2.

tétel

Fogalmazza meg és közgazdaságilag értelmezze a határelemzés lényegét a

mikroökonómiában! Hogyan jelenik meg a határelemzés a hasznosság, a termelés, a
költségek, a bevétel és a profit kapcsán? Milyen szerepet játszik a határelemzés a
mikroökonómiai optimalizálásban? (Az összefüggések közgazdasági értelmezése a fogyasztói
kosár, a ráfordítás-összetétel és a profit kapcsán, valamint a tökéletesen versenyző
erőforráspiacokra jellemző rövidtávú inputfelhasználás esetén.)

1. Fogalmazza meg és közgazdaságilag értelmezze a határelemzés lényegét a

mikroökonómiában!

A mikroökonómia egy olyan elméleti közgazdaságtudomány, ami az egyes termékek piacának

működésért és az egyes piaci szereplők piaci viselkedését elemzi. A mikroökonómia egyik
alapkategóriája, egyik fő módszere a határelemzés. A határelemzés azt jelenti, hogy mindig az
utolsó egység elfogyasztása/megtermelése/felhasználása során létrejött többlet
hasznot/költséget/termelést figyeljük, nem pedig az átlagot, azaz a fajlagos
hasznot/költséget/termelést. Így mindig el tudjuk dönteni, hogy a következő egységnyit
elfogyasszuk/felhasználjuk/megtermeljük-e vagy sem. A határelemzés során többféle
határfogalmat is használunk.

Határelemzés: a közgazdaságtan alapmódszere, amelynek során az utolsóként felhasznált

termelési tényező hatását mérik le a gazdálkodás szempontjából.

Mit szeretek jobban az almát vagy a körtét? Ezt ki-ki könnyen el tudja dönteni. Ezért, ha
mindkét gyümölcsért azonos árat kell fizetni, akkor értelemszerűen mindenki azt választja,
amit jobban szeret. Aki tehát a körtét szereti jobban, az a körtét választja. De vajon így van-e
ez a második, a harmadik vagy a negyedik választásnál is? Valószínűleg nem, hanem
legkésőbb negyedszerre a körtét preferáló ember is az almát választja, mivel három körte
megevése után már jobban vágyik egy almára, mint egy negyedik körtére. Háromszor a körte
haszna nagyobb volt számára az almáénál, negyedszerre ez megváltozott. Ez az általános
emberi tapasztalat megvilágítja a közgazdaságtannak azt a meglátását, hogy a gazdálkodás
folyamán a hasznok és a költségek nem állandóak, ezért a döntések meghozatalakor az utolsó
változással járó pótlólagos hasznokat és költségeket kell mérlegelni. Például annak
eldöntésénél, hogy egy termelő mennyit termeljen, mindig az utolsó termék előállításával járó
hasznot és költséget célszerű egybevetni. A közgazdaságtant ez a marginális megközelítés
jellemzi, amit határelemzésnek nevezünk. Itt tehát a határ annak a kategóriának (termelésnek,
költségnek, árnak, haszonnak) az egységnyi változása, amelyet, illetve amelynek a többi
tényezőre gyakorolt hatását mérni akarjuk. Például egy újabb termék előállítása vagy a
termelés egy százalékos növelése milyen hasznokkal és költségekkel jár. Annak
függvényében, hogy milyen kategóriát milyen más kategóriával összefüggésben vizsgálunk,
különböző határfogalmakat kapunk.
 2. Hogyan jelenik meg a határelemzés a hasznosság, a termelés, a költségek, a bevétel és
a profit kapcsán?

 Határhaszon (MU)
Hasznosság: az a kielégültségérzés, amit egy jószág elfogyasztása a fogyasztó számára okoz

A határhaszon az egységnyi többlettermékre eső többlet haszon.

∆ TU
MU =
∆Q

Az a szám, amely megmutatja, hogy mennyivel növekszik a fogyasztó összhaszna (TU), ha 1

egységgel növeli az elfogyasztott termék mennyiségét.

Gossen I. törvénye (csökkenő határhaszon törvénye): Minden egyes pótlólagos jószágegység

elfogyasztásával a fogyasztó összhaszna egyre kisebb mértékben nő, azaz a határhaszon
csökken.

Gondoljunk csak arra, hogy ha nagyon éhesek vagyunk, az első szelet pizza milyen jólesik, a
második is még jó, esetleg a harmadikat is meg tudjuk enni, de a negyediket már lehet, hogy
csak a szemünk kívánja, az ötödik meg talán vissza is jönne, ha megennénk.

A határhaszon függvény az elfogyasztott termékmennyiség függvényében mutatja a

határhaszon alakulását.
  Határtermék (MP)
Termelés: Olyan folyamat, melyben erőforrások felhasználásával javakat és szolgáltatásokat
állítunk el.

Parciális termelési függvény

A határtermék az egységnyi többlet ráfordításra eső többlet hozam.

∆ Q ∆ TR
MP L = =
∆L ∆L

Az a szám, amely megmutatja, hogy mennyivel növekszik a termelés, ha 1 egységgel

növeljük a felhasznált erőforrást.

Csökkenő hozadék törvénye: A törvény a parciális termelési függvény L1 és L3 pontja között

érvényes. Minden egyes pótlólagos ráfordítás esetén a hozam egyre kisebb mértékben nő,
azaz a határtermék csökken.

Nézzünk erre egy egyszerű példát: a suli mellett fénymásoló üzemet nyit néhány fiatal. Van 5
gépük, eleinte egy ember dolgozik az 5 gép mellett, nyilván nem túl termelékeny. Felvesznek
még egy embert, így már ketten dolgoznak az 5 géppel, megugrik a termelékenység, de még
mindig kevesen vannak. A harmadik ember felvételével még mindig nő a termelés, de már
kisebb mértékben, mint korábban (innentől igaz a csökkenő hozadék elve: a termelés egyre
kisebb mértékben nő, ahogy növeljük a termelési tényező felhasználását), ugyanígy a 4. és az
5. emberrel. Amikor 5 ember dolgozik az 5 gép mellett, maximális a termelés, ugyanis ha
felveszik a 6. embert, ő már zavarja a többieket a munkában, nem fér hozzá a gépekhez,
unatkozik, beszélgetni akar. A 6. ember határterméke tehát már negatív, azaz őt már
felesleges felvenni.

A határtermék függvény a felhasznált ráfordítás függvényében mutatja a határtermék

alakulását.
  Határköltség (MC)
Költség: A felhasznált ráfordítás mennyiségének és egységárának szorzata.

A határköltség az egységnyi többlettermékre eső többlet teljes vagy többlet változó költség.

∆ TC ∆VC
MC= =
∆Q ∆Q

Azt mutatja meg, hogyan változik az összköltség, ha egy egységgel növeljük a termelést (MC
= teljes költségváltozás / mennyiség változás). Eleinte a határköltség csökken, majd elkezd
nőni.

A határköltség függvény a megtermelt terménymennyiség függvényében mutatja a

határköltség alakulását.

A határköltség függvény a teljesköltség függvény vagy a változóköltség függvény

termékmennyiség szerinti elsőrendű deriváltja.
  Határbevétel (MR)
Az egységnyi többlettermékre eső többletbevétel.

∆ TR
MR=
∆Q

Az a szám, amely megmutatja, hogy mennyivel növekszik a vállalat teljes bevétele, ha 1

egységgel növeli a termelést.

Mivel a tökéletesen versenyző vállalat számára az ár külső adottság, azaz pozitív konstans,
ezért minden termékegységet ugyanazon az áron értékesíti. Ebből az következik, hogy a
vállalat teljes bevétele minden egységnyi többlettermék esetén ugyanannyival, azaz éppen a
piaci árral nő. Tehát a tökéletesen versenyző vállalat esetén a határbevétel egyenlő a piaci
árral. MR=P

A vállalat addig képes növelni a profitját, amíg a határbevétele nagyobb mint a határköltsége,
tehát MR>MC. Az utolsó termékmennyiséget akkor érdemes legyártania és értékesíteni,
melynél a határbevétel éppen egyenlő a határköltséggel. Ez a profitmaximalizálás I. feltétele.
 3. Milyen szerepet játszik a határelemzés a mikroökonómiai optimalizálásban? (Az
összefüggések közgazdasági értelmezése a fogyasztói kosár, a ráfordítás-összetétel és
a profit kapcsán, valamint a tökéletesen versenyző erőforráspiacokra jellemző
rövidtávú inputfelhasználás esetén.)

 Fogyasztói kosár
A hasznosság mérésére a közgazdaságtanban kétféle szemlélet terjedt el.

Kardinális szemlélet: termékek hasznossága számokban kifejezhető

Ordinális szemlélet: a fogyasztók a termékek hasznosságát számokban nem képesek

kifejezni, azokat hasznosságuk alapján rangsorolni tudja. Ezt a rangsort
preferenciarendszernek nevezzük. A mai közgazdaságtan ezt a szemléletet fogadja el.

Mivel a fogyasztó miden esetben összhasznának maximalizálásra törekszik, ezért sohasem

egy terméket, hanem termékkombinációt vagy másnéven fogyasztói kosarat vásárol. A
fogyasztó képes összeállítani olyan kosarakat, melyek az egyes termékekből eltérő
mennyiségét tartalmaznak, így a hasznosságuk is eltérő. Valamint képes összeállítani olyan
kosarakat is, melyek bár az egyes termékekből eltérő mennyiségeket tartalmaznak a
hasznosságuk mégis azonos. Azokaz a fogyasztói kosarakat, melyek az egyes termékekből
eltérő mennyiséget tartalmaznak, de a hasznosságuk azonos, egy görbe mentén ábrázolhatjuk.
Ezt a görbét közömbösségi görbének nevezzük.

Közömbösségi görbe: azon fogyasztói kosarak halmaza a koordináta rendszerben, melyek a

fogyasztó számára azonos hasznossággal rendelkeznek.

Közömbösségi térkép: különböző hasznossági szinteket reprezentáló közömbösségi görbék

halmaza a koordináta rendszerben

Költségvetési egyenes: azon jószágkosarak összessége a közömbösségi térképen, amelyeket a

fogyasztó adott pénzjövedelemből megvásárolhat annak teljes elköltésével, rögzített piaci
árak mellett.
Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha a jövedelmét úgy költi el, hogy az adott
pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás az
egyenes és a közömbösségi görbe érintési pontjához tartozó jószágkombináció.

Gossen II. törvénye: A fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó elköltött
pénzegységre eső határhaszon minden termék esetén azonos.
  Ráfordítás összetétel

A vállalat költségvetésének teljes felhasználásával meg tudja venni A vagy B (az origóhoz
közelebb eső isoquant görbén metszett két pont) vagy C ráfordítás kombinációt, mert rajta van
az isocost egyenesen. Ha A vagy B ráfordítás kombinációt veszi meg akkor ugyanabból a
költségkeretből kisebb hozamot ér el, mintha c ráfordítás kombinációt venné meg, mivel az A
és B ráfordítás kombináció az origóhoz közelebb eső, azaz kisebb hozamszintet reprezentáló
isoquant görbén helyezkedik el. Az optimális ráfordítás kombináció tehát a C kombináció.

A vállalat akkor állítja össze optimálisan a termeléshez szükséges ráfordítás összetételét, ha az

isocost egyenese által az origótól legtávolabban eső isoquant görbe érintés pontjában
elhelyezkedő ráfordítás összetételével termel.

A vállalat akkor állítja össze optimálisan a termeléshez szükséges ráfordítás összetételét, ha az

utolsó elköltött pénzegységre eső határtermék minden ráfordítás esetén azonos.

MP L MP K
=
PL PK
  Profit
1. A vállalat üzemszüneti pontban termel

Üzemszüneti pont esetén a piaci ár megegyezik az átlagos változó költségfüggvény

minimumával. Ennél a pontnál AVC megegyezik a határköltséggel és a piaci árral.

Az átlagos változó költségek a termeléssel arányosan változnak. Az üzemszüneti pontnál a

változó költségek még éppen megtérülnek. Az üzemszüneti ponthoz tartozó árnál a teljes
bevétel éppen fedezi a vállalat változó költségeit.

Az üzemszüneti pontban a vállalat vesztesége megegyezik a vállalat fix költségével. Ilyen

körülmények között rövidtávon mindenképpen érdemes megfontolni, hogy folytassa-e tovább
a vállalkozás a termelést. Ezen a ponton ugyanis a változó költségek még éppen megtérülnek,
a fix költségek azonban egyáltalán nem. Ha szüneteltetné a termelést, a bevétele nulla lenne,
de a fix költségek ugyanúgy megmaradnának. A termelés mellett szól, hogy így megtarthatja
piaci részesedését, vevőit nem veszíti el, az alkalmazottakat nem kell elbocsátania. Ha az ár
elkezd növekedni, gyorsabban tud rá reagálni, ha jelen van a piacon. Ugyanakkor tulajdonosi
elvárás is lehet a termelés folytatása.

2. A vállalat veszteség minimalizálás esetén

A bevétel (piaci ár) a változó és teljes költség függvény között szerepel.

3. A vállalat fedezeti pontban termel

Az AC függvény minimumát fedezeti pontnak nevezik, mert az ehhez a ponthoz tartozó

kibocsátási szinten a vállalat teljes költsége, vagyis mind a fix, mind a változó költségek
megtérülnek. Azaz a bevétel fedezi a költségek teljes egészét.
 4. A vállalat profitot termel

A vállalat bevétele meghaladja a teljes költség függvény minimum pontját.

A profit maximalizálásnak két feltétele van.

A profit maximalizálás elsőrendű feltétele kimondja, hogy az utolsó termékmennyiséget akkor

érdemes legyártania és értékesíteni, melynél a határbevétel éppen egyenlő a határköltséggel.
MR=MC

A profitmaximalizálás másodrendű feltétel a következőképpen alakul.

Az ábrán látható, hogy a profitmaximalizálás elsőrendű feltétele A és B pontban is

érvényesül. Tekintettel azonban arra, hogy A pontból elindulva és növelve a termelést
MR>MC, azaz a profit növekszik, így a pontban a profit nyilván nem lehet maximális. A
fentiek alapján a profitmaximalizálás másodrendű kritériumának arra kell irányulnia, hogy az
elsőrendű feltételnek megfelelő két pont közül kizárja A-t. Ez alapján a profitmaximalizálás
másodrendű feltétele a következő. A határköltségfüggvény termékmennyiség szerinti
elsőrendű deriváltja legyen nagyobb minta a határhaszon függvény termékmennyiség szerinti
elsőrendű deriváltja.

d MC d MR
>
dQ dQ

ÉS
MR=MC
  Tökéletesen versenyző erőforráspiacokra jellemző rövidtávú inputfelhasználás

Az erőforrások kereslete származékos kereslet, mert a keresletük a velük előállítható

késztermékek keresletétől függ.

A tökéletesen versenyző erőforrás piacon a vállalatok rövidtávon, akkor vásárolják optimális

mennyiségben az erőforrásaikat, ha az utolsó megvásárolt erőforrás egység esetén a termelési
tényező határköltsége megegyezik a termelési tényező határbevételével és a termelési tényező
határtermék bevétel függvényének munkaráfordítás szerinti elsőrendű kisebb mint a termelési
tényező határköltség függvény munkarend szerinti elsőrendű deriváltja.