A szabad akaratról...

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy farkas, a semmi határán túl egy völgyben. A
kívánságok völgyének hívták, és ez völgy végtelen, és sűrű volt akár csak a benne élő lények
félelmei. A farkas például mindig attól félt, hogy éhen marad. Azon részén, ahol a nap felkelt, a
völgyben egy barlang állt. A barlang csodás hely volt, aki oda betévedt, annak egyetlen kívánsága
teljesült. A barlang előtt egy tigrisdémon tanyázott, és őrizte a bejáratot. A farkas egy igazán
veszélyes, és vérszomjas állat volt, de a tigrissel még ő sem mert kezdeni. Így mikor arra tévedt,
egy fa tövében meghúzodott. A tigris megérezte őt, és odamordult a farkashoz:
-Tudom ám komám, hogy itt vagy!
A farkas kelletlen előballagott.
 -Na barátom!
 - mondta a tigris
 - biztos éhes vagy!
-Az bizony meglehet! - morgott kedvetlenül a farkas.
- Ha válaszolsz három kérdésemre a barlangban tehetsz valamit evégett! De ha nem jól válaszolsz,
akkor viszont nekem nem kell éheznem ma! Áll az alku barátom?
-A farkas hallott már a barlangról, de még sohasem járt itt. Legszívesebben kereket oldott volna,
mert cseppet sem volt kedve ehhez a játékhoz, de tudta, hogy a tigris gyorsabb nála, és hamar
beérné. Azt gondolta, úgy csinál majd, mintha elfogadná az ajánlatot, aztán majd eltereli a tigris
figyelmét, és elszelel.
- Rendben van! De honnan tudjam állod-e a szavad? - kérdezte a farkas.
- Onnan, hogy megesketett a mennyei király: igazat kell hogy szóljak vagy ha nem, abban a
pillanatban porrá leszek.
Miközben beszélt, egy kis kígyó jelent meg  a tigris mögött, és buzgón bólogatott.
 - Na ez talán még jól jöhet nekem
-gondolta a farkas.
- Akkor ime az első kérdés:
Barátod ha megéhezel,
de utolér ha nem ismered.
Néha kicsi, néha nagy,
nincs kinn hideg, mégis fagy!
- Ordította a tigris. A kis kígyó integetni kezdett a farkával a farkas felé, hogy észrevegye, majd
arcát hirtelen ijedtre változtatta. A tigris ebből semmit nem vett észre, de farkas megértette, és
ravágta:
-A félelem az!.
- Ez túl könnyű volt!
-orditott a tigris.
De halld a következőt!
Rokona bár nincs neki,
Még is meg fog látogatni!
Ki keresi nem leli,
ki meg nem, azt eléri!
Ki előre sietteti,
Ki a végén utoléri!

-A kis kígyó most úgy csinált mintha kiadta  volna a lelkét - A végzet az!
-morrogta a farkas!
- A teringettét! - ordított a tigris, ez is túl könnyű volt, de majd a harmadik! Nos, mitől félek én?
-A tigris mögött a kígyó ismét ilyedtséget szinlelt mint az legelőbb. A farkas bizonytalanul mondta:
 - A félelemtől?!
- A tigris arca elsötétedett, látszott hogy nem erre számított.
- Ma szerencséd volt! - azzal eloldalgott.
A farkas bement a barlangba, ahol a kígyó már várta.
- Miért segítettél nekem? - kérdezte a kígyótól.
-Az én bajomon csak az segíthet, aki úgy téved ide hogy nincs célja vele! - mondta a mosolyogva a
kígyó.
- Na, és mit kívánsz tőlem?
- Kívánd azt, hogy meglásd az igazságot. Mert tudd meg rajtam egy gonosz átok ül, csak akkor
szabadulok, ha valaki meglát valódi alakomban.
- Mivel megszolgáltad legyen így!. Azt kívánom hogy lássalak meg! - Mondta fennhangon. Abban a
szempillantásban egy tündér termett a kígyó helyébe, és így szólt a farkashoz:
- Mivel ilyen jó voltál, teljesülhet még egy kívánságod! De vigyázz mit kérsz, hallgass az szìvedre
is és ne csak a eszedre különben csak boldogtalanságra lelsz - Azzal eltűnt. A farkas azon
gondolkozott, vajon mit is szeretne a legjobban. A tünde szeme megigézte a farkast, de aztán éhség
ki győzött, és ezt mondta:
-Bárcsak mindig tele lenne a hasam!- Ahogy kimondta megtörtént. Soha többé nem érzett éhséget,
de vadászni sem volt kedve. A falkának sem viselhette gondját, mivel semminek sem tudott többet
ártani. Kívánsága csak magányra ítélte őt, és boldogtalanságra. A tündér a barlangon kívülről
figyelte a farkast, és ezt gondolta-Lám nem hallgatott rám a kedvesem! Most várhatok rá újabb ezer
évet. Bizony lehet valaki erős mint a tigris, okos mint a kígyó, de ha elveszti a lelkének tükrét annak
a kivánság is csak átok lesz.
(Keetoulaalt népmesék)