Erőtan

Az erő fogalma
Az erő a testek kölcsönös egymásra hatása.
A testek kölcsönös egymásra hatása jelentheti:
- A két egymásra ható test mozgási állapotának
(sebesség nagysága, iránya, értelme) megváltozását.
- A két test rugalmas vagy maradó alakváltozását.
A testek kölcsönös egymásra hatása azt jelenti, hogy
erőhatás nem létezik önmagában. Minden erőhatás létrehoz
egy vele megegyező nagyságú, de ellentétes irányú, értelmű
erőhatást, amit reakcióerőnek nevezünk!
 Newton mozgástörvényei
• Minden test megtartja nyugalmi állapotát vagy
egyenes vonalú egyenletes mozgását, amíg külső erő
mozgási állapotának megváltoztatására nem
kényszeríti.
Ez Newton I. (tehetetlenségi) törvénye

fékezés gyorsítás

vt < v0 vt > v0

mozgás iránya
v0
 II. Newton II., az erő gyorsító hatásának törvénye. Ha egy
testre erő hat, a test az erő irányában egyenletesen
gyorsuló mozgást végez.
A létrejött gyorsulás (a) egyenesen arányos a testre ható
erővel (F) és fordítottan arányos a test tömegével (m).

Tömegpont (súlypont)
gyorsulás (a)

erő (F)

tömeg (m)
 A testre ható erő és az általa létesített gyorsulás egyenesen
arányos. Az arányossági tényező a test tömegére jellemző
állandó.
erő tömeg
F F
F = m•a m= a=
a m
az erő mértékegysége gyorsulás
m
[ F ] = N ( Newton ) N = kg • 2
s
Az erő kifejtésének lehetőségei, pl.:
emberi izomerő, sűrített levegő vagy olaj nyomása, előfeszített
rugó ereje, elektromos motor vagy elektromágnes mágneses ereje.
III. Newton III., a hatás – ellenhatás törvénye.
Ha egy testre egy másik test erőhatást gyakorol, akkor az
erővel egyidejűleg fellép egy vele egyenlő nagyságú,
azonos hatásvonalú, de ellentétes irányú erő.

elmozdulás iránya

a motor forgató
hatása a kerékre
a motor gyorsító erejének iránya a járműre ható
a kerék-talaj kapcsolatnál gyorsító erő iránya
 Súrlódás
A nyugvó súrlódás a nyugalomban lévő test megmozdítását,
elindítását gátolja, vagyis a két érintkező felületet igyekszik
összetartani.

Az egymáson elmozduló testek egyenletes mozgásának

fenntartásához is erőkifejtésre van szükség, mert a csúszás
vagy gördülés közben is fellép a súrlódás.

súrlódási erő

Fs
súrlódási µ=
tényező Fn
a testeket összenyomó erő
Tapadást befolyásoló Tapadás hatása
tényezők
Tapadás

tapadó erő a jármű tömegéből és

terheléséből adódó
Ft = µ t • G súlyerő

tapadási
tényező gyorsító erő gyorsulás

Fgy = m • a

a jármű tömege és
terhelése
A maximális gyorsulás (lassulás) nagysága

Fgy ≤ Ft
m • a ≤ µt • G
m • a ≤ µt • m • g
a ≤ µt • g
µ t ≈ 0,25
m
a ≈ 0,25 • 9,81 2
s
m
a ≈ 2,45 2
s
 Forgatónyomaték
M = F •k

forgatónyomaték erő erőkar

F
3. rész vége
Isaac Newton angol fizikus nevéhez fűződik az
erő és a mozgás közötti kapcsolatrendszer
feltárása.
Az általa feltárt ismereteket három törvényben
foglalta össze, amelyeket róla neveztek el
NEWTON MOZGÁSTÖRVÉNYEI-nek.
Ha a képen látható gépkocsi egyenes vonalú egyenletes mozgást
végez, de a járműbe épített motor vagy fékberendezés erőt fejt ki
a kerekekre, a sebessége megváltozik, de a mozgásának iránya
változatlan marad.
Ha a mozgás iránya és az erő hatásvonala egybeesik, akkor a
mozgás iránya nem változik.
Ha a járműbe épített kormányszerkezet segítségével elfordítjuk a
kerekeit, a gépkocsi mozgási iránya is megváltozik.
Ha a mozgás iránya és az erő hatásvonala nem esik egybe, akkor
a mozgás iránya is megváltozik.
Összefoglalva: Erő hatására a test mozgásának iránya és/vagy
sebessége, tehát a mozgásállapota megváltozik.
A test mozgásállapotának megváltozásakor a
sebessége időben változik, tehát ez a változás a
gyorsulással jellemezhető.
Az erő hatására bekövetkező sebességváltozás
(gyorsulás) mértéke függ a test tömegétől.
A kölcsönhatás törvénye szerint az erők mindig
párosával lépnek fel (erő-ellenerő) és két különböző
testre hatnak.
A képen látható járműbe épített motor forgató erejével
ellentétes irányú, de azonos nagyságú gyorsító erő hat a
járműre (kerekekre), amelynek hatására a jármű
elmozdul.
A kölcsönhatás törvénye szerint az erők mindig
párosával lépnek fel (erő-ellenerő) és két különböző
testre hatnak.
A képen látható járműbe épített motor forgató erejével
ellentétes irányú, de azonos nagyságú gyorsító erő hat
a járműre (kerekekre), amelynek hatására a jármű
elmozdul.
A kerék gördül a sínen, ezért a keréknek a sínnel éppen
érintkező talppontja és a sínkorona viszonylag rövid
ideig érintkezik egymással.
A gördülés közben a kerék és a sín mindig más ponton
érintkezik egymással.
A gördülés közben a két test közötti adhéziós kapcsolat,
más néven a tapadás működik, mint a felületeket
összetartó erőhatás.
A villamos közlekedésben a vasúti kerékpár és a sín közötti
tapadási viszonyokat negatívan befolyásolják a következő
tényezők: a növekvő sebesség, a kerék és a sín állapota, a
szemerkélő eső kezdete, páralecsapódás, ködszitálás, a
lehullott falevelekből kipréselt növényi olajok, szurok,
kátrány, gyomirtó szerek.
Ezek az anyagok a sínen lévő szennyeződéssel együtt úgy
viselkednek, mint a kenőanyagok és lerontják a kerék és a
sín közötti tapadási viszonyokat.
A tapadási viszonyokat javítani lehet a sínkoronára szórt
homokkal.
A kerék és a sín közötti tapadási viszonyok befolyásolják a
villamosra kifejthető maximális gyorsító- vagy fékezőerő
nagyságát.
Ha az alkalmazott gyorsító erő meghaladja a tapadási
viszonyok adta határt, a kerekek kipörögnek, fékezéskor
pedig megcsúsznak.
A maximálisan alkalmazható gyorsító- vagy fékezőerőt
befolyásolja még a jármű tömege, terhelése és a meghajtott
vagy fékezett tengelyek száma is.
A kerék kipörgése vagy megcsúszása elkerülhető, ha a
maximálisan alkalmazott gyorsító- vagy fékezőerő nem
nagyobb a tapadó súrlódási erőnél.
A kerék és a sín közötti tapadó súrlódási együttható értéke
a közúti villamos esetén max. µt=0,25. Ebből könnyen
számítható a maximális gyorsulás (lassulás) értéke.
A gumikerekű járművek és a villamos menetdinamikai
tulajdonságai között jelentkező lényeges eltérésnek az
alapvető magyarázata ebben a tényben keresendő.
Ha az erő hatására elmozduló test körpályán mozog, vagy
körív mentén mozdul el, akkor az erő forgató hatásának
mértéke nem csak az erő nagyságától, hanem az erőkartól
is függ.
Az erőkar az erő hatásvonalának a forgásponttól mért
távolsága.
A gyakorlatban a forgó mozgást végző erőkifejtő
szerkezetek – vontatómotor – forgató erejét a
forgatónyomatékkal szokás jellemezni.