József Attila: Óda (részlet)

Óh, hát miféle anyag vagyok én,

hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,

alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,

reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szõve, bontva bogját -
hogy nedûid sejtje gyûjtse sok raját
s lombos tüdõd szép cserjéi saját
dicsõségüket susogják!

Intertextualitás: Biblia, ima

Fenyvesi Ottó: minimum rock and roll (részlet)

Titkok közt barangoltam:

öröknek gondolt örömök
tantermek, büdös szertárak
között. Betört orral szaladtam
hazafelé, Ahol madár sem járt.
Gyenge napsütésben, menekülés,
sehova meg nem érkezés:
Rock and roll Rézi, Zabriskie Point.
Szigorúan ellenörzött vonatok,
korai magömlés, bordélyház,
először kioldott melltartók

Intertextualitás: Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok

Esterházy Péter: Harmonia caelestis (részlet)

Robogó autó, repülőgép. Kun Béla például repülőgépen menekült az országból. Délután –
úgy öt óra felé – a Hungária-szállóban székelő szovjetház körül fölrebbent egy repülőgép,
átrepült a Dunán, a Várhegyen, s merész kanyarodással a Vérmező felé tartott. A gépet maga
a népbiztos vezette. Alacsonyan szállt, alig húsz méter magasságban, úgyhogy arcát is látni
lehetett. Sápadt volt, borotválatlan, mint rendesen. Vigyorgott az alant álló polgárokra, s
vásott kajánsággal, csúfondárosan még búcsút is intett egyeseknek. Zserbókat vitt, melyekkel
teletömte puffadozó zsebeit, aztán ékszereket, grófnék, bárónék, kegyes, jótékony hölgyek
drágaköveit, templomi kelyheket, sok más egyéb kincseket. Karjairól vastag aranyláncok
lógtak.

Intertextualitás: Kosztolányi Dezső: Édes Anna

Hajnóczy Péter: A tücsök és a hangya (részlet)

- Úgy tervezzük a feleségemmel, hogy jövőre nagyobbra cseréljük a lakást. Központi fűtés,
telefon, közvetlen földalatti járat a szemétdombhoz...
A tücsök cigarettára gyújtott.
- Aki nyáron hegedül, míg mások megfogják a munka végét, hogy vigyék valamire az
életben...- A hangya megcsóválta a fejét. - Talán azt gondolta, kedves tücsök szomszéd, hogy
ebben az évben nem is lesz tél?
- Egy hét múlva elutazom - mondta a tücsök -, csak úgy május felé jövök haza...
- Elutazik? - csóválta a fejét a hangya. - Valami rokoni meghívás, kedves szomszéd?
- Nem járok én vendégségbe - mondta a tücsök -, csak hegedülgetek otthon, gyakorlok...
- Elárulná, hová utazik? - mosolygott rá a hangya.
- Párizsba - mondta a tücsök.
- Párizsba?
A hangya kerekre tágult szemmel a tücsökre meredt.
- Tréfál, kedves szomszéd? - kérdezte kissé emelt hangon. -Miből telne magának arra, hogy
Párizsban töltse a telet?
- Meghívtak... a Conservatoire... - mondta a tücsök. - Hangversenyeken hegedülök...
A hangya a földre szegezte a szemét, hallgatott egy darabig, aztán kérlelő hangon
megszólította a tücsköt:
- Tekintettel a régi ismeretségre... - elintézne egy számomra fontos ügyet?
- Kérem, nagyon szívesen... - biztatta a tücsök - csak mondja, szomszéd úr...
- Arra kérném - mondta a hangya -, hogy Párizsban keresse fel La Fontaine urat, és mondja
meg neki, hogy nyalja ki a seggem

Intertextualitás: La Fontaine: A tücsök és a hangya