Professional Documents
Culture Documents
MESZELÉSE
Tapasztás
Vakolás
Meszelés
Egy vályogépítésről szóló német könyv leírása a vakolatokról az 1940-es évek második
feléből
A vályogból készült házak falaira mindazok a körülmények hatással vannak, mind a tégla,
vagy kő, vagy mesterséges szerkezetű épületekre, de vannak olyanok, melyek ez
utóbbiaknál nem jelentkeznek. Ezekre különös gondot kell fordítani. És különösen oda kell
figyelni egyes - az időjárási tényezőkből eredő - hatásokra. Ez utóbbiak közül elsősorban a
víznek a falhoz jutását hivatott megakadályozni a tapasztás.
Legalább ilyen, ha nem még fontosabb az épület közvetlen környezetéből - úttest, járda,
udvar burkolata - felcsapódó víz elleni védelem. A lehulló csapadék ugyanis ezekről
felverődik, és van egy olyan tulajdonsága, hogy - míg az esőcseppek eloszlanak a fal
felületén - a felverődő víz rendszerint egy-egy pontban koncentráltan rongálja a falat. Ez a
víz általában a fal alsó néhány deciméteres részét támadja, és emiatt komoly statikai hibák
alakulhatnak ki.
Tapasztás
A pelyva
A felkent agyagot nem
szabad engedni teljesen
kiszáradni, a következő
réteget még kissé nedves
állapotban kell felvinni.
Vigyázni kell, hogy az
agyagtapasztás vastagsága
ne legyen túl nagy, ugyanis
akkor nem tapad,
megroskad. Az egyes
rétegeket a kőművesek által
ma is használt simítófával
igazítják simára. A tapasztás
utolsó rétege egy nagyon
híg saras réteg, mely úgy
tapad fel a falra, mint
manapság az erősebb
festékanyag. Ez csak
néhány milliméter
vastagságú, ez határozza
meg a falazat végleges
Tapasztott fal közelről
formáját. A falak tapasztását
a jó szakemberek szemre
végezték. Igyekeztek
egyenesre lehúzni a falat, de
még így is - a szemnek
egyáltalán nem bántó, sőt, a
vályogház egészéhez illő -
egyenetlenségekkel
találkozhatni.
Vakolás
Manapság, a XXI. században kevés olyan ember, aki sártapasztott falak között
kíván lakni. Az emberiség már évezredek óta használ a falak bevonására
vakolatot. A vakolat nem más, mint a falra felkent, eredeti állapotában híg
habarcs, ami megszilárdulva, megkötve kemény réteggé válik. A habarcs fő
összetevője a homok, amit valamilyen ragasztóanyaggal keverünk, hogy a
szilárdulás megtörténjen.
Jó 150 évvel ezelőtt indult útjára a cement. Igen jó anyag, erős, tartós, nagy a
szilárdsága. Az eltelt másfél évszázadban természetesen vakolóanyagnak is
használták.
Száz és száz épületen tapasztaltam jómagam is, és láthatják mások is, hogy a
cementhabarcs vakolattal bevont falak vizesednek, nedvesednek. Ugyanakkor
a mészhabarcs vakolattal vakolt házaknál ez a jelenség nem, vagy sokkal
kisebb mértékben jelentkezik.
A nedvesség (és nem biztos, hogy ezt párának nevezném, mert a pára, mint
tudjuk, légnemű anyag, a falban mozgó nedvesség nem) a földfalban,
vályogfalban egy bizonyos sebességgel halad. Amikor elér egy felülethatárt,
azaz a fal és a vakolat határát, mindenképpen megtörik a lendülete (hacsak
nem sárból van a vakolat is). A folyamatos haladást tehát lefékezi a vakolat,
melyben szintén továbbhalad, de mindenképpen más, lassabb sebességgel.
Ami azt jelenti, hogy a nedvesség egy része már át sem jut, vagy ha átjut a
vakolati anyagba, akkor jóval hosszabb idő alatt. Közben pedig a faltömegben
gyűlik, gyűlik fel a nedvesség (az a bizonyos utánpótlás), és a fal nem tudja
magából kiereszteni.
Tehát, ha valaki nem akarja, hogy fala a nedvességet magában tartsa - és nem
akar sártapasztással bajlódni -, akkor mindenképpen javasolt mészhabarccsal
vakolni.
Vakolás mészhabarccsal
Mészvakolat a falon
Ja, és igen. Az ár. Akárki akármit mond, véleményem szerint még mindig a
legolcsóbb vakolóanyag a hagyományos építőanyagnak számító homok, és a
szintén hagyományos mész?
Meszelés
A meszelést jól feloldott, átszűrt meszes vízzel kell kezdeni. Ügyelni kell arra,
hogy ne érje a meszelést tűző napsütés, mert akkor leválik (ez a szabály a
további rétegekre is érvényes). Az első mészvíz réteg akkor jó összetételű, ha
az első ránézésre - száradás előtt - nem is látszik, hogy meszeltünk. A
meszelést nyeles meszelővel kell végezni, az ablak kávákat, kisebb területeket
kézi meszelővel, szélesebb ecsettel kenhetjük be. Ez a réteg egy alapot ad, és
ez biztosítja a további rétegek tapadását a falhoz.
Tudni kell azt, hogy az első két réteg felhordása után kifejezetten ronda
kinézete lesz a falnak. Ilyenkor gondolja azt az ember, hogy bár neki sem
kezdett volna, inkább hagyta volna olyan állapotban, amilyenben volt. de
ahogy megszárad a fal, és rákerül a harmadik mészréteg, messziről már
egységes, szép fehérnek fog a fal látszani. És ha ügyesek voltunk: közelről is.
Mikor vakoljunk?
Az alap előkészítése
Közvetlenül a vakolás előtt a fal felületét egy kopott seprűvel erősen le kell
seperni, be kell nedvesíteni, majd egy kis száradás után ismét le kell seperni.
Az első vakolatréteg készítés előtt nedvesítsük be újból (sovány agyagnál csak
kissé), hogy a felület kissé felduzzadjon és a feldobott vakolati habarcs bele
tudjon hatolni a falba és a szárazabb fal ne húzza ki túl gyorsan a vizet a
habarcsból.
A vakolás technikája
A vakolati habarcsot mindig erősen oda kell csapni, nem pedig fel kell húzni. A
külső vakolat vastagsága az időjárásnak kitett oldalon maximum 2 cm legyen
egy rétegben.
Ha mégis olyan épületet kell vakolni, aminek a mozgása még nem fejeződött
be, akkor érdemes agyaghabarcsból egy alapozó réteget feltenni a falra. Ha az
alsó réteg is mészhabarcs, akkor a következő réteget még addig fel kell vinni a
falra, amíg az alsó még nedves. Az időjárás viszontagságainak kitett oldalon
célszerű a habarcshoz sovány tejet adagolni, vagy az egész habarcsot eleve
savóval készítsük. Így tartós kalciumalbuminátamok képződnek a habarcson
belül, ami erősíti azt.
A kész vakolatot óvni kell a túl gyors kiszáradástól a fal elé akasztott nedves
zsákokkal. Ha túlságosan meleg van, vagy száraz az idő, akkor ne vakoljunk.