tobozmirigy
A szív
Az asztrális és az Én
117
az atomok megmaradnak e molekulák magasabb, láthatatlan alakjainak. A szem érzékeink
közül a leginkább okkult természetű: hunyjuk be, és ezzel átmentünk a mentális síkra. Ha
valamennyi érzékünket leállítjuk, akkor teljesen egy másik síkra kerülünk.
Individualitás
Az alsó manasz
A kâma
Az én-ség
118
bármilyen fokon is álljanak, meg kell kapniuk karmikus jutalmaikat és büntetéseiket a
földön. Ezek a spirituális impressziók többé-kevésbé az agyba vetítődnek, különben az alsó
én nem lenne felelős a dolgokért. Vannak azonban olyan impressziók, amelyek az agyon
keresztül jönnek, és mégsem tartoznak a korábbi tapasztalataink közé. Az adeptus agya úgy
van kiképezve, hogy ezeket az impressziókat felfogja.
119
Ezért törekednünk kell állandóan hangsúlyozni saját felelősségünket.
A magasabb Én olyasmi, mint a tiszta isteni fény egy gömbje, egy egység egy
magasabb síkról, amelyben nincs elkülönülés. Amint leszáll az elkülönülés egyik síkjára, a
magasabb Én egy sugarat küld ki magából, ami a már differenciálódott személyiségen
keresztül tud megnyilvánulni. E sugár egy része, az alsó manasz az élet folyamán úgy
megkristályosodhat, és annyira eggyé válhat a kâmával, hogy az anyagba beleolvadva
maradhat. Az a rész, amely megtartja eredeti tisztaságát, hozza létre az antahkaránát. Egy
inkarnáció végső sorsa attól függ, hogy az antahkarana féken tudja-e tartani a kâma-manaszt,
vagy sem. Halál után a magasabb fény (antahkarana), amely minden jó és nemes törekvés
emlékét és hatását megőrzi, beleolvad a magasabb Énbe, a rossz pedig szétszóródik a térbe,
és megvárja a személyiséget, amelyhez rossz karmaként fog visszatérni.
A kâma rûpa
A szív
A tüzek
Az érzékelés
Az érzékelés hét szintjére vonatkozó feltett kérdésre H.P.B. azt válaszolta, hogy a
gondolatot a legmagasabb szintre, a hetedikre kell összpontosítani, és ha utána kísérletet
teszünk, hogy ezen túl jussunk, azt találjuk, hogy ezen a síkon túlmenni lehetetlen. Nincs
semmi az agyban, ami képes lenne a gondolkodót továbbvinni, és ha a gondolatot még
magasabbra akarjuk emelni, akkor ezt az agy nélkül kell megvalósítani. A tanuló hunyja be a
szemét, határozza el, hogy kikapcsolja az agyat, és akkor át tud lépni a válaszfalon egy
12
következő síkra. Az érzékelés mind a hét szintje az antahkarana előtt van. Ha ezeken
túljutott, akkor a manaszi síkra került.
Amikor egy szín bejön, pillantsanak rá, és ha nem jó, vessék el. Ne figyeljenek másra,
csak a zöldre, az indigóra és a sárgára. Ezek a jó színek. Minthogy a szem összeköttetésben
van az aggyal, a legkönnyebben felismerhető szín lesz a személyiség színe. Ha vöröset
látnak, akkor ez kizárólag fiziológiai, és ezért figyelmen kívül kell hagyni. A zöld-bronz az
alsó manasz, a sárga-bronz az antahkarana, az indigó-bronz a manasz. Ezeket kell
megfigyelni, amikor pedig a sárga-bronz beleolvad az indigóba, akkor a manaszi síkon
vannak.
Meditációban a kezdő előre és hátra ingadozhat a két sík között. Ezen a síkon hallja
az óra ketyegését, azután az asztrális síkon a ketyegés lelkét. Amikor az órát itt állítja meg, a
ketyegés átmegy a magasabb síkokra, az asztrálisra, majd az éterikusra, míg végül az óra
utolsó darabkája is eltűnik. Ugyanolyan ez, mint például egy holttest, amely mindaddig
emanációkat küld ki, amíg az utolsó molekulája is szét nem oszlott.
A meditációban nincs idő, mert ezen a síkon a tudatállapotok nem egymás után
következnek be.
A tudat
A tisztán csak állati tudat az a tudat, amely a testben levő összes sejt tudatából épül
fel, kivéve a szív sejtjeit. A szív a király, az emberi test legfontosabb szerve. Még ha a fejet le
is választják a törzsről, a szív még 30 percig dobogni fog. Még néhány órát is dobog, ha
vattába teszik, és meleg helyen tartják. A szívben az a pont, amely legutoljára hal meg, jelenti
az élet székhelyét, ez mindennek a középpontja, a Brahmâ, az első pont, amely élni kezd a
magzatban, és az utolsó, amely meghal. Amikor egy jógit transzban eltemetnek, benne csak
ez a pont él, jóllehet a test többi része halott, és mindaddig, amíg ebben a pontban élet van, a
jógit fel lehet támasztani. Ez a pont potenciálisan tartalmazza az elmét, az életet, az energiát
és az akaratot. Az élet folyamán pedig prizmatikus színeket áraszt ki, amelyek tüzesek és
12
opalizálók. A szív a spirituális tudat központja, mint ahogyan az agy az intellektuális tudaté.
De a szív-tudatot az ember mindaddig nem tudja irányítani, sem energiáit elvezetni, amíg
eggyé nem válik a buddhi-manasszal. Addig pedig ez a tudat irányítja őt – már ha tudja.
Innen származnak a lelkiismeret furdalások, a bűnbánat érzése. Ezek a szívből jönnek, nem
pedig az agyból. A szívben van az egyetlen megnyilvánult Isten, és a másik kettő láthatatlan,
és a szív képviseli a hármasságot, az âtma-buddhi-manaszt.
H.P.B.-től azt kérdezték, vajon a fent említett három központ jelképezi-e a Krisztust, a
két lator közé felfeszítve? H.P.B. azt felelte, hogy analógiaként használható, de ezeket a
képeket nem kell erőltetni. Soha nem szabad elfelejteni, hogy az alsó manasz lényegében
ugyanaz, mint a felső, és eggyé válhat vele, ha kiveti magából a kâmikus impulzusokat. A
Krisztus keresztre feszítése a felső manasz önfeláldozását jelképezi, az Atya leküldi egyetlen
Fiát a világba, hogy magára vegye a bűneinket. A Krisztus-mítosz a misztériumokból
származik. Ugyanezt példázza Tyanay Apollonius élete is. Ez utóbbit az egyházatyák
igyekeztek eltitkolni, éppen azért, mert annyira hasonlított Krisztus életéhez.
A harmadik üreget az agyban az ember életében fény tölti be, és nem folyadék, mint
halála után.
Az agyban hét üreg van, amelyek az élet során teljesen üresek. Ezekben kell
visszatükröződniük a látomásoknak, ha azok megmaradnak az emlékezetben. Az
okkultizmusban ezeket a központokat a hét harmóniának nevezik, az isteni harmóniák
skálájának. Ezek a központok âkâshával vannak töltve, mindegyiknek megvan a saját színe,
annak a tudatállapotnak megfelelően, amelyben az ember van. A hatodik központ a
tobozmirigy, amely az élet folyamán üres, a hetedik az egész, az ötödik a harmadik kamra, a
negyedik a hipofízis. Amikor a manasz egyesül az âtmâ-buddhival, vagy amikor az âtmâ-
buddhi a manaszban összpontosul, akkor ez a három magasabb üregben történik, vagyis az
âtmâ-buddhi innen sugároz ki, mintegy dicsfényt árasztva, és ez nagyon szent emberek
esetében látható is.
12
Az emberben magában megvan mindaz az elem, ami az univerzumban megtalálható.
Semmi olyan nincs a makrokozmoszban, ami ne lenne meg a mikrokozmoszban is. A
tobozmirigy – amint már mondtuk – az élet tartama alatt teljesen üres. A hipofízis ezzel
szemben különböző esszenciákat tartalmaz. A tobozmirigyben levő szemcsék a halál után
kerülnek az üregbe.
Az akarat és a vágy
Az emberben levő érosz a lángész akarata nagy dolgok teremtésére, nagyszerű képek,
felemelő zene és minden olyan teremtésére, ami fennmarad, és a fajt fogja szolgálni. Az
érosznak semmi köze a teremtésre irányuló állati vágyhoz. Az akarat a felső manaszhoz
tartozik. Az akarat az az univerzális harmonikus törekvés, amely a felső manaszon keresztül
cselekszik. A vágy a különállásból származik, az anyagban levő én kielégítésére törekszik. A
magasabb Én és az alacsonyabb én közötti ösvény megnyílása lehetővé teszi az Én számára,
hogy a személyes énre hatást gyakoroljon.
A megtérés
Nem igaz, hogy ha egy rossz irányban rendkívül tevékeny ember hirtelen megtér, a jó
irányban is éppen olyan erőteljes lesz. Eszköze túlságosan is beszennyeződött, és legjobb
esetben azt teheti, hogy a gonosz dolgokat közömbösíti magában, kiegyenlítve az általa
mozgásba hozott rossz karmikus okokat, legalábbis erre a testet öltésre. Heringes hordóban
nem lehet rózsaolajat tárolni, a hordó fala túlságosan át van itatva a hal levével. Amikor a
fizikai természetre gonosz impulzusok és törekvések nyomódtak rá, azokat nem lehet
egyszerre semmissé tenni. A test molekulái egy bizonyos kâmikus irányba vannak beállítva,
és bár ezek a molekulák elegendő intelligenciával rendelkeznek a dolgok megítéléséhez a
saját síkjukon, vagyis tudják, hogyan kerüljék el a rájuk ártalmas dolgokat, az irányváltozást
azonban – amelyhez az impulzus egy magasabb síkról érkezik – nem tudják megérteni. Ha
ezek a molekulák túlságosan heves kényszernek vannak kitéve, az eredmény betegség,
megőrülés vagy halál lesz.
Eredetek
12
A mi manaszunk a Világlélek egyik sugara, és ez a sugár a Pralayában újra visszatér
eredetéhez. Manaszunk „talán a Parabrahman alsó manasza”, vagyis a megnyilvánult
univerzum Parabrahmanjának alsó manasza. Az első hártya az energia, vagyis a mozgás a
megnyilvánult síkon, Âlaya, a Harmadik Logosz, Mahâbuddhi, Mahat. Mi mindig a
harmadik síkon kezdünk, ezen túl számunkra minden felfoghatatlan. Âtmâ a buddhiban
összpontosul, de csak a manaszban testesül meg. Âtma, buddhi és manasz az univerzum
szelleme, lelke és teste.
Az álmok
Álmainkban éppen úgy lehetnek jó, mint rossz tapasztalásaink. Ezért be kell
gyakorolnunk azt, hogy felébresszük magunkat, ha álmunkban rosszat akarunk tenni.
Az érzéki álmokban az alsó manasz alszik, mert ilyenkor a kâma az állati tudatot az
asztrális fény felé irányítja. Az ilyen érzéki álmok mindig az állati felé irányulnak.
A nidânak
Ezek szerint van 12 exoterikus buddhista sûtta, az u.n. nidânak, és mindegyikük egy-
egy nidânát jelent.
Minden ok egy hatást hoz létre, és ez a hatás megint valaminek az okává válik.
Minden oknak vagy egy upâdhija (bázisa), amely az egyik nidâna egyik alosztálya,
ugyanakkor van egy hatása vagy következménye is.
Mind az alapok, mind a hatások egyik vagy másik nidânahoz tartoznak, és minden
nidânaban vannak különböző alosztályok, konkrétan háromtól 17-ig, 18 és 21 alosztály.
89
Ha a nidânakat fordított sorrendben olvassuk, vagyis 12-től 1-ig, akkor azok a fejlődési rendet
mutatják – a Kiadó.
12
(1) JARÂMARANA, szó szerint a megöregedés következtében bekövetkező halál.
Figyeljük meg, hogy a nidânak között az első nem az élet, hanem a halál. A buddhista
filozófiának ez az egyik alapvető tétele, minden atom, minden percben, amint megszületik,
már haldoklani kezd.
Az öt skandha a fentin alapul, ezek a fenti hatásai vagy termékei. Más oldalról pedig
a Jarâmarana maga is az öt skandhan alapul. Ezek kölcsönös dolgok, egy a másikból
következik.
Vagyis a születés valamelyik fenti mód szerint megy végbe. Születni a létezés hat
tárgyiasult fajtája közül az egyikbe kell, vagy pedig a hetedikbe, amely tárgyiasulatlan. A
fenti négy a létezés hat fajtájához tartozik.
Exoterikusan: (a) dévák, (b) emberek, (c) asurak, (d) emberek a pokolban, (e) pretak,
öldöklő démonok a földön, (f) állatok.
Ezoterikusan: (a) magasabb istenek, (b) dévák vagy pitrik (valamennyi osztályuk), (c)
nirmânakâyak, (d) bodhisattvák, (e) emberek a Myalbaban, (f) kâma rûpai lények, vagyis
emberek és állatok a kâma lokában vagy az asztrális fényben, (g) elementálok
(tárgyiasulatlan lények).
(3) BHAVA = karmikus létezés, vagyis nem életi lét, hanem morális közvetítő, amely
meghatározza, hol kell az embernek megszületni, vagyis a triloka közül a bhûr, a bhuvar
vagy a svar lokávan (valójában hét loka van).
A bhava nidâna oka az upâdâna, vagyis a létezéshez való ragaszkodás, az, amely
megkívántatja velünk az életet bármilyen formában.
A skandhak
12
amelyeket az új személyiségnek fel kell szednie, és ki kell merítenie. Az exoterikus
skandhaknak a fizikai atomokkal és rezgésekkel van dolguk, vagyis a tárgyiasult emberrel,
míg az ezoterikus skandhak a belső vagy tárgyiasulatlan emberhez tartoznak.
Egy mentális változás vagy a spirituális igazság hirtelen felismerése az embert még
halála órájában is hirtelen megváltoztathatja az igazság irányában, és ekkor az új élet számára
jó skandhak jönnek létre. Az ember utolsó cselekedetei vagy gondolatai óriási hatással
vannak eljövendő életére, bár rossz cselekedeteiért meg kell szenvednie, és ez az értelme a
halálos ágyon történői bűnbánatnak. Az elmúlt élet karmikus hatásait természetesen nem
lehet eltörölni, mert az embernek legközelebbi megszületésekor fel kell vennie azokat a
skandhakat vagy rezgési impressziókat, amelyeket hátrahagyott az asztrális fényben. Az
okkultizmusban ugyanis mindennek megvan az oka, és ezért az életek között meg kell lenni a
kapcsolatnak. Az új skandhak a régiekből születnek.
Helytelen a tanhakról többes számban beszélni, csak egyetlen tanha van, az élet utáni
vágy. Ez fejlődik ki a képzetek sokaságává vagy halmazává. A skandhak karmikusak és nem
karmikusak. A skandhak elementálokat hozhatnak létre öntudatlan kriyâshaktival. Minden
elementál, amit az ember kibocsát magából, előbb vagy utóbb visszatér hozzá, mert ezek a
saját rezgései. Az elementálok így válnak az ember Frankensteinjévé. Az elementálok
egyszerűen hatások, amelyek újabb hatásokat hoznak létre. Ezek testen kívüli gondolatok,
jók vagy rosszak. Az asztrális fényben kristályos állapotban maradnak, és amikor elindítójuk
újból visszatér az életbe, a rezgések rokonsága következtében hozzákapcsolódnak, és életre
kelnek. Ellenkező hatásokkal e rezgéseket meg lehet bénítani. Az elementálokat úgy kapjuk,
mint egy fertőző betegséget, és azok veszélyesek mind ránk, mind másokra nézve. Ezért
veszélyes dolog másokat befolyásolni. Az ember halála után is élnek azok az elementálok,
amelyeket másokba ültetett, míg a többi elementál látens állapotban marad mindaddig, amíg
az ember nem születik újra, amikor ezek újra élettel telnek meg az emberben. „Így ha én
rosszul tanítom önöket – mondta H. P. B. – és önök ennél fogva rosszul cselekednek, még
halálom után is folytatják, és rajtam keresztül vétkeznek, de a karmát nekem kell majd
viselnem. Calvin – például – szenvedni fog minden helytelen tanításáért, bár szándéka jó
volt. A legrosszabbat azzal teszi, hogy megakadályozza az igazság haladását. Még Buddha is
követett el hibákat. Olyanoknak adta tanítását, akik még nem voltak erre felkészülve, és
mindez nidânakat hozott létre.”
A finomabb testek
Ez utóbbi esetben öntudatlan kriyâshaktival egy mâyâvi rûpa (vágy- vagy mentális
test) jön létre, az ember pedig nem is tud arról, hogy megjelent. Ha tudna róla, vagyis
tudatosan teremtett volna egy mâyâvi rûpát, akkor adeptus lenne.90 Két egymástól távol levő
személy egyszerre nem tudhat egymás jelenlétéről, csak akkor, ha az egyik személy egy
adeptus. A dugpak és a varázslók szintén használják a mâyâvi rûpát. A dugpak a más
emberek linga sharîrajára hatnak.
90
Vagyis egy beavatott, H.P.B. ugyanis az adeptus szót a legkülönbözőbb szintű beavatottakra
használja. Amint a fentiekből láthatjuk, a mâyâvi rûpa szónak is több értelmet tulajdonít. – A Kiadó.
12
A lépben levő linga sharîra (éterikus testmás) az ember tökéletes képe, és jó vagy
rossz aszerint, hogy milyen az ember természete. Az asztrális test (éterikus testmás) a leendő
ember tárgyiasult képe, a méhben megjelenő első csíra, a fizikai test mintája, ennek alapján
formálódik ki és fejlődik a gyermek. A linga sharîrát (éterikus testmást) egy éles
szerszámmal meg lehet sérteni, mert nem tud védekezni a karddal vagy szuronnyal szemben,
jóllehet könnyen áthatol egy asztalon vagy bármilyen bútoron.
A tűz
A Tűz nem egy elem, hanem egy isteni dolog. A fizikai láng a legmagasabb Szellem
tárgyiasult eszköze. A legmagasabb elementálok a tűz-elementálok. A világban minden
dolognak megvan a maga aurája és szelleme. A lángnak, amivel a gyertyát meggyújtjuk,
semmi köze nincs a gyertyához. A gyertya aurája kerül kapcsolatba a láng legalsóbb részével.
A gránit nem tud elégni, mivel az aurája tűz. A tűz-elementálok nem tudatosak ezen a síkon,
túlságosan is magasan állnak, mivel saját forrásuk istenséget tükrözik vissza. A többi
elementál tudatos ezen a síkon, minthogy azok az embert és annak természetét tükrözik
vissza. Óriási a különbség az ásványi és a növényi birodalom között. A lámpa bele például
negatív. A tűz pozitívvá teszi, az olaj pedig a közvetítő. Az éter a tűz. Az éter legalsó része a
láng, amelyet látunk. A tűz maga az istenség – tárgyiasulatlan megjelenésében – az egész
univerzumon keresztül. Egyéb feltételek mellett ez az univerzális tűz vízként, levegőként és
földként nyilvánul meg. A mi láthatóuniverzumunkban ez az egyetlen elem, amely az élet
minden formájának a kriyâshaktija. Ez az elem adja a fényt, a hőt, a halált, az életet, stb. Ez
az elem maga a vér is. A legkülönbözőbb megnyilvánulásaiban a tűz eleme lényegében egy.
Ez a „hét Kozmokrátor”.
12
tudatosítani tudja az érzelmet, a hallást, az ízlelést, stb., minthogy ezek mind beletartoznak a
látás érzékébe.
12
Utalások a jövőre
Az idők multával a levegőben egyre több éter lesz. Amikor az éter betölti a levegőt, a
gyermekek az apa közreműködése nélkül fognak születni. Virginiában van egy különleges
almafajta. Ez az almafa nem virágzik, mégis gyümölcsöt terem egy magnélküli bogyóféléből.
Ez a módszer fokozatosan ki fog terjedni az állatokra, majd az emberekre is. A nők
megtermékenyítés nélkül fognak gyereket szülni, a hetedik körben pedig olyan emberek
fognak megjelenni, akik képesek lemásolni önmagukat. A negyedik kör hetedik fajában az
emberek minden évben új bőrt kapnak, új kéz- és lábkörmöket növesztenek. Az emberek
egyre inkább pszichikusak lesznek, azután spirituálisak. Végül a hetedik körben Buddhák
fognak születni, bűn nélkül. A negyedik kör a leghosszabb a kalî yugában, de az ötödik, a
hatodik és a hetedik kör nagyon rövid lesz.
Az Egók
B.
A.M. ∆ F.M.
Ami pedig a felelősség kérdését illeti, ezt egy példával lehet megérteni. Ha
Hasfelmetsző Jack formáját öltjük magunkra, akkor minden rossz cselekedetéért felelnünk
kell, mert a törvény bünteti a gyilkost, és felelősnek tartja tetteiért. Ekkor az ártatlan áldozat
vagyunk. Ugyanilyen módon a magasabb Én a Krisztus, az alsó manasz ártatlan áldozata. Az
Én vállalja a felelősséget minden testéért, amelyet magára ölt.
Kölcsön kérünk valakitől pénzt, hogy azt másnak odaadjuk, a másik azonban
megszökik a pénzzel, a felelősség mégis bennünket terhel. A magasabb Én missziója az,
hogy kibocsásson egy sugarat, amely egy gyermek lelke lesz.
Így inkarnálódik az Én több ezer testben, magára vállalva minden egyes test bűneit és
felelősségeit. Minden testet öltés alkalmával egy új sugár indul ki az Én-ből, mégis ez a sugár
esszenciájában ugyanaz minden emberben, bennem is és önökben is. A testet öltés salakja
feloszlik, de ami jó, az átlép a devachanba.
12
A láng örökkévaló. A magasabb Én lángjától meggyullad az alacsonyabb, és pedig
egy még alacsonyabb eszköznek adja át a tüzet, és így tovább.
Az alsó manasz mégis olyan, amilyenné saját magát alakítja. Az alsó manasznak
megvan a lehetősége arra, hogy hasonló helyzetekben különbözőképpen cselekedjen, mert
értelme van, és mert megkapta a jó és a rossz, a helyes és a helytelen öntudatos
felismerésének tudását. Az alsó manasz lényegében meg van áldva az isteni lélek valamennyi
tulajdonságával. A benne levő sugár a felső manasz, a földi felelősség magva.
Hirtelen halál eseteiben az alsó manasz nem tűnik el jobban, mint a kâma rûpa teszi a
halál után. Az élet megszakadása után azt mondhatjuk, hogy a sugár elpattan, vagy lehull. Az
ilyen ember halála után nem mehet a devachanba, de a kâma lokában sem maradhat, sorsa az
azonnali testet öltés. Az így testet öltött lény pedig egy állati lélek plusz a leválasztott sugár
intelligenciája. Hogy az ilyen lény az elkövetkező megszületésben mennyire tudja
megnyilvánítani ezt az intelligenciát, az teljesen az agy fizikai kialakításától és a neveléstől
függ.
A mâyâvi rûpa (gondolatforma) néha olyan erősen lehet vitalizálva, hogy átmegy egy
másik síkra, egyesül e sík lényeivel, és meglelkesíti azokat.
13
fejlődésnek ez a gyorsítása nem egyezik a természet folyamataival, és nagy általánosságban
helytelen.
A monádi fejlődés
Hét éves korig az asztrális (éterikus) atavikus csíra formálja és építi a testet, később a
test formálja az asztrálist (éterikust).
Az Upanishadokban van egy szakasz, amely arról szól, hogy az istenek a földi
emberekből táplálkoznak. Ennek az értelme, hogy a magasabb Én földi tapasztalatait az
alacsonyabbon keresztül szerzi meg.
Az asztrális test
13
vákuumban nem tud kiformálódni. Az asztrális testről szólnak az arab és keleti mesék,
amikor dzsinneket, palackba zárt szellemeket, stb. leírják.
Ennek következtében a lép egy nagyon finom szerv, de a fizikai lép csupán a valódi
lép fedőszerve.
Az asztrális anyag nem homogén, az asztrális fény pedig nem más, mint az igazi
Isteni Fény árnyéka. Ez az asztrális fény azonban nem molekuláris.
Azok a (kâmarûpai) lények, amelyek a devachani sík alatt vannak, a kâma lokában
lakoznak, és csak annyira intelligensek, mint a majmok. A négy alsó birodalomban lévő
lények nem rendelkeznek annyi intelligenciával, amennyivel az emberekkel tudnának
kommunikálni, de az elementáloknak olyan ösztöneik vannak, mint az állatoknak. Ezzel
együtt lehetséges a szilfek (levegő elementálok, a világ leggonoszabb lényei) számára, hogy
kommunikáljanak, de előbb meg kell nyerni a jóindulatukat.
A kísértetek (kâma rûpai lények) csak arról adhatnak információt, amit közvetlenül
maguk előtt látnak. Ezek meglátják az ember aurájában levő dolgokat, jóllehet az ember
nincs is tudatában annak, hogy ezek a dolgok ott vannak.
A földhöz kötött szellemek olyan kâma lokai lények, akik annyira materialisztikusak
voltak, hogy hosszú időn át nem tudnak feloszlani. Ezeknek csak pislákoló tudatuk van, és
nem tudják, miért vannak fogva. Egyesek alszanak, mások megtartanak bizonyos pislákoló
tudatot, és rendkívül szenvednek.
Olyan emberek esetében, akiknek csak nagyon rövid devachan jut, a tudatuk nagyobb
része a kâma lokában marad, és sokkal tovább tarthat, mint a normális 150 évnyi tartózkodási
idő. Ez a tudat-maradvány mindaddig fennmarad, amíg a szellem újabb inkarnációjának ideje
el nem érkezik. Ebből lesz azután a Küszöb Őre, amely az új asztrálissal (vágytesttel) fog
küzdeni.
13
A devachán a spirituális tudat egyik síkjának állapota, a kâma loka pedig a fizikai
tudat egyik helye. A kâma loka az állati világ és az ösztön-érzések árnyéka. Amikor a tudat
spirituális dolgokra gondol, akkor spirituális síkon van.
Ha az ember a természetre, virágokra, stb. gondol, akkor tudata materiális síkon van.
13