1

A viszontáttételről* Flaskay Gábor

Székács-Schönberger István vezetésével az 1970-es évek elejétől, majd húsz éven át folyt egy pszichoanalitikus műhelymunka, amely nekünk, résztvevőknek nagyon sokat jelentett. Ezeken a szombati szemináriumokon a pszichoanalízis klasszikusain túl az új fejlődési irányokat tekintettük át. A témák kijelölése közös munka volt, olvasmányai alapján bárki javaslatot tehetett. A nyitott légkör, a baráti hangulat a régi Budapesti Iskola hagyományait idézte. Ennek a műhelymunkának az egyik „terméke” az alábbi dolgozat, amely 1986. novemberében hangzott el, és talán betekintést nyújt az akkori közös munkánkba. A megjelenés aktualitását az jelenti, hogy 2007-ben van Székács-Schönberger István születésének 100. évfordulója. A tanulmány az előzményekre való rövid utalás után azt a véleményt fogalmazza meg, hogy a viszontáttétel jelenségének újrafelfedezése az 1950-es évek körül paradigmaváltást jelentett a pszichoanalízis technikájában. Ettől kezdve az analitikusok a viszontáttételi érzéseket, gondolatokat nem mint leküzdendő, zavaró tényezőket tartják számon, hanem az analitikus kapcsolat olyan természetes összetevőiként kezelik, amelyek elemzése és további felhasználása nélkülözhetetlen a páciens/kliens lelki történéseinek megértésében úgy az ödipális, mint az azt megelőző időszakra vonatkozóan. Kifejti, hogy minél súlyosabb egy pszichopatológiai állapot, annál nagyobb jelentőséget kap a viszontáttétel felhasználása a pszichoanalitikus terápiákban. Ennek híjján beszűkülnek a terápiás lehetőségek, és erősen nő az elakadás kockázata. Kulcsszavak: viszontáttétel, mint információforrás – neutralitás – áttétel-viszontáttételi dinamika – azonosítások a viszontáttételben – elakadások A viszontáttétel koncepciójának megjelenése A viszontáttétel problémájával a pszichoanalitikus irodalom meglehetősen mostohán bánt egészen az ötvenes évekig. Maga Freud is viszonylag keveset írt a témáról, de különböző jelek mutatnak arra, hogy a jelenségnek már egészen korán tudatában volt. 1900-ban Fleissnek írt levelében számol be egy Irma nevű beteg álmáról, ahogy ő indokolja azért, hogy „hitelesítse magát”. 1910-ben említi először a viszontáttétel jelenségét. Ekkor úgy határozta meg a viszontáttételt, hogy az „… a betegnek az analitikus tudattalan érzéseire gyakorolt hatása” (Freud, 1910, p.80.). Azt hangsúlyozta, hogy az analitikusnak ezeket az érzéseit tudatosítani kell magában, és le kell küzdenie, mert ha ezt nem teszi, a kezelés tévútra futhat, vagy megakad. Freud ekkor az önanalízist jelölte meg a viszontáttétel leüzdésének fő módszereként. Két évvel később azonban már a másik személy által vezetett saját analízist tartja fontosnak, elsősorban a tanítványai által vezetett analízisek megfigyelésére alapozva (Freud, 1912). Később is viszza-visszatér a jelenséghez, és elsősorban az erotikus áttételre adott viszontáttételi érzésekkel kapcsolatban int óvatosságra, és hangsúlyozza, hogy az analitikusnak minden esetben meg kell őriznie a neutralitását: azaz a viszontáttételét ellenőrzés alatt kell tartania (Freud, 1915). Tudunk ugyanakkor egy sor olyan esetről, amikor a viszontáttétel elsodorta és a terápiás helyzet neutralitása elveszett (pl. a Farkasember esete). Páciensei visszaemlékezései azonban arra utalnak, hogy a jelenségre már egészen korán
*

A tanulmány a Pszichoterápia c. folyóirat 2006. decemberi számában jelent meg. Copyright: MentalPort Kft.

hogy a viszontáttétel megjelenésének lehetőségét minimálisra kell csökkenteni a minél tökéletesebb saját analízissel. de még nem jut el a viszontáttétel elemzésének jelentőségéhez. kiterjesztette a viszontáttétel illetékességét az analitikusnak beteggel kapcsolatos összes érzéseire (totális megközelítés). amely az analitikus tudattalanjára behatárolt definíciót kiterjesztette az analitikus tudatos érzéseire és viselkedéses megnyilvánulásaira. hogy felismerje a viszontáttétel jelenlétét és hatásait. Lényeges új elem Ferenczi gondolatmenetében. az a szólása. még a kutya is unatkozik!”. hogy éppen Ferenczi gondolataira alapozva – hogy a viszontáttételi érzésekből s páciens érzéseire.2 felfigyelt és elemezte is a viszontáttételt. és mennyiben segíti elő az analízis folyamatát.L. amelyek az anyagyermek kapcsolatra jellemzőek. és azt tartja. amelyeket bizonyos betegekre. esete Breuerrel és Jung zűrzavaros viszonya Sabina Spielreinnel. és a vizsgálandó viszontáttételi érzések tartományát kiterjeszti az ödipális előtti időszak érzelmi-indulati jelenségeire. R. Ferenczi továbblép Freudnál a pszichoanalízis technikájáról írt tanulmányában. Ez pedig annak a tudatosságát jelzi. Többen úgy tartják. hogy sok fejtörést okozott neki Anna O. amelyeken keresztül a viszontáttétel működésbe lép. 1986). A megfelelő saját analízis . 1919. A negyedik pedig arra. vagy a betegek bizonyos aspektusára ad. félelmeire vonatkozóan lehet következtetéseket levonni (Ferenczi. A jelenség lényegébe mélyebbre hatolva kifejti. elsősorban azokra. A fejlődés harmadik területe azokra a mechanizmusokra irányította a figyelmet. hogy „Látja. Ezért kiterjesztette a viszontáttétel értelmezését az analitikus saját neurotikus konfliktusaiból származó reakciókra. hogy a viszontáttétel mennyiben gátolja. Egyik visszaemlékezésben szerepel pl. Ehelyett alaposan mérlegeljen egy sor szempontot. Tudjuk. A viszontáttétel „klasszikusnak” mondható megközelítése többé-kevésbé Freud eredeti. A fejlődés ötödik iránya pedig azt vizsgálta. és hogyan bánjon vele. vágyaira. bár ő is a viszontáttétel kontrollálásának fontosságát hangsúlyozza. hogy ezt az érzést a beteg indukálta benne. hogy az erotikus áttételi-viszontáttételi dinamikán túl tekint. ahhoz. amit egy betegének mondott. Nagyjából akkortól kezdve Freud kezdeti viszontáttétel-meghatározása öt fő irányba fejlődött tovább (Tyson. mielőtt cselekszik. hogy az analitikus nem engedheti meg magának. első meghatározásához ragaszkodik. amit majd jóval később írnak le – lehetséges. hogy a betegggel kapcsolatban keletkezett érzéseknek. Az egyik irány az volt. vagy még szélesebben értelmezve. késztetéseknek engedjen a betegnek szóló intervenció során. hogy az a viszontáttételt egyszerűen a beteg áttételére adott reakcióként értelmezte. A viszontáttétel felfogásának fejlődése Elmondhatjuk. Felismeri tehát a viszontáttétellel való foglalkozás fontosságát. hogy az analitikus hogyan válik képessé arra. ajánlja. hogy Dóra esete is jó példája a megoldatlan viszontáttételnek. 1933). hogy Ferenczi után az 1950-es évekig nem történt alapvető előrehaladás a viszontáttétel jelenségének megismerésében. A második irányvonal nem elégedett meg a korábbi meghatározással abból a szempontból.

Ennek a viszontáttételi helyzetnek fontos következményei vannak. jó. A viszontáttétel az analitikusnak a páciens belső tárgyaival. Sőt annak a tartománynak a feltárása. Így minden férfi analitikus latens prediszpozícióval rendelkezik a női pácienssel szemben. Heimann azt hangsúlyozta. mint amiket az anyja iránt érzett az ödipális fázisban. amelyekből következtetéseket vonhatunk le a beteg intrapszichés történéseinek sajátosságaira (Racker. fontos eszközzé vált a páciens áttételének jobb megértésében (Heimann. amelyet a személy nem tud verbalizálni (az úgynevezett pregenitális szféra) a viszontáttétel segítsége nélkül nem képzelhető el. ez a vágya tartósan vagy időlegesen frusztrálódhat. annyiban ezt a prediszpozíciót pozitív érzések dominanciája jellemzi. Ugyanez volt a helyzet az áttételi neurózissal/betegséggel. arra kell törekedni. hogy a viszontáttételi érzéseket felszínre kell segíteni. hogy az analitikus felismerje és elemezze páciensével kapcsolatos érzéseit. Racker egy lépéssel továbbhaladva a következőket mondja: 1.3 következtében aztán az analitikus kezelés egyre inkább az áttétel köré szerveződik. A viszontáttételi reakciók sajátos jellegzetességekkel bírnak (sajátos tartalmak. Ezen a szinten minden férfi páciens az apát. Míg korábban eléggé általános volt a klasszikus nézet. való azonosulásának kifejeződése. azon túl. szolgálhatnak eszközként a beteg megértésében. ezek az impulzusok passzív-fallikus jelleget öltenek. A viszontáttétel egy másik fajta szemlélete. 3. avagy szublimáltabban. hogy abba a terápiás helyzetben az analitikusnak a páciensre adott összes érzelmi reakciója beletartozik. 2. hogy mindenki birtokában van a saját tudattalanjában egy olyan eszköznek. hogy a beteg szeressen belé (vagy építsen ki vele pozitív áttételi kapcsolatot). A terapeuta dolga az. A nagyon erős viszontáttételi reakciók. Racker gondolatmenetének alapja. majd pedig a viszontáttételi neurózissal is. énjével vagy ösztönénjével. mivel a viszontáttétele. hogy egy szubjektív. amelynek segítségével értelmezni tudja mások tudattalanjának kifejeződéseit. minden női páciens az anyát reprezentálta a tudattalan viszontáttételi érzésekben. Innentől kezdve a viszontáttétel megszűnt veszélyforrás lenni sőt. 1950-ben írt cikke egy paradigmaváltást jelentett a viszontáttétel kezelésére vonatkozóan. 1952). az úgynevezett „totális megközelítés” alapvetően a pszichoanalízis kleini tárgykapcsolatelméletéhet köthető. és a viszontáttétel nem zavarja az analitikus munkát. Úgy tekinti a viszontáttételt. amiben azt írja. Ennek következtében ezen a szinten az analitikus viszontáttételét áthatja az a tudattalan vágya az. hogy a viszontáttételt le kell küzdeni. vágyak. affektív válasz a páciens megnyilvánulásaira. E megközelítés követői is Freudra hivatkoznak. mint az analitikus szituációban tiltás alatt állnak. A „totális” megközelítés egyik előfutára Paula Heimann volt. 1950). olyan érzésekkel viseltetik a páciens iránt alapállásként. szorongások és mechanizmusok). a percepció eszköze is. azaz az analitikus számára nem megengedett a genitális viselkedés. hogy a páciens szeressen belé. hogy mivel az aktív fallikus impulzusok úgy az ödipális helyzet alatt. pozitív áttételt építsen ki vele. Ennek . A viszontáttétel a klasszikus pszichoanalízis kontextusán belül A neurózis vizsgálata eredetileg az Ödipusz-komplexum keretein belül történt. És amennyiben az analitikusok pszichésen egészségesek. pontosabban egy 1913-as munkájára (The Disposition to Obsessional Neurosis). Ha létezik az a vágy az analitikusban. még a patológiásnak tekinthetők is. hogy ellenőrzött módon használja a viszontáttétel manifesztációit az analitikus munka érdekében.

ezzel frusztrálja az analitikus vágyait és az analitikus az ellenállás mögött ellenségességet. Ennek oka egy reakcióképzés. lázadást láthat. kontrollanalízisében és/vagy szupervíziójában alapozhatja meg (Racker. és célja az. hogy az analitikus nehogy a vágyai szolgálatába állítsa ezt a szabályt. amikor az analitikus azon kapja magát. Az anyához való erotikus kötődés vágya kifejeződhet úgy is. Fontos technikai szabályként annyit érdemes megjegyezni. legyőzi az ellenállásokat. amikor a beteget az absztinencia szabályára kéne figyelmeztetnie. tehát arra az állapotra. hűtlenséget saját maga iránt. Ebben az esetben az analitikus – a páciens szavain keresztül – közvetlenül vagy szimbolikusan újra átéli az ősjelenetet. és azt igyekszik kivédeni. hogy gátlást érez. és ilyen módon alárendeli magát az analitikusnak. Ez a helyzet kifejeződhet úgy az analitikus helyzetben. mint negatív érzelmeket. és irritáltság. mélyebben pedig mindenféle aktív és passzív homoszexuális tendencia húzódik meg. hogy a páciens szeresse őt. avagy azzal kapcsolatosan értelmeznie kéne. hogy az analitikus tudattalanul arra vágyik. Ha nem így viselkedik. Ez az analitikus helyzeten kívüli nyílt vagy kevésbé nyílt flörtöknek a különböző formáiban nyilvánulhat meg. hogy ne gyógyítsa a betegét. harag ébredhet benne. így az sokáig vele maradjon. és a prediszpozíció az ödipális viszontáttétélre az analízis során folyamatosan fennáll. Az erotikus áttételi helyzetben a beteg az analitikust előbb vagy utóbb elutasító tárgyként fogja fel. ha a betege szexuális kapcsolatairól beszél. hogy addig. hogy a férfi páciens szeresse őt. főleg tapasztalatlan analitikus esetében akkor. és bosszút álljon az elutasítás miatt. amikor a nőbeteg a férjével való szexuális kapcsolatáról számol be analízisében. Bonyolultabb ennél és az irodalomban is kevésbé kidolgozott a „negatív” ödipális helyzet viszontáttételben való lecsapódása. és megértette. ebben a helyzetben úgy nyilvánul meg. amely helyzet gyakran vezet acting-out-hoz. 1952). hogy az analitikus szereti a beteget. vagy haragos érzések kifejlődése a beteggel szemben. A fenti példák azonban csupán a „pozitív” ödipális helyzetre vonatkoznak. azaz az egynemű páciens és analitikus találkozásakor ébredő viszontáttétel. Ennek a hátterében a homoszexuális ödipális konstelláció áll. amikor már elemezte ezt magában. ami arra irányul. és ne konfrontáltasson. Csak akkor tegye ezt. amely a beteghez való bűntudatos kötődés miatt keletkezik. Ezt a tudást pedig saját analízisében. rendelődjön neki alá. amíg az analitikus az intenzív viszontáttételi érzések hatása alatt érzi magát. amikor az analitikus féltékenységet érez. betartja a szabályokat. Mivel az analízis célja a beteg megszabadítása az infantilis dependenciától és annak áttételes ekvivalensétől. ne értelmezzen. amikor az analitikus és a beteg különnemű. Racker (1953) az alaphelyzetet a következőképpen írja le: A viszontáttétel ezen a szinten. amikor jól dolgozik. tudomásul kell venni. Ennek legegyszerűbb esete az. hogy a beteg megszabaduljon az áttételes kötésből. hacsak lehet. hogy betege ne létesítsen az áttételes helyzeten kívül szexuális kapcsolatokat. hogy az analitikus arra vágyik. Ezt a revansot az analitikus tudattalanul úgy foghatja fel. Hasonló dolog fordulhat elő. A pácienshez való kötődés vágya gyakran egybeesik egy szülői vággyal. és nyíltabban vagy burkoltabban agresszióval válaszolhat. Bonyolultabb eset.4 következménye pedig elutasítás lehet. hogy ne hagyja a gyerekét „elmenni”. . A viszontáttételben tehát az ödipális helyzet legkülönbözőbb aspektusai a legkülönbözőbb formában ismétlődnek meg. hogy ez a szülői vágy is működhet az analitikusban és egy olyan tudattalan tendenciában nyilvánul meg. azaz a szülők – jelen esetben főleg az anya – súlyos agresszióját vele szemben. Az analitikus helyzetben tehát a férfi analitikusban – nyíltan vagy tudattalanul – olyan vágy támad már induláskor.

tagadni saját befejezetlen harcukat. hogy az analitikus irodalom olyan hosszú időn keresztül elhanyagolta ezt a témát. így személyes élménye a „másik oldalról” nem volt. kis lépésekben képzelhető el. amelynek során azok az áttételi megnyilvánulások. hogy az analitikusokban is megvan az a tendencia. Felmerül a kérdés. az ösztönök sorsa érdekelte. és nagyon kell vigyáznia a terápiás kapcsolatra – gyermekanalízis. hogy vajon mi az oka annak. hogy az analitikus helyzet neutralitása átmenetileg megszűnik. hogy az első analitikus generációban ő volt az egyetlen. Az áttétel megértése pedig azon múlik. hogy elkerülte azokat a területeket. Loewald. Az analitikusnak át kell adnia magát gondolatban a keletkező fantáziáinak. fantáziáinak megfelelően viselkedne. mint bárki másban. azaz az infantilis örömelv mozgat. pszichotikusok analízise – így saját érzéseinek. Ha az analitikus az itt keletkező vágyainak. amelynek változása csak egy hosszú folyamatban. és megfelelő formában vissza kell jelentenie a betegnek. hogy az áttétel elemzése a pszichoanalitikus kezelés egyik legsarkalatosabb pontja. és tudomásul vesszük. és értelmezéseivel hozzá tudja segíteni az ellenállások leküzdéséhez. meg tudja érteni. Valószínűleg sok oka van annak. e nélkül az empátiás viszony nem képzelhető el. elemzését nem kerülheti el (pl. gondolatainak tudatosítását. Egy másik ok lehet a tökéletlen személyi analízis. Azért fontos. Ezeknek következtében circulus vitiosus áll elő. hogy elsősorban ösztönökben gondolkodott. . és ezen keresztül tudattalan rögzüléseiből való felszabaduláshoz és a fejlődés útján való elinduláshoz. hogyha felülvizsgáljuk saját viszonyunkat önnön viszontáttételünkhöz. Mint prediszpozíció állandóan jelen van. 1953). De ezek küzül talán a legfontosabb az. mint egy „neurotikus”. Ma már valószínűleg senki nem vonja kétségbe. szorongásaikkal és bűntudatukkal folytatnak. hogy ízelítőt kaptunk az ödipális réteg konfliktusaiból adódható problémákra. mint ahogy a kiképző intézményeknél gyakran látható őszintétlenség és képmutatás is. amelyet primitív vágyaikkal. nincsenek kellőképpen feldolgozva. Ez a lelkiállapot pedig nem alkalmas arra. hogy az analitikus figyelni tudjon a betegre. és a terápiás folyamat provokációinak hatására egyik vagy másik aspektusa aktivizálódik. hogy Freudnak a viszontáttételhez való viszonyát alapvetően három dolog határozta meg. hogy a viszontáttétel megjelenésekor az történik. Az egyik az. Ugyanakkor a viszontáttétel az analízis folyamatából nem iktatható ki. hogy az analitikus mennyire képes azonosítani magát a páciens impulzusaival és elhárításaival. ahol az analitikus erőteljes nyomás alatt kénytelen megformálni intervencióit. és nem az analitikus-páciens kapcsolat. akkor úgy tenne. hogy a lelkünk mélyén gyerekek és neurotikusok vagyunk még akkor is. hogy igyekeznek elutasítani. mert az áttétel az intrapszichés tárgykapcsolatok manifesztálódását jelenti. aki nem ment át saját analízisen. és ha megpróbáljuk leküzdeni saját infantilis ideáljainkat. amelyek később a viszontáttétel alapjait képezik. A másik az. de szerepet játszhatnak benne a kiképzési folyamat egyéb tökéletlenségei. hogy a viszontáttétel kezelése nehézségekbe ütközik. hogy úgy tűnik. akit az örömszerzés és a kínkerülés indítéka. megállapíthatjuk. 1986). Racker szerint úgy segíthetjük ezt a folyamatot. ahol az áttételi-viszontáttételi dinamika kulcsfontosságú. Többen azt a véleményt fogalmazzák meg. ha közben felnőttünk és analitikusok lettünk (Racker. amelyeket aztán tudásának és tapasztalatainak megfelelően értelmeznie kell. A harmadik pedig az.5 A viszontáttétel kiterjesztett felfogása Most.

ami valószínűleg azzal fűgg össze. amikor a páciens úgy kezeli az analitikust. amelyet introjiciált. a másikat kiegészítő. Ahogy látjuk. Ezek váltakozva adhatják át a helyet egymásnak a viszontéttételben (Racker. hogy minden pozitív áttételre pozitív viszontáttétel a válasz. 1957). akkor történik. hanem inkább ellenkezőleg. mint az apját. Az empátia is magába foglalja az összehangzó identifikációt. Ha nem sikerül ennek a reakciójának a tudatosítása. Így a hiányosságok nemzedékről nemzedékre öröklődnek ugyanúgy. és belül a személyiségének egy részében annak megfelelően reagál. konkordáló identifikációnak nevezi. Gyakori séma a következő. ami a páciens és az apja között kialakult. képesnek kell lennie arra. A páciens patológiájnak középpontjában apával kapcsolatos probléma áll. Ennek elkerülésére a legfontosabb . és a vele szemben alkalmazott elhárítások rögtön aktívak lesznek. hanem szánakozást. hogy az analitikusjelölt áttétele – azaz belső tárgyainak világa – feldolgozatlan marad. vagy más módon elhárítani. ahol az összhangzó identifikáció működik összhangzó (konkordáns) viszontáttételnek. ez a reakció elkerülhetetlenül áthatja a viselkedését. E szabálynak a tudatosítása igen fontos. Ahhoz viszont. mint egy belső tárgyát. közben pedig az analitikus nem tudja felfedezni magában a pozitív érzéseket. A viszontáttétel nem megfelelő kezelése azzal jár. de létrejöttét elkerülni valószínűleg nem lehet. azaz felismeri a másikban saját magát. komplementer identifikációnak. érzi a dicséret hiteltelenségét. amelyek rögtön működésbe lépnek akkor. mint a szülőimágókra vonatkozó idealizációk és tagadások. sokszor segíthet patt-helyzetnek látszó viszontáttételi helyzetekben. azaz a primér folyamatok irányítják. hogy ilyen nagyszerű analitikusa van. hogy az analitikus azonosítja magát a páciens egy belső tárgyával. azt kiegészítő (komplementer) viszontáttételnek nevezzük. a kiegészítő identifikáció. amiket a páciens az apjával szemben érzett. kínosan érzi magát. ez a típus a projektív identifikáció révén valósul meg. hogy a páciens hosszan ecseteli. Racker a viszontáttétel során működő azonosításokat két típusba sorolja. átélve ezt a viszontáttételében. Ilyenkor változás nélkül megismétlődik az eredeti (traumatikus) helyzet. fogat fogért archaikus elv) amely ebből a szempontból igen fontos. ahogy őt a páciens kezeli. Az előbbiről akkor beszélünk. azaz azonosítja magát ezzel a tárggyal vagy résztárggyal. amelyben a páciens traumatizálódott. hogy tudatosítani tudja. Az apaképet az analitikusra vetíti. sajnálatot. Azt a viszontáttételi helyzetet tehát. Vagy a borderline páciens indulatos kirohanásai vagy fenyegetőzései nem félelmet váltanak ki az analitikusból. Joggal gyanakodhat ilyenkor. Az analitikus ezt érzi.6 valamint a belső tárgyaival. amikor a gyermek maga is szülő lesz. A viszontáttételi reakciók folyamatát a tudattalanban működő szabályok. hogy elfogadja a saját viszontáttételét. Ez komplementer módon azáltal jön létre. Az egyik típust összhangzó. Azt az alapszabályt. és bonyolult circulus vitiosus-ok kerülhetők el az ismeretében. és ezzel az analitikus újrateremti azt a helyzetet. és úgy kezeli őt. Ennek a szabálynak tudható be például az a törvényszerűség. hogy milyen szerencsés ő. amikor önállóan kezd dolgozni. hogy a páciens az elhárított negatív érzéseit leplezi a dícsérettel. Ezt a viszontáttételi helyzetet el lehet fojtani. Ilyen szabály például a talio-szabály (a szemet szemért. vagy saját magában a másikat. Előfordulhat például. ahol a kiegészítő (komlementer) identifikáció. Ez különös jelentőséget kap a kiképző analízisben. és mennyire képes ezeket az azonosításokat tudatosítani. érzi azokat a pozitív vagy negatív emóciókat. amikor az analitikus a páciens pszichés apparátusának a megfelelő részeivel azonosítja magát. és ennek következtében az analitikus ennek megfelelően is érzi magát. hogy a beteg a saját félelmét hárítja el az agresszív kirohanással. hogy minden áttétel viszontáttételt provokál. A viszontáttétel elfojtása vagy egyéb elhárítása tehát szükségszerűen az áttétel analízisének tökéletlenségét jelenti. már tudjuk. A másik típus. minden negatívra pedig negatív.

az analitikus megkérdezte a betegtől. az analitikus elbóbiskol. mert ilyenkor a beteg ’úgyis ellenállásban van’. hogy itt is a talio-elv érvényesült. Ferenczi korábban említett. Egy nőpáciens megkérdezte az analitikustól. Az analitikusban tovább fűződött a gondolat. mert így feleségül vehetné a pácienst. de a gyakorlatra vonatkozó álláspontja napjainkban már nem fogadható el. vajon nem volt-e N betege. hogy kérdése ne sugalmazzon semmit. és circulus vitiosus-ok alakulnak ki. amelyekhez az ellenállások leküzdésén keresztül lehetett eljutni. amelyben a viszontáttételre történik utalás. 1919-es cikkét veszi elő. nem vett részt az ülésen folyó vitában. hogy hallgat. pp. 138-139). Ferenczi szerint ennek nincs különösebb jelentősége. elkalandozik. ahol a traumatikus helyzet vég nélkül ismétlődik. 2. Úgy látja. Ha az analitikus nem jut ennek tudatába.” Racker szerint ez a „spontán ötlet” az analitikusban azért merülhetett fel. és vég nélkül folyhat a „rossz tárgyak” cseréje a projekciók és introjekciók segítségével.… nem nagy. amelynek ülésén először vett részt. hogy az analitikus figyelme ellankad. Miközben az asszociációit mondta. 1919. Ilyen jelenség például az analitikus „megtorló-hallgatása”. hogy egy másik analitikus. Egy analitikusjelölt nő a Pszichoanalitikus Intézetről asszociál. és nem tartja követendőnek. mert az első asszociációra felébredünk. hogy az analitikus fejlesszen ki saját magán belül egy. Az a véleménye. idézi Racker. Az idézett rész így hangzik: „… tudattalanul reagáltunk az asszociációk ürességére és felületességére…”. Racker egy régi posztulátumot vesz vizsgálat alá ebből a szempontból. hogy korábban nem volt-e a betege. arra lennék kíváncsi. Az analitikusban az az ötlet merült fel. Ma azonban az ellenállások különféle manifesztációi ugyanúgy az elemzés tárgyai. Gyanújából kiindulva. elvált a feleségétől. amely a kezelést valamilyen módon érintheti”. Racker a viszontáttétel termékének tartja analízis közben az analitikusban felmerülő. a páciens visszavonulására (ellenállására) – amelynek elemzendő konkrét oka van – az analitikus hasonló visszavonulással válaszolt (Ferenczi. ami tanulságos lehet. Racker ezt a szemléletet a viszontáttétel tagadása tipikus esetének látja. Ferenczi cikkében az alaphelyzet az. amely cikkében a viszontáttételből von le következtetést a páciens pszichológiai állapotára vonatkozóan. vagy folyamatosan végzi az áttétel-viszontáttétel konstelláció megfigyelését. és újra megházasodott. mert el tudta fogadni a páciens iránti saját pozitív ödipális impulzusait a viszontáttételben és tudatosítani tudta. amelyeknek a kezelési módját az alábbi példák illusztrálják: 1. mint a beteg bármely egyéb megnyilvánulása. mert az analitikus azonosítása a beteg ödipális vágyával nem volt leblokkolva az elfojtás által.7 dolog. hogy a „spontán ötlet” – amely manifeszt módon összefügg a viszontáttételi helyzettel – támpontot ad a megértéshez. A páciens asszociációiban ismételten visszatért N első feleségére. a páciens ismételni kezdi az áttételben megjelent problémát. Valamiféle . hogy az orvos elalszik. hogy a viszontáttételét folyamatosan megfigyelés alatt tarthassa. hogy ő. amikor az analitikus azzal bünteti a pácienst. hogy aki N második felesége lett. egy következő részlet: „a veszély. nevezzük N-nek. Ebben a példában azt láthatjuk. A beteg nevetve válaszolt: „Igen. a betegre vonatkozó úgynevezett „spontán ötleteket”. hogy talán a páciens azt is tudni szeretné. tudatosítását és értelmezését. hogy gondol-e valamit N második feleségéről. Két lehetősége van. de vigyázva arra. valamint azért. Abban az időben az analitikusokat főleg az elfojtott impulzusok érdekelték. az önmaga reakcióit megfigyelő ágenst. hogy talán a páciens arra is kíváncsi. az analitikusban felmerült. ellentétben az analitikusok többségével. vagy pedig a viszontáttétele hatása alá kerül. Az áttétel értelmezése azonban – amely a viszontáttétel tudatosítása által válik lehetségessé – utat nyit az ördögi körből való szabaduláshoz. hogy igaz-e az. hogy az ő analitikusa nem válik-e. hogy Ferenczi igen fontos szempontra hívta fel a figyelmet.

hogy a torzítás lehetősége mindig fennáll. hogy ő az alárendeltek közé tartozik. frusztrációját. belső konfliktusát stb. hogy a beteg azt . ne interveniáljon (értelmezés. traumáját. mint technikai eszközt. és egyben azt is bemutatja. és amelyet ugyanolyan okok miatt hárított el. Számítanunk kell a gyakori torzításokra. amely az áttételére vonatkozott.akadályozó tényező. és az igényes analízis és analitikus pszichoterápia nem nélkülözheti azokat az információkat. majdnem elfelejtettem említeni…”. Kritikus elemzés alá kell vennünk saját következtetéseinket is. mint a viszontáttétel elfojtása vagy a tagadása. ahol a folyamatok zöme zajlik. Az pl. mert a viszontáttételi érzések csupán „nyersanyagot” jelentenek az áttételi-viszontáttételi dinamika megértésében (Racker. ami vele és az analitikus összejövetellel kapcsolatos. 1957). amikor arra gondolt. és rossz érzése támadt. Tehát a viszontáttételi érzések spontán. A megjegyzés fontosságát a páciens reakciója jelzi.8 bosszúságot érzett. hanem vegye elemzés alá érzéseit. megállapítottuk. Gyakran felmerül a kérdés. hogy megismerje a személyes tényezőket és saját hitelességének határairól tudomása legyen. Ez történhet azért.) vagy azért. 1957). amely szerint a viszontáttétel az analitikus kezelést . és hogy kommunikáljuk-e ezeket mindig a betegnek. hogy dühösek vagyunk a betegre. amelyekre a viszontáttételi érzéseinket követve jutunk. hogy a saját tudattalanunk. direkt közlése szakmai hiba. hogy páciense ezt úgy minősíti. „Oh. hogy a viszontáttétel hatása alatt van. hogy a viszontáttétel az áttétellel dinamikus egységben működik. hogy milyen a viszony az áttételi ellenállás és a viszontáttételi ellenállás között (Racker. hogy mennyire bízhatunk meg viszontáttételi érzéseinkben. mint az analitikus a saját viszontáttételi gondolatait. ezért a viszontáttétel kommunikációját minden esetben meg kell előznie a benne foglalt problémák átfogó és részletes tanulmányozásának. mert az analitikus azonosítja magát a páciens valamilyen aspektusával (szelf-reprezentáció vagy egy belső tárgy) Alapvető szabályként fogalmazható meg. hogy azt szeretné. ha a páciense nem gondolná ezt. Fontos dolog azonban tudatában lenni. hogy az az érzése. Racker szerint kisebb hiba a túl személyes megnyilvánulás. Ezen munka közben gondolnunk kell arra. szembesítés stb).vagy a pszichoterápiát általában . hogy a saját tudattalanunk nagyon személyes „információ felvevő és továbbító”. Az analitikus azt vette észre.. akármennyire is tapasztalt analitikusról van is szó. az analitikus érzi. és csak ezután szánja rá magát terápiás beavatkozásra. amelyeket a viszontáttétel elemzése nyújthat. hogy a beteg megnyilvánulása erőteljes érzelmeket kelt benne. és nem beszélne erről. Neutralitás és viszontáttétel Az eddigienben foglalkoztunk a viszontáttétel fogalmával. ha úgy fogjuk fel. hogy a páciens elhárít magában valamilyen gondolatokat. hogy a viszontáttétel megjelenésekor az analitikus helyzet neutralitása átmenetileg megszűnik. Figyelembe kell venni azt. Ez a példa azt mutatja. A saját analízis és az analitikus tapasztalat teszi képessé az analitikust arra. összehasonlítottuk a „klasszikus” megközelítést a „totális” megközelítéssel. nem feltétlenül jelenti azt. amely megmondja az igazságot a beteg pszichológiai állapotáról. Ebből kiindulva azt mondta a páciensnek. Racker hibának tartja a viszontáttétel tévedhetetlen jóslatként való kezelését. hogy amíg az analitikus úgy érzi. majd egy sor asszociációt mondott. hogy milyen fontos felhasználni a viszontáttételt. sokféle torzítást végezhet. vesse össze a rendelkezésre álló információkkal. mert az elmondottak az analitikust személyesen érintik (vágyát. szükségletét. Sokkal inkább célravezető. hogy az analizáltja ezt biztosan észrevette. tehát nem fogadható el az a nézet.

a reális életben pedig nem találja meg a helyét. vagy akár a diagnózisunk. Vannak azonban a viszontáttételnek – mondhatni – lappangó megnyilvánulásai is. Ez lehet az agresszió projektív identifikációja. „rossz pácienssé” válik. hozzájárul ahhoz. kezdetben főleg az ödipális problémákra korlátozódott viszontáttételi jelenségek vizsgálata. egyik kudarcot a másik után szenvedi el. valamilyen személyiségvonása vagy sajátos komplexusa a terapeuta egy személyes problémáját érinti. 1984). Jó. Nem ritka jelenség. Például a beteg erőteljes kontrollálása a szabályokra hivatkozva. és egy racionális részre. Az ilyen megnyilvánulásoknak a célja az lehet. ha az szakmailag nem indokolt.9 akarja. involváltságát. Ezért az ilyen lehetőségeket a lehető legteljesebb mértékben ki kell zárni. hogy az analitikus mennyire képes a dezintegráció veszélye nélkül megosztani a saját énjét egy irracionális részre. amilyen jelentőséget tulajdonítunk az áttételes megnyilvánulásoknak és azok értelmezésének. ha tudjuk. hogy a terapeuta kielégüléshez jusson egy számáraa kellemes helyzet fenntartásával. hogy dühösek legyünk rá. hogy a beteg a terápiás helyzetben a terapeuta és a saját megítélése szerint is kvázi „jól dolgozik”. Ilyenkor a szublimáció megszűnik. amelyeket az adott beteggel kapcsolatban kialakítunk. amelyek közül az egyik legfontosabb annak mértéke. Ha különböző súlyosságú pszichés zavarokat egy kontinuumnak fogjuk fel. Ahogy láttuk. erőteljes rezonanciákat ébreszt benne. amely rezonál egyes betegek egyes problémáival. A helyzet értelmezésére pedig kölcsönösen elfogadott projekciókat alkalmaznak (Kernberg. amelyek állandóan jelen vannak. vagy kiképző analízis esetében az analitikus egyesület történéseinek a kiszivárgása is. hogy a páciens túlértékelje saját magát. hogy a páciens megjelenése. befolyásolja vagy talán meg is határozzák az analitikus/terapeuta technikáját. egyre inkább regresszív megoldásokat választ. és a terápiás keretek és szabályok bármilyen megváltoztatása. mind-mind viszontáttételünk befolyása alatt történik. ahogy hallgatunk az órákon. ezzel megerősítheti a páciens hamis énképét. Az adekvát viszontáttételi átélés sok tényezőtől függ. a terapeuta negatív érzelmei esetén bizonytalanság-érzése fokozódik. A pregenitális fejlődési szakasz alaposabb feltárása tette lehetővé a fogalom kiterjesztését a primitívebb pszichológiai folyamatok viszontáttételben való megjelenésére. ezért ezeknek az objektivitásában folyamatosan kételkednünk kell. hogy a neutralitásunk formája. . foglalkozása. etnikai hovatartozása. amely azonosít és átél különböző élményeket. és még sok más. élethelyzete. az erős érzelmi reakciók félreértéseket és félreértelmezéseket eredményeznek. Viszontáttételes problémákat jeleznek az analitikus/terapeuta elszólásai. sajátos elméleteink. lehet a bűntudat áttételben való megjelenésére adott reakció. Ezt a beteg felfogja. megerősítve mintegy a terapeuta vele kapcsolatos negatív prekoncepcióit. A viszontáttételi jelenségek lappangó formái A viszontáttétel legszembetűnőbb és legfőbb problémát okozó megnyilvánulásait a túl erős erotikus késztetések (erotizált áttétel) és az ellenséges indulatok jelentik. mint ahogy az analitikus magánéleti megnyilvánulásainak az analitikus helyzetbe való beszűrődése is. hogy tudatosodna. 1975). Ha az elfogultság pozitív. Ilyenkor áll elő az a helyzet. Provokálhat áttételi és viszontáttételi megnyilvánulásokat maga a pszichoterápiás rendelő elrendezése is. amely megfigyeli és minősíti az irracionális rész működését (Kernberg. De ugyanígy a szabályokhoz való túl merev ragaszkodás is lehet a viszontáttétel acting out-ja. és ez a circulus vitiosus a terápiás munkát lehetetlenné teszi. és anélkül.

fantáziáit. Igen megterhelő lehet a terapeuta számára a határeseti betegekkel való foglalkozás a primitív agressziók gyakori és hosszú időn át fennálló megnyilvánulásai miatt.) a saját viszontáttételi érzését. és a hullámzások amplitúdója viszonylag kicsi. hogy minél jobban távolodunk a „neurotikus pólustól” és közeledünk a „pszichotikus pólushoz”. és bizonyos kontrollt gyakorolnak. Viszontáttétel a súlyosabb pszichopatológia eseteiben Neurotikusok kezelésénél azt tapasztalhatjuk. hogy az áttétel fokozatosan épül ki. ami . A terapeuta én-határai részlegesen átjárhatók. és elveszíti az emocionális kontaktust a beteggel. akkor 2. projiciálja stb. de megakadályozza a dezintegrációt (Kernberg. Ilyenkor az történik. vagy pár óra múlva fejlettebb integratív folyamatai révén visszanyeri azt. törekvések hatására az analitikus átmenetileg elveszi „analitikus objektivitását”. ha a viszontáttételben megjelenő pregenitális jellegű problémákat hasonlítjuk össze az ödipális problémákkal. ami lehetővé teszi a projektív identifikációba foglalt tartalmak. hogy én-jével kontrollálni tudná ezt a folyamatot.10 akkor azt láthatjuk. projektív identifikációt stb. Ezzel létrejön a „viszontáttételi betegség”. Hasonló arányeltolódást láthatunk a súlyosabb pszichés zavarok eseteinél. hogy az áttételben a korai tárgykapcsolatok konfliktusai jelennek meg. utalásokat találhat a páciens szorongásainak jellegére és ezt értelmezésbe foglalva. Ez a szorongás különböző primitív elhárításokat (hasítást. ugyanakkor a terapeuta személyes múltjával rezonáló viszontáttételi komponensek jelentősége egyre kisebb. amitől a helyzet szintén megszűnik terápiás lenni. Ha ezt nem teszi. hogy míg bizonyos én-részei mélyen bevonódnak az empáitás regresszióba. a páciens áttétele egyre nagyobb szerepet játszik a terapeuta viszontáttételének különböző megnyilvánulásaiban. súlyos elakadásokat okozva (Kernberg. 3. így tehát az intenzív viszontáttételi reakciók önmagukban diagnosztikus értékűek. Súlyosabb személyiségzavarok estén már a kezelés elején heves áttételi jelenségek léphetnek fel.) mozgósít benne. hogy az erőszakos áttételi érzések.) elhárítja (elfojtja. 1975). tagadást. és a helyzet megszűnik terápiás lenni.) elmerülhet azokban a korai szorongásokban. hogy páciense bizonyos agresszióinak . főleg a kölcsönös projektív identifikáció hatására. Ilyenkor a terapeutára leselkedő legfőbb veszélyek a következők: 1. és empátiás regresszióba kerül a beteggel. hogy a páciens felett uralkodjék.Kernberg kifejezésével . megfigyelnek. vagy az analitikus azonosíthatja magát a beteg korai üldöző tárgyaival (komplementer identifikáció) és megkísérli. Ennek során az analitikus speciális patológiája a pácienssel való viszonyban átalakul. Ezek a beteg regresszívebb állapotáról tanúskodnak. Megeshet azonban. más én-részek kívül maradnak ezen a folyamaton. a felvett projektumok révén a pácienséhez hasonló lesz. segíteni tud a betegnek. amelyeket a páciens indukál benne.) Az analitikus énhatárainak elmosódása állhat elő. Ez mindkettőjükre nézve káros hatású.a „krónikus viszontáttételi fixáció”-ba mehet át. mert a hosszú időn keresztül folyamatosan áramló projekciók az analitikus identitását tartósan megingatják. mint ahogy az áttétel-viszontáttétel dinamikában megmutatkozó hirtelen változások is. átélheti azt. tagadja. 1975). hogy az analitikus neurotikus/scizoid/narcisztikus stb elhárításai nyújtják a legbiztosabb védelmet a viszontáttételben feltámadó primitív szorongások ellen. impulzusok befogadását. de az óra végére. hogy az analitikus én-jén belül az átdolgozás zátonyra fut. Súlyosan regrediált beteggel való munka során megeshet. Ezáltal válik lehetségessé az. Akármennyi tapasztalattal rendelkezik is a terapeuta. Súlyos személyiségzavarok és dezorganizált személyiségű betegek esetében gyakori. az analitikus megismétli a páciens érzelmi pozícióját anélkül. Jó esetben azonban a terapeuta megfigyelvén saját érzéseit. és sajátos kiegészítő karakterformációk jönnek létre mindkettőjükben.

szemben a nárcisztikus visszavonultsággal. hogy a beteggel törődik. de fenn kell tartania azt a reményét – és nem bizonyosságát – hogy harca az esetek nagy részében eredményes lehet. egy kolléga sokat segíthet a megoldhatatlannak látszó problémákban. és jelentős narcisztikus kielégülésekhez jut általa. valószínű azonban. Van. Az analitikusnak tisztában kell lennie. azt mindig a terápiás helyzet konkrét realitásával összefüggésben vizsgálhatjuk. Az analitikus neurotikus/schizoid/narcisztikus stb karakterstruktúrájának visszatérése azonban csak egyik megjelenési formája a krónikus viszontáttételi fixációnak. Erről már esett szó. hogy mindenképpen segíteni tud a betegnek. miközben kompenzációként omnipotens meggyőződése alakul ki. melynek során elveszíti az érzelmi kontaktust a beteggel. Ennek következménye egy patológiás szimbiózis. 1984). és ezek az elhárítások a páciens agressziójának megjelenésekor újra aktiválódnak (Kernberg. hogy közli.11 szinte mazochisztikus módon aláveti magát. akik kiképző terápiájuk után is jelentős „nárcisztikus tartalékokat” őriztek meg. ami megnyilvánulhat abban. vagy félelem ébred benne egy harmadik személy kritikájától. hogy adódhatnak olyan helyzetek. De bármi is az eredete a beteggel való törődés képességének. és akkor is kitart. hogy az analitikus/terapeuta beteggel való törődésének többek között magában kell foglalnia az állandó önkritikát. Ez a „messianisztikus” alapállás kizárja a realitás szempontjait. a hosszantartó krízisek megoldásának folyamatos keresését és az aktív elkötelezettséget. Ebben a szakaszban könnyen megtörténik. . mint a munkánkkal kapcsolatos titkolózás. és a terápiás elakadás alakul ki. A problémák nyílt feltárása egy szupervizor előtt sokkal inkább megfelel a pácienssel való törődés attitűdjének. például úgy.és heteroagreszív késztetések komolyságával. ha a beteg átmenetileg „rosszul viselkedik”. amelyet a terapeuta „teljes bedobás”-ként racionalizál. hogy az analitikusnak/terapeutának ellen kell állnia annak a kísértésnek. neki milyen fontos emberek a betegei. Az analitikus segítő indítékainak hátteréről sokan sokfélét gondolnak. Egy ennél patológiásabb forma. Minden pszichoterapeutának tudnia kell. paranoid projekcióival és bűntudatával (Kernberg. hogy saját nárcisztikus céljaira használja fel betegét. 1975). mert nárcisztikus elhárításaikat pregenitális – főleg agresszióval kapcsolatos – konfliktusaik elhárítására építették ki. hogy azzal van a beteg legnagyobib hasznára. hogy sikerei demonstrálása céljából társaságban róla beszél. Ilyen helyzetnek leginkább azok a terapeuták vannak kitérve. narcisztikus visszavonulása. és nem jelenti a betegről való igazi gondoskodást. Általános elvi egyetértés van az analitikusok között abban. A viszontáttételben megjelenő agressziók semlegesítésében nagy segítséget jelent az analitikusnak az a szándéka és képessége. Egy másik fontos dolog. hogy egy jóvátételi késztetés húzódik meg benne. segít neki. amikor a terapeuta narcisztikus módon visszahúzódik a realitásból. a lehetetlen helyzetek nem passzív módon történő elfogadását. hogy „jó” vagy „rossz” páciensekben gondolkodjon. hogy indokolatlanul erős kétségei támadhatnak saját képességeit illetően. hogy az analitikus azonosítani kezdi magát a páciens agresszióival. vagy hogy saját fontosságát azon keresztül hangsúlyozza. hanem elsősorban a terapeuta narcisztikus szükségleteiről szól. amikor egy tárgyilagos külső szemlélő. ha a munkáját a lehető legnagyobb szakszerűséggel végzi. Egy következő forma az analitikus sértett. aki ösztönökkel magyarázza. Főleg azért veszélyeztetettek. Tisztában kell lennie az auto.

aki valódi elutasítással válaszolhat. the new trends of development. feelings of countertransference have not been seen as disturbing factors to be overcome but as a natural consequence of the analytical relationship and further use of which is indispensible in understanding the patient’s/client’s mental content. ezzel adatokat szolgáltat az újabb leértékeléshez (Kernberg. úgy tekinti. a viszontáttételi problémák végtelen sok változatban tűnhetnek elő a terápiás helyzetben. Ismert jelenség. and may provide some insight into our common work at the time. hogy a nárcisztikus beteg a saját én-jét egy „grandiózus én”-re nagyítja fel. amikor érzi. Amint láthattuk.12 Az analitikus/terapeuta narcisztikus problémái a terápia folyamatában is problémákat okozhatnak. the paper also conmemoreates the 100th anniversary of the birth of István Székács-Schönberger. megjelenhet a viszontáttételben. anyone could recommend a topic on the basis of the literature they had read. Without it. beside the classical authors of psychoanalysis. hogy minden olyan pszichopatológiai jelenség. mint ahogy a másik szélsőséges reakciótól. miközben a környezetében lévő más személyek. 1975). A nárcisztikus betegekre jellemző. both from the Oedipal and the preceding periods. például abban. Összegezésképpen talán azt lehet mondani. hogy a beteg az ő személyét krónikusan értékteleníti. there is less space for therapy and there is a significantly higher risk for getting stuck. ahogy az ilyen terapeuta kezeli a páciens idealizációit. amelyet a dinamikus szemléletű terápiákban észlelünk. A nárcisztikus páciensnek és a terapeuta nárcizmusának találkozásából különféle problémák adódhatnak. Ez sértheti a terapeuta nárcizmusát. . ON COUNTERTRANSFERENCE Starting at the beginning of the 1970s and going on for nearly twenty years. the psychoanalytical workshop led by István Székács-Schönberger meant a great deal to us. We decided together on the topics to be discussed. It is argued that the more serious the psychopatological condition. the paper states that the re-discovery of countertransference in the 1950s brought about a shift in paradigm in the techniques of psychoanalysis. we explored. hogy az analitikus túlságosan elfogadja az idealizációt. The friendly and open attitude revoked the traditions of the old Budapest School of Psychoanalysis. Ettől az analitikus helyzet neutralitása megszűnik ugyanúgy. After a brief reference to precedents. dolgok. vagy enged a beteg intenzív csábításának. hogy az értelmezéseket úgy fogadják. és passzivitásba menekül. A terapeuta nárcizmusa gyakran frusztrálódik. és tanácsadásba bonyolódik. In these Saturday seminars. mint reális véleményt. which was given as a presentation in November 1986. és elemzéséből sok információt kaphatunk a betegünkre és saját magunkra vonatkozóan egyaránt. mint személyüket ért kritikát és elutasítást. Az egyik típushiba az. hogy a beteg csodálja őt. És ha a terapeuta nem tudja ezt a feszültséget tűrni. participants. és megalapozottnak tartja. One “product” of this workshop is this paper. Since that. az idealizáció elutasításától is. the greater the significance of the use of countertransference in psychoanalitical therapies. ügyek egy leértékelési folyamaton mennek keresztül. Published in 2007. Az ilyenkor támadó feszültségek megakadályozzák a helyzet alapos explorációját és megértését.

Dick Manó kiadása. 215-226. Jason Aronson. Int. 34. S.stalemates Irodalom Ferenczi S. 101-111.. Journal of the American Psychoanalytical Association Vol.. Press 1968. (1912): Recommendations for Physicians on the Psychoanalytic Method of Treatment. In: Transference and countertransference. In: Transference and countertransference. Pp. 258-274.180. Ferenczi S. Flaskay Gábor gabor@flaskay. H. In: Freud: Therapy and Thchnique. Journal of the American Psychoanalytical Association.: A pszichoanalízis haladása. P. Freud. 127-173. Kernberg. O. In: F. (szerk. Heimann. Loewald. H. Pp. Tyson. In: Buda B. (1933): Nyelvzavar a felnőttek és a gyermekek között. 1968. 34. S. 1971. Pp. (1952): Cosiderations on the Theory of Transference. Pp. New York. 105-126. Int. In: Freud: Therapy and Technique. Racker. Macmillan Publishing Co. (1915): Further Recommendations in the Technique of Psychoanalysis: Observations on Transference-Love.. (1986): Countertransference Evolution in Theory and Practice. 81-84. 1963. (1910): Observations on „Wild” Psychoanalysis. Budapest. Macmillan Publishing Co. (1950): On Countertransference. London. Pp. (1919): A pszichoanalízis technikájából. In: Transference and countertransference. New York. (1986): Transference-Countertransference. (1984): Severe Personality Disorders. Freud. Pp. Gondolat. Press.) A pszichoanalízis és modern irányzatai. O. London. 167. New York. 1963. (1957): The Meaning and Uses of Countertransference. 71-78. R. Inc. 275-287. Vol. H. Budapest. H. 1963.S. International University Press. Pp. Freud. Univ. (1953): The Countertransference Neurosis. 117-126. Inc. S. Kernberg. 89-96. Pp. Inc. Univ. Jason Aronson. Pp. New York. New York.13 Key words: countertransference as sorce of information – neutrality – dynamics of transference-countertransference – identification in the countertransference . In: Freud: Therapy and Technique. Racker. Racker. (1975): Borderline Conditions and Pathological Narcissism. International Journal of Psycho-Analysis 31.hu . 1968. Macmillan Publishing Co.

Sign up to vote on this title
UsefulNot useful