Statisztikus fizika

Kertesz Janos, Zarand Gergely, Deak Andras

Tartalomjegyz
ek
El
osz
o

1. A statisztikus fizika alapjai

1.1. A statisztikus fizika alapfogalmai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.1.1. Az egyens
uly fogalma . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.1.2. Mikro- es makroallapotok, ergodicitas . . . . . . . . . . . . . . .

1.1.3. Atlagok,
sokasagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.1.4. Irreverzibilitas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.2. Az egyens
ulyi allapot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.2.1. A Liouville-egyenlet es kovetkezmenyei . . . . . . . . . . . . . .
1.2.2. S
ur
usegmatrix es Neumann-egyenlet . . . . . . . . . . . . . . .
1.3. A mikrokanonikus sokasag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

1.3.1. Allapots
ur
useg, allapotszam, normal rendszerek . . . . . . . . .
1.3.2. A mikrokanonikus sokasag defincioja es jellemzoi . . . . . . . .
1.4. Adiabatikus, kvazisztatikus folyamatok, kapcsolat a termodinamikaval
1.4.1. Adiabatikus, kvazisztatikus folyamatok . . . . . . . . . . . . . .
1.4.2. Kapcsolat a termodinamikaval . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.4.3. Fundamentalis egyenlet, termodinamikai osszef
uggesek . . . . .
1.4.4. Fotetelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.5. Kanonikus sokasag, szabadenergia, ekvipartcio . . . . . . . . . . . . . .
1.5.1. Kanonikus sokasag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.5.2. Szabadenergia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.5.3. Nehany alkalmazas . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.6. Tovabbi sokasagok, termodinamikai potencialok . . . . . . . . . . . . .

1.6.1. Altal
anos eszrevetelek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.6.2. Nagykanonikus sokasag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.6.3. TPN-sokasag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.7. Egyens
uly feltetele, stabilitas, fluktuaciok . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.7.1. Az informacios entropia es a maximalis entropia elve . . . . . .
1.7.2. Az egyens
uly kor
uli fluktuaciok . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1.7.3. Korrelaciok es valaszf
uggvenyek . . . . . . . . . . . . . . . . . .
1

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

4
4
4
5
7
10
11
12
14
21
21
26
38
38
40
41
42
44
44
49
51
60
60
62
66
68
68
71
74

1.7.4. S
ur
usegfluktuaciok es szoraskserletek . . . . . . . . . . . . . . . .

77

2. Ide
alis g
azok
2.1. Kvantumstatisztikak es a klasszikus atmenet . . . . . . . . . . .
2.1.1. Bozonok es fermionok . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2.1.2. Kapcsolat a reszletes egyens
uly elvevel . . . . . . . . . .
2.1.3. Szabad kvantumgaz, allapots
ur
useg . . . . . . . . . . . .

2.1.4. Allapotegyenlet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2.1.5. A klasszikus hatareset . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2.1.6. Kvantumkorrekciok, magas homersekleti sorfejtes . . . .
2.2. Idealis Fermi-gaz . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2.2.1. A Fermi-gaz alapallapota . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2.2.2. Alacsony homersekleti viselkedes . . . . . . . . . . . . .
2.3. Idealis Bose-gaz, BoseEinstein-kondenzacio . . . . . . . . . . .
2.4. Fotongaz, homersekleti sugarzas . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2.5. F
uggelek: A BetheSommerfeld-sorfejtesben szereplo integralok
2.6. F
uggelek: A Bose-gaz hokapacitasa a kritikus homerseklet felett

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.

81
. 81
. 81
. 84
. 85
. 87
. 88
. 89
. 91
. 91
. 93
. 96
. 101
. 105
. 106

3. Ko
onhat
o rendszerek I: Kv
azir
eszecsk
ek
lcs
3.1. Fermi-folyadekok . . . . . . . . . . . . . . .
3.2. Fononok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
3.2.1. Racsrezgesek . . . . . . . . . . . . .
3.2.2. Fononok termodinamikaja . . . . . .
3.3. Szuperfolyekonysag . . . . . . . . . . . . . .
3.3.1. A helium-4 fazisatalakulasa . . . . .
3.3.2. Helium-II . . . . . . . . . . . . . . .
3.3.3. Rotonok . . . . . . . . . . . . . . . .
3.3.4. Makroszkopikus kvantumallapot . . .

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.
.
.

108
109
112
112
115
117
117
118
121
125

4. Ko
onhat
o rendszerek II.
lcs
4.1. Az arnyekolas DebyeH
uckel-elmelete . . .
4.2. Fazisatalakulasok . . . . . . . . . . . . . .
4.2.1. Virial sorfejtes, klasszikus hg gazok
4.2.2. Fazisatalakulasok osztalyozasa . . .
4.2.3. Van der Waals-elmelet . . . . . . .
4.2.4. Ferromagneses fazisatalakulas . . .

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.

127
127
129
129
133
137
143

.
.
.
.
.
.

5. Nemegyens
ulyi statisztikus fizika
164
5.1. Idof
uggo egyens
ulyi fluktuaciok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 164
5.2. Linearis transzport es kereszteffektusok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 169
5.3. Linearis valaszelmelet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 175
2

5.3.1. Kubo-formula . . . . . . . .
5.3.2. Fluktuacio-disszipacio tetel .
5.4. Sztochasztikus folyamatok . . . . .
5.4.1. Brown-mozgas . . . . . . . .
5.4.2. A folyamatok iranya . . . .
5.4.3. Boltzmann-egyenlet . . . . .
5.4.4. Entropianovekedes . . . . .
T
argymutat
o

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

.
.
.
.
.
.
.

175
177
189
189
201
208
210
212

El
osz
o
A statisztikus fizika a fizikuskepzes kanonikus elmeleti fizika blokkjanak negyedik, utolso tantargya, szokasosan 4+2-es targyalasban, vagyis heti negy ora elmelettel es ket
t a klasszikus es a kvantummechanikara, a termodinamikara es
ora gyakorlattal. Ep
kis mertekben az elektrodinamikara, valamint a valoszn
usegszamtasra es az analzisre. Szemlelete a korabbi targyakhoz kepest u
jszer
u, ezert alapos elmelyedest igenyel,
ugyanakkor nelk
ulozhetetlen, mivel eredmenyei es modszerei a fizika szinte valamennyi
ter
uleten fontosak.
A statisztikus fizika tudomanya a XIX. szazadban alakult ki. Miutan Sadi Carnot,
Rudolf Clausius, William Thomson (Lord Kelvin) es masok felalltottak a termodinamika
hatekony es altalanos elmeletet, nagy kihvast jelentett, hogy azt a mechanika egyszer
u
elveire vissza lehessen vezetni. A makro- es a mikrovilag kozotti kapcsolat felalltasanak sz
uksegessege mar a XVIII. szazadban, Daniel Bernoulliban felmer
ult, aki a gaz
nyomasat a reszecskek es a fal kozotti u
tkozesekkel magyarazta. A XIX. szazadban
azutan Clausius, James Clerk Maxwell es Ludwig Boltzmann munkassaga nyoman kialakult a kinetikus gazelmelet. Josiah Willard Gibbs nagyszabas
u munkajaban feleptette
az egyens
ulyi statisztikus fizikat (ahogy o nevezte: statisztikus mechanikat), a Gibbssokasagokra alapozva. Annak ellenere, hogy mindez a klasszikus fizika kereteben tortent,
a formalizmus szinte erintetlen formaban atveheto volt a kvantumfizika torvenyeit is tartalmazo elmeletbe.
A statisztikus fizika dontoen hozzajarult a kvantummechanika kialakulasahoz. A
DulongPetit-szabaly ser
ulese szilard testekben, a Gibbs-paradoxon es nem utolso sorban a feketetest-sugarzassal kapcsolatos problemak a fizika forradalmanak fo okai kozott
szerepelnek. (Max Planck maga is eredetileg termodinamikus volt.) Albert Einstein
egyebek kozott a Brown-mozgas es a fluktuaciok elmelete mellett (Bose-zal, Dirackal,
Fermivel) a kvantumstatisztikak elmeletet dolgozta ki.
A XX. szazad masodik felenek egyik legerdekesebb tudomanytorteneti fejezete a fazisatalakulasok elmeletenek kialakulasa. Lev Landau, Leo Kadanoff es Kenneth Wilson
nevet emltj
uk itt meg, igazsagtalansagot kovetve el szamos mas kivalosaggal szemben.
A megalkotott modern elmelet, a renormalasi csoporttranszformacio mogott ott a mely
es kolcsonosen termekenyto kapcsolat a statisztikus fizika es a terelmelet-reszecskefizika
kozott.
4

A XX. szazad utolso harmada a statisztikus fizika igazi felviragzasat hozta. A kvantumfluktuaciok, a rendezetlen rendszerek, az egyens
ulytol tavoli rendszerek vizsgalata ma
is aktvan kutatott ter
uletek. Ezen t
ulmenoen, a statisztikus fizika modszereit es gondolkodasmodjat egyre szelesebb korben hasznaljak a komplex rendszerek vizsgalatanal, ahol
sok, egymassal kolcsonhatasban allo egyseg az egyedeketol eltero, minosegileg u
j jelensegeket hoz letre. Igy a statisztikus fizika nemcsak a fizikan bel
ul, a szilardtest-fizikatol
a neutronfizikan kereszt
ul a reszecskefizikaig tolt be fontos szerepet, hanem olyan, egzotikusnak t
uno ter
uleteken is, mint a penz
ugyi elemzesek, vagy a tarsadalmi halozatok
szerkezete es dinamikaja.
A jelen jegyzet celja, hogy megismertesse a fizikus hallgatokat a statisztikus fizika
alapjaival. Abbol az eloadasbol jott letre, amit eloszor egyik
unk (KJ) tartott a BME
mernok-fizikus (kesobb fizikus) hallgatoinak, majd ebbe bekapcsolodott ZG is. DA a
jegyzet formaba onteseben vett reszt. A jegyzet valamelyest meghaladja a szokasos
elmeleti fizikai kurzus anyagat, de tapasztalataink szerint leadhato (es megtanulhato),
ha nem marad el egynel tobb ora. Ez k
ulonosen igaz a ketszint
u kepzes bevezetese
ota, amikor a negy feleves elmeleti fizika a BME-n csak az egyik szakiranyon kotelezo, a
tobbin egy Elmeleti fizikaket szemeszteres targy helyettesti, joval sz
ukebb tematikaval.

Egyes reszeknel, k
ulonosen a Kolcsonhato rendszerek I. fejezetnel, figyelembe vett
uk a
szilardtest-fizika eloadasok altal lefedett temakat; ezeket csak erintolegesen targyaljuk.
Koszonj
uk hallgatoinknak is a visszajelzeseket.
A jegyzet feleptese:
1. A statisztikus fizika alapjai
2. Idealis gazok
3. Kolcsonhato rendszerek I: Kvazireszecskek
4. Kolcsonhato rendszerek II.
5. Nemegyens
ulyi statisztikus fizika
Az eloadasok kialaktasaban sokat koszonhet
unk a magyar statisztikus fizikai iskola
jeles kepviseloinek. Szepfalusy Peter es munkatarsai jegyzetet, Geszti Tamas nemegyens
ulyi statisztikus fizikarol szolo jegyzetet, valamint Tel Tamas kozvetlen segtseget a
kurzus indtasakor k
ulon ki kell emeln
unk. Vegezet
ul koszonj
uk Igloi Ferenc alapos lektori munkajat.
Budapest, 2013. szeptember.
KJ, ZG, DA

1. fejezet
A statisztikus fizika alapjai
1.1. A statisztikus fizika alapfogalmai
1.1.1. Az egyens
uly fogalma
Az egyens
uly fogalma mind a koznyelvben, mind pedig a fizikaban idealizacio: mindket
esetben a kor
ulott
unk levo, allandoan valtozo vilag valamilyen k
ulonleges, az ellentetes
hatasok kioltasat jelento allapotat jelenti; folyamatok eseteben pedig az elobbiek kovetkezteben azok valtozatlan, idof
uggetlen jelleget. Az egyens
ulynak nagyon sok fajtaja
lehet: gondolhatunk peldaul az erok egyens
ulyara, penz
ugyi vagy politikai egyens
ulyra,
vagy a kemiai folyamatok egyens
ulyara. Statisztikus fizikaban alapveto fogalom a termodinamikai egyens
uly: egy magara hagyott makroszkopikus rendszer hossz
u ido utan
termodinamikai egyens
ulyba ker
ul, vagyis az azt jellemzo (makroszkopikus) mennyisegek
idof
uggetlenne valnak.
Ez a defincio termeszetesen idealizacio, hiszen valodi fizikai rendszerek eseten az idof
uggetlensegnek csak egy megfelelo idoskalan es kozelto jelleggel van ertelme. Kepzelj
unk
el peldaul egy csesze forro teat, amiben elkever
unk egy csepp tejet! A tej elkeveredese
masodpercek alatt bekovetkezik, de a forro tea tovabbra is kavarog a cseszeben. Egy
perc alatt leall a folyadek makroszkopikus aramlasa, kor
ulbel
ul egy ora alatt pedig leh
ul a szoba homersekletere. Ha meg tovabb varunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a
tea homerseklete ingadozik a szoba homersekletevel a napszakok szerint, majd a napok
skalajan a tea elparolog. A tea allapota tehat folytonosan valtozik, megis, a h
ules egyes
pillanataiban valamilyen ertelemben egyens
ulyban van (merheto es jo kozeltessel allando
a homerseklete, terfogata stb.).
A termeszetben elofordulo hossz
usag- es idoskalak szetvalasanak koszonhetoen lehetseges olyan megfigyelesi idoket es hosszakat talalni, amelyeken bel
ul a kor
ulott
unk levo
vilag meghatarozott reszenek a tulajdonsagai csak alig valtoznak. Tegy
uk fel, hogy egy
fizikai rendszert valamilyen ` es m mikroszkopikus hossz- es idoskalak valamint L es
M makroszkopikus hossz- es idoskalak jellemeznek! Gondolhatunk peldaul egy L ki6

terjedes
u fazekban kavargo folyadekra. Ekkor a folyadekot alkoto molekulak tavolsaga
jatszhatja ` szerepet, m pedig a molekulak atlagos u
tkozesi ideje. Amennyiben talalhato olyan dr es dt meret- es idoskala, amelyekre L  dr  ` es M  dt  m ,
tovabba d3 r terfogatban dt ido alatt egyens
uly tetelezheto fel, akkor azt mondjuk, hogy
a rendszer lokalis (vagy reszleges) egyens
ulyban van. Ilyen ertelemben a fazekban kavargo folyadek lokalis egyens
ulyban lehet. Fontos, hogy a jelolessel ellentetben dr illetve
dt nem infinitezimalisak, es altalaban lenyegesen nagyobbak a mikroszkopikus meret- es
idoskalaknal.1

1.1.2. Mikro-
es makro
allapotok, ergodicit
as
A statisztikus fizika a kor
ulott
unk levo vilagot meghatarozott szabadsagi fokokkal rendelkezo, a klasszikus vagy kvantummechanika keretein bel
ul feleptett matematikai modellekkel probalja lerni, es ezekrol a rendszerekrol fogalmaz meg alltasokat. Kiemelkedo
fontossag
uak a nagy szam
u szabadsagi fokkal rendelkezo, altalaban nagy szam
u elemi
23
egysegbol ( 10 atombol, elektronbol, fotonbol stb.) allo fizikai rendszerek, az u
n.
makrorendszerek . A makrorendszerek egyens
ulyi allapota ugyanis a termodinamika elveivel osszhangban altalaban jol jellemezheto nehany makroszkopikus allapothatarozo
segtsegevel. Mikrorendszerrol beszel
unk, ha a rendszernek csak nehany szabadsagi foka
van, mint peldaul egy atomnak vagy egy kisebb molekulanak.
Egy statisztikus fizikai rendszer lehet zart vagy nylt. Zart egy rendszer, ha semmilyen mas rendszerrel nem all kolcsonhatasban, azaz energiaja, terfogata, reszecskeinek
szama megmarad. A zart rendszer fogalma akarcsak az egyens
ulye idealizacio: a termeszetben nem letezik tokeletesen zart rendszer, hiszen minden szempontbol tokeletes
szigeteles sem letezik (mindenkeppen jelen van pl. a homersekleti sugarzas).
Alrendszernek nevezz
uk egy rendszer kisebb, nylt reszrendszeret, amely valamilyen
kolcsonhatasban all a kornyezetevel (1.1. abra). Az alrendszer lehet makrorendszer vagy
mikrorendszer. Az alrendszert a kornyezetetol elvalaszto idealizalt falak a kolcsonhatastol f
uggoen megengedhetnek energiacseret, terfogatvaltozast, reszecskeszam-atadast
(vagy mas valtozast), reszleges (idealizalt) szigetelest biztostva a tobbi kolcsonhatasi
formara nezve.
Egy termodinamikai egyens
ulyban levo zart rendszerben is idof
uggo folyamatok jatszodnak le: egy gazban peldaul egy adott pillanatban klasszikus fizikai kepben gondolkodva az egyes atomok meghatarozott palyakon mozognak. Meg kell tehat k
ulonboztetn
unk egy rendszer makroallapotat, azaz nehany parameterrel jellemzett egyens
ulyi
allapotat, valamint egy adott pillanatban osszes belso szabadsagi fokanak allapotat, azaz mikroallapotat. Egy klasszikus mechanikai rendszer lerasa tortenhet peldaul a qi
(i = 1, .., s) altalanostott koordinatak es a hozzajuk tartozo pi altalanostott impul1

Ellenkez
o esetben a d3 r terfogat
u rendszer nem u
n. makrorendszer. Ekkor is lehet lokalis egyens
ulyban, de a fizikai tulajdons
agai er
osen fluktualhatnak.

R
K =R\A
A

1.1. abra. Az R zart rendszer A alrendszere es annak K kornyezete

zusok segtsegevel. Kezenfekvo feltetelezni, hogy ekkor a rendszer mikroallapotanak a

2s-dimenzios fazister egyetlen
(q, p) (q1 , q2 , . . . , qs , p1 , p2 , . . . , ps )
pontja feleltetheto meg,2 es a rendszer idobeli fejlodeset a rendszert jellemzo H(q, p)
Hamilton-f
uggveny hatarozza meg a kanonikus egyenleteken kereszt
ul:
qi =

H(q, p)
pi

pi =

H(q, p)
.
qi

(1.1)

Egy a rendszerre jellemzo A(q, p) dinamikai mennyiseg ennek megfeleloen az A(q(t) , p(t))
modon valtozik a trajektoria menten.
Kvantummechanikai leras eseten a zart rendszer mikroallapotat a hullamf
uggveny
rja le, az idofejlodest pedig az
= H
b
i~

(1.2)

b a rendszer Hamilton-operatora.3 A rendSchrodinger-egyenlet hatarozza meg, ahol H

b = A(b
szer allapota a Hilbert-terben fejlodik, a merheto mennyisegeknek pedig A
q , pb)
hermitikus operatorok felelnek meg.
A mikroallapotok segtsegevel torteno determinisztikus leras es az egyens
uly fogalma latszolag ellentmondanak egymasnak: hogyan lehetseges csak nehany parameterrel
jellemezn
unk egy csillagaszati szam
u szabadsagi fokkal rendelkezo rendszer egyens
ulyi allapotat? A valasz sokret
u, azonban kulcsfontossag
u szerepet jatszik benne az ergodicitas
2
L
atni fogjuk, hogy a k
ovetkezetes defincio a fazispont egy kis kornyezetevel azonostja a mikroallapotot.
3
A hull
amf
uggvenynel
altal
anosabb kvantummechanikai lerast a s
ur
usegoperatorral lehet adni, lasd
az 1.2.2. fejezetet.

fogalma illetve a kaotikus rendszerek 4 nehany alaptulajdonsaga. Kisse pongyolan fogalmazva ergodikusnak nevez
unk egy dinamikai rendszert, ha az elegendoen hossz
u ido alatt
minden a megmaradasi torvenyek altal megengedett allapotat tetszolegesen megkozelti. Tapasztalat, hogy bar leteznek nem ergodikus rendszerek is, az elegendoen bonyolult
fizikai rendszerek altalaban ergodikusak. Pl. klasszikus esetben a rendszerek barhonnan
is indulnak el a fazisterben, elegendoen hossz
u ido alatt statisztikai tulajdonsagaik meg
kell egyezzenek es csak a megmarado mennyisegektol f
ugghetnek.5
Fontos megjegyezni, hogy makrorendszerek eseteben az (1.1) illetve (1.2) egyenletek
segtsegevel valo determinisztikus leras valojaban ertelmetlen. A kezdeti felteteleket
ugyanis szinte sohasem tudjuk elegendoen pontosan meghatarozni az osszes reszecskere.
A legtobb, nem specialisan preparalt fizikai rendszernel ez a bizonytalansag, illetve a
kaotikus rendszereknel tipikus kezdeti feltetelekre valo erzekenyseg rendkv
ul rovid idon
bel
ul azt eredmenyezi, hogy a rendszer mikroallapota megjosolhatatlanna valik.

1.1.3. Atlagok,
sokas
agok
Az osszetett rendszerek kaotikus viselkedese gyakorlatilag lehetetlenne teszi szamunkra,
hogy ilyen rendszerek trajektoriajat hosszabb ideig kovetni tudjuk a fazisterben. Ugyanakkor eppen ez az osszetett viselkedes es az ergodicitas teszi lehetove szamunkra, hogy
bevezess
uk a statisztikus fizikai sokasagok fogalmat, es ezaltal pontosan jellemezz
uk a
rendszer egyens
ulyi allapotat anelk
ul, hogy annak idofejlodeset kovetnenk.
Az egyszer
useg kedveert tekints
unk egy klasszikus mechanikai rendszert! Osszuk fel
a fazisteret kicsi, de veges ds p ds q meret
u faziscellakra (1.2. abra)! A faziscellak meretet
fizikai elvek alapjan rogzthetj
uk: nyilvan nincs ertelme a meresi pontossagnal kisebb

cellakat valasztanunk. Igy egy-egy cella terfogatat erdemes a hatarozatlansagi elv altal
szabott hatarnak megfeleloen hs meret
unek valasztani (lasd reszletesebben az 1.2.2. fejezetet).
Tegy
uk most fol, hogy valamely A = A(q, p) fizikai mennyiseg termodinamikai egyens
ulyi erteket szeretnenk meghatarozni! A meres soran valojaban idoatlagot figyel
unk
4

Egy rendszer kaotikus, ha mikro

allapotainak idofejlodese erzekeny a kezdeti feltetelekre, vagyis
egeszen k
ozeli
allapotok r
ovid id
o ut
an nagyon k
ulonbozo allapotokba fejlodnek.
5
Az ergodicit
as precz ler
asa rendkv
ul nehez matematikai problema, Poincare, Birkhoff, Neumann es
Sinai nevehez sz
amos eredmeny k
othet
o ezen a ter
uleten. Fontos eredmeny Birkhoff 1931-es individualis
ergodtetele, mely bizonyos
altal
anos feltetelek mellett kimondja tetszoleges valoszn
usegi eloszlas idoatlag
anak letezeset majdnem minden kiindul
asi pontra, es bizonytja, hogy ez egy jol definialt valoszn
usegi
eloszl
as. Szinten hres eredmeny Neumann 1932-es u
n. statisztikus ergodtetele, mely a konvergenci
at
statisztikus ertelemben mondja ki uniter idofejlodest feltetelezve. Ez a ket tetel szoros kapcsolatban van
egym
assal.

ds p(j) ds q (j)
q
1.2. abra. Diszkretizalt fazister

meg:
1
A lim

Z
A(q(t) , p(t)) dt,

(1.3)

termeszetesen a meresnel nem vegtelen, de makroszkopikus ido. A kiszamtasahoz az

elvi lehetoseg, hogy u
gy jarunk el, mint a laboratoriumi meres soran, azaz kovetj
uk a
rendszer idofejlodeset, es kiszamtjuk a fenti idoatlagot. Ez azonban kivitelezhetetlen, de
nincs is ra sz
ukseg
unk. Legyen ugyanis (j) a megfigyelesi ido alatt a j-edik cellaban
toltott ido! Ezzel aranyosan minden egyes faziscellahoz s
ulyokat rendelhet
unk,
(j) ( )
.

dw(j) lim

Az gy definialt dw(j) s
uly annak a valoszn
usege, hogy a rendszer a meres soran egy
veletlenszer
uen valasztott pillanatban a j. cellaban talalhato. Ergodikus rendszerben
ez nem f
ugg a kezdeti felteteltol (csak nehany megmarado mennyisegen kereszt
ul), hiszen elegendoen hossz
u ido alatt a rendszer minden, a megmarado mennyisegek altal
megengedett faziscellan athalad, gy sz
uksegkeppen




dw(j) = dw q (j) , p (j) ds p(j) ds q (j) q (j) , p (j) ,
ahol (q, p) egy a kezdeti feltetelektol f
uggetlen fazisterbeli valoszn
usegi s
ur
usegf
uggveny.
Visszaterve a folytonos parameterezesre,
dw(q, p) = ds p ds q (q, p) ,
10

a konstrukciobol kovetkezoen pedig

Z
Z
dw = (q, p) ds p ds q = 1.
A (q, p) f
uggveny segtsegevel most mar kifejezhetj
uk az A idoatlagot:
Z


1
1X
A = lim
A(q(t) , p(t)) dt = lim
(j) A q (j) , p (j)


j
0
X
X






=
dw(j) A q (j) , p (j) =
ds p(j) ds q (j) q (j) , p (j) A q (j) , p (j) .
j

(1.4)

Igy vegezet
ul, a cellakra valo osszegzest integralkozelto osszegkent ertelmezve a kovetkezo osszef
uggest kapjuk:
Z
A = A(q, p) (q, p) ds p ds q .
(1.5)
Az (1.5) egyenlet fontos u
uly ismereteben tetszoleges dinamikai
zenete, hogy a (q, p) s
mennyiseg varhato erteke (idoatlaga) meghatarozhato. Fontos megjegyezni, hogy az (1.5)
keplet nem tartalmaz semmifele explicit idof
uggest, a rendszer dinamikaja csak kozvetve,
a (q, p) s
ulyon kereszt
ul jelenik meg. Mint kesobb latni fogjuk, az egyens
ulyi rendszerre jellemzo (q, p) s
ur
usegf
uggvenyt meg tudjuk hatarozni altalanos elvekbol, barmifele
dinamikai szamtas es a trajektoriak ismerete nelk
ul.
Az (1.4) illetve (1.5) egyenleteknek adhatunk egy masfajta ertelmezest is, gy eljutva
a Gibbs-fele sokasag fogalmahoz. A Gibbs-fele sokasag idof
uggetlen rendszerek absztrakt
ulyi rendszer teljes idof
uggo lerasat helyettestj
uk. A
osszessege, amellyel egyetlen egyens
sokasagot u
gy konstrualjuk meg, hogy a sokasagelemek (q, p)-vel aranyos resze legyen a
(q, p) kor
uli faziscellanak megfelelo mikroallapotban. A Gibbs-sokasagban tehat N  1
egymastol f
uggetlen rendszer koz
ul


Nj N ds p(j) ds q (j) q (j) , p (j)
talalhato a j-edik faziscellanak megfelelo mikroallapotban. Vilagos, hogy az gy definialt
sokasagatlag megegyezik az idoatlaggal, azaz
Z
1 X
(j)
Nj A = A(q, p) (q, p) ds p ds q = A ,
lim
N N
j

ahol A(j) = A(q (j) , p (j) ) az A mennyiseg j-edik cellaban felvett erteket jeloli. A kesobb
targyalt statisztikus fizikai sokasagok mindegyike ilyen modon ertelmezett Gibbs-sokasag.
Kvantummechanikailag az ergodicitas es a kaotikus viselkedes sokkal nehezebben ertelmezheto, mint a klasszikus mechanika keretein bel
ul. Ugyanakkor, mint azt kesobb
latni fogjuk, a Gibbs-sokasag fogalma termeszetes modon kiterjesztheto kvantummechanikai rendszerekre is az u
n. s
ur
usegoperator (vagy maskent s
ur
usegmatrix) segtsegevel,
mely a (q, p) s
ur
usegf
uggveny kvantummechanikai megfeleloje.
11

1.1.4. Irreverzibilit
as
Vegezet
ul, ennek a bevezeto jelleg
u fejezetnek lezarasakeppen az irreverzibilitas kerde
sevel foglalkozunk. Altal
anos tapasztalat, hogy a makroszkopikus folyamatok altalaban
irreverzibilisek, azaz csak egyik iranyba jatszodnak le spontan modon. Ez a melyen gyokerezo felismeres t
ukrozodik abban, hogy az idot iranyultnak kell tekinten
unk ( arrow

of time), a magukra hagyott rendszerek egyens

uly fele valo torekvese ennek az irreverzibilitasnak a megnyilvanulasa. A termodinamika nyelven ugyanezt fogalmazza meg az
entropianovekedes elve.
Az irreverzibilitas elve azonban ellentmondani latszik ket masik alapelv
unknek. Egyfelol latszolag ellentmond az ergodicitasnak, melybol nyilvan az is kovetkezik, hogy egy
zart, ergodikus rendszer elegendoen hossz
u ido utan tetszolegesen kozel vissza kell jusson
a kezdeti allapotahoz. Ezt fogalmazza meg szigor
ubb formaban a Zermelo-fele visszateresi paradoxon, mely Poincare (nem csak ergodikus rendszerekre vonatkozo) visszateresi
tetelen alapul. Ez utobbi szigor
u matematikai kontextusban kimondja, hogy zart es
konzervatv mechanikai rendszerben a mozgas kvaziperiodikus, azaz minden trajektoria vegtelen sokszor visszater a kezdeti fazispont tetszolegesen kicsi kornyezetebe. Bar
eszerint egy nem egyens
ulyi allapotban magara hagyott zart rendszer idofejlodese soran
tetszolegesen kozel ker
ul kezdeti allapotahoz, ezt megsem tapasztaljuk a valosagban.
p
p1

t=0
(a)

p2

t = teq
q

p2
(b)
p1

1.3. abra. Loschmidt-fele reverzibilitasi paradoxon: az (a) relaxacios folyamat (b) idot
ukrozottjet sosem tapasztaljuk, holott az is megfelel a mikroszkopikus dinamikanak
!!!
Masfelol az irreverzibilitas fogalma ellentmondani latszik a mikroszkopikus reverzibilitasnak , azaz annak, hogy a mikroszkopikus fizikat lero torvenyek (mind klasszikusan,
mind a kvantummechanikaban) invariansak az idot
ukrozessel szemben. Ezt fogalmazza
12

meg a Loschmidt-fele reverzibilitasi paradoxon. Tegy

uk fel, hogy egy (q1 , p1 ) allapotbol
elindtott rendszer teq ido utan eljut a (q2 , p2 ) egyens
ulyi allapotaba! Ennek az allapotnak
ugyanolyan valoszn
useg
unek kell lennie azonban, mint amikor a rendszer altalanostott
impulzusait kepzeletben megfordtjuk a koordinatak megvaltoztatasa nelk
ul (ez az idot
ukrozes operacioja). Ekkor viszont a rendszer visszafele kovetne eredeti trajektoriajat a
q1 kezdeti koordinatakhoz (lasd az 1.3. abrat). Egy trajektorianak es idot
ukrozottjenek
valoszn
usege meg kell tehat egyezzen. Ez azonban peldaul azt jelentene, hogy egy zart
tartaly egyik felebol az egeszre kiterjedo gaz magatol visszah
uzodna a tartaly felebe
amit megint nem lehet soha megfigyelni.
A fenti paradoxonok feloldasa egyreszt abban rejlik, hogy a Poincare-tetel nem nyilatkozik a visszateresi ciklus hosszarol; makroszkopikus rendszerekre a visszateres kozmikus
idoknek felel meg. A rendszer valojaban idofejlodese donto reszet egyens
ulyi allapotokban
tolti. Kozeli pontok Poincare-ciklusa raadasul nagyon k
ulonbozo is lehet. Masfelol, mint
azt kesobb jobban latni fogjuk, a kezdeti nemegyens
ulyi allapotok egeszen specialisak,
szamuk egy makroszkopikus rendszerben teljesen elhanyagolhato az egyens
ulyi allapotokehoz kepest. Emiatt majdnem biztos, hogy egy egyens
ulyi makrorendszert kesobb is
egyens
ulyban talalunk. Vegezet
ul pedig a termeszetben zart rendszerekkel sohasem talalkozunk. A kornyezettel valo akarmilyen kicsiny kolcsonhatas is befolyasolja az altalunk
vizsgalt rendszer dinamikajat.
A mikroszkopikus reverzibilitas elvenek kulcsfontossag
u kovetkezmenye van az egyens
ulyi allapotra nezve is: eszerint egy idot
ukrozesre invarians rendszerben sem a mikroallapotok kozotti direkt (oda), sem pedig az inverz (vissza) irany nem lehet kit
untetett,
ezek atmeneti valoszn
usegei megegyeznek. Az egyens
ulyi allapotban mint idof
uggetlen
allapotban a direkt es inverz folyamatok egyens
ulyt kell tartsanak egymassal. Az olyan
allapotot, amelyikben a direkt es a fordtott reakciok valoszn
usege azonos, reszletes
egyens
ulynak (angolul detailed balance) nevezz
uk.6 Az 1.4. abra sematikusan mutatja ket, idoben allando allapot reszfolyamatait. A reszletes egyens
uly ertelmeben csak
a (b) allapot felelhet meg egy idot
ukrozesre invarians rendszer egyens
ulyi allapotanak,
hiszen az (a) esetben hianyoznak az inverz folyamatok. Megjegyezz
uk, hogy zart rendszerben a reszletes egyens
uly elvebol levezetheto az azonos energiaj
u allapotok egyenlo
valoszn
usegenek elve (lasd az 1.2. fejezetet).

1.2. Az egyens
ulyi
allapot
A statisztikus fizika egyik sarokkove az egyenlo valoszn
usegek elve. Ez az elv azt mondja
ki, hogy egy zart rendszerben az elerheto mikroallapotok valoszn
usege egyforma. Ebben az alfejezetben ezt az elvet igyeksz
unk megalapozni eloszor a klasszikus mechanika
majd pedig a kvantummechanika keretein bel
ul. Eloszor a klasszikus mechanikai mozgasegyenletekbol kiindulva megmutatjuk, hogy kaotikus rendszerben, ahol a termeszetes,
6

Ez nem tevesztend
o
ossze a reszleges egyens
uly (local equilibrium) korabban bevezetett fogalmaval.

13

(a)

(b)

1.4. abra. (a) stacionarius, de nem egyens

ulyi allapot, (b) reszletes egyens
uly

terido-szimmetriakbol kovetkezo megmarado mennyisegeken (energia, impulzus, impulzusmomentum) kv

ul nincs mas megmarado mennyiseg, az elozo alfejezetben bevezetett
(q, p) valoszn
usegi s
ur
usegf
uggveny megfelelo koordinatarendszerben csak a Hamiltonf
uggvenyen kereszt
ul f
ugghet az altalanostott koordinataktol,
eq (q, p) = eq (H(q, p)) .

(1.6)

Eszerint ergodikus rendszerben az azonos energiaj

u mikroallapotok valoszn
usege megegyezik.
A fejezet masik feleben (1.6) kvantummechanikai altalanostasat adjuk. Eloszor megmutatjuk, hogy altalaban egy kvantummechanikai alrendszer nem rhato le hullamf
uggveny segtsegevel, es bevezetj
uk a b s
ur
usegoperator fogalmat. Ezutan megmutatjuk,
hogy egyens
ulyban (q, p)-hoz hasonloan b csak a Hamilton-operator f
uggvenye lehet,
b
beq = (H).

1.2.1. A Liouville-egyenlet
es k
ovetkezm
enyei
Tekints
unk egy zart, klasszikus mechanikai rendszert, melynek dinamikajat a H(q, p)
Hamilton-f
uggveny adja, es vizsgaljuk meg a fazister egy tartomanyanak mozgasat! Egy
kezdetben V0 terfogat
u tartomany t ido alatt egy Vt terfogat
u tartomannya fejlodik
(1.5. abra). Liouville tetele azt alltja, hogy Vt = V0 , tehat zart rendszerben egy fazistartomany terfogata mozgasallando. Ennek belatasahoz tekints
unk egy infinitezimalis
dt ido alatt bekovetkezo V fazisterfogat-valtozast! Ez fel
uleti integralok segtsegevel a
kovetkezokeppen rhato:
Z
V = Vt+dt Vt =
v dt dA,
|{z}
Vt

ds

ahol v = (q,
p)
a fazisterbeli sebesseg, dA pedig a Vt tartomany Vt hataranak elemi
fel
uletvektora. A GaussOsztrogradszkij-tetelt alkalmazva es bevezetve a fazisterbeli
14

V0

H(q, p)

Vt

1.5. abra. A fazisterfogat idofejlodese

divergenciat kapjuk, hogy

Z
div v dV = 0,

V = dt
Vt

hiszen a sebessegter divergenciaja azonosan elt

unik, mivel a kanonikus egyenletek miatt
 X

s 
s 
X
2H
2H
qi pi
+
=

= 0.
div v =
qi pi
qi pi pi qi
i=1
i=1
Ez az egyenlet a Liouville-tetel egy masik, kepszer
u megfogalmazasat adja: a fazister

pontjai osszenyomhatatlan folyadekkent aramlanak. Erdemes

megemlteni, hogy Liouville tetele nem szol a fejlodo fazistartomany alakjarol. Ahogy azt az 1.5. abran is
igyekezt
unk jelezni, a fazistartomany terfogata az idofejlodes soran ugyan nem valtozik, alakja jellemzoen rendkv
ul bonyolultta valik, es ergodikus rendszerben behalozza a
fazister rendelkezesre allo reszet.
Liouville tetelenek nagyon fontos kovetkezmenye van a fazisterbeli valoszn
useg-s
ur
usegek idofejlodesere nezve. Preparaljuk a rendszer
unket egy t = 0 kezdeti pillanatban
valamilyen (q, p, 0) = 0 (q, p) eloszlas szerint, majd vizsgaljuk az idofejlodes soran kialakulo (q, p, t) eloszlast! Tekints
unk most egy (q, p) kor
uli, piciny, dVt terfogat
u tartomanyt, majd t elteltevel annak (q + q, p + p) kor
uli dVt+t kepet! Nyilvanvaloan
annak a valoszn
usege, hogy a rendszer t idopillanatban a dVt fazistartomanyban volt,
meg kell egyezzen azzal a valoszn
useggel, hogy t+t idopontban a dVt+t tartomanyban
van,
(q, p, t) dVt = (q + q, p + p, t + t) dVt+t .
Miutan Liouville tetele szerint a fazisterfogat allando, gy azonnal kovetkezik, hogy
(q, p, t) = (q + q, p + p, t + t) .
15

Ebbol a jobb oldalt sorba fejtve es a t idointervallummal nullahoz tartva azt kapjuk,
hogy
(q, p, t)
(q, p, t)
(q, p, t)
dq +
dp +
dt = 0,
q
p
t
azaz a fazisterbeli s
ur
useg teljes idoderivaltja elt
unik:
d
(q, p, t)
(q, p, t)
(q, p, t)
=
q +
p +
= 0.
dt
q
p
t

(1.7)

Az (1.7) egyenletbol a kanonikus egyenletek felhasznalasaval adodik a Liouville-egyenlet,

azaz a fazisterbeli valoszn
usegi s
ur
usegf
uggveny mozgasegyenlete,

= {H, } ,
t

(1.8)

ahol szokasos modon {f, g} az f es g f

uggvenyek Poisson-zarojelet jeloli,

s 
X
f g
f g

.
{f, g} =
qi pi pi qi
i=1
A Liouville-egyenlet kovetkezmenye, hogy egy egyens
ulyi (kovetkezeskeppen idof
uggetlen, azaz stacionarius) eq s
ur
usegre
eq
= 0 = {H, eq } ,
t
tehat eq mozgasallando. Ebbol kovetkezik, hogy eq csak H(q, p) es mas mozgasallandok
(pl. teljes impulzus, teljes impulzusmomentum, toltes, reszecskeszam stb.) f
uggvenye le
het. Igy zart rendszerben megfelelo, azaz nyugalomban levo es nem forgo vonatkoztatasi
rendszert valasztva arra a kovetkeztetesre jutunk, hogy eq (q, p) = eq (H(q, p)), ami eppen a fejezet elejen megelolegzett (1.6) egyenlet. Hangs
ulyozzuk, hogy eq (H) az energian
kv
ul implicit modon f
ugg az osszes tobbi mozgasallandotol, melyek egy
uttesen jellemzik
az egyens
ulyi allapotot: altalanossagban ahany f
uggetlen mozgasallandoja van egy rendszernek, pontosan annyi termodinamikai parameterre van sz
ukseg
unk a termodinamikai
egyens
uly jellemzesehez.

1.2.2. S
ur
us
egm
atrix
es Neumann-egyenlet
A s
ur
us
egm
atrix
Egy zart kvantummechanikai rendszer tiszta allapotban van, ha lerhato egyetlen hullamf
uggvennyel. Ebben az esetben Schrodinger-kepben a rendszer |(t)i allapotanak
16

b operator t idopillanatbeli
idofejlodeset az (1.2) Schrodinger-egyenlet rja le, valamely A
varhato erteket pedig |(t)i-vel atlagolva hatarozhatjuk meg,
b |(t)i .
hAi(t) = h(t)| A
Egy kvantummechanikai rendszer alrendszere azonban jellemzoen kevert allapotban
van, azaz lehetetlen egyetlen, az alrendszerre szortkozo hullamf
uggveny segtsegevel lerni.7 Ennek szemleltetesere tekints
unk egy ket darab feles spinbol allo rendszert! Legyen
az egyes spinek Hilbert-tereinek bazisa {|1 i , |1 i} illetve {|2 i , |2 i}! Tetelezz
uk fel
tovabba, hogy peldaul a spinek valamilyen gyenge kolcsonhatasa miatt a teljes rendszer
egy szingulett allapotban van,
1
|i = (|1 2 i |1 2 i) .
2
b(1) operator varHatarozzuk meg ebben az allapotban valamilyen, az elso spinre hato O
b(1) csak az elso spinre hat, ezert a h1 2 | O
b(1) | 0 2 i jelleg
u
hato erteket! Miutan O
1
kereszttagok elt
unnek:


b(1) | 1 i + h1 |O
b(1) | 1 i .
b(1) |i = 1 h1 |O
h|O
2
b(1) |i =
Nem talalhato tehat olyan 1 allapot az elso spin Hilbert-tereben, hogy h|O
b(1) |1 i teljes
h1 |O
uljon, csupan ilyen allapotokban vett atlagok valoszn
usegi s
ulyokkal
(1)
b
s
ulyozott linearis kombinaciojakent allthato elo O varhato erteke.
Bevezethetj
uk viszont a
o  1 0
n
(1)
(1)
1 0 2 1 ,
1
0 2
s
ur
usegmatrixot, valamint egy ennek megfelelo reprezentaciof
uggetlen s
ur
usegoperatort,
X
(1)
|1 i1 0 h10 |,
b
1

1 ,10

melyek segtsegevel meghatarozhato az 1-es spin minden merheto tulajdonsaga. Definib(1) operator O(1) 0 h1 | O
b(1) |10 i matrixat, kifejezhetj
b(1) varhato erteket:
alva az O
uk O
1
1

b(1) |i =
h|O

X
1 ,10

(1)
1 0
1

b(1)
O


10 1

n
o
n
o
(1) b (1)
(1) (1)
= Tr O
= Tr b O
.

A kevert
allapot fogalma nem
osszetevesztendo a kvantummechanikabol ismert szuperpon
alt
allapot
fogalm
aval, a szuperpon
alt
allapot is tiszta allapot.

17

Termeszetesen egy tiszta rendszert is jellemezhet

unk s
ur
usegmatrix ill. s
ur
usegopera
tor segtsegevel. Kifejtve a rendszer hullamf
uggvenyet egy {n }n=1 teljes ortonormalt
rendszeren,
X
|i =
cn |n i,
cn = hn |i ,
n

hAi =

X
n,m

b |m i =
cn cm hn | A

cn cm Anm =

mn Anm = Tr A,

n,m

n,m

b |m i matrixelemekbol kepezett matrix, pedig a s

ahol A az Anm = hn | A
ur
usegmatrix,


nm = nm = cm cn . Ebben az esetben a s
ur
usegoperator egyszer
uen
X
b =
cm cn |n i hm | = |i h| ,
(1.9)
n,m

tehat tiszta allapotban a rendszer s

ur
usegmatrixa nem mas, mint egy a rendszer hullamf
uggvenyenek megfelelo projektor.
A s
ur
usegmatrix koncepcioja tehat altalanosabb, mint a hullamf
uggveny koncepcioja,
es alkalmas mind a nylt illetve kevert allapotban levo kvantummechanikai rendszerek,
mind pedig a tiszta allapotban levo zart rendszerek lerasara. A fenti, ket spinre vonatkozo pelda konnyeden altalanosthato egy osszetett rendszer reszrendszerenek lerasara.
Tegy
uk fol, hogy az altalunk vizsgalt rendszer feloszthato egy az erdeklodes
unkre szamottarto alrendszerre (s = system), valamint ennek kornyezetere (e=environment), melyek
kozott elhanyagolhato a kolcsonhatas! Ekkor a rendszer teljes Hamilton-operatora felrhato
bT = H
bs + H
be
H
bs az alrendszer, H
be pedig a kornyezet Hamilton-operatora. Ezek sajatalakban, ahol H
allapotai kielegtik az idof
uggetlen Schrodinger-egyenletet,
bs |ii = Ei |ii , H
be |ei = Ee |ei ,
H

es a teljes rendszer Hilbert-teren {|ii |ei} bazist alkot.

Tegy
uk most fel, hogy a teljes rendszer valamilyen tiszta allapotban van, es fejts
uk
ezt ki az elobbi bazisban,
X
X
|i =
ie |ii |ei =
ie |i, ei .
(1.10)
i,e

i,e

b = A
b(s) Ib(e)
Hatarozzuk most meg egy valamilyen, csak az alrendszer
unkon hato A
operator varhato erteket (Ib(e) a kornyezet Hilbert-teren az egysegoperator)!
!
X
X (s) X
X (s) (s)

b |i =
b |j, e0 i je0 =
h| A
ie
hi, e| A
Aij
je ie
=
Aij ji ,
(1.11)
i,e
j,e0

i,j

18

i,j

ahol bevezett
uk az alrendszer
b(s)

X
i,j
e

|ii ie je
hj| =

X
i,j

(s)

|ii ij hj|

(1.12)

(s)

s
ur
usegoperatorat es annak ij matrixelemeit (azaz a s
ur
usegmatrixot).
A s
ur
usegoperatort kifejezhetj
uk kicsit formalisabban is:
X
b(s) Tre {|ih|} =
he|ih|ei,
e

ahol Tre {..} a kornyezetre valo trace operaciot jeloli. Ez a defincio konnyeden altalanosthato kevert allapotban
levo rendszerek alrendszerere is.
P
b varhato erteket
Felhasznalva a |ji hj| = Ib(s) teljessegi osszef
uggest, kifejezhetj
uk A
j

kompaktabb alakban is:

n
o
X (s) (s) X
X
b(s) |jihj|b
b(s) b(s) |ii = Tr A
b(s) b(s) .
Aij ji =
hi|A
(s) |ii =
hi|A
i,j

i,j

Ezt felhasznalva tehat az (1.11) egyenlet bazisf

uggetlen
ul, operatoralakban is kifejezheto,
n
o


b |i = Tr A
b(s) b(s) = Tr A(s) (s) .
h| A
A s
ur
us
egm
atrix tulajdons
agai
Vizsgaljuk meg most a s
ur
usegoperator tulajdonsagait! Az (1.12) definciobol kozvetlen
ul
(s)
latszik, hogy b hermitikus, hiszen
X
 X

(s)

b
=
|ii ie je hj|
=
|ji ie
je hi| = b(s) .
i,j
e

i,j
e

Ebbol kovetkezik, hogy p sajatertekei valosak, |i sajatvektorai pedig ortonormalt babs sajatallapotai helyett ezeket hasznalva tehat
zist alkotnak, melyben b(s) diagonalis. H
bazisvektorkent kapjuk, hogy
X

X
X
(s)

p |i h| ,
(1.13)
b =
|i
e e h| =

ahol a spektralfelbontas egy

utthatoi nemnegatv valos szamok,
X
p =
|e |2 .
e

19

A s
ur
usegoperator nyoma 1, hiszen az egysegoperator varhato ertekebol
n
o
1 = h| Ib |i = Tr Ib(s) b(s) = Tr b(s) .

(1.14)

Ebbol b(s) (1.13)-beli alakjat hasznalva azonnal kovetkezik, hogy

X
p = 1.

A fentiekbol latszik, hogy a s

ur
usegmatrix sajatertekei valoszn
usegekkent ertelmezhetok: az alrendszer
unk p valoszn
useggel tartozkodik a |i allapotban. Ez meg vila(s)
b
gosabba valik, ha egy A operator varhato erteket a b(s) sajatvektorai altal kifesztett
bazisban szamtjuk ki:
n
o X
b(s) =
b(s) |i .
hAi = Tr b(s) A
p h| A

Tiszta allapotban, amikor az alrendszert egyetlen hullamf

uggvennyel le tudjuk rni,
az (1.13) kifejezes jobb oldalan csak egyetlen tagra van sz
ukseg
unk. Ekkor tehat egyetlen
s
uly k
ulonbozik csak 0-tol, p = 1, p(6=) = 0. Ekkor a s
ur
usegoperator egyszer
uen egy
projektor, es negyzete megegyezik onmagaval,

2
(s)
(s)
btiszta = (|i h|)2 = |i h| = btiszta .

Altal
anos esetben, azaz kevert allapot eseteben azonban letezik olyan sajatertek, amire
p2 6= p , es gy
X

2 X
b(s) =
p |i h| p 0 | 0 i h 0 | =
p2 |i h| =
6 b(s) .
, 0

A Neumann-egyenlet
Mind ez idaig a s
ur
usegmatrixot egyetlen pillanatban vizsgaltuk. Schrodinger-kepben
azonban a s
ur
usegmatrix a hullamf
uggvenyhez hasonloan fejlodik az idoben, b(s) =
b(s) (t). Az idof
uggest az elozo targyalas soran az ie egy
utthatok hordozzak:
ie ie (t) = ei(Ei +Ee )t/~ ie .
Ezzel megismetelve a korabbi levezetest azt kapjuk, hogy a s
ur
usegmatrix ill. s
ur
usegoperator kifejezhetok a kovetkezokepp:
X

X
(s)
(s)

iEi t/~

ij (t) =
ie (t)je (t) = e
ie je eiEj t/~ = eiEi t/~ ij (0)eiEj t/~ , (1.15)
e
(s)

b (t) =

X
i,j

e
(s)
|ii ij (t) hj|

X
i,j

iEi t/~

(s)

|ii ij (0) hj| eiEj t/~ = eiHs t/~ b(s) (0) eiHs t/~ .
b

(1.16)
20

Megnyugtatoan latjuk tehat, hogy egy kornyezetevel nem kolcsonhato rendszer s

ur
usegmatrixanak idofejlodeset es gy persze minden merheto mennyisegenek idofejlodeset
bs Hamilton-operatora. Egy ilyen rendteljes mertekben meghatarozza az alrendszer H
szert tehat tekinthet
unk zartnak. Ugyanakkor fontos ismet hangs
ulyozni, hogy ez nem
jelenti azt, hogy a rendszer
unk tiszta allapotban van, hiszen az altalunk vizsgalt rendszer es a kornyezet hullamf
uggvenyei osszefonodhatnak, akarcsak a feles spinekbol allo

rendszer peldajaban. Ekkor a rendszer

unk sz
uksegszer
uen kevert allapotban lesz, bar az
idofejlodes soran nem hat kolcson a kornyezetevel.
Az (1.16) egyenletet az ido szerint derivalva megkaphatjuk a s
ur
usegoperator mozgasegyenletet, a Neumann-egyenletet:
i b iHbs t/~ (s)
i
db
(s)
b
b
b
bs ,
= H
b (0) eiHs t/~ + eiHs t/~ b(s) (0) eiHs t/~ H
se
dt
~
~
i
db
(s)
i h (s)
b
b (t) , Hs .
=
dt
~

(1.17)

Ez az egyenlet a Schrodinger-egyenlet kevert allapotban levo rendszerre valo altalanostasa.8

Fontos specialis eset a stacionarius (egyens
ulyi) allapot. Ekkor a s
ur
usegoperator sem
f
ugghet az idotol, tehat
(s)
h
i
db
eq
(s)
b
= 0 Hs , beq = 0.
dt

Egyens
ulyban tehat a s
ur
usegoperator felcserel a rendszer Hamilton-operatoraval. Ilyenkor a ket operatornak van kozos sajatf
uggvenyrendszere, vagyis az energia-sajatallapotok
megfeleloen valasztott {|ii} bazisan a s
ur
usegoperator diagonalis,
X
b(s)
pi |ii hi| .
eq =
i

Ilyen allapotban tehat mondhatjuk, hogy a rendszer pi valoszn

useggel van az Ei energiaj
u
|ii allapotban.
A klasszikus rendszerek eseteben lattuk, hogy ergodikus rendszerekben az egyens
ulyi
allapotban az azonos energiaj
u mikroallapotok valoszn
usege megegyezett. Megprobalhatjuk ezt alatamasztani egy egyszer
u gondolatmenet segtsegevel a kvantumrendszerek
eseteben is. Koncentraljunk a s
ur
usegmatrix diagonalis elemeire, es tegy
uk fel, hogy
a rendszer
unket lero Hamilton-operatorban szerepel egy pici, altalunk figyelmen kv
ul
8

(1.17)-et nem szabad

osszekevern
unk a merheto mennyisegeket lero operatorok Heisenberg-kepbeli
mozg
asegyenletevel. Heisenberg-kepben ugyanis a s
ur
usegmatrix idof
uggetlen (akarcsak a hullamf
uggveny), az oper
atorokat viszont egy (1.17)-hez hasonlo mozgasegyenlet fejleszti, csak eppen a kommutator
el
ojele ellenkez
o.

21

bs H
bs + H.
b Ez a H
b perhagyott statikus (vagy nagyon lassan valtozo) perturbacio, H
turbacio atmeneteket general az allapotok kozott, melyek rataja a Fermi-aranyszabaly
ertelmeben, azaz a perturbacioszamtas legalacsonyabb rendjeben
2
2 

b
hi|

H
|ji
wij =

 (Ei Ej ) = wji .
~
Tegy
uk most fel, hogy a rendszer
unk pi valoszn
useggel van az i-edik allapotban! Az
egyes allapotokban valo tartozkodas valoszn
usegenek megvaltozasa be- es kiszorodasok
reven tortenhet, amit kifejezhet
unk egy u
n. mesteregyenlet formajaban,
X
X
X
pi =
pj wji
pi wij =
wij (pi pj ) .
j(6=i)

j(6=i)

j(6=i)

Kesobb latni fogjuk, hogy ez az egyenlet egy stacionarius allapothoz valo relaxaciohoz
vezet, melyben a jobb oldal elt
unik, es teljes
ul a reszletes egyens
uly: pi wij = pj wji .
Ha teljes
ul az idot
ukrozesi szimmetria (ahogy ezt a fenti egyenletekben feltett
uk), akkor
wij = wji , amibol azonnal kovetkezik, hogy pi = pj minden olyan allapotra, amire wji 6= 0. Egy zart kvantummechanikai rendszer ez alapjan ergodikus, ha minden
azonos energiaj
u allapot ossze van kotve egymassal atmeneti ratak valamilyen lancolataval (1.6. abra). Ekkor minden azonos energiaj
u allapot betoltesi valoszn
usege meg kell
egyezzen: pi = pj ha Ei = Ej . Ezt az eredmenyt megfogalmazhatjuk operatoralakban is,
b
b(s)
b(s)
eq =
eq (Hs ).
wij
E = const.

E = const.

wji
(a)

(b)

1.6. abra. Azonos energiaj

u allapotok kozti atmenetek (a) ergodikus (b) nem ergodikus
rendszerben.

Korrespondencia
A fazisterbeli valoszn
usegi s
ur
usegf
uggvenyeken alapulo klasszikus es a kvantummechanikai s
ur
usegmatrix-lerast osszegzi az 1.1. tablazat. A ket leras kozti parhuzamok vilagosak: az (1.17) Neumann-egyenlet az (1.8) Liouville-egyenlet kvantummechanikai megfeleloje: benne a fazisterbeli s
ur
usegf
uggvenyt a s
ur
usegoperator helyettesti, a Hamiltonf
uggveny szerepet a Hamilton-operator jatssza, es a Poisson-zarojeleket (i/~-sal szorzott)


kommutator helyettesti, {f, g} (i/~) gb, fb .
22

mikroleras
eloszlas
Z
atlagertek A =
mozgasegyenlet
egyens
ulyi allapot

klasszikus

kvantummechanikai

faziscella

kvantumallapot

(fazister)

(Hilbert-ter)

(q, p)

A(q, p) (q, p) ds qds p

= {H, }
t

(q, p) = (E(q, p))

n o
b
hAi = Tr bA
db

i h bi
=
b, H
dt
~
 
b , ij = ij p(Ei )
b = p H

1.1. tablazat. A klasszikus es a kvantummechanikai leras osszehasonltasa

Az 1.1. tablazatban bemutatott megfeleltetes nem szoros ertelemben vett korrespondencia, mivel a b operator nem a (q, p) valoszn
usegi s
ur
usegf
uggveny operatora. A teljes
analogia feleptheto az u
n. Wigner-f
uggvenyek segtsegevel, amelyek targyalasa t
ulmutat
a jelen kereteken.

1.3. A mikrokanonikus sokas

ag
Az elozo fejezetben lefektett
uk a statisztikus fizika nehany alapelvet, es meghataroztuk alapfogalmait. Ebben a fejezetben bevezetj
uk a legalapvetobb Gibbs-sokasag, az
u
n. mikrokanonikus sokasag fogalmat. Megadjuk a termodinamikabol ismert termodinamikai valtozok es mennyisegek statisztikus fizikai definciojat, es megmutatjuk, hogy
ezek makrorendszerekre megegyeznek a termodinamikaban heurisztikus modon bevezetett termodinamikai valtozokkal.

1.3.1. Allapots
ur
us
eg,
allapotsz
am, norm
al rendszerek
A statisztikus fizikai elvek hasznalatahoz sz
ukseg
unk lesz arra az informaciora, hogy hany
adott energiaj
u allapota van egy altalunk vizsgalt rendszernek. Ennek egyik jellemzoje
az 0 (E) allapotszam, a rendszer E-nel nem nagyobb energiaj
u allapotainak szama,
X
X
0 (E)
1=
(E Ei ) .
i
Ei E

23

Definialhatjuk az [E E, E] energiasavba eso allapotok (E, E) szamat is,

X
(E, E) 0 (E) 0 (E E) =
1.
i
EE<Ei E

Mint kesobb latni fogjuk, egy makrorendszerben az energiaszintek nagyon s

ur
un helyezkednek el, es erdemes definialni az allapotok energia szerinti (E) allapots
ur
useget is:
d0 (E)
.
dE
E harom, egymassal szoros kapcsolatban levo mennyiseg viszonyat szemlelteti az 1.7. illetve az 1.8. abra.
(E)

(E 0 , E 0 )

degeneralt allapotok

E0 E 0 E 0

E0

1.7. abra. Az allapotszam es annak energiaf

uggese
A fenti definciok egyertelm
uek kvantummechanikai rendszerekre, de nem vilagos,
hogy hogyan kell leszamolnunk egy klasszikus rendszer allapotait. Ehhez a korrespondencia-elvet illetve a kvaziklasszikus kozeltest hvhatjuk segtseg
ul. Tekints
unk eloszor
egy egydimenzios mozgast, es hasznaljuk a kvaziklasszikus BohrSommerfeld-kvantalast!
Ennek ertelmeben az egyebirant klasszikusan lert konzervatv rendszer csak olyan zart
palyakon mozoghat (ezeknek megfelelo energiaval), amelyekre
I
Z
p dq =
dp dq = nh,
(1.18)
H(q,p)=En

H(q,p)En

24

ahol h a Planck-allando es n egesz szam. Bar a BohrSommerfeld-kvantalas nem adja

vissza a zerusponti energiat, a nagyenergias allapotok fazisterbeli s
ur
useget jol adja meg:
(1.18) szerint egy fazisterfogat
u tartomanyban n = /h kvantumallapot van. Ez
alapjan azt gondolnank, hogy egy s szabadsagi fok
u rendszer allapotainak szama
Z
ds p ds q
?
.
0 (E) =
hs
H(q,p)E

Szem elott kell azonban tartani azt is, hogy az azonos reszecskek a kvantummechanika elvei szerint megk
ulonboztethetetlenek. Ezert el kell osztanunk a fenti integralt a
felcsereles u
tjan kaphato ekvivalens allapotok N (s) szamaval:
Z
1
ds p ds q
0 (E)=
.
N (s)
hs
H(q,p)E

Az ide
alis g
az
allapotsz
ama
Egyszer
u peldakent vizsgaljuk meg az idealis gaz , azaz egy olyan reszecskekbol allo gaz
allapotszamat, amelyek egymassal es az oket tartalmazo tartaly falaval elhanyagolhato
mertekben hatnak csak kolcson! Hangs
ulyozzuk, hogy valamilyen gyenge kolcsonhatasra
mindenkeppen sz
ukseg
unk van, hogy a gazt alkoto reszecskek termodinamikai egyens
ulyba ker
ulhessenek. Vegy
unk tehat N darab V terfogatba zart m tomeg
u klasszikus
szabad reszecsket! A kolcsonhatasukat elhanyagolva csak a reszecskek kinetikus energiajat vessz
uk figyelembe,
3N
X
p2i
,
H(q, p) =
2m
i=1

ahol most a reszecskek impulzusainak harom-harom komponenset egyetlen 3N dimenzios

vektorba rendezt
uk. Ekkor N (s) = N !, tehat a klasszikusan9 szamtott allapotszam
Z
Z
VN
d3N q d3N p
0 (E) =
=
d3N p.
N ! h3N
N ! h3N P
H(q,p)E

p2i 2mE

A jobboldali integral epp egy 3N -dimenzios, 2mE sugar

u gomb terfogata. Megmutathato, hogy egy d-dimenzios, r sugar
u gomb terfogata
d

2

,
Vd (r) = r
d2 + 1
d

Az (1.3.1) kifejezes bizonyos ertelemben szemiklasszikus, hiszen az allapotok allapotterbeli s

ur
u
sege a szemiklasszikus kvant
al
ason alapszik.

25

R
ahol (z) = 0 et tz1 dt a gamma-f
uggveny. Ennek ket nevezetes tulajdonsaga, hogy
(n + 1) = n! ha n egesz, tovabba a Stirling-formula ertelmeben ln (z) z ln z z +
O(ln z). Igy
3N

3N
2
1
VN

=
0 (E) =
(2mE) 2
3N
3N
N! h
(N + 1)
2 +1

1
3N
2

+1

2mEV
h2

2
3

! 3N
2

A Stirling-formulat alkalmazva aszimptotikusan (az O(ln N ) tagokat elhagyva)

!
2
3N
3N
2mEV 3
3N 3N
ln
+
+
ln
ln 0 (E) N ln N + N
2
2
2
2
h2
"
 2 #
3N
5N
2 E 2m V 3
=
+
ln
.
2
2
3N h
N
2

(1.19)

Ez a kifejezes rendkv
ul tanulsagos. Egyfelol azt latjuk, hogy
ln 0 (E) = N (E/N, V /N )
alak
u, tehat elsorend
u homogen f
uggveny, hasonloan a termodinamika extenzv allapotjelzoihez. Masfelol (1.19) argumentumat vizsg
p alva azt talaljuk, hogy az a reszecskek tipikus d (V /N )1/3 tavolsaganak, es T h/ 2mE/N kvantummechanikai hullamhosszanak (termikus de Broglie-hullamhosszanak, lasd majd a 2.1.5. alfejezetet) hanyadosatol
f
ugg csak. Amennyiben d  T , azaz a reszecskek szemiklasszikusak, u
gy a logaritmus
23
egy 1-nel nagyobb szam, es 0 (E) asztronomiai erteket vesz fel, 0 (E) econst10 .

Erdemes
ln 0 (E)-t az energia szerint derivalni, es meghatarozni (E)-t,
(E) =

3N
0 (E).
2E

Ez a kifejezes azt mutatja nek

unk, hogy a rendszer allapotainak szama tobbszorosere
emelkedhet, ha csak egyetlen reszecskenek az atlagos E/N energiajaval megemelj
uk az
osszenergiat!
Norm
al rendszerek, termodinamikai limesz
Az idealis gaz eseteben bemutatott tulajdonsagok altalanosak, es kvalitatve jellemzoek

a makrorendszerek tobbsegere. Altal

aban is igaz, hogy egy makrorendszer allapotszama
meredeken no a rendszer meretevel es az energiaval,
0 eN
0 E N

E V
,
rogztett,
N N
ha N , V rogztett,

ha

26

ahol illetve O(1) nagysag

u konstansok. Kovetkezeskeppen a szinttavolsag, azaz az
E V
energiaszintek kozotti tavolsag e( N , N )N szerint valtozik. A vezeto rendtol valo elteres
melletti korrekciok jellemzoen logaritmikusak,


E V
,
+ O(ln N ).
ln 0 (E, N, V ) = N
N N
Az elobbi tulajdonsagokkal jellemzett rendszereket normal rendszer nek nevezz
uk. Mikrorendszerek altalaban nem normal rendszerek, de a valosagban elofordulo makroszkopikus
rendszerek legtobbszor normal rendszerkent viselkednek.
Makroszkopikus rendszerek eseten, ahol N 1023 , gyakran celszer
u az N
E
V
hataresetet nezni, mikozben az N fajlagos energiat es a N fajlagos terfogatot rogztj
uk.
Ezt a hataresetet nevezz
uk termodinamikai limesznek (TDL). Ebben a hataresetben
elegendo ln 0 -nak az N -ben (E-ben, V -ben) vezeto rend
u jarulekat figyelembe venni,
gy elhanyagolva az esetleges vegesmeret-korrekciokat. Termodinamikai limeszben tehat
normal rendszerekben ln 0 az extenzv valtozok homogen elsorend
u f
uggvenye.
Ide
alis kvantumg
az
allapotsz
ama
Tanulsagos az idealis gazra vonatkozo klasszikus eredmenyt kvantummechanikailag is
levezetni. Tekints
unk N darab, egy L elhossz
usag
u kockaba zart, f
uggetlen, spin nelk
uli
reszecsket! A Hamilton-operator
b=
H

3N
X
pb2i
,
2m
i=1

tehat egymassal kommutalo egydimenzios (kinetikus energia-) operatorok osszege. Igy a

(szimmetrizalatlan) hullamf
uggveny is faktorizalodik 3N darab egyvaltozos hullamf
uggveny szorzatara, a teljes energia pedig egy adott N -reszecskes allapotban az egyes sajatenergiak osszege. A dobozba zart reszecske egydimenzios problemajabol ismert, hogy
olyan ~ki impulzussal van csak megoldasa a Schrodinger-egyenletnek, amelyre ki = L ni
valamely ni 1 egesz szamra. Kovetkezeskeppen a rendszer energiaja
E(n1 , . . . , n3N ) =

3N
X

Ei (ni ) =

i=1

3N
X
~2 k 2
i=1

27

3N
X
~2 2 2
=
n
2 i
2m
2m
L
i=1
i

egy adott {ni }3N

amsorozat eseten. Az allapotszamot egy E energianal gy
i=1 kvantumsz
az hatarozza meg, hogy hany ilyen sorozat eseten kisebb az energia mint E,
!
3N
X
~2 2 2
1 X
E
0 (E) =
n
N!
2m L2 i
i=1
{ni }
!
3N
1 X
2mEL2 X 2
=

ni .
N!
~2 2
i=1
{ni }

Itt 0 kifejezeseben figyelembe vett

uk a reszecskek megk
ulonboztethetetlenseget is, de
ugyanakkor elhanyagoltuk a teljes rendszer hullamf
uggvenyenek szimmetriatulajdonsagaira vonatkozo megszortasokat, vagyis azt, hogy a reszecskek fermionok,
vagy bozonok.10

2mEL
u gomb
Az ni -kre vonatkozo korlat tekintheto egy 3N -dimenzios, r = ~ sugar
belso pontjainak koordinataira vonatkozo osszef
uggeskent, azzal a megszortassal, hogy
3N
P
minden ni koordinata pozitv. Az E/N = veges, L hataresetben
n2i kozeltoleg
i=1

egyenlo egy 3N -dimenzios, r sugar

u gomb terfogatanak 23N -ed reszevel. (N = 1 eseten
egy nyolcad gombben helyezkednek el az (n1 , n2 , n3 ) pontok). Igy az allapotszam
1
0 (E) =
N!

 
 3N
3N

N 1 3N
3N
1
2
3
2


(2mE)
L
2
| {z } ~
+
1
3N
2
VN

1
=
N!

1
3N
2

+1

2mEV
h2

2
3

! 3N
2
,

(1.20)

ami megegyezik a klasszikus eredmennyel. Hangs

ulyozzuk, hogy ez a levezetes csak
kozelto; d T eseten figyelembe kell venni a hullamf
uggveny pontos (bozonikus vagy
fermionikus) szimmetriajat (lasd a 2.1.1. fejezetet).

1.3.2. A mikrokanonikus sokas

ag definci
oja
es jellemz
oi
A mikrokanonikus eloszl
as
Tekints
unk egy zart rendszert adott reszecskeszammal es terfogattal, melynek E energiaja E ( E) bizonytalansaggal ismert! Az egyenlo valoszn
usegek elvenek ertelmeben
feltessz
uk, hogy a rendszer (E, E) lehetseges (elerheto) allapota kozott nincs kit
untetett, gy mindegyikben egyenlo valoszn
useggel tartozkodik a rendszer. Feltessz
uk tehat,
10

Kes
obb l
atni fogjuk, hogy ez a k
ozeltes a d  T feltetel teljes
ulesekor alkalmazhato.

28

hogy egy i index

u allapot valoszn
usege

ha E E < Ei E

(E, E)
pi =

0
egyebkent.

(1.21)

Ez az u
gynevezett mikrokanonikus eloszlas. A mikrokanonikus sokasag fenti eloszlasa,
vagyis az egyenlo valoszn
usegek elve posztulatum, amely nem bizonythato, am ahogy
azt az 1.2. fejezetben lattuk, konkret rendszerek vizsgalatan kereszt
ul ill. nehany absztrakt tetel segtsegevel plauzibilisse teheto. Vegso soron azonban az (1.21) hipotezis alapjan feleptett statisztikus fizika es termodinamika kserletekkel valo osszevetese bizonytja
(1.21) helyesseget.
Entr
opia
A termodinamikaval kieptendo kapcsolatokhoz meg kell talalnunk a termodinamikai
mennyisegek mikrokanonikus sokasagbeli megfeleloit. A mikrokanonikus sokasagban az
entropiat posztulaljuk, majd ebbol szarmaztatjuk az intenzv termodinamikai mennyisegeket. A mikrokanonikus sokasag entropiajat a Boltzmann-osszef
ugges definialja,

S = S(E,
V, N ) kB ln (E, E) ,

(1.22)

ahol kB = 1,38 1023 KJ a Boltzmann-allando, E  E pedig egy nagyon keskeny

energiasavot jelol, amit valaszthatunk peldaul O(E/N ) nagysagrend
unek. Az elobbi
egyenletben kiemelt
uk, hogy az allapotszam parametrikusan f
ugg a rendszer terfogatatol
illetve a reszecskeszamtol is, tehat az entropia ezek f
uggvenye is.
Az entropiabol formalisan parcialis derivalassal szarmaztathatjuk az intenzv valtozokat, azaz a homersekletet (T), a nyomast (
p) es veg
ul a kemiai potencialt (
),
S
1

,
E
T

p
S

,
V
T

.
N
T

(1.23)

T, p es
A fenti jelolessel azt kvanjuk hangs
ulyozni, hogy S,
statisztikus fizikai mennyisegek, azonossaguk termodinamikai megfeleloikkel bizonytasra szorul.
A fenti posztulatum illetve a belole szarmaztatott intenzv mennyisegek heurisztikusak. Helyesseg
uket az gy definialt mennyisegek tulajdonsagainak reszletes vizsgalata, es
a termodinamikaval valo osszevetese tamasztja majd ala. Eloszor is megallapthatjuk,
hogy a statisztikus fizikai entropia valoban rendelkezik azokkal az alaptulajdonsagokkal,
amiket el is varunk tole:
Izolalt reszrendszerekre additv, hiszen ekkor 1+2 = 1 (E1 , E1 ) 2 (E2 , E2 ), es
gy S1+2 = S1 + S2 .
29

 Spontan folyamatokban novekszik, hiszen barmilyen kenyszer megsz

unese utan a
rendelkezesre allo allapotok szama novekszik,
(E, E, kenyszer) < (E, E, szabad).
Normal rendszerre extenzv, ahogy ez ln -nak ln 0 -lal megegyezo, az 1.3.1. fejezetben targyalt tulajdonsagaibol kovetkezik.
Zavaronak t
unhet az entropia E-tol valo f
uggese. A termodinamikai limeszben azonban az entropia E valasztasatol f
uggetlen. Peldaul a E = E illetve a E = E/N
valasztasokkal elve (melyek soran E kor
ulbel
ul 23 nagysagrendet valtozik!), az allapotszam 1.8. abran demonstralt tulajdonsagait figyelembe veve azt kapjuk, hogy
(E)E/N (E, E = E/N ) < 0 (E) = (E, E = E) < (E)E,
melyekbol azonnal kovetkezik, hogy
ln 0 (E) = ln (E, E = E) = ln (E, E = E/N ) + O(ln N ).
Miutan normal rendszerre ln 0 (E) N 1023 , a korrekcio pedig ln(1023 ) 53,
a logaritmikus korrekcio elhanyagolhato. Igy makroszkopikus normal rendszerekben
ugyanilyen logaritmikus pontossagon bel
ul a kovetkezo definciok egyenertek
uek a termodinamikai hataresetben:
S = kB ln (E, E) kB ln 0 (E) kB ln((E)),
ahol az utolso kifejezes energiaskalatol valo f
uggese a termodinamikai limeszben erdektelenne valik.
Termikus egyens
uly
es h
om
ers
eklet
Vegy
unk most ket f
uggetlen makrorendszert, melyek kezdetben E1k illetve E2k energiaval
rendelkeznek (E1 ill. E2 bizonytalansaggal)! Vizsgaljuk meg, hogy mi tortenik, ha
ezeket termikus kontaktusba hozzuk egymassal (1.9. abra)! Feltehetj
uk, hogy a teljes
rendszer energiaja E = E1 + E2 , ugyanis rovid hatotavolsag
u erok eseten a ket rendszer
kozotti Ekh kolcsonhatasi energia az erintkezesi fel
ulettel aranyos, gy Ekh  E. A termikus kolcsonhatas reven veg
ul beall az egyens
uly: a teljes rendszer minden E energiaj
u
allapotot azonos valoszn
useggel tolt be, az alrendszerek E1 illetve E2 energiaja viszont
veletlenszer
u lesz. A vegallapotban az 1-es illetve 2-es rendszer energiajanak varhato
erteke E 1 illetve E 2 lesz. Ezek osszege valtozatlanul E 1 + E 2 = E, hiszen a termalizacio
soran a teljes rendszer osszenergiaja megmarad.

30

E (E)

(E)

(E, E)

0 (E)

energia

E E

1.8. abra. Az allapotszam es az allapots

ur
useg viszonya

E2 , E2

E1 , E1

E1

(a)

E2

(b)

1.9. abra. (a) izolalt alrendszerek, (b) alrendszerek termikus kapcsolatban

Probaljuk meg meghatarozni a vegallapotban E1 illetve E2 eloszlasat! Szamoljuk

ossze az [E dE, E] (infinitezimalis) intervallumba eso lehetseges vegallapotok szamat:
ZZ
(E, dE) = (E) dE =
1 (E1 ) 2 (E2 ) dE1 dE2
(1.24)
EdE<E1 +E2 <E

Z
= dE

1 (E1 ) 2 (E E1 ) dE1 ,

ahogy azt az 1.10. abra szemlelteti.

31

(1.25)

E2
dE 1 (E1 ) 2 (E E1 ) dE1

dE

E1

dE1

1.10. abra. Egy dE1 intervallum jaruleka dE 1 (E1 ) 2 (E E1 ) dE1

Ebbol azonnal kovetkezik, hogy
Z
1 (E1 ) 2 (E E1 )
dE1 = 1,
(E)
es gy
f (E1 )

1 (E1 ) 2 (E E1 )
(E)

(1.26)

nem mas, mint az allapotok szamanak E1 szerinti eloszlasa egy adott E teljes energia
mellett.11
Az (1.26) kepleten jol latszik, hogy az eloszlas egy nagyon meredeken novekvo es
egy nagyon meredeken csokkeno f
uggveny szorzata, gy maga az eloszlas egy rendkv
ul
eles cs
uccsal rendelkezik (1.11. abra). Az ilyen rendkv
ul eles eloszlasok gyakoriak a
e1
statisztikus fizikaban, es altalanos kovetkezmeny
uk, hogy ilyenkor az adott eloszlas E
e
maximumhelye es az energia E 1 atlagerteke lenyegeben megegyezik: E 1 E1 .
e1 illetve E
e2 = E E
e1 ertekekre
A legvaloszn
ubb E
   
 
 
e1 2 E
e2 = max. ln 1 E
e1 + ln 2 E
e2 = max.
1 E
 
 
e1 + S2 E
e2 = max.
S1 E
S1 
S2 
S1 
S2  E2
=
=0
(1.27)

 +

 +

E1 Ee1 E1 Ee2 =EEe1
E1 Ee1 E2 Ee2 E1
11

B
ar E-nek az [E1k +E2k E1 E2 , E1k +E2k ] intervallumba eso eloszlasa nem egyenletes, a levezetett
eloszl
as f
uggetlen ett
ol mindaddig, amg E1 illetve E2 elegendoen kicsik.

32

f (E1 )

E1
e1 E 1
E
1.11. abra. A makroszkopikus alrendszer energiaja szerinti eloszlas igen eles cs
ucsot mutat.

Felhasznalva tehat a statisztikus fizikai homerseklet (1.23) definciojat:

S1 
S2 
1
1
=
=
= .


E1 Ee1
E2 Ee2
T1
T2

(1.28)

Az entropiabol szarmaztatott statisztikus fizikai homerseklet tehat kiegyenltodik a legvaloszn

ubb allapotban. Megint csak, miutan E1 illetve E2 vegso eloszlasa rendkv
ul
keskeny, ezert (1.28) nagyon nagy (O(1/ min(N1 , N2 )) pontossaggal teljes
ul valoszn
usegi ertelemben.
Az egyens
uly stabilitasanak feltetele, hogy az eloszlasnak maximuma legyen a stacionarius pontban,
2 ln 2 
2 ln 1 
+
(1.29)

 < 0,
E12 Ee1
E22 Ee2
ami a
kB

2 ln
S
1
1 T
=
=
=

E 2
E E
E T
T2 E

ugges miatt a
osszef
T1
T2
+
>0
E1 E2
feltetelt vonja maga utan. Normal rendszerben ln = O(N ) es E = O(N ), gy
 
2 ln
1
=O
.
2
E
N
33

Az egyik alrendszer meretevel vegtelenhez tartva, az (1.29) egyenlotlenseget lenyegeben

a masik alrendszernek kell biztostania, tehat gy az egyens
uly feltetele
T1
> 0,
E1

(N2 ).

Tehat egy normal alrendszer homerseklete az energiaja monoton novekvo f

uggvenye.
Ebbol persze rogton az is kovetkezik, hogy a mikrokanonikus rendszer hokapacitasa is
pozitv kell legyen,
CV

E
> 0.
T

Most megmutatjuk, hogy a vegallapotban az entropia additv lesz. Amennyiben

ugyanis stabil a vegallapot, kor
ulotte sorba fejthetj
uk az eloszlasf
uggveny logaritmusat,
es azt Gauss-eloszlassal kozelthetj
uk,
   

e1 2 E
e2
2  1 2 S 
1 E
2 
1
1

S


1
2
e1
+
E1 E
ln f (E1 ) ln
 +

(E)
2
kB E12 Ee1 kB E22 Ee2
|
{z
}

f (E1 )

e2
e1 2 E
1 E

(E)

e
1 E1 E1
exp
2
2

1
<0
2

2

Ebbol azonnal kovetkezik, hogy E1 energiaeloszlasa nagyon eles. Felteve ugyanis az

egyszer
useg kedveert, hogy N2 , az eloszlas Gauss-kozeltesenek szelessege
2

2 S1
E12

1
N1 ,

amibol az egyens
ulyi energia relatv szorasa
1

.
e1
N1
E
Ez N1 makroszkopikus volta miatt egy rendkv
ul kicsi ertek.
Elvegezve a Gauss-kozeltessel (1.25)-ot es dE-t E = E1 + E2 -vel helyettestve a
vegallapotban elerheto allapotok szamat a kovetkezokeppen tudjuk becs
ulni:
   

e1 2 E
e2 ,
(E, E) E 2 1 E

34

gy az egyens
ulyi allapotban a rendszer entropiaja
 
 
e1 + S2 E
e2 + O(ln(N1 ) , ln(N2 )) ,
S = S1 E
tehat termodinamikai limeszben egyens
ulyi allapotban az entropia additv.
A vegallapot kielegti az entropianovekedes elvet is: mikozben a rendszer egy E1 = E1k
e1 egyens
ulyi
kezdeti energiaj
u (E1 energiabizonytalansag
u) allapotbol az E1 E 1 E
allapotba fejlodik, az altala elerheto allapotok szama a kezdeti




k (E, E) E2 E1 1 E1k 2 E E1k
ertekrol
   

e1 2 E
e2
(E, E) E 2 1 E
ertekre valtozik. Mivel az 1 (E1 ) 2 (E E1 ) = f (E1 ) (E) f
uggveny nagyon eles
e
cs
ucsot mutat E1 kor
ul, ezert kezdetben kevesebb allapot all a rendszer rendelkezesere
e1 , de ekkor mar kezdetben is egyens
ulyban volt a
(1.12. abra) kiveve, ha E1k = E
rendszer. Emiatt
 
 
k
v

e2 .
S S = S1 E1 + S2 E
f (E1 )

E1

E1k

e1
E

1.12. abra. Az eles eloszlas miatt a kezdeti E1k energian sokkal kevesebb allapota van a
e1 energia mellett.
rendszernek, mint az egyens
ulyi E 1 E
A fentiek alapjan tehat a kovetkezokeppen osszegezhetj
uk a statisztikus fizikai homerseklet tulajdonsagait normal rendszerekben:
35

1
S
ln
ln 0
ln
=
= kB
= kB
= kB
.

E
E
E
E
T
2. T > 0, mivel normal rendszerben /E > 0.

1.

3. S = N kB (E/N, V /N ) extenzv (homogen elsorend

u f
uggvenye E-nek, N -nek,
1
V -nek), gy
= N kB E (E/N, V /N ) intenzv (homogen nulladrend
u f
uggveny).
T
4. Egyens
ulyban T1 = T2 a legvaloszn
ubb allapotban.
5. A vegallapot stabilitasanak feltetele: E2 S < 0 E T > 0, azaz a homerseklet az
energia monoton novekvo f
uggvenye, es a CV = E/ T hokapacitas pozitv.
e1 es E k > E
e2 , akkor az energia szerinti monotonitas miatt
6. Ha kezdetben E1k < E
2
 
 




e2 < T2 E k .
e1 = T2 E
T1 E1k < T1 E
2
1
N
7. Normal rendszerben 0 E N S kB N ln E, gy , tehat a homersekE
T
let aranyos az egy reszecskere juto energiaval.
Nem norm
al rendszerek
Leteznek nem normal rendszerek, peldaul ketallapot
u rendszerek, spinrendszerek, lezer
stb. Ezekben az allapotszam nem no minden hataron t
ul meredeken az energiaval, hanem
egy pont utan teltesbe megy. Az entropia es belole a homerseklet formalisan definialhatok ilyen rendszerekben, azonban a megszokott tulajdonsagok koz
ul szamos ser
ulhet.
Ennek egy erdekes peldaja a negatv homerseklet, melyet egyszer
uen szemleltethet
unk
f
uggetlen ketallapot
u atomok sokasagan.
Tekints
unk N darab rogztett atomot, melyeknek csak egy energiaj
u gerjesztett
allapota van a zerus energiaj
u alapallapot felett! (Gondolhatunk ugyangy H magneses
terbe helyezett magneses momentumokra, ekkor 2H.) Az atomok allapotainak
egy adott konfiguraciojaban a rendszer energiaja E = N+ , ahol N+ a gerjesztett atomok
szamat jeloli az adott konfiguracioban (N + N+ = N ). Az E energiaj
u mikroallapotok
szama egyszer
uen
N!
,
(E) =
N+ !N !
ln (E) N ln N N ln N N+ ln N+


N+ N+ N N
= N
ln
+
ln
N
N
N
N


 

E
E
E
E
ln
+ 1
ln 1
,
= N
Emax Emax
Emax
Emax
36

gy a homerseklet
S
ln
1 N+
1
=
= kB
= kB ln
,
E
E
N
T

1
T(E) =
.
E
kB ln Emax
E
Eszerint a homerseklet csak N > N+ , azaz E < Emax /2 eseten lesz pozitv. Ha tehat tobb atom van gerjesztett allapotban, mint alapallapotban, a homerseklet negatv
(1.14. abra). Az ilyen konfiguraciot inverz populacionak nevezz
uk. A negatv homerseklet jelenlete azzal all osszef
uggesben, hogy az inverz populacio nem egyens
ulyi allapot:
egyfelol instabil, masfelol melegtessel nem is erheto el, a rendszert melegtve ugyanis
hataresetben az N = N+ teljesen rendezetlen, maximalis entropiaj
u allapothoz jutunk
kozelebb es kozelebb (vo. 1.13. abra). Ilyen negatv homerseklet
u metastabil allapotot
hoznak letre peldaul lezerek eseteben, ahol u
gynevezett optikai pumpalassal erik el a
populacioinverziot. A metastabil allapot osszeomlik a fotonok altal indukalt emisszio
hatasara, amikor is a lezer koherens fenyimpulzust bocsat ki.

S(E)

Emax
2

Emax

1.13. abra. A ketallapot

u rendszer entropiaja.
2012-ben siker
ult eloszor ultrahideg atomok egy
utteseben elerni, hogy mozgasi szabadsagi fokaik szempontjabol negatv homerseklet
uek legyenek (S. Braun et al., Science

339, 52 (2013)).
R
eszrendszerek egyens
ulya, konjug
alt intenzv mennyis
egek
A termikus kapcsolatban allo reszrendszerekre kapott eredmenyek altalanosthatoak masfele kapcsolatokra is. Tegy
uk fel, hogy egy zart rendszer ket makroszkopikus alrendszeret
elvalaszto fal az E energia mellett egy X extenzv fizikai mennyiseg valtozasat is lehetove
37

1
T(E)

T(E)

Emax
2

Emax

Emax
2

(a)

Emax

(b)

1.14. abra. A ketallapot

u rendszer (a) inverz homerseklete es (b) homerseklete.

teszi! A zart rendszer E = E1 + E2 energiaja E erejeig meghatarozott,12 X = X1 + X2

pontossaga X, ahol E1 (E2 ) illetve X1 (X2 ) az 1-es (2-es) index
u alrendszer energiaja
illetve X mennyisege.
A teljes rendszer szamara elerheto allapotok szama
(E, E, X, X) = E X(E, X)
ZZ
= E X
1 (E1 , X1 ) 2 (E E1 , X X1 ) dE1 dX1 ,
amibol a korabbiakhoz hasonloan adodik az eloszlas,
f (E1 , X1 ) =

1 (E1 , X1 ) 2 (E E1 , X X1 )
,
(E, X)

ami E1 es X1 f
uggvenyeben is nagyon eles. Igy az egyens
ulyi ertekek ismet kozeltoleg
e
e
megegyeznek a legvaloszn
ubbekkel, E 1 E1 , X 1 X1 . Ez utobbiakat pedig konnyen
12

A tov
abbiakban mindig feltessz
uk, hogy az E = E1 + E2 osszef
ugges igaz, vagyis a ket alrendszer
k
oz
otti k
olcsonhat
asi energia elhanyagolhato; ennek oka altalaban az erok rovid hatotavolsaga.

38

meghatarozhatjuk az eloszlasbol,
ln f 
ln f 
=0
e e =

E1 E1 ,X1
X1 Ee1 ,Xe1


ln 1 
ln 2 
e e =

E1 E1 ,X1
E2 Ee2 ,Xe2
ln 1 
ln 2 
=
,


X1 Ee1 ,Xe1
X2 Ee2 ,Xe2
e2 = E E
e1 es X
e2 = X X
e1 . Eszerint az egyens
ahol E
uly feltetele
S2 
S1 
e e =

E1 E1 ,X1
E2 Ee2 ,Xe2
S1 
S2 
.
e e =

X1 E1 ,X1
X2 Ee2 ,Xe2
Az elso egyenlet specialis esetet kaptuk meg korabban, a masodik egyenlet u
jdonsag.
Arra utal, hogy minden kolcsonhatashoz rendelheto egy intenzv parameter, az X extenzv valtozohoz tartozo, hozza konjugalt intenzv mennyiseg, amelynek egyenlosege a
kolcsonhato alrendszerekben az egyens
uly feltetele. A fentiek ertelmeben az X altalanos
S
.
extenzv mennyiseghez konjugalt intenzv mennyiseg X
Ezen az u
ton a mar bevezetett konjugalt mennyiseg, a homerseklet mellett a p statisztikus fizikai nyomast es a
statisztikus fizikai kemiai potencialt is be lehet vezetn
unk.
Az elobbi a terfogathoz (X=V ), az utobbi a reszecskeszamhoz (X=N ) konjugalt intenzv
mennyiseggel kapcsolatos:
p
S
= ,
V
T

= .
N
T
Ismet elvegezheto az egyens
uly stabilitasvizsgalata f (E1 , X1 ) maximuma alapjan, ami
tovabbi, az X mennyiseghez kapcsolodo stabilitasi kriteriumot szolgaltat, pl. X=V eseten
az izoterm kompresszibilitas nemnegativitasat koveteli meg. Az 1.2. tablazat osszegzi az
alrendszerek k
ulonfele valtozoira vonatkozo eredmenyeket.

39

X (extenzv)

ln
(intenzv)
X

E (hocsere)

ln
1
=
=
E
kB T

E (hocsere)

ln
1
=
=
E
kB T

V (mechanikai kh.)

E (hocsere)
N (anyagi kh.)

p
ln
=
V
kB T

ln
1
=
=
E
kB T
=

ln
=
N
kB T

TD derivalt
 
S
E V,N
 
1
S
=

E V,N
T
 
p
S
=
V E,N
T
 
1
S
=

E V,N
T
 

S
=
N E,V
T
1
=
T

egyens
uly
T1 = T2
T1 = T2
p1 = p2
T1 = T2

1 =
2

1.2. tablazat. Konjugalt intenzv mennyisegek es a termodinamikai egyens

uly feltetelei

1.4. Adiabatikus, kv
azisztatikus folyamatok, kapcsolat a termodinamik
aval
1.4.1. Adiabatikus, kv
azisztatikus folyamatok
Az elozo alfejezetben definialtuk egy zart, mikrokanonikus rendszerre a statisztikus fizikai entropiat, es ebbol definialtuk a statisztikus fizikai homersekletet, nyomast, es kemiai
potencialt. Megmutattuk, hogy az utobbiak egymassal gyenge kolcsonhatasban levo
rendszerek eseteben valoszn
usegi ertelemben valoban kiegyenltodnek, es alapveto tulajdonsagaik megegyeznek a termodinamikaban megszokottakkal. Nem mutattuk azonban
meg meg, hogy a statisztikus fizikai allapothatarozok tenylegesen megegyeznek termodinamikai megfeleloikkel.
Ezt konny
u megmutatni klasszikus idealis gaz eseteben. Peldaul, mivel ekkor 0
3N
E 2 ,
 
S
1
3N 1
1
= = kB
= ,
E V
2 E
T
T
ahol az utolso lepesben felhasznaltuk az idealis gaz energiajara vonatkozo E = (3/2)N kB T
40

termodinamikai osszef
uggest. Hasonloan, mivel ilyenkor 0 V N ,
p
ln 0
kB N
p
S
= = kB
=
= ,

V
V
V
T
T

(1.30)

tehat p = p. Ez alapjan ervelhet

unk, hogy a termodinamikai illetve statisztikus fizikai
intenzv valtozok minden rendszerben megegyeznek. Egy gondolatkserletben ugyanis
kolcsonhatasba hozhatunk egy idealis gazt tetszoleges R rendszerrel. Termikus kol
csonhatas eseteben peldaul mind a statisztikus fizikai, mind pedig a termodinamikai homersekletek kiegyenltodnek, gy tehat egyens
ulyban Tid = TR , es egyszersmind Tid = TR .
Miutan az idealis gazra a Tid statisztikus fizikai homerseklet es a Tid termodinamikai homerseklet megegyezik, gy TR = TR -nek is teljes
ulnie kell. Ehhez hasonloan ervelhet
unk
a tobbi intenzv parameter eseteben is. Az erveles gyenge pontja azonban, hogy egy termeszetben nem letezo rendszerre tamaszkodik, es gy nem tekintheto szigor
u ertelemben
bizonytasnak.

Altal
anosabb utat kovetve is megmutatjuk, hogy a statisztikus fizikai mennyisegek

(S, T , p,
) megfelelnek a termodinamikai allapothatarozoknak (S, T , p, ). Ehhez
az adiabatikus,13 kvazisztatikus folyamatokat fogjuk felhasznalni, illetve az elso fotetelt,
mely mind a statisztikus fizikai, mind pedig a termodinamikai valtozokra teljes
ul.
Eloszor is megmutatjuk, hogy mind a termodinamikai, mind pedig a statisztikus fizikai entropia termikusan szigetelt rendszerben megmarad elegendoen lass
u, kvazisztatikus
folyamatok soran. Ehhez tekints
unk egy ilyen rendszert, amelynek valamilyen = (t)
parameteret (peldaul terfogatat) lassan valtoztatjuk az idoben! (A lass
u relatv foga
lom, peldaul dugatty
u mozgatasanal a gaz hangsebessege a relevans skala.) Kvantummechanikai kepben gondolkodva, a rendszer nvoi ekkor eltolodnak es a rendszer energiaja
ezert megvaltozik. Ugyanakkor az ilyen elegendoen lass
u, adiabatikus folyamat nem
14
indukal atmeneteket, es ezert az elerheto allapotok szama, es az ebbol definialt S
entropia sem valtozik.
Termodinamikaban is ismert, hogy az ilyen folyamatokban az S entropia megmarad.
Emellett ervelhet
unk peldaul a kovetkezo modon. Az entropia valtozasi sebessege nyilvan
el kell t
unjon, ha = 0. Vezeto rendben viszont
dS
= A 2 + . . . ,
dt
13

A folyamatok elnevezesevel kapcsolatban az irodalom nem egyseges. Az adiabatikus szo jelentese

h
o
atad
as nelk
uli. Adiabatikus folyamat tehat lehet kvazisztatikus, egyens
ulyi allapotokon kereszt
ul

vezet
o ilyenkor az entr
opia
alland
o es a folyamat reverzibilis. A folyamat azonban lehet gyors is,
es j
arhat entr
opiaprodukci
oval. A mechanikaban egyszer
uen adiabatikusnak nevezz
uk a lassan valtoz
o
parameterrel kontroll
alt folyamatokat es adiabatikus allandonak az ilyen folyamat soran nem valtoz
o
mennyiseget nevezz
uk (ld. LandauLifsic: Mechanika, 4749. fejezetek).
14
Altal
anos tapasztalat, hogy az
atmeneti rata a perturbacio frekvenciajanal gyorsabban tart 0-hoz,
jellemz
oen veges h
omersekleten 2 -tel aranyosan.

41


ahol A egy a rendszer pillanatnyi allapotatol f
uggo egy
utthato. A sorfejtesben a -tal
aranyos tag is elt
unik, hiszen az entropianak elojeletol f
uggetlen
ul nonie kell. Igy az
entropia megvaltozasa a folyamat soran:
dS = A d,

tehat -ot
megfeleloen kicsire valasztva az entropia -val valo valtozasa is tetszolegesen
kicsive teheto.

1.4.2. Kapcsolat a termodinamik

aval
A termodinamika foteteleire tamaszkodva most mar ossze tudjuk kotni a termodinamikai es statisztikus fizikai valtozokat. A termodinamikabol tudjuk, hogy az energia megvaltozasa ket, egymashoz infinitezimalisan kozel levo egyens
ulyi allapot kozott, azonos
reszecskeszam mellett
dE = T dS p dV .
Miutan viszont a terfogatot kvazisztatikusan megvaltoztatva dS = 0, gy ilyen folyamatokra


E
.
dE|kvazisztat = p dV, p =
V S
Masfelol az (1.23) egyenletbol azonnal kovetkezik, hogy
dE = T dS p dV.

(1.31)

Miutan kvazisztatikus folyamatokra dS = 0 is teljes

ul, gy ilyen folyamatokra




E
E
p dV , p =
=
dE|kvazisztat =
.
V S
V S
Azonostva a termodinamikai belso energiat E-vel, latjuk, hogy p p. Ezt felhasznalva
dE = T dS p dV = T dS p dV,
amibol azonnal kapjuk, hogy

Q = T dS = T dS.
Ebbol azonnal kovetkezik, hogy T T , S S, hiszen T es T is integralo oszto. Az
egyenloseget a skala megvalasztasaval biztostjuk, amikor a Boltzmann-osszef
uggesben

(S = kB ln (E, E)) az aranyossagi tenyezot a Boltzmann-allandonak valasztjuk.

42

A kemiai potencialok azonossaga most mar trivialisan belathato, hiszen reszecskeszamvaltozas eseten az I. fotetel ketfele alakjabol
dE = T dS p dV + dN,
dE = T dS p dV +
dN,
a korabban belatott T dS = T dS, illetve p = p azonossagokbol
= is kovetkezik. A
tovabbiakban ezert nem k
ulonboztetj
uk meg a jelolesben a statisztikus fizikai mennyisegeket.

1.4.3. Fundament
alis egyenlet, termodinamikai
osszefu
esek
gg
Vizsgaljuk most meg, hogy hogyan jelennek meg a statisztikus fizikaban a szokasos termodinamikai osszef
uggesek!
Az entropia az energia, a terfogat es a reszecskeszam f
uggvenye. Normal rendszerben
extenzv mennyiseg, tehat valtozoi homogen elsorend
u f
uggvenye,
S(E, V, N ) = S(E, V, N ) .

(1.32)

Ez megkotest jelent a f
uggveny alakjara, ugyanis az (1.32) egyenletet szerint derivalva






S
S
S
S(E, V, N )
=
E+
V +
N = S(E, V, N ) ,

E V,N
V E,N
N E,V
= 1 valasztassal pedig
S(E, V, N ) =

1
E + V N,
T
T
T

vagy mas, a termodinamikabol talan jobban ismert alakban:

E = T S pV + N.
Ez a fundamentalis egyenlet. Az ebbol szarmaztatott termodinamikai osszef
uggesek tehat
ervenyesek a statisztikus fizikaban is.

Osszevetve
peldaul az entropia teljes differencialjabol szarmazo
dE = T dS p dV + dN
uggest a fundamentalis egyenlet differencialjaval,
osszef
dE = T dS p dV + dN + S dT V dp + N d,
43

(1.33)

leolvashato a GibbsDuhem-relacio ,
S dT V dp + N d = 0.

(1.34)

A relaciot peldaul d = 0 feltetellel felrva adodik

 
S
p
= .
T V
Ehhez hasonlo osszef
uggeseket kaphatunk a GibbsDuhem-relaciobol p-t vagy pedig T -t
tartva allandonak.
Az (1.33) osszef
uggesbol ketfele sorrendben felrva az energia vegyes masodrend
u
derivaltjat az entropia es a terfogat szerint (allando reszecskeszam mellett), adodik az
egyik Maxwell-relacio ,


  

2E
T
p
2E
=
=
=
.
V S,N
S V,N
V S
SV

1.4.4. F
ot
etelek
A termodinamika I. fotetele az energia megmaradasat mondja ki (allando reszecskeszam
mellett),
dE = Q + W,
ahol Q a kornyezettol felvett hot, W pedig a kornyezet altal vegzett munkat jeloli. A
szimbolum arra utal, hogy ezek a mennyisegek nem allnak elo valamilyen f
uggveny teljes
differencialjakent, gy integraljuk f
ugg az adott folyamat lefolyasatol. Egymashoz kozeli
egyens
ulyi allapotokra lattuk, hogy a statisztikus fizikaban is ervenyes a
dE = T dS pdV
termodinamikai osszef
ugges. Ha a folyamat egyens
ulyi allapotokon kereszt
ul, kvazisztatikusan valosul meg, akkor az elso tagot azonosthatjuk a rendszernek atadott hovel, a
masodikat pedig a rendszeren vegzett munkaval: Q = T dS es W = pdV . Ez altalanos esetben nem lehetseges. Peldaul a Gay-Lussac-kserletben egy termikusan izolalt
gazt pillanatszer
uen tagulni hagyunk egy korabban u
res tartalyba (vakuumba). A folyamat soran Q = 0, es a gaz munkat se vegez tagulas kozben, gy dE = 0. Mivel
azonban a gaz terfogatanak hirtelen novekedesekor a terfogattal az elerheto allapotok
szama novekszik, ezert az entropia is novekszik a folyamat soran.
A termodinamika II. fotetele az entropianovekedes elvet fogalmazza meg. Lattuk,
hogy statisztikus fizikaban ez egyszer
uen az entropia definciojabol kovetkezik: spontan
folyamatban az entropia no, hiszen egy kenyszer megsz
unese utan az elerheto allapotok
szama is novekszik.
44

Az I. illetve a II. fotetel k

ulonbozo jelleg
u torvenyeket fogalmaznak meg. Az I. fotetel
determinisztikus abban az ertelemben, hogy az energiamegmaradas minden kor
ulmenyek
kozott ervenyes torvenyet fejezi ki. A II. fotetel viszont valoszn
usegi kijelentes: a folyamatok varhatoan olyan iranyban jatszodnak le, hogy az allapot valoszn
usege novekedjek.
Vagyis elvben van annak is lehetosege, hogy zart rendszerben, spontan folyamatban az
entropia csokkenjen. Makroszkopikus rendszerekre a makroszkopikus entropiacsokkenes
valoszn
usege azonban elkepesztoen kicsi, es minden szempontbol nullanak tekintheto.
Ahhoz, hogy egy makroszkopikus mennyiseg
u gaz spontan folyamatban visszah
uzodjon
egy makroszkopikus terfogatrol, a vilagegyetem eletkoranal hosszabb ideig kellene varni.
Hasonloan, soha nem figyelheto meg egymassal egyens
ulyban levo, hokapcsolatban allo
makroszkopikus tartalyok kozott makroszkopikus homersekletk
ulonbseg spontan kialakulasa, noha az elso fotetel ezt megengedne. Ugyanakkor megfigyelhetok a makroszkopikus
ertek kor
ul kis meret
u fluktuaciok, azaz az egyens
ulyi ertekektol valo spontan elteresek.
Az elso es masodik fotetelben csak entropiak
ulonbsegek lepnek fel. Az entropia erteket a III. fotetel rogzti, ertelmeben a homogen anyagok egyens
ulyi entropiaja zerus
homerseklethez tartva nullahoz tart,
lim

T 0

lim

N
N/V =const.

S(T, V, N )
= 0.
N

Egybevetve ezt a formulat a Boltzmann-osszef

uggessel, a III. fotetel atfogalmazhato u
gy
a statisztikus fizika nyelven, hogy makrorendszerek alapallapota nem makroszkopikusan degeneralt. Ez a legtobb rendszerre valoban ervenyes, nehany esetben azonban
gy peldaul u
u fazisok eseteben lehet egy rendszernek maradekentropiaja, es
vegszer
ser
ulhet a III. fotetel fenti alakja. Ilyen esetekre szol a III. fotetel kicsit altalanosabb
megfogalmazasa, mely egyszer
uen a maradekentropia vegesseget mondja ki:
lim S(T ) = S(0) . (const.)

T 0

Ez az alltas nem semmitmondo, kovetkezik belole peldaul a hokapacitas definciojat

felhasznalva, hogy
ZT
S(T, V ) = S(0) +

CV (T 0 ) 0
dT
T0

veges, vagyis a hokapacitas elegendoen gyorsan 0-hoz tart,

lim CV (T ) = 0.

T 0

(1.35)

Ez az elv a statisztikus fizika nyelven azt jelenti, hogy az allapots

ur
useg (az elerheto
gerjesztett allapotok szama) elegendoen kis homersekleten 0-hoz tart minden egyes alapallapot kozeleben.
45

Az (1.35) tulajdonsagot gyakran u

gy is meg szoktak fogalmazni, hogy az abszol
ut nulla homerseklet veges szam
u lepesben nem erheto el. Ennek szemleltetesehez tekints
uk

peldaul az adiabatikus lemagnesezes modszeret! Ezzel a modszerrel magneses rendszerek

illetve azok kornyezete h
utheto le. A h
utes soran k
ulso H magneses terbe helyezik a mintat, es ezzel manipulaljak a magneses entropiat. Mivel a parcialis derivaltakra vonatkozo
azonossag szerint
 

  
S
H
T
= 1,
S H H T T S
ezt atrendezve


T
H


S


=

T
S

 
H

S
H


.
T

A jobb oldal elso
tenyezoje
a fajho inverzevel aranyos, es egy stabilitaskriterium miatt
T
S
pozitv, ezert H
es H
ellentetes elojel
uek (lasd az 1.15. abrat). Magneses terben
S
T
azonos hom

ersekleten kevesebb allapot erheto el, es ezert kisebb az entropia, mint ter
S
< 0). Ha adiabatikusan k
ulso terbe helyezz
uk a magneses anyagot, akkor
nelk
ul ( H
T
az felmelegszik, ha viszont adiabatikusan lemagnesezz
uk, akkor leh
ul. A h
utesi eljaras
soran a magnest egy T0 homerseklet
u hotartalyba (pl. folyekony heliumba) helyezz
uk,
majd izotermikusan h
utve bekapcsoljuk a magneses teret. Ha adiabatikusan, hoatadas
nelk
ul kapcsolnank be a teret, akkor a magnes felmelegedne, gy azonban a folosleges
hot atadja az ot kor
ulvevo heliumtartalynak, es u
jra T0 homersekletre h
ul. A magnest
ezutan eltavoltjuk a helium kozegbol, es a magneses teret adiabatikusan kikapcsoljuk. A
magnes ekkor T1 homersekletre h
ul, es valamilyen kozeggel (peldaul egy masik tartalyban
levo heliummal) kapcsolatba hozva kepes azt a fenti eljaras ismetlesevel fokozatosan
T1 homersekletre h
uteni. Kovetkezo lepesben az gy leh
utott folyadekot hasznalhatjuk
hotartalykent, es segtsegevel elerhet
unk egy meg alacsonyabb T2 homersekletet, gy lehetove teve az 1.15. abran nyilakkal jelolt h
utesi lancolatot. A T = 0 homerseklet ilyen
modon tetszolegesen megkozeltheto, de a III. fotetel ertelmeben ehhez vegtelen sok h
utesi lepesre van sz
ukseg.

1.5. Kanonikus sokas

ag, szabadenergia, ekvipartci
o
1.5.1. Kanonikus sokas
ag
A mikrokanonikus sokasag eseteben a zart rendszer E energiaja allando. A legtobb termodinamikai rendszer azonban nem zart, es bar esetleg terfogata es reszecskeszama megmarad, energiaja megsem allando. Az ilyen, a kornyezetevel termikus kolcsonhatasban
levo rendszernek csak az atlagenergiajat tudjuk kontrollalni a homersekleten kereszt
ul.
Az ilyen rendszereket rja le a kanonikus sokasag.
46

H = H0

H=0

T0

T1
T2

S
1.15. abra. H
utes adiabatikus lemagnesezessel. Az abran vastaggal jelolt lepest a gyakorlatban nagyon sokszor meg kell ismeteln
unk ahhoz, hogy a h
utesi eljarassal letrehozzunk
egy T1 homerseklet
u hotartalyt, ami a kovetkezo (szaggatott vonalakkal jelolt) h
utesi
lepes kiindulopontja lehet. A III. fotetel ertelmeben a folyamatot burkolo ket T -S gorbe
ut
osszesimul T = 0-n, gy meg ezzel a modszerrel sem erheto el veges lepesben az abszol
zerus homerseklet.

Tekints
unk egy R zart rendszert, amelynek alrendszere az altalunk vizsgalt A rendszer, es az utobbi termikus kolcsonhatasban all a K = R \ A kornyezettel (ld. 1.1. abra).
Feltetelezz
uk, hogy R illetve K sokkal nagyobb, mint A. A teljes rendszer zart, gy annak
E energiaja allando. Elhanyagolva a ket rendszer kozotti kolcsonhatas Ekh energiajat
E = EK + EA .
Ez az elhanyagolas megengedheto peldaul, ha a reszecskek kozott rovid hatotavolsag
u
erok hatnak, es A makroszkopikus. Ilyenkor Ekh a fel
ulettel, mg EA a terfogattal aranyos.
Szamos olyan esettel is talalkozhatunk, amikor a kolcsonhatasi energia fizikai okokbol
elhanyagolhato. Igy peldaul az anyagban levo nuklearis spinek csak gyengen csatolodnak
az oket kor
ulvevo anyaghoz. Az idealis gaz eseteben eleve feltessz
uk, hogy a kolcsonhatasi
energia elhanyagolhato. Ilyen esetekben nem kell megkovetelni, hogy A makroszkopikus
legyen, A akar egyetlen atom vagy magspin is lehet. Azt viszont feltessz
uk, hogy a K
kornyezet nagyon nagy A-hoz kepest, es gy hotartalynak tekintheto, EA  E (EK E).
Ha az A alrendszer a index
u mikroallapotaban van, akkor
EK = E E ,
gy a kornyezet lehetseges mikroallapotainak szama K (E E ) (E jeloleset a tovabbiakban elhagyjuk). Mivel az alrendszer mikroallapota meghatarozott, gy ez egyben a
47

teljes zart rendszer elerheto allapotainak a szamat is megadja. Zart rendszerre viszont
ervenyes az egyenlo valoszn
usegek elve, gy annak valoszn
usege, hogy az alrendszer a
mikroallapotban van,
K (E E )
K (E E ) ,
(E)
 i
h
d ln K 
1
K (E E ) = exp [ln K (E E )] = exp ln K (E) E
 +O
dE E
N
K E
= const e
,
p =

ahol
1
d ln K 
K =
=

kB TK
dE E
a kornyezet inverz homerseklete. Igy annak valoszn
usege, hogy az A rendszer a mikroallapotban van
X
eK E
; Z() =
eE .
p =
Z(K )

Ez az eloszlas a kanonikus eloszlas, a Z() normalasi tenyezo pedig a kanonikus allapotuggveny. Az eloszlasban tehat a kornyezet homerseklete
osszeg vagy mas neven partcios f
szerepel, ami az alrendszertol f
uggetlennek tekintheto, osszhangban a hotartaly-keppel.
A tovabbiakban elhagyjuk a hotartaly homersekletenek K indexet. Egy klasszikus mechanikai rendszerben E E(q, p), es az allapotokra vett szumma atmegy a megfelelo
fazisterbeli integralba, gy
Z
eE(q,p)
dqdp
(q, p) =
,
Z = eE(q,p) 3N .
Z
h N!
Kvantumrendszerekre a kanonikus eloszlast megfogalmazhatjuk bazisf
uggetlen alakban
is az alrendszer s
ur
usegmatrixa segtsegevel:
n
o
X
1
1 X E
b
b
bA =
p |i h| =
e
|i h| = e H ; Z = Tr e H ,
(1.36)
Z
Z

b az A alrendszer Hamilton-operatora.
ahol H
A partcios f
uggveny a statisztikus fizikaban kiemelt szerepet jatszik. Mint latni
fogjuk, Z tartalmazza az alrendszer termodinamikai lerasahoz sz
ukseges osszes informaciot. Az allapots
ur
useg segtsegevel Z kifejezeseben az allapotokra vett osszegzes helyett
atterhet
unk energia szerinti integralra,
Z
X
E
Z() =
e
= eE A (E) dE.

48

Az allapotosszeg tehat az allapots

ur
useg Laplace-transzformaltja. Mivel E N , a
Laplace-transzformalt letezik minden > 0-ra es egyertelm
u. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Z() allapotosszeg ugyanazt az informaciot hordozza a rendszerrol, amit
az A (E) allapots
ur
useg.
Ket, egymastol f
uggetlen A es B alrendszerre E = EK + EA + EB , gy
1 EA EB
e
e
, ahol
Z
X
X
X
B
A
B
A
eE = ZA ZB .
eE
Z=
eE eE =

p(AB)
=

F
uggetlen alrendszerekre tehat
B
p(AB)
= pA

p ,

Z = ZA ZB .

A partcios f
uggvenybol egyszer
uen meghatarozhato az alrendszer energiajanak varhato erteke es szorasa, valamint az alrendszer hokapacitasa is. Az E atlagenergia definciobol
X
1 X E
1 X E

E=
p E =
e
E =
e
=
ln Z.
Z
Z

| {z }
Z

Az energia szorasahoz
!

1 X E
2 ln Z
=
e
E
2
Z
1 X E 2
1 Z X E
=
e
E + 2
e
E
Z
Z


1 Z
2
=E E
,
Z
| {z }
E

gy az energia szorasnegyzete
2

E 2 = E 2 E =

2 ln Z
.
2

Masreszt viszont
2 ln Z

E T
= E=
= kB T 2 CV ,
2

T
49

ahol CV az allando reszecskeszam es terfogat mellett szamtott hokapacitas. A kapott

altalanos erveny
u osszef
ugges szerint
E 2 = kB T 2 CV .

(1.37)

A baloldal nemnegativitasabol azonnal kovetkezik a termodinamikabol ismert stabilitasi krite

rium: CV 0. A hokapacitas extenzivitasa miatt makroszkopikus alrendszerre
1
N
, gy makroszkopikus rendszer energiaeloszlasa eles. MikroszkoE NA , E
E
A
pikus alrendszerekre ez termeszetesen mar nem igaz, akkor Emikro /Emikro O(1).
A kanonikus eloszlasbol termeszetesen meghatarozhato az alrendszer energiaeloszlasa
is. Annak a valoszn
usege, hogy az alrendszer energiaja az (E, E + dE) intervallumba
esik
eE
f (E) dE =
A (E) dE.
Z
Makroszkopikus alrendszer eseten az alrendszer spektruma rendkv
ul s
ur
u, es A (E)
E
rendkv
ul gyorsan novekszik. Ugyanakkor e
exponencialisan tart 0-hoz, es ennek
megfeleloen az f (E) eloszlas eles cs
uccsal rendelkezik. Az eloszlas maximumat a korabbiakhoz hasonloan



(E + ln A (E))  = 0
e
E
E
adja, amibol
  ln (E) 

A
e =
A E
 e = .
E
E
Makroszkopikus alrendszer legnagyobb valoszn
useg
u energiaallapotaban az alrendszer
e energia kor
es a kornyezet homerseklete megegyezik, A = . Az E
ul sorfejtest vegezve
f -et Gauss-kozeltessel rhatjuk le,
  1 2 ln  
2

e + ln E
e +
e + ...
ln f = const E
E

E

2 E 2 Ee

2
e
EE
f (E) C exp
,
2kB T 2 CV
nagy rendszerre ugyanis a magasabb rend
u tagok elhanyagolhatoak. Az energia szorasa
2
2
E = kB T CV , osszhangban az altalanosan is ervenyes (1.37) osszef
uggessel.
A Gauss2
cs
ucs relatv szelessege tehat makroszkopikus rendszerre kicsi, hiszen E kB T CV
NA . Az ilyen rendszer egyens
ulyban jo kozeltessel zartnak tekintheto, az 1.16. abra
mutatja a megfelelest a kanonikus es a mikrokanonikus sokasag egyens
ulyi energiaeloszlasa kozott. Nagy alrendszer eseten az energia E szorasa azonosthato a megfelelo
zart rendszer E energiabizonytalansagaval. Ez a sokasagok ekvivalenciajanak elve, ami
lehetove teszi, hogy szamtasainkat tetszoleges sokasagban vegezz
uk.
50

f (E)

f (E)

eE
E

(a)

(b)

1.16. abra. (a) makroszkopikus alrendszer energia szerinti eloszlasa (kanonikus sokasag),
(b) zart rendszer energia szerinti eloszlasa (mikrokanonikus sokasag)

1.5.2. Szabadenergia
Makrorendszerekben az eles eloszlas miatt
Z
e
e
Z = eE A (E) dE e E A (E)E




1 e
e
e
e
= exp E + ln A (E)E exp
E T S(E) .
kB T

(1.38)

e T S(E)
e az alrendszer szabadenergiajanak felel meg a
Ekkor tehat kB T ln Z = E
legvaloszn
ubb allapotban. A termodinamikai F = E T S definciora tamaszkodva,
celszer
u tehat a szabadenergia statisztikus fizikai definciojat a kovetkezonek valasztani:
F (T, V, N ) kB T ln Z(T, V, N ) .

(1.39)

Az (1.38) egyenlet szerint ez a defincio makrorendszerre visszaadja a termodinamikaban

bevezetett szabadenergiat, ugyanakkor mikrorendszerre is lehetove teszi a szabadenergia ertelmezeset. A szabadenergia termeszetes valtozoja a homerseklet, pontosabban a
kornyezet homerseklete.
Konny
u megmutatni, hogy a fenti definciobol kovetkezik, hogy egy mikroszkopikus alrendszer szabadenergiajat is ugyangy kell konzisztensen definialnunk. Tekints
unk
ugyanis N darab f
uggetlen alrendszert, melyek allapotosszege Z1 . Ezek osszessege egy
makrorendszert alkot, melynek allapotosszege ZN = Z1N , hiszen korabban lattuk, hogy
f
uggetlen alrendszerek osszessegenek allapotosszege az egyes alrendszerek allapotosszegeinek szorzata. Miutan az N alrendszer osszessege makrorendszer, ennek szabadenergiaja:
FT = kB T ln ZT = N kB T ln Z1 (T ) .
51

Ha tehat a termodinamikaval osszhangban megkovetelj

uk a szabadenergia additivitasat,
akkor az alrendszer szabadenergiajat F1 kB T ln Z1 (T )-nek kell definialnunk, f
uggetlen
ul annak meretetol.
A szabadenergia segtsegevel most mar ertelmezheto a nylt rendszer entropiaja is:

1
F
=
(kB T ln Z) = kB ln Z + kB T
Z
T
T
Z
"
#
#
" T
X
X
X
E
E
1 X
k T
= kB ln Z
p + T
p
= kB
p ln +
p ln e B ,
kB T 2
Z

azaz
S = kB

p ln p .

(1.40)

Ez a kifejezes az (1.21) mikrokanonikus eloszlas eseteben visszaadja az (1.22) Boltzmannosszef

uggest, ugyanakkor messze t
ulmutat azon: lehetove teszi az entropia definciojat
nylt, sot nemegyens
ulyi rendszerekre is.
Vizsgaljuk most meg, hogy hogyan ertelmezheto a termodinamika I. fotetele egy kanonikus rendszer eseteben! Nylt rendszerrol leven szo, csak az atlagenergia megvaltozasat
tudjuk ertelmezni. Ennek teljes differencialja
!
X
X
X
dE = d
E p =
dE p +
E dp .

Az elso tag az energiaszintek eltolodasanak atlaga valtozatlan eloszlas mellett. Ez a tag

tehat az adiabatikus munkavegzessel f
ugg ossze. Ezzel szemben a masodik tag az egyes
(valtozatlan) energiaszintek betolteseinek megvaltozasaval van kapcsolatban, es konnyen
megmutathat
o a kanonikus eloszlas illetve (1.40) felhasznalasaval, hogy ez egyszer
uen
P
E dp = T dS alakra hozhato. A masodik, atmeneteket lero tag tehat valoban az

entropiavaltozassal, es egyens
ulyi folyamatok eseteben a hoatadassal van kapcsolatban.
A szabadenergiabol szarmaztathatjuk az intenzv allapothatarozokat is. Peldaul a
nyomas termodinamikai definciojat kovetve kapjuk, hogy


X1
X 1 E
F
= kB T
eE =
eE
p =
V T
Z
V
Z
V



X E
E
=
p =
.
V
V T

tehat a szabadenergiabol szarmaztatott nyomas varakozasunknak megfeleloen az alrendszer nyomasanak kanonikus eloszlassal szamtott atlaga.
52

1.5.3. N
eh
any alkalmaz
as
Harmonikus oszcill
atorok ler
asa kanonikus sokas
agban
Peldakent tekints
unk N darab f
uggetlen, rogztett (megk
ulonboztetheto) linearis harmonikus oszcillatort! A f
uggetlenseg miatt az allapotosszeg Z = Z1N , ahol Z1 egyetlen
oszcillator allapotosszege.15 Klasszikusan szamolva
p2
m 2 2
+
q ,
2m
2 r
dq dp
1p
1
2
kB T
=
=
.
kB T 2m kB T
=
2
h
h
m
~
~

H(q, p) =
ZZ
Z1 =

eH(q,p)

Az allapotosszegbol meghatarozhatok a termodinamikai mennyisegek. Peldaul az atlagenergia

1

ln
ln Z
ln Z1
E=
= N
= N
= N kB T,

amibol pedig a hokapacitas

CV = N k B ,
a homerseklettol f
uggetlen
ul. Ez az eredmeny ellentmond a termodinamika III. fotetelenek, hiszen a hokapacitas nem tart a homerseklettel nullahoz. Maskeppen, a klasszikusan
szamtott entropia


F1
kB T
= N kB ln
+1
(1.41)
S = N
T
~
alacsony homersekleten negatvva valik, majd T = 0 homerseklet fele tartva divergal.
Ez azt sejteti, hogy a kB T ~ energiaskalahoz kozeledve a klasszikus leras nem
alkalmazhato.
Az energia szorasnegyzete
(E)2 = kB T 2 CV = kB T E,
gy az energia relatv szorasa
E
1
= .
E
N
15

Ha megk
ul
onb
oztethetetlen, k
olcs
onhatasmentes egysegekrol (pl. azonos atomokrol) lenne szo, a
Z = Z1N /N !
osszef
uggest kellene haszn
alni, ahol az N ! figyelembe veszi az osszes permutaciot.

53

Egyetlen oszcillator eseten (N = 1) tehat E = E, gy ilyenkor egyaltalan nem beszelhet

unk eles eloszlasrol.
Kvantummechanikai oszcillatorokkal vegezve a szamtasokat a III. fotetel ser
ulesevel
kapcsolatos problemak megoldodnak. Ekkor




1
1
b
,
E1,n = ~ n +
, (n = 0, 1, . . . ).
H1 = ~ n
b+
2
2
Igy az allapotosszeg es a szabadenergia
Z1 =

e~ (n+ 2 ) = e

~
2

n=0

1
1 e~

~
+ kB T ln 1 e~ ,
2



F1
1
~
S = N
= N kB ln 1 e
.
+ ~ ~
T
e 1

F1 = kB T ln Z1 =

Az entropia homersekletf
uggeset mutatja az 1.17. abra. Ez az eredmeny mar ertelmes
a T 0 ( ) limeszben is, magas homersekleten (~  1) pedig visszaadja
az (1.41) klasszikus eredmenyt a korrespondencia-elvnek megfeleloen:




kB T
1
+1 .
= N kB ln
S N kB ln ~ + ~
~
~
Meghatarozhato az atlagenergia is,

~
1
E=
ln Z = N
+ N ~ ~
= N~

2
e
1

1
+
~

e
1 2


,

1

ahol n = e~ 1
egyfajta atlagos betoltesi szam.16 Erdekes
megvizsgalni az
1
1
E
= x
+
N~
e 1 2
dimenziotlantott fajlagos energia (x ~ ) viselkedeset alacsony illetve magas homersekleten (a homerseklet nagysaga a relevans energiaskala, tehat ~ -hoz kepest ertendo).
Magas homersekleten x  1, itt


1
1
1
x x2
=
=
1 +
+ ... ,
2
3
ex 1
x
2 12
1 + x + x2 + x3! + . . . 1
16

L
atni fogjuk kes
obb, hogy ez val
oban a bozonok betoltesi szama, az u
n. Bose-f
uggveny.

54

S
N kB

kB T
~

1.17. abra. Kvantum linearis oszcillatorok entropiaja a homerseklet f

uggvenyeben

gy vezeto rendben kB T  ~ eseten



E

x1

~
N
+ N kB T
2

~
1
1
+
2kB T
12

~
kB T

2 !
= N kB T

1
1+
12

~
kB T

2 !
.
(1.42)

Alacsony homersekleten (x  1)
ex

1
1
= ex
= ex 1 + ex + e2x + . . . ,
x
1
1e

E N~


1
~
+e
.
2

Az atlagenergia homersekletf
uggeset mutatja az 1.18(a). abra.
A hokapacitas altalanosan
CV =

e~
ex
E
2
= N kB (~ )2
=
N
k
x
.
B
T
(ex 1)2
(e~ 1)2

55

CV
N kB

E
N~

DulongPetit
1

1
2

kB T
~

kB T
~

(a)

(b)

1.18. abra. Kvantum linearis oszcillatorok (a) atlagos energiaja, (b) hokapacitasa a homerseklet f
uggvenyeben

Magas homersekleten (x  1),

2

x2
2

x 1+x+
CV
ex
= x2
=
N kB
(ex 1)2
x2 1 + x2 +

2 !
1
~
CV = N k B 1
,
12 kB T

+ ...
1
1 x2 ,


2
2
x
12
...
3!

ami tenyleg megegyezik az (1.42) keplet derivaltjaval. Alacsony homersekleten (x  1,

T 0)

CV N k B

~
kB T

2

k~ T

ami nullahoz tart zerus homersekleten, osszhangban a III. fotetellel. A hokapacitas lefutasat az 1.18(b). abra mutatja. Habar magas homersekleten kozel allando a hokapacitas,
amit a klasszikusan ervenyes DulongPetit-torveny mond ki, alacsony homersekleten
kvantummechanikai okok miatt a torveny ser
ul. A hokapacitas kB T ~ homersekletskala alatti levagasat a szabadsagi fokok befagyasakent is szokas emlegetni.17

17

Ennek a jelensegnek nincs k

oze f
azis
atalakulashoz.

56

Az ekvipartci
o t
etele
Lattuk, hogy klasszikusan (illetve a kvantumos leras nagy homersekleti hatareseteben) a
harmonikus oszcillatorok energiaja a homerseklet linearis f
uggvenye. Ez a klasszikus statisztikus mechanikaban ervenyes ekvipartcio tetelenek megnyilvanulasa, mely meglepoen
altalanos feltetelek mellett ervenyes.
Legyen egy klasszikus rendszer Hamilton-f
uggvenye
H(x1 , . . . , xN ) = x21 + f (x2 , . . . , xN )
alak
u valamilyen f f
uggvennyel, ahol x1 tetszoleges dinamikai valtozo (altalanostott
koordinata vagy impulzus) lehet! Az ekvipartcio tetele szerint az x1 termodinamikai
szabadsagi fok x21 energiajanak atlagerteke 21 kB T . Ezt konnyen belathatjuk, mivel
R
x21 =

x21 ex1 dx1

,
2
ex1

dx1

ugyanis az integralok szetcsatolodasa miatt a fazister maradek reszere vett integralokkal

egyszer
usteni lehet. Ugyanakkor
Z

1
1
2
2
x1 =
ln
ex1 dx1 =
ln = kB T.

Altal
anosabb alakjaban az ekvipartcio tetele kimondja, hogy ha
lim H({xk }) =

xj

xi

H
= ij kB T
xj

i.

H
varhato erteket,
Ennek bizonytasahoz rjuk fel xi x
j
Z
Z
1
H
H H Y
=
e
dxk
xi
xi
xj
Z
xj
k


Z
Z
1

1 H
=
xi
e
dxi dxj .
Z
xj

Ebbol parcialisan integralva kapjuk, hogy


Z
Z 
H
1
1
H
xi

xi e
=
dxi
xj
Z

xj =


Z
Z
1
xi
1 H

e
dxi dxj
Z
xj

= kB T ij ,
57

mert az elso tag a tetel feltetele miatt elt

unik, a masodik tagban pedig epp az allapotosszeget adja az integral. A tetelnek fontos kovetkezmenyei vannak. Peldaul ha a
Hamilton-f
uggveny szetesik
H(q1 , . . . , q3N , p1 , . . . , p3N ) = K + U (q1 , . . . , q3N )
alakra (tehat a kolcsonhatas es a k
ulso potencial nem f
ugg az impulzusoktol), akkor a
3N
3N
X
p2i
1 X H
K=
=
pi
2m
2
pi
i=1
i=1

kinetikus energia minden tagja teljesti a feltetelt, tehat

K=

3N
kB T
2

kolcsonhato rendszerre is. A linearis oszcillatorok peldajanal viszont szembes

ult
unk azzal
a nagyon fontos korlattal, hogy az ekvipartcio tetele csak klasszikus rendszerekre vonatkozik, kvantummechanikai rendszerekre csak bizonyos hataresetekben alkalmazhato.
Maxwell-eloszl
as
Tovabbi peldakent tekints
unk egy klasszikus kolcsonhato gazt! Ha feltessz
uk, hogy az
atomokra hato potencial (beleertve az egymassal valo kolcsonhatast is) f
uggetlen az impulzuskoordinataktol, akkor
N
X
p2i
+ U (r1 , . . . , rN ) .
H=
2m
i

Annak eloszlasat (valoszn

useg-s
ur
useget), hogy a teljes rendszer adott homersekleten az
(r, p) = ({ri } , {pi }) kor
uli allapotban van, a kanonikus eloszlas adja meg,
e

f (r, p) =
R


P
i


P
i

p2
i +U(r ,...,r )
1
N
2m

p2
i +U(r ,...,r )
1
N
2m

d3N r d3N p

Egy p kor
uli d3N p impulzusterfogatban valo tartozkodas valoszn
usege definialja az impulzus szerinti fp eloszlast, ami nem mas, mint az f (r, p) egy
uttes s
ur
useg marginalis
s
ur
usegf
uggvenye,


3N

3N

p fp (p) = d

Z
p

R
f (r, p) d3N r = d3N p
R
58


P
i

p2
i +U(r ,...,r )
1
N
2m

p2
i +U(r ,...,r )
1
N
2m

d3N r

d3N r d3N p

gy az impulzus szerinti eloszlas

fp (p) =

p2
i

N
Y
i=1

e 2m
R

p2
i

e 2m d3 pi

N
Y

fp (pi ) ;

i=1

fp (p) =

p2
1
2mk
BT .
e
(2kB T m)3/2

Annak ellenere, hogy a gaz kolcsonhato, az egyes atomok impulzusanak eloszlasa egymastol f
uggetlen. Ennek egyetlen feltetele az volt, hogy a kolcsonhatas ne f
uggjon az
impulzuskomponensektol (hasonloan az ekvipartcional elmondottakhoz).
A pi = mvi kapcsolat segtsegevel konnyen meghatarozhatjuk az egy reszecskere
vonatkozo fv sebessegeloszlast is,
d3 vi fv (vi ) = d3 pi fp (pi ) = d3 vi m3 fp (pi = mvi )
 32

mvi2
m

e 2kB T .
fv (vi ) =
2kB T
Mivel az egyes sebessegkomponensek is f
uggetlen eloszlas
uak, ezert ugyancsak konnyen
meghatarozhato az egyes atomok abszol
ut sebessegenek eloszlasa,
fv (vi ) d3 vi = (vi )dvi ,

 32
2
m
mv
4 v 2 e 2kB T ,
(v) =
2kB T

(1.43)

a Maxwell-eloszlas. Az eloszlas alakjat az 1.19. abra mutatja.

(v)

ve

vRMS

1.19. abra.
ubb, a v atlagos es a
p A Maxwell-fele sebessegeloszlas a ve legvaloszn
vRMS = v 2 atlagos negyzetes sebesseggel.

59

Celszer
u meghatarozni az eloszlas karakterisztikus ertekeit. A legvaloszn
ubb ve sebesseghez maximalizalni kell az eloszlast,
r
kB T
(v)
= 0 ve = 2
.
v
m
A sebesseg nagysaganak atlagerteke az eloszlas elso momentuma,
Z
v=


v (v) dv =

m
2kB T

 32
4

mv
3 2kB T

v e

dv =

8 kB T
.
m

Veg
ul az atlagos negyzetes sebesseg (az eloszlas masodik momentumanak gyoke) megkaphato az ekvipartcio tetelebol,

1 2 1  2
kB T
mv = m vx + vy2 + vz2 = 3
,
2
2
2
r
p
kB T
.
v2 = 3
m
A harom karakterisztikus sebesseg egyaltalan nincs kozel egymashoz, homerseklettol f
uggetlen
ul aranyuk
r
p

8
: 3 1,41 : 1,60 : 1,73.
ve : v : v 2 = 2 :

Ez is azt mutatja, hogy mikroszkopikus rendszerek (eset

unkben egyetlen atom) eseten
az eloszlasok korantsem elesek.
Meghatarozhatjuk egy idealis gaz energiaeloszlasat is (vagy egy kolcsonhato gaz kinetikus energiajanak eloszlasat). Egyetlen atom kinetikus energiaja = 21 mv 2 , gy
r
1 m
d = mv dv dv =
d.
m 2
Az (1.43) Maxwell-eloszlasbol

f () d = (v) dv

f () =

1
kB T

 32

Az eloszlas e maximumat a f () = 0 feltetelbol kapjuk,

e =

kB T
.
2

Az atlagenergia az ekvipartciobol = 3 kB2T .

60

k T
B

Az energia szorasahoz celszer

u kiszamolni egyetlen atom allapotosszeget,
Z

Z1,id =

p
2m

d3 r d3 q
V
= 3
3
h
h

2m

 32


=V

2mkB T
h2

 32
,

(1.44)

mert ebbol az energia szorasnegyzete

3

2 ln Z1,id
2 ln 2
3
=
=
=
2
2



1
3
2
2 = (kB T )2 = 2 .

2
3

A nagy relatv szoras ismet az eloszlas szelessegenek tudhato be, lasd az 1.20. abrat.
f ()

RMS

1.20. abra.
ubb, az atlagos es az
p Idealis gazatom energiaeloszlasa az e legvaloszn
RMS = 2 atlagos negyzetes energiaval.
Amennyiben N nagy szam
u reszecske teljes energiaeloszlasat akarjuk lerni, az egy
uttes s
ur
usegf
uggveny valtozocsereivel

2m

c1 e

P
i

p2i

d 3 pi

c2 e 2m P P 3N 1 dP

c3 e

k ET
B

3N
2

tehat az energia szerinti eloszlas makroszkopikus idealis gazban

fE (E) dE =

3N
1 E
E
e
(E) dE e kB T E 2 1 dE.
Z

Ekvipartciobol
3
E = N kB T,
2

61

dE,

a szorasnegyzet pedig
3
E 2 = kB T 2 CV = N (kB T )2 ,
2
a relatv energiaszoras makrorendszerben gy
r
E
1
2
.
=
3N
E
N
Tehat megint azt talaljuk, hogy makroszkopikus szam
u reszecske eseten mar eles az energiaeloszlas. Az allapotosszeg, figyelembe veve a reszecskek megk
ulonboztethetetlenseget,
Z=

1 N
Z ,
N! 1


ln Z N ln N + N + N ln V

2mkB T
h2

 32 !
,

ebbol a szabadenergia
F = kB T ln Z N kB T ln

V
e
N

2mkB T
h2

 32 !
.

Az F (T, V, N ) osszef
ugges a klasszikus idealis gaz fundamentalis egyenlete, belole adodik
peldaul az allapotegyenlet,
p=

F
N kB T
=
.
V
V

1.6. Tov
abbi sokas
agok, termodinamikai potenci
alok

1.6.1. Altal
anos
eszrev
etelek
Az elozo fejezetben feltett
uk, hogy az alrendszer
unk a kornyezetevel csupan termikus
kolcsonhatasban van. Gyakran azonban az alrendszernek valtozhat a reszecskeszama
vagy terfogata is. Elegendo, ha egy luftballonba zart gazra gondolunk, vagy pedig egy
szobaban levo levegore. Egy nagy R zart rendszer valamilyen A alrendszere es annak
K kornyezete kozott az energiaatadas mellett mas extenzv mennyisegek atadasat is
megengedve tovabbi sokasagokat definialhatunk. Tegy
uk fel, hogy az alrendszert a kornyezetetol elvalaszto fal az energia mellett egy X extenzv mennyiseg (pl. reszecskeszam,
terfogat stb.) atadasat is lehetove teszi! Ekkor
ET = EK + E,
XT = XK + X,
62

ahol a zart rendszer ET energiaja es XT mennyisege meghatarozott, viszont az alrendszerben E es X a kornyezete rovasara (vagy javara) valtozhat. A kornyezetet az alrendszernel
sokkal nagyobbnak feltetelezz
uk (EK ET , XK XT ), gy az tartaly szerepet jatssza
mind az E energiara, mind pedig az X mennyisegre nezve (hotartaly, reszecsketartaly
stb.).
A statisztikus fizikai leras alapja a korabbiakhoz hasonloan az az eszrevetel, miszerint az alrendszernel sokkal nagyobb kornyezet allapotainak szama hatarozza meg az
elerheto allapotok szamat. Mivel az alrendszernek egy X extenzv jellemzoj
u, X index
u
allapotaban a zart rendszernek osszesen K (ET EX , XT X) elerheto allapota van,
gy az egyenlo valoszn
usegek elve alapjan a X mikroallapot valoszn
usege
pX,X K (ET EX , XT X) = exp [ln K (ET EX , XT X)]



1
ln K 
ln K 
.
E
X +O
= const exp


E ET ,XT X
X ET ,XT
XT
Bevezetve tehat az inverz homerseklethez hasonloan az X-hez konjugalt intenzv valtozot is,


ln (E, X)
(E, X) =
,
X
E
annak valoszn
usege, hogy az alrendszer extenzv valtozoja az X erteket veszi fel es az
ennek megfelelo X mikroallapotban van,
pX,X =

1 K E K X
X
e
,
Z

(1.45)

ahol defincio szerint

1
ln K 
K =
=
,

kB TK
E ET ,XT
ln K 
K =
,

X ET ,XT
a normalasi tenyezo pedig
Z=

XX
X

eK EX K X ,

a sokasagnak megfelelo allapotosszeg (partcios f

uggveny). Miutan az eloszlasban vegig
a kornyezet konjugalt intenzv valtozoi jelennek meg, gy a tovabbiakban elhagyjuk ezek
also K indexet.

63

Az allapotosszegbol konnyen adodnak a fluktualo mennyisegek atlagertekei,



XX
ln Z
E=
,
pX,X EX =

X X


XX
ln Z
X=
,
pX,X X =

X
X

es szorasnegyzeteik is,
 2

ln Z
= (E)2
2

 2


2
ln Z
1 Z
ln Z
1 2Z
2
=
=

+
= X 2 X = (X)2 .
2
2

Maskepp tekintve,


(X) =

2 ln Z
2


=


.

Itt a bal oldal nemnegatv, ami megkotest ad az egyenlet jobb oldalara nezve. Latni
fogjuk, hogy ez u
jabb stabilitasfeltetelekhez fog vezetni a CV 0 feltetelhez hasonloan.

1.6.2. Nagykanonikus sokas

ag

K
A

1.21. abra. Nagykanonikus sokasag: a rogztett terfogat

u A alrendszer termikus es anyagi
kolcsonhatasban all a K kornyezettel.
Az egyik nevezetes sokasag a nagykanonikus sokasag. Ilyen sokasag rja le egy olyan
alrendszer statisztikus fizikajat, amely termikus es anyagi kolcsonhatasban van kornyezetevel, tehat X N . Ez megvalosthato egy allando terfogat
u, de hot es reszecskeket
64

atereszto fallal kor

ulhatarolt alrendszerrel (1.21. abra). A termodinamikaban ilyenkor az
E(S, V, N ) = T S pV + N,
dE(S, V, N ) = T dS pdV + dN
teljes energiarol ketszeres Legendre-transzformacioval atter
unk a
(T, V, ) = E T S N = F N = pV,
d(T, V, ) = SdT pdV N d
nagykanonikus potencialra. A teljes differencialbol leolvashatok a derivaltak is,


 
 

= S,
= p,
= N.
T V,
V T,
T,V
Mivel az alrendszer N reszecskeszama joval kisebb, mint az ot tartalmazo zart rendszer NT reszecskeszama, a korabbi altalanos statisztikus fizikai osszef
uggesek ervenyesek
maradnak. Most a mikroallapotokat jellemezhetj
uk reszecskeszam szerint, megk
ulonboztetve N N -reszecskes allapotokat. Az EN energiaj
u N index
u allapot valoszn
usege
az (1.45) osszef
ugges ertelmeben
pN,N =
ahol defincio szerint

1 E N
1
N
e
= e (EN N ) ,
Z
Z

ln K 
1
=
,

kB T
E ET ,NT

ln K 
=
=
,

kB T
N ET ,NT
=

ahol T a kornyezet homersekletet, pedig a kornyezet kemiai potencialjat jeloli. A

normalasi tenyezo most a
Z=

e (EN N )

N =0 N =0

nagykanonikus allapotosszeg. Atcsoportos

tva
Z=

X
N =0

eN

eEN =

N =0

eN ZN ,

N =0

tehat a nagykanonikus allapotosszeg a kanonikus allapotosszeg (diszkret) Laplace-transzformaltja a reszecskeszam szerint. A Z(, ) f
uggveny tehat tartalmazza az alrendszer
teljes spektrumara vonatkozo informaciot minden egyes N ertekre.
65

Konkretan, egy N megk

ulonboztethetetlen reszecskebol allo klasszikus mechanikai
rendszer eseten
Z
X
dqdp
1 (EN(q,p)N )
,
Z=
e(EN(q,p)N ) 3N .
N (q, p) = e
Z
h N!
N =0
A nagykanonikus sokasag altal lert rendszer energiaja es reszecskeszama csak atlagosan meghatarozott. Az energia illetve a reszecskeszam varhato erteke es szorasa kapcsolatba hozhato az allapotosszeggel. A korabbi, altalanos eredmenyeket erre az esetre
alkalmazva kapjuk, hogy


ln Z
,
E=


 2




E
ln Z
E
2
2
(E) =
=
= kB T
= O(N ) ,
(1.46)
2

T

a reszecskeszamra pedig



ln Z
ln Z
= kB T
,
N =

 2





ln Z
N
N
2
(N ) =
=
= kB T
= O(N )
2

(1.47)

adodik, gy makroszkopikus alrendszer eseten kicsi az energia es a reszecskeszam relatv

szorasa. Az (1.46) egyenlet jobb oldalabol kovetkezik egy stabilitaskriterium,
(E)2 = kB T 2 CV, ,
amibol CV, 0 a termodinamikai egyens
uly sz
ukseges feltetele (megjegyezz
uk, hogy
az 1.5.1. fejezetben kapott hasonlo osszef
ugges CV,N -et tartalmazta). Hasonlo kriteriumot kaphatunk a reszecskeszam szorasn
e
gyzet
ebol, ha felhasznaljuk a reszecskes
useg

  ur
p
izoterm kompresszibilitast es a
= N
N = nV definciojat, a T = V1 V
p
V
T

uggest (utobbi az (1.34) GibbsDuhem-relacio kovetkezmenye). Ezekkel

osszef



 
 
  
N
N
n
V
p
=
T
n T V T p T T


N
N
= V 2 (V T )
V
V
= N nT ,

66

veg
ul


(N ) = kB T


= kB T N nT ,

amibol a T 0 feltetel kovetkezik.

e N N
e , es az
Makroszkopikus alrendszerben a pN,N eloszlas nagyon eles, E E,
allapotosszeg jol kozeltheto a nyeregponti modszer segtsegevel,
Z=

N =0

ZN =

X
N =0

1
S E,N
eE N (E) dE eN eE e kB ( ) .

Igy makrorendszerben
kB T ln Z E T S N ,
ahol most S az E energiaj
u es N reszecskeszam
u allapot mikrokanonikus entropiaja. A
termodinamikai definciok t
ukreben tehat kB T ln Z nem mas, mint a nagykanonikus potencial. Ennek megfeleloen a statisztikus fizikaban a nagykanonikus potencialt a
kovetkezokepp definialjuk az alrendszer meretetol f
uggetlen
ul:
(T, V, ) kB T ln Z.
Az gy definialt nagykanonikus potencialrol konnyen belathato, hogy f
uggetlen rendszerekre additv (extenzv), derivaltjai pedig megfelelnek a termodinamikai ismereteinknek.
Az egyens
ulyi allapot entropiajat a nagykanonikus potencial homerseklet szerinti derivaltjan kereszt
ul definialjuk,
 
ln Z
ln Z
E N

kB T
= +
.
= kB ln Z kB T
S
T V,
T
T
T
T
T
Amint latjuk, ez a defincio statisztikai ertelemben megfelel a termodinamikai osszef
uggeseknek. Nemi algebra segtsegevel S kifejezheto a pN,N valoszn
usegek segtsegevel
is, es a kanonikus sokasagnal kapotthoz hasonlo alakot olt:
X
S = kB
pN,N ln pN,N .
N,N

A nyomast terfogat szerinti derivaltjan kereszt

ul definialhatjuk,



 


ln Z
1 X X E N
EN
E
N
p
= kB T
= kB T
e

=
,
V T,
V
Z N
V
V
N

67

mg kemiai potencial szerinti derivaltja a reszecskeszam varhato ertekenek mnusz

egyszereset adja,
 
ln Z

= kB T
= N .
T,V

A fenti osszef
uggesek segtsegevel gy
d = SdT pdV N d.
A klasszikus idealis gaz p(T, V ) allapotegyenletet termeszetesen a nagykanonikus sokasagban is megkaphatjuk,
" 
 32 #N
2mk
T
1
B
Z=
eN ZN =
eN V
2
h
N!
N =0
N =0
"
#

3
2mkB T 2

= exp e V
,
h2
3

2mkB T 2

.
= pV = kB T ln Z = kB T e V
h2

Felhasznalva a nagykanonikus potencial derivaltjara ismert osszef

uggest,


T,V

= N = e


V

2mkB T
h2

 32
=

1
,
kB T

= pV = N kB T.

1.6.3. TPN-sokas
ag
Egy masik nevezetes sokasagot kapunk, ha egy rendszerben a terfogat helyett a nyomast rogztj
uk, megengedve az X V terfogat fluktuaciojat. Az gy kapott sokasag
a TPN-sokasag. Az altala lert alrendszer terfogata es energiaja valtozhat, mikozben
annak reszecskeszama allando. Ilyen peldaul egy, a kornyezetevel egy szabadon mozgo dugatty
un kereszt
ul erintkezo, azzal termikus kolcsonhatasban levo rendszer (lasd
az 1.22. abrat), vagy egy szappanbuborek. A relevans termodinamikai potencial ilyenkor
a
G(T, p, N ) = E T S + pV = N

68

K
A

1.22. abra. TPN-sokasag: az A alrendszer dugatty

un kereszt
ul kapcsolodik a K kornyezethez, es termikus kapcsolatban all azzal.

szabadentalpia vagy mas neven Gibbs-potencial .18 A statisztikus fizikai lerasban az E

energiaj
u, V terfogat
u allapot s
ulya19
p

k ET k KT

pV,E eE V = e

B K

B K

ahol most kB1TK a kornyezet TK homersekletevel, = p kBpKTK pedig annak

pK nyomasaval all osszef
uggesben. Ez az intenzv parameter hatarozza meg az alrendszer
atlagos terfogatat.
Az energia es terfogat szerinti eloszlast kifejezhetj
uk az alrendszer V (E) allapots
ur
usege segtsegevel is,
f (E, V ) dEdV =

1
V (E) eEV dV dE,
Y

ahol a TPN-allapotosszeg
Y (T, p, N ) =

XZ

V E

ZZ
dV =

eV E V (E) dV dE.

A maximalis valoszn
useg
u allapotra ln f (E, V ) V E +ln V (E) extremalis, azaz
az alrendszer intenzv valtozoira

pA 

pK

ln V (E) 
=
e e =
e
e
kB TA E,V
V
kB TK
E,V

1 

1

ln V (E) 
=
.
e e =
e Ve
kB TA E,V
E
kB TK
E,
18
Az angol nyelv
u irodalomban elterjedt F -re a Helmholtz free energy, G-re a Gibbs free energy

illetve Gibbs potential kifejezesek haszn

alata.

19
Az E energia implicit m
odon f
ugg a terfogattol is, de ebben a fejezetben az egyszer
useg kedveert
= V als
o indexet elhagyjuk.

69

Az alrendszer homerseklete es nyomasa a maximalis valoszn

useg
u allapotban tehat ismet egyezik kornyezeteevel, TA = TK T es pA = pK p. Makrorendszerben gy a
nyeregponti kozeltessel


e + Ve p T S E,
e Ve ,
kB T ln Y E
ahol S az alrendszer legnagyobb valoszn
useg
u allapotahoz tartozo entropiaja. Ekkor
tehat kB T ln Y a Gibbs-potencialnak felel meg. Ez motivalja tetszoleges rendszerre a
Gibbs-potencial (szabadentalpia)
G(T, p, N ) kB T ln Y
statisztikus fizikai definciojat.
Az energia es terfogat atlagertekei es szorasnegyzetei az allapotosszegbol szamolhatok,


ln Y
E=
,

,N




ln Y
ln Y
= kB T
,
V =

p
T,N
T,N


E
2
2
(E) = kB T
= kB T 2 C ,
T ,N


V
2
= V kB T T .
(V ) = kB T
p T,N
Az entropiat illetve a kemiai potencialt a Gibbs-potencial homerseklet illetve reszecskeszam szerinti derivaltjabol szarmaztatjuk,


G E pV
G
1
p
kB T V
=
,
S
= kB ln Y kB T E
2
2
T p,N
kB T
kB T
T




G
N

=
,
N T,p
N T,p
a Gibbs-potencial nyomas szerinti derivaltjara pedig


G
1
= kB T V
=V.
p T,N
kB T
Igy a fundamentalis egyenlet differencialis alakja
dG = SdT + V dp + dN.
70

1.7. Egyens
uly felt
etele, stabilit
as, fluktu
aci
ok
1.7.1. Az inform
aci
os entr
opia
es a maxim
alis entr
opia elve
A k
ulonfele sokasagokat jellemzo egyens
ulyi eloszlasok szoros kapcsolatban allnak az u
n.
informacios entropiaval. Tekints
unk egy n lehetseges, egymast kolcsonosen kizaro kimenetellel rendelkez
o
k
s
e
rletet,
ahol
az egyes kimenetelek altalunk is ismert valoszn
usege
Pn
p1 , . . . , pn ( i=1 pi = 1). A {pi } eloszlast jellemzo informacios (vagy Shannon-) entropia
defincio szerint
Sinf

n
X

pi ln pi .

i=1

A Shannon-entropia a hianyzo informacio merteke, es azt rja le, hogy a rendszert megmerve a meres kimenetenek ismereteben mennyi u
j informaciohoz jutunk.20 Mivel nemnegatv szamok osszege, ezert Sinf 0, es Sinf = 0 pontosan akkor lehet, ha valamely
j-re pj = 1, tehat amikor meres nelk
ul is tudjuk, hogy a rendszer
unk a j-edik allapotban
lesz, azaz informacionk teljes.
Rogton eszrevehetj
uk, hogy mikrokanonikus sokasagban, (1.21) alapjan
Sinf = ln

1
= ln (E, E) ,
(E, E)

ami a kB dimenzios skalafaktortol eltekintve megegyezik az (1.22) entropiaval. Ennel

tobbet is mondhatunk: epp a mikrokanonikus (azaz az egyenletes) eloszlas maximalizalja
az informacios entropiat. Az informacios entropia masik nevezetes tulajdonsaga szerint
ugyanis
Sinf ln n,
es egyenloseg eppen pi = 1/n, tehat egyenletes eloszlas eseteben all fenn. Ennek belatasahoz vegy
uk eszre, hogy mivel az 1 x f
uggveny erinti a konvex ln x f
uggvenyt,
ezert
ln x 1 x,
es egyenloseg pontosan x = 1 eseten teljes
ul. Legyen most {pi } es {qi } ket eloszlas! Az
elozo egyenlotlenseget x = pi /qi -ra alkalmazva
ln
20

pi
pi
1
qi
qi

qi ln qi qi ln pi qi pi .

Az inform
aci
oelmeletben
altal
aban kettes alap
u logaritmussal definialjak az entropiat.

71

A jobboldali egyenlotlenseget felosszegezve kapjuk, hogy

n
X
i=1

qi ln qi

n
X

qi ln pi ,

i=1

es egyenloseg pontosan akkor all fenn, ha minden i-re pi /qi = 1, tehat a ket eloszlas megegyezik. Specialisan pi = 1/n egyenletes eloszlast valasztva megkapjuk az informacios
entropia felso korlatjat:

n
X
i=1

qi ln qi

n
X
i=1

X
1
qi = ln n,
qi ln = ln n
n
i=1

az egyenloseg feltetelebol pedig az kovetkezik, hogy Sinf pontosan az egyenletes eloszlasnal

maximalis.
Nylt sokasagok eseten a megvalosulo egyens
ulyi eloszlas megfelelo kenyszerfeltetelek teljes
ulese mellett maximalizalja Sinf -et. Kanonikus sokasag eseten pedaul a p valoszn
u
segek ket kenyszert elegtenek ki: egyfelol P
a kornyezet homerseklete rogzti az
P
E = p E atlagenergiat, masfelol az eloszlas p = 1 normalasa is kenyszerfeltetelt jelent. A kenyszereket Lagrange-multiplikatorokkal ( illetve ) veve figyelembe
tehat a maximalis informacios entropiahoz tartozo eloszlas kielegti a
!
!
X
X
X
p E E
p ln p
p 1 = extr.

feltetelt. Ezt a p valoszn

useg szerint varialva a szelsoertek feltetele
(ln p + 1) E = 0,

p e eE .

A multiplikatort a normalasi feltetellel rogztve a kanonikus eloszlast kapjuk,

p =

1 E
e
.
Z

Hasonloan megmutathato, hogy eppen az egyes sokasagokban kapott egyens

ulyi eloszlasok azok, amelyek a megfelelo kenyszerfeltetelek mellett maximalizaljak az informacios
entropiat.
Az elobbiekbol kiindulva kvantummechanikai rendszerekre is termeszetes modon definialhatunk egy entropiat, az u
n. Neumann-entropiat,
X
SvN = kB Tr b ln b = kB
p ln p ,

ahol most {p } a rendszer b s

ur
usegoperatoranak sajatertekeit jeloli. Az egyens
ulyi s
ur
usegmatrixot a Neumann-entropia minimalizalasaval kaphatjuk megfelelo kenyszerek
72

b = E
kielegtese mellett. Igy peldaul kanonikus sokasag eseteben a Tr b = 1, illetve Tr Hb
felteteleket Lagrange-multiplikatorokkal kielegtve kapjuk, hogy
e H
b

beq =

.
Tr e Hb
A Neumann-entropia erdekes tulajdonsaga meg, hogy zart rendszerre idoben allando,
hiszen a Neumann-entropia tetszoleges uniter transzformaciora gy az idofejlodesre is
invarians. Egy rendszer Neumann-entropiaja tehat csak a kornyezetevel valo kolcsonhatas kovetkezteben novekedhet.
Lattuk, hogy az egyenlo valoszn
usegek elvebol kiindulva kapott eloszlasaink megegyeznek az informacios, illetve a Neumann-entropia maximalis ertekehez tartozo eloszlasokkal. Ez a megfigyeles a statisztikus fizika feleptesenek egy alternatv u
tjat knalja,
ahol is posztulatumkent a maximalis entropia elvet fogalmazzuk meg. Ez az elv kimondja, hogy az egyens
ulyt lero eloszlas maximalizalja SvN [b
]-t (illetve klasszikus esetben
Sinf -et) az ervenyes kenyszerek figyelembevetele mellett. Ha ezen az u
ton indultunk
volna el, az egyenlo valoszn
usegek elve mint kovetkezmeny adodott volna.

1.7.2. Az egyens
uly ko
aci
ok
ru
li fluktu
Bels
o v
altoz
ok eloszl
asa
Tegy
uk fel, hogy egy mikrokanonikus rendszer allapotat a szokasos makroszkopikus allapothatarozok mellett az X {X1 , . . . , Xn } belso extenzv valtozok (feltetelek vagy
kenyszerek ) segtsegevel is jellemz
unk! Gondolhatunk peldaul egy kepzeletben rekeszekre
osztott rendszerre, ahol kenyszerfeltetelkent megkotj
uk, hogy az egyes rekeszekben Ni reszecske lehet. A belso kenyszer mellett elerheto allapotok szamat (E, N, V ; X) (X)szel jelolve definialhatjuk az
S(X) kB ln (X)
felteteles entropiat. A kenyszer teljes
ulesenek valoszn
usege az egyenlo valoszn
usegek
elve szerint aranyos a kenyszert kielegto allapotok szamaval, gy
1
(X)
S(X)
kB
p(X) = P
.
0 e
(X )

X0

e parameterkeszlet tehat egyben a felteteles entropiat is maximalizalA legvaloszn

ubb X
e
ja. Bevezetve a maximalis valoszn
useg
u ertekhez viszonytott S(X) = S(X) S(X)
entropiaelterest, a p(X) valoszn
useget a kovetkezokeppen is felrhatjuk:
1

S(X)

e kB
p(X) = P 1 S(X) .
e kB
X

73

Az elobbi gondolatmenet altalanosthato nylt rendszerekre is. Kanonikus sokasag

eseten definialhatjuk az
X
eF (X) =
eE
{|X}

ugges segtsegevel az F (X) felteteles szabadenergiat, mely egyszer

uen a belso valtoosszef
zok rogztese mellett meghatarozott szabadenergia. Ekkor az X kenyszer teljes
ulesenek

valoszn
usege nyilvan
p(X) =

X 1
eF (X)
eE = P F (X) .
Z
e

{|X}

e erteke tehat ebben az esetben a felteteles

useg
u X
Az X valtozok maximalis valoszn
szabadenergia minimumanak felel meg. Az eloszlas ebben az esetben is kifejezheto a
szabadenergia minimumtol valo elteresenek f
uggvenyekent,
p(X) e (F (X)F (X)) .
e

Teljesen analog ervelessel adodik, hogy nagykanonikus sokasagban

p(X) e ((X)(X))
e

es a nagykanonikus potencial minimuma maximalizalja az eloszlast, TPN-sokasagban

pedig
p(X) e (G(X)G(X)) ,
e

es egyens
ulyban a G szabadentalpia minimalis.
Bels
o v
altoz
ok fluktu
aci
oja
Lattuk, hogy a k
ulonfele sokasagokban a termodinamikai egyens
uly stabilitasa egyes fizikai mennyisegekre (pl. hokapacitas, kompresszibilitas) felteteleket rott ki, melyek minden
esetben valamilyen fizikai mennyiseg fluktuaciojaval voltak kapcsolatban. Ebben az alfejezetben most altalanosan vizsgaljuk egy rendszer X belso valtozoinak fluktuacioit az
u
n. Einstein-modszer segtsegevel. Az iment lattuk, hogy annak valoszn
usege, hogy egy
mikrokanonikus rendszer belso valtozoi az X = {X1 , . . . , Xn } ertekeket veszik fel ,
1

p(X) e kB

S(X)

e kB

74

e
(S(X)S(X))

ei ertekeket az S(X) felteteles entropia maximuma hatarozza meg.

ahol a legvaloszn
ubb X
Ekor
ul X-ben masodrendig sorfejtve (a linearis tag S szelsoerteke miatt elt
unik)

n
 2S  

1 X
e
e
e

Xi X i
Xj Xj .
(1.48)
S(X) S(X) +
2
Xi Xj  e
X

i,j=1

ei centralt valtozokat, ebben a kozeltesben egy n-dimenzios

Bevezetve tehat az xi = Xi X
normalis eloszlast kapunk,
s
det g 1 x g x
e 2
,
p(X) =
(2)n
ahol bevezett
uk a

1
2 S 
gij =
kB Xi Xj Xe

(1.49)

matrixot. A g matrix a Young-tetel kovetkezteben szimmetrikus, masfelol pozitv szee

A tobbdimenzios normalis eloszlas tulajdonmidefinit, hiszen S(X) maximalis X-ben.
sagaibol kovetkezik, hogy

1


1 2S
1
hxi xj i = g ij =
,
kB XX ij
azaz g nem mas, mint az eloszlas inverz kovariancia-matrixa.
Az eddigiekben feltett
uk, hogy az Xi valtozok extenzvek. Bizonyos feltetelek mellett
tudjuk azonban ertelmezni intenzv valtozok fluktuacioit is. Ha peldaul egy alrendszer
unk
elegendoen gyenge termikus kolcsonhatasban van a kornyezetevel, es a kornyezettel valo
energiacsere idoskalaja joval hosszabb, mint a rendszer lokalis egyens
ulyanak eleresehez
sz
ukseges idoskala, akkor a rendszer energiaja ugyan fluktual, azonban minden pillanatban termikus egyens
ulyban van, es gy ertelmezheto a homerseklete. Ez a homerseklet
szinten fluktual idoben.
Ennek illusztralasara legyen most X = (E, V ), azaz egy (kornyezetenel sokkal kisebb)
alrendszer energiaja es terfogata! A teljes rendszer entropiaja az alrendszer SA es a
kornyezet SK entropiajanak osszege,
S(E, V ) = SA (E, V ) + SK (ET E, VT V ).
Amennyiben a kornyezet elegendoen nagy, u
gy a teljes entropia masodrend
u derivaltja21
ban csak SA (E, V ) ad jarulekot,


2 SA
2 SA
1 2 SA
2
2
E + 2
V
+ ....
S =
EV +
2 E 2
EV
V 2
21

e erteket hatarozza meg.

Az els
orend
u deriv
alt Ve es E

75


Eszrev
eve a vezeto rendben ervenyes


SA

E


SA

2 SA
E +
E 2
2 SA
V +
V 2

2 SA
V,
EV
2 SA
E
EV

uggeseket,
osszef
1
S
2






SA
SA
E
+ V
.
E
V

Masreszt



 
SA
1
1

=
2 T,
E
T
T




p
1
p
SA
=
p 2 T

V
T
T
T
az alrendszer homersekletevel es nyomasaval, gy

1
1
1
S T 2 (E + pV ) + pV
{z
} T
2
T |
T SA

1
(T SA p V ) ,
2T

amibol
p(S) e

2k1

BT

(T SA p V )

Az entropiaban szereplo negyfele mennyiseg fluktuacioja nem f

uggetlen egymastol: a
rendszer
unkben az energia es a terfogat fluktuaciojat engedt
uk meg, gy a negy mennyisegbol csak ket f
uggetlen valaszthato, a masik ketto ezek f
uggvenyekent all elo. Tartsuk
meg peldaul a homersekletet es a terfogatot valtozokent! Ekkor




SA
SA
T +
V,
SA
T V
V T
 


p
p
p
T +
V.
T V
V T
Felhasznalva meg a szabadenergiabol szarmaztathato

 

p
SA
=
V T
T V
76

Maxwell-relaciot,
1
1
S
(T SA p V )
2T
2T


1
1 CV
2
2
(V ) .
(T ) +

2 T2
T V T



SA
T


V

(T )

p
V


(V )

Tehat a homerseklet es a terfogat fluktuacioi korrelalatlanok, hiszen a g matrix diagonalis,

elemei pedig
gT T =

1 CV
,
kB T 2

gV V =

1
1
.
kB T V T

Ebbol rogton adodnak a fluktuaciok negyzetes varhato ertekei,

 kB T 2
,
T 2 =
CV


V 2 = kB T V T ,

hT V i = 0.

Az utobbi eredmeny korantsem trivialis, ugyanis peldaul hE V i =

6 0.

1.7.3. Korrel
aci
ok
es v
alaszfu
enyek
ggv
Termeszetes altalanostasa vizsgalatainknak, hogy homogen egyens
ulyi fluktuaciok utan
helyf
uggo fluktuaciokat rjunk le. Legyen X egy extenzv valtozo (pl. energia, magnesezettseg, reszecskeszam stb.)! Legyen x(r) az X lokalis s
ur
usege, ekkor
Z
X = x(r) d3 r.
Az x mennyiseghez tartozo korrelacios f
uggveny defincio szerint
C(r, r0 ) = h(x(r) x) (x(r0 ) x)i ,
ahol h i valamilyen egyens
ulyi sokasagatlagot jelent. Homogen rendszerben
C(r, r0 ) = C(r r0 ) .
A korrelacios f
uggveny egyik hasznos tulajdonsaga, hogy
Z
ZZ
1
3
C(r) d r =
h(x(r) x) (x(r0 ) x)i d3 r d3 r0
V




1

1
=
X X X X = (X)2 .
V
V
77

(1.50)

Az egyens
uly kor
uli spontan fluktuaciok kapcsolatba hozhatoak a rendszer k
ulso perturbaciora adott valaszaval. Kapcsoljunk olyan (kicsi) F k
ulso erot a rendszerre, mely

a rendszer valamely X valtozojara hat. Gondolhatunk peldaul egy az F szerepet jatszo

k
ulso B magneses terre, ami az M magneses momentumhoz csatolodik. Ekkor a rendszer
energiaja (Hamilton-f
uggvenye) a kovetkezokepp modosul,
H0 H = H0 XF.
Tegy
uk most fel, hogy kezdetben a rendszer egyens
ulyban van egy T homerseklet
u hotartallyal, majd a perturbacio bekapcsolasa utan ismet egyens
ulyba ker
ul, es ekozben X
kezdeti X 0 atlaga X F -re valtozik! Felteve, hogy mind F, mind pedig X X F X 0
uggvenye F-nek,
kicsik, tovabba, hogy X F sima f
X = F + . . . ,
ahol definialtuk a statikus altalanostott szuszceptibilitast,

X F 
.
=
F F =0
A linearis valaszelmeletben -t az X valtozo egyens
ulyi fluktuacioival fejezz
uk ki.
Az egyszer
useg kedveert most korlatozodjunk egy klasszikus statisztikus fizikai rendszerre! Ekkor, -val jelolve az osszes szabadsagi fokra valo osszegzest, a szuszceptibilitas
definciojabol kovetkezik, hogy

P
X eH0 +XF 

P H +XF 
=
0
F
e
F =0
P 2 H0 +XF 
P

H0 +XF 2 

X e
Xe

P H +XF
= P H0 +XF 

.

0

e
e
F =0
F =0

Bevezetve egy Y mennyiseg perturbalatlan rendszerben vett

P
Y eH0
hY i0 P H0
e
atlagat, a szuszceptibilitas tehat a kovetkezo alakot olti:


= X 2 0 hXi20 = (X)2 0 .
Ebben a kifejezesben csak H0 -lal vett atlagok szerepelnek, tehat a rendszer k
ulso hatasra adott statikus linearis valasza a perturbalatlan rendszerrol szolgaltat informaciot.
b0 es X
b opeA fenti formalizmus kvantumosan is altalanosthato, altalaban azonban a H
ratorok nem kommutalnak egymassal, es ezert a kapott osszef
ugges osszetettebb (lasd
az 5.3.1. fejezetet).
78


Osszekapcsolva
az (1.50) osszef
uggessel, a szuszceptibilitast kifejezhetj
uk a korrelacios
f
uggveny segtsegevel is:
Z
V
V e
2
C(r) d3 r =
C(k = 0) ,
= (X) =
kB T
kB T
e
ahol C(k)
a korrelacios f
uggveny Fourier-transzformaltjat jeloli:
Z
e
C(k) = eikr C(r) d3 r .
A rendszer kis, homogen k
ulso terekre adott valaszat tehat a nagy hullamhossz
u, ter
nelk
uli fluktuaciok hatarozzak meg.
A k
ulso terhez csatolodotol eltero mennyiseg valtozasat kovetve kereszteffektusokat is
vizsgalhatunk. Ennek megfeleloen definialhatjuk a Y X szuszceptibilitast, es osszekapcsolhatjuk ezt az X es Y mennyisegek korrelacioival:

Y 
= (hY Xi0 hY i0 hXi0 ) = hX Y i0 ,
Y X
F F =0
eY X (k = 0) .
Y X = V C
A leras kiterjesztheto F(r) helyf
uggo perturbalo ter esetere is. A linearis valaszelmelet berkein bel
ul maradva, ilyenkor F(r)-et es X(r) varhato ertekenek megvaltozasat
egy integraltranszformacio kapcsolja ossze,
Z
(1.51)
X(r) = (r, r0 ) F(r0 ) d3 r0 ,
melynek magf
uggvenye (kernelje) a szuszceptibilitas. Homogen rendszerek eseteben a
szuszceptibilitas r r0 f
uggvenye, ilyenkor az (1.51) osszef
ugges jobb oldala egy konvoe
l
ucio. Ekkor a valasz kifejezheto a
e(k) es F(k) Fourier-transzformaltakkal:
Z
1
e
X(r) =

e(k) F(k)
eikr d3 k,
3
(2)
magara a szuszceptibilitasra pedig
e
(k) = V C(k).
Magneses rendszerek eseteben (X M illetve F B) az altalanostott szuszceptibilitas egyszer
uen a magneses szuszceptibilitas, mely a magnesezettseg fluktuacioival
illetve a magnesezettseg autokorrelacios f
uggvenyevel kapcsolhato ossze:

Z
M 
2
=
= (M ) = V
CM M (r) d3 r.

B B=0
79

1.7.4. S
ur
us
egfluktu
aci
ok
es sz
or
asks
erletek
A korrelacios f
uggvenyek szorasi kserletek segtsegevel kozvetlen
ul is kimerhetok. Peldakent tekints
uk a s
ur
usegfluktuaciokat egy nagykanonikus sokasag segtsegevel lert rendszerben! A reszecskek egy adott konfiguraciojaban a reszecskes
ur
useg Dirac-deltak osszege:
(r) =

N
X
i=1

(Ri r),

ahol Ri a i. reszecske helyet jeloli. Az n(r) atlagos reszecskeszam ennek atlaga,

* N
+
X
n(r) =
(Ri r) ,
i=1

ahol most h i a sokasagatlagot jeloli. Ennek segtsegevel kifejezhetj

uk az egy adott V
terfogatban levo atlagos reszecskeszamot:
Z
N=
n(r) d3 r.
V

A s
ur
useg korrelacios f
uggvenye defincio szerint
Cn (r, r0 ) = h(r) (r0 )i h(r)i h(r0 )i .
Behelyettestve ide (r) fenti alakjat, ezt a kovetkezo alakban rhatjuk fel:
Cn (r, r0 ) = n(2) (r, r0 ) n(r) n(r0 ) + (r r0 ) n(r) ,
ahol az utolso tagban levalasztottuk az azonos reszecskek jarulekat, es bevezett
uk a
k
ulonbozo reszecskek s
ur
usegs
ur
useg korrelacios f
uggvenyet,
*
+
X
n(2) (r, r0 )
(Ri r) (Rj r0 ) n(r) n(r0 ) g(r, r0 ) .
i6=j

A jobb oldal utolso egyenlete definialja a g(r, r0 ) parkorrelacios f

uggvenyt. Ez a f
uggveny
egyszer
u jelentessel br: g(r, r0 ) n(r0 )d3 r0 annak a valoszn
usege, hogy a d3 r0 infinitezimalis
terfogatban egy reszecske legyen, felteve, hogy az r pontban mar van egy reszecske.
Homogen rendszerben n(r) = n f
uggetlen a helykoordinatatol, es Cn , n(2) , illetve g
csak a koordinatak k
ulonbsegenek f
uggvenyei. Ekkor


Cn (r r0 ) = n2 g(r r0 ) 1 + (r r0 ) n .
80

Felhasznalva a
ZZ

Cn (r, r0 ) d3 r d3 r0

N 2 =
V

azonossagot, valamint, hogy N 2 = V n2 kB T T , a kovetkezo azonossagot kapjuk:

Z


1
(1.52)
kB T T =
g(r) 1 d3 r + .
n
Ez az u
n. kompresszibilitasi egyenlet, mely szoros kapcsolatot teremt a parkorrelacios
f
uggveny es a kompresszibilitas kozott. Bevezetve az F (k) u
gynevezett statikus szerkezeti
faktort,
Z
1 e
F (k) Cn (k) = n eikr [g(r) 1] d3 r + 1 ,
n
amibol kovetkezik, hogy
lim F (k) = nkB T T .

k0

k1

forras
j
Ri

k2

det
e

Rj

kto
r

1.23. abra. Szoraskserlet sematikus elrendezese.

A statikus szerkezeti faktor kozvetlen kapcsolatban van a szorasi kserletek soran mert
szorasi hataskeresztmetszettel. Ennek belatasahoz hasznaljunk az egyszer
useg kedveert
kanonikus sokasagot, es Cn transzlacioinvarianciajat kihasznalva fejezz
uk ki a szerkezeti

81

faktort a kovetkezokeppen:
Z
ZZ
1
11
0
ikr
3
F (k) =
e
Cn (r) d r =
eik(rr ) Cn (r r0 ) d3 r d3 r0
n
nV
ZZ
X

1
0
=
eik(rr )
h(Ri r) (Rj r0 )i n2 d3 r d3 r0
N
i,j
*
+


X
X
2


1
1 

=
eik(Ri Rj ) n (2)3 (k) =
eikRi  n (2)3 (k). (1.53)

N i,j
N
i
P
2
Amint most megmutatjuk, az utolso egyenletben szereplo  i eikRi  mennyiseg viszont kozvetlen
ul merheto elasztikus szoraskserletekben, rugalmas rontgen- illetve neutrondiffrakcio segtsegevel. Egy ilyen szoraskserlet sematikus elrendezeset szemlelteti
az 1.23. abra. Egy tavoli, r pozcioban levo forrasbol koherens, k1 hullamszam
u reszecskek (fotonok, neutronok, vagy elektronok) szorodnak az {Ri } pozciokban levo atomokon (reszecskeken), majd a szort reszecskeket egy szinten tavoli, r0 pozcioban levo
detektorral detektaljuk. A detektor elhelyezesevel szabalyozhato, hogy milyen k2 iranyba
szort sugarzast mer
unk, rugalmas szoras eseten pedig a hullamszam hossza nem valtozik, |k2 | = |k1 |. A ket hullamszamvektor altal bezart szog (azaz a szort nyalab elterese
a direkt nyalab iranyatol) a szorasi szog.
Ekkor egy a forrasbol erkezo, a j-edik atomon szorodo reszecske valoszn
usegi amp0
lit
udoja a detektornal aranyos eik1 (Rj r) f () eik2 (r Rj ) -vel, ahol f () az atomon valo
szoras szorasi amplit
udoja. Koherens szoras eseten azonban az egyes atomokon valo szorasi folyamatok interferalnak egymassal, es gy a detektorba erkezes teljes valoszn
usegi
amplit
udoja
!
X
0
Ak eik1 r
eikRi f () eik2 r ,
i

ahol bevezett
uk a k k2 k1 szorasi vektort. A detektalas valoszn
usege ennek megfe2
leloen P () |Ak | , a szorasi hataskeresztmetszet pedig

2 d
X
2
X
d


0
ikRi 
ikRi 
() = f ()
e
() 
e
 =
,
d
d
i
i
ahol felhasznaltuk, hogy az egyetlen atomon valo szoras differencialis hataskeresztmet0
() = |f0 ()|2 . Igy az (1.53) egyenlet szerint a direkt nyalab jarulekatol, azaz
szete d
d
k = 0-tol eltekintve a szorasi hataskeresztmetszet kozvetlen
ul a statikus szerkezeti
faktorral aranyos,
d
d0
() =
() N F (k) .
d
d
Szoraskserletekkel gy a statikus szerkezeti faktor, azaz a parkorrelacios f
uggveny Fouriertranszformaltja kozvetlen
ul merheto.
82

2. fejezet
Ide
alis g
azok
2.1. Kvantumstatisztik
ak
es a klasszikus
atmenet
2.1.1. Bozonok
es fermionok
Idealis gaznak nevez
unk egy rendszert, ha benne a reszecskek kozotti kolcsonhatas elhanyagolhato. Ilyenkor a rendszert lero Hamilton-operator felrhato
b (N ) =
H

N
X
i=1

b (1) (i)
H

alakban egyreszecske-operatorok osszegekent, ahol pl.

2
b (1) (1) = pb1 .
H
2m

b (1) sajatf
Spint is figyelembe veve, ha (x, ) a H
uggvenye ( pedig osszetett kvantumszam, pl. = {kx , ky , kz , z }),
b (1) | i = | i ,
H
b (N ) sajatf
akkor a Hamilton-operator szeparaltsaga reven H
uggvenye eloall az egyreszecskesajatf
uggvenyek szorzatakent,
!
N
X
b (N ) |(r1 , . . . , rN ; 1 , . . . , N )i =
H
|1 (r1 , 1 ) (rN , N )i .
(2.1)
i

i=1

b (N ) -nek, viszont megk

Ez a szorzat hullamf
uggveny tehat sajatf
uggvenye H
ulonboztetheto reszecskeket r le. A kvantummechanika egyik alapelve azonban, hogy az azonos fizikai reszecskek megk
ulonboztethetetlenek. Ennek megfeleloen a (2.1) egyenletben
83

szereplo szorzat hullamf

uggvenyt szimmetrizalni vagy antiszimmetrizalni kell attol f
ug1
goen, hogy bozonokat vagy fermionokat akarunk lerni. Az gy kapott sokreszecskehullamf
uggveny joval tobb informaciot hordoz, mint amennyire altalaban sz
ukseg
unk
van: egy fazistol eltekintve egyertelm
uen meghatarozott, amennyiben megadjuk, hogy
az egyes egyreszecske-allapotokban hany reszecske tartozkodik, azaz megadjuk az n
betoltesi szamokat). A Pauli-elv ertelmeben barmely fermion egyreszecske-allapot betoltese legfeljebb n = 1 lehet, bozonokra viszont nincs ilyen megkotes.
Szamos fizikai mennyiseg kifejezheto kozvetlen
ul a betoltesi szamok segtsegevel. Az
{n } = {n1 , n2 , . . .} betoltesi szamok altal meghatarozott mikroallapotban a reszecskek
szama peldaul
X
n = N,

az allapot energiaja pedig a (2.1) Schrodinger-egyenlet ertelmeben

X
n ,
E=

ahol a -re vett osszegzes vegigfut az egyreszecske Hamilton-operator sajatallapotain.

A statisztikus leras alapja az atlagos betoltesi szamok eloszlasanak meghatarozasa
adott kor
ulmenyek kozott. Nagykanonikus sokasag eseten az allapotosszeg
X
X P n X P n ( )
Z=
eN
e
=
e
N

P{n }
n =N

{n }

XY

en ( ) =

max
Y nX

en ( ) ,

n =0

{n }

P
ahol felhasznaltuk a
agot. Az allapot, a() b() = (
a())(
b()) azonoss
osszeg tehat szorzat alakban rhato fel,
n
max
Y
X
Z=
Z ;
Z =
en ( ) ,

n =0

ahol Z a egyreszecske-allapotban levo reszecskek allapotosszege. A k

ulonbozo egyreszecske-allapotok tehat egymastol f
uggetlen reszrendszerkent viselkednek. Az osszegzesek felso hatarat megado nmax ertek a reszecskek fajtajatol f
ugg: fermionokra nmax = 1,
bozonok eseten viszont vegtelen szummakrol van szo. Ennek megfeleloen
ZF = 1 + e( ) ,

X
B
Z =
en( ) =
n=0

1
1 e( )

A fermion hull
amf
uggveny antiszimmetriajanak kovetkezmenye a Pauli-fele kiz
ar
asi elv .

84

Bozonok eseten a megjeleno mertani sor csak akkor lesz konvergens, ha < , ami
0 = 0 alapallapoti energiat feltetelezve a < 0 megkotest roja ki. A nagykanonikus
potencial
X


(T, V, ) = kB T ln Z = kB T
ln 1 e( ) ,

ahol a tovabbiak jelolesevel osszhangban a felso elojelek a fermionokra, az alsok a bozonokra vonatkoznak. Felhasznalva az n = ln Z azonossagot, az atlagos betoltesi
szamokra a kovetkezoket kapjuk:
nF =

1
e( )

+1

nB
=

f ( ) ;

1
e( )

n( ) ,

(2.2)

ahol f () a Fermi-f
uggvenyt, n() pedig a Bose-f
uggvenyt jeloli. Az egyes (f
uggetlen) egyreszecske-allapotok egyens
ulyi betoltese tehat a FermiDirac-statisztikat illetve
a BoseEinstein-statisztikat koveti. Az n() illetve f () betoltesi szamok lefutasat szemlelteti a 2.1. abra. Latjuk, hogy a szabad bozonokra n( ) divergal, tehat >
minden energiara teljes
ul.2
n()
5
4

BE

3
2
1
FD

-2

-1

kB T

2.1. abra. A FermiDirac- (FD) es a BoseEinstein-statisztika (BE) betoltesi szamai.

Az atlagos betoltesekkel kozvetlen
ul is kifejezheto a nagykanonikus potencial,


X
X
e( )
= kB T
ln ( )
= kB T
ln (1 n ) .
(2.3)
e
1

K
olcs
onhat
o esetben a kemiai potenci
al lehet 0-nal nagyobb.

85

Az atlagos energiat es reszecskeszamot a homerseklet es a kemiai potencial rogztik,3

 
X

N = N (T, ) =
=
n ,
(2.4)
T,V



X
ln Z
E=
=
n .
(2.5)

,V

2.1.2. Kapcsolat a r
eszletes egyens
uly elv
evel
Az egyens
ulyi kvantumstatisztikak a reszletes egyens
uly elvebol is szarmaztathatoak
gyenge kolcsonhatast feltetelezve. Ennek szemleltetesehez tekints
unk egy ketreszecskes
szorasi folyamatot egy idealis fermionikus rendszerben! Az i kezdeti (initial) allapotban
az egyreszecske-energiak 1 es 2 , az f vegallapotban (final) pedig 10 es 20 . A reszletes
egyens
uly ertelmeben a ket allapot kozotti atmenetek rataira teljes
ul
Pif = Pf i ,
vagyis a direkt es inverz elemi folyamatok egyens
ulyt tartanak egymassal (2.2. abra).
e
Legyen f (i) annak a valoszn
usege, hogy az i-edik allapot betoltott! Ekkor annak
valoszn
usege, hogy mind az 1 , mind pedig az 2 allapotban van reszecske, fe(1) fe(2).
Az atmenet azonban csak abban az esetben tortenhet meg, ha a vegallapot az u
tkozes
0
0
e
e
elott betoltetlen (Pauli-elv). Ez utobbi valoszn
usege (1 f (1 ))(1 f (2 )). A teljes
atmeneti rata gy



0
0
e
e
e
e
Pif W1210 20 f (1) f (2) 1 f (1 ) 1 f (2 ) ,
ahol W1210 20 a kvantummechanikai atmenetet jellemzo, idoegysegre juto atmeneti valoszn
useg. Az inverz reakciora hasonloan kapjuk, hogy



Pf i W10 20 12 fe(10 ) fe(20 ) 1 fe(1) 1 fe(2) .
Ugyanakkor a mikroszkopikus reverzibilitas (idot
ukrozesi invariancia) kovetkezmenyekepp W1210 20 = W10 20 12 . Egyens
ulyban tehat a ket atmeneti rata egyenlosegebol
1 fe(10 ) 1 fe(20 )
1 fe(1) 1 fe(2)
=
fe(1)
fe(2)
fe(10 )
fe(20 )
kovetkezik minden olyan allapotparosra, ahol 1 + 2 = 10 + 20 = Ei = Ef . Bevezetve
tehat a g (1 fe)(fe) jelolest,
g(1 ) g(Ei 1 ) = const.
3

Ezeket az egyenleteket termeszetesen u

gy is lehet ertelmezni, hogy az atlagos energia es reszecskesz
am hat
arozza meg -t es -t.

86

minden 1 energiara. Ennek a f

uggvenyegyenletnek megoldasai g() = C e = ee
alak
uak. Kifejezve ebbol az fe betoltesi szamot kapjuk, hogy
1
1
h
i
=
fe =
,
g() + 1
e
exp (
e) + 1
e

tehat fe a Fermi-f
uggveny. Bozonok eseteben a kvantumkorrelaciok eltero termeszete
miatt
Pif n
e(1) n
e(2) (1 + n
e(10 )) (1 + n
e(20 )) ,
amibol az elobbiekhez hasonloan az n
e betoltesi szamra a Bose-f
uggveny adodik.
Pij

Pji

2.2. abra. Egyens

ulyban a direkt es az inverz folyamatok egymassal is egyens
ulyban
vannak (reszletes egyens
uly).

2.1.3. Szabad kvantumg

az,
allapots
ur
us
eg
Alkalmazzuk most a 2.1.1. fejezetben tanultakat szabad, idealis kvantumgazokra! Ekkor
az egyreszecske Hamilton-operator
b2
b (1) = p
,
H
2m
az egyreszecske-allapotok hullamf
uggvenye pedig p (x) eipx/~ . Reszecskek S spinjet is
figyelembe veve a sajatallapotokat a = (p, s) mennyiseg indexeli, ahol az s spinkvantumszam g = 2S + 1 k
ulonbozo erteket vehet fel.
Az E atlagenergia illetve a nagykanonikus potencial es a reszecskeszam meghatarozasahoz a (2.3), (2.4) es (2.5) egyenletekben osszegezn
unk kell az egyreszecskesajatallapotokra. Az impulzusokra valo osszegzest a V limeszben atrhatjuk
impulzus- illetve energiaterbeli integralokka. Az egyszer
useg kedveert vizsgaljunk teglatest alak
u dobozba zart reszecskeket! Periodikus hatarfeltetel mellett az x irany
u
impulzus lehetseges ertekei
px =

2
h
~nx =
nx ,
Lx
Lx
87

ahol Lx a rendszer x irany

u kiterjedese, nx pedig pozitv egesz szam. Az impulzussajatertekek tavolsaga gy px = h/Lx . A V hataresetben tehat kozelthetj
uk az
impulzusosszegeket a kovetkezokeppen:
X
X X
X 1 X
3 p ,


3p

p ,p ,p

s p ,p ,p
s
x

ahol 3 p = px py pz = h3 /V az osszegzesi pontokhoz rendelt impulzusterfogat. A

folytonos hataresetben tehat
X
XV Z

d3 p.
3
h

s
Amennyiben a Hamilton-operator spinf
uggetlen, az s-re torteno osszegzes csak egy g
faktort (spindegeneraciot) eredmenyez. Tovabba, ha az integrandus csak az egyreszecskeenergiatol f
ugg, akkor valtozocserevel atterhet
unk energia szerinti integralra. Ehhez bevezetj
uk a () egyreszecske-allapots
ur
useget,
() d g

V
4p2 dp
3
h

Felhasznalva a szabad reszecskek =

() = g

V
dp
4p2 .
3
h
d

p2
2m

diszperziojat, gy

V 3
() = g 3 4 2m 2
h

(2.6)

adodik.4 Igy tehat szabad gaz eseten az egyreszecske-allapotokra valo osszegzest energiaintegralokkal is helyettesthetj
uk:
Z
Z
X
V
g 3 d3 p
() d.
h

Ennek segtsegevel fermionokra

Z
Z
X
N=
n = () f () d = ()

E=

1
e()

+1

d,

(2.7)

Z
n =

Z
() f () d =

()

1
e() +1

d,

(2.8)

mg bozonokra a Fermi-f
uggvenyt a Bose-f
uggvennyel kell helyettesten
unk,
Z
Z
1
1
N = () ()
d ,
E = () ()
d.
e
1
e
1
0

(2.9)

Altal
anoss
agban a ()
allapots
ur
useg f
ugg a reszecskek diszperziojatol es a dimenzioszamtol is.

88


2.1.4. Allapotegyenlet
Az 1.6.2. fejezetben lattuk, hogy makrorendszerben a nagykanonikus potencial kozvetlen
ul a nyomassal van kapcsolatban,
pV = = kB T

ln 1 e( ) = kB T

() ln 1 e() d.

A (2.6) egyenlet ertelmeben szabad idealis gazra () = c , gy parcialisan integralva



Z


2 3
2 3 e()
d.
pV = kB T c 2 ln 1 e()
kB T
c 2
()
3
3 |{z} |1 e{z
0
}
()
{z
}
|
0
n()

A jobb oldalon szereplo integral egyszer

uen az energia varhato ertekevel aranyos, tehat
mind fermionok, mind bozonok eseten
2
pV =
3

2
() n() d = E.
3

(2.10)

A klasszikus idealis gazra korabban kapott allapotegyenletnek ez a formaja ervenyes tehat

kvantumosan is, de hangs
ulyozzuk, hogy kvantumgazra
3
E kv 6= N kB T
2

(pV )kv 6= N kB T,

ugyanis ez utobbi osszef

uggesek a klasszikusan ervenyes ekvipartcio torvenyenek kovetkezmenyei voltak.

A fenti levezetes lenyegi lepese volt a () aranyossag felhasznalasa. Ez egyfelol

az (p) p2 parabolikus diszperzio, masfelol pedig a d = 3 terbeli dimenzio kovetkez
menye. Altal
anosan, (p) = a |p| eseten az allapotegyenlet d = 3 dimenzioban
pV =

E
3

(2.11)

alak
u lesz. Specialisan ultrarelativisztikus 5 idealis gaz eseten (p) = c |p|, es gy
1
pV = E.
3
5

Ultrarelativisztikusnak mondunk egy reszecsket, ha annak nyugalmi energiaja elhanyagolhato teljes energi
aj
ahoz kepest, mert nyugalmi tomege nincs, vagy elenyeszo a mozgasi energiabol szarmaz
o
t
o
meghez
kepest (peld
aul fotonok, relativisztikus elektronok, m
uonok eseten). Ilyenkor (p) =
p
2
4
2
2
m c + p c pc. Line
aris diszperzi
o adodik a kolcsonhatas kovetkezteben szamos bozongerjesztes eseteben is (pl. antiferrom
agneses spinhullamok, fononok stb.).

89

2.1.5. A klasszikus hat

areset
A (2.7), (2.8) es (2.9) egyenletek teljes lerasat adjak tetszoleges nemkolcsonhato bozonvagy fermiongaznak. Azt varjuk azonban, hogy ha ket reszecske kis valoszn
useggel tartozkodik ugyanabban a kvantumallapotban, akkor a reszecskek megk
ulonboztethetetlensegebol szarmazo kvantumkorrekciok nem jelentosek, es a bozonok illetve fermionok
statisztikus tulajdonsagai kozotti elteres elhanyagolhatova valik. Ez definialja az u
n.
klasszikus hataresetet, amikor is a betoltesi szamokra teljes
ul az n  1 feltetel. Ilyenkor az atlagos betoltesi szam formulajaban az exponencialis tag dominal, ezert mind
fermionokra, mind bozonokra
n e( )  1,
azaz ( )  1. A klasszikus hatareset tehat akkor valosul meg minden egyes
nvora, amennyiben egy nagy negatv szam.6 A nagykanonikus potencial ebben a
hataresetben a kovetkezokepp kozeltheto:
X
X
e e ,
= kB T
ln (1 n ) kB T
| {z }

Z1

amibol az atlagos reszecskeszam


N =


T,V

= Z1 e =

,
kB T

es gy a szabadenergia

F = + N = N (kB T + ) = N kB T ( 1) = N kB T


N
1 .
ln
Z1

A Stirling-formulat most a szokasossal ellentetes iranyban hasznalva adodik, hogy

F kB T ln

Z1N
= kB T ln Z,
N!

Z=

Z1N
,
N!

tehat a kvantummechanikai lerasbol kiindulva a klasszikus hataresetben automatikusan megjelent az allapotosszegben a reszecskek megk
ulonboztethetetlenseget kifejezo N !
hanyados. A Z1 egyreszecske-allapot
osszeget a klasszikus, spin nelk
uli esetben meghataP

roztuk ((1.44) osszef

ugges). Most a e
osszegzest (2.6) felhasznalasaval energiaintegralla atrva kapjuk, hogy
Z
3
V
Z1 = ()e d = g 3 (2mkB T ) 2 ,
h
6

Feltessz
uk, hogy az egyreszecskespektrum = 0 energianal kezdodik.

90

ami a spindegeneraciotol eltekintve egyezik a korabbi eredmennyel. A klasszikus hatareset feltetele


 32
N
N
h2
1

(2.12)
=
1e =
= n 3T ,
Z1
gV 2mkB T
g
ahol n = N /V az atlagos reszecskes
ur
useget jeloli, es bevezett
uk a
h
T =
2mkB T
termikus de Broglie-hullamhosszot. Ez utobbi a reszecskek kvantummechanikai kiterjed
e
set jellemzi, klasszikus hataresetben ugyanis a reszecskek tipikus impulzusa
p

mk
T
B ,

tehat a reszecskek tipikus de Broglie-hullamhossza = h/p h/ mkB T . Figyelembe

veve, hogy a reszecskek kozotti atlagos tavolsag kapcsolatban van a s
ur
useggel, d n1/3 ,
a (2.12) egyenlotlenseg szerint a klasszikus hatareset akkor all fenn, ha a gazt alkoto
reszecskek atlagosan sokkal messzebb vannak egymastol, mint az oket jellemzo kvantummechanikai hullamhossz,
d  T ,
azaz a gaz ritka es/vagy forro.

2.1.6. Kvantumkorrekci
ok, magas h
om
ers
ekleti sorfejt
es
Lattuk, hogy a klasszikus viselkedes feltetele n3T e  1, gy a klasszikus hataresethez jarulo kvantumkorrekciokat megkaphatjuk e -ben szisztematikus sorfejtest vegezve.
A betoltesi szam sorfejtett alakja
n() =

exp [ ( )]
= e e 1 e e . . . .
1 exp [ ( )]

Az elso tag felel meg a klasszikus limesznek, a sorfejtes magasabb rend

u tagjai pedig a
kvantumkorrekciokat szolgaltatjak. Az atlagos reszecskeszam gy
Z
N=

3
V
() n() d 2g 3 (2m) 2
h

e e e2 e2 + . . . d.

Felhasznalva az
Z

n
2

n+1
2

d = (a)

91

n+1

(2.13)

uggest, gy
osszef

N gV

2mkB T
h2

 32

32

12

ami egy implicit egyenletet ad -re,


1 3
32

e = nT 1 2 e + .
g
Ezt az egyenletet iteratvan megoldva kapjuk, hogy

2
1 3
1 n3T

e = nT 3
+ .
g
g
22
A kemiai potencial kvantumkorrekcioit (2.14) logaritmusat sorfejtve kaphatjuk,
kl

kB T
3

g 22

(2.14)

3T n,

ahol kl = kB T ln n3T /g a klasszikus limeszben szamtott kemiai potencialt jeloli. Fermionokra tehat a kemiai potencial emelkedik a kvantum korrekciok hatasara (tasztas),
mg bozonokra csokken (effektv vonzas).
A kemiai potencial ismereteben most mar meghatarozhatjuk a klasszikus allapotegyenlethez adodo kvantumkorrekciokat is. A (2.13) keplethez hasonloan az energia
kvantumkorrekciojara a kovetkezot kapjuk:

3
Z


2mkB T 2 3

52
e
,
E = () n() d gV
k
T
e
1

2
B
h2
2
0

amelybol e -ben elso rendig sorba fejtve

5

 5


3
1 2 2 e
E
3
2
32

kB T 1 2 2
kB T
e
.
3
2
2
N
1 2 2 e
|
{z
}
5

2 2

Igy az egzakt (2.10) egyenlet alapjan a nyomas



2E
1 3
p=
.
= nkB T 1
5 T n + . . .
3V
g 22
A kvantumkorrekciok tehat megvaltoztatjak a nyomast, es fermionok eseteben novelik
azt a klasszikus gaz nyomasahoz kepest, mg bozonok eseteben csokkentik,
pBE < pkl < pFD .
A bozonok kozott tehat effektv vonzast, a fermionok kozott viszont effektv tasztast
eredmenyeznek a kvantumkorrekciok: a bozonok szeretnek azonos allapotban lenni

(lasd az indukalt emissziot), mg fermionoknal a Pauli-elv effektv tasztashoz vezet.

92

2.2. Ide
alis Fermi-g
az
Az elozo alfejezetben megvizsgaltuk, hogyan modostjak a kvantumkorrekciok magas homersekleten egy idealis gaz allapotegyenletet, es azt talaltuk, hogy a kvantumkorrekciok
n3T -nel aranyos tagokat eredmenyeznek. A kvantumkorrekciok szerepe tehat a homerseklet csokkenesevel egyre no, es dominanssa valik amint a homerseklet olyan alacsony
(vagy a gaz s
ur
usege olyan nagy), hogy a reszecskek termikus de Broglie-hullamhossza
osszemerhetove valik a reszecskek kozotti tavolsaggal. Elegendoen alacsony homersekleten tehat a kvantummechanika illetve a kvantumstatisztika hatarozza meg barmilyen
idealis gaz viselkedeset. A fermionok es bozonok viselkedese azonban ezeken az alacsony
homersekleteken gyokeresen elter egymastol: fermionok eseteben a gaz veges kompresszibilitassal rendelkezik meg T = 0 homersekleten is es Fermi-folyadekot kepez, mg a bozongaz egy kritikus homerseklet alatt osszeomlik es Bose-kondenzalodik. Ebben illetve
a kovetkezo fejezetben az anyagnak ezzel a ket alapveto kvantumfazisaval foglalkozunk
idealis gazt tetelezve fel.

2.2.1. A Fermi-g
az alap
allapota
A Fermi-gaz alapallapotanak vizsgalatahoz induljunk ki a reszecskeszam
Z
N=

Z
() f () d =

()

1
e()

+1

kifejezesebol! A T 0 hataresetben f () egy egysegugras-f

uggvennye valik, f ()
(F ), ahol F (T = 0) a T = 0 homerseklethez tartozo kemiai potencial, az
u
gynevezett Fermi-energia (lasd a 2.3. abrat). A Fermi-energia az idealis fermiongaz
karakterisztikus energiaskalaja: alapallapotban a Fermi-energia alatti allapotok mind be
vannak toltve, az afelettiek viszont u
resek, hiszen a Pauli-fele kizarasi elv figyelembevetelevel gy minimalizalhato a fermionrendszer energiaja. Ezt az allapotot (vagy az
F alatti, betoltott egyreszecske-allapotok osszesseget) Fermi-tengernek is szokas nevezni. Izotrop diszperzios relacio eseten a betoltott allapotok az impulzusterben egy pF
Fermi-impulzus sugar
u gombben helyezkednek el. Ez az u
n. Fermi-gomb, fel
ulete pedig a Fermi-fel
ulet. Latni fogjuk, hogy fermionrendszerek viselkedeseben meghatarozo
jelentoseg
u a Fermi-fel
ulet es annak kornyezete.
Kvadratikus diszperzi
uen f
ugg ossze a
os relacio eseten a Fermi-impulzus egyszer
Fermi-energiaval, pF = 2mF . A Fermi-impulzus illetve a Fermi-energia segtsegevel
tovabbi karakterisztikus hossz- es homersekletskalak is definialhatoak. Igy definialhato
a kF pF /~ Fermi-hullamszam es az ennek megfelelo Fermi-hullamhossz , F 2/kF ,
a fermionok alapallapotbeli karakterisztikus hullamhossza, illetve a TF F /kB Fermihomerseklet. Az osszes gy bevezetett karakterisztikus mennyiseg valojaban egyetlen
93

f ()
kB T

T =0

T >0

2.3. abra. A Fermi-f

uggveny zerus es veges homersekleten. Minden energian g degeneralt
allapot talalhato.

parameternek, a fermiongaz n = N /V reszecskes

ur
usegenek f
uggvenye, hiszen
X
V 4
N =g
1 = g 3 p3F ,
h 3
|p|pF

ahonnan gy
pF = ~kF = ~ 6 2 n/g
F = (3n/4g)
F =

13

1/3

p2F
~2
=
2m
2m

d,
 23
6 2
n .
g

Az utobbi eredmenyt energiaintegral segtsegevel is megkaphattuk volna, hiszen

Z
N=

ZF
() f () d =

() d = g

V 3 2 23
2 3
4 2m 2 F = A F2 ,
3
h
3
3

ahol A az allapots
ur
usegbol szarmazo prefaktorok osszesseget jeloli. Hasonloan konny
u
meghatarozni az idealis fermionrendszer alapallapoti energiajat is,
ZF
E=

2 5
3
() d = A F2 = F N .
5
5

94

Az allapotegyenletbol gy azonnal megkaphatjuk a gaz nyomasat,

5
2
2
E = F n n 3 .
3V
5
A Fermi-gaznak tehat a Pauli-elv kovetkezteben T = 0 homersekleten is nagy nyomasa
es veges kompresszibilitasa van!
A kapott eredmenyek kozeltoleg ervenyesek maradnak veges homersekleten is mindaddig, amg a Fermi-gaz elfajult (degeneralt), azaz T  n1/3 F . Tekintettel arra,

hogy TF ~2 /m2F , mg T ~2 /m2T , ez azt jelenti, hogy a Fermi-gaz akkor degeneralt,

ha a homerseklet joval alacsonyabb, mint a Fermi-homerseklet,

p=

T  TF .
Miutan egy tipikus jol vezeto femben az elektronok s
ur
usege rendkv
ul nagy, n 1023 cm3 ,
gy a Fermi-energia
 23

~2 6 2
n
1018 J 7 eV,
F =
2m
g
es az ennek megfelelo Fermi-homerseklet
TF = F /kB 80 000 K.
A fembeli elektronok T 300 K homerseklete tehat jellemzoen ket nagysagrenddel kisebb, mint a Fermi-homerseklet, gy a vezetesi elektronok degeneralt Fermi-gazt kepeznek.

2.2.2. Alacsony h
om
ers
ekleti viselked
es
A degeneralt (T  TF ) idealis Fermi-gaz viselkedeset lerhatjuk T /TF -ben szisztematikus sorfejtest vegezve az u
n. BetheSommerfeld-sorfejtes segtsegevel. Bar a Bethe
Sommerfeld-sorfejtes tetszoleges () egyreszecske-allapots
ur
useg
u Fermi-gazra alkalmaz1/2
hato, az egyszer
useg kedveert feltessz
uk, hogy = A , ahol az A egy
utthato egy
R
3
V
2
haromdimenzios gazra A g2 h3 (2m) . Ebben az esetben mind N = () f () d,
R
mind pedig E = () f () d ugyanolyan,
Z

y f () d

alak
u integralokat tartalmaznak. Ez parcialis integralas utan a kovetkezo alakra hozhato:
Z
0


1  y+1
f ()d =
f () =0 +
y+1|
{z
}
y

95

Z
0

1 y+1
( f ()) d.
y+1

A BetheSommerfeld-sorfejtes azon a megfigyelesen nyugszik, hogy a Fermi-f

uggveny
2
f () 1/ ch (( )/2) derivaltja alacsony homersekleten a Fermi-energiatol tavolodva exponencialisan levag, es csak a Fermi-fel
ulet kB T kornyezetebol van
jaruleka. Ennek megfeleloen, a f () elotti lassan valtozo f
uggvenyt ( )-ben sorba
fejtve, a homersekletben szisztematikus sorfejtest kapunk. Ebben a szellemben atterve a
t ( ) valtozora,
Z
0

y+1 X
y f ()d =
y + 1 n=0

kB T

n 

y+1
n

 Z

tn

et
dt,
(et +1)2

ahol felhasznaltuk az altalanostott binomialis tetelt,

 n

X
t
y+1
y+1
y+1
(t + )
= ()
,
n
()n
n=0

amiben az


y+1
n


=

(y + 1) y (y 1) (y + 1 n + 1)
n!

altalanostott binomialis egy

utthatok szerepelnek. Az integralok also hatarat kiterjeszthetj
uk -re, ugyanis ezzel csak exponencialisan kicsiny ( e  1) hibat vet
unk.
Bevezetve tehat az
Z
1

dt
In
tn
4 ch 2t

integralokat, gy a kovetkezo kifejezest kapjuk:

Z
0

y+1 X
f ()d =
y + 1 n=0
y

kB T

n 


y+1
In .
n

Az In integralok tulajdonsagait a 2.5. f

uggelekben targyaljuk. Itt csak annyit jegyeznenk
meg, hogy nyilvanvaloan In = 0, ha n paratlan,7 paros n-ekre viszont In kapcsolatba
hozhato a Riemann-fele zeta-f
uggvennyel. Nek
unk a tovabbiakban a vezeto korrekciok
2
meghatarozasahoz csak I0 = 1-re illetve I2 = /3-ra lesz sz
ukseg
unk.
A reszecskeszam eseteben y = 1/2-et veve,
!

2
Z
1
2 3
2 kB T
N = A 2 f ()d = A 2 1 +
+ ... .
3
8

0
7

A BetheSommerfeld-sorfejtes jellegzetessege, hogy csak kB T -ben paros rend

u korrekciok jelennek
meg, ami annak tudhat
o be, hogy f 0 () szimmetrikus = kor
ul.

96

Hasznaljuk most fel, hogy T = 0 homersekletre N = A 23 F2 . Igy, kihasznalva, hogy

kB T
 1, megkapjuk a kemiai potencial alacsony homersekleti sorfejteset:

= F

2
1+
8

kB T

!2/3

2
+ ...

2
1
12

T
TF

2
+ ...

(2.15)

hiszen a jobb oldal nevezojeben = F vezeto rendben (tehat a kemiai potencial veges
homersekleten csokken, v.o. 2.3. abra). Az energia varhato erteke a reszecskeszamhoz
hasonloan adodik,
!

2
5 2 kB T
2 5
E = A 2 1 +
+ ... .
5
8

Az elozokhoz hasonloan, felhasznalva az alapallapoti energia E0 = A 52 F2 = 35 N F kifejezeset, valamint a kemiai potencial (2.15) sorfejteset, kapjuk az energia vezeto rend
u
korrekciojat:
!
 2
5 2 T
E = E0 1 +
+ ... .
12
TF
Ebbol az idealis Fermi-gaz hokapacitasa alacsony homersekleten


 
E
2 T
= N kB
CV =
,
T N ,V
2 TF
azaz a fajho a homerseklet f
uggvenyeben linearis. Ez a fermionrendszerekre jellemzo tipikus viselkedes, melyet erdemes osszevetni egy klasszikus gaz viselkedesevel. Klasszikusan
a DulongPetit-torveny szerint
CVDP = N kB

3
= const.
2

lenne a hokapacitas. Klasszikusan ertelmezve tehat a fenti eredmenyt azt mondhatjuk,

hogy a Fermi-gaz szabadsagi fokai alacsony homersekleten kifagynak, es a fajhoben megjeleno effektv szabadsagi fokok szama
Neff N

2 T
 N.
3 TF

Tehat mar szobahomersekleten is joval kevesebb gerjesztheto szabadsagi fokkal rendelkezik egy fembeli Fermi-gaz, mint klasszikusan becs
ulnenk, es az elerheto szabadsagi fokok
szama csokkeno homerseklettel T /TF szerint nullahoz tart. Ez ismet a szabadsagi fokok

97

kifagyasanak jelensege, tagabb ertelemben pedig a III. fotetel megjelenese egy konkret
kvantumrendszerben.
A fajhoben megjeleno T /TF faktor azt t
ukrozi, hogy csak a Fermi-fel
ulet kozeleben
vannak gerjesztheto allapotok. Valoban, a linearis fajho konnyen megmagyarazhato ez
alapjan. Az elerheto gerjesztesek (reszecske- illetve lyukgerjesztesek) szama aranyos

(F ) kB T -vel, energiajuk pedig kB T . Osszess

egeben gy veges T  TF homersekleten
2
kor
ulbel
ul E (F ) (kB T ) -nel no a Fermi-gaz energiaja az alapallapoti energiahoz
kepest, a BetheSommerfeld-sorfejtes eredmenyevel megegyezoen, fajhoje pedig ennek
kovetkezteben linearis.

2.3. Ide
alis Bose-g
az, BoseEinstein-kondenz
aci
o
Idealis, szabad bozongaz eseten az energiaf
uggo betoltesi szamot a 2.1. abran vazolt
n() Bose-f
uggveny hatarozza meg. Ennek megfeleloen a reszecskeszamot illetve a gaz
energiajat a (2.9) kifejezesek adjak meg. Haromdimenzios kvadratikus diszperzioj
u gazt
feltetelezve, az allapots
ur
useget megint csak () = A 1/2 alakban rhatjuk fel. Ekkor,
bevezetve az x = /kB T dimenziotlan valtozot, (2.9) a kovetkezokepp rhato:
Z
N =A
0

1
e()

d = A (kB T )

3
2

1
ex+

dx,

(2.16)

ahol A = V 2g(2m)3/2 /h3 es = /kB T . Rogztett s

ur
useg es homerseklet mellett
a (2.16) kifejezes egy implicit egyenletet jelent a (T ) kemiai potencial homersekletf
uggesere. A (2.16) egyenlet mindket
oldalat elosztva V -vel valamint felhasznalva a termikus
de Broglie-hullamhossz T = h/ 2mkB T definciojat, kifejezhetj
uk a gaz s
ur
useget
illetve T f
uggvenyeben,
g 2
n= 3
T

Z
0

x
dx.
ex+ 1

(2.17)

A fenti integral -nek monoton novekvo f

uggvenye, azonban csak akkor jol definialt, ha
a kemiai potencial nem pozitv, 0 ( 0). Ebbol azonnal kovetkezik, hogy negatv
kemiai potencialokra a gazt alkoto reszecskek szama nem lehet nagyobb, mint a = 0
kemiai potencial altal meghatarozott nc (T ) s
ur
useg,
g 2
nc (T ) 3
T

Z
0

98

ex

1
dx.
1

(2.18)

Az nc kritikus s
ur
usegben szereplo integral kifejezheto gamma- es zeta-f
uggvenyek segtsegevel,
Z s1
x
dx = (s) (s) .
ex 1
0

Specialisan a szamunkra fontos s = 3/2 illetve s = 5/2 ertekekre (3/2) 2,612 illetve
(5/2) 1,341, es gy
g
(2.19)
nc (T ) = 2,612 3 .
T
Amennyiben n < nc (T ), akkor (2.17)-nek van > 0 megoldasa. A Bose-gazt izotermikusan osszenyomva (azaz T = const. mellett az n s
ur
useget novelve) azonban fokozatosan
novekszik, amg csak el nem eri a kritikus = 0 erteket, amikor is n eppen nc (T ). Ekkor
ervenyet veszti a (2.17) formula.
n(T )

n()
nc

nc (T ) T 2

n > nc
n
n < nc
(n)

(a)

T
(b)

2.4. abra. (a) A kemiai potencial f

uggese a reszecskes
ur
usegtol adott T homersekleten.
n > nc -re nincs , ami kielegtene a (2.17) egyenletet. (b) A kritikus s
ur
useg homersekletf
uggese.
Mi tortenhet n > nc (T ) eseten? A fenti szamtas azt sugallja, hogy n > nc (T ) eseten
a termodinamikai limeszben a kemiai potencial 0-va valik, 0. Ekkor viszont az
99

 = 0 energiaj
u modussal illetve az allapotokra valo osszegzessel ovatosan kell bannunk,
hiszen ekkor az = 0 allapotban makroszkopikusan sok reszecske lehet. Valoban, a (2.2)
keplet ertelmeben az = 0 nvo atlagos betoltese
N 0 = gn0 =

g
0 g

,
e 1

(2.20)

ami az 0 hataresetben divergal. Ennek a nvonak a jaruleka az energiaintegralokra

valo attereskor elvesz, (2.9) csak az 6= 0 allapotban tartozkodo reszecskek szamat adja
vissza helyesen. A kritikus s
ur
usegnel nagyobb s
ur
usegekre tehat N 0 V , azaz a reszecskek makroszkopikus hanyada az = 0 allapotba kondenzalodik. Ennek megfeleloen a

reszecskek szama ket reszre bonthato,

N = N 0 + N >0 ,
ahol a masodik tagot a (2.9) osszef
ugges segtsegevel fejezhetj
uk ki. Ehhez hasonloan a
s
ur
useg is ket reszre bonthato:
n = n0 + n>0 ,
ur
usege, n>0 pedig a termikus reszecskek s
ur
usege,
ahol n0 = N 0 /V a kondenzatum s
melyet a (2.17) kifejezes ad meg. Ha tehat n < nc (T ), akkor letezik > 0, melyre n>0 =
n teljes
ul, es ilyenkor a termodinamikai limeszben n0 0 elhanyagolhato. Ha viszont
n > nc (T ), akkor = 0, es ennek megfeleloen n>0 = nc (T ), a kritikus reszecskeszamon
fel
uli resz pedig az = 0 allapotba kondenzalodik az impulzusterben, n0 = nnc (T ) >

8
0. Ezt a jelenseget BoseEinstein-kondenzacionak nevezz
uk.
ur
usege rogztett, es vizsgaljuk a homerTegy
uk most fel, hogy a Bose-gaz n = N /V s
seklet f
uggvenyeben a jelenseget! A homersekletet csokkentve azon a Tc homersekleten
kezd makroszkopikussa valni az alapallapot betoltottsege, ami teljesti az
n = nc (Tc )
implicit egyenletet. A kritikus Tc homerseklet felett n < nc (T ), es ennek megfeleloen a
kemiai potencial veges negatv erteket vesz fel. Ekkor tehat n>0 = n a termodinamikai
limeszben es n0 0. Ha viszont T < Tc , akkor a (2.19) osszef
uggesbol

n>0 = nc (T ) = n

T
Tc

 32

(T < Tc ),

Kondenz
aci
o alatt
altal
aban azt ertj
uk, amikor egy legnem
u anyag lecsapodik es folyadek vagy
szil
ard f
azisba rendez
odik. A Bose-kondenzacio eseteben a kondenzatumot alkoto gazatomok nem val
os
terben, hanem az impulzusterben csoportosulnak.

100

gy a kondenzatum s
ur
usege
"

n0 = n n>0 = n 1

T
Tc

 32 #
.

A kemiai potencial (pontosabban = ) lefutasat szemlelteti a 2.5(a). abra, a kondenzalt atomok n0 /n hanyadanak homersekletf
uggese pedig a 2.5(b). abran lathato.

kB T

n0
n

O(1)

1
O

T
Tc

 
1
N

O(1)

 
1
N

T
Tc

1
(a)

(b)

2.5. abra. (a) A dimenziotlantott kemiai potencial homersekletf

uggese (b) Az n0 /n alapallapoti hanyad homersekletf
uggese
A Tc kritikus homerseklet alatt az energiahoz csak a kondenzatumon kv
uli atomok
adnak jarulekot,


   
Z
5
52
3
5
1
5
3

kB T,
E(T ) = A 2
d = A (kB T ) 2

= Nc (T )
(2.21)
e 1
2
2
2 32
} | {z }
| {z
0

3
4

1,341

hiszen a kondenzatum = 0 energiaj

u reszecskeket tartalmaz csak, energiaja tehat zerus
(itt bevezett
uk az Nc (T ) = nc (T ) V jelolest). Ennek megfeleloen a kondenzatumnak
nyomasa sincs. A gaz nyomasat a termikus gazban levo reszecskek adjak, melyek jaruleka
a nyomashoz az E = 3pV /2 allapotegyenlet illetve (2.21) szerint
3  

5
2m 2
5
2 .
p=g

(k
T
)
B
h2
2
A Tc kritikus homerseklet alatt a nyomas tehat nem f
ugg a terfogattol, csak a homerseklettol. A gazt allando T homersekleten osszenyomva a nyomas fokozatosan no, majd a
101

(homersekletf
uggo) kritikus s
ur
useget elerve megindul a kondenzacio, es a nyomas valtozatlan marad (2.6(a). abra). Ez azt jelenti, hogy a Bose-kondenzalt fazisban vegtelenne
valik a gaz kompresszibilitasa, akarcsak egy folyadek valos terbeli kondenzaciojakor: egy
egyens
ulyi folyadek-goz elegyben a terfogat izotermikus valtoztatasakor a goznyomas
valtozatlan marad, csak az egyes komponensek aranya valtozik.
CV
N kB

3
2

T1
3

T2

T2

T
Tc

V
(a)

(b)

2.6. abra. (a) Idealis Bose-gaz izotermai (T1 > T2 ) (b) Idealis bozongaz fajhoje alacsony
homersekleten es a kondenzacios homerseklet felett
A (2.21) osszef
uggesbol rogton adodik a Tc homerseklet alatti hokapacitas is,
5
3
CV (T < Tc ) = kB Nc (T )
2
2

5
2

3
2

5
3
= kB N
2
2

5
2

3
2



T
Tc

 32
,

tehat teljes
ul a III. fotetel. A kritikus homersekleten a fajho veges marad, es az egy
reszecskere juto hokapacitas


CV (Tc )
15 52

1,926,
=
(2.22)
4 32
kB N
ami nagyobb a klasszikus 1,5 erteknel, azaz az egy reszecskere juto hokapacitas magas homersekleti ertekenel. Egy hosszabb szamtas segtsegevel megmutathato (lasd
a 2.6. f
uggeleket), hogy a fajho Tc -nel folytonos marad, viszont meredeksege elojelet
valt. A fajhoben ennek megfeleloen T = Tc -nel jellegzetes, fazisatalakulasokra jellemzo
cs
ucs jelenik meg (lasd a 2.6(b). abrat). Egy kolcsonhato Bose-gazban ez a cs
ucs gyenge
szingularitassa alakul, T = Tc -nel a fajho divergal.
102

Albert Einstein 1925-ben josolta meg a BoseEinstein-kondenzacio jelenseget Satyendra Nath Bose fotonstatisztikai munkaja alapjan. A Bose-kondenzacio a kondenzalt anyagok fizikaja egyik legizgalmasabb jelensegenek bizonyult, mely a legk
ulonfelebb
rendszerekben figyelheto meg valtozatos formaban. Mind a szuperfolyadekok, mind
pedig a szupravezetok fizikajanak melyen a Bose-kondenzacio jelensege rejlik, de szamos
olyan rendszer is talalhato a termeszetben, ahol elemi gerjesztesek, pl. magnonok mutatnak Bose-kondenzaciot. Legtisztabb formajaban azonban ultrahideg atomi gazokban
siker
ult a Bose-kondenzaciot megfigyelni 1995-ben. Ezert a felfedezesert Eric Cornell,
Carl Wieman es Wolfgang Ketterle 2001-ben elnyerte a fizikai Nobel-djat (Cornell es
Wieman csoportja 87 Rb-bol, Ketterle csoportja 23 Na-bol hozott letre kondenzatumot).

2.4. Fotong
az, h
om
ers
ekleti sug
arz
as
Sug
arz
asi t
orv
eny
A feketetest homersekleti sugarzasanak tulajdonsagait megerthetj
uk, ha a fotongazt mint
egy u
regbe zart idealis bozonrendszert rjuk le. Max Planck eloszor 1900-ban vezette le
a rola elnevezett sugarzasi torvenyt Boltzmann eredmenyeit felhasznalva, illetve abbol
a posztulatumbol kiindulva, hogy a frekvenciaj
u elektromagneses sugarzas energiaja
E = h egysegekben kvantalt. Planck a kvantumok bevezeteset formalisnak tekintette, es nem tulajdontott neki komolyabb fizikai jelentoseget. A fotonkvantumok igazi
jelentoseget Albert Einstein ismerte fel 1905-ben. A fotoeffektus interpretalasakor Einstein feltetelezte, hogy a feny kvantalt energiaval (es impulzussal) rendelkezo csomagok
formajaban terjed, es ezzel megalapozta az elemi fenykvantum, azaz foton reszecske interpretaciojat.
A sugarzasi torveny levezetesehez induljunk ki abbol a tenybol, hogy egy V terfogat
u
u
regben
az
elektrom
a
gneses
sug
a
rz
a
si
t
e
r
el
o
a

ll
that
o
oszcill
a
l
o
harmonikus
elektrom
a
g
neses modusok osszessegekent! Ezeket a modusokat kvantalva kapjuk a fotonmodusokat:
egy korfrekvenciaj
u oszcillator n-edik gerjesztett allapota felfoghato u
gy is, mintha
n darab, egyenkent ~ energiaj
u reszecske tartozkodna egy az oszcillatornak megfelelo kvantumallapotban. Ezeket a gerjeszteseket nevezz
uk fotonoknak. A fotonok spinje
S = 1, gy Bose-statisztikat kovetnek. A (2S + 1) = 3 spinallapot koz
ul azonban egy
nem megengedett, gy szabad terben egy hullamszamhoz ketfele lehetseges polarizacio
tartozik, es minden frekvencia degeneracioja g = 2. A foton nyugalmi tomege zerus, gy
energiaja
(p) = |p|c =

h
c = h(p) = ~(p),

ahol a foton frekvenciaja, a korfrekvenciaja, a hullamhossza, c pedig a fenysebesseg.

A feketetest-sugarzast kibocsato u
ulyban is elnyel es kibocsat fotonokat,
reg fala egyens
ezert az N fotonszam nem allando, atlagos erteket T es V hatarozzak meg. Abbol, hogy
103

a fotonok szama nem megmarado mennyiseg kovetkezik az is, hogy a kemiai potencial azonosan elt
unik, = 0. Ekkor ugyanis a legnagyobb valoszn
useg
u fotonszam az
allando fotonszam mellett szamtott F (T, V, N ) felteteles szabadenergia szelsoertekebol
hatarozhato meg. Ez azonnal a


F
==0
N T,V
feltetelre vezet.9 Egy frekvenciaj
u allapot atlagos betoltesi szama gy
n() =

1
eh

A dp impulzushejba eso allapotok szama

g

V
8V 2
2
4p
dp
=
d,
h3
c3

amibol rogton adodik a (terfogategysegre juto) energia u() spektralis s

ur
usege, ugyanis
a d frekvenciasavba es egy terfogategysegbe eso energiajarulek
8 h 3
1
d,
dE() = u() d = 3 h
V
c e 1
8 h 3
.
u() = 3 h
c e 1
Ez a Planck-fele sugarzasi torveny (2.7. abra). Bevezetve az = h dimenziotlan
valtozot,
u() d =

8 (kB T )4 3
d ,
c3 h3 e 1

a spektralis eloszlas alakjat tehat egy univerzalis f

uggveny hatarozza meg. Nyilvanvalo,
h

hogy az utobbi eloszlas = kB T maximumhelye homersekletf

uggetlen, amibol rogton
adodik a Wien-fele eltolodasi torveny az energiaspektrum maximumara, max T = const.
A Planck-fele spektrumbol kovetkeznek azok a torvenyek is, melyek mar a sugarzasi torveny megfogalmazasa elott is ismertek voltak. Az alacsony frekvencias (nagy
hullamhossz
u) h  kB T (  1) esetben peldaul
u() d kB T
9

8 2
d,
c3

A = 0 feltetel most nem jelent gondot, hiszen = 0 energiaj

u fotonallapot nem letezik, gy
> = 0.

104

3
e 1

1,421

3 e

2,821

2.7. abra. A Planck-fele sugarzasi torvenyben szereplo univerzalis f

uggveny ( = h).

ami a RayleighJeans-torveny. Ez az eredmeny klasszikusan hullamokkal (oszcillato 2 d, amelyek

rokkal) is ertelmezheto: a d frekvenciasavba eso oszcillatorok szama 8
c3
az ekvipartcio-tetel alapjan egyenkent atlagosan kB T energiaval rendelkeznek. Nagy
frekvencias hataresetben (h  kB T ) adodik a Wien-fele sugarzasi torveny,

8 2
d.
c3
Eszerint a nagy energiaj
u fotonok klasszikus idealis gazkent viselkednek, es a h energiaj
u
h
fotonallapot betolteset a klasszikus e
Boltzmann-statisztika hatarozza meg.
u() d = eh h

A fotong
az termodinamik
aja
A fotongaz atlagos energiaja
Z
E=V

8V (kB T )4
u() d = 3
c
h3

3
d ,
e 1
|0 {z }
4

(4)(4)=3! 90

amibol kovetkezik a StefanBoltzmann-torveny

E
4 4
=
T
V
c
alakja, ahol a egy
utthato az u
n. StefanBoltzmann-allando,
4
2 5 kB
W
=
5,67 108 2 4 .
2
3
15c h
m K

105

Az u
regben levo fotonok szamanak varhato erteke
8V
N= 3
c

Z
0

8V
3
d = 3
h
e 1
c

kB T
h

3 Z

2
d T 3 .
e 1
|0 {z }

(3) (3)21,202

tehat
E N kB T,
de most N (T ) erosen f
ugg a homerseklettol. Az idealis fotongaz nyomasanak meghatarozasahoz hasznalhatjuk a (2.11) osszef
ugges ultrarelativisztikus hataresetben ervenyes
pV = E/3 alakjat. Ebbol a sugarzasi nyomas
p=

4 4
T .
3c

A fotongaz nyomasa tehat nem f

ugg a terfogattol, es izotermikus kompresszibilitasa
ennek megfeleloen vegtelen, osszhangban a BoseEinstein-kondenzatum eseteben ervenyes eredmennyel. Mivel a kemiai potencial azonosan elt
unik, gy a szabadenergia
F = N pV = pV , azaz
F =

4
V T 4.
3c

Ebbol az entropia illetve a hokapacitas differencialassal adodik,



F
16V 3 T 0
S=
=
T 0,
T V
3c


E
16V 3
CV =
T N (T ) kB .
=
T V
c
Mindketto zerushoz tart a III. fotetellel osszhangban.
A fenti termodinamikai mennyisegek homersekletf
uggese alapvetoen az (p) |p|
linearis diszperziobol kovetkezik. Szilard testekben a hanghullamok (kvantalt formaban
fononok) ugyancsak linearis diszperzioval rendelkeznek es bozonstatisztikat kovetnek.
Bar diszperziojuk anizotrop, es a fotonoktol elteroen minden hullamszamhoz harom,
altalaban k
ulonbozo energiaj
u akusztikus modus tartozik, a fononok termodinamikai tulajdonsagai rendkv
ul hasonltanak a fotongaz termodinamikai tulajdonsagaihoz. Peldakepp a fotonokhoz hasonloan a racsrezgesek fajhojaruleka is T 3 viselkedest mutat
alacsony homersekleten.10
10

A T 3 -
os viselkedes a neh
any sz
az kelvin alatti homersekleteken figyelheto meg, egeszen alacsony h
omersekleten azonban
altal
aban m
as fajh
oj
arulekok dominalhatnak (elektronok fajhojaruleka, dinamikus
r
acshib
ak fajh
oj
aruleka, m
agneses szennyezesek fajhoje, stb.).

106

2.5. Fu
ek: A BetheSommerfeld-sorfejt
esben sze ggel
repl
o integr
alok
A BetheSommerfeld-kozeltes soran a kovetkezo integralok jelentek meg:
Z
1

dt.
In
tn
4 ch 2t

Szimmetriaokokbol In = 0 ha n paratlan, tovabba



Z
et
1
I0 =
dt = t
= 1.
e +1 t=
(et +1)2

Altal
anos paros n-re
In = 2

d 1
dt et +1


dt = 2n

tn1 et

1
dt,
1 + et

ahol a nevezot mertani sorba fejtve

Z

X
X
(1)k1
k
n1 (k+1)t
(1)
In = 2n
t
e
dt = 2 n!
,
kn
k=0
k=1
|0
{z
}
(k+1)n (n)

veg
ul a szamlalo alternalo elojelet egy ritktott sor bevezetesere hartva
!

X
X


1
1
1n
In = 2 n!

2
=
2

n!
1

2
(n) ,
n
n
k
(2k)
k=1
k=1
ahol bevezett
uk a Riemann-fele zeta-f
uggvenyt,

X
1
.
(n) =
kn
k=1

A felmer
ulo rendeknel

X
2
1
2
(2) =
=

I
=
,
2
k2
6
3
k=1

4
,
90
6
(6) = .
95
(4) =

107

2.6. Fu
ek: A Bose-g
az h
okapacit
asa a kritikus h
o ggel
m
ers
eklet felett
A bozongaz Tc feletti hokapacitasanak lerasahoz tekints
uk a
n(T ) = nc (T ) n(T ) = nc (T ) n

(T & Tc )

mennyiseget, vagyis azt a tobblets

ur
useget, amit meg kondenzacio nelk
ul meg tudna
tartani a rendszer (lasd a 2.8. abrat)! Ez egyreszt a (2.19) osszef
ugges ertelmeben
#
"  3
T 2
1 ,
n(T ) = n
Tc
masreszt a (2.17) es (2.18) egyenletek szerint
g 2
n(T ) = 3
T


Z

1
ex
1
g 2
x x
x x
x+
dx 3
dx,
e 1 e
1
T
(e 1) (ex+ 1)


ahol felhaszn
ltuk, hogy Tc kozeleben = kicsi. Az integrandus az x  1 tarto a(x+)
, ami Tc kozeleben nem erzekeny ertekere. Igy az integrandust a
manyon x e
teljes integralasi tartomanyon kozeltj
uk az x  1 szerint sorba fejtett alakjaval, mert az
ez altal okozott hiba nem erinti az szerinti viselkedest. A meghatarozando integralra
helyettestessel
Z
0


r 

x
x
dx = 2 arctg
=
x (x + )
0

adodik, amibol a kemiai potencial homersekletf

uggese Tc felett
!#2 
"
r
  32
2
3T kB T
T
T Tc
1
|| = n

= 2
g
4
Tc
Tc
a redukalt homerseklettel.
Az atlagenergia a (2.21) egyenlet jeloleseivel
Z
E(T ) = A

3
2

1
e() 1

d = A (kB T )

5
2

x2
0

e
dx,
ex e

ahol az e fugacitas a redukalt homerseklet vezeto rendjeben

e 1 K 2
108

(2.23)

n
nc (T )

n(T )

n(T )

Tc

2.8. abra. A kritikus reszecskes

ur
useg es a teljes s
ur
useg viszonya

K pozitv egy
utthatoval (utobbi pontos kifejezese a (2.23) osszef
uggesbol leolvashato).
Az integral nevezojet a redukalt homerseklet szerint sorba fejtve

Z
Z


5
3
3
1
1
E(T ) = A (kB T ) 2 1 K 2 x 2 x
dx
dx K 2 x 2
e 1
(ex 1)2
0

adodik, ami atrva

h

i
2
e
E(T ) = E (T ) 1 K .

Itt E az energia Tc alatti, (2.21) osszef

ugges szerinti f
uggvenyalakjat jeloli, amelyhez
egy -ban negyzetes korrekcio jarul a kritikus homerseklet felett. A hokapacitas vezeto
rendben

CV (T )

CV (T )

E (T ) e

2K,
Tc

ahol ismet CV (T ) a CV (T < Tc ) analitikus f

uggveny kiterjesztese Tc fole. Nyilvanvaloan CV folytonos = 0-ban, meredeksege viszont ugrik a homerseklet f
uggvenyeben, a
valtozas



CV 
CV 
E (T )
e
.

= 2K
T 
T 
T2
T >Tc

T <Tc

109

3. fejezet
Ko
onhat
o rendszerek I:
lcs
Kv
azir
eszecsk
ek
Az elozo fejezetben targyalt idealis gazok eseteben feltett
uk, hogy a gazt alkoto reszecskek
kozotti kolcsonhatas elhanyagolhato, legfeljebb a kvantumkorrelaciok miatt jelenhetnek
meg effektv kolcsonhatasok. Ugyanakkor valamilyen (nagyon gyenge) kolcsonhatasra
sz
ukseg van ahhoz, hogy egy gaz egyens
ulyba ker
uljon, es valodi rendszerekben mindenkepp jelentkezik kolcsonhatas a reszecskek kozott.
Ha a kolcsonhatast egy kh karakterisztikus energia jellemzi, es a homerseklet nagyon
nagy ehhez a skalahoz kepest (kh  kB T ), akkor a 2. fejezetben bemutatott idealisgazmodell jo kozeltesnek tekintheto. Az idealis gazt referenciarendszernek tekintve perturbacioszamtassal a vezeto rend
u korrekciokat is vizsgalhatjuk magas homersekleten.
Ilyen jelleg
u perturbacioszamtassal kesobb fogunk foglalkozni.
Masik fontos eset az alacsony homersekleti limesz. Ilyenkor eros kolcsonhatasok es
hangs
ulyosan kvantumos viselkedes jellemzik a rendszereket. Gyakran elofordul, hogy az
alacsonyan fekvo (alapallapothoz kozeli) gerjesztett allapotok szabadon terjedo f
uggetlen reszecskeknek tekinthetoek. Az ilyen, a bonyolult kolcsonhato rendszer viselkedesebol
elot
uno, effektve nemkolcsonhato gazkent viselkedo objektumokat Landau nyoman kvazireszecskeknek nevezz
uk. A szilardtest-fizikai tanulmanyok soran ez a kerdeskor mar
elofordult, ezert itt csak roviden foglalkozunk vele.
Peldaul szilard testekben az elemi gerjesztesek (pl. racsrezgesek) energiaja (p) =
~(p) diszperzios relacio szerint alakul, ahol p a kvaziimpulzus, (p) pedig a rezgesi
modus korfrekvenciaja. A rendszerrel csak ilyen, megfelelo impulzus-energia parostasokkal tudunk energiat kozolni, mintha tenylegesen reszecskeket gerjesztenenk. Alacsony
homersekleten ezek a kvazireszecskek jo kozeltessel f
uggetlennek tekinthetoek. A fononok a kristalyracs rezgeseinek megfelelo kollektv gerjesztesek, eset
ukben a kolcsonhatas
hianyanak feltetele a kristalypotencial harmonikus kozeltese.
Masik peldanak tekinthetj
uk az elektronokat szilard testekben. A szabalyos kristalyracs a nemkolcsonhato elektronokat Bloch-elektronokka alaktja, amelyek a racsban
110

akadalytalanul tudnak haladni. A valosagban azonban az elektronok kozott igen eros

Coulomb-kolcsonhatas is fellep, ami korantsem elhanyagolhato az elektronok szokasos

tavolsaga mellett. Erdekes

modon azonban a makroszkopikus szam
u reszecsket tartalmazo, rendkv
ul bonyolult es erosen kolcsonhato elektronrendszer alacsony energiaj
u gerjesztesei gyakran f
uggetlen kvazielektronok modjara viselkednek, csak a szabad elektron
fizikai parameterei helyett valamilyen effektv ertekekkel kell oket jellemezni. Ennek a tapasztalatnak az elterjedt megfogalmazasa, hogy a kolcsonhatas feloltozteti a reszecsket,

ezert a savot formalo reszecskek (elemi gerjesztesek) nem egyszer

uen Bloch-elektronok,
bar sok tekintetben hozzajuk hasonlo tulajdonsagokkal rendelkeznek (spinj
uk van, kvaziimpulzusuk megmarad, es a toltes
uk az elemi toltes).

Altal
anosan a kvazireszecskeket ket csoportba oszthatjuk. Az egyikbe a kollektv
gerjesztesek tartoznak; eset
ukben nem lehet a kolcsonhato rendszer egyes reszecskeihez
rendelni a kvazireszecsket (peldaul a racsrezgeseknel a fononok, spinhullamoknal a magnonok megjelenese). Ezek a bozonok statisztikajat koveto kvazireszecskek, es a mogott
uk allo rendszer reszecskei kozotti kolcsonhatas megsz
unese eseten maguk is elt
unnek.
A masik csoportba az egyreszecskes gerjesztesek tartoznak; ez esetben a kolcsonhato
rendszer egyes reszecskeit feloltozteti a kolcsonhatas (peldaul kvazielektronok szilard
testekben). Az ilyen kvazireszecskek altalaban fermionok, es a kolcsonhatas megsz
untetesevel a csupasz reszecskebe mennek at.1 Ugyanakkor az egyreszecskes gerjesztesek es
a kollektv gerjesztesek fogalma gyakran nem t
ul megalapozott. Kolcsonhato bozonok
eseteben peldaul az impulzus csokkentesevel a szabad atomoknak megfelelo gerjesztesek
fokozatosan hanghullamma alakulnak at.

3.1. Fermi-folyad
ekok
Tekints
unk egy N reszecskebol allo idealis Fermi-gazt! Fokozatosan (adiabatikusan) kapcsoljuk be a reszecskek kozti kolcsonhatast, es tegy
uk fel, hogy a rendszer energiaszintjei
csak eltolodnak, de osztalyozasuk nem valtozik meg! Maskepp fogalmazva, az gy kapott
Fermi-folyadek es az idealis Fermi-gaz elemi gerjesztesei kolcsonosen megfeleltethetoek
egymasnak.2
Idealis Fermi-gaz eseteben a legegyszer
ubb gerjesztes, amikor a reszecskek szamat
eggyel novelve a Fermi-energia fole helyez
unk egy 0s (p) energiaj
u, p impulzus
u elektront,
0
vagy hasonloan, a Fermi-nvo alol (s (p) < 0) eltavoltunk egy elektront, lyukat hozva
letre. Ezek a gerjesztesek az alapallapoti n0s (p) (impulzusf
uggo) betoltesi szamhoz kepest
1

Egyes szerz
ok csak az ut
obbi tpust nevezik kvazireszecskenek, az elobbi csoportra pedig csak a
kollektv gerjesztes elnevezest haszn
alj
ak.
2
Ez a felteves nem minden esetben teljes
ul, peldaul szupravezetes eseten egy gyokeresen u
j allapot
megjelenesehez vezet a k
olcs
onhat
as.

111

egy n0s (p) eltereskent jelentkeznek. A gerjesztett allapot energiaja

X
X


E=
0s (p) n0s (p) + n0s (p) = E0 +
0s (p) n0s (p) ,
sp

sp

ahol az alapallapoti energia

E0 = g

0 (p) .

p<pF

A Fermi-folyadek allapotban a kolcsonhatas bonyoltja a helyzetet. Egy Fermifolyadekban a kolcsonhatast adiabatikusan bekapcsolva azonban az idealis gaz egy elektront (lyukat) tartalmazo gerjesztett allapotabol a kolcsonhato rendszer egy gerjesztett
allapotat kapjuk, melynek energiaja s (p) energiaval magasabb a kolcsonhato rendszer
alapallapoti energiajanal, es mely ugyanazokkal a kvantumszamokkal rendelkezik, mint
a nemkolcsonhato gerjesztett allapot. Ekkor s (p) az elemi gerjesztes (kvazireszecske)
energiaja. A kis energiaj
u gerjesztesek felepthetok ilyen kvazireszecskekbol, es jellemezhetok azok ns (p) eloszlasaval. Kis kvazireszecske-s
ur
useg eseten a gerjesztesek energiaja
vezeto rendben osszeadodik:
X
s (p) ns (p) + . . . .
E = E0 +
sp

A kvazireszecske-spektrum gy defincio szerint


E 
.
s (p) =
ns (p) ns(p)=0

(3.1)

Az elektronok kozotti kolcsonhatas eredmenyekent azonban veges kvazireszecskes

ur
useg mellett a kvazireszecskek is kolcsonhatnak egymassal, es ennek megfeleloen az
osszenergia is modosul:
X
X
0
U ss (p, p0 ) ns (p) ns0 (p0 ) + . . . ,
s (p) ns (p) +
E E0 +
sp

s,p,s0 ,p0

ahol a kvazireszecskek s
ur
useget es az ennek megfelelo kolcsonhatasi tagokat kicsinek
tessz
uk fel.
A tovabblepeshez sz
ukseg
unk lesz a Fermi-rendszer entropiajanak kifejezesere. Eloszor tekints
uk az idealis Fermi-gazt! Osszuk fel az impulzusteret d3 p terfogat
u cellakra,
es tegy
uk fel, hogy ns (p) (p pF ) + hns (p)i lassan valtozo f
uggveny! Ekkor az
3
3
i-edik cellaban gi = V d p/h allapot talalhato, melyek koz
ul atlagosan ni = gi ns (pi ) van
betoltve, ahol pi az i-edik cellahoz rendelt kvaziimpulzust jeloli. Ennek megfeleloen az
i-edik cellahoz rendelt lehetseges allapotok szama
i (ni ) =

gi !
,
ni !(ni gi )!
112

es egy megadott ns (p) eloszlashoz

Y

tot ({ni }) =

gi !
ni !(ni gi )!

szam
u mikroallapot tartozik. Ennek megfeleloen a rendszer entropiaja
Z X
X
d3 p
S = kB
[ns (p) ln ns (p) + (1 ns (p)) ln (1 ns (p))] V 3 .
ln i = kB
h
s
i
Miutan a kolcsonhato Fermi-folyadek illetve a nemkolcsonhato Fermi-gaz allapotai kozti megfeleltetes egyertelm
u, ezert kolcsonhato rendszer entropiaja is a fenti alak
u kell
legyen.
Az ns (p) betoltesi szam egyens
ulyi erteket az entropia allando energia illetve reszecskeszam melletti minimalizalasaval kaphatjuk meg. Elhanyagolva a kolcsonhatasi tagot,
az energia es a reszecskeszam varialtjai kifejezhetok ns (p) segtsegevel:
X
X
s (p) ns (p) .
ns (p) ,
E =
N =
sp

sp

Az energia illetve a reszecskeszam erteket tehat Lagrange-multiplikatorokkal rogztve a

kovetkezo betoltesiszam-f
uggveny adodik:
ns (p) =

1
.
exp [ (s (p) )] + 1

(3.2)

A kvazireszecskek kozotti kolcsonhatast is figyelembe veve teljesen hasonloan jarhatunk

el. Ekkor is egy Fermi-eloszlast kapunk, ekkor azonban a kolcsonhatas modostja a kvazireszecskek energiajat, s (p) es (p), es ennek megfeleloen (3.2) egy implicit egyenletet
jelent ns (p)-re nezve.
A kvazireszecske-kep akkor alkalmazhato sikerrel, amennyiben a kvazireszecskek (p) T
energiajahoz kepest elhanyagolhato egymason valo szorasi ratajuk ( T 2 ), azaz a homerseklet elegendoen alacsony.
Egeszen alacsony homersekleten a Fermi-folyadek leras tovabb egyszer
usodik. Az
idealis gaz egyreszecske-spektrumat a kemiai potencial kozeleben linearizalva bevezett
uk
a vF Fermi-sebesseget:
0 (p) 0

pF
(p pF ) = vF (p pF ) ,
m

ahol m a fermionok tomege. Ezzel analog modon a kolcsonhato Fermi-folyadekban

(p)

pF
(p pF ) ,
m

113

ahol az m effektv tomeg defincioja

pF
= pF
m =
vF

!1


.
p p=pF

Tehat a Fermi-folyadek alacsony energias gerjesztesei olyanok, mint renormalt tomeg

u
nemkolcsonhato elektronok. Az alacsony homersekleti termodinamika gy megkaphato
az idealis Fermi-gazra kapott eredmenyekbol, csak a szabad elektron tomege helyett az
effektv tomeggel kell szamolnunk. A hokapacitas peldaul linearisan tart nullahoz, es
CV = N k B

m pF
2 kB T
2
= V kB
T
,
2 F
3~3

tehat a CV = T hokapacitas meredeksege m . Az effektv tomeg gy merheto a fajhon kereszt

ul. Ilyen meresekbol tudjuk, hogy az effektv tomeg a legtobb femben nagysagrendileg egyezik a szabad elektron tomegevel, de egyes, u
gynevezett nehezfermionrendszerekben akar 2-4 nagysagrenddel nagyobb is lehet annal. Ilyen peldaul tobbfele
cerium- es uranalap
u vegy
ulet, amelyekben az elektronok kozotti eros korrelacios effektusok vezetnek az effektv tomeg ilyen mertek
u novekedesehez. Szinten Fermi-folyadekkent
ertelmezheto a neutroncsillagokbeli erosen kolcsonhato, nagy s
ur
useg
u nukleonfolyadek
is.

3.2. Fononok
3.2.1. R
acsrezg
esek
A szilard testekben terjedo kvantalt racsrezgesek, a fononok kollektv gerjesztesek. Ebben a fejezetben roviden atismetelj
uk a szilardtest-fizikaban a fononokrol tanultakat, es
megvizsgaljuk termodinamikajukat.
A szilard testek racsrezgeseinek lerasa a racsot alkoto atomok altal erzett
U (r1 (t) , r2 (t) , . . . , rN (t))
potenciallal kezdodik, ahol ri (t) az i., Mi tomeg
u atom helye. Klasszikusan arra gondolhatunk, hogy zerus homersekleten minden atom nyugalomban van, kijelolve a kristalypotencial minimumat. Veges homersekleten az egyes atomok valamilyen rezgest vegeznek
sajat egyens
ulyi helyzet
uk kor
ul. Adiabatikus kozeltest alkalmazunk, vagyis csak a
racsatomok helykoordinatainak f
uggvenyeben rjuk fel a racspotencialt, mivel feltessz
uk,
hogy az elektronrendszer pillanatszer
uen koveti a racsatomok konfiguraciojanak valtozasat, es a racsatomok az elektronrendszer atlagos hatasat erzik csak.
Az olvadaspontnal joval alacsonyabb homersekleten felteheto, hogy az atomok az
egyens
ulyi helyzet
uktol csak kicsit mozdulnak el, es gy a potencial parabolikus jelleget
114

erzekelik a minimum kozeleben. A mechanikaban a kis rezgesek elmelete kereteben

kezelheto ez a problema: meg kell keresni a normalmodusokat, amelyek mar f
uggetlen
oszcillatorokkent kezelhetok. A harmonikus kozeltes 3 ertelmeben a kristalypotencialt
masodrendig sorba fejtj
uk az atomok egyens
ulytol valo u(t) kiterese szerint,
1X
ui (t) ij uj (t),
U (r1 (t) , r2 (t) , . . . , rN (t)) U0 +
2 i,j
ahol az elso rend a lokalis minimum jelenlete miatt nem jelenik meg, es ij a kristalypotencial masodikderivalt-tenzora az i. es j. atom egyens
ulyi kiterese szerint, az egyens
ulyi
helyzetben kiertekelve. Az atomok egyens
ulyi helyzetektol valo kitereseire vonatkozo
mozgasegyenlet
X
i (t) =
Mi u
(i = 1, 2, . . . , N )
ij uj (t) .
j

A harmonikus kozeltes miatt minden atomra hato ero az osszes kiteressel linearis kapcsolatban van. Ez mechanikailag annak felel meg, mintha az osszes atom rugokkal lenne
osszekapcsolva, amelyek rugoallandoit a tenzorok adjak meg. A periodikus racs miatt a differencialegyenlet megoldasa keresheto Fourier-sor formajaban; termeszetesen az
idof
uggest harmonikusnak lehet venni.
Az egyszer
useg kedveert azt az esetet tekintj
uk, amikor egy elemi cellaban egyetlen
atom van. Ilyenkor, feltetelezve, hogy a q hullamszamvektorhoz (q) sajatfrekvencia
tartozik, a kovetkezo homogen, linearis egyenletet kapjuk:
X
D (q) u (q) ,
2 (q) u (q) =

ahol , = 1, 2, 3 Descartes-koordinatakat jelolnek, es

i
1 Xh
D (q) =
m0
eiqRm
M m

pedig a dinamikai matrix . A sajatfrekvenciak negyzeteit tehat a



det D (q) 2 (q) = 0
karakterisztikus egyenlet megoldasai adjak, amelyek minden egyes q ertekhez a 3 3-as
dinamikai matrix sajatertekei. Minden q-hoz harom pozitv 2 (q) sajatertek, valamint
ezeknek megfelelo e (q) normalt sajatvektor, u
gynevezett polarizacios vektor tartozik:
X
( = 1, 2, 3)
D (q) e (q) = 2 (q) e (q) .

A harmonikus k
ozeltes termeszetesen nem ad szamot az olyan anharmonikus effektusokrol, mint a
h
ot
agul
as.

115

A dinamikai matrix hermitikus tulajdonsaga miatt a polarizacios vektorok 3-dimenzios

teljes ortonormalt rendszert alkotnak. Segtseg
ukkel minden elmozdulas a Q (q, t) normalkoordinatak szerint felrhato
1 X
ui (t) =
e (q) Q (q, t) eiqRi
N M q,
alakban, es a rendszer dinamikaja f
uggetlen harmonikus oszcillatorok segtsegevel ertelmezheto:
(q, t) = 2 (q) Q (q, t) .
Q
A hullamszamterben csak az elso Brillouin-zona N pontja felel meg k
ulonbozo normalmodusoknak (ahol N a cellak szama a szilard testben), gy egy elemi cellankent egy
atomot tartalmazo rendszerben a 3 k
ulonbozo indexszel egy
utt osszesen 3N f
uggetlen
normalmodus van: a Brillouin-zona minden q hullamszamahoz 3 modus tartozik. Ha
cellankent nem 1, hanem p atom van, akkor egy q vektorhoz 3p f
uggetlen normalmodus
tartozik, vagyis 3p diszperzios ag alakul ki. Ezek koz
ul 3 mindig teljesti az (q = 0) = 0
4
feltetelt, ezek az akusztikus modusok. A maradek 3(p 1) modus u
gynevezett optikai
modus, az ezeknek megfelelo gerjesztesi agak q = 0-nal nem 0-bol indulnak. Az akusztikus elnevezes arra utal, hogy a gerjesztesek a kis q hatareseteben a hanghullamoknak
felelnek meg, az optikai pedig arra, hogy ionracsokban a megfelelo modusokat optikailag
lehet gerjeszteni. A harom akusztikus ag izotrop anyagban 2 transzverzalis es 1 longitudinalis agra oszthato, de altalanos esetben minden sajatmodusnak van a terjedesi
irannyal parhuzamos es arra meroleges komponense is.
A (3.2.1) klasszikus egyenlettel a racsrezgesek problemajat harmonikus kozeltesben
visszavezett
uk 3N (altalanos esetben 3N p) f
uggetlen oszcillatorra. Ezeket kvantalva a
racsrezgesek Hamilton-operatora 3N darab f
uggetlen harmonikus oszcillatort r le, az
egyes oszcillatorok lehetseges energiaszintjei ( 21 + m (q))~ (q), ahol az m (q) egesz
szamok gerjesztesi szinteket jelolnek. A fotonokhoz hasonloan az energiaszinteket illetve
a hozzajuk tartozo kvantumallapotot ertelmezhetj
uk u
gy is, hogy a rendszerben ekkor
m (q) darab ~ (q) energiaj
u reszecske tartozkodik. Ezeket a kvazireszecskeket ne
vezz
uk fononoknak , m (q) pedig a (, q) modus betoltesi szama. A fononok tehat a
kristalyracs rezgeseinek kollektv gerjesztesei, hiszen egy normalkoordinata valamennyi
atom jarulekat hordozza. Egy fonon energiajat (q) = ~ (q), kvaziimpulzusat p = ~q
adja (ez utobbi hatarozatlan ~G erejeig, ahol G tetszoleges reciprok racsvektor).
4
Az akusztikus m
odusok a q 0 limeszben a kristalyracs transzlacioinak felelnek meg, ezert az
ezekhez a rezgesekhez tartoz
o k
orfrekvencia zerus. Ez azzal all osszef
uggesben, hogy a kristalyracsban
spont
an ser
ul a ter folytonos eltol
asi invarianciaja, es az ilyen szimmetriaserteshez az u
n. Goldstone-tetel
szerint mindig tartoznak olyan gerjesztesek, amelyekre lim (q) = 0.
q0

116

3.2.2. Fononok termodinamik

aja
A nemkolcsonhato fononok, vagyis a kvantalt racsrezgesek harmonikus kozeltesben sok
szempontbol hasonloak a fotonokhoz. Mivel gerjesztesek, szamuk nem allando, gy a
kemiai potencial erteke itt is 0 lesz. Egy allapotban sok fonon lehet, ezert statisztikajukat
a BoseEinstein-eloszlas rja le. Az akusztikus fononok diszperzios relacioja kis q-ra
szinten linearis, ahol a fenysebesseg szerepet a hangsebesseg veszi at. Fontos k
ulonbseg,
hogy a modusok szama a fotonoknal vegtelen, mg a fononoknal 3N p (ebbol 3N modus
akusztikus), es hogy a fononok eseteben a hangsebesseg altalaban nem izotrop.
T homersekleten a fononok atlagos energiajarulekat


X
1
Eph =
~ (q) n (q) +
2
q,
adja meg, ahol az atlagos betoltesi szamot az
n (q) = hm (q)i =

1
e~(q)

BoseEinstein-statisztika szolgaltatja.
Az alacsony homersekleti viselkedesben az akusztikus fononok meghatarozoak, hiszen
az optikai agak energiaja altalaban az egesz Brillouin-zonaban nagy. Alacsony energian
a 3 akusztikus ag diszperzios relacioja linearis,
i (p) = ci (b
p) p,

(i = 1, 2, 3)

b
ahol ci (b
p)-k a megfelelo hangsebessegek, amelyek f
uggnek a fonon kvaziimpulzusanak p
iranyatol.
Egyetlen ag jaruleka alacsony5 homersekleten, a zerusponti energiatol eltekintve
Z
X ~i (q)
~i (q) V
3
i
=
Eph =
~i(q)
~i(q)
3 d q,
q e kB T 1
e kB T 1 (2)
amibol korfrekvencia szerinti integralasra atterve
i
Eph
=

~
e~/kB T

V
2 d
V 2 1
4
=
(kB T )4 .
1 (2)3 c2i ci
30~3 c3i

A harom akusztikus ag egy

uttes jaruleka gy



V 2 1
1
1

Eph T 0 =
+ +
(kB T )4 ,
30~3 c31 c32 c33
5

Eleg alacsony h
omersekleten ahhoz, hogy a diszperzios relacionak az i = ci p linearis kapcsolatt
ol
elter
o reszen lev
o
allapotok bet
oltese elhanyagolhato legyen.

117

tehat T = 0 kozeleben a fotonokhoz hasonloan a fonongaz hokapacitasa is CV T 3 , ami

nem meglepo, hiszen ugyan
ugy linearis diszperzios relacioj
u bozonokkal van dolgunk.6
Valodi anyagok alacsony homersekleti hokapacitasat merve szamos szigeteloben ez a
kobos homersekletf
ugges jelentkezik. Femes rendszerekben azonban jelen van a vezetesi
elektronok homerseklettel linearisan skalazo fajhojaruleka (lasd a Fermi-folyadek elmeletet a 3.1. fejezetben), ami alacsony homersekleten meghatarozza a hokapacitas lefutasat.

Altal
aban az alacsony homersekleti hokapacitas homersekletf
uggese fontos informaciot
ny
ujt a kis energiaj
u gerjesztesek termeszeterol.
Az elobbi levezetesben az integral hatarat kiterjesztett
uk a Brillouin-zonarol az osszes
momentumra. Ezt az tette lehetove, hogy alacsony homersekletre szortkoztunk, es a magasabban fekvo gerjesztesi allapotokat figyelmen kv
ul lehetett hagyni. Ezzel exponencialisan kis hibat kovett
unk csak el. Magasabb homersekleten figyelembe kell venn
unk a
Brillouin-zona veges meretet, a linearistol eltero diszperziot, illetve az esetleges optikai
modusokat is. A fononok u
gynevezett Debye-modellje az utobbiakat tovabbra is elhanyagolja, de gy is jol ertelmezheto eredmenyt ad a hokapacitas homersekletf
uggesere.
A modell a Brillouin-zonat egy vele azonos terfogat
u gombbel helyettesti, melyen bel
ul
izotrop linearis diszperziot tetelez fel. A modellben megjeleno maximalis korfrekvencia
az D Debye-frekvencia. Ennek megfeleloen atrjuk a fenti integralt (itt az egyszer
useg
kedveert elhanyagoljuk a hangsebessegek kozotti k
ulonbseget):
ZD
Eph = 3

~
e~/kB T

V
2
4
d,
1 (2)3 c3

ahol az allapots
ur
useg integraljanak a modusok szamat kell adnia:
ZD
3
0

V
2
4
d = 3N,
(2)3 c3

3
ahonnan D
= 6N 2 c3 /V . A Debye-frekvencia az atomok s
ur
usegetol f
ugg, es azt fejezi
ki, hogy az atomok tavolsaganal rovidebb hullamhossz
u rezgesek nem tudnak terjedni a
eke nagysagrendi becslest ad a legmagasabb gerjesztheto frekvenciara.
szilard testben. Ert
Segtsegevel a kB TD = ~D osszef
uggesen kereszt
ul bevezetheto a TD Debye-homerseklet,
amivel


Eph = 9N kB T

T
TD

3 TZD /T
0

 
x3
TD
dx = 3N kB T D3
,
x
e 1
T

Az anal
ogia alapja, hogy a fononok sem hatnak kolcson egymassal, ami harmonikus kozeltesben
teljes
ul. A krist
alypotenci
al anharmonikus komponensei azonban a fononok szorodasahoz es bomlasahoz
vezetnek, ami elengedhetetlen a val
odi szilard testekben tapasztalhato termalizacio biztostasahoz.

118

ahol
3
D3 (x) = 3
x

Zx
0

y3
dy
ey 1

a harmadrend
u Debye-f
uggveny. Az x hataresetet vizsgaltuk az alacsony homersekleti viselkedes tanulmanyozasanal. Magas homersekleten a konnyen igazolhato
lim D3 (x) = 1 osszef
ugges miatt visszakapjuk az ekvipartcio tetelenek, illetve ebben a
x0
konkret esetben a DulongPetit-szabalynak megfelelo osszef
uggest: Eph = 3N kB T . Ennek megfeleloen a hokapacitas T 3 viselkedese a TD Debye-homerseklet felett teltodik.

3.3. Szuperfoly
ekonys
ag
3.3.1. A h
elium-4 f
azis
atalakul
asa
A 4 He atom 4 nukleonbol (2 proton, 2 neutron) es 2 elektronbol all. Ezek az alkotoelemek
mind fermionok (felegesz spinnel), gy a teljes atom bozonkent viselkedik (ellentetben a
3
He izotoppal). Legkori nyomason a gaz 4,2 K homersekleten cseppfolyossa valik.7 A
helium az atomok kis tomege es a kozott
uk levo csekely kolcsonhatas miatt meg abszol
ut
zerus homersekleten sem fagy meg normal nyomason, mivel az atomok zerusponti mozgasa t
ul nagy. Azonban a folyadekot a forraspont alatt tovabb h
utve jellegzetes cs
ucs
jelentkezik az izobar hokapacitasban, T = 2,17 K homersekleten. A hokapacitas jellegzetes alakja miatt ezt a homersekletet lambda-pontnak nevezik (lasd a 3.1(a). abrat). Ennel
alacsonyabb homersekleteken a helium tovabbra is folyadek marad, a hokapacitasban jelentkezo cs
ucs azonban valamilyen fazisatalakulasra utal. Bozonokrol leven szo, felmer
ul
a Bose-kondenzacio lehetosege. Bar rokon jelensegrol van szo, fontos azonban szem elott
tartanunk, hogy a valodi helium-4 erosen kolcsonhato gaz, a BoseEinstein-kondenzacio
fogalmat viszont idealis bozonokat feltetelezve vezett
uk be. A heliumot idealis gaznak
tekintve, azonos s
ur
useg mellett 3,2 K adodna kondenzacios homersekletnek, ami jelentosen nagyobb, mint a lambda-ponthoz tartozo homerseklet.
Masik k
ulonbseg, hogy a hokapacitasban szereplo cs
ucs nem cusp-szingularitas (lasd

a 2.6(b). abrat), hanem logaritmikus divergencia:

Cp a b ln
7

|T T |
.
T

El
osz
or a holland Heike Kamerlingh Onnesnek siker
ult cseppfolyostania a heliumot 1908-ban. A
heliumnak mint h
ut
ok
ozegnek a segtsegevel felfedezte a szupravezetest, es megnyitotta az utat az alacsony h
omerseklet
u rendszerek vizsg
alata elott. A szuperfolyekonysag felfedezese Pjotr Kapica nevehez
f
uz
odik.

119

A kifejezesben szereplo konstansok also indexe arra utal, hogy ertek

uk T alatt es felett
eltero. Tovabbi k
ulonbseg, hogy az idealis Bose-kondenzatum fajhojenek T 3/2 skalazasaval szemben a szuperfolyekony 4 He fajhoje T 3 szerint tart nullahoz. Ez arra utal,
hogy az alacsonyenergias gerjesztesek spektruma hangszer
u, (p) c |p|, ellentetben a
2
nemkolcsonhato Bose-gaz (p) = p /2m spektrumaval.
Cp

p [atm]
|
a b ln |T T
T

30
-vonal

20
10

T3

He II.
1

(a)

He I.
2

kritikus pont
4

T [K]

(b)

3.1. abra. (a) Folyekony helium-4 hokapacitasa a -pont kozeleben (legkori nyomason
T 2,17 K) (b) Helium-4 fazisdiagramja
Elterve az 1 atm legkori nyomastol felterkepezheto a 4 He fazisdiagramja. A fagyaspont- es a forraspontgorbek kozott helyezkedik el a folyekony helium I. illetve II. fazisa,
amelyeket a -vonal valaszt el egymastol (3.1(b). abra).

3.3.2. H
elium-II
A II. fazis
u helium-4 olyan rendkv
uli tulajdonsagokat mutat, amelyek miatt ezt az allapotot szuperfolyekonynak nevezz
uk. Ez a szuperfolyekony fazis nem mas, mint egy eros
kolcsonhatas jelenleteben letrejovo Bose-kondenzatum. Megjegyezz
uk, hogy a kolcsonhatasnak meghatarozo szerepe van ebben az allapotban, nelk
ule ugyanis a kondenzatum
nem viselkedne szuperfolyadekkent.
Viszkozit
as
A II. fazisban a helium viszkozitasa f
ugg a viszkozitasmeres modjatol, es bizonyos
meresi modszerek eseten zerusnak adodik. Vekony csoben a kozeg aramlasa nem csillapodik ( = 0), egy zart gy
ur
uben folyamatosan aramolhat az anyag (emlekeztetve a
szupravezeto gy
ur
ukben fennmarado koraramokra). Ugyanakkor Elefter Andronikasvili
kimerte, hogy a szuperfolyadekba mer
ulo, egymashoz kozeli koaxialis korongokbol allo
torzios inga periodusidejenek es csillapodasanak valtozasa arra utal, hogy a korongokhoz
120


szuperfolyadek tapad, gy a viszkozitas 6= 0 (3.2(a). abra). Erdekes
modon a mert viszkozitas nagyjabol egyezett a szokvanyos helium-I viszkozitasaval. A kserlet eredmenyei
szerint a mozgo folyadektomeg tehetetlensegi nyomateka nem felelt meg a helium teljes
tomegenek, raadasul T = 0 K homerseklethez tartva az inga periodusideje kozeltett
vakuumbeli ertekehez.
H
ovezet
es
Egy masik meglepo tulajdonsaga a szuperfolyadeknak, hogy a homersekletet T ala csokkentve egyik pillanatrol a masikra abbamarad a kozegben a forras, majd buborekkepzodes nelk
ul parolog a szuperfolyadek. Ez a szuperfolyadek hihetetlen
ul jo hovezetesere
utal. Barmilyen apro homersekletingadozas azonnal kiegyenltodik a teljes mintaban,
gy nem johetnek letre a forrast okozo terbeli fluktuaciok, akkor sem, ha a szuperfolyadekot kor
ulvevo edeny melegebb a forraspontnal. Ez reszben a hoterjedes szokatlan
mechanizmusaval all kapcsolatban: a ho nem diff
uzioval, hanem hullamkent terjed a
szuperfolyadekban. Ezt a hohullamot masodik hangnak is nevezik.
Ugyancsak a kivetelesen jo hovezetessel magyarazhato az a sajatos tulajdonsag is,
hogy egy nyitott edenybol kimaszik a szuperfolyadek, vekony filmet alkotva az edeny

felsznen (zart edenynek pedig a teljes belso oldalat bevonja az anyag). Szuperfolyadekba
martott nyitott edeny eseten addig k
uszik ki vagy be a szuperfolyadek az edenybol, amg
ki nem egyenltodik a k
ulso es a belso (szuper)folyadekszint (3.2(b). abra). A hetkoznapi tapasztalatainknak szogesen ellentmondo jelenseg magyarazata az, hogy ha a helium
nedvesti az edeny falat, akkor energetikailag kedvezo filmet kepeznie a felsznen. Elegendoen vekony filmben legyozheti a fel
uleti kohezio a nehezsegi erot, gy a szuperfolyadek
kik
uszhat az edenybol. Szokvanyos folyadekokban ezt azert nem tapasztaljuk, mert az
ehhez sz
ukseges filmvastagsag annyira kicsi, hogy a filmben jelenlevo folyadekmennyiseg
azonnal elparologna. Szuperfolyekony heliumban azonban a filmet ero termikus gerjesztes azonnal elvezetodik a tombi szuperfolyadekba, gy makroszkopikus ter
uletekre
kiterjedhet a film.
Mechanokalorikus
es termomechanikai hat
as

Erdekes
jelenseget tapasztalunk, ha a szuperfolyadekot ket edenybe ontj
uk, melyek porozus anyaggal toltott kapillarissal vannak osszekotve (lasd a 3.2(c). abrat). Ha a ket
edenyben a folyadekszint elter, akkor az gy fellepo nyomask
ulonbseg anyagot presel at
az alacsonyabb folyadekszint
u edenybe. Az erdekesseg az ezzel jaro mechanokalorikus
hatas: a hatramarado szuperfolyadek homerseklete emelkedni fog, mg az alacsonyabb
folyadekszint
u tartaly homerseklete csokken. Ez epp ellentetes azzal, amit egy normal
folyadektol varnank, hiszen a porozus anyagon a reszecskeknek at kellene diffundalniuk, gy a nagyobb mozgasi energiaj
u reszecskeknek nagyobb aranyban kellene tavozniuk,
leh
utve a visszamarado anyagot.
121

A jelenseg fordtottja a termomechanikai hatas. Ha a fenti elrendezesben azonos

szuperfolyekony folyadekszintek mellett az egyik oldalt elkezdjuk melegteni, akkor a
kapillarison folyadek aramlik at a masik oldalra. A termodinamika masodik torvenye
szerint ho nem terjedhet spontan modon a melegebb helyrol a hidegebb fele, ezert fel
kell tetelezn
unk, hogy a hidegebb helyre nyomulo folyadek nem szallt hot! Ennek a
jelensegnek latvanyos megnyilvanulasa a szokok
ut-effektus. Szuperfolyekony heliumot
tartalmazo edenybe f
uggoleges kapillarist helyez
unk, amelynek egyik vege a felszn fole
er. A masik veget porozus anyaggal vessz
uk kor
ul, majd melegtes celjabol megvilagtjuk.
A megnovekedett nyomas a folyadekot szokok
utszer
uen kilovelli a kapillarison.

T2
T1

(a)

(b)

(c)

3.2. abra. (a) Az Andronikasvili-kserlet szerint a szuperfolyadeknak veges a viszkozitasa

(b) A szuperfolyadek kik
uszik a nyitott edenybol, kiegyenltve a folyadekszinteket (c)
Mechanokalorikus effektus: nyomas hatasara a porozus anyagon at torteno aramlasnal a
visszamarado anyag T2 homerseklete no, a T1 homerseklet csokken

K
etfolyad
ek-modell
A He-II viszkozitasa a modszertol f
uggoen zerusnak es nemzerusnak is adodott, ami arra
utal, mintha normal folyadek es szuperfolyadek reszt is tartalmazna a rendszer. Ezt szem
elott tartva fogalmazta meg Tisza Laszlo es tole f
uggetlen
ul Lev Landau a ketfolyadekmodellt. A modell szerint feltessz
uk, hogy a He-II egy normal es egy szuperfolyekony
resz kevereke, es a teljes rendszer s
ur
usege illetve arams
ur
usege ezen reszek jarulekaibol
adodik ossze,
= n + s ,
j = n v n + s vs .
A normal (n) resz kozonseges folyadek modjara viselkedik, viszkozitasa veges. A szuperfolyekony (s) resz ket meghatarozo tulajdonsaga, hogy nincs viszkozitasa (nem csillapo122

dik) es nincs entropiaja se. Ezekkel az egyszer

u bar korantsem trivialis feltevesekkel
sok furcsa tulajdonsagot megmagyarazhatunk.
A termomechanikai hatas amiatt jelentkezik, hogy a porozus anyagon illetve a kapillarison csak a szuperfolyekony resz aramlik at. Mivel ennek a hanyadnak nincs entropiaja,
gy a hatramarado anyag entropias
ur
usege novekedni fog, ami a homerseklet emelkedeset
vonja maga utan.
Az anyag ketfele komponens kevereke, gy a benne terjedo hullamoknak ket lenyegesen k
ulonbozo modusa van. Amikor a n normal es a s szuperfolyekony s
ur
useg fazisban
rezeg, az a kozonseges folyadekokban is jelen levo hanghullamoknak felel meg, ezek egyszer
u s
ur
usegingadozasok. Van azonban egy olyan modus, amelyben a szuper es a normal
s
ur
useg antifazisban oszcillal. Ilyenkor a teljes n + s s
ur
useg minden pontban allando,
tehat ez nem valodi hang (nem a s
ur
useg, hanem az entropia hullamzik). Ez a rezgesi
mod a masodik hang, es a rendszerben terjedo hohullamnak felel meg.
A modell termeszetes modon valaszt ad a viszkozitasmeres furcsasagaira is. Az aramlo
helium normal resze egy ido utan lecsillapodik, de a szuperfolyadek-hanyad kapillarisban
is szabadon folyhat tovabb, s
urlodasmentesen aramolva. Ugyanakkor az Andronikasvilikserletben a normal hanyad viszkozusan csatolodik a torzios ingahoz, es a mert viszkozitas alapjan ez a resz hasonloan viselkedik a folyekony heliumhoz az I. fazisban. A torzios
inga periodusanak homersekletf
uggo valtozasa azt jelzi, hogy a normalis es a szuperfolyekony hanyad aranya a homerseklettol f
ugg. Feltessz
uk, hogy zerus homersekleten n = 0,
hiszen a termodinamika harmadik fotetele miatt ilyenkor az egesz rendszer entropiaja 0,
mg T homersekleten s = 0.
Az idealis bozongaznal lattuk, hogy a Tc kritikus homerseklet alatt az alapallapoti reszecskek n0 /n hanyada folytonosan felno nullarol 1-re (2.5(b). abra). Helium-4 eseteben
a s / arany kvalitatve hasonloan viselkedik T alatt, de a szuperfolyekony hanyad nem
azonosthato a BoseEinstein-kondenzatummal. Lars Onsager szamtasai valamint 4 Heen vegzett neutronszorasi kserletek megmutattak, hogy a He-II-nel is van alapallapoti
kondenzatum, de a kolcsonhatas miatt T = 0 K homersekleten is csak a reszecskeknek egy
kisebb hanyada (n0 0,1 n) van a p = 0 impulzus
u egyreszecske-alapallapotban, a magasabb energiaj
u allapotok viszik el a maradek betoltest. Veges homersekleten ezen fel
ul
jelennek meg a kollektv termikus gerjesztesek. Ezzel szemben nemkolcsonhato esetben
minden bozon az = 0 allapotokban van, es csak termikus gerjesztes hatasara foglalnak
el magasabb nvokat, amelyek ilyenkor ertelemszer
uen egyreszecske-gerjesztesek.

3.3.3. Rotonok
Gerjeszt
esi spektrum
Markans k
ulonbseget okoz a kolcsonhatas a gerjesztesek spektrumaban. Nemkolcsonhato bozonoknal 0 (p) = p2 /2m, minek kovetkezteben alacsony homersekleten CV T 3/2 .
Ezzel szemben a helium-II hokapacitasa Cp T 3 alak
u. Ez, mint korabban mar em123

ltett
uk, arra utal, hogy a helium-II fazisban az alacsonyenergias bozonikus gerjesztesek hanghullamok (fononok). Nagy impulzusokra ezek a gerjesztesek szabadreszecskegerjesztesekke valnak, es p2 -es diszperziot kovetnek. Meglepo modon azonban az (p)
diszperzios relacio nem monoton: egy p0 impulzusnal a diszperzionak lokalis minimuma
van (lasd a 3.3. abrat). Ez az u
gynevezett roton-minimum, es az ennek megfelelo gerjesztesek a rotonok . A rotonok es a fononok kozott nincs lenyegi k
ulonbseg, az elnevezesek
ugyanannak a diszperzios agnak a k
ulonbozo szakaszait jelolik.
(p)
(p p0 )2

+
2m
vc p

cp

p0

3.3. abra. A szuperfolyekony helium gerjesztesi spektruma a roton-minimummal

A rotonok gerjesztesi spektrumaban res, gap van. A roton-minimum kozeleben a

spektrum sorba fejtheto:

r (p) = +

(p p0 )2
,
2m

ahol a gap. Meresek szerint /kB = 8,7 K, a rotonokra jellemzo effektv tomeg
1
m = 0,16 mHe , es a minimumhely p0 /~ = 1,9
A .
Nagyon alacsony homersekleten a hokapacitasban csak a fononszer
u jarulekra szamtunk. Magasabb homersekleten azonban elkezdenek betoltodni a rotonallapotok, gy
a rajuk jellemzo jarulek is megjelenik a fajhoben. A kvazireszecskek fajhojarulekanak
meghatarozasahoz tekints
uk a szabadenergiat! Mivel a kollektv gerjeszteseket lero kva-

124

zireszecskek kemiai potencialja = 0, alacsony homersekleten

X


F = = kB T g
ln 1 e(p)
p

X




(p)
(p)
+
ln 1 e
= Fph + Fr ,
ln 1 e
kB T g

p0

|p|p0

ahol Fph a fononok, Fr a rotonok jaruleka. Alacsony homersekleten aminek skalajat

hatarozza meg a rotonallapotok atlagos betoltese nagyon kicsi. Ezen a tartomanyon
kozelthetj
uk Boltzmann-eloszlassal a betoltest, gy a rotonok jaruleka a szabadenergia
s
ur
usegehez kozeltoleg
1
fr Fr kB T g
V

k 1T

4p2 e e

(pp0 )2
2m

dp
h3

3
3
4
g 3 2p20 m (kB T ) 2 e kB T AT 2 e kB T .
h
Az entropias
ur
useg a lenyeges homersekletf
uggesre koncentralva


3 1
h 3 k T i
1 k T
fr
=A
T2 e B =A T2 +
T 2 e B ,
sr =
T
T
2
kB
a (terfogategysegre vonatkoztatott) fajho pedig
"

2 #
1

sr
3
= AT 2 e kB T
+
+
cr = T
.
T
4 kB T
kB T
A zerus homersekleten tapasztalhato nemanalitikus viselkedes, ami a Boltzmann-faktor
kovetkezmenye, tipikus a gappel rendelkezo gerjesztesek eseten. A fononok es a rotonok fajhojenek markansan eltero homersekletf
uggese miatt a helium-II hokapacitasanak
logaritmikus kepen elk
ulontheto a ketfele jarulek, ahogy azt a 3.4. abra mutatja.
Viszkozit
as
Hogyan erthetj
uk meg azt a jelenseget, hogy a szuperfolyadek nem csillapodik? Az
egyszer
useg kedveert tekints
uk a T = 0 esetet! Kepzelj
unk el egy csovet, amelyben
vs sebesseggel szuperfolyadek aramlik! A szuperfolyadek csak u
gy tud fekezodni, ha
impulzust ad at a csonek, ami a szuperfolyadekra nezve gerjesztesek kelteset jelenti. Ezt
a Galilei-transzformacio segtsegevel lehet megerteni.
Terj
unk at ugyanis a szuperfolyadekkal egy
utt mozgo vonatkoztatasi rendszerre! Ekkor a nyugvo szuperfolyadekhoz kepest vs sebesseggel halad a cso. Viszkozus kolcsonhatas eseten a cso p impulzust ad at a szuperfolyadeknak, amely ezt csak (p) energiaj
u
125

ln CV

fonon

roton

T
3.4. abra. A szuperfolyekony helium hokapacitasanak homersekletf
uggese a fononok illetve a rotonok jaruleka altal meghatarozott tartomanyon

gerjesztes formajaban tudja felvenni. A kerdes az, hogy ez milyen p impulzusatadas

mellett lehetseges.
Elevents
uk fel eloszor, hogyan transzformalodik az energia illetve az impulzus a
Galilei-transzformacio soran! Ha az M tomeg
u folyadek egy K koordinatarendszerben
2
P impulzussal es E = P /2M (kinetikus) energiaval rendelkezik, akkor az ehhez kepest
V sebesseggel mozgo K 0 koordinatarendszerben
P0 = P M V,

1
1
P 02
=
|P M V|2 = E PV + M V 2 .
E =
2M
2M
2
0

Legyen a K rendszer az, amelyikben a folyadek all es a cso mozog, es amelyben (p)
gerjesztesi energia keletkezik, p impulzussal. A csohoz rogztett K 0 rendszerben, amely
vs sebesseggel halad a K rendszerhez kepest, az impulzus illetve az energia
P0 = p + M vs ,
1
E 0 = (p) + pvs + M vs2 ,
2
vagyis az elemi gerjesztes energiaja az aramlo folyadekban
0 (p) = (p) + pvs .
Ahhoz, hogy a folyamat megengedett legyen, teljes
ulnie kell az energiamegmaradasnak, azaz az (p) + vs p = 0 feltetelnek. Nem tortenhet tehat disszipacio, amennyiben
126

(p) > vs p minden p impulzusra teljes

ul, azaz
vs <

(p)
p

minden p-re. Eszerint letezik egy vc kritikus sebesseg, amely alatt nem johetnek letre
gerjesztesek:
vc = min
p

(p)
.
p

Ez a k
uszobsebesseg az eredeti spektrumot erinto, az origobol kiindulo egyenes meredeksege (lasd a 3.3. abran a szaggatott vonallal jelzett erintot). A spektrum alakja miatt
tehat nem lehet tetszolegesen kis impulzussal gerjeszteni a szuperfolyadekot, es amikor
a sebesseg novelesevel eloszor jelennek meg gerjesztesek, akkor azok rotonok keltesenek
felelnek meg. Megjegyezz
uk, hogy nemkolcsonhato gaz eseten a kondenzatum feletti
gerjesztesek spektruma a szokasos parabolikus diszperzios relacio, ezert ilyenkor tetszolegesen kicsi v sebessegnel teljes
ulhet az 0 (p) + vp = 0 egyenlet. A nemkolcsonhato
BoseEinstein-kondenzatum tehat nem szuperfolyadek, a kolcsonhatas fundamentalisan
megvaltoztatja az anyag viselkedeset.
Jollehet a fenti megfontolasokat zerus homersekleten tett
uk, k
uszobsebesseget veges homerseklet
u He-II-ben is talalunk. Veges homersekleten ugyanakkor a megjeleno
termikus reszecskek visszaramot eredmenyeznek, es ennek megfeleloen csokkentik a szuperfolyadek s
ur
useget.

3.3.4. Makroszkopikus kvantum

allapot
A rendszer szuperfolyekony reszenek viselkedeset egyetlen (r) makroszkopikus hullamf
uggveny rja le. Ezt u
gy definialhatjuk, hogy a szuperfolyekony komponens s
ur
usege
s (r) = |(r)|2
legyen, amibol a (szuperfolyekony) arams
ur
useg a szokasos modon adodik:
js =

~
[ ( ) ] .
2im

A hullamf
uggveny egyertek
u, ezert fazisa meghatarozott. Felrhatjuk tehat
p
(r) = s (r) ei(r)
alakban, ambol a kovetkezo alak adodik az arams
ur
usegre:
j s = s

~
.
m

127

Az arams
ur
useget tehat a hullamf
uggveny abszol
ut ertekenek negyzete es fazisanak terbeli valtozasa hatarozza meg. Masfelol termeszetes felteves az arams
ur
usegre, hogy
js (r) = vs (r)s (r), amibol a szuperfolyadek sebessege
vs (r) =

~
(r) .
m

Ebbol kovetkezik, hogy vs (r) = 0, gy nemszingularis fazisf

uggveny eseten a szuperfolyadek sebessegtere orvenymentes. Lehet azonban a fazisnak szingularitasa egy vonal
menten, ahol a gradiense nem ertelmezett. Ebben az esetben, az aramlas orvenyerosseget
a szingularis gorbet kor
ulolelo kont
uron kiszamtva,
I
I
~
~
vs (r)dr =
(r)dr = 2n,
m
m
ahol felhasznaltuk, hogy (r) egyertek
usege miatt annak fazisa csak 2 egesz szam
u
tobbszoroset valtozhatja egy zart kont
uron (n egesz szam). Szuperfolyadekban tehat
lehetseges orvenyeket kelteni, viszont barmilyen gorbere nezve az orvenyerosseg csak a
h/m orvenykvantum egesz szam
u tobbszorose lehet. A vc kritikus sebessegnel gyorsabb
aramlasok kvantalt, orvenyszer
u gerjeszteseket keltenek, amelyekben a szuperfolyadek
hullamf
uggvenyenek fazisa zart (vagy a peremen vegzodo) gorbek menten szingularis. A
levalo orvenyek ezek kor
ul a zart gorbek kor
ul aramolva sodrodnak, hasonloan a f
ustkarikakhoz (vo. 3.5. abra).
vs

3.5. abra. A vs > vc sebesseggel mozgo szuperfolyadekban orvenyszer

u gerjeszteseket
kelthet a probatest, ami disszipaciohoz vezet

128

4. fejezet
K
olcs
onhat
o rendszerek II.
4.1. Az
arny
ekol
as DebyeHu
elete
ckel-elm
Az elektrosztatikus kolcsonhatas, 1/r-es tavolsagf
uggese miatt nevezetesen hossz
u hatotavolsag
u. Ha viszont egy elektrosztatikus rendszerben k
ulonfele polaritas
u szabadon
mozgo toltesek vannak, akkor a toltesrendszer atrendezodese miatt messzirol (aszimptotikusan) 1/r-esnel gyorsabb lecsengest tapasztalunk az eredo (effektv) potencialban. Ez
az elektrosztatikus arnyekolas jelensege.
Tegy
uk fel, hogy egy rendszerben N darab e es N darab e toltes
u reszecske van
(e > 0), mint peldaul elektrolit oldatok vagy plazmak eseten! Kvantummechanikai indttatasbol feltehetj
uk, hogy nagyon rovid tavolsagokon (effektv) tasztas lep fel a reszecskek kozott, ami meggatolja a toltesrendszer osszeomlasat. Ezzel a keppel osszhangban a
toltesek elrendezodeset folytonos kozeltesben, az n+ (r) es n (r) darabs
ur
usegek segtsegevel rjuk le.
Rogzts
unk egy pozitv toltest az origoban, es hatarozzuk meg ennek, az arnyekolas
hatasara kialakulo effektv (r) elektrosztatikus potencialjat! Ehhez a
2 (r) =

1
e (n+ (r) n (r))
0

Poisson-egyenletet onkonzisztens modon megoldo reszecskes

ur
usegeket kell megtalalnunk,
hiszen n eloszlasat maga hatarozza meg. A DebyeH
uckel-elmelet kozeltese ertelmeben a reszecskes
ur
usegeket klasszikus statisztika szerint, az
n (r) = n ee(r)/kB T n n

e(r)
kB T

Boltzmann-eloszlas alapjan hatarozzuk meg, ahol n a teljes reszecskes

ur
useg, es az elsorend
u sorfejtes hasznalhatosaganak feltetele, hogy r nagy ((r) kicsi) vagy T nagy

129

legyen. Ezzel a kozeltessel a Poisson-egyenlet az egyszer

u
2 (r) =

2 ne2
1
(r) = 2 (r)
0 kB T
b

alakot olti, ahol

r
b=

0 k B T
2ne2

hossz
usag dimenzioj
u. Gombszimmetrikus (r) megoldasra szortkozva
1 d2 (r)
1
=
,
r dr2
b2
veg
ul a = r segedf
uggvenyt bevezetve a
1

b2

00 =

differencialegyenletet kapjuk. Ennek altalanos megoldasa

r

(r) = A e b +B e b ,
a keresett arnyekolt potencial gy
(r) =

1 e r
e b,
40 r

(4.1)

ahol a prefaktort az hatarozza meg, hogy az r 0 limeszben visszakapjuk az arnyekolatlan potencialt. A kapott f
uggvenyalakot Yukawa-potencialnak is nevezik. Az eredmeny
konzisztens olyan ertelemben is, hogy a b (n 0) hataresetben atmegy az
arnyekolatlan Coulomb-potencialba, hiszen nincs aki learnyekolja az origoba helyezett
toltes teret. A (4.1) potencial tehat lenyegeben a Coulomb-potencial megszorozva egy
exponencialis levagassal, amelynek karakterisztikus hossza b. Ezert a b mennyiseget a
DebyeH
uckel-fele arnyekolasi hossznak nevezik.
A kozeltes alkalmazhatosaganak feltetele, hogy az arnyekolasi tartomanyban sok
reszecske legyen,
b3 n  1.
Az energiaskalak nyelven ez azt jelenti, hogy
1

2e2 n 3
1
kolcsonhatasi energia

=
2  1.
termikus energia
0 kB T
(b3 n) 3
130

A kozeltes ervenyessegehez tehat a reszecskek s

ur
usegehez kepest magas homerseklet
kell, de u
gy, hogy kozben a reszecskek szama is magas maradjon.
Megjegyezz
uk, hogy szilard testekben a kozeltes feltetelei altalaban nem teljes
ulnek.1
Az elektrongaz ugyanis a Fermi-hullamhossznal nagyobb hullamhossz
u perturbaciokra
nem tud reagalni. Emiatt a DebyeH
uckel-elmelet elektrongaz eseten analog a Thomas
Fermi-kozeltessel, ami a fermiongaz valaszanak hossz
u hullamhossz
u kozeltese. Mivel
az elektronrendszer valojaban nem tudja teljesen learnyekolni a ponttoltes teret, ezert a
tenyleges arnyekolt potencial egy oszcillalo, hatvanyf
uggveny szerint lecsengo f
uggveny
(ez az u
gynevezett Friedel-oszcillacio).

4.2. F
azis
atalakul
asok
4.2.1. Viri
al sorfejt
es, klasszikus hg g
azok
Tekints
unk egy N reszecskebol allo klasszikus gazt, melynek Hamilton-f
uggvenye
H(x, p) = Ekin (p) + Upot (x)
alak
u, ahol a potencialis energia csak a helykoordinatak f
uggvenye! Az ekvipartcio
tetelenek ertelmeben az atlagos kinetikus energia T homersekleten
* 3N
+ * 3N
+
X p2
X H
1
3
i
hEkin i =
=
pi
= N kB T,
2mi
2 i=1 pi
2
i=1
ahol egysegesen indexelt
uk az N reszecske hely- es impulzusvektorainak koordinatait. A
mozgasegyenlet szerint
Fi = mi xi ,


1
1
d 1
1
xi Fi = mi xi xi =
xi pi mi x 2i .
2
2
dt 2
2
Rudolf Clausius nyoman a virial
* 3N
+ *
1 X
d
xi F i =
2 i=1
dt

3N

1X
xi p i
2 i=1

!+
hEkin i .

A jobb oldal elso tagja elt

unik, amit lathatunk, ha a sokasagatlagot idoatlagkent rjuk
fel:
 





Z
d 1
1
d 1
1 1
xi p i
= lim
xi pi dt = lim
xi p i
= 0,


dt 2
dt 2
2
t=0
0

Debye es H
uckel hg elektrolitokra
alltottak fel modellj
uket, ahol ugyancsak vannak hianyossagai a
k
ozeltesnek, de bizonyos relev
ans fizikai mennyisegeket jol tudtak szamolni vele.

131

hiszen az integral jaruleka veges. A virial-tetel ertelmeben tehat

* 3N
+
1 X
xi F i .
hEkin i =
2 i=1
Kolcsonhato esetben gy altalaban nem teljes
ul a
p = nkB T
idealis gaztorveny, ahol most n = N/V a reszecskes
ur
useg, es az elteres oka a kolcsonhatas virialja. Kolcsonhato gaz eseten a nyomashoz tovabbi korrekciok adodnak. Ritka gaz
eseten a s
ur
useg mint kis parameter szerint sorba fejthetj
uk a nyomast, gy Kammerlingh
Onnes nyoman megkapjuk a virial sorfejtest,
p
= n + b2 (T ) n2 + b3 (T ) n3 + . . . ,
kB T
a homersekletf
uggo virial egy
utthatokkal. Az egy
utthatok meghatarozhatoak a kolcsonhato ritka gaz allapotegyenletenek sorfejtesevel.
Nagykanonikus sokasagban
pV = = kB T ln Z = kB T ln

ZN eN .

N =0

Idealis gaz hatareseteben lattuk, hogy

3

V (2mkB T ) 2
V
Z1 =
= 3,
3
h
T
gy

X
Z1 e
pV = kB T ln
N!
N =0

N
= kB T Z1 e ,

ami az idealis gaz allapotegyenletevel az

e =

N
(= n3T )
Z1

(4.2)

uggest adja. Ez az osszef

ugges kolcsonhato gazra mar nem ervenyes, de kis s
ur
useg
osszef
eseten nulladrendben igaz marad. Ritka kolcsonhato gaz eseten tehat, felteve, hogy
e  1, a nagykanonikus allapotosszeget hatvanysornak is tekinthetj
uk,
Z = 1 + Z1 e +Z2 e2 + . . . ,
132

ahol e kis parameter. Ez alapjan kozelthetj

uk az allapotegyenletben ln Z-t a Taylorsoraval, ez az u
gynevezett kumulans sorfejtes. A masodik virial egy
utthato meghatarozasahoz e -ben masodrendig kell sorba fejten
unk az allapotegyenletet,


pV
Z12 2

= ln Z Z1 e + Z2
e
= z1 e +z2 e2 ,
kB T
2
ahol z1 es z2 a kumulans sorfejtes egy
utthatoi. A reszecskeszam
N =

ln Z
=
= z1 e +2z2 e2 .

2
Mivel e2 = e , ezert ezt a mennyiseget kozelthetj
uk az idealis (4.2) osszef
uggessel.
Igy a reszecskeszambol
z1 e = N 2N 2

z2
,
z12

amit az allapotegyenletbe visszarva

pV
N2
z2
z2
= N 2N 2 2 + z2 2 = N N 2 2 .
kB T
z1
z1
z1

Atrendezve
adodik a virial sorfejtesnek megfelelo alak,




Z2 12 Z12
z2
p = nkB T 1 nV 2 = nkB T 1 nV
,
z1
Z12
tehat a masodik virial egy
utthato
b2 (T ) = V

Z2 12 Z12
.
Z12

Az allapotosszegek meghatarozasa utan a virial egy

utthato meghatarozhato.
Ha a potencialban csak parkolcsonhatast feltetelez
unk, vagyis a Hamilton-f
uggveny
N
X
1X
p2i
H=
+
U (ri rj )
2m 2 i6=j
i=1

alak
u, akkor Z1 megegyezik az idealissal, es

 2
 3
Z
p1
p22
d p1 d3 p2 d3 r1 d3 r2
Z2 = exp
+
+ U (r1 r2 )
2m 2m
h6 2!
Z
V
= 6
eU(r) d3 r,
2T
133

ami kozvetlen
ul szamolhato a kolcsonhatas feltetelezett alakjabol. A masodik virial
egy
utthato gy


Z
6T V
1V2
U(r) 3
b2 (T ) = V 2
e
d r
V
26T
2 6T
Z

Z
1
1
U(r) 3
=
e
d rV =
f (r) d3 r,
2
2
ahol defincio szerint f (r) eU(r) 1.
A kolcsonhato gazt sugar
u kemeny gomboknek feltetelezve,

ha r
,
U (r) =

0 ha r >
amibol a masodik virial egy
utthato
1
b2 (T ) =
2

d3 r =

2 3
,
3

az allapotegyenlet pedig



2 3 N
pV = N kB T 1 +

.
3
V
Lathato, hogy a nagyon egyszer
u modellbol adodo virial egy
utthato homersekletf
uggetlen, es hatasara megno a nyomas. Ez konzisztens a kemenygomb-potencial taszto
mivoltaval.
Realisztikusabb parpotencialt feltetelezve, amelynek van vonzo es taszto tartomanya
is, a virial egy
utthato homersekletf
uggo lesz, es a vonzo resz hatasara a nyomas csokkenhet is az idealis gazehoz kepest. A 4.1(a). abran lathato gombszimmetrikus potencial
eseten amely jo kozeltesel fellep peldaul gombszimmetrikus, toltessemleges inert gazatomok kozott egy karakterisztikus hosszon bel
ul a potencial taszto, viszont ennel
valamivel nagyobb tavolsagnal vonzo, lokalis energiaminimummal egy idealis reszecsketavolsagnal. Az ennek a kolcsonhatasnak megfelelo f f
uggvenyt szemlelteti a 4.1(b). abra
(a szemleletesseg kedveert bejelolt
uk a potencial lefutasat is, dimenziotlantva a minimumnak megfelelo kotesi energiaval).
Az f f
uggveny r = zerushelye elott a potencial meredeken taszto, gy az f -ben
szereplo exponencialis faktor hamar nullara zuhan, minimalis homersekletf
uggest mutatva ezen a tartomanyon. Ahol viszont az U potencialnak minimuma van, ott az -nak
megfelelo skalan erosen homersekletf
uggo lesz f , es a homerseklet csokkenesevel ezen a
tartomanyon noni fog. Mindezek hatasara magas homersekleten f lokalis maximuma
134

U (r)

f (r)
U(r)

T csokken

(a)

(b)

4.1. abra. Kolcsonhato gaz (a) parpotencialja es (b) f f

uggvenye a masodik virial egy
utthatohoz, tobbfele homersekleten

lapos, gy b2 (T )-ben az integral jaruleka negatv. Alacsonyabb homersekleten viszont a

maximum megno, mg veg
ul az integral teljes jaruleka is pozitv lesz, minek hatasara
b2 (T ) ezen a tartomanyon negatv. Egy
uttes hataskent a nyomas vezeto rend
u korrekcioja elojelet valt a homerseklet f
uggvenyeben, az energiaskalanak megfelelo valamilyen
homersekleten.

4.2.2. F
azis
atalakul
asok oszt
alyoz
asa
Boltzmann-f
ele rendez
od
esi elv
Rogztett homerseklet, terfogat es reszecskeszam mellett egy statisztikus fizikai rendszer
egyens
ulyi allapotat az
F (T, V, N ) = E T S
szabadenergia minimuma hatarozza meg. Erre u
gy is tekinthet
unk, mint egy a homerseklettel parameterezett egyenletre, minek kovetkezteben adott T homersekleten olyan
egyens
ulyi allapota van a rendszernek, mely belso energiaja es entropiaja reven minimalizalja a szabadenergiat. A belso energia a rendszert alkoto reszecskek kozti kolcsonhatastol kozvetlen
ul f
ugg. Gyengen kolcsonhato reszecskek peldaul inert gazok, fokepp
135

nemesgazok eseten
E=

X p2
1X
1
i
+
U (rij ) +
2m 2 i6=j
3!
i

U3 (rij , rik , rjk ) + . . . ,

i6=j6=k(6=i)

ahol rij = ri rj , es altalaban eleg (effektv) parpotencialt figyelembe venn

unk. Egy
ilyen parpotencial rovid tavon tipikusan nagyon erosen taszto (ami reszben az atomok
elektronjaira ervenyes Pauli-fele kizarasi elvnek tudhato be), mg nagyobb tavolsagokon
vonzo. A 4.1(a). abra ilyen tipikus parpotencialt abrazol, a taszto mag (atomtorzs)
karakterisztikus merete . Egy gyakori kozeltese ennek a potencialnak az

 
12  6
U (r) = 4

r
r
Lennard-Jones-potencial. Ket parametere a zerushely es a minimum (osszhangban
a 4.1(a). abra jeloleseivel). Az elso tag a Pauli-tasztasnak felel meg, mg a masodik az
indukalt dipoldipol (vagy van der Waals-) kolcsonhatast fejezi ki.2 Argonra peldaul
tipikusan /kB = 120 K es = 3,4
A hasznalatos.
Egy ilyen, aranylag egyszer
u potencial is kvalitatv magyarazatot adhat a fazisatalakulasok jelensegkorere, a Boltzmann-fele rendezodesi elv alapjan. A potencial vonzo
tartomanya miatt ugyanis energetikailag kedvezo, ha a reszecskek atlagos tavolsaga a
kolcsonhatasi energia minimumhelye kozeleben van. A kolcsonhatasi energia minimumat ennek megfeleloen altalaban valamilyen rendezett (kristalyos) allapot adja. Ebben
az allapotban azonban kicsi az entropia, ezert a szabadenergia T S entropiatagjaban
elszenvedett veszteseg csak alacsony homersekleten lesz kifizetodo a rendszernek.

A goz halmazallapot a masik veglet: a kolcsonhatasi energia kedvezotlen, ugyanis a

reszecskek lenyegesen kozelebb es tavolabb is elhelyezkednek egymastol, mint ahol idealis
lenne. Ugyanakkor a rendezetlen allapothoz tartozo nagy entropia miatt a szabadenergia gy is nagy mertekben lecsokkentheto a T S tag reven, de ehhez aranylag magas
homersekletre van sz
ukseg.
A ket veglet kozott helyezkedik el (altalaban) a folyadek halmazallapot. Ebben az
allapotban a reszecskek nincsenek rogztve, gy a szilard fazisnal nagyobb entropiaval
rendelkezik a rendszer. Cserebe nem optimalis a reszecskek elhelyezkedese a kolcsonhatasi energia szempontjabol, de a reszecskek kozti rovid tav
u korrelaciok reven nem
annyira veszteseges a kolcsonhatasi energia sem, mint goz halmazallapotban.
Igy erthetj
uk meg, hogy ugyanazon (homersekletf
uggetlen) kolcsonhatassal lert rendszer hogyan mehet at ilyen drasztikus valtozasokon a homerseklet valtozasaval. A
2

B
ar a vonz
o tag kitev
oje fizikailag megalapozott a dipoldipol kolcsonhatas alapjan, a taszto tagban
szerepl
o 12-es exponens minden fizikai alapot nelk
uloz. Bizonyos fizikai jelensegek megertesehez azonban
elegend
o a taszt
as kvalitatvan helyes lerasa, amire ez a f
uggvenyalak is alkalmas. Tovabbi erv a
Lennard-Jones-potenci
al haszn
alata mellett, hogy szamtogepes alkalmazasoknal nagyon hatekonyan
hat
arozhat
o meg az r6 tagb
ol r12 .

136

Boltzmann-fele rendezodesi elv globalis szabadenergia-minimumon alapulo szemleletet lokalisabban u

gy is interpretalhatjuk, hogy a kolcsonhatashoz adaptalt rendezett
allapotot a termikus fluktuaciok fokozatosan szetzilaljak, nagyon magas homersekleten
pedig kolcsonhatastol f
uggetlen
ul minden rendezetlen lesz.
Ehrenfest-f
ele oszt
alyoz
as
A valodi gazok halmazallapot-valtozasain t
ulmenoen sokfele fizikai jelenseg testest meg
fazisatalakulast, peldaul magneses fazisatalakulasok, szerkezeti atalakulasok, femszupravezeto atalakulas stb. A fazisatalakulasok rendszerezese azok sokszn
usege miatt sokfelekeppen tortenhet, legalapvetobb osztalyozasuk Paul Ehrenfest nyoman elso- es masodrend
u fazisatalakulasokra csoportostja oket a szabadentalpia alapjan.
Elsorend
unek nevez
unk egy fazisatalakulast, ha a G szabadentalpia elso derivaltja
nem folytonos a fazisatalakulas soran. Ez pontosan akkor tortenik, amikor a fazisatalakulas latens hovel jar, mint peldaul a folyadek-goz halmazallapotvaltozas eseten, ugyanis
ilyenkor az atalakulasi homersekleten szakadasa van az entropianak. Masodrend
u a fazisatalakulas, ha a szabadentalpianak csak a masodik derivaltja nem folytonos. Ilyenkor
az atalakulas nem jar latens hovel, viszont fajhougras tapasztalhato az atalakulasi homersekleten.

Alland
o reszecskeszam mellett a szabadentalpia ket derivaltja




G
G
,
S=
.
V =
p T
T p
Elsorend
u fazisatalakulas eseten az atalakulasi homersekletnel a terfogatnak es az entropianak ugrasa van, vagyis az atalakulasi homersekleten eltero a ket fazis fajlagos terfogata
es entropiaja. Ezt a tulajdonsagot szemlelteti a 4.2. abra.
A diagramok egyens
ulyi allapotok fizikai jellemzoit mutatjak. Egy rendszerrel kvazisztatikus, reverzibilis folyamatot vegezve peldaul h
utve a fazisatalakulasi pont kor
ul
, azt tapasztaljuk, hogy a rendszer homerseklete egy idore allandosul az atalakulasi
homersekleten. Ezt a pontot elerve, a kezdetben tisztan a magasabb homerseklet
u fazisban levo rendszerben megjelenik az alacsonyabb homerseklet
u fazis. A rendszert h
utve
az mindaddig az atalakulasi homersekleten marad, amg at nem alakult tisztan az alacsony homerseklet
u fazisba. Ekozben a ket fazis atlagos fajlagos terfogata es entropiaja
atmegy az alacsonyabb homerseklet
u fazisra jellemzo ertekekbe. Egy folyamatban gy
ertelmezhetj
uk a 4.2. abra ugrasait. A 4.2(a). abra ugrasaval egy
utt jaro H = T S
entalpiavaltozas az u
gynevezett latens ho .

Alland
o reszecskeszam mellett a nyomas es a homerseklet f
uggvenyeben abrazolhatjuk
a rendszer egyens
ulyi fazisait a teljes parameterterben. Egy tipikus fazisdiagramot mutat
a 4.3. abra. Az s szilard, az f folyadek es a g goz fazis egyens
ulyt tart egymassal

a harmas ponton, paronkent pedig a szublimacios, a fagyaspont- illetve a goznyomasgorben. A vz tipikustol eltero (anomalis) viselkedeset mutatja az abran a szaggatott
137

T0

p0

(a)

(b)

4.2. abra. Elsorend

u fazisatalakulasnal a szabadentalpia-gorbe megtorik, gy a szabadentalpia derivaltjainak ugrasa van az atalakulasi ponton

vonal: a vzjeg izoterm modon osszenyomva megolvad. A goznyomas-gorbe a kritikus

ponton veget er, ekor
ul a folyadek es a goz fazis folytonosan egymasba viheto (ennek
felfedezese Charles Cagniard de la Tour es Thomas Andrews nevehez f
uzodik).
A fazisdiagram koegzisztencia-gorbeit az jellemzi, hogy ezekben a (T, p) pontokban
egyens
ulyban van egymassal a rendszer valamilyen I. es II. fazisa, vagyis GI = GII . A
koegzisztencia-gorben kicsit elmozdulva feltetelt kaphatunk a gorbe lefutasara, hiszen az
u
j pontban is meg kell egyeznie a ket fazis szabadentalpiajanak, gy
dGI = dGII .

Alland
o reszecskeszam mellett (dN I = dN II = 0) ez a dp, dT differencialokkal kifejezve
138

fagy
as

p
f

s
s
forra

acio
blim
szu

T
4.3. abra. Tipikus halmazallapotvaltozasi fazisdiagram, szaggatott vonal jelzi a vz anomalis viselkedeset

az alabbi feltetelt adja:

V I dp S I dT = V II dp S II dT,
ahol az I. es II. index
u mennyisegek lenyegeben a 4.2. abran lathato ugrasok bal- illetve jobboldali hatarertekei. Bevezetve a halmazallapotvaltozassal jaro V = V I V II
terfogat- es S = S I S II entropiavaltozast, a koegzisztencia-gorbe meredeksegere megkapjuk a ClausiusClapeyron-egyenletet,
S
H
dp
=
=
.
dT
V
T V

4.2.3. Van der Waals-elm

elet
A van der Waals-
allapotegyenlet
A virial-sorfejtes vezeto korrekcioja szerint egy kolcsonhato gaz allapotegyenlete
p = nkB T [1 + b2 (T ) n] ,
ahol b2 (T ) homersekletf
uggo (b2 < 0 effektv vonzast, b2 > 0 effektv tasztast r le). Ez
az eredmeny azonban a ritka gaz hatareseteben adodott, mas esetben tovabbi tagokat
is figyelembe kellene venn
unk a sorfejtesben. Fazisatalakulasok lerasara ez a sorfejtes
nem alkalmas. Ezt jelzi peldaul az is, hogy alacsony homersekleten b2 (T ) negatv, gy
elofordulhat, hogy
1
p
p
=n
= + n2 kB T b2 (T ) < 0,
T
n
n
139

tehat nagy s
ur
useg eseten negatv kompresszibilitas adodna a virial sorfejtesbol.
Az egyetlen, homersekletf
uggo egy
utthato helyett bevezethet
unk ket, konstans parametert, amelyekkel mar kvalitatve magyarazhatoak a folyadek-goz fazisatalakulasok. A
van der Waals-allapotegyenlet szerint
 2
N kB T
N
nkB T
2
an =
a
p=
.
1 bn
V bN
V
Az allapotegyenlet motivaciojat a parameterek ertelmezese adja. Az a parameter effektv
vonzast vesz figyelembe a gaz reszecskei kozott, ami lecsokkenti a nyomast az idealis
gazehoz kepest. A b parameter a terfogatot csokkenti, ami a kolcsonhato (valodi) gaz
reszecskeinek veges kiterjedeset hivatott lerni.
p

pc

pc

Vc

V1 V2

(a)

(b)

4.4. abra. A van der Waalsegyenlet izotermai (a) tobbfele homersekleten, (b) egy a
kritikusnal alacsonyabb homersekleten
Az allapotegyenlet masik szokasos alakja
"
 2 #
N
p+a
(V bN ) = N kB T,
V
amin talan jobban latszik az is, hogy az egyenlet V -ben harmadfok
u. Emiatt az allapotegyenletet adott homersekleten kielegto p V pontok az izotermak adott nyomaserteket vagy egyszer, vagy haromszor vesznek fel a fizikailag relevans tartomanyon. Az
izotermak lefutasat mutatja a 4.4(a). abra. Magas homersekleten az izotermak monoton
140

csokkennek es konvexek. Egy kritikus homerseklet alatt azonban inflexios pontjai vannak
az izotermaknak, es a p(V ) f
uggveny nem invertalhato (nem kolcsonosen egyertelm
u). A
ket tartomanyt elvalaszto homerseklethez tartozo izoterma egyik inflexios pontja egyben
stacionarius pont is, gy az ezt jellemzo Tc , Vc , pc ertekek meghatarozhatoak a


p
= 0,
V N,T
 2 
p
=0
V 2 N,T
feltetelekbol. Az egyenletrendszer megoldasara
8a
,
27b
N
1
nc =
= ,
Vc
3b
a
pc =
27b2
kB TC =

adodik. Eszrevehetj
uk, hogy az allapotegyenlet a es b anyagi parameteretol f
uggetlen
ul
minden esetben fennall az
nc kB Tc
8
=
pc
3
ugges, ami tehat a modell ervenyessegen bel
ul minden gazra egysegesen igaz. Ez
osszef
egyfajta univerzalis viselkedest sejtet. Bevezetve a
p

p
,
pc

V
,
Vc

T
Tc

redukalt valtozokat, a van der Waals-allapotegyenlet redukalt alakja





3
p+ 2
3V 1 = 8T .
V
A redukalt egyenlet f
uggetlen az a es b parameterek erteketol, tehat anyagf
uggetlen
(univerzalis). A megfelelo allapotok tetele ertelmeben ha ket rendszer redukalt nyomasa,
terfogata es homerseklete megegyezik (vagyis egymasnak megfelelo allapotban vannak),
akkor a redukalt allapotegyenletnek ugyanabban a pontjaban vannak. Igy viselkedes
uk
es fizikai allapotuk ilyen ertelemben azonos (peldaul fazisdiagramjuk azonos pontjaban
vannak), habar tenyleges fizikai jellemzoik (nyomasuk, terfogatuk, homerseklet
uk) egeszen eltero is lehet.
141

Ez kevesbe meglepo, ha megfigyelj

uk, hogy a k
ulonfele anyagok mikroszkopikus jellemzoit eleve csak ket konstans parameter hivatott jellemezni. Ez a nagyfok
u egyszer
ustes teszi lehetove, hogy ilyen kozvetlen
ul univerzalis viselkedest talaljunk. A valosagban
ilyen mesteregyenletek nincsenek, de megis beszelhet
unk a fazisatalakulasok egyfaj
ta univerzalitasarol ; vannak olyan altalanos jellemzoi a fazisatalakulasoknak, amelyek
sokfele fizikai rendszerben ervenyesek, holott azok mikroszkopikus reszletei egeszen k
ulonbozoek is lehetnek.
A Maxwell-konstrukci
o
A van der Waals-egyenlet egyik komoly hianyossaga, hogy nemfizikai megoldasokat is
produkal. T
ulmenoen a nyilvanvalo (alacsony homerseklet
u) esetektol, amikor a nyomasra negatv ertek adodik, a kritikus homerseklet alatti izotermakon nem monoton a
p(V ) gorbe. A 4.4(b). abran vorossel jelzett tartomanyon




1 V
p
> 0 T =
< 0,
V T
V p T
tehat ezen a tartomanyon instabil a rendszer. Ilyen izoterman a negatv kompresszibilitas
u tartomanyon szegregacio kovetkezne be, aminek kovetkezteben egy kisebb es
egy nagyobb fajlagos terfogat
u fazisra valna szet a rendszer. Egyens
ulyban a ket fazis
nyomasa (es kemiai potencialja) egymassal egyenlo.
Az allapotegyenlet nemmonoton viselkedese tehat u
gy orvosolhato, ha az izotermak
oszcillalo reszet helyettestj
uk egy alkalmasan valasztott izobar tartomannyal (ezt szemlelteti a 4.4(b). abran a szaggatott vonal).3 Ezen a korrigalt szakaszon nincs allapota
a rendszernek, csak a szakasz ket vegpontja felel meg egyens
ulynak. Az ehhez tartozo
nyomasertek meghatarozasahoz a szabadentalpia valtozasat kell megvizsgalnunk.

Alland
o reszecskeszam mellett egy izoterman elmozdulva dG = V dp, gy egy izoterm
folyamatra
Z
G = V dp.
Ez lenyegeben a 4.5(a). abran lathato invertalt gorbe alatti ter
uletet jelenti. A folyamat
az a ponttol f -ig tart, c es d felel meg a p(V ) gorbe szelsoertekeinek. A b es e pontokhoz
azonos nyomas tartozik, erre keres
unk alkalmas kikotest. A 4.5(b). abra mutatja, hogy
a termeszetes valasztas az a nyomas, amelyre a b es e pontok egybeesnek a G(p) gorben.
Ez esetben a b c d e haromszoget helyettestj
uk egyetlen ponttal, ami megfelel az
izobar allapotvaltozasnak. Ezzel osszhangban az a b f gorben vegig minimalis G
3

Ez a konstrukci
o James Clerk Maxwell nevehez f
uzodik.

142

f
c
d

b, e

b
c
d

(a)

(b)

4.5. abra. A van der Waals-izoterma nemfizikai reszen (a) a terfogat es (b) a szabadentalpia nyomasf
uggese

erteke. A kapott feltetel ertelmeben tehat

Z
Gbcde =

V dp = 0,
bcde

ami azt fejezi ki, hogy a Maxwell-konstrukcio szerint az izobar vonal altal levagott ket
a 4.5(a). abran sz
urkevel jelzett skidom ter
ulete meg kell, hogy egyezzen.
A korrigalt izotermakat mutatja a 4.6. abra. A kritikus homerseklet feletti izotermak
alakja hasonlt az idealis gaz izotermaihoz, ezen a tartomanyon (szuperkritikus) gazkent
viselkedik a rendszer. A kritikus homerseklet alatt jelenik meg a Maxwell-konstrukcio
hatasa. Az izobar szakaszoknal nagyobb terfogatokon az izotermak ugyancsak 1/V szerint futnak le, ami goz fazist r le. A terfogatot csokkentve azonban eler
unk az izobar
tartomanyra, ahol a terfogat tovabbi csokkentese eseten a rendszer nyomasa valtozatlan.
Az izobar resz alatti terfogaton a nyomas nagyon meredeken no a terfogat csokkenesevel,
amit a (nehezen osszenyomhato) folyadek viselkedesevel azonostunk.
Eszerint a Maxwell-konstrukciobol szarmazo izobar szakasz a koegzisztencia tartomanyat helyettesti: az adott (kritikusnal alacsonyabb) homersekleten a goz fazis folyadekka
kondenzalodik, mikozben a goznyomas valtozatlan. Ugyanakkor fontos szem elott tartani, hogy a Maxwell altal kivagott regioban nincsenek allapotok, az izoterman a szakasz
egyik vegpontjabol rogton a masikba jutunk at (mikozben a ket vegpontnak megfelelo
fazisok aranya a valos terben folytonosan atmegy a tiszta gozbol a tiszta folyadekba, vagy
143

spinod
al
Maxwell

4.6. abra. A Maxwell-konstrukcioval korrigalt izotermak a van der Waals-elmeletben. A

levagasbol kapott harang es a spinodal kozott az eredeti egyenlet metastabilis allapotai
vannak.

fordtva). A ket terfogat, ami a konstrukciobol szarmazik, a tiszta goz illetve a tiszta
folyadek terfogata (vo. a 4.2(b). abraval), es az izotermak nemmonoton viselkedese az
elsorend
u fazisatalakulassal f
ugg ossze. Latjuk, hogy valoban lehetseges a folyadekbol a
goz fazisba folytonosan atjutni, ehhez az kell, hogy felmenj
unk a kritikus homerseklet
fole. Igy a van der Waals-elmelet kvalitatve lerja a fazisdiagram kritikus pont kor
uli
tartomanyat.
Az izotermak korrekciojara azert volt sz
ukseg, mert a szubkritikus izotermak szelsoertekei kozott negatv kompresszibilitas
u allapotok adodtak. A Maxwell-fele konstrukcio
azonban olyan allapotokat is elt
untet, amelyek kompresszibilitasa pozitv. Ezek metastabilis allapotok 4 , amelyek a t
ulh
utott goz illetve a t
ulhevtett folyadek fazisoknak felelnek
meg. A metastabilitas hatarat a negatv kompresszibilitas
u tartomany kezdete hatarozza meg, ezeknek a pontoknak a k
ulonbozo homersekletekre vett osszessege a spinodal
(4.6. abra). A spinodalt meghatarozhatjuk, ha a 4.4(b). abran levo novekvo szakasz
V1 (T ) , V2 (T ) vegpontjaihoz hasonloan minden T < Tc homersekleten megkeress
uk az
allapotegyenlet (fizikailag relevans) szelsoertekeit.
4

A szabadentalpia minimuma alapj

an nem ezek adjak a rendszer egyens
ulyi allapotat, azonban lokalis
zavarokra nezve stabilak lehetnek.

144

4.2.4. Ferrom
agneses f
azis
atalakul
as
Fenomenol
ogia
T < Tc

H
T = Tc

T > Tc

(a)

Tc

(b)

4.7. abra. K
ulso H magneses terbe helyezett magnes (a) izotermai es (b) fazisdiagramja

Egy magnest (pontosabban ferromagneses anyagot) k

ulso H magneses terbe teve, a
ter es a homerseklet valtoztatasaval magneses fazisatalakulasokat is vizsgalhatunk. A
magneses teret allando homerseklet mellett valtozatva, megmerhetj
uk a magnes izoter
mait. A 4.7(a). abra mutatja, hogy a magnesre jellemzo Tc Curie-homerseklet alatt a
magnesezettseg zerus k
ulso ter eseten sem csokken nullara, hanem valamilyen veges erteken marad (ez az u
gynevezett remanens magnesezettseg). Valodi magnesek hiszterezist
is mutatnak, vagyis H-t nullara csokkentve, majd ellentetes irannyal tovabb novelve M
nem ugrik rogton at az ellentetes elojel
u gorbereszre, hanem egy darabig folytonosan
csokken a remanencia alatt (ez az allapot metastabilis, es teljesen megfelel a t
ulh
utott
goznek egy folyadek-goz atalakulasban). Tc felett a magnesezettseg valamilyen jambor
folytonos f
uggvenye a k
ulso ternek, ennek origobeli meredeksege a T (izoterm) magneses szuszceptibilitas. A Curie-homersekleten a magnesezettseg valamilyen nemtrivialis
1
hatvanyf
uggvenye a k
ulso ternek, |M | |H| , ahol egy kritikus exponens.
A nagyon egyszer
u fazisdiagram (4.7(b). abra) leplezi, hogy a ferromagnesparamagnes
fazisatalakulas rengeteg hasonlosagot mutat a folyadek-goz atalakulassal. A fazisdiagramban ugyanis egy szingularis vonalat talalunk H = 0 mellett, ami Tc -nel veget er. A
kritikus Curie-homerseklet alatt ket fazisa van a magnesnek, es ezeket az k
ulonbozteti
meg egymastol, hogy ellenkezo iranyba all magnesezettseg
uk. Tc alatt a magneses teret
pozitvrol negatvra csokkentve, a H = 0 erteket atmetszve elsorend
u fazisatalakulasba
hajtjuk a rendszert (ekozben a magnesezettseg a remanens ertekrol atmegy azonos nagy145

sag
u, de ellentetes irany
u ertekbe). Folytonosan is atjuthatunk azonban a masik fazisba,
ha a kritikus pont fole f
utj
uk a rendszert, es ott fordtjuk meg a k
ulso teret.
A folyadek-goz atalakulashoz kepest megfigyelheto egyik fo k
ulonbseg az, hogy k
ulso
magneses ter nelk
ul a magnesek invariansak az idot
ukrozesre. Ez azzal a kovetkezmennyel
jar, hogy a magnesezettseget ellentettjere valtoztatva a rendszer energiaja nem valtozik
(termeszetesen H 6= 0 esetben ez mar nem igaz). Ez a szimmetria hianyozni latszik
a van der Waals-elmeletbol. Valojaban u
gy kaphatunk hasonlo kepet a folyadek-goz
atalakulasnal, ha a 4.3. abra kritikus pont kor
uli reszere rakozelt
unk, eltranszformalva
a koordinatarendszer
unket.
K
ulso ter nelk
ul Tc ala h
utve a magneses rendszert, szembol rafutunk a kritikus
pontra (lasd a 4.7(b). abrat). Veletlen modon, a pillanatnyi fluktuacioktol f
uggoen a
fazisgorbenek vagy a felso, vagy az also oldalara jutunk. A kritikus homerseklet alatt
tehat megjelenik a ket, fizikailag k
ulonbozo fazis, es a rendszer veletlenszer
uen kivalasztja
az egyiket. A kapott allapot a rendszert lero Hamilton-operatorral ellentetben mar
nem invarians az idot
ukrozesre, hiszen a pozitv illetve a negatv magnesezettseg eltero
fizikai allapotot jelent. Spontan szimmetriasertesnek nevezik ezt a jelenseget, amikor egy
rendszer allapota alacsonyabb szimmetriaj
u, mint a rendszert lero Hamilton-operator
(vagy altalanosabb esetekben a Hamilton-f
uggveny5 ).
K
ulso ter nelk
ul masodrend
u fazisatalakulas megy vegbe a kritikus homersekleten.
Ez peldaul abban nyilvanul meg, hogy a magnesezettseg (h
utve) folytonosan no fel 0rol, az atalakulas nem jar latens hovel, es a fajhonek ugrasa van Tc -n. Fontos kserleti
tapasztalat, hogy ezen a kritikus pont kozeleben tobb fizikai mennyiseg valamilyen hat1
vanyf
uggveny szerinti f
uggest mutat H-tol illetve T -tol (a mar emltett |M |T =Tc |H|
f
uggeshez hasonloan). H = 0 mellett a magnesezettseg peldaul Tc felett zerus, alatta
viszont
M (Tc T )
f
uggveny szerint f
ugg a homerseklettol. A szuszceptibilitas Tc felett illetve a hokapacitas
Tc kor
ul

M 
1
,
T


H H=0 (T Tc )
CV |T Tc |

f
uggvenyek szerint futnak le. Az , , , kitevok kritikus exponensek, amelyek a
masodrend
u fazisatalakulast jellemzik. Latni fogjuk, hogy a kritikus exponensek szerint
osztalyozhatoak a fazisatalakulasok, es egeszen k
ulonbozo rendszerek is mutathatnak
azonos kritikus viselkedest.
5

A m
agnesseg jelensege tiszt
an kvantummechanikai eredet
u. A Bohrvan Leeuwen-tetel ertelmeben
egy klasszikus mechanikai rendszerben a magnesezettseg sokasagatlaga zerus.

146

Spinmodell
Tekints
unk eloszor egy nemkolcsonhato magneses rendszert! Egy s spin
u reszecske impulzusmomentumanak a kvantalasi tengelyre eso m vet
uletenek kvantumszama 2s + 1
k
ulonbozo ertek lehet s-tol s-ig. Ha a magneses ter iranyat tekintj
uk z tengelynek,
akkor f
uggetlen reszecskek (spinek) energiajat a
X
X
b = B gH
H
Sbz (n) = e
h
Sbz (n)
n

Hamilton-operator rja le, ahol g a spinek Lande-fele g-faktora,

B =

e~
2me c

a Bohr-magneton (itt me a szabad elektron nyugalmi tomege) es Sbz a dimenziotlantott

spin. A Hamilton-operator sajatertekei gy
X
E(m1 , . . . , mN ) = e
h
mn ,
n

ha ~mi az i. racsponton levo spin impulzusmomentumanak z komponense. Ha a spineket racson vizsgaljuk, es gy megk
ulonboztethetoek, akkor az N -reszecskes rendszer
allapotosszege
Z = Z1N ,
ahol az egyreszecske-allapotosszeg
Z1 =

s
X

e hm .
e

m=s

A rendszer M magnesezettseget a spin z komponensenek varhato erteke adja (B g dimenzios faktorral), tehat


s
e
X
e hm
ln Z
F
M = N B g
m
=
=
.
Z1
H
H T,V
m=s
Ezzel definialhatjuk az
F(T, V, H) = E T S HM
magneses szabadenergia
dF = SdT pdV M dH
147

M
s N
1

s H
kB T

-1

4.8. abra. F
uggetlen spinek magnesezettsege a k
ulso ter es a homerseklet f
uggvenyeben

differencialjat, ami lenyegeben a nagykanonikus potenciallal analog, csak benne a kemiai

potencial szerepet a k
ulso magneses ter jatssza. A szuszceptibilitas
T =

2F
M
=
,
H
H 2

ami gy a magnesezettseg fluktuacioival all osszef

uggesben.
1
A tovabbiakban s = 2 spint feltetelezve, az egyreszecskes allapotosszeg


e
e
h
h
1 e

Z1 = e 2 + e 2 = 2 ch h ,
2
a magneses szabadenergia



1 e
F = kB T N ln 2 ch h ,
2
a magnesezettseg pedig
sh

M =

1 e
h
2

F
1
 = s N th(s H) .
= B gN 
H
2
ch 1 e
h

(4.3)

A magnesezettseg tehat aranyos egyetlen spin s = 12 B g magneses momentumaval, es

a magneses ter hatasara torteno polarizaciot egy tangens hiperbolicus f
uggveny rja le.
A homerseklethez kepest kicsi k
ulso tereknel a magnesezettseg linearisan f
ugg H-tol,
nagy terekre viszont szaturalodik a rendszer, es a magnesezettseg tart a maximalis N s
148

ertekhez (lasd a 4.8. abrat). A magnesezettseg-gorbe origobeli meredeksege a szuszceptibilitas,





M
1
C
2

T = lim
= s N
.

2
H0
H T
T
ch(s H) H=0
A homerseklettel fordtott aranyban all, ez a Curie-torveny. Nem feles spinnel szamolva
a tangens hiperbolicustol eltero f
uggvenyalak adodott volna, de a kvalitatv viselkedes
6
minden s ertekre azonos. Latjuk, hogy f
uggetlen spinek csak a Curie-torveny altal
lert paramagneses viselkedest tudjak mutatni, ferromagnesseghez csak a spinek kozotti
kolcsonhatas vezethet.
A ferromagneses rendezodes alapja a ferromagneses kolcsonhatas, ami miatt energetikailag kedvezo, ha a spinek egymassal parhuzamosan allnak. A Boltzmann-fele rendezodesi elv segtsegevel megerthetj
uk a ferromagnesesparamagneses fazisatalakulast:
alacsony homersekleten a kolcsonhatasi energia minimuma hatarozza meg az allapotot,
ezert az osszes spin parhuzamosan all (ferromagneses fazis), magas homersekleten viszont a T S entropiatag dominal a szabadenergiaban, gy a spinek rendezetlen
ul allnak
(paramagneses fazis).
A ferromagnesseg legegyszer
ubb modellje az elsoszomszed Ising-modell , ami magneses
modellek egesz csaladjanak az alaptpusa. A modellben minden racsponton a spin allasa
mi = 1 lehet. A rendszer energiajat a
X
X
H = J
mi mj h
mi .
i

hi,ji

Hamilton-f
uggveny adja, ahol hi, ji rendezetlen elsoszomszed parokon fut vegig, es J > 0
a kolcsonhatas erossege. A fizikai peldaval valo kapcsolathoz (ahol S z (i) = mi /2)
X
X
H = 4J
S z (i) S z (j) 2h
S z (i)
i

hi,ji

= Je

X
hi,ji

S z (i) S z (j) e
h

S z (i)

rhato, gy leolvashato a modell parametereinek es a fizikai csatolasoknak a kapcsolata.

A modell egydimenzios esetben konnyen megoldhato, es nem mutat fazisatalakulast; a
ketdimenzios esetrol Lars Onsager 1944-ben mutatta meg egzaktul, hogy paramagneses
ferromagneses fazisatalakulast mutat veges homersekleten. Haromdimenzios esetre a mai
napig nincs egzakt megoldas.
Szeles korben alkalmazhato, es altalaban egzaktul oldhato eredmenyre vezet az u
gynevezett atlagter-kozeltes (angolul mean field theory). Segtsegevel fontos ismereteket
6

Altal
anos s spin eseten a m
agnesezettseg teltodeset az u
gynevezett Brillouin-f
uggvenyek rjak le,
amelyeknek s = 21 index
u tagja epp a th f
uggveny.

149

szerezhet
unk a modellek alapveto fizikajarol, bar kesobb szembes
ulni fogunk a modszer
korlataival is. Az atlagter-kozeltes ertelmeben az egyes spinek kolcsonhatasi energiajaban a szomszadok atlagos hatasat vessz
uk csak figyelembe. A Hamilton-f
uggvenyt
atrva

H=

X
i

J X
mj + h
mi
,
2
j
hi,ji

ahol tehat helyettestj

uk a j-re torteno osszegzesben mj -t annak hmj i atlagertekevel (ez
valojaban f
uggetlen a racsindextol). Ennek szellemeben az atlagter Hamilton-f
uggveny
defincio szerint

X J
X
HM F =
mi
z hmj i + h =
mi heff ,
(4.4)
2
i
i
ahol z az egyes racspontok koordinacios szama (azaz az elsoszomszedok szama minden
racsponton). A kozelto Hamilton-f
uggveny formalisan mar egy nemkolcsonhato rendszert r le, bar a heff effektv ter impliciten f
ugg magatol az atlagos magnesezettsegtol.
Szokas heff -et atlagternek, molekularis ternek vagy Weiss-ternek is hvni, specialisan az
Ising-modell atlagter-kozelteset pedig molekularister-elmeletnek (molecular field theory)
is nevezik.


Tc
th
m
T
T < Tc
T > Tc

4.9. abra. Az atlagter-elmelet onkonzisztencia-feltetele grafikusan konnyen teljestheto

Az atlagter-kozeltesrol mivel effektve nemkolcsonhato elmelet tudjuk, hogy

150

m = hmi i magnesezettsege (4.3) megfelelo atskalazasaval



heff
= th( [h + Jzm]) .
m = th
kB T

(4.5)

Ennek az m-ben implicit egyenletnek a megoldasahoz a jobb oldali (homersekletf

uggo)
f
uggveny metszespontjat keress
uk a bal oldalon levo (homersekletf
uggetlen) linearis f
uggvennyel (a kritikus viselkedeshez pedig h = 0 esetet tesz
unk fel). Az egyenletnek vagy
harom, vagy egyetlen megoldasa van, hiszen a jobb oldalon allo paratlan f
uggveny pozitv
helyeken szigor
uan konkav es aszimptotikusan konstans ertekhez tart (lasd a 4.9. abrat).
Magas homersekleten a bal oldal majoralja a jobb oldalt, ilyenkor csak az m = 0 trivialis megoldas adodik a (4.5) onkonzisztencia-egyenletre, tehat a megoldas paramagneses.
Alacsony homersekleten a ket f
uggvenynek vannak nemtrivialis metszespontjai is, ami
ferromagneses megoldasok jelenletere utal. A ket fazis kozti atmenetnel tehat a Curieponton a ket f
uggveny osszesimul az origoban,



th(Jzm)
= 1,
m
T =Tc ,
m=0

gy az atlagter-kozeltesbol
kB Tc = Jz.
A (4.5) egyenlet invertalasaval explicit osszef
uggest kaphatunk a k
ulso ter es a magnesezettseg kozott,
h = kB T arth m kB Tc m.

(4.6)

Az ebbol adodo m h izotermak lefutasa teljesen analog a van der Waals-egyenlet V p

izotermaival (4.10. abra). Magas homersekleten m(h) monoton no, es a f
uggveny invertalhato. Tc homerseklet alatt azonban lokalis szelsoertekek jelennek meg, es az origo
kozeleben negatv szuszceptibilitas adodik. Ismet instabil allapotok jelennek tehat meg.
A megoldas most kezenfekvo a rendszer idot
ukrozesi szimmetriaja miatt: a 4.10. abran
lathato modon levagjuk az oszcillalo reszeket h = 0-nal, tehat a magneses teret csokkentve, azzal zerus ertekhez elerve a remanens magnesezettsegnek megfelelo ertekrol a
rendszer atugrik annak ellentettjebe, ha megfordtjuk a k
ulso teret (ez elsorend
u fazisatalakulas).
A kritikus pont kozeleben (ahol m kicsi) sorba fejthetj
uk a (4.5) egyenletet h = 0
mellett m = 0 kor
ul, gy Tc alatt az

3
1 Tc
Tc
m= m
m
T
3 T
151

m
T < Tc
mr

T > Tc

mr

4.10. abra. Az Ising-modell atlagter-kozeltesenek magnesezettseg-gorbei. A negatv

szuszceptibilitas
u tartomany nem stabil, h elojelvaltasakor m is ugrasszer
uen elojelet
valt (mr a remanens magnesezettseg).

egyenlet nemtrivialis megoldasai mutatjak a magnesezettseg homersekletf

uggeset. Ebbol
atlagter-kozeltesben a remanens magnesezettseg a kritikus pont kozeleben
s

1
Tc T 2
T 2 Tc T
,
mr = 3 2
3
Tc Tc
Tc
ami tehat hatvanyszer
u f
uggest mutat. Megengedve kicsi k
ulso teret a kritikus pont
kozeleben, a (4.6) egyenletbol
h = kB T arth m kB Tc m kB (T Tc ) m +

1
(kB T m)3 ,
3

gy a szuszceptibilitas a paramagneses fazisban

T

1
T Tc

ahogy T Tc , ez a CurieWeiss-torveny. A szuszceptibilitasban Tc homersekleten

fellepo divergencia a rendszer intenzv valaszat mutatja a k
ulso hatasra nezve, ami a
masodrend
u fazisatalakulast jelzi.
Szabadenergia
Hatarozzuk meg a magneses rendszer szabadenergiajat m = hmi i magnesezettseg mellett! Az atlagter-kozeltes eseten a (4.4) Hamilton-f
uggveny szetcsatolodasa miatt a
152

spinek egymastol f
uggetlen
ul allnak felfele vagy lefele, emiatt a ketfele lehetseges irany
valoszn
usege
p =

1+m
,
2

p =

1m
,
2

az entropia pedig
1
S = N kB (p ln p + p ln p ) = N kB
2

ln 1 m

1+m
+ m ln
1m


.

Az atlagenergia
J
E = hHM F i = N zm2 N hm,
2
amibol a fajlagos szabadenergia atlagter-kozeltesben


F
1
Jz
1
f=
=
E T S = m2 hm + kB T
N
N
2
2

ln 1 m

1+m
+ m ln
1m


.

Ennek szelsoertekeit epp a (4.5) implicit egyenlet megoldasai adjak. A szabadenergia

k
ulonbozo homersekleteken illetve k
ulso ter melletti lefutasa a 4.11. abran lathato.
f

f
T > Tc

h>0

h=0
T = Tc

T > Tc

T = Tc

T < Tc
-1

-1

m
T < Tc

(a)

(b)

4.11. abra. A fajlagos atlagter-szabadenergia (a) k

ulso ter nelk
ul (b) nemzerus k
ulso ter
eseten
A szabadenergia minimumainak vizsgalataval megerthetj
uk a ferromagnesparamagnes fazisatalakulasokat. K
ulso ter nelk
ul f (m) paros f
uggveny (4.11(a). abra). Magas
homersekleten a f
uggvenynek csak az origoban van szelsoerteke, ami minimum. T > Tc
153

eseten tehat m = 0 minimalizalja a szabadenergiat. A kritikus homersekleten f masodik

derivaltja is nullava valik az origoban, mg Tc alatt megjelenik ket lokalis minimum (ez
lenyegeben a rendszer remanens magnesezettsege az adott homersekleten), az m = 0
megoldas pedig instabil lesz (lokalis maximuma f -nek). Zerus homerseklethez tartva a
minimumok kitolodnak az m = 1 ertekhez. Mivel m magas homersekleten (a rendezetlen
fazisban) elt
unik, az atalakulasi homerseklet alatt nemzerus erteket vesz fel es a teljesen
rendezett allapotban 1 az erteke, ezert ot a fazisatalakulas rendparameterenek nevezz
uk.
Az, hogy m erteke T f
uggvenyeben folytonosan no fel 0-rol 1-re azt jelzi, hogy a fazisatalakulas masodrend
u. A spontan szimmetriasertes onnan latszik, hogy ket k
ulonbozo m
ertek is minimalizalja a szabadenergiat, de a rendszer allapotat csak az egyik jellemzi.
Nemzerus k
ulso ter eseten a hm jarulek miatt nem paros f
uggveny a szabadenergia,
a k
ulso ter elonyben reszesti az egyik iranyt (4.11(b). abra). A lokalis szelsoertekek
szama nem valtozik, de a kritikus alatti homersekleten mar nem degeneralt a ket minimum. Emiatt mind a kritikus homerseklet felett, mind azalatt egyertelm
u nemzerus
m minimalizalja a szabadenergiat. Fazisatalakulast a k
ulso ter valtoztatasaval mutat a
rendszer, a kritikus alatti homersekleten. Ugyanis ahogy h > 0 nullahoz tart, u
gy kezd
degeneraltta valni a ket lokalis minimum. Intinitezimalisan kicsi negatv k
ulso ter eseten
megcserelodik a minimumok helyzete, es mr helyett mr helyen lesz f minimuma. A
rendparameter ugrasszer
u valtozasa elsorend
u fazisatalakulast jelez. A k
ulso ter megtori
az idot
ukrozesi szimmetriat, gy spontan szimmetriasertesrol sem beszelhet
unk.
A kritikus viselkedes kvantitatvabb lerasahoz fejts
uk sorba kis m-ekre a szabadenergiat, negyedik rendig! Az elso logaritmikus tag
ln 1 m

m4
,
m
2
2

a masodik

m3
2
m [ln(1 + m) ln(1 m)] m 2m + 2
= 2m2 + m4 ,
3
3


gy veg
ul


kB T 4
1
m hm + o m6 .
f = kB (T Tc ) m2 +
2
12

(4.7)

A kritikus pont kozeleben jo kozeltest ad ez a sorfejtes, hiszen kis k

ulso terekre es T Tc
eseten m is kicsi. Lev Landau ezt a f
uggvenyalakot vette alapul a fazisatalakulasok
atlagter-lerasahoz, altalanostva a felteteles szabadenergia kifejezeset:
f (m, h, T ) = a(T ) m2 + bm4 hm.

(4.8)

Landau valojaban alapelvnek a szabadenergia analiticitasat tekintette, tovabba azt, hogy

az egyben a hamiltoni szimmetriajat is mutatja. A kolcsonhatas idot
ukrozesi szimmetriaja csak paros rend
u tagokat hagy meg, a k
ulso ter jaruleka pedig ismert. A (4.7)
154

eredmeny kritikus viselkedesenek megragadasahoz elegendo a parameterek

a(T ) = e
a (T Tc ) ,
b = const.
alak
u megvalasztasa (hiszen csak T Tc erdekes). A Landau-elmelet (4.8) szabadenergiaja hasonlo kvalitatv f
uggest mutat, mint ami a 4.11. abran lathato (termeszetesen
sz
ukebb magnesezettseg-tartomanyban). Igy a fazisatalakulasrol tett kvalitatv eszrevetelek most is ervenyesek. Az egyszer
u analitikus formulaval viszont kvantitatven is
vizsgalhatjuk a kritikus viselkedest.
A szabadenergia minimum- es stabilitasfeltetele
f
= 2a(T ) m + 4bm3 h = 0,
m
2f
= 2a(T ) + 12bm2 > 0.
m2
Ha nincs k
ulso ter, akkor a lehetseges minimumok
a(T )
.
b
A kritikus homerseklet felett a(T ) > 0, gy csak m = 0 megoldas, es ez stabil. Tc alatt
|a(T )| p
m=
Tc T = (Tc T ) ,
2b
m2 =

m = 0,

gy a megfelelo kritikus exponens = 12 . A kritikus homersekleten a(Tc ) = 0, ezert a

k
ulso ter f
uggvenyeben
  13
1
h
m=
h ,
4b
gy = 3. A paramagneses fazisban m folytonos h-ban, gy m-ben vezeto rendben
m=

h
,
2a(T )

gy a rendparameter szuszceptibilitasa

m 
h
1
=
=


h h=0 2a(T )
T Tc
a = 1 kritikus exponenssel. A hokapacitas exponensehez vegy
uk eszre, hogy h = 0
eseten, a kritikus homerseklet felett f = 0 egyens
ulyban, alatta viszont m2 = a(T ) /2b
miatt
1 a2
f =
(T Tc )2 ,
2 2b
155

ezert a
C

2f
T 2

hokapacitas nemzerus konstans. A kritikus homersekleten a hokapacitasnak tehat ugrasa

van, = 0 exponenssel.
A szuszceptibilitas a rendparameter fluktuacioival all osszef
uggesben, es divergens

viselkedese vegso soron a korrelacios f

uggvenyben gyokerezik. Altalaban a
Cij C(ri rj ) h(mi m) (mj m)i = hmi mj i hmi i hmj i
korrelacios f
uggveny a (T ) korrelacios hossznak nevezett karakterisztikus tavolsagon t
ul
levag,
r

C(r) e .
A korrelacios hossz az a merettartomany, amin bel
ul meg van kapcsolat a spinek allasa
kozott. A kritikus homersekleten azonban a
Z
C(r) dd r
szuszceptibilitas divergal, ami motivalja a korrelacios f
uggveny
C(r) =

const (Tr )
e
rd2+

alakjat az kritikus exponenssel. Azt is latjuk, hogy egyben a korrelacios hossznak is

divergalnia kell a kritikus homersekleten, gy ilyenkor a korrelacios f
uggveny hatvanyf
uggveny szerint cseng le. A korrelacios hossz
(T )

1
(T Tc )

divergenciajat jellemzi a kritikus exponens. A korrelalt tartomanyok meretenek felrobbanasa azt jelzi, hogy masodrend
u fazisatalakulasnal a fluktuaciok drasztikusan felerosodnek. Ennek tudhato be a folyadek-goz rendszerekben tapasztalhato kritikus opaleszcencia, amikor a kritikus ponton feheres kodde valik a goz. A kritikus fluktuaciok
soran egyre kiterjedtebb tartomanyokban csapodik ossze folyadekka a gaz, mgnem a
korrelacios hossz osszemerhetove valik a feny hullamhosszaval. Ezen a ponton a lathato
feny teljes spektruman szornak a lecsapodo reszecskef
urtok, gy atlatszatlanna valik a
rendszer.
A fenti, kritikus pont kozeleben ervenyes hatvanyf
uggvenyszer
u viselkedes sokfele fizikai rendszer megfelelo mennyisegeiben megjelenik. Bar a k
ulonfele rendszerek kritikus
156

exponens

2d Ising 3d Ising atlagter

0,12

1
8

0,31

1
2

7
4

1,25

15

5,2

0,64

1
2

1
4

0,056

4.1. tablazat. Nehany univerzalitasi osztaly kritikus exponensei (a 3d Ising-modell kivetelevel mindegyik exponens egzakt)

exponensei sokfelek lehetnek, de leteznek univerzalitasi osztalyok , amelyeken bel

ul az exponensek megegyeznek. Univerzalis tovabba a kritikus viselkedes olyan ertelemben, hogy
a kritikus exponensek nem f
uggnek a rendszer bizonyos mikroszkopikus reszleteitol peldaul magneses modelleknel a racstol, a rovidtav
u kolcsonhatas hatotavolsagatol , csak
olyan fundamentalis tulajdonsagoktol, mint a rendszer dimenzioszama es a Hamiltonoperator szimmetriaja. Kserletek tan
ubizonysaga szerint peldaul azonos kritikus viselkedest mutat az uniaxialis magnesek rendezodese, a folyadek-goz kritikus viselkedes es a
ketkomponens
u otvozetek kritikus szetvalasa, mint a haromdimenzios Ising-modell, de az
ennek megfelelo kritikus exponensek nagyban elternek mas dimenzioszam eseten, vagy
peldaul az atlagter exponensektol. Nehany reprezentatv elmelet kritikus exponenseit
mutatja a 4.1. tablazat.
Sk
al
az
as
es univerzalit
as
A hatvanyf
uggvenyek bizonyos ertelemben kit
untetettek a fizikaban. Eset
ukben nincs
az adott f
uggvenyt jellemzo karakterisztikus mennyiseg, mint peldaul egy exponencialis
lecsenges eseten. Ez valamifele skalaf
uggetlenseget sugall, a kritikus rendszerekben nincs
mikroszkopikus meretskala. Ez a tulajdonsag a homogen f
uggvenyek segtsegevel ertheto
meg.
Ha egy f (x, y, . . . ) f
uggvenyre valamilyen p, q, . . . szamokkal
f (bp x, bq y, . . . ) = b f (x, y, . . . )
igaz barmilyen valos b-re, akkor azt mondjuk, hogy f a valtozoi altalanostott homogen

157

f
uggvenye. Ilyenkor b = x1/p valasztassal, peldaul ketvaltozos esetben

 y 
1
1
y 
f (x, y) = x p f 1, q/p = x p fe q/p ,
x
x
tehat az f ketvaltozos homogen f
uggveny redukalhato az fe egyvaltozos f
uggvenyre. Ha
az f (x, y) f
uggvenyt x parameter
u y-f
uggo gorbek seregenek kepzelj
uk el, akkor ilyenkor
az f (x, y) gorbesereg osszeskalazhato egyetlen gorbere, ha f x1/p -t abrazoljuk yxq/p
f
uggvenyeben (lasd a 4.12. abrat).
f (x, y)
x1/p

f (x, y)

x1
x2
x3

yxq/p

y
(a)

(b)

4.12. abra. Az f (x, y) altalanostott homogen f

uggveny atskalazhato egy kozos mestergorbere
Kserletek azt mutatjak, hogy a k
ulonbozo k
ulso tereknel merheto m(T ) gorbek hasonlo modon osszeskalazhatoak. Bar a kritikus homerseklet alatt es felett eltero gorbeket
kapunk, de vannak olyan (jol meghatarozott) , szamok, hogy




T Tc
h

m
, h m(, h) = | | g
,
Tc
| |
ahol a redukalt homerseklet, es g+ illetve g a ket homerseklettartomanyra vonatkozo
atskalazott f
uggvenyek. A magnesezettseg tehat altalanostott homogen f
uggvenye a
redukalt homersekletnek es a k
ulso ternek. Benjamin Widom ezt a kserleti tapasztalatot
altalanostva feltette, hogy ez a tulajdonsag a szabadenergiat is jellemzi a kritikus pont
kozeleben, gy
1
f (, h) = f (bx , by h)
b
158

valamilyen x, y exponensekkel. Specialisan b = | |1/x valasztassal

!
h
1/x e
f (, h) = | | f
.
| |y/x
Ebbol a magnesezettseg
!#
"
!
1y
1y
f
h
h
m(, h) =
= | | x fe0
= | | x g
,
y
y/x
h
| |
| | x

(4.9)

tehat a hipotezis megfelel a kserleti tapasztalatnak, tovabba az exponensek kozotti kapcsolat

1x
,
y
y
= .
x
=

Az altalanos homogenitasi hipotezis azonban ennel sokkal tobbet is tud, ugyanis segtsegevel a kritikus exponensek lete is magyarazhato.
K
ulso ter nelk
ul
f (, h = 0) = | |1/x fe (0) ,
amibol a fajlagos entropia
s=

1x
f
1 f
=
| | x ,
T
Tc

a (reszecskeszamra vonatkoztatott) fajho

cv = T

1
s
T s
=
| | x 2 = | | .
T
Tc

A fajho hatvanyf
uggveny alakja tehat f altalanos homogenitasanak kozvetlen kovetkezmenye, tovabba a fajhoexponens
1
=2 .
x
A prefaktorok f
uggnek elojeletol, ami fajhougrashoz vezethet meg akkor is, ha = 0.
A magnesezettseg (4.9) alakjabol h = 0, < 0 eseten
1y

m(, h = 0) | | x ,
1y
.
=
x
159

A szuszceptibilitas kritikus exponensehez

!


2 
12y
12y
h
f

00
e
x
x
f

|
|

=
|
|
= | | ,



y/x
2

h h=0
| |
h=0
2y 1
.
=
x
Veges k
ulso teret megengedve,



  



h
h
h
| |

m(, h) = | | g
|h| g
=
= |h| G
| |
|h|
| |
| |
egy u
j skalaf
uggvennyel, amibol a kritikus homersekleten

m( = 0, h) = |h| G (0) h ,

y
= =
.

1y
Az altalanos homogenitas hipotezisevel tehat negy kritikus exponenst visszavezett
unk a
szabadenergia ket exponensere. Ez azt is jelenti, hogy az , , , exponensek nem
f
uggetlenek, hanem kozott
uk altalanos osszef
uggeseket talalhatunk, az
+ 2 + = 2
Rushbrooke-fele es a
( 1) =
Widom-fele skalatorvenyt. A es kritikus exponensek ertelmezesehez fel kell tenn
unk
a korrelacios f
uggvenynek mar korabban felrt, kserletileg alatamasztott alakjat,
 
1
|r|
C(( ) , r) = d2+ q
,

|r|
ami tehat ugyancsak altalanostott homogen f
uggveny. A szuszceptilitas Tc homersekleten mutatott divergenciaja ekvivalens hatvanyf
uggveny szerinti divergenciajaval.
Ugyanis a fajlagos izoterm szuszceptibilitas
 g 2 2 f
 g 2
2
1
2f
B
B
T =
=

=
k
T
ln Z,
B
N
H 2
2
h2
2
h2
ami alapjan a szuszceptibilitas megszokott modon osszef
uggesbe hozhato a spinrendszer
korrelacios f
uggvenyevel,
 g 2 1 X
 g 2 1 X
B
B
T =
(hmi mj i hmi i hmj i) = N
C(ri ) .
2
kB T i,j
2
kB T r
i

160

Ehhez mindossze annyit tett

unk fel a rendszerrol, hogy eltolasinvarians es Hamiltonoperatoraban egy Zeeman-energia jelleg
u taggal csatolodik a spin a k
ulso terhez. Mivel
viszont
  d
Z
X
|r| d r
1
q
C(ri ) =
2
d2+
d

a
|r|
r
i

(az a racsallandoval), ezert

T 2 | |(2) ,
gy adodik a
= (2 )
Fischer-fele skalatorveny.
A Widom-fele altalanos homogenitasi hipotezis utan tehat termeszetes modon kovetkezett a fizikai mennyisegek jellegzetes hatvanyf
uggveny alakja, es u
j eredmenykent a
skalaosszef
uggesek is. Tovabbra is kerdes, hogy az altalanos homogenitas mivel magyarazhato. Leo Kadanoff mutatott ra, hogy a korrelacios hossz Tc kor
uli divergenciajat kell
a kritikus jelensegek megertesenek kozeppontjaba helyezni.
Kepzelj
unk el Ising-spineket egy racson! Az a racsallandoj
u spineket csoportostsuk
b b elem
u negyzetes blokkokba, amelyek elhossza gy ba. Valahol a kritikus pont
kozeleben a korrelacios hossz nagyon nagy lehet, gy tegy
uk fel, hogy ba  . Ezen a
homersekleten tehat korrelaltak egy blokkon bel
ul a spinfluktuaciok. Ennek szellemeben
definialjuk az I blokkhoz a
X
I0 =
mj
jI

blokkspint, aminek erteke 9 es 9 kozott valtozhat. A rendszert kinagytva, a blokkspineket Ising-szer

u I spinekkel helyettestj
uk, aminek alapja a tobbsegi szabaly:
I = sgn I0 .
A Kadanoff-fele blokktranszformacio soran a kezdeti
X
X
H = J
mi mj h
mi
i

hi,ji

Ising-modellt attranszformaljuk egy I -kre ervenyes modellre,

X
X
Hb ({}) = Jb
I J hb
I .
hI,Ji

161

A feltetelezes, hogy a blokkspinekre is Ising-modell rhato fel atskalazott csatolasokkal,

igen eros, de amennyiben ervenyes, akkor ugyanazt a fizikat kell kapnunk a blokktranszformacio utan is. A transzformacio miatt az u
j rendszerben ab = ba a racsallando, a
korrelacios hossz pedig b egysegekben merve lecsokken, gy b = /b. Ha pedig a fizika
ugyanaz a regi es a transzformalt rendszerben, az annyit jelent, hogy a fajlagos szabadenergia megegyezik a kettoben. Figyelembe veve, hogy a transzformalt rendszerben
kevesebb spin van, a
bd f (, h) = f (b , hb )
feltetelre jutunk. Az eredeti rendszer | | feltetelet a transzformaltakra is megkovetelj
uk,
b = |b | ,
ugyanakkor /b | | azonos prefaktorral, gy
1

b = b ,
es hasonloan
hb = b

h,

tehat a szabadenergia a blokktranszformacio segtsegevel

 1

+
d

f (, h) = b f b , b h ,
vagyis ha a blokktranszformacio elvegezheto, akkor f altalanos homogenitasa mar ennek
kovetkezmenye. Ekkor b = | | valasztassal
f (, 0) = | |d f (sgn , 0) ,
amibol a hokapacitas
cv | |(2d) | | .
A kapott skalatorveny a Josephson-fele hiperskala-torveny,
= 2 d.
Ez az u
j skalatorveny kapcsolatot teremt a rendszer dimenzioszama es a kritikus exponensek kozott. Ezzel egy
utt a hat kritikus exponens kozott negy osszef
uggest talaltunk,
ami alapjan az univerzalitasi osztalyokat ket f
uggetlen exponenssel jellemezhetj
uk. Bar
a hiperskala-torveny nem minden esetben igaz peldaul a Landau-elmelet eseteben sem,
162

ahol M F = 0 es M F = 1/2 adodott f

uggetlen
ul a dimenziotol , de altalaban teljes
ul,
ha a modell nem atlagter. Az atlagter-elmelet hianyossaga pedig ertheto, ha megfontoljuk, hogy eseteben epp azokat a fluktuaciokat hanyagoljuk el, amelyek a kritikus ponton
nagyra nonek.
A Kadanoff-blokktranszformacio tehat magyarazza a Widom-fele altalanos homogenitasi hipotezist, es fizikai ertelmezest is ad annak. A homogenitasi osszef
uggesben szereplo
b valamilyen ertelemben a hossz
usag atskalazasat szolgalja, a valos ter transzformacioja
soran pedig a redukalt homerseklet es a k
ulso ter anomalis dimenziok szerint skalazodik.
A blokktranszformacio nem ad viszont szamot az univerzalitasrol, es az egyes kritikus
exponensek erteket sem adja meg.
A fennmarado kerdesekre a Wilson-fele renormalasi csoporttranszformacio adja meg
a valaszt. Ennek alapjat az az eszrevetel szolgaltatja, hogy a kritikus pontban a rendszer
strukt
uraja fraktalszer
u es onhasonlo, gy a blokktranszformaciohoz hasonlo decimalasi lepesek soran a rendszer allapota lenyegeben valtozatlan marad. A csoporttranszformacio matematikai formaba onti a heurisztikusan bevezetett blokktranszformaciot,
magyarazatot ad az univerzalitasi osztalyokra, es eljarast ad a kritikus exponensek meghatarozasara. De valojaban ennel joval nagyobb teljestokepesseg
u modszerrol van szo,
es alkalmazhatosaga t
ulmutat a statisztikus fizikan (kidolgozasa is a reszecskefizikahoz
kotheto).
Irjunk fel egy altalanostott, Si Ising-spinekbol allo rendszer Hamilton-f
uggvenyet,
X
X
X
H = h
Si J2
Si Sj J3
Si Sj Sk + . . .
i

hi,ji

hi,j,ki

Kl S l ,

l=1

ahol hi, j, ki valamilyen kezenfekvo ertelemben elsoszomszed harmasokat jelol, es az Sl

kifejezesek defincioja
X
S1 =
Si ,
i

S2 =

Si Sj ,

hi,ji

S3 =

Si Sj Sk .

hi,j,ki

A masodik csatolas az Ising-modell nyelven J2 = J/kB T , tehat lenyegeben az inverz

homerseklet szerepet jatssza. A rendszert meghatarozza a homerseklet es a K vegtelen
dimenzios vektor. A renormalasi csoporttranszformacio alapgondolata, hogy a rendszeren
elvegz
unk egy blokktranszformaciot, majd atskalazzuk a csatolasokat, gy egy renormalt
163

rendszert kapunk. Ekozben a racsallando, a korrelacios hossz, a homerseklet es a szabadenergia a Kadanoff-transzformacional latottaknak megfeleloen transzformalodnak. A
H 0 H0
transzformaciot u
gy kell elvegezni, hogy kozben H alakja ne valtozzon, ezert sz
ukseges
K-t vegtelen dimenzios vektornak feltetelezni. Veges sok fele kolcsonhatasi tag eseten
nem lehet a transzformaciora invarians a hamiltoni, amit u
gy is meg szokas fogalmazni,
hogy a renormalas soran u
j csatolasok generalodnak.
A transzformacio eredmenyekepp a rendszert jellemzo K vektor K 0 -be megy at, a
K 0 = R(K)
nemlinearis transzformacio szerint. A kritikus pontban azt varjuk, hogy a rendszer invarians a transzformaciora, vagyis a transzformacio
K = R(K )
fixpontjat keress
uk. Ebben a rendszerben a korrelacios hossz is invarians, gy

= ,
b

aminek = 0 illetve = megoldasai lehetnek. Az elobbi megoldasok trivialisak, es a

tiszta fazisoknak felelnek meg, az utobbi nemtrivialis megoldasok szolgaltatjak a kritikus
pontokat.
Ha ismerj
uk a K kritikus pontot, akkor akor
ul linearizalhatjuk a transzformaciot,
K 0 = RK,
ahol K = K K , K 0 = K 0 K , es R a linearizalasbol szarmazo vegtelen dimenzios
matrix. Ennek i sajatertekei kulcsfontossag
uak a kritikus viselkedes szempontjabol.
Tegy
uk fel, hogy H-ban a szokasos Ising-modellen t
uli tagok elhanyagolhatoak, es a
k
ulso ter is zerus. Ilyenkor a renormalas soran
0 = ,
de ugyanakkor a kritikus exponensekbol 0 = b1/ . Igy veg
ul
=

ln b
.
ln

A kritikus pontban tehat a linearizalt csoporttranszformacio sajatertekei megadjak a

kritikus exponenseket. Ha egynel tobb csatolast figyelembe vesz
unk, akkor az altaluk
meghatarozott alteren a kritikus pontok hatarozzak meg a csoporttranszformacio soran
164

a rendszerek fejlodeset, a sajatertekek elojelei pedig a fixpontok vonzo illetve taszto

jelleget. Az olyan hiperfel
uletek, ahol = , a kritikus fel
uletek . Az ezeken elhelyezkedo
fixpontok strukt
uraja hatarozza meg az univerzalitasi osztalyokat: a vonzo fixpontok
vonzasi tartomanyai szerint tagolodik szet a kritikus fel
ulet. A 4.13. abra szemlelteti,
hogy ha ket csatolas eseten egyetlen fixpont van a kritikus fel
uleten, akkor az hatarozza
meg a kritikus viselkedest.
J3

J2 , J3

J2

4.13. abra. A kritikus viselkedest a kritikus fel

ulet fixpontstrukt
uraja hatarozza meg, gy
k
ulonbozo rendszerek is azonos kritikus viselkedest mutathatnak (univerzalitas)

165

5. fejezet
Nemegyens
ulyi statisztikus fizika
Az eddigiekben a termodinamikai egyens
uly statisztikus fizikajaval foglalkoztunk. Az
egyens
uly stacionarius allapot: a makroszkopikus mennyisegek idoben allandok. Lattuk
azonban, hogy az anyag diszkret szerkezete miatt az egyens
ulyi allapotot fluktuaciok jellemzik (lasd az 1.7.2. fejezetet), de nem vizsgaltuk ezek idobeli lefutasat. Annak ellenere,
hogy itt valojaban idof
uggo egyens
ulyi jelensegekrol van szo, ezzel a kerdeskorrel mar a
nemegyens
ulyi statisztikus fizika foglalkozik. Ennek oka, hogy az egyens
ulyi fluktuaciok idobeli viselkedese szoros kapcsolatban van az egyens
ulyhoz kozeli nemegyens
ulyi
jelensegekkel.1

5.1. Id
ofu
o egyens
ulyi fluktu
aci
ok
gg
Korrel
aci
os fu
eny
ggv
Tekints
unk egy egyens
ulyi sokasagot, amelynek minden elemet magara hagyva idof
uggove tesz
unk! Vizsgaljunk atlagok kor
uli spontan fluktuaciokat, mint idof
uggo folyamatot! Klasszikus mechanikai lerast alkalmazva az Xi (t) (i = 1, . . . , n) extenzv dinamikai
mennyisegek a (q, p) = ({qi } , {pi }) fazispont f
uggvenyei. Ezek egyens
ulyi fluktuacioi az
xi (t) Xi (t) X i
mennyisegek nulla varhato ertekkel, ahol X az X mennyiseg atlagat jeloli. Ergodikus rendszerben elegendo egyetlen ilyen rendszert tekinteni; ilyenkor X az idoatlag.
Az 1.7.2. fejezetben lattuk, hogy az xi -k egy
uttes eloszlasa normalis:
p({xi }) = c e
1

12 xgx

Az egyens
ulyt
ol t
avoli rendszerek statisztikus fizikaja olyan kerdesekkel foglalkozik, mint pl. az elet
keletkezesehez sz
ukseges strukt
ur
ak kialakulasa. Ennek az aktvan kutatott ter
uletnek a targyalasa,
ahol meg a f
o rendez
o elvek sem vil
agosak, meghaladja a jelen jegyzet kereteit.

166

ahol c a normalasi allando es


1 2 S 
gij =
.
kB xi xj x=0
A centralt valtozok segtsegevel definialhato az idof
uggo egyens
ulyi korrelacios f
uggveny:
Cxi ,xj (t, t0 ) = hxi (t) xj (t0 )i .
Ez a sokasagatlag segtsegevel egyszer
uen ertelmezheto: a sokasag minden elemeben
tekintj
uk az xi mennyiseget a t es az xj -t a t0 pillanatban, es ezek szorzatanak atlagat
tekintj
uk. Mivel a stacionaritas miatt Cxi ,xj (t, t0 ) invarians az idoeltolasra, csak a t0 t
idok
ulonbsegtol f
ugg, vagyis Cxi ,xj (t, t0 ) = Cxi ,xj (0, t0 t). Igy az idoatlag
Z
1
Cxi ,xj (0, t) = lim
xi (t0 )xj (t0 + t)dt0 ,
0
a sokasagatlag pedig
Cxi ,xj (t) Cxi ,xj (0, t) = hxi (0) xj (t)i =

ZZ

p(xi )P (xi |x0j , t)xi x0j dx0j dxi ,

ahol p(xi ) az xi fluktuacio fent emltett egyens

ulyi eloszlasa, P (xi |x0j , t) annak a valoszn
usege, hogy az Xj mennyiseg fluktuacioja a t pillanatban x0j lesz, ha 0-ban az Xi -e xi
useget fel lehet rni a mikroallapotok (q, p) egyens
ulyi
volt. A p(xi )P (xi |x0j , t) valoszn
eloszlasa es a trajektoriakra vonatkozo felteteles valoszn
usegek segtsegevel:
X0
p(xi )P (xi |x0j , t) =
(q, p) P(q, p, 0|q 0 , p0 , t) ,
(q,p)
(q 0 ,p0 )

ahol P(q, p, 0|q 0 , p0 , t) annak a valoszn

us
ege, hogy a rendszer t-ben a (q 0 , p0 ) mikroallapotP
ban van, ha 0-ban a (q, p)-ben volt es a 0 jel arra utal, hogy csak azokat az allapotokat
kell figyelembe venni, amelyek t = 0-ban xi -t, t-ben pedig x0j -t szolgaltatnak.
A centralt valtozok egy
uttes eloszlasabol adodik az azonos idej
u korrelacios f
uggveny
 
Cxi ,xj (0) = g 1
ij

tulajdonsaga, ami korabban mar szerepelt (lasd 1.7.2.-t). Tovabba a barmilyen stacionarius folyamatra ervenyes, fentebb mar kihasznalt idoeltolasi invariancia, valamint a
klasszikus mennyisegek felcserelhetosege miatt
Cxi ,xj (t) = hxi (0) xj (t)i = hxi (t) xj (0)i = hxj (0) xi (t)i = Cxj ,xi (t) .
167

(5.1)

(q2 , p2 )

B
(q1 , p1 )
0

q
0

p
q

(q1 , p1 )

t
(q2 , p2 )

(a)

(b)

5.1. abra. (a) Idot

ukrozott trajektoriak (b) A rendszer parametereit is transzformalni
kell, ellenkezo esetben a (q, p) 7 (q, p), t 7 t transzformacio nem felelne meg az
idot
ukrozesnek, gy a t
ukrozes utan a szaggatott palyat kovetne a reszecske

Termikus egyens
ulyi allapotban a rendszer reszletes egyens
ulyban van, ami a korrelacios f
uggvenyek tovabbi szimmetriatulajdonsagat eredmenyezi. A reszletes egyens
uly
oka a mikroszkopikus reverzibilitas, vagyis a mikroszkopikus egyenletek idot
ukrozessel
szembeni invarianciaja.
Tekints
uk az 5.1(a). abran lathato direkt es idot
ukrozott trajektoriakat! Az idot
ukrozesi szimmetria azt jelenti, hogy az (a) abran lathato trajektoria, amely a (q1 , p1 ) pontbol
a (q2 , p2 ) pontba visz t ido alatt, pontos t
ukorkepe a (q2 , p2 ) pontbol a (q1 , p1 ) pontba
vivonek. Latjuk tehat, hogy az invarianciat u
gy kell erteni, hogy bizonyos mennyise
geket (pl. a helykoordinatakat) valtozatlanul hagyunk es bizonyosak (pl. az impulzusok)
elojelet megvaltoztatjuk. Definialunk egy mennyiseget, amelynek erteke i = 1, ha a
dinamikai mennyiseg nem valt elojelet idot
ukrozesnel, es i = 1, ha elojelet valt.
Az idot
ukrozott trajektoriakat mikroszkopikusan semmi sem t
unteti ki a direkt trajektoriakkal szemben, ezert termodinamikai egyens
ulyban a ket trajektoria statiszikai
s
ulya megegyezik, gy
P(q1 , p1 , 0|q2 , p2 , t) = P(q2 , p2 , t|q1 , p1 , 0) = P(q2 , p2 , 0|q1 , p1 , t)

168

(felhasznaltuk a stacionaritasbol kovetkezo idoeltolasi invarianciat is). Innen

X0
(q, p) P(q, p, 0|q 0 , p0 , t)
p(xi )P (xi |x0j , t) =
=

(q,p)
(q 0 ,p0 )
X0

(q,p)
(q 0 ,p0 )

(q 0 , p0 ) P(q 0 , p0 , 0|q, p, t) = p(x0i )P (x0i |xj , t),

amennyiben xi es xj egyforman transzformalodnak az idot

ukrozesnel. Figyelembe veve
a lehetseges k
ulonbozo transzformaciokat adodik a
p(xi )P (xi |x0j , t) = p(x0i )P (x0i |xj , t)i j
ugges, amibol leolvashato
osszef
Cxi ,xj (t) = Cxj ,xi (t) i j .

(5.2)

Az (5.1) egyenlettel egy

utt tehat a korrelacios f
uggveny vagy paros, vagy paratlan, attol
f
uggoen, hogy az altala jellemzett ket mennyiseg azonos vagy ellentetes modon transzformalodik idot
ukrozes soran.

Altal
anosan, ha valamilyen k
ulso A parameter is jellemzi a rendszert, akkor idot
ukrozesnel ezt is transzformalnunk kell a trajektoriak megfordtasahoz. Gondoljunk peldaul
k
ulso homogen B terbe helyezett toltott reszecskekre: a Lorentz-ero miatt a sebesseg
mellett B iranyat is meg kell fordtanunk, hogy a reszecskek visszakovessek palyajukat

(5.1(b). abra). Altal

anosan tehat, ha A idot
ukrozottje A A , akkor
Cxi ,xj (t; A) = Cxj ,xi (t; A A ) i j .
Kvantummechanikai mennyisegek lerasara celszer
u bevezetni a szimmetrizalt korrelacios f
uggvenyt,
Cxi ,xj (t) =

1
[hxi (t) xj (0)i + hxj (0) xi (t)i] .
2

Az gy definialt f
uggvenyben a valtozok mar felcserelhetok, es megmutathato, hogy erre
a klasszikus esetben levezetett szimmetriatulajdonsagok ervenyesek lesznek.
WienerHincsin-t
etel
Tekints
unk egy x(t) {xi (t)}ni=1 stacionarius, fluktualo folyamatot, es definialjuk az 5.2. abran szemleltetett modon az

x(t) ha |t| < T2

x(t; T ) =

0 egyebkent
169

T
2

T
2

5.2. abra. Egy stacionarius x(t) folyamat es annak x(t; T ) megszortottja

megszortottjat! Ennek segtsegevel definialhatjuk x(t) Fourier-transzformaltjat a T

hossz
u idoablakra nezve,
Z
x (T ) =

x(t; T ) eit dt =

Z2

x(t) eit dt.

(5.3)

T2

Mivel az x folyamat minden komponense valos, ezert x (T ) = x (T ). A folyamat

spektralis s
ur
useget
Sxx () = lim

1
x (T ) x (T )
T

definialja, ahol diadikus szorzast jelol. A folyamat valamely ket komponensere nezve
1
(x )i (T ) (x )j (T ) .
T T

Sxi ,xj () = lim

Berva x definialo integraljat,
Z Z
Sxi ,xj () =

1
xi (t1 ; T ) xj (t2 ; T ) dt1 dt2 ,
T T

ei(t2 t1 ) lim

170

amibol valtozocserevel
Z
Sxi ,xj () =

it0

1
lim
T T

xi (t; T ) xj (t + t0 ; T ) dtdt0

adodik. A belso integral a hatarertekkel ergodikus egyens

ulyi rendszerben a Cxi ,xj (t0 )
korrelacios f
uggvennyel adhato meg:
1
T T

lim

1
T T

xi (t; T ) xj (t + t0 ; T ) dt = lim

Z2

xi (t) xj (t + t0 ) dt.

T2

A kapott eredmeny a WienerHincsin-tetel :

Z
Sxi ,xj () =

eit Cxi ,xj (t0 ) dt0 ,

(5.4)

vagyis egy stacionarius, ergodikus (nem feltetlen

ul termodinamikai egyens
ulyi) sztochasztikus folyamat spektralis s
ur
usegf
uggvenye a korrelacios f
uggveny Fourier-transzformaltjaval egyenlo. Mg az elobbi mennyiseg a zajspektrumon kereszt
ul merheto, az utobbi
dinamikai szoraskserletekkel vizsgalhato.

5.2. Line
aris transzport
es kereszteffektusok
Nemegyens
ulyi sokas
ag
Az xi centralt fluktualo mennyisegek idoatlaga egyens
ulyban zerus. Ha spontan egyens
ulyi fluktuacio miatt xi (t) pillanatnyi erteke nem zerus, akkor varhato, hogy kesobb
erteke visszater a nulla kozelebe. Preparalhatunk is olyan allapotot, ahol xi 6= 0, pl.
egy u
j egyens
ulyi allapottal, amit k
ulso ter segtsegevel er
unk el. Ha kikapcsoljuk a k
ulso teret, a rendszer relaxalni fog az eredeti egyens
ulyhoz, ekozben xi varhato erteke is
lecseng. Ez a relaxacio nemegyens
ulyi folyamat.
Celszer
u a fenti folyamat lerasahoz definialni a nemegyens
ulyi sokasagot. Preparaljuk
a rendszert valamilyen az eredeti egyens
ulyi ertektol eltero x(0) kezdofeltetellel egy u
j
egyens
ulyi allapottal, es az ennek megfelelo egyens
ulyi sokasagbol indulunk a kezdeti
idopontban. Ebbol a kezdeti feltetelbol minden sokasagelemet hagyunk fejlodni sajat
dinamikajanak megfeleloen, t idopontban a nemegyens
ulyi sokasagot ezek t-ben vett
uggo atlagokat egy ilyen sokasagra vett atlagkent ertelmezz
uk,
osszessege adja. Az idof
es jeloles
uk a tovabbiakban
h ix(0) .
171

Ha a k
ulso teret a t = 0 pillanatban kikapcsoljuk, a magara hagyott rendszer az
eredeti egyens
ulyhoz fog tartani. Ha a preparacio csak kis valtozast idezett elo, akkor
varhato, hogy a mennyisegek valtozasanak sebessege aranyos lesz az eredeti egyens
ulyi
ertektol valo elteressel,
hx i (t)ix(0) =

n
X
k=1

ik hxk (t)ix(0) .

(5.5)

Definialva az xi mennyisegekhez konjugalt erot:

yi

S
,
xi

es felhasznalva az entropia egyens

uly kozeleben ervenyes, kozelto
1 X
S = S(x = 0) kB
xi gij xj
2
i,j
alakjat az egyens
uly kor
ul (vo. (1.48)(1.49)), megkapjuk a kapcsolatot mennyiseg es a
hozza konjugalt ero kozott:
X
yi =
kB gij xj ,
(5.6)
j

X 1  
g 1 yj .
xi =
k
ij
B
j

(5.7)

Az (5.5) transzportegyenletet megfogalmazhatjuk az erok f

uggvenyeben is, bevezetve az
Lij transzportegy
utthatokat:
hx i (t)ix(0) =

n
X
k=1

Lik hyk (t)ix(0) .

A transzportegy
utthatok kapcsolata
= kB L g.

(5.8)

A folyamattal jaro S entropiaprodukcio 2

S =

X S
X
x i =
yi x i .
xi
i
i

A tov
abbiakban S-tal
jel
olj
uk az entr
opiaprodukciot (megk
ulonboztetve pl. az entropia aramlassal
bek
ovetkez
o v
altoz
as
at
ol).
2

172

Ez lehetove teszi a konjugalt erok alternatv szamolasi modjat, ami esetenkent kezenfekvobb:
yi =

S
.
x i

Ez az osszef
ugges arams
ur
usegekre is ervenyes, de ebben az esetben az entropiaprodukcio
s s
ur
useget kell venni.
Tekints
uk peldaul az Ohm-torvenyt ebben a formalizmusban! Egy vezetoben E elektromos tererosseg hatasara
x e = je
elektromos arams
ur
useg folyik. A disszipalodo teljestmeny terfogati s
ur
usege a je E
Joule-ho, amibol az entropiaprodukcio s
ur
usege
s =

je E
,
T

a toltess
ur
useghez konjugalt ero pedig leolvashato,
1
ye = E.
T
A transzportegyenlet ketfele alakjat osszevetve
1
je = E = Lee E,
T
amibol a vezetokepesseg es az u
jonnan bevezetett transzportegy
utthato kapcsolata
=

1
Lee .
T

A hovezetes esetere is elvegezheto hasonlo levezetes. Ebben az esetben

x q = jq
a hoarams
ur
useg, amire a ho q s
ur
usegevel egy
utt ervenyes a
q
= jq
t
kontinuitasi egyenlet. Az entropias
ur
useg valtozasa pedig egyreszt
1 q
s
=
,
t
T t
173

(5.9)

masreszt merlegegyenlete
s
= js + s,

t
amibol
jq
1
1
js + s = jq = + jq .
T
T
T
Innen leolvashato, hogy az entropia-arams
ur
useg
js =

jq
,
T

az entropiaprodukcio s
ur
usege pedig
1
s = jq .
T
A homennyiseg s
ur
usegehez konjugalt ero az entropiaprodukcio kifejezesebol
yq =

1
1
= 2 T.
T
T

A tortenetileg a Fick-torvenyben definialt hodiff

uzios egy
utthato kapcsolata az Lqq
transzportegy
utthatoval tehat
jq = T = Lqq
=

1
Lqq .
T2

1
T,
T2

A transzportegyenletek vizsgalatat ebben a formalizmusban igazan indokoltta a kereszteffektusok teszik. Az elozo peldakban vagy csak elektromos aram, vagy csak hoaram
jott letre az elektromos tererosseg illetve a homersekleti gradiens hatasara. Ezen hatasokat egy
utt figyelembe veve kereszteffektusokat is vizsgalhatunk (a Seebeck-effektus soran
homersekleti gradiens hatasara elektromos tererosseg jelenik meg, mg a Peltier-effektus
az elektromos aram hatasara letrejovo hoaramot jelenti). A 2 2 transzportegy
utthato
meghatarozasahoz ossze kell vetn
unk az altalanos
E
T
Leq 2
T
T
E
T
jq = Lqe Lqq 2
T
T
je = Lee

174

egyenleteket a tortenetileg bevezetett

je
+ T

jq = T + je

E=

egyenletekkel, ahol a Seebeck-, a Peltier-egy

utthato. A je = 0 illetve a T = 0
megkotessel az
Leq
,
Lee T
Lqe
=
Lee
=

uggesek adodnak a hagyomanyos es az u

j egy
utthatok kozott. A Seebeck- es a
osszef
Peltier-egy
utthato kozott regota ismert a
= T
Thomson-
osszef
ugges. Ez az empirikus eredmeny pontosan akkor igaz, ha az u
j transzportegy
utthatoinkra
Leq = Lqe ,
vagyis a transzportegy
utthatok matrixa szimmetrikus! Ez a megfigyeles melyebb okokra
vezetheto vissza.
A transzportegyu
ok m
atrix
anak szimmetri
aja
tthat
Az Onsager-fele regresszios hipotezis szerint a kis amplit
udoj
u nemegyens
ulyi zavarok
es a spontan egyens
ulyi fluktuaciok ugyanazt a torvenyszer
useget kovetve csengenek
le; az egyens
ulybol kitertett rendszer ugyan
ugy relaxal a kitertes okatol f
uggetlen
ul.3
Matematikailag ez azt a feltevest jelenti, hogy a kis perturbaciokra felrt
hx i (t)ix(0) =

n
X
k=1

ik hxk (t)ix(0)

nemegyens
ulyi sokasagatlaggal azonos format olt a korrelacios f
uggveny idoderivaltja
mint egyens
ulyi sokasagatlag,
hx i (t) xj (0)i =

n
X
k=1

ik hxk (t) xj (0)i ,

Az ehhez hasonl
o kijelentesek csak valamilyen tr tranziens idonel nagyobb idoskalan ervenyesek,
ahol a rendszer relax
aci
oja valamilyen ertelemben mar allandosult.

175

es ugyanazok a transzportegy
utthatok hatarozzak meg a ketfele lecsengest. Az (5.7) es
az (5.8) osszef
uggesek felhasznalasaval megjelennek az Lij transzportegy
utthatok,
n
X
d
hxi (t) xj (0)i = C xi xj (t) =
Lik hyk (t) xj (0)i .
dt
k=1

Most a korrelacios f
uggveny idot
ukrozesre szimmetrikus rendszerekben ervenyes (5.2)
tulajdonsagat felhasznalva
C xi xj (t) = C xj xi (t) i j
n
n
X
X

Lik hyk (t) xj (0)i =

Ljk hyk (t) xi (0)i i j
k=1

k=1

adodik. Veg
ul felismerve, hogy
hyk xj i =

n
X
l=1



= kB kj ,
kB gkl hxl xj i = kB g g 1
| {z }
kj
g 1

lj

t = 0 valasztassal
Lij = i j Lji .

Altal
anosan, parameterf
uggest is figyelembe veve
Lij (A) = i j Lji (A A ) ,

(5.10)

amibol mar kovetkezik a Thomson-osszef

ugges. Az (5.10) eredmeny az Onsager-fele
reciprocitasi torveny, ami tehat a regresszios hipotezisen es a mikroszkopikus reverzibilitason alapul.
Peldaul az (5.9) osszef
uggessel osszhangban, ha a vezetokepesseg tenzorialis, akkor
L = T,
ahol L az elektromos tererosseg komponenset es az arams
ur
useg komponenset csatolja. A reciprocitasi torveny ertelmeben tehat a vezetokepesseg-tenzor szimmetrikus, ha
nincsenek idot
ukrozest serto parameterek a rendszerben. K
ulso B magneses ter jelenlete
eseten viszont
xy (B) = yx (B) ,
xx (B) = xx (B)
alak
u osszef
uggeseket rhatunk fel a vezetokepesseg elemei kozott.
176

5.3. Line
aris v
alaszelm
elet
5.3.1. Kubo-formula
Az 1.7.3. fejezetben roviden targyaltuk klasszikusan kezelheto rendszerek egyens
ulyi valaszat kis perturbaciokra. A tovabbiakban a kvantummechanikai linearis valaszelmeletet
targyaljuk az idof
uggo perturbaciok eseteben. A sztatikus valasz ennek hataresete lesz.
Feltessz
uk, hogy a vizsgalt rendszert lero
b=H
b0 + H
b 0 (t)
H
b0 tag mellett egy
Hamilton-operator az idof
uggetlen H
b 0 (t) = AF(t)
b
H
b operatorhoz csaidof
uggo zavart is tartalmaz, ahol F(t) klasszikus k
ulso ter, ami az A
c magnesezettseghez csatolodo H k
tolodik (gondolhatunk peldaul az M
ulso magneses
b elektromos polarizaciohoz csatolodo E elektromos terre). A kerdes, hogy
terre, vagy a P
b operator nemegyens
ilyenkor hogyan alakul egy B
ulyi varhato erteke.
b egyens
Kis amplit
udoj
u k
ulso F terek eseteben vezeto rendben hBi
ulytol valo elterese
is linearis F-ben, a linearis valaszelmelet szellemeben csak ezzel a jarulekkal foglalkozunk.
A kapcsolatnak kauzalisnak is kell lennie, vagyis csak a m
ult hathat a jelenre, a jovo nem.
Ket f
uggveny kozott a legaltalanosabb linearis kapcsolatot egy integraltranszformacio
biztostja, ami kauzalitast feltetelezve a
D

Zt
Z
E D
E D E
0
0
0
b
b
b
B B(t) B =
BA (t t ) F(t ) dt = BA (t0 ) F(t t0 ) dt0
0

(5.11)

b0 perturbalatlan
termeszetes definciojat adja a BA valaszf
uggvenynek (itt h i0 a H
operatornak megfelelo egyens
ulyi varhato erteket jeloli). A definciobol kovetkezik a
valaszf
uggveny ertelmezese: BA (t0 ) azt mondja meg, hogy a t0 -vel korabbi esemenyek
milyen s
ullyal hatnak a jelenre.
A valaszf
uggveny meghatarozasahoz tekints
uk a
D
E


b
b
B(t)
= Tr b(t) B
nemegyens
ulyi varhato erteket, ahol b(t) a perturbalt rendszer s
ur
usegoperatora! Levalasztva a b0 egyens
ulyi s
ur
usegoperatort (ami peldaul kanonikus rendszerben b0 =
b
e H0 /Z),
b = b0 + b

177

definialja a b
operatort, ami a perturbaciot hordozza. Mivel az egyens
ulyi s
ur
usegoperator idof
uggetlen, ezert az (1.17) Neumann-egyenletbol
i ih
i ih
i ih
i
db

db

i hb i
i hb
0
0
b
b
b
=
= H,
b = H
,

H
,

H
,
b

H
,
b

.
0 0
0
0
dt
dt
~
~
~
~
~
A jobboldal elso tagja az egyens
ulyi s
ur
usegoperator defincioja miatt egzaktul nulla, az
utolso tag pedig F-ben legalabb masodrend
u, gy elhanyagoljuk. A perturbalo operator
alakjat berva a
i
i hb i
i hb
db

A, b0 F
=
H0 , b

dt
~
~
operator-differencialegyenletre jutunk, amelynek kezdeti feltetele
b
() = 0
(vagyis a rendszer t -ben egyens
ulyban volt, es csak ezutan kapcsoltuk be a
perturbaciot). Behelyettestessel meggyozodhet
unk rola, hogy ennek megoldasa
Zt
b
=

i i Hb0 (tt0 ) h b i i Hb0 (tt0 )

e ~
A, b0 e ~
F(t0 ) dt0 .
~

A varhato ertek linearitasa miatt

D
E

 D E


b
b (b
b + Tr Bb
b ,
B(t)
= Tr B
0 + b
) = B
0

amibol a linearis valasz

D

i
n
h
o
 Zt i
b e ~i Hb0 (tt0 ) A,
b b0 e ~i Hb0 (tt0 ) F(t0 ) dt0 ,
b = Tr Bb
b =
Tr B
B
~
E

a valaszf
uggveny pedig leolvasva

n
h
i
h
i
o
i
b e ~i Hb0 t A,
b b0
b b0 e ~i Hb0 t = i Tr e ~i Hb0 t B
b e ~i Hb0 t A,
BA (t) = Tr B
.
{z
}

~
~ |
b
B(t)

b idof
Itt B(t)
uggese a kolcsonhatasi (vagy Dirac-) kepnek felel meg, amikor az operatorok
idofejlodeset a Hamilton-operator egy resze szolgaltatja, ami jelen esetben a perturbalatlan (egyens
ulyi) rendszer Hamilton-operatora. A tovabbiakban kihasznalva a kommutator definciojat es a nyom invarianciajat ciklikus permutaciokra nezve, a valaszf
uggvenyt
egyens
ulyi varhato ertek alakjaban rhatjuk fel, hiszen
o
nh
i o
n
h
io
n
b
b
b
b
b
b
b
b
Tr B(t) A, b0 = Tr B(t) A b0 B(t) b0 A = Tr B(t) , A b0 .
178

Megkaptuk tehat a Kubo-formulat a valaszf

uggveny szamtasara,
iE
i Dh b
b
BA (t) =
B(t) , A(0)
.
~
0

(5.12)

A perturbaciohoz csatolodo mennyiseggel vett kommutator hatarozza meg a kapcsolatot

a perturbacio es a mert mennyiseg kozott. A kis perturbaciora adott linearis valasz
lefolyasat egy egyens
ulyi varhato ertek hatarozza meg, tehat a nemegyens
ulyi linearis
valasz vizsgalataval a perturbalatlan rendszerrol szerezhet
unk informaciot.
Az (5.12) formula tetszoleges t eseten ertelmes. Vegig szem elott kell azonban tartanunk, hogy a valaszt meghatarozo (5.11) osszef
uggesben csak a kauzalitas alapelvet
tiszteletben tarto argumentumokat vesz
unk figyelembe. Be szokas vezetni a

BA (t) t 0
BA (t) = BA (t) (t) =

0
t<0
valaszf
uggvenyt a (t) Heaviside- vagy egysegugras-f
uggvennyel, amibe mar bele van
definialva a kauzalitas. Ennek segtsegevel az elmeletben elofordulo integralok mar az
uggveny biztostosszes idopillanaton vegigfuthatnak, mert az integrandusban a valaszf
ja a kauzalitast. Termeszetesen a BA -ra felrt Kubo-formula egy Heaviside-f
uggveny
faktortol eltekintve megegyezik (5.12)-vel.

5.3.2. Fluktu
aci
o-disszip
aci
o t
etel
Frekvenciafu
o v
alasz, kauzalit
as, KramersKronig-
osszefu
esek
gg
gg
A linearis rendszerben termeszetesnek t
unik a Fourier-komponensenkenti vizsgalat. Vegy
uk azonban eszre, hogy egy frekvenciaj
u eit Fourier-komponens mint zavaro jel
serti a kauzalitas elvet, mert ellentmond a vegtelen tavoli m
ultban feltetelezett egyens
ulyi
allapotnak. Ezert az adiabatikus bekapcsolas modszeret alkalmazzuk:
F(t|) = lim+ F eit+t = lim+ F ei(+i)t .
0

(5.13)

Matematikailag arrol van szo, hogy a Fourier-transzformaciot nem valos frekvenciakon,

hanem a felso komplex felskon vegezz
uk el, majd ezutan lefolytatjuk az eredmenyt a
valos tengelyre. Az ilyen zavarra adott valasz
Z
B(t|) = lim+
0

BA (t0 ) F ei(tt )+(tt ) dt0

= F(t|) lim+

BA (t0 ) eit t dt0 = F(t|) BA () ,

179

ahonnan leolvashato a komplex admittancia (vagy mas neven dinamikus szuszceptibilitas):

Z
BA () = lim+

itt

BA (t) e

Z
dt = lim+
0

BA (t) eitt dt.

A fenti matematikai megfontolast maskeppen u

gy is ossze lehet foglalni, hogy a bekapcsolasi jelensegek megfelelo formalizmusa a Laplace-transzformacio (aminek itt komplex
valtozos alakjat hasznaljuk).
Tekints
uk most a
e H0
,
b0 =
Z
b

Z = Tr e H0
b

kanonikus eloszlast, es a perturbalatlan Hamilton-operator

b0 |ni = En |ni
H
sajatrendszeret! Bevezetve az
b |ni
Amn = hm| A
matrixelemeket, felrhatjuk a Kubo-formulaban szereplo egyens
ulyi varhato ertekeket
spektralis felbontasban:
 +
* 
 e Hb0 i

D
E
n
o X
i b
b

H0 t b ~ H0 t b
b
b
b
b
~
n
Be
A n ,
B(t) A(0) = Tr b0 B(t) A(0) =
e
 Z

0
n
ahova meg egy identitas operatort bet
uzve
D

E
X eEn i
X eEn
i
i
b A(0)
b
B(t)
=
e ~ En t Bnm e ~ Em t Amn =
Bnm Amn e ~ (En Em )t .
Z
Z
0
n,m
n,m
(5.14)

Hasonloan, egy indexcsere utan

D

b B(t)
b
A(0)

E
0

X eEm
n,m

Bnm Amn e ~ (En Em )t .

(5.15)

Az (5.12) Kubo-formulanak megfeleloen tehat

BA (t) =

i
i X eEn eEm
Bnm Amn e ~ (En Em )t ,
~ n,m
Z

180

(5.16)

amibol a komplex admittancia

i X eEn eEm
Bnm Amn lim+
BA () =
0
~ n,m
Z

ei(t+i)t e ~ (En Em )t dt

i X eEn eEm
Bnm Amn lim+
=
0 +
~ n,m
Z

i
En Em
~

+ i

A jobb oldalon allo hatarertek disztrib

ucio ertelemben jol definialt. Valos x-re ugyanis
 
1
1
lim+
=P
i(x) ,
0 x + i
x
ahol a valos resz a P (1/x) foertek disztrib
ucio , a kepzetes reszben pedig (x) a Diracdelta. Az admittancia gy felrhato
BA () = 0BA () + i00BA ()

(5.17)

alakban, ahol a szetvalasztas a ketfele disztrib

ucio szerint tortenik:
!
1
1 X eEn eEm
Bnm Amn P
,

m
~ n,m
Z
+ En E
~


X eEn eEm
En Em
00
BA ()
Bnm Amn +
.
~ n,m
Z
~

0BA ()

A 00BA altal lert valaszban csak olyan korfrekvenciaj

u jarulekok lephetnek fel, amelyekre ~ = Em En valamilyen ket sajatenergiaval. Ez fizikailag a rendszer valodi
atmeneteit rja le, ami disszipatv valasznak felel meg a rendszer gerjesztese miatt. Ezulyt,
zel szemben 0BA -ben a foertekkepzes epp azokhoz a frekvenciakhoz rendel zerus s
amelyek a rendszer atmeneteinek felelnek meg. Igy ehhez a taghoz valodi atmenetek,
amelyek a disszipaciohoz kellenek, nem adnak jarulekot. Emiatt ez a tag a rugalmas
valaszt rja le.
Fontos megjegyezni, hogy a szetvalasztas nem valos es kepzetes resz szerint tortenik,
ellentetben az (5.17) osszef
ugges altal sugalltakkal. A szuszceptibilitasokban szereplo
matrixelemek ugyanis altalaban komplex mennyisegek, gy 0BA es 00BA is komplexek
lehetnek. Ha viszont a perturbaciohoz csatolodo mennyiseg valaszat vizsgaljuk, AA b operator matrixelemei Anm Amn = |Anm |2 szerint jelennek meg, gy specialisan
ban az A
ilyenkor 0AA = Re AA es 00AA = Im AA .
A disszipatv es a rugalmas valaszt lero admittanciakomponensek nem f
uggetlenek

181

egymastol, a kettot a KramersKronig-osszef

uggesek kotik ossze:

Z 00
BA ( 0 ) 0
1
0
d ,
BA () = P

(5.18)

1
00BA () = P

0BA ( 0 ) 0
d .
0

(5.19)

Az osszef
uggesek eredete az, hogy BA () komplex analitikus f
uggveny a felso felskon,
ami a valasz kauzalis viselkedesenek tudhato be. A formalizmusunkban ez az (5.13) adiabatikus bekapcsolasig vezetheto vissza, tehat matematikailag a Laplace-transzformacio
kovetkezmenye, aminek kovetkezteben a 0BA a 00BA u
gynevezett Hilbert-transzformalt00
0
jakent allthato elo, mg BA a BA inverz Hilbert-transzformaltja.
A KramersKronig-relaciok segtsegevel elegendo csak a disszipatv vagy csak a rugalmas valaszt ismerni, es ebbol meghatarozhato a masik (amennyiben az osszes frekvencian
ismerj
uk a megfelelo valaszt). Igy ez az osszef
ugges koti ossze pl. a frekvenciaf
uggo vezetokepesseget (disszipatv valasz) a frekvenciaf
uggo dielektromos egy
utthatoval (rugalmas
valasz).
Fluktu
aci
o-disszip
aci
o t
etel
Az Onsager-fele regresszios hipotezis alapveto kapcsolatot feltetelez az egyens
ulyi fluktuaciok es a kis k
ulso zavarok hatasa kozott. Az utobbiak hatasat a linearis valaszf
uggveny,
illetve a komplex admittancia rja le, mg a fluktuaciokat az egyens
ulyi, idof
uggo kor
relacios f
uggvenyekkel, illetve a spektralis s
ur
useggel lehet jellemezni. Erdemes
tehat
megvizsgalni, hogy mi a kapcsolat ezen mennyisegek kozott. Tekints
uk a
D
E
1 b
b + A(0)
b B(t)
b
B(t) A(0)
CBA (t) =
2
0
szimmetrizalt korrelacios f
uggenyt es a spektralis s
ur
useget, ami a WienerHincsin-tetel
szerint az elobbi Fourier-transzformaltja:
Z
SBA () =
CBA (t) eit dt.

A korrelacios f
uggvenyben szereplo mennyisegek spektralis felbontasat mar k
ulon-k
ulon
meghataroztuk ((5.14)(5.15)), gy konnyen adodik


1 X eEn + eEm
En Em
SBA () =
Bnm Amn 2 +
(5.20)
2 n,m
Z
~


1 + e~ X En
En Em
=
e
Bnm Amn +
,
(5.21)
Z
~
n,m
182

R
ahol felhasznaltuk, hogy eit dt = 2(), tovabba azt, hogy a Dirac-delta miatt az
egesz kifejezes csak ott adhat jarulekot, ahol Em En = ~. Ugyanezt az eszrevetelt
megtehetj
uk az admittancia disszipatv resze eseteben is,


1 e~ X En
En Em
00
e
Bnm Amn +
.
(5.22)
BA () =
~
Z
~
n,m
Az (5.21) es az (5.22) kifejezesek kozotti hasonlosag szembeotlo. Az osszes rendszerspecifikus mennyiseg a szummak mogott van, es ezek a kifejezesek tokeletesen megegyeznek a
ket formulaban. Ezek egyenlosege alapjan nyerj
uk a fontos fluktuacio-disszipacio tetelt:
SBA () = ~ cth

~ 00
() .
2kB T BA

A fluktuacio-disszipacio tetel kapcsolja ossze az egyens

ulyi fluktuaciokra jellemzo spektralis s
ur
useget a kis perturbaciokra adott linearis valaszt lero komplex admittancia
disszipatv reszevel. A ket mennyiseg kozotti aranyossagi tenyezo egy anyagf
uggetlen,
univerzalis faktor, ami a fizikai allandokon kv
ul csak a frekvenciatol es a homerseklettol
f
ugg. A ~ 0 hataratmenettel megkapjuk a tetel klasszikus limeszet:
SBA () =

2kB T 00
BA () .

(5.23)

A klasszikus limesz valojaban u

gy ertelmezendo, hogy a ~  kB T kozeltessel el
unk. Ez
egyben a klasszikus limesz ervenyessegi koret is megadja: akkor alkalmazhatjuk az (5.23)
formulat, ha az egesz relevans frekvenciatartomanyon teljes
ul a ~  kB T feltetel.
Ha ervenyes a klasszikus hatareset, akkor specialisan az egyidej
u korrelaciokra
Z
CBA (t = 0) =

d
SBA ()
=
2

d
2kB T 00
BA ()
,

ahol az (5.18) KramersKronig-relacio = 0 esetet felismerve

E
1
1 1 Db b
bB
b .
0BA ( = 0) =
CBA (t = 0) =
BA + A
kB T
kB T 2
0
Peldaul k
ulso B = (0, 0, B) terbe helyezett S nagysag
u spinek eseten
b=B
b = gB Sbz =
A
bz
az Sbz dimenziotlan spinnel, a perturbalo ter pedig
F(t) = B(t) .
183

A k
ulso terhez kepest magas homersekleten a sztatikus szuszceptibilitas a klasszikus
limesszel elve (mivel 00z z (0) = 0)

2 
1
g 2 2B S (S + 1)
0
z
z z =
gB Sb
=
,
kB T
3kB T
0
hiszen k
ulso ter nelk
ul az egyens
ulyi atlagban nincs kit
untetett irany.
F
azis
es disszip
aci
o
Vizsgaljuk meg reszletesebben azt az esetet, amikor a zavaro terhez csatolodo mennyiseg
valasza erdekel minket! A rendszert
F(t) = F cos(t)
periodikus terbe helyezve a csatolo A mennyiseg megvaltozasa
A(t|) = F

AA (t0 )


1  it it0
0
e
e + eit eit dt0
2

= F

1
AA () eit +AA () eit .
2

Mivel azonban AA (t) valos, ezert a Fourier-transzformaltjara AA () = AA () , gy



A(t|) = Re AA () F eit .
Bevezetve a komplex admittancia abszol
ut erteket es fazisat,
AA () = |AA ()| ei() ,
a valasz kepszer
uen a
A(t|) = |AA ()| F cos(t ())
alakban rhato. Az admittancia abszol
ut erteke tehat a valasz amplit
udojat hatarozza
meg, komplex fazisa pedig a valasz es a gerjesztes kozotti fazisk
ulonbseget r le. Mivel
ebben az esetben a rugalmas es a disszipatv valasz tenylegesen az admittancia valos
illetve kepzetes reszenek felel meg, ezert
tg(()) =

00AA ()
.
0AA ()

A valasz amplit
udoja es faziskesese gyakran konnyen merheto, amibol a rugalmas es a
disszipatv komponensek frekvenciaf
uggese rekonstrualhato.
184

Fizikai szemlelet alapjan mar motivaltuk, hogy az admittancia Dirac-disztrib

uciot
tartalmazo resze a disszipaciot rja le. Ezen t
ulmenoen konkret kapcsolatot teremthet
unk
a komplex admittancia megfelelo resze es a rendszerben disszipalodo energia kozott.
Tekints
uk a
b=H
b0 AF(t)
b
H
Hamilton-operator Schrodinger-egyenletenek |(t)i megoldasat! Az energia megvaltozasa
 
 
 
 
E
E D
E D
D
E
d D
dE
 b
 b
 b
 b

=
(t) H (t) = (t) H (t) + (t) H (t) F (t) A (t) ,
dt
dt
|
{z
}
i~h | ii~h | i=0
amibol az energia differencialja
D E

b (t) dt.
dE = F(t)
A
Tovabbra is harmonikus gerjesztest feltetelezve, a T = 2/ periodusra kiatlagolt disszipacio
1
E
=
T
T

ZT

ZT
Z
D E
1

b (t) dt =
F(t)
A
F sin(t)
AA (t0 ) F cos( (t t0 )) dt0 dt.
T

Ismet atterve komplex exponencialis f

uggvenyekre,
F2
E
=
T
4iT

ZT

eit eit

AA () eit +AA () eit dt,

amibol veg
ul
F2 1
F2
E
= (AA () AA () ) = 00AA () .
T
2 2i
2

(5.24)

A disszipalt teljestmenyt tehat a zavart csatolo mennyisegre vonatkozo komplex admittancia kepzetes resze hatarozza meg.
Elektromos vezet
es
Peldakent vizsgaljuk meg reszletesen az elektromos vezetest a linearis valaszelmelet nyelven! Legyen a k
ulso elektromos ter homogen es
E(t) = E eit
185

szerint idof
uggo, ekkor a tolteshordozok Hamilton-operatoraban szereplo perturbacio
b
b 0 = PE(t)
H
,
ahol
b =P=
P

eri

a tolteshordozok teljes dipolmomentuma, az osszes tolteshordozora torteno osszegzessel.4

Emellett alapveto merheto mennyiseg az arams
ur
useg J terfogati integralja5 is, ami
X pi

J=
e = P.
m
i
A periodikus gerjesztes miatt a tranziensek lecsengese utan
= iP.
J=P
A linearis valasz gy izotrop rendszert feltetelezve
hPi = P P () E ,
hJi = JP () E
a megfelelo komplex admittanciakkal. Mivel a ket fizikai mennyiseg egymas idoderivaltja,
ezert
JP () = iP P () .
Az elektrodinamikaban megszokott modon
1
hPi = 0 e () E
V
definialja a e () dielektromos szuszceptibilitast, mg az
1
hJi = () E
V
Ohm-torvenyen kereszt
ul jelenik meg a vezetokepesseg. A fenti osszef
uggesek ertelmeben
1
JP () = () ,
V
4
5

1
i()
P P () =
,
V

1
P P () = 0 e ()
V

Az elektrodinamik
aban haszn
alt polarizaciot ezzel a defincioval P/V adja meg.
Homogen rendszerben az
arams
ur
useg J/V .

186

adja a kapcsolatot a szokasos es az u

j valaszf
uggvenyek kozott. Figyelembe veve meg a
D = 0 E +

1
P = 0 (1 + e ) E = 0 () E
V

definciot, a frekvenciaf
uggo permittivitasra
() = 1 + e () = 1 +

P P ()
1 ()
=1+i
V 0
0

adodik, invertalva pedig

() = i0 (() 1) .
A vezetokepesseg es a permittivitas tehat lenyegeben ugyanannak a mennyisegnek ket
k
ulonbozo oldala. Egyenaram
u vezetes szempontjabol az 0 hatareset erdekes, ez
hatarozza meg hetkoznapi tapasztalatainkat. Elektromos vezeto anyagok eseteben (0)
veges (valos) ertek, szigeteloknel (0) ilyen. Veges frekvenciakon azonban megsz
unik
a k
ulonbseg a ketfele leras kozott, mindket komplex valaszf
uggvennyel egyarant lehet
jellemezni a rendszereket.
A disszipalt teljestmeny (5.24) alapjan
1
1
E = E2 00P P () = E2 Im P P () =
2
2

2
V Re () .

A vezetokepesseg valos resze rja le a disszipaciot, zerus frekvencian ez egyszer

uen az
egyenaram
u vezetokepesseg. Nagy frekvenciakon lecseng a vezetokepesseg, mert a toltesrendszer a nagyon gyorsan valtozo zavarokra mar nem tud valaszolni. Ha a gerjesztes
~ energiaskalaja megfelel a rendszer valamilyen atmenetenek (pl. sav-sav atmenetnek),
akkor ennel a frekvencianal cs
ucs jelenik meg a disszipatv valaszban.

Altalanosan a vezetokepesseg
1
1
lim
() = JP () =
V
V 0+

eitt JP (t) dt,

ahol a Kubo-formulabol
JP (t) =

iE
i Dh b
J(t) , Pb(0) .
~

(5.25)

Az idof
uggo kommutator atlagerteket nehez meghatarozni. Azt varjuk, hogy akkor lesz zerustol k
ulonbozo, ha a ket mennyiseg erosen korrelalt, gy hossz
u idokre a

valaszf
uggveny lecsengesere szamtunk, hiszen ilyenkor f
uggetlenne valnak. Altal
aban
187

JP

5.3. abra. Az operatorok a idoskalan nem kommutalnak, ezt kovetoen a valaszf

uggveny
gyorsan lecseng

van egy jellemzo idoskala, ami a J es P mennyisegek szetcsatolodasat jellemzi (lasd

az 5.3. abrat). Definaljuk a karakterisztikus idot a valaszf
uggveny elso momentumaval:
R
=

t JP (t) dt

0
R

.
JP (t) dt

A valasz kvalitatv lerasahoz kozelts

uk (5.25)-ot egyszer
uen egy karakterisztikus idej
u
lecsengo exponencialis f
uggvennyel,
t

JP (t) JP (0) e .
Ez az u
gynevezett relaxaciosido-kozeltes. A rendszer anyagi tulajdonsagait egyetlen
parameter, a relaxacios ido jellemzi. Ebben a kozeltesben
Z
t
1

1
() = JP (0) eit dt = JP (0)
,
V
V
1 i
0

az egyidej
u kommutator pedig
1
i 1 Dh b biE
i 1
J, P =
JP (0) =
V
~V
~V

*"
#+
X pi X
ne2
e ,
erj
=
.
m j
m
i

Bar nem jelolt

uk ki expliciten, de valojaban arrol van szo, hogy JP JP egy tenzor,
ami
izotrop
esetben az egysegtenzorral aranyos. Ezzel osszhangban a kommutatorban
h
i

pi , rj ij szerepel, tehat JP a harom egyenlo diagonalis elemmel egyezik meg.
188

Re ()

Im ()

1
0
2

1
0
2

ne2 1
m

5.4. abra. A vezetokepesseg valos es kepzetes reszenek frekvenciaf

uggese relaxaciosidokozeltesben

Relaxaciosido-kozeltesben tehat
() =

0
,
1 i

(5.26)

ahol 0 = ne2 /m a jol ismert Drude-vezetokepesseg. A valtoaram

u komplex vezetokepesseg szetbonthato
1
,
1 + 2 2

Im () = 0
1 + 2 2
Re () = 0

valos es kepzetes reszre, ezek lefutasat az 5.4. abra szemlelteti. Mivel a valos resz nagy
frekvenciakon 2 szerint cseng le, ezert a vezetokepesseg aszimptotikusan

() i

ne2 1
,
m

tehat f
uggetlen az egyetlen rendszerspecifikus parametertol, a relaxacios idotol. Ez az
univerzalis viselkedes azt mutatja, hogy a nagy energiaj
u gerjesztesekre adott valaszban csokken a kolcsonhatas szerepe. Hasonloan rendszerf
uggetlen osszef
uggest ad az
u
gynevezett osszegszabaly, aminek ertelmeben
Z

Z
Re () d =

1
ne2

d
=
.
0
1 + 2 2
m 2

189

A relaxaciosido-kozeltes mas rendszerekre is alkalmazhato. Peldaul viszkoelasztikus

anyagok Maxwell-fele modelljeben a viszkozitasra
0
() =
1 i
kifejezes adodik a Maxwell-fele relaxacios idovel. A karakterisztikus ido inverzenel kisebb frekvenciaknal a valasz viszkozus, mg sokkal nagyobb frekvenciak eseten rugalmas.
Faj, amikor hasast ugrunk a vzbe, mert a nagyfrekvencias komponensek miatt eros a
rugalmas valasz.
A (kauzalitast nem tartalmazo) valaszf
uggveny Fourier-transzformaltja
Z
KBA () =
eit BA (t) dt = 2i00BA () ,

ami akar a spektralis felbontas alapjan konnyen belathato. A fluktuacio-disszipacio tetel

(5.23) klasszikus hatareseteben lattuk, hogy

SBA () .
00BA () =
2kB T
Ezek alapjan
1
KBA () = 2i00BA () =
iSBA () .
kB T
Ha SBA () csak olyan frekvenciakon nem elhanyagolhato, ahol ervenyes a klasszikus
kozeltes, akkor ezt az osszef
uggest inverz Fourier-transzformalhatjuk, es gy
BA (t) =

1 dCBA (t)
kB T
dt

adodik. Klasszikus kozeltesben tehat

Z
Z
1
1
d
itt d
BA () =
lim e
hA(0) B(t)i dt =
lim eitt hA(t) B(0)i dt,
kB T 0
dt
kB T 0
dt
0

specialisan elektromos vezetesnel

Z
Z
1
d
1
V () =
lim eitt hP (t) J(0)i dt =
lim eitt hJ(0) J(t)i dt,
kB T 0
dt
kB T 0
0

sztatikus hataresetben pedig

1
V (0) =
kB T

hJ(0) J(t)i dt.

Klasszikus hataresetben tehat kB T -szer a transzportegy

utthato az egyens
ulyi aramfluktuaciok korrelaciojainak idointegraljakent adodik.
190

5.4. Sztochasztikus folyamatok

5.4.1. Brown-mozg
as
Diff
uzi
os egyenlet
Robert Brown botanikus fedezte fel, hogy a vzben lebego pollenreszecskek veletlenszer
u
mozgast vegeznek. Albert Einstein elmeleti magyarazataval es Jean Baptiste Perrin kserleteivel beigazolodott, hogy a veletlenszer
u mozgas a pollennek u
todo vzmolekulaknak
tudhato be, es ez egyszersmind bizonytotta az atomok es molekulak letezeset.6
A folyadekba helyezett kolloid reszecskek Brown-mozgast vegeznek, ha meret
uk joval
nagyobb a folyadekot alkoto molekulak meretenel. Elso kozelteskent vizsgaljuk meg sok
f
uggetlen Brown-mozgast vegzo bolyongo viselkedeset, folytonos kozeltesben! Mivel a
reszecskeszam megmarad, ezert a bolyongok n(r, t) s
ur
usege es j(r, t) reszecskearams
ur
usege kielegti a kontinuitasi egyenletet:

n(r, t) + j(r, t) = 0.
t
Felteve, hogy csak kis s
ur
useginhomogenitasok vannak jelen, a reszecskearamot linearisnak tekinthetj
uk a s
ur
useg valtozasaban. Ennek a kozeltesnek a kovetkezo konstitutv
egyenlet felel meg:
j(r, t) = Dn(r, t) .
Ez a Fick-torveny, ami a kontinuitasi egyenlettel kombinalva adja a diff
uzios (vagy hovezetesi) egyenletet:

n(r, t) = D2 n(r, t) ,
t
ahol D a diff
uzios egy
utthato . A bolyongok kezdeti eloszlasat rogzto n(r, t0 ) n0 (r)
feltetellel a matematikai feladat teljes.
Oldjuk meg az egyenletet Green-f
uggvennyel , az egyszer
useg kedveert egy dimenzioban! Olyan G(x, t) f
uggvenyt keres
unk, amely teljesti a



2
D 2 G(x, t) = (x) (t)
t
x
6

Az atomelmelet egyik legnagyobb ellenzojet, Wilhelm Ostwaldot Perrin kserletei gyoztek meg arrol,
hogy az atomok leteznek.

191

e ) Fourier-transzformaltat,
inhomogen differencialegyenletet. Bevezetve a G(q,
Z Z
e ) =
G(q,

Z Z

G(x, t) =

eit eiqx G(x, t) dxdt,

e ) dq d .
eit eiqx G(q,
2 2

A frekvenciaterbeli Green-f
uggvenyre gy


e ) = 1
i + Dq 2 G(q,
rhato fel. A feladat tehat a
Z Z
G(x, t) =

eit eiqx

i
d dq
2
+ iDq 2 2

inverz transzformacio elvegzese, komplex kont

urintegralokkal. Az integrandus egyetlen,
elsorend
u polusa adott q eseten = iDq 2 frekvencian van. Negatv t eseten bezarhatjuk a felso felskon a kont
urt, es kider
ul, hogy ilyenkor G(x, t) = 0, osszhangban
a kauzalitassal. Pozitv idok eseten az also felskon kell bezarnunk a kont
urt, es az
szerinti integral elvegzese utan
Z
G(x, t) = (t)

iqxDq 2 t

x2
dq
= (t) e 4Dt
2

x
i 2Dt

eDtz

x
i 2Dt

dz
2

kiszamolando. Itt celszer

u a kont
urt a valos tengellyel meghatarozott teglalapkent felvenni, gy az integralra
x
i 2Dt

Dtz 2

e
x
i 2Dt

dz
=
2

eDtz

dz
1
=
2
4Dt

adodik, a Green-f
uggveny pedig


1
x2
G(x, t) =
exp
(t) .
4Dt
4Dt
Segtsegevel a diff
uzios egyenlet megoldasara
Z
n(x, t) = G(x x0 , t t0 ) n(x0 , t0 ) dx0
192

adodik. Ez fizikai jelentest is ad a Green-f

uggvenynek: G(x x0 , t t0 ) annak valoszn
u0
0
seget adja meg, hogy egy bolyongo t idoben x-ben talalhato, ha t -ben x -ben volt. Ez
az eloszlas adott = t t0 kesleltetes eseten normalis eloszlas 2D szorasnegyzettel, ami
a 0 limeszben Dirac-deltat kozelt, fizikailag ertheto modon. Egy diffuzv bolyongo

atlagos negyzetes eltavolodasa tehat a bolyongasi idovel egyenesen aranyos. Altal

anosan
d dimenzioban az eloszlas tobbdimenzios normalis eloszlas, amelynek atlagos negyzetes
eltavolodasa


(5.27)
(r(t) r(t0 ))2 = 2dD (t t0 ) .
Az atlagos negyzetes eltavolodas linearis f
uggese az idotol a diff
uzio alapveto tulajdonsaga, azonban csak hossz
u idej
u limeszben ervenyes. Ez a kontinuum kozeltesbol is latszik:
a t = 0-ban Dirac-delta megoldas azt fejezi ki, hogy a reszecske teljes bizonyossaggal az
origoban van. Akarmilyen kis t > 0 idoben mar a Gauss-gorbe megoldas lesz ervenyes,
ami egy vegtelenbe kiterjedo folytonos f
uggveny. Vagyis ha megoly kicsiny, de veges valoszn
usege lesz annak, hogy a reszecske pillanatszer
uen igen tavolra ker
uljon, ami
fizikailag irrealis.
Langevin-egyenlet
A Brown-mozgast rovid idokre biztosan nem rja le jol a diff
uzios egyenlet, hiszen a
reszecskek u
tkozesevel osszemerheto idoskalakon nincs okunk feltetelezni diffuzv dinamikat. Nagyon rovid idoskalakon klasszikusan a molekulak trajektoriaja alapjan, determinisztikusan kepzelhetj
uk el a kolloid reszecske mozgasat, a Newton-egyenletekkel
lerva. A Brown-mozgast matematikailag celszer
u sztochasztikus folyamatkent modellezni. Egy kolloid reszecske helyzetet tovabbra is egydimenzios mozgast feltetelezve az
x(t) trajektoriaval adjuk meg (lasd az 5.5. abrat). Ez azonban nem a klasszikus mechanikai ertelemben vett palya, ugyanis ugyanabbol a kezdopontbol azonos kezdofeltetelekkel
elindtott reszecske meresrol meresre mas utat jar be. A teljes folyamatot ilyen mintak
sokasaga es a hozzajuk rendelheto valoszn
usegek adjak meg, egyetlen x(t) gorbe csak a
folyamat egy megvalosulasanak felel meg. Ennek megfeleloen csak valoszn
usegi kijelenteseket tehet
unk, a felmer
ulo kerdesekre adhato kvantitatv valaszok pedig eloszlasok es
atlagok (varhato ertekek, szorasok, korrelacios f
uggvenyek) formajaban lehetsegesek.
A sztochaszticitas szemleletesen veheto figyelembe a Langevin-egyenlettel :
v(t)
= v(t) + (t) +

F
.
m

(5.28)

A veletlen bolyongo mozgasegyenletet sztochasztikus differencialegyenlet alakjaban rjuk

fel. A jobb oldalon az elso tag a csillaptast rja le a Stokes-torveny szerint, a masodik tag egy veletlen (fluktualo) ero, ami a sztochaszticitast okozza, a harmadik tag
pedig egy esetleges k
ulso (pl. gravitacios) ero hatasa, amitol gyakran eltekinthet
unk.
193

x(t)

5.5. abra. Egy sztochasztikus folyamat x(t) mintaja

Mg a differencialegyenletek megoldasai f
uggvenyek, a sztochasztikus differencialegyenletekei f
uggvenyek eloszlasai. Ebbol benn
unket gyakran csak bizonyos varhato ertekek
erdekelnek.
A fluktualo ero fejezi ki a bolyongo reszecske kornyezetenek egy
uttes hatasat, ez
termikus eredet
u zaj. Stacionarius esetben a zaj korrelacios f
uggvenye invarians az idoeltolasra,
h(t) (t0 )i = C (t t0 ) .
A legtobbszor feltessz
uk, hogy a zaj eltero idopontokban korrelalatlan, vagyis
C (t t0 ) = S (t t0 ) .
Mivel az ilyen zaj Fourier-spektruma konstans a frekvencia f
uggvenyeben, ezert az ilyen
7
tulajdonsag
u fluktualo erot feher zajnak szokas nevezni.
A feher zaj feltevese matematikailag igen hasznos kozeltes, ami egeszen rovid idokre,
amikor az u
tkozo molekulak idoskalajan vagyunk, nem lehet ervenyes. Az gy nyert zaj
azonban k
ulonos tulajdonsagokkal rendelkezik, pillanatrol pillanatra valtozik es meg az
integralja sem differencialhato. Ezert az (5.28) sztochasztikus differencialegyenlet ilyen
felrasa csak szimbolikusan ertendo.8
7

A feher zaj feltetelezese csak annyi megkotest jelent a zaj eloszlasara nezve, hogy S annak sz
or
asnegyzete. Ett
ol meg a zaj ertekenek eloszlasa barmilyen lehet. Gyakran Gauss-fele feher zajt feltetelez
unk, ilyenkor a zaj eloszl
asa norm
alis.
8
A matematika sztochasztikus analzis fejezete teljesen kik
uszoboli az emltett nehezsegeket.

194

Felreteve a matematikai nehezsegeket, vezess

uk be a (t) = et v(t) segedf
uggvenyt!
A Langevin-egyenlettel ekvivalens osszef
ugges ra nezve
= (t) ,
et (t)
amelynek megoldasa
(t) = e

t0

Zt
v(t0 ) +

et (t0 ) dt0 .

t0

Ebbol mar konnyen latszik, hogy az (5.28) Langevin-egyenlettel ekvivalens integralegyenlet

v(t) = e(tt0 ) v(t0 ) +

Zt

e(tt ) (t0 ) dt0 .

t0

Az (5.28) Langevin-egyenlet Fourier-transzformaltjat veve az (5.3) ertelemben,

i v (T ) = v (T ) + (T ) ,
1
|v (T )|2 = 2
| (T )|2 ,
+ 2
amely kapcsolat az adott mennyisegek spektralis s
ur
usege kozott is fennall. Az (5.4)
WienerHincsin-tetel ertelmeben viszont a spektralis s
ur
useg megegyezik a megfelelo
korrelacios f
uggveny Fourier-transzformaltjaval, gy
Cvv () =

1
S
C () = 2
2
+
+ 2

adodik feher zaj eseten. Az inverz transzformaciot komplex kont

urintegralkent elvegezve
(t elojele szerint u
urt),
gyelve, hogy melyik felskon zarjuk a kont
Z
Cvv (t) =

eit

S d
S |t|
=
e
.
2 + 2 2
2

(5.29)

Specialisan az egyidej
u korrelacios f
uggveny

 S
kB T
=
,
Cvv (t = 0) = v 2 =
2
m
tehat a Langevin-egyenlet csak akkor konzisztens az ekvipartcio tetelevel, ha a benne
szereplo zaj es a s
urlodas ossze vannak kapcsolva,
S =

2kB T
.
m

195

A kapott osszef
uggest gyakran a masodik fluktuacio-disszipacio tetelnek hvjak, hiszen
vilagos osszef
uggest teremt a disszipaciot okozo s
urlodas es a veletlen ero korrelacioi
kozott. A sebesseg-sebesseg korrelacios f
uggvenyben szereplo exponencialis lecsenges azt
mutatja, hogy a kolloid reszecske 1/ ideig emlekszik a sebessegre.

D
E
2
x( )

kB T
m

2kB T
m

5.6. abra. A Langevin-egyenlet megoldasanak negyzetes eltavolodasa az ido f

uggvenyeben
Termeszetes kerdes az is, hogy mit mondhatunk a reszecske helyzeterol. Az origobol,
nyugalomban elindtott reszecske atlagos elmozdulasa, hasonloan az atlagsebessegehez,
k
ulso ero hianyaban zerus. A reszecske helyenek legegyszer
ubb nemtrivialis mutatoja az
atlagos negyzetes eltavolodasa, vagyis elmozdulasanak szorasnegyzete. Ez a sebessegkorrelaciobol azonnal adodik, hiszen
Z Z
Z Z


k
T
0
B
e|tt | dtdt0
(5.30)
x( )2 =
hv(t) v(t0 )i dtdt0 =
m
0 0

 0 0


2kB T
1
=

1 e .
(5.31)
m

Ennek lefutasat mutatja az 5.6. abra. Kis idok (  1) eseten

 kB T 2
x( )2
,
m
vagyis ballisztikus mozgast mutat a kolloid reszecske. Hossz
u idokre (  1) azonban



 2kB T
1
2kB T
x( )2

,
m

m
ami mar diff
uzios dinamikat mutat (vo. (5.27)). A D diff
uzios allandot leolvasva kapjuk
az Einstein-osszef
uggest,
kB T
D=
.
m
196

Ha megenged
unk egy F allando k
ulso erot, akkor az (5.28) Langevin-egyenlet atlagat
kielegto stacionarius allapotra
hvi =

1
F = F
m

adodik, ami a mobilitas definciojanak alapja. Ezzel az Einstein-osszef

ugges alakja
D = kB T .

(5.32)

Az Einstein-osszef
ugges a fluktuaciok es a disszipacio kozotti kapcsolat elso megjelenese
a fizikaban (1905).
Markov-folyamatok
A sztochasztikus folyamatok altalanos lerasa adhato valoszn
usegi eloszlasok segtsegevel. Akar bolyongo reszecskere gondolunk, akar mas fluktualo fizikai rendszerre, alapveto
kerdes, hogy egy kezdeti eloszlasbol fejlodo rendszer kesobb milyen allapotba ker
ul, es
hogyan. Tetszoleges szam
u t1 < t2 < . . . < tn idopontot valasztva definialhatjuk a
P(x1 , t1 ; x2 , t2 ; . . . ; xn , tn )
n-valtozos eloszlast, amely megadja annak valoszn
useget, hogy a ti idopontban a vizsgalt
rendszer az xi koordinata altal megadott allapotban tartozkodik.9 Ezek az eloszlasok
nem f
uggetlenek egymastol, hiszen az egyes valtozok szerint kiintegralva egy alacsonyabb
rend
u (marginalis) eloszlast kapunk:
Z
P(x1 , t1 ; x2 , t2 ; . . . ; xn , tn ) dxi = P(x1 , t1 ; x2 , t2 ; . . . ; xi1 , ti1 ; xi+1 , ti+1 ; . . . ; xn , tn ) .
Definialhatunk felteteles eloszlasokat is,
P(x1 , t1 ; . . . ; xn , tn |xn+1 , tn+1 ; . . . ; xn+k , tn+k ) =

P(x1 , t1 ; x2 , t2 ; . . . ; xn+k , tn+k )

. (5.33)
P(x1 , t1 ; x2 , t2 ; . . . ; xn , tn )

Ebben a fejezetben a matematikaban megszokott konvenciotol elteroen jelolj

uk a felteteles valoszn
usegeket: az eloszlas argumentumaban a feltetelek szerepelnek eloszor.
Ezzel a konvencioval balrol jobbra no minden idoargumentum, ami majd megkonnyti a
kepletek ertelmezeset.
Egy folyamatot Markov-folyamatnak nevez
unk, ha t1 < t2 < . . . < tn eseten
P(x1 , t1 ; x2 , t2 ; . . . ; xn1 , tn1 |xn , tn ) = P(xn1 , tn1 |xn , tn ) ,
9

Folytonos
allapotteret feltetelezve P(x1 , t1 ; x2 , t2 ; . . . ; xn , tn ) valojaban s
ur
usegf
uggveny, ami az
[xi , xi + dxi ] intervallumokba eses val
oszn
useget rja le.

197

vagyis a jelent feltetelezve a jovo mar nem f

ugg a m
ulttol. Az ilyen folyamatoknak nincs
memoriaja, amely tulajdonsag kiemelt jelentoseg
u a fizikaban, es a valoszn
usegszamtasban megszokott modon komoly megkoteseket jelent az adott folyamatra nezve. Peldaul
egy n-valtozos eloszlast felteteles valoszn
usegekre atrva
P(x1 , t1 ; . . . ; xn , tn ) = P(x1 , t1 ; . . . ; xn1 , tn1 |xn , tn ) P(x1 , t1 ; . . . ; xn1 , tn1 )
= P(x1 , t1 ) P(x1 , t1 |x2 , t2 ) P(xn1 , tn1 |xn , tn ) ,
(5.34)
vagyis egy Markov-folyamatot meghataroz annak P(x1 , t1 |x2 , t2 ) felteteles eloszlasa es
P(x, t) egyvaltozos eloszlasa (az elobbire tekinthet
unk u
gy, mint veges idej
u atmeneti
valoszn
usegre). A felteteles eloszlasok sem lehetnek tetszolegesek Markov-folyamatban,
ugyanis (5.34) szerint
P(x1 , t1 ; x2 , t2 ; x3 , t3 ) = P(x1 , t1 ) P(x1 , t1 |x2 , t2 ) P(x2 , t2 |x3 , t3 ) ,
amit x2 szerint kiintegralva majd az egyvaltozos eloszlassal atosztva adodik a Chapman
Kolmogorov-egyenlet:
Z
P(x1 , t1 |x3 , t3 ) = P(x1 , t1 |x2 , t2 ) P(x2 , t2 |x3 , t3 ) dx2 .
Ez a csak Markov-folyamatokra ervenyes osszef
ugges kepszer
u jelentest hordoz: ha ket
fix vegpont koze beiktatunk egy harmadik pontot, amit a folyamat erint, es osszegezz
uk
az osszes lehetseges pontra a ketlepeses u
t valoszn
useget, akkor ugyanazt kapjuk, mintha
kozvetlen
ul vizsgalnank a ket vegpont kozotti atmenetet (lasd az 5.7. abrat).
x

x2

x3
x1

x3
x1

t1

t2

t3 t

t1

t3 t

5.7. abra. A ChapmanKolmogorov-egyenlet kepszer

u jelentese
A P(x, t) eloszlas idofejlodesenek meghatarozasahoz tekints
unk egy infinitezimalis
idolepest, a t + idopontot es az ezzel felrt
Z
Z
0
0
P(x, t + ) = P(x , t; x, t + ) dx = P(x0 , t) P(x0 , t|x, t + ) dx0
(5.35)
198

atmenetet! Ahogy a intervallum nullahoz tart, az atmeneti valoszn

useg (x x0 )-hoz
kell, hogy tartson. Kis eseten elso rendig sorba fejtve a masodik idovaltozo szerint:
P(x0 , t|x, t + ) (1 ct (x0 ) ) (x x0 ) + wt (x0 x) .

(5.36)

A vezeto rend
u korrekcio a k
ulonfele x0 allapotokbol az x allapotba valo atmenetek va0
loszn
useget rja le a wt (x x) idoegysegre vonatkoztatott atmeneti valoszn
usegekkel.
A felteteles eloszlas viszont az (5.33) defincio miatt termeszetes modon rendelkezik a
R
Z
P(x0 , t; x, t + ) dx
0
=1
P(x , t|x, t + ) dx =
P(x0 , t)
normalasi tulajdonsaggal, amibol
Z
Z
0
0
1 = P(x , t|x, t + ) dx (1 ct (x ) ) + wt (x0 x) dx.
A normalas miatt, felcserelve a vesszos es vesszotlen valtozokat, adodik:
Z
ct (x) = wt (x x0 ) dx0 .
Fizikailag ez teljesen kezenfekvo: az x allapotbol kivivo atmenetek egy
uttes rataja a jobb
oldalon szereplo integral; ez a teljes jarulek, ami a = 0-hoz tartozo Dirac-delta cs
ucs
s
ulyat csokkenti. Berva az (5.36) osszef
uggest (5.35)-be,
Z


0
P(x, t + ) = P(x, t) ct (x ) P(x, t) + P(x0 , t) wt (x0 x) dx0 + o 2 ,
amibol 0 limeszben adodik a Markov-folyamathoz tartozo eloszlas idofejlodeset
meghatarozo vezeregyenlet (vagy master-egyenlet):
Z

P(x, t) = [P(x0 , t) wt (x0 x) P(x, t) wt (x x0 )] dx0 .

(5.37)
t
Az egyenlet kezdeti feltetele a P(x0 , t0 ) kezdeti eloszlas. Az egyenlet jobb oldalan az
elso tag az osszes x0 allapotbol az x allapotba beszorodo jarulekot rja le (nyereseg), a
masodik tag kiszorodasnak (veszteseg) felel meg. Ez a szemleletes jelentes is indokolja
a vezeregyenlet szeleskor
u alkalmazasat k
ulonfele veletlen folyamatok lerasara (peldaul
populaciodinamikai, kemiai, kozlekedesi problemaknal). A kezdeti feltetelt is magaba
foglalo egyenlet a felteteles eloszlasra vonatkozik:
Z

P(x0 , t0 |x, t) = [P(x0 , t0 |x0 , t) wt (x0 x) P(x0 , t0 |x, t) wt (x x0 )] dx0 ,

t
199

ahol nyilvan P(x0 , t0 |x, t0 ) = (x0 x).

A vezeregyenlet integro-differencialegyenlet. A fizikai (vagy altalaban a Markov-)
folyamatra vonatkozo informacio az idoegysegre juto atmeneti valoszn
usegekben rejlik.
Az egyenlet analitikus megoldasa csak egyszer
u esetekben lehetseges. Ha feltessz
uk, hogy
az x valtozo folytonos, akkor differencialegyenletet rhatunk fel az eloszlasra.
Terj
unk at az idoegysegre juto atmeneti valoszn
useg
wt (x0 x) = wt (x0 , x x0 ) = wt (x0 , ) = wt (x , )
jelolesere, ahol x = x0 + . Az (5.37) vezeregyenlet atrhato gy a
Z

P(x, t) = [P(x , t) wt (x , ) P(x, t) wt (x, )] d

t

(5.38)

alakra (a helyettestessel jaro elojelvaltast kompenzalja az integral hatarainak felcserelese). Megfelelo analiticitasi tulajdonsagokat feltetelezve az integrandus elso tagjat
Taylor-sorba fejthetj
uk x x kor
ul. A nulladrend
u tag integralja az integrandus
masodik tagjaval nullat ad, hiszen
Z

Z
Z
0
0
P(x, t) wt (x, ) d =
P(x, t) wt (x, ) d =
P(x, t) wt (x, 0 ) d 0 .

Igy az (5.38) egyenletbol

#
 2
Z "

2
P(x, t) =

(P(x, t) wt (x, )) +
(P(x, t) wt (x, )) + . . . d,
t
x
2 x

ahol a derivalasok mindig wt (x, ) elso valtozojara hatnak. Atrendezve

megkapjuk a
10
FokkerPlanck-egyenlet altalanos alakjat:

X 1

P(x, t) =
t
n!
n=1

n
[P(x, t) n (x, t)] ,

ahol
Z
n (x, t) =

wt (x, ) d

10

n wt (x x + ) d

Sz
ukebb ertelemben vett FokkerPlanck-egyenletet kapunk, ha a vegtelen sorbol csak az elso nehany,
ltal
a
aban az els
o ket tagot tartjuk meg. L
atni fogjuk, hogy a Brown-mozgasnal ez utobbi egzakt lerast
ad.

200

az atmeneti rata n. momentuma. Ugyanez kifejezheto a felteteles eloszlas momentumaival, hiszen (5.36)-ot x = x0 + -re felrva es szerint integralva
Z
Z
1
1
n
0
0
hxn i
wt (x x + ) d = lim
n P(x0 , t|x0 + , t + t) d = lim
t0 t
t0 t
adodik, ahol x az (x, t) kezdopontbol t ido alatt tortent elmozdulas az x valtozoban.
Meg kell jegyezni, hogy a t 0 hatareset fizikai megfontolast igenyel. Lattuk, hogy
a markovi jelleg is mar kozeltes, es eppen a rovid idoknel kovet
unk el hibat. A fenti
hataratmenetet a kozeltes szellemeben kell alkalmazni. A rendszerben levo, rovid karakterisztikus ido fogja megszabni, hogy milyen kis t-nek van ertelme, es ez f
ugghet a
vizsgalt mennyisegtol is.
A Brown-mozgas P(v, t) sebessegeloszlasanak vizsgalatahoz terj
unk vissza az (5.28)
Langevin-egyenlethez! Az egyenletet rovid t idointervallumra kiintegralva
t+t
Z 

F
v(t0 ) + (t0 ) +
m

v =

F
dt0 v(t) t + t +
m

t+t
Z

(t0 ) dt0 ,

aminek atlaga (h(t)i = 0)

hvi = vt +

F
t + o(t) ,
m

amibol
1 (v, t) = lim

t0

hvi
= (v v) .
t

ulso eronek megfelelo atlagos

Itt bevezett
uk a v = F/m = F jelolest az allando k
vegsebessegre. A sebessegvaltozas masodik momentuma, felhasznalva a fluktualo erore
vonatkozo feherzaj-feltetelt,

= t2

F
m

2

t+t
ZZ


2 Cvv (t0 t00 ) 2 hv(t0 ) (t00 )i + S (t0 t00 ) dt0 dt00 .

Az integrandus elso ket tagja az (5.29) osszef

uggest figyelembe veve nem ad linearis
jarulekot t-ben, gy

2
v = S t + o(t) ,
amibol
2 (v, t) = S =
201

2kB T
.
m

Megmutathato, hogy Gauss-fele feher zajt feltetelezve

hv n i = o(t)
ha n 3, ezekre n = 0. Ilyenkor a Langevin-egyenlet egzaktul megfelel a
P(v, t)

kB T 2
=
[(v v) P(v, t)] +
P(v, t)
t
v
m v 2
FokkerPlanck-egyenletnek. Ennek stacionarius megoldasa kielegti a




kB T
+ (v v) Peq (v) = 0

v
m
v
|
{z
}
=c const.

egyenletet. Ennek normalhato megoldasa csak c = 0 eseten van, ez pedig normalas utan
r
m(vv)2
m

e 2kB T .
Peq (v) =
2kB T
Ez az adott homersekletnek megfelelo Maxwell-eloszlas, a sztatikus k
ulso eronek es a
disszipacionak megfelelo atlagsebessegre centralva.
Az idof
uggo egyenlet megoldasa a P(v, 0) = (v v0 ) kezdeti feltetellel az egyszer
useg kedveert v = 0 feltevessel elve
!
r
2
m (v v0 et )
m
1

P(v, t) =
exp
.
2kB T 1 e2t
2kB T 1 e2t
A kezdeti feltetel miatt ez egyben a P(v0 , 0|v, t) felteteles valoszn
useg kifejezese is. Az
eloszlas atlaga 1/ idoskalan lecseng az origohoz, es fokozatosan kiszelesedve atmegy a
Peq (v) Maxwell-eloszlasba.
Hasonlokeppen rhatjuk fel a FokkerPlanck-egyenletet a hely szerinti P(x, t) eloszlasra. Nemzerus atlagos elmozdulasa csak k
ulso ero hatasara lehet a kolloid reszecskenek,
es ilyenkor
hxi =

* t+t
Z

v(t0 ) dt0

t hvi = t

elegendoen hossz
u ido utan, vagyis ha t  1/. Igy
1 (x, t) =

F
= F.
m

202

F
m

A masodfok
u taghoz felhasznalhatjuk az (5.31) eredmenyt, miszerint



2
1
t
.
x = 2D t
1e

Az 5.6. abran is lathato, hogy kis t ido eseten az eltavolodas ballisztikus, gy 2 = 0

adodna. Diff
uzios dinamika tehat csak a t  1 tartomanyban kaphato, ott viszont

2
x = 2Dt 2 (x, t) = 2D.
A hely szerinti eloszlasra vonatkozo FokkerPlanck-egyenlet tehat
P(x, t)
P(x, t)
2 P(x, t)
= F
+D
,
t
x
x2
egy diff
uzios egyenlet, a k
ulso eronek megfelelo eltolodassal (drifttel). A valoszn
usegi
eloszlasbol n(x, t) = N P(x, t) defincioval megkapjuk N kolloid reszecske s
ur
usegere a
n(x, t)
2 n(x, t)
n(x, t)
= F
+D
t
x
x2
diff
uzios egyenletet, ahol az (5.32) Einstein-osszef
ugges ertelmeben =

D
.
kB T

5.4.2. A folyamatok ir
anya
Egyens
ulyi eloszl
asok
Az (5.37) vezeregyenlet szerint
Z

0
P(x , t) = (P(x, t) wt (x x0 ) P(x0 , t) wt (x0 x)) dx.
t
Ha az x altalanos koordinata diszkret ertekeket vehet csak fel (peldaul zart rendszer
energiaszintjei, telep
ulesek lakoi, racson diffundalo reszecske, Ising-spinek konfiguracioja
eseten), akkor a
X

Pm (t) =
(Pn (t) wnm (t) Pm (t) wmn (t))
t
n
diszkret alakot erdemes hasznalni. Mindazonaltal a folytonos formula altalanosabb, hiszen P(x, t)-t disztrib
uciokra kiterjesztve ervenyes marad diszkret esetben is.
A w atmeneti rata altalaban idof
uggo is lehet. Ha azonban idoben allando, akkor
a vezeregyenletet kielegto P(x, t) eloszlasokhoz letezhet stacionarius Pstac (x) eloszlas,
amellyel
t

P(x, t) Pstac (x) .

203

Ha a sztochasztikus folyamat ergodikus is, akkor Pstac (x) Peq (x) egyertelm
u (amennyiben letezik). Nem ergodikus esetben, pl. ha az atmeneti valoszn
usegek szetcsatolt reszekre osztjak az allapotteret, vagyis ha az atmeneti valoszn
usegek szerint nem osszef
uggo
az allapotter, k
ulonbozo stacionarius eloszlasokat kapunk attol f
uggoen, hogy a fazister
melyik szegletebol indtjuk a folyamatunkat. Az ergodicitas epp azzal all osszef
uggesben,
hogy a kezdeti feltetelek hatasa idovel elt
unik, es tetszoleges kezdeti feltetelbol ugyanabba az egyens
ulyi eloszlasba tart a rendszer. Egy folytonos idej
u Markov-folyamat
ergodikus, ha barmelyik ket allapot osszekotheto nemzerus wnm atmenetek lancolataval.
Tekints
uk az Ising-modellt a termodinamikai limeszben es tetelezz
unk fel lokalis spindinamikat! Ilyenkor a k
ulso ter nelk
uli rendszer magas homersekleten ergodikus, alacsony
homersekleten azonban a ket, szimmetriasertessel nyert makroallapot kozott vegtelen
magas szabadenergia-gat van. Ez a dinamika nyelven azt jelenti, hogy az egyik szimmetriaserto allapotbol a masik nem erheto el, vagyis a rendszer nem ergodikus. Azonban
ugyanahhoz a szimmetriaserto makroallapothoz tartozo mikroallapotok mar elerhetok
egymasbol: ezen a megszortott allapotteren a rendszer mar ergodikus. Veges Isingrendszer a kritikus pont alatt is ergodikus, de makroszkopikus mereteknel az egyik szimmetriaserto allapotbol a masikba atvezeto utak valoszn
usege olyan kicsi, hogy az esemeny nem figyelheto meg. Kis rendszerek szimulaciojanal (lasd Monte-Carlo-modszerek)
mar megfigyelheto a ket allapot kozotti atmenet, amire atlagkepzeskor figyelni kell.
Jelolje a tovabbiakban x egy makrorendszer mikroallapotait! Zart rendszer eseten
feltehetj
uk az atmeneti rata
w(x x0 ) = w(x0 x) (Ex Ex0 )
szimmetriajat. Ez lenyegeben a mikroszkopikus reverzibilitas, ami peldaul a Fermi-fele
aranyszabalyban is kifejezesre jut, miszerint a , allapotok kozti atmeneti rata
w =

2
|V |2 (E E ) ,
~

ahol V a perturbalo potencial matrixeleme. Ezt felhasznalva a vezeregyenlet a

Z

0
P(x , t) = (P(x, t) P(x0 , t)) w(x0 x) dx
t
alakra egyszer
usodik, ahol az integralas a zart rendszer feltetele altal megengedett allapotokra tortenik. Mivel ezen allapotok kozt w(x0 x) > 0, az egyens
ulyi (tehat
stacionarius) eloszlas
Peq (x0 ) = Peq (x) = const. =

1
,

vagyis a mikroszkopikus reverzibilitasbol es ergodicitasbol kovetkezik az egyenlo valoszn

usegek elve!
204

Vegy
uk most egy zart rendszer alrendszeret, es az azzal termikus kapcsolatban allo,
annal joval nagyobb K kornyezetet! Ezek pillanatnyi energiaira
Ex + EK = E0 ,
ahol a zart rendszer E0 teljes energiaja allando. A zart rendszert jellemzo w(x, ; x0 , )
atmeneti rata csak akkor lehet nullatol k
ulonbozo, ha
Ex + EK = Ex0 + EK .
A teljes rendszer zartsaga miatt a ket alrendszer egy
uttes eloszlasara
ZZ

P(x, , t) =
w(x, ; x0 , ) [P(x0 , , t) P(x, , t)] dx0 d.
t

(5.39)

Az alrendszer lerasahoz a
Z
P(x, t) =

P(x, x , t) dx

marginalis eloszlast keress

uk, olyan x -ekre, hogy EKx = E0 Ex . A kornyezet (a hotartaly) sokkal nagyobb, mint a vizsgalt alrendszer, ezert feltehetj
uk, hogy kozel egyens
ulyban marad, f
uggetlen
ul a kisebb rendszer allapotatol. Ezzel a feltevessel adott x eseten
u allapot valoszn
usege azonos, es gy
minden EKx energiaj
P(x, x , t) = P(x, t)

1
K (E0 Ex )

Berva ezt az (5.39) vezeregyenletbe, majd kiintegralva x szerint,



Z
1
1

0
0
P(x, t) = w(x, x ; x , x0 ) P(x , t)
P(x, t)
dx0 dx0 dx .
t
K (E0 Ex0 )
K (E0 Ex )
Definialva a
0

w(x x ) =

w(x, x ; x0 , x0 )

1
K (E0 Ex )

dx0 dx

idoegysegre vonatkoztatott atmeneti valoszn

usegeket, formalisan egy vezeregyenletet kapunk a vizsgalt alrendszerre nezve:
Z

P(x, t) = [P(x0 , t) w(x0 x) P(x, t) w(x x0 )] dx0 .

t
Az egyens
ulyi eloszlasra adodo feltetel
E 0 Ex
Peq (x0 )
w(x x0 )
K (E0 Ex0 )
xk T
B
=
=
=
e
,
Peq (x)
w(x0 x)
K (E0 Ex )

205

ahol az utolso lepesben a kanonikus eloszlas bevezetesenel (lasd az 1.5.1. fejezetet) tett

megfontolasokat alkalmaztuk. Atrendez

essel a reszletes egyens
uly
Peq (x) w(x x0 ) = Peq (x0 ) w(x0 x)

(5.40)

kifejezeset is megkapjuk. Trivialisan latszik, hogy

Peq (x) =

1 Ex
e
Z

egy stacionarius eloszlas. Kerdes, hogy vajon egyertelm

u-e.
H-t
etel
Egy P(x, t) eloszlashoz definialjuk a
Z
H=

P(x, t) ln

P(x, t)
dx
Peq (x)

mennyiseget! Atalak
tva
Z
H=



P(x, t) Peq (x)
P(x, t) ln
+
1 dx,
Peq (x) P(x, t)

ahol csak hozzaadtunk es kivontunk 1-et H-bol. A

ln y 1 y

(y > 0)

egyenlotlenseg miatt H integrandusa nemnegatv, es csak ott nulla, ahol a ket eloszlas
megegyezik. Maga H is tehat nemnegatv, es H = 0 pontosan akkor all fenn, ha P(x, t) =
Peq (x) (majdnem minden) x-re. Ebbol kovetkezik, hogy H-nak globalis minimuma van
az egyens
ulyi eloszlasnal.
Ennel sokkal tobbet is mondhatunk. H idoderivaltja
Z
Z
P(x, t)
P(x, t) P(x, t)
dH
=
ln
dx + Peq (x)
dx,
dt
t
Peq (x)
t Peq (x)
ahol a masodik tag P(x, t) normaltsaga miatt zerus, az elso tagba pedig berhatjuk
az (5.37) vezeregyenletet:
ZZ
dH
P(x, t)
=
ln
[P(x0 , t) w(x0 x) P(x, t) w(x x0 )] dx0 dx = A
dt
Peq (x)
ZZ
P(x0 , t)
=
ln
[P(x, t) w(x x0 ) P(x0 , t) w(x0 x)] dxdx0 = B.
0
Peq (x )
206

Itt a ket formula csak egy valtozocsereben k

ulonbozik. A ketfele felrast vegytve viszont
dH
1
= (A + B)
dt
2 ZZ


1
P(x, t) Peq (x0 )
=
[P(x0 , t) w(x0 x) P(x, t) w(x x0 )] dx0 dx.
ln
2
Peq (x) P(x0 , t)
Veg
ul, kiemelve a szogletes zarojel elso tagjat es felhasznalva a reszletes egyens
uly (5.40)es alakjat,




ZZ
dH
1
P(x, t) Peq (x0 )
P(x, t) Peq (x0 )
0
0
=
P(x , t) w(x x) 1
dx0 dx.
ln
dt
2
Peq (x) P(x0 , t)
P(x0 , t) Peq (x)
Tekintve, hogy az eloszlasok es atmeneti ratak nemnegatvak, tovabba fennall az
ln y (1 y) 0
egyenlotlenseg minden pozitv y-ra, ezert
dH
0,
dt
es egyenloseg pontosan akkor all fenn, ha
P(x, t)
Peq (x)
=
0
P(x , t)
Peq (x0 )
minden olyan x, x0 -re, melyekre w(x x0 ) > 0. Ez az eredmeny a H-tetel . Kovetkezmenyekepp egy ergodikus rendszerben a stacionarius eloszlas nem csak letezik, de
egyertelm
u es stabil.
Kapcsolat az entr
opi
aval
A latszolag onkenyesen bevezetett H segedmennyiseg valojaban mely fizikai jelentessel
br. Gondoljuk peldaul meg, hogy zart rendszerben az egyens
ulyi eloszlas
Peq (x) =

1
.
(E)

Ilyenkor
0H=

P(x, t) ln P(x, t) dx

1
P(x, t) ln
dx,
(E)
| {z }
S

keq
B

207

amibol atrendezessel adodik

Seq kB

P(x, t) ln P(x, t) dx S(t)

az S(t) nemegyens
ulyi entropia termeszetes definciojaval. Zart rendszerben tehat H
a rendszer entropiajanak hianya az egyens
ulyihoz kepest, es a H-tetel ertelmeben ez
az idovel monoton csokken, mikozben az entropia az egyens
ulyi maximumhoz tart. Az
eloszlas ekozben konvergal az egyens
ulyi statisztikus fizika altal meghatarozott egyens
ulyi
eloszlashoz, ennek idobeli lefutasat pedig a vezeregyenlet rja le.
Hotartallyal kapcsolatban allo (kanonikus) rendszer eseten az egyens
ulyi eloszlas
Peq (x) =

1 Ex
e
= eEx +Feq .
Z

Ilyen rendszerben
0H=

P(x, t) ln P(x, t) dx

Z
P(x, t) [Ex + Feq ] dx,

amibol atrendezessel, az entropia definciojaval

Feq E(t) T S(t) F (t)
adodik, F (t) a nemegyens
ulyi szabadenergia. A H-tetel szerint a szabadenergia egyens
ulyban minimalis, es nemegyens
ulyi allapotbol indtva F (t) monoton csokken az egyens
ulyi
ertekhez. Hasonloan lehet a tovabbi idof
uggo potencialokat (pl. G(t)-t, (t)-t) definialni,
es az egyens
ulyi szelsoertekhez tartasukat megmutatni.
Monte-Carlo-szimul
aci
o
Lattuk, hogy ha egy Markov-folyamat atmeneti rataira teljes
ul a reszletes egyens
uly
E 0 Ex
w(x x0 )
xk T
B
=
e
w(x0 x)

feltetele, akkor a vezeregyenlet megoldasa tart az egyens

ulyi kanonikus eloszlashoz. Ezt
a tulajdonsagot hasznaljuk fel a Monte-Carlo-szimulacional . Az elv a kovetkezo: definialunk egy Markov-folyamatot a reszletes egyens
uly elvenek megfelelo atmeneti valoszn
usegekkel. Valamilyen kezdeti feltetelbol az atmeneti valoszn
usegek szerint egymas
utan konfiguraciokat generalunk. Az gy letrehozott konfiguraciok sorrendje egy (mesterseges) tMC idot definial. Elegendoen hossz
u ido utan a rendszer egyens
ulyba ker
ul,
termalizalodik. Ezutan a tMC -re vett idoatlagot lehet a mennyisegek egyens
ulyi atlagaval
azonostani.
208

A veletlen szamok sorozatos felhasznalasaval m

ukodo algoritmusokat Monte-Carlomodszereknek nevezz
uk. A reszletes egyens
uly es ergodicitas feltetele meg nagy teret
enged a szimulacio dinamikajanak rogztesere. A diszkret idej
u folyamatok vizsgalatara
hasznalt egyik legegyszer
ubb es legelterjedtebb modszer a Metropolis-algoritmus.11 A
modszer dinamikajanak elemi lepesei a rendszer minden konfiguraciojahoz hozzarendelik egy masik konfiguraciojat. Ezen elemi lepeseknek ergodikusnak kell lenni
uk, vagyis
segtseg
ukkel a teljes konfiguracios teret be kell tudni jarni. Peldaul Ising-modell eseten
elemi lepes egy veletlenszer
uen kivalasztott spin megfordtasa. Ezzel az elemi lepessel
nyilvanvaloan ergodikus dinamikat definialunk, hiszen ilyen spinforgatasok egymasutanjaval barmelyik mikroallapotbol (vagyis konfiguraciobol) barmelyik masikba eljuthatunk.

(a)

(b)

(c)

5.8. abra. Az Ising-modell Monte-Carlo-szimulaciojabol szarmazo spinkonfiguracio (a) a

kritikus homerseklet alatt (b) a kritikus homersekleten (c) a kritikus homerseklet felett

A reszletes egyens
uly tiszteletben tartasahoz a veletlenszer
uen kivalasztott spin allapotat csak megfelelo, konfiguraciof
uggo valoszn
useggel valtoztatjuk meg. A Metropolisalgoritmus elorasa szerint meg kell vizsgalnunk a kivalasztott spin megfordtasaval jaro
E energiavaltozast, es ha az negatv, akkor megfordtjuk a spint, ha pedig pozitv, akkor csak eE valoszn
useggel fordtjuk meg. Konnyen belathatjuk, hogy az gy definialt
atmenetmatrix reszletesen kiegyens
ulyozott. Ha ugyanis x0 a kivalasztott spin allasatol
f
uggoen az alacsonyabb energiaj
u konfiguracio, x pedig a magasabb, akkor
wxx0 = 1,
0

wx0 x = eEx0 x = e(Ex Ex ) .

11

Gyakran MR2 T2 -algoritmusnak is nevezik a modszert, ugyanis Nicholas Metropolis mellett a Rosenbluth es Teller h
azasp
arok voltak a szerzoi annak az 1953-as cikknek, amelyben eloszor publikaltak.

209

Az eljaras tehat a kovetkezo: adott konfiguracional az elemi lepessel kivalasztjuk a lehetseges kovetkezo konfiguraciot. A megfelelo atmeneti valoszn
useget osszehasonltjuk egy
r (0, 1), egyenletes eloszlasbol f
uggetlen
ul generalt veletlen szammal. Ha az atmeneti
valoszn
useg nagyobb mint r, megvalostjuk a lepest, k
ulonben elvetj
uk. Ezutan u
j lepest
probalunk tenni.
Termeszetesen az Ising-modell szimulaciojanal nem erdemes mindig u
jraszamolni az
energiat, hiszen pl. a ketdimenzios negyzetracs eseteben egy spin megfordtasakor k
ulso
ter nelk
ul 5, k
ulso terrel 10 k
ulonbozo energiak
ulonbseg lephet fel, amit elore kiszamtva mindig le lehet hvni. A Metropolis-algoritmus segtsegevel a konfiguraciotol f
uggo
mennyisegek (energia, magnesezettseg) kozvetlen
ul szamthatok, de az olyan, eredendoen termodinamikai mennyisegek, mint az entropia vagy a szabadenergia meghatarozasahoz mar bonyolultabb u
t vezet. Adott csatolasi erosseg mellett megfigyelheto, ahogy
a homerseklet novekedtevel szetzilalodik a kolcsonhatasi energiat minimalizalo rendezett konfiguracio, ami a Boltzmann-fele rendezodesi elv kepszer
u illusztraciojat adja (vo.
5.8. abra). homerseklet Megjegyezz
uk, hogy a Monte-Carlo-modszereket az anyagtudomanytol a nagyenergias fizikaig szeles korben alkalmazzak.

5.4.3. Boltzmann-egyenlet
Egy N -reszecskes klasszikus mechanikai rendszerben a formalis P(x, t) eloszlas kezenfekvoen az a P(r1 , r2 , . . . , rN ; p1 , p2 , . . . , pN ; t) s
ur
usegf
uggveny, ami a rendszer 6N -dimenzios
fazisterbeli eloszlasat jellemzi. Elkepzelheto, hogy a valoszn
usegi lerasban csokkenteni
lehet a szabadsagi fokok szamat, mikozben a markovi jelleg megmarad.
Ritka gazokban kezenfekvo definialni az f (r, p, t) f
uggvenyt, ami lenyegeben a reszecskek elofordulasanak valoszn
useg-s
ur
usege a hatdimenzios egyreszecske-fazisterben,
de nem 1-re, hanem a reszecskek N szamara normalva. Vagyis f (r, p, t) d3 pd3 r azon
reszecskek szama, amelyeknek impulzusa a p kor
uli d3 p, helye pedig az r kor
uli d3 r
terfogatban van. Ennek megfeleloen
Z
f (r, p, t) d3 p = n(r, t) ,
ZZ
f (r, p, t) d3 p d3 r = N.
Egyens
ulyban
f (r, p, t) = feq (r, p) e

k 1T
B

p2
+V(r)
2m

ahol V (r) peldaul egy doboz potencialja. Ha az f (r(t) , p(t) , t) f

uggveny teljes ido szerinti
derivaltjat tekintj
uk, vagyis a szubsztancialis derivaltjat,
Df
f
p
=
+ r f + p f (r V (r)) ,
Dt
t
m
210

amennyiben az atomokra hato eroben csak a k

ulso potencial
p = Fext = r V (r)
jarulekat vessz
uk figyelembe. Valojaban a gaz atomjai altalaban egymassal is u
tkoznek,
amit a
Df
= [f ]
Dt
Boltzmann-egyenlet forrastagjaban, a [f ] u
tkozesi tagban (vagy u
tkozesi integralban)
vehet
unk figyelembe. Az u
uk a k
ulonfele
tkozesi tagra tett feltevesekkel modellezhetj
rendszerek viselkedeset.
Ritka gazban jo kozeltessel csak a ketreszecske-
utkozesek szamtanak, mert harom
reszecske egyidej
u talalkozasa elhanyagolhato esellyel kovetkezik csak be. Ezek olyan
u
u reszecskek p01 , p02 impulzussal tavoztkozesi folyamatok, ahol a bejovo p1 , p2 impulzus
nak. Az impulzus- es enegiamegmaradas ertelmeben
p1 + p2 = p01 + p02 ,
2

p21 + p22 = p01 + p02 .

Relatv koordinatakra atterve az u
gy, mint egy reszecske
tkozesi problema lerhato u
klasszikus mechanikai szorodasa rogztett potencialon. A potencial ismereteben kiszamtuseg. Reverzibilis dinamika
hato a w(p1 , p2 p01 , p02 ) idoegysegre juto atmeneti valoszn
es gombszimmetrikus potencial eseten
w(p1 , p2 p01 , p02 ) = w(p01 , p02 p1 , p2 ) w(p1 , p2 ; p01 , p02 ) .
Ha az egyes u
uggetlennek tetelezz
uk fel egymastol, akkor az u
tkozeseket f
tkozesi tag kis
dt idointervallum alatti jarulekabol
Z


Df (r, p1 , t)
= w(p1 , p2 ; p01 , p02 ) f (2) (r, r; p01 , p02 ; t) f (2) (r, r; p1 , p2 ; t) d3 p01 d3 p2 d3 p02 .
Dt
Az u
gynevezett molekularis kaosz feltetelezese (mas neven Stosszahlansatz ) szerint nem
csak az u
uggetlenseget tessz
uk fel, hanem a reszecskek elhelyezkedesenek korretkozesek f
lacioit is elhanyagoljuk, vagyis a ketreszecskes eloszlast az egyreszecskesek szorzatakent
rjuk fel,
f (2) (r, r; p, p0 ; t) f (r, p, t) f (r, p0 , t) .
Ezzel a feltevessel a Boltzmann-egyenlet alakja
Z
Df
= w(p1 , p2 ; p01 , p02 ) [f (r, p01 , t) f (r, p02 , t) f (r, p1 , t) f (r, p2 , t)] d3 p01 d3 p2 d3 p02 .
Dt
211

A vezeregyenlethez hasonloan ez is egy integro-differencialegyenlet, amelyben egy be- es

egy kiszorodasi tag van hatassal a reszecskek eloszlasara. Erre az egyenletre is be lehet
latni a H-tetelt (valojaban Boltzmann erre vezette le), gy az entropia novekedeset ez az
egyenlet is t
ukrozi. A reverzibilis mikroszkopikus dinamikarol az irreverzibilis dinamikara
valo atteres donto lepese a molekularis kaosz beeptese volt.

5.4.4. Entr
opian
oveked
es
Az 1.2.1. fejezetben lattuk, hogy a klasszikus mechanikaban a fazisterbeli s
ur
useg osszenyomhatatlan folyadek modjara aramlik. A Liouville-tetel szerint egy adott fazisterfogat
az idofejlodes soran allando terfogat
u marad, de annak alakja rendkv
ul bonyolultta valhat, ami a fazisterbeli pontok intenzv keveredesehez vezet. A Liouville-tetel miatt a
fazisterbeli s
ur
usegbol szamolhato
Z
(t) = kB (t) ln (t) ds pds q = kB hln i
informacios entropia idoben allando. Ha tehat nemegyens
ulyi allapotbol indulunk, aminek megfelel a fenti nemegyens
ulyi informacios entropia, akkor az nem fog novekedni,
ha a zart rendszert fejlodni hagyjuk a mozgasegyenleteknek megfeleloen. Ez egyreszt
ertheto, hiszen a dinamika nem valtoztatja meg az informacio merteket, masreszt lattuk,
hogy a vezeregyenletes lerasban az idof
uggo entropia addig novekszik, amg a H-tetel
altal meghatarozott egyens
ulyi erteket el nem eri:12
Seq = kB ln (E) .
Mitol no tehat az entropia? A rendszerre vonatkozo ismereteink hianyosak. A kornyezettel valo kolcsonhatas nem k
uszobolheto ki teljesen, es mereskor nem erheto el
minden informacio tetszoleges pontossaggal. Ez az u
gynevezett durvaszemcses lerassal modellezheto. Osszuk fel a zart rendszer altal elfoglalt E energiasavnak megfelelo
fazisfel
uletet cellakra! A index
u cella terfogata
Z
= ds pds q.

A durvaszemcses leras lenyege, hogy az eloszlast megszortjuk ezekre a cellakra u

gy,
hogy egy-egy cellan az eloszlas mar egyenletes,
Z
1
(q, p) ds p ds q.
(q, p)|(q,p) = (q, p) = P

12

Ezek a megfontol
asok a kvantummechanikaban is ervenyesek, ahol a s
ur
usegoperatorral es a
Neumann-egyenlettel kell sz
amolni.

212

Egy cella merete tehat a mereseinknek megfelelo felbontasnak felel meg. Ezt a hianyos
eloszlast jellemzi a durvaszemcses (angolul coarse-grained) entropia,
X
XZ
Scg = kB
(P ln P ) = kB
ln ds p ds q.

A mikrokanonikus eloszlasban P = 1/(E) egyenletes, altalanos eloszlasra pedig

Scg kB ln (E) .
Induljunk ki egy olyan (0) kezdeti s
ur
usegbol, amely egyenletes egyetlen durvaszemcses cellan, vagyis P = (0) egyetlen cellara, a tobbire pedig P = 0. A durvaszemcses
entropia kezdetben
Z
Z
s
s
Scg (0) = kB (0) ln (0) d p d q = kB (t) ln (t) ds p ds q,
ahol a masodik egyenloseg a Liouville-tetel kovetkezmenye. Az idofejlodes soran azonban
a s
ur
useg kiaramlik a kezdeti cellabol, ezert a durvaszemcses Scg (t) entropia idof
uggo lesz!
Az erteke t idopillanatban
Z
X
X
Scg (t) = kB
(P (t) ln P (t)) = kB
ln P (t) (t) ds p ds q,

aminek elterese a kezdeti ertektol

Scg (t) Scg (0) = kB

XZ

[(t) ln (t) (t) ln P (t)] ds p ds q.

Kihasznalva a P atlag definciojabol kovetkezo

Z
Z
Z
Z
1
s
s
0
0
s
0
s
0
s
s
(q , p ) d p d q d p d q = (q, p) ds p ds q
P d p d q =

uggest, bovthetj
uk az entropia novekmenyenek integrandusat,
osszef


XZ
(t)
P (t) s s
Scg (t) Scg (0) = kB
(t) ln
1+
d p d q,
P
(t)
(t)

ami ismet ln y 1 + y 0 alak

u. Igy
kB ln Scg (t) Scg (0) ,
213

vagyis a durvaszemcses entropia novekszik. Az informacios entropia allandosaga egy

olyan mindentudo megfigyelo ismereteire vonatkozik, aki minden egyes fazispont tra
jektoriajat pontosan kovetni tudja, dacara annak, hogy a fazisfel
ulet alakja idovel fraktalszer
uen bonyolultta valik. A valodi, makroszkopikus meresek lerasara a durvaszemcses
leras a megfelelo.
Egy-egy faziscellan bel
ul a dinamika altal meghatarozott, finomszemcses s
ur
useg igen
sokfele erteket vesz fel. A kezdeti fazisterfogat ergodikus rendszerben behalozza az egesz
fazisteret, gy idovel P egyenletesse valik, es a durvaszemcses entropia konvergal a mikrokanonikus (maximalis) entropiahoz. Az irreverzibilitas az idofejlodes soran elker
ulhetetlen informaciovesztessel kapcsolatos, ami mogott a kornyezettel valo akarmilyen
kicsiny kolcsonhatasok es a meresek pontossaganak elvi hatarai rejlenek. Az informaciovesztes kovetkezteben a valoszn
usegi leras valik sz
uksegesse ennek megtestestoje
a vezeregyenlet, amibol a H-tetel kovetkezik.

214

T
argymutat
o
osszegszabaly, 187
u
tkozesi integral, 209
u
tkozesi tag, 209
allapot
kevert, 15, 18
tiszta, 14, 18
allapotosszeg
kanonikus, 46
nagykanonikus, 63
TPN-, 67
allapotegyenlet
idealis gaze, 60
allapots
ur
useg, 22
allapotszam, 21
altalanostott binomialis tetel, 94
arnyakolasi hossz, 128
atlagter, 148
atlagter-elmelet, 147
atlagter-kozeltes, 147
adiabatikus bekapcsolas, 177
adiabatikus lemagnesezes, 44
alrendszer, 5

BoseEinstein-statisztika, 83
Bose-f
uggveny, 83
Bose-gaz, 96
Brown-mozgas, 189
ChapmanKolmogorov-egyenlet, 196
ClausiusClapeyron-egyenlet, 137
CurieWeiss-torveny, 150
Curie-homerseklet, 143
DebyeH
uckel-elmelet, 127
Debye-frekvencia, 116
Debye-homerseklet, 116
Debye-modell, 116
dielektromos szuszceptibilitas, 184
diff
uzios egy
utthato, 189
diff
uzios egyenlet, 189
dinamikai matrix, 113
dinamikus szuszceptibilitas, lasd komplex
admittancia
disszipatv valasz, 179
durvaszemcses leras, 210

effektv tomeg, 112

egyenlo valoszn
usegek elve, 11, 26, 46, 202
betoltesi szam, 82
egyens
uly, 4
BetheSommerfeld-sorfejtes, 93
lokalis, 5
blokktranszformacio, lasd Kadanoff-transzreszleges, lasd lokalis
formacio
reszletes, 11, 84, 204
Bohr-magneton, 145
termikus, 28
Boltzmann-osszef
ugges, 27
termodinamikai, 4, 38
Boltzmann-allando, 27
egyreszecske-allapots
ur
useg, 86
Boltzmann-egyenlet, 209
Ehrenfest-f
e
le
oszt
a
lyoz
as, lasd fazisatalaBoltzmann-fele rendezodesi elv, 134
kulasok osztalyozasa
BoseEinstein-kondenzacio, 98
215

Einstein-osszef
ugges, 194
Einstein-modszer, 72
ekvipartcio, 54, 55, 117, 129
elektromos szigetelo, 185
elektromos vezeto, 185
elektrosztatikus arnyekolas, 127
eloszlas
kanonikus, 46
mikrokanonikus, 27
nagykanonikus, 63
entropia
durvaszemcses, 211
informacios, 68, 210
Neumann-, 70
nylt rendszere, 50
Shannon-, 68
statisztikus fizikai, 27
entropianovekedes elve, 33
entropiaprodukcio, 170
ergodicitas, 6, 20, 202
fazisatalakulas, 135, 151
elsorend
u, 135
masodrend
u, 135
fazisatalakulasok osztalyozasa, 135
faziscella, 7
fazisdiagram, 135
fazister, 6
foertek disztrib
ucio, 179
feher zaj, 192
Fermienergia, 91
fel
ulet, 91
homerseklet, 91
hullamhossz, 91
hullamszam, 91
impulzus, 91
FermiDirac-statisztika, 83
Fermi-aranyszabaly, 20, 202
Fermi-f
uggveny, 83
Fermi-folyadek, 109

Fermi-gaz
degeneralt, 93
Fermi-sebesseg, 111
ferromagneses kolcsonhatas, 147
Fick-torveny, 189
Fischer-skalatorveny, 159
fluktuacio-disszipacio tetel, 181
masodik, 194
FokkerPlanck-egyenlet, 198, 200
fonon, 108, 112, 114
foton, 101
fugacitas, 106
fundamentalis egyenlet, 41, 60
GibbsDuhem-relacio, 42
Gibbs-potencial, lasd szabadentalpia
Green-f
uggveny, 189
H-tetel, 205
harmas pont, 135
hodiff
uzios egy
utthato, 172
hokapacitas, 32
fermionoke, 95
homerseklet, 27, 28, 31
negatv, 34
homersekleti sugarzas, 101
hovezetesi egyenlet, 189
harmonikus kozeltes, 113
Hilbert-transzformalt, 180
hiperskala-torveny, 160
homogen f
uggveny, 156
idoskalak szetvalasa, 4
idealis gaz, 23, 81
intenzv mennyisegek fluktuacioi, 73
inverz homerseklet, 46
inverz populacio, 35
irreverzibilitas, 10, 201
Ising-modell, 147
kemiai potencial, 37, 63
ketfolyadek-modell, 120
216

Kadanoff-transzformacio, 159
kaotikus rendszerek, 7
kauzalitas, 175
kereszteffektus, 76, 172
klasszikus hatareset, 88
koegzisztencia-gorbe, 136
kollektv gerjesztes, 109
komplex admittancia, 178
kompresszibilitas, 64
kompresszibilitasi egyenlet, 78
konjugalt ero, 170
konjugalt intenzv mennyiseg, 37
kontinuitasi egyenlet, 189
koordinacios szam, 148
korrelacios f
uggveny, 75, 154, 165
szimmetrizalt, 167
korrelacios hossz, 154
korrespondencia, 52
KramersKronig-osszef
ugges, 180
kritikus exponens, 143, 153
kritikus fel
ulet, 163
kritikus opaleszcencia, 154
Kubo-formula, 177, 185
kumulans sorfejtes, 131
kvazireszecske, 108
kvantumkorrekciok, 89
latens ho, 135
-pont, 117
-vonal, 118
Langevin-egyenlet, 191, 199
linearis valasz
klasszikus, 75
kvantummechanikaban, 175
Liouville-egyenlet, 14
Liouville-tetel, 12, 210
masodik hang, 119, 121
makroallapot, 5
makrorendszer, 5
Markov-folyamat, 195

master-egyenlet, lasd vezeregyenlet

maximalis entropia elve, 70
Maxwell-eloszlas, 56, 57, 200
Maxwell-relaciok, 42
mechanokalorikus hatas, 119
megfelelo allapotok tetele, 139
metastabilitas, 142
Metropolis-algoritmus, 207
mikroallapot, 5
mikrorendszer, 5
mikroszkopikus reverzibilitas, 10, 202
mobilitas, 195
molekularis kaosz, 209
molekularis ter, 148
Monte-Carlo-modszer, 207
Monte-Carlo-szimulacio, 206
nagykanonikus potencial, 63, 65
Neumann-egyenlet, 19
normal rendszer, 25
nyomas, 37
Onsager-fele reciprocitasi torveny, 174
Onsager-hipotezis, 173
parkorrelacios f
uggveny, 78
paradoxon
Loschmidt-fele, 11
Zermelo-fele, 10
partcios f
uggveny, lasd allapotosszeg
Pauli-elv, 82, 134
Peltier-effektus, 172
Peltier-egy
utthato, 173
permittivitas, 185
Planck-fele sugarzasi torveny, 102
RayleighJeans-torveny, 103
redukalt homerseklet, 156
regresszios hipotezis, 173
relaxacios ido, 186, 188
remanens magnesezettseg, 143, 150
rendparameter, 152
217

rendszer, 5
zart, lasd zart rendszer
renormalasi csoporttranszformacio, 161
Riemann-zeta, 105
roton, 122
roton-minimum, 122
rugalmas valasz, 179
Rushbrooke-skalatorveny, 158
s
ur
usegoperator, 17
Seebeck-effektus, 172
Seebeck-egy
utthato, 173
skalatorveny, 158
sokasag
Gibbs-, 9
kanonikus, 44
nagykanonikus, 62
nemegyens
ulyi, 169
sokasagok ekvivalenciaja, 48
spektralis s
ur
useg, 102
sztochasztikus folyamate, 168, 193
spindegeneracio, 86
spinodal, 142
StefanBoltzmann-torveny, 103
Stirling-formula, 24
Stosszahlansatz, lasd molekularis kaosz
szokok
ut-effektus, 120
szorasi szog, 79
szorasi vektor, 80
szabadenergia, 49, 133
magneses, 145
nemegyens
ulyi, 206
szabadentalpia, 67
szerkezeti faktor, 78
sztochasztikus differencialegyenlet, 191
sztochasztikus folyamat, 191
szuperfolyekonysag, 118
szuperkritikus gaz, 141
szuszceptibilitas, 75
magneses, 143, 146

termikus sugarzas, lasd homersekleti sugarzas

termodinamikai limesz, 25
termodinamikai szabadsagi fok, 55
termomechanikai hatas, 120
Thomson-osszef
ugges, 173
TPN-sokasag, 66
transzportegy
utthato, 170
transzportegyenlet, 170
ultrarelativisztikus gaz, 87
univerzalitas, 140
univerzalitasi osztaly, 155
valaszf
uggveny, 75, 175
van der Waalskolcsonhatas, 134
van der Waals-egyenlet, 138
redukalt alak, 139
vezeregyenlet, 197
vezetokepesseg, 184
virial, 129
virial sorfejtes, 130
virial-tetel, 130
viszkoelaszticitas, 188
Weiss-ter, 148
Widom-skalatorveny, 158
Wien-fele eltolodasi torveny, 102
WienerHincsin-tetel, 169, 193
zart rendszer, 5

termikus de Broglie-hullamhossz, 24, 89

218