12.

Technológiai korlátok, termelési halmaz, ráfordítások és kibocsátások,

termelési tényezők, izokvantok, technikai helyettesítés (határ)aránya

12.1. Technológiai korlátok, termelési halmaz, termelési tényezők, izokvantok

A vállalat működését illetően a blackbox modell szerint a mikroökonómia csak az input és az
output jelenségével foglalkozik, figyelmen kívül hagyja az átalakítás folyamatát.
Ha az inputot tekintjük, ezalatt a termelés során felhasznált termelési tényezőket kell érteni,
mint ráfordításokat. Például ilyen a föld, a munkaerő, a tőke és a nyersanyagok.

A tőkét, mint termelési tényezőt két szempont szerint is megkülönböztethetjük.

 a tőkejavak speciális csoportot képviselnek, hiszen ezeket is termelés során előállított
javaknak tekintjük, lehetnek eszközök, gépek.
 pénztőke, amely az üzleti vállalkozás elkezdéséhez, fenntartásához szükséges
pénzösszeget jelenti

Emellett a vállalatnak különféle korlátokkal is szembe kell néznie a működés során. Lehet:
 technológiai korlát (hogyan és mit?)
 piaci korlát (kinek és mennyit?)
 gazdasági korlát (mennyit?)

Ebből a technológiai korlát szabályozza, hogy egy adott mennyiségű kibocsátás csak bizonyos
inputkombinációk révén valósítható meg, a vállalat kénytelen a technológiailag megvalósítható
termelési tervekre korlátozni tevékenységét.

Mindezt a termelési halmaz fejezi ki, amely a technológiailag megvalósítható input – output
kombinációk halmaza, a vállalat lehetséges technológiai választása. x: input y: output
Ha azt mondjuk, hogy valamely (x, y) pont benne van a termelési halmazban, ez ugyanaz,
mintha azt mondanánk, hogy az x ráfordításmennyiség segítségével technológiailag lehetséges
az y kibocsátásmennyiség termelése.

Leszűkítve, ha csak a termelési halmaz határát tekintjük, akkor termelési függvényről

beszélünk, amely az adott mennyiségű ráfordítással maximálisan elérhető kibocsátás
mennyiségét jelenti. y = f(x1;x2) x1: munka x2: tőke

 rövid távú termelési függvény (parciális termelési függvény): hogyan alakul a

termelés, ha csak az egyik termelési tényezőt változtatjuk, miközben a másik tényező
változatlan marad
 egyenlőtermék-görbe: azoknak a hosszú távú x1 és x2 inputkombinációk halmaza,
amelyek a vállalat számára egy adott y kibocsátási szintet biztosítanak.

Az egyenlőtermék-görbék hasonlítanak a közömbösségi görbékhez. A közömbösségi görbék

azokat a különböző fogyasztói jószágkosarakat ábrázolják, amelyek éppen elegendőek egy

38
bizonyos hasznossági szint eléréséhez. Az egyenlőtermék-görbék „beszámozása” a technológia
által meghatározott, s nem önkényes választás kérdése, mint a hasznosságok esetében.
Izokvantok jellemzői:
 folytonosak
 a kibocsátás nagyobb, ha az izokvant távolabb van az origótól
 nem metszhetik egymást
 konvexek, ha az inputok nem tökéletesen helyettesítik egymást, ugyanazt
az y kibocsátást az (x1, x2) és a (z1, z2) ráfordításokkal is előállíthatjuk, akkor ezeknek az
inputkombinációknak a súlyozott átlagával is legalább y mennyiségű outputot tudunk
kibocsátani. Ha a termelési tevékenységeket egymástól függetlenül alkalmazhatjuk,
akkor a termelési tervek súlyozott átlagai is megvalósíthatók.
 monotonitás: ha egyik input mennyisége sem csökkent, akkor az output mennyisége
sem lehet kevesebb.

Példák a technológiatípusokra:
 rögzített arányú technológia (tökéletes kiegészítés):
o L-alakú egyenlőtermék-görbey = min(x1;x2)
 tökéletes helyettesítés
o negatív meredekségű egyenesy = x1 + x2
 Cobb-Douglas-technológia
o egyenlőtermék-görbék konvex görbék, jól viselkedő izokvantok
o 𝑦 = 𝐴 𝑥 𝑥 , ahol A=1
o Az A paraméter méri – egy kicsit leegyszerűsítve a dolgot – a termelés
terjedelmét: megmutatja, hogy mekkora lesz a kibocsátás mértéke, ha mindegyik
ráfordításból egy egységet használunk fel.
o a és b paraméterek a kibocsátás mennyiségének a ráfordítások változásai által
kifejtett hatását mérik

12.2. Technikai helyettesítés aránya

Tegyük fel, hogy egy tetszőleges (x1, x2) pontban az 1. tényezőből egy kicsit kevesebb áll
rendelkezésre, ezért a 2. tényezőből éppen annyival használunk fel többet, hogy most is
előállíthassuk az y mennyiségű outputot. Ez éppen annyi, mint az egyenlőtermék-görbe
meredeksége, amelyet a technikai helyettesítés arányának nevezünk.

A technikai helyettesítés aránya a két termelési tényező átváltási arányát méri. Megadja, hogy
a vállalatnak milyen arányban kell az egyik termelési tényezőt a másikkal helyettesítenie annak
érdekében, hogy a kibocsátás állandó maradjon. TRS értéke folyamatosan nő ha x2-ből
használunk többet és folyamatosan csökken, ha x1-ből használunk többet
∆𝑥 𝑀𝑃
Írjuk fel az 1. és 2. tényezők felhasználásának azt a változását, amely a 𝑇𝑅𝑆 = =−
∆𝑥 𝑀𝑃
kibocsátást változatlanul hagyja: Δy = MP1(x1, x2)Δx1 + MP2(x1, x2)Δx2 = 0.

Csökkenő technikai helyettesítési arány: ha növeljük az 1. tényező mennyiségét, és a 2.

tényező mennyiségét úgy alakítjuk, hogy ugyanazon az izokvanton maradjunk, akkor a
technikai helyettesítési arány kisebb lesz.
A csökkenő TRS azt jelenti, hogy az egyenlőtermék-görbe meredekségének abszolút értéke
csökken, amint az izokvanton az x1 növekedésének irányában mozdulunk el, és a
meredekségnek nőnie kell, ha az x2 növekedésének irányában mozgunk.

39