Költségelemzés

A költségelemzés kiemelt jelentőségű a vállalkozások szempontjából, hiszen közvetlen

kapcsolatban áll az eredmény elemzésével, hiszen a költségekből ráfordítások lesznek,
amelyek negatív hatással vannak az eredményre.
A költség a tevékenység, a termelés érdekében felhasznált erőforrások pénzben kifejezett
értéke, tehát a vállalkozás alaptevékenységének végzése közben merül fel.
Költségek csoportosítása: számos szempont szerint csoportosíthatók
 fajta szerint megkülönböztetjük a költségnemeket:
o anyagjellegű költségek
o személyi jellegű költségek
o értékcsökkenési leírás
 tevékenység volumenével való viszony szerint:
o állandó költség
o változó költség
 tevékenységgel való kapcsolat alapján (elszámolhatóság szerint):
o közvetlen költség: az a költség, amelyről ismert, mely konkrét termékkel
kapcsolatos (pl. alapanyag beszerzési költsége, közvetlen bérköltség, annak
bérjárulékai)
o közvetett költség: az a költség, amely nem köthető közvetlenül a termékhez
(pl. amortizáció, igazgató bére, karbantartási költségek)
Elemzési szempontból a tevékenységgel való kapcsolat alapján szerinti bontás kiemelt
jelentőségű, hiszen ezeket a költségeket más módszerrel elemezzük:
 közvetlen költségek esetén: tényezőkre bontás módszerét alkalmazzuk
 közvetett költségek esetén: egyszerűbb elemzési módszereket alkalmazunk (mert a
közvetett költségek nem bonthatók fel tényezők szorzatára)
Költségelemzés viszonyszámok segítségével
A költségek elemzésének legegyszerűbb eszközei a mutatószámok:
 dinamikus viszonyszámok: a költségelemzésben megmutatják egy költségnem, egy
költségcsoport vagy a teljes költség változását a bázisidőszakról a tárgyidőszakra, %-
os formában.
o képzése: tárgyidőszaki költség / bázisidőszaki költség (ha a költségek
változását Ft-ban szeretnénk kimutatni, akkor tárgyidőszaki költség –
bázisidőszaki költség)
 megoszlási viszonyszámok: az egyes részköltségek egymáshoz való arányát, illetve a
szerkezetükben bekövetkező változást mutatja be.
o képzése: részköltség / teljes költség  megmutatja, hogy az adott részköltség
hány %-át teszi ki a teljes költségnek
 költséghányad: olyan speciális, költségelemzésben használt mutatószám, amely
valamelyik költségnemet (anyagköltséget, bérköltséget vagy az értékcsökkenést)
viszonyítja a termelés értékéhez, és azt mutatja meg, hogy az adott költségfajta hány
%-át teszi ki a megtermelt termékek értékének
 o általános képlete: költséghányad = költségnem / termelési érték
o költségnem = termelt mennyiség * önköltség
o termelési érték = termelt mennyiség * eladási ár
 költségszint: a teljes költséget osztjuk a termelés értékével  azt mutatja meg, hogy a
tevékenység teljes költsége hány %-át teszi ki a termelés értékének
o költségszint = teljes költség / termelési érték
Közvetlen költségek elemzése
A közvetlen költségek jellemzője, hogy a felmerülésük pillanatában, közvetlenül
hozzárendelhetők a tevékenységhez. A közvetlen költségek változó költségek, azaz a
tevékenység volumenével arányosak. Az elemzés első lépéseként azonosítjuk a költséget
befolyásoló tényezőket, majd egyszerre egy tényezőt változtatva megnézzük az adott tényező
költségre gyakorolt hatását. A közvetlen költségek elemzése elvégezhető két- vagy
háromtényezős elemzéssel.
Közvetlen költség elemzése kéttényezős felbontással
költség (Ft) = termelt mennyiség (db) * közvetlen önköltség (Ft/db)  ez azt jelenti, hogy a
költség változását 2 tényező befolyásolja: a termelt mennyiség változása, illetve az egy
termék előállítási költségének, a közvetlen önköltségének a változása. (ha a termelt
mennyiség növekszik, nő a költség, ha az önköltség növekszik, nő a költség)
A kéttényezős felbontás esetén a fiktív termelési költség kiszámítása bontja fel a teljes költség
változását a termelt mennyiség és az önköltség hatására, amelyet abszolút módon
(különbségképzéssel) és relatív módon (hányadosképzéssel) is meghatározhatunk.
Fiktív termelési költség (Ft) = tárgy termelt mennyiség (db) * bázis közvetlen önköltség
(Ft/db)  megmutatja, hogy mennyi lenne a termelés költsége a tárgyidőszakban akkor, ha
feltételezzük a költségek változatlanságát
Összefüggések (kölönbségképzéssel):
Költségváltozás = tárgy termelési költség – bázis termelési költség
Volumenváltozás hatása = fiktív termelési költség – bázis termelési költség
Önköltségváltozás hatása = tárgy termelési költség – fiktív termelési költség
Összefüggések (hányadosképzéssel):
Költségindex = tárgy termelési költség / bázis termelési költség
Volumenindex = fiktív termelési költség / bázis termelési költség
Önköltségindex = tárgy termelési költség / fiktív termelési költség
Költségváltozás
volumenváltozás hatása önköltségváltozás hatása
bázis termelési költség fiktív termelési költség tárgy termelési költség
Közvetlen költség elemzése háromtényezős felbontással
Költség (Ft) = termelt mennyiség (db) * fajlagos erőforrás-felhasználás (mó/db) * erőforrás
egységára (tarifa, Ft/mó)  a költség változását 3 tényező befolyásolja: a termelt mennyiség
változása, az egy termék előállításához szükséges erőforrás-felhasználás (ami lehet anyag,
munkaerő vagy géphasználat,), illetve az erőforrás egységnyi beszerzési ára (ami lehet az
anyagár, vagy az órára vetített munkabér vagy gépköltség). Ha a tényezők növekednek, a
költség is nő. Az elemzés során a tényezőkre bontási módszereket alkalmazzuk, ezért a
költség változását különbségképzéssel határozzuk meg, tehát Ft-ban végezzük el a
számításainkat.
Abszolút különbözetek módszere:
Költségváltozás = tárgy termelési költség – bázis termelési költség
Ezt a költségváltozást három tényező változása befolyásolja:
 volumenváltozás hatása
 fajlagos erőforrás – felhasználás hatása
 tarifaváltozás hatása
Több termék esetén a termelt mennyiségének változását (a volumenváltozás hatását) két
részre bonthatjuk fel:
 tiszta volumenváltozás hatása: amely tisztán a termelt mennyiség változásának a
költségre gyakorolt hatását jelenti, feltételezve a változatlan termékösszetételt az előző
időszakhoz képest  (fiktív termelési érték – bázis termelési érték) * bázis
költséghányad
 összetétel-változás hatása: a termék arányának eltolódása a termelésben, amely együtt
jár a termelési költségek változásával is  fiktív termelési érték * (fiktív
költséghányad – bázis költséghányad)
A volumenváltozás hatásának felbontásához az átlagos költséghányad mutatót használjuk,
amely a termelési költség és a termelési érték hányadosával határozható meg, bázis és fiktív
időszakra számolandó
Azért átlagos költséghányad, mert nem termékenként, hanem a vállalat egészére határozzuk
meg, tehát a költségek termelési értékhez viszonyított arányát összevontan mutatja meg.
Átlagos költséghányad = termelési költség / termelési érték  amely két időszakra
határozható meg:
 bázis = bázis termelési költség / bázis termelési érték
 fiktív = (bázis termelési költség + volumenváltozás hatása) / fiktív termelési érték
Közvetett költségek elemzése
Közvetett költségek azok a költségek, amelyek a felmerülés pillanatában nem rendelhetők
hozzá közvetlenül a tevékenységhez, és általában nem arányosak a termelt mennyiséggel.
Emiatt nem bonthatók fel tényezők szorzatára, így az elemzésénél nem alkalmazhatók a
tényezőke bontási módszerek. (közvetett költség pl. üzemi általános költség)
A közvetett költségek elemzésének alapvető logikája a tervezett és tényleges adatok
összevetése.
Elemzési módszerei (legfontosabbak):
 báziskorrekción alapuló költségtervezés: az előző időszakban felmerült (bázis
időszaki) költségeket korrigáljuk a tervezett változásoknak (növekedés, csökkenés, új
költségelem megjelenítése) megfelelően. A módszer előnye, hogy könnyen
rendelkezésre állnak az előző évi adatok a tervezéshez
 nullbázisú költségtervezés: a költségek tervezése a „nulláról indul”, tehát nem
korrigáljuk, hanem egyesével nyilvántartásba vesszük a vállalkozásban végzett
tevékenységeket és ahhoz költségeket rendelünk. (ez a módszer jól alkalmazható új
vállalkozások esetén, mivel nem állnak rendelkezésre előző évi adatok)
 rugalmasságon alapuló költségtervezés: a módszer a költségek reagálási fokán alapul,
azt veszi számításba, hogy a költségek jellemzőjének a változását milyen arányban
követi a költségek változása. (a módszer egy egyszerű összefüggésen alapul, ezért
egyszerűen használható a költségek tervezésére)
o A költségjellemző olyan, természetes mértékegységben kifejezhető mérőszám,
amelynek változása a kapcsolódó költségcsoport alakulására döntő hatással
van (munkaóra, gépóra)
o reagálási fok (r) megmutatja, hogy a költségjellemző változását milyen
mértékben, azaz hány %-ban követi a költség változása
o Reagálási fok = költség %-os változása / költségjellemző %-os változása
o A reagálási fok megállapításához szükség van legalább 2 év tényadatára
o a reagálási fok alapján az alábbi költségeket különböztethetjük meg:

költségfajta reagálási fok költség (példa) költség jellemzője

arányos (lineáris) r=1 anyagköltség mennyiség (kg)
progresszív (a r>1 bérköltség munkaerő (óra)
lineárisnál nagyobb
mértékben növekvő)
degresszív (a 0<r<1 gépköltség használat (óra)
lineárisnál kisebb
mértékben növekvő)
fix r=0 bérleti díj költség időszak (hónap)

Pl. az anyagköltség arányos költség, mivel ha 2x annyi anyagot használunk fel a termelésben,
kétszeresére nő az anyagköltség. A bérköltség nem arányos, hiszen ha 2x annyi időt dolgozik
a munkaerő, akkor több, mint a kétszerese lesz a bérköltség, hiszen a túlmunkának bérpótléka
és járuléka van. Ezért a munkaerő progresszíven változó költség, mert a munkaóra
kétszeresére növelése több, mint a duplájára emeli a bérköltséget.
A rugalmasságon alapuló költségtervezés az alábbi összefüggéssel írható fel:
Tárgyidőszaki tervezett költség = bázisidőszaki költség * (1 + reagálási fok * költségjellemző
változása)  a képlet azt mutatja meg, hogy a rugalmasságon alapuló költségtervezés a bázis
költségből indul ki és figyelembe veszi a költségjellemző változását a tárgyidőszakra, illetve
azt, hogy ezt a változást hogyan követi a költség változása (azaz hogyan reagál rá a költség).
A bázis és tárgy költség összevetésével megállapítható a költség változása, amely felbontható
tervezett (indokolt) részre és egyéb (nem tervezett / nem indokolt) részre. A felbontáshoz a
tárgy tervezett költségre van szükség.
Költségtervezés menete:
o költségjellemző (munkaóra/gépóra) változás meghatározása: tárgy / bázis
o tervezett költség: bázis költség x (1+ reagálási fok x költségjellemző változás)
o teljes költség eltérés: tényleges (tárgyidőszaki közvetett) költség – bázis
közvetett költség
o a teljes költség eltérést felbontjuk 2 részre:
 indokolt (tervezett) költség eltérés: tervezett költség – bázis költség
 egyéb költség eltérés: tényleges (tárgy közvetett) költség – tervezett
költség
 ellenőrzés: indokolt + egyéb = teljes költség eltérés
o szöveges értelmezés
A fenti összefüggést jól mutatja a következő ábra:
teljes költség eltérés: tényleges költség – bázis költség (+ vagy -)
indokolt költség eltérés: tervezett költség – egyéb költség eltérés: tényleges költség –
bázis költség (+ vagy -) tervezett költség (+ vagy -)
bázis tervezett tényleges
 normákon alapuló költségtervezés: az egy termék előállításához kapcsolódó erőforrás-
felhasználáson és annak árán, vagyis költéségén alapul
o a norma az egy elvárt (terv szerinti) érték, egy termékre vonatkozóan
o az időszak végén a norma és a tény összevetésre kerül, és ebből meghatározzuk
az eltéréseket