1.
előadás állomány munka nélkül lévő része a teljes
Beszámított érték: Olyan áru vagy
szolgáltatás értékének a becslése, amit a
piacon nem értékesítenek, ezért nincs piaci
ára.
Bruttó hazai termék (GDP): A belföldön
képződött összes jövedelem, beleértve a
külföldi tulajdonban lévő termelési
eszközök által termelt jövedelmet. A
belföldön termelt árukra és
szolgáltatásokra fordított összes kiadás.
Bruttó nemzeti termék/jövedelem
(GNP/GNI): A nemzet gazdasági szereplői
által termelt összes jövedelem, beleértve a
külföldön használt termelési eszközök által
termelt jövedelmet. A nemzet által termelt
árukra és szolgáltatásokra fordított összes
kiadás.
Fogyasztói árindex (CPI): Az árszínvonal
mérőszáma; egy változatlan fogyasztói
kosár költsége a bázisévben vett
költségéhez viszonyítva.
GDP-deflátor: A nominális GDP reál
GDP-hez viszonyított aránya; az
árszínvonal mérőszáma, mely a jelenlegi
vásárlói kosár költségét viszonyítja a
bázisévben vett költségekhez.
Hozzáadott érték: A vállalat
kibocsátásának értéke mínusz a vállalat
által vásárolt anyagok és féltermékek
értéke.
Infláció: Az árak általános emelkedése.
Kormányzati vásárlások: Az állam által
vásárolt javak és szolgáltatások.
Makroökonómia: A gazdaságot
egészében vizsgáló tudomány.
Munkaerő-állomány: A népesség azon
része, amelynek vagy van munkahelye
vagy munkát keres. A foglalkoztatottak és
a munkanélküliek összessége.
Munkanélküliségi ráta: A munkaerő-
munkaerő-állományhoz viszonyítva.
Nemzeti számlarendszer: A GDP-t és
egyéb idetartozó mutatót tartalmazó
számlarendszer.
Nemzeti számlarendszer azonossága: Az
az egyenlet, mely szerint a GDP a
fogyasztás, a beruházás, a kormányzati
vásárlások és a nettó export összege.
Nominális GDP: Az a GDP, ami a
termékeket és szolgáltatásokat az aktuális
árakon veszi figyelembe.
Nyitott gazdaság: Olyan gazdaság,
amelyben mindenki szabadon részt vehet a
nemzetközi áru- és tőkeforgalomban.
Okun törvénye: A munkanélküliség és a
reál GDP közötti negatív irányú
összefüggés, amely szerint a
munkanélküliség egy százalékponttal
történő csökkenése a reál GDP
megközelítőleg két százalékponttal való
növekedésével jár együtt.
Profit: A vállalat tulajdonosainak
jövedelme; a vállalat jövedelmének és
költségeinek különbsége.
Recesszió: Tartósan csökkenő
reáljövedelem időszaka.
Reál GDP: Az a GDP, ami a termékeket és
szolgáltatásokat változatlan áron veszi
figyelembe.
Stagfláció: Csökkenő kibocsátás és
növekvő árak együttese; a stagnálás és az
infláció kombinációja.
Transzfer: Az állam által
magánszemélyeknek folyósított kifizetés,
mellyel nem áll szemben áru vagy
szolgáltatás; pl. társadalombiztosítási
juttatások.
2. előadás
Állami megtakarítás: Állami bevételek
mínusz kiadások; költségvetési többlet.
Beruházás: Egyének és vállalatok által
vásárolt olyan árujavak, amelyek
tőkeállományukat növelik.
Egyensúly: Ellentétes irányú erők
kiegyenlített állapota, mint pl. a kereslet és
kínálat egyensúlya egy piacon.
Export: Más országoknak eladott áruk és
szolgáltatások.
Fiskális politika: Az állam kiadásokra és
adóztatásra vonatkozó döntései.
Fogyasztás: A fogyasztók által vásárolt
javak és szolgáltatások.
Fogyasztási függvény: A fogyasztás
meghatározóit kifejező összefüggés; pl. a
fogyasztás és a rendelkezésre álló
jövedelem közötti összefüggés:
.
Import: Más országoktól vásárolt javak és
szolgáltatások.
Kamatláb: A források jelen és jövő
közötti átutalásának piaci ára; a
megtakarítás hozama és a kölcsönfelvétel
költsége.
Magánmegtakarítás: A rendelkezésre álló
jövedelem és a fogyasztás különbsége.
Nemzeti megtakarítás: A nemzetgazdaság
jövedelme a fogyasztással és kormányzati
vásárlásokkal csökkentve; a
magánmegtakarítás és az állami
megtakarítás összege.
Termelési függvény: Matematikai
összefüggés, mely megmutatja, hogyan
határozza meg a termelési tényezők
mennyisége a megtermelt áruk és
szolgáltatások mennyiségét.
Pl. . elmaradása a kiadások mögött.
Termelési tényező: A termékek és
szolgáltatások előállítására felhasznált
erőforrás; pl. a tőke vagy a munka.
Zárt gazdaság: Olyan gazdaság, amely
nem vesz részt a nemzetközi
kereskedelemben.
3. előadás
Aranyszabály szerinti tőkefelhalmozási
szint: A Solow-modellben a megtakarítási
ráta azon szintje, amely mellett az egy
munkásra jutó fogyasztás (vagy a munka
hatékonysági egységére jutó fogyasztás)
maximális.
Értékcsökkenés: 1. A tőkeállomány
csökkenése az elavulás és a felhasználás
következtében. 2. Valamely fizetőeszköz
értékének más fizetőeszközökhöz
viszonyított csökkenése a devizapiacon.
Stacionárius növekedés: Olyan állapot,
melyben a legfontosabb mutatók nem
módosulnak.
Solow növekedési modellje: A modell
leírja, hogyan határozza meg a
megtakarítás, a népességnövekedés és a
technikai haladás az életszínvonal
növekedési ütemét és szintjét.
Tőke: 1. A termeléshez felhasznált gépek
és berendezések összessége. 2. A gépek és
berendezések felhalmozását biztosító
pénzforrások.
A tőke határterméke (MPK): A tőke egy
egységgel való növeléséből származó
többletkibocsátás. A termelési függvény
meredeksége.
4. előadás
Exogén változó: Olyan változó, amelyet
egy modellben adottnak tekintünk. A
változó értéke független a modelltől.
Költségvetési deficit: A bevétetek
Költségvetési többlet: A bevételek
többlete a kiadásokkal szemben.
A munka hatékonysága: A Solow-féle
növekedési modell változója, amely a
munkaerő-állomány egészségi állapotát,
képzettségi szintjét és adottságait
reprezentálja.
A munka hatékonysági egysége: A
munkaerő-állomány olyan mutatója, amely
a munkások számát és az egyes munkások
hatékonyságát is magában foglalja.
Munkakiterjesztő technikai haladás: A
termelékenység növekedése, mely növeli a
munka hatékonyságát.
5. előadás
Állásszerzés rátája: A munkanélküliek
azon része, amely a hónap során munkát
talál magának.
Állásvesztés rátája: A foglalkoztatottak
azon hányada, amely a hónap során
elveszíti munkahelyét.
Bérmerevség (reálbér-rugalmatlanság):
A bérek nem teremtik meg a
munkakereslet és munkakínálat
egyensúlyát.
Frikciós munkanélküliség: A
munkanélküliség azon fajtája, mely abból
származik, hogy az embereknek időre van
szükségük ahhoz, hogy képességeiknek és
kívánalmaiknak megfelelő munkahelyet
találjanak.
Hatékonyságibér-elméletek: A
reálbérmerevség és a munkanélküliség
elmélete, mely szerint a vállalatok úgy
növelik a munka hatékonyságát és a
profitot, hogy a reálbéreket egyensúlyi
szint felett tartják.
A munkanélküliség természetes rátája:
A munkanélküliség egyensúlyi rátája,
amelyhez a gazdaság hosszú távon
igazodik. Az az átlagos szint, amely körül
a munkanélküliség évről évre ingadozik.
Munkanélküli-segély: Állami segélyezési
program, melynek keretében a
munkanélküliek a munkahely elvesztése
után bizonyos ideig segélyre jogosultak.
Szektorális eltolódás: A kereslet
összetételének iparágak vagy régiók
közötti megváltozása.
Várakozási munkanélküliség: A
bérmerevség (reálbér-rugalmatlanság) és a
munkahelyek leépítése okozta
munkanélküliség.
6. előadás
Aranystandard: Olyan pénzrendszer,
amelyben az arany pénzként működik,
illetve amelyben minden pénz aranyra
váltható.
Árupénz: Olyan pénz, amely
természeténél fogva hasznos és akkor is
volna értéke, ha nem használnák pénzként.
Cipőtalpköltség: A reálpénzállomány
csökkenéséből származó költség, pl. a
gyakori bankba járás kényelmetlenségei.
Értékmérő: Az árak és számviteli tételek
nyilvántartási egysége; a pénz egyik
funkciója.
Étlapköltség: Az árak megváltozásának
költsége.
Ex ante reáltkamatláb: A hitelezés
pillanatában várt reálkamatláb. A
nominális kamatláb és a várt infláció
különbsége.
Ex post reálkamatláb: A ténylegesen
megvalósuló reálkamatláb. A nominális
kamatláb és a tényleges infláció
különbsége.
Fisher-egyenlet: Az egyenlet szerint a
nominális kamatláb a reálkamatláb és a
várt infláció összege ( ).
Fisher-hatás: A várt inflációnak a
nominális kamatlábra gyakorolt egy-egy
arányú hatása.
Fizetési eszköz: Amikor a pénzmozgás
elválik az árumozgástól; a pénz egyik
funkciója.
Forgalmi eszköz: Biztosítja, hogy a
pénzzel árukat és szolgáltatásokat tudjunk
vásárolni; a pénz egyik funkciója.
Hiperinfláció: Túlságosan magas infláció.
Inflációs adó: Az állam pénzteremtés útján
biztosított bevétele; seigniorage.
Inflációs ráta: Az árszínvonal százalékos
változása.
Készpénz: A forgalomban lévő papírpénz
és érme.
Klasszikus dichotómia: A reál- és a
nominális változók teoretikus
szétválasztása a klasszikus modellben,
mely szerint a nominális változók nem
hatnak a reálváltozókra.
Központi bank: A pénzkínálat
szabályozásával foglalkozó független
intézmény.
Látra szóló betétek: Bankban tartott
eszközök, melyekkel a tranzakciókat lehet
lebonyolítani, pl. csekk.
Likvid: Bármikor fizetőeszközre váltható;
tranzakciók lebonyolítására alkalmas.
Mennyiségi egyenlet: Az azonosság
szerint a pénzkínálat megszorozva a pénz
forgási sebességével egyenlő a nominális
jövedelemmel ( ).
Mennyiségi pénzelmélet: Az elmélet
szerint a pénzmennyiség változásai a
nominális kiadások változásait
eredményezik.
Monetáris politika: A központi bank
pénzkínálatra vonatkozó döntései.
Nominális kamatláb: A megtakarítás
hozadéka és a hitel költsége, az inflációval
nem korrigálva.
Nyíltpiaci műveletek: A központi bank
államkötvény-vásárlása vagy –eladása a
pénzkínálat növelése vagy csökkentése
céljából.
Papír alapú pénz: Olyan pénz, amelynek
nincs belső értéke és értékét csak az adja,
hogy pénzként használják.
Pénz: Tranzakciók lebonyolítására
használt eszközök állománya.
A pénz forgási sebessége: A nominális
kiadás és a pénzkínálat aránya;
megmutatja, hogy a pénz hányszor cserél
gazdát.
Pénzkeresleti függvény: A
reálpénzállomány iránti kereslet
meghatározóit mutató függvény; pl.
.
Pénzkínálat: A rendelkezésre álló pénz
mennyisége.
A pénz semlegessége: Az elmélet szerint a
pénzkínálat változása nem hat a
reálváltozókra.
Reálkamatláb: A megtakarítás hozadéka
és a hitel költsége az inflációval korrigálva.
Reálpénzállomány: A pénz mennyisége a
pénzért vásárolható javak és szolgáltatások
egységében kifejezve; a pénzmennyiség és
az árszínvonal hányadosa .
Seigniorage: Az állam pénzteremtés utján
szerzett bevétele; inflációs adó.
Vagyontartás: A vásárlóerő jelenből
jövőbe történő átmenete; a pénz egyik
funkciója.
7. előadás
Aggregált keresleti görbe: Az árszínvonal
és az aggregált kereslet közötti negatív
irányú összefüggés, ami az árupiac és a
pénzpiac kölcsönhatásából ered. Arról
tájékoztat, hogy az emberek mennyi
terméket és szolgáltatást kívánnak
vásárolni adott árszínvonal mellett.
Aggregált kínálati görbe: Az árszínvonal
és a vállalatok aggregált kibocsátása
közötti összefüggés.
Hosszú távú aggregált kínálati görbe
(LRAS): A kibocsátás szintjét a tőke és a
munka adott szintje és a rendelkezésre álló
technológia határozza meg (függőleges).
Rövid távú aggregált kínálati görbe
(SRAS): Rövid távon az árak egy része
ragadós, ezért nem alkalmazkodik a
kereslet változásaihoz (vízszintes).
Sokkhatás: Közgazdasági összefüggés –
mint pl. az aggregált keresleti vagy
aggregált kínálati görbe – exogén jellegű
megváltozása.
Stabilizációs politika: Gazdaságpolitika,
melynek célja, hogy a kibocsátást és a
foglalkoztatást a természetes ráta szintjén
tartsa.
8. előadás
Adómultiplikátor: Az aggregált kereslet
változása az adók egydolláros változása
következtében.
IS görbe: A kamatláb és a jövedelemszint
között az árupiacon fennálló negatív
összefüggés.
IS-LM modell: Az aggregált kereslet
modellje, mely az árupiac és a pénzpiac
kölcsönhatásai alapján megmutatja, hogy
adott árszínvonal mellett mi határozza meg
az aggregált jövedelmet.
Keynesi kereszt: A jövedelem
meghatározódásának Keynes Általános
elméletén alapuló egyszerű modellje, mely
a kiadás változásának az aggregált
keresletre gyakorolt multiplikatív hatása
mutatja be.
Kormányzati vásárlások multiplikátora:
Az aggregált jövedelem módosulása a
kormányzati vásárlások értékének
egydolláros változásakor.
Likviditáspreferencia-elmélet: A
kamatláb Keynes Általános elméletén
alapuló egyszerű modellje, mely szerint a
kamatláb egyensúlyt teremt a
reálpénzállomány kereslete és kínálata
között.
LM görbe: A kamatláb és a
jövedelemszint között (az árszínvonal
változatlansága mellett) a realpénzpiacon
fennálló pozitív irányú összefüggés.
9. előadás
Monetáris transzmissziós mechanizmus:
Az a folyamat, melynek során a
pénzkínálat változásai befolyásolják a
háztartások és a vállalatok árukra és
szolgáltatásokra fordított kiadásait.
10. előadás
Ragadós árak modellje: Az árak lassú
alkalmazkodására épülő aggregált kínálati
modell.
Ragadós bérek modellje: A nominális
bérek lassú alkalmazkodására épülő
aggregált kínálati modell.
Téves helyzetmegítélés modellje: Az
aggregált kínálat egyik modellje, mely
szerint az emberek időnként tévesen ítélik
meg az árszínvonalat.
11. előadás
Adaptív várakozások: A szemlélet szerint
az emberek egy változóra vonatkozó
várakozásaikat a változó korábban
megfigyelt értékeire alapozzák.
Áldozati ráta: Valamely év reál GDP-
jének az a százaléka, amiről le kell
mondani az infláció egy százalékponttal
való csökkentéséhez.
Ciklikus munkanélküliség: A rövid távú
ingadozásokkal együtt járó
munkanélküliség; a munkanélküliségi
rátának a természetes rátától való eltérése.
Defláció: Az árszínvonal csökkenése.
Dezinfláció: Az áremelkedés ütemének
csökkenése.
Keresletoldali infláció: Az aggregált
keresleti sokk hatására bekövetkező
infláció.
Költségoldali infláció: Az aggregált
kínálati sokk hatására bekövetkező
infláció.
Phillips-görbe: Az infláció és a
munkanélküliség közötti negatív irányú
összefüggés; modern változatában is
infláció, a ciklikus munkanélküliség, a
várható infláció és az aggregált kínálati
görbéről átvett kínálati sokkok közötti
összefüggés.
Racionális várakozások: A feltételezés
szerint az emberek optimálisan használják
fel a rendelkezésre álló információkat –
beleértve a jelenlegi és a jövőben várt
gazdaságpolitikákra vonatkozókat – az
előrejelzéseikhez.