1.

A Piac
A közgazdaságtan a társadalmi jelenségekrıl készített, a valóságot leegyszerősítve ábrázoló modellek
segítségével dolgozik.

E feladat megoldása során a közgazdászt két alapelv vezérli: az optimalizáció alapelve, amely szerint az
emberek tipikusan azt próbálják választani, ami a legjobb számukra, és az egyensúly alapelve, ami azt mondja
ki, hogy az ár mindaddig igazodik, amíg a kereslet és kínálat egyenlı nem lesz egymással.

A keresleti görbe (demand curve) azt méri, hogy az egyes árakon az

emberek mennyit akarnak vásárolni, a kínálati görbe (supply curve)
pedig azt mutatja, hogy az emberek mennyit akarnak eladni. Az
egyensúlyi ár (equilibrium price) az az ár, amely mellett a keresett és
kínált mennyiség egyenlı.
A rezervációs ár (reservation price) az a legmagasabb ár, amelyet egy
adott személy még elfogadhatónak talál, és megvásárolja a jószágot.

A komparatív statikában azt tanulmányozzuk, hogy miképpen

változik az egyensúlyi ár és mennyiség, amikor az alapfeltételek
megváltoznak.

Az erıforrások elosztásának (allocation of resources) módjai:

- versenyzıi piac
- monopolista – Az a helyzet, amelyben a piacot a termék egyetlen eladója uralja. Két fajtája:
diszkrimináló (különbözı árakat képes meghatározni) és közönséges (egységes áron kínálja termékeit)
monopólium.
- (állam által) szabályozott

Ha találunk egy lehetıséget arra, hogy akárcsak egy embert kedvezıbb helyzetbe hoznánk anélkül, hogy bárki
másnak ártanánk, akkor úgynevezett Pareto-javítást (Pareto improvement) találtunk. Ha egy allokációból egy
Pareto-javítás révén egy másikba juthatunk, akkor az eredeti allokáció nem Pareto hatékony (Pareto
inefficient). Ha egy allokáció nem ad lehetıséget Pareto-javításra, akkor Pareto-hatékonynak (Pareto efficent)
hívjuk. Tehát egy gazdasági szituáció akkor Pareto-hatékony, ha nincs mód arra, hogy az emberek egy
csoportja jobb helyzetbe kerüljön anélkül, hogy más emberek rosszabbul járnának.

2. A költségvetési korlát
A fogyasztó költségvetési korlátját (budget constraint) alapesetben a
p1x1+p2x2 <= m egyenlıtlenség adja meg.
p
adott termék ára
x
adott termékbıl vásárolt mennyiség
m
adott termékekre fordítható, vagy fordítani kívánt összes
tıkemennyiség.
Fontos hozzátenni, hogy mi az egyszerőség és a két dimenzióban
történı ábrázolhatóság kedvéért végig csak 2 terméket veszünk
egyenletünkben.
Ilyenkor a fogyasztó fogyasztói kosarát (consumption bundle) az (x1,
x2) páros mutatja.
A (p1, p2) árak és m pénzjövedelem mellett megfizethetı fogyasztói
jószágkosarakat a fogyasztó költségvetési halmazának (budget set) nevezzük.

A költségvetési egyenes (budget line) azoknak a jószágoknak a halmaza, amelyek pontosan m-be kerülnek:
p1x1+p2x2=m
Természetesen az iménti egyenletet tetszés szerint átrendezhetjük.
1
Most pedig vizsgáljuk meg, hogy hogyan változik a költségvetési egyenes?

Ha nı/csökken a jövedelmünk (m), akkor a költségvetési egyenes az origótól kifelé/befelé irányuló párhuzamos
eltolódást eredményezz.
Ha x1 vagy x2 termék(ek) ára változik akkor az adott m/p1 vagy m/p2 metszéspont aszerint tolódik, hogy
nıtt/csökkent az adott termék ára. Ha nı/csökken az ár értelemszerően a metszéspont az origó felé/ origótól
távolabb tolódik, így kisebb/nagyobb lesz a költségvetési halmaz.
Természetesen minden esetben elképzelhetı, hogy esetleg a jövedelmünk is nı közben mind a két jószág ára
csökken, vagy a jövedelmünk csökken közben x1 termék ára nı. stb.

Adók, támogatások és adagolás

- Mennyiségi adó (quantity tax): A fogyasztónak minden egyes megvásárolt jószágtermék után egy
bizonyos egységet ki kell fizetni az államnak
ilyenkor a p1 fogyasztó szempontjából p1+t –re
változik. Az eladó p1-t kap az állam pedig t-t.
- Értékadó (value tax, ad valorem): Ezt az altípust a jószág értékére-árára vetik ki. Rendszerint
százalékos formában fejezik ki. (pl.: ÁFA = Általános Forgalmi Adó = sales tax)
ilyenkor a fogyaztó
ténylegesen (1+v)p1 árat fizet. V például 20%-os ÁFA esetén 0.06. Egy 1000Ft-os terméknél
egyenletünk a következı (1+0.2)1000Ft. Tehát a vásárló összesen 1200Ft fizet. Ebbıl 200Ft az államé,
1000Ft pedig a kereskedıé.
- Mennyiségi támogatás (quantity subsidy): Ez a mennyiségi adó ellentéte.
Ilyenkor a fogyasztó p1-t
-t fizet a termékért.
- Érték támogatás :Az értékadó ellentettje. -
Ilyenkor a vásárló (1-v)p1-et fizet.
Ezeknél a típusoknál természetesen a termékek ára változik így a költségvetési egyenesünk meredeksége
változik.
- Egyösszegő (lump-sum): A kormányzat egy bizonyos fix pénzösszeget von el/ad az egyéntıl(nek),
tekintet nélkül annak viselkedésére. Ebben az esetben a fogyasztó (éves) jövedelme (m) csökken/nı így
a költségvetési egyenes az origóhoz képest befelé/kifelé tolódik.
- Adagolás (rationing): Ez azt jelenti, hogy egyes jószágokból a fogyasztás nem lehet nagyobb bizonyos
rögzített nagyságnál. (A történelembıl számtalan példa volt már rá, hogy egy rögzített mennyiségnél
többet vásárlókat, az adott mennyiség után megadóztatták. Ilyenkor a költségvetési görbe az adott x1
ponttól kezdve megtörik (befelé hajlik).)

3. A preferenciák
A fogyasztói választás tárgyát fogyasztói kosaraknak nevezzük. A közgazdászok feltételezik, hogy a fogyasztó
képes a különbözı fogyasztói lehetıségeket rangsorolni tudja. Az a mód, ahogyan a fogyasztó a fogyasztási
kosarakat rangsorolja, leírja a fogyasztó preferenciáit.

X > Y
(x1, x2) > (y1, y2)
X kosár Y-al szemben szigorúan preferált. Tehát egy fogyasztó Y-al szemben
mindig és mindig X kosarat választja. (pl.: (10 kolbász, 10 kenyér) > (8 kolbász, 4 kenyér))

X ~ Y
(x1, x2) ~ ( y1, y2)
X és Y kosár közömbösek, tehát a fogyasztó saját preferenciái alapján
ugyanolyan mértékben elégedett X kosár fogyasztásakor, mint Y kosár fogyasztásakor. (pl.: (10 kenyér, 10
kolbász) ~ (15 kenyér, 5 kolbász))

X ≥ Y
Az X kosár legalább olyan jó, mint az Y kosár. Tehát az X kosár gyengén preferált az Y kosárral
szemben.
Y kosár soha nem lehet jobb mint X kosár. (pl.: (10 kolbász, 10 ke.) ≥ (10 kolbász, 9 ke.)

A három fogyasztói preferenciákra vonatkozó axióma.

- Teljesség
Feltesszük, hogy bármely két kosár összevethetı egymással.
- Refelxivitás
Feltesszük, hogy bármely kosár legalább olyan jó, mint saját maga.
- Tranzitivitás
Ha X > Y és Y > Z
X > Z

2
Közömbösségi görbék (indifference curves) felhasználhatók különbözı fajta preferenciák leírására. A
közömbösségi görbék soha nem metszhetik egymást, viszont magukat igen.

Tökéletes helyettesítés (perfect substitutes): Ha a fogyasztó az

egyik jószágot a másikkal változatlan arányban hajlandó
helyettesíteni. Ilyen esetben a görbék egyenesek és meredekségük -1.
Tökéletes kiegészítık (perfect complements): Ha változatlan
arányban mindig együtt fogyasztják ıket. (pl.: cipık, tea + 2 cukor)
A görbék L alakúak.
Káros jószágok (bad goods): Ha a fogyasztó egy bizonyos jószágot
kedvel (pl.: pepperoni), de nem kedveli a másikat (pl: szardella).
Azonban több pepperoni láttán elviseli a szardellát is. A görbék
pozitív meredekségőek és párhuzamosak.
Semleges jószágok (neutral goods): Ha egy adott jószág abszolúte
nem érdekli a fogyasztót. Ekkor az Y vagy X tengellyel párhuzamos
egyenes görbéket kapunk..
Telítettség (satiation): Létezik a fogyasztó számára egy legjobb kosár. Az adott fogyasztónak egyre rosszabb
lesz, ahogyan távolodik a telítettségi, vagy más néven üdvözülési pontjától.
Diszkrét jószágok (discrete goods) : Amikor az egyik jószág csak egész számokban (darabban) adható meg.

A jól viselkedı preferenciák (well-behaved) monotonok (a több jobb) és

konvexek (az átlagok mindig preferáltak a szélsıséghez képest).

Két kosár súlyozott átlagát vesszük.

Pl.: (1/2x1 + 1/2y2, 1/2x2 + 1/2y2)
Ha a kapott pont (koordinátáit tekintve) a közömbösségi görbe
gyengén preferált (szürke) részén belül esik akkor a preferencia
konvex.

A helyettesítési határarány (marginal rate of substitution - MRS) a

közömbösségi görbe meredekségét mutatja. Úgy is interpretálható,
hogy a fogyasztó mennyit hajlandó a 2. jószágból feláldozni annak
érdekében, hogy az 1. jószágból többre tegyen szert. Az MRS
valójában tehát a közömbösségi görbéhez húzható érintı egyenesének meredeksége.

4. Hasznosság
A hasznossági függvény (utility function) az egyik módja annak, hogy minden lehetséges fogyasztási kosárnak
értéket tulajdonítsunk oly módon, hogy a jobban preferált kosarak nagyobb, a kevésbé preferáltak kisebb
számot kapnak. Mivel a hangsúly itt a sorrenden van és nem pedig a hasznosság méretén, ezért ezt ordinális
hasznosságnak nevezzük. Geometriailag a hasznossági függvény egy eljárás arra, hogy a közömbösségi
görbéket beszámozzuk. A hasznosság-elmélet egyrészt a klasszikus politikai gazdaságtan hármas szükségleti
rendszerén (szükséges, hasznos, kellemes) belül a hasznos javakat emelte ki. A hasznosság a fejlıdési célhoz
való hozzájárulás mércéje.
Monoton transzformáció az az eljárás, amelynek során a számok egy halmazát egy másik számhalmazzá
transzformáljuk oly módon, hogy megtartjuk a számok sorrendjét. Vagyis egy hasznossági függvény monoton
transzformációja egy olyan hasznossági függvény, amely ugyanazokat a preferenciákat reprezentálja, mint az
eredeti hasznossági függvény. A kardinális hasznossági elméletek szerint az is fontos, hogy milyen mértékben
(arányban) preferálja a fogyasztó az egyik kosarat a másikkal szemben… (pl.: Mennyivel többet fizet, fut, vár érte
stb.) A mi szempontunkból ennek most nincs jelentıssége.
Általánosságban a tökéletes helyettesítık iránti preferenciák az alábbi hasznossági függvénnyel írhatók le:
U(x1;x2) = ax1 + bx2
A tökéletes kiegészítésnek megfelelı preferenciákat leíró hasznossági függvény:
U(x1;x2) = min { ax1;bx2 }

3
Cobb-Douglas hasznossági függvények amikor kitevıbe a fogyasztó preferenciáit leíró pozitív számok kerülnek:
U(x1;x2) = x1cx2d

Hogyan változik egy fogyasztó „haszna”, ha egy kicsivel több 1. jószágot adunk neki? Ezt az arányváltozást az
1. jószág határhasznának (marginal utility) nevezzük, az MU1 szimbólummal jelöljük.
MU1 = ∆U/∆x1 = u(x1+∆x1 ; x2) – u(x1 ; x2) / ∆x1

Az U(x1;x2) hasznossági függvényt felhasználhatjuk a 3. fejezetben definiált helyettesítési határarány (MRS)

meghatározására. A lényeg az, hogy: MRS = ∆x2 / ∆x1 = - MU1/MU2

5. A választás
A közgazdaságtan fogyasztói döntés-elmélete az úgynevezett
érintési feltételen alapul, ami a költségvetési egyenes és az ahhoz
tartozó közömbösségi görbe találkozási pontja. Ebben a pontban a
helyettesítési határarány, a fogyasztó értékítélete egybeesik a piaci
áraránnyal, ami a piac értékítéletének tekinthetı. Ezt a pontot
tekinthetjük az elérhetı legmagasabb hasznossági szintnek. Ez alatt
is választhat a fogyasztó, de akkor választása nem követi a
haszonmaximalizálás szabályát. Az optimális fogyasztási pozíció
az, ahol a közömbösségi görbe érinti a költségvetési egyenest.
Léteznek kificamodott ízlések (kinky tastes), amikor egy olyan
optimális fogyasztási pont van, ahol a közömbösségi görbének nincs
érintıje. Vagy létezik szélsı optimum, amikor az a legcélszerőbb,
ha az egyik jószágból 0-t fogyasztunk. Az optimális kosár rendszeint jellemezhetı azzal a feltevéssel, hogx e
pontban a közömbösségi görbe meredeksége (MRS) egyenlı a költségvetési egyenes meredekségével.
Általános esetben az érintési feltétel csak szükséges, de nem elégséges feltétele az optimalitásnak.

Tökéletes helyettesítés esetében az 1. jószág iránti kereslet m/p1 ha p1<p2, bármely szám 0 és m/p1 között, ha
p1=p2 és végül 0, ha p1>p2 lesz…
Tökéletes kiegészítés esetében x=m/ p1+p2, mivel x1=x2-vel…
Semleges és káros jószágok esetén x1=m/p1, x2=0…

4
 6. A kereslet
Az egyéni keresleti függvény az egyéni vásárlást meghatározó
tényezık és a vásárolt mennyiség közötti kapcsolatot mutatja
meg. A keresleti függvény azt mutatja meg, hogy a magyarázó
változók változására hogyan reagál a fogyasztó, mennyire
módosítja vásárlási hajlandóságát. A termelı az eladások
növelése érdekében foglalkozik az egyéni keresleti függvénnyel,
ennek a kutatása a gazdálkodástudományok között a marketing
szerepe. A fogyasztó jövedelmének változása és a vásárolt
mennyiség közötti összefüggést mutatja egyrészt a jövedelem-
ajánlati görbe, illetve az Engel-görbe. A jövedelem-ajánlati
görbe a különbözı jövedelmi szintekhez tartozó optimális
választásokat írja le változatlan árak mellett. Ha bejelöljük a
fogyasztókülönbözı m jövedelmekhez tartozó optimális
választását az 1. jószágból, akkor megkapjuk az Engel-görbét. A jövedelem és a vásárolt mennyiség
viszonyában három szakaszt különít el a közgazdaságtan, amit
statisztikailag is igazolni lehet: a luxus, a normál és az
alsóbbrendő (inferior) javak csoportját. A luxus-jószág azt
jelenti, hogy a fogyasztó a jövedelem növekedésénél nagyobb
mértékben növeli a vásárolt mennyiséget. A normál jószág azt
jelenti, hogy a fogyasztó a jövedelem növekedésével egyezı
mértékben növeli a vásárolt mennyiséget és végül az alsóbbrendő
jószág azt jelenti, hogy a jövedelem növekedésénél kisebb
mértékben, esetenként abszolút értékben is csökkenı módon
változik a vásárolt mennyiség. Minden jószág átmehet és általában
át is megy a három szakaszon (termék életciklusa). Ha az elsı
jószág ára csökken, a másodiké és a jövedelem (m) változatlan,
akkor közönséges javak esetén nı az elsı jószág kereslete. Ha
esetleg, furcsa módon csökken, akkor Giffen-javakról beszélünk. Ha az 1. jószág kereslete emelkedik, amikor 2.
ára nı, akkor az 1. jószág a 2. helyettesítıje. Ha az 1. jószág kereslete ebben a helyzetben csökken, akkor a 2. jószág
kiegészítıje.

Inverz függvény esetében a termék árát határozzuk meg a kereslet függvényében, nem-inverz, normál esetben
az árhoz rendeljük a keresletet. Az elsı esetben az a kérdés, hogy a fogyasztóktól mekkora jövedelem várható
el, mekkora árbevételre lehet számítani, míg a normál esetben az a kérdés, hogy mennyire lesznek ellátva a
fogyasztók termékkel. Az inverz keresleti görbe abból a szempontból is fontos, hogy az ár fogalmát gazdagítja:
az ár a fogyasztó fizetési határhajlandóságát mutatja meg.

7. A Slutsky-egyenlet
Az elemzés kiindulópontja az árváltozás: ha valamely jószág árát
változtatjuk, hogyan változik az adott és az összes többi jószágból a
keresett mennyiség. Ehhez két hatást el kell választani egymástól: az
árváltozásból fakadó helyettesítési hatást (amikor más terméket
választunk) és a jövedelmi hatást, ami a költségvetési halmaz
csökkenéseként ragadható meg. Ha az 1. jószág olcsóbb lesz, ez azt
z jelenti, hogy a pénzjövedelmünkért több 1. jószágot fogunk
x vásárolni. A pénzünk vásárlóereje (purchasing power) megnıtt,
habár ugyanannyi pénzünk van, a vásárolt mennyiség
Y megemelkedett.
∆m=x1∆p1
Helyettesítési hatás Jövedelmi
Hatás

5
∆x1s = x1(p1*;m*) - x1(p1;m)
* jelöltek a változott értéket jelölik… HELYETTESÍTÉSI HATÁS
Az elforgatás adja a helyettesítési hatást, az eltolás pedig a jövedelmi hatást.
∆x1n = x1(p1*;m) - x1(p1*;m*)
JÖVEDELEM HATÁS
A Szluckij-egyenlet során az a kutatás tárgya, hogy az ár illetve a
jövedelem alakításából mire lehet következtetni az optimális fogyasztói jószágkosár tekintetében, és ez
összhangban van-e a gazdaságpolitikai követelményekkel. A közgazdaságtan ezzel arra keresi a választ, hogyan
lehet a fogyasztó rossz fogyasztási szerkezetét megváltoztatni reáljövedelmének változatlanul hagyása (esetleg
növelése) mellett. A kereslet teljes változása egyenlı a helyettesítési hatás és a jövedelmi hatás összegével.
∆x1 = ∆x1n + ∆x1s
∆x1 = x1(p1*;m) - x1(p1;m)

A kereslet törvénye kimondja, ha egy jószág iránti kereslet növekszik, amikor a jövedelem is növekszik, akkor
az ugyanez jószág iránt megnyilvánuló kereslet szükségképpen csökken, ha a jószág ára növekszik. (Normál
jószág esetén a keresleti görbe lefelé hajlik) Stiglitz azt fedezi fel, hogy a piac hatékony mőködésének két
feltétele az áruk és szolgáltatások hatékony áramlása, és ezzel együtt az információk áramlásának szabályozása.
A piac maga olyan mechanizmust eredményezhet, amikor az információk áramlása torz és félrevezetı lehet. Az
állam feladatai közé tartozik ennek kiiktatása, átalakítása.

8. A piaci kereslet
A piaci keresleti (aggregált kereslet) görbét illetve a keresleti függvényt az egyéni keresleti függvények
összegzésébıl kapjuk meg. A tartós fogyasztási cikkek - a rádiótól és a hőtıgéptıl a számítógépig - tekinthetık
diszkrét javaknak. Az ilyen javak iránti kereslet elemzése alapvetı fontosságú, mert ezek fogyasztásából egy
egész fogyasztói jószágkosár következik, illetve ezek fogyasztása mutatja az adott háztartás betagozódását a
társadalmi-gazdasági folyamatokba. Az intenzív határ azt jelenti, hogy egy fogyasztót a magasabb fogyasztási
szintben teszünk érdekeltté, mert ennek révén javulhat a fogyasztási szerkezete. A társadalom szélesebb
rétegeinek bevonása a fogyasztásba az extenzív határ kiterjesztése. (Az a mód, ahogyan a fogyasztás
kiterjeszthetı szélesebb társadalmi csoportokra.)

A piaci keresleti függvények elemzésének egyik eszköze a rugalmasság. A rugalmasság, a magyarázó és a

magyarázandó változó változásának százalékos arányítása. A rugalmasság segítségével azt lehet megállapítani,
hogy a jövedelem vagy az ár egy százalékos változása milyen folyamatokat indít el a keresett mennyiségben. A
keresleti görbe meredekségének a definíciója ez: a keresett mennyiség változása osztva az árváltozással:
€ = ∆q / ∆p
a keresleti görbe meredeksége
€ = (∆q/q) / (∆p/p)
A rugalmasság definíciójának képlete. € = (p∆q) / (q∆p)
Az elıjel általában negatív
lesz, de nem helytelen, ha a – jelet elhagyjuk.
HA a kereslet rugalmassága egy adott pontban abszolút értékben kisebb, mint 1, akkor rugalmatlan a
kereslet… Ha nagyobb mint 1, akkor a kereslet ebben a pontban rugalmas. Ha pontosan 1, akkor egységnyi
rugalmasságú. Ha a kereslet egy pontban rugalmatlan, akkor a mennyiség növekedése az árbevétel
csökkenését eredményezi. Ha a kereslet rugalmas, akkor a mennyiség növekedése növeli az árbevételt. A
határbevétel az a többletbevétel, amely az eladott mennyiség növekményébıl ered. A határbevétel és a
rugalmasság viszonyát kifejezı formula az:
MR = p(1+1/€) = p(1-1/|€|)
Ha az inverz keresleti görbe a p(y) = a-by lineáris függvény, akkor a határbevétel MR = a-2by

A jövedelemrugalmasság azt fejezi ki, hogy a keresett mennyiség mennyire érzékeny a jövedelemváltozásra.
A jövedelemrugalmasság a keresett mennyiség százalékos változása osztva a jövedelem százalékos
változásával.

6
 9. A technológia
A termelési ráfordításokat termelési tényezıknek (factors os production)
hívjuk. A technológiailag megvalósítható input-output kombinációk
halmazát termelési halmaznak (production set) nevezzük. A határpontok
által meghatározott függvény a termelési függvény (production function)
néven ismert, és azt a maximálisan lehetséges kibocsátást méri, amelyet
adott mennyiségő ráfordítással elérhetünk.
Egy tényezı határterméke (marginal product) olyan speciális érték,
amely – elvileg legalábbis – megfigyelhetı. A határtermék azt fejezi ki,
hogy egy ráfordítási tényezı többletegységére mennyi kibocsátás változás
jut, miközben a többi ráfordítás mennyiségét rögzítjük. A technikai
helyettesítés arány (technical rate of substitution) az egyenlıtermék-
görbe meredeksége. Feltételezzük, hogy a TRS az izokvanton (egyenlı
termék görbe
azon input-kombinációknak a győjtıhelye (mértani helye) amelyek a vállalat számára
ugyanazt a mennyiségő outputot eredményezik) történı haladás mentén csökkenı – ami más szóval azt jelenti,
hogy az egyenlıtermék-görbék konvex alakúak. A termelés-elméletben az isoquant görbe meredeksége az
(x1,x2) input-kombinációt ábrázoló pontban a határtermékek arányával, az MP1 ( x1 , x 2 ) / MP2 ( x1 , x 2 ) -vel lesz
megegyezı. Két termelési függvény, amelyek egymás monoton transzformációi, két különbözı technológiát
képviselnek.
A mérethozadék azt mutatja meg, hogyan változik a kibocsátás, ha a termelés méreteit arányosan változtatjuk.
Ha min ráfordítás egy tetszıleges t arányban megnövelünk, és az output növekedése is ezt az irányt követi,
akkor állandó mérethozadékról beszélünk. Ha a kibocsátás több mint t-szeresére nı, akkor növekvı, ha
kevesebb mint t-szeresére változik, akkor csökkenı mérethozadékról beszélünk.
Tf(x1;x2) = f(Tx1,Tx2)
állandó mérethozadékú
Tf(x1;x2) < f(Tx1,Tx2)
növekvı mérethozadékú
Tf(x1;x2) > f(Tx1,Tx2)
csökkenı mérethozadékú
Kicsit olyan ez mint a függvények paritás vizsgálata az analízisben. Megszorzom a függvény változóit egy konstanssal, aztán pedig az
egész függvényt megszorzom ugyan azzal a konstanssal. Ha a kettı egyenlı, akkor beszélek állandó mérethozadékról…

10. Profitmaximalizálás
A hatékonyság az értékrend érvényesítésének gyorsasága, teljessége. A hatékonyság növelésének forrása
mindig a közösségi tevékenységbıl fakad. Ezt nevezik kollektív hatékonyságnak. A vállalat a társadalmi rend
fenntartásának egyik intézménye, az értékrend alkalmazása adott technikai-kulturális környezetben. A rendet a
társadalom maga hordozza, azt nemcsak kívülrıl lehet rákényszeríteni, a vállalat ezért ma már nem szakítható
el a kultúrától, amit kifejez a vállalati kultúra fogalma. A vállalat irányításának három célja van: a nyereség, a
növekedés és a fennmaradás. Mindhárom cél a vállalat által képviselt kulturális hagyomány hosszú távú
fenntartását célozza. A vállalat küldetése ezt jelenti. A termelési tényezıket három nagy csoportba soroljuk:
munka, tıke, föld.

Ha a vállalat profitmaximalizáló, akkor mindegyik szabadon változtatható tényezı határtermékének értéke

egyenlı a tényezı árával.

A profit a vállalati hatékonyság folytathatóságának (bıvítésének vagy csökkentésének) a mutatója. A bevételek

és a költségek különbsége. Rövid-távon legalább egy termelési tényezın lehet változtatni, és legfeljebb egy
rögzített, míg hosszú távon minden termelési tényezın lehet változtatni.
∏ = ∑py - ∑wx
Kibocsátott javak árai (x) „n” termékek „y” – ráfordítások ára (x) „m” fajta inputok „x”
A tıke azon anyagi javak összessége, amellyel új fogyasztási cikket vagy termelési eszközt lehet elállítani.
Állótıke általában a gép, stb., az amelynek az élettartama több termelési ciklust fog át. A forgótıke egy
termelési ciklus alatt elhasználódik. A tıke használatából fakadó többlettermék és a tıke nélküli termelés
aránya a határtermék vagy határtermelékenység, precízen megfogalmazva: ha végtelen kis mértékben
növekszik a tıke felhasználása, akkor az így nyert termelésváltozás adja meg a határtermék vagy
határtermelékenység értékét.
7
 11. Költségminimalizálás
A fogyasztói elméletben létezik „közömbösségi görbe” és „költségvetési egyenes”. A termelıi elméletben ezek
megfelelıi az „isoquant görbe” és az „isocost (egyenlı-költség) egyenes. A fogyasztói elméletben létezik
„közömbösségi görbe” és „költségvetési egyenes”. A termelıi elméletben ezek megfelelıi az „isoquant görbe”
és az „isocost (egyenlı-költség) egyenes.

A költségminimalizálás ilyen értelemben az ember tökéletesedésének folyamata is, amennyiben elhagyjuk a

feleslegessé váló tevékenységeket, és csak arra törekszünk a termelı tevékenységben is, hogy az a legmagasabb
követelményeknek feleljen meg.

Meg kell találnunk az egyenlıtermék-görbének azt a pontját, amelyik

a legalacsonyabban fekvı egyenlıköltség-egyeneshez tartozik.
Tehát a c(w1;w2;y) költségfüggvény az adott tényezıárak melletti
adott szintő kibocsátás minimális termelés költségeit fejezi ki. A
költségminimalizáló magatartás a vállalati döntésekben megfigyelhetı
korlátozásokat von maga után. Nevezetesen: a feltételes
tényezıkeresleti függvény negatív meredekségő. Az elveszett költség
olyan költség, amely nem térül vissza.

-MP1 (x1*; x2*) / MP2 (x1*; x2*) = TRS (x1*; x2*) = - w1/w2

12. Költséggörbék
A költséggörbéket a költségfüggvénybıl lehet származtatni oly módon, ha a független változókat csak a
mennyiségre korlátozzuk.
A c(w1, w2, y) függvény az y szintő kibocsátás minimális költségét adja meg a (w1, w2) tényezıárak mellett.
A vállalati összköltség felírható a változó költségek (a rövid távon változtatható termelési tényezı után
fizetendı költséget jelenti) cv(y) és az állandó költség (a rövid távon rögzített termelési tényezı költsége), F
összegeként.
C(y) = cv(y) + F
Az átlagköltség-függvény a kibocsátás egységére jutó költség mértéke. Az átlagos változóköltség-függvény a
kibocsátásegységére jutó változó költséget fejezi ki, és az átlagos állandóköltség-függvény a kibocsátás
egységére jutó állandó költséget mutatja. Ez alapján:
AC(y) = c(y)/y = cv(y)/y + F/y = AVC(y) + AFC(y)
Tehát az átlagköltség az átlagos változó költségbıl és az átlagos állandó költségbıl tevıdik össze. Az átlagos
állandó költség a kibocsátás növekedésével mindig csökken, míg az átlagos változó költség növekvı
tendenciájú. Ezek eredıjeként egy U alakú átlagköltség-görbét kapunk.

A határköltség-görbe az output adott változásához tartozó költségváltozást méri. A határköltség-görbe alatti

terület a változó költségekkel egyenlı. Ha az átlagos költségek
csökkennek, a határköltségek az átlagköltség-görbe alatt vannak,
ha pedig növekszenek, akkor fölötte. A határköltség tehát az
átlagköltségek minimumpontjában egyenlı az átlagköltséggel.

Példa segítségével: A költségfüggvény c(y) = y2+1

Változó költség: cv(y) = y2 (
egyszerően kettébontjuk a költségfüggvényt)
Állandó költség: cf(y) = 1 (
egyszerően kettébontjuk a költségfüggvényt)
Átlagos változó költség: AVC(y) = y2 / y = y (
mert az
átlagos költség = y2 /y + 1/y (simán elosztjuk az eredeti
költségfüggvényünket y-al) azután felbontjuk azt is két részre: AVC-re és AFC-re…)
Átlagos állandó költség: AFC(y) = 1/y
Átlagköltség: a már említett módon = c(y) = (y2 +1)/y
Határköltség: MC(y) = 2y
lederiválom az eredeti költségfüggvényt.

8
Érdemes megfigyelni, hogy az AC függvény minimumhelye (amikor lederiváljuk és a kapott függvényt
egyenlıvé tesszük 0-val megkapjuk a szélsıérték helyét (ha egyáltalán van neki (ebben az esetben mindig
van))) metszi az MC függvényt. Tehát ebben az esetben AC deriváltja 1-1/y2. Ezt ha egyenlıvé teszzük 0-val
megkapjuk, hogy AC minimumhelye a +1 pontban van. Ezt behelyettesítjük MC-be. 2(1)=2. Ezt látjuk az ábrán
is. Az a bizonyos AC-MC metszéspont az a kibocsátási szint, amely mellett a termelés átlagköltsége a legalacsonyabb.

13. Vállalati kínálat

A vállalat által megállapított ár és az eladásra kibocsátott
mennyiség közötti összefüggés vállalati keresleti függvény néven
ismert. Definíció szerint a versenyzı vállalat keresleti görbéje egy
olyan egyenes, amelynek magasságát a piaci ár határozza meg – az
az ár, amelyet a többi vállalat alakít ki a piacon. A versenyzı
vállalat rövid távú kínálati függvénye a rövid távú határköltség-
görbének azzal a részével egyenlı, amely növekvı és a
változóköltség-függvény felett helyezkedik el. Hosszú távú
kínálati függvénye pedig a rövid távú határköltség-görbének azzal
a részével egyenlı, amely növekvı és a hosszú távú átlagköltség-
görbe felett húzódik.
Alapvetıdolog, hogy p = MC(y)
Az üzembezárási feltétel a következı: AVC(y)= cv(y)/y >p

A kínálati görbe (S(p)) a határköltség-görbének az az emelkedı szakasza, amely az átlagos változóköltség-

görbe felett halad. A vállalat nem tevékenykedik a határköltség-görbének az átlagos változóköltség-görbe alatti
pontjaiban, mert nagyobb profitot (kevesebb veszteséget) érhet el, ha befejezi a mőködését.

Most vigyük tovább az elızı részben bevezetett c(y) = y2+1 költségfüggvény vizsgálatát.
MC = p
2y = p
Ez az inverz kínálati függvény, vagyis az ár a kibocsátás függvényében. A kibocsátást az
ár függvényében kapjuk a kínálati görbét. y= p/2
Most behelyettesítünk a „profit-képletébe” ∏ = py – c(y)= p(p/2) – (y2+1) = p2/2 – (p/2)2-1 = p2/4 - 1
Amikor hosszútávon vizsgáljuk a kínálatot, akkor AVC<MC!!! Ennek fejében kell felírni a függvényt. (Hol
nyereséges, hol veszteséges és hol közömbös a termelés?) Ebben az esetben, ha p>2
y=p/2, ha p=2, a
vállalatnak mindegy, hogy termel-e, ha p<2, akkor veszteséges, mert:
Pl.: p=1-nél y=1/2
∏=py-c(y)
∏=p(p/2)-((p/2)2+1)
1(1/2) – (1/2)2-1 = -1 Tehát veszteség van… (negatív a profit)

A termelıi többlet a profit és az állandó költség (AC) összegével egyenlı. Ebben az esetben: p2/4 – 1+1 = p2/4

14. Iparági kínálat

Az iparág rövid távú kínálati görbe az iparág egyedi vállalatai kínálati görbéinek horizontális összege. Az
iparági hosszú távú kínálati görbénél figyelembe kell venni a vállalatok be és kilépését az iparágba. Ha a be-és
kilépés szabad, akkor a hosszú távú egyensúly fogalma a nem negatív profitú vállalatok maximális számát is
magába foglalja. Ennek értelmében a hosszú távú kínálati görbe lényegében a minimális átlagköltséggel
megegyezı árnál húzott vízszintes egyenessel azonos. Ha a vállalatok kínálati (költség függvény esetében is)
görbéje egyforma, akkor az összkínálat függvény az n-szerese egyetlen kínálati függvénynek.
Tehát ahhoz, hogy az iparági kínálatot megkapjuk, egyszerően csak össze kell adnunk az egyes vállalatok
kínálatát. Emlékeztetünk rá, hogy a mennyiségeket kell összeadni, nem az árakat. A piaci árnak azoknál a
szintjeinél, ahol a túl alacsonnyá váló ár miatt valamely vállalat épp nullára csökkenti kínálatát, az iparági
kínálati görbének törései vannak.

Készítette: G. Ákos