A nyr agyagednyrl lepattognak a virgok. Nekem most elg, hogy a fk mozdulatain tl a mozdulatlan hegyekig ltok. Tkletes a messzesg s a magassg, mint a tenger vagy mint egy viharz ni test: szemem vonzskrben itt remegnek s bizonytalansgukkal boldogtanak. Nekem most elg, hogy st a Nap. Ltom az elhagyott folykat; keresik egymst, ltom az arcod a dlutni lom tenyerben s a babafej rzsk krmenett krltted. Nem akarok semmire emlkezni, csak arra, ami ezutn lesz, ami ezutn lehet. Fejet hajtok jvend ltem eltt, mert az mg nem n vagyok, az mg a mindensg maga. Nekem most elg, hogy st a Nap, hogy rezhetem az rzketlen kvek melegt is rlelem magamban a csodlkozst szmotokra, hogy annak rmt hagyjam rtok a koponym helyett. ______________________________________ Forrs: DIA - Digitlis Irodalmi Akadmia, pim.hu Kp forrsa: hr.ma Csori Sndor (Zmoly, 1930. februr 3. rm, 2016. szeptember 12.)