1.

Bevezetés, piaci kereslet és kínálat elemzése

A vezetők döntési problémáit az alábbiak jellemzik:

 Célokat és korlátokat azonosítani;

 Profit a legfontosabb cél;
 A vezetők és a beosztottak is ösztönzők hatására cseleksznek;
 A döntések alapvető környezete a piac;
 Számolni kell a pénz időértékével;
 Határelemzést kell alkalmazni.

Szűkösség: a gazdasági javak a szükségletekhez képest korlátozott mennyiségűek.

Optimalizálás: Az optimalizálás jelentése a gazdasági erőforrásokkal való ésszerű gazdálkodás, amely

a ráfordításokat és a kibocsájtásokat méri össze, illetve a kibocsájtás adott nagyságának elérése minél
kisebb mértékű ráfordítások felhasználásával.

A piac: A piacgazdaságok vezérlő erői a kereslet és a kínálat, így a kereslet és a kínálat elemzésén
keresztül lehet a piac működését megérteni. A piac megértéséhez nyilvánvalóan nem elegendő azt
egy adott termék vagy szolgáltatás vevőinek és eladóinak az összességeként felfogni, ugyanis mind a
kereslet és mind a kínálat az aktorok magatartásával kapcsolatos.

A kereslet: Intuitív módon belátható, hogy a keresletet befolyásoló legfontosabb tényezők:

 A termék ára (P)

 A fogyasztók jövedelme (I)
 Kapcsolódó termékek ára (Pr)
 A fogyasztók preferenciái (C)
 A fogyasztók száma a piacon (N)
 Reklámkiadások (A)

A keresett mennyiség (Qd) egy adott termék azon mennyisége, amelyet a vevők hajlandóak és
képesek megvásárolni. A keresett mennyiség a fenti hat tényezőtől függ.

A kereslet törvénye: Ha egy termék ára nő – ceteris paribus – a termékből a keresett mennyiség
csökken. Ezáltal a keresleti függvény meredeksége negatív értéket vesz fel.

Helyettesítő termékek: Ha egy termék árának növekedése egy másik termék keresletének
növekedését okozza.

Kiegészítő termékek: Ha egy termék árának növekedése egy másik termék keresletének csökkenését
eredményezi.

Normál jószág: Ha a jövedelem növekedése a termék iránti keresletet növeli.

Inferior jószág: Ha a jövedelem emelkedésének hatására csökken egy termék iránti kereslet.

Fogyasztói többlet: A fogyasztók jólétének mértékét fejezi ki, amely az ár egyenes felett, és a
keresleti függvény alatt helyezkedik el. Az a többlethasznosság, amelyet a fogyasztók egy adott
mennyiségben fogyasztott jószág fogyasztásakor nyernek azáltal, hogy nem kellett kifizetniük a teljes
összeget, amelyet hajlandóak lettek volna. (Ha a piaci ár csökken a fogyasztói többlet nő!!)

Kínálat: A kínált mennyiség (Qs) a termék azon mennyisége, amelyet az eladók hajlandóak és
képesek eladni. A kínálatot befolyásoló tényezők:
  A termék ára (P)
 Tényezőárak (Pi)
 Technológia (Te)
 Adók (T)
 Piaci várakozások (E)
 Az eladók száma (F)

Kínálat törvénye: Ha egy termék ára nő – ceteris paribus – a termékből kínált mennyiség is nő. Tehát
a kínálati függvény pozitív meredekségű.

Termelői többlet: AZ a pénzösszeg, amelyet a termelők azon összegen felül kapnak meg egy adott
mennyiség értékesítésekor, amely minimálisan szükséges ahhoz, hogy ezt a mennyiséget piacra
vigyék. Az ár egyenes alatt, illetve a kínálati függvény felett helyezkedik el.

Piaci egyensúly: Piaci egyensúly alatt azt az állapotot értjük, amely esetén fennálló piaci ár a keresett
és a kínált mennyiséget azonossá teszi (S és D metszéspontja). Ez a pont Pareto-hatékony lesz
tökéletes verseny esetében. Ekkor sem a többlet sem a hiány nem lesz tartós állapot, mert a piaci
szereplők felismerik, hogy magatartásuk megváltoztatásával helyzetüket javíthatják.

Piaci egyensúly elmozdulása: Komporatív statika: Ha a kereslet vagy kínálat vagy mindkettő
megváltozik (eltolódik), akkor új egyensúlyi helyzet alakul ki. A paici árban és mennyiségben
bekövetkezett változás a kereslet és/vagy a kínálat megváltozásának eredménye lesz, és könnyen
leolvasható az újonnan megkapott egyensúly a metszéspontból.

Rugalmasságok

Keresletrugalmasság: Egy termék keresletének rugalmasságát három tényező változásában

értelmezhetjük:

 Saját ára
 Kapcsolódó termék ára
 Jövedelem

Árrugalmasság: Azt fejezi ki, hogy a termék ára 1%-os megváltozásának hatására hány %-kal változik
meg a keresett mennyiség. (érzékenységi mutató, amelynek előjele negatív, hiszen a kereslet
törvénye szerint a keresett mennyiség változásának iránya ellentétes az árváltozással.)

A rugalmasság megítéléséhez tehát elegendő az árrugalmasság abszolút értékét tekinteni. Ezen

érzékenységi mutató alapján megkülönböztetünk rugalmas, rugalmatlan és egységnyi rugalmasságú
keresletet.

A rugalmasság tekintetében az alábbi szélsőséges esetek lehetségesek:

 Tökéletesen rugalmatlan kereslet (árrugalmasság értéke 0): Tehát a termék árának változása
nincs hatással a fogyasztók keresletére. A keresleti görbe alakja függőleges.
 Tökéletesen rugalmas kereslet (az árrugalmasság értéke végtelen): A termék adott ára
mellett is nő a kereslet. A keresleti görbe alakja vízszintes.
  Fontos látni, hogy ha a kereslet rugalmas és az árat csökkentjük, akkor a bevétel nőni fog,
hiszen az árcsökkenés %-os mértékét meghaladja a keresletnövekedés %-os mértéke.
 Ha viszont a rugalmatlan a kereslet akkor a fentiek ellentétje következik be, tehát a bevétel
csökkenni fog.

Jövedelemrugalmasság: Azt fejezi ki, hogy a fogyasztók jövedelmének 1%-os változásának hatására
hány %-kal változik meg a keresett mennyiség. (Normál javak esetén pozitív, inferior jószágok esetén
pedig negatív.)

Keresztár-rugalmasság: Helyettesítő és kiegészítő termékek esetén az egyik termék árának

megváltozása nem csak az adott termék saját keresletére van hatással, hanem a kapcsolódó termék
keresletére is. Azt fejezi ki, hogy az egyik termék árának 1%-os megváltoztatása hány %-kal
változtatja meg a másik termék iránti keresletet.

Explicit költségek: Az elszámolás időszakában merülnek fel kiadásként és számolják el költségként, és

az elszámolásnál van róla bizonylat.

Implicit költségek: a kiadás és a költségként való elszámolás elválik egymástól. (tipikusan nincs róla
bizonylat)

A 7 költségfüggvény és képletük:

 TC (Teljes Költség)= VC (Változó Költség)+Fix Költség (FC)

 AC (Átlag Költség)= AVC (Átlagos Változó Költség) + AFC (Átlagos Fix Költség)
 MC (Marginális Költség)= TC deriváltja Q szerint= VC deriváltja Q szerint.
 FC (FIX Költség)= Konstans tag a költségfüggvényben
 VC (Változó Költség)= Változó tag ismeretlennel a költségfüggvényben
 AFC (Átlagos Fix Költség)= FC/Q
 AVC (Átlagos Változó Költség)= VC/Q
 π (Profit)= TR-TC, ahol TC=P*Q

A költségek közötti összefüggések (Üzembezárási pont, Fedezeti pont)

 Az MC az AC és AVC görbéket azok minimumpontjában

metszi. Ebből következik, hogy az MC kisebb, mint az AC,
akkor az AC csökken, illetve, ha az MC nagyobb mint az
AC, akkor AC nő. Ugyanez az összefüggés van MC és AVC
között.
Itt láthatjuk AC és MC metszéspontját (Fedezeti pont/Zérusprofit-pont), illetve MC és AVC
metszéspontját (Üzembezárási pont). Ha a fedezeti pont alatt helyezkedik el az ár, akkor a vállalatnak
jobban megéri rövid távon veszteségesebben termelni, mint elérni az Üzembezárási pontot (Nem
termelni).

Alternatív/ELsüllyedt költségek: Lényege, hogy ezt a költséget nem lehet „visszanyerni”, azaz ha ezt a
költséget kifizetjük, akkor az örökre elveszett
 2. Termeléselmélet
A vállalatok inputok transzformációi révén outputokat állítanak elő (Feketedoboz), s ezt az egész
folyamatot a profitszerzés motiválja. Az inputok outputtá történő transzformációja egy technológiai
folyamat, ez maga a termelés. Általában kettő input jelenik meg: Tőke (K-capital) és a munka
(Labour), illetve a termelt mennyiség (Q).

Termelési függvény: Különböző inputkombinációkhoz az azokkal előállítható legnagyobb termelési

mennyiséget rendeli hozzá.

Hosszú távon mind a munka, mind a tőke mennyisége növelhető

(változtatható), míg rövid távon állandó (fix) tőkemennyiséggel kell számolni, és csak a felhasznált
munka változtatható. A munka ezáltal fix inputként, a tőke pedig változó inputként jelenik meg.

Csökkenő (méret)hozadék törvénye: Az állandó tényező (K) szűk keresztmetszetet jelent a termelés
növelésében: a termelés növekedése azért csökkenő ütemű, mert a munkatényező növelése egy
szint után a tőke növelését is igényelné ahhoz, hogy nőhessen a termelés.

A csökkenő (méret)hozadék törvénye tehát azt állítja, hogy adott tőkemennyiség felhasználása
mellett a munkatényező pótlólagos növelése a termelést egyre kisebb mértékben növeli.

A munka/tőke határterméke: Megadja, hogy mennyivel változik a termelés, ha a munkát/tőkét

egységnyivel növeljük.

Izokvant görbe: Rövid távú termelési függvényként is ismert. Azokat a különböző

inputkombinációkat tartalmazza, amelyek azonos termelést eredményeznek.

Méretgazdaságosság (volumengazdaságosság): Akkor létezik, ha a hosszú távú átlagköltség görbe

csökken. Azt fejezi ki, hogy a nagybani termelés költségelőnyökkel jár, egész pontosan alacsonyabb
egységköltséggel.

Választékgazdaságosság: Többtermékes költségfüggvény esetében merül fel. Azt fejezi ki, hogy Q1 és
Q2 együttes termelésének költsége kisebb, mint Q1 és Q2 külön-külön termelésének együttes
költsége.

Költség-komplementaritás: A többtermékes vállalatok költségviszonyaira jellemző lehet a költség-

komplementaritás is. Azt jelenti, hogy egyik termék termelésének határköltsége csökken, ha
növekszik a másik termék termelése.
 3. Vállalatelmélet
A vállalatelméletek segítséget nyújtanak a vállalatok:

 Kialakításához;
 Működtetéséhez;
 Fejlesztéséhez;
 Átalakításához;
 A piaci viszonyok vizsgálatához;
 A vállalat piaci helyzetének stabilizálásához, de nem „mindenhatóak”.

Miért léteznek egyáltalán vállalatok?

 Ronald Coase 1937-es meghatározó cikke állapította meg elsőként, hogy a hagyományos
mikroökonómiai elmélet alapján a vállalat létének nincs oka, mert a kompetitív piac hatékony
allokációhoz vezet.

Mi határozza meg a piac határait?

 A vállalat határainak problémája nem a vállalat méretére vonatkozik, hanem arra, hogy
milyen tevékenységeket, tranzakciókat koordinál a vállalat. A vállalat határai változnak, ha
olyan tranzakciókat, amelyeket korábban a vállalat végzett, kikerülnek a piacra (outsourcing),
vagy korábban a piacon lebonyolított tranzakciók vállalaton belülre kerülnek. (vertikális
integráció)

Mi határozza meg a belső szervezetet?

 A vállalatok változatos szervezeti struktúrákban működnek, eltérő belső koordinációs

mechanizmusokat, kommunikációt és ösztönzési módokat alkalmaznak.

A standard mikroökonómiai vállalatfelfogás: Megjelenik a neoklasszikus elmélet. Szervezeti

koordináció nincs, illetve a vállalat egy jogi egység:

 A rendelkezésre álló termelési lehetőségekkel jellemezhető;

 Racionálisan, teljes körű információ (Ár) alapján választ;
 Profitmaximalizáló elvre épít;
 Egységes egész, fekete doboz;
 Egyszerre azonosul a tulajdonossal és a menedzserrel.
 A vállalat létének nincs oka, hiszen a piaci tranzakciók biztosítják a Pareto hatékonyságot.

Coase elmélet: Modern vállalatelmélet alapjait jelenti. Megállapításra került, hogy a vállalat létének
nincs oka, mert a tranzakciók lebonyolításának ideális mechanizmusa a piaci koordináció. Megjelenik
a tranzakciós költség, mint fogalom, amelynek két fajtáját állapították meg:

 Az a költség, amelybe a releváns árak felfedezésre kerülnek (árinformáció megszerzése és

kiértékelése költséges);
 A tárgyalás- és a szerződéskötés költségei a piacon.

Összefoglalva a piaci mechanizmusok használatának költségei vannak (marketing cost). A vállalat

képes csökkenteni ezeket a költségeket, illetve a piacon a felek között önkéntesek a tranzakciók, a
vállalaton belül hierarchia van. Addig érdemes növelni a vállalat méretét, amíg az újabb tranzakció
lebonyolításának költsége egyenlő nem lesz a piacon való lebonyolítás költségével. A vállalat lényege
a tartós foglalkoztatási viszony.
Itt új elemek jelennek meg:

 Bizonytalanság;
 Információs aszimmetria;
 Korlátozott racionalitás;
 Eszközspecifikusság;
 Opportunizmus;
 Kompetencia/tudás.

Tranzakciós költségek gazdaságtana:

Korlátozott racionalitás: A korlátozott racionalitás elmélete arra az alaptételre épül, hogy a

döntéshozók meglévő kognitív korlátjaik miatt a kielégítő megoldások elfogadására kényszerülnek.

Információs aszimmetria: Információs aszimmetria akkor áll fenn, ha a tranzakcióban részt vevő felek
egyike több, vagy pontosabb információval rendelkezik, mint a másik.

Opportunizmus (Williamson): Ex ante vs Ex post (szerződések előtti és szerződések utáni tranzakciós

költségek)

Eszközspecifikusság: Telephelyspecifikusság, gyártóeszközspecifikusság, emberi eszközspecifikusság,

márkanév, időbeli specifikusság, vevőspecifikus eszköz.

Irányítási struktúrák: Piaci, hibrid, hierarchia

Szerződések nexusa: A vállalat létét azzal magyarázzák (Alchian és Demsetz), hogy a szerződésben
foglaltak ellenőrzését, monitorozását olcsóbb egy hierarchián belül megvalósítani, mint a piacon
lehetne.

 A csoportmunka, csoporttermelés: Határtermék mérésének nehézsége, illetve potyázásra ad

lehetőséget.
 Opportunizmust csökkent a monitorozás: Nem éri meg lazsálni, ha tudja, hogy mérik, illetve
megtarthatja a reziduális jövedelmet a monitor.
 E tekintetben a vállalat és a piac között nincs különbség, mivel a vállalat csak piaci
szerződések halmaza.

Megbízó-ügynök elmélet: Az, ahol egy szerződés keretében az egyik fél (megbízó) más személyt
(ügynök) alkalmaz olyan feladatok elvégzésére, amelyek a megbízó érdekeit szolgálják. Ezen
szerződés keretében a megbízó feladatot delegál az ügynöknek, aki a feladat teljesítése során
döntéseket hoz. A fenti kereten belül csak azok a szituációk tekinthetőek megbízó-ügynök esetnek,
ahol két sajátos körülmény is fennáll:

 A felek érdekeik eltérnek, feltételezve, hogy mindketten profitmaximalizálók, az ügynök saját

hasznosságát maximalizálva sértheti a megbízó érdekeit.
 A felek között két szempontból is információs aszimmetria létezik. (Megbízó nem tudja mit
tesz az ügynök, megbízó nem rendelkezik a döntéshez szükséges információval.)
 Vállalatok esetében a legalapvetőbb példa a tulajdonos és a menedzser, illetve a főnök és a
beosztott viszonya.

Hold-up probléma: Az eszközspecifikusság és az opportunizmus egy sajátos helyzetet hoz létre,

amelyet hold-up-nak neveznünk. Legjobb példa egy autógyár és egy karosszériagyár példája: A
karosszériagyár specifikus gépsorba ruház be, amellyel csak az adott autógyárat tudja kiszolgálni. Ez a
beruházás elsüllyedt költség. Ha az autógyár a korábban kialkudottól alacsonyabb áron hajlandó csak
újra szerződni, akkor „elrabolja” a karosszériagyár járadékának egy részét. Hold-up-ra megoldás két
gyár vertikális integrációja.

Tudásalapú elméletek: A tudás és a kompetencia a vállalat kritikus erőforrásai, emiatt az innováció, a

tanulás és a tudás felhalmozásának folyamata kerül középpontba.

Megjelenik az explicit és a tacit tudás:

 Kodifikálhatóság;
 Átadhatóság;
 Felhalmozás módja;
 Aggregálás.
 Egyéni és kollektív tudás.
 4. Iparági elemzés
Piaci struktúra tényezői:

 A piacon (iparágban) versenyző vállalatok száma

 A vállalatok relatív mérete (piaci koncentráció mértéke)
 A vállalatok által alkalmazott technológia
 A piaci kereslet tényezői
 A piacra való belépés és a piacról való kilépés nehézsége.

Tökéletes verseny: Sok eladó és vevő van jelen, Nincs belépési korlát, Homogén termékek a
jellemzőek, tökéletes informáltság. Ár elfogadó szereplők.

Monopolisztikus verseny: Sok eladó és vevő, lehet belépési korlát, heterogén termékek a jellemzőek,
tökéletlen informáltság. Ármeghatározó szereplők.

Oligopólium: Néhány eladó és sok vevő, van belépési korlát, homogén termékek, tökéletlen
informáltság. Ármeghatározó szereplők.

Monopólium: Egy eladó és sok vevő, jelentős belépési korlát, homogén termék, tökéletlen
informáltság. Ármeghatározó szereplők.

A vállalatok relatív mérete: A vezetői döntéseket az iparágban működő vállalatok relatív mérete,
másképpen a piaci koncentráció is befolyásolja. A piaci koncentráció azzal a problémával kapcsolatos,
hogy az iparágban sok kisebb vállalat vagy egy pár nagyobb vállalat működik-e. A vezetők döntését
tehát jelentősen befolyásolja, hogy milyen számban vannak jelen a versenytársak a piacon.

Két fontos mutató:

 Négy legnagyobb vállalatra vonatkozó koncentrációs arány (C4);

 Herfindahl-Hirschman index (HHI)

Négy legnagyobb vállalatra vonatkozó koncentrációs arány (C4): Azt fejezi

ki, hogy a legnagyobb négy vállalat iparági termelés hány százalékát adja. Ez
lényegében a négy legnagyobb vállalat piaci részesedését adja meg.

Herfindahl-Hirschman index (HHI): Az iparágban működő vállalatok piaci

részesedései négyzeteinek összege megszorozva 10.000-zel. Azáltal, hogy
négyzetre emeljük a piaci részesedéseket mielőtt összeadnánk azokat, nagyobb
súlyt adunk a nagyobb piaci részesedéssel rendelkező vállalatoknak. A HHI értéke 0 és 10.000 között
van, illetve a legnagyobb értéket akkor veszi fel a mutató, ha van olyan vállalat, amelynek piaci
részesedése 1.

Piacmeghatározás: Mi is a piac? (Egy hely, verseny, módszer, emberek csoportja?)

 A piac lényegében egymással versengő vételi és eladási ajánlatok sorozata, egy módszer a
szűkös javak elosztására. Ez értelmezhetetlen a jog számára.

Érintett piac: A versenyszabályozásban a piac: érintett piac (relevant market). Ez mindig az adott
esetre érvényes meghatározás, a vizsgált ügyhöz kapcsolódik.

 Az érintett piac meghatározásával az adott ügy esetében a verseny korlátait akarják körülírni,
 Keresleti helyettesíthetőség: Milyen termékeket lehet bevonni, ami korlátozza az áremelés
nyereségességét.
 Kínálati helyettesíthetőség: Milyen tevékenységet lehet bevonni, ami korlátozza az áremelés
nyereségességét.
 5. Kompetitív iparág és monopólium összevetése
Profitmaximalizálás: A vállalatok bármely piaci szerkezetben is működjenek, a fennálló adottságok
mellett a profitot akarják maximalizálni. A profit a bevétel (R) és a költségek (C) különbsége. A
termelés növelését mindaddig folytatni kell, amíg a bevételnövekmény meg nem haladja a
költségnövekményt, azaz a legnagyobb profit eléréséhez az utolsó termelési egység esetén a bevétel-
és a költségnövekménynek meg kell egyeznie.

Határköltség: A termelés egységnyi növelésének hatására bekövetkezett költségnövekmény.

Határbevétel: A termelés egységnyi növelésének hatására bekövetkezett bevételnövekmény.

Ebből az a következtetés, hogy a profit akkor lesz maximális, amikor a határköltség megegyezik a
határbevétellel (MC=MR).

(Az MC a technológiából származik, független az iparági szerkezettől, viszont az MR attól függ, milyen
iparágban van a vállalat.)

Fontos:

 Ha árelfogadó szereplők vannak, akkor a piaci ár nem függ az adott vállalat mennyiségétől,
vagyis MR konstans. MR=P
 Ha ármeghatározó szereplők vannak, akkor a piaci ár függ a vállalat mennyiségétől, azaz a
határbevétel nem konstans. MR= dTr/dQ=(dP(Q)/dQ)*Q+P(Q)

Tehát ár elfogadó szereplők esetében, a piaci árat nem változtatja meg a kibocsájtás, vagyis P
konstans, azaz MR=P, ezek alapján az optimum kritériuma MC=P.

Monopólium esetében: Itt már ármeghatározó szereplő fog jelen lenni, tehát a piaci ár függ a vállalat
kibocsájtásától, emiatt MR= dTr/dQ=(dP(Q)/dQ)*Q+P(Q). Lineáris keresleti függvényt feltételezve a-
2b*Q.
Tökéletes versenyben maximális a jóléti többletek összege, emiatt nincsen DWL (holtteher
veszteség), viszont monopólium esetében van DWL.

Fontos az ábráról leolvasni, hogy tökéletes verseny esetében:

 A+B+C=Fogyasztói többlet (CS)

 D+E+F=Termelői többlet (PS)
 Nincsen holtteher veszteség, tehát a jóléti többlet maximális=A+B+C+D+E+F
 A tökéletes verseny Pareto-hatékony!!!

Monopólium esetén:

 A=Fogyasztói többlet (CS)

 B+D+F=Termelői többlet (PS)
 C+E=Holtteherveszteség (DWL)
 Társadalmi jólét=A+B+D+F
 Ebben az esetben a monopólium magasabb árat szab meg, mint tökéletes verseny esetén,
ezért a keresett mennyiség visszaesik, kevesebbet is termel a monopol vállalat. Ennek
következtében a fogyasztói többlet csökken, a termelői többlet nő és DWL keletkezik.
 Természetes monopólium esetén nincs lehetőség versenyt létrehozni, mivel a Fix költségek
relatíve magasabbak mint a Változó költségek, ekkor általában állam által felvásárolt és
működtetett vállalatokról beszélhetünk.
 6. Piaci erővel rendelkező vállalatok árstratégiái
A piaci erővel rendelkező vállalatok, azaz monopol-, az oligopol- vagy a monopolisztikusan versenyző
piacokon működő vállalatok különféle árstratégiákat alkalmazhatnak a profit növelése érdekében.

Általánosan 3 feltételnek kell jelen lennie az árdiszkrimináció használatához:

 Legyen valamilyen piaci ereje;

 Rendelkezzen többlet információval a piaci csoportokról;
 Meg kell akadályozni az újraértékesítést.

A standard profitmaximalizálásnál nagyobb profitot biztosító alapvető stratégiák:

 Árdiszkrimináció:
 Elsőfokú (tökéletes)
 Másodfokú
 Harmadfokú
 Árukapcsolás
 Kétrészes árképzés
 Csomagárazás

Árdiszkrimináció: Árdiszkriminálás során ugyanazt a terméket különböző egységáron kínálják a

fogyasztóknak a profit növelése céljából.

Elsőfokú árdiszkrimináció: A vállalat képes megkülönböztetni az összes fogyasztóját a rezervációs

áraik szerint, tehát mindenkinek a saját rezervációs árán értékesít. Ezáltal maximális lesz a profitja, a
teljes fogyasztói többletet képes kisajátítani. (Tökéletes árdiszkrimináció) Ez gyakorlatban általában
az egyedi árazás, illetve árverések lezajlásánál következik be.

Másodfokú árdiszkrimináció: Ebben az esetben a vállalat nem képes megkülönböztetni a

fogyasztóját a rezervációs árak szerint, viszont annyit tud, hogy eltérőek a fizetési hajlandóságok.
Tipikusan mennyiség alapján csomagokat állít össze a vállalat ebben a helyzetben:

 Kis csomag az alacsony fizetési hajlandóságú fogyasztóknak;

 Nagy csomag a magas fizetési hajlandóságú fogyasztóknak.

Gyakorlatban általában a mennyiségi kedvezményeknél, bérletek, illetve a „2-őt fizet 3-at kap”
akcióknál jelenik meg.

Harmadfokú árdiszkrimináció: Képes megkülönböztetni a fogyasztók bizonyos csoportjait a

rezervációs áraik szerint. Van valami olyan ismérv, ami lehetővé teszi, hogy megkülönböztesse a
különböző csoportokat, és ez az ismérv a kapcsolatban van a fizetési hajlandóságukkal. Itt a lényeg,
az, hogy meg kell tudni akadályozni az újraértékesítést a fogyasztói csoportok között. Az alacsony
fizetési hajlandóságú egyéneknek kell igazolniuk, hogy az alacsony fizetési hajlandóságú csoporthoz
tartoznak.

Gyakorlatban a legáltalánosabb formája a diák kedvezmény, a kuponok gyűjtése.

Árukapcsolás: Különböző termékeket egy csomagban értékesít a vállalat. Ebben az esetben a

termékeknek nem feltétlen kell egymás kiegészítőinek lenniük.
Árukapcsolás okai:

 Az értékesítés így alacsonyabb költséggel jár,

 Egymás kiegészítői, így együtt nagyobb értéket képviselnek, mint külön-külön;
 Fogyasztói ízlésvilág sajátosságai.

Gyakorlatban általában: Menü az étteremben, MS Office csomag.

Kétrészes árképzés: A fogyasztó által fizetett összeg két részből tevődik össze:

 A használat jogáért fizetendő, tipikusan fix összeg (Pl.: belépődíj)

 A használattól függő, tipikusan MC-re épülő díj (Pl.: elfogyasztott termékmennyiségenként
fizetett összeg.)

Ennek elve, hogy a fix díj a fogyasztói többlet elvonásának egyik módja, a másik pedig, hogy a
használattól függő díj a termelési költségek finanszírozásának módja. (Vidámpark)

Csomagárazás: Ennek során azonos termékeket csomagban értékesítenek, s a nagyobb mennyiségű

vásárlás növeli a profitot. (Vagy több terméket vásárol vagy egyet sem a fogyasztó.)
 7. Monopolisztikus verseny
Monopolisztikus verseny, azaz egyben monopolisztikus (minden termelő a saját termékének
monopóliuma) és verseny is (sokan vannak a piacon, egymással versenyeznek).

A termékek differenciáltak:

 Vertikális differenciálás: A fogyasztók szemében a termékek egyértelműen alsóbbrendű vs

felsőbbrendű viszonyban vannak.
 Horizontális differenciálás: A termékek egymást nem tökéletesen helyettesítik, a fogyasztók
nem egyértelműen ítélik meg (valamely tulajdonság alapján).
 Nincs belépési-kilépési korlát, illetve a termékdifferenciálásra való törekvés, a reklámozás
lehet elrettentő.

Horizontális differenciálás:

 A fogyasztók a termékek valamilyen tulajdonsága alapján máshogy ítélik meg az adott vállalat
termékét az iparág többi termékéhez képest.
 Ez nem feltétlen valami objektív, valós tulajdonság alapján történik, hanem lehet szubjektív
is.
 Tud-e a vállalat úgy árat emelni, hogy nem veszíti el az összes fogyasztóját.
 Létezik gyenge és erős horizontális differenciálás.
 Gyenge: Magas saját termékek árrugalmassága és magas a mások termékeinek kereszt-
árrugalmassága
 Erős: Alacsony a saját termékek árrugalmassága és alacsony a mások termékeinek kereszt-
árrugalmassága.

Termékdifferenciálás lokációs modellje (Hotelling modell):

 Térbeli differenciáltság: Fizikai térben (a vásárlók szeretnek a közelebbi vállalatnál vásárolni),

vagy termékjellemzők „terében” lehet gondolkodni. (a vásárlók előnyben részesítik azokat a
termékeket, amelyek elképzeléseikhez közelebbi tulajdonságokkal rendelkeznek.)
 A fogyasztóknak költségesebb távolabbi vállalatnál vásárolni,
 Kisebb élvezetet ad olyan termékek fogyasztása, amelyek nem felelnek meg a
preferenviáinknak.

Tehát az egész modell „egyenes” piacot feltételez:

 A fogyasztók egyenletes eloszlással helyezkednek el.

 A fogyasztók ízlésvilága azonos.
 Minden fogyasztó egy terméket vásárol.
 A termékek csak az elhelyezkedésükben különböznek, de ezt költségmentesen lehet
megváltoztatni.
 A termékek ára a modellben legyen adott.

A profitmaximalizálás általánosan monopolisztikusan versenyző vállalatok esetében:

MR és MC ismét megjelenik. Itt az optimum kritériuma: MR=MC, vagyis a határköltségek legyenek

egyenlőek a határbevételekkel. Tehát rövidtávon ha Pmv=AC, akkor a profit nulla.
 8. Játékelméletek
A játékelmélet alapjai Neumann János és Oskar Morgenstern tették le. Mindemellett John Nash
úttörő munkája adott lökést a területnek.

A játékelmélet a stratégiai interakciók/problémák általános elemzésével foglalkozik:

 Olyan szituációkat ír le, ahol a döntéshozók döntései befolyásolják az egymás helyzetét.

 Az egyén „jól-léte” nem csak a saját döntésétől függ, hanem a másikétól is.
 Ez gyökeresen más módszert és szemlélet módot igényel, mint a standard mikroökonómia.

A játékelmélet modellezi a többszereplős szituációkat:

 Matematikai eszközöket használ széles körben értelmezett döntéshozatal bemutatásához.

 Számos tudományterület határán mozog.

Fontos, hogy a játékelmélet minden szituációt egy játékkén fog fel:

 Sokféle szituáció-sokféle játék

 Különböző játéktípusok más és más módon írhatóak le, más és más módon kell őket
megoldani.
 A játékosok a szituációkban a döntéshozók
 A játékszabály írja le a szituációt
 A játékosok célja függ a szabályoktól, de a lényeg, hogy kifizetési függvényét akarja
maximalizálni.
 A kimenet: egy értékelő függvény vagy egy kifizetési mátrix.
 Feltételezzük a racionális gondolkodást/döntéshozatalt, illetve az optimalizálást.

Játék: Folyamat, ami a játékszabályok által leírt szituációkban zajlik. A játékosok interakciója, amiből
minden játékosnak lesz valamilyen kifizetése. Információs halmaz határozza meg, hogy mit tudnak a
játékosok.

Játékos: Döntéshozó. A játék egyik résztvevője, aki a játékszabály által megadott stratégiák közül
választ.

Stratégia: Amit a játékos játszik. Egy előre kimondott szabály, amely meghatározza, hogyan válaszol a
játékos a játék minden egyes szakaszában minden egyes körülményre. A stratégiák összessége a
stratégia halmaz.

Kimenet: A játékosok által játszott stratégiák kombinációja. A játékosok jólétét a kimenetben a

kifizetés értéke mutatja meg.

Kifizetés: Egy számérték, amely megmutatja a játékosok motivációját, amely lehet konkrét érték,
vagy egy rangsor értéke.

Játékok típusai:

 Véges és végtelen játék: Stratégia halmaz véges vagy végtelen elemű.

 Lehet egyszereplős, kétszereplős, vagy n-szereplős játék.
 Kooperatív és nem-kooperatív játék: Ha kikényszeríthető megállapodást tudnak kötni akkor
a közös kifizetésüket maximalizálják, ha nem tudnak kikényszeríthető megállapodást kötni,
akkor az egyéni kifizetést maximalizálják.
  Szimmetrikus és aszimmetrikus játék: Egy stratégia kifizetése a többi stratégiától függ, nem
a játékos személyétől.
 Teljes információs és tökéletlen információs játék: Minden játékos rendelkezik minden
információval vagy sem.
 Zéró összegű és nem zéró összegű: Ha a játékosok csak egymás kárára növelhetik
kifizetésüket, akkor zéró összegű.
 Szimultán és szekvenciális: Ha a játékosok a másik játékos döntését nem ismerik, amikor
meghatározzák a döntésüket akkor szimultán.
 Tiszta stratégiás és kevert stratégiás: Ha a játékos a játékban végig ugyanazt az
akciót/stratégiát választja, akkor tiszta stratégiás a játék

Domináns stratégia: A másik játékos döntésétől függetlenül mindig ugyanaz a választás maximalizálja
az egyén hasznát, vagyis az adott stratégia játszása optimális döntés a másik játékos döntésétől
függetlenül.

Nash-egyensúly: Ha az adott stratégia-pár esetében egyik játékosnak sem áll érdekében egyoldalúan
megváltoztatni a döntését, tehát a játékosok döntései a legjobb válaszok a többi játékos döntésére.

Játékok: Kis disznó – Nagy disznó, Nemek harca, Szarvas vadászat, Chicken game, Fogolydilemma
(legismertebb)
 9. Oligopolmodellek
Stratégiai interakciók: Ha kevés számú szereplő van a piac eladói oldalán, akkor egymás döntési
hatással vannak másokra:

 Kevesen osztoznak a keresleten, emiatt bármilyen változás érinti a másik által eladott
mennyiséget.
 A kevés szereplő miatt jól meghatározható az egymásra hatás mikéntje.
 Tehát a kevés számú szereplő helyzetét legegyszerűbben duopol modellekkel lehet
szemléltetni. (két eladó lesz)
 Egymás döntéseire fognak reagálni, és az optimális helyzet az lesz, ha a másik vállalat
döntésére adott válaszára a másik döntése a legjobb válasz, tehát egy Nash-egyensúlyt
keresünk.

A döntéseket megkülönböztethetjük ár és mennyiség alapján, illetve szimultán és szekvenciális

döntésekre oszthatjuk.

Cournot modell – Mennyiségi verseny: 2 vállalat van jelen a piacon, mennyiségről döntenek
szimultán módon. A keresleti függvény mindkettőjük számára ismert: P=a-b*Q, ahol Q=q1+q2.

 Ha ketten vannak, akkor az egyik többlet kibocsájtása csökkenti a piaci árat, ezáltal a másik
bevételét. Ezáltal a másiknak meg kell változtatnia a kibocsátását, hogy a profitját
maximalizálja. MR1(q1,q2e)=MC1(q1)
 Tehát az első vállalat határbevétele függ a másik vállalat mennyiségétől.
 Mivel a piaci ár két mennyiségtől is függ így a határbevétel (MR):

 Az egyensúlyban a másik mennyiségére vonatkozó várakozás meg fog egyezni a tényleges

válasszal, ezáltal:
 Mivel a modell szimmetrikus, így ez meg fog egyezni a 2. vállalatra is, amiből következik, hogy
két egyenletünk lesz.

 Ezeket kifejezve q1=…. és q2=….. alakra kapjuk meg a két vállalat legjobb válaszait leíró

függvényt. Ezek lesznek a reakció függvények. (A reakciófüggvény a vállalat

profitmaximalizáló outputjait határozza meg
a másik vállalat feltételezett
termelésének függvényében.)
Stackelberg modell – Mennyiségi vezérlés: 2 vállalat, mennyiségről döntenek, szekvenciális módon.
Tehát az egyikük hamarabb dönt, mint a másik, ő lesz a vezérlő. A másik a vezérlő döntésének
ismeretében hozza meg saját döntését, ő lesz a követő. A keresleti függvény mindkettőjük számára
ismert: P=a-b*Q, ahol Q=q1+q2.

 Fontos: A vezérlő ismeri a követő reakciófüggvényét: q2=r2(q1)

 Ezt be fogja építeni a saját profitmaximalizálási döntésébe:

Bertrand modell – Ár verseny: 2 vállalat, árról döntenek, szimultán módon. A keresleti függvény
mindkettőjük számára ismert: P=a-b*Q, ahol Q=q1+q2. Itt MC1=MC2=konstans.

 Ha ketten vannak, akkor az egyik árcsökkentése nullára csökkenti a másik eladott

mennyiséget. Ezáltal a másiknak kicsit le kell mennie az első ára alá, de ez egy spirált fog
létrehozni.
 Az iparági egyensúlyi ár a határköltség szintjén lesz, és ketten osztoznak az egész keresleten.
Ezáltal Pareto-hatékony állapot jön létre, annyit termelnek és olyan áron, mint a tökéletes
versenyben.
 q1=q2, miközben Q=(a-MC)/b

Árverezés modellje – Domináns vállalat kompetitív szegéllyel: Van egy vállalat, aki hamarabb dönt
az árról, ő az árvezérlő, vagy domináns vállalat.

 A követő vállalat gyakran sok kicsi versenyző vállalat alkotja (kompetitív szegély)
 Számukra adottság az árvezérlő által meghatározott ár.
 A domináns vállalat figyelembe veszi a kompetitív szegély kínálatát, ezt levonja a keresletből,
és a maradékon monopóliumként viselkedik
 A reziduális keresleti függvényből meghatároz egy határbevételt és ezen optimalizál
 Az így meghatározott mennyiséghez meghatározza az árat, amit a követők
elfogadnak, és ehhez igazítják a kínált mennyiségüket

Kartellezés: Mivel az iparágban 2 vállalat van, könnyen úgy dönthetnek, hogy nem versenyeznek,
hanem összejátszanak és korlátozzák a versenyt.

Kartell fogalma: Az iparági vállalatok formális vagy informális megegyezése a köztük lévő verseny
korlátozására, melynek célja a közös profit maximalizálása. Tehát kívülről nézve monopóliumként
látszik, tehát jóléti hatása is megegyezik a monopóliuméval: Holtteher veszteséget okoz.

Mivel a kartell megállapodás jogilag nem kényszeríthető ki, így jogi akadálya nincs, hogy ne tartsák be
a megállapodást. (Fogoly dilemma megjelenése.)

Megkönnyíti a megegyezés betartatását, ha:

 Kevés résztvevő van (könnyű koordinálni)

 Nyilvánosak az árak
 Az árak stabilak
  Homogén termékeket állítanak elő

Ennyit tudtam összeszedni a könyvből és a diasorokból, szerintem ennyi elég a vizsgára!