Illatos virág vagyok,

tarka rétről érkezem,

lenge szellő karján táncol
száz barátném még velem.
Szorgos méhnek édes mézet
ád a kelyhem nyáron át,
hallgatom sok kis madárka
égbe szálló víg dalát.

Százszorszép csak illatozott,

Szirmaival hajladozott.
Napocskának sugarában
Gyönyörködtünk mindahányan.

Véget ért a hosszú tél,

simogat az enyhe szél,
melegebben süt a nap
újra szalad a patak.
Hallottam a cinegék
kikeleti énekét,
tavasz jár a határon.
- Ó, be szép ez virágom!

Piros selyem, sapkát visel,

barátkozik mindenkivel.
Táncba megy a kósza széllel,
súg-búg sok-sok testvérével.

A pillangókat elaltatja,
mintha volna édesanyja.
Nézd csak, nézd csak
szelíd szemét, szinte, szinte repes feléd.
 télutón egy reggelen,
csoda történt a hegyen:
kibújt egy szep kisvirág,
s megrezzent tole az ág.

Reggeli harmat kelti a lepkét

Virág a réten tárja a kelyhét.

Látja a lepke billen a szárnya

Virág kehelyben reggeli várja.

 …télutón egy reggelen,
csoda történt a hegyen:
kibújt egy szép kisvirág,
s megrezzent tőle az ág.

Százszorszép csak illatozott,

Szirmaival hajladozott.

Reggeli harmat kelti a lepkét

Virág a réten tárja a kelyhét.

Látja a lepke billen a szárnya

Virág kehelyben reggeli várja.