Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Sütő András 1927-ben született Pusztakamaráson, mezőségi szegényparaszti családból

származott. A második világháború utáni határontúli magyar irodalom alapműve Sütő András
könyve, az Anyám könnyű álmot ígér, mely 1970-ben jelent meg. A művet megjelenésekor
többen az 1970-es év legkülönb szépprózai teljesítményeként értékelték.
Az alkotás műfaja nehezen meghatározható, mivel keveredik benne a regény és a líra
eleme. A történet az író gyermekkorának emlékeiből és élményeiből táplálkozik, így sajátos
műfaji kategóriát képvisel. Az író édesanyja kérésére kezd naplóírásba, hogy megörökítse
életüket. Műfaja szerint: „naplójegyzetek”, műfajilag felöleli a szociográfia, a regény, a riport,
az esszé, a vallomás, az elbeszélésfüzér, a memoár, a dokumentum és az irodalmi
publicisztika azonosító jegyeit. Az Anyám könnyű álmot ígér legpontosabb műfaji
meghatározása: a vallomásregény.
A műnem tekintetében „Anyám könnyű álmot ígér” egy lírai regény. Ez azt jelenti, hogy a
szövegben a lírai és a narratív elemek összetalálkoznak, sőt, egymást erősítik. A lírai regény
lehetőséget ad az érzelmek mélyebb kifejezésére, miközben egy történetet is elmesél.
A szerkezeti egységek sokszínűek és jól megkülönböztethetőek. A mű nem hagyományos
kronológiai rendben halad, hanem ugrál az időben, így időbeli szerkezete meglehetősen
szabad. Számos rövid fejezetből áll, melyek gyakran önálló kis történeteket alkotnak, de
egyben összefüggnek egymással.
A költői képek gazdagsága és szépsége a mű egyik legkiemelkedőbb jellemzője. Sütő András
olyan erőteljes képekkel dolgozik, melyek a természet, az érzelmek és az emlékek
ábrázolásában rejlenek. Ezek a képek nemcsak díszítik a szöveget, hanem mélyebb értelmet
és érzelmeket hordoznak magukban.
A történet valós ideje csak néhány hónapnyi, hiszen ennyi időt tölt el szülőfalujában,
Pusztakamaráson az író. A regény egymáshoz lazán kötődő történetek sokaságából áll.
Néhány forrása írásos: családi és hivatalos feljegyzések kerülnek elő a közeli és távoli
múltból. Ám a legtöbb visszaemlékezés maguktól a pusztakamarási emberektől származik: ők
mesélik el miket éltek át, miken mentek keresztül egy kis erdélyi faluban a történelem
fordulatai során.
A mű tartalma a szerző gyermekkori élményeit és emlékeit dolgozza fel. Anyjának alakja és
jelenléte meghatározó az emlékezésben és az emlékezés művészetében. Az anya iránti
szeretet és a gyermeki bizalom képei elevenednek meg a szöveg lapjain, melyek által egy
egész világ elevenedik meg, a múlt és a jelen határán egyensúlyozva.
Sütő András műve egy olyan alkotás, melyben a műnem, műfaj, szerkezeti egységek,
költői képek és a tartalom tökéletes harmóniában vannak egymással. Nem csupán egy
történetet mesél el, hanem egy egész életet és egy család emlékeit örökíti meg.
Vázlat:
I. Bevezetés: Sütő András élete, művének megjelenése
II. Tárgyalás:
a) Műnem és műfaj
b) Szerkezet, költői eszközök
c) A mű tartalma
III. Befejezés: A mű jelentősége