4.

Ordinális és kardinális hasznosság, teljes hasznosság és határhasznosság

fogalma és függvényei, határhaszon

4.1. Ordinális és kardinális hasznosság

Hasznosság: Preferenciák leírására alkalmas eszköz

Hasznossági függvény: a közömbösségi görbék által képviselt jószágkosarak közti

sorbarendezés megjelenítésére használjuk. Olyan egyszerű eljárás, amely során minden
lehetséges jószágkosárnak egy hasznossági értéket tulajdonítunk oly módon, hogy az
egyenértékű kosarak azonos, a jobban preferált kosarak nagyobb, a kevésbé preferáltak kisebb
számot kapnak. (A közömbösségi görbéket beszámozzuk az origótól vett távolságuk szerint.)
Rangsorolja a kosarakat, hasznosságkülönbség nem számít
(x1;x2) > (y1;y2) akkor és csak akkor ha u(x1;x2) > u(y1;y2)

Hasznossági függvények:
 jól viselkedő (Cobb-Douglas)
o U=x1x2, ahol a kitevők összege pozitív, alapesetben 1. (c+d=1)
 tökéletes helyettesítés
o U=ax1 + bx2, ahol a és b tetszőleges pozitív számok, a/b a meredekség
 tökéletes kiegészítés
o U=min (ax1;bx2), ahol a és b tetszőleges pozitív számok és a/b rögzített arány
 kvázilineáris
o U=ln x1 + x2
Ordinális hasznosság: rangsorolni tudja a különböző jószágkosarakat, de nem tudja mérni a
különbséget bármely két kosár hasznossága között. A fogyasztó csak azt tudja megmondani,
hogy az egyik kosarat preferálja-e a másikkal szemben, de azt már nem, hogy egy kosár
mennyivel jobb, mint másik.
XIX. sz. vége, XX. sz. eleje
Hasznossági függvény relációban írható fel

Kardinális hasznosság: jelentőséget tulajdonít a hasznosság nagyságának, a különböző

hasznossági szintekhez tőszámokat rendel, ezáltal mérni tudja a két jószágkosár
hasznosságkülönbségének mértékét.
XIX. sz. második fele
hasznossági függvény számokkal kifejezhető

A jószágkosarakhoz hasznossági érték tulajdonításának egyik módja a monoton

transzformáció.
A monoton transzformáció az az eljárás, amelynek során a számok egy halmazát egy másik
számhalmazzá transzformáljuk oly módon, hogy megtartjuk a számok sorrendjét.
Olyan matematikai művelet, amely a jószágkosarak eredeti preferenciasorrendjét nem
változtatja meg, azaz ugyanazokat a preferenciákat reprezentálja, mint az eredeti hasznossági
függvény. pl.: páratlan hatványra emelés, pozitív szám hozzáadása, pozitív számmal való
12
szorzás. Ez azt jelenti, hogy egy monoton függvény grafikonja mindig pozitív meredekségű
lesz.

4.2. Teljes hasznosság és határhasznosság

Teljes haszon: azt mutatja meg, hogy az elfogyasztott javak összessége mekkora szükséglet-
kielégítést eredményez, azaz mekkora a jószágok adott mennyiségeinek elfogyasztása révén
elérhető összhaszon.

Határhaszon: az az arány, amely az egyik jószág változásának hatására visszavezethető

hasznosságváltozást méri. Az a szám, amely megmutatja, hogyan változik a fogyasztó
összhaszna, ha egységnyivel/ végtelen kis egységgel növeli a fogyasztását valamely jószágból.

Az 1. jószág kismértékű változására visszavezethető haszonváltozást számítja ki:

ΔU = MU1 Δx1.
A határhaszon nagysága a hasznosság mértékétől, attól a speciális hasznossági függvénytől
függ, amelyet a preferenciasorrend kifejezésére használunk, és amelynek értékei semmilyen
különös jelentőséggel sem bírnak, de a határhaszon nagyságát megváltoztathatják.

Teljes haszon és határhaszon összefüggése

Gossen I. törvénye
„Csökkenő határhaszon elve” Egymást követő
pótlólagos jószágegységek elfogyasztásával a teljes
haszon egyre kisebb mértékben nő, azaz a határhaszon
csökken.
Nevezetes pont a telítettségi pont, ahol a teljes
haszon maximális, a határhaszon nulla.

Gossen II. törvénye

„előnykiegyenlítődés elve” A fogyasztó akkor költi el optimálisan a jövedelmét, ha az utolsó
pénzegység elköltésével nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos. MU/P
Határhaszon és a helyettesítési határarány
Változzon a fogyasztás mindkét jószágból olyan (Δx1, Δx2) mértékben, hogy az összhaszon
változatlan maradjon! Ekkor a fogyasztás változása a közömbösségi görbe mentén való
mozgást jelent. MU1Δx1 + MU2Δx2 = ΔU = 0

A helyettesítési határarány kifejezhető a határhasznok arányaival. A határhasznok arányai

függetlenek a hasznossági függvénynek attól a speciális transzformációjától, amelyet
választottunk.

13