A székely nemzeti anarchizmus, a legnagyobb ellenségének, a szélsőjobbnak, a jobboldalnak, a

nemzetről szóló dogmatikus szemléletét tartja. Úgy látjuk, hogy a szélsőjobb szerint, mindent
szabad egy jó magyarnak, csak épp gondolkodni nem, a nemzettel kapcsolatos kérdésekről.

Ezt épp a magyarság esetében látjuk veszélyesnek ezt a gondolkodást, mert nem hagyja, hogy a
nemzet újra feldolgozza múltját a lélek mélyére lehatoló intuitív reflexióval. Nemzeti létünk forog
kockán, ha nem szembesülünk a nemzeti lélekben több évszázada jelen lévő és máig ható negatív
folyamatokkal. A nemzeti tudatnak szembesülnie kell a nemzeti kollektív tudattalanban lévő
problémákkal, melyek nemzeti katasztrófáink mögött voltak és amelyek még mindig munkálnak,
mert még nem tettük meg ezen tudattalanban rejlő problémáknak a tudatba emelését.

A nemzet számára az jelent veszélyt, amikor a tudat nem kommunikál a tudattalannal, amikor az
ösztönökkel nem kommunikál tudat. Egy nemzetet a sors nehéz helyzeteiben a tudatának
harmonikus viszonya segíti az ösztöneivel, mert az ösztönök súgják meg a tudat számára a kiutat
a történelmi kelepcéből. Az csak illúzió, hogy az önálló tudat megoldásra képes.

A dogmatikus szemlélet önbénító, mert önálló létet tulajdonít a tudatnak és tartalmainak. A

dogmatikusan önállósult tartalmak, az elmében, a tudat kommunikációját akadályozzák meg a
tudattalannal, a lélekkel, ebben áll bénító szerepe. A szélsőjobb nemzeti dogmatikája nem egyéb,
mint a tudat önálló tartalma, mely a tudat kommunikációját bénítja meg a nemzet kollektív
tudattalanjával. Ebben az esetben, a nemzetet segítő ösztönök üzenetei nem jutnak a nemzet
tudatába, amik a kiutat jelentenék. Nekünk magyaroknak, a történelemben, épp ez volt a
végzetünk, hogy a kollektív tudattalanunkkal, ösztöneinkkel rosszul kommunikált a tudatunk, a
nemzeti szélsőjobb nemzeti dogmatikája ezt a problémát élteti tovább. A szélsőjobbnak az illúziók
világába tartozó nemzet ideálja, ezt a több évszázados rövidzárlatot tartja fenn, a nemzeti ösztön
világ és a nemzeti tudat között. A szélsőjobb, nemzeti gőgjében, ameddig ócsárolja a szomszéd
népeket, nem veszi észre, hogy a környező népeknél a nemzeti tudat és tudattalan kapcsolata
jobban működött, mint nálunk.

Jézus szavaiban, hogy aki meg akarja menteni életét az elveszíti nagyon mély pszichológia van,
melyből a kereszténység sem tanult eleget. Ebben az esetben az illuzórikus énjét féltő emberről
van szó, ki az önmagáról alkotott illúziót féltve, elveszíti az igazi énjét, a belső ént. Az én
illúzióinak helye a tudat, mely nem kommunikál a tudattalannal, ezek azért illúziók, mert
függetlenek a tudattalantól. A tudattalannal nem kommunikáló nemzeti tudat tartalmai, illúziói,
hasonlóak a személy tudatában lévő illúziókhoz, ezek az illúziók hasonlóan működnek mindkettő
esetében, a belsővel való kapcsolat látja kárát mindkettő esetében, a belső én vész el. Ezek
alapján elmondhatjuk, hogy a szélsőjobb illuzórikus nemzeti én féltése, oda vezet, mint az ember
esetében, az igazi belső nemzeti én vesz el, a nemzet az ő belső életével való kapcsolatot veszíti el.
Mert a nemzet élete, szellemi élete, nem a tudat tartalmainak különálló életét jelenti, hanem a
lélekkel harmóniában lévő tudat életét. A szellem a lelkünkben van, nem csak a puszta tudat
tartalma. A nemzet szellemi élete ennek a bennünk élő szellemnek az élete, és nem a szélsőjobb
nemzeti sztereotípiáinak ál-szellemi élete. Élő szellemiségű tudata, csak annak a nemzetnek van,
melynek tudata a lélek élő szellemét fogadja és nem a lélektől függetlenül önállósult külső
tartalmat. Végül nyugodtan elmondhatjuk, hogy a nemzeti ént féltő szélsőjobb munkálkodása
következtében az igazi nemzeti én vesz el.

Mikor kezdik félteni a nemzeti én? Épp akkor, mikor az igazi nemzeti én, a belső én, homályban
van, amikor a tudat kapcsolata zárlatos a tudattalannal, ekkor kell pótolni az igazi belső ént a
puszta tudati illúziókkal. Az illuzórikus nemzeti én féltés, amit a szélsőjobb művel, ezt az
állapotot tartja fenn.

A tudat önálló létet nyert illúziói legnagyobb negatívuma, hogy az ember harmóniáját biztosító
önismeretet akadályozzák. A tudat szembesülése nélkül a lélek tartalmaival, nincsen önismeret.
Régi misztikus tan, hogy csak a lélek ismeri önmagát, önmagáról csak a léleknek van ismerete, és
nem a lélekbe kívülről belátni akaró tudatnak. A nemzet esetében is, az egyénhez hasonlóan van,
hogy a nemzeti önismeretben alapvető a tudat szembesülése a lélek mélységeivel, mert a nemzet
élete tagjainak lelkében folyik, és amilyen a nemzet tagjainak lelki élete, olyan a nemzet élete is.

A szélsőjobb a nemzeti önismeretet, a nemzeti tudatba kívülről táplált, az általa helyesnek tartott
információ mennyiségben látja, a nemzetről. A nemzeti identitás náluk azt jelenti, hogy
azonosulsz, feltétel nélkül, gondolkodás nélkül egy nemzetről szóló, vitán felül álló nemzetről
szóló tárgyi ismerettel. A szélsőjobbnál a nemzeti identitást, a magyar számára, egy külső valóság,
egy kívülről a tudatba bevit ismeretanyag adja, náluk a nemzeti identitást egy külső valóság
szabja meg és nem belső, a nemzeti identitáshoz egy mások által meghatározott külső valósággal
kell azonosulni.

A külső valósággal azonosulók fő problémája, hogy nincsen belső életük, azért kell kívülről
meghatározniuk maguka, és egy nemzet mely kívülről határozza meg önmagát annak nincsen
igazi belső élete, nincsen igazi belső identitása.

A székely nemzeti anarchizmus szerint a szélsőjobb súlyosan meghamisítja a nemzeti önismeretet

és a nemzeti identitást, mert a nemzeti identitást kívülre helyezi, a nemzeti önismeretet
eldologiasítja, csak kívülre helyezi, a száraz betű szintjére süllyeszti le a nemzeti önismeretet.
Holott a nemzet élete a lélek élete, ami belül van és nem kívül, a nemzet önismerete a lélek
önismerete mely a tudat tartalma is, és nem kívül van, hanem belül. A magyar szélsőjobbnál,
magyarnak lenni, a nemzeti identitást, valami külsővel való azonosulás jelenti, a székely nemzeti
anarchizmusnál, magyarnak lenni, a nemzeti identitást, nem valami külső adja, nem a külsővel
való azonosulás, hanem az emberi tudatnak a belsővel, a lélekkel való összhangja, a nemzeti
identitásunk alapja a lelkünk tartalmaival való összhang, nemzeti identitásunk alapja az
önmagunkkal való identitásunk. A szélsőjobbnál a nemzeti identitást a külsővel való azonosulás
adja, a székely nemzeti anarchizmusnál a belsővel való azonosulás. Mi úgy látjuk, hogy a
szélsőjobbosoknak sem emberi sem nemzeti identitásuk nincsen, az identitás nélküliek
gyülekezete, mely meghamisítja, de súlyosan, a a nemzeti öntudatot.

Ebből a szempontból érdemes megvizsgálni a Székelyföld autonómiáját is. Ennek az

autonómiának nincsen egyéb baja, mint, hogy illúzióra épül. Pusztán csak a tudat tartalma és
nem a tudat lélekismeretére, a nemzeti tudat és tudattalan kapcsolatára épülő építmény. Az
autonómia, mindaddig önámítás, ameddig a nemzet lelke beteg és a nemzet tudata erről nem vesz
tudomást és nem orvosolja. Az autonómia nem egyéb, mint haldoklónak új házat építeni.

A szélsőjobbnak még van egy kedvenc paripája, ami igaz is meg nem is. Állítólag más népek
meghamisították identitásunkat. Ezzel kapcsolatban annak az embernek az álma jut eszembe, ki
rablókkal álmodik. A rabló a külső dolog mely megfosztja az embert belső identitásától. Csak a
gond az, hogy az emberben a rabló az álmodó maga, tehát az álom arra figyelmezteti az álmodót,
hogy a külső dolgokkal önmagát fosztja meg az álmodó a belső identitástól. A magyar nem saját
maga hibás az identitás vesztésért és keni másokra. A szélsőjobb, amikor másokat vádol a magyar
identitás elrablásával, nem önmagáról beszél, mert ő kínál külső identitást a magyarnak, mely
megfoszt a belsőtől.

Hogy miben látja a szélsőjobb a magyar nemzeti önismeretben tett kárt mások által? A
finnugrizmusban. Őszintén a finnugrizmust én sem kedvelem, de a gond nem itt van.

De meg kell néznünk, hogy ez a vita hol folyik. Hát ez sajnos az önállósult elmében, mely
elszakadt a lélektől. Régi misztikus tan, hogy az önálló elme nem old meg semmit, tehát a
finnugrista-török-mongolos vitát sem fogja megoldani. Az önálló elme identitás nélküli elme,
mert az elmének identitást a lélek ad, a lélek tartalmai. Nemzeti identitása csak a lélek
tartalmainak helyet adó elmének van. Tehát elmondhatjuk, hogy az önállósult tudat, mely vitatja
nemzeti történelmünket, annak nincsen nemzeti identitása, tehát teljesen hiába vitatkozik a
nemzetre hivatkozva. Csak az identitás nélküli elme vitatja, hogy melyik az igaz változat, a lélek
identitásával rendelkező elme tudja, hogy az igazságot nem az önállósult tudat dönti el, hanem a
lélek tartalmai szolgáltatnak igazságot, az az igazi mi a lélek tartalma és nem a tudományos
kutatás.

A vitatkozó elmének nincsen lélekismerete. A tudat, mely csendben van az ismeri meg a lélek
tartalmait. Nemzeti múltunkat ott hordjuk lelkünkben, lelkünk tartalmaként, és az mítoszok
formájában jut a tudatunkba, amely mítoszok a csendben válnak a tudat tartalmaivá. A helyes
nemzeti önismeretet a csend nyilatkoztatja ki, és nem az önállósult szélsőjobbos elme
önbíráskodása, nem a vitatkozó elme. Az az igaz nemzeti múlt mit a lelkünkben hordunk és a
csendben megismerünk.

A székely nemzeti anarchizmus a nemzeti léthez alapvetőnek tartja a csendet, mert ez biztosítja,
hogy a tudat harmóniába kerül a lélekkel, és a csend révén megismeri annak tartalmait.

A székely nemzeti anarchizmus nem mondja meg, hogy mit kötelező hinni, elfogadni, hogy jó
magyarnak számítsál, hanem rámutat, hogy hol találod meg az identitásod, az emberit és a
nemzeti az emberiben, mert a nemzeti alapja az általános emberi, az általános emberi nélkül a
nemzetinek nincsen alapja. A nemzetinek önmagában véve léte nincsen is., csak amennyiben az
egyetemesben gyökerezik.

A székely nemzeti anarchista nem dogmatikus, mert nézeteivel csak a magvető szerepét játszodja,
segít kicsíráztatni a magot, már ami ott a lelkedben szunnyad eleve.

És, hogy ne legyünk összekeverve az Eduardo Rózsa Flores féle nemzeti anarchizmusnak
nevezett, de rejtetten szélsőjobbos lecsóval, szigorúan el kell határolódnunk ettől. Leginkább az
választ el, hogy ameddig ő a szélsőjobbal szimpatizált, vagyis egy követ fújt, mi határozottan
elutasítjuk a szélsőjobbot. Eduardo anarchizmusa a nemzeti illúziókra, a hamis nemzeti
identitásra épülő anarchizmus, mely veszélyes a nemzet számára. Az Eduardo féle anarchizmus
az identitás nélküli, az önállósult elme konstrukciója, ami nem egyéb, mint szemfényvesztés.

A szélsőjobb a zajt kedveli, azért vitatkozik olyan hangosan. Mi a csendet kedveljük, ezt tekintjük
a nemzeti lét forrásának: a nemzeti önismeret forrásának, a csendben válnak a lélek tartalmai
ismerté a tudat számára, mely az igaz nemzeti önismeret forrása. A szélsőjobb megmondja, hogy
mit kell hinni a jó magyarnak, gondolkodás nélkül, mi csak megmutatjuk, hogy hol találod meg,
és mi révén. És ehhez a puszta csend elég, nem kell semmi külső eszköz, - mert az eszközök,
mindig avita forrásai lesznek, hogy melyik az igaz, a jobb. A székely nemzeti anarchizmus eszköz
nélküli, próbálja megszabadítani a nemzetet a nemzeti lét eszközeinek súlyától, mert azt valljuk,
ahol a lélek az úr, ott elégséges az ő cselekvése és nincsen semmi külső eszközre szükség.
Nekünk a nemzeti lét alapja a lélek egyszerűsége, a szellem életének láthatatlan egyszerűsége,
amely nem eszközigényes, - az eszközök, mindig megosztanak, de az eszköz nélküli szellem, az
eszköz nélküli lélek egyesít.

Nagy Attila Puli