4/B Tőkepiaci eszközök árazásának modellje CAPM

(CML és a kockázat ára, SML és a béta meghatározása a gyakorlatban,

egyedi és szisztematikus kockázat)

Markowitz modellje megteremtette az alapot arra, hogy a kockázat és a hozam között

megtalált összefüggéseket felhasználva meghatározzuk a piaci egyensúlyi árakat, melyek
segítenek az egyes eszközök értékelésében és kiválasztásában. A CAPM-t (Capital Asset
Pricing Modell) 1960-as években Williem Sharpe és más amerikai közgazdászok dolgozták
ki.
A CAPM leegyszerűsített vázlata a valóságnak, bizonyos előfeltételezésekkel élünk a piaci
környezettel kapcsolatban.
CAPM használatának előfeltételei:
1. A befektetők árelfogadók, tehát piaci versenyt tételezünk fel.
2. Minden befektető azonos, egységnyi időszakra tervez, figyelmen kívül hagy olyan
tényezőket és eseményeket, melyek egy meghatározott időszakon túl bekövetkezhetnek.
3. A befektetések a pénzügyi és tőkepiaci eszközökre korlátozódnak. Befektetők piacképes
eszközökbe fektetnek, kockázatmentes hitelnyújtásra és felvételre van lehetőségük
4. Nem fizetnek adót, nem számolunk a tranzakciós költségekkel.
5. Minden befektető racionális döntést hoz és a kockázat-hozam optimalizálására törekszik.
6. A várakozásokat homogénnek tekintjük.
A piac összes befektetési eszköze, része az ún. piaci portfoliónak. A piaci portfolió (M) az
összes piacon forgó eszközt jelenti, ahol az egyes elemek súlya nem más, mint az adott
eszközök piaci értékének aránya az összes piacon létező eszköz értékéhez képest.

Egyensúlyi állapotba a piaci portfolió a hatékony portfoliók halmazának része és a befektetők

által meghatározott tőkeallokációs egyenes (CAL) érintési portfoliója is lesz.

A tőkepiaci egyenes (Capital Market Line, CML) a kockázat abszolút megközelítésében

(σ) írja le a hozamok alakulását.

Piaci kockázatért fizetett ár: Ha teljesen diverzifikáljuk az egyedi kockázatot, akkor a portolió
csak a szisztematikus piaci kockázatot tartalmazza.

CML: meredeksége miatt ez az egyenes adja a legjobb hozamkockázat kombinációkat, tehát

meredeksége különös figyelmet érdemel.
Két fő tényező határozza meg, rf : az a pont, ahol a CML metszi a hozam tengelyt
(várakozásért fizetett díj = idő ára)
Kockázati prémium: a piaci portfolió várható hozamának és a kockázatmentes kamatlábnak a
különbsége. (rm - rf)
Másik tényező: piaci kockázat (σ f), mivel a kockázatmentes eszköz hozama fix, ezért
hozamingadozás nulla, különbségük a piaci kockázatot adja.

CML egyenlete: TK 30.old.

Tehát a kockázat ára a piac által fizetett kockázati prémium. A tőkepiac az a hely, ahol a
kockázattal lehet kereskedni és árait a tőkepiaci kereslet és kínálat határozza meg. A
kockázatmentes kamatláb, a várakozás díja, vagyis az idő ára, a CML egyenes meredeksége
pedig a kockázat piaci ára.
SML (értékpapírpiaci egyenes – Security Market Line)
Az egyedi kockázatos befektetési eszközök mindig a CML alatt helyezkednek el,
önmagukban soha nem tekinthetők hatékony portfoliónak. Egyedi eszközök hozama és
kockázata közötti egyensúlyi kapcsolat leírására. Az SML egyenes erre a felvetésre jelenti a
választ. Az SML viszonyítási alapul szolgál a befektetések teljesítményének méréséhez.

Béta koefficienst a modern befektetés-elmélet a kockázatos eszközök piaci kockázatának

mérésére használ. (képletek TK: 32.old.)

Azoknak az értékpapíroknak a hozama arányos kockázatukkal, melyek az SML egyenesen

fekszenek. Azok az értékpapírok, melyek az SML alatt fekszenek túlértékeltek, mert
árfolyamuk a belső értéküknél nagyobb, ezért hozamuk alacsonyabb. SML fölött
alulértékeltek, mert árfolyamuk alacsonyabb a belső értéküknél.
A kockázat és a hozam egyensúlya annak hatására alakul ki, hogy a befektetők folyamatosan
módosítják értékpapír állományukat, ami hatással van az értékpapírok árfolyamára. A CAPM
modell szerint egyensúlyi helyzetben a várható hozamoknak a kockázatmentes kamatlábon
felül mindig biztosítaniuk kell a Bétával arányos kockázati prémiumot.

Béta a gyakorlatban: becsüljük, melyre különböző eljárásokat használhatunk. Az ép. Bétáinak

becslésére az egyik módszer a lineáris regresszió, az i értékpapír és a piac hozamainak, adott
időintervallumban fennálló adataira vonatkozik és a függvény b együtthatójaként állítható elő.
Adatok szórása nagy, nem lesz pontos. Vagy összegyűjtjük az (i) papír egységnyi időpontra
gyűjtött bétáit és ennek eloszlása alapján kiszámítjuk a várható értékét, s később ezt a
legvalószínűbb értéket használjuk fel számításainkban.

Eszközök kockázatának részei:

Teljes kockázat = szisztematikus kockázat + egyedi kockázat
Portfoliók esetében a portfolió bétáját a benne szereplő értékpapírok súlyarányuknak
megfelelően súlyozott értéke adja. Minél diverzifikáltabb egy portfolió, annál kisebb a
súlyaránya az egyes részvényeknek, ebből következően a portfolió piaci kockázata az átlagos
értékhez közelít.
Minél kisebb kapcsolata van a piac hozama és az (i) értékpapír hozama között, annál nagyobb
az egyedi kockázat hatása.
A portfolió egyedi kockázata a részvények egyedi kockázatából adódik, ami a benne
szereplő papírok súlyozott átlaga.
A determinációs hányad, annak relatív mértéke, hogy a szisztematikus kockázat hány
százalékában befolyásolj az adott eszköz hozamát.