Muskát Zsuzsa: Tigris — vers

Nem is eszem én már többet

Sárgarigófőzeléket!
-szólt a Tigris mamájához,
próbálgatok fütyülni, de hiába
csak ordibálok.

Kovács Anna: Csíkos pizsamában

Csíkos tigris pizsamába'

Lépett ki a Fő utcára. Ásításra tátott szájat

, Elijesztett csordát, nyájat

Zigány Árpád
A királytigris és az orrszarvú
Királytigris ő kegyelme,
Indiának veszedelme,
Orrszarvúval találkozott.
S vele mindjárt összekapott.
Ez aztán megtanította,
Levegőbe hajította.

Megdöfödte csont-szarvával
S úgy elbánt tigris komával,
Mint a macska az egérrel,
Vagy a kánya a csirkével;
Szegény tigris úgy elszaladt,
Hogy talán még most is szalad.

Zigány Árpád
Milyen a tigris?
Tarkabőrű király-tigris szeme vérben forog,
Éles fogát csattogtatja és rémesen morog;
 Préda után járkál mindig s vele jár a halál:
Ember, állat mind vigyázzon, kit útjában talál!
Kerek földön nincs vérengzőbb, szörnyűbb állat nála,
Kelet-Indiában lakik s rettegnek ám tőle,
Ámde azért vadászszák is, mert becses a bőre.

Kovács Anna: Csíkos pizsamában Csíkos tigris pizsamába' Lépett ki a Fő utcára. Ásításra tátott szájat,
Elijesztett csordát, nyájat.

Gryllus Vilmos: Tigris

Sárga-fekete, sárga-fekete:
jön a dzsungel fenegyereke!
Fekete-sárga, fekete-sárga:
tűzként lobban szeme lángja.

Jön a tigris, jön a tigris!

Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!

Sárga-fekete, sárga-fekete:
minden állat az eledele!
Fekete-sárga, fekete-sárga:
Éles karmát belemártja!

Jön a tigris, jön a tigris!

Nála erősebb nincs is!
Jön a tigris, jön a tigris!
Nála erősebb nincs is!
 Orbán Ottó: Tigris

Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.
Erdőben,
mezőben
udvarolsz jó erőben:
"Én vagyok a
Szörnyű Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!"

Tandori Dezső
Tigris
Tigris, tigris, királytigris,
de méltóságos vagy itt is!
Így élsz őseid honában,
a dzsungeles Indiában.

Villog vörösbarna hátad.

Vadászol – vagy rád vadásznak –
erdőn, pusztán, járhatatlan
mocsarakban, nádasokban.

Roppant tested csupa izom.

Fény játszik a csíkjaidon.
Fenségesen tudsz pihenni,
rezzenetlenül figyelni.

Ki hallja meg, ha te kúszol!

Búvárnál különbül úszol ;
szökkenésed játszi könnyed . . .
Telecsíkoz eget, földet.

lyan vagyok, mint egy

 macska,
csakhogy félelmetes fajta.
Bundám csíkos, fogam
hegyes,
harapásom rettenetes.
(tigris)

A Tigris és a kakas (laoszi népmese)

Élt egyszer egy kakas egy kis falu közelében az

erdõben. Amikor beesteledett, kukorékolni kezdett egyfajta hangon,
pirkadatkor megint kukorékolásba fogott egy másfajta hangon, s amikor
már egészen megvirradt, ismét más módon kukorékolt. Egy napon arra járt
a tigris és megkérdezte tõle:

- Miért hivalkodsz a hangoddal? Minden este és reggel olyan Iármát

csapsz, mintha halálodra készülnél. Senkit sem hagysz nyugodtan aludni.

Erre a kakas azt válaszolta a tigrisnek:

- Semmit sem értesz. Azért kukorékolok. hogy mindig figyelmeztessem a

falu alvó lakóit, hogy meddig kell aludiuk, mikor kell felébredniük,
munkához fogniuk, hogy a betevõ falatot megkeressék.

- Ugyan már ne légy ilyen ostobán nagyképû és kérkedõ! Mert mire jó a

kukorékolás? Hitvány egy állat vagy, csak nyugtalanítod az embereket,
megtöröd a csendet, a mély álomban alvók nvugalmát. Fülük, fejük fáj már
a te idegesítõ rikácsolásodtól. Most azonban nyomban szét is téplek!

- Tigris! Ne pusztíts el elhamarkodottan. Légy nagylelkû és engedj

szabadon. Hagyd meg az életemet, hogy a falu parasztjainak hasznára
lehessek. Ha nem kukorékolok többet, hogyan fogják megtudni, hogy mikor
kell munkába állniuk? Mert jól figyelj: amikor elõször kukorékolok, a falusiak
azt mondjak egymásnak: "Ideje lefeküdni. nemsokára leszáll az este."
Amikor másodszor kukorékolok a parasztok felébrednek felélesztik a tüzet,
felteszik a rizst párolni és a reggeli étkezéshez készülõdnek. Harmadik
kukorékolásomra pedig az emberek egybõl tudják, hogy hamarosan
egészen kivilágosodik, s ideje munkába menniük.

Az alvó falusiak amikor meghallották a kakas hangját amely a virradat

közeledtét jelezte, felébredtek, felkeltek. Munkába igyekezve az erdõ
szélén megpillantották a tigrist, amint éppen arra részült, hogy megragadja
a számukra annyira értékes kakast. A parasztok egymáshoz futottak
segítségért, összefogtak, kihegyezett botokkal körbefogták és megölték a
tigrist.

Fordította: Takács László

Orbán Ottó: Tigris

Tigris, tigris,
ritkán mosdasz,
inkább piszkos
bundát hordasz.

Erdőben,
mezőben
udvarolsz jó erőben:

"Én vagyok a
Szörnyű Tigris,
nálam szörnyebb
tigris nincs is!"

Olyan vagyok, mint egy macska, csakhogy félelmetes fajta.

Bundám csíkos, fogam hegyes, harapásom rettenetes. (tigris)

Vörös csíkos bunda rajta, veszedelmes macskafajta.

TIGRIS
 A tigris és a róka

Kínai népmese

A róka egyszer találkozott a tigrissel. A tigris rávicsorgott, a karmát kieresztette, és meg akarta őt enni. A
róka cselhez folyamodott és így szólt: – Uram! Ne képzeld, hogy egyedül te vagy az állatok királya. Én is
vagyok olyan félelmetes, mint te. Ha nem hiszed, tegyünk próbát! Induljunk el. Én megyek elöl, gyere
utánam. Ha az emberek nem ijednek meg tőlem, széttéphetsz. A tigris beleegyezett, és a róka után
mendegélt az országúton. Amikor a vándorok a róka mögött a hatalmas tigrist meglátták, rémülten
elfutottak. Erre a róka büszkén megszólalt: – Na látod?! Elöl mentem, az emberek csak engem láthattak,
mert mögöttem kullogtál! – Igaz, ami igaz – döbbent meg a tigris, és behúzott farokkal elszaladt

A RÓKA ÉS A TIGRIS
Egy arab legenda szerint, egyszer egy ember megpillantott az
erdőben olyan rókát, amely mind a négy lábát elvesztette.
Módfelett csodálkozott azon, hogy egy állat, amely nem képes
már zsákmányt ejteni, hogyan lehet még életben. Aztán a
rókához közel látott egy tigrist, amely éppen egy szarvast tépett
szét. Amikor jóllakott, a maradék húst a csontokkal odahúzta a
róka közelébe. Ki tudja, hány nap óta a tigris gondoskodott a
tehetetlen rókáról. Az embert őszinte csodálatba ejtette Isten
jóságos gondoskodása.

Ezen okulva, azt mondta magának: „Én is leülök egy kedélyes

sarokba, kipihenem magam, és hagyom, hogy Isten
gondoskodjon rólam. Ha bízom benne, el fog látni mindazzal,
amire szükségem van.” Aztán múltak a napok, nem történt
semmi, és az ember még mindig ült a sarokban, pedig már közel
volt az éhhalálhoz. Ekkor hallott egy hangot: „Te a rossz úton
vagy! Végy példát a tigrisről, és ne a fogyatékos, magatehetetlen
róka legyen a példaképed!”

Később találkozott az úton egy vékony ruhában fagyoskodó

kisleánnyal, aki remegett a hidegtől, s már több napja nem kapott
ennivalót. Ekkor felháborodva panaszkodott az ember Istennek,
de pontosabb, ha azt mondjuk: vádaskodott Isten ellen: „Hogyan
engedheted meg ezt?! A rókát életben tartod, de ezt az ártatlan
kislányt hagyod éhezni és fagyoskodni! Miért nem cselekszel
már?!” Isten sokáig nem felelt, aztán csendesen és határozottan
azt mondta: „Cselekedtem már, megteremtettelek!”

Még elképzelni sem tudom, hogy él valahol olyan ember, akit ne

ütne szíven a legenda, de különösen az utolsó mondat, Isten
határozott figyelmeztetése, amely személy szerint hozzám,
hozzád szól. Milyen sokszor bújunk ki a felelősség alól azzal,
hogy feladatainkat, kötelességeinket évezredes szólamokkal
áthárítjuk az államra, a társadalomra, az iskolára, az egyesüle-
tekre, szüleinkre, egyszerűen másokra. És közvetlenül vagy
közvetve, milyen gyakran vádaskodunk Istennel szemben: