13.

Parciális termelési függvény, határtermék és átlagtermék, mérethozadék

13.1. Parciális termelési függvény

A parciális termelési függvény rövid távú termelési függvény, mely kifejezi, hogyan alakul a
termelés, ha csak az egyik termelési tényezőt változtatjuk, miközben a másik termelési tényező
nem változik.
y = f (x1)

Ehhez szorosan kapcsolódik a határtermék és átlagtermék fogalma.

∆𝑦
Átlagtermék: kifejezi, hogy a ráfordítási tényező egy egységére mekkora kibocsátás jut. 𝑀𝑃 =
∆𝑥
A tényező egységére jutó kibocsátás.
𝑦
𝐴𝑃 =
Határtermék: azt fejezi ki, hogy valamely ráfordítási tényező többletegységére mekkora 𝑥
kibocsátásváltozás jut. A tényező egységnyi változására jutó kibocsátásváltozás.

A termelési függvény a változása szerint szakaszokra bontható, ahogy nő a termelés.

I. szakasz:
 A felhasznált termelési tényező mennyiségének növelésével a termelés gyorsuló
ütemben nő, vagyis növelve a felhasznált input mennyiségét a termelés egyre nagyobb
mértékben nő.
 Ekkor a növekvő hozadéki szférában vagyunk, a munka határterméke nő.
 Megfigyelhető, hogy ebben a szakaszban az inputtényező átlagterméke (például az egy
főre jutó termelés értéke) is nő, bár végig alacsonyabb, mint a határtermék.
 Az első szakasz az inflexiós pontig (I) tart. Az inflexiós pontban a határtermék eléri
maximumát.

40
II. szakasz

 Magában foglalja a termelési függvény inflexiós (I) és az úgynevezett érintési (G) pontja
közötti szakaszt.
 Az érintési pontot úgy kapjuk meg, hogy olyan érintőt keresünk, amely az origóból indul
ki és felülről érinti a termelési függvényt. A G pontban lesz a termelési függvény e
pontját és az origót összekötő egyenes meredeksége, ezáltal az átlagtermék nagysága
maximális. Ekkor az egyenes és a termelési függvény adott pontbeli érintője
megegyezikhozadéki optimum
 Ebben a termelési tartományban már a termelés lassuló ütemben nő, vagyis növelve a
felhasznált munkamennyiséget a termelés növekménye egyre kisebb, a határtermék
tehát csökken.
 Ekkor a csökkenő, de még pozitív hozadéki szférában vagyunk, ahol csökkenő
határtermék mellett az átlagtermék nő. A határtermék – csökkenése ellenére – még
nagyobb, mint az átlagtermék, ennek következtében az átlagtermék nő. Az átlagtermék
az érintési pontban (G) éri el maximumát. Ennél az inputmennyiségnél a határtermék
megegyezik az átlagtermékkel.

 Továbbá a másik része az érintési ponttól a termelési függvény maximumáig tart, ahol
az inputtényezőre továbbra is a csökkenő és még mindig pozitív hozadék jellemző.
 A termelési tényező határterméke mellett az egységnyi inputtényezőre jutó
kibocsátás, az átlagtermék is csökkenni kezd. Ekkor a határtermék minden létszám
mellett kisebb lesz, mint az átlagtermék.
 Annál az inputmennyiségnél, amelynél a termelés eléri maximumát, az inputtényező
határterméke éppen nulla  fix termelési tényező hozadéki optimuma
III. szakasz

 A termelési függvény e szakaszára a termelés csökkenése jellemző.

 Ebben a szakaszban már hiába növeljük a felhasznált inputtényező mennyiségét, az
össztermelés már nem nő, hanem csökken, mert az adott inputtényezőből túlzott a
felhasználás.
 Technikai értelemben már nem hatékony ebben a szakaszban termelni, a határtermék
negatívvá válik. Ezzel egyidejűleg az átlagtermék is tovább csökken.
Átlagtermék és határtermék kapcsolata
 Tekintettel arra, hogy ugyanazon függvényből származnak, kapcsolatuk egyértelmű
 A határtermék-görbe az átlagtermékgörbét mindig a maximumában metszi. Ez
természetes is, hiszen amíg a pótlólagos munkás felvétele az átlagnál jobban növelte a
termelékenységet (MPL>APL), addig az átlagot javítja felvétele.
 Amint azonban a határtermék kisebb, mint az átlagtermék (MPL<APL) az utolsó
munkás kevésbé növelte a termelést, mint az átlag), a további felvétel az átlagos
teljesítmény csökkenéséhez vezet.

41
13.2. Változó hozadékú termelési függvény

A változó hozadékú termelési függvény a parciális termelési függvényhez hasonlóan vizsgálja

a termelés alakulását, miközben az egyik tényező rögzített. Azonban teljes egészében egy
ábrában mutatja a mind az x1 mind az x2 változtatásának esetét, mialatt a másik tényező
változatlan.
Három dimenzióban úgy ábrázolhatjuk, ha a kiválasztott x1 és x2 aránynak megfelelő sugarat
húzunk a vízszintes síkon elhelyezkedő x1 és x2 koordináta-rendszerben, és ezek különböző
értékeihez rendeljük hozzá a harmadik tengely mentén - a függőleges síkon - a termelés
nagyságát. Ezzel a termelési függvény alakzat, a termelési felület egy vonalát kapjuk meg. A
területet pedig a két parciális termelési függvény fogja határolni.
13.3. Mérethozadék
Megadja, hogy az összes felhasznált termelési tényező egyidejű, azonos arányú változtatásával
milyen mértékben nő a kibocsátás.
Fajtái:
 állandó mérethozadék: ha az összes ráfordítást t-szeresére növeljük, akkor a kibocsátás
is t-szeresére fog nőni. tf(x1;x2)=f(tx1;tx2)
 növekvő mérethozadék: ha az összes ráfordítást t-szeresére növeljük, akkor a kibocsátás
több mint t-szeresére fog nőni. tf(x1;x2)>f(tx1;tx2)
 csökkenő mérethozadék: ha az összes ráfordítást t-szeresére növeljük, akkor a
kibocsátás is t-szeresére fog nőni. tf(x1;x2)<f(tx1;tx2)
13.4. Izokvant és határtermék

 Az isoquant görbék negatív meredekségű szakaszaiban mindkét termelési tényező

határterméke pozitív. Ekkor bármelyik inputtényezőt növelve magasabb termelési
szintet képviselő isoquant görbére kerülünk, így a termelési tényezők határterméke
pozitív.
 Amennyiben az isoquant görbe meredeksége pozitívvá válik valamely tengely mentén,
akkor az adott termelési tényező további növelésével alacsonyabban fekvő isoquant
görbére kerülünk, így az össztermelés csökken, az adott termelési tényező határterméke
negatívvá válik.

42
Ennek megfelelően a következő szférákat különböztethetjük meg:

 túlzott munkafelhasználás, ahol a munka határterméke negatív és a tőke határterméke

pozitív. Ábránkon ennek a tartománynak a vízszintes tengelyen a helyettesítési felületen
túli része felel meg.
 túlzott tőkefelhasználás, ahol a munka határterméke pozitív és a tőke határterméke
negatív. Ábránkon ennek a tartománynak a függőleges tengelyen a helyettesítési
felületen túli része felel meg.
 helyettesíthetőség, ahol mindkét inputtényező határterméke pozitív. Ábrán ezt a
tartományt a helyettesítési felület, a gerincvonalak határolják
 Helyettesítési felületnek, azaz releváns tartománynak nevezzük a gerincvonalak közötti
sávot, amelyen belül a tényezők határterméke, határtermelékenysége pozitív, ezért
egymás rovására is növelhetők, helyettesíthetők azonos output mellett

43