DUNCAN SHELLEY

Egy topmodell naplója

MEDIA NOX KIADÓ Budapest, 2002

Š 2002 Media Nox Kft. - az 1795-ben alapított
Magyar Könyvkiadók és
Könyvterjesztők Egyesülésének a tagja.
Minden jog fenntartva.
42131 í?/9
A könyv bármely részének
íráso,s engedély nélküli felhasználása,
vagy annak bármilyen módon történő másolása
szigorúan tilos.
Ez alól kivételt képeznek
a sajtóértékelés céljára idézett rövid részletek.
FSZEK IX/2 könyvtár
0 "0 1?600ll332ÉÉs"
ISBN: 963 86 171 87
Media Nox Kiadó - tel.: 210-9279
1082 Budapest, Baross utca 61.
books@medianox.hu
www.medianox.hu
Borítógrafikát készítette: Artúr Repró Stúdió
Számítógépes tördelés: Orcskay Erzsébet
Felelős kiadó: Micsinyei Károly,
a Media Nox Kft. ügyvezetője
Nyomtatta és kötötte: Reálszisztéma Dabasi Nyomda Rt.
Felelős vezető: Mádi Lajos ügyvezető igazgató
Amber Vallettának ajánlom
Nem akarok más füttyszavára táncolni, mert önfejű vagyok és magabiztos,
- Jodie Foster -
0019600332558
PROLÓGUS
Dátum: 2000. november 29. (szerda)
Földrajzi hely: Csendes-óceán, a Fidzsi-szigetek partjainál
Színhely: Lord Byron (a hajóm)
Idő: 13 óm 58 perc
Redves 9{aplóm!
Mindenekelőtt bocsánatot szeretnéfákérni, amiért egy Hónapja nem írtam (Becses
Lapjaidra. 1{em felejtettetekkel, sőt, sokat gondoltam 'Rgd, de az erő, mely
ahhoz kellett volna, hogy tájékgztassalakéletem alakulásáról, hiányzott belőlem.
!Az elmúlt heteiben a haláííaínéztem farkasszemet. "Egy hihetetlen Balszerencse
folytán valaki vadászni kezdett rám, áfáról a nyomozók^későBB azt mondták^ hogy
téBolyult gyilkos, és hogy ó követte elFranciaország történehnénekJegaljasabB,
(eghátBorzongatóBB Bűntényét, egy olyan bűnt, melyet ésszelnem lehet felfogni.
Üldözött vadként, élet s halál közt leBegve, képtelen voltam rá, hogy
tájékgztassalak^az eseményekről. "Kérlek^ Bocsáss meg ezért1. Most Bepótolom
minden mulasztásom.
Ismersz Te engem, joBBan, mint Bárki más a világon. Tudod HZ. jól, mi a mániám,
gyerekként olyan lányokkal játszottam együtt, akikjze-relemről, családról,
szépségről, gazdagságról álmodoztak, Én már aí^ kor tudtam, hogy nekem sohasem
ezekjesznekji (egfontosabBaf^ hanem valami egészen más. Tinédzserkorom kezdetéig
egy dühöngő őrült alakította az apámat. Ivott, üvöltözött, és ütött minket.
"Emlékszem, hányszor könyörögtem sírva anyukámnak^ hogy váljon el, de egészen
tízéves koromig nem volt hozzá mersze. %ét évre rá lett egy új apám, aki
ugyanannyira nem értett a pénzhez, mint az elődje, de CegalábB rendes ember
volt. Ő soha nem Bántotta egyikünket sem, soha nem ivott egy kortyot sem, és
jóformán halálra dolgozta magát, hogy eltartsa a családját. Huszonhárom éves
koromig szegény voltam -gyerekkoromban nagyon szegény -, kiszolgáltatott és
félénk^ és nagyon jól megtanultam, mit jelent a nem lehet és a nem szabad.
Úgyhogy én nem álmodtam annyit a szerelemről, mint a barátnőim, bár kínzóan
vágytam rá, és a megbecsülés sem érdekelt olyan nagyon, sem a gazdagság, és nem
éreztem létem értelménekji családot sem, sem pedig a szépséget,
7
és semmi effélét. Un független akartam (enni. Magam dönteni, magam választani.
Szabadon eldönteni, ki lehet az életem része, és ki nem, mivel
akarokjogtalkozni, és mivel nem.
JQs lány korom óta a függetlenség utáni vágy hajtott előre, ez vert ki az
ágybólminden egyes napon, ösztökélt cselekvésre, és hajtott keresztülminden
nehézségen. Sohasem tartottam semmit többre a függetlenségnél, sohasem láttam
semmit, amely olyan értékes lett volna, mint ez. A függetlenség azt jelenti:
teljes életet élni. J^Uq. nem él teljes életet, az nem is él igazán.
íAkikjtem tapasztaCtákjnég, azt hihetik^ unalmas dolog szabadnak^ lenni. TLzt
csakjjzért mondják^ mert nem tudják^ milyen is az. A teljes élet ott
kgzdódik^el, amikor már nem kellazzal törődnöm, hogy életben maradjak^ hanem
csakjízzal, hogy éljek, Az életem a képzeletemről és az álmaimról szól, és nem a
küszködésről, ft. képzeletem az, ami vezérel, és nem a kényszer.
ÍA. függetlenséghez először is az szükséges, hogy az ember egész életét egy
mesterség tanulásának szentelje, mert a teljes élet nem képzelhető el kiemelkedő
tudás nélkül A szabadság a legnagyobb kiváltság, és szabadság csaJ^azoknakjár,
af^néOqdÖzhetetCenek^ "És a tudás az egyetlen, ami valakit nélkülözhetetlenné
tesz. ftz embernekjnegszáí-(ottan kell hinnie önmagában, a legkisebb kétely
nélkül kgll tudnia, hogy mit is akar az élettől, és mindent ennekji
cémakj^ellalárendelnie. "És ha egy napon, sokzsoícjv után, éktünkjegeslegszebb
napján, elértük végre az annyira áhított teljes életet, és kibontakoztathatjuk^
lényünket kedvünkre, minden irányban, minden területen, akyzde(em-nekjnég akfigr
sincs vége. Mert a győzelem után következü\az őrködés. 'En huszonhét éves
koromban értem el a függetlenséget, azóta őrködöm az életem határai felett. Ha
valaki olyan teszi be a lábát az életembe, akit nem akarózott látni, mert
csökkenti a függetlenségemet, affcor rárontok^ mint egy fenevad, minden erőmmel,
tudásommal, pénzemmel, kapcsolatommal, minden lehetőségemmel, amim csak van, és
nem álíokje egy pillanatra sem, amíg élnem üldöztem. De a lelkem mélyén mindig
is ott szunnyadt a félelem, hogy egyszer majd olyan valaki tör be az életembe,
akwelnem bírokjl
Harmincéves koromra a modelíszakma ránctalan, nagy öregje lettem; egy szelíd
arcú, kőkemény prof i, aki mindenkit ismer a divatvilágban, és mindent tud erről
a szakmáról, amit csakjudni (ehet. íAz elmúlt hét év minden egyes pillanatát, a
szabadidőmet, a kapcsolatai-
8
mat, és kivétel nélkül mindent annakjendeltem alá, hogy elérjem a
függetlenséget. És elértem. Megvívtam a magam csatáit, és győztem. Olyan
erősnek^ hittem magam, hogy komolyan azt gondoltam, már semmi sem rendíthet meg.
De egy napon minden összeomlott. 5\z én csodálatos életem, melyet oly nagy
műgonddal építettem fel, kicsúszott az irányításom alól Csak^ döbbenten álltam,
és nem tudtam, mi történik, körülöttem. Amitől féltem, bekövetkezett. fl. rend
káoszba fordult, a fényből sötétség lett.
S5Ő FEJEZET
1.
Joyce Byron1 lakása
Champ-de-Mars2, Párizs
2000. október 25. szerda, 12 óra 00 perc
Egy idegtépő, sípoló hang süvített bele az álmomba: az ébresztőóra hangja. Én
mondom, csakis a világ legkegyetlenebb emberei mennek ébresztőóra-készítőnek! A
mechanikus ébresztőórák még hagyján, de ezek a rádiós órák iszonyúak! Hogy lehet
egy órának ilyen kíméletlen, dobhártyaszaggató hangja?!
Lekapcsoltam az órát, felkönyököltem, és így aludtam tovább. Körülbelül három
perc múlva tértem magamhoz, megráztam a fejem, és erőlködve résnyire nyitottam a
szemem. Akkorát ásítottam, hogy belereccsent az állkapcsom. Ilyenkor mindig
megfogadom, ezentúl sokkal korábban fekszem le, hogy kialudhassam magam, de
azután soha nem lesz belőle semmi, mert mindig csak olyankor vagyok álmos,
amikor felkelek. A bal oldali éjjeliszekrényről magamhoz vettem az előjegyzési
naptáramat, és kinyitottam a mai napnál: 13:00: reggeli. 14:00-15:00:
végiglátogatni a kávéházaimat. 15:15-16:35: elintézni 23 telefont. 17:00: ebéd
az ügynökömmel. 19:15: hívni Carlót a pénteki fotózás miatt. 22:15 01:30:
elintézni 17 telefont. Elég nyugodt napnak ígérkezik.
Becsuktam a naptárt, és visszatettem a helyére. A távirányítóval felhúztam a
rolót, hogy besüssön a nap. Egyedül itt, a hálóban van roló az ablakon, hogy
távirányítóval fel tudjam húzni, az összes többi ablakomon csak függöny,
elsötétítő és spaletta3 van.
1 Joyce Byron: ejlsd: Dzsojsz Bájron.
' Champ-de-Mars: (francia) Mars-mező. Ejtsd: sam dö marsz
' spaletta: elsötétítésre használt ablaktábla.
11
Minden ablakomból látni az Eiffel-tornyot, de csak akkor, ha az ablak jobb
sarkánál állok, és onnan nézek bal felé, a Szajna irányába, vagy ha kihajolok az
ablakon. A hálószobámban a szoba egyik végében van az ablak, a másik végében a
jókora ágyam, így aztán az ágyban fekve sajnos nem láthatom a tornyot. Nagyokat
nyújtózkodtam, meg ásítottam egy sort, azután kiug... kikecmeregtem az ágyból,
és bekapcsoltam a CD-t. Imádott Björköm hangja életet lehelt a lelkembe.
Humán Behaviour. Ez a gyönyörűség a Debut legelső száma. A Debut Björk első
szólólemeze, nem is csoda, hogy amikor megjelent ez a lemez, azonnal világsztár
lett. Egy regényben olvastam, hogy az esztétika kedveskedés az érzékeknek.
Milyen igaz! A könyv írója biztosan ezt a számot hallgatta éppen, miközben
papírra vetette ezt a különös mondatot. Régi jó szokásomhoz híven, táncoltam es
énekeltem az ágy mellett, amíg tökéletesen fel nem ébredtem. Éa jól meggondolom,
tulajdonképpen egyáltalán nem véletlen, hogy kettőnk közül Björkből lett
énekesnő és nem belőlem. Nekem olyan hangom van, hogy egy általam felénekelt
lemezt legfeljebb mint fegyvert lehetne árusítani, és fegyverviselési engedély
felmutatásával lehetne csak hozzájutni. Ellenben Björk hangja... Na igen. Az
maga a csoda.
Kivonszoltam magam a fürdőszobába, útközben ledobáltam kevés ruhámat, és
kikapcsoltam az üzenetrögzítőt, jelezvén, hogy már magamnál vagyok. Megnyitottam
a zuhanyt, és beléptem a vízsugár alá. Kivettem a sampont a tartóból, és nyomtam
belőle a tenyerembe. Szeretek hajat mosni, mindig jól érzem magam utána.
Vei1 jutott az eszembe, ő az egyik alkalmazottam, kezdő modell, és ma délelőtt
válogatáson volt. Remélem, kiválasztották. Ráférne, jót tenne az önbizalmának.
Megcsörrent a telefon.
Na, ezt nevezem időzítésnek! Ott álltam a zuhany alatt talpig samponban, és még
Björk is énekelt!
Egyetlen hátránya van annak, ha valaki egy háromszázötven négyzetméteres,
tízszobás lakásban lakik: ha megcsörren a telefon, komoly távolságokat kell
lefutnia. Egyik kedves barátom,
* Vee: A Vivien becézett alakja. Ejtsd: Vi.
12
Kari Lagerfeld, javasolta egyszer, hogy helyezzek minden helyiségbe telefont,
hogy gyorsabban fel bírjam kapni, ha hív. Csuda aranyos...! Lehet, hogy meg kéne
fogadom a tanácsát?
Villámsebesen lemostam a sampont, és magamra kaptam egy törölközőt. Telefon
nincs minden szobában, de CD az van. Ha akarom, beteszek egy lemezt az egyikbe,
és az egész lakásban hallhatom. A fürdőszobai CD-n keresztül kikapcsoltam a
hálószobait. Beszáguldottam a nappaliba. Mielőtt felkaptam a kagylót, vetettem
egy pillantást a hívás kijelzőjére: MIMI TRUFFAU. Ő a francia Vogue3
főszerkesztője, meglehetősen sajátságos humorú nőci. Egyébként jó barátom.
Felvettem a kagylót.
-Joyce vagyok! Szia!
- Halihó! Itt a te Mimi barátnőd! - szólt bele egy felettébb energikus nő a
kagylóba a vonal túlsó végén.
- Hogy vagy?
- Koszi, megvagyok. És te, Joyce? -Ja-ja.
- Helyes. Figyelj, kedves, drága, egyetlen barátnőm, ugye tudod, mennyire a
szívem csücske vagy?
Ismerős duma. Olyan képet vágtam, mint amilyeneket Billy Crystal szokott a
filmjeiben, amikor nagyon elszomorodik. Felsóhajtottam.
- Hagyjuk ezt, épp a zuhany alól másztam ki. Mi kéne, ha vóna?
- Szeretném elkérni néhány lányodat Fontainebleau-ba6, a szombati partira.
- Na, és miért kellenek neked az én lányaim? - szegeztem neki a kérdést.
- Á, semmi különös, csak éppen a felszolgálóim köddé váltak.
- Köddé váltak? - kérdeztem döbbenten. - Ez meg mi a fenét jelentsen? Valami
eddig még fel nem fedezett fizikai törvény lépett működésbe?
- Á, nem, még annál is rosszabb. Az imént hívtak, hogy nem
5 Vogue: (francia) divat. A világ egyik leghíresebb, nemzetközi divatlapja,
amely számtalan országban jelenik meg; mindenhol az adott ország nyelvén, más-
más tartalommal. Ejtsd: Vóg.
6 Fontainebleau: ejtsd: fontenbló.
13
akarnak gyíinni, mert valami más, fontosabb jelenésük van, és éppen szombaton.
Meg is átkoztam őket, úgyhogy a hétvégén várhatóan villám fog a fenekükbe
csapni. De most mondd meg! Visszamondják nekem a megállapodásunkat, három nappal
a parti előtt! Én meg itt állok befürödve, úgyhogy valahonnan sürgősen szereznem
kell tizennégy lányt, szóval képzelheted, mekkora gondban vagyok. Csinálnom
kellene a lapot, erre ez is az én nyakamba szakad! Segíts, Joyce! Neked úgyis
van egy csomó lányod, adj kölcsön belőlük tizennégyet szombatra, rendben? Nem
leszek hálátlan! Az utazással ne törődj, busszal hozzuk-visszük őket, kapnak
ebédet, vacsorát, felszolgálómhát, és bemutatós napidíjat. Na, mit mondasz?
Megmented a te drága, egyetlen Mimi barátnődet?
- Lesznek ott idióták? - érdeklődtem. Fontos kérdés ez, mert ha lesznek, nem
fogom odaengedni a lányaimat, az biztos.
- Kérlekxszépen, a divat világa tele van idiótákkal, ezért aztán nem tudjuk
kiszűrni őket teljesen, de ha azokra gondolsz, akiket minden partiról
kitiltottak, hát azok természetesen nem lesznek. Néhány ártatlanabb idióta
biztosan lesz, de ők nem sok vizet zavarnak. A meghívottak listája a szokásos. A
szakma összejön, hogy önmagát/ünnepelje, és hogy hatalmas felhajtást keltsen egy
olyan pitiáner/ dolog, mint a divat körül. Ha pedig valakivel mégis baj lesz,
akkor annak a viaszbábuját személyesen szurkálom össze, ezt megígérem neked!
- Szóval te egy ilyen woodoo-boszorkány vagy! - nevettem el magam.
- Bizony! Nem tudtad? Á lapot csak hobbiból csinálom.
- Látszik is rajta - ugrattam.
- Valahol van itt egy Joyce-babám...
- Semmi szükség arra a babára, Mimi! Csak egy ártatlan kis po-énocska akart
lenni, érted? Mindenki tudja, hogy a lapod felülmúlhatatlanul tökéletes! Inkább
térjünk vissza a szombati partira.
- Hát jó. Na, mit mondasz?
- Jól van. Összeszedek neked tizennégy lányt. Mikorra kell a névsor?
- Van időd bőven. Úgyhogy maradjunk a holnapban.
- Oké. Tehát holnap, azaz csütörtökön, eljuttatom hozzád a névsort.
14
- Hogy te milyen kedves vagy, Joyce! A hálám fog a sírba vinni, meglátod!
- Hát ez igazán megnyugtató! - Lenéztem a földre: körülöttem tócsában gyűlt a
víz. - Most mennem kell, Mimi, mert lassan beázik a másodikon a festőművész, és
annak egyikünk sem örülne.
- Jól van, érzékeny búcsút veszek tőled. Várom a névsort a holnapi nap folyamán.
És ha a festőművészed pampog, csak szólj, és összedobok egy tündéri kis bábut
viaszból!
- Nagyon szépen köszönöm, Mimi! Veled élmény a telefonálás, de most valóban
mennem kell. Na, szia!
- Szia, Joyce! És még egyszer: koszi!
Letettem végre a kagylót, azután feltöröltem a lábam körül összegyűlt vizet, és
visszamentem a fürdőszobába. Már korgott a gyomrom az éhségtől; lelki szemeim
előtt fantasztikus reggeli jelent meg. A modelleknek általában korog a gyomruk,
mert a nap nagy részében éhezniük kell, hogy megőrizzék az alakjukat. Sokszor
előfordul, hogy összejövünk néhányan egy öltözőben, vagy várakozunk a függöny
mögött egy bemutatón, ahol mindenkinek korog a gyomra, és ezen annyit röhögünk,
hogy már fáj tőle a hasunk. Az az eszement Kate Moss mondta egyszer: Joyce,
neked most a gyomrod korog, vagy dorombolsz?" Hehehe! Azóta állandóan ezzel
ugratnak.
Éppen a hajamat szárítottam és duettet énekeltem imádott Björkömmel, amikor
ismét megcsörrent a telefon.
- Hívjál vissza úgy tizenöt perc múlva! - kiabáltam ki, de a telefon csak
csörgött tovább.
Kész, döntöttem, megfogadom Kari tanácsát: venni fogok egy láda telefont!
Leraktam a hajszárítót a sminkasztalra, és megint futottam a nappaliba a
telefonhoz. Még mindig egy szál törülközőben vagyok, egyszerűen nincs időm
felöltözni! A népszerűség ára! Arrghhh!
A telefon hívásfeltüntető, aprócska képernyőjén semmilyen név nem állt, csak egy
mobiltelefon száma. Nem ismerem ezt a számot. Ki a fene az?
- Igen? - szóltam bele a kagylóba.
- Szia, édes!
Szia édes?" Hát ez meg ki? Ki a fene... Jaj, ne! Jaj, ne! Ez George
15
Sheppard...! Ó, hogy a jó francba! Kitől szerezte meg a számomat ez az
elfuserált bájgúnár? Kinyuvasztom az illetőt! Máskor háromszor is meg kell
gondolnom, mielőtt megadom valakinek a számomat! A telefonszám kulcs az ember
magánéletéhez, ezért aztán jobb, ha úgy őrzi, mint egy kincset.
- Na de, George! Mi sosem voltunk ilyen édesező" viszonyban! - emlékeztettem. -
Hagyd ezt abba, nem szeretném, ha ilyeneket mondanál nekem!
George Shepparddel három hete találkoztam egy fotózáson, Cipruson.
Tulajdonképpen semmi keresnivalója nem volt ott, de mivel tele van pénzzel, és
azt két kézzel szórja, jó néhányan igyekeznek a közelében lenni, hátha csurran-
cseppen nekik is egy kisebb összeg, így aztán nagyon sok embert ismer. Engem
nem, de feltett szándéka volt ezen változtatni. Az egyik fotós mutatott be
minket egymásnak. Carlo, a kedvenc fotósom nem tett volna ilyet, ő annál sokkal
jobban szeret engem, de az a dög Phil alighanem utál. Rám szabadította ezt az
őrültet, de ezt még megkeserüli: szólok Miminek, hogy készítheti a viaszbábut...
- Sokat gondoltál rám - jelentette ki George. Nem kérdés volt, nem óvatos
feltevés, hanem kategorikus kijelentés. Elképesztő egy ember!'Szent
meggyőződése, hogy minden körülötte forog, és egy kicsit megviselte, hogy én
nem.
Felületes szemlélő azt gondolhatná, hogy George Sheppard az ég kegyeltje. De
mekkora tévedés! George huszonhét éves, 190 centis, kisportolt, napbarnított,
szőke, kék szemű, lányos arcú fickó, egy arisztokrata család isten tudja,
hányadik sarja, aki életének egyetlen célját abban látja, hogy a családi vagyon
rá eső részét elherdálja. Úgy tapadnak rá a nők, hogy az csak na! Azok a
szerencsétlen kiscsajok, akiknek az önbecsülése erősen a nulla körül mozog, és
ezért számukra az érték egyeden fokmérője az irigység, benne látják a fehér
paripás, mesebeli herceget. Elképzelik, hogy a hozzájuk hasonlóak mennyire
irigykednének, ha látnák őket George mellett üldögélni valamelyik nyitott tetejű
Ferrari vagy Lamborghini sportkocsiban, vagy mellette feszíteni a jachtján,
mikroszkopikus méretű, kétrészes fürdőruhában. Másra pedig nem gondolnak, csak
erre. George-nak egész életében ilyen lányokkal volt dolga, és ezért azt hiszi,
hogy minden nőnemű lény ilyen.
16
- Azért ne essünk túlzásba! - mondtam egy frissen feltámadott múmia
lelkesedésével. Ha megmondanám neki, hogy hányszor gondoltam rá, úgyse hinné el,
mert az ellentmondana a rögeszméjének, miszerint ő minden nő álma. - Hadd
kérjelek meg, hogy felejtsd el a telefonszámomat, mert különben meg kell
változtatnom a végén!
-Joyce, nem jöttél még rá? Ha én valamit meg akarok szerezni, akkor megszerzem.
Ezt nevezem hatásos szövegnek! Ettől a dumától aztán minden nő a férfi karjaiba
omlik! Elmosolyodtam. Szuperérzékeny antennáim betolakodót jeleztek életem
határánál. George... Nem lesz egy nehéz küzdelem. Sosem találkoztam olyan
bájgúnárral, aki veszedelmes lett volna.
- Ezzel akarsz elkábítani? Ezzel nem mész nálam semmire, mint ahogy semmivel
sem, jobb, ha tudod, mert egyszerűen nem érdekelsz - tájékoztattam, de valami
azt súgta, hogy nem fogta fel.
- A hangod mást mond - jelentette ki mély meggyőződéssel. -Érzéki, remeg a
vágytól.
Kitört belőlem a nevetés.
- George, George, térj magadhoz! Te nagyon eltájoltad magad! Úgy nem érdekelsz,
ahogyan vagy, és kész! Ennyi az egész! Hogy mit gondolsz erről, annak számomra
semmi jelentősége.
- De miért? - kérdezte döbbenten. - Mert azt mondtam Björk-ről, hogy nem bírom a
pofáját? Na és? Ezért még nem utasíthatsz el! Joyce, ne legyél már ennyire
gyerek! Nem bírom azt a bigét, és kész, rosszul vagyok tőle: csúnya, és olyan,
mint valami bolond! A zenéje is pocsék! Ez van, és ezen nem lehet változtatni.
- Nézd, George - kezdtem, miután mély levegőt vettem -, ha Björk is olyan
elkeserítően tehetségtelen és alulképzett lenne, mint a te imádott Pamela
Andersonod, akkor ő is rákényszerülne arra, hogy unos-untalan a fenekét és a
melleit mutogassa, hogy észrevegyék. Björk azonban eszméletlenül tehetséges és
rendkívül magasan képzett művész, akinek elég, ha csak alkot. És, mellesleg,
szép is.
-Joyce, kérlek... -George könyörgőre fogta a dolgot, ami roppant nagy
erőfeszítést igényelhetett tőle. - Na... na... kedves... Ööö... sze... ööö...
sze.... ööö... sze... sze... szeret... sze... szeretlek - nyögte ki nagy
nehezen. Olyan kínlódva ejtette ki azt, hogy
/^?^\17
szeretlek", mintha a szája most debütálta volna a szót. Úgy látszik, már
bejelentette a haverjainak, hogy én vagyok az egyik aktuális nője, ezért törte
magát ilyen emberfeletti erővel.
- Nem tud érdekelni - vetettem oda lesajnálóan, amúgy Mariéne Dietrich
stílusában.
-Azt hiszed... - kezdte George, hangjában visszafojtott dühvel -, azt hiszed,
hogy nem tudok neked ártani, ha akarok? Azt hiszed, valami nagy szám vagy, ugye?
Hogy te valaki vagy, mi? Hát akkor jól figyelj, mondok én ne...
Leraktam a kagylót, és visszamentem a fürdőszobába. Ez hülye. Ha én keresek
tízmillió dollárt egy évben, akkor mennyit keresnek rajtam? Mit gondol ez a kis
selyemfiú, hogy csak mert megpróbál valaki előtt eláztatni, majd hirtelen
kidobnak a divatszakmából? Nevetséges. Soha semmiért nem kellett megküzdenie,
szegénynek nincs kapcsolata a valósággal.
Visszatértem a fürdőszobába, és tovább szárítottam a hajam. A telefon csörgött
még néhányat, méghozzá jó sokat, hogy a fene egye meg, de végül feladta, én
pedig végre elkészültem. Kiválasztottam egy átlátszó harisnyát, egy nagyon rövid
szürke szoknyát, egy lila, kapucnis felsőt, meg egy könnyű, fekete cipőt -
talpig Miu Miu-ban voltam -, és elhagytam a lakást.
\ 2.
Café de Byron
Champ-de-Mars, Párizs
Október 25. szerda, 12 óra 57perc
Van valami egészen elbódítóan felemelő abban, ha az ember a saját kávéházában
reggelizik, negyven méterre a lakásától, a Champ-de-Marson, fenséges kilátással
az Eiffel-toronyra. Három éve nyitottam, úgy hívják: Café de Byron. Csodálatos
név! Szívet-lelket melengető! És van még két másik kávéházam is, itt, Párizsban!
A ház, ahol lakom, háromemeletes luxusház, ahol kizárólag nagyméretű
luxuslakások vannak, melyeket csak megvenni le-
18
het, bérelni nem. Egy háromszázötven négyzetméteres lakás mindenhol drága, de
itt különösen az. Csak azért volt szívem ennyit kifizetni érte, mert első
látásra beleszerettem, no meg a környékbe is, és mert kiváló befektetés. Két
kapu van egymás mellett, a kisebbik az előtérbe vezet, a nagyobbik a ház
mélygarázsába, ahol harminc autó fér el. A ház előterében portás fogadja az
érkezőket, és csak azt engedi fel, aki itt lakik, vagy akinek az érkezéséről
tájékoztatta valamelyik lakó. Ha valaki előzetes bejelentés nélkül jelenik meg,
a portás feltelefonál, hogy beengedheti-e az illetőt. Két portásunk van, apa és
fia, felváltva dolgoznak, hol éjszaka, hol pedig nappal. Mindketten elég
megtermett, magabiztos fellépésű férfiak, az apa húsz évig dolgozott rendőrként,
a fia képzett biztonsági őr. Egyikük sem az a szívbajos típus. Amióta itt lakom,
már nem egy paparazzót hajítottak ki az épületből.
A lakásom ablakából sajnos nem látok rá a kávéházamra, mert a mellettünk lévő
ház egyik erkélye eltakarja a kilátást. Az erkély ugyan csak másfél méterre
emelkedik ki az épület falából, de ez a másfél méter éppen elég ahhoz, hogy
semmiképpen ne láthassak a kávézómra. De csupán egy perc könnyű kis séta az
Eiffeltorony irányába, és ott is vagyok! És ez nagyon tetszik!
Az első kávéházamat három éve nyitottam, éppen itt, a Champ-de-Marson. A Champ-
de-Mars hatalmas, szépen gondozott park, Párizs egyik legfelkapottabb helye.
Roppant nehéz itt lakást vagy üzlethelyiséget szerezni, és borzasztó drága is.
Túl azon, hogy kezdő, tizenéves modelleket akartam foglalkoztatni a kávézómban,
az volt a célom, hogy rendszeresen ide járjak reggelizni. Bevallom, egy ideig
volt bennem némi félsz, hogy mi lesz, ha kiülök a kávéház teraszára a jól ismert
képemmel, de azután összeszedtem magam, és egy hétre rá, hogy megnyitottunk,
lementem reggelizni. Csak egy leheletnyi sminket tettem fel, a hajam is egészen
más volt, mint a fotóimon, s reméltem, a kutya se ismer rám. Nem így történt. Az
egész környéken leállt a forgalom. Rettenetesen kínos volt, el kellett mennem,
hogy újraindulhasson a közlekedés. Aznap a hatórás hírekben már benne vol-
paparazzo: (olasz) hírességek intim szférájába betolakodó gátlástalan lesipuskás
fotós.
19
tam: Joyce megbénította Párizs közlekedését". Jó másfél hónap kellett hozzá, míg
Párizs megszokta, hogy ott vagyok, mint ahogyan Hollywoodban is megszokták már,
hogy sztárok jönnek-mennek az utcán és az üzletekben.
Ma már senki nem lepődik meg, hogy meglát, legfeljebb odaköszönnek nekem, vagy
kérnek egy autogramot az egyik szalvétára, ami viszont számomra egyáltalán nem
teher. Ezeknek az embereknek köszönhetem, hogy itt lakhatom, saját kávéházam
lehet, Aston Martin sportkocsival furikázhatom, házam lehet a Fidzsi-szigeteken,
a saját jachtomon járhatom be a tengereket, repülhetek, amikor csak kedvem
tartja, és megtehetek még sok egyebet, amiről a legtöbben csak álmodnak. Én
magam akartam, hogy ilyen híres pofikám legyen! És ha valaki híres, az nem
tekintheti úgy az életét, mint ami csak az övé. Az érdeklődés a hírnév ára.
\
Felléptem a terasz\tíz centi magas emelvényére. Odaköszöntem a vendégeknek
és^Madlennek, a teraszos felszolgálónak, aki épp gőzölgő kapucsínókés szamócás
jégkrémet szolgált fel három jól öltözött ázsiai férfinak. Madlen egy tizenhat
éves csaj Lyonból. Rendre azon munkálkodik, hogy megvicceljen másokat, az ember
egy pillanatra sem lehet biztonságban tőle. Egyébként imádom, nagyon rendes,
gyorsan és jól dolgozik, könnyedén elbeszélget az emberekkel, egyáltalán nem
tart tőlük, ami kifejezetten hasznos a modellek számára. Eddig már hét munkája
volt: bemutatók, fotózások, és szerepelt egy japán reklámfilmben, amiben egy
rizsmárkát reklámoztak, és Madlen volt az egyik lány, aki egy étteremben rizst
evett nagy élvezettel. Még nem fedezték fel, de fel fogják, ez egészen bizonyos.
Megvannak a fizikai és a lelki adottságai hozzá: 175 centi magas, karcsú,
derekáig érő gyönyörű barna haja van, telt ajkai, szép metszésű szeme,
természetesen viselkedik, tudatos, fegyelmezett, kellőképpen bátor, és nem enged
az elveiből. Csak félidőben dolgozik nálam, mert a kávéház és a modellkedés
mellett levelező tagozatos az egyik gimnáziumban, ami azt jelenti, hogy
interneten keresztül kommunikál a tanárokkal, és adja le a házi feladatát, de
személyesen vizsgázik.
Madlen felém fordult. Vigyázzba vágta magát, és tisztelgett.
- Kapitány a hídon! - jelentette ki katonásan.
Már megint kezdi...
20
- Hé te, ezt már megbeszéltük! - böktem meg a könyökömmel. - Nem vagyok
kapitány! Egyszerűen csak nagyfőnök.
-Ó, bocsi!
- Egyébként hol van Vee? - kérdeztem. - Megjött már a válogatásról?
- Még nem jelentkezett - mondta Madlen. - Ez jó jel?
- Hogy ennyire elhúzódik? - megvontam a vállam. - Tudja a fene. Talán
kiválasztották, talán nagyon sokan vannak. De az is lehet, hogy nem választották
ki, és most leissza magát a sárga földig.
Ez nem volt olyan jó vicc, de mind a ketten nevettünk. Tudtuk, hogy Vee nem
ilyen, ő nem iszik, csak rettenetesen elkeseredik, mereven néz maga elé,
sóhajtozik vagy pityereg. De én már láttam olyan tizennégy éves kiscsajt, akit
elutasítottak egy válogatáson, és ő tényleg annyira leitta magát, hogy kórházba
kellett vinni. Vee hihetetlenül érzékeny, de nem önpusztító.
- Hozhatom a reggelidet? - érdeklődött Madlen.
- Még egy kis dolgom van előtte - mondtam. - Claire?
- Nincs bent. Ma van az alvónapja - tájékoztatott Madlen, aki lexikális tudással
rendelkezett tíz kolleginája aktuális napi beosztását illetően. Minden lányomnak
van hetente egy alvónapja, amikor nincs más dolga, mint szépre aludnia magát.
Claire az üzletvezetőm, pontosabban a helyettesem, de én nem nagyon foglalkozom
az üzleti dolgokkal, ő meg tizenkilenc évesen elég érett és tanult ahhoz, hogy
tíz lányt és egy kávéházat rá lehessen bízni.
- Chrissy? - kérdeztem. Ha Claire nincs bent, ő szokta helyettesíteni, egyébként
ő a konyhafőnök. Tizennyolc éves, és bár angol lány, kitűnően beszél franciául,
ami alapkövetelmény ahhoz, hogy vezető legyen vagy felszolgáló.
- Elugrott almalevet venni - mondta Madlen.
- Nem hozták reggel az almalevet?
- De, csak volt valami... - Madlen egész a fülemhez hajolt, nehogy valamelyik
vendég meghallja, amit mond - trutyi a dobozokon, és senkinek nem volt gusztusa
hozzá, hogy megérintse bármelyiket is. Chrissy azt mondta, hogy a tisztaságuk
nem felel meg az előírásoknak, mert egészségtelen, és inkább elmegy kicserélni a
szállítmányt.
21
- Helyes. Én most bekukkantok az irodába. Ha Vee jönne, azonnal szóljon.
- Oké, megmondom neki.
- Koszi.
Bementem a belső helyiségbe. Köszöntem a vendégeknek és a lányaimnak, majd a
személyzeti ajtón hátramentem az irodába. Claire ebből a kis szobából szokta
vezetni a kávéházat. Csak egy páncélszekrény van benne, egy íróasztal egész a
falnak tolva, előtte két csővázas, kényelmes karosszék, polcok a falon, tele
irattartókkal, az asztalon telefon, fax, számítógép, egy rakás papír,
jegyzettömb, formanyomtatványok és íróeszközök. Van egy kis tálca, abba teszik
bele a nekem szóló üzeneteket, melyek telefonon, faxon vagy e-mailen jönnek.
Egyetlen üzenetem sem volt. Papírt és tollat vettem magamhoz, és azon kezdtem
gondolkodni, hogy kit küldjek Mimi partijára. Két perc alatt megvoltam a
listával. Aláírtam, azután bedobtam az elküldendő üzenetek dobozába, hogy e-
mailezzék el a\Vbgue-ba Miminek. Nem akartam még ezzel is foglalkozni, és
egyébként is utálok e-mailt küldeni. Segítség nélkül nem is lennék rá képes.
Jobb szeretem a nyomdasza-gú könyveket, mint a számítógépet,~ezért néhányan
őskövületnek becéznek...
Nem volt más dolgom, elhagytam az irodát, visszamentem a vendégtérbe. Madlen két
lépésre állt tőlem, amikor előbukkantam a hátsó folyosóról. Susan, az egyik
pultoslány kávét készített, Madlen arra várt.
- Vee? - érdeklődtem.
- Még sehol - ingatta a fejét Madlen. - Kéred a reggelidet?
- Persze.
-Jól van, mindjárt kiviszem neked.
- Köszike.
Kimentem a teraszra. Itt, kint a teraszon szinte kizárólag törzsasztalok vannak.
Kerek, fonott kerti asztalok, fa lappal, hófehér abrosszal, az asztal közepén
üvegvázával, benne egy szál piros és egy szál sárga tulipán, néha más virág. Az
én asztalom egészen a falnál található, ha leülök, a falnak vetett háttal, bal
kéz felől épp karnyújtásnyira van a beltér bejárata. A terasz zárt teteje és
falak fából készültek. Amikor nagy a meleg, az oldalfalak hatalmas ablaktábláit
levesszük, és berakjuk a raktárba, a hideg idő bekö-
22
szöntével pedig visszakerülnek a helyükre. Ez a napokban meg is történik, mert
már kezd lehűlni az idő.
Alig helyezkedtem el az asztalomnál, Madlen megérkezett a reggelimmel.
- A finom reggeli Joyce-nak - mondta mosolyogva, és letette elém a tálcát.
Elnevettem magam. Úgy mondta, mint amikor egy anyuka reggelit ad a kislányának.
- Kösz, anyu!
A finom reggeli, amit majd mindennap elfogyasztok: három langymeleg
rongyoskifli, szigorúan teljes kiőrlésű lisztből elkészítve, narancsdzsem, és
egy bögre hideg tej. Beszívtam a friss croissant illatát, és megborzongtam. Na
igen, ezért az illatért érdemes korán felkelni! Korán... Végül is nekem még az
van! A ron-gyoskifli nem az a kifejezett diétás koszt, de ennyi engedményt
igazán tehetek a testemmel szemben.
Madlen szakértő szeme kiszúrt néhány rendkívül kis méretű morzsát a szomszéd
asztalon, gyorsan odalépett, és eltüntette azokat. Az asztal egyik székén egy
négyrét hajtogatott újságot talált. A hóna alá csapta, és elindult a belső
helyiség felé.
Átadtam magam a narancsdzsemes rongyoskiflievés mámorának, közben nézelődtem,
szokásomhoz híven. Már majdnem az egész kiflit elfogyasztottam, amikor jobbra
fordulva kiszúrtam Vee-t jó harminc méterre az utcán.
Vee tizenhat éves, akárcsak Madlen, New Yorkból való, mint én, ami azt jelenti,
hogy a földim. Egy második generációs ír család szeme fénye, akik legalább olyan
szörnyű anyagi helyzetben vannak, mint a mi családunk volt, amikor még én
kezdtem a pályát naiv tiniként. Vee teljes neve Vivien Licata, 173 centi magas,
a bőre olyan fehér, mint a tej, képtelen lebarnulni, hullámos vörös haja a háta
közepéig ér, a szeme méregzöld, az orrán és a szeme alatt halvány, vöröses
szeplők borítják az arcát. Nagyon szép alakja van, épp a vékonyság és a véznaság
határán áll. Szülei írek, tőlük örökölte a vörös haját, a fehér bőrét és a
szeplőit. Amikor egyéves volt, a szülei elváltak, a nevelőapja olasz, tőle kapta
a Licata nevet, ami nagyon tetszik neki. Helyes kis nózija van, hatalmas szeme,
ajka enyhén duzzadt. Arca akár a tükör: bármit is érez, azonnal látszik rajta.
Ha boldog, csak úgy ragyog, ha meg
23
szomorú, olyan, mint egy zombi. Rettenetesen érzékeny, mert nagyon fél és nagyon
bizonytalan. Iszonyúan ideges tud lenni, olyankor a görcs mardossa a gyomrát, és
egyfolytában a vécén ül. Három hónapja érkezett, kevés pénzzel, ismeretség és
nyelvtudás nélkül. Én két hónappal ezelőtt találtam rá egy válogatáson, azóta
nálam dolgozik.
Emlékszem, amikor tizenhat éves koromban fotózás előtt megláttam magam egy
hatalmas tükörben - olyan voltam, mint egy halálra rémült kis őzike, akit
ragadozók vesznek körül. Amikor először láttam Vee-t, ő is pontosan így festett.
Eddig még egyetlen munkája sem volt. New Yorkban jó fél évig járt a
válogatásokra, de mindhiába, azután valaki kitalálta, hogy Párizs a lehetőségek
hona, és idejött. Valahogy összeszedte az útra a pénzt, mint ahogyan mi tettük
annak idején. Amikor időm engedi, tanítgatom a lányaimat: járni, sminkelni, meg
effélékre, és ő a legodaadóbb tanítványom. Én vagyok a példaképe; ijesztő, hogy
milyen sokra tart engem. Az összes lányom közül őt szeretem a legjobban, mert
tisztára olyan, mint amilyen én voltam. Minden válogatásról kivágják, mert két
centivel alacsonyabb a szükséges 175 centiméternél (ami butaság, hiszen a
topmodell Kate Moss sem éri el az előírt magasságot/TJevon Aoki pedig hét
centivel alacsonyabb), és mert szeplős az atca (akárcsak Devoné), meg túlságosan
fehér a bőre (mint annyi mas-jnodellé). Ha kérne tőlem pénzt, hogy hazamehessen,
és nem tudnám róla lebeszélni, adnék neki, de soha nem fog kérni. Nem fog, mert
olyan, mint egy kis keresztes lovag, aki fejébe vette, hogy majd ő megoldja a
családja legfőbb gondját, a szegénységet. Bár gyenge, és halálra van rémülve, de
mégis szembeszáll a veszélyekkel teli ismeretlennel, a győzelem reményében. Azt
hiszem, a lányaim jó része el fog jutni valahová a pályán, elég kényelmes életük
lesz, pár százezer dolláros évi jövedelemmel, jó névvel, de alighanem csak Vee-
ben van meg az a plusz, az a különlegesség, mind a külsejét, mind a lelkét
tekintve, ami egy lányt a csúcsok csúcsára emelhet, akárcsak engem. De Vee ezt
egyszerűen nem tudja, vagy nem hiszi el. Még azt sem veszi észre, hogy a férfiak
hogy bámulnak rá az utcán.
Az én történetem meglehetősen szokványos. Magas, vékony, szőkésbarna, tengerkék
szemű lány voltam, sajátos arcka-
24
rakterrel, vagyis meglehetősen feltűnő jelenség. Tizenöt éves koromban
megállított az utcán egy férfi, aki fényképész volt a Martin Romlis
Modellügynökségnél, és adott nekem egy névkártyát, hogy keressem fel a
műtermében, mert rám szédületes karrier vár. Egy cseppet sem vonzott, hogy
fotóztassam magam, meg kifutókon lejtsek végig, miközben egy rakás fickó rajtam
legelteti a szemét. Számomra ez már romlott dolognak számított, amit jó
kislányok soha nem tennének. Végül aztán mégis elmentem abba a műterembe. A pénz
miatt, hogy legalább egy kis zsebpénzem legyen, vagy ki tudja, hátha tényleg
befutok. Borzasztó szegények voltunk, annyi bajunk volt a pénztelenségünk miatt,
annyi kellemetlenség, probléma, nehézség szakadt a nyakunkba, és már annyira
untam, hogy szüleim majd minden este hosszú órákon át görnyednek egy vonalas
füzet és egy számológép fölé, hogy megtervezzék, mit is vehetünk meg abból az
elkeserítően kevés pénzünkből, és mit nem, hogy szinte bármit megtettem volna,
hogy kimentsem magunkat a szegénység csapdájából. Úgyhogy bármennyire is
elítéltem a dolgot, elmentem a fényképészhez. Persze, vittem magammal a
kedvesemet testőrnek.
Másnap maga Martin Romlis, az ügynökség tulajdonosa látogatott meg, megállt egy
sofőr vezette limuzinnal a házunk előtt, és feljött hozzánk a negyedikre, hogy
elmondja: modellnek születtem. Ott volt az egész család: anyukám, apukám, öcsém
meg én, összegyűltünk a konyhában, abban a szegényes, menthetetlenül büdös
konyhában, és csüngtünk Romlis minden szaván. Csak ült az ócska asztalunknál a
kétezer dolláros öltönyében, és akkora összegekkel dobálózott, hogy mindannyian
beleszédültünk. Amikor elment, egész éjjel le sem hunytuk a szemünket, és azt
tervezgettük, hogy kinek milyen kocsit veszünk majd, és hogy az óceánnak melyik
partján vásárolunk házat. Másnap aláírtam a szerződést.
Két héttel rá ajánlatot kaptam egyenesen a divat fővárosából, Párizsból. Annyira
boldog voltam, hogy a föld fölött lebegtem fél méterrel. Akkor következett az
első furcsaság: az ügynökség nem fizette az utamat Európába, se a szállásomat,
se az étkezésemet. Romlis lenyomott nekünk egy szöveget az üzletpolitikáról, és
mi voltunk olyan naivak - akartunk lenni olyan naivak -, hogy elhiggyük, mert
őrülten meg akartunk szabadulni a szegénységünktől. Nagyon nehezen szedtük össze
a pénzt a repülőjegyre,
25
és arra, hogy eléljek Párizsban egy hónapot, vagy végső esetben kettőt, amíg nem
kezdek el rendesen pénzt keresni. Még a családi kocsit is eladtuk, a
legértékesebb kincsünket, egy ócska traga-csot; kölcsönkértünk mindenkitől,
akitől csak lehetett, és beadtunk mindent a zaciba, amit csak elfogadtak.
Megesküdtem, hogy amikor majd hazatérek, dúsgazdag leszek, elmegyünk anyukámmal
és apukámmal egy Jaguar autószalonba, és mindkettőjüknek megveszem azt a kocsit,
amelyiket csak akarják. Azután útnak indultam. Telve reménnyel, hittel,
naivitással és félelemmel.
Már a megérkezésem napján elkezdődtek a furcsaságok. Néhány lánnyal
beköltöztettek minket egy lerobbant raktárba. Korábban azt ígérték, szállodai
szoba vár ránk, most azt mondták, a raktár csak átmeneti. Egy teljes évig
laktunk a raktárban. Csak három hónap után kaptam először pénzt. Frankot,
nyolcszázötven dollár értékben, amiből az ügynökség levont húsz százalék
menedzselési költséget. Addigra már tartoztam fűnek-fának, és mire mindent
kifizettem, annyi pénzem sem volt, hogy egy hétig kijöjjek a lehető legócskább
koszton. Mindeközben küldözgettem anyukáméknak a képeslapokat, tele
hazugságokkal arról, hogy milyen jól megy a sorom, csak hogy ne idegeskedjenek.
Negyedik hónapja éltem Párizsban amikor Romlis elvitt egy partira, ahol egy
csomó burnuszos, napszemüveges, arany ékszertől roskadozó arab fickó mulatozott.
Romlis bemutatott az egyiknek, mondván, hogy szórakoztassam. Egy ófamúlva-
kiderült, hogy mi lett volna a feladatom: szex, mindenkivel, aki csak akarja.
Ha-nyatt-homlok menekültem onnan. Órákon át alvajáróként bolyongtam az utcákon,
aztán a raktárban, ahol laktunk, bezárkóztam a vécébe, és úgy hánytam, hogy már
azt hittem, végem van. Legszívesebben azonnal hazamentem volna, de egy fillérem
sem volt, és tudtam, hogy anyukáméknak sincs. Amikor már hét hónapja laktam a
raktárban, megtudtam, hogy a fellépéseimért és a fotóimért huszonnyolcezer
dollárt kerestem - de én csak tízezret láttam, amiből még le is vontak húsz
százalékot. Soha életemben nem dühöngtem, bőgtem és rettegtem annyit, mint az
alatt az egy év alatt, amíg Párizsban próbáltam szerencsét a Martin Romlis
Modellügynökség védőszárnyai alatt. Egy évig tartott, mire el tudtam menekülni,
és hazarepültem. Luxusautó helyett anyukámnak csak egy plüssmacit vittem,
apukámnak egy könyvet, öcsémnek
26
egy autómodellt. Majd elsüllyedtem szégyenemben. Megfogadtam, hogy soha az
életben nem hiszem többé azt, hogy van keresnivalóm a modellpályán.
A gimi után egyetemre mentem, ahol irodalmat tanultam. Az egyetem után
felvételiztem az FBI Akadémiára, ahol kissé furcsán néztek rám az irodalmár
végzettségem miatt, lévén, hogy a legtöbben jogi egyetemről érkeztek az FBI-hoz,
az irodalom pedig meglehetősen távoli szakterületnek tűnt. Hogy könyvek és
filmek hatására akartam FBI-ügynök lenni, azt senki sem kifogásolta, mivel a
jelentkezők nagy része ilyen indíttatásból adja a fejét a nyomozói hivatásra.
Végül azután felvettek; azt mondták, kifejezetten van érzékem a
detektívmunkához. Az FBI Akadémia egy tizenhat hetes tanfolyam, amelyből én
tizenkettőt csináltam végig. Már a második héten biztos voltam benne, hogy soha
nem leszek FBI-ügynök, de nem hagytam abba az iskolát, mert nem tudtam, mihez
kezdjek.
Miután hazaérkeztem New Yorkba a párizsi kiruccanásom után, átlagosan havonta
egyszer leszólítottak az utcán, hogy nem akarok-e modell lenni, de nem akartam.
Amikor hatodik hete jártam az FBI Akadémiára, megállított az utcán egy elegáns
hölgy, aki Eileen Fordként mutatkozott be, és azt mondta, övé a Ford
Modellügynökség, ami az egyik leghíresebb és legnagyobb ügynökség a világon.
Nagyon kedves volt, meghívott ebédre, de én persze elutasítottam. Hogy
ráijesszek, elárultam neki, hogy az FBI Akadémián tanulok. Másnap az Akadémia
előtt várt. Ismét meghívott ebédelni. Elmeséltem neki a párizsi kalandomat, és
tudattam vele, hogy egy életre elegem van a modellkedésből. Nagyon megértő volt,
és amikor megkérdezte, hogy mivel bizonyíthatná, hogy komolyak a szándékai, azt
válaszoltam: pénzzel. Két nappal később megint ott várt az Akadémia előtt. Nekem
akkorra már pokolian elegem volt az FBI-ból, mert a falra másztam a családias
légkörtől, és titkon még örültem is, hogy látom. Eileen egy 250 000 dolláros
szerződést ajánlott fel. Gúnyosan nevettem, hogy ezzel akar bepalizni, és
megkérdeztem, hogy mikor kapnám meg a pénzt, egy év múlva? Erre azt felelte:
néhány héten belül. Persze, nem hittem el egy szavát sem. Azután eltelt három
hét. Eileen meghívott egy klubba, hogy átnézzem a szerződéstervezetet. Merő
rosszindulatból, csakhogy leleplezzem, elvittem magammal
27
két osztálytársamat, akik jogot végeztek. Két hétig küzdöttem, mire elhittem,
hogy a szerződés talán igazi. Próbaként aláírtam. És öt nap múlva ott volt a
számlámon 250 000 amerikai dollár. Egy csapásra gazdag lettem, és sehová sem
kellett költöznöm, élhettem továbbra is az Államokban, és ha utaztam, minden
költségemet fedezték.
Egy jó évig afféle alsó régiós modell voltam, vagyis olyan valaki, aki hátul,
csendben, név nélkül asszisztál a nagymenőknek: én voltam az egyik lány valahol
ott, a háttérben azon a fényképen, ahol Linda Evangélista meg Naomi Campbell meg
a többiek voltak a fő attrakció, és ott kullogtam a nyomukban a kifutón, ahol
nagyjából senki nem figyelt rám. Ez az év volt az én modellisko-lám. Azután
elindult felfelé a karrierem, egyre feljebb és feljebb, mint a rakéta. Kezdtek
felfigyelni rám; a közönség, a fotósok, az operatőrök, a főszerkesztők, a
reklámcégek menedzserei, a tervezők és a topmodellek. Hamarosan én is egy
keresztnév lettem, a fél világ a keresztnevemen szólított: Joyce; Joyce, Joyce.
Öt évvel ezelőtt átköltöztem Európába; fél évig Londonban laktam, majd
letelepedtem Párizsban. Azóta is itt élek. Három éve fenn vagyok a csúcson.
Olyan magasan, hogy senki nincs és senki nem volt még magasabban nálam. Minden
évben végigcsinálok néhány bemutatót, néhány fotósorozatot, játszom legalább egy
reklámfilmben, és legalább egy reklámkampánynak én vagyok a főszereplője,
továbbá reklámraom-azokat a termékeket, amelyekre a szerződésem kötelez. Nincs
brókerem, mert a tőzsdét haszontalan dolognak tartom, de van egy
régiségkereskedő barátom, aki megforgatja a pénzem egy részét. Mindezekből
együttesen körülbelül tízmillió dollár jön össze egy évben.
És látom azokat a kiscsajokat, akik idejönnek Párizsba, vagy elmennek Londonba,
Milánóba, Tokióba, New Yorkba, szerencsét próbálni, pénz, ismeretség és
nyelvtudás nélkül. Tudom, mennyire félnek attól, hogy mégsem viszik semmire,
hogy eltévednek, elzüllenek, vagy meghalnak. írtam nekik két könyvet arról, hogy
mire kell vigyázni, hogyan lehet felismerni a rossz ügynökséget és a veszélyes
helyzeteket. Rengeteg kezdő modellel levelezem szerte az egész világon. Szinte
az év minden napján adok interjút újságoknak, tévének, rádiónak, hogy felhívjam
ezeknek a lányoknak a figyelmét a veszélyekre. Nem elkedvetleníteni akarom őket,
28
csak felkészíteni, mert ha valaki tudja, mire kell vigyázni, akkor majdnem
minden rossztól megmenekülhet.
Létrehoztam egy kávéházláncot, ahol kizárólag kezdő modelleket alkalmazok.
Egyelőre még csak három kávéházam van, de a célom egy száz kávéházból álló lánc,
ahol kizárólag kezdő modellek dolgoznak. Egy fillért sem kívánok keresni ezekből
a kávéházakból, csak azt akarom, hogy önmagukat tartsák fenn. Három kávéházamban
negyvenöt lány dolgozik; ők az én lányaim. Már mindenki így hívja őket, ami sem
nekem, sem nekik nem esik rosszul. Az én lányaim garantáltam nem érzik magukat
elveszettnek, mert van miből megélniük, és mert jól értek a nyelvükön: könnyen
felvidítom, aki nagyon lelankad. Nem változtathatok a múltamon, de másokat
megóvni attól, amitől magamat szerettem volna, mégis olyan jó érzés.
A kávéházaim közelében bérelek egy-egy jókora lakást, ahol a lányok együtt
laknak. Ha valamelyiküket siker éri, együtt ünnepelnek, ha valaki kudarcot
szenved, osztoznak a szomorúságban. Ma, úgy látom, szomorkodás lesz. Edith Zola,
egy feltörekvő tervező tinédzsereknek szóló kollekciója bemutatásához Vee
korosztályából keresett lányokat. Vee telve reménnyel vágott bele. És most
zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel bandukol az utcán, mint egy élő halott.
Néha nem értem a tervezőket! Ez a lány gyönyörű, karakteres, és minden megvan
benne, ami egy sztárnak kell, csak elő kellene belőle csalogatni, és egyszerűen
nem veszik észre!
Vee fellépett a teraszra. Felálltam, a székre mutattam, az asztalom másik
oldalán.
- Foglalj helyett, Vee.! Madlen máris hoz neked egy kis reggelit, aztán
beszélgetünk - mondtam angolul, mert Vee nem beszél franciául.
Vee leült a székre. Kivette a kezét a nadrágja zsebéből, és egy vizesre sírt
zsebkendőt gyűrögetett.
Beszóltam Madlennek, hogy hozza ki Vee reggelijét, mert ma még ő sem evett,
hiába ment kilencre a válogatásra.
Visszaültem a székemre. Mosolyogva szólaltam meg, hogy éreztessem Vee-vel:
bármit is mondtak neki a válogatáson, semmiség.
- Na, mesélj, Vee!
Egy teljes percig nem szólalt meg.
29
- Megint nem kellettem - súgta. Megrántottam a vállam.
- Annyi baj legyen! A világ tele van válogatásokkal!
- Csak éppen egyiken sem én kellek - könny gyűlt a szemébe. -Joyce... -
legörbült a szája, és kétségbeesett arcot vágott. -Nekem ez nem megy.
- De megy, csak nagyon nehéz. Két lehetőség közül választhatsz, Vee. Az egyik,
hogy feladod, és visszarepülsz New Yorkba, de akkor vége annak, hogy elérd az
álmod, és befutott modell légy. A másik, hogy folytatod tovább, és akkor
győzhetsz. Van egy mondás: a rajtnál csak egy dolog biztos - a leendő győztes
is ott áll". Ez azt jelenti: a győzelem alapfeltétele, hogy részt vegyél a
versenyben. Oda kell állnod a rajthoz, érted? És te ott állsz. Amikor kezdő
voltam, engem is számtalan válogatásról küldtek el, és én is minden alkalommal
kiborultam, és azt hittem, alkalmatlan vagyok, meg hogy vége az életemnek. De ma
már túl vagyok ezen, ma már minden szempontból ott állok a körön belül, és
visszanézve tisztán látom, hogy mikor miéit utasítottak el. Ma már tudom, hogy
felesleges volt kiborulnom.
Feltűnt Madlen, a kezében egy tálcát egyensúlyozott.
- Hello, Vee! - köszönfötte^és-ír-tálcít letette Vee elé. -Jó étvágyat! Na, hogy
ment?
- Sehogy - mondta Vee fájdalmasan.
- Majd legközelebb!
- Na, és mikor lesz a legközelebből ma? - nézett rá Vee egyszerre elkeseredetten
és dühösen.
- Hát... majd egyszer az is eljön - Madlen észrevette, hogy dolga van. - Bocs,
de most mennem kell. Majd dumálunk!
Egy vendég gyümölcsteát rendelt, Madlen intézkedett.
Vee szenvedő arcot vágott.
-Joyce... az a baj, hogy amikor... amikor felkelek... én már nem is tudok hinni
benne, hogy az a nap jó lesz. Már... már nem is hiszem, hogy valami
megváltozhat. Egyszerűen már úgy megyek el egy válogatásra, hogy tudom, száz
százalékig biztos vagyok benne, hogy nem kellek majd! Már nem tudok hinni benne,
érted? Elvesztettem a reményem.
- Akkor folytasd remény nélkül - mondtam. Vee döbbenten meredt rám.
30
- Azt meg hogy lehet?
- Úgy, hogy mész előre, mint egy gép. Ha fásult vagy, akkor fásultan, ha már
nincs reményed, akkor remény nélkül. Csak csináld! Az a lényeg, hogy menj. Az,
hogy hogy érzed magad - legyintettem -, tökmindegy. Úgyis csak egy számít, hogy
elérd az álmod.
Csak nézett azokkal a nagy zöld szemeivel, és nem nagyon értette.
- De... de akkor meg... mi ebben az élvezet?
- Az élvezet?! - most én csodálkoztam el. - Az majd csak később jön! Előbb juss
oda, ahová tartasz! Nem akkor veszel el, amikor kudarcot vallasz, hanem akkor,
amikor feladod.
Vee elgondolkodva nézegette a tálcáját.
- És a többi csaj? - kérdeztem. Ebből a kávéházamból csak Vee ment a
válogatásra, de a másik kettőből négyen.
Vee megrázta a fejét.
- Ők sem kellettek - mondta Vee.
- És? Kiborultak, mint te? - Tudtam, hogy nem, mert ismertem őket, de
rákérdeztem, hogy Vee lássa, nem olyan nagy dolog.
- Nem. Nem volt semmi bajuk. Vidámak voltak. Mentek dolgozni, mintha minden a
legnagyobb rendben volna. De nekik már volt más munkájuk, Joyce, nekem meg még
egy sem!
- Tudom, Vee, és meg is értem az érzéseidet! Neked meg azt kell megértened, hogy
nem te vagy az egyetlen, aki keményen küzd egy pályán, hanem rajtad kívül még
nagyon sokan. Ha sikeres emberek életrajzát olvasod, rájössz, hogy a legtöbben
iszonyú kemény meccseket vívtak, mire azok lettek, akik.
Vee megint gondolkodott egy sort, de nem szólt semmit. Folytattam.
- Te különleges vagy, Vee! Lehet, hogy időbe telik, mire felfedeznek, de a
tizenkettő-egy-tucat-lányokból sohasem lesz sztár.
- Akkor ne legyek soha sztár, legyek csak egy tizenkettő-egy-tucat-lány, csak
kelljek már végre valakinek! Joyce, miért születtem ilyen vágyakkal és ilyen
testtel? Ez a legnagyobb kitolás a világon! Olyan célt tűzöl ki, amit nem
érhetsz el, mert alkalmatlan vagy rá!
- Beszélsz itt hülyeségeket, Vee! - legyintettem. - Alkalmas
31
vagy rá, és én tudom, hogy a csúcsra tartasz. Nekem ne akard bemesélni, hogy
kevesebbel is megelégednél! Csak akkor vagy alkalmatlan, ha feladod. De te nem
teszel ilyet, ugye?
Vee nem felelt, csak gyűrögette a zsepijét. Ittam egy korty tejet, azután a
szalvétával megtöröltem a szám.
- És egyébként van egy munkád szombatra, ha érdekel -mondtam.
Erre felkapta a fejét.
- Mi az? Hol?
- A helyszín: Fontainebleau. Egy parti lesz ott, a divatvilág nagyjai
összeröffennek valami évi rendes pöffeszkedésre. Mimi hívott nemrég, hogy kell
neki pár lány. Igaz, csak felszolgálásról van szó, de mindenki ott lesz, aki
számít, és bemutatói díjat kaptok, ami nem rossz pénz. Innen elküldöm Madlent,
Carlát, Julie-t, meg téged. A másik két kávéházból lesznek még tízen, vagyis jó
móka lesz. A partin majdnem mindenki beszél angolul, úgyhogy nyugi.
Nem volt nagyon feldobva, de azért szemmel láthatóan érdekelte a dolog. Itt, a
kávéházban csak konyhán dolgozhat, mert nem beszéli a nyelvet, és a felszolgálás
aprócska előrelépés.
- Koszi - mondta.
- Szívesen. /
Hirtelen furcsa mosoly jelenfmeg az arcán. A szemembe nézett.
- És nekem is várfegy hírem! - újságolta tágra nyílt szemekkel. - Nem
választottak ki ugyan, ami nagyon fájt, de kaptam egy szerepet egy filmben,
képzeld! Ugyanabban a házban szereplőválogatás volt egy filmhez, amit nem is
tudtam, és amikor szörnyen letörve mentem lefelé a lépcsőn, megállított valaki,
hogy beszélgetni akar velem! Azért maradtam el ilyen sokáig, mert dumáltam egy
rendezővel meg egy producerrel! Bocs, Joyce, hogy nem is hívtalak! Egyszerűen
elment az idő!
Eltátottam a szám.
- Filmszerepet kaptál, Vee? És ezt csak így mondod? Idejössz nekem pityeregve,
amikor mindjárt filmsztár leszel? - elnevettem magam, erre Vee is nevetni
kezdett. - Ha ezt elmondom a többieknek, megeszi őket a sárga irigység!
- Ne haragudj, Joyce! Sajnálom, hogy nem ezzel kezdtem!
32
- De mégis, milyen filmről van szó, Vee? - kérdeztem.
- Egy... normális film. A középkorban játszódik. Kosztümök is vannak benne.
- De hát ez nagyon jó! Miért vagy így letörve? Szerepelhetsz egy történelmi
filmben, ez fantasztikus!
- Aha.
Vee túlságosan bánatos volt, nem úgy viselkedett, mint ahogyan egy tizenéves
lány, aki szerepet kap egy nagyszabású produkcióban.
- Ki rendezi? - kérdeztem, hátha ismerem az illetőt.
- Nem olyan közismert. Valamilyen Leonardónak hívják. Leonardo... Tönem a fejem,
de egyetlen Leonardo nevű rendező sem ugrott be.
- Miket rendezett eddig? Vee vágott egy fintort.
- Igazából nem tudom - mondta közömbös hangon, és a zsebkendőjét gyűrögette.
Leesett az állam. Ez igen furcsa. Kezdtem gyanakodni.
- Figyelj rám, Vee. Ebben a filmben vetkőzni is kell?
- Ma már minden filmben vetkőznek! - meredt rám. - Ez ma már teljesen
természetes. Minden nagy színésznő vetkőzött, és sokan most is vetkőznek.
Nem akartam vitába bocsátkozni erről a kérdésről, mert rosszat sejtettem.
- Szex is van benne? - kérdeztem. - Úgy értem: igazi szex? Lehajtotta a fejét,
úgy mondta.
- Sok filmet szexszel adnak el.
- Félóra alatt filmes szakember lettél, Vee? Másoknak ehhez évekre van szüksége
- direkt gúnyolódtam vele egy kicsit, hogy kiessen a szerepből. Csak azt értem
el, hogy összeszorította a száját, és meredten bámulta a tálcáján a
rongyoskiflit. - Milyen filmről van szó? - kérdeztem.
Nem felelt. Felálltam, megkerültem az asztalt, és leguggoltam elé, hogy lássam
az arcát. Próbált elbújni a tekintetem elől. Megérintettem az arcát, hogy rám
nézzen. Már tudtam a választ.
- Ez egy pornófilm, ugye?
Elbőgte magát. Megsimogattam, átkaroltam, ahogyan a széke mellett guggoltam.
33
-Jézusom, Vee! - beszéltem bele a fülébe, hogy mások ne hallják. - Biztos
állásod van, van hol laknod, barátaid vannak, tanulhatsz, és minden szempontból
alkalmas vagy arra, hogy nagy modell lég)'! Nem akarod te ezt csinálni, látom
rajtad! El tudod magad képzelni, amint egy rakás idegen stricivel kurválkodsz
egy kamera előtt? Nem, ugye? - A vállamra hajtotta a fejét. Igyekezte eltakarni
az arcát a vendégek elől, hogy ne lássák a fájdalmát. -Persze, hogy nem. Nem
vagy te ilyen.
- Annyira nehéz... - szólalt meg. - Olyan kilátástalan ez az egész...
- Tudom, hogy nehéz az út, amit választottál, de végig lehet menni rajta. Én már
végigmentem rajta; tudom, mi vár rád a másik oldalon. Megszakadna a szívem, ha
nem jutnál el oda, mert annyira szép.
Vee a vállamon sírt, csendben, hogy ne vegyék észre a vendégek. A vállát és a
haját simogattam, hogy megnyugtassam.
- Figyelj rám, Vee! Hallgasd meg, amit mondok! Megígérem neked, hogy eléred azt
a célt, amiért eljöttél ebbe a városba. Megígérem! Nem kell félned!
- De biztos? - kérdezte a fülembe súgva.
- Biztos. A te dolgod csak az, hogy mindig továbbmenj, és ne kerülj bajba. Vee,
a fenébe is! Tizenhat éves vagy, itt vagy a divat fővárosában, biztos állásod
van, biztos kereseted, amiből jól megélsz, van hoTlaknocí, olyan emberek vesznek
körül, akik szeretnek és megértenek téged, az örömeidet és a bánatodat, mert
ugyanazon az úton járnak, amin te, és itt van még neked Joyce is, a te öreg róka
barátnőd, aki bármikor ellát téged bölcs tanácsaival, és még egy puszit is
kapsz, ide az arcodra - és kapott is egyet, aminek az lett a következménye, hogy
rázkódni kezdett, hirtelen nem is tudtam, hogy a zokogástól vagy a nevetéstől. -
Úgyhogy fel a fejjel, te kiscsaj! Igazán nincs okod erre a nagy világvége-
hangulatra! Költsd el a reggelidet, azután mehetsz csészéket mosni; szóval,
kalandra fel!
Hirtelen egy rettenetesen nyálas puszi cuppant. az arcomon, ahová Vee hajtotta a
fejét. Szinte fizikailag éreztem, ahogyan elszállt belőle a feszültség.
Nevettem. Megpöcköltem az orrát. Most már hallottam, hogy ő is nevet.
- Fogadjunk, hogy most arra gondolsz: ha nem lennék, ki kéne engem találni.
Ráhibáztam?
34
Lassan elengedte a nyakam. Nevetett. A zsebkendőjével itat-gatta a könnyeit.
- Hát, az biztos - mondta. Felegyenesedtem.
- Sejtettem én. - A tekintetemmel Madlent kerestem. Az egyik vendég valamilyen
különleges mézet akart, azért ugrott be a pulthoz, de már jött is vissza. - Most
Madlen gondjaira bízlak téged, Vee. Nekem egy rakásra való dolgom van.
- Persze - mondta Vee. Megfogta az egyik rongyoskiflit a tálcáján, és
belemártotta a lekvárba. Nagyot harapott a kiflibe. Ez jó jel. Aki önként eszik,
az folytatni akarja.
- Igen? - állt elém Madlen.
- Vee-t rád bízom. Dolgoztasd meg szépen, aztán tanuljon franciát.
- Oké, meglesz!
- Koszi - lenéztem Vee-re, aki buzgón falatozott. - Vee, tudod-e, hogy pénteken
lesz a nagy nap?
- Hoh mihhoda? - nézett fel teli szájjal.
- Hatvan napja dolgozol nálam. Letelt a próbaidőd. Pénteken kettőre megyünk
Carlo barátomhoz.
Vee gyorsan lenyelte a falatot.
- Ez tök jó! - lelkendezett. - Koszi, Joyce! Örök hálám!
- Szívesen, Vee! Na jól van, én most távozom, kislányok! Sziasztok!
- Szia! - köszönt Vee, amikor leléptem a teraszról az utcára.
- A kapitány elhagyta a hidat! - szólt utánam Madlen katonásan.
Megálltam. Az égnek emeltem az arcom, és felsóhajtottam. Nem igaz ez a Madlen!
Meg is fenyegettem az ujjammal, de csak nevetett.
Sétát erőltettem magamra, pedig legszívesebben futottam volna. Hazafelé
tartottam, a kocsimért. Látszólagos jókedvem elillant.
Elkezdődött... Elkezdődött...
Vee-nél is, akárcsak nálam. Ugyanaz, mint nálam, ugyanaz! A rohadt életbe!
Remegtem az idegességtől.
Kurvát akarnak csinálni az egyik lányomból...! Ez nem lehet igaz! Nem teszik
zsebre, amit most tőlem kapnak!
35
MÁSODIK FEJEZET
1.
Válogatás
Boulevard Saint Marcel, Párizs
Október 25- szerda, 14 óra 05 perc
Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a lassan hömpölygő forgalomban learaszoltam a
Champ-de-Marstól a körülbelül hét kilométerre lévő Boulevard Saint Marcelig,
ahol a válogatás folyt. Egy csigának világrekord lenne ez a hét kilométer
harminc perc alatt, de nekem elviselhetetlenül hosszú idő volt!
A válogatás egy meghatározhatatlan funkciót ellátó ház ötödik emeletén zajlott,
közel a Boulevard de LTiopitalhoz. A ház sivár betonudvarára szélesre tárt
kovácsoltvas kapu vezetett. Nyolc kocsi állt összevissza az udvaron, volt köztük
egy agyonhasznált, ré-giJRolls-Royce is. Megfordultam, és úgy álltam meg, hogy
semmi se akadályozzon a gyors távozásban. Kiugrottam a kocsiból, bezártam az
ajtót, azután megindultam a lépcsőház felé. A lift éppen lent volt. Felmentem az
ötödikre. Amint megállt a lift, a folyosóról megcsapta a fülem a zsivaj, ami
arra utalt, hogy a válogatás még tart. Egy válogatás addig tart, amíg meg nem
találják, akit keresnek, vagy amíg el nem fogynak a jelentkezők - néha addig,
amíg a válogatók ki nem készülnek. Az ajtó lassan félrehúzódott, kiléptem.
Magas, tizenéves lányok szobroztak a folyosón. A sor két lépésre a liftnél
kezdődött, és valahol a forduló után ért véget.
Alig néhány métert tettem meg a lányok sora mellett, amikor észrevettek. A
zsivaj megszűnt. Joyce megérkezett! Olyan csend lett, mint egy temetőben, még
egy pisszenést sem lehetett hallani. Ezt szeretem, amikor pipa vagyok! Elmentem
a sor legvégéig, egy kétszárnyas ajtóig, amelyen egy tábla lógott, rajta
tízcentis betűkkel: VÁLOGATÁS. Kopogás nélkül rontottam be, ami egyébként nem
szokásom.
36
Edith Zolának körülbelül annyi köze van Émile Zolához, a XIX. századbeli, nagy
francia íróhoz, mint nekem Lord Byronhoz. Röviden: semmi. Még nem találkoztam
vele, csak hallomásból ismerem. Huszonhét éves, feltörekvő tervező, aki hordható
ruhákat tervez tizenkét-tizennyolc éves fiatalok számára. Mérsékelten sikeres.
Kispályás.
Edith Zola, egy vele nagyjából egykorú nő, három fiatal férfi és két, tizenöt év
körüli, kacarászó lány volt a szobában. Mire becsuktam a hátam mögött az ajtót,
síri csönd lett. Behúzták fülüketfarkukat, és rémülten pislogtak felém. Úgy
látszik, még senkit sem láttak a saját szemükkel a csúcsról. Mintha alászálltam
volna...
Egyenesen Edith szemébe néztem, amitől szemmel láthatóan nagyon megijedt. Most
pokoli dühös voltam, nem is bántam, ami máskor zavart volna: hogy
meghunyászkodnak előttem a hírnevem miatt.
- Nemrég itt volt az egyik lányom, és miután távozott, egy-két emelettel lejjebb
megállították, hogy beszervezzék egy pornófilmbe. Tudsz te erről? - kérdeztem
éles hangon.
Edith csak ült két összetolt asztal mögött, és engem bámult. De nem válaszolt.
Közelebb mentem, előrehajoltam, és rátámaszkodtam az asztalra.
- Na gyerünk, ki vele! - mordultam rá ebben a fenyegető testtartásban. - Tudsz
te arról, hogy mi zajlik körülötted? Néhány méterrel alattunk ribancokat
toboroznak!
Valamilyen hangot adott ki a száján, talán felnyögött vagy csuklott egyet, majd
fél percre rá megszólalt.
- Hogy micsoda? - kérdezte.
- Egy pornófilmhez szednek össze naiv kis libákat, tudsz te erről?
- Nem... Nem tudtam, hogy ezt teszik. Itt alattunk?
- Ahogy mondod! - rivalltam rá. - Mit szándékozol tenni az ügyben?
- Mit tegyek? - kérdezett vissza. - Biztosan van rá... izé... engedélyük.
Megszólalt az egyik férfi. Százhetven centi körüli lehetett, kissé köpcös,
széles vállú, az egész feje egy merő borosta: az arca, a milliméteresre nyírt
haja. Fekete, szegecses bőrdzsekit viselt még itt, a szobában is.
- Élni és élni hagyni. Ez az elvünk - jelentette ki.
37
A szemébe néztem. Játszotta a kemény fickót, de hirtelen nagyon sűrűn kellett
pislognia.
- Ez nem elv, hanem gyávaság! - vetettem oda. Még sűrűbben pislogott.
Visszafordultam Edith-hez. Volt bennem egy kis utálat iránta, amiéit nem
választotta ki Vee-t, de profibbnak kellett lennem annál, semmint hogy ezért
rászálljak. - Most még elintézem helyetted, de legközelebb már neked kell.
Képzeld el, ha megjelenne pár újságcikk arról, hogy Edith Zola válogatásán a
kezdő modelleket egy pornófilmeket gyártó cég szerződtette le! Mit gondolsz, mi
tenne veled a szakma, a sajtó, az erkölcsrendészet, meg - az ajtóra mutattam -
ezeknek a lányoknak a szülei?
Edith csak ült szótlanul, merev arccal, mint aki nyársat nyelt. Otthagytam őket,
kimentem a folyosóra. Az a sok tizenéves lány megilletődötten nézett rám.
Bizonytalanul indultam el, nem tudtam, mitévő legyek. Ha megmondom nekik, hogy
menjenek el, akkor elmennek. Tudom, hogy hallgatnak rám ennyire. Ezzel meg tudom
őket óvni attól, ami egy-két emelettel lejjebb les rájuk, ha nem vigyáznak, de
ugyanakkor néhányan közülük talán miattam nem kapnák meg az annyira áhított
munkát Edith Zolánál, aki tulajdonképpen nem is olyan rossz, csak nem elég
körültekintő.
Úgy döntöttem, hogy nem szólok semmit, elindultam a lift irányába, de néhány
lépés után megtorpantam. Feléjük fordultam. Nem mehettem el csak úgy. Azt nem
díjazná a lelkiismeretem.
- Figyeljetek, lányok! - mondtam angolul, majd franciául is. Minden egyes
mondatomat mindkét nyelven elmondtam. -A modell az kereskedő. És ha valaki azt
mondja nektek, hogy csak azáltal juthattok előrébb, ha szexuális
szolgáltatásokat nyújtotok, azt ne higgyétek el! Ezek az emberek mind bűnözők,
akiknek semmi keresnivalójuk ebben a szakmában! Szexuális szolgáltatásokat a
lotyók nyújtanak; a modellek ruhákat, kozmetikumokat és más termékeket adnak el.
Ti kereskedők vagytok, nem ribancok. Ezt ne feledjétek el soha!
Elindultam, de két lépés után meg kellett állnom, mert kitört a hangzavar,
rémült kérdésekkel kezdtek bombázni.
- Ott, ott bent valaki... - kérdezte egy ijedt lány afelé az ajtó felé
mutogatva, ahonnan kijöttem.
- Nem, nem ott. Alattunk - mutattam a földre. - Ne járkáljatok egyesével az
épületben! Nyugodtan menjetek be, hogy Edith
38
megnézhessen benneteket, de utána, akár ki lettetek választva, akár nem,
verődjetek csapatba, és csak akkor menjetek, ha már vagytok legalább tízen. És
használjátok a liftet! Befértek, elég nagy és erős ez a lift. Ne álljatok szóba
senkivel, nem számít, mennyire megnyerő a modora! Ha készen vagytok, hagyjátok
el az épületet, és kész. Na, sziasztok, most mennem kell!
Megint elindultam a lift felé, de három lépés után meg kellett állnom. A
bejelentésem túlságosan megijesztette őket. Körém gyűltek.
- Nem kéne hívni a rendőrséget? - kérdezte egy nyúlánk, barna hajú lány,
mobiltelefont szorongatva.
- Kik vannak alattunk? - szólalt meg valaki hátulról, akit nem is láttam.
- Nem rabolhatnak el? - jött egy újabb kérdés.
- En el sem merek innen mozdulni! - jelentette be egy hisztérikus hang.
- Mit fognak velünk csinálni? - ragadott meg egy nagyon fiatal, a sírás határán
álló lány. A lány lehetett vagy tizenkét éves; nem értem, hogy az ilyeneket hogy
engedhetik el válogatásra kísérő nélkül?
- Nyugodjatok meg! - csitítgattam őket. Rá kellett jönnöm, hogy olyan pánik
vette kezdetét, ami messze meghaladta, mit elérni szerettem volna. - Lányok,
nyugalom! Ne essetek pánikba, nincs ekkora baj! Lehet, hogy amikor mentek majd
lefelé innen, valaki megkérdezi tőletek, hogy nem akartok-e jó pénzért
mindenféle ismeretlen férfiakkal meg nőkkel közösülni, és ha ti azt mondjátok,
hogy nem, akkor nem kerültök semmiféle veszélybe!
Egy szőke lány furakodott hozzám, lehetett vagy tizenhat éves, két fonott
copfban hordta a haját.
- Én fél egykor leugrottam az udvarra egy kicsit levegőzni, mert már reggel óta
itt vagyok. Amikor jöttem vissza, a másodikon megállított egy szakállas fickó,
hogy volna-e kedvem egy személyiségfejlesztő munkához, ami segít leküzdeni a
gátlásaimat. Mondtam neki, hogy én jól vagyok úgy, ahogyan vagyok, mire a fickó
azzal állt elő, hogy szerinte én arra születtem, hogy színésznő legyek.
Egyszerűen tudtam, hogy pornóról van szó, mert valahogy nem úgy nézett ki a
fazon, mint az igazi filmesek. '
- Ki kéne hívni a rendőrséget! - szólalt meg a mobiltelefonos lány.
39
.............
- Oké, figyeljetek, lányok! Folytassátok, amit eddig csináltatok, találkozzatok
Edith Zolával, beszélgessetek vele, koncentráljatok arra, ami fontos. A többit
bízzátok rám, és nyugodjatok meg! - elindultam a lift felé, de megint az utamat
állták.
Nem volt több időm. Kikerültem őket vagy átbújtam közöttük. Eljutottam a
lifthez. Nem szálltam be, elindultam lefelé a lépcsőn. Elővettem a telefonomat,
és beütöttem az erkölcsrendészet számát. Bemutatkoztam, azután elmondtam, hogy
hol vagyok, hogy ez itt egy válogatás, ahol 12-16 éves modellek válogatása
folyik reklámfotókhoz, és hogy van itt az épületben néhány illető, akik
zaklatják a lányokat. Megígérték, hogy mindjárt ott lesznek.
A második emeleten a folyosó csendes és üres volt. Nem erre számítottam.
Elindultam az egyik irányba, feszülten füleltem. Most nem voltam annyira ideges,
mint a kávéházban, de ez azonnal megváltozott, amikor valahonnan a folyosó első
fordulója mögül egy nem éppen kifinomult nő visszataszító, nagyhangú kacaját
hallottam.
Az idegességem az egekbe szökött. Meggyorsítottam lépteimet. Legszívesebben
százszor gyorsabban mentem volna, csak hogy minél előbb a fordulón túl jutva
megláthassam azokat az aljasokat, akik lányokat akarnak rossz útra téríteni.
Megérkeztem a fordulóhoz. Bekanyarodtam. Körülbelül tíz méterre tőlem az egyik
helyiségnek nyitva állt az ajtaja.
- Na, szóval! - hallottam egy fiatal férfi hangját a nyitott ajtajú helyiségből.
- Mennek a tengeralattjáróval, és ott vannak azok a kis 16-17 éves bigék, mit
tudom én, hogy hívják őket, na, kadét, vagy valami ilyesmi, és az a parancs,
hogy ha hibáznak, akkor a tengerészek megerőszakolják őket. És persze állandóan
hibáznak! - megint az a közönséges röhögés. - A kapitány lehetne mondjuk
Napóleon Hudson, az első tiszt pedig...
Ekkor léptem a helyiségbe.
A hozzávetőlegesen tízszer tíz méteres termet az épület tulajdonosától bérelték
ki néhány órára, ahogyan Edith Zola pár emelettel feljebb. Hogy csupán bérelték
a termet, azt abból gondoltam, hogy sem az ajtón, sem a falakon nem utalt semmi
hivatalos jellegre, arra, hogy ezt a helyiséget valakik tartósan használnák.
Állt egy asztal az állványos videokamera mögött, ide rakták le a kabátokat és a
dzsekiket. Négy téglalap alakú asztalt összetoltak
40
az ajtóval szemközti oldalon, mögöttük három karosszék, előttük négy műanyag
szék. Egy idősebb és két fiatalabb fickó, két nó'és két lány volt a teremben.
A központi figura az összetolt asztalok mögött ült, a középső székben, ötvenöt-
hatvan évesnek néztem, kövér volt és alacsony, és bár kalapot nyomott a fejébe,
így is látszott, hogy nem sok haja maradt. Fekete, halszálkás öltönyben, fekete
ingben, fekete-fehér pöttyös selyem nyakkendőben, fekete-fehér bőrcipőben
üldögélt elégedetten. Úgy nézett ki, mint egy húszas évekbeli gengszter. Hosszú
szivart szívott, minden ujján vastag aranygyűrű fénylett, csuklóit ugyancsak
arany övezte, nyakában ujjnyi vastag aranylánc lógott. Feltehetőleg ő volt az,
aki producernek vagy rendezőnek hitte magát.
A másik két férfi minden bizonnyal rendszeres szereplő volt a műalkotásokban".
Egyikük kreol'bőrű, százhetven centi magas fickó, szőke haja volt, széles
vállai, kecskeszakálla; bakancsot, bőrnadrágot és selyeminget viselt, melyet a
hűvös ellenére szinte a hasáig nyitva hagyott, hogy látni lehessen szőrös
mellkasát és vastag aranyláncát. A másik fickó elég magas volt, még nálam is
magasabb, alaposan kigyúrta magát, szintén bakancsot és bőrnadrágot hordott,
kockás vászoninggel és bőrmellénnyel, és neki is volt egy jókora aranylánca.
Mindketten a kamera mögött álltak.
A két nőn látszott, hogy már jó ideje benne vannak az iparban, egyforma hajuk
volt, hatalmas, feltupírozott szénaboglya, egyiküké vörösre festve, a másiknak
szőkére; magas sarkú cipőt viseltek, nejlonharisnyát, és mély dekoltázsú,
mindenhol feszülő ruhát.
Micsoda egy bagázs! Játsszák itt a nagy színjátékot, a mi vagyunk az élet
császárait", és sajnos van néhány szerencsétlen kiscsaj, aki beveszi ezt. Éppen
volt belőlük kettő a teremben, mindketten tizennyolc-húsz év körüliek. Egyikük a
kamerának pózolt a fehér fal előtt: felhúzta rövid, vörös szoknyáját, hogy
látszódjon a harisnyakötője, hatalmas mellei pedig majd kibuggyantak a m-
hájából. Hosszú, szőkére festett haja volt, melyet összevissza rakosgatott,
szemmel láthatóan azt hitte, hogy ez nagyon szexi. 0 biztosan sokra fogja vinni
mint kurva, ez lerítt róla. A másik leányzó viszont kimondottan szolid volt,
csak ült a gengszternek öltözött férfi előtt, ölében drapp szövetkabátja, és
olvasott egy sűrűn teleírt oldalt.
41
Amikor észrevettek, félbemaradtak a mozdulataik. Legelőször az asztal mögött ülő
fickó reagált. Elkezdett vigyorogni, kimutatva két aranyfogát.
- Joyce Byron? - kérdezte döbbenten, majd elégedetten kijelentette. - Joyce
Byron! Az erkölcsök őre itt, minálunk? Isten hozott! Michelangelo da Vinci
vagyok, producer és rendező. Bármennyit fizetek neked, Joyce! Félmillió dolcsit,
egyetlen filmért! Egyetlen jelenetért! Nem! Legyen egymillió! Egymillió dolcsi
egyetlen jelenetéit, azzal, akivel csak akarod! Mondj igent, mutasd meg, milyen
nő vagy!
Azt mondta: neked, Joyce". Mintha ismernénk egymást, mintha valaha is
megengedtem volna neki ezt a hangnemet. Közelebb mentem hozzá.
- Vivien Licata járt itt nemrég, és aláírt valamilyen papírt. Szeretném látni -
vetettem oda hűvösen.
- Amit csak akarsz! - vigyorgott ez a hihetetlen nevű barom. Kisebb stóc volt a
bal keze mellett, odahúzta magához, és lapozgatni kezdte őket.
Az asztal előtt álltam meg, két szék között, a szolid lány mellett. Figyeltem a
teleírt oldalakat. Néhány lap össze volt tűzve, a legfelső tetején csupa nagy
betűvel ez állt: NYILATKOZAT. Harminc-negyven ilyen nyilatkozat" gyűlt össze
mostanáig, ez volt a mai termés: ma, eddig a pillanatig ennyi lányt és fiút
sikerült elindítaniuk a ribanccá válás rögös útján. Gratulálok.
- Megvan - jelentette be a főstrici, és odanyújtott nekem egy nyilatkozatot".
Három összetűzött lap, ott állt az első oldal tetején, az első bekezdés alján,
tollal odaírva: Vivien Licata. Vee kézírása...
Elszoailt a szíven. Vee...
Elöntött a düh. Majdnem széttéptem a nyilatkozatot". És majdnem ráborítottam az
asztalt erre az öntelt hólyagra.
De ehelyett csak összehajtogattam a lapokat, és eltettem a felsőrészem zsebébe.
- Megmutatom az ügyvédemnek - mondtam.
- Hát persze! Csak tessék! - vigyorgott a producer".
- Én Cleo Quvick vagyok - jelentette ki a vörös hajú pornókurva, és elindult
felém. - Szia. Vivien a barátnőd?
Megvetően néztem a szemébe.
42
- Igen, az - feleltem.
A magasabbik fickó egyenest hozzám sétált.
- Cesar Camarro! - mondta büszkén. - Ciao, Joyce! Megérkezett, megpróbált
átölelni. Ellöktem. Hátrébb léptem
egyet.
- Ti embernek hiszitek magatokat? - kérdeztem összehúzott szemekkel, csak úgy,
miheztartás végett.
A főstrici kezdett kapcsolni.
- Nem azért jöttél, hogy kipróbáld magad egy pornófilmben? Megszédültem. Sose
látott, de eleve azt gondolja, hogy szajha
vagyok.
- Miért jöttem volna azért, te idióta? - kiabáltam rá felháborodottan. - Azért
jöttem, hogy megmentsem a barátnőmet az olyanoktól, mint ti!
Remegett a hangom az indulattól, pedig nem szokott. Ha valakivel bajom van,
könnyedén kiosztom az illetőt, a szemem sem rebben, de a nyugalmam elég gyorsan
elhagy, ha a lányaimról van szó.
- Mi az, hogy az olyanoktól, mint mi? - kérdezte a festett vörös ribanc
idegesen. - Mi is érünk annyit, mint te, ha hiszed, ha nem!
- Csak kurválkodsz naphosszat, és azt hiszed, hogy érsz annyit, mint mások? Csak
egy ócska kis söpredék vagy! Egy aljanép!
Az arca vörös lett a dühtől.
- Én nem vagyok kurva! - üvöltötte teli torokból. - Pornószínésznő vagyok!
Tátva maradt a szám. Pornószínésznő... Ezt már nem bírtam ki, elnevettem magam.
A főstrici felállt.
- Már elnézést! - szólalt meg vontatottan. - Nincs jogod sértegetni a világ
egyik legnagyobb pornósztárját, Cleo Quvicket! Jár neki a tisztelet!
- Egy szerencsétlen, értelmi fogyatékos ribanc, aki a seggéből él, mint valami
állat, és ettől van így elszállva? Miféle tisztelet járna már neki?
Ez annyira telibe talált, hogy egyikük sem tudott megszólalni.
- Ha elővennék egy vadászpuskát, és agyonlőnélek téged, akkor az gyilkosság
volna, nem igaz? - kérdeztem a vörös ribanctól. - És ha felvenné egy kamera,
amikor kioltom az életedet, az még mindig gyilkosság lenne, és nem film! És a
felvételt tárgyi bizonyí-
43

téknak neveznék, nem pedig műalkotásnak! Teljesen mindegy, hogy valaki hol követ
el gyilkosságot: az utcán, egy kapualjban, egy lakásban, egy repülőgépen, a
dzsungelben vagy a tengeren; az mind ugyanaz: gyilkosság! Semmi különbség! És
mert egy kamera rögzíti, amint éppen kurválkodsz, az még nem avat téged
művésszé! Művész nem terem minden bokorban! Te csak egy kurva vagy, akár kamera
előtt csinálod, akár egy kapualjban! Semmi különbség!
Megérintettem a lány vállát, aki az asztalnál ült nyársat nyelve. Félénken felém
fordult.
- Előtted az egész élet, ne dobd el magadtól! - mondtam neki. - Gyere, menjünk!
Megfogtam a kezét, erre letette a nyilatkozatot", és felállt. A főstrici
elkapta a másik kezét.
- Nem megy el, itt marad! - jelentette ki elszántan.
- Mi az, hogy nem megy el? - rivalltam rá. - Fogva tartod? Fogva tartod? Helyes!
Akkor mehetsz a börtönbe, ahová való vagy!
Elengedte a lány kezét.
- Jól gondold meg! - mondta, és megpróbált áthatóan a lány szemébe nézni.
Közben, hogy, hogy nem, mintegy mellékesen játszadozni kezdett az ujjnyi vastag
aranyláncával. - Igazi karriert futhatsz itt be, minálunk! Szeretettel váaink
téged a soraink közt!
- Na, gyere! - kicsit meghúztam a lány karját, és kimentünk a székek elé.
- Ne dobd el magadtól a lehetőséget! - mondta a producer".
- De, dobd csak el! - fogtam át a megszeppent lány vállát, és elindultunk az
ajtó felé.
A vörös ribanc az ajtóba állt. Odébb löktem. Kiléptünk a folyosóra, bevágtam az
ajtót, és elindultunk a lépcsőház felé. Sietve, és remélve, hogy nem jön utánunk
senki.
Nem jött. Elértük a lépcsőházat, elindultunk lefelé. A lány mellettem felvette a
kabátját, de még mindig nem szólt egy szót sem.
- Én Joyce vagyok, és te?
- Stella - mondta halkan.
Egy fejjel alacsonyabb volt nálam, vékony, aranyos kislány, fakó színű nihában,
farmernadrágban, szövetkabátban. Lerítt róla, hogy semmi önbizalma.
- Mi a fenét kerestél te itt?
44
- Olvastam a hirdetést egy újságban - mondta. - Szerencsét akartam próbálni.
- Szerencsét? Itt? Úgy néztek ki, mint akiknek szerencséjük van? Tudod, hogy mi
a pornó küldetése, Stella? - kérdeztem. -Hogy elhitesse az emberekkel, ha nem
gondolnak állandóan a szexre, ha nem hűtlenek, és ha a nemi szerveik nem
hatalmasak, akkor nem is tekinthetők embernek. Szerinted ez normális? Ha
elkezded, soha többé nem fog tisztelni, becsülni senki! Nem lesz, aki beléd
szeret!
Megérkeztünk a földszintre, kiléptünk az udvarra.
- Elvigyelek? - kérdeztem.
- Nem, köszönöm. Itt lakom pár percre.
- Akkor jó. Na, szia!
- Szia!
Stella elindult a kapu felé, zsebre dugott kézzel. A kocsimhoz siettem, beültem,
becsuktam az ajtót, és beindítottam a motort. A félezer lovacska felnyerített a
motorban. Megérintettem a lábammal a gázpedált, lassan elindultam. Stella
félreállt a kapu előtt, hogy elmehessek. Odaintettünk egymásnak. Kigördültem az
utcára. Épp jött két rendőrautó. Az erkölcsrendészet. Na végre! Nem kapkodták
el, de legalább tényleg jöttek.
Egyszerre kirobbant belőlem a nevetés. Belefájdult az oldalam, úgy nevettem.
Most biztosan ráfizet az a szerencsétlen lotyó! Úgy kell neki!
2.
Joyce ügynökének irodája
Rues de Rivoli, Párizs
Október 25- szerda, 17 óra 30 perc
Az ügynökömet Victoria Fremont-nak hívják. Nagy név a szakmában, elég sokan
törik kezüket-lábukat, hogy Fremont intézze a munkáikat. Négy és fél éve ő az
ügynököm, igazi profi. Sokat kö-
6 rue: (francia) utca. Ejtsd: rű.
45
szönhetek neki; nem kis része volt abban, hogy ennyire sikeres lettem. Victoria
irodája tetőlakásának hatalmas, üvegezett, fedett teraszán kapott helyet,
melynek fonott foteljaiból elsőrangú kilátás nyílt a világ legnagyobb múzeumára,
a Louvre királyi palotájára és az előtte álló üvegpiramisra. Szeretek
ellátogatni Victoriához, mert kellemes helyen lakik, klassz az irodája, és mert
rendre szállítja az eredményeket. Vele sohasem toporog egy helyben az ember.
Victoria általában nem mobiltelefont vagy telefonkagylót tart a füléhez, hanem
fejmikrofont tesz a fejére, hogy mindkét keze szabad legyen. A fejmikrofont
fejbeszélőnek is nevezik, és olyanok használják, akik naponta órákat
telefonálnak. Victoria irodájában, a földre nem fa- vagy kőlapok kerültek, hanem
tengeri kavicsok. Majdnem egy egész hétig válogatta a kavicsokat Korzika
tengerpartján, mire megtalálta - ő így mondta - a tökéletes kavicsokat". Azután
két hétig eltartott, mire minden kavicsot a megfelelő helyre illesztett a
teraszra kerülő vékony gittrétegbe. Mezítláb sétálgat a kavicsokon, az ő privát,
irodai tengerpartján. Úgy rendezte el a köveket, hogy egyik se nyomja meg a
lábat annyira, hogy az kellemetlen legyen. Érdekes érzés kavicsokon sétálgatni
egy lakásban.
Victoria velem szemben ült, sötétkék tréningnadrágban, piros pólóban, cipő és
zokni nélkül, törökülésben, fejmikrofonnal a fején, előtte számítógép.
Negyvenkét éves, kissé molett, de nem feltűnően, vállig érő vörös haja van,
barátságos arca, céltudatos tekintete. Az egész nő olyan, aki bárkinek a
szomszédja lehetne. Igen talpraesett asszony, nagyon közvetlen, könnyedén képes
kommunikálni bárkivel bármiről, méghozzá öt nyelven. Négy sziámi macskával és a
férjével él együtt a száznyolcvan négyzetméteres lakásban. A férje, Yves,
műfordító, angolról és németről fordít franciára, főként történelmi
szakkönyveket, néha történelmi témájú regényeket. A dolgozószobája a lakás másik
végében van, ott fordít. Jól összetalálkoztak ők ketten, otthon dolgoznak,
mégsem látják egymást egész nap - és teljesen harmonikus a házasságuk.
Victoria meghívott ebédre, hogy közben megbeszéljük a pénzügyeimet.
- Ebben az évben, ez idáig 7 730 000 dollár bevételed volt, a Chanel
reklámfilmjéért kapott kétmillióval együtt - olvasta le Victoria az egyenlegemet
a számítógép képernyőjéről. - A műkeres-
46
kedő barátodtól tegnap futott be 800 000 dollár. Hová tegyem a pénzt, melyik
számlára?
Victoria kereste nekem a munkákat, figyelte a pénzügyeimet, és átutalta a
bevételeimet. Rajta kívül van még egy bankárom is, aki a Banque de France-ból
kíséri figyelemmel a banki ügyleteimet. Minden pénzemet dollárban tartom, mert a
dollár erősebb, mint a frank, és ez a leguniverzálisabb váltópénz. A bankárom
súgta meg egyszer, hogy nem szabad minden pénzt egyetlen bankban tartani, mert
ha azzal valami történik, az katasztrófa lenne a pénzügyi helyzetemre nézve.
Ezért Párizsban, Londonban és New Yorkban is van egy-egy bankom, melyekben
hosszú- és rövidtávú lekötéseim vannak, és van egy folyószámlám a Banque de
France-nál. A folyószámlán tartott pénzből élek. Minden év szeptemberében
kiveszek félmillió dollárt az angol bankomból, és jótékonysági célokra fordítom.
Mivel ez nem olyan nagy pénz, nagyon megnézem, hogy mire költöm.
- Mennyi pénz van a folyószámlámon? - kérdeztem, és felszúrtam a villámra egy
gombát.
- Már mondom is - Victoria leütött néhány billentyűt, és mondta. - 263 555
dollár.
- Akkor tegyük ide. Legalábbis egyelőre. Lehet, hogy majd a felét lekötjük, de
ne most.
- Oké - Victoria feljegyezte a teendőket. Elfogyasztottam a villámra szúrt
gombát, és ettem hozzá egy
kis zöldséges rizst.
- Milyen az anyagi helyzetem? - kérdeztem.
- Stabil. - Victoria elmosolyodott, és rám kacsintott. - Olyan stabil a
helyzeted, édesem, hogy csak egy bibliai méretű borzalom tudna kimozdítani!
Mosolyogtam egy sort. Bibliai méretű... De szeretem az ilyet hallani!
- Tervezel valamilyen komoly kiadást mostanában? - érdeklődött az ügynököm
kedvesen. - Például egy várkastély a skót Felföldön?
Megráztam a fejem.
- Nem akarok kastélyt. Tudom, hogy divat, de akkor sem -mondtam. - Az egyetlen
komoly kiadásom az éves törlesztésem. Át tudjuk most utalni a pénzt, mondjuk a
napokban?
47
- Hogyne - Victoria pötyögött valamit a gépen. - Nem vérzik a szíved ilyenkor?
Minden évben kifizetsz ötmillió dollár részletet arra a méregdrága
bolondériádra! Mondd, megéri?
- Meg - vágtam rá. Kissé költséges az életem. Az éves bevételemnek úgy a hatvan
százalékát költöm el, és csak a negyven százalékát kötöm le, aminek inkább
fordítva kellene lennie, de hát nekem is vannak gyengéim.
- Neked kell tudnod, édesem!
- Én tudom is! -Akkor jó.
Néhány percig csendben ettünk.
- Megint kaptál felkérést a Grammy-díj gálájára, de nem fogadtam el, mint kérted
- jegyezte meg Victoria, amikor befejezte kései ebédjét.
-Jói tetted - mondtam. - A popsztárok kilencvenkilenc százalékától egyenesen
undorodom. A jövő évi Oscar-gála? A filmsztároknak csak a nyolcvan százalékától
dobom ki a taccsot. - Hirtelen elgondolkodtam. - Vagy azok a sportolók? -
megrántottam a vállam. - Nos, végül is mindegy. Majdnem minden hírességet
utálok. Szóval, mi van az Oscarral?
- Már dolgozom rajta. Díjat biztosan átadhatsz, de a háziasszonya nem lehetsz,
mert nem vagy színésznő.
- Persze, elég nekem a díj. - Nem számított, hová jutottam el modellként, most,
hogy már csak néhány évem van hátra a modellkarrieremből, új karriert kell
felépítenem a semmiből. A film valamelyest tetszett, de még nem voltam biztos
benne, hogy színésznőnek születtem-e vagy valami másnak. - Más egyéb, Victoria?
- Folyamatosan ostromolnak a kiadók, hogy írj még egy könyvet. Már nagyon várják
a folytatást. A legutóbbi, mai ajánlat: ötmillió dollár. Mit szólsz?
írtam két könyvet a modellszakmáról, kezdőknek, a két könyv ötmillió példányban
fogyott el.
- Nincs miről írnom, Victoria! Kiírtam magam, elmondtam mindent, amit akartam.
Sajnos nincs bennem még egy könyv! Már három év telt el, de még csak eszembe sem
jutott, hogy írnom kéne! Állandóan járok a tévébe meg a rádióba, rengeteg
interjút adok újságíróknak, elég ez nekem. Ezt jól tudom csinálni, szívesen me-
48
gyek el és vitázom mindenfélékről, meg elmondok dolgokat, de az írást olyan
hamisnak érzem, mert nincs elég mondanivalóm egy könyvhöz.
- Hát akkor keress!
- Ez nem így megy - csóváltam a fejem. - Érts meg, én nem vagyok író! Modell
vagyok. Az írók másféle emberek, másmilyen a lelkük. Naomi írt egy regényt, a
Hattyút. Mivel Naomi a barátnőm, hősiesen elolvastam huszonöt oldalt, aztán nem
bírtam folytatni. Ő nem író, hanem modell. 0 az egyik legprofibb modell. Viszont
írónak egyáltalán nem tekinthető. Nem olyan a lelke. Neki mo-dell-lelke van.
Stephen Ringnek vagy John Grishamnek írólelkük van. Olyan a látásmódjuk, a
gondolkodásuk. Nem olyan, mint Na-omié. És nem olyan, mint az enyém. Ne erre
keresgéljünk, Victoria, mert erre nem tudok menni. Nézzünk valami mást!
Az ügynököm felsóhajtott.
- Te vagy a főnök, édesem - jelentette ki.
- Na azért! - fenyegettem meg az ujjammal.
Egymásra nevettünk, de azután gyorsan el is komolyodtunk. Még néhány év, és vége
a karrieremnek. Ha addig nem építek fel egy másikat, lejjebb kell adnom az
életszínvonalamból. Az pedig szörnyű lenne. Úgy megszoktam már, hogy dúsgazdag
vagyok!
49
HARMADIK FEJEZET
1.
Champ-de-Mars, Párizs Október 26. csütörtök, 12 óra. 55 perc
Az iszonyat lassan cammogott napsütötte életem felé, hogy rátelepedjen, és fogva
tartson jéghideg markában. Nem éreztem a vihar előtti csendet, a lelkemben béke
honolt. Voltak kis csatáim, nézeteltéréseim, rossz hangulataim, de ez mindig is
így volt. Olyan életet éltem, amilyet megálmodtam magamnak, és sohasem vágytam
unalmas, vérszegény életre, amely nem is nagyon különbözik a haláltól. Az életem
egy megvalósult, merész álom volt, egy valóságos csoda, egy szép varázslat. És
már csak két nap volt hátra belőle.
Két nappal a sötétség előtt, szokott vidámsággal léptem ki a ház kapuján. Igazi
kirándulóidő volt, sütött a nap, de nem bántóan, és épp csak annyira volt hűvös,
ami még öltönyben kellemes. A divat egy kicsit igazságtalan a férfiakhoz, mivel
a nők sokkal színesebben öltözhetnek, és ráadásul a férfiruhák valójában uniszex
ruhák, vagyis mindkét nem hordhatja őket. Én imádom a férfiruhákat, mert
többnyire praktikusabbak a női auláknál. Magas sarkú vagy vastag talpú cipőt
soha nem vennék fel, mert borzasztó kényelmetlen, és ráadásul mezítláb is
száznyolcvan centi magas vagyok, nem akarok még magasabbnak látszani.
Világosszürke vászoncipő, hófehér Helmuth Lang-férfiing, és egy nekem kicsit bő,
fekete Giorgo Armani-férfiöltöny volt rajtam. A hajamat feltűztem, félig hátra,
félig a fejem tetejére. Kezemet zsebre dugva, frissen, kipihenten, mosolyogva
indultam reggelizni a kávéházamba. Ahogyan közeledtem a terasz felé, egyre több
és több részletet tudtam kivenni, először a virágokat, azután az asztal- és
széklábakat, a lányaim és a vendégeim arcát.
És azután attól, amit megpillantottam, eltűnt a mosoly az arcomról. Igyekeztem
jobban fókuszálni, hogy tényleg jól látok-e.
50
Még két lépést tettem, és földbe gyökerezett a lábam. Négy és fél méterre
lehettem a terasztól. Meredten bámultam az egyik asztalnál ülő nőt. Ide-oda
fordítgatta a fejét, de nem vett észre. Valakivel éppen csacsogott, akit nem
láttam, mert eltakarta a terasz tetejének egyik díszes tartóoszlopa.
Magas sarkú cipő, harisnya, feltűnő, szűk, vörös ruha, a dekoltázs mögül
kibuggyanó, szilikonnal felfújt mellek, rövid nercbunda, vörösre festett,
szénaboglyaszerű haj. Ezt nem hiszem el... Mit keres ez itt?!
És ki a csudával cseverészik itt?! Lassan elindultam előre.
Majd újra megdermedtem, képtelen voltam továbbmenni. Két lányommal beszélgetett.
Vee-vel és Madlennel... Megszédültem.
Ezt nem hiszem el... Hát mit képzel ez magáról?! Soha életemben nem mentem neki
senkinek. Néha szerettem volna, de sohasem tettem meg.
Remegtem a dühtől és az idegességtől. A kávéházam az én váram! Idehozom a
lányaimat, hogy távol tartsam őket a rossz dolgoktól, és akkor ez meg... ez a
valamilyen Quvick nevű szörny ide merészel jönni? Az én váramba?
Elindultam előre. Úgy mentem, mintha visszaszálltam volna az időben, és mintha
Vee és Madlen én magam lettem volna, tizenhat évesen, Martin Romlis
hazugságokból font hálójában vergődve, és hajszál híján prostitúcióra
kényszerítve. Rohantam. - Nem vagyok éppen valami félelmetes megjelenésű ember,
de azt hiszem, amikor bezúdultam a teraszra, mint egy szamuráj, még a
legedzettebbek is megrémültek.
Két kézzel belemarkoltam a festett hajába, és lerántottam a székről, azután a
hajánál fogva kivonszoltam az utcára, csak ott engedtem el.
Lassan feltámaszkodott a kezére, és rémülten nézett fel rám. Az egyik melle
valahogyan kibuggyant a mhájából. Hihetetlenül szánalmasan nézett ki.
- Takarodj el innen! - kiabáltam rá, amitől behúzta a nyakát. -
51
Hogy mersz hozzászólni a lányaimhoz?! Takarodj el innen, de azonnal! Tűnj már
el! Megfertőzöd ezt a várost, tűnj már el! - Csak bámult, de nem mozdult meg.
Nem bírtam elviselni, hogy ott van. Megragadtam a bundájánál fogva, és
felrántottam. - Tűnj el innen! - üvöltöttem az arcába, és meglöktem, hogy
megadjam neki a kezdősebességet.
Előrecsámpázott három lépést, azután összeakadtak a lábai, és hatalmasat esett.
Megint nekiugrottam, belemarkoltam a hajába, és úgy vonszoltam magam után, hogy
eltüntessem a kávéházam környékéről.
Tíz méterrel odébb elengedtem. A teraszhoz rohantam, hogy lássam, mi történik
ott. Csak most szúrtam ki a főstricit, aki tegnap egymillió dollárt kínált
nekem, hogy kurva legyek. Most is úgy nézett ki, mint a régi amerikai filmekben
a gengszterek. Ott állt a terasz ajtajában, és hitetlenkedve bámult. Megindultam
felé, futottam, ahogy bírtam, hogy elkapjam.
Megijedt, hátra akart ugrani, de elesett a saját lábában. A bokájánál fogtam
meg, és kiráncigáltam az utcára.
- Tűnj innen! Takarodj! Takarodj! - ordítottam. - Fertőzöd a levegőt, tűnj el!!!
Rémülten emelte maga elé a karját, és elkezdett feltápászkodni. Ekkor vettem
észre, hogy a kurva visszajött. Bőgött, összevissza állt a haja, a bundája
lelógott az egyik válláról, a bal melle kilátszott, és az egyik cipőjét a
kezében tartotta, mert kitört a sarka.
- Te rohadt szemét! - zokogta. - Dögölj meg, te szemét! Ezt még nagyon meg fogod
bánni! Nagyon meg fogod bánni!
Megindultam felé, mire hátrálni kezdett, és félelmében majdnem hanyatt esett.
- Takarodj innen!
- Te őrült vagy! Te őrült vagy! - hajtogatta. Odaértem hozzá. Meglöktem.
- Tűnjél már eeeel! - ordítottam rá olyan hangerővel, hogyha nem vagyok ennyire
elborulva, én is megijedtem volna.
De nem ment el, csak szövegelt tovább.
- Te szemét rohadék! Ezt még na... Nem tudta befejezni, mert lekentem neki egy
hatalmas pofont.
Elképesztően nagyot csattant.
52
Mérhetetlen döbbenet volt a szemében, amikor rám nézett. Azután az arca elé
emelte a kezét, és üvölteni kezdett.
- Ezért megdöglesz, te rohadék állat! Ki foglak nyíratni! Ki foglak...
Nem folytatta, mert felemeltem a kezem, erre elszaladt. Megfordultam, hogy
lássam a főstricit. Éppen akkor futott el mellettem, tisztes távolságban tőlem,
egész a falnál.
A teraszhoz rohantam. Madlen és Vee ott álltak az utcán, és halálra rémülve
figyeltek. Megálltam előttük; ziháltam, reszkettem, dobogott az ér a
halántékomon. Jézus... Még soha nem volt bennem ekkora indulat, vagy ha volt is,
soha sem mertem kimutatni.
- Mit... mit... - kezdtem, de teljesen ki volt száradva a szám, alig tudtam
beszélni. - Mit akartak ezek? - nyögtem ki erőlködve.
- Pénzt ajánlottak, ha aláírom a szerződést - mondta Vee ijedt hangon.
A főstrici és a kurva után néztem, akik épp ebben a pillanatban fordultak be a
sarkon.
- Ezek a szemetek... - sziszegtem dühösen, és a fejemet ingattam.
- Nekem is szerződést ajánlottak - szólalt meg Madlen. - De megmondtuk nekik,
hogy minket nem érdekel.
- Akkor jó - mondtam halkan. Krákogtam, hogy tovább tudjak beszélni. - Madlen,
hívd ki a rendőrséget! És... hozz egy pohár vizet... légy szíves!
- Persze, máris! - mondta Madlen, és bement a kávéházba.
- Köszönöm.
Vee szemébe néztem, ő viszonozta egy ideig a pillantásomat, azután, mintha
valamiben hibás lenne, lesütötte a szemét. Magamhoz húztam, és átöleltem. Ő is
átölelt. Akkora feszültség volt bennem, hogy minden erőmre szükségem volt, hogy
ne sírjam el magam. A vendégek miatt nem tehettem.
- Nem akarom, hogy... ezek... behálózzanak titeket - súgtam Vee fülébe.
- Tudom - súgta vissza Vee. - Olyan jó, hogy vigyázol ránk. Nagyon jólesett,
hogy ezt mondta. Bármit megtennék értük,
érte meg különösen. Megpusziltam az arcát, aztán eleresztettem.
53
-Jól van - mondtam, és nagyot nyeltem; teljesen kiszáradt a szám. - Semmi baj,
Vee. Menj vissza a konyhába, és... folytasd!
- Oké, Joyce - mondta Vee, és bement a kávéházba. Megjött Madlen, hozott nekem
vizet.
- Mindjárt jönnek - jelentette. Csak bólintottam, és kiittam a poharat.
Megtöröltem a számat,
rendbe szedtem magam, azután vettem egy mély levegőt, és felléptem a teraszra,
hogy bocsánatot kérjek a vendégeimtől.
- Kérem, ne haragudjanak ezért a jelenetért, aminek szemtanúi voltak! Nagyon
sajnálom, ami történt! Ez a két ember, akiket... elküldtem, pornófilmeket
készítenek, és tizenéves lányokat akarnak beszervezni. Tegnap megpróbálták
prostituálttá tenni az egyik barátnőmet, megmondtam nekik, hogy ezt nem tehetik,
erre ma ismét próbálkoztak. Elvesztettem a fejem, nagyon sajnálom! Többé nem fog
előfordulni, megígérem!
Egy idős, ősz hajú, ráncos arcú, fejkendős nő, aki már vagy egy éve jár hozzánk
kávézni, rám mosolygott.
- Semmi baj, kedveském! így kell ezekkel bánni, másból nem értenek - mondta.
- Köszönöm, asszonyom - mosolyogtam vissza. Köszönő mosoly volt, nem az a vidám
fajta.
Nem tudom, hogy Madlen mit mondott a telefonba, de egy járőrkocsi ebben a
pillanatban fékezett le a kávéház előtt. Úgy döntöttem, a pillanat nem alkalmas
arra, hogy elmondjam a belső, hátsó asztaloknál ülő vendégeknek és a lányaimnak,
hogy miért tettem, amit tettem, és hogy mennyire sajnálom, inkább kimentem az
utcára, a rendőrök elé.
Szóltam a rendőröknek, hogy valakik zaklatják a lányaimat. Tiszta ideg voltam,
remegett a hangom, nehezen vettem levegőt.
- Megsérült? - kérdezte az idősebbik rendőr, látva, hogy milyen rosszul vagyok.
- Nem, csak az idegesség - feleltem. - Láttam rengeteg elzüllött lányt, akik
sokra vihették volna, de csak bűnözők lettek. Nem bírnám elviselni, ha
valamelyik barátnőmmel is megtörténne.
~~-\^
- Ez csak természetes - mondta a férfi a kocsijánalítámaszkod-va, és leírta a
jegyzetfüzetébe, amit mondtam. \
- Tehetek feljelentést? - kérdeztem.
54 /

Felhúzta a szemöldökét, és nemet intett a fejével.

- Sajnos nem. Nem történt bűncselekmény. Csak beszéltek róla, még a pénz sem
került elő, nem szerepelt kézzelfogható bizonyíték. Egyetlen bíró sem fogadná el
az ügyet. Sajnálom.
- Mit lehetne tenni? Valamit biztosan lehet!
- Meglátogatjuk őket, megnézzük, hogy be van-e jegyezve rendesen a cégük
satöbbi, a szokásos aitin.
Beletörődőén bólintottam.
- Kérhetem, hogy a mai napon, egyszer-kétszer nézzen erre egy járőr? -
kérdeztem.
- Igen, semmi akadálya - felelte a rendőr. Végre valami, amit lehet csinálni.
- Köszönöm. Nekem most el kell mennem, és szeretném, ha azok többé nem jönnének
vissza a lányokat zaklatni.
- Egyetértek önnel. Van egy lányom, tizennégy éves, és ha valaki prostit akarna
belőle csinálni, hát nem is tudom, mit tennék.
- Köszönöm, hogy megért. Most, gondolom, beszélni fognak a lányokkal, ugye?
- Igen, kikérdezzük az embereket.
- Jó, rendben. Kellek hozzá? Mert ha nem, akkor elmennék. Nagyon fontos lenne.
- Menjen nyugodtan. A száma megvan, ha van valami, fel fogjuk hívni.
- Köszönöm szépen.
- Igazán nincs mit - mondta a rendőr.
Bementem a kávéházba, és megkerestem Vee-t. A konyhában mosogatott.
- Én most elmegyek, Vee. Majd beszélünk. Ha bármi van, hívjatok azonnal, oké?
- Hívunk - mondta Vee. - De nem lesz baj. Szerintem nem látjuk őket többé.
- Remélem is. Itt van két rendőr, akik felveszik a jegyzőkönyvet. Mondj el
mindent, a tegnapit is, majd Madlen tolmácsol neked.
-Jó - Vee körülnézett, hogy biztos legyen benne, egyedül vagyunk a konyhában,
majd lehalkította a hangját. - Mit mondjak? -kérdezte cinkosán.
55
- Mindent, ami történt. Mindent. Ha elhallgatsz vagy megváltoztatsz valamit,
abból csak bajod esik. Ha engem akarsz védeni, akkor azt őszinteséggel teheted.
Vee bólintott. Adtam neki egy puszit, aztán elmentem. Mentem, rohantam haza, a
kocsimért, hogy kiszellőztethessem a fejem, mert az idegességtől gondolkodni is
alig tudtam.
2.
Órly Nemzetközi Repülőtér
Párizstól 20 km-re
Október 26. csütörtök, 15 óra. 58 perc
Már kettő után hét perccel a repülőtéren voltam, és még mindig nem indulhattam,
csak főttem a saját levemben. A főépülettől jobbra, jó háromszáz méterrel odébb,
egy fehér, földszintes épület áll, az előtt várakoztam, egyre idegesebben. Egy
ideig a kocsiban ültem, azután kiszálltam és fel-alá sétálgattam, de az sem volt
jó. Felhívtam az ügyvédemet, hogy mi a helyzet a nyilatkozattal", melyet még
tegnap, Victoria előtt adtam be neki, de rossz hírt kellett közölnie: sajnos
jogilag nem lehet beperelni. Magamban melegen gratuláltam a mi csodálatos
törvényeinknek, melyek lehetővé teszik a kurvatoborzást. Amikor már végképp úgy
éreztem, hogy egy perccel sem bírom tovább, végre feltűnt Romáin úr, mappával a
hóna alatt. Hála istennek! Már azt hittem, sosem jön el ez a pillanat.
Romáin urat három éve ismerem, azóta valahányszor csak látom, mindig ugyanúgy
néz ki: szürke konfekcióöltöny, fehér ing, bordó csokornyakkendő. Vékony,
alacsony férfi, kis, kerek szemüvege van, őszes haját gondosan hátrafésüli,
kimért, precíz, fontoskodó ember, olyan, mint valarúi savanyú könyvelő, aki
képtelen észrevenni, hogy milyen csodálatos helyen dolgozik: egy repülőtéren.
/ Beült mellém a kocsiba. / - Márts mehetünk, asszonyom - mondta.
56
Legalább százszor kijavítottam, hogy nem vagyok asszony, de mintha csak a falnak
beszélnék. Egy ideje már ráhagyom. Indítottam, ráléptem a gázra.
- Alira, asszonyom! - mutatta Romáin úr.
- Köszönöm - mondtam. Annyiszor jártam már itt, és mindig megmutatja, merre
menjek! Elképesztő egy ember!
- Kérem - biccentett. - Asszonyom, mindent előkészítettünk, ahogyan óhajtotta -
ismét biccentett. - Nem kérte, hogy feltöltsük a hűtőszekrényt, de azért én a
biztonság kedvéért betettem három palack ásványvizet, két zacskó sósmogyorót és
két csomagolt szendvicset. A biztonság kedvéért.
- Köszönöm, Romáin úr - mondtam. Végre megérkeztünk a hangárokhoz. Itt tárolják
a nagyobb magánrepülőgépeket.
- Ott tud parkolni, asszonyom! - mutatta Romáin az üres helyeket.
Mintha én nem látnám! Elég mérges voltam, majdnem mondtam valamit, de inkább
lenyeltem.
A parkolóból gyalog mentünk az F6-os várakozóponton álló hófehér repülőgéphez. A
gépnek le volt nyitva az ajtaja, az ajtó belső felében lépcsőfokokat képeztek
ki, hogy könnyen fel lehessen lépdelni az utastérbe. Egy overallos férfi jött
oda hozzánk, biccentett felém, majd három összetűzött oldalt adott Romáin úrnak.
Romáin úr mindent aláíratott velem, azt is, amit a szerelőtől kapott, és azt is,
amit ő hozott magával. Végre felszállhattam.
A szerelő elvette a bakot az első kerék elől. Fürgén felszaladtam a lépcsőn,
majd felhúztam, és bezártam magam után az ajtót. Végignéztem az utaskabint és a
rakteret, hogy minden rendben van-e. A raktér mindössze egy rögzített állványra
felrakott motort foglalt magában. Az ellenőrzés után bementem a pilótafülkébe,
egy sínen hátrahúztam a bal oldali ülést, hogy beférjek, becsatoltam a
biztonsági övet, majd előrelöktem magam, amíg be nem csúsztam a műszerek közé,
és nem hallottam az ülés kattanását, ami azt jelezte, hogy az ülésem rögzítve
van. Felvettem a fejhallgatót, a mikrofont a szám elé hajtottam, majd a
fedélzeti számítógépen lefuttattam egy rendszerellenőrzést. Amikor vége volt,
bejelentkeztem az irányítótoronynál.
- Torony! Itt az NSB-679 Falcon, az F6-os állóhelyen. Engedélyt kérek a
hajtóművek beindítására.
57
Megreccsent a rádió, és már jött is a válasz.
- Itt a Torony! NSB-679 Falcon, indítást engedélyezem!
- Értettem, beindítom a hajtóműveket. Köszönöm - mondtam. Beindítottam a két
sugárhajtóművet. Szép hangjuk volt. Zene
füleimnek! Amikor a teljesítményük elérte az indulási szintet, jelentettem az
irányítótoronynak.
- Torony! Itt NSB-679 Falcon, az F6-os állóhelyen. Guailási engedélyt kérek.
- Itt a Torony! NSB-679 Falcon, jelenleg nincs szabad pálya. Kérem, várakozzon!
- Értettem, Torony! Várok.
Szerettem volna már felszállni, mert semmi sem oldja bennem annyira a
feszültséget, mint a repülés. A gépemen ültem, már nem remegtem az idegességtől,
de még mindig nagyon borús volt a kedvem. A repülőgép veszélyes üzem, keményen
oda kell figyelni, hogy ne legyen baj, ezért elhessegettem a gondjaimat.
Kilenc perc múlva megreccsent a fejhallgatóm.
- Itt a Torony! NSB-679 Falcon, gurulási engedélyt megadom! Guruljon a D
várakozópontig, a 15-ös felszállópályánál.
- Értettem, Torony! Gurulok a 15-ös felszállópálya D várakozópontjáig.
Lassan hátrahúztam a két gázkart. A gép törzsének végében kétoldalt elhelyezett
sugárhajtómű magasabb fokozatba kapcsolt, és a 16 tonnás repülőgép lassan
megindult előre. Kiálltam az állóhelyemről, lés előregurultam mintegy negyven
métert, a 15-ös felszállópálya négy várakozópontjának jobb szélső helyére.
- Torony! J\tt NSB-679 Falcon, a 15-ös felszállópálya D várakozópontján.
Felszállási engedélyt kérek.
- Itt a Torony! NSB-679 Falcon, engedélyt adok a felszállásra. Felszállás után
emelkedhet egyenesen előre 900 méterre.
- Értettem) Torony! Emelkedem egyenesen előre 900 méterre.
Ráfordultam a kifutópályára, hátrahúztam a két gázkart, a hajtóművek
felsikoltottak, a repülőgép megugrott, majd nagy sebes-séggeLéíindult előre.
Rövidesen elértem a felszálló sebességet,
- magam felé húztam a botkormányt, a gép orra a levegőbe emelkedett, majd négy
másodperccel később a két szárny alatti kerék is elhagyta a talajt.
58
Imádom a felszállást! A földdel együtt a gondokat is elhagyom. Ahogy emelkedtem,
ahogy törtem előre egy másik világba, úgy csökkent a bennem lévő feszültség. A
magasságmérő mutatója elérte a 900 métert. Egyenesbe hoztam a gép orrát, és
jelentettem a
Toronynak.
- Torony! Itt NSB-679 Falcon! 900 méteren vagyok.
- Itt a Torony! Térjen át a közeikörzeti irányító frekvenciájára!
- Értettem, Torony, átváltok a közeikörzeti irányító sávjára. Köszönöm az
irányítást!
Átkapcsoltam a belföldi légiforgalom-irányítóközpontjának
hullámhosszára.
- Közelkörzet! Itt NSB-679 Falcon, 900 méteres magasságon repülök!
- Itt Közeikörzet! NSB-679 Falcon! Azonnal emelkedjen 2500
méterre, egyenesen előre!
- Értettem! Emelkedem 2500 méterre, egyenesen előre. Ismét felemeltem a gép
orrát, és ráadtam egy kis teljesítményt
a hajtóművekre. Rövidesen elértem a megadott magasságot.
- Közeikörzet! Itt NSB-679 Falcon! 2500 méteren vagyok.
- Itt Közeikörzet! NSB-679 Falcon, módosítsa az irányt: 18,5 fok észak-
északkelet. Egyenesen előre emelkedjen 11 000 méterre!
- Értettem! Módosítom az útirányt: 18,5 fok, észak-északkelet! - bedöntöttem a
botkormányt, a változást figyeltem a műszerfal irányjelzőjén. Amikor elértem a
korrekciót, magam felé húztam a kormányt, és emelkedni kezdtem. - Emelkedem
egyenesen előre 11 000 méterre!
11 000 méteren hívtam a közeikörzeti irányítót.
- Közeikörzet! Itt NSB-679 Falcon! Sebesség-meghatározást kérek! Sétarepülésen
vagyok, nem sietek.
- Itt Közeikörzet! NSB-679 Falcon, maradjon a Párizs-Toulou-se légifolyosón! A
megadott sebesség: 550-620 km/óra.
- Értettem! Tartom az útirányt, a megadott sebesség: 550-620
km/óra.
- Itt Közeikörzet! NSB-679 Falcon! Szemmel tartom. Jó utat!
- Közeikörzet, köszönöm az irányítást!
Van néhány gyengém, közöttük az első számú gyengém, ami egyben a legköltségesebb
is: a repülés. A repülőgépem egy
59
1997-es gyártású Dassault Falcon 2000-es business jet9, amely a business jet
osztályon belül a Wide-body1" kategóriába tartozik. Ebben a kategóriában nem a
sebesség, hanem a kiemelten magas komfortosság, kényelmes, tágas utaskabin és a
jelentős hatótávolság a fontos. A gép húsz méter hosszú, hét méter magas, a
szárnyfesztávolsága tizenkilenc méter. Közel hatezer kilométer a hatótávolsága,
és a végsebessége mintegy 900 km/óra. Az utaskabin nyolc méter hosszú, csaknem
két és fél méter széles, és majdnem két méter magas. Van benne hat forgatható,
nagyon kényelmes fotel, egy rögzített és két oldalról lehajtható faasztal, két
oldalra felhajtható ágy, jókora hűtőszekrény, villanytűzhely, két szekrény,
tévé, videó, hifi-berendezés. A csomagtérben van a motorom, egy Gas Gas Pampera
250 típusú motor, amely egy terepmotorszerű moti, ami ahhoz képest, hogy milyen
terepjáró képességei vannak (melyeket egyébként soha nem próbáltam ki, és nem is
szeretnék), egész kényelmes. Azért van szükségem egy motira a gépemen, hogy
tudjak közlekedni, ha leteszem valahol az otthonomtól messze a repülőt, és nem
akarok vagy nem tudok autót bérelni, nincs kedvem taxizni, és nem is jön ki
értem senki.
A repülőgépem egy harmincmillió dolláros álom. Ezt a rettenetes összeget éves
részletekben törlesztem, amely ötmillió dollár minden egyes évben. Ez a
legnagyobb kiadásom. A napokban kifizetem a harmadik részletet, és akkor már
csak tizenötmillió marad. Csak tizenötmillió dollár...
A gép tárolása és maga a repülés roppant költségeket emészt fel. Ha valahová el
akarok menni vele, mire előkészítik, eltelik vagy két óra. Átnézik, ellenőriznek
mindent, amit felszállás előtt szoktak, feltöltik a hűtőszekrényt, ha kérem, és
mivel üzemanyaggal a tartályaiban nem szabad tárolni, még fel is tankolják, ami
szintén elég hosszú idő. A listán még a motim feltankolása is szerepel, mint az
én külön kívánságom. Tudni sem akarom, hogy mennyi pénzt visz el a gépem
fenntartása.
' business jet: magánemberek vagy vállalatok által, hivatalos jellegű utakhoz
használt, kisméretű, vagy átalakított normál méretű utasszállító repülőgépek
osztálya. 10 Wide-body: széles törzsű repülőgépek osztálya.
60
A GPS-em" szerint Fontainebleau fölött repültem éppen. Az idegességem már
alábbhagyott.
Ma, életemben először verekedtem az utcán... Hát ez elég borzalmas. Az elmúlt
két napban kétszer fenyegettek meg: először George, ma pedig a ribanc. Ki tudja,
mi lesz ennek a vége?! Verekedtem az utcán...
Megvolt rá az okom. Nemcsak Romlis, hanem még valami más is, valami, ami sokkal
jobban fáj, mint az, amire Romlis akart kényszeríteni. Tommy...
Tommy nagyon jó barátom volt, imádtam, ő is engem, de nem úgy, mint férfi és nő,
a nemeket ebbe a barátságba nem kevertük bele. Neki felesége volt, nekem
barátom, és mindketten elégedettek voltunk a választásunkkal. Tommy felesége,
Jane, csodálatos nő volt, jól illett Tommyhoz, és én is nagyon jól kijöttem
vele. Tommy egyik nap - pontosan emlékszem a napra: 1995. május 17-e reggelén -
egy foltot vett észre a bokáján. Olyan volt, mint egy horzsolás. Nem emlékezett
rá, hogy mikor sérült meg, de a biztonság kedvéért tett rá egy ragtapaszt. Négy
nap múlva még mindig semmi nem változott. Ekkor jó alaposan lemosta a sebet, és
tett rá egy kötést. Öt nappal később még mindig nem javult. Kezdett aggódni,
ezért elment orvoshoz. A vizsgálat megállapította, mi az a folt: Kaposi-
szarkóma. A Kaposi-szarkóma a rák egyik fajtája; különös ismertetőjele, hogy sok
esetben az AIDS kísérőbetegsége. A pánik szó nem fejez ki semmit, ha arra
gondolok, milyen állapotba kerültünk akkor. Tommy AIDS-tesztet végeztetett.
Aztán még egyet és még egyet. Már az első is pozitív volt, de ezt képtelen volt
elfogadni. A második és harmadik is azt állapította meg, hogy ő HIV-pozitív.
Mindannyian azon a véleményen voltunk, hogy ez lehetetlen. Tommy nem lépett
félre, Jane sem, Tommy nem kapott vért, nem érte fertőzött tű, még csak nem is
volt kórház közelében, és soha életében nem volt komoly balesete, ami miatt vért
kellett volna kapnia.
" GPS: (Global Position System). Globális Helymeghatározó Rendszer.
Műholdrendszer, melynek segítségével meg lehet határozni egy vevőkészülék
helyzetét, bárhol a Földön, legyen akár egy épületben, egy repülőgépen, hajón,
autón vagy kézben.
61
Teltek a hónapok, és Tommy állapota egyre romlott. Körülbelül egy évre rá, hogy
Tommy felfedezte azt a foltot a bokáján, kórházba került. Mindannyian reméltük,
hogy a kórház csak átmeneti, és Tommy hamarosan újra köztünk lesz, de sohasem
jött már haza. Az utolsó tíz napon minden éjjel kint ültem a betegszoba előtt,
és arra vártam, hogy a legjobb barátom meghaljon. Már csak árnyéka volt egykori
önmagának, és én tudom, hogy akkor már ő is csak arra várt, hogy legyen vége
ennek a rémálomnak. Amikor meghalt, egy péntek éjjel, csak hazamentem,
bezárkóztam a lakásba, és sírtam vasárnap estig. Akkor elaludtam, és hétfőn
zokogva ébredtem fel. Majdnem egy egész hétig olyan voltam, mint egy alvajáró.
Nem mentem ki Tommy temetésére, és soha nem jártam a sírjánál. Képtelen voltam
rá. Az összes fényképét betettem egy táskába, és a táskát beadtam egy bankba,
mert rájuk sem bírtam nézni. Egy hajszál választott el attól, hogy
megbolonduljak a fájdalomtól. Annyira hiányzott... És hiányzik most is.
Elmondhatatlanul fáj, hogy elveszítettem. Azóta, hogy meghalt, óriási seb van a
szívemen.
Tommy halála előtt egy hónappal megtudtuk, hogy miként fertőződött meg. Én
nyomoztam ki. Tommy szexuális úton fertőződött meg. Egyik éjjel, szeretkezés
közben, amikor nagyon boldog és önfeledt volt, halálos fertőzést kapott - a
feleségétől, a mi szeretett Jane-ünktől. Jane, valamivel az előtt, hogy Tommy
észrevette a foltot a bokáján, egy útja során, a repülőgépen megismerkedett
valakivel. Amikor földet értek, motelbe mentek, és ott az történt, ami ribancok
és stricik közt szokott. Elveszett egy csodálatos élet egy vacak találkozás
miatt, egy vacak éjszaka miatt, egy vacak orgazmus miatt. Egy másodrendű ember
miatt. Azóta képtelen vagyok elviselni a hűtlenséget és a promiszkuitást12. Soha
nem voltam indulatos ember, de amikor a barátom ott haldokolt a kórházban, olyan
indulatok munkáltak bennem, hogy ha akkor feltűnik az a ringyó, én nem is tudom,
mit teszek vele. Szóval, nem szívelem a szajhákat. Borzalmas sebet ejtettek
rajtam, és meggyilkolták a legjobb barátomat. Minden ok nélkül.
11 promiszkuitás: szexuális partnerek gyakori váltogatása.
62
Nagyot sóhajtottam. Ránéztem a GPS-re. Gien felett voltam. Úgy döntöttem,
meglátogatom a legjobb barátomat, Johnnyt. Az ő barátsága, ha feledtetni nem is,
de enyhíteni tudta a Tommy elvesztése miatt érzett fájdalmat. Johnnyban
maximálisan megbízom. Van is okom rá, mert soha nem csapott be, mindig
számíthattam rá, és ha valamit egyszer megígért, azt meg is tette. Orléans-ban
lakik, a birtokán, nem messze innen, ahol most vagyok.
Felhívtam Johnnyt.
A második búgásnál kapták fel a telefont, ami éberségre vall. Johnny sohasem
húzza az időt.
- Fogadd üdvözletemet! - hallatszott Johnny jól ismert köszönése.
- Hello, Johnny! - köszöntöttem. - Hogy vagy?
Hallgatott egy kicsit, majd kissé nyomott hangon szólalt meg.
- Erkölcsi támaszra van szükségem, Joyce. Eléggé ki vagyok valami miatt, amit
így telefonon nem szívesen mondanék el neked, mert túlságosan érzékenyen érint.
Merre vagy most? Otthon?
- Úgy is mondhatjuk - feleltem szerényen. - Éppen repülök. Valahol feléd. Azért
hívtalak, mert szeretnék beugrani hozzád, ha ráérsz és nem bánod. Nekem is
elkelne némi erkölcsi támasz.
- Rendben, gyere. Majd megtámogatjuk egymást, aztán hátha kisül valami a
dologból. Menjek érted?
- Majd elmotorozok hozzád, maradj csak.
- Nagyjából mikorra érsz ide? - kérdezte Johnny. Megnéztem az órát és a GPS-t,
gyors fejszámolást végeztem,
hogy megbecsülhessem érkezésem időpontját.
- Valamikor 17 óra felé - mondtam.
- Oké. Akkor gyere, Joyce, várlak!
- Repülök - mondtam, és bontottam a vonalat. Jelentkeztem a közeikörzeti
irányítónál, tájékoztattam, hogy
az új útirány: Orléans, és irányítást kértem az orléans-i repülőtérre.
63
3.
Johnny birtoka
Orléans
Október 26. csütörtök, 17 óra 30 perc
A hatszáz hektáros birtoknak négy bekötőútja volt, melyek közül három
országútra, egy pedig autópályára vezetett. Mind a négyet magas kapu zárta el a
közforgalomtól. A kapukon tábla függött: MAGÁNTERÜLET. A birtokon hat kutyás,
fegyveres biztonsági ember járőrözött, három kétfős csoportban, naphosszat csak
járták a hatalmas birtokot, és ha valakit a birtok területén találtak, annak
felhívták a figyelmét, hogy magánterületre tévedt, Erőszakot még egyszer sem
kellett alkalmazniuk. Johnny a birtokán virágokat termeszt és csokoládét gyárt.
A birtok külső területe erdős rész, a belsőt fóliasátrak, két raktárépület, a
csokoládégyár épülete és egy hatalmas udvarház foglalja el. Az erdőben ritkán
látni embert, de beljebb éjjel-nappal zajlik az élet. Johnnynak tizenkét
háromezer négyzetméteres fóliasátra van, melyek mindegyikében vagy húsz ember
dolgozik, kertészek és botanikusok. A sátrakban ritka virágokat termesztenek. A
csokigyárban, amely egy negyvenszer negyven méteres, kétemeletes épület,
tízféle, hátborzongatóan finom luxuscsokoládét készítenek. A márkanevük Huxley,
mert Johnnyt John Huxley-nak hívják.
Még gurultam egy métert a motorral, aztán megálltam, kitámasztottam a járgányt,
leszálltam, és visszasétáltam a kapuhoz, hogy becsukjam. Miközben hajtottam be a
kaput, figyeltem, hogy az országúton vagy a fák közt látok-e valakit, de senki
sem járt arra. Ráhajtottam a kallantyút a helyére, a motihoz mentem,
felpattantam rá, és meghúztam a gázt. Megindultam lassan előre. Johnny szerette
volna megtartani ezeket a bekötőutakat földúlnak, de nem lehetett, mert minden
nagyobb esőzés után napokba tellett, mire helyreállították annyira, hogy
teherautók is biztonsággal közlekedhessenek rajta, ezért aztán idővel
lebetonozták, így nem olyan szép, de biztonságosabb.
Hárompercnyi erdei motorozásra voltam a birtok belső, beépített területétől. Egy
kis domb tetejére érve már láttam az épülete-
64
ket. Elindultam lefelé. Johnny az udvarház kapujából integetett. Odagurultam
hozzá, előtte fékeztem le.
- Hát itt volnék! - mondtam.
Johnny mosolyra húzta a száját. Mosolytalan mosoly. Valamiért nem volt sok kedve
vidámkodni. Neki se.
- Örülök, hogy itt vagy - mondta. - Menj, parkolj le, aztán menjünk fel
dumálni!
- Oké! - meghúztam a gázt, és begurultam az udvarra. A főkapu előtt fékeztem le,
kitámasztottam a motit, és leszálltam. Eközben Johnny barátilag megpaskolta a
vállam, miközben elment mellettem, és aztán bement a háromemeletes kőházba.
Utána mentem.
Johnny, túl azon, hogy nevet szerzett a virágtermesztésben és az édességiparban,
Európa első számú rendezvényszervezője, egy szabadúszó profi, valóságos sztár a
saját területén, aki annyi ajánlatot kap, hogy nem győzi visszamondani őket. Hat
éve indult el a pályája, vagyis, akárcsak én, ő is meglehetősen későn érő típus.
Harminckét éves, és huszonhat évesen kezdett szervezéssel foglalkozni. Én
huszonhárom évesen kezdtem komolyan modell-kedni, és jó néhányan azzal cikiztek,
hogy már a pályám legelején kiöregedtem, míg Johnny a maga huszonhat évével
fiatal kis tacskónak számított a szervezés terén. Az első másfél-két éve
meglehetősen nehéz volt, de azután kitört belőle a zseni, és attól kezdve olyan
meredeken ívelt felfelé a pályája, hogy még nézni is fárasztó volt. Ez év elején
már vissza is vonult, attól kezdve elsősorban a szervezői díjaiból felépített
privát birodalmával foglalkozik, és várja az ajánlatokat, mert évente egy-két
rendezvényt azért még össze akar hozni. Kezdetben csak fotózásokat és
divatbemutatókat szervezett, azután pedig már mindent, ami jött:
autókiállításokat, filmbemutatókat, tévéműsorokat, még nagyszabású építkezéseket
és expedíciókat is. Egy idő után már mindenki vele akart dolgozni. Valaki
kitalált neki egy becenevet, ami nagyon is illik rá: a Profi.
És a Profi most erkölcsi támaszt vár tőlem. Nagyon jó barátok vagyunk, már négy
éve, de eddig még nem igazán mutatta magát sebezhetőnek előttem. Csupán egyszer
kért tőlem erkölcsi támaszt: amikor két éve kiderült, hogy a menyasszonya
elsikkasztott a cégétől nyolc és fél millió frankot. Én kétszer kértem meg,
65
hogy erkölcsi támogatást nyújtson nekem: egyszer elhagyott valakim, akit nagyon
szerettem, egyszer pedig egy négyoldalas mocs-kolódó cikk jelent meg rólam,
amiben annyi személyeskedés és hazugság volt, hogy teljesen kikészültem tőle.
A könyvtárszobába ültünk be. Johnnyval a barátságiink tisztán lelki barátság,
soha még egy csók sem csattant el köztünk. Sem ő nem hajtott rám, sem én őrá.
Nem tudom, miért nem. Középmagas, vagyis pár centivel alacsonyabb nálam, ami
nekem nem probléma. Kifejezetten csinos tud lenni, ha akar; nagyon kedves;
bármikor, bármiben lehet rá számítani; olyan ember, aki képes éjszaka,
legmélyebb álmából ébredve bebumlizni Párizsba, csak mert felhívtam, hogy
segítsen. Meg aztán ő a Profi. És ha egy férfi nagyon jó valamiben, ami számít,
az egy nőnek meglehetősen erotikus.
A könyvtárszobában könyvekkel roskadásig megpakolt polcok vannak a fal minden
kis centiméterén, az ajtót és az ablakot leszámítva. A bútorzat egy kerek
asztalból és két, mély, kényelmes fotelból áll. Az egyik az ablak mellett kapott
helyet, a másik vele szemben, az egyik polc előtt.
johnny a közelebbi fotelbe huppant le, én a másikba. Az asztalon néhány könyv
hevert, meg egy ásványvizes pohár. Figyeltem Johnnyt, elég gyászosnak látszott.
Az idegességem a lotyó miatt, aki be merte tenni a pestises lábát a kávéházamba,
már épp kezdett elszállni, de most megint az egekig szökött. Ha most Johnny
bejelenti, hogy talált a bokáján egy foltot, akkor én...
- Mi van veled, Joyce? - kérdezte Johnny szomorú hangon. Kifejezetten
megrendültnek tűnt. Az aggódás kezdett lebénítani.
- Velem nem sok - feleltem. - Az enyém nem fontos, nem sürgős, csak zavar, ennyi
az egész. Te viszont elég szörnyen festesz, nem is merek belegondolni, hogy mi
történhetett veled, amitől ennyire kiboniltál. Mindenben segítek, amiben tudok.
Én vagyok az erősítés.
Johnny nem mosolyodott el, csak lesütötte a szemét.
- Ennél már nem lehetek idegesebb, Johnny - jelentettem be szelíden.
Végre megszólalt.
- Sokszor hittem azt, hogy ami történik velem, az életem legnagyobb válsága.
Amikor nem volt egy fillérem sem, amikor
66
egyedül voltam, nem volt semmim, amikor a sokadik kudarc után azt hittem, hogy
soha nem viszem semmire. Sokszor hittem, hogy életem legnagyobb válságát élem
át, de most, hogy tényleg életem legnagyobb válságát élem át, most tudom csak,
hogy azok a válságok" semmiségek voltak.
- Miért, mi történt? - kérdeztem feszülten. Görcsölt a hasam az aggódástól.
Lehajtotta a fejét, majd egy kis idő múlva megrendülten kijelentette, olyan
halkan, hogy egy pillanatra nem is voltam benne biztos, mondott valamit.
- Kopaszodom.
Megdermedten néztem a legjobb barátomat. Kopaszodik. Megkönnyebbültem, hogy nem
fogom elveszíteni. Kis híján felnevettem, mert már azt hittem, valami halálos
betegsége van. Hirtelen nem is tudtam, mit tegyek, hogyan reagáljak erre a
bejelentésre. Valójában nincs sehol a világon egyetlen egy ember sem, aki
együttérzést várna, ha kaphat helyette megoldást is.
Johnny lassan rám nézett.
- Kopaszodom, Joyce - mondta kétségbeesetten. - Ahogy fogy a hajam, úgy fogy az
életkedvem is. Meghalok tőle! Egész életemben azért akartam fejlődni, sikereket
elérni, hogy ne kelljen kompromisszumokat kötnöm. A kompromisszum egy kis halál.
Nem akarom, hogy egy nő szégyenkezzen a testem miatt! Nem akarok egy kopasz,
pénzes tetű lenni, aki körül pénzéhes riban-cok lebzselnek, de aki egyébként nem
kell senkinek! -Johnny elvett az asztalról egy nagyalakú könyvet, és odamutatta
nekem, hogy lássam a borítót. - Woody Allén életrajzát olvasom, hogy rájöjjek,
tényleg tetszett-e egy olyan jó nőnek, mint Diane Keaton. Mert ha igen, tudni
akarom, hogy mit látott Woody Allenben, ami olyan szép volt, hogy a
kopaszságának nem volt jelentősége.
Johnny visszatette a könyvet az asztalra. Láttam rajta, hogy pokolian el van
keseredve. Felállt, odasétált az egyik polchoz, és felnézett a tetejére.
Felálltam én is, odamentem hozzá, és átöleltem. Sütött belőle a fájdalom.
- Most... most tényleg el vagyok keseredve - szólalt meg halkan.
Ha nekem hullna a hajam, én is pánikba lennék esve, az biztos. Meg tudtam
érteni, amit...
67
Hirtelen megéreztem, hogy sír.
Nem hangosan, nem zokogott, csak szép csendben. De teljesen igazi volt. Nagyon
megrendített. Ő volt az első férfi, aki a vállamon sírt. Johnny könnyeket
hullatott, mert ritkult a haja. Még mondja valaki, hogy a férfi nem hiú!
- Legalább fél éve tudom, hogy kopaszodsz - mondtam legmegnyugtatóbb hangomon. -
Észrevettem, hogy a homlokodnál a hajvonal a két oldalon egyre húzódik felfelé,
és hogy a fejed tetején is fogy. De másként bántam veled emiatt? Nem. Valaki
másként bánt veled miatta? Nem hiszem.
- Nem bírom magam elképzelni kopaszon.
- És azt mondták, hogy nem lehet visszafordítani? - kérdeztem.
Csak bólintott.
Az baj. Megsimogattam a hátát. Most mit mondjak neki? Ha kopaszodik, és nem
lehet visszafordítani, akkor nincs más hátra, mint valahogyan megbarátkozni
vele. Össze kell szednem egy csomó képet olyan férfiakról, akik kopaszak,
teljesen vagy félig-meddig, és mégis jó partinak számítanak. Például Bruce
Willis elég sok nőnek tetszik, pedig nem nagyon van haja.
-Johnny, figyelj, azért még ne add fel! Menj el egy másik hajgyógyászhoz, és
kérj tőle is diagnózist! Lehet, hogy ő mást fog mondani.
Felemelte a fejét.
- Hajgyógyászhoz? - kérdezte könnyes szemekkel. Kibontakozott az ölelésemből, és
a szemét kezdte törülgetni. - Én egynél sem voltam - mondta furcsán.
- Egynél sem? - kérdeztem döbbenten. - Akkor meg mitől vagy így elkenődve?
Hiszen nem is tudod, hogy mi a bajod!
- A fodrászom mondta, hogy hullik a hajam, és ezzel nincs mit tenni.
- Johnny, te meg miféle őskövületekhez jársz?! Már vagy tíz éve van
hajgyógyászat! A fodrászom, akihez járok, fodrász is és hajgyógyász is!
Visszamentünk a fotelokhoz, és leültünk. Elmosolyodtam, megkönnyebbülten
sóhajtottam fel. Nem veszítem el!
- Elviszlek a hajgyógyászomhoz, Johnny, és mostantól hozzá jársz, ő lesz az új
fodrászod! Nyugodj meg, jó kezekben leszel. A
68
hajgyógyászat az orvostudomány része, csak éppen általában a kozmetikához
sorolják, mint a plasztikai sebészetet, mert azt hiszik, hogy az egész csak a
szépségről szól. A hajgyógyász megállapítja, hogy mi a hajhullás oka, és kezeli
ezt az okot, és akkor vagy megáll a hullás, vagy visszafordul és kinő
valamennyire a hajad, vagy az is lehet, hogy mind kinő.
A hírre, hogy nincs minden vesztve, Johnnynak szemmel láthatóan megjött az
életkedve.
- Majd adok egy számot, amin bejelentkezhetsz - mondtam. -Mikor jöttél rá, hogy
kopaszodsz?
- Csak nemrég - felelte. - Ha te fél éve látod, akkor én vak voltam. Talán egy
hete, ha tudom.
- Az ember nehezen látja meg azt, amitől retteg.
- Ez sajnos nagyon igaz. Láttam a tükörben, de azt hittem, csak elfeküdtem a
hajam, azért tűnik olyannak. Úgy egy hete összefutottam egy régi ismerősömmel,
akit vagy tíz éve nem láttam. Rám nézett, és így szólt: régen több hajad volt.
Én meg összeomlottam tőle.
-Johnny, figyelj, ha csak gyanítom, hogy te nem tudsz a hajgyógyászat létéről,
már évekkel ezelőtt szóltam volna neked róla, és akkor a hajaddal semmi baj nem
volna! - mondtam vigasztalóan, mert megint kezdett elkeseredni. - Ne haragudj,
hogy nem tettem meg, meg kellett volna! Azt hittem, téged ez az egész vagy nem
érdekel, vagy már kezelnek. Fel sem merült bennem, hogy valami, ami nekem
természetes, számodra teljesen ismeretlen.
Johnny felsóhajtott, aztán lassan elmosolyodott, előbb csak fájdalmasan, majd
egy kis vidámság is vegyült bele.
- Rendben van, engem kitárgyaltunk, koszi a segítséget -mondta
megkönnyebbülten. - Most te következel. Miért van szükséged erkölcsi támaszra?
- A lányaimat megkörnyékezte néhány pornófilmes - mondtam.
Johnny elnevette magát.
- És élnek még? - kérdezte. Én is nevettem.
- Fogjuk rá - mondtam. - Nem vagyok egy indulatos típus, ismersz, de majd
felrobbantam a dühtől.
- Beszéltél is valamelyik ribanccal?
69
- Igen. Elképesztő, hogy egy kurva milyen piszkosul sokra tartja magát! Mintha
ő lenne az élet császára.
- Nemrég olvastam egy cikket valamelyik magazinban egy fickóról, akit minden
idők legnagyobb pornósztárjának tartanak, úgy hívják, hogy John Holmes. Esze
egyáltalán nem volt neki, de állítólag harminc centire nőtt a micsodája.
- És erre volt ilyen nagyra? - döbbentem meg. - Egy torzszülött volt
szerencsétlen, és ilyen nagyra volt vele? Nem semmi!
- Gondolj bele, hogy az egyik testrészed szokatlan formájából vagy szokatlan
méretéből kellene megélned. Milyen borzalmas lehet ilyen fokon haszontalannak
lenni! Egy nagy nulla lennél, és nem tehetnél mást, minthogy összejönnél a
magadfajta senkikkel, és állandóan azt mondanátok egymásnak, hogy ti vagytok az
élet császárai, hogy el bírjátok viselni azt, amik viszont valójában vagytok.
- Brrrr! - megrázkódtam, mintha átfutott volna rajtam a hideg. Johnny folytatta.
- Olvastam egy másik cikket erről a John Holmes nevű baromról. A fickó AIDS-es
lett, még 1984-ben, de nem szólt senkinek, mert nem tudott mást csinálni, mint a
kamerák előtt mutogatni az egyik testrészét, ezért '87-ig, amíg csak bírta,
forgatott", és forgatáson" kívül is összefeküdt mindenkivel, akivel csak
tudott, persze óvszer nélkül. Valamikor '87-ben összeesett, kikészült, nem bírta
tovább, akkor derült ki, hogy AIDS-es, és pár hónapra rá meghalt. Igazi
példaképnek yaló szarházi volt! Bárcsak sokkal több ilyen ember lenne! - mondta
Johnny cinikusan.
Barátságunk két dolgon alapult, az egyik, hogy nagyon jól bántunk egymással, a
másik pedig, hogy a fontos dolgokban teljesen egyetértettünk.
Johnny felsóhajtott, mintha valami felettébb kínos témát akarna szóba hozni. így
is volt.
- Joyce, tudom, hogy utálod ezt az egészet, és ezerszer elmondtad már, de én még
mindig aggódom érted, hiszen a legjobb barátom vagy. Kérlek, Joyce, kérlek
szépen, taits fegyvert, rendben? Csak valami kis pisztolyt vagy revolvert,
otthon, a lakásban, elzárva egy széfben. Csak a biztonság kedvéért - már ráztam
a fejem, de Johnny még folytatta. - Párizs világváros, értsd ezt meg, a bűnözés
meglehetősen magas errefelé, bármi megtörténhet. És ha
70
a lányaidra támadna valaki? Akkor mit tennél, segítség és fegyver nélkül?
- Ha valami ilyen történne, odacsődítenék mindenkit, tudod, hogy nem vagyok
szívbajos - mondtam. - Vagy felkapnék valami sodrófát, vagy mit tudom én! Nem
akarok fegyvert, Johnny! Azt hittem, ezt már letisztáztuk. Nem akarok egy olyan
eszközt a lakásba, amit arra találtak ki, hogy öljön. Ki nem állhatom a
fegyvereket!
- Pedig értesz hozzá!
- Tudom, mi a különbség revolver és pisztoly között, tudnék tárat cserélni,
kibiztosítani, lőni, szétszedni egy pisztolyt vagy revolvert, de hét éve nem
fogtam a kezembe ilyesmit, és nem is akarok. Ha valamit csak fegyverrel lehet
megoldani, akkor megette a fene az egészet! Nem félek az emberektől. Kedvelem
őket. Johnny, kérlek, ne hozd fel ezt a témát többé, mert nekem nem lesz
fegyverem!
Johnny megadóan felsóhajtott, aztán bólintott.
- De ha nem szállnak le a lányaidról, csak szólj! - mondta Johnny. - Majd
elintézzük őket. Ismerek pár embert, ne aggódj. Nem lesz gond. Ha
bekeményítenek, akkor mi is.
- Kösz, Johnny - néztem rá hálás szemekkel. Ha visszajönnének, nem vagyok
egyedül.
4.
Joyce lányainak lakása
Rue de la Fédération, Párizs
Október 26. csütörtök, 21 óm 40 perc
Egyszer valaki rám küldte az adóhivatalt, de persze semmit sem találtak. Viszont
egy olyan vállalkozás esetén, amelyben ringyók és stricik lányokat kurvává,
fiúkat stricivé nevelnek, több mint valószínű, hogy komoly hiányosságok vannak.
Még Johnny birtokán voltam, amikor felhívtam az ügyvédemet, és megkértem, hogy
intézzen el egy névtelen feljelentést az adóhivatalnál. Hoz-
/
71
zá is látott a feladathoz. Remélem, találnak valamit, és bezárják őket. Nagyon
is megérdemelnék.
Mindhárom kávéházam közelében lakást bérelek a lányaimnak, egy-egy jókora
lakást, ahol együtt laknak mindannyian, akik egy kávéházban dolgoznak. A Champ-
de-Mars-i lányaim a Rue de la Fédération közepe táján laknak, egy csendes ház
első emeletén. A Champ-de-Marson, a Szajna felé fordulva, a kávéházam a park bal
oldalán áll, ahol a lakásom is van. A lányaim lakása ugyancsak errefelé
található, néhány utcával lejjebb. A Rue de la Fédération egy igencsak hosszú,
hozzávetőlegesen hétszáz méter hosszú utca, amely ferdén fut a Champ-de-Marshoz
képest, a Szajna felé egyre távolodva tőle. A lakás nem egészen négyszáz méterre
van a kávéházamtól, a kislányok innen egyszerűen besétálnak (Claire
begörkorizik) a munkahelyükig, egy olyan városrészen keresztül, amely
látnivalónak sem éppen utolsó. A négyszobás lakás elég tágas, de ha azt vesszük,
hogy tizenegyen lakják, akkor már nem is olyan nagy. Az egész lakás tele van
ágyakkal, aulákkal és tükrökkel.
A kislányok háza előtt nem volt hely, egy kicsivel előrébb parkoltam le.
Még Johnnynál voltam, amikor felhívtam őket, hogy történt-e valami, miután
elmentem, de nem történt semmi. A gépről hívtam az ügyvédemet, hogy tud-e
valamilyen jogi próbálkozásról a ri-bancok részéről, de nem tudott. Abban biztos
voltam, hogy még lesz folytatás, csak azt nem tudtam, hogy mi és mikor.
Mindenesetre egyáltalán nem éreztem félelmet.
A kaputelefonon felszóltam a lányoknak.
- Igen? - szólt bele Madlen szinte azonnal. Tudták, hogy megyek, biztosan
várták, hogy megmagyarázzam, mi a fene történt.
-Joyce vagyok, szia!
- Hello, Joyce! Gyere!
Felberregett az elektromos zár, belöktem a kaput, a kapualjban felkapcsolódott a
világítás. Beléptem, és elindultam a lépcsőház felé. A kapu magától bezáródott a
hátam mögött. A lépcsőn felszaladtam az elsőre.
Amikor felléptem az emeletre, Madlen már az ajtóban állt. Balra, rögtön az első
lakásban laktak a lányok. Megpusziltuk egymást, aztán bementünk a lakásba.
72
- Csak Claire, Chrissy, Julié, Vee meg én vagyunk fent, a többiek már alszanak -
tájékoztatott Madlen, miután bezárta az ajtót.
Madlen bekísért a legnagyobb szobába, amit nappalinak használtak, ez volt
Claire, Chrissy és Laura hálószobája is. A legkisebb szobában lakott Vee és
Madlen, ott csak ketten fértek el. A másik két, teljesen egyforma méretű szobát
Julié, Chiara, Carla, Mercedes, Jamie és Susan osztotta meg egymás közt. A
nagyszobában Claire éppen felvette a papucsát, a könyvét pedig, amit olvasott,
letette az ágya mellett álló éjjeliszekrényre. Intettünk egymásnak, mutattam,
hogy jöjjön ki, hagyjuk Laurát aludni. Chrissy fejhallgatóval zenét hallgatott,
Claire megkopogtatta a vállát, hogy ő is jöjjön. Chrissy kászálódni kezdett.
Madlen és én kimentünk a konyhába. Az ebédlőasztal körül hét szék volt, ennyi
fért el. Az asztalnál látszólag ketten ültek, mielőtt csöngettem. Az egyik
biztosan Madlen volt: az asztal bal végében varrókészlet hevert az asztalon, a
szék mellett, lent a földön lepedő, azon néhány szoknya, nadrágok, blúzok, egy
dzseki. Madlen jól tudott varrni, míg a többiek annál kevésbé, ezért Madlen
varrta fel a leszakadt gombokat, zsebeket, cserélte ki a cipzárakat, vagy
bármit, amit kellett. Persze megkérte az árát, és amikor rá került a mosogatás
vagy a takarítás, azt mindig valaki más csinálta helyette. A másik csaj, aki az
asztalnál ülhetett, az asztal közepénél, alighanem Vee volt, mert csak egy pohár
volt odatéve, negyedig vízzel, semmi más. Vee pedig, szokása szerint, éppen
vécén volt, mert ideges a holnapi fotózás miatt. Julié meg valószínűleg fürdik,
fénycsíkot láttam a fürdőszoba ajtó alatt. Madlen egyenest a varrókészlethez
sétált, és leült a székre. Hamarosan bejött Claire és Chrissy is.
- Kérsz ásványvizet vagy teát, Joyce? - kérdezte Chrissy.
- Nem kérek, köszönöm - mondtam.
Mással nem akartak megkínálni, hiszen már tíz óra felé járt az idő, és a
modellek délután hat után nem nagyon esznek, és addig se sokat. Claire és
Chrissy leültek.
- Vee és Julié? - kérdeztem.
- Vee a vécén, Julié fürdőzik - tájékoztatott Madlen. Nekilátott visszavarrni
egy gombot Laura egyik blúzára.
- Tudjátok, hogy miért tettem, amit tettem? - kérdeztem.
- Persze - mondta Claire.
73
- Aha! - szólalt meg Chrissy. Madlen bólintott.
- És mit gondoltok róla? Mondjátok meg nyugodtan - bátorítottam őket.
- Szerintem tök jó volt! - jelentette ki Madlen mosolyogva. -Kicsit megijedtem,
de tök jó volt!
- Az biztos, hogy ötven év múlva is emlékezni fogunk rá - jegyezte meg Chrissy.
- Én is megijedtem attól, amit tettem - ismertem be. - Még soha nem csináltam
ilyet. Amikor megláttam azt a ringyót, egyszerűen annyira beguailtam, hogy...
hogy arra nincs szó. Azt se tudtam, mit csináljak, hogy elmenjen, és akkor...
Nekiugrottam. Na igen... Azután meg elmentem repülni, mert annyira ideges
voltam, hogy majd felrobbantam. Elugrattam Johnnyhoz dumálni. Ha megijedtetek,
megértem, mert én is megrémültem egy kicsit saját magamtól, és bocsánatot kérek
érte. Bocs, lányok, ilyen nem fordul elő még egyszer. Legalábbis az erőszak
része. Bocsi.
- A, semmi baj! - legyintett Claire.
Hallottam, hogy lehúzzák a vécét. Egy perccel később előjött Vee, a kezét
törülgetve. Bekukkantott.
- Szia, Joyce! - mondta mosolyogva.
- Már megint ideges vagy? - kérdeztem.
- Igen - mondta. Adott nekem két puszit, aztán visszavitte a törülközőt a
fürdőbe, és az új angol nyelvű Vogue-gA tért vissza, azt olvasgatta, miközben a
vécén trónolt.
- Ott tartottunk, hogy bocsánatot kértem a csajoktól a bunyóért. - A bunyóért...
Micsoda hülyeség! Elnevettem magam. - Bocsi neked is, Vee!
- Nincs miért bocsánatot kérned, Joyce, szerintem mindannyian élveztük! - mondta
Vee nevetve.
Vee behajtotta az ajtót, hogy a nevetésünkkel ne ébresszük fel a többieket.
- Na, jól van - emeltem fel a kezem, hogy csendesebben vigadjunk. Claire-hez
fordultam. - Történt még valami azon kívül, amiről a telefonban beszámoltál
nekem, Claire? Vagy a telefon óta?
- Nem, semmi - rázta a fejét Claire. - Telefonált két riporter... jött egy
újságíró zárás körül... Mi is volt még? - Claire Madlenhez, majd Chrissyhez,
végül Vee-hez fordult. - Más, azt hiszem, nem
74
volt. De igen! Jött valaki, fél öt felé, bent ült le, ivott egy tejszínhabos
kávét, majd az üzletvezetőt kereste, és amikor Laura kihívott, csak annyit
kérdezett, hogy tényleg verekedtél-e egy nővel, ennyi. Azt mondtam, hogy én nem
láttam semmit.
- Valami ügyvédféle? - kérdeztem. - Hogy nézett ki?
- Gesztenyebarna öltöny volt rajta, ing; nyakkendő nem, hanem helyette selyemsál
volt az ingjébe tűrve. Úgy emlékszem, kalapja is volt, mintha ott lett volna az
ölében. Táskára nem emlékszem. Őszes haja volt - Claire az emlékezetében
kutatott. - Ennél többet nem jegyeztem meg. Nekem nem tűnt ügyvédnek, de persze
lehet, hogy az volt.
- A vendégek egy darabig még beszélgettek a dologról - jegyezte meg Madlen.
- Mi meg aiTÓl beszélgettünk, hogy ezek a pornósok honnan tudták, hogy hol
dolgozunk - mondta Vee. - Mert én nem mondtam nekik semmi ilyesmit! Gondoltuk,
hogy valahol olvasták, hogy kávéházaid vannak, ahol kezdő modelleket
foglalkoztatsz, és végigjárták őket, hátha valamelyikben ránk akadnak.
- Igen, szerintem is így történt - helyeseltem.
- A rendőrök kikérdeztek mindannyiunkat, meg egy csomó vendéget is - mondta
Chrissy. - Nem vettem észre, hogy különösebb fennakadás lenne a forgalomban.
Senki nem ment el azért, ami történt.
- Telefonált valaki abban az ügyben? - kérdeztem.
- Nem, senki - mondta Claire. Bólintottam.
- Akkor jól van - ránéztem az órámra. - Későre jár, mennem kell, kislányok!
Holnap lehetséges, hogy lesz valami. Nem valószínű, de elképzelhető. Arra
gondolok, hogy esetleg fel akarnak jelenteni. Ha ilyesmi történik, hívjatok.
- Rendben - mondta Claire. Odafordultam Vee-hez.
- Te meg aludj. Holnap majd én ébresztelek, és együtt elmegyünk Carlóhoz,
megcsinálni az albumodat.
Vee-nek azonnal fülig ért a szája.
- Már alig várom! - mondta. - Koszi, Joyce!
- Szívesen. Na, sziasztok, csajszik, aludjatok jól, holnap találkozunk!
75
-Jó éjt, Joyce! - mondta Madlen.
Chrissy nagyot ásított, integetett nekem. Claire előrement, hogy kikísérjen.
- Azt hiszem, én megyek aludni - jelentette be Vee.
- Nagyon helyes - mondtam, és ahogyan elmentem Vee mellett, megpaskoltam a
vállát.
Claire kiengedett, majd gondosan bezárta mögöttem az ajtót. Leszaladtam a
lépcsőn. Amikor kiléptem a kapun, az utca teljesen kihalt volt. Elég furcsa,
Párizsban ilyesmi nem szokott előfordulni. Beültem az autóba, indítottam, és már
mentem is hazafelé. Régebben szinte minden éjjel fent voltam, partikra jártam
vagy társaságba, táncoltam egész éjjel, vagy dumáltam olyan emberekkel, akikkel
lehetett, de már lenyugodtam, ritkán járok el. Hazamegyek, beülök a kádba egy jó
könyvvel, és olvasgatok, talán írom a naplómat, vagy megpróbálok felkészülni
arra, amit tartogatnak nekem.
Mert emlékeztem még azokra a szavakra, amiket a ringyó mondott: Ki foglak
nyíratni".
76
NEGYEDIK FEJEZET
1.
Carlo műterme
Champs-Elysées, Párizs
Október 27. péntek, 18 óra 00 perc
Péntek. Még egy nap. Egyetlen nap az életemből. Egyetlen nap a fényből. Már csak
egy nap.
Carlo a Champs-Élysées-n lakik, az Avenue Franklin D. Roosevelt közelében, egy
igen tágas, nagyon magas, tetőtéri műteremlakásban. Carlót is mindenki a
keresztnevén szólítja, akárcsak engem, ő is egy megasztár a saját területén,
akárcsak én. Ő az egyik legprofibb fotós a divatszakmában, a magazinok
versengenek a képeiért. Hogy ő az, aki elkészíti Vee portfolióját, az
kisebbfajta csoda. Egyedül a köztünk lévő nagyon jó barátságnak köszönhető, meg
annak, hogy Carlo sohasem szállt el magától, akármekkora sztár lett, és mert
mérhetetlenül imád fényképezni, nincs szüksége neves tervezőkre, világhíres
divatmagazinokra és csekkekre ahhoz, hogy fotózzon. Ha úgy telik el egy egész
nap, hogy nem lőtt el egyetlen tekercs filmet sem, akkor már elvonási tünetei
vannak. Hat éve ismerem, több mint négy éve közeli barátomnak tudhatom, és azon
kevesek közé tartozom, akiket időnként meghív egy élet értelme"-típusú
beszélgetésre, de még sohasem láttam fényképezőgép nélkül. Úgy is alszik, hogy
egy-két fényképezőgép van a közelében, hátha felébred, és az első, amit meglát,
valami olyan, amit muszáj lekapnia. Carlo ötvenhat éves, hosszú, őszes haja van,
ami összevissza áll, sűrű, szürke szakállát mindig gondosan nyírja, egyszerűen
öltözködik, de ahogyan állnak rajta a ruhái, ahogyan hordja őket, az stílusossá
teszi a megjelenését. Igazi művésziélek, igazi fotós. Különleges szeme van;
kevés emberrel találkoztam életemben, akinek olyan lett volna a szeme, mint
neki. Még soha nem gondolkodtam el azon, hogy szép-e a szeme vagy sem, de nagyon
77
érdekes: látszik, hogy lát vele. Rám néz, és tudom, hogy lát engem. És ez nagyon
ritka. Néhány centivel alacsonyabb nálam, mint általában mindenki, átlagos
testalkatú fickó. Buddhista. Egy csomó életviteli szabályt tart be, imádja a
japán kultúrát és a japán nőket. Koni már öt éve az élettársa, nagyon jól
megvannak együtt, pedig igen tetemes a korkülönbség köztük: harmincegy év.
Amikor egy modell munkát keres, elég nehéz dolga van, ha nincs egy fotóalbuma,
melynek segítségével bemutathatja magát egy válogatáson. Ebben az albumban
elsősorban már megjelent fotók kerülnek, hogy a válogatáson lássák, milyen
munkái voltak eddig. Ha egy modellnek még egyáltalán nincsenek megjelent
fényképei, vagy csak nagyon kevés, akkor profi fotós által készített képek
kerülnek az albumba. Ezt a munkakereső albumot" hívják portfoliónak. Minden
lányomnak, aki letöltötte a két hónapos próbaidőt a kávéházamban, megelőlegezek
egy portfoliót, mert egyébként nagyon nehezen tudnának készíttetni maguknak egy
professzionális fényképalbumot.
Carlo már órák óta fotózta Vee-t. Vee mindenféle nihákat vett fel, Carlo
százszor és százszor beállította, bevilágította, fényerősséget mért, hátteret
rendezett. Vee nagyon élvezte, igazán elemében volt, csak úgy ragyogott. Az
elején nagyon nehezen oldódott fel, de amióta Carlónak és nekem sikerült
ráébresztenünk, hogy biztonságban van, nincs mitől félnie, voltak pillanatok,
amikor csak lestem, hogy ez az amatőr kiscsaj miket tud. Egy igazi klasszis
modell rejlik Vee-ben, ebben egészen biztos vagyok, csak jönne már meg az
önbizalma!
Az utolsó mhához érkeztünk. Vee egy zárt, súlyos brokát" ruhát kapott Carlótól,
amibe nem volt egy egyszerű feladat beletenni őt, már csak azért sem, mert nem
kimondottan az ő alakjára lett méretezve, így volt, ahol szűk volt, volt, ahol
bő. Végül Carlo eligazgatta a ruhát, Koni pedig feltűzte itt-ott, amitől
megfelelően beállítva olyan lett, mintha neki készítették volna. Vee szemmel
láthatóan nem igazán találta a helyét egy ilyen királynői ruhában a maga
tizenhat évével. Nem egy súlyos, merev ruhát mutattam már be életemben, úgy
éreztem, tudok segíteni Vee-nek, hogy megtalálja az érzést, amelytől képes lesz
hordani a ruhát, mert most teljesen elveszett benne.
- Figyelj csak, Vee! - mentem hozzá közelebb, de megálltam a hófehér emelvény
szélénél, amin Vee pózolt, miközben Carlo órák
15 brokát: arannyal átszólt selyemszövet.
78
óta fényképezte. - Ez egy vastag, súlyos, aranysujtásos, brokát ruha, ősi,
mongol motívumokkal. Egy ilyen ruhának, ami kényelmetlen, és még a hideg ellen
sem véd kellőképpen, nem az öltöztetés a funkciója, hanem a hatás; az, hogy mit
szimbolizál. Ezt a ruhát lassan, méltóságteljesen kell viselni. Tudod, honnan
lehet tudni, hogy egy ruhában lassan kell mozogni? Onnan, hogy nincs rajta
semmi, ami lebeghetne. Semmi sem mozdul, csak te. Ennek a lassúságnak,
ünnepélyességnek a képeken is látszódniuk kell.
Vee vagy öt percet gondolkodott, lehajtott fejjel. Aztán felemelte a fejét, és
olyan volt az arca, a kisugárzása és a testtartása, mintha egy tatár fejedelemnő
csöppent volna ide, a mi korunkba.
Carlo elmosolyodott, és kattogtatni kezdett, én meg nevettem, annyira tetszett,
amit Vee csinált.
- Ez egészen szuper, Vee! Klassz vagy! Ugye, Carlo, milyen jó ez a lány?
Carlo le sem engedte a fényképezőgépet, úgy mondta.
- Született modell, én mondom! - jelentette ki magabiztosan. Vee, belül biztosan
elmondhatatlanul boldog volt, de ha már
egyszer az első számú fotós és a példaképe azt mondták, hogy kimondottan jó,
akkor már rátesz még egy lapáttal.
Vee lassan elindult előre.
Csak nevettem, annyira tetszett. Olyan volt, mintha Mongóliában lennénk, vagy
ezer évvel ezelőtt, és a fejedelemasszony éppen elősétált volna a jurtájából.
Szinte még a lovak és a szalma szagát is éreztem.
Megesküdtem rá, ki tudja, hányadszorra, hogy Vee igazi topmodell lesz. Mert
tökéletesen alkalmas rá. Bármibe kerül is, hogy oda eljusson, megéri.
2.
Reklámfilmforgatás
Szajna-part, Párizs
Október 28. szombat, 02 óra 36 perc
A sötétség napja. Néhány órányi élet. És vége.
Marilyn Monroe azt mondta: Semmit sem viselek az ágyban,
79
csak Chanel N°5-öt'\ Valószínűleg a Chanel N"5 a leghíresebb és legklasszikusabb
parfüm a világon. Igazi örökzöld termék, amely hosszú évtizedek óta megbabonázza
a nőket. Én is szeretem, főleg az üvegét, mert kicsi és lapos, mégis robusztos,
egyszerű és letisztult forma. A Chanel Nu5 új kampányának én vagyok az arca. A
legújabb kampány reklámfilmjéhez Marie-Claire Roden, a Vogue egy tehetséges,
ifjú újságírója írta a forgatókönyvet. A történet egy vámpírnőről szól, aki
szerez magának egy Chanel N"5-öt, majd nyomtalanul eltűnik a ködben. Egy kis
horror negyven másodpercben.
Az első jelenet, melyet velem vesznek fel, az a rész, amikor a vámpírnő kiszáll
egy vitorlás hajóból, és kisétál a partra. Ehhez lezárták a Szajna egyik ódon
hangulatot árasztó partszakaszát, mindent eltakarítottak a környékről, ami
túlzottan modern vagy életteli volt és belóghatott a felvételbe, majd
odahozattak egy háromárbocos vitorlást.
Duke Chan, a rendező, a vezető operatőr daruállványos film-kamerája mellett
foglalt helyet összecsukható székében. Duke, szokása szerint keresztbe vetett
lábakkal, bal kezében hanyagul tartott, citromsárga hangosbeszélővel figyelt.
Zárt, fekete bőrcipőm volt, a arhám brokátból, tiszta hernyóselyemből és
bársonyból készült, nehéz volt és merev, színekben kizárólag a fekete és a vörös
árnyalataiból állt össze. Az öltözékem nagyon borongós és ugyanakkor ünnepélyes
volt, aranyszőke fürtjeimét kifehérítették, hátrafésülték, és hajfixálóval
rögzítették; a sminkem íveltebbé tette a szemöldökömet, és kiemelte a szemem, az
ajkaimat vérvörösre festették. A bőröm sápadt színt kapott, mintha nem lennék
teljesen élő.
Duke jelzett, hogy menjek fel a vitorlásra. Elindultam a hajó felé. Iszonyúan
fáztam, erőlködnöm kellett, hogy ne kezdjek dideregni. Lassú, kimért léptekkel
haladtam előre, az időjárás és a ruhám másfajta mozgást nem is tett volna
lehetővé.
Marie-Claire forgatókönyve szerint minden kavarog körülöttem, falevelek,
papírfecnik, én meg csak vonulok méltóságteljesen. A szlogen így hangzik: A
káosz kívül van." Utalva arra, hogy a Chanel N°5 évtizedek óta változatlan,
bármi is történt körülötte. A kavargást pedig szélgépekkel érik el. Néhány fickó
órákon át azzal foglalatoskodott, hogy falevelekkel és papírfecnikkel terítse
80
be a környéket, amit majd a szélgépek felfújnak. Előtte persze nagyon alaposan
felsöpörték, és többször is felmosták a partnak ezt a szakaszát, hogy a
szélgépek ne keltsenek túl nagy port, mert nekem nem szabad pislognom.
A palló alatt, közel a víz színéhez, egy hálót feszítettek ki a hajó és a part
között, hogy ne a vízbe essek, ha leszédülnék a keskeny pallóról. Felléptem a
fél méter széles, hat méter hosszú pallóra, ami azonnal megnyikordult a súlyom
alatt. Felmentem a hajó fedélzetére.
- Gyere, Joyce! - lépett hozzám Jenna, Duke egyik asszisztense, aki a fedélzeten
várakozott, úgy tizedmagával. - A vámpírnő innen jön majd! - mutatta a lejáratot
arra a fedélzet alatti szintre, ahol valamikor legénységi szállás volt. -
Feljössz ide a fedélzetre, majd fel a lépcsőn a pallóig, a pallón végig a
partra, majd egyenesen Duke felé, amíg ő azt nem mondja, hogy oké. Amíg nem
lépsz fel a harmadik lépcsőfokra, a kamera nem lát téged. Amikor fent vagy a
palló tetején, megállsz, vársz három másodpercet, majd elindulsz.
Bólintottam, hogy tudom.
- Akkor minden oké -Jenna szájához emelte a rádióját, és beleszólt. - Mi itt
készen állunk - várt egy kicsit, majd megint beleszólt. - Oké! - leengedte a
rádiót, és rám nézett. -Joyce, még néhány másodperc, és kezdjük!
Ismét bólintottam.
Felhangzott Duke hangja, ahogyan beleordít a hangosbeszélőjébe.
- Felvétel!
Jenna megfogta a vállam. Várt öt másodpercet, azután elengedett, és a lépcsőre
mutatott.
Elindultam. A harmadik lépcsőfokra lépve a szemembe világítottak a reflektorok.
Nem vakultam el, mert tudtam, hová kell néznem, hogy ez ne történjen meg.
Felmentem a lépcső tetejére, és megálltam a palló tetején. A szélgépek működtek,
minden kavargott a levegőben: falevelek, papírfecnik; örvénylett a levegő lent a
parton. Épp csak annyi fény volt, hogy lássam a pallót. Elszámoltam magamban
háromig, majd elindultam a pallón lefelé. Csak körülbelül három méterre láttam
magam elé, így nem tudtam, hová lépek.
81
Már túl voltam a palló felén. Nem akartam számolgatni magamban, még hány lépés,
mire túl leszek a nehezén, mert akkor kiestem volna a szerepből. Éhes vagyok,
éhes, éhes!
Vége volt a pallónak. Elindultam Duke felé, keresztül a mesterségesen keltett
szélviharon. A falevelek és a papírfecnik gyors és irányítatlan mozgása és az én
lassú, célirányos mozgásom éles kontrasztot alkotott. A palló mintegy huszonöt
méterre volt Duke székétől és a kameráktól. Amikor öt méterre jártam tőlük, Duke
akkor emelte a szájához a hangosbeszélőt, és belekiáltott.
- Vége!
Csak akkor jöttem ki a szerepből, amikor besétáltam a kamerák közé. Pár kabát,
köztük az enyém is, az egyik kempingasztalra volt feldobálva. Gyorsan
kihalásztam a többi közül, és magamra kaptam, majd reszkető kézzel töltöttem egy
pohár forró, orosz teát, és míg azt ittam, Duke és a vezető operatőr néhány
méterre tőlem diskurált.
Mire elfogyasztottam az első teámat, és épp önteni kezdtem egy másodikat, Duke
sajnálkozó képpel odajött hozzám. Tudtam, mi jön most. Meg kell ismételni a
felvételt. Semmi baj. Kétmillió dollárt kaptam azért, hogy itt fagyoskodjam,
ennyi pénzbe pedig bőven belefér bármilyen nehézség, ami csak adódhat egy
forgatáson. Ha harmincszor kellene felvennünk ezt a jelenetet, én akkor sem
leszek ideges. A legtöbben egész életükben nem keresnek annyit, mint én ezzel a
pár napos munkával, hát nem fogom az eszemet játszani.
-Joyce, van egy kis probléma - mondta Duke, amikor megállt mellettem.
Ittam még két nagy korty teát, hogy a meleg átjárja a belsőmet, azután letettem
a poharat a teás asztalra.
- Nincs semmi baj - mondtam, és levettem a kabátomat.
- De van - Duke vágott egy fintort, majd még közelebb lépett, és a hajóra
mutatott. -Tudom, mennyire szereted a hajókat, Joyce. De többé nem kell oda
felmenned. A felvétel tökéletes. Minden benne van. Vétek lenne még egyet
csinálni, ennél jobb úgysem lehetne.
Felsóhajtottam, azután elmosolyodtam.
- Egyszer még kihúzod nálam a gyufát, Duke, komolyan mondom! - fenyegettem meg
az ujjammal.
82
Duke atyaian megpaskolta a vállamat, aztán szájához emelte a hangosbeszélőjét,
és beleüvöltött.
- Megvesszük!
Ez annyit jelentett: rendben van a felvétel, mehetünk tovább.
Visszavettem a kabátomat, és a teámmal együtt elindultam a lakókocsi felé
melegedni. Útközben néhányan gratuláltak, én meg büszke voltam magamra, hogy
elsőre sikerült.
Mielőtt beléptem a lakókocsiba, a távolban, az egyik lámpaoszlop alatt,
megpillantottam egy nőt. Hatalmas, szénaboglyaszerű vörös haja volt.
Megtorpantam, a szememet erőltettem, de nem tudtam kivenni az arcvonásait. Aztán
megvontam a vállam, és beléptem a lakókocsiba.
3.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
Október 28. szombat, 17 ón 59 perc
A hajós jelenet után felvettünk még egy jelenetet: azt, amikor sétálok az utcán.
A szerencsém elhagyott, a sétajelenetet nem sikerült elsőre felvennünk, csak
harmadszorra. Az első felvételt én szúrtam el, mert egy kockaköves utcában
forgattunk, és megbicsaklott a lábam az egyik lépésnél, a második felvételnél
pedig elromlott az egyik szélgép, és meg kellett csinálni. Mikorra
megjavították, már csak háromnegyed óránk volt világosodásig, és ha elsőre nem
sikerül felvenni, egy második felvételre már nem lett volna időnk. Szerencsére
minden rendben volt, és a felvétel jó lett. Ezután még visszanéztük a
felvételeket, és sokat beszélgettünk róluk, így mire hazakeveredtem, már elmúlt
nyolc óra. Any-nyira fáztam, hogy amikor otthon levetkőztem, hideg volt az
arcom, a felkarom, a hasam és a fenekem. Nem bújhattam az ágyba azonnal, pedig
majd leragadt a szemem, előbb még vettem egy jó forró fürdőt, és ittam egy nagy
bögre gőzölgő, ananászos teát. Kis híján elaludtam a fürdőkádban, úgy küszködtem
az álmossággal,
83
mintha birkóznék valami erős ellenféllel. Nem sok hiányzott ahhoz, hogy
veszítsek. Volt néhány nap lemaradásom a naplómban, de nem volt erőm a kezembe
venni.
Telefoncsörgésre ébredtem, nem az ébresztőórám hátborzongató hangjára. Az órámat
l6:30-ra állítottam be, hogy kialudjam magam, ezért, amikor magamhoz tértem
annyira, hogy rájöjjek, telefonon keresnek, először az órámra néztem. Még csak
12:28 volt. Annyira álmos voltam, hogy háromszor kellett a telefonomhoz nyúlnom,
mire meg tudtam fogni, de így is kiejtettem a kezemből. Vastag, süppedős szőnyeg
van a hálóban, így a telefon nem ütődött meg nagyon. Felkaptam a földről, és
ránéztem a kijelzőre, hogy lássam, ki merészel háborgatni. Vee volt az. Amikor
fogadtam a hívást, és a telefont a fülemhez tartva beleszóltam, hogy Szia,
Vee", sírás volt a válasz. Ettől egy kicsit éberebb lettem, és megkérdeztem,
hogy mi a baja. Kiderült, hogy lekéste a Vogue buszát, ami Fontainebleau-ba
vitte a lányokat a partira, felszolgálni. Nagyon megijedt szegény, hogy
megharagszanak rá. Megnyugtattam, és odarendeltem magamhoz hatra, aztán
felcsörögtem Mimit, és megbeszéltem vele, hogy az egyik lányomat csak este
viszem le. Mindezek után végre visszatérhettem megkezdett alvásomhoz.
l6:30-kor ébresztett az órám azzal a síron túli, rettenetes hangjával. Megnéztem
az előjegyzési naptáramat, hogy kit kell felhívnom, és mit kell megtennem ma.
Azután jött a szokásos duett Björkkel, tánc reggeli torna helyett, és a fürdő.
Mintha még mindig fáztam volna, ezért nem zuhanyoztam, hanem ismételten beültem
a kádba, és míg áztattam öreg csontjaimat, megreggeliztem, és közben egy bomba
jó kisregényt olvastam, Howard Phillips Lovecrafttól a Cthulhu hívását.
Mire Vee felszólt a kaputelefonon, hogy megérkezett, elintéztem a mai napra
előírt huszonhárom telefont, porszívóztam egy kicsit, a tegnapi mosatlant
bepakoltam a mosogatógépbe, és elindítottam a programot.
Van az ajtómon egy kukucskáló, azon keresztül lestem, hogy mikor érkezik Vee a
lifttel. Pár lépésre volt tőlem, amikor kinyitottam az ajtót.
- Szia, te ördögfióka! - intettem neki mosolyogva.
- Hello, Joyce! Bocs, hogy már megint ennyi bajod van velem! - sajnálkozott.
84
Odaért hozzám, megpusziltuk egymást, majd bementünk a lakásba, és bezártam az
ajtót magunk után.
- Már megint izgulsz, Vee? - kérdeztem.
- Hát... hát, igen - felelte, miközben levette a dzsekijét az előszobában.
- De hát csak felszolgálásról van szó!
- Na igen, de... azért az is számít.
Mutattam neki, hogy menjen be a konyhába. Be is ment, és lehuppant az egyik
székre.
- Majd kitalálok valamit, hogy kineveljem belőled ezt az állandó aggódást -
mondtam.
Vee elmosolyodott.
- Az jó lesz.
- Ja, szerintem is. Ha kérsz valamit, Vee, láss hozzá; nekem még telefonálnom
kell.
- Hát... - Vee elgondolkodott, hogy éhes-e. - Hát... nem is tudom... Igen, egy
kicsit éhes vagyok.
- Akkor dobj össze valami szendvicsfélét.
- Hörpölök egy kis tejet is - jelentette be Vee.
- Csak nyugodtan. Megyek telefonálni.
Vee nekiállt szendvicset készíteni, én pedig átmentem a hálószobába. Felhívtam
az ügyvédemet, Anton Sordelt, Franciaország egyik első számú sztárügyvédjét, aki
a hétvégéket mindig a Földközi-tengeren tölti a hajóján.
- Szia, Joyce! - szólt bele Anton.
- Szia! Van valami változás? - kérdeztem.
- Nincs semmi. Már nagyon sok idő telt el, szerintem nem is lesz semmi. Nem
akarják jogi vonalra terelni az ügyet, amit meg is értek.
A ringyó meg a társai semmit sem léptek, legalábbis hivatalosan nem.
- Az egyikük megfenyegetett - mondtam. - Méghozzá halálosan.
- Említetted. Az emberek beszélnek összevissza, ne vedd komolyan.
- Nem lehetne erről az oldalról megtámadni őket?
- Nagyon bizonytalan - felelte Anton. - Nincs tanú rá, hogy ezt mondta, mert nem
volt hallótávolságon belül senki. Ez az egyik.
85
A másik, hogy a bíróság úgy vélné, hogy jogos felháborodásában kiszaladt a
száján, hiszen te megaláztad. Világos, hogy magadat és a lányaidat védted attól
a fertőtől, amibe ő akarta rángatni a barátnőidet, és a múltad és a
tevékenységed miatt ez nem esne negatív elbírálás alá, de nem is tapsolnának meg
érte. Amíg nem lépnek, mi se lépjünk, ezt javaslom, mert nincs elegendő anyagunk
egy perhez.
- Van már valami az adóügyben?
- Nem, még semmi. Alihoz több idő kell. Nyugalom, Joyce, ha bármi van, azonnal
értesítelek!
- Oké. Koszi, Anton. Majd hívjuk egymást!
- Persze. Jó hétvégét!
- Neked is!
A telefont visszatettem az éjjeliszekrényre. Átmentem a háló melletti
öltözőszobába. Ibolyakék bugyit és melltartót, átlátszó nejlonharisnyát, egy
zárt, lapos talpú, fekete Salvatore Ferraga-mo cipőt, fekete Yves Saint Laurent-
blúzt, lila Isaac Mizrahi-nad-rágkosztümöt és egy térd alá érő, ugyancsak
fekete, Martino Midali-kabátot választottam, hozzá egy fekete sálat, hogy ne
fázzak, ha megint olyan hideg lenne, mint hajnalban, a forgatáson. Egy kis
Chanel N°5-öt tettem a csuklómra, és egy kicsit a nyakamra, az ütőérre, majd
felöltöztem. Kiválasztottam egy hófehér hátitatyót, majd egy ezüst Girard-
Perregaux-órát és egy Ankh-keresztet" formázó brosst. Az órát felcsatoltam a
csuklómra, a brosst a szívem fölé tűztem, a tatyóba pedig egy vékony széldzsekit
dugtam. Ez lesz a tartalékkabátom, ha a másik összekoszolódna; a biztonság
kedvéért egy meleg sálat és kesztyűt is beraktam a dzseki mellé.
A tatyóval a vállamon kimentem a konyhába. Vee. éppen a tányérját és a bögréjét
mosogatta. Már százszor kértem, hogy ne tegye, mert ott a mosogatógép, de mindig
megteszi, hát leszálltam róla. Két hónapja ismerem őt, azóta tizenvalahányszor
járt nálam, és eddig még csak annyit sikerült elérnem, hogy ha nálam van,
nyugodtan nézheti a tévét, és ehet, amit akar.
- Nos, barátnőm? Mehetünk? - kérdeztem. Vee rám nézett.
" Ankh-kereszt: egyiptomi hurko.skereszt, az élet szimbóluma.
86
- Hú, de jól nézel ki, Joyce! - mondta elismerően. Meghajoltam.
- Köszönöm a bókot! Nos, készen állsz?
- Aha! - Vee elzárta a csapot. - Koszi a vacsit, fini volt!
- Nincs mit. Na gyere, menjünk!
Míg Vee felvette a dzsekijét, leoltottam a villanyokat a lakásban, és
bekapcsoltam a riasztót. Lifttel mentünk le a garázsba, és beültünk az imádott
Aston Martinomba. Beindítottam a motort, és gyengéden megnyomtam a gázpedált.
Mentünk Fontainebleau-ba, ahol örökre megváltozott az életünk.
87
OTODIK FEJEZET
1.
Grant Kastély
Fontainebleau
Október 28. szombat, 19 óra 48perc
Fontainebleau hatvanegynehány kilométerre van Párizstól. A huszonötezer
hektáros, igazán fenséges erdőt mindenféle királyi személyek imádták, ide jártak
vadászni, ideköltöztek, kastélyt építettek, még most is áll egy nagy, történelmi
kastély, ahová turisták ezrei járnak. A fontainebleau-i erdő kedvelt
kirándulóhely a külföldiek és a franciák körében, a sportolók közül pedig a
sziklamászók vannak oda érte igazán.
Megérkeztünk a birtok kapujához. A kastélyt körülvevő parkot négy méter magas,
öntöttvas kerítés szegélyezte. A boltíves, két-szárnyas, súlyos kapu másfél
méterrel magasodott a kerítés fölé. Négy elegáns, jól megtermett férfi fogadta
az érkezőket. Lefékeztem mellettük, ketten bekukkantottak a kocsiba, aztán már
engedtek is tovább. Kinyílt előttünk a kapu, begördültünk a parkba. Előre
mutattam.
- Odasüss, Vee!
Vee a mutatott irányba fordult. Éppen ebben a pillanatban tűnt fel a fényárban
úszó Grant Kastély. Mi tagadás, nem volt utolsó látvány!
- Fú, de klassz! - szakadt ki Vee-ből. - Egyszer lesz egy ilyen kastélyom!
Útban a kastély főlépcsője felé kiszúrtam Johnny helikopterét. Tudnám, őt hogyan
ellenőrizték a kapuban...
A kastély magas, széles és kissé talán túldíszített főbejáratához nyolcméteres
márványlépcső vezet. A háromemeletes, szögletes formájú, háromtornyos
magánkastély úgy pöffeszkedett a szépen gondozott, pompás angolkert közepén,
mintha ő lenne a kasté-
88
lyok királya, pedig nem számított valami nagy kastélynak. A versailles-i kastély
vagy a Chambord várkastélya mellett szerénynek tűnt volna, szinte szegényesnek.
A vendégek a lépcső alján álltak meg az autójukkal, itt parkolófiúk várakoztak,
hogy átvegyék az autókat. Lelassítottam, majdnem meg is álltam, vártam, hogy az
egyik parkolófíú elvigye az előttem érkező Rolls-Royce-t. Utasai, egy
szmokingos, magas, őszes férfi, és egy fiatal, nagyestélyis, nagyon
felékszerezett nő, megindultak felfelé a lépcsőn.
.Előregurultam, és megálltam a lépcső közepénél. Egy parkolófiú jobbról, egy
másik pedig balról rohanta meg a kocsimat, és egyszerre nyitották ki mindkét
ajtót.
-Jó estét, Joyce! - köszöntött az én oldalamon lévő fickó, nagyon illedelmesen.
Egy névkártya volt a mellére tűzve. Leolvastam a nevét.
- Üdvözlöm, Gérard! - mondtam, és kiszálltam a kocsiból. A slusszkulcsot
bennhagytam a kocsiban, hiszen a fiú most úgyis leviszi a kastély alagsorában
kialakított garázsba.
-Jó estét, kisasszony! - köszöntötte a másik parkolófiú Vee-t, franciául. - Hogy
van ma este?
- Köszönöm, Thierry, jól érzem magam - felelte Vee franciául. Ilyen egyszerű
kérdésekkel és válaszokkal már elboldogult.
- Jó szórakozást kívánok! - mondta Gérard, és beült a kormány mögé.
- Köszönöm - biccentettem.
- Érezzék jól magukat! - hajolt meg Thierry, és már ment is az utánunk érkező
Porschéhoz.
- Köszönjük szépen! - mondta Vee. Megkerültem a kocsit, és belekaroltam Vee-be.
- Na, gyere! Vegyük szemügyre ezt a vityillót! Elindultunk felfelé a lépcsőn.
Odasandítottam Vee-re. Csillogó
szemekkel nézte a bejáratot.
- Hé, Vee! - böktem meg a könyökömmel. - Nem olyan nagy ügy! Ez csak lámpa meg
kő meg színes papír!
- Oké, ezt én is tudom, de eddig még sohasem láttam magánkastélyt a maga
valójában! - mondta elragadtatottan. - Egyszer nekem is lesz egy ilyen
kastélyom.
Megérkeztünk a főbejárathoz. Hat nagyon elegáns férfi állt ott.
89
Mindannyian meghajoltak felénk, és kinyitották előttünk az ajtót. Beléptünk az
előcsarnokba. Vee megállt, annyira ledöbbent a húsz méter magas kupola láttán:
csak állt ott, mint akinek földbe gyökerezett a lába, és hátrahajtott fejjel
bámulta a kupolára festett uralkodók portréit.
- Fogadjunk, hogy most arra gondolsz, hogy egész tűrhető! -súgtam a fülébe.
Csak elmosolyodott. Nem egészen ez járhatott a fejében. Azután hirtelen
elkomolyodott, és megint a gátlásos Vee lett.
- Mennem kell dolgozni - hadarta ijedten. - Merre menjek? Hol van a többi lány?
- A fejét tekergette ide-oda.
Annyira nyitott könyv volt előttem, hogy rögtön tudtam, mi a baja. A ruhája.
Farmerben és pulóverben volt, steppelt dzsekiben. Nem illett a többiek
öltözetéhez. Azt hitte, ez nagyon fontos. Pedig igazán csinos volt, és észre sem
vette, hogy jóval több férfinak akad meg rajta a szeme, mint azokon a
felékszerezett, felestélyi-ruházott és felbundázott dámákon, akik fel-alá
vonulgattak mindenfelé.
- Nyugi, Vee! - megfogtam a kezét, és elindultam vele a személyzeti ajtóhoz. -
Rajtam sincs estélyi. Utálom az estélyit!
- De te nagyon elegáns vagy ebben a nadrágkosztümben és ebben a kabátban! -
mondta fojtott hangon. - Ha befutok, soha többé nem hordok farmert! Olyan ciki!
- hajtotta le szégyenlősen a fejét.
- Én is farmert veszek néha. Nincs abban semmi.
- Annyira nem illek ide! Joyce, nagyon rosszul érzem magam.
- Sose tedd, Vee! Te százszor inkább ideillesz, mint az ittlévő vendégek
hetvenöt százaléka! Tudnék neked mutatni néhányat, akik sokkal inkább kirínak
innen, mint te a farmernacidban.
Vee nem igazán hitt nekem, mert csak úgy szedte a lábát, bár nem tudta, men-e is
kell menni. A személyzeti részre vezető ajtó a főterem másik végéből nyílt. Ezt
nem mondtam el neki, mert még képes, és egyszerűen elszalad. Át kellett vágnunk
egy rakás elképesztően kiöltözött nő és férfi között.
A főterembe egy kétszárnyas ajtó vezetett, amely előtt két magas, fiatal,
szmokingos férfi állt. Amikor elég közel jutottunk az ajtóhoz, szó nélkül
kitárták előttünk. Bent vagy kétszáz ember cse-verészett, kisebb-nagyobb
csoportokba verődve, itták a pezsgőt,
90
a bólét, néhányan gyümölcslevet vagy kólát. Csupa ismerős arc. Jó alaposan
szétnéztem, de a lányaimnak nyomát sem láttam.
Ahogyan mentünk Vee-vei előre, keresztül a termen, néhány embernek odaköszöntem.
Amikor már a fele utat megtettük, Vee hirtelen összerezdült.
- Úristen...! - elfordult, az arca elé kapta a kezét, úgy nézett ki, mint aki
megszédült. - Te jó ég... Ez Kari Lagerfeld... Idejön! Úristen... Meg fog
látni...
Körülnéztem, merre van Kari, és azonnal ki is szúrtam, ami feltűnő külseje miatt
nem volt nehéz. Kari nagyon elegáns fekete öltönyt és hófehér inget viselt.
Arcán a szokásos fekete szemüveg, kezében elmaradhatatlan legyezője, melyet
elsősorban a szemét bántó fény, és nem a meleg miatt hord magánál. Régi
szokásához híven, szürkésfekete, copfba fogott haját fehérre festette", némi
púder segítségével. Éppen felém tartott. Vee annyira megijedt tőle, hogy mögém
bújt.
- Hello, Kari! - intettem a felém közeledő tervezőnek.
-Jó estét, kedvesem! - biccentett Kari, arcán a beérkezett emberek könnyed
mosolyával. - Örömömre szolgál, hogy ládák. Ma még nem találkoztam nálad
értelmesebb emberrel.
- Ez igazán kedves! - mondtam nevetve.
Néha nem tudom, mikor tréfál, és mikor nem. Kari olyan ember, aki nem köszöni
meg, ha valaki zseninek nevezi, mert úgy gondolja, ez nyilvánvaló - mintha egy
barna hajú embernek azt mondanák, hogy barna a haja. Magánkönyvtárában közel
negyedmillió könyv van, és nem sokra tartja a műveletlen embereket, így a
legtöbb modellt sem. De engem igen, mert velem tud beszélgetni, bármiről.
- Hallottam, hogy ismételten összevertél valakit - jegyezte meg.
Elhúztam a számat. Ismételten... Nem vagyok olyan verekedős, mint Naomi, de
azért behúztam már egy-két embernek, és az is előfordult, hogy ágyékon rúgtam
valakit. Persze, csak paparaz-zókat, értük meg nem kár.
- Tényleg a hajánál fogva vonszoltad az utcán?
- Kénytelen voltam - feleltem. Tisztában voltam vele, hogy egy csomó cikk
jelent meg arról, hogy kidobtam a ribancot és a főstricit a kávéházamból, de
szándékosan nem olvastam el egyiket sem.
91
- Es nincs meg videón? - kérdezte Kari.
- Remélem, hogy nincs! - vágtam rá.
- De sajnálom!
- Majd legközelebb, Kari! Most mennünk kell, de majd kereslek!
- Találkozunk - mondta Kari, és elindult egy kisebb társaság felé, akik zajosan
köszöntötték.
Előhúztam Vee-t a hátam mögül. -Túlélted?
- Te jó ég, Joyce! Kari Lagerfeld...! - hüledezett Vee.
- Bizony ám! - nevettem. Na, nem mintha én nem estem volna hanyatt kezdő
koromban, valahányszor összefutottam egy sztárral. - Gyere, leadlak Miminek!
Még el sem indultunk, amikor észrevettem Isaac Mizrahit. Isaac úgy néz ki, mint
valami elvont festőművész. Éppen hevesen gesztikulálva magyarázott valamit egy
elegáns, fiatal fickónak. Egymásra néztünk egy pillanatra, ő odaintett nekem, én
meg neki, aztán folytatta a beszélgetést.
Loholtunk tovább Vee-vel, át a termen. Már tisztán láttuk a személyzeti ajtót a
terem túlvégén, amikor feltűnt Kate Moss. Vee megint kezdett berezelni. Fú, Kate
Moss! Micsoda kivételes szerencse! Kate úgy nézett ki tíz méterről, mint aki épp
hatalmasat ásít: a szája kattanásig nyitva, a feje hátravetve. De nem ásított.
Kate így kacag.
- Ahahahahahahaü! - nevetett Kate, majd észrevett minket, Vee legnagyobb
bánatára.
- Szia! - integettem neki.
Kate odaügetett hozzánk. Egyenest a nyakamba ugrott.
- Joooooyce! - sikoltotta a fülembe.
- Nyugi, Kate! Ennyi ember előtt? Pletykálni fognak! Elengedett.
- Mindig pletykálnak - mondta. Vee-re nézett. - Te vagy Joyce lánya?
Vee nem tudott megszólalni.
- Ő az egyik lányom - válaszoltam. - A jövő nagy reménysége, majd meglátod.
- Hello, jövő nagy reménysége! - üdvözölte Kate Vee-t.
- Ööö... - szólalt meg Vee zavartan. - Nagy... nagy tisztelőd vagyok...
92
Kate felnyerített.
- Nekem vannak tisztelőim? - kérdezte kissé meglepetten, és közelebb lépett Vee-
hez; belebámult az arcába. - Bírom a szeplőidet!
Azt hiszem, Vee körül épp forogni kezdett a terem. Elkaptam Kate nyakincáját, és
egész közel húztam magunkhoz.
- A szeplők nem szépséghibák, ugye Kate?
- Naná, hogy nem! A férfiak imádják a szeplős nőket, mert azt hiszik róluk, hogy
olyan kis ártatlanok!
- Hallottad? - kérdeztem Vee-től, és vártam, míg bólint. Azután Kate-hez
fordultam. - Most már nem kellesz, mehetsz! - mondtam, és kissé meglöktem.
- Jól van, na! De erre majd még visszatérünk később! - vetette oda Kate, és
odébbállt, hogy beszélgessen valakivel.
Most már sikerült elvonszolnom Vee-t a személyzeti ajtóig. Kinyitottam és
bependerítettem, majd mentem utána én is, és becsuktam magam után az ajtót. Egy
folyosón voltunk, ami jobb és bal felé is vezetett, és szemben nyílt egy
kétszárnyas ajtó.
- Kukkantsunk be ide! - mutattam a kétszárnyas ajtóra.
Már nyúltam a kilincshez, de valaki bentről megelőzött, és kinyílt az ajtó.
- Nahát, ez Madlen!
Vee is megörült, hogy ismerős arcot lát.
- Sziasztok! - köszönt Madlen. - Na, mit szóltok? Körbefordult a ruhájában.
Fekete cipő, fekete nejlonharisnya,
majdnem térdig érő, sötétkék szoknya és egy árnyalattal kevésbé sötétkék blúz
volt a felszolgálónihája.
- Nem rossz - mondtam.
- Szerintem sem - gusztálta meg Vee.
- Mit csináltatok az elmúlt órákban? - érdeklődtem.
- Egy nő megmutatott nekünk mindent, amit a felszolgálásról tudnunk kell egy
ilyen partin - tájékoztatott Madlen. - Azt mondta, ha beválunk, máskor is minket
hívnak majd.
- Ezt ti döntitek el - feleltem. - Vee hol öltözzön át?
- Majd én elviszem - ajánlotta Madlen. - Keresünk neki egy ru-hát, ami pont jó
rá, aztán gyorsan elmagyarázom neki a legfontosabbakat.
- Oké. Vee, tarts vele - toltam oda Madlenhez. - Hazavigyelek, vagy mész inkább
a csajokkal, busszal?
93
-Joyce, te most azt kérdezed tőlem, hogy egy Aston Martinnal megyek-e haza, vagy
inkább busszal? - nézett rám csodálkozva Vee.
Vágtam egy fintort.
- Igazad van, ez nem kérdéses. Akkor majd keressük egymást - Madlenhez
fordultam. - Titeket sajna nem tudlak hazavinni, mert nem fértek be. - Madlen
úgy tett, mint aki sír; megfenyegettem az ujjammal, erre abbahagyta. - Mimit
merre találom, te széltoló?
Madlen széttárta a karját.
- Valahol kint lehet - mondta.
- Oké, akkor majd felhajtom. Most lelépek, kislányok! - azzal távoztam;
visszamentem a főterembe, és becsuktam az ajtót magam mögött.
Mimit nem láttam, de észrevettem Johnnyt, amint beszélget három fickóval.
Elindultam feléjük.
Johnny igazán különleges ember. Nagyon alapos, mindenre ügyel, semmi sem megy ki
a fejéből. Az a mániája, hogy boldoggá teszi az embereket. Amikor Olga Krishkova
először szerepelt bemutatón, legnagyobb meglepetésére az öltözőasztalán egy
csokor sárga tulipán és egy tál friss eper várta. Valahányszor Johnny elvállal
egy munkát, átnézi a névsort, hogy kik lesznek ott - modellek, tervezők,
sminkesek, fodrászok, öltöztetők stb. -, és mindenkit lenyomoz, akit még nem
ismer, és kideríti róluk, hogy mit szeretnek és mit utálnak. Azután gondoskodik
arról, hogy elhalmozza őket olyan dolgokkal, amiket szeretnek, és távol tartsa
tőlük, amit utálnak. Olga családja egy kis faluban él Csehországban; Johnny
táviratokon keresztül tudakolta meg az anyukájától, hogy mi a kedvence.
Jellemző, ahogyan Johnny feljutott a csúcsra. Eleinte csak kisebb,
jelentéktelenebb feladatokat bíztak rá, de bármi is volt a dolga, az feltűnően
rendben volt. Idővel egyre nagyobb feladatokat kapott, és ő olyan jól tette a
dolgát, annyira alapos és körültekintő volt, hogy az emberek érdeklődni kezdtek
utána. Egyszer olyan elképesztően jelentéktelen feladatot bíztak rá, mint a
frissítők beszerzése, ami abból állt, hogy vennie kellett volna háromfajta
üdítőitalt, de Johnny ezt Johnny-módra oldotta meg. Kinyomozta az összes
modellről, tervezőről, fodrászról, sminkesről és
94
öltöztetőről, hogy mi a kedvenc üdítőitala, és beszerzett mindent, még ha a
lábát kellett is lejárnia. Eredmény: mindenki teljesen oda volt. Johnny munkája
érezhetően csökkentette a stresszt, könnyebbé, gördülékennyé tette a dolgokat.
Néhány évvel ezelőtt, a Chanel egyik bemutatóján, röviddel a kezdési időpont
előtt, Kari egy parancsot adott ki, aminek hallatán mindenki ereiben megfagyott
a vér: sürgősen fel kell kelteni Naomi Campbellt. Bizonyos okból kifolyólag, aki
egyszer már próbálta felkelteni Naomit, az soha többé nem akarta újra átélni azt
az élményt. Mi tagadás, Naomi rémesen tud viselkedni, ha nagyon elereszti magát,
úgyhogy az ilyen utasítások sorsa az szokott lenni, hogy egyik ember a másikra
niházza át a feladatot. Ezen a bizonyos napon valaki odaszólt Johnnynak, hogy
Hé, Johnny! Ki kell verned az ágyból Naomi Campbellt, itt a telefonszáma és a
címe1/' És Johnny ezt is megoldotta, amúgy Johnny-módra. Naomi rekordsebességgel
megérkezett, végigcsinálta a bemutatót, és élete egyik legjobb formáját hozta.
És Naomit felébreszteni olyan fegyvertény, amit senki sem hagyhat figyelmen
kívül! A Chanel a következő bemutatóján megbízta Johnnyt, hogy gondoskodjon a
modellek kényelméről. Az volt a Johnny-korszak első napja. Akik ott voltak
akkor, azóta megkérdezik minden bemutató előtt: Johnny ott lesz?
Odafurakodtam Johnnyhoz. Karnyújtásnyira jártam tőle, amikor felém fordult,
mintha megérezte volna, hogy közeledem. Elnézést kért a beszélgetőpartnereitől,
odalépett hozzám, belém karolt és félrehúzott.
- Mi van, Johnny? - kérdeztem. Túl komoly volt.
- Megint erkölcsi támaszra van szükségem, Joyce - mondta szomorúan.
Felsóhajtottam. A szemébe néztem.
- Most mid hullik? - érdeklődtem aggódó hangon. Johnny grimaszolt egyet.
- Rohadt szemét! - mondta, és elfordult. Nevettem. Játékosan hátba vágtam.
-Jól van, na! Mi van már megint, Johnny? Visszafordult.
- Ez egyáltalán nem vicces, Joyce! - mondta komoly hangon, de azért érezni
lehetett, hogy tisztában volt vele, csak ugrattam. És
95
én is tudtam, hogy az a rohadt szemét" sem olyan komoly. Johnny sokszor mondta
már nekem, de sohasem komolyan.
- Miért vagy már megint erkölcsi válságban? - kérdeztem. -Felhívtad a
hajgyógyászomat?
- Igen, felhívtam, és el is mentem hozzá.
- És mit mondott? Vissza lehet növeszteni a hajad?
- Igen. Körülbelül egy év alatt. Először le kell állítani a hullást, azután
elkezd lassan visszanőni.
- Dehát ez tök jó, nem?! Akkor meg mi a fenéért vagy így kibukva? - kérdeztem,
mert nem értettem.
- A táplálkozási szokásaim miatt hullik a hajam - folytatta Johnny. - Tíz éve
nagyjából édességen és Coca-Colán élek. Tönkrement az emésztésem, és a
kopaszodás ennek a következménye. Eléggé meg vagyok ijedve ahhoz, hogy egyetlen
döntéssel örökre száműzzem ezeket az életemből, bármennyire is imádom az ízüket.
Teljesen átalakítottam az étrendemet. Hetente kétszer eljárok majd kezelésre.
Megnyugodtam, örülök neki, hogy nem leszek kopasz. Egymilliárd tonnás kő esett
le a szívemről. Egyfelől. Másfelől viszont csokoládét gyártok. Amikor azt
mondom, hogy édességen élek, az azt jelenti, hogy nagyrészt a saját
készítményeimet eszem. És majdnem tragédiába torkollott miatta az életem!
Éjszakákon át nem bírtam aludni, mert annyira nyomasztott, hogy kihullik a
hajam. Ott feküdtem az ágyamban, és szenvedtem a kétségbeeséstől, hogy
elveszítem az esélyt, hogy valaha is tetsszek egy nőnek. És azt adom az
embereknek, amivel én is tönkretettem magam. - Kétségbeesetten széttárta a
karját. - Ki tudja, hány embernek ártottam a vacak csokimmal?
-Johnny... - megráztam a fejem. - Semmi baj nincs azzal, ha valaki néha bedob
egy kis édességet. Azzal van baj, ha valaki állandóan azt eszi, vagy ha
kimondottan azon él, mint te, vagy mint néhány kolleginám.
Johnny fájdalmasan elfintorodott, megdörzsölte a szemét.
- Nem akarom ezt folytatni - mondta. - Gyötör a bűntudat azért, amit tettem. Fel
kell számolnom a gyárat. Csak úgy, el kell tüntetnem a semmibe. Nem adhatom el,
mert ha megteszem, akkor majd valaki más fogja csinálni helyettem, és akkor nem
mentettem meg senkit, csak magamat.
96
Átkaroltam.
- Üdítő dolog olyan embert látni, aki gondol másokra is! Találkozzunk hétfőn
valahol, és beszéljük meg akkor ezt a problémát, oké? Ha hétfőn is úgy döntesz,
hogy felszámolod a gyáradat, akkor adj el nekem ezt-azt, amit tudok használni
otthon vagy a kávéházaimban. Ebben meg tudunk most egyezni?
- Hogyne.
- Akkor hétfőn reggelizzünk együtt, az Eiffel-toronyban, a Ju-les Verne
étteremben. Gyere értem fél egyre! Oké?
Bólintott.
- Helyes! - vágtam rá.
- De te fizetsz! - mondta Johnny, aztán félmosolyra húzta a száját.
- Ez csak természetes, Johnny! - oldalba böktem. - Miért, mikor volt ez másként?
Néhány mondatot még váltottunk Johnnyval, aztán lelépett. Elvállalt egy nagy
bemutatót, és dolgoznia kellett. Ez a szervezés hátránya: az embernek mindig
mindenhol dolgoznia kell.
Ahogy Johnny távolodott, azon gondolkodtam, hogy vajon jó szervező lenne-e
belőlem. Egy kezemen meg tudnám számolni, hány évem van még hátra ebben a
szakmában, aztán egyszerűen kiöregszem. Beletanulhatnék a szervezésbe, de nem
igazán hiszem, hogy jól bírnám a vele járó stresszt. Rengetegszer láttam Johnnyt
halál idegesen, merthogy azért ő sincs fából. Rosszul volt, görcsölt a gyomra,
belázasodott, döntötte magába a Coca-Colát literszám, mert nem jött össze
minden, mert mindig vannak olyanok, akikkel hiába egyeztet az ember akár tízszer
is, akkor is vagy késnek, vagy egyáltalán nem is teljesítik, amit megígértek.
Johnny egyébként kemény fickó, de láttam már üvölteni kínjában, láttam, amikor
nekiment embereknek, vagy szétvert egy öltözőt.
Mostanra már vagy négyszázan voltak a teremben. Szinte mindenkit ismertem. És
mindenki ismert engem. Mintha valami fenség lennék, sorban színem elé járultak
ismert és ismeretlen emberek, hogy köszöntsenek, és szóljanak néhány jó szót.
Úgy a harmincadik üdvözlet után odacsapódtam a felbukkanó Mimi barátnőmhöz, aki
két másik kedves ismerőssel, Sonia Rykiellel és Stella McCarthyval beszélgetett.
97
Amikor már vagy ötszázan tolongtunk a tágas teremben, a szervezők szerint
valószínűleg éppen elértük azt a létszámot, amit óhajtottak, mert feltűntek a
lányaim, egyforma, csinos szoknyában és blúzban, és zsúrkocsi toltak vagy tálcát
egyensúlyoztak. Finomságokat hoztak, frissítőt, és sok-sok édességet. Direkt
figyeltem, hogyan reagál Johnny az édességek kavalkádja láttán.
Szomorúan ingatta a fejét, és most először nem vett sem aprósüteményt, sem
csokit, sem bonbont.
2.
Grant Kastély
Fontainebleau
Október 28. szombat, 23 óra 10 perc
Úgy tűnt, szép lassan az egész társaság feloldódott. Jó zene szólt, a legtöbben
táncoltak, így én is; néhányan dumcsiztak, mint Mimi; és néhányan tárgyaltak
valamelyik emeleti szobában, mint Johnny. A lányaim egész idő alatt fel-alá
járkáltak, édességet meg italokat kínáltak, és összeszedték a felesleges
tányérokat és poharakat. Valamelyik kedves ember feltette a Violently happy
gyorsabb változatát, amit Björk koncerteken szokott előadni. Senki nem
kacarászott azon, hogy olyan őrülten táncoltam, megszokták már, hogy ha Björk,
akkor Joyce megbolondul.
A szám végén becéloztam Vee-t, hogy megkérdezzem, hogy van, és hogy csippentsek
egy kis japán mézes sütít a tálcájáról.
- Szia! - kopogtattam meg a vállát hátulról, amikor odaértem. Felém fordult.
Elmosolyodott.
- Á, Joyce! Kérsz egy sutit? - kérdezte, és elém tartotta a tálcáját, hogy
meggusztálhassam a választékot.
Volt szívecske, kocka, kör, gömb és háromszög formájú süti, mind ugyanolyan
ízesítésű és nagyjából ugyanolyan pici. A szí-vecskés és a kör volt a
szimpatikus, gyorsan bedobtam egyet-egyet.
98
- Hogy ízlik? - kérdezte Vee.
- Ühüm! - mondtam rágás közben, majd miután lenyeltem, bővebben is kifejtettem.
- Fincsi! - felkaptam a tálcáról egy szí-vecskét, és beledugtam Vee szájába. -
Ham-ham!
Vee gyorsan elfogyasztotta. Úgy látszik, elég éhes volt már.
- Ez tök jó! - mondta lelkesen.
A szájába nyomtam még egyet. Nem állt ellen.
Jane Swanson lépett mellém. Ő az angol Vogue főszerkesztője.
- Szia! - üdvözölt mosolyogva.
- Nahát, ez Jane! - kiáltottam fel, ami a hangos zene miatt nem keltett
feltűnést.
Megpusziltuk egymást.
- Rég láttalak, Joyce! Mostanában nem nagyon jársz mifelénk!
- Ez igaz - ismertem el. - Kissé otthonülő lettem az utóbbi időben.
Jane összehúzta a szemét.
- Nem olyan rossz az - jelentette ki határozottan. Helyeslően bólintottam.
Felkaptam egy szívecskés sutit, és a
szájába nyomtam.
- Fincsi! - tájékoztattam. Jane gyorsan elmajszolta.
- Uh! Uh! - nyögdécselte, míg le nem nyelte. - Hát ez fenomenális! - mondta, és
lekapott Vee tálcájáról egy háromszög formájút.
- Neki is ízlik - kacsintottam Vee-re. Vee csak mosolygott. Jane Swanson,
ellentétben a francia kolleginájával, nem woo-
doo-boszi, csak egy amolyan nőci. Ő egy igazi, dörzsölt üzletasszony. Akármit
csinál, mindig a saját érdekét nézi benne, de az is igaz, hogy sohasem csak azt.
A barátai számíthatnak rá; sokat megtenne értük, ha úgy hozza a helyzet, de még
ilyenkor is a saját érdekét nézi. A tárgyalás a fő erőssége. Én is jó vagyok
benne, de Jane komolyan képes megizzasztani. Jane szinte állandóan tárgyal. Ha
beszél, akkor majdnem teljesen biztos, hogy tárgyal. Vele mindig vigyázni kell,
mert nála egy beszélgetés bármelyik másodpercben üzleti tárgyalássá alakulhat
át. Tíz centivel alacsonyabb nálam, sötétbarna színű a szeme, a haja
hollófekete, és leér majdnem a derekáig, de a feje tetejére felcsavarva hordja;
pisze orra van és egy kissé lefelé hajló szája, amitől olyan benyomást
99
kelt, mintha állandóan mindent lefitymálna. Szörnyen nagyok a mellei, és bár nem
egy szépség, az a fajta nő, akire azt mondja az ember, hogy nincsen semmi baja.
Mindig elegánsan öltözködik; általában olyan kosztümöket hord, amelyeknél a
felső rész világos, a szoknya pedig sötét színű. Hófehér, fekete szegélyű zakó,
fekete szoknya volt rajta, fekete nejlonharisnyával, hófehér cipővel, fehér-
fekete retiküllel, kiegészítve néhány egyszerű, de borzasztó ékszerrel, amelyet
hordani szokott.
-Tudod, hogy megvettem azt a házat Yorkban? - kérdezte Jane.
- A húszszobásat? - kérdeztem vissza. Szó volt róla, hogy vesz egy hatalmas
kőházat valahol vidéken, Angliában.
- Igen, azt - mondta Jane. Elvett Vee tálcájáról egy szalvétát és három
háromszög formájú sutit. - Köszönöm - mondta Vee-nek.
Vee megrogyasztotta egy pillanatra a térdét, úgy köszönte meg, nagyon
illedelmesen. Felém fordult, elém tette a tálcát. Elvettem egy szalvétát és egy
szívecskéset.
- Koszi - mondtam.
Vee rám mosolygott, azután odébb állt, ment másokat is megkínálni a finom mézes
aprósüteménnyel.
- Leköltözöl? - kérdeztem Jane-t.
- Nem, az nem lenne jó - felelte. - De most legalább lesz hol kipihennem magam.
Hacsak nincs valami fontos ügyem, ami miatt Londonban kell maradnom vagy el kell
utaznom valahová, a hétvégéket lenn töltöm majd a vidéki házamban. Jaj, de várom
már! - mondta ábrándozva. - Egy kis dombon áll a ház, egy nagyon kis dombon,
mindössze nyolc és fél méterre emelkedik a környezete fölé, de az is nagyon
sokat számít. A ház körül mindenfelé csak fű van, aminek olyan zöld a színe,
hogy azt látnod kellene. Tölgyes veszi körül, nem túlságosan sűrű, tehát
kellemes sétákra alkalmas, no meg lovaglásra. Azt hiszem, lesz egy hintóm -Jane
elmosolyodott. - Kislánykori álmom. Csak egy pici hintó, egy konflis, nyitott,
két paci húzza, csak ennyi. Télire szánkó! A pacik nyakában csengő! -Jane
nevetett, pedig nem volt az a fajta, aki állandóan mosolyog meg nevetgél. - El
kell jönnöd, Joyce! Látnod kell!
- Elmegyek, nagyon szívesen! Koszi a meghívást, Jane! - mondtam.
Megragadta a karom, jelezvén, hogy most valami nagyon sze-
100
mélyeset akar mondani, ami csak rám tartozik. Egy kicsivel közelebb is hajolt
hozzám.
- Miután végre letudtam ezt a szörnyű válást, elhatároztam, hogy kiteljesítem az
életemet - kezdte Jane, nagyon komoly arccal. - Tanulni akartam valami olyasmit,
ami nem kell a laphoz, és amire eddig nem volt időm, de mindig is érdekelt. Te,
én világ életemben szerettem volna főzni, de sosem volt alkalmam megtanulni,
mert a fiúim, meg később a férjem is mindig étterembe vitt, azután pedig már
olyan jól ment, hogy volt saját szakácsnőm, de én... - mesélte Jane, nem
folytatta, mert észrevette rajtam a hirtelen változást. -Joyce? Mi történt?
Kifutott a vér az arcomból, földbe gyökerezett a lábam. Hányingerem lett,
forogni kezdett körülöttem minden, kiszáradt a szám. Lassan, mint egy alvajáró,
megindultam előre.
Jane megragadta a karom.
-Joyce?
Megtorpantam.
Jane arra figyelt, amerre én meredtem, de nem vette észre, akit én, vagy nem
tudta, ki az.
- Kit nézel így, Joyce? Mintha szellemeket látnál!
- Szellemeket látok. Martin Romlis... - mondtam ki a leggyűlö-letesebb nevet,
melyet ismerek. Ő volt az a szarházi, aki tizenhat évesen prostit akart csinálni
belőlem. Az egyetlen ember, akit meg tudnék ölni.
- Ki? - kérdezte Jane, de még mielőtt bármit is mondhattam volna rájött, hogy ki
az a Romlis. Jane egyszer interjút készített velem a pályafutásomról, és
említettem benne a kezdeteket, és kimondtam az interjúban Martin Romlis nevét,
ami biztosan nagyon sok bajt okozott neki. - Romlis, itt? Hol?
- Ott - mondtam, és az állammal böktem előre. - Az a nagyfejű, undorító fickó
cilinderben.
Jane a szemét meresztgette, majd kiszúrta.
-Az Romlis? - a hangjából ítélve Jane is eléggé visszataszítónak találhatta.
-Jane... ne haragudj... Én nem maradok tovább - hebegtem, zombiként meredve
Romlis visszataszító alakjára, aztán odafordultam Jane-hez. - Majd felhívlak.
-Jó, rendben - felelte Jane.
101
Futva indultam a aihatár felé. Aztán félúton lefékeztem, mert eszembe jutott,
hogy megígértem Vee-nek, hogy én viszem haza. Egy másodperc alatt megtaláltam.
Odaszaladtam hozzá, elkaptam a karját.
- Vee! Megyünk! Gyere!
- Mi történt, Joyce? - kérdezte rémülten. - Még két órát kellene dolgoznom.
- Elintézem, nem gond! Gyere, Vee, menjünk haza! Menjünk vissza Párizsba!
Vee elment a cuccaiért, addig én kikértem a kabátomat, és loholtam Mimihez, majd
megzavartam Johnnyt a tárgyalásban, és mindkettőjüket arra kértem, hogy
figyeljenek oda a lányaimra és Romlisra, majd elkaptam Madlent, és megmutattam
neki a Fenevadat, akinek a száma: 666.
Szörnyen ideges voltam, a szívem a torkomban dobogott, és olyan vadul vert, mint
a dobpergés. Nagy ívben elkerültük Rom-üst, úgy rohantunk ki a kastélyból. Az
egyik parkolófiú azonnal hozta a kocsimat. Bevágtuk magunkat Vee-vel, és már
indultam is. Remegő kézzel állítottam be az l-es CD-t a CD-tárban, azon pedig a
9-es számot: Debut, Come to me. Most erre a gyönyörű zenére van szükségem!
Száguldottam végig a parkon, a kapu felé, és közben egyfolytában ugyanaz a
gondolat cikázott a fejemben.
Miért tűnt fel Martin Romlis?
3.
Joyce autója
Valahol Fontainebleau-ban
Október 28. szombat, 23 óra 44 perc
Percek, már csak néhány perc volt hátra, hogy szembetalálkozzunk az iszonyattal,
de sem Vee, sem én nem éreztük ennek előjelét. Romlis feltűnése kiborított, mi
több, szinte az őrületbe kergetett, de ez még mindig része volt az életnek.
Beborult az ég, sötét viharfellegek ereszkedtek a tájra. Eltűnt a
102
hold, eltűntek a csillagok. Mintha az égbolt sem akarná látni Rom-list. A
keskeny út két oldalán áttörhetetlen cölöpfalként magasodtak a fák. A világ
fénytelenné vált, csak autóm reflektorai mutatták az utat. Mintha egy fekete
lyukban száguldanánk. Az jutott eszembe, hogy ha valami történne most a
kocsimmal, és kimerülne vagy meghibásodna a telefonom, pokolian elveszettnek
érezném magam, és nagyon félnék.
- Mi aztán jól elhúztunk a partiról - jegyezte meg Vee.
- Szó se róla - mondtam még mindig bosszúsan.
- Hogy került ide Romlis?
- Ezt én sem tudom, Vee - feleltem. - Meglepett, hogy feltűnt. Színét se láttam
évek óta! Nem tudom, mi az istent keres itt, mert ez nem az ő súlycsoportja! Az
ügynöksége említésre sem méltó, hiszen soha egyetlen nagy modell sem került ki
tőle. Az ügynöksége igazán a pornó világában ismert, és az állítólagos
modellügynökségen" keresztül szereznek be a szemét filmjeikhez" mindenféle
szerencsétlen lányt meg fickót. Együtt kezdte a legnagyobbakkal, a tervezők és
ügynökök krémjével, így aztán biztosan sok mindenkit ismer, és sok mindent tud,
talán néhány embert a markában is tart. A hőskorban még minden nagyon nehezen
ment, és páran esetleg olyat is megtettek, amit nem vernének nagydobra.
Törvénytelen, vagy olyan visszataszító dolgokat, amelyek ha napvilágra
kerülnének, tönkretennék őket. De ez nem magyarázza meg, hogy miért bukkant fel
az a rohadék.
Mindketten elgondolkodva néztük az utat. Össze kellene hoznom egy ügynökséget,
hogy vigyázni tudjak az olyan lányokra, mint Vee, és megvédjem őket a Romlis-
féle rohadékoktól. Ha lenne egy ügynökségem, szerezhetnék munkát a lányaimnak.
Most nem tehetem meg. Ha felhívnék valakit, egy tehetséges és sikeres, de még
nem nagyon befutott tervezőt, hogy adjon munkát Vee-nek, vagy Madlennek, vagy
akármelyik lányomnak, adna. De az nem volna etikus, nagyon nem volna az. Nem
mehettem oda Edith Zolához, hogy márpedig válassza ki Vee-t, mert én azt mondom,
vagy mert különben megharagszom. Az protekció lenne, a protekció pedig a
korrupció egyik fajtája. És a korrupció bűncselekmény, egyike a
legaljasabbaknak, amely szétrombol mindent: a szervezeteket, az országokat, az
egész világot.
Nagyot sóhajtottam, aztán legyintettem.
103
- A fenébe Romlisszal! Nem fogja elrontani a kedvem!
Egy éles kanyar következett, vissza kellett vennem a sebességet.
- Mostanában azon töröm a fejem, hogy mihez kezdjek, ha már kiöregszem a
modellszakmából - osztottam meg Vee-vel a gondolatomat. - Még nem döntöttem el,
hogy mit fogok tenni, de előfordulhat, hogy csinálok egy ügynökséget. Joyce
Byron Modellügynökség. Na, mit szólsz?
- Fúúúú! Az annyira jó lenne, Joyce! - kiáltott fel Vee lelkesen. - Ha oda
tartozhatnék, tök biztonságban érezném magam!
Az ügynökséggel sokkal többet tehetnék a lányokért, mint három, vagy akár száz
kávéházzal. Tarthatnék nekik összejöveteleket, írhatnék egy kis füzetet vagy
kézikönyvet arról, hogyan kell modellként élni, hogyan kell a fényben maradni,
mire ügyeljenek, hogyan kössenek szerződést, meg más efféléket. Tényleg klassz
lenne! De hiába csinálnék én ügynökséget, nagyon kemény munka lenne azt
felfuttatni. És elég sokáig tartana. És ha nem jön össze, mert hogy ezzel is
számolni kell, akkor anyagilag tönkremegyek. Rengeteg befektetést igényel, és
lassú a megtérülés. Nem sok modell hozott létre ügynökséget, és a legnagyobb
ügynökségek egyikét sem modellek vezetik.
Újabb kanyar következett, az út jobbra fordult.
-Joyce, ha te jónak látod, mindenképpen vágj bele! - mondta Vee.
- Nem olyan könnyű ez, Vee. - Visszavettem a sebességet a kanyar előtt. -
Rengeteg munkát, szervezést... - elfordítottam a kormányt, hogy a kocsi kövesse
az út vonalát - és befektetést...
Egy aprócska gyerek állt a kanyaron túl az úton, majdnem pontosan az én sávom
közepén, éppen előttem.
A kanyar miatt lelassítottam ötvenre, de arra már nem volt időm, hogy megállják.
Ösztönösen félrekaptam a kormányt, lementem az útról, egyenesen a fák felé.
Annyi lélekjelenlétem még volt, hogy nem tapostam a fékbe, hanem csak megnyomtam
egy kicsit, hogy lassuljak. Ha beletaposok, elveszítem az uralmamat a kocsi
felett, és Vee-vel menthetetlenül belerohanunk egy fába. így is alig bírtam
elkormányozni a kocsit; letaroltam néhány bokrot, ami az útpadkán nőtt, alig fél
méterre a legszélső fáktól. Tekertem a kormányt, hogy
104
visszatérjek az útra. Hála a kocsim kitűnő úttartásának, megúsztuk ép bőrrel!
Körülbelül harminc méterrel odébb lefékeztem. Összenéztünk Vee-vel, majd
egyszerre hátrafordultunk, és a hátsó ablakon keresztül néztünk vissza a kanyar
irányába.
A gyerek még mindig ott állt, ugyanazon a helyen, ugyanúgy. A fejét sem
mozdította meg.
Hátramenetbe kapcsoltam, és lassan elindultam visszafelé. Ahogyan közeledtünk,
és a kocsi hátsó lámpáinak fényében egyre több részletet tudtunk kivenni, úgy
hatalmasodott el rajaink a borzalom.
Az aprócska gyerek háttal állt nekünk, szemben anafelé, amerre jöttünk, és
teljesen meztelen volt. Hat méterről úgy látszott, mintha a testét tetoválások
borítanák, de ahogyan közelebb jutottunk hozzá, ami messziről tetoválásnak,
furcsa rajzoknak látszottak, szétváltak vonalakra, még közelebb pedig már
mindketten jól láttuk, hogy valójában sebek.
A szemközti forgalom sávjában álltam meg, a gyerek mellett. Bekapcsoltam a
vészvillogót, és felnyomtam a reflektorokat, mert azt nagyon nem szerettem
volna, ha valaki belerohan a kocsimba. Vee volt közelebb a kisgyerekhez,
kevesebb, mint egy méterre tőle. Elfordította a fejét, lenézett a lábaira, és
bár ezt nem láttam jól, azt hiszem, a szemét is behunyta, hogy ne kelljen
látnia.
Az Aston Martin Vantage 2+2 üléses sportkocsi, van hátul két kis ülés, ahol még
egy átlagos magasságú ember se nagyon fér el, inkább csak arra jó, hogy az ember
kabátot vagy valami kisebb csomagot tartson ott. Mindkettőnk kabátja hátul volt.
Előhalásztam az enyémet, mert arra gondoltam, hogy a gyerek meg fog fagyni.
Kinyitottam az ajtót. Vee összerezzent az ajtó hangjára. Egyetlen porcikám sem
akarta ezt az istenverte helyet, ezt a képtelen helyzetet, de itt voltam, és nem
mehettem csak úgy el, bármennyire is akartam. Vettem egy nagy levegőt, és a
kabátommal a kezemben kiszálltam a kocsiból.
Csípős, hideg, ködös éjjel volt. A hold a felhők mögé rejtőzött, elkeserítő
sötétség vett körbe minket. A leheletem fehér páraként látszott előttem a
levegőben. A motor halkan duruzsolt. Megfordult a fejemben, hogy leállítom, hogy
halljam, ha valami mozdul
105
az erdőben, de ugyanakkor baljós előérzet gyötört, és inkább járni hagytam,
hátha nagyon gyorsan kell innen távoznunk.
Lassan elindultam előre, hogy megkerüljem a kocsit. Igyekeztem a lehető
leghalkabban járni; hol a gyereket, hol az erdőt figyeltem mindkét oldalon, és a
fülemet hegyeztem, hátha meghallok valamit. Egy hang üvöltött a fejemben: EL
INNEN!!!
Amikor a kocsi túloldalára értem, odanéztem Vee-re a szélvédőn keresztül.
Ijedten pislogott vissza rám. El tudtam képzelni, hogy mit érez. Már a kisgyerek
háta mögött jártam, láttam a fejét, láttam, hogy a haj itt-ott hiányzik, mintha
kitépték volna. Odafordultam a fák felé, és meresztgettem a szemem, de csak a
legközelebbi fák törzseit tudtam kivenni, és azokat se élesen. Hirtelen
rájöttem, hogy mekkora hiba elindulni valahová egy olyan kocsival, amiben nincs
elemlámpa.
Még egyszer elnéztem az erdő irányába, az út mindkét oldalán, aztán minden
figyelmemmel a gyerek felé fordultam. Éppen mellette jártam, és ő még mindig
teljesen mozdulatlan volt. Olyan élettelennek tűnt, hogyha fekszik, biztos
lettem volna benne, hogy halott. Már éppen meg akartam szólítani, amikor
észrevettem, hogy nincs füle.
Nem volt fülkagylója, csak egy lyuk a feje oldalán. Megszédültem, görcsbe
rándultak az izmaimba, és közben csak üvöltött és üvöltött bennem a hang: EL
INNEN!!!
Még léptem egyet; éppen a gyerekkel szemben álltam. Végignéztem rajta. Döbbenet
és leírhatatlan iszonyat kerített hatalmába. Ott álltam vele szemben, a testem
szinte nem is éreztem a bensőmben kelt hidegtől, hangosan ziháltam és nyögtem
félelmemben.
Egy kislány állt előttem. Teljesen meztelenül. Élettelen, tökéletesen
kifejezéstelen szemekkel. Mozdulatlanul állt egy helyben, a hideg, a kocsim és
az én jelenlétem nem jutott el hozzá. Talán négyéves lehetett, talán csak három.
Egész kis testét sebek borították, tetőtől talpig, minden oldalon. Iszonyatos
félelmemben és csekély hozzáértésemmel úgy láttam, pengével ejtett sebek. A bal
füle hiányzott. És hiányzott az alsó ajka. Állt előttem ez a kicsi lány, csukott
szájjal, de mert levágták az alsó ajkait, kilátszott az alsó fogsora.
Megremegtem és felnyögtem. Eltakartam az arcom. Képtelen voltam elhinni.
106
Mit keresek én itt? Mi közöm van nekem ehhez? Ennek semmi köze az én világomhoz!
EL INNEN!!! EL INNEN!!! Minden porci-kám menekülni akart, de nem hagyhattam Őt
itt.
Leengedtem a kezem, és a kocsim felé fordultam. Összetalálkozott Vee-vel a
tekintetünk. Vee talán még nálam is jobban félt. A kislányhoz fordultam.
Istenem... mit tettek veled? Rémülten az erdő felé kaptam a fejem, és feszülten
füleltem. Nem hallottam semmilyen hangot, csak éreztem, hogy aki ezt tette ezzel
a csöpp kicsi lánnyal, az jön ki az erdőből, egyenesen felénk.
Olyan érzésem volt, mintha egy Stephen King-történet közepébe csöppentünk volna.
Vagy egy még rosszabbá: egy Lovecraft-történet közepébe. Bárcsak jönne most egy
rendőrautó! Vagy Johnny! Vagy bárki, aki tud segíteni!
Nem volt több időm, nem várhattam tovább. Rá akartam teríteni a kabátomat, bele
akartam bugyolálni, hogy ne fagyjon meg, de nem mertem hozzáérni, mert a teste
tele volt sebekkel, és nem akartam neki én is fájdalmat okozni.
El kellett innen vinnem. Párizsba, egy kórházba, ahol majd... majd kezdenek vele
valamit. ...amit lehet.
Ismét Vee-hez fordultam, és mutattam neki, hogy nyissa ki az
ajtót.
Láttam, éreztem, hogy Vee-nek ez milyen nehezére esett, de
végül résnyire nyitotta az ajtót.
- Vee... - szólaltam meg, de alig jött ki hang a torkomon. -Vee... igazítsd el a
dzsekidet a hátsó ülésen. Abba fogom beletenni.
Vee dermedten nézett néhány másodpercig, aztán, még mielőtt újra szóltam volna,
hátrafordult, és a hátsó ülésen eligazgatta a dzsekijét.
-Vee, szállj ki... és... és az ülésedet hajtsd előre.
Vee megint habozott. Azt hiszem, pokolian kellett küzdenie, hogy meg tudjon
mozdulni. És nekem is. Egy hajszálra voltam attól, hogy összerogyjak a
félelemtől.
Vee kitárta az ajtót, és lassan kiszállt. Odanéztem rá. Láttam, hogy az egész
teste remeg, mint a nyárfalevél. Lassan előrehajolt, felnyögött félelmében, de
előrehajtotta az ülés támláját.
107
Körülnéztem, azután leguggoltam a kislány elé. Döbbenetes volt, ahogyan
kinézett; egyszerre sajnáltam és undorodtam tőle. De mégiscsak egy gyerek volt,
egy három- vagy négyéves, aprócska kislány, akivel valami felfoghatatlan
borzalom történt, amin még gondolkodni sem akartam.
Elszántam magam. Eligazgattam a kezemben a kabátomat, hogy könnyedén bele tudjam
bugyolálni.
- Ne haragudj... Nem akarom, hogy fájjon, csak... csak... Nem fejeztem be a
mondatot. Ráterítettem a kabátomat a hátára, elöl összehúztam, majd magamhoz
öleltem, és felálltam. Odaléptem a kocsihoz, Vee egy kicsit hátrébb húzódott,
hogy beférjek a kislánnyal. Vee egészen a kocsihoz simult, nem akart eltávolodni
tőle. Meg tudtam érteni.
Mit nem adnék most egy rendőrért! Vagy ha Johnny tűnne félistenem, de szeretném,
ha jönne még valaki, aki segít...!
Behajoltam a kocsiba, és a kislányt a hátsó ülésre tettem. Vigyáztam, nehogy
leessen. Mentem volna már, de egy kicsit el akartam még rendezni, amikor Vee
felkiáltott. -Joyce!!!
Rémült volt a hangja. Az ember csak akkor kiabál így, amikor a halállal néz
szembe. Annyira megrémültem, hogy megint volt egy pillanat, amikor majdnem
összerogytam. -Joyce!!!
Nem foglalkoztam tovább a gyerekkel, kihúzódtam a kocsiból, és miközben
felegyenesedtem, megfordultam.
Hét-nyolc méterrel a kocsi előtt egy hatalmas, koromfekete kutya rohant ki a fák
közül, és hátrahúzott fülekkel, egyenest felénk tartott. Nagyon gyorsan jött,
már csak öt méter volt közöttünk. Semmire nem volt idő. Ennyi idő alatt még
beszállni sem lehet a kocsiba, ráadásul az ülés előre volt hajtva, még be sem
tudtunk volna ülni.
Vee teljesen ledermedt a félelemtől, még kiáltani sem bírt. Egyszer mondta is
nekem, hogy nagyon fél a kutyáktól. Az idegen kutyákat, főleg a nagy, szájkosár
nélküli kutyákat én sem szívelem. És most itt voltam egy erdei országúton, isten
tudja, milyen messzire bármiféle segítségtől, egy hatalmas, agresszív és támadó
kutyával szemben. A pánik határán álltam, de muszáj volt cselekednem, ha nem
akartam, hogy széttépjen bennünket. A rémü-
108
lettől valami leírhatatlan fintorba rándult az arcom, fájtak az izmaim, a
csontjaim. Johnny, Johnny, Johnny! Ezerszer mondta, hogy legyen fegyverem, és én
nem akartam... És most lehet, hogy rajtavesztünk mindketten!
Semmilyen elképzelésem nem volt, hogy mit fogok tenni, csak léptem egyet előre,
és beálltam Vee és a kutya közé.
A kutya rám vetette magát. Előrenyújtottam a kezemet, hogy megfékezzem. Hosszú
szőre volt, a nyakánál, a feje alatt megmarkoltam, hogy távol tartsam magamtól a
száját. Amint a kutya megérkezett, hátrarepültem, neki a kocsinak, majd a
motorháztetőn lecsúsztam a földre. A kutya rajtam volt, éreztem a büdös
leheletét, éreztem a súlyát, ahogyan a combjaimra lépett a hátsó lábaival.
Vee ismét kiabálni kezdett. Azt hittem, egy újabb dög rohant elő az erdőből.
A kutya, amelyikkel a földön birkóztam, vicsorgott. Az elülső lábai az arcom
előtt kalimpáltak, a szájából a nyála az arcomra csurgott.
Ordítani kezdtem, és valami rettenetes, sosem tapasztalt düh éledt fel bennem.
Bevadultam, és mint egy őrült, a kutya fejét nekinyomtam a keréknek, hogy a feje
beszoailjon a kerék és a kocsi karosszériája közötti meglehetősen szűk résbe, de
rá kellett jönnöm, hogy ez nem lehetséges. Az egyetlen esélyem az volt, hogy
valahogyan benyomom a kutyát a kocsi alá. Azt hiszem, őrjöngtem, ahogyan a
kutyával küzdöttem, üvöltöttem, téptem az állatot, majd egyszerre arra
eszméltem, hogy a feje beszorult a kocsi alváza alá.
Feltérdeltem, és arrafelé fordultam, amerről a kutya jött. Azt vártam, hogy egy
újabbat látok. Vagy nem egyet. De csak fényt láttam, felvillanó, éles fényt,
bentről, az erdőből, a fák közül. De nem lámpa volt, inkább tűz, talán fehér
vagy sárga, nem tudtam megállapítani.
És volt ott egy dörrenés is, egy rettenetes dörrenés, amitől eldugult a fülem.
Vee a kocsinak vágódott, azután a földre zuhant. Láttam, ahogyan
természetellenes mozdulatlanságban hevert a földön, az egyik keze a teste alá
szorulva, a másik félig a kocsiba lógva.
Mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Volt ott egy pillanat, amikor nem
hallottam semmit, és nem láttam semmilyen mozgást.
109
És tudtam, tudtam a rettenetes tényt, hogy Vee-t lelőtték.
- Vee!!! Vee!!! - üvöltöttem.
Újabb lövés dörrent. A golyó a szélvédőt ütötte át, centikkel a fejem felett.
Négykézláb kerültem meg a kocsit, és bemásztam az ülésre, a kormány mögé.
Berántottam az ajtót.
- Vee!!! Vee!!! - ordítottam, de Vee meg sem mozdult, csak feküdt a kocsi
mellett, a földön.
Újabb lövés, a golyó valahol a karosszériába csapódott, átütötte azt,
belefúródott a mellettem lévő ülés támlájába, majd azt is átütötte, és valahol a
hátsó ülés mögött állt meg.
- Vee!!!
Vee nem reagált. Nem tudtam, mi van vele, hogy meghalt, vagy csak megsebesült.
Szinte feküdtem az ülésemben, gyorsan oldalra fordultam, és hátrahajtottam Vee
ülését, majd azon keresztülhajolva megragadtam a karját.
Megint lőttek, újabb golyó ütötte át a szélvédőt.
Hirtelen megláttam a fekete kutyát.
Valahogyan kiszabadította magát, ráugrott Vee-re és onnan be a kocsiba.
Megint sikerült elkapnom a nyakát. Próbáltam visszatartani, de egyre csak
beljebb nyomult. Közben ismét lőttek, és a golyó az arcom előtt süvített el.
Ekkor észrevettem, hogy a kutya a hátsó lábaival Vee-n tapos.
- Te rohadt dög! - ordítottam elkeseredetten. Féltem, hogy tönkreteszi Vee
arcát a lábkörmeivel, ezért inkább berántottam a kocsiba, hátha ki tudom lökni a
másik ajtón.
De a kutya nagyon nehéz volt, fel sem bírtam volna emelni. Valahogy felnyomtam a
fejét a tetőig, erre átugrott Vee ülésének támláján, és a hátsó ülésen taposott
- a megkínzott kislányon.
Körülnéztem, míg tartottam a fejét, de nem láttam semmit, aminek hasznát
vehetnem.
Nincs ebben a rohadt kocsiban semmi! Semmi! Semmi!
Ha most lenne egy pisztolyom, agyonlőném ezt a rohadt dögöt!
Ha túlélem ezt valahogyan, akkor...
A nagy kínlódásomban meghallottam, hogy valaki fut felém. Vagy talán nem is
hallottam, hanem láttam. De az is lehet, hogy csak éreztem.
110
Felordítottam, előrerántottam a kutyát, át az ülés támláján, kinyomtam a
kocsiból, és mindkét lábbal belerúgtam, majd az ajtóra vetettem magam, és
behúztam egészen Vee karjáig. Ez elég volt ahhoz, hogy a kutya ne tudjon
bejönni. Megfogtam Vee kezét, ahogy csak bírtam, teljes erőmből, elszántan arra,
hogy nem fogom elengedni, bármi történjék is.
A szélvédőn keresztül egy nagydarab, fekete ruhás férfit vettem észre, aki
pisztollyal a kezében a kocsi felé szaladt.
Megpróbáltam beljebb húzni Vee-t, de nem tudtam. A kutya bedugta a fejét az
ajtón. Elengedtem Vee kezét, és elkaptam az ajtót, hogy ne tudjon bejönni.
Már megint Vee-n taposott.
A férfi pedig egyre közeledett, ismét lőtt, és egy újabb golyó ütötte át a
szélvédőt, és ment ki a hátsó ablakon.
-Vee!!!
Nem volt más választásom, egy pillanatra elengedtem az ajtót, és megragadtam Vee
kezét, majd ráléptem a gázra.
A kocsi megugrott.
A férfi ösztönösen félrevetődött az útból.
Vagy két métert tettem meg, amikor befékeztem. Ez így nem mehet, nem húzhatom
magammal Vee-t, mert az egész teste szétmegy az úton!
A kutya Vee-t marcangolta. Eszeveszetten harapta a lábát.
- Engedd el!!! Engedd el!!!
A férfi talpra állt, és újra tüzelt.
A golyó az én ülésem támláját fúrta át, pár centire a fejemtől.
Miközben a barátaink a partin szórakoznak, mi ketten itt meghalunk...
Rá kellett jönnöm, hogy nem tudom megmenteni Vee-t.
Ha elengedem a kezét, és rálépek a gázra, van esélyem. Én túlélhetem, de Vee-t
nem tudom megmenteni. Egyszerűen nem megy!
Üvölteni kezdtem, keservesen, félőrülten a fájdalomtól.
-Vee!!! Vee!!!
Elsírtam magam.
- Vee, nem tudlak elvinni... - mondtam magam elé. - Nem tudlak megmenteni... Ne
haragudj... Vee!
A kutya tovább tépte Vee lábát, a férfi pedig már csak két méterre járt.
Felemelte a fegyverét.
111
Összeszorítottam a szemem.
-Bocsáss meg...
Elengedtem a kezét.
És ráléptem a gázra.
Összeszorított szemekkel száguldottam. Nem láttam semmit. Nem is akartam. Nem
tartottam az életemet semmire, nem volt miért figyelnem. A fájdalom valami
elképzelhetetlen mélységből tört fel, és ahogyan folytak a könnyeim, kifolyt
belőlem más is, szép sorban minden, amiért éltem, amiért érdemes volt élnem,
minden, amit becsültem magamban. Nem nyitottam ki a szemem. Mi bajom eshet?
Nekimegyek egy fának. És baj az? Meghal egy olyan, mint én, hát annyi baj
legyen!
És akkor fellázadtam. Lelkem legmélyén nemcsak fájdalom kélt, hanem valami más
is. Olyan hangon üvöltöttem fel és akkora hangerővel, amit nem tudtam volna a
sajátomként azonosítani.
- NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEMÜ!
Minden erőmmel - és akkor, abban a hihetetlen pillanatban elég sok erőm volt -
beletapostam a fékbe úgy, hogy már azt hittem, kitörik a pedál.
Összevissza faroltam, ahogyan megálltam. Semmi sem érdekelt, csak a tudat, hogy
ki vagyok én; egy rongy ember, aki a bajban magára hagyja a barátját? Akkor
inkább vele halok meg, de maradok.
Láttam magam előtt Vee-t, amint azt teszik vele, amit a kislánnyal a hátsó
ülésen. Láttam magam előtt Vee-t, amint csak most akarják megölni, mert még él.
Őrült vadsággal rántottam hátramenetbe a sebváltókart. Azután minden erőmmel
beleléptem a gázba, és megindultam visszafelé.
Artikulátlan hangon üvöltöttem, ahogyan tolattam. Mentem vissza a pokolba,
második menetre, miután az elsőben hajszál híján megöltek. Nem tudom, mennyit
tehettem meg visszafelé, de hirtelen a fékbe léptem, azután megrántottam a
kormányt, és ismét beletapostam a gázpedálba. A kocsi megperdült, most az orra
mutatott abba az irányba, amerre tolattam. Éreztem, hogy valaminek nekicsapódik.
Nem tudtam, mi ez, ember, fa, vagy egy kutya, de megijedtem, hogy Vee-t ütöttem
el, ezért kinyitottam a szemem, és feljebb ültem az ülésben.
112
Még éppen láttam a repülés utolsó pillanatát. A férfi, aki ránk lőtt,
keresztülrepült az úttesten, és a szemközti oldal bokraiban érkezett le. Nem
mozdult. Talán meghalt.
Könnyeimen keresztül homályosan láttam, hogy valami van előttem úgy tíz méterre.
Kitöröltem a könnyeket a szememből, és elindultam arra. Közben egyfolytában
dudáltam, hogy elijesszem a Vee lábát cibáló kutyát. A kutya meg is ijedt,
felkapta a fejét, majd hátraszaladt, de csak néhány métert.
Vee mellett álltam meg. Kitártam az ajtót az ő oldalán, azután kinyúltam és
megragadtam. A szemem sarkából láttam, hogy a kutya rohanni kezd felém.
- Gyere csak, te rohadék! - sziszegtem fenyegetően. Eszembe jutott a bross a
szívem fölött. Megemeltem Vee-t,
azután az egyik kezemmel elengedtem, lekaptam a brosst, és a számba tettem a
dísz oldalánál. A másik oldalán egy körülbelül négycentis acéltű volt. Újra
megfogtam mindkét kezemmel Vee-t, és a felsőtestét behúztam a kocsiba.
Ekkor ért oda a kutya.
Mintha csak az én kocsimban lakna, úgy indult el befelé, vicsorogva, nyálazva,
Vee-n taposva.
- Te rohadt dög!!! - vicsorogtam rá.
Elengedtem Vee-t, és egyik kezemmel elkaptam a bundáját a feje alatt, a másikkal
kikaptam a brosst a számból, és a tűt belevágtam a bal szemébe. Sosem
gyakoroltam, de a célzás kitűnő volt! A bross teljesen rásimult a szemére,
teljesen elfedte, ami azt jelentette, hogy az acéltű mélyen a szemébe fúródott.
A kutya megugrott, majd hátravetette magát, és kiboailt a kocsiból. Nyá-ladzani
és ugrálni kezdett az országúton, közben vonyított, és a fejét a földhöz
dörzsölte.
Behúztam a kocsiba Vee lábait. A nadrágszára a jobb lábán csupa vér volt.
Mielőtt becsuktam az ajtót, még kikiabáltam a kutyának.
- Dögölj meg!!!
Megfordultam, előremenetbe kapcsoltam, és beletapostam a gázba. Kilőttem, mint a
rakéta. Soha nem hajtottam még ilyen gyorsan. A lehető legrövidebb idő alatt a
lehető legmesszebb kellett kerülnöm ettől a helytől.
Két kanyar után egy hosszabb, egyenes szakasz következett, itt
113
nagyon felgyorsultam, majdnem százhetvenre. Belenéztem a visszapillantó tükörbe.
Senki sem követett. Visszavettem a sebességet, lementem százra.
Felkapcsoltam a belső világítást, hogy lássam, hogy van Vee.
Nagyon rossz bőrben volt, a pulóvere teljesen átázott a vértől, és a lába is
véres volt. Kibújtam a zakómból, és összegöngyölve bedugtam Vee pulóvere alá.
Egyik kezemmel a kormányt fogtam, a másikkal a zakót igyekeztem rányomni a
sebre, hogy lassítsam a vérzést.
Már nyúltam a telefonhoz, hogy hívjam a mentőket, amikor nyöszörgő hang ütötte
meg a fülemet.
-Joyce... - préselte ki Vee a száján, hogy alig értettem, mit mond.
- Vee! Drága barátnőm! Már azt hittem... - Összeszorítottam a szám, nem mondtam
ki. - Úgy örülök neked!
-Joyce... nagyon... félek...
- Tudom, Vee, de nem lesz semmi baj! A veszélynek vége, megyünk vissza Párizsba,
és éppen hívom a mentőket.
- ...félek...
A kormány jobb oldalán volt az autótelefon. Beütöttem a 18-at, a mentők számát,
és kihangosítottam a telefont.
Hármat csöngött, azután kattant egyet, és a búgásnak vége lett.
-Jó estét, Joyce... - kezdtem, de kiderült, hogy csak egy automata. Arra kért,
hogy várjak, aztán zene szólalt meg. Magamban káromkodtam. - Na, gyerünk már,
vegye fel valaki! Nagyon fontos! Gyerünk!
- Nagyon félek, Joyce... - nyögte Vee, és köhögött.
Vért köhögött fel. Nem tudtam, hol találták el, de a hasánál több volt a vér,
ezért arra tippeltem, hogy ott. Egy kicsivel erősebben nyomtam le a zakómat, ami
máris csupa vér volt.
- Tarts ki, Vee! Maradj ébren, ne aludj el! Nem szabad elaludnod, Vee! -
kiabáltam neki.
Bevettem egy újabb kanyart, megint egyenes szakasz következett, ahol jó alaposan
meghajtottam a kocsit.
Vegye már föl valaki azt a rohadt telefont! Ez nem lehet igaz! Ez nem lehet
igaz!
Meghallottam, hogy Vee sír.
-Joyce, nagyon félek...
114
- Minden rendben lesz, hidd el!
- Belém... belém lőttek... Joyce... Nem akarok meghalni!
- Dehogy fogsz meghalni! Erre ne is gondolj! Nem engedem, hogy bajod essen!
Eddig sem engedtem, ugye, Vee? Nem engedtem soha!
Végre valaki felvette a telefont.
- Mentőszolgálat. Parancsoljon - mondta egy férfi.
- Na végre! Küldjenek egy mentőt, iszonyú gyorsan! Ránk lőttek, a barátnőmet
eltalálták, nagyon sok vért veszített!
- Mondja a címet!
- Fontainebleau-ban vagyunk, egy kocsiban! - ránéztem a GPS képernyőjére. - A 9-
es országúton, úgy két kilométerre az autópályától, odaérek egy fél perc alatt!
Egy helikopter kell, a barátnőm csupa vér!
- Értem. Milyen kocsija van? Mondja a rendszámot is! Elhadartam, amit kért.
- A nevét legyen szíves, hölgyem.
-Joyce Byron vagyok. Az autópályán leszek, találkozzunk útközben Párizs felé! Ha
meglátom a helikoptert, villogok majd a fényszórókkal! Nagyon gyorsan fogok
menni, és minden fényszórót felkapcsolok, bekapcsolom a vészvillogót is, hogy
könnyen észrevegyenek!
- Azért vigyázzon, ne lépje túl a sebességhatárt.
- Egy fenét nem fogom túllépni! A barátnőm haldoklik, nem érti?! Most semmi sem
érdekel!
- Értem. Tettek valamilyen kötést a sebre? Ha nem, tegyenek rá valamit, bármit,
el kell szorítani a sebet!
- Egy ruhával szorítom el a sebet, ami azt hiszem, a hasán van, vagy a
mellkasán, nem is tudom! Van elsősegélydobozom, de nem merek megállni!
- Értem. Próbálja valamivel csökkenteni a vérzést, és figyelje a helikoptert.
Vigyázzanak magukra, a helikopter két percen belül felszáll.
- Köszönöm szépen! Igyekezzenek!
Rövidesen véget ért az erdő, feltűnt az autópálya. Szerencsénkre elég gyér volt
a forgalom. Felhajtottam a széles útra, és beletapostam a gázba. A
sebességmutató veszedelmesen emelkedett. Kétszázharmincnál ijedtem meg annyira,
hogy nem mertem
115
tovább gyorsítani, mert úgy éreztem, már nem leszek ura a kocsinak. Soha
életemben nem hajtottam még ilyen gyorsan.
És ekkora bajban sem voltam még soha.
Bárcsak elkapna egy rendőr! Bárcsak jönne már valaki segíteni!
-Joyce... - nyöszörögte Vee. - Azt hiszem... azt hiszem... meg fogok halni...
- Nem fogsz meghalni! - ordítottam rá kétségbeesetten. - Tarts ki! Mindjárt
beviszlek egy kórházba! - Kicsit csendesebben folytattam. - Nem halsz meg, Vee,
megígérem! Valóra válnak még az álmaid, meglátod!
-Joyce... annyi mindent szerettem volna... még alig éltem...
A határán álltam annak, hogy összeomoljak. Az egyetlen, ami tartotta bennem a
lelket, hogy ha most elhagyom magam, akkor Vee ezer százalék, hogy meghal. És
nem azért mentem vissza abba a pokolba érte, hogy egy kicsivel odébb haljon meg!
Rohadtul kétségbe voltam esve, de meg kellett játszanom, hogy tudom, mit
csinálok. Pedig dehogy tudtam!
- Figyelj, Vee! Figyelj rám, jól! - hadartam. - A Vogue a kedvenc magazinod,
ugye? Képzeld el, hogy ott vagy a címlapján! Képzeld el! Képzeld el, lásd
magadban, lásd, ahogyan sétálunk az utcán, és te ott vagy a Vogue címlapján!
Vee nem reagált. Odanéztem. Teljesen elernyedt, alig maradt az ülésben. Rázni
kezdtem, és ordítottam, ahogy csak bírtam, hogy magához térjen.
-Vee! Vee! Ébredj fel! Vee! Térj magadhoz, könyörgöm! Ne add fel, már csak egy
kicsit kell kibírnod! Csak egy kis ideig tartsd még magad, kérlek! Csinálok egy
ügynökséget, hallod, Vee? Hallod? Vigyázni fogok rád, megígérem! Vee!!! Vee,
térj már magadhoz! Térj magadhoz!!!
Ez nem lehet igaz! Nem halhat meg! Miért történik ez az egész?! Mi az istent
csináljak most???
- Vee!!! Ébredj már fel! Nyisd ki a szemed, ne hagyd el magad! Vee!!!
-Joyce... - hallottam meg Vee elkínzott hangját.
- Vee, most nem aludhatsz el! Akármilyen álmos vagy, nem szabad elaludnod! Olyan
szépek az álmaid, Vee, maradj fent, és el fogod érni őket! Megígérem! Esküszöm,
hogy így lesz! Vee, kicsim, mondj valamit! Mondj valamit, kérlek! Beszélj
hozzám!
116
- Még alig éltem... még alig...
Összeszorítottam a számat, és minden erőmmel küzdöttem, hogy ne bőgjem el magam,
mert ha most könnyezni kezd a szemem, nem tudok vezetni.
- Mondd meg... anyukámnak...
- Semmit sem mondok meg, Vee! Semmit a világon! Majd te! Majd te magad! -
kiabáltam.
Vee felsírt, rázta a zokogás. Olyan furcsa, sikolyszerű hangon sírt.
-Joyce, ne engedd, hogy meghaljak! Ne engedd! Joyce, ne engedd! - kiabálta
rémülten.
- Nem engedem!
Pislogtam, hogy kitisztuljon a látásom. Már nem is tudom, milyen sebességgel
mentem, de rettenetesen gyorsan, alig láttam valamit, és egy kézzel fogtam a
kormányt, mert a másikkal Vee hasára nyomtam a zakómat.
-Joyce! Joyce! Nem akarok meghalni! Még csak tizenhat éves vagyok! Joyce,
könyörgöm, csinálj valamit! Csinálj valamit, Joyce!!!
Már semmit sem láttam. Elengedtem a kormányt, és kitöröltem a könnyeket a
szememből. Majdnem nekimentem egy kocsinak. Leelőztem.
- Küzdj még, Vee, ne add fel! Úgy lesz, ahogy álmodtad, együtt megyünk majd a
kifutón, megígérem!
-Segíts... segíts...
- Segítek, Vee! Mindjárt itt a helikopter! - felnéztem az égre, de sehol sem
láttam. - Már hallom is a hangját! Nézz fel, Vee! Nézz fel! Ott van a levegőben!
Látod?
Vee nem felelt. Lekonyult a feje, elernyedt a teste. Azután mintha nagyot
sóhajtott volna. És nem mozdult többé.
- Vee? - Odafordultam hozzá. Nagyon, nagyon természetellenes volt, ahogyan
hevert az ülésen, mint valami odahajított bábu. - Vee... - pánikba estem, rázni
kezdtem, mint egy őrült, és teljes erőmből üvöltöttem. - Vee!!! Ne merj itt
hagyni!!! Vee!!! Vee!!!
Még megtettem vagy kétszáz métert, aztán megálltam. Minden fényszóróm égett, a
vészvillogók is be voltak kapcsolva.
Nem tudom, mennyi idő telt el, míg ráztam Vee-t, ahogy csak bírtam, és kiabáltam
mindenfélét, ami épp eszembe jutott.
De semmi értelme nem volt.
117
Tudtam.
Valamikor régen tanultam, hogy hogyan kell megnézni valakinél, hogy él-e, a
nyaki ütőér kitapintásával.
Lassan odaérintettem az ujjam Vee nyakához, és kitapintottam az eret.
Legörbült a szám.
-Ne...
Az ujjam a verőéren feküdt, és nem éreztem, hogy dobogna.
Felemeltem a kezem, mintha az arcomat akarnám eltakarni, de a mozdulat félúton
megállt. Reszkettem. Döbbenten, hitetlenkedve néztem őt, ahogyan csupa véresen,
természetellenes mozdulatlanságban fekszik az ülésen.
Csődöt mondtam, befuccsoltam. Nem tudtam megvédeni.
Vee...
A rohadt életbe... Nem lett volna szabad megállnom... Nem lett volna szabad
megállnom... Nem az én dolgom volt... Elég lett volna hívnom a rendőrséget, és
kész, és akkor minden rendben lenne...
Vee...
Eltorzult az arcom, keserves zokogásban törtem ki. Úgy sírtam, hogy alig kaptam
levegőt.
Azt kívántam, bárcsak meghalnék.
Átöleltem Vee ernyedt testét, és szorosan magamhoz húztam.
Vee... Ne haragudj...
Nem tudtam megvédeni. Elveszítettem őt, és elveszítettem magamat is.
Mindörökre.
118
HATODIK FEJEZET
1.
A Fontainebleau-ból Párizsba vezető autópályán Október 29. vasárnap, 00 óm 16
perc
Arra eszméltem, hogy mindkét oldalról egyszerre kinyitják a kocsim ajtaját.
Lassan, fáradtan felemeltem a fejem. Éles fény vetült be a szélvédőn, erős, zúgó
hang töltött be mindent. Kitöröltem a szememből a könnyeket, közben valaki
megragadott, és kihúzott a kocsiból. Csak amikor már kint álltam az autóm
mellett, eszméltem fel annyira, hogy rájöjjek: az autópályán vagyok, és egy
hatalmas helikopter áll az úton, néhány méterrel a kocsim előtt.
Láttam, hogy ketten kiemelik Vee-t, hordágyra teszik, és rohanni kezdenek a
helikopter felé.
Elindultam utánuk. Valaki hátulról megérintette a vállamat.
- Hölgyem! Hagyja, megtesznek mindent, amit lehet. - Magas, testes férfi volt,
elém lépett, és megfékezett. - Maga hogy van? Megsérült?
Láttam, ahogyan beszállnak Vee-vel a helikopterbe. Kikerültem a fehér köpenyes
férfit, és a helikopterhez szaladtam. Egy nő levágta Vee-ről a ruháját, egy
másik bekapcsolt egy gépet. Volt ott egy fiatal, szakállas férfi, aki egy
hatalmas fecskendőbe szívott fel valamit, egy idősebb, kopaszodó férfi pedig
felhúzta Vee pupilláját, és egy vékony lámpával belevilágított. Olyan
kifejezések röpködtek, amelyek közül csak egyet értettem. Reanimálni. Azt
jelenti: újraéleszteni.
Ekkor valaki behúzta a helikopter ajtaját, és többet már nem láttam. A testes
férfi megérintette a vállam.
-Jól van, hölgyem? - kérdezte barátságos hangon.
Vee...
Gyere vissza...
Soha nem bocsátom meg magamnak, amit tettem, soha az életben.
119
Az a gyerek nem az én dolgom volt, nekem Vee-vel kellett volna törődnöm, nem egy
ismeretlen gyerekkel!
Nem értek az ilyesmihez, nem tudom, hogyan kell az ilyen problémákat megoldani!
Hirtelen eszembe jutott a kislány a kocsim hátsó ülésén, a ka-bátomba
bugyolálva.
De nem szóltam.
Nem akartam, hogy megosszák a figyelmüket Vee és a gyerek között. Azt akartam,
hogy mentsék meg Vee-t, mert nekem ő a fontos, azt a gyereket pedig nem is
ismerem.
Vee, gyere vissza, kérlek, gyere vissza... Nagyon hiányzol! Ha nem látlak
viszont... Eleredtek a könnyeim. Soha senki nem fogja tudni betölteni az űrt,
ami marad utánad! Nem tudom, miért éljek még. Te vagy a legjobb barátnőm, Vee!
Visszavárlak!
- Mindent megtesznek érte - mondta a férfi. - Kérem, próbáljon egy kicsit
megnyugodni, a barátnője jó kezekben van.
Egy nő is feltűnt, ő is mentős aihában volt.
- Parancsoljon, Joyce - egy zsebkendőt nyújtott nekem. Elvettem, a szememet
törölgettem.
- Maga nem sérült meg? - kérdezte a nő.
Nem válaszoltam. Vee járt az eszemben. Nem lehet, hogy így érjen véget az élete!
Nem halhat meg miattam! Nem halhat meg ilyen fiatalon! Élned kell még, Vee!
Küzdj, ne add fel!
A nő megvizsgált. Észrevette, hogy letört egy körmöm. Én nem vettem észre.
Ellátta, bekötötte. Tovább vizsgált, talált a bal alkaromon egy horzsolást, és a
fejemen, hátul egy duzzanatot. Fogalmam sincs, mikor, hol és hogyan szereztem
őket.
Félrehúzódott a helikopter ajtaja, és az idősebb orvos jött oda.
Megállt előttem, a szemembe nézett. Az ájulás környékezett.
- Nyugodjon meg, Byron kisasszony, a barátnője rendben van, sikerült
újraélesztenünk.
Elbőgtem magam, átöleltem, és köszönetképpen összeköny-nyeztem a vállát.
Hirtelen mintha repülni tudtam volna, egy láthatatlan, ám annál hatalmasabb súly
semmivé foszlott.
- Köszönöm... - súgtam a fülébe. Most nem tudtam volna han-gosabban beszélni.
- Nézze, az életveszély még nem múlt el - az orvos megsimo-
120
gatta a hátam. - Az első huszonnégy-negyvennyolc óra kritikus lesz.
Megint eszembe jutott a kislány a kocsimban. Tovább nem húzhattam.
- Van... van egy kislány a kocsimban. Hátul, a ruhák között. Miatta álltunk meg,
meg akartuk menteni. Azt hiszem... megkínozták.
- Hordágyat! - utasította az orvos a személyzetet.
A helikopter faláról leszíjaztak egyet, és az orvossal meg két mentőssel a
kocsihoz futottunk. Előre húztam az ülést a kormánynál, hogy beférhessenek a
gyerekhez. A kabátom és Vee dzsekije szinte teljesen eltakarták, nem is csoda,
hogy nem vették észre.
Az egyik mentős kiemelte a gyereket, és rátette a hordágyra.
- Jézus! - hökkent meg az idős orvos. Láthatott ő már egy s mást, de a
megkínzott kislány látványa még őt is megrázta. Már rohantak is vele a
helikopter felé.
Rotorzajt hallottam az égből. Felemeltem a fejem. A rendőrség helikoptere
közeledett.
- A barátnője papírjai merre vannak? - kérdezte az orvos.
- Nem tudom. A... a dzsekijében lehetnek. És... van egy kis táskája - mondtam. -
Vivien Licatának hívják, a Café de Byronban dolgozik, Párizsban, a Champ-de-
Marson. Modell, New Yorkból jött. A Rue de la Fédérationon lakik.
A férfi felírta az adatokat, egy másik pedig megnézte Vee dzsekijét, amiben nem
volt semmi, csak egy csomag rágógumi, majd kinyitotta a táskáját, és kivette az
irattárcáját. Kinyitotta: útlevél, vízum, munkavállalási engedély, és a velem
való munkaszerződése volt benne.
- Van hozzátartozója itt, Franciaországban?
- Nincs. Csak barátai vannak. Közeli barátok vagyunk. A legjobb kórházba vigyék,
kapjon meg mindent, amit csak kell, bármibe is kerül! Számlázzanak fel, amit
csak akarnak, állok minden költséget!
Az orvos bólintott, majd elém tartott egy nyomtatványt, hogy írjam alá.
- A Központi Baleseti Kórházban érdeklődhet telefonon vagy személyesen -
tájékoztatott.
121
- Igen, köszönöm - aláírtam mindenhol, ahol kellett, kaptam egy cédulát, mely
igazolta, hogy itt voltam, és hogy én vagyok Vee közeli hozzátartozója, ami azt
jelenti, hogy bármikor érdeklődhetek az állapota felől, és meg is látogathatom.
A mentőhelikopter rotorjai forogni kezdtek. A rendőrségi helikopter, jó ötven
méterrel odébb, leereszkedett az útpálya szélére. Tíz másodperccel később a
mentőhelikopter felemelkedett a levegőbe, és elindult Párizs felé.
A rendőrségi helikopterből három rendőr szállt ki, és rohanni kezdtek felém.
-Jó estét! - köszönt az elsőként érkező egyenaihás férfi. - Az autójára vigyázni
fog két kollégám, maga jöjjön, elmegyünk a helyszínre!
A másik két rendőr megállt a kocsim mellett, mi a helikopterhez futottunk. A
helikopterből egy civil ruhás férfi nyújtotta a kezét, segített beszállni.
- Meg tudja mutatni a helyszínt? - kérdezte, amikor leültem mellé a padra.
- Ezt... ezt nem tudom - mondtam. Voltak kétségeim. Még kocsival se biztos, hogy
odataláltam volna, és hogy felismerném-e a helyszínt felülről, azt nem igazán
hittem. -Azt hiszem, hogy nem. De próbáljuk meg.
- Van GPS a kocsijában?
- Igen.
- Milyen típus?
- Valamelyik Magellan.
- Van grafikus útvonal-megjelenítő funkciója?
- Igen, van - hirtelen rájöttem, mit is akar. - Igen! A memória rögzíti, hogy
merre jártam!
- Rendben - a férfi a pilótához fordult. - Várj!
A rotor nem gyorsult tovább. Felálltam, kiugrottam az útra, a nyomozó jött
utánam. A kocsimhoz futottunk. Elég siralmasan festett. Valami meghúzta az
oldalát, és több golyó ütötte lyuk is volt rajta, a karosszérián és az
ablakokon. Csoda, hogy egyik ablak sem tört be. Beültem a kormány mögé. Csak
most vettem észre, hogy mennyire véres Vee ülése. Az aggodalom belemart a
szívembe, de most nem törődhettem vele, mert el kellett kapnunk azt a rohadékot,
aki ránk támadt. Előhívtam a GPS-en a megtett
122
útvonalunkat. Volt egy rövid pont az országúton, ahol néhányszor előre-hátra
mentem egy kis szakaszon. A GPS-em tízméteres pontosságra képes, és nyolcvan
kilométeres sebességet tud érzékelni, egyébként pontokként jeleníti meg a kocsim
hozzávetőleges helyzetét a digitális térképen. A nyomozó egy rendőrségi térképen
bejelölte, hogy hol autóztam ide-oda, és már rohantunk is a helikopterhez. A
nyomozó beugrott a helikopterbe, aztán megfordult. Nem nyújtotta a kezét.
- Nézze, maradjon itt! Az első kocsi fel fogja venni, és jönnek utánunk! Több
hasznát veszik a földiek, mint mi itt a levegőben, mert a magasból minden
egészen más!
- Oké! Megteszek mindent, amit csak tudok! - kiabáltam túl a gyorsuló rotor
hangját.
A nyomozó bólintott. Behúzta az ajtót. Elhátráltam, a helikopter lassan
felemelkedett. Visszamentem a kocsimhoz, amit két rendőr őrzött. Egyikük Párizs
felé mutatott.
- Odanézzen!
A mutatott irányba fordultam. Körülbelül fél kilométerre öt rendőrségi
villogóval ellátott autót láttam. Egyenest felénk tartottak, nagy sebességgel.
Tudtam, perceken belül újra látom azt a helyet, ahol Vee és az én életem
mindörökre megváltozott. A szívem a torkomban dobogott, de már nem féltem. Ennyi
fegyveres embert úgysem mernek megtámadni. Csak Vee miatt aggódtam.
2.
Franciaország Rendőrfőkapitánysága, Párizs Október 29. vasárnap, 04 óra 23 perc
Minden utat lezártak Fontainebleau környékén, beleértve a Párizsba vezető
autópályát is. Az autómat lefoglalták, és elvitték valahová, ahol tüzetesen
átvizsgálják majd. Azt mondták, visszakapom, ha lezáail a nyomozás. Nem tudott
érdekelni. A kocsim volt a legkisebb gondom.
Miután mindent megmutattam a helyszínen, amit tudtam, bevittek Párizsba, az
országos rendőrfőkapitányságra. Még útközben felhívtam Johnnyt, és megkértem,
hogy jöjjön érteni, mert nagyon nagy szükségem van most egy barátra. A
kapitányságon felvették a vallomásomat, azután még meg kellett várnom, amíg
kerítenek valakit, aki legépeli. Amíg várakoztam, kiültem az előtérbe, a
kávéautomata mellé.
Egész életemben, ha fájt valami, mindig visszavonultam, és egymagam maradtam,
amíg el nem múlt, vagy nem enyhült a kín. Nem akartam magam rátukmálni Johnnyra,
nem akartam nyavalyogni, a vállán zokogni. Az ilyesmi nagyon távol áll tőlem.
Nem szeretem, ha vigasztalnak, mert csak még jobban elkeseredem miatta.
Gyerekkoromban, ha megsérültem, gyorsan túltettem magam rajta, de ha odajött
anyukám, hogy jaj, te szegény kislány, mindig sírni kezdtem.
Csak ültem egymagamban a folyosón, a kávéautomata mellett, és a kezemet tördelve
gondolkodtam. Azon, hogyan tovább. Vajon hogyan, merre? A gondolataim körbe-
körbe jártak, és nem jutottam semmire. Még a csontjaim is fájtak a Vee iránt
érzett aggodalomtól. Johnny ugyanabban a pillanatban tűnt fel a folyosó végén,
amikor kinyílt az iroda ajtaja, éppen velem szemben, és a hadnagy kiszólt, hogy
menjek be.
A szemem sarkából észrevettem Johnnyt. Odafordultam felé, és a szemébe néztem.
Nem intettem, nem is mondtam semmit, és ő sem. Csak némán, mozdulatok és hangok
nélkül üdvözöltük egymást. Felálltam, és bementem a hadnagy irodájába, hogy
aláírjam a vallomásomat. Kaptam egy névjegyet, hogy ha bármi eszembe jutna, vagy
ha bármi történne, hívjam fel, éjjel vagy nappal. Elhárítottam az ajánlatát,
hogy hazavitet, azután kimentem a folyosóra, és becsuktam magam mögött az ajtót.
Johnny ott álldogált a falnál, az ajtó mellett. Szó nélkül átöleltük egymást.
Már azt hittem, soha nem látom viszont. Percek teltek el, mire szétváltunk.
Furcsa, kifürkészhetetlen tekintettel nézett a szemembe.
- Mi az isten történt veletek? - kérdezte enyhe remegéssel a hangjában.
Felhúztam a vállam.
- Nem tudom - feleltem halkan. - Menjünk, Johnny, nincs már itt dolgom.
124
Bólintott. Elindultunk a lift felé.
- Hová vigyelek? - kérdezte. -Jó lenne, ha most egy időre lejönnél hozzám. Ott
soha nincs csend, és mindig dolgozik egy pár ember. Nagyobb biztonságban lennél,
mint itt, Párizsban.
- Nem akarok lemenni hozzád. Ez nem az én stílusom. Ismersz, mindent magamban
rendezek el.
- Akkor hadd maradjak nálad egy időre.
- Ne, Johnny! Ne rúgd fel miattam az életedet. Rendben leszek, csak kell egy kis
idő.
- Ragaszkodom hozzá, hogy felrúgjam miattad az életemet -jelentette ki
eltökélten. - Fontos vagy nekem.
Beszálltunk a liftbe. A harmadik emeleten voltunk; Johnny megnyomta a
földszintet. A lift elindult lefelé.
Magamhoz öleltem, megpusziltam, megsimogattam.
- Te is nagyon fontos vagy nekem - súgtam a fülébe.
- Mire ideértem, fogytam vagy két kilót az idegességtől. Talán pár hajszálam is
megőszült. Nagyon nem szeretném, ha még egyszer valami ilyesmi történne.
- Hát én sem.
Megérkeztünk a földszintre, félrehúzódott az ajtó, kiléptünk a liftből, és a
parkoló felé indultunk.
- Szükségem van néhány napra. Majd utáijia megbeszéljük, hogy mit fogunk
csinálni - mondtam szelíden, de határozottan.
Johnny felsóhajtott.
- Rendben - egyezett bele kelletlenül.
- Köszönöm.
Amikor felhívtam Johnnyt, külön megkértem rá, hogy autóval jöjjön, ne
helikopterrel, mert most nem volt kedvem repülni, és mert Párizsban nagyon kevés
hely van, ahová helikopterrel le lehet szállni.
Johnny a városi autójával, egy négyajtós, bordó Bentley-vel jött. Kinyitotta
előttem a jobb oldali ajtót, majd becsukta, miután beültem és kényelmesen
elhelyezkedtem a világosbarna, tevebőr ülésen, amely azonnal hozzáidomult a
testemhez. Mivel este volt, a belső világítás nem kapcsolódott le az ajtó
becsukódásakor. Míg Johnny megkerülte az autót, felemelkedtem, és hátranéztem,
hogy lássam, minden rendben van-e a hátsó ülésen. Rendben volt, nem rejtőzött
ott senki.
125
Johnny beült a másik oldalon, becsukta az ajtót, és becsatolta magát.
- Elkaptak valakit? - kérdezte Johnny.
- Nem - feleltem. - Volt ott egy kutya, egy... hatalmas, fekete kutya, ami ránk
támadt. A brossommal kiszúrtam az egyik szemét, de a kutyát nem találták meg.
Volt ott egy fekete ruhás férfi, aki többször is ránk lőtt, és akit elgázoltam.
Őt sem találták meg.
- De valamit biztosan találtak, nem? Nyomokat, töltényhüvelyt, vagy valami
ilyesmit.
-A hadnagy, aki felvette a vallomásomat, azt mondta, hogy az egyetlen bizonyíték
arra, amit elmondtam, a kislány; na meg Vee sebesülése.
- Hihetetlen egy sztori - jegyezte meg Johnny a fejét ingatva. - A kislányt
biztosan elrabolták, és hogy bizonyítsák, mennyire elszántak, elküldték az egyik
fülét, aztán a gyerek valahogyan meglépett, ti meg épp arra jártatok. Gondolom,
valami ilyesmi történhetett - Johnny elfintorodott, megfogta és megszorította a
kezem. -Joyce, féltelek! Jó lesz, ha most egy ideig nem nagyon járkálsz, vagy ha
mégis, nem egyedül. Itt maradok Párizsban, legalább egy hónapig, és ha menni
akarsz valahová, hívj fel, és elviszlek. Legyél egy kicsit önző, hívj, ha menni
akarsz, hadd legyek a sofőröd! Ha magadért nem akarod, gondolj arra, hogy ha
valami bajod esik, ki a fene menti meg azt a sok lányt? Mi lesz a lányaiddal, ha
veled valami történik? Erre gondolj! És van még valami -Johnny előrehajolt,
lenyitotta a kesztyűtartót, és kivett belőle egy pisztolyt. Vaskos, tömzsi,
fekete pisztoly volt. - Szerezz be egy ilyet, de sürgősen. Ha most van nálad egy
pisztoly, minden egészen más lett volna. Simán lelövöd a kutyát, és ha az a
fickó rájön, hogy fegyver van nálad, talán nem mer támadni.
Johnny elrakta a pisztolyt a hóna alatt viselt tokba. A rendőrség épületébe csak
úgy mehetett be, hogy átment egy fémdetektoron, és hogy ne kelljen leadnia a
fegyvert, inkább itt hagyta a kocsiban.
- Most tényleg nagyon kellett volna egy pisztoly - ismertem be. - Egyik
kétségbeesésből estem a másikba, mert ott volt az a rohadt kutya, és nem volt
semmi a kocsiban, amivel szembeszáll-hattam volna vele. De ez most már így
alakult, így történt, vége van. Mennyi az esélye annak, hogy még egyszer
megtörténik? Nagyjából nulla. Emberek milliárdjai élik le úgy az életüket, hogy
126
soha, semmi efféle nem történik velük. Többé velem sem fog. És nem azért nem,
mert fegyverem lesz, vagy mert elköltözöm egy páncélházba valami rettenetes,
megközelíthetetlen, térképen fel sem tüntetett helyre, ahonnét soha többé nem
dugom ki a fejem, hanem mert ez túlságosan különleges ahhoz, hogy még egyszer
előforduljon. Ugyanúgy eljárhatnék Fontainebleau-ba, a kastélyba partira, és
ugyanúgy, ugyanakkor, ugyanazon az úton mehetnék haza Vee-vel, és semmi hasonló
nem történne - hirtelen eszembe jutott valami. - Romlis! Hogy került oda az a
szemét?!
- Nem tudom - mondta Johnny. - Egyszer csak beállított. Tudtommal nem hívta
senki, és valami olyasmit mondott, hogy udvariassági látogatás. Én nem beszélek
vele, mert nem lehet benne bízni. Szegény lányaid úgy kerülték, mint a leprást.
Körülbelül másfél órát maradt, aztán elment. Hogy mit akart, azt nem kikerült
kiderítenem.
- De nem miattam jött, ugye?
- Dehogyis! Mióta nem beszéltetek? Tizennégy éve?
- Igen, körülbelül.
- Nem miattad jött. Gondolom, üzletelni akart. Nem tudom. Akarod, hogy
kiderítsem?
- Igen, légy szíves! Szeretném tudni, miért bukkant fel.
- Oké, utánanézek.
-Jó, köszönöm. Most pedig, kérlek, vigyél a Központi Baleseti Kórházba. Ott
ápolják Vee-t. Látnom kell őt, tudnom kell, hogy van!
- Persze - mondta Johnny. A hüvelykujját a kormány közepén elhelyezett
gyújtáskapcsolóhoz érintette, a motor azonnal beindult, halk, bizalomgerjesztő
hangon duruzsolt. Johnny sebességbe tette a kocsit, és gyengéden megérintette a
gázpedált. A nehéz luxusautó méltóságteljesen elindult az utca felé.
3.
Központi Baleseti Kórház, Párizs Október 29- vasárnap, 11 óra 19 perc
A várószoba alighanem egy terem volt valamikor, aminek kivették a folyosó felőli
falát, betettek néhány nagyobb cserepes virá-
127
got, nyolc fotelt, két kis asztalt, egy tévét és két automatát, az egyikben
édesség és szendvicsek voltak, a másikban kávé, Coca-Cola, narancsos és citromos
Fanta. Órákon át ültem egy helyben, a váró egyik foteljában, úgy tíz méterre
attól az ajtótól, ami mögött Vee-t műtötték. Egész éjjel csak mi ketten voltunk
a váróban Johnnyval. Vee hosszú órák óta bent volt a műtőben, én pedig csak kint
ültem, vártam, és halálra aggódtam magam. A félelem, hogy elveszítem a
barátnőmet, ébren tartott. Nem ettem, nem ittam semmit. Semmit nem kívántam,
képtelen voltam olyan dolgokkal törődni, mint az evés meg az ivás. Vagy az
alvás. Egyszer már ültem egy kórház várójában egy jó barátért aggódva, és akkor
nagyon rossz dolog történt. Johnny időnként egy kicsit odébb vonult telefonálni,
néha vett egy szendvicset az automatánál, vagy ivott egy kis vizet. Lassan
vánszorgott az idő. Valahányszor arra járt egy fehér köpenyes férfi vagy nő,
megfeszültek az izmaim, mert azt hittem, hozzám jött. Egész idő alatt magamban
Véével beszélgettem, igyekeztem tartani benne a lelket, biztatni, reményt adni:
megígértem neki mindent; hogy mellette leszek, és minden sikerülni fog, amit
megálmodott. Voltak percek, amikor nem Vee-vel beszéltem, hanem saját magammal.
Durván, keresetlen, kemény szavakat használva, melyeket egyébként sohasem
mondanék ki. Nem emlékszem rá, hogy valaha is gyűlöltem volna magamat, de
tudtam, hogyha Vee nem épül fel, önmagam iránt érzett gyűlöletem életem végéig
lángolni fog.
Ajtó nyílt a közelben. A hang abból az irányból jött, amerre a műtő is van.
Odakaptam a fejem, ki tudja, hányadszorra. Lépéseket hallottam, feszülten
figyeltem a folyosót. Egy fehér köpenyes, negyvenöt év körüli, átlagos
magasságú, átlagos testalkatú, rövid barna hajú, szemüveges férfi jelent meg,
felénk fordult, majd határozott léptekkel elindult felém. A lélegzetem is
elakadt. Johnny felállt, de nekem nem volt erőm hozzá. Csak ültem ott, mint
valami szobor.
A férfi nagyon komoly volt, nem mosolygott, nem tett semmit, ami bátorított
volna. Odajött hozzánk, a kezét nyújtotta. Érzékeny keze volt, hosszú, kecses
ujjakkal. Mint valami bűvésznek.
- Jó napot kívánok! - mondta szinte közömbösen. A hangjában nem volt semmi
melegség, és ez megijesztett. - Dr. Jacques Lévi vagyok.
128
Erőtlenül megfogtam a kezét. Gyors és határozott kézfogása volt..
- Joyce Byron - mondtam jóval halkabban, mint amilyennek szántam.
Johnnynak az orvos nem nyújtott kezet. Leültünk. Az orvos a Johnnyval ellentétes
oldalamon foglalt helyet, egy fotelban.
- Baleseti sebész vagyok, fő szakterületem a lőtt sebek -mondta Dr. Lévi. - Én
műtöttem Vivient. Nem fogok érthetetlen orvosi szakkifejezéseket használni, de
kimondom, amit akarok. Vivien életben van, ám nagyon súlyos az állapota. A
következő huszonnégy óra rendkívül kritikus lesz. Körülbelül tíz százalék az
esélye annak, hogy életben marad. - Legörbült a szám, felnyögtem, és folyni
kezdtek a könnyeim. Tíz százalék... - Ez a rossz hír. A jó az, hogy amennyiben
életben marad, elég jók az esélyei annak, hogy rendben felépüljön. Teljesen
sohasem fog felépülni, ezt tudnia kell.
- Mi lesz vele? - kérdeztem nehezen forgó nyelvvel. Arról a tíz százalék
esélyről hallani sem akartam.
- Egy kilenc milliméteres pisztolygolyó hatolt be a testébe, itt - saját magán
mutatta; az alhasára lette a jobb mutatóujját. - A golyó eltörte a
medencecsontot, és átütött egy nagyon fontos artériát. Ez utóbbi miatt van
veszélyben az állapota. Sok vért veszített, és komoly belső vérzések léptek fel.
A medencecsont törése komoly, de nem valószínű, hogy maradandó változással jár.
A jó hír az, hogy a lövedék elkerülte a gerincet és a jelentősebb idegpályákat.
Ha túléli az elkövetkező huszonnégy órát, felépülhet; ennek igen jók az esélyei,
hetven-hetvenöt százalék. Képes lesz arra, hogy ellássa magát, nem lesz
mozgáskorlátozott. Hegek maradnak a hasán és az ágyékán, a járása sok mindentől
függ, de nagy valószínűség szerint képes lesz rá, hogy bot nélkül járjon.
Minden egyes szava tőr volt a szívembe. A kezemet tördelve bőgtem az orvos és
Johnny között. Johnny megszorította az alkarom, hogy érezzem, velem van.
Gyűlöltem magam, amiért megálltam, elmondhatatlanul gyűlöltem. Ha Vee meghal...
én... én... Ha meghal miattam, én sem akarok tovább élni.
- 0... modell - mondtam nagy nehezen.
- Annyi foglalkozás van még ezen kívül - jelentette ki az orvos hűvösen.
129
Újabb tőr. Vee megbolondul, ha kiderül hogy nem lehet modell. Istenem, hogy
lehettem ennyire felelőtlen?!
- És a kutya? - kérdeztem rettegve a választól.
- Az nem komoly. Két harapás van a jobb, egy a bal lábszárán, de egyik sem
komoly, egyik sem volt mély. Az egyik tépett harapás, de csak a bőrfelületet
sértette fel, és a sípcsont felületét egy körülbelül három milliméteres
szakaszon. Ezek egyike sem hagy hátra károsodást. A hegek természetesen
megmaradnak, melyek megfelelő kezelés esetén el fognak halványulni.
- És az arca?
- Az arca teljesen ép - felelte Dr. Lévi. Végre egy jó hír.
- A legjobb esetben, mennyi ideig tart, míg felépül? - kérdeztem.
- Legjobb esetben, három-öt hét múlva hazaengedem, ha nem lépnek fel
komplikációk. Tornára kell járnia, sok ápolásra szorul. Én azt mondom, tíz-
tizenkét hónap.
Nagyot nyeltem. Még a legjobb lehetőség is nagyon rossz volt.
- Gondolom, Vivien most alszik - mondtam. - De azért láthatnám?
- Van még egy probléma - mondta Dr. Lévi. - Vivien kómában van.
Összeszorítottam a szemem. A fájdalom belém mart. Hogy mire képes egy pisztoly,
egy darab fém, egy elmebeteg és egy felelőtlen ember...
- De azt mondta, hogy ha túléli a következő napot, akkor...
- Igen, akkor felépülhet - fejezte be helyettem a sebész. - Amikor belelőnek egy
testbe, az óriási traumával jár, nemcsak a test számára. E trauma következménye
bizonyos esetekben a kóma, amely megjósolhatatlan ideig tart.
- Látni szeretném Vivient - mondtam.
-Jól van - bólintott Dr. Lévi. - Az ablakon keresztül megnézheti.
- Köszönöm.
Johnny segítségével felálltam. Az orvos felemelte a kezét.
- Elnézést - mondta. - A rendőrség szigorúan értésünkre adta, hogy kizárólag ön
láthatja Vivient.
- Persze, természetesen - mondta Johnny. Megsimogatta a vállam. - Itt leszek,
menj csak.
130
Dr. Lévi-vel azon a folyosón távoztunk, amerre Vee műtője van. A műtő előtt
elfordultunk, és lifttel felmentünk egy emeletet. Egy jóval kellemesebb folyosón
haladtunk előre.
- Tudja, Viviennek és nekem egyforma a vércsoportunk: 0 Rh-pozitív - mondtam. -
Ha a barátnőmnek szüksége van vérre, én itt vagyok.
- Nincs vérhiányunk - hárította el az orvos az ajánlatomat.
- Dr. Lévi, akarja, hogy idehozassak valakit? Egy specialistát, bárkit, nem
számít, mennyibe kerül! Vagy valamilyen gépet? Vagy valamilyen gyógyszert
vagy... vagy bármi mást?
- Semmi szükség ezekre - mondta Dr. Lévi. -Jól felszerelt kórház a miénk.
Vannak, akik messziről, a tengerentúlról érkeznek hozzánk. Természetesen, ha
óhajtja, elviheti Vivient tőlünk, és a világ bármelyik kórházában kezeltetheti.
Én azonban bátran kijelenthetem, hogy mi felvesszük a versenyt bármelyik
gyógyító intézménnyel, mind a szakembergárdát, mind pedig a felszerelésünket
illetően.
A folyosó fordulójához érkeztünk, Dr. Lévi előre mutatott.
- Már itt is vagyunk - mondta. - Nem mehet be a betegszobába, csak az ablakon át
nézheti Vivient.
Bólintottam, hogy értem. A fordulón túl, rögtön az első betegszobánál álltunk
meg, melynek üvegből volt a folyosó felőli fala. Az ajtón névtábla: Vivien
Licata. Szíven ütött, amikor megláttam Vee-t bent a szobában. Nem ismertem volna
fel. Magas ágyban feküdt, mindenféle csövek álltak ki belőle, gépek garmadája
vette körül, képernyőkön grafikon és számadatok jelentek meg. Egy fehér
köpenyes, harminc körüli, fekete hajú nő ült az ágy mellett, és könyvet
olvasott.
Vee...
Kétségbeesett tenniakarásomnak csak az egyik része volt a Vee iránt érzett
baráti szeretet, a másik a bűntudat volt. Rettenetes bűntudat gyötört, úgy
éreztem, én vagyok az oka ennek az egész helyzetnek. Nem volt jogom kockára
tenni Vee életét, se a jövőjét, se a testi épségét!
A homlokomat hozzányomtam az üveghez, úgy néztem Vee-t, egyre homályosabban
láttam, szememet elöntötte a könny.
Vee...
- Mit csináljak? - kérdeztem elcsukló hangon. - Mit segítsek?
131
Mondjon valamit! Valamit tennem kell, nem lehet, hogy itt álljak tétlenül!
- Vivien jó kezekben van, értse ezt meg - mondta Dr. Lévi.
- Minden berendezés a rendelkezésünkre áll, amire szükség lehet, megvannak a
szükséges gyógyszereink és a legkiválóbb szakembereink.
Nem nyugtatott meg. Muszáj volt tennem valamit Vee-ért.
- Nincs szüksége Viviennek valamilyen szervre? - kérdeztem a sírással küszködve.
- Ha az enyém jó, odaadom. A vesémet, vagy... bármit...
Halálra rémültem attól, hogy eltávolítsák az egyik vesémet, de nem érdekelt.
Komolyan gondoltam.
Dr. Lévi nem válaszolt azonnal, már azt hittem, nem értette jól, amit mondtam,
hiszen keservesen bőgtem. Odafordultam hozzá, hogy megismételjem, de nem
kellett. Értette. Kitöröltem a szememből a könnyeket, hogy jól lássam. Egyenest
a szemembe nézett, de nem úgy, mint eddig.
- Maga rendkívüli ember - mondta komoly hangon. - Sebész vagyok, nagyon jó
sebész. Végigtanultam az életemet, és nem tartom túl sokra azokat, akik a
természet adta külső adottságaikból élnek, de magát tisztelem. Nem azért, mert
egy sztár, hanem azért, amit tesz az emberekért. És azért, amit az imént
mondott.
A kezét nyújtotta. Megfogtam a kezét, éreztem, hogy megszorítja. Most nem kapta
el olyan gyorsan, mint amikor bemutatkozott.
- Magára van miért felnézni, Joyce Byron.
- Köszönöm - mondtam, azután visszatértem az ajánlatomra.
- Komolyan mondtam, Dr. Lévi, Nem a levegőbe beszélek.
- Tudom - megenyhült a hangja, már nem volt olyan éles, hivatalos. Mintha
kiálltam volna egy próbát, és érdemesnek talált volna a bizalmára, amivel nagyon
fukaron bánik egyébként. - És a válaszom: Viviennek minden szerve ép, nincs
szükség szervátültetésre.
Lassan szétvált a kezünk. Eszembe jutott még valami.
- A hegekkel nem lehetne valamit kezdeni? - kérdeztem. -Vannak kiváló plasztikai
sebészek, akik...
- A plasztikai sebészetet gyakran túlértékelik - hűtött le Dr. Lévi. - Vannak
olyan mértékű sérülések, amiket nem lehet rendbehozni. Lehet rajtuk javítani, az
biztos, de eltüntetni nem.
132
- Értem - mondtam halkan.
Megint Vee-t figyeltem. Mintha átszálltam volna az üvegen, egyenesen hozzá, és
megálltam volna a feje mellett, és mintha a fülébe sugdostam volna:
Tarts ki, Vee! Tarts ki! Gyere vissza! Nagyon szeretlek, és nagyon sajnálom,
amit tettem! Nagyon sajnálom! Gyere vissza, hogy jóvá tehessem!"
- Ez a legjobb betegszoba? - kérdeztem.
- A legjobbak egyike - mondta Dr. Lévi. - Van még néhány kiemelt betegszobánk,
de azok ugyanilyenek, illetve valamelyest eltérő a felszereltségük, attól
függően, hogy milyen típusú sérülések ellátására vannak berendezve.
- Azt akarom, hogy éjjel-nappal, minden pillanatban legyen vele valaki. Két
ember, hogy ha az egyikük kimenne valamiért, a másik figyelni tudjon.
- Természetesen.
- Van bent telefon a betegszobában? Olyan, amit hívhatok a városból?
- Igen, van, ott az asztalon, látja? - mutatott a kis asztalra, mely a Vee-re
vigyázó nő fotelja előtt állt.
- Jó. Tegyenek be még egy fotelt, és legyen bent még valaki, aki érti a dolgát.
Csak nagyon megbízható emberek lehetnek! Most rögtön hívjon valakit, megvárom,
míg ideér, és beül ő is. És nehogy elaludjanak! Még két ember kell, kettő
nappalra, kettő éjszakára. És amikor váltanak, nehogy egy pillanatra is magára
hagyják Vivient!
- Mondania sem kell. Értjük a dolgunkat.
- Rendben - mondtam egy kicsit megnyugodva. - És ha történik valami változás,
akármilyen, akár jó, akár... rossz, azonnal hívjon fel valaki! Tudni akarom,
hogy mi van a barátnőmmel, mert ő nagyon fontos. Nekem rengeteg pénzem van, Dr.
Lévi, felszámlázhat, amit csak akar, nem akarok mást, mint visszakapni a
barátnőmet! Soha ne gondolkodjon azon, mennyibe kerül mindaz, amire Viviennek
szüksége lehet, hogy a legjobb ellátást megkapja. Csak azt mérlegelje, hogy
melyik a legjobb, másnak semmi jelentősége!
- Rendben van - mondta Dr. Lévi.
Vee felé fordultam. Ismét elhomályosult a látásom a könnytől.
133
Mintha kiszálltam volna a testemből, és mintha átlebegtem volna az üvegen, be a
betegszobába, Vee ágyához. Átöleltem képzeletben, és a fülébe súgtam.
Visszavárlak, Vee!"
4.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
Október 30. hétfő, 02 óra 01 perc
Délután ötig maradtam a kórházban, addigra annyira kimerültem, hogy nem bírtam
tovább ébren maradni, és Dr. Lévi is mondta, hogy semmi értelme annak, ha ott
maradok és csak őrlődöm. Johnny hazavitt, azután kisebb csatát vívtunk
egymással, mire sikerült elérnem, hogy elmenjen, és magam lehessek. Johnny
leugrott Orléans-ba, hogy összeszedjen néhány dolgot, és reggel Párizsba
költözhessen, az itteni lakásába. Felhívtam a lányokat a kávéházakban, és
röviden elmondtam nekik, amit már úgyis tudtak a tévéből és a rádióból. Úgy
döntöttem, hogy ma nem nyitok ki, mert nem volt hangulatom most még ezzel is
foglalkozni. Meghagytam a portán, hogy senkit ne engedjenek fel hozzám. A
telefonjaim egyfolytában csörögtek, és minden üzenetrögzítőm dugig volt
üzenettel. Csak az ügynökömet, Victoriát és anyukámat hívtam vissza, mást nem. A
vonalas telefonomnak kikapcsoltam a csengőjét, hogy ne halljam, amikor szól, a
két mobilomat kikapcsoltam, egyedül a titkos mobilt hagytam bekapcsolva. Van egy
mobilom, aminek vagy százötvenen tudják a számát, van egy másik, aminek csak
harmincegyen, van egy vonalas telefonom, aminek talán ha húszan, és van egy
titkos mobiltelefonom, aminek a létét is titkolom szinte mindenki előtt, és ahol
éjjel-nappal elérhet az az öt ember, akinek elárultam a számát: Johnny, Vee,
Claire, anyukám, és most már Dr. Lévi is. Ezt a telefont sohasem kapcsolom ki,
és mindig a kezem ügyében tartom.
A titkos mobilomat az éjjeliszekrényre tettem a hálószobában,
134
és bebújtam az ágyamba, hogy aludjak egy kicsit. Csakhogy nem bírtam elaludni.
Elkínzott voltam, hullafáradt, és mégsem tudtam lehunyni a szemem, ahogyan enni
és inni sem. Csak feküdtem az ágyban összekuporodva, és nem jött álom a
szememre. Ahhoz túlságosan ideges voltam. Tízkor, majd tizenegykor, majd
éjfélkor és egykor is felhívtam a kórházat, hogy megérdeklődjem, hogy van Vee.
Semmi változás.
Feküdtem az ágyban, és az ablakon át az égboltot néztem. A szobában sötét volt,
a rolót nem eresztettem le. Vee és az ismeretlen nevű kislány járt az eszemben,
akit szándékosan nem néztem meg a kórházban. Néha borzasztó lelki fájdalmaim
voltak, néha úgy bőgtem, hogy azt hittem, a végén még kiszáradok az elvesztett
folyadék miatt. Képtelen voltam lenyugodni, elmondhatatlanul fájt, amit Vee-vel
tettek. Azután meg a kislány helyébe képzeltem magam. Milyen lehet ennyire
egyedül lenni? Reméltem, hogy életben marad, de vajon ilyen élmény után milyen
élete lehetne szegénynek?
Az elmúlt néhány órában többet sírtam, mint az elmúlt hét évben összesen,
leszámítva azt az időszakot, amikor Tommyt veszítettem el. Hihetetlen, hogy az
embernek mennyi könnye van. Folytak és folytak a könnyeim, és egyszerűen nem
akartak elállni.
Szörnyű bűntudatot éreztem. Ha nem megyek vissza, Vee-nek nem lenne semmi baja,
nem lenne életveszélyben, nem függne egy hajszálon a karrierje, engem pedig
rettenetes bűntudat gyötörne, így most Vee életveszélyben van, és rettenetes
bűntudat gyötör. Ha akkor otthagyom a kislányt az úton, most félőrült lennék a
lelkiismeretfurdalástól, és száguldanék vissza, hátha fellelem valahol, és
tehetek érte valamit. Ha ott hagyom, most igazán rohadtul érezném magam, de
legalább Vee-nek nem lenne semmi baja! Éreztem a veszélyt, de a lelkiismeretem
dolgozott bennem és hajtott vissza, amikor el akartam menekülni.
De lennék most ezerszer és ezerszer inkább félőrült a bűntudattól a kislány
miatt! Inkább rohanjak oda vissza, és csődítsem össze a fél világot, hogy
tegyünk érte valamit, csak lenne minden rendben a barátnőmmel! Az én hibám volt,
ami Vee-vel történt. Miért voltam ennyire hülye? Miért játszottam a nagy
védelmezőt? A francba! Annyira utálom magam,'amiért...
135
Ez...
Mi...
Mi...?
Mi a fene volt ez?
Visszafojtottam a lélegzetemet, és feszülten figyeltem.
Mintha hallottam volna valamit pár másodperccel ezelőtt.
Lassan felültem, hogy jobban halljak. Vártam. Talán egy perc telt el. Nehéz
kivenni a halk neszeket ezen a környéken, mert az Eiffel-torony körül sosincs
teljes csend. Nehéz megkülönböztetni...
És megint!
Egy hang, mintha valaki egy ajtót nyitott volna ki nagy óvatosan.
Itt a lakásban!!!
Az ijedtségtől még lélegezni is elfelejtettem.
Most meg mi a francot csináljak?!
Ez nem lehet igaz!
Ennek már sose lesz vége?
Mi a francot csináljak?!
Nincs semmi fegyver itthon, pedig Johnny ezerszer mondta már, hogy tartsak egy
pisztolyt a lakásban, mert Párizs világváros, és bármi megtörténhet. És most
tessék! Már megint! Már megint ez történik! Sosem tudtam elképzelni, hogy
ilyesmi lehetséges, és mert nem tudtam elképzelni, most szembe kell néznem egy
betörővel vagy egy gyilkossal! Miért nem hallgattam Johnnyra?! A francba, miért
voltam ennyire hülye?! Mi az istent csináljak?! Hívjam fel a rendőrséget? Mire
ideérnek, nekem végem van! Próbáljam valamivel elijeszteni? Csapjak zajt?
Jó ötlet! Elijesztem!
Már nyúltam a falilámpa kapcsolójához, amikor rádöbbentem, hogy a betörő minden
kétséget kizáróan tudja, hogy itthon vagyok.
Az ajtó belülről volt bezárva, beakasztva a lánc, a kulcs a zárban.
Tudja, hogy itthon vagyok.
Hogyan jött ez be, hiszen biztonsági záram van, vastag pántokkal?
Lázasan gondolkodtam, hogy hová bújhatnék. Talán behasalok az ágy alá. De ez nem
jó! Tudni fogja, hogy itt vagyok, mert itt
136
van az ágynemű az ágy tetején, és mert ebből a szobából csak egy irányba mehetek
ki: amerről ő fog jönni.
A legkülönfélébb rémképek rohantak meg: összevernek, elcsúfítanak,
megerőszakolnak, megölnek, megkínoznak.
Megkínoznak...
Mint a kislányt, akit felvettem...
A rohadt életbe!!! Miért álltam meg?! Miért álltam meg???
Piszkosul megfizetek a felelőtlenségemért, a hülye fejemért, a hülye
hősködésemértü!
Tudtam, hogy el kellett volna onnan mennem, tudtam! Miért nem mentem el?
Lehet, hogy nem is betörő...
Lehet, hogy értem jött...
Hogy megöljön...
Vagy elvigyen.
A félelem görcsbe rántotta a testem. Mi a francot csináljak? Mi a francot
csináljak?
Fegyvert kell találnom!
Még egy kés sincs itt a hálóban, hiszen miért is lenne? Nála meg biztosan
pisztoly van! A francba! Bárcsak megfogadtam volna Johnny tanácsát! Miért is nem
fogadtam meg?! Ha túlélem, kiváltom a fegyverviselési engedélyt, és veszek egy
pisztolyt! ígérem, esküszöm, hogy megteszem, csak éljem ezt túl!
Elmenekülni nem tudok...
Harcolnom kell.
Nekem.
Egy modellnek.
Egy gyilkossal!
Ó, a francba!
Most, hogy a roló nincs leeresztve, nincs túlságosan sötét, ha viszont
leeresztem, a hangja elárulja, hogy fenn vagyok. Hová bújhatnék? Bárhová is
bújok, könnyedén meg fog találni.
Esetleg ha kiereszkedem az ablakon, és megkapaszkodom a párkányban, amíg elmegy?
Na igen, de ki tudja, mikor megy el?! És meddig bírom ki? És ha becsukja az
ablakot? Ha innen a harmadikról leesem, akkor végem!
Na jó, most már végre tennem kell valamit, elég a gondolkodásból!
137
Kiugrottam az ágyból, és az ajtó mögé lopóztam, űtközben felvettem a
pipereasztalról valamit, ami elég keménynek tűnt. Megtapogattam, hogy kitaláljam
a formájából, hogy mi az. Egy Chanel N°5 parfüm. Jó tömzsi, vastag üvege van.
Illatszernek jó, vajon fegyvernek is beválik? Bárcsak ne kellene kipróbálnom!
Egy puha talpú cipő hangját hallottam, közvetlenül az ajtó mögül.
Reszkettem a félelemtől.
A jobb kezemet a parfümmel a levegőbe emeltem, a ballal befogtam a számat, hogy
ne sikoltsak fel ijedtemben.
Az ágyammal szemben van az ablak, az ágytól balra könyvespolc, jobbra az ajtó,
mellette jobb oldalon fogasok, balra pipereasztal és egy fotel. Az asztal mellé
álltam, hogy eltakarjon az ajtó, amikor kinyílik.
A kilincsre meredtem. A szemem már megszokta az erős félhomályt, meglehetősen
élesen láttam a kilincs körvonalait.
A kilincs lassan megmozdult.
Az istenit...
Levegőt se mertem venni. Ha eddig reménykedtem is, hogy esetleg rosszul
hallottam, és mégsem járkál senki a lakásomban, hát most minden reményem
elszállt.
Izzadt a kezem, teljes erőmből markoltam a parfümöt, nehogy kicsússzon.
Az ajtó lassan nyílni kezdett.
Majdnem összerogytam a félelemtől. Kis híján felnyögtem. Még soha életemben nem
verekedtem senkivel, még gyerekkoromban sem! Gyűlölök mindenfajta erőszakot!
Legszívesebben felüvöltöttem volna félelmemben!
Feltűnt egy fekete alak. Körülbelül olyan magas volt, mint én, és nagyon erősnek
látszott.
Valamit tennem kellett, ha élni akartam.
És akartam. Nagyon akartam.
Elszántam magam.
Lesújtottam.
Ebbe a csapásba beleadtam minden erőmet, a vállam majd kiszakadt. A férfi - azt,
hogy nő lenne, el sem tudtam képzelni -megroggyant, de állva maradt. Újra
ütöttem. Aztán megint. És megint. Halálra rémülten, ordítva csépeltem a fejét,
amíg el nem terült a földön. Néhányat még akkor is rásóztam, amikor már feküdt.
138
Átrohantam a szobán az ágyhoz, és az éjjeliszekrényről felkaptam a telefont.
Biztos voltam benne, teljesen biztos; láttam, sőt, éreztem, hogy az fog
történni, hogy amikor elfutok mellette, elkapja a lábam.
De nem kapta el. A keze megmozdult, de sikítva átugrottam, és kimenekültem a
szobából.
Átrohantam a lakáson, ki egészen a bejárati ajtóig. Nyúltam a kulcsért, de az
nem volt a zárban.
Mocorgást és nyögést hallottam a hátam mögül. Felemeltem a parfümöt, és
megperdültem.
Megláttam a férfi körvonalait. Lassan, imbolyogva jött felém.
Ordítani kezdtem, ahogy csak a torkomon kifért, hátha meghallja valaki kint a
folyosón.
- Valaki! Jöjjön valaki! Segítsenek!
A férfi egyre közelebb jött, valami megcsillant a kezében.
- Segítsen már valaki! Meg akarnak ölni! - üvöltöttem.
Kint a folyosó csendes volt. Ebben a házban mindenki füldugóval alszik?!
Ismét meghallottam a férfit a hátam mögül.
Most már nem érdekelt, hogy nincs meg a kulcs, ha kell, kiszakítom az ajtót, de
kijutok innét! Muszáj! Muszáj!
Megragadtam a kilincset, lenyomtam, és teljes erőmből megrántottam.
Az ajtó kinyílt, nem volt bezárva. A nagy lendülettől elestem. A férfi futni
kezdett felém, felemelte az egyik kezét. Magam alá húztam a lábam, és kirúgtam
magam a folyosóra. Talpra ugrottam, és inam szakadtából sprinteltem a lépcsőhöz.
Közben pedig szünet nélkül üvöltöttem. Nem lehet, hogy ezt senki ne hallja meg!
Ötösével, hatosával vettem a lépcsőket, alig bírtam magam megtartani a korlátba
kapaszkodva, nehogy lezuhanjak.
Hallottam, hogy valaki jön utánam, feltartóztathatatlanul.
Csak a földszintig kellett eljutnom, ott már van segítség!
Még egy emelet...
Még fél...
Végre!
Kiabálni kezdtem, de...
A portás pultja mögött nem volt senki.
Meggyilkolták őket.
Miattam.
139
HETEDIK FEJEZET
1.
Eiffel-torony
Párizs
Október 30. hétfő, 02 óra 12 perc
Zakatoló szívvel, égő tüdővel érkeztem az Eiffel-torony lábához. Hé, hol vannak
innen a turistacsoportok?! Ez Párizs, a fenébe is! A Fény Városa! Tömegeket
akarok látni! Hatalmas, óriási, végeláthatatlan, hömpölygő tömegeket!
Futkároztam fel-alá a torony előtt, hátha kiszúrok valakit, aki nem látszik
gyengébbnek nálam. Nem mehettem oda egy magányosan sétálgató emberhez vagy egy
andalgó párhoz, mert úgysem tudnának megvédeni. Egy régi Citroen közeledett,
integetve rohantam ki elé. Csikorgó kerekekkel került ki.
Végre kiszúrtam a torony másik oldalán egy körülbelül tizenöt emberből álló
társaságot. Feléjük vettem az irányt. Ahogy közeledtem hozzájuk, néhányan
furcsán néztek rám. Meg tudtam érteni őket, hiszen egy szál pizsamában voltam,
mezítláb, rémült képpel, és úgy fújtattam, mint egy ló. Hihetetlen, hogy milyen
elveszett lehet az ember Párizs közepén!
Hátranéztem, hogy lássam, jön-e valaki utánam, de úgy tűnt, senki sem követ.
Sétára váltottam, aztán megálltam. Égett a tüdőm minden lélegzetvételnél. Amikor
valamelyest lenyugodtam, felhívtam a rendőrséget.
- Jó estét, Joyce Byron vagyok - hadartam lihegve. - Kérem, küldjön ki valakit!
Megtámadtak a lakásomban, meg akartak ölni!
- Értettem, hölgyem, kérem nyugodjon meg. Hol van most? -kérdezte egy női hang a
vonal túlvégéről.
- Kirohantam az Eiffel-toronyhoz! Kérem, tényleg nagyon siessenek, egy szál
pizsamában vagyok, még cipőm sincs, és nem merek hazamenni!
140
- Maradjon ott, ahol van, menjen emberek közé, és várja meg a kocsit! Rövidesen
ott lesz!
- Siessenek, kérem!
- Máris küldöm a kocsit - mondta a nő, és bontotta a vonalat. Észrevettem, hogy
néhányan fényképeznek. Ha ez az ára,
hogy élhessek, hát csak tegyék. Majd biztos benne leszek valamelyik újságban:
Joyce Byron pizsamában". Kit érdekel?!
2.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
Október 30. hétfő, 03 óra. 23 perc
A bíróságon kívül soha életemben nem volt dolgom a rendőrséggel. Soha még csak
nem is igazoltattak, soha nem állították meg a kocsimat, hogy elkérjék a
jogosítványomat. Harminc évet éltem le úgy, hogy egyetlenegyszer sem hívtam fel
a rendőrséget. Még amikor azt a lotyót kivágtam a kávéházamból, akkor sem én
telefonáltam. De most minden megváltozott. Először Vee-t gyilkolták meg majdnem,
most meg engem próbáltak.
Valami nagyon, de nagyon elromlott.
A nappali szobában az egyik ablak melletti fotelben ültem, magam alá húzott
lábakkal. A lakást rendőrök lepték el. Technikusok dolgoztak mindenfelé,
nyomokat rögzítettek az ajtókilincseken, a szőnyegen, a padlón, a bútorokon.
Két civil aihás férfi lépett be a szobába. Nem igazolták magukat, a helyszínelők
ismerték őket. Az idősebb férfi hatvanéves lehetett, rövid, ősz haja volt,
mélyen barázdált arca, élénk tekintete, kék szeme. Száznyolcvan centinek
tippeltem, az ajtóval összehasonlítva. Szürke öltönyt, fekete bőrcipőt, fehér
ballonkabátot viselt, és fehér kalapot, melyet azonnal levett a fejéről, amikor
belépett a szobába. Okos, alapos, tapasztalt és dörzsölt detektívnek látszott.
Lerítt róla, hogy már százszor és ezerszer járt bűntények helyszínén. A
fiatalabbik nyomozó harminc-harmincöt éves lehe-
141
tett, hasonló magasságú, mint a társa, viszonylag jóképű, bőrcipőt, fekete
öltönyt, térdig érő, fekete szövetkabátot viselt, és hófehér sálat. Úgy festett,
mint aki valami ünnepségről jött, de az is lehet, hogy mindig így jár. Nem
hordott kalapot, dús, gesztenyebarna haját lazán hátrafésülte, hogy ne kelljen
az elválasztással vesződnie. Barna szeme volt, ami idegesen vándorolt
összevissza a szobában. Az idősebbik nyomozó egyenesen a szemembe nézett, a
fiatalabbik kerülte a tekintetemet.
Mindketten odajöttek hozzám. Az idősebb férfi bátorítóan rám mosolygott,
határozott, megnyugtató jelenség volt, míg társa meglehetősen idegesnek tűnt.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy valamilyen fontos rendezvényről
rángatták el, azért mérges egy kicsit. Talán épp most kérte meg egy lány kezét.
-Jó estét kívánok, Byron kisasszony! - köszönt az ősz hajú férfi. - Jean Armand
felügyelő vagyok, a betörési és gyilkossági csoporttól.
-Jó estét, felügyelő! - üdvözöltem.
Kezet fogtunk. Erős, meleg keze volt.
- A társam Gérard Annaud felügyelő - mutatott a fiatalabb nyomozóra, aki egy
pillanatra rám nézett, biccentett, de már kapta is el a fejét. - Én vezetem a
nyomozást, Byron kisasszony. Tudom, hogy a kollégáimnak már mindent elmondott,
nekem azonban öntől kell ismét hallanom, hogy rákérdezhessek bizonyos
részletekre.
Felsóhajtottam; nem szívesen emlékeztem vissza ezekre a dolgokra, de muszáj
volt, különben sosem lesz vége. A két nyomozó helyet foglalt, én pedig
elmeséltem nekik a történetet Vee-ről, a kislányról, a nagy fekete kutyáról, a
pisztolyos férfiról és an"ól, aki itt a lakásomban akart megölni.
- Nem tudtam elaludni, állandóan Vivienen és a kislányon gondolkodtam. Azután
meghallottam, hogy valaki jár a lakásomban. Elrejtőztem az ajtó mögött, és
amikor benyitott, hátulról megleptem... és... és... Aztán elfutottam. Sajnos
semmit sem láttam a támadómból, csak annyit tudok róla, hogy férfi, a
testalkatából és a hangjából ítélve. De az arcát nem láttám, ahhoz túl sötét
volt. Körülbelül olyan magas, mint én, vagyis úgy száznyolcvan centi körüli.
- A hangjából? Mondott valamit önnek? - kérdezte a felügyelő.
142
- Nem. Csak nyögött. Mi lett a két portásunkkal? - kérdeztem. - Megölték őket?
- Szó sincs róla - nyugtatott meg a felügyelő. - Egyikük a lakásában volt, a
másik a pult mögött, de elaludt. Azt mondja, senki sem nyitotta ki az ajtót.
- Tehát élnek. Akkor jó. - Egy kis megkönnyebbülés. Armand felügyelő a kezeimet
nézte.
- Maga aztán egy vérbeli modell - jegyezte meg. - Veszélyben az élete, és két
dolgot ment ki a lakásból: egy rádiótelefont és egy üveg parfümöt. Chanel N°5-
Hogy is mondják? A parfümök királynője? Valami ilyesmi, jól tudom?
Felemeltem a jobb kezemet, és ránéztem a parfümre. Még mindig görcsösen
szorítottam.
- Ez a fegyverem - mondtam.
- Ezzel ütött? - kérdezte Armand felügyelő, és közelebbről is megvizsgálta.
- Igen. Nem tudom, hogy hányszor, de sokszor. Szerettem volna elengedni, de nem
nagyon ment, úgy kellett
lefejteni róla az ujjaimat. Fekete szövetszálak és alvadt vér volt rátapadva az
egyik sarkára. Ezek szerint a betörő maszkot viselt.
A felügyelő zacskóba rakta a parfümöt, és letette az asztalra, majd
jegyzetfüzetet és tollat vett elő.
- Miért ennyire biztos benne, hogy ennek a támadásnak köze van a talált
gyerekhez? - kérdezte.
- Mi mást gondolhatnék? Még soha nem törtek be hozzám, soha nem támadtak meg.
Biztosan megjegyezték a rendszámomat, és lenyomozták a címemet. És az egyikük
megtámadott. Igazán profi betörő lehetett, ha hang nélkül kinyitotta a
biztonsági záramat.
- Valóban az volt. Még nem tudjuk, hogy hogyan, de valószínűleg valamilyen
mágneses szerkezettel fordította el a kulcsot. Nem is hinné, hogy milyen
szerkezetek vannak manapság! Tehát teljesen biztos benne, hogy a két eset között
kapcsolat van? Nincs senki más, aki esetleg az életére törne? Megfenyegette
valaki a közelmúltban?
Lassan bólintottam.
- Igen. Valamilyen Quvick - mondtam.
- Quvick? - kérdezte a felügyelő csodálkozva.
143
- Igen. Nem is tudom, mi volt a másik neve... - gondolkodtam egy kicsit, és
beugrott. - Megvan! Cleo Quvick.
A felügyelő leírta a furcsa nevet.
- Ez igazi név? - kérdezte. - Vagy valami... becenév talán? Esetleg művésznév?
- Nem, nem művésznév, olyan csak művészeknek van - feleltem. - Ő egy... egy....
prostituált. Pornófilmekben szerepel, állítólag nagy sztár, ő az egyik
legnagyobb lotyó a világon, azt mondják. Megfenyegetett, hogy megölet.
- így kimondta, hogy meg fogja magát öletni?
- Igen.
- Vannak tanúk rá, hogy ezt mondta?
- Sajnos nincs. Az utcán történt, itt lent, a kávéházam mellett.
- Olvastam róla. De azért mesélje el az esetet, maga mégiscsak részese volt, nem
úgy, mint az újságírók.
Röviden elbeszéltem neki a történetet, hogy Vee-t be akarták szervezni
prostinak, meg hogy jól lehordtam őket, erre másnap folytatták az egészet, én
meg kihajítottam a ribancot és a főstricit a kávéházamból.
- Kihívtuk a rendőrséget, jegyzőkönyvet vettek fel, utána tud nézni.
A felügyelő bólintott, és lejegyzett valamit. A társa a tollával játszott.
Kicsúszott a kezéből, és leesett a földre. Lehajolt érte, felvette, de megint
elejtette, és ismét le kellett hajolnia.
- Meg fogom nézni a jegyzőkönyvet - mondta Armand felügyelő. - Azóta
jelentkeztek?
- Nem. Ami engem is meglepett. Nem nyújtottak be keresetet ellenem. Én szerettem
volna feljelenteni őket, de az ügyvédem lebeszélt róla.
A felügyelő bólogatott.
- Tud esetleg másvalakit, aki valamilyen okból komolyan haragudhat önre?
Elgondolkodtam. Hirtelen kételkedni kezdtem, hogy van összefüggés a kislány és
az iménti támadás között. Szereztem néhány ellenséget, ez tény.
- Azt hiszem, van egy pár - mondtam. - Nem szoktam véka alá rejteni a
véleményemet, és ez néhány embernek nagyon nem tetszik. Néha megkérem az
embereket a tévében és a rádi-
144
óban, hogy ne vegyenek meg egy lemezt vagy ne nézzenek meg egy filmet, mert
elmebeteg eszmék vannak bennük, és vannak, akik hallgatnak rám. Szóval van egy-
két ember, aki, azt hiszem, nagyon utál engem. - Tovább gondolkodtam, hirtelen
szinte felkiáltottam, amikor eszembe jutott, hogy még ki fenyegetett meg. -
George Sheppard! Szerdán... dél felé, felhívott. Valakitől megkapta a számomat,
és fel akart csípni, de én elutasítottam, erre mérges lett, és azt mondta, hogy
ártani fog nekem, amiért elküldtem. Elég zavaros egy fickó. Playboy, vagyis
semmirekellő. Semmivel sem foglalkozik, csak van, és szórja a családja pénzét.
A felügyelő mindent lejegyzett.
- Eszébe jut még valami? - kérdezte. Elgondolkodtam, majd megcsóváltam a fejem.
- Nem, más senki.
A fiatalabbik nyomozó ismét elejtette a tollat. Lehajolt és felvette.
- Értem - mondta a felügyelő, becsukta a jegyzetfüzetet, és a szemembe nézett. -
Mikor aludt utoljára?
- Már nagyon rég.
- El tud menni egy barátjához? Mert ez még eltart egy jó darabig - intett a
helyszínelők felé.
- Igen, elmennék- mondtam.
- Hol lakik a barátja?
- Orléans-ban.
- Nincs éppen a szomszédban - mondta a felügyelő. - Adok magának egy névjegyet,
hogy bármikor elérhessen, ha eszébe jutna valami - előkeresett egy névjegyet, és
átnyújtotta.
- Köszönöm - mondtam, amikor elvettem. Rápillantottam, azután a tenyerembe
zártam.
- Hogyan fog eljutni a barátjához? Túlságosan kimerült most ahhoz, hogy
levezessen több mint száz kilométert. Le tudom vitetni a kollégáimmal, ha
gondolja.
- Nem, köszönöm, meg tudom oldani.
- Hogyan?
- Elmegyek a Monceau-parkba, a barátom ott majd felvesz. Helikopterrel jön.
Armand felügyelő kinyitotta a jegyzetfüzetét.
- Az illető nevét, címét és telefonszámát kérem.
145
Megadtam a kért adatokat.
- Mikorra ér a barátja a parkhoz?
- Felhív, amikor jön - mondtam. Alig mondtam ki, amikor megszólalt a mobilom a
kezemben. - Bocsánat - ránéztem a telefon apró képernyőjére: JOHNNY. - Ő az! -
fogadtam a hívást. -Szia. Éppen itt vannak a rendőrök a lakásomban. Ne, ne
gyere, kimegyek a parkba - a felügyelőre néztem. - Mikor mehetnék el?
- Mi végeztünk - mondta. - Egyelőre. Akár azonnal indulhatunk. Elvisszük magát.
- Összepakolok, és megyek. Ott leszek... egy órán belül. Oké, szia, Johnny!
Felkeltem a fotelból. Erre Armand felügyelő társa megint leejtette a tollát a
földre.
- Perceken belül itt lesz egy pszichológus, beszéljen vele -mondta a felügyelő.
- Nagyon jó szakember. Ad magának nyugtatót vagy altatót. Vagy mindkettőt, hogy
ellazuljon.
- Nem, nem - csóváltam a fejem. - Az ki van zárva. Nem fog beadni semmit. Ki van
zárva, hogy elveszítsem az öntudatomat. Eddig is az öntudatom tartott életben.
Összeszedek néhány dolgot.
- Ahogy óhajtja, Byron kisasszony!
A fiatalabb detektív mellett mentem el. Épp ekkor hajolt le a tollért. Le is
guggolt, hogy könnyedén fel tudja venni, de elvesztette az egyensúlyát, és leült
a fenekére. Gyorsan felpattant. Úgy látszik, tetszem neki. Nem tudott érdekelni.
Útban a fürdőszoba felé megállított a technikusok főnöke, egy alacsony, pocakos,
állandóan rágózó, negyvenöt körüli fickó, aki szemmel láthatóan nagyon értette a
dolgát.
- Kisasszony! - szólított meg. - A riasztó ugye nem volt bekapcsolva?
- Nem - csóváltam meg a fejem. - Csak akkor kapcsolom be, ha elmegyek.
- Máskor éjszakára is kapcsolja be.
- Erre mérget vehet.
Bólogatva odébbállt. Bementem a fürdőbe, és bezártam magam mögött az ajtót.
Megmostam az arcom. Forró volt a szemhéjam. Jó alaposan megmostam a fogam, mert
rossz íze volt a számnak, közben végiggondoltam, mit viszek magammal. Fog-
146
mosás után leültem a kád szélére, és levettem a jobb lábamról a tornacipőmet meg
a zoknimat, és megnéztem a sebet a nagylábujjamon. Nem tudom, mikor szereztem,
talán kint az utcán, amikor mezítláb futottam. Nem vettem észre, hogy
megsérültem, csak akkor, amikor a pizsamát kicseréltem egy tréningruhára.
Kimostam a sebemet. Nagyon fájt, de annyira nem volt vészes. Fertőtlenítettem és
bekötöttem. Az ilyen kisebb, felületi sebekhez jól értek, eléggel találkoztam az
évek során. Átmentem az öltözőszobába, és kiválasztottam valami egyszerűt.
Megráztam a fejemet, hogy az összegubancolódott hajszálak szétváljanak, aztán
egy sötétlila pamutsapka alá gyömöszöltem a hajam. Nem akartam elegáns lenni,
mert nem voltam elegáns hangulatomban; inkább sportos, hátha megint menekülnöm
kell. Felvettem egy drapp alpinista bakancsot, fekete Levi's farmernadrágot,
vastag kötött pulóvert, amit anyukámtól kaptam, és egy vastag, prémszegélyű Etro
dzsekit, hogy ne fázzak. Egy pár bundakesztyűt is előkerestem. Egy vászontáskába
bedugtam pár ruhát, egy papucsot és egy bakancsot, majd kiválasztottam egy
vállra vehető, jól zárható táskát az értékeimnek és az irataimnak.
Visszaszaladtam a fürdőszobába, és elraktam egy kibontatlan fogkefét.
A hálószobában volt a széfem, az ágyam mögött, benne tízezer dollár és
hetvenezer frank készpénz, valamint az ékszereim. A pénzt, az ékszereket és az
irataimat a táskámba tettem. Melléjük raktam a mobiltelefonjaimat, az
előjegyzési naptáramat és a naplómat. Átnéztem az illatszergyűjteményemet,
fegyver után kutatva: maradtam a Chanel N°5-nél.
Már csak egyetlen tárgyam volt, amit nem, vagy csak nehezen tudtam volna
pótolni, ha eltörik vagy eltűnik. A nappaliban őriztem, az egyik szekrény
mélyén, szépen becsomagolva: Björk első, 1977-es lemeze, melyen izlandi
népdalokat énekel, még kislányként. A lemez ötezer példányban fogyott el, és ez
akkoriban Izlandon aranylemezt jelentett. Amikor a lemez megjelent, Björk
valakinek dedikálta, én meg sok-sok évvel később egy zenei antikváriumban leltem
rá, egy eldugott kis londoni utcácskában. Úgy őrzöm, mint egy varázserejű
tárgyat. Elővettem a fadobozba csomagolt ereklyét, és a táskámba rejtettem.
Készen álltam.
147
Armand felügyelővel és a közelemben egyre idegesebb társával, Annaud
felügyelővel, távoztunk a lakásomból. Amint beültem kényelmes Citroen C5-ös
autójukba, rögtön felhívtam Vee betegszobáját, hogy megtudjam, hogy van. Még
mindig semmi változás. Elindultunk a park felé, hogy találkozzam Johnnyval, és
egy kis időre elköltözzem Párizsból.
3.
Johnny birtoka
Orléans
Október 30. hétfő, 05 óra 43 perc
Johnny általában egy 750 kilométeres hatótávolságú, négy és fél tonnás, tizenhat
méter hosszú, tizennégy személyes Sikorsky S-76 Spirit típusú luxushelikopterrel
közlekedik, mivel munkája során gyakorta ingázik három-ötszáz kilométereket,
néha napjában többször is.
- Látod, Joyce? Nem vagy védtelen - mutatott le Johnny a kivilágított
helikopterrámpát15 körülálló hat, vadászpuskával felfegyverzett, kutyás férfira,
akik egyébiránt a birtokot szokták őrizni.
- Remélem, ide nem jön utánam senki - mondtam.
- Elég sok itt az érték, ezért van néhány kamera - tájékoztatott Johnny,
miközben lebegésre váltott a rámpa felett, és lassan ereszkedni kezdett. - Két
ember állandóan ott ül a monitorok előtt. A hat biztonsági emberem az épület
körül lesz egész nap. A ház kapuja kulcsra zárva, kimenni vagy bejönni csak
engedéllyel lehet. Már majdnem háromnegyed órája a reggeli műszak dolgozik a
gyárban és a sátrakban, és még jönni fognak néhányan. Egész nap egy csomó ember
dolgozik itt, járkálnak fel-alá, észreveszik, ha idegen téved erre. Mindenki
jobban fog figyelni, és a házba senki nem teheti be a lábát észrevétlenül.
" helikopterrámpa: emeli szintű, felfestett, kivilágított helikopter-
leszállóhely.
148
- Köszönöm, Johnny. Ne haragudj, hogy ennyi gondot okozok.
- Ragaszkodom hozzá. Nem nagy baj, ha van egy kis rend a birtokon.
Rámosolyogtam.
- Édes vagy - mondtam. - Említetted, hogy a gyárban is dolgoznak, tehát mégsem
zárod be?
- Már elkezdtem a dolgot intézni, de sajnos nem csukhatom be egyik napról a
másikra. Van egy rakás szerződésem, melyeket teljesítenem kell, mert ha nem
teszem, nagy bajba kerülök. De ha teljesítettem, amit megígértem, akkor jöhetsz
válogatni.
A helikopter földet ért. Johnny lekapcsolta a motort. A rotor forgása lassulni
kezdett.
- Kérsz reggelit, Joyce? Vagy inkább aludnál? Mindkettő rád férne. Esetleg egy
fon-ó fürdőt?
Kicsatoltam magam, és felálltam.
- Ha biztonságban tudnám magam érezni, akkor legszívesebben aludnék egyet -
mondtam.
Hátramentem a csomagjaimért. Johnny sorban lekapcsolt mindent, azután ő is jött
utánam.
- Itt biztonságban leszel, ezt megígérem. Ha valaki idejön, hogy elkapjon
téged, annak viselnie kell a következményeit.
Felvettem a kabátom, és összeszedtem a csomagjaimat. Az ajtó előtt álltam, de
nem szívesen szálltam ki. Johnny észrevette a tétovázó tekintetemet, ezért
kinyitotta az ajtót, és kilépett a rámpára, majd intett két puskás férfinak,
hogy jöjjenek oda. Mindketten kutyát vezettek; nagy, fekete kutyát. Egy kissé
ideges lettem.
Johnny, a hat biztonsági ember és én elindultunk a házhoz, aminek kapuja előtt
egy középkorú, alacsony nő állt. Ő volt a házvezetőnő. Amikor odaértünk, a nő
kitárta előttünk a kaput, és félreállt. Bementünk a házba, a nő és a
biztonságiak bejöttek utánunk, egyikük kulcsot dugott a zárba, és kétszer
ráfordította. Jó volt hallani, ahogyan kattant az erős zár. Amióta megtámadtak a
lakásomban, szünet nélkül úgy érzem, hogy figyelnek, és egy fegyver csöve mered
rám. Már nagyon szerettem volna teljesen zárt helyen lenni, ahol ablak sincsen.
Átvágtunk az udvaron. A nő megelőzött minket, és kulccsal kinyitotta a ház
bejárati ajtaját. Még néhány lépés, és végre falak
149
közt voltam. Egy kicsit megnyugodtam. A nő bezárta utánunk az ajtót.
- A második emeleten lesz a szobád, Joyce - jegyezte meg Johnny, amikor
elindultunk felfelé a lépcsőházban.
A ház háromemeletes volt, plusz volt még felette egy meglehetősen nagy padlás,
ahol lakószobákat és kisebb raktárakat alakítottak ki. A második emeleten bal
felé indultunk el a süppedős szőnyegen. Johnny a folyosó utolsó ajtajánál állt
meg. A házvezetőnő kulccsal kinyitotta az ajtót. Bementünk. Tágas, kellemes
szoba volt, kandallóval, négy mély fotellel, kanapéval, nagy, téglalap alakú
asztallal, íróasztallal, könyvespolccal, ruhásszekrényekkel, tévével, videóval,
hifitoronnyal és számítógéppel. Bal kéz felé egy ajtó vezetett tovább. Johnny az
ajtóhoz ment, és kinyitotta. Csak én mentem utána, a többiek a szobában
várakoztak.
- Ez lesz a hálószobád - mondta Johnny, és felkapcsolta a villanyt. A szoba
berendezése egy asztalkából, egy karosszékből és egy
jókora franciaágyból állt. Szemben ajtó vezetett tovább. Johnny átvágott a
szobán, kinyitotta az ajtót, benyúlt, és felkapcsolta a villanyt. Fürdőszoba
volt. Benéztem. Széles fürdőkád, mosdó, tükör, vécé, piperepolc, rajta
mindenféle női holmi, amiken látszott, hogy Johnny vagy egyik embere úgy
kapkodta össze őket egy éjjel-nappali boltban, valamikor kora hajnalban. Egy oda
nem illő tárgy is volt a fürdőszobában: egy két méter magas, keskeny, sötétkék
hűtőszekrény.
- Ha megéhezel, a hűtőben találsz elég ennivalót. Ha főtt ételt szeretnél, csak
telefonálj le a konyhára, és felhozzák neked - tájékoztatott Johnny. - Hogy
mindig tudjuk, merre vagy, légyszi ne menj ki ebből a három helyiségből anélkül,
hogy szólnál nekem, oké, Joyce? Ez a folyosó le lesz zárva, nemsokára feltesznek
egy ajtót, néhány méterre a te ajtód elé. Sajnos, ablakok mindhárom helyiségben
vannak, mint látod, de az ablaktáblák be vannak zárva, méghozzá kulccsal. Hidd
el, elég erősek, nem lehet csak úgy kifeszíteni őket, ráadásul annak, aki erre
vállalkozna, a tetőről kellene leereszkednie, akkor pedig az udvarról ki fogják
szúrni. Három rotweiler és két fegyveres őrzi az udvart. Ha készen lesz az ajtó
itt kint, a szobáid előtt két rotweiler fog őrködni, és egy puskával,
pisztollyal meg rádióval felfegyverzett fickó - Johnny
150
elmosolyodott. - Fel a fejjel, nagylány! Szívünk minden melegével várjuk, aki
téged akar.
Elszorult a torkom. Átöleltem. Ilyen egy igazi barát.
- Köszönöm, hogy a barátom vagy - szólaltam meg. Elcsuklott a hangom.
- Sajnos nincs más választásom - mondta Johnny. Megsimogatta a hátam. Még
szorosabban öleltem magamhoz.
A meghatottságtól könny gyűlt a szemembe.
- Nincs még egy olyan barát a világon, mint te - súgtam a fülébe.
- Ene már rég rájöttem - nevetett Johnny. - Na gyere, összeismertetünk téged a
kutyákkal, hogy tudják, idetartozol.
Visszamentünk a külső szobába. A kutyák sorban megszaglászták a kezemet meg a
hajamat, és meg kellett simogatnom őket. Nagyon fegyelmezettek voltak. Simán el
tudtam képzelni, hogy egyetlen parancsszóra széttépnek egy embert. Ezután
Johnnyn és a házvezetőnőn kívül mindenki elhagyta a szobát. Johnny megkérdezte,
kérek-e valamit, de már nem volt más vágyam, mint bebújni az ágyba, és aludni.
Johnny felírta egy papírlapra a birtok összes belső telefonszámát, hogy bárkit
felhívhassak, azután a házvezetőnő és ő is elmentek.
Magamra maradtam. Bezártam az ajtót, kétszer ráfordítottam a kulcsot. Kipakoltam
a táskáimat, aztán bementem a hálószobába. A háló ajtaját is kulcsra zártam.
Elfelejtettem pizsamát hozni magammal, de nem is volt rá szükségem, mert
egyszer-kétszer aludtam már itt Johnnynál, és nála hagytam néhány ruhát,
edzőcipőt, tréninget, viharkabátot, pizsamát, fehérneműt, farmert, néhány blúzt.
Mind oda volt készítve. Johnny mindig mindenre gondolt; ebben mester volt. Ezzel
a módszerrel jutott fel a csúcsra.
Levetkőztem, felvettem a fehér selyempizsamámat, és bebújtam az ágyba. A Chanel
N°5 parfümömet bedugtam a párnám alá, aztán a titkos mobilomon hívtam Vee
betegszobáját, hogy megáldjam, mi van vele. Még mindig kómában volt.
Leoltottam a lámpát, és magamra húztam a paplant, összekuporodtam.
Morpheaus16 már tárt karokkal várt.
16 Morpheaus: az álom istene.
151
NYOLCADIK FEJEZET
1.
Johnny birtoka
Orléans
Október 30. hétfő, 17 óra 10 perc
Amint felébredtem, azonnal kinyitottam a szemem. A fájdalom lüktetett a
kezemben, ott, ahol letört a körmöm, amikor Vee-t megpróbáltam behúzni a
kocsiba, vagy amikor azzal a fekete döggel viaskodtam. Felkapcsoltam a
falilámpát, felültem, és körülnéztem a szobában. Egyedül voltam. Kivettem a
párnám alól a Chanelt, elvettem a mobilomat az éjjeliszekrényről, és kikeltem az
ágyból. Az ajtóhoz lopakodtam. Hallgatóztam egy kicsit, aztán elfordítottam a
kulcsot, és egy gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót. A külső szobában égett a
villany, amit szándékosan hagytam égve, mielőtt elmentem lefeküdni, hogy ha
benézek, azonnal lássam, ha van bent valaki. Nem volt senki. Odalopakodtam a
folyosóra nyíló ajtóhoz, és rátapasztottam a fülem. Semmi. Lassan lenyomtam a
kilincset. Az ajtó zárva volt. Átszaladtam a szobán, be a hálóba, majd a
fürdőbe. Ott sem volt senki.
Kifújtam magam. Becsuktam a fürdőszobaajtót, és kulcsra zártam a hálószoba
ajtaját. Visszabújtam az ágyba. Megnéztem a titkos mobilomat, hogy hagyott-e
valaki üzenetet, hátha nem voltam képes felébredni a pittyegésére. Hát nem
voltam. Keresett Claire, Dr. Lévi, Vee kezelőorvosa, és anyukám is. És egyikre
sem ébredtem fel! Nem semmi! Zakatoló szívvel hallgattam meg az üzeneteket. Dr.
Lévi arra kért, hogy hívjam fel, amint tudom. Kivert a veríték, szédültem,
összeszorult a szívem.
Vee...
Reszkető kézzel pötyögtem be Dr. Lévi telefonszámát.
Hányingerem volt, forgott körülöttem a szoba. Borzasztóan
152
rosszul voltam. Ha a hülye nagyképűsködésem miatt Vee meghal...
Kicsöngött.
A második csöngés elején vették fel a telefont.
- Dr. Lévi - szólt bele a sebész éles, hivatalos hangján. -Jó... - hirtelen
rájöttem, hogy azt sem tudom, milyen napszak
van. Rápillantottam az órára. 17:18. - ...napot, Dr. Lévi! Joyce Byron vagyok.
Keresett - mondtam remegő hangon.
-Jó napot, hölgyem! - köszönt az orvos. - így igaz, fél három tájt hívtam önt.
- Bocsásson meg, de nem tudtam felébredni. Kérem, ne haragudjon!
- Meg tudom érteni, nagyon kimerült lehetett.
- Köszönöm. - Egyszerűen képtelen voltam rátérni arra, hogy mi van Vee-vel. -
Egy barátomhoz költöztem, nem mertem otthon maradni. Biztosan hallotta, mi
történt az éjjel.
- Igen. A rádióból tudtam meg. Rettenetes! Azért jól van?
- Nem, egyáltalán nem - nagyot sóhajtottam, felnyögtem a félelemtől. - Testileg
jól vagyok, de lelkileg nagyon rosszul. És beszélek összevissza, mert annyira
félek attól, amit Vivienről fog mondani.
Az utolsó három szót már sírva mondtam ki. Rázni kezdett a zokogás.
- Kérem, ne haragudjon!
- Dehogy! - nyugtatgatott Dr. Lévi. - És ne aggódjon. Vivien túl van a közvetlen
életveszélyen. Csak ezért akartam önnel beszélni, hogy ezt elmondjam.
Percekig csak bőgtem bele a telefonba, képtelen voltam megszólalni. Nem
veszítettem el Vee-t! Borzalmas feszültségtől szabadultam meg.
- Bocsásson meg... - mondtam, amikor már valamelyest tudtam beszélni.
- A praxisom során nem maga az első, aki percekig csak sír a telefonban.
- Köszönöm - szipogtam egy kicsit, azután folytattam. - Megtenné, hogy Joyce-nak
szólít? Olyan ritkán mondják nekem, hogy hölgyem, meg hogy kisasszony, hogy csak
akkor jövök rá, hogy rólam van szó, ha odafigyelek. Engem mindenki Joyce-nak
hív.
153
- Ahogy kívánja.
- Segíthetek valamit, Dr. Lévi?
- Köszönöm, de nincs mit. Vivien állapota stabilizálódott. Az egyetlen, ami
zavar engem, hogy még mindig kómában van.
- Meddig lesz még kómában?
- Ezt, sajnos, nem tudom. Lehet, hogy mindjárt ideszólnak nekem, hogy Vivien
magához tért. Lehet, hogy csak napok múlva ébred fel. De az is lehet, hogy
hónapok múlva. Vagy évek múlva - várt egy kicsit, majd kimondta a legrosszabbat.
- Vagy soha.
Beharaptam az ajkam. Mikor lesz már ennek vége?
- Ha bemennék és beszélnék hozzá, az nem segítene? - kérdeztem.
- Nem. Tudja, mondhatnám, hogy Vivien hallja, ami körülötte történik, meg más
efféle érzelgős ostobaságot, de nem hiszek benne. Még egyeden kómás beteggel sem
találkoztam, aki emlékezett volna arra, hogy mit beszéltek a környezetében,
amikor nem volt magánál.
- De ha felébred, jó lenne, ha ott lennék.
- Lehetséges. Azonban teljesen kiszámíthatatlan. Tudja, évezredek óta
foglalkozik az orvostudomány a kómaállapottal, de még mindig teljesen
kiszámíthatatlan a számunkra. Nagyon titokzatos egy állapot. Én azt tanácsolom
önnek, hogy maradjon a barátjánál, pihenjen, és vigyázzon magára, és ha bármi
történik, azonnal hívom. Ha Vivien felébred, és nem ön az első, akit meglát, az
nem változtat semmin. Csak feleslegesen időzne itt, és tudom, hogy egy kórház
egy látogató számára mennyire lehangoló. Fel fogom hívni, ha van változás.
- Rendben, Dr. Lévi. És mindent nagyon szépen köszönök.
- Majd hívom.
Megadtam Dr. Lévinek Johnny telefonszámát is, hátha megint nem tudok felébredni
a pittyegésre, aztán felhívtam Vee szobáját, hogy felébredt-e már, de sajnos még
nem. Felhívtam Claire-t.
- Joyce! - vette fel Claire majdhogynem kiabálva. - Te jó ég! Szörnyű, ami
történt! Láttuk a tévében!
- Igen, elég szörnyű. Hogy vagytok, lányok?
- Hát képzelheted! Nagyon ideges mindenki. Teljesen hihetetlen, ami történt! Jól
vagy? Megsérültél?
154
- Nem. Megvagyok. Ne haragudj, hogy nem vettem, fel a telefont, de olyan mélyen
aludtam, hogy nem tértem magamhoz a hangjára. Sajnálom. Most beszéltem Vee
kezelőorvosával. Vee túl van a közvetlen életveszélyen!
Nagy, megkönnyebbült sóhaj jött a vonal másik végéről.
- Már halálra aggódjuk magunkat miatta - mondta Claire. Egy kicsit remegett a
hangja. Nem csoda, ez az egész őt is nagyon megrázta.
- Akárcsak én. Egyelőre még nem tért magához, de ez bármikor bekövetkezhet -
hogy esetleg csak nagyon soká vagy soha, arról nem beszéltem, mert nem voltam
hajlandó elfogadni, és nem akartam még jobban felzaklatni a lányaimat. -
Figyelj, Claire, én most egy időre elhagytam Párizst, és nem mondhatom meg
neked, hogy hol vagyok, de biztonságban. Ezt mondd meg a lányoknak. Hívjatok,
bármikor, nem számít, hogy este van-e vagy nappal. Mindig nálam van a telefonom,
és felveszem, ha magamnál vagyok. Na, úgy beszélek már, mint valami drogos! Ha
ébren vagyok, vagy ha alszom, de fel tudok ébredni, és akkor tudunk beszélni.
Végső esetben hívd fel Johnnyt!
- Oké. Mi legyen a kávéházakkal?
- Egyelőre maradjunk zárva. Nem szeretném, ha valaki odamenne, és rajtatok
keresne engem. Maradjatok otthon, és ha valahová el akartok menni, azt soha ne
tegyétek egyedül. Kérlek, most egy darabig ne menjetek moziba, meg diszkóba,
meg... meg összevissza! Jó volna, ha egy ideig most otthon maradnátok, és csak a
közelbe mennétek le, oké?
- Persze, Joyce!
- Köszönöm. És ha valaki rátok szállna, és engem akarna megtalálni, ne
hősködjetek, mert ezek nagyon veszélyes emberek! Add meg nekik ennek a
mobilomnak a számát, hogy hívjanak fel! Majd én beszélek velük. Biztonságban
vagyok, nem tudnak nekem ártani! - megráztam a fejem, nem akartam ekkora
felelősséget a nyakukba varrni. - Nem, nem csinálok ebből titkot. Orléans-ban
vagyok, Johnny birtokán. Ha valaki fenyegetőzne, akkor mondjátok meg neki. Ha
idejön, az csak az ő baja lesz. Nem ártotok vele senkinek, ha elmondjátok.
Rendben van, Claire? Ne hősködjetek!
-Jó, elmondom a csajoknak, hogyJohnnynál vagy. Ha valaki
155
kérdezi, nem mondjuk el neki, de ha komolyan fenyegetni kezd, vagy... akkor
igen.
- Pontosan! Van pénzetek?
- Van valamennyi - felelte Claire.
Az órára néztem, amely az éjjeliszekrényen állt.
- Vásároljatok be mindent, amit csak akartok - mondtam. -Nyugodtan használd fel
a tartalékszámlát. Ma már nem, de holnap átutalom a fizetéseteket.
- Még nem csináltuk meg az elszámolást - emlékeztetett Claire. A lányaimnak a
kávéház havi bevételének egy adott százalékát fizetem ki fizetésként, azért kell
az elszámolás, hogy tudjuk, mennyi volt a havi összbevétel.
- Nem baj. Majd egyszer elszámolunk, most ne törődjetek ezzel.
- Koszi, Joyce, rendes vagy!
Erre nem mondtam semmit. Elvettem az éjjeliszekrényről az előjegyzési naptáramat
és az odakészített tollat, és a holnapi naphoz lapoztam. Bejegyeztem, hogy
átutalni a pénzt a lányaimnak.
- Claire, most hívnom kell anyukámat. Hívjatok fel, ha van valami!
- Oké, hívni fogunk. Szia, Joyce, és nagyon vigyázz magadra!
- Vigyázok! És ti is! Na, szia!
Bontottam a vonalat. Mielőtt hívtam volna anyut, rápillantottam az órára.
Majdnem hat. Akkor most Floridában dél felé jár az idő. Az jó. Beütöttem a
számot.
Anyukám nagyon aggódós fajta, ezért előtte nem lehettem egészen őszinte, és a
valóságosnál egy kicsivel kevésbé szörnyűnek kellett lefestenem neki a
helyzetet. A szívem őrülten vert, de igyekeztem könnyed lenni.
Anyukám felvette a telefont.
-Joyce, kislányom! - kiabált bele boldogan. - Olyan jó, hogy hívsz! Itt van apu
is, meg a nagymamiék, és egyfolytában a tévét nézzük, hogy mi történt veled! Hát
hogy vagy?
Anyukám nevetett, hogy mutassa, bármi is a helyzet, nem olyan nagy a baj, rájuk
számíthatok, mellettem állnak. Éreztem a hangján, hogy majd szétrobban az
idegességtől.
- Teljesen jól vagyok, anyu! Nyugodjatok meg, nincs semmi baj! Tudjátok, a
tévében mindent felfújnak!
156
- Nagyon örülünk, hogy jól vagy! Reggel arra kapcsoltuk be a tévét, hogy valaki
meg akart gyilkolni téged, a lakásodban. Én meg azonnal hívtalak, és nem vetted
fel...
Nem folytatta. Láttam magam előtt, hogy összeszorítja a száját, hogy ne halljam,
hogy sír, de én hallottam. Az én szemem is megtelt könnyel. De játszanom
kellett, hogy nincs baj, és hogy nem vettem észre, hogy sír.
- Ezek hülyék! Anyu, az lesz a legjobb, ha mostantól nem nézitek meg a híradót!
Ezek tiszta hülyék! Senki nem akart meggyilkolni! Honnan vették? Egy betörő
volt, aki semmit sem vitt el, és elmenekült! Nem esett bajom, hozzám sem ért!
Teljesen jól vagyok, és biztonságban vagyok. Nincs semmi baj! Csak ne nézzetek
tévét, jó? Abban túl sokat hazudnak.
Anyukám várt egy kicsit. Tudtam, hogy az érzelmeivel küszködik, hiszen jól
ismerem, nyitott könyv már előttem, csak ő ezt nem tudja. Azt hiszi, hogy még
mindig ugyanúgy látom őt, mint kislányként láttam. Pedig dehogy! Tudom már, hogy
hányszor mosolygott rám biztatóan, miközben ott belül, a szíve nagyon fájt, csak
nem akarta, hogy lássam.
- Úgy örülök, hogy jól vagy! - szólalt meg anyu. - Rengetegen hívnak minket, meg
emberek bejönnek az üzletbe, és érdeklődnek, hogy mi van veled!
- Mondd meg nekik, hogy semmi bajom. Az üzlet jól megy egyébként?
- Igen, jól. Ma már három autót eladtunk.
- Az klassz! Küldjek pénzt?
- Semmi szükség rá, Joyce! Nagyon jól állunk anyagilag, jól megy a bolt.
- Ennek örülök.
- Mikor jössz haza?
Elmosolyodtam. Már mióta saját lakásom és házam van, és anyukám még mindig azt
kérdezi: mikor megyek haza?
- Ahogy beszéltük: karácsonykor megyek. -Jól van. És megint a repülőddel jössz?
- Persze.
Láttam magam előtt, ahogyan anyukám gondterhelt képpel a fejét ingatja.
- Nem szeretem, Joyce, hogy repülsz.
157
- Már ezerszer mondtad. Én pedig ezerszer mondtam neked, hogy a repülés a
legbiztonságosabb közlekedési forma. Biztonságosabb, mint a séta! Ha sétálsz,
bármikor a fejedre eshet egy tégla! Ugyanez tizenkétezer méteren nem fordulhat
elő.
Anyukám felsóhajtott. Éreztem, hogy megkönnyebbült. Talán még mosolygott is. Én
igen.
- Hát jó. Ha ennyire szeretsz repülni, csak repülj, kislányom.
- Majd elviszlek valami jó helyre, ahová csak akarod!
- De repülőre fel nem szállok! Nevettem.
- És ha ragasztok neked szárnyakat galambtollból?
- Na, majd adok a fejedre, ha itt leszel! Most anyu is nevetett.
-Jól van, anyu, majd bunyózunk egyet! Ha nincs más, akkor én most búcsúzkodom,
mert nagyon sok a dolgom.
- Nincs semmi más, csak azt szerettük volna tudni, hogy jól vagy-e. Nagyon
megkönnyebbültünk.
- Add át üdvözletemet apunak és nagymamiéknak!
- Átadom - mondta anyukám. - Szia, kislányom, és vigyázz ám magadra!
- Ahogy csak bírok! Szia, anyu!
Még két telefont kellett elintéznem. Először Victoriát hívtam, és nyugtattam
meg, hogy ügyfele és barátnője jól van, azután Ar-mand felügyelő következett,
akitől megérdeklődtem, hol tart az ügy, sikerült-e letartóztatniuk valakit, de
sajnos, eddig még senkit. Hát ennek nem örültem. Megbeszéltük, hogy ha fejlemény
van, azonnal értesít.
A telefont az éjjeliszekrényre raktam, majd a kezemet a fejem alá téve
gondolkodni kezdtem, hogy mi is történt velem, és mit tehetnék.
Először is: a függetlenségem csökkent. Méghozzá nagyon nagy mértékben. Hogy
egészen pontos legyek: nem sok maradt belőle.
Másodszor: valaki, illetve valakik - akárkik legyenek is azok, és bármiért is
tették, amit tettek, akár a kislány miatt van minden, akár nem - behatoltak az
életembe, betörtek az életembe, hogy pontos legyek, és nem akarnak innen
elmenni.
Harmadszor: amíg itt vannak, képtelen vagyok teljes életet él-
158
ni, azaz nem lehetek ismét olyan független, amilyen lenni szeretek, és ahogyan
jól érzem magam.
Mindezekből egyetlen dolog következik.
Hogy harcolnom kell.
Keményen.
Sőt!
Nagyon-nagyon keményen.
Megkordult a pocim.
Jól van, eszem valamit, és közben kigondolom a stratégiát.
Kikeltem az ágyból, és átmentem a fürdőszobába. Szemügyre vettem a választékot a
hűtőszekrényben. Semmilyen édesség nem volt. Sem kóla. Úgy látszik, Johnny
nagyon komolyan veszi, hogy kinőjön a haja, és most rám is vigyázni akar.
Ásványvizet és egy tál nagy szemű, fehér szőlőt vettem ki. Megmostam a szőlőt a
mosdónál, majd átmentem a külső szobába, és leültem a téglalap alakú asztalhoz.
Ittam egy kis vizet, azután a szőlőből csipegetve gondolkodni kezdtem.
Mit tehetnék, hogy véget vethessek ennek az egésznek?
A válasz azonnal beugrott. Csak úgy kínálta magát!
Hívtam Johnnyt.
- Na szia! - szólt Johnny a telefonba. - Kialudtad magad, vagy csak forgolódtál?
- Egész jót aludtam - mondtam. - Képzeld, Vee túl van a közvetlen életveszélyen!
- Ennek igazán örülök! Akkor egy kicsit megnyugodhatunk.
- Igen. Hála istennek! Hol vagy most, Johnny?
- A dolgozószobámban, nagyjából pont alattad.
- Sokat dolgozol még?
- Miért kérded?
- Mert a segítségedet szeretném kérni valamiben.
- Oké - mondta Johnny. - Segítek. Felmegyek. Miről van szó?
- Úgy döntöttem, testőrt fogadok. Nem engedem, hogy lebénítsák az életemet!
- Helyes. Előkeresem a telefonregiszteremet, és felugróm hozzád.
- Várlak.
Letettem a mobilomat az asztalra. Még sohasem volt testőröm. Vagyis, pontosabban
szólva, háromszor volt... valamiféle
159
testőröm. Egy időben, jó négy éve, amikor elég híres voltam már, nem bírtam
kezelni azt, hogy az emberek mindig mindenhol érdeklődnek irántam, és felvettem
két nagydarab fickót, hogy elijesszék a tolakodókat. Egy hónapig kísérgettek, ha
olyan helyre mentem, ahol nagy tömeg volt. A második alkalommal egy fickó
rendszeresen vérrel írt leveleket küldözgetett nekem, egy ideig csak verseket
írt, aztán fenyegetni kezdett, hogy el fog kapni, én meg beijedtem, és két
hónapon át, ha messzebbre mentem, egy jól megtermett, ijesztő fellépésű, de
egyébként nagyon rendes fickó vezette a kocsimat. A rajongóm" aztán felvágta az
ereit, és meg is halt. A harmadik alkalommal, amikor testőrfélét fogadtam,
Marokkóban voltam fotózáson, és elég rossz híreket kapáink a közbiztonságról,
ezért az ügynökségem minden modell mellé bérelt egy testőrt. Az egész ügy csak
négy napig tartott, és a testőr jelenléte jobban idegesített, mint a rossz
közbiztonság.
Hallottam, hogy kint nyílik egy ajtó. Úgy látszik, míg aludtam, tényleg
feltettek kint egy ajtót a folyosóra. Johnny hangját hallottam. Nem értettem,
hogy mit mond, csak a hangját ismertem fel. Odaszaladtam az ajtóhoz, és
hallgatóztam.
Bekopogtak.
-Johnny vagyok! Joyce, nyisd ki!
Megfogtam a kulcsot.
- Most nyithatom? - kiabáltam ki.
- Igen! A kutyák meg vannak kötve!
- Akkor nyitom!
Elfordítottam a kulcsot, és résnyire nyitottam az ajtót.
- Szia! - kukkantott be Johnny. - Engedj be.
Kinyitottam az ajtót, Johnny bejött, én pedig gyorsan be is zártam mögötte.
Johnnynál egy laptop1' volt. Leültünk a kanapéra, Johnny az asztalra tette a
számítógépet. Bekapcsolta. Elővette a mobilját, és összedugta a géppel. Ez egy
telefonáló gép, vagy valami ilyesmi neve van. Felhív bárkit, bárhol a világon. A
memóriájában benne van Franciaország minden városának telefonkönyve, és ezen
felül be lehet írni kétezer telefonszámot, rengeteg információval,
laptop: kisméretű, hordozható számítógép.
160
mellékelhető például az adott illető életrajza, újságcikkek, egyéb megjegyzések,
fényképek.
-Joyce, nemrég sikerült megtudnom, hogy milyen okból tűnt fel régi ismerősöd,
Martin Romlis - kezdte Johnny.
- Nem miattam, ugye? - kérdeztem feszülten. Johnny a fejét ingatta.
- Állítólag kitalált valami parfümöt, és befektetőket keres egy minden kétséget
kizáróan bomba üzlethez". Eddig még nem talált senkit. Közbenjárok majd, hogy ne
is találjon.
- Koszi! Utálom ezt a fickót! Hálás vagyok, Johnny - legyintettem egyet, mintha
elhessegetnék egy legyet. - De hagyjuk ezt! Nem tartozik a tárgyhoz. Sajnos, nem
tudom fejből a telefonszámát annak a férfinak, aki a sofőröm volt akkoriban,
amikor azokat a véres leveleket kaptam. Biztos emlékszel a fickóra! Valamilyen
Joe. Milyen Joe? Nem jut eszembe. Nincs meg véletlenül a száma?
A képernyő közepén keskeny sáv jelent meg. Johnny beírta: PRIVÁT. Ha azt írja
be, hogy TELEFONKÖNYV, akkor már csak a várost vagy a vidéket kell megadnia, és
azután hívhat bárkit, akinek a neve és száma benne van a telefonkönyvben. A
PRIVÁT a saját maga által beírt telefonszámok listáját hívja elő. Johnny új szót
írt be: TESTŐRÖK. Egy hosszú névsor jelent meg. Közelebb hajoltam, hogy hátha
beugrik Joe másik neve, ha meglátom.
Johnny hátradőlt.
- Figyelj ide, Joyce - mondta. - Amikor megtaláltátok a kislányt az országúton,
megjelent egy ember, aki - és ez kétségtelen tény - téged és Vee-t meg akart
ölni. Ma hajnalban valaki betört a lakásodba. Nem tudjuk, ki, és miért. Nem
tudjuk biztosan, hogy mit akart. Lehet, hogy a kislány miatt történt. Lehet,
hogy az a strichkurva küldte rád. Lehet, hogy valaki, aki nem szereti a
nyilatkozataidat. Lehet, hogy az á bájgúnár Sheppard-gyerek. Lehet, hogy
egyszerűen csak egy betörő volt, aki azt hitte, alszol, vagy hogy könnyedén
elkap, és jól rád ijeszt, és amíg ő kirámolja a lakásodat, te majd a sarokban
kucorogsz. Talán egy pszichopata volt, aki mindentől függetlenül ki akart
nyírni, hogy a halál szentséges örvényében egyesüljön a lelketek. Bármelyik
variáció elképzelhető. Ám abban az egyben tökéletesen biztos vagyok, hogy nem
érdemes kockáztatni. Ezért aztán olyan testőröket keresünk, akik védtek már
életveszélyben lévő embereket,
161
vagyis olyan igazi, profi testőröket, akik már bizonyítottak. Lehet, hogy Joe
nagydarab, de lehet, hogy soha nem találna meg egy bombát, amit a kocsidba
rejtettek. Tehát, nézzük a profikat. Egyetértesz?
Bólintottam.
Johnny valamit begépelt a számítógépbe, aminek hatására a hosszú lista
lerövidült kilenc névre.
- Elég kevesen lettek - jegyeztem meg.
- A legjobbak mindig kevesen vannak - mondta Johnny bölcsen. - Kihangosítsam,
akarod hallani?
- Persze.
Johnny lenyomott egy gombot a telefonján. Kiválasztotta az első nevet a listán,
leütötte az enter billentyűt, mire megjelent egy név és egy telefonszám, és a
gép elkezdett tárcsázni. Néhány másodperc múlva kicsöngött.
- Jules Vilpert - jelentkezett be egy mély hangú férfi.
-Jó napot, uram! John Huxley vagyok. Péter Matthew-tól kaptam meg a nevét és a
számát - mondta Johnny.
- Üdvözlöm, uram! Állok szolgálatára!
- Testőrre van szükségem, Vilpert úr - a laptop képernyőjén feljegyzések
jelentek meg a férfiról, akivel Johnny éppen beszélt. - Méghozzá sürgősen!
- Én három hét múlva leszek szabad, akkor jár le a megbízatásom. Megfelel ez
önnek, Huxley úr, vagy az már túl késő?
- Sajnos, az már késő - mondta Johnny. - Igazán sajnálom.
- Úgyszintén. Viszonthallásra, uram!
- Viszonthallásra!
Johnny bejegyezte a Jules Vilpert név mellé, hogy ELFOGLALT. Hívta a következő
számot.
Egy rekedtes, nagyon nyugodt hangú fickó vette fel, szinte azonnal.
-Jó napot, a nevem Georg Lambart!
-Jó napot, uram, John Huxley vagyok! A nevét és a számát Péter Matthew-tól
kaptam.
-- Értem. Tehát testőrre van szüksége.
- Igen, így van. Ön most szabad, Lambart úr?
- Az vagyok. Beérkezett néhány felkérés, de még nem választottam. Szívesen
meghallgatom az ön problémáját.
162
- Olvasom az önről kapott referenciaanyagban, hogy tüdőlövést kapott, amikor a
belügyminisztert védte - olvasta Johnny a számítógép képernyőjéről.
- Ez hét évvelezelőtt történt - mondta Lambart.
- Tudom. Csupán csak az érdekelne, hogy okoz-e ez önnek bármiféle egészségügyi
problémát.
- Semmit a világon. Átküldőm önnek az egészségügyi minősítésemet, Huxley úr, ha
ad egy e-mail címet.
- Rendben, köszönöm.
- Most pedig, mondjon néhány szót az ügyről, Huxley úr, amiben a segítségemet
kéri.
- Egy barátomról van szó, akit az elmúlt nem egészen negyvennyolc óra alatt két
alkalommal is megpróbáltak meggyilkolni - mondta Johnny, én pedig magam alá
húzva a lábam, összekuporodtam a kanapén. - Az első alkalommal, szombat éjjel,
egy országúton támadták meg, vasárnap hajnalban pedig a lakásán. Nem biztos,
hogy a két eset összefügg, de elképzelhető.
- Értem. Tehát huszonnégy órás biztosításra lenne szükség.
- Igen.
- Ilyen esetben egy kisebb testőrcsapat szokott működni a személy körül. El
tudnám intézni, hogy összehozok egy csapatot, tapasztalt, profi testőrökből.
Hallgattam ennek a fickónak a nyugodt hangját, a tárgyilagos mondatait, és a
félelmem kezdett alábbhagyni.
- Természetesen, mindenféle szakmai előkészületet, illetve a szakmai vezetést is
önre bíznánk, amennyiben megkötjük a szerződést - mondta Johnny.
- Természetesen. Szeretném elkérni a barátja nevét és elérhetőségét.
-Joyce Byron... - kezdte Johnny.
-Joyce Byron? - kérdezett vissza a testőr. - A modell?
- Igen, ő.
- Á, értem. Az más. Akkor tárgytalan. Összenéztünk Johnnyval.
- Valami személyes problémája van Joyce Byronnal? - kérdezte Johnny. A hangján
nem érződött, hogy kissé megdöbbent ezen az igencsak váratlan fordulaton.
- Elnézést kérek, ha megbántottam. Egyszerűen csak arról van
163
szó, hogy ő egy sztár, és sztárokat nem védek. Köszönöm szépen, hogy engem
hívott, Huxley úr. Viszonthallásra!
- Viszonthallásra! Összenéztünk Johnnyval.
- Nem akar sztárokat védeni - mondta Johnny, és megvonta a vállát. - Annyi baj
legyen! Még van néhány név a listán.
- Ki ez a Péter Matthew, akire hivatkoztál? - kérdeztem.
- Egy ismerősöm. Begyűjtöttem egy csomó nevet és telefonszámot a legkülönfélébb
területekről, hátha szükségem lesz rájuk, és így jutottam el néhány nem teljesen
hétköznapi emberhez. A profi testőrök nem hirdetnek újságban, csak ajánlással
lehet eljutni hozzájuk. Akiknek tudniuk kell róluk, azok tudnak. Péter Matthew
valamikor a CIA-nál dolgozott, majd szabadúszó lett, és azzal kezdett
foglalkozni, hogy a legprofibb testőröket közvetítette ki kormányoknak és
multinacionális vállalatok embereinek.
- Néha meglepődöm azon, hogy te milyen alakokat ismersz -mondtam elismerően.
Johnny elmosolyodott, és folytatta a telefonálást. A következő testőr az
istenért sem akarta felvenni a telefont. A rákövetkező szolgálatban volt, de a
harmadik éppen munkát keresett. Váltottak néhány szót Johnnyval, majd
rákérdezett, hogy kit kell védeni.
-Joyce Byront - felelte Johnny.
Három másodperc csend.
- Ez egy kicsit más színben tünteti fel a dolgokat - mondta a testőr, Charles
Anderson. - Ez esetben nem vállalom.
Amikor az első testőr visszaadta a munkát, amikor meghallotta a nevem, még
mondhattuk, hogy egyszerűen csak pikkel a hírességekre, vagy nem szereti a
modelleket, de ez már a második testőr volt, akivel Johnny beszélni tudott, és ő
is nagyon készséges volt, egészen addig a pillanatig, amíg ki nem derült, hogy
engem kellene védenie, mert abban a pillanatban visszalépett.
Különös, nyomasztó érzés telepedett rám. A nevem hallatán nem tárulnak ki menten
az ajtók. Évek óta nem tapasztaltam ilyet.
Nem tudtam tovább türtőztetni magam.
- Elnézést, de megtudhatnám, hogy mi a baja velem? - szólaltam meg.
164
- Tehát ott van - mondta a testőr egy kicsivel hangosabban. -Nézze, nem akartam
megbántani. Maga egy híresség, érti? És ez a probléma.
- Rossz tapasztalatai vannak a híres emberekkel?
- Nem, dehogy! Kérem, bocsásson meg, ha megbántottam! Hogy is fogalmazzak? Igen,
ez talán nem a legjobb szó, de... ciki... egy sztárt védeni. Szakmailag
lealacsonyító. Az ember ebben a szakmában elég nehezen jut fel a csúcsra. Ahhoz,
hogy feljusson oda, hogy első osztályú szakembernek tartsák, hogy szabadúszó
lehessen, akit elárasztanak a jobbnál jobb ajánlatokkal, olyan feladatokat kell
ellátnia, melyek szakmailag komoly kihívások. Sztárokat védeni nem komoly
kihívás, mert sztárok nem szoktak veszélyben lenni. Legalábbis komoly veszélyben
nem. A profi, aki dolgozott a kormányzati és az üzleti szférában, nem teheti
meg, hogy kiáll a kirakatba. Ráadásul a sztárokkal sok baj van. Meglehetősen
nyűgösek és fegyelmezetlenek. Tisztelet a kivételnek. Nem akarom
elkedvteleníteni, de nem látok sok esélyt rá, hogy találni fog profi testőröket
a védelmére. Inkább azt javaslom, hogy gyűjtsön össze egy csapatot. Fogadjon fel
öt-hat frissen végzett testőrt, akik kitűnő bizonyítványokkal rendelkeznek, és
akik valóban rátermettek. Vannak egy hétvégés, vagy egy-két-három hetes,
úgynevezett testőrtanfolyamok", amelyekre bárki elmehet. Ezeken a tanfolyamokon
bizonyos viselkedési mintákra okítják a tanulókat", de egyikük sem lesz képes
arra, hogy testőrként gondolkodjon. Az ilyenekkel ne foglalkozzon, mert úgysem
tudják megvédeni. A testőrség szakma, mint például a pékmesterség, és péknek is
évekig tanul az ember. A különbség az, hogy míg a pék kenyérsütéssel
foglalkozik, addig a testőr életet véd. Ha jót akar magának,
testőrtanfolyamosokkal" szóba se álljon! Testőriskolásokat vegyen fel, akik fél
évig, egy évig tanulták a mesterségüket, például a Párizs melletti
Testőregyetemen. Jó ötlet, ha Japánból szerez testőröket, mert Japánban a
testőri munkának komoly hagyományai vannak. Ott az ember évekig képzi magát,
mire elmondhatjuk róla, hogy testőr. Kerítsen egy már visszavonult, veterán
testőrt, aki komoly tapasztalatokkal bír, de anyagi gondjai támadtak vagy
unatkozik, és bízza meg az irányítói feladatokkal, és hagyja a védelmet a
fiatalokra, akik tele vannak tett-
165

vággyal, hogy bizonyítsák, mennyire jók. Ennyit tudtam segíteni. Nem mondtam
ostobaságot, hallgasson rám, és meglátja, elég jó csapata lesz! Nem kétlem, hogy
maga valóban veszélyben van, de én nem tudom elvállalni a védelmét, kérem,
bocsásson meg!
Csalódottan felsóhajtottam. Nem éri meg engem védeni...
- Nem probléma. Még van egy jó néhány telefonszámunk -mondtam. Azért olyan sok
nem volt.
- Sok sikert kívánok! Viszonthallásra!
Johnny és én is elköszöntünk a fickótól, azután Johnny bontotta a vonalat, és
megjelölte az alatta lévő nevet. De nem nyomta le az entert. Felém fordult.
- Van még egy pár nevünk, és végső esetben megtehetjük, amit mondott.
Bólintottam.
- Menjünk tovább - mondtam.
Johnny lenyomta az entert. A harmadik bugásra vették fel. Egy nő volt.
-Jó napot kívánok! Parancsoljon!
- Üdvözlöm, hölgyem! John Huxley vagyok. Péter Matthew-tól kaptam a cégük nevét
és telefonszámát.
- A nevem Sophie Lornier.18 Uram, milyen kapcsolatban áll ön Péter Matthew-val?
- Volt néhány közös ügyünk.
- Értem.
- Testőne lenne szükség em, huszonnégy órás védelemre mondta Johnny.
- A mi cégünk, a Düpré, Lornier & Romero Személyvédelmi Kft., kizárólag
tényleges és folyamatos életveszélyben lévő személyek védelmét vállalja el. Ez a
fajta védelem természetesen huszonnégy órás. El kell kérnem néhány adatot öntől,
Huxley úr, melyek alapján utánajárok az ügynek, és amennyiben érdekel minket,
elvállaljuk. Akár elvállaljuk, akár nem, mindenképpen visszajelentkezem
huszonnégy órán belül.
- Rendben - mondta Johnny.
- A védelemre önnek van szüksége, Huxley úr? - kérdezte a nő.
15 Sophie Lornier: ejtsd: Szofi Lornyié.
166
Mivel nő volt, ösztönösen egy kicsit jobban bíztam a jóindulatában, mint a
férfiak esetében, de már előre görcsölt a hasam az elutasítása miatt. Soha nem
volt kimondott birkatermészetem, ezért megelőzve Johnnyt, bemutatkoztam.
- Joyce Byron vagyok, üdvözlöm! - mondtam. - Nekem van szükségem védelemre!
Nagyon fontos... életbevágóan fontos, hogy találjak néhány profi testőrt, akik
rendkívüli módon értik a dolgukat, mert... meglehetősen nagy bajban vagyok.
Tudom, hogy hírességeket nem szívesen védenek, mert lealacsonyító szakmailag, de
én tényleg nagyon komoly életveszélyben vagyok, és egyáltalán nem vagyok nyűgös!
-Jó napot, Joyce! Abból, amit elmondott, arra következtetek, hogy már beszéltek
néhány testőrrel, akik arra hivatkozva utasították el, hogy sztárt nem védenek -
mondta Lornier. - Ez igaz is, egy sztárt védeni szakmailag lealacsonyító, és egy
sztár valóban elég problémás szokott lenni. Ha a testőr ügyfelét megölik, akkor
ő mint testőr, mondhatni, befejezte a pályafutását. Ez az egyik oka annak, hogy
annyian ódzkodnak a hírességek védelmétől, mert azok a nyilvánosságot, vagyis a
veszélyhelyzeteket keresik. Statisztikailag a sztárok nem szoktak komoly
veszélybe kerülni. Van néhány híresség, akiket meggyilkoltak, mint például
Gianni Ver-sace vagy John Lennon vagy Sharon Taté, de egyiküket sem
professzionális gyilkos ölte meg, Egyetlen sztárról sem tudok, akit profi ölt
volna meg. Mi pedig kizárólag profi gyilkosok elleni védelemre
specializálódtunk.
- Tehát maga is kidob minket - állapítottam meg keserűen.
- Nem fogalmaznék ilyen szélsőségesen, csupán arról van szó, hogy szakmailag nem
tűnik vonzónak a feladat - mondta Lornier. - Ennek ellenére, ha megadják az
adatokat, melyekre szükségem van, utána fogok nézni, hogy mennyire tűnik
komolynak az ügy, és ha annak tűnik, akkor, amennyiben meg tudunk egyezni a
feltételekben, elvállaljuk. Nincs kifogásunk ön ellen, Joyce! Én személy szerint
kimondottan tisztelem magát a bátorságáért és az egyenességéért, amivel kiáll az
igazi értékek mellett.
- Köszönöm - mondtam nagyon hálásan. Végre valaki, aki nem utasított el.
- Milyen adatokra van szüksége? - kérdezte Johnny.
- Tud e-mailt küldeni? - kérdezte a nő.
167
- Természetesen.
- Szkennelni" is tud?
- Igen, nem gond.
- Jó, akkor annyit szeretnék kérni, hogy minden iratot, nyomtatványt, cetlit,
névjegyet, bármit, ami csak van, küldjön el nekünk. Érdekel minden rendőrségi,
tűzoltósági vagy orvosi feljegyzés, névjegy, kiállított okmány, minden.
Természetesen csak az üggyel kapcsolatban lévő anyagok érdekelnek. Azért fontos,
hogy ezeknek a másolatát megkapjuk, mert ezek alapján jobban utána lehet járni
az információknak. Hallottam, hogy a barátnőjét megműtötték, Joyce, és egy
lövedéket operáltak ki a testéből. Arra kérem, hogy szerezzen nekem a kórházból
egy nagyon részletes leírást arról, hogy milyen kaliberű, fajtájú és anyagú
lövedék volt ez. Ha lehetséges, fényképet is szeretnék kapni erről a lövedékről.
A lövedék kaliberéből és fajtájából le lehet vonni néhány következtetést az
elkövetőre nézve, ez ezért fontos.
- Meg fogom szerezni - ígértem. -Jó, köszönöm.
- Rövidesen küldöm az e-mailt - szólalt meg Johnny.
- Várni fogom! - mondta Lornier, majd hozzám intézte a szavait. - Joyce,
figyeljen ide! Nem akarom áltatni, elég valószínű, hogy nem vállaljuk el a
védelmét. De ez ne szegje a kedvét! Sőt! Éppen ellenkezőleg! Ha felhívom
huszonnégy órán belül, és azt mondom, nem érdekel minket az ügy, akkor ne
keseredjen el, hanem örüljön! Én nagyon alaposan utánanézek mindennek, elmegyek
Fontainebleau-ba, és megnézem a helyszínt, beszélek mindenkivel, akit csak
elérek, felkeresek minden hivatalt, illetve szervezetet, amely részt vett
valahol az ügy folyamatában. Ha azt mondom, hogy nem érdekel minket, akkor
örüljön, mert az azt jelenti, hogy nem olyan nagyon komoly a dolog, hiszen
emlékezzen: mi kizárólag olyan személyek védelmére szakosodtunk, akikre profi
gyilkosok vadásznak.
- És ha egy nap múlva azt mondja, hogy vállalják? - kérdeztem.
- Nos, abban az esetben lesz oka megijedni.
l) szkenner: olyan másológép, amely iratokat, képeket másol be a számítógép
memóriájába.
168
2.
Johnny birtoka
Orléans
Október 31- kedd, 17 óra 00 perc
Elintéztem, amit Sophie Lornier kért; jegyzőkönyvet kértem a Vee testében talált
golyóról, Johnny pedig elküldött minden anyagot e-mailen Lornier-nak. Ezután
szinte egyfolytában csak telefonáltam, hogy a végén már megfájdult a mutatóujjam
a sok telefongomb nyomkodástól. Nyolcszor hívtam fel Vee betegszobáját és
kétszer az orvosát, de sajnos szegény Vee még mindig nem tért magához. Az éjjel
sikerült aludnom vagy három órát; olvasgatni próbáltam, de nem volt hangulatom
hozzá, inkább azt tervezgettem, hogyan szerezhetném vissza az életemet. Reggel
átutaltam a lányaim számlájára a fizetésüket, majd beszéltem Claire-rel, hogy
megtudjam, jól vannak-e. Szerencsére minden a legnagyobb rendben volt. Anyukámat
is felhívtam Floridában, és megnyugtattam.
Délután háromkor már nemcsak én, hanem Johnny is idegeskedni kezdett. Sophie
Lornier már majdnem huszonnégy órája nem jelentkezett, mi pedig már tűkön
ültünk. Nem is tudom, melyiket szerettem volna jobban: ha azt mondja,
elvállalják a védelmemet, vagy hogy nem érdekli őket az ügy?
Pontban öt órakor megszólalt Johnny telefonja. Johnny ránézett a telefon apró
képernyőjére, majd felém fordult, és bólintott.
- O az! - mondta.
Johnny a kanapén ült, én éppen ásványvízért indultam a fürdőszobába. A kanapéhoz
szaladtam, és leültem Johnny mellé, aki épp lenyomta a kihangosító gombot, majd
fogadta a hívást.
- Üdvözlöm, John Huxley vagyok!
Én is bemutatkoztam. Már nem akartam csendben meghúzódni a háttérben.
-Jó napot, Sophie! Joyce vagyok.
- Jó napot mindkettőjüknek! - hallatszott Sophie barátságos hangja. - Alaposan
utánajártam minden szálnak, hogy a lehető
169
legjobban feltérképezhessem a támadók módszereit, és ezáltal meg tudjam
állapítani, hogy profik voltak, vagy amatőrök. Nemrég jelentettem a
cégvezetőnek, hogy mit találtam, és megvitattuk az ügyet. Arra jutottunk, Joyce,
hogy amennyiben meg tudunk egyezni, elvállaljuk a védelmét.
Megfordult velem a szoba. A gyomron iszonyú görcsbe rándult. Olyan kicsire
kuporodtam össze, amilyenre csak tudtam. Rá kellett jönnöm, hogy egész idő
alatt, leszámítva azokat a perceket, amikor Vee és én közvetlen életveszélyben
voltunk, nem ijedtem meg ennyire, mint most.
- Rendben van - mondta Johnny, bár neki is kellett pár másodperc, hogy magához
térjen. - Hogyan tovább?
- A telefonom szerint ön Orléans-ból beszél, a Huxley Co. telephelyéről.
- Igen.
- Ha önöknek megfelel, odamegyünk ma este, huszonegy órakor - mondta Lornier.
Johnny rám nézett. Azonnal bólintottam.
- Igen, nekünk megfelel - mondta Johnny. - Küldök önnek e-mailen egy térképet a
környékről, mivel elég bonyolult eltalálni ide a házhoz.
- Köszönöm, Huxley úr. Joyce-t meg tudja addig védeni?
- Igen. Egy kúriában lakom, a kapu állandóan zárva, a ház körül, az udvaron és
az emeleten, ahol Joyce tartózkodik, idomított kutyák és fegyveresek járőröznek.
Kameráink is vannak.
- Emeleten van, Joyce? - kérdezte a nő.
- Igen - válaszoltam.
- Tartsák zárva az ablakdeszkákat, de legalább egy sötét függönyt tegyenek fel,
és semmiképpen ne menjenek az ablak közelébe. Ha nincs ablakdeszka, csak
függöny, a függönyt feszesen szögeljék az ablakkerethez. Ez azért fontos, hogy
ha valamit be akarnának dobni az ablakon, az lepattanjon. Tartsák mindig zárva a
szoba ajtaját. Rendszeresen beszéljenek másokkal is a házban, hogy aidják,
megvannak, és éppen hol tartózkodnak. Amíg oda nem érünk, ne hagyják el a házat.
- Nem fogjuk - mondtam.
-Jól van. A legfontosabb, hogy senki ne jusson este kilencig látótávolságon
belülre Joyce-szal. Sem ismerős, sem idegen nem
170
láthatja őt. Ez azért fontos, mert a szabály az, hogy akit látni lehet, azt le
is lehet lőni.
Nagyot nyeltem. Hogy mi? Mit mondott? Akit látni lehet, azt le is lehet
lőni...?Jézus, mivé lett az életem...
- Ertem, mire gondol - mondta Johnny. Kissé furcsa volt a hangja. - És ezt már
meg is oldottuk.
- Akkor nincs más hátra, mint hogy búcsúzzam. Este találkozunk! Viszonthallásra!
- Viszonthallásra! - köszöntünk el Sophie Lorniertól szinte egyszerre.
Felsóhajtottam. Kellett egy kis idő, mire meg bírtam szólalni.
- Profi gyilkosok vadásznak rám... - súgtam magam elé, hitetlenkedve, semmibe
révedő tekintettel.
Johnny megszorította a kezem. Nem mondott semmit.
3.
Johnny birtoka
Orléans
Október 31- kedd, 20 óra 50 perc
A szobáim ablakai be voltak spalettázva, így nem láthattam, amikor egy autó
begördült az udvarra, de a hangjából ítélve valamilyen nagyobb méretű, amerikai
kocsi lehetett. Az autó megállt, kinyíltak az ajtajai, majd röviddel utána be is
csukódtak. Azután valakik az udvarról bejöttek a házba. A külső szobában
várakoztam, hol a kanapén kuporogva, hol fel-alá járkálva. Az összes sebem
sajogni kezdett, főleg az, ami a talpamon volt, és amit akkor sikerült
beszereznem, amikor mezítláb szaladtam az utcán. Már kész hadirokkant voltam.
. Az ajtó mellett támasztottam a falat, amikor hallottam, hogy az őr a
folyosón rászól a kutyákra, majd kulccsal kinyitja az ajtót, ami elzárta a
folyosónak ezt a szakaszát a többitől. - Már itt is vagyunk! - hallottam Johnny
hangját.
171
Elfordítottam a kulcsot, azután a kanapéhoz szaladtam, és leültem. Figyeltem az
ajtót, ahogyan kinyílik.
Elsőként egy harmincas évei elején járó, százhatvanöt centi körüli, lapos talpú
bőrcipőt, fekete nadrágkosztümöt viselő, enyhén kisminkelt, felkötött hajú,
csinos, szőke nő lépett be a szobába, kezében tevebőr irattáska. Kedvesen rám
mosolygott.
-Jó estét, Joyce! - köszönt, és elindult felém. - Sophie Lornier vagyok.
Felálltam, hogy kezet fogjak vele. Sophie még csak félúton járt, amikor belépett
a szobába még egy nő, és utána Johnny, aki be is zárta az ajtót.
A nő csak biccentett felém, azután körbenézett a szobában, majd szó nélkül
elindult a háló felé.
Kezet fogtam Sophie-val. Johnny megállt az asztal előtt, és hellyel kínálta
Sophie-t. A másik nő közben átment a hálószobába. Sophie helyet foglalt.
- A hölgy - mutatott Johnny a hálószoba felé -, Michelle20 Düp-ré. Ő a Düpré,
Lornier & Romero Személyvédelmi Kft. igazgatója.
Egy kissé csodálkoztam azon, hogy nő - vagyis nem is olyan kicsit -, de nem
tettem szóvá, csak leültem Sophie mellé a kanapéra. Tulajdonképpen mindegy volt
nekem, hogy ki vezeti a céget, csak értse a dolgát.
Düpré visszatért, becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját. Most megnézett
magának. Én is őt.
Fél fejjel alacsonyabb lehetett nálam, barna szeme és viszonylag rövid,
világosbarna haja volt, melyet hátrafésülve hordott. Lapos talpú, sportos cipőt,
világos farmernadrágot, fekete garbót, és fekete, derék alá érő bőrdzsekit
viselt. Erőteljes testfelépítése volt, akárcsak egy táncosnőnek, az arca elég
csinos és nagyon komoly. Harmincöt évesnek tippeltem. Rezzenéstelen tekintettel
nézett a szemembe. Egyike volt a leghatározottabb embereknek, akiket valaha is
láttam.
-Jó estét, Joyce! Michelle Düpré vagyok - szólalt meg. Tisztán, érthetően
ejtette a szavakat, nagyon jól artikulált. Hangosan beszélt, de nem túl
hangosan, mindenesetre a hangja betöltötte a szobát. Már megszoktam, hogy a
magasságom, a divatos külsőm
" Michelle: Ejtsd: Misei.
172
és a hírnevem miatt a legtöbben, legalábbis egy kicsit, de tartanak tőlem.
Michelle Düpré azonban egyáltalán nem.
-Joyce Byron. Jó estét, Michelle! - köszöntem neki.
Biccentett, majd Johnnyhoz fordult.
- Egész jól megcsinálták - jelentette ki. Ténymegállapítás volt, nem dicséret.
- Köszönöm - mondta Johnny, majd az asztal körül elhelyezett fotelokra mutatott.
- Üljünk le!
Johnny és Düpré leültek két fotelbe, egymással szemben, az asztal két
keskenyebbik végénél. Az asztal a két fotel között volt, mögötte a kanapé,
előtte a tévé, körülbelül három méterre, egészen a falnál. Düpré a jobb oldali
fotelbe ült, ez volt a hozzám közelebbi hely, és egyben a folyosóra vezető
ajtótól távolabbi. Innen tarthatta leginkább megfigyelés alatt a szobát.
- Azért vagyunk itt, mert érdekel minket az ügy - szólalt meg Sophie. - Ha meg
tudunk egyezni a feltételekben, elvállaljuk a védelmét.
Bólogattam, hogy rendben.
- Azt mondta a telefonban, hogy kizárólag olyan személyek védelmére szakosodtak,
akikre profi gyilkosok vadásznak -mondta Johnny, hol Sophie-ra, hol Düprére
nézve. - Ez azt jelenti, hogy a rendőrség arra a megállapításra jutott, hogy
Joyce-ra valaki vadászik? Méghozzá profi gyilkosok? Mert az ügyben nyomozó
felügyelő nekünk azt mondta, hogy még nem jutottak semmilyen konkrét eredményre,
és hogy a két támadást nem köti össze semmi, vagyis egyelőre még nem találtak
semmilyen utalást arra, hogy a kettő összefüggene.
- Mást néznek a rendőrség emberei egy támadás helyszínén, és mást egy
személyvédelmi szakértő - mondta Düpré Johnny-nak. - Voltam Fontainebleau-ban,
ott, ahol megtámadták Joyce-t és Vivien Licatát. Továbbá megszereztük a
helyszínelők jegyzőkönyveit.
- Jó összeköttetéseink vannak a rendőrségnél - jegyezte meg Sophie mellettem. -
A munkánk miatt kicsivel több dologba van bepillantásunk, mint egy kívülállónak.
Düpré felém fordult, és folytatta.
- Nem volt előkészített támadás, de a váratlanul előálló helyzetet viszonylag
jól oldották meg, ami felkészült emberre
173
utal. A férfi valószínűleg a gyereket kereste, aki megszökött tőle, egy kutyával
eredt a nyomába, és meglátta magukat. Nem volt elég közel ahhoz, hogy tiszta
célpontra lőhessen, és hogy lekösse a figyelmüket, magukra uszította a kutyáját.
- Joyce, maga nagyon jól reagált, ahhoz képest, hogy nem szakember - szólt közbe
Sophie.
- A lakásbeli támadás hasonló volt, annyi különbséggel, hogy ott tettek bizonyos
előkészületeket - mondta Düpré. - Arra a megállapításra jutottam, hogy valaki
eltökélte: végez önnel. Nem szándékom megijeszteni önt, de azt gondolom, hogy
amíg el nem kapják, vagy meg nem ölik azt az embert, aki mindennek a hátterében
áll, a támadásoknak nem lesz vége.
Nagyot nyeltem. Olyan volt ez az egész, mintha egy nap arra ébredtem volna, hogy
alvás közben egy hatalmas és visszataszító púp nőtt a hátamra, és hiába próbálok
meg mindent, ott marad, és képtelen vagyok tőle megszabadulni, hogy
folytathassam korábbi, normális életem. Összeszorítottam a szemem, és
lehajtottam a fejem. Nem akartam tudni semmiről.
- De ez nem száz százalékig biztos! - szólalt meg Johnny. - Hiszen csak
feltevés.
- Valóban az - mondta Düpré. - De ilyesmivel kapcsolatban eddigi életem során
még egyszer sem tévedtem.
Johnny egy ideig nem szólt semmit.
- Azért mégiscsak egy feltevés - mondta végül. - De tételezzük fel, hogy tényleg
így van. Ebben az esetben mi lehet az oka? A gyerek, akit Joyce és Vivien
találtak az országúton?
- Valószínű.
Tudtam, hogy nem kellett volna felvennem...
Hallottam, amint Sophie kinyitja a táskáját. Odafordultam hozzá, mert azt
hittem, valamilyen rendőrségi jegyzőkönyvet vesz elő, amit még nem láttam.
De nem az volt. Egy elegáns, sötétbordó bőrmappa, arany szegéllyel. Az ölembe
tette. Arany betűkkel volt ráírva:
DÜPRÉ, LORNIER & ROMERO SZEMÉLYVÉDELMI KFT.
- A referenciáink - mondta Sophie mosolyogva.
Kíváncsi voltam, hogy kik is ők, hogy milyen emberek azok, akik profi
gyilkosokra specializálódtak, hányan vannak, és milyen felszerelésük van.
174
Kinyitottam a mappát. Nagyon szép kiállítású volt, elegáns és bizalomgerjesztő.
Lapoztam. Elsőként a cégről szerepelt néhány információ.
A Düpré, Lornier & Romero Személyvédelmi Kft.-t 1998. május 21-én jegyezték be.
A cég székhelye egy kertvárosi villában van. Az alapító tagok mindegyike profi
testőr. A cég az elmúlt mintegy huszonkilenc hónap alatt tizenegy ügyet vállalt
el és zárt le. Mind a tizenegy ügye sikeres volt, a védett személyek egyike sem
halt meg, és csak egy szenvedett könnyebb sérülést: kificamodott a csuklója.
Eddig a dolog nagyon tetszett.
Ezután következett a cég tagjainak bemutatása, elsőként természetesen Düpré.
Elég hosszú volt a referenciaanyag, nem akartam most átolvasni az egészet, csak
beleolvasni itt-ott.
Michelle Düpré Párizsban született, 1965. szeptember 2-án. Az érettségi után
testőriskolába járt, előbb Franciaországban, majd Japánban. Tizennégy éve
testőr. Védett üzletembereket, egy számomra ismeretlen festőművészt, és
kormányhivatalnokokat, de főként üzletembereket. Amíg saját cégét meg nem
alapította, vagyis pályája első, körülbelül tizenegy évében, mindösszesen hat
megbízatása volt, a legrövidebb fél évig tartott, a leghosszabb három évig.
Érdekes, hogy amióta saját cége van, mennyire begyorsult. Anyanyelvi szinten
beszél angolul, kiválóan oroszul és japánul; pilótavizsgát tett könnyű
repülőgépekre, ami azt jelenti, hogy az én Falconomat nem tudná vezetni.
Fegyverviselési engedélye is van. Tehát ő nem egyszerűen csak a főnök a cégnél,
hanem testőr is. Hogy ex-testőr-e, vagy aktív most is, az egyelőre nem volt
világos.
Lapoztam. Arra számítottam, hogy most jön Michelle Düpré férje, vagy apja, vagy
a bátyjai, vagy a Lornier-család, de a következő név Simoné21 Lornier volt,
Sophie nővére. Vállig érő, fekete haj, barna szemek, szép, nőies arc, komoly
tekintet. Harminchat éves, 1964. április 19-én született Párizsban. Apja, Jean-
Paul Lornier világhírű autóversenyző, minden létező raliversenyt" megnyert,
háromszor a Párizs-Dakart is, és ötször volt világbajnok. Simoné kislánykora óta
rajong az autókért, indult a korosz-
*' Simoné: ejtsd: Szímón.
" Rali: motoros vagy autós terepverseny.
175
tályos bajnokságokon, és minden versenyt megnyert. Később folytatta a|
sikerszériát az ifjúsági és felnőtt kategóriákban, háromszor volt francia
bajnok, egyszer Európa-bajnok, és világbajnok második helyezett is, megnyert hét
különböző kupát, és harmadik lett a Párizs-Dakaron 1994-ben. Az érettségi után
nem tanult tovább; minden idejét a versenyzésnek szentelte. Anyanyelvi szinten
beszél angolul. Van fegyverviselési engedélye. Öt éve testőr. A cégük
megalapítása előtt három megbízatása volt, két üzletembert és egy oknyomozó
újságírót védett, nagyjából azonos ideig.
A következő név nem Sophie és Simoné szülei vagy testvérei voltak, hanem a
harmadik név a cégtáblán: Romero. Jessica Ro-mero. Egy újabb nő. Lapoztam a
következő névre: Sophie Lorni-er. Lapoztam tovább. Nem volt tovább. Összesen
négyen voltak a cégben, és mind a négyen nők. Ekkor már biztos voltam benne,
hogy nem akarom őket.
Átfutottam Jessica Romerót. Megnéztem az arcképét, bár mái-nem érdekelt
különösebben. Elég európaias arcvonásai voltak, de azért látszott rajta, hogy
mexikói. Vállig érő, hollófekete haj, mandulavágású szemek, kreol bőr. Volt
benne egy kis tüzes senori-ta", de ő is meglehetősen komoly nő benyomását
keltette. Intelligensnek és magabiztosnak látszott. 1968. november 1-én
született Floridában. Négy hónappal a születése előtt költöztek át a szülei az
Egyesült Államokba. Az érettségi után tengerészgyalogosnak állt, ahol öt évig
szolgált, mint mesterlövész. Gyerekkora óta tanul franciául, ezért a szolgálati
idő lejárta után Franciaországba költözött át, és a Párizs melletti
Testőregyetem tanulója lett. Tíz éve testőr. A cég megalakítása előtt hat
ügyfele volt, a legrövidebb két hétig, a leghosszabb megbízatása közel négy évig
tartott. Van fegyverviselési engedélye.
Csak az udvariasság miatt, belenéztem Sophie anyagába is. 1969-ben született,
december 1-én, Párizsban. Ő csak három évig ralizott, nem érdekelte annyira,
mint a nővérét. Építészetet tanult, majd a diploma megszerzése után, Simone-nal
ellentétben, nem testőr lett, hanem épületvédelmi specialista. Öt éve dolgozik
mint objektumvédelmi szakértő". Mielőtt társult a másik három nővel, négy ügye
volt. A legrövidebb öt hónapig tartott, a leghosszabb közel két évig.
Jogosítványa van kamionra.
176
Persze, neki is van fegyverviselési engedélye, és szintén kiválóan beszél
angolul.
Még lapoztam néhányat; láttam, mennyi köszönőlevelük van, volt néhány újságcikk
is. Nem derült ki, hogy milyen alapon specializálódtak a profi gyilkosokra, de
az sem, hogy ezekre specializálódtak volna.
Elpörgettem a lapokat a mappa végéig, majd becsuktam, és visszaadtam Sophie-nak.
Nem akartam őket. A referenciáik magukért beszélnek, de akkor sem tudtam
elhinni, hogy meg tudnak fékezni egy tömeget.
- Lenyűgöző referenciáik vannak - mondtam.
Düprének jó füle volt az ilyesmihez, mert azonnal észrevette a hangomban bujkáló
kételyt.
-Joyce Byronnak előítéletei vannak a nőkkel kapcsolatban? -kérdezte.
Nem éreztem gúnyt a hangjában, de egy kicsit elszégyelltem magam. Mégsem
engedhettem, hiszen az életemről volt szó.
- Igaza van - ismertem el. - Nagyon sajnálom. Önök biztosan jók. Olvastam a
referenciáikat, még ha nem is néztem át teljesen, de amit olvastam, eléggé
hatásos.
- Kérdezzen!
Felsóhajtottam. Nem akartam megbántani őket, hiszen hálás voltam nekik, amiért
eljöttek idáig, és amiért rendesen utánajártak az ügynek.
- Biztos vagyok benne, hogy önök kiváló testőrök - jelentettem ki, és így is
gondoltam. - De... hogyan fékeznek meg egy tömeget? Mert ahhoz azért kell testi
erő. Méghozzá elég sok.
Michelle Düpré csak nézett a szemembe, aztán egy pillanatra mintha valami
mosolyféle suhant volna át az arcán, majd nyomtalanul eltűnt.
- Maga egy nagy növésű, nagy tömegű, izmos, rövid hajú, napszemüveges férfira
gondol, ugye? - kérdezte.
- Hát... igen - bólintottam. Valami efféle kép él bennem egy testőrről.
- Akire maga gondol, azok az emberek nem testőrök. Összehúztam a szemöldökömet.
- Hanem mik? - kérdeztem.
- Az ilyen csak dekoráció.
177
zen meglepődtem.
-ADekoráció? - kérdeztem vissza. Johnnyra pislantottam, de nem láttam rajta,
hogy ő is megakadt volna ezen.
- Hírességek nem szoktak komoly veszélyben lenni - mondta Düpré. - Ez az oka
annak, hogy profi testőrök nem vállalnak sztárokat. Illetve ez az egyik oka, a
másik a sztárok általános fegyelmezetlensége. Soha, egyetlen egy sztárt sem ölt
meg profi gyilkos. Az igazi, professzionális személyvédelmi specialisták az
üzleti és a kormányzati szférában működnek, bár a szórakoztatóiparban
tevékenykedő testőrök ezen a minősítésen egész biztosan felháborodnának.
Azonban, ebben a szakmában létezik egy olyan magas színvonal, melynek egyetlen
szórakoztatóiparban tevékenykedő biztonsági ember sem képes megfelelni, már csak
azért sem, mert ennek a kategóriának az egyik alapfeltétele, hogy a testőr
harcviselt legyen. Harcviselt, vagyis olyan valaki, aki élt már át fegyveres
támadást. Az ön világában nincs komoly veszély. A kormányzati és az üzleti
szférában, ahol esetenként nagyon komoly a fenyegetés, nem talál dekorációnak
odaállított figurákat. Talál a profi testőrök között magas és sportos izomzatú
férfiakat, néhányat, de olyat nem, aki törődne annak hangsúlyozásával, hogy
milyen a teste. Ez azért van így, mert egy profi gyilkos támadását testtel nem
lehet kivédeni. A dekorációnak számító figurák, akikre maga gondol, azért vannak
ott, mert jól mutatnak a fotón, és hogy elijesszék azokat, akik egyébként sem
túl veszélyesek. De egy profi gyilkosnak egy másodpercnyi nehézséget sem
okoznának. Ha egy vagy több dekoráció-figura védi", és bekövetkezik egy
támadás, vagy észre sem veszik, hogy megtörtént, vagy pánikba esnek. És ha
pánikba esnek, akkor vagy megdermednek, vagy elmenekülnek, és magát otthagyják,
vagy megpróbálnak valami olyasmit tenni, amit valamelyik ostoba filmben láttak,
és magára zúdulnak, kitörik kezét-lábát, vagy fegyvert rántanak, kiváltképp
automata fegyvert, és csak úgy elkezdenek tüzelni, bele a vakvilágba. Mindegyik
variáció halálos magára nézve. Ha ügyetlenül teperik le, esetleg beletérdelnek a
mellkasába vagy a gerincébe vagy a nyakába. Kilencvenhét nyarán volt egy ilyen
eset, amiről egy ideig cikkeztek is a lapok. Egy nőt egy százhúsz kilós
dekoráció védett", és amikor felrobbant egy petárda a közelükben, ez a
nagydarab birka ijedtében levágta a nőt a földre, és köz-
178
ben beletérdelt a mellébe: a nőnek három bordája törött el, ebből egy a tüdejét,
egy a szívét döfte át. A saját testőre" ölte meg. Ha arra vágyik, hogy egy erős
férfi a karjaiba kapja, akkor tudok javasolni néhány nagyon jó társkereső
ügynökséget. Ha romantikára vagy szexre vágyik, akkor ne egy testőrcéget
keressen fel ebben az ügyben.
Kissé bántó volt az utolsó mondat, de elengedtem a fülem mellett. Volt logika
abban, amit mondott, de nem győzött meg. Miért ne lehetne egy erős férfi jó
testőr?
- Maga nem különleges ügyfél - mondta Düpré. - Nekünk nincs szükségünk arra,
hogy törjük magunkat bármely megbízatásért. A legdrágábbak közé tartozunk.
Százötvenezer amerikai dollárt kérünk egyetlen hónapra, és annyian akarnak
minket, hogy Sophie-nak minden héten több órát kell azzal foglalkoznia, hogy
udvarias elutasító leveleket küldjön ki a postán. El tudja képzelni, hogy milyen
az, amikor valaki meghal, csak azért, mert nem ismeri egy szó definícióját? Én
rengeteg ilyen embert láttam. Például magát. Emberek meghalnak, mert nem tudják,
mit jelent az a szó, hogy testőr. Önnek nem kell felbérelnie minket. De ha már
itt vagyok, elmagyarázom önnek, hogy mit jelent az a szó, hogy testőr, hogy ne
veszítse el az életét egy ilyen hihetetlen dolog, egy nem értett szó miatt.
Érdekelt, amit mondani készült, de nem hittem, hogy képes lenne olyat mondani,
amivel megváltoztathatná a véleményemet róluk. Egyszerűen sokkal jobban féltem
annál, semmint hogy négy nőre bízzam az életemet.
Düpré folytatta.
- Egy testőrnek nem az a dolga, hogy izmos karjába kapja a gyenge és védtelen
ügyfelét, hanem az, hogy megvédje az életét. Van néhány mód, ahogyan meg lehet
ölni egy embert. A testőrnek ismernie kell ezeket a módokat, tudnia kell,
melyikhez milyen eszközökre, milyen előkészületekre és hány emberre van szükség.
A testőr mindig fáziskésésben23 van a támadóval szemben, mert nem tudja, hogy
mikor, hol, és hogyan fog bekövetkezni a támadás. Ezért az a dolga, hogy tudja,
mi minden szükséges egy robbantásos merénylethez, vagy egy puskával
'Ś' fáziskésés: lemaradás, hátrány.
179
végrehajtott merénylethez, vagy egy késsel végrehajtott merénylethez, és úgy
intézze, hogy az ügyfelét távol tartsa azoktól a szituációktól, amelyekben ezek
a merényletek lehetségesek. Ha célba tudják venni egy mesterlövészpuskával, és
meg tudják lőni, akkor senki nem tudja megvédeni az életét, és meg fog halni.
Egy testőr feladata az, hogy távol tartsa az ügyfelét az olyan szituációktól,
melyekben az ügyfelét célba lehet venni egy puskával. A testőr dolga, hogy
lehetetlenné tegye a merényletet, vagy annyira megnehezítse a támadó dolgát,
hogy annak hibákat kelljen elkövetnie. Ez észjáték. Megy az utcán tíz dekoráció-
figurával körülvéve, majd jön egy törpe, és odadob egy kézigránátot. Mind
meghalnak. Azért, mert védeni valakit, rátermettséget, tudást, felkészülést és
tapasztalatot igényel, és nem testtömeget, nem combvastagságú bicepszet.
Mindössze annyi fizikai erőre van szükségünk, hogy fürgék legyünk, és képesek
arra, hogy irányítsuk az ügyfél mozgását, például gyorsan földre vinni, amikor
kell. Bármelyikünk könnyedén földre tudja vinni magát. Megvan annak a módszere,
hogy miként lehet meghajlítani egy testet, hol kell hozzáérni, milyen erővel, és
hogyan lehet a másodperc tört része alatt biztonsággal levinni a földre, ha
veszély áll elő.
Kezdett tetszeni ez a csaj. Az biztos, hogy nagyon profi, és minden kezdeti
kételyem ellenére, már nem vetettem el száz százalékban annak lehetőségét, hogy
mégiscsak őket fogadom fel.
- És a tömeg megfékezése? - kérdeztem.
- A tömeg. Hogyan fékezünk meg egy tömeget? - Düpré tanácstalanul széttárta a
karját. - Miféle tömeget? Egy testőr sohasem engedné az ügyfelét olyan
területre, amit nem lát át. Egy tömeget nem lehet átlátni. Tehát egy testőr
sohasem engedné az ügyfelét egy tömegbe. A politikusokra ez a szabály nem
vonatkozik, mert őket több védelmi gyűrű veszi körül, és testőrök, biztonsági
emberek, titkosügynökök és nyomozók tucatjai, százai vagy ezrei védik az
életüket.
Johnnyra néztem, hogy ő mit gondol. Látszott rajta, hogy tisztelettel viseltetik
Düpré irányában.
- Ha megállapodnánk, mi történne? - kérdeztem. - Hogyan védenének, milyen
módon?
- Négyen vagyunk, és kizárólag egy embert védünk, huszon-
180
négy órás őrségben - mondta Düpré. - Sophie az operátor,2" ő marad az ügyfél
lakásában, illetve házában, hogy semmiképpen ne érjen minket meglepetés, amikor
visszatérünk oda. Simon Lornief, Jessy2' Romero és én kísérjük mindenhová. Ha
még soha nem volt testőre, tudnia kell, hogy a testőr nem egy barát vagy
társalgó, hanem egy háttérember, mint például egy házvezető vagy egy szakács. A
testőrnek és ügyfelének jóban kell lennie egymással, de nem lehet bensőséges a
kapcsolatuk, mert az csak elvonná a testőr figyelmét a külvilágról. Egy testőr
számára három tűzkeresztség van: amikor golyót kap, amikor fegyvert használ,
amikor megöl egy támadót. Mi mindannyian túlestünk valamennyi tűzkeresztségen.
Nem is egyszer. Vettünk részt tűzharcokban, tudjuk, milyen az. Szembe tudunk
nézni egy gyilkos támadással. Nem esünk pánikba. Soha egyetlen ügyfelünk sem
halt meg, és csak egy sebesült meg könnyebben, és nem maradandóan, és soha nem
voltak ártatlan áldozatok. Az álcázott védelemre szakosodtunk. Nem mutatjuk,
hogy testőrök vagyunk, nem adjuk semmi jelét annak, hogy magát védi valaki.
Látszólag minden marad a régiben, csak ön mellé csapódik néhány távoli rokon,
vagy néhány barátnő.
- De... ez miért jó? - kérdeztem kissé ijedten. - Hiszen, ha a támadó nem tudja,
hogy védenek, újból támadni fog.
- Áll valaki a háttérben, aki el van szánva arra, hogy magát megöli.
Személyesen, vagy mások révén. Elszánta magát. Ha azt látja, hogy testőrök
vannak maga körül, akkor annak nem az lesz a következménye, hogy feladja a
szándékát. Az lesz a következménye, hogy ravaszabbá válik. Ha látja a
testőröket, veszélyesebb lesz. Ha nem tud róla, hogy maga védelem alatt áll,
akkor semmit sem változtat a módszerén, és ugyanúgy fog támadni, mint eddig. Ha
a védelmünk alatt állt volna, amikor Fontainebleau-ban vagy a lakásában
megtámadták, akkor egyetlen pillanatra sem került volna veszélybe, mert gond
nélkül leküzdöttük volna a támadókat. A barátnőjének sem lett volna semmi baja.
- Tehát ki akarják provokálni az újabb támadást? - kérdezte Johnny.
- Nem - mondta Michelle. - Nincs mit kiprovokálni, mert
u operátor: (ebben az esetben) háltérműveleteket végző, irányító személy. 25
Jessy: ejtsd: Dzsesszi.
181
nem tudjuk elkerülni; ami készül. Támadás biztosan lesz. Kivéve akkor, ha a
rendőrségnek sikerül beazonosítania és elkapnia azt az embert, aki a háttérben
áll. Erre kevés az esély. De nem nulla. Éppen ezért az első néhány napban nem
javasolnánk a mozgást.
- Nem hiszem, hogy kibírom azt az idegfeszültséget, hogy bármelyik pillanatban
bekövetkezhet egy újabb támadás - mondtam idegesen. Még a gondolatától is
rosszul voltam, hogy lesz folytatás, márpedig teljesen biztos volt, hogy lesz.
- Bízzon bennünk, és nem esik bántódása - mondta Michelle Düpré. - Minden
valószínűség szerint támadni fognak még, de nem találnak célba. A lakásban pedig
teljes biztonságban lesz, ott nem következhet be egy újabb támadás.
Fájt a hasam a félelemtől. Most már bíztam bennük, tudtam, hogy profik. És
nagyon hálás voltam Michelle-nek, amiéit elmagyarázta, hogy mit jelent a
testőr" szó. Merthogy korábban tényleg nem tudtam.
- Rendben van, akkor kössük meg a szerződést - mondtam.
- Helyes - bólintott Michelle. Sophie elmosolyodott.
- Örülök, hogy így döntött! - jelentette ki, és az irattáskájából egy
rozsdabarna bőrmappát vett ki. Vissza akartam adni neki a referenciáikat
tartalmazó mappát, de a kezével mutatta, hogy tartsam magamnál. - Említette,
hogy csupán beleolvasott, de nem olvasta át. Maradjon még magánál, Joyce, hátha
egyszer kedve lesz hozzá.
- Köszönöm.
A referenciaanyagot az ölembe tettem. Nem szándékoztam elolvasni, de nem
vetettem el a lehetőségét.
Sophie kinyitotta előttem a rozsdabarna mappát. Szerződés volt benne. Kilenc
oldalban felsorolva minden jog és kötelesség mindkét fél részéről. Iszonyú
drágák voltak, az egyszer szent! Háromezerkétszáz amerikai dollár a napidíjuk,
plusz erre még rájött egy alap költségtérítés, és a biztonsági felszerelés
bérleti díja, amely a cég tulajdonát képezte. Ez a páncélozott luxusautó
használatát és a lakásom védelmi szintjének felfejlesztését foglalta magában.
Minden felmerülő extra költséget utólag rám terhelnek. Egy hónapra lehet őket
felbérelni, ennél kevesebb időre nem.
182
Százezer dollárt előre kell fizetnem, a többit a hónap végén, valamint előre ki
kell fizetnem egy százezer dolláros összeget, amely különféle, előre felmerülő
költségek fedezésére megy. Ötezer dollár felett már odafigyelek, hogy mire
költök; hiába vannak millióim, nem szórom a pénzem. Százötvenezer dollár
havidíj... Nem semmi! De ha tényleg olyan profik, akkor megéri, hiszen az
életemről van szó. Benne volt a szerződésben, hogy mindenben követnem kell a
testőreim utasításait az összes olyan kérdésben, amely érinti a biztonságomat.
Legalább egy hétre előre le kell adnom a programomat, ők ellenőriznek minden
útvonalat, minden helyszínt, és minden embert, akivel találkozom; és ha valami
nem tetszik nekik, akkor le kell mondanom az utat és a találkozót. Ha ezeket nem
teszem meg, felbonthatják a szerződést, és a pénzt nem kapom vissza. Ha a
veszély elhárulna valamilyen okból, akkor is megtartják az utolsó hónapra
kifizetett pénzt. De ha nekem nem tetszik, amit csinálnak, nem érzem magam
biztonságban, akkor bármikor felbonthatom a szerződést, és akkor a pénzemnek egy
részét visszakapom, attól függően, hogy hány nap után döntök úgy, hogy nem
akarom őket.
A szerződés eleve a nevemre volt kiállítva. Bíztak benne, hogy elfogadom a
feltételeket, ha pedig mégsem, csak néhány papír a veszteség. Minden oldalt le
kellett szignálnom, jelezve, hogy láttam és elolvastam azt, majd a végén három
helyen is aláírtam a nevem. Három példány készült, az egyiket én kaptam meg.
Francia frankkal nem nagyon foglalkoztak, ők is dollárban tartották a pénzüket,
akárcsak én. Be kellett mutatnom egy banki bizonylatot az anyagi helyzetemről,
majd aláírtam egy szörnyű, kétszázezer dolláros csekket.
Ha egy egész évig bérelnem kellene őket, azt anyagilag bizony nagyon megérezném,
főleg azért, mert ha egy éven át védelem alatt kell állnom, akkor dolgozni sem
tudok, és nem lesznek bevételeim. Egyszerűen nem lehet, hogy egy évre bezárjanak
a lakásomba! Elszántam magam, hogy így vagy úgy, de lezárom az ügyet, olyan
gyorsan, amennyire csak lehet.
Sophie elkérte a lakáskulcsaimat, majd tizenöt percre elment, és amikor
visszajött, a kulcsaim nem voltak nála. Tehát Simoné és a mexikói lány a
közelben voltak. Most elmennek a lakásomra, és előkészítik. Engem csak holnap
reggel visznek haza.
183
Felhívtam Vee-t, hogy mi van vele, de még mindig nem volt változás. Nem örültem
neki, de legalább stabil volt az állapota, és nem volt életveszélyben. A
kislányról most sem kérdeztem semmit a kórházban, mintha haragudnék rá, amiéit
éppen akkor éppen azon a helyen volt.
Mindent összevetve, azóta, hogy megláttuk Vee-vel a kislányt az országúton, most
először éreztem, hogy nem vagyok közvetlen életveszélyben. Bezárkóztam a
hálószobába, és lefeküdtem aludni. Sophie a külső szobában maradt, Michelle
pedig elment, hogy bejárja a házat és az egész birtokot. Megfigyeltem, hogy a
kutyákkal nem volt semmi gondja. Talán valamiféle szövetségest látnak egymásban,
kollégát", és ezért eleve nem tekintették egymást ellenségnek.
184
KILENCEDIK FEJEZET
1.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 1. szerda, 12 óra 11 perc
Michelle délelőtt tízkor keltett, hogy indulnunk kell vissza, Párizsba. Nagyon
álmos voltam, pedig vagy tíz órát aludtam. Sophie nem volt ott, helyette a
mexikói nővel találkoztam, Jessi-ca Romeróval. Johnny helikopterével mentünk.
Útközben Michelle elmagyarázta, hogy az álca szerint régi, amerikai, de az évek
során egymástól kicsit messzire sodródott barátnők vagyunk mi öten, ezért
megegyeztünk abban, hogy tegeződünk. Michelle csak Párizsban jelentette be
Johnnynak, hogy hol tegyen le minket. Egy kis külvárosi temető parkjában
szálltunk le. Mire földet értünk, már ott volt egy hatalmas, amerikai
luxusterepjáró, egy sötétített üvegű Cadillac Escalade, amelynek New York-i
rendszáma volt. Villámgyorsan beültünk, Johnny pedig azonnal a levegőbe
emelkedett. A terepjáróban Simoné várt bennünket a kormány mögött. Michelle
bemutatott minket egymásnak, Simoné pedig azonnal közölte, hogy a Cadillac
Escalade páncélozott. Ez meg is nyugtatott egy kicsit. A sötétített üveget sem
bántam, mert csak elrejtett, amire nagyon nagy szükségem volt.
A kávéházam előtt hajtottunk el. Bár tudtam, hogy zárva van, mégis ez nagyon
rossz érzést keltett bennem. Amikor Simoné a házhoz ért, ahol lakom,
rápillantottam az órámra: 12:11 volt. Nem tudom, hogy testőreim beavatták-e a
portást, de a kocsiban volt garázskapunyitó távirányító, amit érthető módon, nem
valami könnyű beszerezni. Simoné a távirányítóval felnyitotta a kaput, majd gázt
adott, és hangtalanul begurultunk a garázsba. Az ajtó bezáailt mögöttünk.
185
A garázsajtó után egyenes, nem túl meredek út vezetett le a garázs szintjére,
amely öt és fél méterrel volt mélyebben, mint az utca. Az egyenes alján csak
balra lehetett fordulni. Az út tovább folytatódott még harmincöt méteren
keresztül. Két oldalán tíz-tíz autónak volt hely, az út végén ugyancsak tíznek,
az útra merőlegesen elhelyezve, mint egy T betű kalapja. Az út végén jobbra
fordulva lehetett eljutni a lifthez és a lépcsőházhoz. Ha a lakók valamennyi
autója bent áll, huszonhét parkolóhely van foglalt, most csak húsz volt. Nekem
két kocsim szokott állni itt a garázsban, az Aston Martin, és egy nagy Volvo
kombi, mindkettő az út végén, a T kalapjának jobb szélén, a lift és a lépcsőház
közelében. Most egyik sem állt a garázsban. Az Aston Maitint a rendőrség
foglalta le, a Volvómat a testőreim vitték el, biztos helyre.
Simoné megfordult, és betolatott az Aston Martinom üres parkolóhelyére. A motort
nem állította le. Nekünk balra, tőlünk négy méterre volt a lift és a lépcsőház
ajtaja, jobb kéz felől egy Jeep Grand Cherokee terepjáró, amely a Volvóm helyén
állt.
- A garázsban vagyunk - mondta Simoné.
Testőreim állandó rádióösszeköttetésben álltak egymással. Olyan apró füldugót és
mikrofont használtak, hogyha Michelle nem közli velem, hogy kapcsolatot tartanak
egymással, azt hittem volna, hogy magukban beszélnek. A rádió mikrofonját és
fülhallgatóját teljesen elrejtette a hajuk. Sportosan elegáns öltözéket
viseltek, drága, kiváló minőségű, de nem feltűnő ruhadarabokat, melyekben szinte
bárhová bemehettek volna, minden feltűnés nélkül, és ugyanakkor a mozgásban sem
akadályozta őket.
- Kapu, garázsajtó, lépcsőház, lift tiszta - jelentette Simoné.
- Oké - mondta Michelle. - Menjünk fel!
- Felmegyünk - tájékoztatta Simoné, hajától és garbója nyakától láthatatlan
mikrofonon keresztül a lakásomban tartózkodó Sophie-t.
Simoné még mindig nem állította le a motort. Én hátul ültem, Michelle mellett,
előttem Jessy, Michelle előtt Simoné.
- Kiszállok - szólalt meg Jessy.
- Oké - mondta Michelle.
Simoné megérintett egy kapcsolót a kormányon, mire a Jessy melletti ajtó
kinyílt. Jessy kiszállt, az ajtó becsukódott utána. Kör-
186
bejárta a garázst, azután megvizsgálta a liftet, és a lépcsőházba is
bekukkantott. Ezután intett, hogy mehetünk.
Michelle felhajtotta a könyöklőt az ülések között, az ülés háttámlájába.
Kiszállt, az ajtót becsukta maga után. Körbenézett, azután kitárta az ajtót, és
intett, hogy menjek. Megbeszéltük, hogy mindig ő mondja meg, hogy melyik ajtón
szállhatok ki, és mikor. Átcsusszantam az ülésen, és kitettem a lábam a garázs
fekete kövére. A szívem sebesen zakatolt. Jessy a lépcsőház ajtaja mellett állt,
a falnál; Simoné bent ült a kocsiban; a motor továbbra is járt. Michelle benyúlt
értem, és kihúzott. Becsukta az ajtót, majd gyors léptekkel Jessyhez mentünk, és
megálltunk mellette, én egész a falnál.
- Lépcsőház? - kérdezte Jessy.
Két másodperccel később bólintott.
- Lépcsőház oké. Indulok.
Jessy kinyitotta a lépcsőház ajtaját, és benézett.
-Jó-mondta.
Michelle intett Simone-nak, aki leállította a motort, kiszállt, bezárta az
ajtókat, és gyors, határozott léptekkel odajött hozzánk.
Jessy ekkor elindult felfelé a lépcsőházban. Amikor már túljutott az első
fordulón, Michelle és én mentünk utána. Simoné három méterrel lemaradva követett
minket. Michelle szüntelenül az egyik oldalnál, a falnál tartott. Elképesztő,
hogy milyen koreográfiája volt a mozgásuknak!
A harmadik emeletre érve azt hittem, hogy rossz emeleten vagy rossz házban
járunk.
A lépcsőháztól balra, attól három és fél méterre nyílik a szomszédom lakásának
bejárati ajtaja, az én lakásomé nyolc méterrel lejjebb található, a folyosó
legvégén, éppen szemben. A szomszédom ajtaja ott volt, ahol mindig, az enyém
viszont eltűnt, és helyette egy számomra idegen ajtót láttam, nem nyolc, hanem
alig két méterre a szomszédomé mellett.
Jessy ment előre. Mielőtt az új ajtóhoz ért volna, az magától kinyílt. Jessy
kitárta az ajtót, Michelle és én odasiettünk, és beléptünk.
Még mindig nem éreztem magam otthon! Mert az ajtó után négy lépésre egy rács
zárta el a folyosót, és a rács mögötti ajtó nem az én lakásom ajtaja volt!
187
Amikor mind a négyen az ajtó és a rács között voltunk, a külső ajtó magától
bezáródott, a rács előttünk pedig ugyanabban a pillanatban, automatikusan
kitárult.
Amikor Jessy után Michelle maga előtt beengedett a lakásba, már tudtam, hogy jó
helyen járok: innentől kezdve majdnem minden ismerős volt.
Simoné is bejött a lakásba, és becsukta az ajtót.
- Zárhatod - szólt a rádiójába.
Hirtelen vagy egy tucat, halk kattanás hallatszott az ajtó felől. Michelle felém
fordult.
- Itthon vagy - jelentette be, a megállapodott tegező formát használva, majd még
hozzátette: - Néhány dolog megváltozott. Kilenc kategóriát emeltük a lakásod
biztonsági szintjét.
- Kilenc kategóriát... - ismételtem értetlenül. Fogalmam sem volt, hogy ez mit
jelent.
- A lakásod jó minőségű és jól zárható ablakokkal, tűzálló biztonsági ajtóval,
az ablakokon négy ponton záródó zárral, az ajtón hétpontos biztonsági zárral,
lánccal, kukucskálóval, ablak- és ajtóbehatolás-érzékelővel, tűzriasztóval, és a
bejárati ajtó fölé felszerelt, a lakásból felkapcsolható lámpával volt
felszerelve - tájékoztatott Michelle. - Ez a biztonsági berendezés éppen
elégséges, ha a lakás értékét tekintjük, de messze alulmarad egy biztonsági
lakás által megkövetelt szinttől. Ezért felfejlesztettük a lakásod védelmi
szintjét. Valamennyi ablak helyére hat ponton záródó, biztonsági zárral ellátott
golyóálló ablakot tettünk fel, melyekre belülről páncéllapot lehet felszerelni.
A hálószoba ablakára felrögzítettünk egy ilyen páncéllemezt. Egy átlagos ajtó
egy ponton záródik, ott, ahol a kulcs elfordításával kijön a zárnyelv, és az
ajtót rögzíti az ajtókeretbe. A három ponton, vagyis a kulcs mellett, valamint
alul és felül is záródó ajtók egyre elterjedtebbek. A bejárati ajtódat
kicseréltük egy tizenegy ponton záródó, biztonsági zárral ellátott, álcázott
páncélajtóra, amely kézifegyverek és kézigránátok ellen is véd. A folyosón
feltettünk egy biztonsági rácsot, amelyet tizenegy ponton záródó zár rögzít. A
rács elé egy úgyszintén tizenegy ponton záródó, álcázott páncélajtó került
felszerelésre, amely nem annyira erős, mint a lakás bejárati ajtaja, de
meglehetősen nagy az ellenálló képessége. A bejárati ajtódat, a folyosót lezáró
ajtót és a racsot Sophie a lakásból nyithatja és zárhatja. Beszereltünk egy
csúcsminőségű riasztót, amely
188
ellenőrzi a lakáshoz tartozó valamennyi ablak és ajtó állapotát, hogy melyik van
nyitva, melyik csukva, illetve bezárva, észleli a füstöt és a tüzet.
Rezgésérzékelők vannak a falakon, a mennyezeten és a padlón, hogy ha valaki
valamelyik hányból a lakásba akarna fúrni, arról tudjunk. A folyosón, a
lépcsőházban, az előtérben, a liftben és a garázsban rejtett kamerákat
szereltünk fel, és van kettő, amin keresztül a ház kapuja előtti teiiüet
figyelhető meg. A lakásban biztonsági zónákat alakítottunk ki, arra az esetre,
ha valamilyen módon behatolnának a lakásba, és itt bent kellene tűzharcot
vívnunk x számú felfegyverzett ellenséggel.
Rá kellett jönnöm, hogy ezek a nők aztán tényleg komolyan gondolják! Megnyugodva
elmosolyodtam. Végre teljesen biztonságban éreztem magam. A testőreim rém profik
voltak.
Fennáll egy helyzet, amely teljesen zűrzavaros, áttekinthetetlen és
irányíthatatlan, az embernek csak megfájdul tőle a feje, és azt se tudja, mihez
kapjon. Aztán belép a helyzetbe egy profi. És minden azonnal kisimul. Ezt főként
Johnnynál szoktam megfigyelni, amikor szervez: ha csak megszólal, csökken a
zűrzavar. És a testőreim is éppen ilyenek voltak. Örültem, hogy őket fogadtam
fel.
- Kész erőd lett a lakásomból - mondtam ki.
- Igen - értett egyet Michelle. - Itt bent biztonságban vagy. Semmilyen reális
veszély nem fenyeget.
- Reális veszély? - kérdeztem.
- Ha egy harci helikopterrel vagy egy tankkal támadnák meg a lakásodat, az baj
lenne.
- Hát... csak nem! - mondtam nevetve. Ez valóban nem tűnt reálisnak.
Michelle körbevezetett a saját lakásomban, és megmutatta az újításokat. A
testőreim beköltöztek az egyik vendégszobába; a bejárati ajtóhoz legközelebb eső
szobámat, a tornaszobát pedig berendezték biztonsági központnak, és telepakolták
monitorokkal és kisebb-nagyobb vezérlőkkel, melyek aktatáskákba voltak beépítve,
és kinyitva feküdtek az asztalon, egy fotellel szemben. Sophie innen még azt is
szemmel tarthatta, hogy mi történik a garázsban. Az egyik monitoron keresztül
láttam a Cadillac Escalade terepjárót, amellyel jöttünk. Tulajdonképpen
egyáltalán nem volt kellemetlen, hogy erődöt csináltak a lakásomból, és hogy itt
volt velem négy harcviselt profi, akik mindenre figyeltek helyettem.
189
- Elképesztő, hogy milyen nagy munkát végeztetek, ilyen rövid idő alatt! -
jegyeztem meg elismerően, amikor Michelle, Simoné és én leültünk a nappaliban.
- Nem volt olyan vészes - mondta Simoné. - Semmi nem okozott túl nagy
nehézséget. Még az ablak és a folyosóajtó sem. Az egyéni tervek alapján készült
épületek egy részét leszámítva, az ablakok, az ajtók, a folyosók szélessége és
magassága szabvány szerint készült. Párizsban van néhány utca, ahol luxus
lakóházakat lehet találni, és ezen lakóházak szabvány szerint épültek, a mi
ügyfeleink pedig általában innen kerülnek ki. A néhány elterjedt szabványnak
megfelelő méretű golyóálló ablakaink és ajtóink vannak, melyeket beépítünk,
amikor elfoglaljuk a helyünket, majd magunkkal viszünk, amikor a szerződésünk
lejár. Az elektronikai berendezéseket pedig nagyon egyszerű telepíteni. Még a
rejtett kamerákat is.
- És senki sem látta meg, hogy mit csináltok? - kérdeztem.
- Néhány ember láthatott ezt-azt, de semmi olyat, amiből arra következtethetne,
hogy védelem alatt állsz - mondta Michelle.
Simoné felállt, és kiment a szobából. Bejött Jessy, fel volt öltözve; egy
bukósisak volt a karján.
- Indulok - mondta, majd amikor Michelle rábólintott, hogy oké, sarkon fordult,
és elhagyta a szobát.
-Jessy ellenőrzi az összes címet, amelyet megadtál, ahová a héten el akarsz
látogatni. Megnézi, melyik vállalható, és megkeresi a legbiztonságosabb
útvonalakat - világosított fel Michelle.
- Ti nagyon értitek a dolgotokat - ismertem el.
- Köszönöm.
Eszembe jutott a pisztoly, amit Johnny már annyiszor említett, és amire már
kétszer is nagyon nagy szükségem lett volna. Most, hogy testőrök védtek, nem
láttam égető szükségét, de azért rákérdeztem.
- Nem kellene nekem egy pisztoly?
- Nem - jelentette ki Michelle határozottan. - Tudom, hogy jártál FBI
Akadémiára, tudom, hogy az Akadémia tizenhat hetes tanfolyamából tizenkettőt el
is végeztél. De ez régen volt. Azóta nem volt fegyver a kezedben, és nem tudod,
hogyan kell vészhelyzetben viselkedni. Nálunk mindig lesz fegyver, nem kell,
hogy nálad is legyen. Az csak felesleges problémákat okozna mindannyiunk
számára.
- Oké - egyeztem bele könnyedén. Örültem, hogy megúsztam a pisztolyt.
190
Visszajött Simoné; egy fekete golyóálló mellény és egy azúrkék kabát volt nála.
Ezek voltak rajtam, amikor jöttünk.
-Amikor Michelle odaadta neked ezt a mellényt Orléans-ban, a kúrián, csak annyit
mondott róla, hogy golyóálló. Azt már tudod, hogy meglehetősen nehéz, de egész
kényelmes. - Simoné odanyújtotta nekem a mellényt, elvettem, megtapogattam. - Ez
a mellény egy Dowty Armourshield 25-ös típusú golyóálló mellény, melyet
kommandó-alakulatok használnak, elsősorban az angol SAS26, amely a világ talán
legjobb elitegysége. Ez nagyon jó mellény, nem lesz vele gondod. Mi is ilyet
használunk, és nincs semmilyen panaszunk, pedig jó néhány éles helyzetben
próbáltuk már ki - Simoné felmutatta a kék kabátot. - Ez egy különleges kabát,
melyet megrendelésre készítettek a számunkra. Teljesen normálisan néz ki, nem
látszik rajta semmi szokatlan, pedig nagyon is az. Vékony kevlárréteg van benne,
az ujjaknál is. A kevlár egy olyan mesterségesen előállított szövet, melynek
nagyobb a szakítószilárdsága, mint a fémeknek, ugyanakkor jóval könnyebb és
hajlékony, ezért alkalmas golyóálló nihák készítésére. A kabátnak azért kell
ilyen hosszúnak, combközépig érőnek lennie, hogy eltakarja a mellény lágyékvédő
részét. A kabát kívül egy nomex nevű anyagból van, amely tűzálló, így megvéd az
izzó fémdaraboktól, a parázstól és a nyílt tűztől. Olyan a szabása, hogy álcázza
a tizennyolc milliméter vastag golyóálló mellényt. Tehát nem egyszerűen csak
eltakarja, hanem álcázza is; aki rád néz, nem látja furcsának a kabát állását,
nem látja, hogy alatta van egy merev golyóálló mellény.
- Nem lehetne egy golyóálló kabátot használni, amin nem látszik, hogy az? -
kérdeztem. - És akkor nem kellene a mellény.
- Vannak olyan kabátok, mint ez itt - Simoné az ölembe adta a kék kabátot. - Ez
golyóálló. De valójában semmi sem golyóálló abszolút értelemben, olyan nincs,
amin semmi sem képes áthatolni. Ahhoz, hogy egy aiha megfogja a nagy sebességű,
acélfejű lőszert is, ahhoz kerámialapokra van szükség. Ezért olyan merev a
golyóálló mellény, és ezért olyan nehéz is. A kabátba is varrhatnánk zsebeket,
melyekbe kerámialapokat dughatunk, de nem jutna belőle
2Ü SAS: (Special Air Service). Különleges Légi Szolgálat. A brit hadsereg
speciális kommandója. Szárazföldön, vízen, víz alatt, illetve légi úton. minden
terepen, minden éghajlaton, mindenféle körülmények között bevethető kommandó.
Egyike a világ legkiválóbb elitegységeinek.
191
a legfontosabb helyre: a mellkasod elé, és a szív és a tüdő az, amit a leginkább
meg kell védenünk ezekkel a lapokkal. A kabátot cipzárral, tépőzárral vagy
gombokkal, patentokkal zárhatod össze elől, és ezeken a pontokon a leggyengébb,
tehát pont a legrosszabb helyen. A mellkasod előtt egy vagy több, egy darabból
álló, kellően vastag kerámialap szükséges, amely teljesen lefedi a mellkasodat
és a hasadat, ehhez pedig egy mellény kell, amit úgy veszel magadra, hogy
belebújsz. Három ugyanilyen Dowty Armour-shield 25-ös mellényed van és öt
golyóálló nomex-kabátod, egy fekete, egy piros-sárga csíkos, egy fehér és két
kék. Ha kimozdulunk a lakásból, a mellény és az egyik kabát mindig rajtad lesz.
- Oké - egyeztem bele. Egyáltalán nem kellett győzködniük. Simoné megint elment,
és fél perc múlva egy fekete fémsisak-
kal tért vissza. Azt is odaadta nekem.
- Ez egy AC 100/1-es, páncélozott rohamsisak, melyet például az SAS is használ.
Ezt is meg kell tanulnod használni - mondta Simoné.
- Rendben. Most kezdjük a gyakorlatozás!? - kérdeztem.
- Ha akarsz enni előtte, vagy ha el akarsz intézni néhány telefont, vagy
pihennél, akkor nyugodtan, és majd utána nekikezdünk.
A telefonálás mellett döntöttem. Hívtam a kórházat, Vee szobáját, majd Dr.
Lévit, de sajnos még mindig nem volt változás; utána felhívtam anyukámat, az
ügynökömet, Johnnyt és Claire-t. Az üzenetrögzítőim dugig voltak
interjúkérelmekkel, de egyikkel sem akartam foglalkozni. Nem tudtam, mit
mondhattam volna. Inkább mentem gyakorolni a golyóálló mellény, a kabát meg
sisak fel- és levételét.
2.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 1. szerda, lóóra 12 perc
Michelle jó alaposan begyakoroltatta velem, hogyan kell golyóálló mellényben
mozogni, hogyan kell fel- és levenni. A rohamsisak nagyon furcsa volt, bár
annyira azért nem kényelmetlen,
192
mint gondoltam, mivel a belseje ki volt pámázva. A gyakorlás végeztével Michelle
hozott nekem egy gázmaszkot. Ezt a fajta gázmaszkot gyorsmaszknak vagy
zsákmaszknak is nevezik, mert nagyon gyorsan fel lehet venni, és mert olyan,
mint egy zsák: össze lehet hajtogatni, csak a szemeknél és az orrnál-szájnál
vannak merev részei, és úgy kell felvenni, mintha az ember a fejére húzna egy
zsákot. Ha a zsák" száján a zsinór laza, a maszkot akkor is könnyedén a fejemre
húzhatom, ha rohamsisak van rajtam, és elég csak megrántani a zsinórt, és máris
védve vagyok a füsttől és a gázoktól. A szűrőbetéte nem olyan nagy és nehéz,
mint a gázálarc vagy a hosszútávú gázmaszk esetében: körülbelül fél óráig véd
bármilyen füsttől, és néhány gáztól is, például könnygáztól és hasonlóktól.
Amikor valaki levegőt vesz egy gázálarcban vagy gázmaszkban, magyarázta Simoné,
a levegőt a szűrőbetéten keresztül szívja be, és a levegőben található mérgező
anyagok fennakadnak ezen a szűrőn. A szűrőbetét egy idő után telítődik a mérgező
gázok molekuláival, és ezután már nem tudja megszűrni a levegőt, ezért ki kell
cserélni.
Kaptam egy enyhén sötétített szemüveget is, amit mindig fel kell majd tennem,
amikor valamelyik testőröm szól. A szemüveg teljesen közönséges volt: nehezen
törő, erős, műanyag keret, dioptria nélküli lencsékkel. Az egyedüli
különlegessége az volt, hogy a keret minden oldalon az arcbőrömhöz ért, ezáltal,
mint valami úszószemüveg, teljesen elszigetelte a szemem. A szemüvegnek az volt
a funkciója, hogy megvédje a szemet a portól, a füsttől és a könnygáztól.
A gyakorlástól alaposan kifáradtam, pihenni akartam egy kicsit, ezért
elhatároztam, hogy eszem valamit, és elintézem a szükséges telefonokat. Kimentem
a konyhába, hogy csináljak egy szendvicset. Sophie ugyancsak szendvicseket
készített.
- Ebéd? - kérdeztem, amikor beléptem a konyhába.
- Igen, valami olyasmi - felelte Sophie, és kedvesen rám mosolygott. -
Befejeztétek mára, Joyce?
- Mára igen - mondtam.
- Egyébként nem olyan nehéz, néhány napon belül egészen hozzászoksz majd a
mellényhez, a sisakhoz és a gázmaszkhoz. A szemüveg pedig nem okozhat gondot -
Sophie rám kacsintott az utolsó szó után.
193
Felsóhajtottam, mosolyra húzódott a szám.
- A szemüveg nem is.
Tálcát és tányért tettem az asztalra, a kenyértartóból bagettet27, a
hűtőszekrényből kapros vajat, sonkát és finom francia sajtot vettem elő.
Kikaptam egy kenyérvágókést a tartóból.
-Joyce, mit tudsz a kisgyerekről? - kérdezte Sophie. - Remélem, már jól van!
Épp belevágtam a kenyérbe, de a mozdulat félbemaradt. Hirtelen rettenetesen
elszégyelltem magam, azt hiszem, el is vörösödtem. Kirekesztettem az életemből,
sőt még a tudatomból is azt a kislányt, akit az országúton találtunk. Mintha
hibáztatnám azért, amit feff, hogy épp akkor szökött meg onnan, ahol
rettenetesen megkínozták, és épp akkor botorkált ki az országútra.
- Hivom, perceken belül. Majd elmondom a legfrissebb híreket - mondtam. Képtelen
voltam bevallani Sophie-nak, hogy semmit nem tudok a kislányról, mert
egyetlenegyszer sem érdeklődtem iránta.
- Nagyon érdekel annak a szegény gyermeknek a sorsa. Borzasztóan sajnálom! -
mondta Sophie.
- Én is.
Levágtam négy szelet kenyeret, és a tányéna pakoltam őket. Sophie egy egész
bagettet felszeletelt már, és a legtöbbet már meg is vajazta.
- 0, bocsánat! Joyce, nem fogjuk ezt egyszerre mind megenni, ha kérsz, vegyél
csak!
- Nem, köszönöm! - hárítottam el az ajánlatot.
Gyorsan összedobtam a szendvicsemet, aztán egy pohár tej kíséretében bezárkóztam
a hálószobába. Elsőként Vee betegszobáját hívtam, hogy megtudjam, hogy van Vee.
Nem romlott az állapota, de még nem is javult, és ez kezdett nagyon zavarni. Fel
is hívtam Dr. Lévit, és megkérdeztem, mi van Vee-vel. Azt mondta, hogy Vee
állapota stabil, de ennél többel nem tudott biztatni. Mondtam neki, hogy
szeretnék érdeklődni a gyerek után, akit találtunk, és kaptam tőle egy nevet meg
egy telefonszámot.
Csak ültem az ágyamon törökülésben, ettem a szendvicseket, ittam a hideg tejet,
és közben szedtem össze a bátorságomat,
bagett: hosszú, vékony francia kenyér.
194
hogy ennyi idő után legyen képem felhívni a kislány kezelőorvosát, és érdeklődni
a gyerek iránt. Valamilyen mesén gondolkodtam, amit majd előadok, ha Dr. Natan
Pauwels, a kislány kezelőorvosa rákérdezne, hogy miért csak most hívom fel, de
elfogyott a szendvics és a tej, és még mindig semmi nem jutott eszembe. Nem
gondolkodtam tovább, csak beütöttem a számot, melyet Dr. Lévitől kaptam.
- Dr. Natan Pauwels - szólt bele egy középkorú, határozott férfi a harmadik
csörgés felénél.
-Jó napot, Dr. Pauwels! Joyce Byron vagyok. A nevét és a számát Dr. Lévitől
kaptam meg, aki a barátnőm, Vivien Licata kezelőorvosa.
-Jó napot kívánok! Örülök, hogy végre beszélhetek magával! Szeretném kifejezni
önnek nagyrabecsülésemet, amiért volt bátorsága mindezt végigcsinálni, és
kimentette a kisfiút abból a borzalmas helyzetből!
- Köszönöm, Dr. Pauwels! Megtettem, amit tudtam, bár nem érzem valami soknak -
hirtelen rájöttem, hogy Dr. Pauwels azt mondta: kisfiú. Nem akartam kijavítani.
-A rendőrség biztosan vigyáz a kislányra, és gondolom, több részlet is titkos,
de én arra szeretném kérni, hogy amit lehet, azt mondjon el nekem a kislány
állapotáról.
- Először is: minden, amit most hall, bizalmas. Maga csak azért tudhatja meg,
mert résztvevője ennek az ügynek, de megkérem rá, hogy ne beszéljen róla. És
másodszor: nem kislány, hanem kisfiú - javított ki az orvos. - Ezt a kicsi
embert olyan hihetetlen brutalitással bántalmazták, hogy az túlmegy minden
határon. Amikor felvette a kisfiút, biztosan végignézett a testén, és a külső
nemi jellegek hiánya miatt azt gondolta, hogy lány. De fiú. Tudja, én nagyon
megértő ember vagyok, és még azt is el tudom fogadni, hogy valaki azért öl meg
egy embert, mert ránézett. De a gyerekekkel való erőszakoskodást nem bírom
elfogadni! Húszéves pályafutásom során még csak hasonlóval sem találkoztam soha!
Ezt a kicsi embert... Én ezt nem értem. Hogyan válik valaki ilyen ocsmánnyá, egy
ilyen alávaló, rohadt, aljas gazemberré?! - az orvos egyre szenvedélyesebb lett,
amit meg is tudtam érteni, hiszen ő volt az, aki napok óta a kisgyerekkel
foglalkozott. - Ezen a szegény kisfiún, akit a kollégáim-
195
mai Antoine28-nak kereszteltünk el, több mint négyszáz vágást találtunk, a
kézujjakon többszörös törések nyomai, levágták a bal fülét, az alsóajkát és a
nemi szerveit, gyakran éheztették és moslékon tartották. Rengeteget ütötték
szegényt. Embertelen tortúrában volt része, csoda, hogy egyáltalán még él.
Jézus... Megfordult velem a szoba. Becsuktam a szemem. Szégyelltem magam, amiért
őt hibáztattam.
- Sokszor én is megdöbbenek azon, hogy milyen nyomorult emberi lények vannak -
mondtam egy szomorú sóhajtás után. -Ezerszer feltettem már magamnak a kérdést,
hogy egyáltalán vége lesz-e ennek egyszer.
- Soha nem lesz vége! - mondta az orvos. - Hacsak nem lesz valami olyan
tudományos felfedezés, amit ma még el sem tudunk képzelni, ennek soha nem lesz
vége. Az ember már csak ilyen. Sajnos.
- De nem mindenki! - vetettem ellen.
- Ez igaz, nem mindenki. A legtöbben nem. Igen, a legtöbb ember egész normális.
- Segíthetek valamit, Dr. Pauwels? - kérdeztem. - Szüksége van valamüyen
gyógyszerre, berendezésre vagy szakértőre?
- Elintézhetné a miniszternél, hogy emeljék meg a fizetésünket a kétszeresére
vagy a háromszorosára.
Kissé meglepő volt, amit mondott, azonnal nem is jöttem rá, hogy viccel. Talán a
humor az egyetlen mentsvára, ahová elvonulhat lazítani egy kicsit, annyi
borzalom után.
- Ha legközelebb együtt ebédelünk a klubban, majd szóvá teszem - mondtam. - Mit
is mondott, a kétszeresére?
- Hm... Nos, legyen inkább a háromszorosa. Tudja, az infláció miatt!
- Ó, igen! Majd igyekszem.
- Köszönöm. És nyugodtan hívjon fel, ha gondolja.
- Hívni fogom, Dr. Pauwels. Mindent köszönök. Viszonthallásra!
- Viszonthallásra!
Felhívtam Armand felügyelőt, és a nyomozás állásáról faggattam.
is Antoine: (francia férfinév) ejtsd: Ántoán.
196
- Annyi bizonyos, hogy a gyermeket elrabolták - jelentette ki a felügyelő. - De
azt még nem tudjuk, hogy ki.
- Most beszéltem Dr. Pauwels-szel, aki azt mondta, hogy még nem sikerült
azonosítani a kisfiút.
- Egyelőre még nem sikerült megállapítanunk a személyazonosságát, Byron
kisasszony. Nincs kizárva, hogy nem is francia. Talán az elkövetők sem.
- Mi történt akkor éjjel, felügyelő úr? Hogy került a kisfiú az országútra?
- Körülbelül száznegyven méterre az országúttól, abba az irányba, ahonnan a
támadójuk előbukkant, egy földút fut az országúttal párhuzamosan, úgy egy
kilométer hosszan. Egy terepjáróval vitték a gyermeket a földúton, valamiért
megálltak, és egy óvatlan pillanatban a gyermek elszökött. Ennél többet nem
mondhatok, Byron kisasszony. Remélem, megérti.
- Igen, hogyne - mondtam leplezett csalódottsággal. - És a másik támadásról mit
tudnak?
- A portán senki sem látta, amikor egy idegen behatolt a házba. A lakók sem
találkoztak senki ismeretlennel. Ez azt jelenti, hogy valahol a házban,
feltehetően a pincében rejtőzött el, és ott válta ki a megfelelő alkalmat.
- Azt mondja, felügyelő úr, hogy a támadóm órákon át itt volt valahol a házban?
- Minden valószínűség szerint így volt.
- Tudják már, hogy kicsoda? - kérdeztem rá, pedig éreztem, hogy még úgysem
tudják.
- Sajnos még nem sikerült kiderítenünk, Byron kisasszony, de dolgozunk az ügyön,
és vannak konkrét eredmények. Ám ezekről nem beszélhetek önnek. Meghagytam a
járőröknek, akik a Champ-de-Mars környékén teljesítenek szolgálatot, hogy
nézzenek rá a kávézójára és a házra, ahol lakik. Előfordulhat, hogy egy
rendőrjárőr felszól kaputelefonon, és megkérdezi, hogy van.
- Az jó lesz, köszönöm. Mit gondolnak a két támadásról, összefüggenek? -
kérdeztem.
- Még nem tudjuk, de nem tartjuk valószínűnek. Mivel időben közel voltak
egymáshoz, úgy tűnik, kapcsolat van közöttük, de mind ez ideig ennek semmi jelét
nem találtuk. Van esetleg valami,
197
amit korábban elfelejtett említeni nekünk, Byron kisasszony? Bármelyik üggyel
kapcsolatban?
Kicsit gondolkodtam, aztán megráztam a fejem.
- Nincs semmi, felügyelő úr. De ha eszembe jut valami, hívni fogom.
- Köszönöm. Viszonthallásra!
- Viszonthallásra!
Nagyon nem tetszett, hogy még mindig nincs semmi eredmény. Az idő csak egyre
telt, én meg be voltam zárva a saját lakásomba.
És ettől felháborodtam. A felháborodásom pedig dacossá tett. Beütöttem Claire
számát. Egy fenét fognak engem kicsinálni! Van már négy profi testőröm, hát nem
fogok itt rostokolni a négy fal között, a fenébe is!
- Szia, Joyce! - szólt bele Claire.
- Szia! Claire, volna valami kifogásotok az ellen, hogy holnap kinyissunk? -
kérdeztem.
- Felőlünk kinyithatunk, Joyce.
Claire olyan gyorsan vágta rá a választ a kérdésemre, mintha már elunták volna
magukat otthon.
-Akkor, Claire, holnap nyitás. Itt az ideje, hogy továbbmenjen az élet!
198
TIZEDIK FEJEZET
1.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 2. csütörtök, 01 óra 32 perc
Felriadtam. Feszülten hallgatóztam, aztán a párnám alól előkaptam a Chanelt.
Felkapcsoltam a falilámpát, és talpra ugrottam az ágyam tetején. Megfeszülő
izmokkal, ugrásra készen, rettegve néztem körül.
Egyedül voltam a hálószobában.
Bekukkantottam az ágyam alá is. Elszaladtam a könyvespolchoz, hogy megnézzem,
nem rejtőzik-e valaki a takarásában, majd belestem a pipereasztalka mögé, és a
fotelt is megnéztem. Tényleg egyedül voltam.
Visszabújtam az ágyba, a nyakamig bebugyoláltam magam a puha paplanba, és a
Chanelt a jobb kezemben szorítottam. A lámpát sem oltottam le.
Ideges voltam, és mindenen átható félelem gyötört.
Tegnap nem dolgoztam...
Pedig kellett volna. Miattam áll a forgatás, mert nem merem kitenni a lábam a
lakásból. Hét éve egyetlenegyszer sem kértem halasztást egy munkában. Még beteg
sem voltam. Az elmúlt hét év alatt egyetlenegyszer sem voltam lázas,
egyetlenegyszer sem tak-nyosodtam be, egyetlenegyszer sem fájt a fejem vagy a
fogam vagy a torkom. Nem volt semmi bajom; miattam soha egyetlen munkát sem
kellett elhalasztani, félbehagyni.
A fene egye meg!
Meddig lesz ez még így? Meddig?
Mert egy nyomozás, egy ügy lezárása néha nagyon-nagyon sokáig eltart. Nagyon-
nagyon sokáig! Még a legjobb esetben is néhány hét, legalább egy hónap!
199
A legrosszabb esetben pedig...
Ebbe bele sem mertem gondolni.
Elvettem az éjjeliszekrényem tetejéről az előjegyzési naptáramat, hogy lássam,
mi mindent kell lemondanom, ha egész novemberben nem teszem ki a lábam az ajtón.
Ahogyan olvastam egyik oldalt a másik után, úgy lettem egyre elkeseredettebb.
Majdnem elbőgtem magam.
Valaki rám szállt, és szétcincálja az életemet! Hogy dögölne meg az a rohadék!
Remélem, kommandósokat küldenek rá, és remélem, hogy amikor rajtaütnek, előkap
egy fegyvert! Dögölj meg! Dögölj meg!
Elkeseredésemben az ágyat csépeltem a parfümmel.
Legszívesebben üvöltöttem volna.
Egyre többet veszítettem, egyre többet és többet! És egy láthatatlan ellenséggel
kellett valahogyan szembeszállnom. A rendőrség nem tud semmit! Mikor lesz már
ennek vége? Mikor kapom már vissza az életem?!
Nem akarok interjúkat adni, nem nézek tévét, nem kapcsolom be a rádiót, nem
olvasok bele egyetlen újságba sem! Hagyjanak békén! Mindenki!
Eltorzult az arcom a kétségbeeséstől. Megint rávágtam az ágyra.
Ha véges határidőn belül nem tudom befejezni a reklámfilmet, akkor vissza kell
fizetnem az érte kapott pénzt, kétmillió dollárt.
Kétmillió dollár...
Az nagyon betenne nekem.
A francba! Megőrülök ettől a bezártságtól! Történjen már valami! Valami jó!
Elvettem a telefont az éjjeliszekrényről, és felhívtam Vee betegszobáját. Már
biztosan untak, de muszáj volt állandóan hívogatnom őket.
- Dr. Sylvia Bergier, tessék! - szólt bele az egyik fiatal nő, aki Vee
betegszobájában töltötte az éjszakákat, hogy vigyázzon Véére. Frissen végzett az
orvosi egyetemen, nagyon lelkes, minden betege a személyes ügye. Dr. Lévi
mondta, hogy a frissen végzettek még nem fáradtak el, nem égtek ki, és nagyon
örülnének egy kis pluszjövedelemnek. És éppen az a korosztály, amelyik leginkább
odafigyel rám.
200
-Jó estét, Sylvia! Joyce vagyok - köszöntöttem.
- Jó estét, Joyce! - üdvözölt. Hallottam a hangján, hogy örül nekem.
- Azt hiszem, már unja, hogy egyfolytában hívogatom. Ne haragudjon, de nagyon
aggódom a barátnőm miatt.
- Semmi baj! Én ugyanezt tenném.
- Köszönöm, hogy megért - mondtam, majd rátértem arra, amiért felhívtam. A
gyomrom égett, az izmaim fájtak, és furcsa ürességet éreztem itt belül. -
Vivien?
- Jól van - felelte Sylvia. - Minden értéke szépen a megfelelő sávban van.
- De még nem tért magához.
- Még nem - mondta Sylvia, az első szót erősen hangsúlyozva.
- Rendben, köszönöm. Hívjon, hogyha van valamilyen változás!
- Természetesen!
- Köszönöm. Viszonthallásra!
- Visszhall, Joyce!
A telefont visszatettem az éjjeliszekrény tetejére, aztán mellé az előjegyzési
naptáramat is.
Erőlködtem, hogy higgyek benne, de egyre kevésbé láttam reálisnak, hogy egy
napon minden éppen olyan lesz, mint egy héttel ezelőtt volt. Éppen olyan
csodálatos.
Csak feküdtem az ágyban, és meredten néztem a függönyt a páncélozott ablak
előtt.
Valaki ezt a sorsot szánta nekem. Nekem és Vee-nek.
Nem akarom a kisfiút hibáztatni, de ez az egész nem érte meg az árát.
És hirtelen az a különös és nagyon zavaró érzésem volt, hogy idegen van a
lakásban.
Sohasem tudtam megérteni azokat az embereket, akik albérlőt fogadnak a
lakásukba, vagy akik maguk vesznek ki egy szobát valakinél. Anyagilag megértem,
de emberileg nem. Ha idegen volna a lakásomban, az egyik szobában, páncélajtót
kellene tennem a hálószobám ajtaja helyére, mert különben el nem mernék aludni.
És volt idegen a lakásomban.
Nem is egy.
201
Négy.
Négy idegen ember, akikről a nevükön kívül tulajdonképpen semmit sem tudok. Az
égvilágon semmit.
És állig fel vannak fegyverezve.
Olyan emberek, akik már használtak fegyvert.
Olyan emberek, akik már öltek embert.
Olyan emberek, akiket lőttek már meg.
Idegen emberek; nagyon, nagyon idegenek. Egyáltalán nem olyanok, mint én, vagy
mint bárki, akit valaha is ismertem.
Itt van a lakásomban az én négy testőröm: Michelle, Simoné, Jessy, Sophie. Olyan
emberek ők, akik fegyverrel járnak-kelnek, és akik bármelyik másodpercben készek
használni a fegyvert. Olyan emberek ők, akik figyelik a lakásom és a ház minden
kis szegletét éjjel-nappal, minden órában, minden percben.
Nem volt ez így jó. Nincs senki a lakásban, akit ismerek.
Legszívesebben felhívtam volna Johnnyt, hogy azonnal költözzön hozzám, amíg a
testőreim itt vannak. De ezt nem tehettem meg. Johnny, ahogyan ígérte, Orléans-
ból a párizsi lakásába költözött, hogy közel legyen hozzám. A háza egyik részét
teljesen átalakította. Már így is túl sok mindent tett értem, már így is
túlságosan felforgatta az életét miattam. És ez nem volt jó érzés, hiszen a
barátom. Megnyugtató volt persze, hogy számíthatok rá, hogy semmiképpen nem
maradhatnék magamra, ám ugyanakkor a bűntudat is mardosott, amiért kihasználtam
a barátságát...
Eszembe jutott a referenciakönyv, amelyet Sophie-tól kaptam, hogy olvassam el.
Az éjjeliszekrényem fiókjában volt. Felpolcoltam a párnákat, és elővettem a
mappát.
Most nem úgy nyitottam ki, mint akkor, amikor először találkoztam a
testőreimmel. Most nem. Most nemcsak gyorsan akartam átfutni, hanem el akartam
olvasni minden egyes szót, hátha megismerem azokat az idegeneket, akik állig
felfegyverezve laknak velem, a saját lakásomban.
Két órába telt, hogy mindent elolvassak. Az a határozott véleményem alakult ki,
hogy ez a négy nő nem semmi. Azt hiszem, bár ehhez nem értek, és éppen ezért,
nem lehetek benne biztos, de nekem úgy tűnik, hogy testőrszemmel az ő múltjuk
nagyjából olyan, mint modellszemmel az enyém. Nagyon sikeresek, rengeteg
köszönőlevelük van a legkülönfélébb emberektől. Tényleg
202
nem halt meg egyetlen ügyfelük sem, de an'ól az időről nem nagyon esik szó,
amikor még nem mint Düpré, Lornier & Romero Személyvédelmi Kft. léteztek. Mi
történt abban az időben? Michelle esetében ez tizenegy-tizenkét évet jelent.
Simoné és Sophie esetében három évet, Jessy esetében nyolcat. Mi történt ez
alatt az idő alatt? Esik róla szó ugyan, de csak nagyon szűkszavúan, inkább csak
mint egy lista, felsorolva dátum szerint, hogy kiket védtek, és mikor hányan
voltak testőrök egy adott személy vagy egy család mellett. Csupa száraz
számadat. Huszonkilenc hónapja alapították a cégüket, és erről az elmúlt
huszonkilenc hónapról nagyon sok minden van a referenciaanyagukban: pontos
leírások, rengeteg köszönőlevél, egy-két újságcikk, melyekből kidéiül, hogy
némelyik ügyük igencsak kemény volt. Az egyik cikk szerint egy Moszkvában élő
svájci üzletembert halálosan megfenyegetett az orosz maffia. A férfi felbérelte
Michelle-éket, és ők négy igen brutális támadást vertek vissza, majd
hazakísérték az üzletembert svájci otthonába. Nem akármi! Ha megtudnám, hogy
halálra ítélt az orosz maffia, belepusztulnék a félelembe. Persze Michelle,
Jessy, Simoné és Sophie nem ijedtek meg túlságosan. Any-nyira nem, hogy négy
támadást ki tudtak védeni. Bárki is ez a négy nő, olyan profik a saját
területükön, mint én az enyémen.
De mi a fene történt azokban az években, melyekről a vaskos referenciaanyag nem
ejt szót? A védett személyek névsorán kívül a huszonkilenc hónappal ezelőtti
időszakról mindössze egyetlen cikk árválkodott, az azonban kétségtelenül hatásos
volt. Michelle nyolc évvel ezelőtt egy Demarti nevű bírót védett, aki akkoriban
nagyon híres volt, mert terroristák elleni perben bíráskodott, a terrorcsoport
szabadon lévő tagjai pedig halálosan megfenyegették. Egy mélygarázsban került
sor a támadásra. A bírót hat testőr védte, de amikor a csapda bezárult, öten
meghaltak, és csak Michelle maradt egyedül életben. Öt géppisztollyal
felfegyverzett fickó támadt rájuk. Michelle két golyót kapott a tüdejébe, egyet
a hasába, de mind az öt támadót megölte, és a bírót úgy vitte ki a garázsból,
biztos helyre, hogy az nem sérült meg. Michelle ezután három hónapot töltött
kórházban. Hihetetlen szerencsével teljesen felépült, és nem szenvedett
semmiféle maradandó károsodást. Elszánt ember.
Az egész referenciaanyag azért készült, hogy bemutassa: Mi-
203
chelle, Jessy, Simoné és Sophie értik a dolgukat. A legutolsó oldalakon a
Francia Testőrszövetség igazolása állt, ami szerint egyikük ügyfele sem halt
meg... azóta, hogy önálló cégük van. De mi történt előtte? És itt van Jessy, aki
öt évig szolgált katonaként, mint mesterlövész! Mit csinált az alatt az öt év
alatt? Hányszor fordult elő, hogy lőtt - de nem céltáblára?
Ki kell derítenem, hogy kik ezek az emberek, akik állig felfegyverezve laknak az
én lakásomban, és akik többször öltek már embert!
2.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 2. csütörtök, 09 óra. 02 perc
Kora hajnalban, öt óra felé aludtam el, miután alaposan kigondolkodtam magam, és
elhatároztam, mit. is fogok csinálni. Van egy laptopom az éjjeliszekrényem
mélyén, amit csak nagyon elvétve használok. Még az éjjel előszedtem a gépet, és
a kis füzetemet, amibe a számítástechnikai dolgokat írtam fel, mint például azt,
hogyan kell e-mailt küldeni, meg ilyenek. Hiába repülök egy olyan modern gépen,
mint a Falcon 2000-es, nemigen használok számítógépet. Még életemben nem ültem
előtte félóránál tovább. Ha e-mailt akarok küldeni, inkább megkérek valakit,
hogy tegye meg helyettem, annyira nem értek hozzá. Ellentétben Vee-vel és
Madlennel, akik nagyon vágják ezt a témát. Ők még internet kávéházakba is
eljárnak néha. Van e-mail címem, melyet nem tudok kívülről, és a nekem küldött
e-mailek többsége Victoriához fut be. Az volt a célom, hogy internetes kutatást
végzek a testőreim-múltja után, persze a legnagyobb titokban, nehogy rájöjjenek.
Régebbi újságokat akartam elolvasni a neten, hátha találok bennük egy-két cikket
támadásokról azok ellen, akiket a testőreim védtek még a cégük megalapítása
előtt. Két órát szerencsétlenkedtem, és egyetlen darab újságba sem tudtam
204
belenézni. Vagyis rá kellett jönnöm arra, amit már egyébként is tudtam: hogy
Joyce és az internet sajnos még köszönőviszonyban sincsenek egymással.
Ismételten arra ébredtem, hogy halálosan félek. A párnám alól kikaptam a Chanel
N°5 parfümöt, és kiugrottam az ágyból, készen a támadásra és a menekülésre. Már
megint verítékben úsztam, már megint remegett az egész testem, és nyögtem
félelemtől. Végigszáguldottam a hálószobán, és benéztem mindenhová, ahová
elbújhatott valaki.
Amikor megértettem, hogy senki sem les rám a szobában, leültem az ágyra, és
bőgni kezdtem. Mi az isten történt velem? Nincs egy nyugodt percem se! Odanéztem
az ablakra, és az ablakon át nem a Champ-de-Marsot láttam - hanem egy rohadt,
négy centi vastag páncéllemezt!
Amikor kibőgtem magam, felhívtam Vee-t, majd Dr. Lévit, Dr. Pauwelst a kisfiú
miatt, és a felügyelőt, de persze sehol semmi változás nem volt.
- A francba! - sziszegtem magam elé olyan indulattal, hogy egy pillanatra
megrémültem magamtól.
Ez így nem mehet tovább!
Nem akarom folytatni.
Ennek vége!
Levettem a pizsamámat, és magamra kaptam a bekészített tréningruhámat, majd a
titkos telefonommal és a parfümömmel elhagytam a szobát. Átmentem az
öltözőszobába.
Lehet, hogy amikor megtámadtak a lakásomban, az nem a fon-tainebleau-i támadás
folytatása, és csak azért hiszem annak, mert időben közel voltak egymáshoz.
Lehet, hogy így van. Nem sok mindenre emlékszem az FBI Akadémián folytatott
tanulmányaimból, de arra igen, hogy ha szokatlan események történnek időben
egymáshoz közel, akkor az emberek azt hiszik, hogy az események között kapcsolat
van, pedig egyáltalán nem biztos.
Könnyen meglehet, hogy a fontainebleau-i támadás csak egy egyszeri, és a
helyzethez kötődő támadás volt, és amikor támadás ért a lakásomban, az ugyanebbe
a kategóriába tartozik. Talán csak egy betörő volt, aki nem hitte, hogy ébren
vagyok. Könnyen lehet, hogy a démonok, akik üldöznek, csak ott vannak, ahol a
démonok többnyire lenni szoktak - bennem. És lehet, hogy nincs
205
is szükségem testőrre. Ha én emberrabló lennék, és az áldozatom a rendőrséghez
kerülne, egyáltalán nem azon törném a fejem, hogy hogyan álljak bosszút azon,
aki oda juttatta, hanem azon, hogy miként ússzam meg a börtönt. Szerintem a
kisfiú elrablói most menekülnek. Talán már nincsenek is az országban. Tehát volt
egy emberrabló, aki megtámadott minket, és volt egy betörő, aki kiszemelte a
lakásomat, és nincs, nem volt és nem is lesz semmi és senki más. Én meg itt
rettegek a négy fal közé zárva egy erőddé alakított lakásban, ahonnét nem látom
a Champ-de-Marsot és az Eiffel-tornyot, és ahol a félelemtől remegve ébredek fel
minden egyes napon.
Micsoda hülyeség!
Kihúztam a szoba közepére az egyik kerekes aihaállványt, amin negyven
vászonnadrág lógott vállfán, és kiválasztottam egy nagyon vidám, sokszínű Fendi-
nadrágot, amiben, azt mondják, nagyon szexi a hátsó felem. A nácit egy székre
terítettem. Az állványt visszatoltam a helyére, és a cipős polcomhoz mentem.
Százharminc pár cipő egymás mellett. Egy citromsárga Adidas cipőt vettem el,
olyat, amilyet Bruce Lee viselt a Halálos játszma című filmjében. Ezután a pólós
szekrény következett. Több mint ezer póló szépen összehajtogatva, minden
elképzelhető színben, mintával, ábrával és felirattal. Egy zöld muminos pólót
választottam. A Mumin egy japán rajzfilmnek a címe, egyik nagy kedvencem. És nem
mellesleg: Björk is hordott valamikor ilyen pólót. A pulcsik következtek. Közel
háromszáz pulóverem van, a pólós szekrény melletti szekrényben. Egy szép,
világoslila Ralph Lau- ren-pulcsira esett a választásom. Magamra öltöttem a
választott ruhákat, majd beálltam a tükrök elé. Elégedetten állapítottam meg,
hogy úgy nézek ki, mint egy paradicsommadár.
Kimentem az öltözőszobából. Első utam a nappaliba vezetett, de egyik testőröm
sem volt bent. Átmentem a konyhába, de ott sem volt senki. A tornaszoba felé
indultam, amit biztonsági központnak rendeztek be, de mivel éppen útba esett a
testőreim szobája, ahol a cuccaikat tartották és ahol aludtak, megálltam az ajtó
előtt, és bekopogtam.
- Igen? - szólt ki Jessy.
Benyitottam. Nem léptem be, csak megálltam kint az előszobában, és behajoltam. A
szobában két ágy volt, mivel ha itthon
206
vagyunk, két testőröm mindig ébren van, így felesleges lett volna több ágy. Volt
még bent két szekrény, két kisebb és egy nagyobb asztal, négy karosszék és két
mély fotel. Jessy a nagy asztalnál ült, két egyforma, viszonylag kisméretű
pisztoly és egy elég nagy, fekete markolatú, fényes revolver volt kitéve elé az
asztalra; meg tárak és töltények, és egy fémdoboz, amelyben kisméretű kefék,
huzalok és más effélék voltak. Nem láttam pontosan, de tudtam, hogy karbantartó
készlet. Jessy a kezében tartott egy meglehetősen testes, fekete pisztolyt, és
éppen tisztogatta a csövét. Előtte az asztalon néhány alkatrész hevert, amelyek
ismerősek voltak ugyan, de egyiket sem tudtam volna megnevezni vagy
felhasználni.
- Mi járatban? - kérdezte Jessy, és egyáltalán nem zavartatta magát. Fekete
pólóban volt és sötétkék tréningnadrágban, lábán fekete edzőcipő. Észrevettem,
hogy a bal karján van valami tetoválás. Nem láttam innen, hogy mi, csak azt,
hogy valami katonai szimbólum.
Már attól rosszul lettem, amit az asztalon láttam, de önkéntelenül körbejárt a
tekintetem a szobán, és az egyik ágyon három géppisztolyt és két jókora, fekete
puskát vettem észre.
Nagyot nyeltem.
-Jessy... hol vannak a többiek? - kérdeztem.
- Sophie a biztonsági szobában, Michelle és Simoné pedig valahol máshol, de itt
a lakásban - válaszolta Jessy. - Miért kérdezed?
- Ugye, ha váratlanul toppanok be valahová, az sokkal biztonságosabb, mintha
előre le lenne beszélve, hogy megyek?
- Persze.
- Rendben. Szeretnék elmenni. Nagyon fontos lenne. A kávéházaimba. Egyik sincs
valami messze.
Jessy tovább tisztogatta a pisztolyát, úgy beszélt hozzám.
- A champs élysées-i kávézódnak van hátsó kijárata egy ház belső udvarára, ahová
be lehet állni kocsival. Az rendben van, amennyiben nem mész be a vendégtérbe. A
másik két kávéházadban viszont csak egy ajtó van, és a vendégteret nem tudod
elkerülni - tájékoztatott.
Figyeltem a mozdulatait. Lerítt róluk, hogy milliószor tisztogatott már
fegyvert. Valahogy úgy bánt vele, mint én egy rúzzsal vagy egy
207
szemceruzával. Ennek a nőnek a fegyver éppen olyan természetes és megszokott
munkaeszköze volt, mint nekem a ruhák vagy a sminkkészlet. Nagyon nem szerettem
volna ilyen ember lenni.
- Muszáj kimozdulnom, Jessy! - mondtam szinte könyörögve. - Lehet, hogy senki
nem vadászik rám! Lehetséges, hogy a két támadásnak semmi köze egymáshoz, és nem
is lesz folytatás!
- Ennek majdnem nulla az esélye.
- De valamennyi esélye azért mégiscsak van! Lehetséges, hogy nem is vagyok
veszélyben!
- Nem vagyunk a börtönőreid - mondta Jessy. Az asztal jobb sarkában volt a rádió
adó-vevője, melyet mindig egy övükre akasztott tokban hordanak. Az apró füldugó
és mikrofon zsinórját a ruhájuk alatt vezetik le a rádióhoz. Jessy jobb kézzel
elengedte a pisztolyt, és lenyomott egy gombot a készüléken, majd folytatta a
fegyver tisztítását.
- Igen? - jelentkezett Michelle vagy három másodperc múlva. Az adóvevő ki volt
hangosítva.
- Hol vagy? - kérdezte Jessy.
- A hátsó fürdőszobában - felelte Michelle. -Joyce beszélne veled.
- Mennyire sürgős?
Jessy rám nézett. Bólogattam, hogy nagyon.
- Nagyon - mondta Jessy. -Jöjjön!
- Megy -Jessy felnézett rám. - Mehetsz. Beszéld meg vele!
- Koszi - mondtam, és becsuktam az ajtót. Átmentem a hátsó fürdőszobába.
Bekopogtam. Michelle azonnal kinyitotta az ajtót.
- Gyere - mondta.
Bementem, Michelle becsukta utánam az ajtót. Két fürdőszoba van a lakásban, ezt
csak a testőreim használják, a másikat pedig én, mert az közelebb van a hálóhoz,
és mert annak nincs ablaka.
Gőz volt a fürdőszobában, Michelle nemrég zuhanyozhatott. Mezítláb volt,
papucsban, fehér rövidnadrágban és fehér melltartóban. A haja már száradt. Nem
voltak nagy mellei, de elég nőies volt; biztosan tetszik a férfiaknak.
Észrevettem három heget a testén, kettő a bal melle alatt volt, a harmadik a
hasán, a köldöke magasságában, attól néhány centivel balra.
208
Elég feltűnően nézhettem, mert Michelle megszólalt.
- Golyónyomok.
- Nem fáj? - kérdeztem.
-Amikor nagyon meleg van, sajog, de nem vészes. Bólintottam. Kemény csaj.
- Hová akarsz menni? - kérdezte.
- A kávéházaimba. Jessy már elmondta, hogy kettőnek csak egy ajtaja van.
- Igen. Milyen célból?
- Csak beugranak néhány percre.
- Konkrétan milyen célból? Ha mindössze érzelmi okod van rá, akkor ellenzem,
mert van kockázata. Főleg az itteni kávéházad esetében. De ha valami komoly és
gyakorlati okod van arra; hogy ellátogass a kávéházaidba, akkor megpróbálhatjuk,
attól függően, hogy melyikben hány vendég van.
- Gondolod, hogy aki vadászik rám, beült a kávéházba, itt lent, és csak arra
vár, hogy lemenjek?
- Nem zárnám ki a lehetőséget.
- Mondjuk, kocsival mennénk, és benéznénk, hogy hányan vannak. Vagy előbb
telefonálok, és ha csak pár vendég van, akkor beugrunk, de ha sok, akkor nem -
javasoltam. - A reggeli időszak már lement, most egy ideig laza a forgalom.
- Mi a konkrét célja a látogatásnak? - kérdezte Michelle. Elfordult tőlem. A
mosdó szélén tégely állt, áttetsző zselés
anyag volt benne. Két ujjal vett belőle, és elkezdte bedörzsölni a kezeit.
Közben a mosdó feletti tükörben engem nézett.
- Ez milyen krém? - kérdeztem.
- Puhítja a bőrt. Ha kiszárad, érzéketlenné válik, és az nem jó egy testőrnek.
Tehát, milyen konkrét célja van a látogatásnak?
- Sok célja van - mondtam. - Ki akarok már végre mozdulni, mert megőrülök itt a
négy fal közé zárva. Még az ablakon se nézhetek ki; ebbe bedilizek! Annyira
imádom ezt a várost, és főleg itt a torony környékét, hogy már kínzóan vágyom
rá, hogy láthassam! Szeretnék igazi, friss levegőt szívni! Szeretnék ránézni a
lányaimra! Látni őket a saját szememmel! Egyenest bemennék a hátsó folyosóra,
ahol soha nincs egy vendég sem, és a vezetői irodába ülnék le legfeljebb tíz
percre. Átfutnám a könyveket, váltanék néhány szót a lányaimmal, és már
mehetnénk is. Csak ennyi!
209
Michelle egy kis vízzel lemosta a kezéről a kenőcs maradékát, ami nem szívódott
fel, majd törülközőt vett le a tartóról.
- Az egyik lány felhozhatná a könyveket - mondta.
- Michelle, hadd menjek már ki innét! - könyörögtem kétségbeesetten.
- Veszélyes érzelmi alapon dönteni.
- Vannak érzelmeim, sajnálom! - csattantam fel dühösen, aztán lecsendesedtem. -
Ne haragudj! Az a dolgod, hogy tiszta fejjel dönts a biztonságomat illető
kérdésekben, és ezért nagyon hálás vagyok. Annyira bánt, hogy valami elmebajos
rohadék miatt ennyi bajom van. A legjobb barátnőm a kórházban fekszik, és talán
soha nem ébred fel - könnybe lábadt a szemem. - Nem dolgozom. Miattam áll egy
reklámfilm, áll a forgatás, mindenki csak vár. Ha rövid időn belül nem tudom
befejezni a reklámfilmet, felbontják a szerződésemet, és vissza kell fizetnem az
összes pénzt, amit érte kaptam. És akkor elég nagy bajban leszek. Amennyire
lehet, szeretném egy kicsit visszacsinálni az életemet, egy kicsivel
normálisabbá tenni, egy kicsivel közelíteni ahhoz, amilyen régebben volt. Mind a
három kávéházamnak én vagyok a tulajdonosa és a vezetője, de mind a háromban van
egy helyettesem. Nekem néha rá kell néznem a könyvelésre, látnom kell a
raktárkészletet, a felszerelést, a lányokat, az egészet, úgy, ahogy van. A saját
szememmel. Megesik, hogy azonnali döntéseket kell hoznom, és van úgy, hogy nem
elég, ha valaki elmondja, mi a helyzet, hanem látnom kell a saját szememmel.
Senki nem képes arra, hogy mindent elmondjon. És arra sem, hogy mindenre
rákérdezzen, ami csak fontos lehet.
Michelle letörölte a felsőtestét a nedves törülközővel, azután pólóba bújt.
- Rendben van - mondta. - De ha bármikor azt mondom, hogy most megyünk, akkor
azonnal eltűnünk onnan.
- Persze, Michelle! Ha szólsz, megyek! - egyeztem bele.
- Akkor felkészülünk - mondta Michelle. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
Annyira vágytam már rá, hogy lássam a lányaimat! És Vee-t is látni akarom,
nemcsak mindig telefonálgatni! Látni őt, a saját két szememmel!
210
3.
Champ-de-Mars
Párizs
November 2. csütörtök, 10 óm 51 perc
Indulás előtt felhívtam Claire-t, és amikor beleszólt, az volt az első, hogy
megkértem, senkinek ne említse, hogy velem beszél, mert nemsokára beugrom pár
percre. Kért, hogy ne menjek, mert féltett, de aztán megörült, hogy találkozunk.
Általában húsz-huszonöt vendég van, zsúfolt időben ötven-hatvan. Claire kiment,
és megszámolta a vendégeket: tizenhét volt. Reggeli időben vagy nyolcvanan
voltak, el se fértek, és felőlem érdeklődtek, meghagyták jókívánságaikat.
Ismeretlen emberek, akik szeretnek. De aztán jött a munkaidő kezdete, és az
emberek szépen eltünedeztek. Még azt is megkérdeztem Claire-től, hogy volt-e
valami gyanús fickó, vagy férfitársaság. Egyetlen gyanús fickót sem talált, és
csak egy férfitársaság volt: három nyolcvan év körüli bácsi, akik időnként
beülnek egy kávéra és egy kis sütire, ha már lement a reggeli tömeg.
Meghagytam Claire-nek, hogy azonnal hívjon, ha változás van. Azután a
testőreimmel lementünk a garázsba, és beültünk a hatalmas és nagyon kényelmes
Cadillac Escalade terepjáróba. Simoné mögött ültem, mellettem Michelle, őelőtte
Jessy. Elmentünk a kávéház előtt, Simoné lelassított, közben Michelle a
sötétített ablakhoz tapasztott távcsővel szemrevételezte a vendégeket. Tettünk
két kört, és Claire még mindig nem hívott.
Michelle kiszúrt egy Dodge furgont, körülbelül százötven méterre a kávéháztól,
olyan helyzetben, ahonnét jól rá lehetett látni a kávéházra, és gyanúsnak
találta, ezért beszólt s rendőrségre, hogy gyanús alakok megfigyelés alatt
tartják Joyce kávéházát, és aggódik. Hihetetlen módon, alig egy perc alatt
odaért egy járőrkocsi, és bezörgettek a furgonba. Egy tévéstáb rejtőzött benne,
akik rám vártak. A rendőrök elküldték őket.
Michelle szólt, hogy hívjam Claire-t, és kérdezzem meg, mi a helyzet. Semmi
változás nem volt, még mindig nem ült be egyetlen gyanús figura sem.
Simoné megállt egy pillanatra, körülbelül nyolc méterre a ká-
211
véháztól, és Michelle kiszállt. Azonnal továbbmentünk. Michelle besétált a
kávéházba, majd körülbelül öt perc múlva kijött. Simoné odahajtott a kávéházhoz,
és felállt a járdára, a kocsi orrával a lakásom felé. A terasz ajtaja előtt állt
meg. A motor járt.
Megérintettem a golyóálló mellényemet a kék kabát alatt. Michelle nem engedte,
hogy az általam kiválasztott, feltűnő ruhákban menjek. Választanom kellett
helyette valami egyszínűt, ami nem harsogja bele a világba, hogy itt vagyok,
megjöttem! A fejemhez értem: a páncélsisak ott rejtőzött a kapucnim takarásában.
Az ujjammal ellenőriztem, hogy biztosan nem kandikál-e ki a sisakom. Ez is
rendben volt.
Michelle odajött a kocsihoz, és megállt az ajtóm előtt.
A szívem a torkomban dobogott.
Jessy kiszállt. Várt néhány másodpercet, mintha csak szétnézne, aztán mosolyogva
megkerülte a kocsit. Michelle is mosolygott, cseverésztek egy kicsit, majd
Michelle bekopogott az ablakon, és intett, hogy menjek. A két tenyerét
összeérintve a feje alá tette, mintha azt mutatná nekem, hogy ne aludjak.
Egyáltalán nem viselkedtek testőrként, de így is kellett csinálniuk.
Michelle kinyitotta az ajtót.
Jessy az utcát, a forgalmat és a kávéházat figyelte.
- Gyere! - intett Michelle.
Átcsúsztam az ülésen az ajtóhoz, és kiszálltam.
Michelle meghagyta, hogy soha ne foglalkozzak az ajtóval. Simoné a kormányon egy
kapcsolóval bármelyik ajtót ki tudja nyitni és be tudja csukni. És nemcsak
zárni, hanem kitárni, és a kitárt ajtót becsukni.
Amint kint álltam az utcán, már mentünk is be a kávéházba. Talán ha egy-másfél
másodpercet tölthettem az autó és a kávéház között.
Jessy lépett be először a terasz ajtaján, majd utána én, és szorosan mögöttem, a
bal oldalamon Michelle. Michelle becsukta mögöttünk az ajtót, Simoné a kávéház
előtt maradt, a motor járt.
Átvágtunk a teraszon, és bementünk a belső helyiségbe. A személyzeti ajtó felé
mentünk. Susan, Chiara és Chrissy ott álltak a pult mögött, Madlen meg előtte.
Éppen kávéra várt. Susan integetett.
- Szia! De jó, hogy itt vagy!
- Hello, lányok! - köszöntem oda.
212
Madlen hátrafordult. Elmosolyodott, és elindult felém. Most már én is tudtam
mosolyogni.
- Szia, Madlen! - üdvözöltem.
Nyolc méterre voltunk egymástól.
Ebben a pillanatban elszabadult a pokol.
Túlságosan gyorsan történt minden, semmint hogy képes lettem volna bármit is
reagálni.
A bal oldalam felől, legfeljebb fél méterrel mögöttem egy bénítóan hangos,
iszonyatos dörrenés hallatszott, amitől eldugult a fülem, és megszédültem.
Egy pillanattal később már a földön voltam. Éreztem magamon Michelle súlyát.
És újra az a rettenetes dörrenés. Láttam Jessyt, amint nagyon gyorsan tüzel
valamire, majd valami másra.
Üvöltöttem, ahogyan csak bírtam, összepisiltem magam. Becsuktam a szemem, és bár
nem hallottam tisztán a dörrenésektől, a saját orditásomtól és az eldugult
fülemtől, de mintha körülöttem mindenki kiabált és sikoltott volna.
A sokktól lebénultam, mozdulni sem bírtam. Olyan biztos voltam benne, hogy itt
és most meghalok, hogy ettől a tudattól kis híján elvesztettem az eszméletemet.
Aztán felrántottak a földről, Michelle fogta az egyik karom, és vonszolt maga
után, egyenest a kijárat felé. A lábaim maguktól léptek előre, én már nem voltam
ura önmagamnak.
Michelle fél méterrel előttem lépett ki az utcára.
A Cadillac Escalade hátsó, kávéház felőli ajtaja kinyílt.
Valaki jobb felől jött. Michelle belelőtt. Elzuhant. Berepültem a terepjáróba.
Michelle rám vetette magát. Az ajtó bevágódott. Ezt abból tudtam, hogy a hangok
még tompábbak lettek. A motor felmordult, mint valami szörnyeteg. Michelle
lenyomott az ülések közé. Csikorgó kerekekkel indultunk meg, és majdnem olyan
erővel lőttünk ki, mint amilyenre az Aston Martinom képes.
Talán nyolc métert tettünk meg, amikor Simoné rátaposott a fékre. A hideg
szélből éreztem, hogy kinyílt egy pillanatra az első ajtó. Felsikoltottam, azt
hittem, elkaptak minket.
De nem így volt. Az ajtó egy pillanattal később bevágódott, és a kocsi nagy
sebességgel megindult a lakásom felé.
213
Michelle felrántott a padlóról, és belenyomott az ülésbe, majd becsatolta a
biztonsági övemet.
Közeledett a ház, ahol lakom, de nem lassítottunk.
Oldalra fordítottam a fejem, de Michelle megragadta az államat, egyenesbe
állította a fejem, és belenyomta az ülés fejtámlájába. Egy pillanatra
észrevettem, hogy egy nagy, fényes revolver van a lábai között, csövével lefelé.
Ekkor láttam meg, hogy a kapu előtt keresztben, orral felénk egy kék autó áll,
egész a kapunál, legfeljebb tíz-húsz centire tőle, teljesen elzárva az utat a
házba és a garázsba.
Egyszerre valami furcsa, fehéres folt jelent meg a szélvédő jobb alsó sarkában,
de semmi más nem történt.
Ekkor belerohantunk a kék kocsiba.
Mintha egy vonat ütközött volna egy személyautónak.
Simoné fékezett, én pedig megindultam előre, de a biztonsági öv megfogott. A
vastag kabátban és mellényben nem is éreztem semmit.
Már tolattunk is vissza. Csikorogtak a kerekek. A garázskapu elindult felfelé.
Michelle hátrarántotta a kapucnimat, a gázmaszkot ráhúzta a fejemre. A kapu
előtt megfaroltunk, megugrott a nagy kocsi, és már bent is voltunk a garázsban.
A kapu zárulni kezdett. Balra kanyarodtunk. Simoné lassított. Kivágódott az ajtó
Jessy mellett, ő pedig egy fekete puskával a kezében kiugrott a mozgó kocsiból.
Az ajtó bezáródott utána. Simoné felgyorsított.
-Jöhet a gáz! - szólalt meg Simoné. Nem kiabált, csak kiadott egy utasítást. -
Lámpákat!
Ebben a pillanatban kialudtak a fények a garázsban, majd a hátunk mögül három
robajszerű lövés dörrent, gyors egymásutánban.
A Volvóm helyén parkoló Cherokee terepjáró alól sűrű fehér füst tört elő, nagyon
nagy nyomással. Aztán a garázskapu teljesen bezárult, és nem volt több fény.
Simoné nem kapcsolta fel a lámpákat. Az egyetlen, amit láttam, a műszerfal
fénypontjai voltak.
Simoné lefékezett.
Egy másodperc nyugalom.
Súrlódó hangot hallottam elölről, Simoné felől. Azt hiszem, felvette a
gázmaszkot. Hogy Michelle is felvette volna, azt nem hallottam, és nem tudtam,
mi a helyzet Jessyvel.
214
Michelle kikapcsolta az övemet, aztán éreztem, hogy a könyöklőt felhajtja az
ülés támlájába. Ez azt jelentette, hogy mindjárt ki fogunk szállni.
Ekkor Michelle valamit a fejemre tett. Egy pánt vezetett körbe a fejemen, és
valamilyen keret került a gázmaszk szemlencséi fölé. Elég nehéz volt,
megfeszültek a nyakizmaim, ahogyan rám adta.
Hirtelen mindent láttam bent a kocsiban. Mindent zöldben, a zöld száz és száz
árnyalatában.
Láttam az üléseket, láttam elöl Simone-t, fején gázmaszkkal, a szeme előtt
valamilyen bonyolult szerkezettel, amely egy ormótlan szemüveg és egy kis távcső
keverékének tűnt. Michelle-hez fordultam. Ott ült mellettem, és ugyanúgy
festett, mint Simoné.
Már volt ilyesmi a fejemen, csak egy másik típus. Nagyon-nagyon régen. Úgy hét
éve. És filmekben is láttam effélét, kommandós filmekben.
Éjjellátó-szemüveg volt, ami sok ezerszeresére erősíti fel a környezetben
található fényt.
Kinyílt az ajtó Michelle mellett.
Michelle kiszállt, és kihúzott maga után.
Futni kezdtünk a lépcsőház felé. Jessy már a lépcsőház ajtaja mellett, a falhoz
lapulva várakozott. Gázmaszkot és éjjellátószemüveget viselt.
Michelle a falnak nyomott, Jessy háta mögött.
Jessy benyitott a lépcsőházba.
A lépcsőházban csend volt, és sötét.
Michelle betolt Jessy után, majd jött ő is. Nagyon keményen fogott. A lépcső
előtt álltunk meg.
Bejött utánunk Simoné is. Géppisztoly volt a kezében.
Megindultunk felfelé a lépcsőn. Jessy két-három méten'el járt előttünk, mi pedig
rohantunk utána. Egyik emelet a másik után, a lépcsők csak jöttek, és mi
kettesével szedtük a fokokat.
Őrült erővel hallottam a saját zihálásomat és szívverésemet.
Felértünk a harmadikra. Balra, a folyosót elzáró ajtó kinyílt. Jessy belépett,
aztán kitámasztotta az ajtót, és megfordult, hogy a puskával célba vegye a
folyosót. Michelle betaszított az ajtón, elmentünk Jessy mellett. A rács is
kinyílt. Mire átmentünk rajta, bezáródott a külső ajtó.
215
A lakásom ajtaja kitámlt, s én, Michelle-lel a nyomomban, beléptem.
Sötét volt. Jobb felé fordultunk, a testőreim szobája felé.
Aztán bezáródott a bejárati ajtó.
Bementünk a szobába. Megálltunk. Michelle a szemem elől feltolta az éjjellátó-
szemüveget. Felgyulladtak a lámpák. Hunyorogtam egy kicsit. Michelle levette a
fejemről az éjjellátót, utána kioldotta a gázmaszk zsinórját a nyakamnál, és
lehúzta a fejemről a maszkot. Végül a rohamsisakot is levette rólam. Utána a
saját éjjellátóját és maszkját vette le.
Ziháltam, reszkettem, alig hallottam valamit, és olyan leírhatatlan iszonyat
uralkodott el rajtam, amit korábban elképzelni sem tudtam. Mintha mindenem
fájna, a csontjaim, az izmaim, a szemem; minden kis porcikám az egész testemben,
kívül és belül, még a lelkem legmélye is, és mintha a csontjaim hajlékonnyá
váltak volna, az izmaim pedig merevvé. Elviselhetetlen érzés volt.
Jessy és Simoné a szoba ajtajában álltak.
Furcsa szagot éreztem. Csípős szagot. A távoli múltból feljövő emlék eszembe
juttatta, mi ez: lőporszag.
Michelle megnézett magának minden oldalról, aztán óvatosan levette rólam a
kabátot, és hátraadta Jessynek, majd a mellényt vette le, és azt Simone-nak
nyújtotta. Jessy és Simoné vizsgálni kezdték, amit kaptak. Michelle
megtapogatott, végignézett mindenhol, a fejem búbjától a talpamig.
Amikor befejezte, a szemembe nézett. A tekintete tiszta volt, mint mindig;
tiszta, egyenes, rezdületlen. Én remegtem, ő nem. Én ziháltam, az ő szája csukva
volt, és csendben, nyugodtan vette a levegőt az orrán keresztül.
- Rendben van, Joyce - szólalt meg. A hangja sem remegett, teljesen olyan volt,
mint mindig. - Biztonságban vagy. Nem sérültél meg.
Várt egy picit, hátha mondok valamit, de nem bírtam. Hátrafordult.
-Jess?-kérdezte.
- Semmi - mondta Jessy. Nem remegett a hangja, olyan volt, mint máskor.
- Simoné?
- Semmi. - felelte Simoné. Ő sem változott.
- Oké. Engem sem találtak el. Rendben van. - Michelle vissza-
216
fordult hozzám. - Joyce, megnyugodhatsz! Mehetsz, csinálhatsz, amit akarsz!
Michelle kiment a szobából. Jessy is elindult. Csak Simoné maradt ott a
folyosón, a szobaajtó előtt.
- Kérsz valamit? - kérdezte.
Annyira valószerűtlen volt minden, mint valami álom. Csak álltam ott, döbbenten,
aztán mozdulni akartam, de nem bírtam. Elhagyott az erőm, a lábam kifolyt
alólam, és én összecsuklottam.
- Gyertek! - szólt Simoné Michelle-ék után, aztán bejött a szobába.
A földön feküdtem, a szőnyegen, és tágra nyílt szemekkel meredtem a mennyezetre.
Simoné letérdelt a fejem mellé.
Éles fényű lámpával világított a szemembe, előbb a jobba, azután a balba. Nem
vakultam el tőle, a szemem nem rándult meg.
- Sokkot kapott? - hallottam Michelle hangját.
- Igen - felelte Simoné.
- Bevisszük a szobájába - mondta Michelle.
Simoné felállt, és hátralépett. Michelle és Jessy felemeltek, és kivittek a
szobából. Az egész, mint valami álom... Bevittek a hálószobába, és rátettek az
ágyra.
Gépiesen mozdulva magamra húztam a paplant, úgy, ahogy voltam, ruhában, cipőben,
oldalra fordultam, összegömbölyödtem, és becsuktam a szemem.
Mély, nagyon mély álomba zuhantam.
217
TIZENEGYEDIK FEJEZET
1.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 3. péntek, 01 óra 38 perc
Valamikor régen, még kislánykoromban, a gondok elől mindig az alvásba
menekültem. Ha valamilyen konfliktusba keveredtem, amivel nem bírtam
szembenézni, lefeküdtem az ágyba, betakaróztam, a fal felé fordultam,
összekuporodtam, becsuktam a szemem, és egy másodperc múlva már aludtam is,
mintha alvás közben megjelent volna egy jó tündér, és megoldotta volna minden
problémámat. Tizenegy éves koromban, egy nyári éjjelen áramszünet volt, mert a
vihar letépett néhány vezetéket, én meg egyáltalán nem voltam álmos, és egy
könyvet olvastam a szobámban gyertyafény mellett. Aztán kimentem vécére, és
amikor bejöttem, egy pillanatra még a szívverésem is megállt, annyira
megrémültem. Valami baja lehetett a gyertyának, mert nagyjából a felénél
eltörött, és meggyújtotta az egyik újságot az asztalon. Láttam, amint a tűz
lassan átterjed a mellette lévő újságra is. A lakásban mindenki aludt, egyedül
csak én voltam fenn. Gyorsan bebújtam az ágyamba, magamra húztam a takarót, és
becsuktam a szemem. Vártam, hogy elaludjak, és jöjjön a jó tündér, aki már eddig
is annyi gondomat megoldotta. De a lelkem mélyén mintha tudtam volna, hogy az a
jó tündér valójában az anyukám. És ő aludt. És az ötéves kisöcsém is. Nem
számíthattam senkire, rajtam múlott minden. Kiugrottam az ágyból. Addigra már
négy újság lángolt. Felkaptam a takarómat, és teljes erőmből rávágtam az
asztalra. Egy filmben láttam, hogy így is lehet tüzet oltani. Csakhogy néhány
égő fecni szanaszét repült a szobában. A párnámmal estem nekik, és addig
csépeltem őket, amíg el nem aludtak. Aztán kiszaladtam a fürdőszobába, és félig
megtöltöttem a vödröt vízzel - ha
218
több van benne, el sem bírom. Becipeltem a szobámba, és sorban minden újságot és
fecnit lelocsoltam. Akkor, azon az éjjelen, amikor rajtam múlott minden, nőttem
ki a menekülésből. Ha nem küzdöm le, nem viszem semmire az életben, mert a
sikerhez trappolni kell előre, és sohasem menekülni.
De ami a kávéházban történt, az annyira elmondhatatlanul borzalmas volt, annyira
sokkolt a tény, hogy annyi év után, annyi minden után újra megtörtént -
egyszerűen becsuktam a szemem, és aludtam. El akartam menekülni, ki akartam
szállni a világból, mert nem bírtam el vele. Történt valami, ami letaposott,
bele a földbe, és nekem már nem volt erőm ahhoz, hogy felkeljek.
Még nem nyitottam ki a szemem, olyan jó volt itt feküdni a kényelmes ágyban, a
sötét szobában. Bármily hihetetlen is volt a történtek fényében, de nyugodt
voltam. Vagy talán csak beletörődtem a dolgokba.
Most már nem volt semmi kétségem: valaki nagyon elszánta magát arra, hogy
elveszi az életemet.
Van egy nagyon régi, visszatérő álmom, amit már egészen kislánykorom óta
álmodom, nagyjából havi rendszerességgel. Ülök egy régies berendezésű
nappaliban, és egy pipázó férfi tanít engem. A férfit Sherlock Holmesnak hívják.
Ez az álom volt a legfontosabb abban a döntésemben, hogy az FBI Akadémián
akartam tanulni. Most is Holmesról, és hűséges társáról, Dr. Watsonról álmodtam,
és sajnáltam, hogy felébredtem.
Ha Sherlock Holmes létezne, azonnal sürgönyöznék neki Londonba, hogy segítsen.
Imádom a Sherlock Holmes-történeteket. Szeretem látni, ahogyan szép lassan
kibontakozik valami rettenetes helyzet, beleképzelem magam az áldozat helyébe,
és a hideg futkározik a hátamon. És aztán Holmes elvállalja az ügyet. És én
elégedett mosollyal az arcomon, tarkóra tett kézzel hátradőlök a fotelban, és
felsóhajtok: jól van, most már minden rendben lesz. Bárcsak most is
megtehetném...!
Sajnos Sherlock Holmes nem létezik.
De léteznek a testőreim, akik megmentették az életem.
Nélkülük már nem élnék. Efelől semmi kétség.
Felnéztem az órára. 01:50.
Néhány embert most fel kellett hívnom, de mindegyik hívástól féltem.
219
Felkapcsoltam a falilámpát. Egyedül voltam a szobában. Benyúltam a párnám alá a
Chanelért, de nem volt ott. Eszembe jutott, hogy a kabátom zsebébe dugtam, de a
kabátom nem volt a szobában. Kitakaróztam, hogy a pipereasztalkához menjek,
aminek a fiókjában kell még lennie egynek vagy kettőnek.
Farmerben és pulóverben voltam. Emlékeztem rá, hogy ruhában és cipőben bújtam az
ágyba. A cipő nem volt a lábamon, de minden más, a farmer és a pulóver is rajtam
maradt. Erőlködve tápászkodtam fel, nyögtem az erőfeszítéstől, hogy az ágy
szélére ülhessek. Mintha hihetetlenül erős izomlázam lenne. Ahogyan a jobb
kezemmel kitámasztottam magam a hátam mögött, valami nedvességhez ért a
tenyerem. Hátrafordultam. A lepedőn nedves folt éktelenkedett a fenekem helyén.
Megnéztem a nadrágomat. Az is nedves volt a lábam között. Kibontottam az övet,
kigomboltam a gombokat, és letoltam a nadrágomat. Bepisiltem. De még ott a
kávéházban, és az nem lehetett ennyi, az... az... Valamelyik testőröm észrevette
volna.
Valószínűleg álmomban történt.
Döbbent arcot vágtam. Bepisiltem álmomban, mint egy kisgyerek.
Akisgyerek...
Nem érte meg.
Nem az én dolgom lett volna.
Feltápászkodtam. Szédültem. Olyan fáradtságot éreztem, mint még soha.
Megszabadultam minden ruhámtól, teljesen meztelenre vetkőztem. Büdös voltam az
izzadságtól. Nem érdekelt túlságosan. A tréningnadrágomat és a pizsamafelsőmet
vettem fel. Kicseréltem a lepedőt, az újat úgy tettem vissza, hogy a folt helyén
nem hajtottam az ágyra, azt szabadon hagytam. A pipereasztalka fiókjában
találtam még egy Chanel N°5-öt, azzal tértem vissza az ágyhoz. Az ágy bal
oldaláról a közepére költöztem. A jobb oldalára pakoltam az éjjeliszekrényről
mindent, amire szükségem lehetett: mobiltelefont, előjegyzési naptárat, tollat,
Chanelt. Elhelyezkedtem, bebújtam a paplan alá vigyázva, hogy a paplan vége ne
lógjon a nedves foltba.
Fogtam a telefont. Az első hívás Vee. Felhívtam a Központi Baleseti Kórház VIP
szárnyát, a 12-es betegszobát. Sylviával beszéltem, aki nagyon aggódott értem,
mert az egész kórház az ellenem
220
elkövetett merényletről beszélt. Vee-ről kérdeztem. Még mindig nem ébredt fel.
Keserű szájízzel tettem le a telefont.
- Vee... gyere vissza... kérlek! - súgtam magam elé, elkínzott hangon. -
Visszavárlak!
Vagy be kell mennem Vee-hez, vagy őt kell valahogyan idehozatnom.
Ha kiteszem a lábam, megtámadnak,, szóval csak egyetlen megoldás maradt. Ha ez
orvosilag lehetséges.
Látni akarom Vee-t! Már mióta nem láttam? Látnom kell őt!
Beütöttem Claire számát, mert tudnom kellett, hogy mi történt délelőtt, és hogy
jól van-e mindenki.
- Joyce! - kapta fel Claire. - Te jó isten, Joyce! - hallottam a hangján, hogy
sír, pedig Claire nagyon nem az a sírós típus. -Jól vagy?
- Szia, Claire. Igen, jól vagyok, nem sérültem meg. Legalábbis fizikailag nem -
mondtam nyomott hangon.
Nagyot sóhajtott.
- Hála istennek! Hátul voltam az irodában, nem láttam semmit, csak hallottam a
lövéseket, a sikolyokat. Még soha nem éreztem ilyen félelmet, és még soha nem
éreztem magam ennyire elveszettnek.
- Én sem mondhatok mást, Claire, ugyanezt éreztem - mondtam. Azután pedig meg
kellett kérdeznem, amitől begörcsölt a hasam. - Hogy vagytok?
Claire nem felelt rögtön, csak két-három másodperc múlva.
- Madlent eltalálta egy golyó - mondta szomorúan. Felnyögtem.
A szemem elkerekedett, a szám kinyílt, minuha valamit szólni akarnék, de nem
volt mit, és nem jött ki hang a torkomon.
Csak tátogtam némán, az arcom eltorzult, éreztem, ahogyan ugrálnak az izmok a
szám körül és a szemeim alatt.
Amit... amit akkor éreztem...
Nem tudok mit mondani róla.
Biztosan tudom, hogy akkor, ott az ágyon, abban a pillanatban, ténylegesen,
majdnem megbomlott az elmém. A határán álltam annak, hogy megőrüljek - hogy az
elviselhetetlen borzalmak és az elviselhetetlen bűnök elől az őrületbe
meneküljek, valamiféle álomszerű állapotba, ahonnét nincs visszaút.
221
Lovecraft írt ilyenekről. Emberekről, akik csak láttak valamit, és egyszerűen
végük volt.
Reszkető kézzel a hajamba túrtam, bőgni kezdtem.
- Ez már nem lehet! Ez már nem lehet! - hajtogattam. -Joyce! Joyce! - kiabált
Claire a telefonba. - Nyugodj meg! Mad-
len jól van, hallod? Joyce! Hallod? Hallod? Jól van, Madlen jól van! Valamelyest
magamhoz tértem.
- Hogy... hogy mi... Mi van Madlennel?
-Jól van! Csak súrolta egy golyó a jobb vállát! Joyce, Madlen teljesen jól van!
Itt vagyunk a kórházban, de holnap már haza is engedik! Nyugodj meg!
Az őrület árnya elszállt.
Még tudtam magam tartani. Valameddig.
Zokogtam a megkönnyebbüléstől. Claire is sírt.
- Claire, melyik kórházban vagytok? A Központi Baleseti Kórházban? - kérdeztem,
egy leheletnyivel nyugodtabban.
Szipogott egy kicsit, aztán válaszolt.
- Nem. Mivel nem volt súlyos, csak behoztak minket ide a Tro-cadéro Klinika
mellé.
- Minket? Más is megsérült közületek?
- Nem, közülünk nem, de két vendég könnyebben - mondta Claire. -Az egyiknek
valamelyik csuklója tört el, a másiknak megrepedt egy bordája, meg volt valami
zúzódás a fején, vagy valami ilyesmi, de nem komoly. Valaki itt azt mondta, hogy
megijedtek, és felborultak a székkel, vagy átestek rajta. Valami ilyesmi
történt. De őket másik osztályra vitték, nem tudom, hová.
Felsóhajtottam.
- Claire, annyira sajnálom!
- Nem tehetsz róla!
- De igen.
- Nem! Joyce, erről semelyikünk sem tehet! Se te, se mi! Nem akartam most ebbe
belemenni.
- A többiek hol vannak? - kérdeztem.
- Most itt van mindenki. Jöttünk meglátogatni Claire-t. Vee-t is meglátogatnánk,
de oda nem engednek be minket. Már kétszer telefonáltam a kórházba, de nem
mehetünk be, csak te, vagy Vee hozzátartozói. Persze, mi is azok vagyunk, csak
ők ezt nem így látják.
222
Elmosolyodtam. Aranyos volt, hogy Claire azt mondta, ők Vee hozzátartozói. Ami
persze igaz is. És én is az vagyok, meg minden barát. Mindenki, aki tenne érte
valami jót.
- Vannak ott rendőrök? - kérdeztem.
- Igen. Tele van rendőrökkel az egész kórház. Téged is nagyon sokan kerestek.
- Gondolom. Madlennel beszélhetnék egy kicsit?
- Hát persze. Várj, beviszem.
Elszorult a torkom. Madlen... Éreztem, hogy elvörösödtem. Szégyelltem magam. Nem
mertem volna a szemébe nézni. Mégis beszélnem kellett vele, hogy tudja, hibát
követtem el, de azért számíthat rám még mindig. Mert hibát követtem el.
Dacoskodtam, erősködtem, hogy le akarok menni a kávéházba, minden igazi ok
nélkül. Mert hülye voltam, és én érdemeltem volna golyót, nem Madlen.
- Adom! - szólt a telefonba Claire.
- Szia! - hallottam Madlen hangját, szinte azonnal. Összeszorítottam a szemem.
Olyan bűntudatom volt, hogy
majd szétszakadtam tőle.
-Madlen... Ó, istenem... Annyira sajnálom, kicsim! Borzasztóan sajnálom! Jaj...
a fenébe... francba... - észrevettem, hogy nyögök és fújtatok a telefonba. -
Rohadtul sajnálom, Madlen! Mindent meg fogok tenni, amit csak tudok, hogy rendbe
hozzam.
Madlen csak hallgatott. Mintha az irántam érzett dühtől szóhoz sem jutna. Meg
tudtam érteni. Miattam egy heg került a vállára, <imi soha nem tűnik el onnan
teljesen, pedig ő egy modell, akinek a külseje nagyon fontos. Átkoztam azt a
hülye, konok, ostoba fejemet.
- Nagyon rosszul érzem magam, amiért elveszítettem a barátságodat, kicsim... -
mondtam, mire legörbült a szám. - Olyan rohadtul érzem magam... Madlen, én...
Nem engedem, hogy valami károd származzon abból, hogy megsérültél! Megígérem,
hogy a pályádat ez nem fogja befolyásolni! Oké? Madlen? Nem állsz szóba velem...
megértelek.
Madlen belesóhajtott a telefonba, aztán beszélni kezdett.
-Joyce, te vagy a legrendesebb ember, akit ismerek! Te vagy a legjobb barátom,
aki valaha is volt! Ne kínozd magad, Joyce, semmi értelme! Senki sem hibáztat
téged. Önhibádon kívül bele-
223
keveredtél valami szörnyűségbe, és valami pszichopata állat ki akar nyírni. Te
majdnem mindennel el tudsz bánni, de azéit nem mindennel. Soha nem hibáztatnálak
semmiéit. Szeretlek, Joyce! Sohasem éreztem irántad mást. Amikor még nem is
ismertelek személyesen, akkor is csak szerettelek. A legjobb ember vagy, akit
ismerek.
Madlen sírni kezdett. Ene én is elsírtam magam.
- Annyira kedves vagy, Madlen! Nagyon köszönöm, hogy nem haragudtál meg rám -
mondtam. - Nézd csak, milyen hihetetlen... Eveken át nem sírtam, és most meg...
Mennyi könny egy őrült miatt. Hihetetlen...
- Igen, az.
- Figyelj csak, te tudod, hogy mi az isten történt a kávéházban? Mert én nem
tudom.
- Hát én se nagyon - mondta. - Ki volt az a két csaj, aki veled volt?
- Testőrök. Volt egy kínt is, a kávéház előtt.
- Csak azt láttam, hogy az egyikük baromi gyorsan, mint valami westernfilmben,
iszonyú közelről, fejbe lő egy vendéget. Aztán a rendőrök mondták később, hogy a
vendégnél fegyver volt. Mindenki összevissza lőtt, nem tudom, hogy ki kire
tüzelt, mert eltaláltak, és... égett a karom meg a vállam, és... Össze voltam
zavarodva. Nem tudom, mi történt. De azt tudom, hogy volt ott egy csomó
holttest, és iszonyú szag volt. Nagyon kemény takarításra lesz szükség, az
biztos.
- Az egyik testőröm talált el? - kérdeztem.
- Nem, biztosan nem! Nem arról jött a golyó, ahol ti voltatok.
- Akkor jó. Illetve nem jó! Ez az egész nem jó, de legalább a testőreim nem
hibáztak. Na jó, beszéljünk egy kicsit másról is. A szerelmed ott van? -
kérdeztem, hogy valami vidámabb témára tereljem a szót. Volt Madlennek egy
szerelme, Claude, akivel sül-ve-főve együtt voltak. Úgy imádták egymást, hogy
irigyeltem őket érte.
- Nem, nincs itt - mondta Madlen, érezhetően kevésbé feszült hangon. - Nem
hívtam fel. Nem is fogom. Majd holnap elmegyek hozzá, és elmondom, mi történt.
- Jól van - eszembe jutott valami. - Madlen, maradjatok ott mindannyian.
Nemsokára visszahívlak.
224
- Oké. Szia!
- Szia!
Bontottam a vonalat. Helyrehozom, amit lehet. Kinyitottam az előjegyzési
naptáramat, és beírtam, hogy kifizetni Madlen és a két vendég kórházi számláit.
Azután hívtam angol barátnőmet, az angol Vogue főszerkesztőjét.
Nem számítottam rá, hogy Jane ébren van, de azonnal felkapta a telefont.
Beleüvöltött.
- Joyce! Mi van veled? Jól vagy? Minden veled van tele! Egyfolytában hívlak,
napok óta!
- Szia, Jane! Bocs, hogy nem hívtalak. Nem akartalak felhívni, mert nem volt
idegzetem hozzá, hogy telefonálgassak. Iszonyúan rosszul voltam. Ne haragudj!
- Nem gond! Hogy vagy? Megsérültél? Kórházban vagy? Mi a fene van veled?
-Jól vagyok. Mármint fizikailag. Itthon vagyok, nem ápolnak, semmi bajom. Jane,
segítenél nekem?
- Hogyne! Amiben csak akarod! - vágta rá.
- Koszi, nagyon kedves vagy. Te most Londonban laksz?
- Igen. Miért kérded?
- Emlékszem, hogy a partin említetted a házadat, Yorkban, azt a húszszobásat.
- így igaz. Szeretnél eltölteni egy időt a házban?
- Az egyik lányom, akit Fontainebleau-ban, az országúton lőttek meg, még mindig
kómában van, és lehet, hogy sohasem tér magához, egy másik lányom, akit ma
délelőtt, a kávéházamban lőttek meg, szintén kórházban van. Iszonyúan féltem
őket, Jane! Azt szeretném, ha elküldhetném a lányaimat a yorki házadba, mondjuk,
egy hónapra. Természetesen állok minden költséget.
- Hány lányod is van? - kérdezte Jane.
- Negyvenöt. Negyvennégyet átküldenék hozzád. Most mindjárt bérelek egy repülőt,
aztán már mennek is. Londonban találkoznátok, és onnan busszal mennétek Yorkba -
mondtam.
- London nagyon messze van. Repüljenek Manchesterbe. Vagy Yorkba, hiszen van ott
is reptér, csak nem olyan nagy.
- És te?
- Én addigra ott leszek.
225
. - Megtennéd? Köszönöm, Jane, igazi jó barát vagy! - hálálkodtam^
- Hogyne tenném meg! Érted bármit, Joyce! Persze, hogy megteszem! Bevásárolok
mindent, amit csak kell a te negyvennégy lányodnak, semmi probléma! Hogyne
tenném meg, hiszen mi most éppen egy exkluzívról beszélünk, nem igaz?
Kitört belőlem a nevetés. Jane már csak ilyen. Egyik pillanatról a másikra
üzleti tárgyalássá változtat bármilyen beszélgetést. De ilyennek imádtam.
- Szeretlek, Jane! Olyan jó, hogy te a régi vagy!
Jane hallgatott egy darabig, és amikor megszólalt, zavart volt a hangja.
-Tudod... valójában csak... csak vicceltem. Persze, hogy megteszem, amire
kértél, és nem kérek érte semmit. Hiszen barátnők vagyunk.
- Barátnők vagyunk - ismételtem meg. - Semmi baj, Jane, tiéd az elsőbbség.
- Akkor... jó. De ha meggondolod magad... úgy is minden rendben van. Akarod,
hogy elintézzek még valamit?
- Köszönöm, nem. Majd még felhívlak, hogy pontosan hol találkoztok a lányaimmal.
- Rendben, Joyce, ahogy akarod!
- Köszönöm! Szia!
- Szia, Joyce. Ha valamiben segíthetek, csak hívj - mondta Jane, és letette a
telefont.
Visszahívtam Claire-t, és meghagytam, hogy azonnal csődítsen oda a kórházba
mindenkit mindegyik kávéházból, mert menni fog egy busz, ami kiviszi őket a
reptérre. Kissé megijedt, hogy ennyire nagy a baj. Azzal nyugtattam, hogy inkább
becsüljük túl a veszélyt, mint alul. Meghatározatlan időre bezártam a
kávéházaimat. Claire megígérte, hogy azonnal hozzálát a lányok megszervezéséhez,
én pedig a lelkére kötöttem, hogy amikor elmennek haza összecsomagolni, legyen
velük néhány rendőr.
Jól van. Most már csak buszt, repülőgépet, és néhány biztonsági embert kell
szereznem, akik a lányaimra vigyáznak Yorkban, és az odaúton.
És a legjobb szervező a világon Johnny.
Azonnal fel is hívtam. Épp otthon volt, a párizsi lakásában, és
226
csomagolt. Többször hívott, de aludtam, és járt is nálam, de a testőreim nem
engedték be. Azt mondta, most azonnal beköltözik hozzám, és nincsen apelláta.
Titkon reméltem is, hogy megteszi. Elmondtam neki, hogy mit szeretnék, és
megkértem, hogy még mielőtt elindulna, intézze ezeket el. Megígérte.
Meg sem mertem nézni, hogy hány üzenetet hagytak a szüleim, inkább felhívtam
anyukámat. Biztos voltam benne, hogy sír. Sírt. Halálra aggódták magukat
miattam, és most már én sem állhattam elő azzal, hogy a tévé csak eltúlozta.
Anyukám mondta, hogy néhány óra alatt egy egész hajtincse megőszült. Ha nem
lennék szőke, talán én is találnék néhány szálat. Abban maradtunk, hogy
semmiképpen nem teszem ki a lábam a lakásból, és hogy mindennap felhívom
legalább egyszer.
Felkeltem az ágyról. Fogtam a telefont és a Chanelt, papucsba léptem, és
elhagytam a szobát. Szédelegve, imbolyogva mentem a lakás folyosóján a
tornaszoba felé.
Bekopogtam, azután beléptem. Michelle ült a monitorok és vezérlők előtt.
- Hello, Michelle!
- Hello! - mondta.
- Leülhetnék melléd egy pár percre? - kérdeztem. Nem felelt, csak mutatta, hogy
tessék, üljek le. Bementem, becsuktam magam mögött az ajtót, és leültem mellé a
kanapéra.
- Armand felügyelő többször is keresett - tájékoztatott Michelle. - Majd hívd
vissza!
- Vissza fogom hívni - mondtam.
- A híváslistát bent találod a nappaliban.
- Oké, majd átolvasom. - Ahogy körülnéztem, észrevettem, hogy beállítottak egy
állványos táblát is a monitorok mellé. A táblán fehér, zöld, sárga és piros
rajzok és x-ek krétával. - Michelle, mi történt a kávéházban? Mert én nem tudom.
- A támadás, amire számítottunk. A kávéházban vártak ránk, türelmesen. Öten
voltak benn, öten az utcán. Ott van minden felrajzolva a táblára.
- Úristen! Tíz embert küldtek azért, hogy velem végezzenek? -döbbentem meg. - Ez
teljesen abszurd! Mert felvettem azt a kisfiút? Ezért? Én egy modell vagyok,
engem nem fenyeget a maffia!
227
- Valóban nem, de valaki nagyon elszánta magát, hogy végez veled. Nem is volt
rossz a terve. Már kétszer kicsúsztál a kezéből, többször nem akart kockáztatni.
Tudta, hogy három barátnőd is veled van, de azt nem, hogy kik vagyunk. Nem
számított részünkről ellenállásra, csupáncsak biztosra akartak menni. Nem adtak
sok esélyt neked. Tudták, hogy ha valamilyen csoda folytán kijutsz a kávéházból,
a lakásod felé fogsz menekülni, és ezért oda is kitettek egy fegyveres csapatot.
Átöleltem Michelle-t, megpusziltam az arcát.
- Köszönöm. Megmentettétek az életemet. Tényleg ti vagytok a legjobbak!
Michelle megérintette a karomat, mintha bátorítás lett volna, aztán
kibontakozott az ölelésből.
- Csak a munkánkat végeztük - mondta. Most először néztem rá szeretettel.
- Fogadjunk, hogy mindenkinek ezt mondjátok! Michelle nem gondolkodott a
válaszon, azonnal felelt.
- Igen.
2.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 3- péntek, 09 óra 19 perc
Johnny valamivel fél hat után érkezett meg. Addigra már a lányaim Anglia felé
repültek, még Madlen is, akit az orvosa néhány tanács kíséretében elengedett.
Johnny végre rájött, hogy az ő problémája semmi az enyémhez képest. Mit számít
egy hajhullás azzal összevetve, hogy valakire egy rakás profi gyilkos vadászik?
Johnny rettenetesen ideges volt a merénylet miatt, én viszont, számomra is
meglepő módon, egyáltalán nem aggódtam a saját életemért. A lányaimat féltettem.
Talán az lehetett különös, kissé természetellenes nyugalmam oka, hogy engem
Michelle, Jessy, Simoné és Sophie védett, akik tökéletesen helytálltak egy olyan
228
helyzetben, amiben én teljesen lebénultam. Hányszor, de hányszor elmondtam
Johnnynak, hogy milyen kivételes testőreim vannak!
Meghagytam Claire-nek, hogy azonnal hívjon, ha megérkeztek Jane házába, úgyhogy
a fülemet nagyon hegyeztem a titkos mo-bilom pittyegésére. Negyed tíz után
néhány perccel szólalt meg. Éppen a konyhában beszélgettünk Johnnyval, miközben
vaníliás teát készített kettőnknek, amikor az az édes hang felhangzott.
A telefont olyan gyorsan kaptam ki a zsebemből, hogy majdnem el is ejtettem. A
kijelzőn a várva várt név díszelgett: CLAIRE.
- Szia, Claire! - üdvözöltem erőltetett lelkesedéssel, mert tartottam tőle, hogy
rossz hírt fog közölni.
- Hello, Joyce! - mondta Claire. Figyeltem a hangját. Nem volt nyomott, sírást
sem hallottam ki belőle. - Na, megérkeztünk! Itt vagyunk a házban, épp ebben a
pillanatban dobtam le a tatyómat a szobámban. A barátnőd is itt van, nagyon
kedves. Jól utaztunk, minden a legnagyobb rendben van. A ház pedig...
fantasztikus! Egy ilyen házért érdemes keményen dolgozni!
- Szerintem is így van. Kell ott lennie hét férfinak, akik vigyáznak rátok.
- Igen, van itt hét fazon, vadászpuska van náluk. Van kutyájuk is. Te Joyce,
Johnny direkt olyan pasasokat bérelt fel, akik már egy kicsit... öregecskék?
Legalábbis mihozzánk azok.
- Én kértem Johnnyt, hogy korosabb, de jó kondiban lévő férfiakat fogadjon fel,
akik ismerik a környéket, és akik nem fognak megijedni az árnyékuktól, és
ugyanakkor az a veszély sem fenyeget, hogy a flörtölés miatt biztonsági
emberként elfelejtenek helytállni. A családjaik is ott vannak. Elég nagy az a
ház, és kemény munka rendben tartani, meg főzni ennyi emberre.
- Igazad van. Megbeszéltük, hogy mindig lesz valaki Madlen mellett, amiről ő
persze hallani sem akar, merthogy titkos susmor-gásokat akar folytatni telefonon
a Párizsban maradt szívszerelmével - Claire nevetett. - De az orvosa megmondta,
hogy két-három napig azért figyeljük. Egyébként van itt egy orvos a közelben,
kábé egy kilométerre, ha valami lenne. De nem lesz!
- Ne is legyen! - értettem egyet. - Figyelj, Claire! Tudom, hogy nagyon kemény
lesz, amit most kérni fogok, de nem kérném, ha nem lenne fontos.
229
- Rendben van, Joyce, hallgatlak.
- Figyelj, hétfőig egy pillanatra se tegyétek ki a lábatokat a házból. A
biztonság kedvéért! Rendben?
- Igen, rendben. Amennyire beijedtünk, nem hiszem, hogy ez olyan nagy kérés.
- Helyes. És a jövő héten se nagyon császkáljatok el messzire, jó? Légyszi!
- Persze! Egyikünk sem járt még errefelé, időbe telik, mire megismerjük a
környéket.
- Na igen, viszont fiatalok vagytok, és esetleg túl hamar felbátorodnátok. A
végén még nekivágtok páran egy túrának, és ki tudja, hol lyukadtok ki.
- Majd visszafogom a lányokat - ígérte Claire.
A háttérben nevetés hallatszott, aztán Julié hangja, aki azt kérdezte, hogy Nem
látta valaki a piros csíkos bombázó sálamat?".
- Hallom, Julié már megint elkeverte a sálát - mondtam.
- Úgy tűnik - nevetett Claire.
Nevettem én is. Annyira imádom a lányaimat! Mindegyiküket külön-külön, tiszta
szívemből szeretem, és olyannak, amilyenek!
Bejött a konyhába Simoné. Odasúgott valamit Johnnynak, azután kiment.
- Claire, légyszi, add egy pillanatra Jane-t. Ti meg vigyázzatok magatokra, és
minden nap hívjatok fel!
- Úgy lesz! Mindent koszi, Joyce! És te is nagyon vigyázz magadra! Na, adom a
barátnődet. Szia!
- Szia neked is! Johnnyhoz fordultam.
- Armand felügyelő és a társa az imént csöngetett fel a portáról - tájékoztatott
Johnny.
Bólogattam. Meg volt beszélve. A merénylet után a felügyelő és a társa többször
is hívtak, de túlságosan mélyen aludtam. Egyszer még el is jöttek, és felvették
a testőreim vallomását, de engem nem keltettek fel.
-Jane vagyok! Hello! - szólt a telefonba Jane.
- Á, Jane! Hello! Figyelj, nagyon köszönöm, amit a lányaimért tettél! Baromira
hálás vagyok!
- Megtettem, amit tudtam - mondta Jane. - És ha majd elhatároztad magad, szólj!
230
- Nem felejtettem el, hogy mit ígértem neked, és tartom a szavam. Köszönök
mindent! Hívjuk egymást! Szia!
- Várom a hívásod! Szia, Joyce!
Megkönnyebbülten a levegőbe lendítettem a karom. Jól van. Ez legalább rendben.
Azért még mindig tudok tenni valamit! Elraktam a telefont.
- Kínáljuk meg a felügyelőéket teával meg aprósüteménnyel. Behoznád, Johnny?
Bent leszünk a nappaliban.
- Viszem, menj csak - mondta Johnny, és már nyitotta is ki a konyhaszekrény
egyik ajtaját, hogy elővegyen egy szép tálcát meg csészéket.
Átmentem a nappaliba. Armand felügyelő és a társa már ott volt. A kanapén ültek.
Amikor beléptem, mindketten felálltak. Mi-chelle és Simoné is a nappaliban
tartózkodtak. A két nyomozó öltönyben volt, a fiatalabbik a kezében fogta a
kalapját. Amikor meglátott, elejtette. Lefutottuk a kötelező udvariassági
tiszteletköröket, amíg Johnny be nem hozta a teát és a süteményt. Armand
felügyelő nagyon finomnak találta a teát, a társa pedig azonnal leöntötte magát.
Sosem értettem, hogy miért jön valaki zavarba a jelenlétemben. Johnny kivitte a
fürdőszobába, Simoné és Michelle is kimentek, mert a felügyelő négyszemközt
akart velem beszélni. Armand felügyelő a kanapé jobb szélére húzódott, én pedig
mellette ültem a fotelben.
- Most már egyértelmű, hogy valaki vadászik önre, Byron kisasszony - ismerte be
a felügyelő. - És bár még nem találtunk olyan nyomot, amely minden kétséget
kizáróan bizonyítaná, hogy a fontainebleau-i és az azután következő támadás
összefüggne, de egyre valószínűbb. Ha összefüggenek, nem igényel különleges
magyarázatot a tegnapi merénylet, de ha nincs összefüggés közöttük, akkor én nem
értem ezt az egészet.
- A krimikben a nyomozóknak mindig van zsaruszimatuk, ami megsúgja, hogy mi az
igazság - mondtam, csak úgy, mintha hangosan gondolkodnék.
Armand felügyelő nem mosolyodott el.
- A valóságban is van, de nem szimatnak nevezik - mondta. -Általában nem. Inkább
megérzésnek. Igen - válaszolt egy fel nem tett kérdésre. - Úgy érzem, hogy az ön
ellen irányuló három támadás összefügg.
231
Felsóhajtottam. Csak egy modell vagyok... Nagyon szerettem volna egy kis
reményt, hogy mind tévedünk.
- És a többi nyom? - kérdeztem reménykedve.
- George Sheppardnak alibije van a támadás idejére, de egyébként sem az a típus,
aki, még ha ténylegesen el is szánná magát egy efféle akcióra, azt saját kezűleg
vitelezné ki - mondta a felügyelő. - Képtelen lenne rá. Nyomozunk az ügyben, de
ez nagyon kemény dió. Részint, mert angol állampolgár, s ezen okból kifolyólag a
Scotland Yard segítségét kellett kérnünk, részint pedig, mert a családja roppant
befolyással bír. Az angol kollégák utánajárnak minden lehetséges nyomnak, ám
amíg nincs bizonyíték a kezükben, nem hallgatják ki Sheppard urat.
Elfintorodtam.
- A törvény mindenkire egyformán érvényes, nem? - kérdeztem keserűen.
- De igen - látszott a felügyelőn, mintha még valamit el akarna mondani, de
aztán meggondolta magát. Talán egyszer-egyszer már rendre utasították nyomozásai
során, amikor olyan gyanúsítottra bukkant, aki túlságosan befolyásos volt. -
Egyelőre még nincs konkrét eredmény. Utánanéztünk annak a filmstúdiónak, amit
említett, a Sun Film Companynak, kihallgattunk huszonhárom embert, köztük Jill
Ponetzet és Jean-Claude Hus-tert.
- Kiket? - kérdeztem értetlenül. Nem értettem, miért említi a felügyelő ezt a
két nevet, mintha ismernem kellene a pornó világát.
-Ja, igen! Maga úgy ismeri őket, mint Cleo Quvick és Michelangelo da Vinci.
Ponetz tagadta, hogy megfenyegette volna magát, Huster pedig tanúsította, hogy
nem fenyegette meg.
- Hazudnak - mondtam.
- Lehet. Hustert mindenesetre letartóztattuk, mert nagy meny-nyiségű drogot
találaink a kabátjában.
- A kabátjában? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.
- Az utcán állítottuk meg, hogy jöjjön be velünk a kapitányságra. Nem akarta
levenni a kabátját, és amikor már nagyon izzadt, és mégis levette, kiesett a
zsebéből a zacskó. Még két férfit őrizetbe vettünk, akik ott voltak az október
25-i szereplőválogatáson. Majdnem mindenkit sikerült megtalálnunk azok közül,
akik meg-
232
jelentek az aznapi Edith Zola-féle válogatáson, közülük huszonnégy fiatalkorú
lány állította, hogy zaklatták őket a lépcsőházban. A Sun Film Company
vizsgálatakor elég jelentős adócsalás nyomait fedezték fel a kollégák.
Ennek kifejezetten örültem. A sok ringyó oda kerül, ahová való!
- És Quvick? - kérdeztem. - Őt is letartóztatták, ugye?
- Nem. Vele szemben nem merültek fel bűncselekményre utaló bizonyítékok, de
Párizst nem hagyhatja el.
- Állhattak ők a háttérben?
- Elvileg igen - felelte a felügyelő. - A pornóipar egy kapcsolódási pont az
alvilág és a társadalom között, tehát, bár ezt a vonalat még nem tártuk fel,
valószínű, hogy ismernek megfelelő embereket egy ilyen feladathoz. Gyakorlatilag
sokkal valószínűbb, hogy az emberrablók állnak a háttérben.
- Megtalálták már a kisfiú szüleit?
Armand felügyelő elővette a jegyzetfüzetét és a tollát.
- Még nem - mondta. Az első üres oldalra pörgette a lapokat. - Elképzelhető,
hogy valahol külföldön rabolták el, így pedig a lehetőségek száma igen nagy. - A
felügyelő a térdére fektette a jegyzetfüzetét, és kikattintotta a tollát. -
Byron kisasszony, engedje meg, hogy feltegyek néhány kérdést a tegnap délelőtti
merénylettel kapcsolatban.
Nem örültem neki. Gondterhelten sóhajtottam.
- Túl sokat nem tudok mondani. Egyszer csak lövés dörrent, aztán a földre
kerültem, majd kivonszoltak az utcára, belöktek a testőreim páncélozott
autójába, és idehoztak. Ennyi. Ha rajtam múlott volna, akkor végem.
Leblokkoltam, egyszerűen... Benne voltam egy... egy helyzetben, amiben semmit
sem tudtam irányítani. Ott lent, a kávéházamban, elvesztettem minden kontrollt
az életem felett. Nem voltam más, mint egy... egy... nagy, totális, tökéletes
áldozat - tanácstalanul széttártam a karomat. - Nem tudom, mit mondjak. Nem
voltam abban az állapotban, hogy bármit is meg tudjak figyelni. Senkit nem
láttam - elgondolkodtam néhány másodpercet. - Amikor kimentünk az utcára, a
szemem sarkából láttam, hogy jön egy ember, de nem néztem meg az arcát, de még a
feje körvonalait sem. Csak a lábait, talán valamit a törzséből.
233
A felügyelő írni kezdett. Nagyon röviden.
- Ugye nem áll szándékában kinyitni a kávéházat a közeli jövőben? - kérdezte
feltekintve a jegyzetfüzetből.
- Nem - mondta határozottan.
- Rendben - bólintott.
- Elfogtak valakit? - kérdeztem. - Biztosan elfogtak valakit! Mit mondtak? Vagy
még nincsenek kihallgatható állapotban?
- Byron kisasszony, mi nem fogtunk el senkit - felelte a felügyelő.
. Leeresztettem. Egyfolytában csak kudarcok és kudarcok érnek egymás után, pedig
annyira megszoktam már a sikert! És most semmi se jön össze!
- De miért? És a sebesültek? Csak volt egy sebesült! Vagy mindenki elmenekült,
aki nem halt meg?
A felügyelő bizalmasabbra vette a hangját, és kicsivel közelebb hajolt hozzám.
Önkéntelenül én is közelebb hajoltam hozzá, hogy tisztán halljam, amit mond.
- Elmondom önnek, Byron kisasszony, hogy mi is történt tegnap délelőtt. Öten
várták bent a kávéházban, és öten kint az utcán - mondta a felügyelő. Eddig én
is tudtam. - Volt egy kék Citroen BX, amely a háza előtt várakozott, arra az
esetre, ha valahogyan eljutna odáig. A Citroenben hárman ültek, és volt még két
ember, akik az utcán álltak, a kávéház és a ház között. Amikor rájöttek, hogy
tűzharc alakult ki a kávéházban, tehát, hogy nem úgy történt, ahogyan gondolták,
és valamiért nem tudták egyszerűen csak agyonlőni magát, akkor az utcán várakozó
két férfi elindult a kávéház felé. Az egyikük nagyon gyorsan futott, ő volt az,
akit a szeme sarkából látott, amikor kilépett az utcára. Amikor beszálltak a
Cadillac terepjáróba, és elindultak a maga háza felé, a Citroennel a kapu elé
álltak, és ketten azonnal kiugrottak a kocsiból. Maguk a terepjáróval eltolták
az útból a Citroent, és lementek a garázsba. Az a három férfi, aki ekkor az
utcán volt, berohant önök után a mélygarázsba. Tíz ember - a felügyelő
felmutatta tíz ujját, majd szép sorban behajtotta az ujjait, ahogyan beszélt. -
Egy ember a kávéház belső helyiségében, a pultnál ülve, uborkás szendvicset
eszegetve. Egy ember bal oldalt, a falnál, ugyancsak a belső helyiségben, egy
török kávéval és négy baracklekváros teasüteménnyel. Két ember egy asztalnál,
jobb oldalt, egész a falnál, a
234
mellékhelyiségek közelében, mind a ketten egy-egy csésze erős, mentolos teát
ittak. Egy ember a teraszon, nagy kabátban, hiszen elég hűvös volt az idő,
háttal az utcának, jó rálátással a belső helyiségre, forró kalácsot és kakaót
fogyasztott. Egy ember, kint az utcán, jobb oldalon, körülbelül két és fél
méterre a terasz kijáratától. Egy ember a Citroen BX személyautóban. Három ember
az utcán, akik a terepjárót követve lementek a garázsba. Tíz ember. Tíz
fegyveres férfi! És senki nem ment el onnan élve. Egyikük sem úszta meg!
Meghaltak mind a tízen. Az első mentő körülbelül nyolc perc alatt ért oda. Akkor
már egyikük sem élt. A hideg végigfutott a hátamon. Tíz ember...
- És aki a kék Citroenben ült? - kérdeztem. - Ült benne egy ember, és ő nem
szállt ki, ugye? Vagy kiszállt?
- Nem. Ott maradt bent a kocsiban, és ott is halt meg.
- De hogyan? A testőreim nem lőttek ki a terepjáróból, és a garázsból sem mentek
ki az utcára!
- Ez igaz. De képzeljen el, Byron kisasszony, egyfelől egy alig több, mint ezer
kilogrammos Citroen BX-et, egy kétszáz lóerősre feltornázott, gyors és könnyű
autót, melyet egy olyan korban terveztek és építettek, amikor még nem adtak
sokat a biztonságra. Hogy mást ne említsek, műanyagból készült a motorház
teteje, amelynek az ellenállása egy erőteljesebb ütközés során, nagyjából a
nullával egyenlő. Képzelje el ezt a kocsit, amint egy helyben áll. És képzeljen
el másfelől egy öt méter hosszú, két méter széles, és majdnem két méter magas,
rendkívül megerősített, 560 lóerős motorral felszerelt, négy és fél tonna
összsúlyú Cadillac Escalade terepjárót, melyre másfél tonna olyan páncélt tettek
fel, amely még a 7,62 milliméteres, páncéltörő lövedéknek is ellen tud állni. És
képzelje el, amint ez a roppant monstrum, mintegy 50 kilométer/órás sebességgel
halad. Képzelje el, Byron kisasszony, amikor a kettő összetalálkozik! - a
felügyelő két másodperc szünetet tartott, hogy el tudjam képzelni, majd
folytatta. -Az eredmény katasztrófa arra nézve, aki a Citroenben ül. Én láttam
azt a kocsit, és mondhatom, nem sok maradt belőle! Ahogyan a sofőrből sem. Hat
órába telt, mire kivágták a holttestet az autóból, annyira rágyűrte a
páncélozott terepjárójuk. A férfi gerince kilenc helyen törött el! A feje úgy
nézett ki, mint egy földhöz csapott tojás!
235
Kissé megrázott ez a tíz holttest. Az rázott meg benne, hogy ennyi fegyveres
embert küldtek azért, hogy megöljenek. Az rázott meg benne, hogy valakinek ilyen
hihetetlenül fontos az én halálom. És az is megrázott, hogy a testőreim megöltek
tíz embert! És azután Michelle a szemembe nézett, és úgy közölte, hogy
biztonságban vagyok, hogy még az arcizma sem rezdült. De mindezeket leszámítva,
egyáltalán nem bántam, hogy meghaltak.
- Miért mondja ezt el nekem? - kérdeztem.
- Csak tájékoztattam, Byron kisasszony- felelte a felügyelő, de nem hittem neki.
- Tegnap feljöttünk, amikor ön aludt, és felvettük a testőrei vallomását. Nem
rosszindulatból, higgye el, de utánanéztem az engedélyeiknek és a
referenciáiknak. Minden a legnagyobb rendben volt. Michelle Düpré és Jessica
Romero Colt Python .357-es Magnumot használtak a kávéházban. Borzasztó erős
fegyver, kimondottan nem nőknek való űrméret! A testőrei elképesztő jártassággal
rendelkeznek a lőfegyverhasználatban, tudta? A garázsban, Jessica Romero,
Franchi SPAS-12-es típusú, nyolclövetű, kiváló minőségű sörétes puskát használt,
amely ugyancsak nem egy tipikusan női fegyver! Ebben a puskában az a jó, hogy a
válltámaszt be lehet hajtani, és így viszonylag kicsi, mindössze hetven
centiméter hosszú, valamint, hogy pumpálós töltési üzemmódról egy kis kapcsoló
segítségével átállítható öntöltő üzemmódra, és így elég csak a ravaszt meghúzni
ahhoz, hogy lőjön, és nem kell minden egyes lövés előtt hátrahúzni a cső alatt
található pumpát, mellyel újabb lőszert emel a töltényűrbe. Tudja, Byron
kisasszony, a testőrei olyan fegyverzettel rendelkeznek, amely...
A felügyelő nem folytatta. Könnybe lábadt a szemem. De ezúttal nem a
fájdalomtól, hanem mert nem sokat értettem abból a rengeteg szakmai dologból,
amit Armand felügyelő rám zúdított. Elszédültem tőle. Megráztam a fejem.
- Bocsásson meg, Byron kisasszony, nem akartam összezavarni vagy untatni.
Mindössze annyit szerettem volna elmondani önnek, hogy a testőrei rendesen
elintézték a támadóit. Jó lett volna, ha legalább egyet ki tudunk hallgatni, de
ez még mindig sokkal jobb így, mint ha maga is megsérült volna. Vagy ha valami
még rosszabb történik.
236
Ebben maximálisan egyetértettem a felügyelővel. Volt egy kérdés, amely sokkal
ijesztőbb volt, mint az, hogy tízen támadtak meg, és hogy legközelebb talán majd
húszan vagy százan lesznek.
- Armand felügyelő, valami nagyon fontosat szeretnék kérdezni öntől - kezdtem. -
Arra szeretném kérni, hogy amikor válaszol, azt tegye kíméletlen őszinteséggel.
Ne törődjön azzal, hogy mit fogok érezni. Csak a választ szeretném tudni, az
igazi választ.
A felügyelő hátradőlt, összecsukta a jegyzetfüzetét.
- Ha nem titkos információ, akkor nagyon szívesen válaszolok a kérdésére, Byron
kisasszony - jelentette ki.
- Köszönöm - nyeltem egy nagyot, majd elszántan feltettem a kérdést. - Legjobb
esetben, mikor lesz vége ennek a rémálomnak?
- Legjobb esetben? - a felügyelő elővette a zsebéből a mobiltelefonját. - A
legjobb esetben most azonnal felbúg ez a telefon, és a főnököm szól nekem, hogy
mindenkit elfogtak, és mindenki vallomást tett.
- És a legrosszabb esetben?
- Hogy mennyi ideig tart egy nyomozás a legrosszabb esetben? - kérdezett vissza
Armand felügyelő, majd megadta a választ a kérdésre. - Évekig. Hosszú-hosszú
évekig. És olyan is van, hogy egy bűncselekmény tetteseit sohasem kapják el.
237
TIZENKETTEDIK FEJEZET
1.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 3. péntek, 21 óra 07 perc
Egy zacskó aszalt papaya, némi friss gyümölcsből készített turmix, öt üres
füzet, egy köteg lap, tollak és ceaizák társaságában, bezárkóztam a hálószobába.
Felpolcoltam a párnákat, és felültem az ágy közepére, törökülésben, úgy, hogy a
felpakolt párnák pár centire voltak a fenekemtől. A pisifolt már rég felszáradt,
birtokba vehettem az egész ágyat. Előttem volt a laptop, bekapcsolva,
csatlakoztatva az egyik mobil ómhoz, mellette a számítógépes füzetem, jobb
oldalamon az üres füzetek néhány tollal, ceruzával és egy vonalzóval, valamint
egy köteg, úgy háromszáz üres lap, amilyet a nyomtatókhoz használnak, és
testőreim referenciaanyaga, bal oldalamon pedig a tálcám a turmixszal és a
papayával, mellette a Chanel és a titkos mobilom. Csak a két falilámpa égett,
úgy állítottam be őket, hogy jól lássak az íráshoz.
Miután a felügyelő elment, ismét mélyponton voltam. Órákon át. Hívtam Vee-t, de
még mindig kómában volt, ami csak jobban elkeserített. Volt egy pillanat, talán
egy egész percig eltartott, amikor azt gondoltam, hogy legyőztek. Ha lett volna
egy pisztolyom, és akkor bejön még valami, egy újabb rossz hír, például, hogy
Vee állapota rosszabbodott, vagy Madlennél komplikációk léptek fel, könnyen
meglehet, hogy főbe lövöm magam.
De nincs pisztolyom, és nem kaptam újabb rossz hírt, így egy idő után sikerült
kijönnöm ebből a szörnyű letargiából29, amiben már láttam a halált, és éreztem
dermesztő leheletét az arcomon. Amikor az első könyvemet írtam, a következő
mottót adtam neki:
29 letargia: közömbösség.
238
Az élet egy olyan játék, amelyben megszállottan kell hinned ön-magadban,
különben nincs esélyed a győzelemre." Komolyan gondoltam. így gondolom ma is. És
én olyan ember vagyok, aki megszállottan hisz magában. Ezért szentül
megfogadtam, hogy nem fogom megengedni semmiféle jöttment pszichopatának, hogy
elvegye az életemet: azt, amiért annyit küzdöttem, hogy majd belegebedtem, csak
hogy olyan legyen, amilyennek megálmodtam.
Minden mesterdetektívben van két közös vonás. Az egyik, hogy a szerénység nem
tartozik az erényeik közé, a másik pedig, hogy van valamilyen titokzatos, ám
módfelett hatásos módszerük. Úgy számoltam, hogy egy hétig biztosan nem mozdulok
ki a lakásból, így két célt tűztem ki magam elé erre a hétre: 1. kidolgozok
valamilyen módszert, amelynek segítségével itthonról, úgymond a karosszékben
ülve, ki tudom nyomozni, hogy ki vadászik rám, és 2. annak kiderítése -
módszerem hatásosságát igazolandó -, hogy kik is az én testőreim valójában.
Újra átfutottam a referenciaanyagot, és felírtam az egyik füzet első oldalára
néhány felmerülő kérdést. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a kulcs testőreim
megismeréséhez, illetve megértésükhöz, annak az oknak a kiderítése, hogy miért
gyorsultak be ennyire, azóta, hogy saját testőrcéget hoztak létre. Régebben
előfordult, hogy éveken át védtek valakit, újabban azonban senkit sem védtek
két-három hónapnál tovább. Mi ennek a változásnak az oka?
Sherlock Holmes azt mondta, hogy az ő mestersége megfigyelésből és logikus
gondolkodásból áll. Hogyan tudnék ezen az alapon kidolgozni egy módszerű
Először is találnom kell egy módszert a megfigyelésre, majd egyet a logikus
gondolkodásra. Tulajdonképpen milyen megfigyelésre van szüksége egy detektívnek?
És mi a fene az a bizonyos logikus gondolkodás, melyről annyit beszélnek az
emberek? Egyelőre egyikre sem tudtam a választ.
Elkezdtem írni az oldal tetejére: A megfigyelés az igazság meglátása, a logikus
gondolkodás pedig a tények öszszefüggésének felismerése. Kérdés: 1. Hogyan kell
meglátni az igazságot? 2. Hogyan kell felismerni az összefüggést a tények
között?
Kezdjük a megfigyeléssel.
Itt van például Johnny, akinek elkezdett hullani a haja, és ennek
239
a helytelen táplálkozás az oka. Mit figyelhetnék meg ezzel kapcsolatban? Mi az,
amiben biztos vagyok Johnny táplálkozását illetően? Gondolkodtam egy kicsit,
majd rájöttem. Gyorsan felírtam a spirálfüzet első oldalára.
1. Akármit evett is össze Johnny életében, az olyan nagyon rossz nem lehetett,
mert él, egészséges, és adottságainak megfelelően fejlett a teste.
Ez teljesen biztos. Száz százalék. Ezer! Számít, hogy az ember mit eszik, de
akármennyi édességet és kólát pakolt is Johnny a testébe az elmúlt években, él
és viail. Oké. Ez megvan.
2. ...
Mi az, ami még biztos? Sherlock Holmes és Poirot mit figyelhetnének még meg?
Megvan!
2. Egyetlen táplálkozási irányzat sem adott több zsenit a világnak, mint
bármelyik másik. A lényeg nem a táplálkozási irányzaton van.
Ez is teljesen biztos! Ki hallott már olyan diétáról vagy egy akármilyen
táplálkozási módról, aminek követői zsenivé változtak volna, ha egyébként
azelőtt még nem voltak azok?
Felírtam a füzetbe:
3. ...
Epp elkezdtem tovább gondolkodni a módszeremen, amikor felbúgott a titkos
mobilom. Felkaptam, és megnéztem, ki hív.
DR. LÉVI.
Úristen...
Vee...
És ha jó hír? Miért ne lehetne jó hír? Miért lenne törvényszerű, hogy minden
rossz legyen?
Lenyomtam a hívásfogadó gombot, és a telefont a fülemhez emeltem.
-Jó estét, Dr. Lévi! Joyce Byron vagyok - mondtam bizakodva.
-Jó estét, Joyce! - köszönt Dr. Lévi, Vee kezelőorvosa. A szívem úgy vert, hogy
megfájdult az oldalam. - Bocsánatot kérek a késői zavarásért, de meghagyta
nekem, hogy ha Vivien állapotában valamilyen változás áll be, azonnal
értesítsem.
- Igen... - a szám teljesen kiszáradt a félelemtől, hogy elveszítem Vee-t. - Mi
történt?
240
- Vivien állapotában változás állt be. Sajnos, még mindig nem tért magához,
viszont az agyhullámai már nem kómaállapotot, hanem csupán mély alvást jeleznek.
Vagy öt másodpercbe telt, mire felfogtam, hogy ez most tényleg nem rossz hír.
- Ez azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban magához térhet?! -szinte kiabáltam
a telefonba, annyira belelkesültem a jó hír hallatán. Még fel is álltam, aminek
az lett a következménye, hogy a turmix majdnem kiborult.
- Nem, ezt így felelősen nem lehet kijelenteni, de most már jóval nagyobb az
esélye - próbált lehűteni Dr. Lévi, de nem sikerült neki.
- Hála istennek! Köszönöm, Dr. Lévi! Köszönöm! Örökké hálás leszek magának! - az
ágy közepéről leugrottam a földre. -Most azonnal bemegyek a kórházba!
- Ne tegye, Joyce! Még semmi sem biztos, és tudja, mennyire veszélyes
kimozdulnia!
- Mennem kell! Látnom kell Vee-t! - mondtam ellentmondást nem tűrő hangon. -
Csak egyetlenegyszer voltam bent, akkor, amikor megműtötték! Nem láttam a
barátnőmet napok óta, és borzasztóan hiányzik! Bemegyek, Dr. Lévi! Nagyon jó
testőreim vannak, nem lesz baj! Csak arra kérem, senkinek ne beszéljen arról,
hogy megyek! Viszonthallásra! És köszönöm!
Gyorsan bontottam a vonalat, nehogy az orvos valamit tudjon mondani. Az égnek
lendítettem a karom. - Veeeeeeeeeeü! - kiabáltam magamban.
- Na végre! Végre valami jó! Vee, gyere vissza, itt a helyed!
Felkaptam a Chanelt az ágyról és a székemről a golyóálló mellényemet, és már
rohantam is az öltözőszobába. Villámgyorsan felkaptam magamra valami ruhát. Nem
feltűnőt, de olyat, amiben jól nézek ki, hogy Vee ne valami roncsot lásson,
amikor kinyitja a szemét. Mert egy kicsit az lett belőlem. Nem, nem is csak egy
kicsit.
Fekete alpinista bakancs, fekete farmer, fekete pulóver. Még fekete kesztyűm is
volt. A mellényt és a vastag kabátot már úgy vettem fel, mintha ez a
legtermészetesebb öltözködési szokásom lenne.
A nappaliba rohantam. Simoné az asztalnál ült, és pasziánszo-zott. Nahát! Ez
meglepett. Olyan volt, mint egy csaj!
Felnézett rám.
241
- Hol van Michelle? - kérdeztem.
- Tornaszoba. Történt valami? - kérdezte.
- Vee jobban van! - újságoltam. - Már nincs kómában, csak alszik! Már csak
alszik! Rohannunk kell!
Én már rohantam is. Át a tornaszobába, amit testőreim biztonsági központtá
léptettek elő. Bekopogtam.
- Gyere! - szólt ki Michelle. Benyitottam, de nem léptem be.
- Michelle, Vee kezd magához térni! Már nincs kómában! - hadartam.
- Ennek örülök. Mi történt? - kérdezte Michelle megszokott nyugodt, tárgyilagos
stílusában.
- Dr. Lévi, Vee kezelőorvosa most hívott, hogy Vee agyhullámai elhagyták a kóma
tartományát, és a mély alvás tartományában vannak. Ez azt jelenti, hogy
bármelyik pillanatban magához térhet! Nem láttam azóta, hogy megműtötték! Be
kell mennem, Michelle, be kell mennem! Ő a legjobb barátnőm, látnom kell! Nem
számít, milyen biztonsági előírásokat kell betartanom, csak hadd lássam őt! Hadd
lássam! Tudom, hogy kockázatos, de vállalom! Be kell mennem a kórházba! Be kell
mennem! Ha több pénzt akarsz kérni, kérjél, beleegyezem, de be kell mennem most,
Michelle, most azonnal!
Michelle csak nézett, rezzenéstelen szemekkel. Lelkesedésem szikrája sem ragadt
át rá. Persze, nem ismerte Vee-t. Majd megismeri! - gondoltam.
- Az a város ott kint, ugyanaz a város, ami eddig volt - mondta Michelle. -
Mindenkinek. Csak neked nem. Ha te kilépsz a kapun az utcára, téged ott kint nem
Párizs vár, hanem Bejrút. Ami téged illet, az ajtódon kívül hadiállapot van.
- Majd ti megvédtek, Michelle! Mint eddig! Mindenki, aki rám támadt, meghalt!
Mindenki! Mind a tízen! Talán nincsenek is többen! Talán megijedtek! Ti majd
megvédtek, én nem félek!
- Ez nem ilyen egyszerű. Két dolgot mondtam neked, ha még emlékszel. Az egyik,
hogy a testőr mindig fáziskésésben van, mert nem tudja, mikor jön a támadás, hol
fog bekövetkezni, és az milyen lesz. A másik pedig, hogyha az ellenség tudja,
hogy egy adott személy védelem alatt áll, akkor csak veszélyesebb lesz. Aki
téged akar, most már tudja, hogy erősítettél. És most majd ő is erő-
242
sít. Rengeteg lehetősége van. Több ember, jobb emberek, jobb fegyverek, jobb
tervezés, több előkészület. Mi négyen vagyunk, és nem többen, egyikünk itt van
fent, és hárman veled. Ez álcázott védelemhez ideális. De ez mostantól nálad nem
működik, mert aki téged akar, most már tudja, hogy védelem alatt állsz. És nyílt
védelem esetén egy háttérember és három helyszíni ember kevés. De mi csak
ennyien vagyunk. Ha most kilépünk az ajtón, a veszély, ami vár rád, sokkal
komolyabb lesz.
- Vállalom! - vágtam rá.
- Mit vállalsz? - kérdezte Michelle. - Hogy nyomorékká válsz egy golyótól vagy
egy repesztől? Hogy tönkremegy az arcod, és vége a pályádnak? Hogy meghalsz egy
utca kövén, pocsolyába lógó fejjel? Ez az, amit vállalsz, hogy bemehess a
kórházba, és láthasd a barátnődet, amint felébred? Ha felébred belátható időn
belül. Mert azt felejtsd el, hogy egy kórházban be tudunk rendezkedni a te
védelmedre.
- Nem akarok sokáig ott lenni a kórházban, csak meg akarom nézni Vee-t, hogy
lássam, hogy van. Hátha felébred, amikor ott vagyok. Bent lennék, mondjuk...
három órát. Ott bent a szobájában. Mire világos lesz, már rég itt vagyunk újra!
- A kávéházban ott ült egy férfi az egyik fal melletti asztalnál, és amikor
elmentél mellette, rá sem nézve, ő a ruhája alól feléd fordított egy pisztolyt.
Én észrevettem, és lelőttem. Aztán földre vittelek. És te attól kezdve
kikapcsoltál. Nagyon sokan reagálnak így. Nem sok emberrel találkoztam, aki
képes volt egy gyilkos támadás vad-ságával szembenézni és cselekedni, méghozzá
céltudatosan cselekedni, és nem összeroppanni. Lehet, hogy legközelebb már nem
kapcsolsz ki, de az is lehet, hogy mindig ki fogsz kapcsolni.
Michelle valamit elfelejtett. Sőt, nem is egyet.
- Fontainebleau-ban nem omlottam össze! - emlékeztettem. -És amikor rám törtek a
lakásomban, akkor sem!
- Ez igaz. Mindkét esetben a szíved vitt előre. Mindkét esetben, ahhoz képest,
hogy általában mit tennének az emberek ilyen helyzetben, jó volt, amit tettél.
De az első esetben nem számítottál rá, meg akartad menteni a barátnődet és
magadat, és ez hajtott előre. A második esetben sem számítottál rá, de túl
akartad élni, és ez hajtott előre. De most már tisztában vagy vele, hogy valaki
az életedre pályázik, és hajlandó megfizetni az árát. Ha tíz fegyve-
243
res kell, akkor annyit küld. Ha több, akkor többet. Ez most más. Egyfolytában
stresszben vagy, és amikor jött a támadás a kávéházban, kikapcsoltál. Túl sok
volt. Szóval, mi az, amit vállalsz?
Michelle felállt, odajött hozzám, a szemembe nézett. Odanyújtotta a jobb kezét,
mintha kezet akarna fogni. Megfogtam. Megszorított.
-A kávéházadban megöltem két embert, egyet pedig az utcán. Ezzel a kezemmel -
jelentette be.
Egy pillanatra hányingerem lett, de aztán elmúlt.
Michelle tréningnadrágot, edzőcipőt, pólót és kibontott inget viselt. Elengedte
a kezem, és benyúlt az inge alá. Amikor ismét feltűnt a keze, a nagy, fekete
markolatú, fényes revolver volt nála. Beletette a kezembe, amelyikkel az imént a
kezét szorítottam. Nagyon nehéz volt.
- Colt Python .357 Magnum - mondta. - Háromszor lőttem vele, és három ember
meghalt.
Borzalmas érzés volt fogni a fegyvert. Megint feltámadt a hányingerem, és volt
egy pillanat, amikor majdnem hánytam. De ez is elmúlt.
- Hálás vagyok érte, amiért megtetted - mondtam.
A jobb kezét rátette a revolverre, a balt a jobb kezem alá, és erősen
beleszorította a tenyerembe a súlyos fegyvert. A csöve lefelé nézett, erre
mindketten ügyeltünk, de azért így is elég szörnyű érzés volt.
- Értsd meg, azért akarlak megijeszteni, hogy túléld - mondta Michelle. -
Szóval, mi az, amit vállalsz?
Féltem, sőt rettegtem, de el voltam szánva.
- Bármit - mondtam ki határozottan.
2.
Párizs utcáin November 3. péntek, 21 óra 59 perc
A merénylet óta egy rendőrautó állt a ház előtt, benne két egyenruhás és két
civil ruhás rendőrrel. A közelben két rendőr teljesített
244
szolgálatot, és két járőrkocsi is rendszeresen elnézett erre. Minden riportert
elzavartak, a paparazzókra rossz idők köszöntöttek, pedig bármit megtettek
volna, hogy fájdalmat okozzanak nekem. Ha egy autó hosszabb időre megállt
valahol, vagy többször jelent meg a környéken, valaki biztosan elkérte a sofőr
jogosítványát, és az is könnyen előfordulhatott, hogy benéztek az autóba,
megnézték a csomagtartóját. Néhány szennylap igen komoly összegeket volt
hajlandó kifizetni egy rólam vagy valamelyik testőrömről készült fotóért. A
paparazzók megpróbáltak teleobjektíwal befotózni az ablakomon, de nem jött össze
nekik, mert a spaletták zárva voltak, és ráadásul minden ablakomra páncéllemez
volt felszerelve. Akik szeretnek, azok legalább ugyanilyen elszántsággal
próbálták tartani bennem a lelket. Mivel a rendőrök, a testőreim kérésére, nem
engedték, hogy valamilyen tárgyat hagyjanak a kapum előtt, virágcsokrokkal és
gyertyákkal borították be az utcát a kávéházam előtt. A páncélozott Jeep Grand
Cherokee-val a Központi Baleseti Kórház felé a Champ-de-Marson mentünk el, a
kávéházam előtt, láthattam azt a rengeteg, legalább ezer pislákoló gyertyát az
utcán. Nagyon szép volt. Emberek álltak kisebb-nagyobb csoportokban, mindenfelé
a Champ-de-Marson, gyertyával a kezükben. Ahogy néztem őket a kocsi ablakából,
könnyekig meghatódtam. Olyan hihetetlen, hogy azzal, amit tettem az elmúlt
években, ilyen előkelő helyre kerültem ennyi ember szívében.
Mielőtt elindultunk, izgalmamban kopogás nélkül nyitottam be a testőreim
szobájába, hogy megkérdezzem, mikor indulunk már végre. Michelle, Simoné és
Jessy éppen bemelegítettek: fej-körzés, törzskörzés, guggolások. Mint valami
sportverseny vagy edzés előtt. Bemelegítették az izmaikat arra az esetre, ha
megint történne valami...
Reméltem, hogy el tudunk menni, anélkül hogy magyarázkodnom kellene Johnnynak,
és ez sikerült is, mert nem ébredt fel.
A garázsban sehol sem találtam a Cadillac Escalade terepjárónkat. A Jeep Grand
Cherokee-ba szálltunk be, amely attól kezdve, hogy Johnny birtokáról idehoztak a
testőreim, ott állt a Volvóm helyén. Mint Michelle-től megtudtam, a Cadillac
terepjárót egy speciális, páncélautók javításával foglalkozó szervizbe vitték,
mert az ütközéstől lepattogzott a króm néhány helyen a lökhárítóról, és mert egy
golyó eltalálta a szélvédőt. Továbbá pedig, mert
245
már nem volt kifogástalanul elegáns, és már aidni lehetett, hogy benne utazom,
és hogy páncélozott. Rájöttem, hogy az a folt, ami a szélvédő jobb alsó sarkában
keletkezett, röviddel azt megelőzően, hogy beleütköztünk a Citroenbe, és amit
esőcseppnek véltem, egy pisztolygolyó volt, amit az ablakba lőttek.
Amikor megérkeztünk a kórházhoz, tettünk egy nagy kört körülötte, majd egy
újabb, valamivel kisebb kört. Simoné ült a kormány mögött, Michelle és Jessy
távcsővel néztek szét. Én Simoné mögött ültem, a szokásos golyóálló mellényben
és kabátban. A hajam fel volt kötve és begyömöszölve a sisak alá, melyre
ráhajtottam a kapucnit. A védőszemüveggel játszadoztam, hogy ezzel csökkentsem
az idegességemet.
Amikor befejeztük a kört a kórház körüli utcákban, Michelle előre szólt Simone-
nak.
- Menjünk még egy kört.
- Oké - mondta Simoné, és továbbment.
Én egyfolytában a kórház magas épületét figyeltem, és Vee-re gondoltam. Közben
megtettünk egy újabb kört.
- Jess? - kérdezte Michelle.
- Nálam tiszta - mondta Jessy.
- Nálam is - jegyezte meg Michelle. - Menjünk közelebb!
- Oké - szólt Simoné, és egy újabb sarokkal közelebb ment a kórházhoz.
- Lassan, mintha parkolóhelyet keresnél - mondta Michelle.
- Rendben - nyugtázta Simoné.
Lassan megkerültük a kórházat. Michelle egyszer áthajolt rajtam, hogy az én
ablakomból is szemügyre vehesse a környéket. -Jess? - kérdezte Michelle, amikor
befejeződött a kör.
- A főkaputól balra, úgy tíz méterre, egy fehér Dodge Caravan. Négy ember ül
benne.
-Más?
- Más semmi.
- Simoné, keress egy helyet, ahonnan feltűnés nélkül megfigyelhetjük a Dodge-ot.
Simoné fél percen belül felállt a járdára, körülbelül harminc méterrel a Dodge
mögött.
- Cseréljünk helyet - mondta Michelle.
- Átcsússzak alattad? - kérdeztem.
246
- Igen.
Helyet cseréltünk, hogy Michelle jobban megnézhesse magának az autót. Madlen
imádja ezt a fajta nagy, családi autót, melyeket egyterűnek is neveznek.
Madlen... Gyógyulj meg!
Tíz perc múlva Michelle megszólalt.
- Két nő és két gyerek - mondta. - Az egyik nőnek fel van kötve a bal karja.
Megjegyezzük őket! Simoné, indulj a főkapuhoz!
Simoné kigurult az úttestre, a kórház főkapuja felé kormányozta a kocsit, és
lassan elindult.
Michelle és Jessy az utcát figyelték, a kocsikat és a járókelőket. Feszülten
várakoztam.
- Fordulj a sorompóhoz! - mondta Michelle.
Simoné bekanyarodott, és a sorompó előtt állt meg, úgy fél méterre.
Egy hatvan körüli, kissé elhízott férfi jött elő a portásfülkéből. Fázósan
összehúzta magán a nagy kabátot. Elemlámpa volt a kezében. A sofőrajtó ablakára
világított, de azt hiszem, nem látott át a sötétített, golyóálló üvegen.
- Ablak - szólt előre Michelle.
Simoné körülbelül öt centivel lejjebb eresztette az ablakot, és kinyújtott a
férfinak egy kétrét hajtott papírlapot. Az állt benne, hogy szóljon fel Dr.
Lévinek, megjöttek a vendégei. Jobb volt, ha én nem hívom fel az orvost, innen a
kapuból. A biztonság kedvéért.
A férfi meglepődött egy kicsi, de elvette a lapot. Simoné visszazárta az
ablakot. A portás ezen is elcsodálkozott. Szétnyitotta, és elolvasta a papírt.
Összeráncolta a homlokát, aztán visszament a portásfülkébe, és telefonált.
Láttam, hogy beszél, majd kétszer is bólintott. Azután a sorompó felemelkedett.
Simoné gázt adott, és a nagy kocsival begördültünk a Központi Balesetei Kórház
udvarára.
- A középső sávba parkolj, a vége felé, bal oldalt. Lassan haladj el a parkoló
autók előtt.
- Oké - szólt Simoné, és megtette, amire Michelle kérte.
A kórház magas, tizenkét emeletes épülete előtt volt egy parkoló, ahol
elférhetett vagy százötven.autó, de most csak tíz állt benn. Amikor Simoné
lefékezett, egyetlen autó sem állt hozzánk tizenöt méternél közelebb.
Michelle és Jessy alaposan megnéztek mindent éjjellátó távcsö-
247
veikkel, végig a parkoló autókon, az udvaron és az épületen, mindent, amit csak
látni lehetett innen. A motor járt. Halkan duruzsolt, nagyon halkan.
- Jess? - kérdezte Michelle.
- Nálam tiszta - mondta Jessy.
- Oké. Nálam is. Simoné, menj a főbejárathoz, és egy pillanatra állj meg előtte.
- Megyek.
Simoné elindult. Michelle gyorsan összezárta a mellényemet elöl. Nagyon
kényelmetlen, nehéz és merev mellény, nem tudtam benne hátradőlve ülni, ki
kellett ülnöm az ülés szélére, és teljesen egyenesen tartanom a felsőtestemet.
Összecipzáraztam a kabátomat.
- Vedd fel a szemüvegedet! - mondta Michelle. Feltettem.
Láttam, hogy Jessy az első ülésen egy géppisztolyt rejt a kabátja alá. Olyan
géppisztoly volt, mint amilyet a kommandósok használnak. Viszonylag kicsi, a
válltámaszát be lehet tolni. Tanultam róla az FBI Akadémián, és lőttem is vele,
de mostanra már a nevét is elfelejtettem. Talán valami H-betűs.
- Állj! - szólt Michelle, amikor már csak öt-hat méterre voltunk a kórház
épületének főbejáratától. -Jess!
Simoné egy pillanatra lefékezett, Jessy kiszállt. Egy nagy hamburgeres zacskó
volt nála, azzal indult el a főbejárat mellé kitett szemeteskukáig. Közben
mindent alaposan szemügyre vett. Bedobta a zacskót a kukába, aztán a főbejárat
üvegajtaján át bekukkantott az előtérbe, majd felénk fordult, és valamit
mondhatott a rádióba, mert Michelle így szólt: Rendben". A zacskó, melyet
kidobott, csak álcázta, hogy elhelyezett egy apró kamerát, ami majd megfigyeli a
kocsinkat, amikor bemegyünk az épületbe.
Simoné a főbejárathoz hajtott, és megállt. Michelle kiszállt, és bement a kórház
épületébe.
Jessy lassan odasétált a terepjáróhoz, az óráját nézte, kíváncsiskodva felnézett
az emeletekre.
Néhány perc telt el, nekem nagyon soknak tűnt. Simoné megszólalt.
- Oké - mondta.
Michelle kijött az ajtón. Egy férfi volt vele, nagydarab fickó,
248
rendészi egyenruhában. A férfi megállt a Cherokee előtt. Michelle kinyitotta az
ajtómat, és kihúzott. Azonnal bementünk az előtérbe. Egy percre rá jött utánunk
Simoné is, a rendész a kocsinknál maradt. Sebes léptekkel átvágtunk az üres
előcsarnokon, és elindultunk felfelé a lépcsőn. Jessy ment legelöl, Michelle
mellettem, a bal oldalamon, Simoné mögöttem.
A félemeletig sem jutottunk el, amikor Michelle odaszólt nekem.
- Dr. Lévi meg van fázva? - kérdezte.
Abban a pillanatban tudtam, hogy mit jelent a kérdés. Megdermedtem.
- Nincs - mondtam kiszáradt szájjal. Nemrég beszéltem vele telefonon, és semmi
baja nem volt. Ha meg van fázva, azt hallottam volna. Felnéztem a lépcsőre. -
Vee...
Iszonyatos görcs vágott a gyomromba, a borzalmas félelem fájdalma.
Nem kellett találgatnom semmit, azonnal tudtam, mi a helyzet. Elkapták Vee-t és
Dr. Lévit.
249
TIZENHARMADIK FEJEZET
1.
Központi Baleseti Kórház
Párizs
November 3- péntek, 22 óra 42 perc
Nem sportolok eleget, biztosan nincs olyan állóképességem, mint a testőreimnek,
de még a dög nehéz mellény ellenére is olyan gyorsan rohantam fel a negyedik
emeletre, hogy miattam aztán nem kellett lassítanunk.
Jessynél és Simone-nál géppisztoly volt, Michelle-nél egy nagy, fekete pisztoly.
Nála nem lehetett géppisztoly, mert az egyik kezével állandóan engem fogott, úgy
irányított. Rohanás közben előbányásztam a kabátzsebemből a Chanelt, hogy
agyonverjem azt, aki bántani meri Vee-t.
Jessy három-négy méterrel előbb ért fel a negyedikre, mint Mi-chelle és én.
Valaki összeesett. Aztán lövés dörrent.
Michelle a falnak nyomott, a lépcsőházból az emeletre vezető ajtó mellett, úgy
kukkantott ki a folyosóra.
Bement a folyosóra, húzott maga után. Mögöttem jött Simon," szemmel tartva a
lépcsőházat. Egy kopasz, középkorú fickó feküdt a földön. Ápolónak látszott.
Vee betegszobája bal felé volt, a fordulón túl. Jessy nagyon gyorsan futott abba
az irányba. A saroknál egy fehér köpenyes férfi feküdt a földön. Valaki
előbukkant a fal mögül, és mintha a kezében lett volna valami. Jessy azonnal
rálőtt, a férfi hátrarepült.
Jessy eltűnt a kanyarban.
Több, nagyon gyors lövés egymás után.
Futottam, ahogy csak bírtam. Reflexszerűen lenéztem a fehér köpenyes férfira,
aki a földön hevert, szétlőtt fejjel. Pisztoly volt a kezében.
Michelle egy lépéssel előttem fordult be. Nem állított meg, végre láthattam én
is, hogy mi történik.
250
Öt férfi feküdt a földön. Két rendőr, három civil ruhás férfi, egyikük fehér
orvosi köpenyben. A civil ruhások kezében vagy közvetlenül mellettük pisztoly
volt.
Jessy Vee betegszobája felé fordulva, vállhoz emelt géppisztollyal célzott be a
szobába.
Bent két nő hevert a földön, a két frissen diplomázott lány, akik Vee-re
vigyáztak éjjelente.
Vee ott feküdt az ágyban, csövek álltak ki a testéből, mellette mindenféle
gépek, képernyőkön diagramok, fénylő, színes lám-pácskák.
Egy férfi állt Vee ágyánál.
Magas, rövid hajú, fekete ruhájú, fehér orvosi köpenyes férfi.
Egyik kezével Vee karját fogta, a másikkal egy fecskendőt.
A tű Vee karjában volt, a könyökhajlatnál.
A férfi dermedten figyelt minket.
Jessy nem lőhette le, mert amikor elzuhan, kárt tehetett volna Vee-ben.
Pánikba estem, de most nem kapcsoltam ki. Valami más történt.
Fogalmam sincs, miként eshetett meg, hogy Michelle nem tudott elkapni, de
egyszer csak bent voltam Vee betegszobájában. És támadtam.
Átszáguldottam a szobán, és úgy fejbe vágtam a Chanellel azt az idegen férfit,
hogy azonnal elterült a földön, és meg sem mozdult többé. De nem álltam le.
Nekiestem, és csépeltem a fejét, ahogy csak bírtam, hogy a karom majd kiszakadt.
Azt hiszem, ordítottam is közben, de ebben nem vagyok biztos. Akkora erő volt
bennem, hogy az ablakon át ki tudtam volna hajítani azt a szemét rohadékot.
Sokszor hallottam a történetet az anyáról, aki megemelt egy kocsit, hogy
kiszabadítsa alóla a gyerekét. Most már elhiszem. Csak mentem előre, mint
valami... mint valami... nem is tudom... mint valami tank, és legázoltam azt az
embert, aki bántani akarta Vee-t. Megöltem volna, ha nem fognak le. Megöltem
volna.'
Michelle lefogta a karom, és hátrahúzott.
- Elég, Joyce! - szólt rám.
Térden álltam Vee ágya mellett. Magamhoz tértem annyira, hogy tudjam, Michelle
ott van, és Vee támadója nem mozdul. El-
251
engedtem a Chanelt, és megragadtam Vee karját, ahová a tűt szúrták, és őrülten
szívni kezdtem a sebet, hogy a méreg ne terjedjen szét a testében. Néhány
másodpercenként kiköptem, ami a számba került. Közben Michelle segítséget
hívott, majd elkezdte átkutatni a szobát.
Arra ocsúdtam, hogy Michelle az arcom elé tart egy üvegcsét.
- Csak nyugtató volt - mondta. - Nem méreg. El akarták vinni a barátnődet, és
nyugtatót akartak neki adni, hogy semmiképpen ne térjen magához útközben.
Nem álltam le, ha nyugtató, akkor is veszélyes lehet, és miért ne lehetne méreg
nyugtatós üvegben?
Egy kicsivel később Michelle megint hozzám hajolt.
-Joyce! Itt az orvos, add át!
Felnéztem. Borzasztó kétségbeesés volt az arcomon, nem tudtam semmit, nem
tudtam, mi van Vee-vel, és hogy ki az igazi orvos, és ki az alorvos.
Néhány ember volt kint a folyosón a betegszoba előtt. A testőreim csak egy
idősebb férfit engedtek be, mást senkit. Talán tényleg orvos volt, mindenesetre
ott maradtam, ahol voltam, és felvettem a földről a Chanelt, majd leültem Vee
ágya szélére.
Az orvos munkához látott. Figyeltem Vee élettelen arcát. Azt hittem, megszakad a
szívem.
Lenéztem a földre. Ott feküdt Sylvia meg a barátnője, mindketten frissen
diplomáztak, ők vigyáztak Vee-re éjjelente.
És most meghaltak.
És a két rendőr is meghalt kint a folyosón, akiknek az volt a dolguk, hogy Vee-
re ügyeljenek.
És Dr. Lévi is meghalt.
Istenem... ez nem lehet igaz...
Miért történik ez velem? Mikor lesz már ennek vége?
Istenem... Vee, Madlen, a két vendég a kávéházból, majdnem meghaltak miattam...
És most megöltek miattam öt embert!!!
Megdörzsöltem, aztán a tenyerembe temettem az arcomat.
Sírni kezdtem. Mikor lesz már ennek vége...? Mikor? Mennyi halál még, mennyi
fájdalom?
A hülye fejemnek, hogy miért álltam meg? Miért álltam meg? Miért álltam meg???
252
?
Központi Baleseti Kórház
Párizs
November 3- péntek, 23 óra 38 perc
Ott ültem Vee ágya szélén magamba roskadva, és nem voltam hajlandó elmozdulni
onnan. A védőszemüvegemmel játszadoztam idegesen. A kapucnit már hátratoltam, a
sisakomat is levettem. Nem különösebben érdekelt volna, ha rám lőnek. A hajamat
leeresztettem, mintha a tincseim mögé akarnék rejtőzni. Emberek jöttek-mentek,
de egyszerre sohasem voltak bent vagy a szoba előtt túl sokan. Jöttek orvosok,
ápolók, rendeszek, nem is tudom, ki még. Én csak ültem Vee ágya szélén, és
búslakodtam. Már olyan voltam, mint valami pestis, és csak bajt hoztam mindenki
fejére.
Michelle az ágy mellett állt. A sürgés-forgás távoli, tompa mo-rajlásként jutott
el hozzám. Már nem sírtam. Egyszer csak elfogytak a könnyek. Mintha kisírtam
volna minden könnyemet. Elapadtak, és az érzés, ami utána maradt, sokkal
fájdalmasabb volt, mint bármilyen érzés, amikor még sírtam. Mintha sötétség
ereszkedett volna rám, mintha eltűnt volna valahová a vér, ami a testemben volt,
az élet minden kis nyoma, mintha halott lennék már, és mintha a testemen lenne
egy hatalmas, iszonyú, vértelen seb. Elmerültem a fájdalom tengerében, és nem
tudtam többé a felszínre tömi. Halált hoztam, amerre csak jártam. Halált hoztam
mindenkire. Pedig mást akartam.
Legyőztek. ' - Megjött a felügyelő - szólt Michelle.
Nem érdekelt. Nem érdekelt semmi.
Armand felügyelő bejött a betegszobába, odabiccentett a testőreimnek, aztán
megállt előttem, és csak nézett rám. Aggódást láttam az arcán, meg talán egy kis
bűntudatot is.
- Mibe keveredett, Byron kisasszony? - szólalt meg nagy sokára. Csak
megrántottam a vállam.
- Már megvizsgálták a barátnőjét? - kérdezte, és végignézett Vivienen.
253
Bólintottam.
- És? Nem esett baja? Megcsóváltam a fejem.
- Tudja... tudja, egyrészt meg kellene rónom magát, amiéit olyan őrültséget
követett el, hogy kimozdult a jól őrzött lakásából, másrészt viszont, ha nem
teszi... isten tudja, mi történik.
Nagyot nyeltem, köhögnöm, krákognom kellett, hogy megjöjjön a hangom.
- Itt maradok Viviennel - jelentettem ki. - És amint olyan állapotba keiül, hogy
mozdítani lehet, hazaviszem.
- A barátnőjének komoly ellátásra van szüksége - vetette ellen Armand felügyelő.
- Megveszek vagy kibérelek mindent, amit kell. Lesznek szakképzett ápolók is. És
amíg nem kapnak el mindenkit, nem mozdulunk ki a lakásból.
- Tudja, egy kicsit maga után kérdeztem, Byron kisasszony -mondta a felügyelő. -
Azok, akik ismerik magát, úgy jellemezték, mint vadul független, öntörvényű,
teljesen befolyásolhatatlan, és mindig azt teszi, amit akar. Vagyis, csak
felesleges próbálkozás lenne a részemről, ha valamiről megpróbálnám lebeszélni,
ugye?
Bólintottam.
- Hol tart a nyomozás, felügyelő úr? - kérdezte Michelle.
- A kezdeti szakaszban: rögzítjük a nyomokat, és mindennek utánajárunk.
- Gyanúsítottjuk van már?
- Még nincs.
- Felmerült már valamilyen konkrét név?
- Egyelőre még nem. De végezzük a munkánkat, hölgyem, komolyan vesszük ezt az
ügyet, ne aggódjon.
Egy fiatal nyomozó sietett be a szobába.
- Felügyelő úr, Dr. Lévi magához tért! - mondta.
- Máris megyek!
- Dr. Lévi... - szólaltam meg. -Azt hittem...
- Igen, él - bólintott Armand felügyelő. - Csak leütötték. A két orvosnőt, akik
a barátnőjére vigyáztak, és a két rendőrt, akik a folyosón teljesítettek
szolgálatot, valamivel elaltatták. Még nem tudjuk, mivel és hogyan, csak
gyanítjuk, hogy a kávéba kevertek valamit, mert abból mind a négyen ittak.
254
Egy kicsit magamhoz tértem.
- Élnek? - kérdeztem hitetlenkedve. A felügyelő bólogatott.
- Igen.
- És az emberrablók, akik el akarták rabolni a barátnőmet? -kérdeztem. -
Legalább kettőt biztosan ki tudnak hallgatni.
- Találtunk egy férfit a lépcsőháznál, akit Jessica Romero, az ön testőre ütött
le. Ő itt dolgozik a kórházban; az egyik ápoló. Jól van. Természetesen
kihallgatjuk. Az a férfi, akit ön ütött le, jelenleg műtőben van. Elég rendesen
ellátta a baját, legalább három helyen eltört a koponyacsontja. E pillanatban
senki sem tudja, hogy felépül-e valaha, hogy kerül-e valaha is kihallgatható
állapotba. A többi öt támadó - a felügyelő egy pillanatra felnézett Mi-chelle-re
-, szokás szerint, meghalt. A testőrei mindig jogszerűen járnak el, magát védik,
komoly és tényleges életveszélyben, és csak fegyveresekre lőnek, akik támadólag
lépnek fel. Van testőrengedélyük, van fegyverviselési engedélyük mindegyik
fegyverükre, és a minősítésük olyan, akár egy álom. De az isten szerelmére!
Byron kisasszony, ez már a negyedik támadás, és még senkit nem tudtunk
kihallgatni! Már van tizenöt halottunk, de még nincs egyetlenegy név sem!
- Nem tudják azonosítani a támadókat? - kérdezte Michelle.
- Némelyiket igen, némelyiket nem. Nehézfiúk, olyan alakok, akik pénzért
mindenre kaphatóak- magyarázta Armand felügyelő. - Úgy értettem, hogy nincs egy
nevünk sem, hogy még nincs gyanúsítottunk arra nézve, hogy ki állhat ennek az
egésznek a hátterében - a felügyelő kifújta magát. - Byron kisasszony, nekem
most el kell mennem, hogy kikérdezzem a dokit. Maga pedig úgyis itt marad,
úgyhogy megkeresem, ha végeztem.
-Jó - mondtam kurtán.
A felügyelő bólintott, és kiment a szobából.
Elővettem a mobilomat, hogy felhívjam Johnnyt, és megkérjem, hogy azonnal lásson
hozzá beszerezni mindazt, ami ahhoz szükséges, hogy otthon ápolhassam Vee-t.
Kell néhány profi szakápoló, és legalább egy profi orvos is. Hogy mennyibe fog
kerülni mindez, az fel sem merült bennem, mint olyan, ami bármit is számít.
255
Elkezdtem bepötyögni a számokat. Már a harmadiknál tartottam, amikor a hátam
mögül egy halk, erőtlen, nyöszörgő hang szólított a nevemen.
-Joyce...
Olyan gyorsan kaptam oda a fejem, hogy a hajam egy pillanatra teljesen eltakarta
az arcom, és nem láttam semmit. Villámgyorsan félresöpörtem a kezemmel.
Vee párás szemekkel nézett rám.
Elnevettem magam, potyogni kezdtek a könnyeim.
- Vee! Na végre! - hozzábújtam, átkaroltam, az arcához szorítottam az arcom. -
Hogy vagy, te drága, kedves barátnőm?
Kicsit késve jött a válasz, mintha elgondolkodott volna.
- Azt hiszem... - mondta halkan. - Azt hiszem, megvagyok.
256
TIZENNEGYEDIK FEJEZET
1.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 4. szombat, 09 óra 56perc
A szállítók csak a folyosóig hozhatták a megrendelt orvosi felszerelést. A
folyosón Michelle újfent átvizsgálta a ládákat, majd a testőreim és Johnny
becipeltek mindent a lakásba.
Dr. Lévi nem repesett az örömtől, amikor közöltem vele, hogy elviszem Vee-t,
amint szállítható, mert kockázatosnak tartotta. Amikor elmondtam neki, hogy egy
ugyanolyan felszerelt betegszobát rendezek be a lakásomban, mint amilyen a
kórházban is van, azt mondta, hogy én egy kicsit őrült vagyok. Szerintem csak
nem volt más választásom. Amikor Dr. Lévi megértette, hogy nem tud lebeszélni,
inkább segített, mintsem hogy akadályozzon. Nagyon alaposan megvizsgálta Vee-t,
és úgy találta, hogy stabil az állapota, és jó ütemben halad a felépülés felé.
Dr. Lévi ajánlott néhány nagyon jó szakápolót, akiket Armand felügyelő és a
testőreim is ellenőriztek, és hármat fel is fogadtam közülük. Ugyancsak Dr. Lévi
ajánlotta Dr. Olivér Pontét, a lőtt sebek kezelésének szakértőjét, akit a
rendőri és a testőri ellenőrzés után, sürgősséggel felvettem három hónapra. Nem
tudom, hogy hirtelen mennyi pénzt költöttem el, de nem is nagyon érdekelt.
A nappalit rendeztük be betegszobának, hogy Vee kényelemben legyen, és hogy ne
unatkozzon, ne érezze magát egyedül. Vee magas, kórházi ágya ott állt a szoba
közepén, felszerelve mindenféle különlegességgel, melyek többségének még a nevét
sem tudom, körülötte pedig mindenféle gépek és műszerek, nagyjából teljesen
ugyanolyanok, mint amilyenek a kórházban voltak. Kérésemre Michelle és Simoné a
nappali három ablakára felerősített páncéllemezre újabb lemezt tett fel, a
biztonság kedvéért. Vee
257
ágya mellé, olyan közel az ágyhoz és olyan magasan, hogy Vee bármelyiket
elérhesse, odaraktam egy mobiltelefont, egy laptopot és egy CD-lejátszót a
kedvenc lemezeivel, és természetesen a távirányítót a tévéhez, a videóhoz és a
csillárhoz.
Dr. Ponté hatvan év körüli, ezüstös hajú, nagyon magas homlokú, nálam valamivel
alacsonyabb, enyhén elhízott, rendkívül magabiztos, csendes férfi volt, akiről
Dr. Lévi legendákat mesélt. A lőtt sebek kezelése és rehabilitációja a
szakterülete, tudását huszonöt évig a hadseregben gyarapította és kamatoztatta.
Hét hónapja kezdett magánpraxisba, ami az ő szakterületén elég kényes dolog. Az
ember könnyen alvilági orvossá válhat, aki illegálisan kezel sebesült bűnözőket.
Dr. Pontét ezért rendszeresen ellenőrizte a rendőrség, és bár annak idején, a
hadseregben műtött is, magánpraxisában teljes egészében a rehabilitációra
specializálódott.
Vee új kezelőorvosa a nappalival szemközti szobát kapta meg, a hátsó fürdőszoba
melletti vendégszobába pedig a három ápolónő költözött be.
Dr. Ponté elvégzett néhány vizsgálatot Vee-n, és mindent rendben talált. Ezután
visszavonult pihenni a szobájába, mert túl régóta talpon volt már. Az ápolónők
bevetették magukat a konyhába, hogy elfogyasszanak egy bőséges reggelit. Johnny,
miután kijelentette, hogy minden jól sült el, nem fog vitatkozni velem a kórházi
kiruccanás miatt, visszavonult a szobájába telefonokat intézni. A testőreim nem
tudom, merre jártak, de valahol a lakásban tartózkodtak. Egy rendőrautó állt a
ház előtt, négy rendőrrel, és két járőrkocsi rendszeresen elhúzott az utcán, a
házam előtt. A ház kapui zárva voltak, a portán apa és fia őrködtek,
rendőrbottal, gázspray-vel, revolverrel és rádió adó-vevővel felszerelve. Az
emeleten a külső ajtó, a páncélozott, amelyik a folyosó felől védett, zárva
volt. Valamivel beljebb a rács is zárva, és a lakásom extra erős biztonsági
ajtaja úgyszintén. Négy szuper testőröm mindent szemmel tartott. A lányaim
biztos helyen Yorkban, Vee magához tért, és most már ő is a legnagyobb
biztonságban. Volt okom örülni, és nyugodtnak lenni. Ismét kezdtem győzni. Ha
jól meggondolom, azért volt egy-két csata, amit mi nyertünk.
Négyszemközt akartam maradni Vee-vel, és amikor végre mindenkit kipateroltam a
nappaliból, becsuktam az ajtót, és leültem az ágya mellé készített, kényelmes,
süppedős fotelbe.
258
Vee az ágyában, én a fotelben. Csak nevettünk. Valahogy minden olyan jó volt.
Muszáj volt felkelnem, megölelnem és összepu-szilgatnom Vee-t. Aztán
visszahuppantam a helyemre.
- Ha leírom a Vee-t, akkor írok egy v-t és két e-t, és úgy kell kiejteni, hogy
ví - fejtegettem, és mivel Vee már tudta, hogy valami ökörséget fogok mondani,
nevetni kezdett. - Másképpen kell írni, de kiejtve a jelentése ugyanaz, mint az
élet franciául. Vie, la vie. Ez azt jelenti, hogy élet. Mint a C'est la vie,
tudod. Azt jelenti, hogy Ilyen az élet", vagy még pontosabban, hogy Ez az
élet". C'est la Vee, ez meg azt jelenti: Ez a Vee".
Mindketten nevettünk. Na igen, tudok, ha akarok.
- Almos vagy, kicsim? - érdeklődtem.
- Nem mondanám - felelte Vee. - Aludtam eleget. Mennyit is? Vagy egy hetet,
ugye? Alig tudom elhinni! De most nagyon jól érzem magam!
- Helyes. Néznél valamilyen filmet? Vagy olvasnál valamit? Vagy hallgatnál
zenét?
- Elsorolnád, Joyce, hogy milyen CD-k vannak itt mellettem? Vee a szeme sarkából
az ágya mellett álló kerekes asztalkára
sandított, de a fejét nem fordította oda, mert azt mondta, attól megfájdul a
nyaka.
- Persze! - elvettem a CD-ket az asztalról, és elolvastam az előadókat. - Van
négy Björk, két Sade és hét Michael Jackson.
- Ezekért a zenékért már érdemes élni! - jelentette ki Vee. -Ahogy mondja.
Melyiket tarázzam, hölgyem?
- Björktől a Dancer in the Darkot szívesen meghallgatnám.
- Óhaja számomra parancs! - hajoltam meg.
Kivettem a CD-t a dobozából, és bedugtam a lemezjátszóba. - Ha már a zenénél
tartunk: tudod, mi az álmom, Vee? Egy duett! Björk és... Michael Jackson.
- Fúúú! Az lenne ám a valami! - lelkesült fel Vee.
- Gondolj csak bele: két ilyen eredeti, hihetetlenül tehetséges, rettenetesen
képzett művész!
- És valami olyan dalt énekelnének, ami még nekik is nehéz! Hú, de klassz lenne!
- Valóságos ünnep! - mondtam.
- Michael Jackson tényleg kifehérítette a bőrét? - kérdezte Vee váratlanul.
259
- Nem - feleltem. Nagyon sok hírességet ismerek, és Vee meg állandóan faggat
róluk, hogy ki milyen ember, mit csinált, hogyan viselkedik. Én vagyok az ő
titkos információforrása. Boldog voltam, hogy megint olyan, mint régen. - Hogyan
lehetne kifehéríteni egy ember bőrét? Savval. Na, és az hogy nézne ki utána?
- De akkor mitől fehéredett ki Jacko bőre?
- Egy gyógyíthatatlan bőrbetegségtől, amelynek az a hatása, hogy elhalnak a bőr
pigmentsejtjei, azok a sejtek, amelyek meghatározzák a bőr színét. Úgy tíz éve
volt egy hosszú interjúja Op-rah Winfrey-nek Jackóval, és abban kérdezett rá,
hogy mitől van.
- És akkor miért mondják még ma is, hogy kifehérítette a bőrét, mert nem akart
néger lenni, amikor pedig egy betegségről van szó?
- Rosszindulatból. Ha nagyon sikeres vagy, valaki biztosan bekattan miatta, és
megpróbál ártani neked.
Vee elkomolyodott. Én is. Érezhetően megváltozott a szoba atmoszférája. Azért
nem volt még minden olyan, mint rég.
-Joyce... - szólalt meg Vee.
Olyan volt a hangja, hogy önkéntelenül felálltam, és az ágyához léptem.
-Vee?
- Hajolj ide!
Nem értettem, mit akar, de felültem az ágya szélére, és közelebb hajoltam.
- Igen?
- Még közelebb.
Közelebb hajoltam, Vee pedig a nyakam köré fonta a karjait. Magához szorított.
Éreztem, hogy mennyire szeret. És ez fájt. Fájt, mert nem tudta, mit tettem.
- Még meg sem köszöntöm, Joyce, azt a sok mindent, amit értem tettél! Köszönöm!
Köszönöm, hogy életben tartottál! Köszönöm! Köszönöm! Nagyon köszönöm! Te vagy a
legjobb barát... -elcsuklott a hangja, megpuszilt, még erősebben szorított
magához.
- Vee... tudnod kell egy s mást - mondtam. Most el kell mondanom neki.
Elmondani, hogy mit tettem. És ha megtudja, akkor összetörik a kép, amit rólam
alkotott magában. Kibontakoztam az öleléséből. - Vee, ne szeress! Nem érdemlem
meg!
260
Az ágya szélén ültem, elfordultam. Könny folyt végig az arcomon. Most én jövök,
ki kell tálalnom, el kell mondanom Vee-nek, mit tettem ellene.
-Joyce... Én ezt nem értem - mondta Vee.
Nem akartam ránézni. Nem akartam látni az arcát, amikor megtudja.
- Vee... nem tudom, mit mondjak. Cserbenhagytalak. Ez az igazság.
- Te... engem? Nem hagytál cserben! Hiszen élek!
Az utolsó két szó közelebbről hallatszott. Vee felült. És ez tilos volt, nem
volt szabad megerőltetnie magát. Vissza kellett fordulnom. Vee erőlködve a
könyökére támaszkodott.
- Vee, ezt nem szabad! - megérintettem a vállait, hogy feküdjön vissza.
Visszafeküdt.
-Joyce, nem értek semmit! - mondta összezavarodva.
- Vee... nagyon komoly hibát követtem el. Túl azon, hogy megálltam, hogy
kiszálltam, és hogy arra kértelek, te is szállj ki...
- a fájdalomtól, amit a lelkemben éreztem, eltorzult az arcom. -Annyiszor
megbántam már! Nem kellett volna felvennem a kisfiút, elég lett volna kihívni a
rendőrséget! Nem az én dolgom volt! Nekem rád kellett volna vigyáznom, nem arra
az ismeretlen gyerekre! Nagyon súlyos hiba volt megállnom! Azóta minden rosszul
sül el. Az életem romokban hever, még dolgozni sem tudok, és amerre csak járok,
lerombolom mások életét is. Madlen megsebesült miattam, te majdnem meghaltál!
És... és ez még nem minden... Vee... Amikor... amikor... ott feküdtél a kocsi
mellett, és... rád ugrott az a kutya, és elkezdett... tépni... és jött valaki,
aki egyfolytában... lőtte a kocsit... nem tudtam elijeszteni a kutyát... nem
tudtalak behúzni a kocsiba-., és... és... - nem bírtam folytatni, annyira
bőgtem. Egyszerűen képtelenség, amit tettem, mintha nem is én lettem volna. Vee
a karomat simogatta, hogy vigasztaljon. Ki kellett mondanom, hogy tudja, mi
terheli a lelkem. - Otthagytalak...
- megint nem tudtam beszélni a sírástól. És Vee még mindig vigasztalt! Nem
értette, mit tettem, milyen bűnt követtem el ellene!
-Joyce, nem tudtad megoldani azt a helyzetet - mondta Vee.
- Ki tudta volna?
- Nem érted, Vee? Otthagytalak! Otthagytalak! Otthagytalak téged a bajban, hogy
mentsem a bőröm!
261
- Megértelek, Joyce! Ne sírj, nincs semmi okod rá!
Nem lehet igaz, hogy nem érti! Madlen sem érti, Vee sem érti!
- Vee, ne haragudj... Soha nem bocsátom meg magamnak, amit tettem... Soha nem
bocsátom meg!
Vee felemelkedett, és átölelt. Nem volt szabad felkelnie, előredőltem, amíg
ismét a párnán nem feküdt. Úgy öleltük egymást, és zokogtunk egymás fülébe.
- Ne haragudj, Vee... Ne haragudj... - hajtogattam. - Soha nem bocsátom meg
magamnak!
Vee a hajamat simogatta.
-Joyce... nem tudom, mit csináltam volna a helyedben... valószínűleg semmit sem
tudtam volna. De azt tudom... hogyha akkor tudok beszélni... azt mondtam volna
neked... hogy menj, és mentsd magad.
Majdnem otthagytam ezt a lányt meghalni, aki ennyi szeretettel gondol rám. Mint
egy rémálom. Mintha nem is én lettem volna az az ember, aki fülét-farkát behúzva
menekül, és benne hagy a bajban mindenkit, csak hogy élhessen, és másnap is
ehessen na-rancsdzsemes rongyoskiflit, és másnap is ihasson tejet, és másnap is
vezethesse a kocsiját és a repülőgépét, és másnap is vonulhasson a kifutón, és
másnap is számolgathassa a millióit. Majdnem odadobtam a legfontosabbat olyan
dolgokért, amelyek egyszerűen nem érnek eleget ahhoz, hogy érdemes legyen élni
értük. Csupa díszlet és kellék. Mintha nem is én lettem volna az az ember, aki
elmenekült azon az éjszakán, és hagyta Vee-t elveszni.
- Ne haragudj, Vee! - súgtam a fülébe.
- Dehogy! Elküldtelek volna, Joyce. Te mindent megtettél. Mi jó lett volna
abban, hogy meghalj velem együtt, amikor nem tehettél semmit? És te mégis
visszajöttél értem. Pedig tudtad, hogy ha visszafordulsz, valószínűleg meghalsz.
És visszafordultál... Nem tudtál otthagyni... Senki nem kívánhatna nálad jobb
barátot! Annyi jót tettél már értem, hogy nem is tudom, hogyan fogom mindezt
viszonozni! Köszönöm, Joyce, hogy megmentetted az életemet! Köszönök mindent!
Száz év múlva is nagyon hálás leszek neked mindenéit!
Megpusziltam az arcát. Már nem rázott úgy a zokogás.
- Többet szerettem volna tenni - mondtam. -Jó lett volna, ha senkinek semmi baja
nem esik.
262
- Igen, az jó lett volna, de sajnos nem lehetett összehozni. Ki tett volna
többet, mint te? Sokkal rosszabbul is alakulhatott volna.
Kibontakoztam Vee öleléséből. Megtöröltem a szemem.
- Ez engem nem vigasztal - mondtam. - Egyáltalán nem.
- Engem sem, de tudom, hogy ahhoz, hogy most itt legyek, neked nagyon sok
mindent kellett tenned, és ha nem teszed meg, akkor meghalok - mondta Vee a
szemét törülgetve. - És én szeretek élni. Igazad volt, hogy minden rendben van,
hiszen fiatal vagyok, ismerlek téged, a csajokat, jó helyen dolgozom, és előttem
az egész élet! Most már tudom, milyen semmiség, hogy egy válogatáson nem kellek.
Hajolj ide!
A vállára hajtottam a fejem. Vee megpuszilt. Eszembe jutott a nyomozásom.
Felemelkedtem.
- Vee, segítenél nekem? Szeretnék elolvasni néhány újságot az interneten.
- Persze, nagyon szívesen!
- Koszi, Vee!
Átszaladtam a hálószobába, felkaptam az ágyról a számítógépemet, és már loholtam
is vissza a nappaliba. Vee egy perc alatt behozta nekem az International Herald
Tribüné honlapját, és megmutatta, hogyan tudok lapozni és cikkeket keresni.
- Koszi, Vee! Tehetek még érted valamit?
- Egyelőre semmit, de majd csengetek - szólt Vee affektálva.
- Csengetsz ám a... - úgy tettem, mintha fejbe akarnám vágni a számítógéppel.
Jót nevettünk Vee-vel. Szörnyű egy csajszi!
- Most az a legfontosabb a világon, Vee, hogy meggyógyulj. Ez a legfontosabb
dolgod, érted?
- Aha! Én meggyógyulok, te pedig szépen megöregedsz és ráncos leszel, jó?
Elnevettem magam.
- Rendben. És te is megöregedsz, Vee, és összejövünk mi ketten, öreg barátnők,
és egymás ráncait számolgatjuk!
Vee felkacagott.
- És azon versenyzünk, kinek van több ránca! - mondta nevetve. -Jól van, Vee,
telefonálgass egy kicsit, nekem most dolgom van. -Telefonálgatni? Kinek? -
kérdezte Vee tágra nyitott szemekkel.
- A szüleidnek, például. A lányoknak. Akinek akarsz.
263
- A lányoknak jó lenne! De anyunak és apunak nem akarok, az öcsémnek sem, mert
nem tudom, mit mondjak, és mert szerintem úgysem tudnak semmit arról, ami
történt. Csak feleslegesen idegeskednének. Miért mondták volna be a nevem az
Egyesült Államokban a híradóban? Nem valószínű. Nem, most nem szeretnék
anyuékkal beszélni. Majd később.
- Ahogy óhajtja, hölgyem! - mondtam, majd odanyújtottam Vee-nek a
mobiltelefont, amit neki tettem be. - Akkor hát a kolle-gináit, a messzi
Yorkban?
- Őket nagyon szívesen! - mosolygott Vee, és elvette a felé nyújtott telefont.
- Bepötyizem Madlen számát. Hadd örüljön!
- Biztosan örülni fog!
Vee vágott egy csuda aranyos fintort, aztán felragyogott az arca, és beleszólt a
telefonba.
- Na, ki vagyok? - várt három másodpercet, hogy Madlen felismerje, aztán
lelkesen belekiabált a telefonba: - Szia, Madlen! Annyira jó, hogy hallom a
hangod! Igen, igen, jól vagyok! Itt vagyok Joyce-nál, egy páncélozott lakásban!
Joyce itt sóhajtozik, és pofákat vág, hogy nem is páncélozott a lakása. De
olyan, mint valami szupererőd! Koszi, jól vagyok! És te? Az klassz! Majd
mutogatjuk egymásnak a sebesüléseinket, mint Mel Gibson és René Russo a Halálos
fegyver 3-ban!
Hát ilyen tizenhat évesnek lenni. Nemrég tért magához a kómából, de már képes
önfeledten nevetni. Kimentem a szobából. Beugrottam a konyhába, és az egyik
nővért beküldtem Vee-hez, hogy vigyázzon rá, én meg bezárkóztam a hálószobába.
Nyomoznom kellett.
2.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 4. szombat, 15 óra 25 perc
Most, hogy mindenki biztonságban volt, akit szerettem, megnyugodtam, és szinte
megtáltosodtam. Átfutottam az International
264
Herald Tribüné összes számát 1986 januárjától 1998 tavaszáig a témakutató
program segítségével. Vee megmutatta, hogyan tudok átugrani a Le Figaróra, és
azt is átfutottam az adott időszakban. Amikor készen voltam, a harmadik újságra
már egyedül mentem át, ami eléggé büszkévé tett. Behoztam egy nyomtatót, a
laptopomat meg bedugtam a hálózatba, hogy ne kelljen a teleppel törődnöm. Nagy
nehezen kisilabizáltam a nyomtató használati utasításait, majd megkértem
Johnnyt, hogy tegye be a festékpatront, mert azzal sehogyan sem boldogultam.
Miután Johnny távozott, hozzáláttam a titkos művelethez, és kinyomtattam az
összes cikket, melyet az átfutott három napilapban találtam azokról az
emberekről, akiket testőreim védtek még a saját cégük megalapítása előtti
időben. Összesen negyvenkét oldalnyi újságcikkem gyűlt össze. Elég sok átfedés
volt közöttük, ugyanarról az esetről mind a három lap beszámolt, de mindig volt
valami kis apróság, melyben a tudósítások különböztek.
Testőreim referenciaanyagában csupán egy, dátummal ellátott listát találtam a
cégük huszonkilenc hónappal ezelőtti megalapítását megelőző időről. Ezen olyan
emberek nevei szerepeltek, akiket a testőreim védtek egykor. A szerepe az volt,
hogy náluk is tudjak érdeklődni a testőreim után: mennyire váltak be, volt-e
rájuk bármi panasz. Az International Herald Tribune-ben találtam tizenkét cikket
olyan emberekről, akiket ezen megjelenés idején Michelle, Simoné, Jessy vagy
Sophie védett. A tizenkét cikk tizenkét merényletről számolt be, a tizenkét
merényletben összesen vagy hatvan merénylő vett részt, és a testőrök csupán tíz
támadót öltek meg. Az egyik esetben, amely Michelle legutolsó munkája volt a
saját testőrcégük megalapítása előtt, egy testőrcsapat tagjaként Grúzia elnökét,
a folyamatos életveszélyben lévő Eduárd Shevardnadzét védte. 1998. február 9-én
éjjel, egy parkban, tizennyolc, páncéltörő gránátokkal felfegyverzett terrorista
támadt az elnöki konvojra. Shevardnadze élete csak hajszálon múlott. A testőrök
és a terroristák közötti tűzharcban pedig egy terrorista meghalt. Összesen egy.
Megtámadták egy ország elnökét, és egyetlen terrorista halt meg.
Több furcsaságot is megfigyeltem. Az egyik az volt, hogy a testőreim, amióta
saját cégük van, kizárólag olyan személyek védelmét vállalják, akik rendkívüli
fenyegetettségben vannak, míg
265
korábban ilyen igényeik nem voltak. A másik, hogy amióta testőreim
megalapították a cégüket, tehát huszonkilenc hónapja, kimondottan rövid idő
alatt zárnak le egy-egy ügyet. Lezárják ezeket az ügyeket, ügyfelüktől
köszönőlevelet kapnak, és egyetlenegyszer sem bontotta fel senki a szerződést
azzal, hogy nem volt elégedett a munkájukkal. És volt még egy furcsaság a
dologban: hogy a cég megalapítása óta négyen dolgoznak, mindig négyen, és nem
vesznek be senki mást. Pedig korábban olyan is előfordult, hogy például Michelle
egy hetvenöt tagú testőrcsapat tagja volt.
Nem szerettem volna, ha testőreim rájönnek, hogy utánuk nyomozok, ezért behoztam
az öltözőszobából egy cipősdobozt, és abba tettem be az összes kinyomtatott
újságcikket és a füzetemet, amelybe majd a cikkekben szereplő, lényeges
információkat írom ki, és amibe az elemzéseimet firkantom le. A
referenciaanyagot tartalmazó mappát nem tettem a cipősdobozba, mert ha
valamelyik testőröm beállít, hogy kéri vissza az anyagot, elég hülyén nézne ki,
ha ene egy dobozból venném ki. Rögtön gyanút fognának.
A raktárnak használt szobámban volt néhány szkenner, amely-lyel írásokat és
képeket lehet bemásolni a számítógépbe. Bevittem az egyiket a hálóba, amelyik a
legegyszerűbbnek nézett ki. Valahogy átrágtam magam a használati utasításon,
majd ismét behívtam Johnnyt, és megkértem, hogy üzemelje be, de rögtön ki is
küldtem azzal, hogy dolgom van. A teljes referenciaanyagot be-szkenneltem a
laptopom memóriájába, arra számítva, hogy esetleg vissza kell majd adnom.
Érdekes érzés volt nyomozni a saját testőreim után, akiknek mérhetetlenül hálás
vagyok, amiért megmentették Vee életét és az enyémet, de nem azért nyomoztam
utánuk, hogy valami szörnyű titokra derítsek fényt. Csupán ismerni akartam azt a
négy embert, akik egy szobányi fegyverrel költöztek a lakásomba, és akik
megöltek tizenöt embert. És volt még egy ok. Ki akartam próbálni a módszeremet,
hogy lássam, menynyire működik egy rejtély megoldásánál.
Kipróbálni?... Előbb inkább kidolgozni.
Kinyomtattam a beszkennelt referenciaanyagot, és azt is bedugtam a cipősdobozba,
aztán a dobozt betettem az ágyam alá, és kikapcsoltam a számítógépet. A titkos
mobilommal és a Chanellel felszerelkezve elindultam, hogy megnézzem Vee-t.
266
Útban a nappali felé összefutottam Johnnyval. Hideg áramlott felőle, ebből
tudtam, hogy lent volt az utcán.
- Voltam lent az imént - kezdte Johnny. - Teljesen elképesztő! Annyi újság
foglalkozik veled, annyi újságnak vagy a címlapján, mintha Joyce Byron-napot
tartanának Franciaországban! Érdekel, hogy mit írnak rólad?
- Nem - ráztam meg a fejem határozottan.
- Akkor nem is zavarlak velük. Annyi gyertya és virág van a kávéházad előtt...
Hihetetlen!
Meghatottan elmosolyodtam. Szeretnek.
Bementünk a nappaliba. Vee zenét hallgatott. Csukott szemmel feküdt az ágyában.
Az egyik nővér mellette ült, és keresztrejtvényt fejtett. Felnézett ránk, amikor
beléptünk.
Johnny a tévé előtt állt meg, leguggolt és bekapcsolta. Én egyenest Vee-hez
sétáltam, és megpusziltam az orrát. Rémülten nyitotta ki a szemét. Elnevettem
magam. Szegény, biztosan azt hitte, hogy a nővér le akarja smacizni...
Vee is azonnal kapcsolt, mert ő is nevetett.
- Nyugodtan elmehet - mondtam az ápolónőnek. - Most átvesszük egy időre.
- Természetesen! - mondta a nő, és távozott. Lehuppantam a fotelbe, Vee ágya
mellett. Johnny nagyban
kapcsolgatta a tévét. A VIVA 2-n, egy német zenei csatornán, éppen egy Björk-
klip ment, az Ooops, amit Björk a 808 State-tel csinált közösen. Nagyon jó a
szám, és a klip is.
Johnny csak ült a tévé előtt, úgy egy méterre, és bámulta Björköt.
- Olyan egy szexi kis dög ez a Björk! - jegyezte meg Johnny. - Bevallom,
megfordult már a fejemben, hogy ő meg én... Végül is... miért ne?
Nevettünk Vee-vel.
- Na, majd Björk biztosan egy ilyen harmincas, kopaszodó szervezőre fog bukni!
- mondtam gonoszkodva.
- De most miért? Imádom azt az őrült kis arcát! Gyönyörű egy dög!
- Szóval te a kicsit őrült lányokat szereted? - kérdeztem.
- Hát... igen. Nem szeretem, ha valaki unalmas!
- Rossz Johnny! - mutattam rá vádlón, aztán leengedtem a kezem. Vee-re
kacsintottam. - Vee-vel ismerjük Angelina Jolie-t, és össze tudunk hozni vele,
ha akarod. Ő eléggé őrült neked?
267
- Hát igen, ha Björknek valamiért nem kellenék, esetleg ő is megfelelő lenne -
mondta Johnny, de még mindig nem fordult felénk, mert volt még a klipből, és nem
akarta elmulasztani. Björk nem szokott adni arra, hogy kihangsúlyozza az
adottságait, de ebben a klipben igazán jól nézett ki. Meg tudtam érteni Johnny
só-várgását.
Vége lett a klipnek, reklám jött, ez Johnnyt nem igazán érdekelte. Levette a
hangot, és továbbkapcsolt.
- Összehozunk neked Vee-vel egy randit Björkkel és Angelina Jolie-val. Örülsz? -
érdeklődtem kedvesen.
Johnny összehúzott szemekkel fordult felénk.
- Szemét dögök! A halálomat akarjátok?
- Ugyan! Gondolod, hogy bajod esne?
- Igen! Angelina Jolié megkéselne, Björk pedig összevissza verne! Igen,
határozottan úgy gondolom, hogy bajom esne!
Björk '96 februárjában, egy reptéren, élő adásban megvert egy riporternőt, mert
nem hagyta békén; Angelina Jolié pedig közismerten megszállott fegyvermániás,
aki főleg a késekért van oda.
- De hát, végül is egyikük se olyan nagyon magas - mondtam gonoszan. - Úgyhogy
még lehet esélyed náluk. Hátha a kicsit szeretik!
Vee-vel hangosan, görcsösen nevettünk. - Csúnya Joyce! Csúnya Vee! -
durcáskodott Johnny, aztán megfenyegetett minket az ujjával. - Johnny kárára nem
poénko-dunk, világos?
Ilyen a viszonyunk Johnnyval. Egy igazi barát. Tudja, hogy sohasem bántanám, és
ha valami úgy hangzana is, tudja, hogy csak ugratom, és nem gondolom komolyan.
Johnny továbbkapcsolgatta a tévét. Vee ágya mellett volt a távirányító,
felkaptam és valahányszor Johnny elkapcsolta egy csatornát, én mindig
visszakapcsoltam. Ő természetesen nem értette, mi történt a tévével. Vee befogta
a száját, hogy Johnny ne hallja a nevetését.
- Elromlott a tévé - állapította meg Johnny a fejét vakarva.
Ezt már nem bírtuk tovább, teli torokból nevettünk Vee-vel.
Johnny megfordult, és kiszúrta a kezemben a távirányítót. Felsóhajtott, és a
fejét ingatta. Persze, tudta, hogy mit csinálok, de jól játszotta a szerepét,
hogy megnevettesse Vee-t.
268
- Ti... - szólalt meg Vee, amikor kinevette magát. - Ti szerelmesek vagytok,
ugye?
Johnny és én tátott szájjal bámultunk Vee-re.
- Nem, nem vagyunk szerelmesek - mondtam. - Miből gondolod?
- Nem vagyunk azok - erősített meg Johnny. - Majd biztos egy ilyen langalétával
fogok kezdeni.
- Johnnynak nincs meg a kellő mérete hozzám - kacsintottam Vee-re.
Johnny felsóhajtott, és továbbkapcsolgatta a tévét.
- Mint mondottam volt, Johnny kárára nem poénkodunk -szólt hátra.
- Szóval nem vagytok együtt? - nézett Vee hol rám, hol meg Johnnyra. - Akkor
bocs, valamit félreértettem,
- Csak nagyon jó barátok vagyunk - világosítottam fel. Johnny továbbkapcsolta a
tévét. Az egyik csatornán éppen én
voltam. Az arcképem töltötte ki a képernyőt. Mind a hárman elkomolyodtunk. A
távirányítóval ráadtam egy kis hangerőt.
- ...szerint, egy kábítószer-kereskedelemmel, emberrablással,
lánykereskedelemmel, prostitúcióval és bérgyilkosságokkal foglalkozó
bűnszövetkezet, a maffia egyik főnöke ítélte halálra Joyce Byront.
És amikor már azt hittem, elkezdtem győzni, az a sötét, dermesztően hűvös,
fekete félelemfelhő ismét rám ereszkedett, és beburkolt tetőtől talpig.
Pedig egy pillanatra boldog voltam.
3.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
Novemberé, szombat, 23 óra 26perc
Amikor bemondta a tévé, hogy halálra ítélt a maffia, berohantam a hálószobámba,
magamra zártam az ajtót, bebújtam a paplan alá,
269
összekuporodtam, és elaludtam. Körülbelül fél órával ezelőtt ébredtem fel, azóta
csak fekszem mozdulatlanul a sötét szobában, és bámulok bele a sötétbe.
Az ember éli az életét, azt teszi, amit mindig, és amikor megtörténik, észre sem
veszi, hogy elkövette élete legnagyobb hibáját. Nincs arra szó, mennyire
szerettem volna visszacsinálni, mennyire szerettem volna ismét ott lenni azon az
éjszakán, azon az országúton, Vee-vel, és bevenni azt a kanyart, meglátni a
kisfiút, amint úgy áll ott, mint egy élőhalott - és gondolkodás nélkül
továbbhajtani.
Azt tettem, amit mindig tennék hasonló helyzetben. Azt tettem, amit az elveim
diktáltak. Jól bevált, hasznos elvek, melyekre büszke voltam, melyeket bárki
előtt büszkén vállaltam. Ám most, ebben az esetben mindez nem működött. Most
minden tönkrement miattuk.
Aki már élt át olyan halálfélelmet, amely a lelke legmélyéig áthatotta, az
tudja, milyen érzés ez. Az tudja, miféle bénító fájdalom lepi el a tagjait.
Tudja, hogy a félelemnek van olyan foka, amikor az ember nem menekül tovább,
hanem csak megáll, és várja a halált.
Nem számít, ki vagyok, hányan ismernek, mennyi pénzem van. Az sem számít, hogy
milyen vagyok, mik az álmaim, merre tartok. Semmi nem számít. A maffia meg fog
ölni. Ez teljesen biztos. Senki nem tud elbánni a maffiával.
Ott kellett volna hagynom a gyereket, ahol volt.
Elég volt egyetlen hiba, hogy elveszítsek mindent. Mindent. Harmincéves vagyok.
És már sohasem leszek több.
Ha tudom, hogy csak ennyi jut nekem, soha egy fillért sem teszek bankba,
mindenem elköltöttem volna valami igazán hasznos dologra. Nem vettem volna
repülőgépet, sem hajót, sem házat Fi-dzsin, sem mindenféle ostobaságot, hanem
megcsináltam volna már azt a száz kávéházat. Merthogy volt rá pénzem. És mégsem
tettem meg. Annyi mindent tehettem volna, és alig tettem valamit.
Mit hagyok magam után? Milyen nyomot hagytam a világban? Csupán néhány fotót,
semmi egyebet. Rossz életet éltem, mert azt hittem, lesz időm mindenre. Álmomban
sem gondoltam volna, hogy ilyen kevés jut nekem.
Egyetlen kis döntés volt csupán. Nem volt több, mint egy fékezés gázadás
helyett, és az életem véget ért.
270
Es...
És ha nemcsak az enyém? Ha nemcsak az enyém? Mi van akkor, ha vadászni fognak
másokra is? Azokra, akiket szeretek...?
Amíg én élek, senki nincs biztonságban!
Ha most még nem vadásznak rájuk, csak idő kérdése. Csak idő kérdése, hogy azt
mondják, mostantól Vee-t, Johnnyt, Madlent, Claire-t, az összes lányomat,
anyukámat, apukámat, az öcsémet, minden barátomat meg kell ölni, nemcsak engem.
És akkor? Akkor mit fogok csinálni?
Senki sincsen biztonságban, amíg én élek.
Tudom, mit kell tennem.
Ha lenne egy pisztolyom, olyan egyszerű lenne. Csak meghúznám a ravaszt, és
vége. Vagy ha valamilyen méreg, vagy legalább altató lenne a lakásban! De nincs
egyik se.
Fájdalommentesen nem tudom megtenni.
Végtelenül fásultan hátranyúltam, és felkattintottam a falilámpát. Majd
felültem, és szétnéztem a szobában.
Kell, hogy legyen itt valami, amit használhatok.
Nem mehetek ki még egyszer azon az ajtón. Ha kiteszem a lábam, azonnal mindenki
rám ront, kérdéseket tesznek fel, és le nem szállnak rólam. Nem léphetek ki
többé azon az ajtón. Itt kell elvégeznem, amit muszáj megtennem.
Körbenéztem.
Mit tegyek? Mit használjak? Van konnektor, de nem értek hozzá, még a végén
elrontanám. És nem is biztos módszer. Hol van itt valami penge? Van egy
manikűrollóm, de az nem elég. Azzal aligha tudom megtenni. Hol van itt egy
penge?
Kés nincs, mert miért is lenne. Borotva sincs, semmire sem használom. Egy
üvegcseréppel? Hol itt egy penge? Hol itt egy penge?
És észrevettem.
Hányszor átnéztem rajta! Amikor rám tört az a férfi az első nap, nem jutott
eszembe, mert sohasem gondoltam rá fegyverként. A bal oldali éjjeliszekrényen
van, a titkos mobilomat szoktam rátenni. Most is rajta volt.
A mobilomat - melyet kikapcsoltam, amikor felébredtem, először azóta, hogy
megvan - levettem róla, és bedugtam az éjjeliszekrény fiókjába. Lapos,
hosszúkás, elegáns fekete dobozon
271
arany betűkkel két sor állt: SONIA RYKIEL, és alatta PARIS. Somától kaptam
ajándékba. A doboz órát sejtet, de egészen más van benne. Odavettem magamhoz az
ágyra, és leemeltem a tetejét.
Belül, fekete formában egy hosszú, enyhén hajlított nyelű bicska, a pengéjén egy
felirattal: LAGUIOLE.
Volt már olyan, hogy egy autógyár kért fel egy divattervezőt, hogy tervezzen
autót; Soniát egy elegáns zsebkéseket gyártó cég kérte fel egy bicska
megtervezésére.
A bicska kihajtott pengével feküdt a dobozban.
Még egyszer sem vettem ki belőle. Most megtettem. Lassan kiemeltem a kést, és
marokra fogtam. A dobozt visszatettem az éjjeliszekrényre, aztán elfeküdtem az
ágyon, és lekapcsoltam a lámpát felettem. Eszembe jutott a naplóm, életem hű
krónikása. Ott lapult az éjjeliszekrény fiókjában, várva, hogy elmondjam, mire
készülök és miért.
De nem volt már értelme. Ś Hát vége.
A hasamra tettem a kést, és~ mindkét alkaromról feltűrtem a blúz ujját, aztán a
kést újra megragadtam.
Nem hagyok búcsúlevelet, nem számít. Nincs mit mondanom. Nem azért éltem, hogy
szeressenek, hanem hogy én szeressek. Milyen kár, hogy ez csak most értem meg.
Bocsássatok meg, amiért kevesebbet tettem, mint amennyit tehettem volna!
Hát vége.
Látni akartam. Felkapcsoltam a falilámpát. A pengét rátettem a bal csuklómra.
Rányomtam.
És meghúztam.
Korábban azt hittem, az ilyesmi fájdalmas, de nem éreztem fájdalmat, csak valami
furcsa, tompa hideget. A vér nem spriccelt, csak folyt, nagyon folyt, rá az
arcomra, a mellemre, a hasamra, az ágyra.
Nem álltam le, mert nem láttam más kiutat. Nekem ez sem volt kiút, de ha már
halott voltam, csak annyit tehettem, hogy megmentem azokat, akiket szeretek.
Azokat, akikért éltem, és akikért most meghalok.
Átvettem a kést a bal kezembe.
272
Ekkor megreccsent az ajtó. Odanéztem. Az ajtó kivágódott. Mi-chelle jött be.
Egyenest odajött hozzám, és kivette a kést a kezemből. A szemébe néztem, ő az én
szemembe. Nem láttam benne dühöt vagy aggodalmat, vagy bármiféle érzést. Úgy
tette, amit tett, mint ahogyan egy szerelő megszerel egy elromlott gépet.
Az ölébe kapott, és kiemelt az ágyból, minden erőlködés nélkül. Átcipelt a hátsó
fürdőszobába. Simoné már itt várt, kezében egy nagy, műanyag táska. A fürdőkád
csapja ki volt nyitva, a víz nagy nyomással folyt, a cseppek lepattantak a mély
márványkád aljáról, és vízpermettel terítették be a kádat és a kád szélét.
Michelle berakott a fürdőkádba, majd a karomat a vízsugár alá tartotta. A víz
vörösre színeződött. Simoné egy ollóval felvágta a blúzom ujját a bal karomon.
Michelle az ujjával belenyúlt a sebbe, és megnyomkodta. Simoné egy gézdarabot
kötött a bal felkaromra, és nagyon erősen megszorította. Aztán fecskendőt döfött
a vál-lamba.
Valaki bejött a fürdőszobába, láttam a szemem sarkából. Odafordultam. Johnny
volt az. Döbbent, rémült képpel meredt rám. Aztán eltorzult az arca, és elkapta
a fejét. Kiment. Hallottam, ahogy rohant a folyosón.
Hirtelen rám tört a fájdalom. Felnyögtem, aztán felkiáltottam, annyira fájt.
Michelle kivette a karom a vízsugár alól, Simoné kötszert tett rá. A karom
lüktetett, őrült fintorba rándult tőle az arcom, nyögtem, ziháltam.
Simoné újabb fecskendőt döfött belém. A kötszer hamar átázott a vértől.
Felsikoltottam. Rájöttem, mi történik velem. Pánikba estem, üvöltöttem,
rángattam a karom. Simoné megfogta a jobb kezem, és a csuklómnál fogva
leállította a mozgásomat.
Aztán elkezdtem tompulni. Nem kiáltottam többet, és már Si-mone-nak sem kellett
tartania. Elengedett. A bal karom egyre zsibbadt. Michelle majdnem teljesen
elzárta a csapot, és bemászott a kádba, a hátam mögé. Átfogott, megfogta mindkét
karomat, a balt ráfektette a kád jó harminc centi széles szegélyére, egy
összehajtott, vastag törülközőre.
Simoné levette a csuklómról a kötést. Még mindig vérzett, de már sokkal
lassabban. Fél méterre a törölközőtől, melyen a karom feküdt, néhány dolgot tett
ki a szegélyre a táskából: olló, orvosi
273
csipesz, kötszer. Simoné egy vastag anyaggal felitatta a vért a csuklómról, és
amikor befejezte, a vér már csak szivárgott. Csak most láttam, milyen csúnya a
seb. Simoné fogott egy tampont, és lemosta a seb környékét. Jód következett.
Ezután Michelle a jobb kezével eltakarta a szememet.
Tűszúrást éreztem. Éreztem, de nem fájt. Simoné varrta össze a sebem.
Michelle észrevette, hogy meg akarom ölni magam, vagy rájött, vagy megérezte,
hogy mire készülök, még azelőtt, hogy én tudtam volna. Vagy... vagy engem is
figyelnek. Igen, valószínűleg engem is figyelnek. Ravaszabbnak kell lennem,
sokkal ravaszabbnak. Majd legközelebb sikerül.
Gyorsan kell cselekednem, mert minél tovább várok, annál biztosabb, hogy meg
fogják ölni azokat, akiket szeretek. Sietnem kell. Ki kell találnom valami más
módszert az öngyilkosságra, ami sokkal gyorsabb.
Michelle levette a kezét a szememről.
Dr. Ponté jelent meg, és nézte, mit csinál Simoné. Simoné épp kötést tett a
csuklómra. Johnny az ajtónál állt. Még sohasem láttam ilyennek, ilyen...
elveszettnek.
Simoné kiküldte Johnnyt és Dr. Pontét, és becsukta az ajtót. Michelle
levetkőztetett, aztán a zuhannyal végigmosta a testemet, majd felöltöztettek
tiszta aihákba. A véres ruhákat Simoné eltüntette. Michelle az egyetlen, még
üres vendégszobámba vitt. Megágyaztak, néhány személyes tárgyamat is behozták
ide a hálószobából. Michelle letett az ágyra.
Biztos voltam benne, hogy ezt a szobát is figyelik. Valamit sürgősen ki kell
találnom. Félórán belül meg kell ölnöm magam. Michelle elhagyta a szobát. Bejött
Simoné, leült az ágyam szélére.
- Hogy érzed magad? - kérdezte olyan hangon, mint egy orvos.
Nem feleltem, csak becsuktam a szemem.
-Jól van, aludj csak. Majd ha kialudtad magad, beszélgetünk.
Felállt, és kiment a szobából.
Mit találjak ki? Mi az istent találjak ki, hogy ne tudjanak benne
megakadályozni? Pisztolyt kell szereznem valahogy, el kell vennem az...
Megütöttek.
274
Egy hatalmas pofont kaptam, aztán még egyet.
Felnyitottam a szemem. Johnny ült az ágyamon, ő ütött meg. Iszonyúan mérges
volt. Megragadta a vállam, és erősen megrázott.
- Te hülye barom! - ordította az arcomba. - Mit akartál ezzel elérni, mi?! Mit
akartál elérni?! Te ostoba, hülye állat! A franc egyen meg!
Megint pofon vágott. Aztán megölelt. Magához szorított. Éreztem a könnyeit az
arcomon.
-Joyce... ezt ne csináld...
Nem sírtam, nekem már nem voltak könnyeim.
Szeretlek, Johnny. Nagyon szeretlek. Meg kell, hogy védjelek, és nincs más
lehetőség, csak ez. Bár lenne, de nincs. Ne haragudj! Tudom, hogy fájni fog
neked, mert szeretsz, és én is szeretlek, és megszakad a szívem, amiért nem
élhetek tovább veled. Sajnálom.
-Joyce... -Johnny elengedett, felegyenesedett. -Joyce, miért csináltad ezt?
Miért csináltad? - kérdezte sírva.
Mert szeretlek, és nem akarom, hogy megöljenek.
- Hallod? Joyce, felelj már, szólalj meg, kérlek! Ne csináld ezt! Könyörgöm, ne
csináld...
Szeretlek. Nagyon hálás vagyok a barátságodért. És Johnny egyszer csak...
megértette. Hirtelen megváltozott az arca.
- Eldöntötted, hogy megölöd magad - jelentette ki. - Jó. Akkor mostantól kezdve
soha többé nem maradsz magadra sehol, egyetlen másodpercre sem. Soha többé.
Csak néztem a szemébe. Ne tedd ezt!
- Soha többé nem maradhatsz magadra, Joyce,és soha nem fog a közeledbe kerülni
semmi, amivel megölheted magad! Még egy pohár sem, nehogy eltörd, és egy
szilánkot vágj magadba. Soha többé nem jön senki a közeledbe pisztollyal vagy
késsel, nehogy elvedd tőle, és végezz magaddal. Ez lesz!
Csak néztem őt, aztán eltorzult az arcom. Felüvöltöttem, megragadtam a ruháját a
nyakánál.
- Neeeeeü! Neeeeeü! Ne csináld! Hagyj!!! Hagyj!!! Rángatni kezdtem, de Johnny
lenyomott az ágyra.
- Eszemben sincs! Nem engedem, hogy megöld magad! - kiabált.
275
Üvöltöztem, mint egy eszelős.
- Miért álltam meg?! Miéit álltam meg?! - hajtogattam zokogva. - Miért voltam
ilyen... átkozott hülye??? Miért nem ütöttem el... azt a rohadt gyereket?! -
ordítottam. Elkezdtem csépelni a saját fejemet, de Johnny megfogta a kezem, és
lenyomta a párnára.
Lassan leálltam, nem vergődtem tovább, de nem engedtem el a ruháját. Olyan volt,
mintha tűz égetne belül.
- Nekem már végem van... Johnny... Nekem végem van... Értsd meg, nincs más
lehetőség... nincs más lehetőség... Meg kell halnom... segíts! Segíts! Meg kell
halnom! Segííííítsü!
- Ebben nem segítek! Nem engedem, hogy megtedd, akárhogy gyűlölsz is érte!
- Nem gyűlöllek... Szeretlek téged, nagyon szeretlek, Johnny! És Vee-t is nagyon
szeretem! És a többi lányomat is! Mindenkit! Anyukámat is! Mindenkit! Mindenkit!
Mindenkit! Mindenkit! Meg kell védenem titeket, és ez másképp nem megy! Érts
meg! Érts meg, Johnny! Értsd meg! Nincs más kiút nektek! Csak idő kérdése, és
rátok is vadászni fognak! Nekem már végem, de ti élhettek! Nem akarom, hogy még
több ember szenvedjen miattam! Én ezt nem tudom túlélni, és amíg én élek, addig
ti mindannyian veszélyben vagytok, érted már? Ennek csak akkor lesz vége, ha én
meghalok! Johnny... ha szeretsz... akkor segíts. Intézd úgy, hogy a kezembe
vehessek egy pisztolyt... Kérlek... Intézd el nekem, kedves... Kérlek! Nem
halhat meg ez a rengeteg ember! Nem halhattok meg! Segíts nekem... Johnny...
Kérlek!
-Joyce... ez... ez őrület! Ez így nem történhet meg!
- Nincs más kiút, értsd meg! Valaki teljesen legyőzött! Tökéletesen legyőzött!
Hozzám bújt. Átöleltük egymást. Éreztem a fájdalmát, a tehetetlenség fájdalmát.
Megcsókoltam az arcát. Aztán megint. Éreztem, hogy mozdul. Az ajkait kerestem.
Megcsókoltam, ő visszacsókolt. Hosszú, fekete pulóver volt rajra. A kezem a
nyakát, a haját simogatta, aztán lecsúszott a hátára, az oldalára, a mellkasára,
le a derekára, be a pulóver alá, végig a derekán, a gerincétől a köldökéig.
Lejjebb csusszant a kezem, a fenekére, majd az ágyékára. Közben mohón
csókolóztunk.
Csak egy pillanat volt, egy fél vagy negyed másodperc, amíg kihagytam, de Johnny
megérezte.
276
Otthagyott, felült. Vissza akartam húzni, de ő nem akarta. A szemébe néztem,
próbáltam kitalálni, mi van benne. Talán sajnálat volt, talán szánalom.
- Nincs nálam pisztoly - mondta fagyos hangon. - A lakásban soha nincs nálam.
Felállt. Lenézett rám. Elkeseredésemben felüvöltöttem.
- Nem teheted ezt, Johnny! Nem tehetsz kockára ennyi életet! Nem teheted meg!
Segíts! Könyörgöm, segíts!!!
Leguggolt az ágyam mellé.
- Segítek bármiben, de a halálodban nem - mondta mindenre elszántan.
- Ne legyél az ellenségem te is! - kiabáltam rá.
- Nem vagyok az ellenséged.
- Ne kelljen még veled is megküzdenem... Könyörgöm... Kérlek, segíts...
Hozzám hajolt, megcsókolta az arcomat, de az ajkaimat elkerülte.
- Elmondom, mit teszek most - szólalt meg kemény, szinte dühös hangon. - Nem
számít, hány óra van, megyek, és felveszek minden elérhető, profi testőrt, hogy
megvédjék a lányaidat, a családodat, a barátaidat. Azután elbeszélgetünk arról,
hogy merre tovább, és kitalálunk egy tervet. De a tervnek nem lesz része a te
halálod. Vagy bármelyikünk halála.
Johnny felállt, és kiment a szobából. Michelle jött be, elvette a széket az
asztal alól, letette az ágyam mellé. És leült.
277
TIZENÖTÖDIK FEJEZET
1.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 5. vasárnap, 01 óra 38 perc
Az új szobámban jöttünk össze négyen: Johnny, Michelle, Simoné és én, hogy
megbeszéljük, mit tegyünk. Johnny ideges volt, én valahol az apátia és a düh
között hullámvasutaztam, testőreim viszont a létező legteljesebb nyugalommal
üldögéltek a helyükön. Nem volt más választásom, minthogy meghallgassam őket, de
biztosan tudtam, hogy az első alkalommal végzek magammal, bármit is mondjanak a
felelősségről, meg az életről, ami még előttem áll.
Michelle kezdte.
- Ha megütöd, ugyanúgy fáj neki - mondta minden bevezetés nélkül. - Ha megvágod,
ugyanúgy vérzik. Ha kilököd az ablakon, ugyanúgy lezuhan. És ha belelősz a
fejébe vagy a szívébe, ugyanúgy meghal. Tudod, hogy most kikről beszélek? -
kérdezte, de nem váil választ. - Az olyan emberekről, mint te, és a
maffiózókról. Láttam elég sok maffiózót meghalni, néhányukat én öltem meg, mert
rátámadtak arra a személyre, akit védtem. És mondhatom neked, hogy nincsen semmi
különbség. A maffiózó az egy ember, aki tagja egy szervezetnek. Ez a szervezet
bűncselekményekkel foglalkozik. Tagjai hús-vér emberek. Hogy a filmekben mit
mondanak róluk, az nem számít. A maffiában mindenkinek engedelmeskednie kell
annak, aki fölötte áll. Aki nem teszi, az meghal. Ha valakit halálra ítél a
maffia, akkor három módon menekülhet meg a haláltól. Az egyik, hogy eltűnik
örökre, de úgy, hogy senki nem találja meg. A másik, hogy mindenkit likvidál a
maffiában, akinek érdeke fűződik a halálához. A harmadik, hogy az illető
megegyezik a főnökökkel, és megfizeti az árát annak,
278
hogy visszavonják az ítéletet. Általában az elsővel próbálkoznak, ami
hosszútávon ritkán működik. A második csak elvétve fordul elő. Én például csak
egyetlen esetről tudok az elmúlt tíz évből. A harmadik a leginkább járható, de a
legdrágább. A maffiát meg lehet találni. Vannak helyek, ahol kapcsolatba lehet
lépni velük. Ha valakinek nincs jobb ötlete, lefizet egy rendőrt vagy egy FBI-
ügy-nököt, és kér egy-két címet, nyilvános klubok, bárok, éttermek címeit;
neveket, hogy kiket lehet az ő számára megközelíteni egy ajánlattal. Van ennek
egy sajátságos módja, van egy protokollja; egy kellőképpen jelentős ajánlattal
el lehet jutni a csúcson lévő főnökökhöz. Találtál egy kisgyereket az
országúton, és felvetted. Nem tudsz semmiről, nem láttál semmit, nem tudsz
leleplezni senkit. Elrabolták valakinek a fiát, akit a gyerekkel zsaroltak, te
pedig megtaláltad a gyereket, és átadtad a rendőrségnek, és ebből származik a
probléma. Valamilyen akciójuk meghiúsult, vagy késedelmet szenvedett, vagy
lelassult. Ez a káruk. Ennek a kárnak ára van. Amerikai dollárban. És ha
kifizeted, az ítéletet eltörlik. Nem tudom, mennyi az ára, egy-, öt-, tízmillió
dollár, de azt tudom, hogy ára van. Röviden, ennyit a maffiáról.
Michelle egyike volt a legkülönlegesebb embereknek, akikkel életem során
találkoztam. Amikor megismertem őket Johnny házában, és rájöttem, hogy a
testőrcégükben mindössze négyen vannak, és ráadásul mind a négyen nők, szilárdan
eltökéltem magam, hogy nem fogom őket felfogadni. Azután Michelle beszélni
kezdett, és körülbelül két perc múlva szilárdan eltökéltem, hogy őket fogom
felfogadni. Most is ez történt. Michelle beszélni kezdett, és lebeszélt az
öngyilkosságról, bámiennyire is elszántam magam, hogy megteszem. És tette
mindezt úgy, hogy nem próbált az érzelmeimre apellálni, nem mondott dögunalmas
közhelyeket, mint hogy előttem az élet és efféléket, hanem csak megmutatta nekem
a valóságnak azt az oldalát, amelyet azelőtt, hogy ő beszélni kezdett volna, még
csak elképzelni sem tudtam.
Köhögtem egyet, hogy kitisztuljon a hangom.
- Én kifizetem, bármennyit kérnek is - mondtam rekedten.
- Jó - bólintott Michelle. - Ezt tennénk tehát, ha halálra ítélt volna a maffia.
De a maffia nem ítélt halálra. Ennek az ügynek, semmi köze nincsen egyetlen
maffiához se.
Összezavarodtam.
279
- De... de... a tévében... - hebegtem.
- John említette, hogy nem az elejétől láttátok a műsort -mondta Michelle, ami
igaz is volt. - Én megszereztem a teljes anyagot. Egy rendőrségi bejelentés
szerint, egy kábítószer-kereskedelemmel, emberrablással, lánykereskedelemmel,
prostitúcióval és bérgyilkosságokkal foglalkozó bűnszövetkezet a maffia főnöke
ítélte halálra Joyce Byront." Csak ennyi, egy névtelen telefonáló. Beszéltem
Armand felügyelővel, aki nem is hallott erről a telefonról, pedig ő vezeti a
nyomozást. Vagyis ez az egész semmi más, mint egy aljas ember hazugsága, hogy
megemelje a nézőszámot. Semmi nyoma annak, hogy a maffia benne lenne az ügyben.
Azonosították valamennyi támadót, mind a tizenötöt. Egyiküknek sincs, és nem is
volt semmiféle kapcsolata a maffiával. Még ha a maffia állna is a háttérben,
akkor is tudnánk tenni valamit, de nem a maffia áll a háttérben.
Döbbenten bámultam Michelle-re. Csak néztem őt, és se mozdulni, se megszólalni
nem bírtam. A megdöbbenésem olyan fokú volt, hogy a bennem támadt zűrzavar
teljesen lebénított.
Te jó ég... És én majdnem megöltem magam. Istenem, milyen fájdalmat éltem át,
micsoda elviselhetetlen, leírhatatlan kínokat... Majdnem meghaltam. Felvágtam az
ereimet a bal csuklómon.
Én, Joyce Byron, felvágtam az ereimet...
És miért?
Mert valaki nagyobb nézőszámot akart. Nem hiszem, hogy létezne a gonoszságnál
döbbenetesebb, megrázóbb dolog. És ha sikerül? Ha Michelle-ék nem tesznek
kamerát a hálószobába, mostanra már halott lennék. Jézusom...
A fájdalom görcsbe rántotta a testem.
-Jézus...
Láttam magam előtt a jelenetet, amikor Johnny betöri az ajtót, és megtalálja a
holttestemet. Láttam magam előtt, amikor elmondja Vee-nek, hogy meghaltam.
Láttam magam előtt, amikor anyukám megkapja a telefont...
- Mit tettem?!
Majdnem meghaltam, egyetlen hajszál választott el tőle, csak egy hajszál.
Eltorzult az arcom a fájdalomtól és a megbánástól. Nagyot sóhajtottam. Milyen
kevesen múlott az életem.
- És én majdnem megöltem magam - mondtam ki.
280
Könnybe lábadt a szemem.
- Michelle... Simoné, köszönöm nektek, amiért ennyire előre-látóak voltatok -
kicsit felemeltem a hangom. - És nektek is, Sop-hie és Jessy, hiszen biztosan
láttok! Nagyon köszönöm! Megmentettétek az életemet.
- Nem te vagy az első ügyfelünk, aki összeomlik - jegyezte meg Simoné.
- Volt már más is, aki... - nem fejeztem be.
- Igen - bólintott Simoné. - Előfordult már néhányszor a pályafutásunk során. Az
autóversenyzés miatt nagyon komoly elsősegély-tanfolyamokat végeztem el, és még
külön hozzátanultam néhányat. Nem a te csuklód az első, amit összevarrok.
- Köszönöm, Simoné. Köszönöm mindannyiótoknak. Nagyon hálás vagyok - Johnnyhoz
fordultam. - És neked is köszönöm, Johnny. Köszönöm, hogy nem hallgattál rám.
- Van néhány dolog, amiben sohasem hallgatnék rád - jelentette ki Johnny.
Bátorítóan rám mosolygott.
- Köszönöm, hogy van ennyi eszed - én is elmosolyodtam. -És a pofonokat is
köszönöm. És azért is hálás vagyok, hogy nem hordasz fegyvert a lakásban.
Lehajtottam a fejem, a takarót néztem az ágyamon, amin ültem. Egy másfajta érzés
tőit rám. A vonásaim megkeményedtek. Felnéztem Johnnyra.
- Bárki volt is az, aki ezt a hazugságot kitalálta, el akarom kapni -
jelentettem ki elszántan.
- Elkapjuk - bólogatott Johnny. - Elkapjuk, és akkor neki nagyon rossz lesz.
-Az biztos. Sokkal tartozom ennek a szemétnek. És ha a hazugsága eljutott a
lányaimhoz meg anyukámhoz meg a barátaimhoz, akkor miattuk is sokkal tartozom
ennek az aljas rohadéknak.
- Elüldözzük erről a bolygóról - mondta Johnny eltökélten. Rábólintottam.
Mennyire gyűlölöm az ilyen nemtörődöm embereket!
-Joyce, nem kell itt kuksolnod ebben a lakásban - szólalt meg Michelle. - Ha
valahová el akarsz menni, és annak tényleges, gyakorlati fontossága van, akkor
leellenőrizzük az útvonalat és a helyet, és ha vállalható a kockázat, akkor
elviszünk oda. Éppen azért vagyunk a testőreid, hogy ne bénuljon meg az életed.
Gondolj erre.
281
- Rendben. Köszönöm - felemeltem a bal karomat, rajta a jókora kötéssel. - Ez
pedig majd emlékeztet arra, hogy egyszer majdnem meghaltam, mert gondolkodás
nélkül elfogadtam valamit igaznak, amit a tévében hallottam.
- Azt jól teszed - helyeselt Simoné. - A sebedet pedig ne vedd túl komolyan.
Csak egy keskeny, fehér csík marad utána, és nem lesz feltűnő.
A cipősdobozom nem volt a szobámban, át kellett mennem érte a hálóba. Nem
örültem volna, ha valaki belekukkant. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy
a testőreim úgyis tudják, de aztán elvetettem a gondolatot. Mi szükségük volna
rá, hogy telepakolják a szobámat egy rakás szuper kamerával, melyekkel el tudják
olvasni az újságot a kezemben, amikor nekik csak annyi kell, hogy meg tudjanak
védeni saját magamtól?
Elhagytuk a szobát; Michelle és Simoné mentek vissza őrködni, Johnny pedig
elkísért a hálóba. Nem szívesen tettem volna be oda a lábam egyedül, mintha
valami kísértetjárta szobává változott volna. Az ágyneműt elvitték valahová, de
ezt leszámítva minden maradt a régiben. A dobozom az ágy alatt volt, ahol
hagytam. Kiszedtem, és az ölembe kaptam. Körülnéztem, mi kellhet még, de nem
találtam semmit.
- Hozzak valamit? - kérdezte Johnny.
- Nem, koszi, nincs semmi más - mondtam. Megkerültem az ágyat, és elindultam az
ajtó felé, ahol Johnny állt. Megálltam mellette. Elmosolyodtam. - És ne
haragudj! Tudod, miért. Nagyon sajnálom!
Johnny mosolyra húzta a száját.
- Valahogy túlélem - mondta. - De azért, a biztonság kedvéért, bedobok majd egy
kis vitamint.
-Jól van. Az ember sose tudhatja.
Johnny bólogatott. Elindultunk a szobám felé.
- Gondoltál már arra, hogy járnunk kéne? - kérdeztem.
- Nem - felelte Johnny. - De azt hiszem, mindig bennem motoszkált a dolog. Végül
is tetszel. Mindenképpen. De nem kezdeményeztem, mert nagyon élveztem, hogy nem
kell állandóan a szexszel foglalkoznunk.
Bementünk a szobámba, letettem a dobozt a földre, az ágyam mellé.
282
- Ha éppen tudni akarod, te is tetszel nekem - jegyeztem meg.
- Mindenféleképpen. De én ugyanúgy élveztem, ahogyan te, hogy nem kell ezzel a
dologgal törődnünk. Nekem tetszett, hogy Scully és Mulder soha nem bújtak ágyba.
- Nekem is. És hogy tetszik Mulder utódja?
- Bocs, Johnny, de benézek Vee-hez - mondtam. - Mert ha hallotta, amint
üvöltözöm, akkor meg kell neki magyaráznom a dolgot.
-Jó, de... ne mondj el mindent.
- Persze - elindultunk a nappali felé. - Szóval, Mulder utódja. Féltem tőle,
hogy bejön valami barom, akinek semmi köze a szerephez, de amikor megjelent a T-
1000-es, annak nagyon örültem! Róbert Patricknak annyira jól áll az FBI-ügynök
szerepe! Nagyon klassz benne! - Róbert Patrick első nagyobb szerepe a Terminátor
második részében volt, ő volt a gonosz Terminátor, a T-1000-es. -Szerintem
legalább olyan jó, mint Dávid Duchovny volt.
Johnny bólogatott.
Megérkeztünk a nappalihoz. Megálltunk az ajtó előtt. Johnny a két keze közé
fogta a fejem, és a szemembe nézett. -Jól van. Látom a szemeden, hogy rendben
vagy.
- Rendben vagyok. Már nem akarok meghalni. Eszemben sincs
- mondtam suttogva.
Megdörzsölte a vállam, azután elindult a szobája felé.
Nagy levegőt vettem, megigazgattam a pulóverem ujját, hogy takarja a kötést a
bal csuklómon, aztán beléptem a nappaliba.
Félhomályos volt a szoba. Vee az ágyában feküdt, és aludni látszott. A nővérek
nyolcóránként váltották egymást, most éppen a legfiatalabb volt soron. Amikor
beléptem a szobába, Vee infúzióját ellenőrizte, majd leült a fotelbe az ágy
mellé, és kezébe vett egy könyvet.
Odamentem Vee-hez, és megnéztem. Aludt. Megsimogattam az arcát, és megpusziltam
a homlokát.
Lehajoltam a nővérhez, hogy ne kelljen hangosan beszélnem.
- Vivien mikor aludt el? - kérdeztem.
- Már régen - felelte suttogva.
- Értem. Nézze, ne haragudjon! Nagyon kiborultam. Nem tudom élni az életemet,
mert valaki vadászik rám, és már nagyon elegem lett.
283
- Nagyon is megértem az érzéseit! El tudom képzelni, milyen lehet - mondta az
ápolónő.
- Köszönöm.
Visszamentem a szobámba, és kulcsra zártam az ajtót. Furcsán éreztem magam, a
tudat miatt, hogy Sophie biztosan lát, de aztán elhessegettem magamtól az
érzést.
Kinyitottam a dobozt, és ellenőriztem, hogy minden megvan-e, amit beletettem.
Minden megvolt.
Hozzáláttam, hogy eltervezzem, mihez is kezdjek most, hogy így megváltozott az
életem.
2.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 5. vasárnap, 03 óra 21 perc
Szóval, már nem akartam öngyilkos lenni. De azt sem akartam, hogy élve
eltemessem magam. És bár a Michelle-lel történt beszélgetés után száztonnás súly
esett le a szívemről, még mindig nagyon valóságos volt a fenyegetés, hogy a
lakásom a börtönömmé válik, évekig nem hagyhatom majd el, és e között a falak
közt kell eltöltenem az életem. Ám most az egyszer nem borultam ki az engem
fenyegető rém láttán, nem húztam be fülem-farkam, nem folytak a könnyeim, és nem
is éreztem félelmet. Talán mert olyan hosszú időn keresztül és olyan
intenzitással éltem át ezeket, hogy belefáradtam, kimerültem - és meguntam. De
talán csak annyi történt, hogy a rettenetes félelem, mellyel képtelen voltam
szembenézni, a túlélésnek egy új módjára vezetett rá: arra, hogy körülnézzek
ott, ahol vagyok, és lássam, ami ott van, és tudatában legyek annak, hogy itt és
most senki sem fenyeget. Azt hiszem, azok, akik állandóan veszélyben vannak, így
őrzik meg a józan eszüket.
Miután ránéztem Vee-re, és láttam, hogy alszik, bezárkóztam hálószobámba, és egy
ideig csak hevertem az ágyon, és azon
284
gondolkodtam, mit tegyek. A módszerem jutott eszembe, hogy azt jó lenne
kifejleszteni, mert igencsak szükségem volna rá. Mindig is bámultam azokat a
mesterdetektíveket, akik úgymond a karosszékben ülve képesek mindenféle agyafúrt
gyilkosokat leleplezni a puszta logika segítségével. Elképzeltem, hogy itt
vagyok ebben az erőd-lakásban, testőreim védelmében, és innen kinyomozok
mindent. Az bizony klassz lenne! És egy kissé... kissé misztikus. Milyen
kivédhetetlen lenne, ha így tudnék nyomozni! Csak a gondolatom hagyná el a
lakást, és tenne meg száz vagy ezer kilométereket, hatolna keresztül vastag
ajtókon és falakon, és leplezné le a legnagyobb, legvédettebb titkokat. Hogyan
lehetne védekezni egy gondolat ellen?
A módszerem kifejlesztése érdekében kiürítettem a cipősdo-bozomat, és elkezdtem
olvasni a cikkeket, melyek testőreim huszonkilenc hónapnál régebbi ügyeiről
szóltak.
Két dologra jöttem rá nagyon gyorsan. Az első az volt, hogy bár azt nem hiszem,
hogy a hálóban felszerelt apró kamerán át a testőreim látták, hogy egész
pontosan mit is csinálok, és például tudják, hogy milyen cikkeket nyomtattam ki,
de az száz százalék, hogy azt látták, amikor beszkenneltem a referenciaanyagot.
Valószínűleg elpiniltam, amikor ez a lehetőség eszembe jutott, mert az arcom
hirtelen nagyon fonó lett. Azzal nyugtatgattam magam, hogy ha ez probléma lett
volna, biztosan szólnak érte, sőt, akkor nem is hagyták volna nálam a mappát.
Végül meg is nyugodtam, mert rájöttem, hogy a referenciaanyaguk nagyon tudatosan
lett összeállítva, és azért szerepel benne annyi adat, hogy aki gondolja, az
utána tudjon járni.
A másik dolog pedig, amire rájöttem, az volt, hogy a kulcs testőreim
megértéséhez nem a régebbi, hanem a huszonkilenc hónapja elvállat ügyeikben
keresendő.
Körülbelül tíz percig próbálkoztam, mire sikerült eljutnom az International
Herald Tribüné honlapjára, ami igen komoly fejlődés volt a részemről. Testőreim
referenciaanyagában részletes leírást találtam a Düpré, Lornier & Romero
Személyvédelmi Kft. huszonkilenc hónapjáról; mindazokról, akiket védtek ezen idő
alatt. Előkerestem és kinyomtattam minden cikket a Herald Tribüné számaiból,
melyek testőreim által védett személyek elleni merényletekről számoltak be.
Ezután mindössze három perc alatt si-
285
került átmennem a Le Figaro honlapjára, majd innen is kinyomtattam minden cikket
az engem érdeklő témáról. Találtam cikkeket a fontainebleau-i támadásról,
melyben Vee megsebesült; még a kissé megviselt kocsimról is volt egy kép a Le
Figaróban. Az éjszakai, otthoni támadásról is volt cikk, a kávéházi merényletről
is és a Központi Baleseti Kórházban történt esetről is. Ezeket félretettem, és
elkezdtem olvasni testőreim korábbi védencei elleni merényletek krónikáit.
A harmadik cikknél már tudtam, amit tudni akartam.
Négy "%a volt éppen, és már igen régóta nem ettem, ezért felfüggesztettem a
kutatást, és kimentem a konyhába.
Jessy ült az asztalnál, és rizst evett párolt zöldséggel. Felnézett rám, amikor
beléptem, biccentett, azután evett tovább. Gondolkodni szerettem volna, de ha
már így alakult, úgy határoztam, hogy kihasználom a lehetőséget, hogy kettesben
vagyok egy tengerészgyalogos mesterlövésszel.
- Kérsz tejet, Jessy? - kérdeztem, amikor elővettem a hűtőszekrényből a
tejeskannát.
- Köszönöm, nem kérek - mondta.
Öntöttem magamnak, aztán belenéztem a fagyasztóba, hogy valamilyen finomságot
válasszak. Némi töprengés után kiválasztottam egy olasz langusztás tésztát.
Bedobtam a mikroba, beállítottam tíz percre a megfelelő fokozaton, és
elindítottam a melegítést.
Fogtam a bögrémet, és leültem az asztalhoz, Jessyvel szemben.
- Bocs, hogy ennyi gondot okozok - mondtam bocsánatkérő mosollyal az arcomon.
- Fel vagyunk készülve - mondta Jessy. - Voltak nálad sokkal problémásabb
ügyfeleink is.
Sokkal problémásabbak, mint én? Kezdtem sajnálni őket. Ittam néhány korty tejet,
azután rátértem arra, amiért belekezdtem a beszélgetésbe.
- Kérdezhetek valami személyeset?
- Miért is ne? - mondta Jessy.
- Köszönöm. Milyen fegyvereket használtok?
- Érdekelnek a fegyverek? - kérdezett vissza Jessy.
- Valamikor eléggé érdekeltek - feleltem. - Jártam lőni négy hónapig, még az
előtt, hogy felvételiztem az akadémiára.
286
t
- Miért hagytad abba?
-Az úgynevezett családias légkör miatt. Ami annyit jelent, hogy egyetlen percre
sem szálltak le rólam.
- A társaid?
- A pszichológusok.
Jessy elmosolyodott. Úgy véltem, nem érti, mit is jelent ez, ezért
felvilágosítottam.
- Tanult szakmám szerint irodalmár vagyok, FBI Akadémiára pedig leginkább a
jogról mennek, ezért én még a szokásosnál is többet találkoztam
pszichológusokkal a felvételi procedúra során. Végül nagy nehezen, de felvettek.
Amikor a többi újonccal beköltöztem az Akadémiára, az első napon kiosztottak
mindannyiunk mellé egy-egy úgynevezett személyes tanácsadót, egy pszichológust,
akivel minden egyes napon találkoznunk kellett. Ezt családias légkörnek hívják.
Ha elsütöttem egy pisztolyt, azonnal leküldték a személyes tanácsadómhoz, hogy
megbeszéljem vele az élményt. Már igencsak elegem volt belőle. Ezek után
megtudtam, hogy ha ügynök leszek, akkor is egyfolytában jelentkeznem kell a
pszichológusomnál, és ha valami történik, el kell mennem hozzá, és meg kell
beszélnem vele az élményt. Az FBI-nál minden egyes diáknak és minden egyes
ügynöknek saját pszichológusa van, vagyis állandóan ugyanaz a tortúra, nap mint
nap. Elegem lett, és amint lehetőségem nyílt rá, leléptem. Annyira elegem volt
az egészből, hogy többé nem is érdekelt semmi, amivel korábban foglalkoztam az
Akadémián. Egy ideig még Sherlock Holmest sem olvastam - felnevettem. - Az pedig
nagy szó tőlem!
Végre megtört egy kicsit a jég, Jessy is nevetett. Aztán elkomolyodtunk.
- És arra gondoltál, hogy felelevenítsd az ismereteidet a fegyverek terén? -
kérdezte Jessy.
- Igen. Mi rossz van abban?
- Semmi. Tehát tudni akarod, milyen a fegyverzetünk. Neked jogod van tudni, mert
a megbízónk vagy, de tartsd magadban, mert ezek bizalmas információk. Adott
esetben az életed múlhat azon, hogy nem áaütad el.
- Nem fogom elmondani senkinek - fogadtam szent esküvel. - Eszembe sem jutna
olyat tenni, amivel gyengítenélek titeket. Jessy bólintott.
287
- Az egyéni fegyverzetünk a következőkből tevődik össze: egy Colt Python .357
Magnum, egy .45-ös Heckler & Koch USP Standard, két 9 milliméteres Kel-Tec Pll,
egy Heckler & Koch MP5 10 mm-es Automatic és egy 12/70-es Franchi SPAS-12-es
sörétes. Ezen kívül kiegészítő fegyverzetként egy Hill Knives KCT knife és egy
Gerber Applegate-Fairbairne.
Először kétségbeesett arcot vágtam, azután kínomban elnevettem magam.
- Ne haragudj, Jessy, de fogalmam sincs arról, hogy mit is soroltál fel az
imént! Mintha kínaiul lett volna. Annyit tudok, hogy a Colt Python nagyon erős
revolver, és hallottam már a Heckler & Koch nevet is, és úgy emlékszem, hogy ez
egy géppisztoly. A többi elnevezés számomra semmit sem mond.
- A Heckler & Koch USP és a Kel-Tec Pll pisztolyok. Tudod, mi a különbség
pisztoly és revolver között?
- A revolver egy forgótáras marokfegyver, a pisztolyba pedig tárat lehet
beledugni - mondtam.
- Igen, többek között - helyeselt Jessy. - Az USP Standard egy normál méretű
pisztoly, a Kel-Tec pedig a legkisebb méretű és súlyú, teljes értékű 9
milliméteres pisztoly a világon. Az USP pisztolyok maximálisan megbízható,
elnyűhetetlen maroklőfegyverek. A HK MP5 géppisztoly általunk használt változata
egy ritka, 10 mm-es Automatic lőszert tüzelő géppisztoly. A10 mm-es Automatic
sokkal erősebb lőszer, mint a szokásos 9 mm-es Pára, amit többnyire használnak a
pisztolyokhoz és géppisztolyokhoz. A Franchi egy nyolclövetű, kiváló minőségű
sörétes puska. A Hill Knives KCT knife egy kommandóskés, melyet a holland
speciális erők rendszeresítettek. A Gerber Applegate-Fairbairne csukható pengés
küzdőkés. Oké így?
- Igen, koszi.
Olyan nagyon azért nem volt oké, mert mindaz, amit Jessy elsorolt, számomra nem
volt más, mint egy revolver, három pisztoly, egy géppisztoly, egy sörétes puska
és két kés, de pillanatnyilag nem is volt szükségem ennél több információra.
.
Odanéztem a mikróra. Még volt pár perc.
- Elég szép arzenál! - ismertem el.
- Csak a legszükségesebbek - szerénykedett Jessy.
- Mi alapján választottátok ki éppen ezeket a fegyvereket?
288
- A tapasztalat megmutatta, hogy mi a legjobb felszerelés.
- És mi van akkor, ha tényleg jön az a bizonyos tömeg? Mondjuk, adódik
valamilyen különleges helyzet és... - megvontam a vállam. - Mit tudom én,
berohanunk egy épületbe, és ott van egy csomó ember, akik körbevesznek, és nem
engednek. Nem veszélyesek egyébként, nem támadók, csak ott vannak. Akkor?
- Ene is megvannak a módszerek - mondta Jessy. - Kéz, láb, puskatus, lövés a
levegőbe vagy a földbe, könnygázspray, könnygázgránát, kés, sokkoló.
- Sokkoló? Az a kicsi, amit nők szoktak hordani a táskájukban, vagy az a
pisztoly, ami elektródát lő ki?
- Az előbbi. A pisztolyt csak egyszer lehet használni. Kipróbáltunk mindenfélét,
és azt tartottuk meg, ami a legjobban bevált. A sokkoló vált be a legjobban egy
olyan esetben, ahol nem szabad fegyvert használni. A bot nem jó, mert valamilyen
időlegesen megmaradó károsodást mindig hagy maga után, és néha többet kell ütni
ahhoz, hogy az illető harcképtelenné váljon. A sokkolóval elég egyszer hozzáérni
valahol a testéhez, és kész.
- Említetted a kést. Kést tömeg ellen? - furcsállottam.
- Például olyan helyzetben, ahol nem egyszerűen csak járókelők vannak, hanem
részeg csőcselék. A törvények nem teszik lehetővé, hogy rálőjünk olyan
emberekre, akiknél nincs lőfegyver, vagy van, de nem használják támadólag. Tehát
nem lőhetünk bele a tömegbe, és nem is tennénk. Ilyenkor a kés hatásos, mert van
néhány pont a testen, amit ha megvágunk vagy megszúaink, heves fájdalommal jár
vagy időleges bénulással, de nem vált ki sem halált, sem súlyos állapotot, és
ezen a módon nagyon gyorsan földre küldhetünk elég sok embert.
Vadabbak, mint gondoltam.
- Remélem nem tesztek ilyet, ha mondjuk, körbevesznek olyan emberek, akik csak
látni akarnak vagy autogramot kérni.
- Persze, hogy nem. A viselkedésünk a tömeg fellépésétől függ. Egy csapat
tizenéves lány lehet heves, de veszélyes aligha. Persze, van kivétel. Bangkokban
olyan tizenkét-tizennégy éves lányokkal találkoztam, akik bérgyilkosok voltak -
döbbenetemben ellátottam a számat; Jessy folytatta: - Nem profi bérgyilkosok,
289
hanem csupán gátlástalan őrültek, akik pár dollárért bárkibe belevágták a kést
vagy rálőttek.
- Bajba kerültetek? - kérdeztem. Nem emlékeztem a referenciáik közt ilyen
esetre.
- Kevés híja volt - mondta Jessy.
A tésztám elkészült. Felálltam, és kivettem a mikróból. Finom illat töltötte be
a konyhát. Elővettem egy tálcát és egy tányért. A tésztát, a szószt és a rákokat
egy tányérra borítottam. Villát és szalvétát raktam a tálcára a tányér mellé.
Teleöntöttem a bögrémet tejjel, és a tálcára tettem. Nem fogtam meg a tálcát,
hogy elinduljak, mert volt még egy kérdés, ami nagyon érdekelt.
Jessy mögött álltam, a konyhaszekrénynél. Jessy hátrafordult, és rám nézett.
Biztosan feltűnt neki, hogy habozom.
Feltettem a kérdést.
-Jessy, milyen megölni valakit?
Mintha a kérdés visszhangzott volna.
- Semmi különleges nincs benne - válaszolta Jessy.
- Tényleg vannak kísértetek? Rengetegszer olvastam, hogy ha valaki öl, az
áldozata kísérteni fogja, rémálmai lesznek, még hallucinálhat is.
- Még egy kísértetet sem láttam. Talán, ha megbánja az ember, akkor vannak. De
én mindig olyankor tettem meg, amikor nem volt más választásom. Egyszerű a
képlet. Adva van egy ember, aki semmit sem ér, és adva van egy értékes ember.
Ennyi az egész. Nincs választási lehetőség.
Nem tudtam hirtelen, mit kérdezzek még, mert nem akartam lebuktatni magam a
túlzott érdeklődésemmel, ezért inkább megköszöntem a válaszokat, és az
ennivalómmal elvonultam a szobámba. Az ágy és az ajtó között áll egy asztal két
fotellel, ott ettem meg a tésztát, és közben testőreim elmúlt huszonkilenc
hónapjának krónikáját olvastam.
Amit olvastam és amit Jessy mondott, az összeállt egy teljes egésszé, és
megmagyarázta az összes furcsaságot a testőreimmel kapcsolatban.
A felismerés megrémített.
Elsőre. Másodjára már nem annyira. De aztán harmadjára megint.
290
Azt megelőzően, hogy Michelle, Simoné, Jessy és Sophie társultak, és
huszonkilenc hónappal ezelőtt megalapították saját cégüket, a Düpré, Lornier &
Romero Személyvédelmi Kft.-t, soha nem dolgoztak rejtve, álcázott testőrként.
Egyikük neve vagy fényképe sem szerepelt az általam áttanulmányozott
újságcikkekben, de azokból mindig kiderült, hogy a támadók tisztában voltak
azzal, hogy célpontjukat testőrök védik.
És még valami. Michelle azt mondta, hogy soha nem halt meg egyetlen ügyfelük
sem. Ez igaz volt az elmúlt mintegy két évre, amióta saját cégük keretében
védenek embereket, de nem volt igaz az azt megelőző időszakra. Amikor még külön-
külön védtek személyeket, mindig egy testőrcsapat tagjaként, nyíltan mutatva,
hogy mi a feladatuk, előfordult, hogy az ügyfelük megsebesült vagy életét
vesztette. Talán nem az ő hibájukból, talán sohasem akkor, amikor ők maguk is a
védencük mellett voltak szolgálatban. Igen, ez valószínű, mivel említették, hogy
ha egy testőrnek megölik az ügyfelét, abba a testőr belehal szakmailag.
Michelle-nek két ügyfele is meghalt, a többieknek egy-egy. És jó néhány kisebb-
nagyobb sérülés is megesett.
Éles határvonal húzódott a Düpré, Lornier & Romero Személyvédelmi Kft. és a cég
előtti időszak között, a cég tagjainak korábbi tevékenysége és eredményessége
között. Mintha valahol, valamikor összeismerkedtek volna ők négyen, és jó
keményen elmondták volna egymásnak a véleményüket hivatásukról és kollégáikról,
és mintha levonták volna a megfelelő következtetéseket. Mivel a levont
tanulságokból fakadó újfajta tudásukat nem tudták elfogadtatni a társaikkal (bár
véleményem szerint soha senkivel nem is osztották meg azokat), önállósították
magukat, hogy saját taktikájukat követve védjenek embereket.
A beszélgetés, melyben megszületett a cég ötlete, úgy vélem, nagyjából így
eshetett meg. Hogy ki mit mondott, azt nem tudhatom, de azt hiszem, nem járok
messze az igazságtól, ha feltételezem, hogy Michelle vagy Jessy mondta ki végül,
hogy mit is kéne csinálni. Szóval, valahol összejöttek, egy biztos helyen, ahol
nem kellett attól tartani, hogy más is hallja, amiről beszélnek, és nagyon
nyíltan folyt a szó. Bizonyára mind a négyen panaszkodtak egy sort, hogy mennyi
munka és előkészület, mennyi önfeláldozás, és mégis, a legteljesebb
passzivitásra
291
kényszerülnek, és mindössze két dologban bízhatnak: abban, hogy a következő
támadást is túlélik, és abban, hogy a rendőrség idővel elfogja a támadások
mögött álló irányítót. El tudom képzelni egy testőr lelkiállapotát, amint reggel
felkel, és azért fohászkodik, hogy a mai napot is élje túl, és ne haljon meg az
ügyfele, és ő sem. És miben bízhat? Saját maga és társai felkészültségében, és a
szerencsében. De tudja, hogy ha túléli a mai napot, akkor ott van a holnap, és
ugyanazokkal a veszélyekkel kell szembenéznie, mint ma. És ez minden egyes napon
így megy, egészen addig, amíg az ügyfelét meg nem ölik, vagy őt meg nem ölik,
vagy amíg a rendőrség el nem fogja a tetteseket, vagy amíg ő maga vissza nem
vonul a testőri hivatástól.
Michelle, Jessy, Simoné és Sophie pedig, tapasztalt testőrök lévén, tudták ezt.
És valami kiutat kerestek. És találtak is. Találtak kiutat, ami azonban sokkal-
sokkal kockázatosabb volt, mint amilyen egy testőr munkája általában, de
legalább a lehetőség benne rejlett, hogy a veszélyt el lehet hárítani.
Armand felügyelő a kórházban, kissé cinikusan, arra kérte Mi-chelle-t, hogy
próbáljanak egyszer valakit életben hagyni. Ez elültette a bogarat a fülembe. A
huszonkilenc hónapnál korábbi ügyekben testőreimre nem volt különösebben
jellemző a támadók megölése. Kíváncsi lettem, innen nézve van-e változás a céget
és az azelőtti időt illetően, vagy ami a kávéházban és a kórházban történt, az
csak kivétel volt. Elővettem az elmúlt mintegy két év cikkeit, és elkezdtem
számolni a holttesteket, melyeket a testőreim hagytak maguk után. Felállt a szőr
a hátamon, a hányinger kerülgetett. Az elmúlt huszonkilenc hónapban testőreim
hátborzongatóan sok embert öltek meg.
Ezután beszéltem Jessyvel a konyhában, megkérdeztem, milyen fegyvereket
használnak, és hogy milyen ölni. Egy egész rakás fegyvert hordanak magukkal, egy
kisebb arzenált, és Jessy nem talált semmi kivetnivalót abban, hogy embereket öl
meg.
És a kép apró mozaikdarabkái kezdtek összeállni egy borzalmas egésszé, amelyet
hirtelen nem is akartam elhinni, de amely igazolására számtalan bizonyítékot
találtam, cáfolására azonban egyetlen érvet sem.
Testőreim beleuntak a passzivitásba, a soha véget nem érő támadások
visszaverésére tett kísérletekbe.
292
Ők már nem védekeztek.
Hanem támadtak.
A felügyelő mondta, hogy azok közül, akik megtámadtak a kávéházban, senki nem
ment el élve".
Michelle azt mondta, hogy a testőr mindig fáziskésésben van a támadóval szemben,
mert nem tudja, mikor, hol és milyen támadás következik be. És kitalálták az
álcázott védelmet, hogy a támadó is fáziskésésben legyen, és ne tudja, hogy
ütközik-e ellenállásba vagy sem, és ha igen, mifélébe.
Szóval, Michelle, Jessy, Simoné és Sophie összeültek két éve és valahány
hónapja, és arra a következtetésre jutottak, hogy lehetséges lezárni egy ügyet:
lehetséges elérni azt a saját eszközeikkel, hogy a veszély, amely az ügyfelüket
fenyegeti, elhámljon. Az ötlet roppant veszélyes és kockázatos volt, de kiutat
kínált egy sötét veremből, ahol senki nem remélt többet, mint az aznap
túlélését.
Álcázott védelem. Nem mutatni, hogy az ügyfél védelem alatt áll. Mert ha a
támadások mögött álló ember megtudja, hogy testőrök léptek a képbe, csak
ravaszabbá és ezáltal veszélyesebbé válik. Tehát nem tudhatja meg. Meghagyják
abbéli hitében, hogy minden maradt a régiben. Ezáltal kiprovokálják az újabb
támadást. Odacsalják. Gyere, csapj le megint, támadj! És támad. És belerohan
négy istentelenül felkészült, a támadásra eleve számító, állig felfegyverzett,
harcviselt, profi testőrbe, akiknek az az egyetlen céljuk, hogy őt megöljék.
Valaki nagyon megharagudott rám. Meg akar ölni engem. Azután beléptek Michelle-
ék a képbe. És elhitették a háttérben álló irányítóval, hogy semmi sem
változott. Mindezt azért, hogy előcsalják. Én voltam a csali. És ha jött valaki,
hogy végezzen velem, akkor az meghalt. Mindenki meghalt.
Vee aludt, én pedig nem értek igazán az internethez, de felhívhattam volna
Madlent, hátha fenn van még, vagy már, és megkérdezhettem volna, hogyan kell az
internet segítségével utánanézni néhány fegyvernek, de felesleges volt. Biztos
voltam benne, hogy azok a fegyverek, melyeket Jessy a konyhában felsorolt,
minden szempontból tökéletesen alkalmasak arra a nagyon különleges munkára,
melyet testőreim végeznek.
Amikor megértettem Michelle-ék nagy titkát, az első reakció a rémület volt.
293
A rémület, hogy csali vagyok. És a rémület, hogy valaki olyan is meghalhat,
akinek nem lenne szabad.
Rémület és undor. Undor a halál miatt, a fegyverek miatt, a vér miatt, és az
ölés szándéka miatt.
Azután a rémület és az undor elszállt, és valamiféle gonosz káröröm jött a
helyére. Most aztán jól megkapták ezek a rohadékok! Kellett nekik a kemény
fickót játszani! Úgy kell nekik, dögöljenek meg mind! Vee miatt, Madlen miatt,
magam miatt, az életem miatt, a lányaim, a barátaim, a szüleim félelme és
aggódása miatt, anyukám megőszült hajszálai miatt. Volt bennem akkora harag az
iránt a megnevezhetetlen, arctalan, aljas szemét iránt, aki rám szállt, hogy egy
cseppet sem bántam volna, ha meghal. Ünnepelni tudtam volna a halálát!
Azután a rémület visszatért a káröröm helyére.
Csali vagyok, és egy kicsit csali mindenki körülöttem: Vee, Johnny, a lányaim,
mindenki.
Ez megrémített és feldühített. Dühített a testőreim felelőtlensége. A játék,
amit játszanak, és aminek a neve: tánc borotvaélen. Túl sok élet volt a tét. Túl
sok értékes élet.
De valami okból kifolyólag az elmúlt huszonkilenc hónapban testőreim egyetlen
ügyfele sem halt vagy sebesült meg, és kívülállóknak sem esett soha bántódásuk!
A testőreim profik, jól képzettek és tapasztaltak. Egyszerűen nem vállalhatnak
akkora kockázatot, mint ami a saját ügyfelük csaliként való felhasználásával
járna! Kell lennie még valaminek a háttérben, ami a kockázatot az elfogadható
értékre csökkenti. De mi?
Mielőtt beléptem volna a kávéházba, Michelle bement körülnézni. A kórháznál
ugyanez volt a helyzet. Mit nézett? Talán kifejlődött nála egy hatodik érzék, és
megérzi, ki akar támadni? Ez hülyeség. Valami más kell, hogy legyen, valami
olyan, ami az intuíciónál sokkal megbízhatóbb.
Be kellett látnom, hogy a rendelkezésemre álló anyagokból ezt nem fogom
megtudni.
És be kellett látnom még valamit, amire a csodálatos langusz-tás tészta utáni
ejtőzés során jöttem rá.
Évek óta kerültem az emlékeimet az FBI Akadémiáról, de most minden erőmmel azon
voltam, hogy vissza tudjak emlékezni a tananyag legapróbb kis részleteire is.
Kriminalisztiká-
294
ban30, nyomrögzítésben és adatértékelésben a legjobbak közé tartoztam, volt
érzékem hozzá, és ha nem szállnak rám, most egész biztosan jó FBI-ügynök lennék.
Tulajdonképpen fellelkesítene a nyomozás a saját ügyemben, ha nem a saját ügyem
lenne, ha nem a szeretteim élete és a saját életem lenne a tét. És ahogyan
erőltettem az emlékezetemet, hogy újra birtokomba kerüljön a tudás, melyet
egyszer már megszereztem, néhány fontos dolog eszembe is jutott arról, hogy
miként is kell egy nyomozást lefolytatni.
És sajnos be kellett ismernem valami nagyon kellemetlen, ám fontos tényt.
Hogy a valóságban nem lehet karosszékben ülve nyomozni.
Nem bízom túlságosan Armand felügyelőben és az idegesítő társában, és az egész
rendőrségben sem. Talán tudnék bennük bízni, ha nem rólam lenne szó, de - sajnos
- rólam volt szó.
Egyfolytában úgy éreztem, hogy semmit sem tesznek, vagy nem eleget.
Mit tegyek? Béreljek fel száz magándetektívet? És ha ők sem érnek el semmit sem,
vagy nem eleget? Akkor béreljek fel kétszázat? Még a végén rivalizálnának
egymással, ők meg a rendőrség nyomozói, és eltitkolnának egymás elől mindenféle
információkat és tárgyi bizonyítékokat!
Nekem meg e falak közt múlna el az életem.
Na nem, azt már nem!
Hogyan szabadulhatnék ki ebből a csapdából? Modell létemre kezdjek el
magánnyomozást folytatni? De hogyan? Amatőr vagyok ezen a téren; kontár,
dilettáns. Na jó, nem teljesen dilettáns, de majdnem az. Mi a fenét tegyek?
Minden Fontainebleau-ban kezdődött, azon a sötét, holdtalan éjszakán; az
országúton, ahol Vee és az én életem örökre megváltozott.
Meggyőződésemmé vált, hogy a börtönöm ajtaját feltáró kulcs keresésének ott kell
nekilátnom, ahol ez az egész elkezdődött.
Eltökéltem magam.
Visszatérek a helyszínre.
Ám ezúttal nem védtelenül.
30 kriminalisztika: bűnügyek dokumentálására, felderítésére és megelőzésére
szánt módszerek gyűjteménye.
295
3.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 5. vasárnap, 05 óra 29 perc
Amint fokról fokra összeállt bennem a terv, egyre határozottabb lettem, és
mindinkább visszaváltoztam olyanná, amilyen valamikor régen voltam, amikor még
minden a legnagyobb rendben ment. Kifundáltam, milyen mesével vegyem rá
Michelle-éket, hogy levigyenek Fontainebleau-ba. Saját ötletem olyannyira
fellelkesített, hogy úgy éreztem, szinte már a zsenialitás határát súrolja.
Amennyiben teóriám igaz, és testőreim csalinak használnak engem, hogy előcsalják
a háttérben álló irányítót, és végezzenek vele, nem okozhat gondot, hogy
meggyőzzem őket, mivel ők maguk is menni akarnak, hiszen erőddé alakított
lakásom vastag falai közt nem tudják bevégezni küldetésüket. Gondom igazából
csak Johnnyval és Vee-vel lesz, mert ők nem nagyon akarnak majd elengedni.
Armand felügyelővel nem számoltam, úgy döntöttem, őt egyszerűen nem tájékoztatom
arról, hogy elhagyom a lakást. Annak tudatában, hogy Sophie szemmel tart a
szobában elrejtett kamerán keresztül, kieszeltem egy jelenetet, amit majd el-
játszok neki, hogy utána hihető legyen, amivel majd előállók.
El is játszottam a jelenetet. Dühöngtem egy sort, ami egyáltalán nem esett a
nehezemre, összevissza lapozgattam az előjegyzési naptáramat, firkálgattam egy
darabig, majd gondterhelten sóhajtoztam a hasamon fekve. Végül felálltam, és
átmentem a nappaliba, hogy megnézzem Vee-t, aki aludt éppen, majd bevettem magam
a könyvtárszobába, és útikönyveket, térképeket vettem le az egyik polcról.
Lapozgattam az egyik Fontainebleau-ról szóló könyvet, de valójában nem érdekelt.
Azon gondolkodtam, milyen előkészületek szükségesek ahhoz, hogy lemenjek
Fontainebleau-ba nyomozni néhány napra. Kell még két vagy három jó testőr, itt
kell tartanom Johnnyt, és még ide kell hívnom néhány barátot, mert nem akarom
itt hagyni Vee-t egy rakás idegennel. Gondoskodnom kell elegendő ennivalóról,
orvosi felszerelésről, gyógyszerről, mindenről, ami csak kell.
296
Kitaláltam mindent, amit akartam. A könyveket és a térképeket otthagytam az
olvasóasztalon, és átmentem Johnny szobájához. Bekopogtam, hátha fenn van.
- Igen? - szólt ki Johnny.
Lenyomtam a kilincset. Az ajtó nyitva volt. Résnyire nyitottam. Bent az ágy
felett égett a falilámpa; Johnny az ágyban olvasott egy könyvet. Amikor
beléptem, a könyvet letette maga mellé, és felkönyökölt.
- Gyere! - mondta, és bátorítóan rám mosolygott. Becsuktam az ajtót, és
odamentem az ágyához. Leültem az ágy
mellett a földre. Csak most láttam, hogy nem könyvet olvasott, hanem az
előjegyzési naptárát. Egy szervezőnek állandóan dolgoznia kell.
- Rájöttem, hogyan kerülhetem el, hogy anyagilag belerokkanjak ebbe az egészbe -
mondtam sokat sejtetően.
Ez felcsigázta Johnnyt. Tudta, hogy elég sok mindennek kellene történnie ahhoz,
hogy valóban tönkremenjek, és hogy ettől jelenleg iszonyúan távol állok, de azt
is tudta, hogy megtörténhet.
- Hogyan?
- Victoria évek óta nyaggat, hogy írjak egy új könyvet, de nem bírtam, mert nem
volt bennem még egy könyv. Nézzünk szembe a tényekkel! A reklámfilmet nem tudom
befejezni, mert nem tudok elvállalni egy forgatást. Kétmillió dollárt kaptam
érte, amit most vissza kell fizetnem. A napokban kifizettem a gépem ez évi
részletét, ötmillió dollárt. így most egy kissé megborul a mérlegem, amit
valamivel kompenzálnom kell. Szóval, írok egy könyvet, de nem a divatról vagy a
modellpályáról, mert nincs annyi plusz mondanivalóm, hogy az kitegyen egy
harmadik könyvet, két erről a témáról írt könyv és egy rakás nyilatkozat után,
és mert most képtelen lennék ezzel foglalkozni. Inkább megírom azt, ami most
történik velem. Mindent. Az eseményeket, az érzéseimet, a gondolataimat.
Mondjuk, valami olyasmi lehetne a címe, hogy Joyce naplója" vagy Egy topmodell
naplója", vagy a fene tudja. Tudod, milyen vagyok: sohasem sodródom az árral; én
irányítom az életemet, a kezemben tartom a sorsomat. De tény, hogy jelenleg nem
vagyok képes rá, hogy modellként irányítsam az életem. íróként sem tudom, mert
nem vagyok író, viszont kislánykorom óta naplót írok, van ben-
297
ne gyakorlatom; szóval, irányítom az életemet, és arrafelé, amerre tudom.
Johnny elmosolyodott. Megpaskolta a vállam.
- Ez jó ötfet, Joyce! Ha csak megpendíted egy kiadónak, hogy írni akarsz egy
könyvet, egy ideig nem lesznek anyagi gondjaid!
- Én is erre gondoltam. És még kedvem is van hozzá. Egyfolytában ezen a témán
rágódom, hát legalább értelme is lesz.
- Oké, akkor láss hozzá! Klassz ötlet!
- És most jön az a rész, amitől a falra fogsz mászni. Muszáj elmennem pár napra
ebből a lakásból, mert különben megbolondulok. Itt van Vee, aki gyógyulgat a
nappaliban, itt van egy orvos, ápolónők, egy csomó fegyver, páncél az ablakokon,
kamerák mindenütt. Tudod, mióta nem láttam az Eiffel-tornyot? A saját ablakomon
nem nézhetek ki! Felvágtam az ereimet, Johnny! Öngyilkosságot kíséreltem meg,
én, Joyce Byron! Ez a legdöbbenete-sebb dolog ebben az egész istenverte ügyben!
Nem bírok már itt maradni. Sehol sem találom a helyem ebben a lakásban,
bármennyire is szerettem korábban. Szóval, elmegyek egy kis időre, néhány napra.
Aggodalom fátyolozta el Johnny tekintetét.
- És hová akarsz menni? - kérdezte. - Fidzsire, a házadba?
- Nem, az túl messze van, nem akarok ilyen messze lenni Véétől. Pierre-hez
akarok lemenni, a kastélyba.
A Grant Kastély Pierre Christian tulajdona, akivel egész jóban voltunk, még ha
nem is barátok.
- Fontainebleau-ba? - kérdezte Johnny döbbenten. - Éppen oda? Megőrültél? És ha
az emberrablók ott vannak? írj nálam, menjünk Orléans-ba!
- Nem lehet, Johnny! - csóváltam a fejem. - Ott kell lennem megint, ugyanott,
ahol minden tönkrement. Velem lesz Michelle, Jessy és Simoné is, és ki sem
szállok az autóból. Csak legyek ott. És lássam megint a helyet, ahol ez az egész
elkezdődött.
Johnny felsóhajtott.
- Ne tedd ezt velem, kérlek!
- Ne haragudj - megsimogattam a karját. - Muszáj ezt tennem, mert lépnem kell
már végre valamerre.
Egy darabig csak néztünk egymás szemébe, aztán Johnny megértette, hogy nem tud
lebeszélni.
298
- És nekem milyen szerepet szántál ebben az egészben? - kérdezte.
- Maradj itt, és vigyázz Vee-re. Senkiben sem bízom annyira, mint benned; aidom,
hogy melletted jó kezekben lesz. Felveszek néhány testőrt, hogy vigyázzon rátok.
És idehívok egy-két barátot, hogy ne legyen Vee egyedül ennyi idegennel. Be
tudnád fogni Vee-t? Telefonálgathatna, e-mailezhetne, valami efféle munkákra
gondoltam. Jó volna, ha valamivel el tudná foglalni magát.
- Jó, felveszem a stábomba valami kisebb munkára - mondta Johnny.
- Koszi. Akkor most megyek, és szervezem tovább az utazásomat - adtam egy puszit
az arcára, aztán felálltam, és az ajtó felé indultam.
- Michelle mit szólt az ötletedhez? - szólt utánam Johnny. Megálltam az ajtó
előtt. Hátrafordultam.
- Még nem mondtam neki. Majd most.
Még mielőtt Johnny bármit is mondhatott volna, gyorsan elhagytam a szobát.
Azzal nem állhattam elő, hogy nyomozni akarok, mert Michelle amatőrnek tartana
ebben, és mi tagadás, az is vagyok. Ha útközben jönne rá, kiszámíthatatlan, hogy
mit tenne. Valószínűleg eléggé kiakadna, és még az is előfordulhat, hogy
visszaadja az ügyet. És ezt mindenképpen el kell kerülnöm, mert hol találnék még
egy olyan testőrcsapatot, mint a Düpré, Lornier & Romero Személyvédelmi Kft.?
Nyilván sehol. Michelle kemény diónak ígérkezett.
Michelle-t a könyvtárszobában találtam meg. Elmondtam neki, hogy könyvet akarok
írni arról, amit átélek, és hogy emiatt szeretnék néhány napra lemenni
Fontainebleau-ba. Közöltem vele, hogy a könyv iránt egész biztosan óriási
érdeklődés lenne, és hogy jelen pillanatban nincs más, amivel pénzt tudnék
keresni. Megértette. Azt mondta, nem ismeri a Grant Kastélyt belülről, ezért,
bár le tud vinni Fontainebleau-ba, az már egyáltalán nem biztos, hogy a kastélyt
megfelelő szálláshelynek fogja találni. Ha pedig nem találja annak, akkor vagy
keresünk egy másikat, vagy azonnal visszajövünk Párizsba. Megegyeztünk. Az
elgondolásom, miszerint csalinak használnak engem, igencsak valóságosnak
látszott. Említettem Michelle-nek, hogy kellene két vagy három nagyon jó testőr,
akik itt maradnak a többiekkel, és megígérte, hogy szerez két maximálisan
megbízható profit.
299
Az előkészületek utolsó szakasza vette kezdetét. Ellenőriztem a készleteket,
hogy lássam, van-e egy tucat ember számára legalább két hétre elegendő ennivaló
a raktárban. Volt. Utána a másik raktáramba mentem, ahonnan a nyomozáshoz
szükséges eszközöket szedtem össze: két darab Polaroid fényképezőgépet, ha
netalán az egyikkel valami baj lenne, harminc darab hozzávaló kazettát, ezek
mindegyike húsz-húsz kép elkészítését teszi lehetővé, videokamerát, hozzá húsz
darab 120 perces kazettát, tíz telepet, teleptöltőt, tíz darab százoldalas
jegyzetfüzetet, tollakat, ceruzákat, nagyítót, egy távcsövet és a laptopomat.
Egy jó hátizsákot választottam hozzá, és három váltás ruhát, melyekben erdőben
lehet sétálgatni.
Miután mindezzel elkészültem, kezdtem telefonálgatni a barátaimnak, hátha
találok valakit, aki eltöltene néhány napot Vee-vel ésjohnnyval.
Csak olyanok jöhettek szóba, akik normális esetben is hosszú időn keresztül egy
helyben dolgoznak. Carlo, a fotós barátom egy-két napra biztosan jönne, ha
hívnám, de ő nagyon sokat mozog, ami gondot okozhatna. Mimi is van olyan jó
barát, hogy megkérhessem rá, de ha fizikai veszélyről van szó, ő bizony eléggé
félős. Jane egy másik országban él, és már így is elég sokat tett, hiszen
elszállásolta a lányaimat, amiért nagyon hálás vagyok neki. Végül Victoria és a
férje, Yves mellett döntöttem. Ők mindketten otthon dolgoznak. Megkíséreltem
Victoriát felhívni, hátha már fenn van. Fenn volt. Elmondtam neki a könyvet,
teljesen oda volt a gyönyörűségtől. Még mielőtt rákérdezhettem volna, hogy
lenne-e olyan jó, és a férjével néhány napra beköltözzön nozzám -ő maga
ajánlotta ezt fel. A dolog ezzel el is intéződött.
Még hátravolt Vee. Ő is nagyon féltett, és egyáltalán nem örült annak, hogy el
akarok menni, és pláne, hogy éppen a tett színhelyére, de nem próbált
lebeszélni. Ismert már annyira, hogy aidja, ez még neki sem sikerülne. Csak
megkérdezte, tényleg muszáj-e mennem, és amikor igent válaszoltam, elfogadta.
Megállapodtunk, hogy telefonon és e-mailen kapcsolatban leszünk egymással.
Michelle elment, hogy beszerezzen két alkalmas testőrt, én pedig a szobámban
ismét átgondoltam a tervet, és folytattam módszerem kidolgozását.
300
TIZENHATODIK FEJEZET
1.
Egy páncélozott terepjáróban A Fontainebleau-ba vezető autópályán November 5.
vasárnap, 09 óra 02 perc
Victoria és Yves háromnegyed nyolcra érkeztek meg, a Michelle által hívott két
új testőr nyolc órára. Ekkorra már mindent összekészítettünk, ami az úthoz
szükséges volt. Michelle a két kollégát, én a két barátot avattam be a
részletekbe, azután el is indultunk. Kilenc órakor már az autópályán jártunk,
amely Párizst és Fontai-nebleau-t köti össze.
A Cadillac Escalade terepjárót Michelle-ék azért cserélték le a Cherokee-ra,
mert megsérült, és mert a támadóink már felismerhették. A Cherokee nem sérült
meg, de már azt is láthatták. Ezért Michelle egy harmadik páncélozott járművel,
egy Ford Ex-cursion terepjáróval állt elő. A Ford Excursion a legnagyobb
amerikai terepjáró, kicsivel szélesebb és magasabb két méternél, és húsz centi
híján hat méter hosszú. Az eredetileg nyolcszemélyes autót négyszemélyessé
tették, növelve ezzel a kocsi luxuskategóriáját. A jármű így egy teherszállító,
egy terepjáró és egy luxus limuzin különös keverékévé vált. A két előző autóban
is biztonságban éreztem magam, de ebben a hatalmas monstrumban különösen.
Néhány éve, Párizsban, egy dugó kellős közepén, valaki a járdáról belevágott egy
borospalackot egyik barátom autójának szélvédőjébe. Erre a barátom páncéloztatta
a kocsiját egy Los Angeles-i céggel, ami több mint hatvanezer dollárba került.
Michelle-ék nagyon drágák, de úgy gondoltam, hogy ennyi páncélautóhoz nem
eléggé.
- Úgy tudom, nagyon drága egy ilyen autó - jegyeztem meg.
- Eléggé - szólt hátra Simoné.
301
- Ezek céges páncélautók, vagy bérűtek őket valakitől? - kérdeztem Simone-tól,
aki, valahányszor kocsiba szálltunk, sofőr volt, így arra gondoltam, az autókkal
kapcsolatban minden az ő szakterülete.
- Saját - mondta Simoné. Érezhette, hogy problémám van ezzel, mert
megmagyarázta. - Van olyan, hogy valaki csomagokat szállít, vagy utasokat
városnézésre, vagy taxizik, vagy valami ilyesmi, és az autó, amit a munkájához
használ, a családi autója is egyben. Nálunk is így van. A takarékosság miatt,
mert nagyon drágák ezek a járművek. Mindegyikünknek van privát autója, és van
két céges autónk is, de mindegyik páncélozott. Ez hat páncélozott kocsit jelent.
Ha egyet megismernek a potenciális támadóink, vagy az egyik megsérül,
lecseréljük egy másikra. Hatszor tudunk kocsit cserélni.
Az elmúlt huszonkilenc hónapból huszonhatot dolgoztak a referenciáik szerint, és
huszonhatszor 150 000 dollár, az... az... majdnem négymillió dollár. Plusz
kérnek a havidíjon felül költségtérítést, biztonságifelszerelés-bérleti díjat...
Nem is tudom, lehet, hogy van elég pénzük ahhoz, hogy legyen hat páncélozott
autójuk. Amióta a cégük megvan, mindennel együtt biztosan kerestek vagy öt-
hatmillió dollárt, vagy többet. A fene! Az bizony elég szép pénz!
- A páncélautóknak is vannak kategóriái, ugye? - kérdeztem Simone-nak
előreszólva, de Jessy és Michelle is hallották, és mindegy volt nekem, hogy ki
válaszol. - Gondolom, hogy az Egyesült Államok elnökének másféle páncélozottságú
az autója, mint mondjuk egy egyszerű polgárnak, akinek már többször bedobták
valamivel az ablakát, és ezt a jövőben el akarja kerülni.
- Ez így van. A kategóriákat B betűvel és egy számmal jelölik, a legalacsonyabb
páncélozottsági fokozat a Bl, a legmagasabb a B7. Minden autónk B7-es szintű
védelemmel rendelkezik - válaszolt Simoné. - Páncélautó helyett hívhatnánk
biztonsági autónak is egy ilyen kocsit, mint ez a Ford Excursion, mert nemcsak
páncélozásról van szó, hanem más biztonsági berendezésekről is.
Michelle távcsövet vett a kezébe, és megfordult. A hátsó ablakon át figyelt
valamit. Elkezdtem érezni egy kis görcsöt a gyomromban.
- Valami baj van, Michelle? - kérdeztem.
302
- Csak rutin - felelte az utat figyelve.
- Oké - megnyugodtam egy kicsit. Visszatértem Simoné faggatásához, úgyse nyílt
ez idáig túl sok lehetőségem vele beszélni. -Egy páncél... illetve biztonsági
autó az olyan, mint amilyen a filmekben szokott lenni? Például van az a Dávid
Hasselhoff-film, amiben volt egy beszélő kocsi. Kitnek hívták. A címe... -
egyszerűen nem akart beugrani, pedig elég jó a memóriám.
- Knight Rider - mondta Jessy.
- Igen, az! Abban a filmben rálőttek egy revolverrel a kocsira, és a golyó
lepattant a karosszériáról. Golyóálló fényezése volt, úgy emlékszem.
Jessy és Simoné elnevették magukat. Nem is tudtam, hogy poént mondtam.
- Ez hülyeség? - kérdeztem.
- Eléggé! - mondta Jessy. Távcsővel a kocsikat és a motorokat figyelte
körülöttünk, egy pillanatra sem fordult felém.
- Egy valamirevaló páncélozott autón sem kívül, sem belül nem látszik, hogy
páncélozott - közölte Simoné. - Az egyetlen, amire a biztonsági autó jó, hogy
egy támadás esetén hagy elég időt arra, hogy el lehessen tűnni a támadás
színhelyéről. Valójában nem páncéloznak mindent, csak az utasteret, a motort és
a benzintankot. A tető, a padlózat, az ajtók, az utastér hátsó fala, és elöl, a
pedálok előtt, vastag és nagyon erős páncéllemezek vannak elhelyezve a
karosszéria és a belső burkolat között. Ezek kétrétegű, bonyolult módon
hegesztett lemezek, melyek mind a lövéseknek, mind a robbanásoknak ellenállnak.
Persze nem mindennek. Kellő mennyiségű robbanóanyaggal tönkre lehetne tenni ezt
az autót. Ez nem egy tank, és még egy tankot is meg lehet semmisíteni. Nem
létezik teljes biztonság, de a biztonságot nagyon magasra fel lehet fejleszteni.
Ha rálőnek a kocsira, a karosszéria átszakad, de a golyó megáll a páncéllemezen,
vagy a lemezben.
- És a kerekek?
- Nincsen golyóálló kerék - tájékoztatott Simoné. - Van önmagát befoltozó és
felfújó kerék, és van olyan kerék, amely a gumiköpeny elpusztulása után is
lehetővé teszi a kocsi irányítását, körülbelül 80 km/órás sebességig. Egy
páncélozott autónál megerősítenek mindent, amire ránehezedik a plusz súly, hogy
elbírja
303
azt, megerősítik a motort, hogy a menetteljesítmény ne romoljon észrevehetően,
és megvédenek mindent, ami ahhoz kell, hogy a kocsi működőképes és irányítható
maradjon. Van saját, belső áramforrása a legszükségesebbekhez, például a
telefonhoz; az üzemanyagtartály, túl azon, hogy páncélozott, öntömítő is,
valahogy úgy, mint az önmagát beragasztó és felfújó kerék.
- Hány kiló páncél van ezen a terepjárón?
- Egész pontosan 1632 kilogramm - felelte Simoné.
Elég soknak hangzott, de nem tudtam, mihez hasonlítani, ezért nem voltam képes
rá, hogy megállapítsam, tényleg sok-e ez, vagy esetleg kevés.
- Ez sok? - kérdeztem.
- Vannak nagyon erős szövetek és műanyagok, melyekkel autókat lehet páncélozni,
B4-ig, ami megfelelő ablakokkal egy olyan utasteret eredményez, amin nem tud
áthatolni a ,44-es Mag-num pisztolylőszer, ami pedig elég erős ahhoz, hogy
leterítsen egy elefántot. Egy ilyen páncélban az ablakok a legnehezebbek, és egy
szokásos méretű, négyajtós személyautó esetében az egész páncél mintegy 130-150
kilogrammot tesz ki. De B4 fölött már kell az acél, annak pedig igen jelentős a
súlya. Tehát a válasz a kérdésedre: 1632 kilogramm páncél bizony elég sok.
Autónk tehát annyira nem volt jó, mint a Knight Rideré, ám rendelkezett azzal a
határozott előnnyel, hogy valóságos volt.
- Mi történne akkor, ha egy kézigránátot gurítanának a kocsi alá? - kérdeztem.
Készen álltam bármilyen válaszra, mert tudnom kellett az igazat. Egy nyomozás
sikerének a kulcsa az igaz és hamis szétválasztása.
- Az attól függ, hol robbanna fel, és hogy milyen fajta kézigránát lenne -
válaszolta Simoné. - Legrosszabb esetben kitörne az egyik kerék. De egy
kézigránátban nincs annyi robbanóanyag, hogy betörje az alvázpáncélt vagy a
falakat vagy a tetőt. Ennek az autónak az alváza aknabiztos, és egy akna sokkal
erősebb, mint bármilyen kézigránát.
- Tehát, ha valaki a kocsi alá gurítana egy kézigránátot, vagy rátenné a
tetejére, nem esne bajunk - mondtam ki.
- Nem - bólintott Simoné. - Csak az ablakokat tudná betörni, ha közvetlenül
mellettük robban fel.
304
Nem mondom, klassz ez a kocsi! Ha túl vagyunk ezen az egészen, veszek egy
páncélozott autót! Ha majd visszakapom az Aston Martinomat, lehet, hogy azt
fogom páncéloztatni.
- Ez a Ford Excursion B7. Van jobb a B7-nél? És milyen a Bl? - kérdeztem.
- Nem tudom, milyen a Bl - felelte Simoné. - A B7-nél van erősebb páncélozás, de
az már csak a kormányhivatalok számára érhető el. B4 az alsó kategória, amiről
érdemes beszélni. A B4 ellenáll a .44-es Magnum pisztolylőszernek, ami jóval
erősebb a .357-es Magnumnál. A B5 véd a gyengébb puskalőszerek ellen. A B6
megfogja az erősebb, mesterlövészpuskákhoz is használt puskalőszert, a B7 pedig
ennek a páncéltörő változatát is.
Nem számít, mibe kerül egy B7-es páncélozottságú autó, nekem lesz egy, efelől
nem volt többé kétségem. A biztonságérzet mosolyt csalt az arcomra. Aztán ez a
mosoly átváltozott, és valami más lett belőle.
Reméltem, hogy az az ember, aki meglőtte Vee-t, meg az a rohadt kutyája, most is
támadós kedvében lesz.
Bárcsak ránk támadna a 9 milliméteres pisztolyával és a nagy, fekete, félszemű
kutyájával...! De nagyon szeretném, ha megtörténne. Gyere, te rohadt szemét!
Gyere! Támadj meg! Legyél olyan bátor! Legyél olyan férfi!
Legyél olyan ütődött!
2.
Egy páncélozott terepjáróban
9-es országút, Fontainebleau
November 5. vasárnap, 09 óra 50 perc
Franciaországban, a Landes vidékén van egy 900 000 hektáros erdőség. Emellett
eltörpül Fontainebleau mindösszesen 25 000 hektáros erdeje, de ez a 25 000
hektár is elegendő ahhoz, hogy az ember rettenetesen eltévedjen benne, és
elegendő ahhoz is, hogy órákon át sétálgassunk úgy, hogy nem találkozunk
egyetlen em-
305
bérrel sem. Egy barátnőm mondta egyszer, hogy Fontainebleau erdeje akkora, mint
egy város, a Landes-vidéki erdő pedig akkora, mint egy kisebb ország.
Ha Simoné nem szól, nem jövök rá. Éppen azon az országúton mentünk, amelyiken
Vee és az én életem örökre megváltozott, de nem ismertem fel az utat, hiszen
akkor sötét este volt, és mert az egyik fákkal szegélyezett országút éppen
olyan, mint a másik. Az arcomat az ablakhoz tapasztottam, és próbáltam kiszúrni
azt a helyet, ahol a sötétség megszállta az életemet.
Kétszer is azt hittem, hogy ott vagyunk, de tévedtem. Aztán Simoné lelassított,
elengedett egy utánunk jövő, acélkék Rangé Rovert, majd megállt. Nem állt félre,
csak lefékezett.
- A rendőrségi jegyzőkönyv szerint pontosan ez az a hely, ahol a kisfiút
felvettétek - tájékoztatott. - Akarsz készíteni néhány fotót vagy egy felvételt
a kamerával? Ha felzaklat, tovább megyek a kastélyhoz, és majd máskor
visszajövünk.
- Maradjunk egy kicsit - szólaltam meg. Remegett a hangom.
- Ahogy akarod.
Nyomasztó érzés volt ismét a helyszínen lenni. Hihetetlen, hogy mi történt itt,
akkor éjjel. Még most, ebben a pillanatban, ezen a helyen, ennyi szenvedés,
fájdalom, könny, félelem után... egy... istenem... egy öngyilkossági kísérlet
után... még mindig volt benne valami őrjítőén irracionális, valami olyan fokú
álomszerűség, hogy egyszerűen képtelen voltam rá, hogy igazán tudomásul vegyem,
ami itt, ezen a helyen történt, azon a sötét, holdtalan éjszakán.
Fogtam a kis kamerámat, az útra irányítottam, és lenyomtam a felvevő gombot.
Felvettem az utat mindkét irányba, ameddig csak el lehetett látni. Előttünk az
út balra fordult, hátrafelé is elkanyarodott, de nem olyan élesen, mint a másik
irányban, csak annyira, hogy körülbelül százötven méternél messzebb már nem
lehetett szemmel követni a kanyanilatát. Az út után végigpásztáztam a kamerával
a fákat is, mindkét oldalon. Próbáltam kitalálni, hol fékezhettem le, amikor
otthagytam Vee-t, mert meggondoltam magam, meddig tolattam visz-sza, és hol
ütöttem el a férfit, aki ránk lőtt. Érdekes módon a helyszínekre nem nagyon
emlékeztem, csak a történésekre.
Leállítottam a felvételt, a kamerát az ölembe tettem. Egy darabig elgondolkodva
néztem ki a mellettem lévő ablakon, azután
306
hátrafordultam. Jókora teherautó tűnt fel mögöttünk, rendesen megpakolva
tűzifával. Ideje volt odébbállni.
- Menjünk, Simoné! - mondtam. - Menjünk a kastélyba!
A teherautó ötven méterre volt mögöttünk, amikor elindultunk.
- A kanyar után taposs bele egy kicsit - szólalt meg Michelle.
- Oké - nyugtázta Simoné.
Bevette a kanyart, aztán egy kicsit odalépett a gázra, és a súlyos páncélautó
irdatlan tömegét meghazudtoló fürgeséggel lódult meg előre.
3.
Grant Kastély
Fontainebleau
November 5. vasárnap, 11 óra 08 perc
Attól félve, hogy üldözőim valamilyen módon lehallgatják a telefonomat, nem
tájékoztattam Pierre-t az érkezésemről. Háromszáz méterre a kastély birtokának
kapujától megálltunk egy pillanatra, Michelle kiszállt, és előrement körülnézni,
mi pedig azonnal továbbálltunk. Testőreim rádióösszeköttetésben álltak
egymással, Michelle körülbelül egy órával később szólt Simone-nak, hogy vegyük
fel, egy kicsivel távolabb attól a ponttól, ahol kitettük. Nem tudom, hogy
Michelle hogy jutott be a kastély területére és a kastélyba, de bejutott, és
alaposan szétnézett.
- Be tudunk menni - tájékoztatott minket, amikor becsukta maga mögött az ajtót.
- Két garázs van, egy mélygarázs és egy felszíni garázs. A mélygarázs
kockázatos, a felszínit fogjuk használni, amely a nyugati szárny hátsó részén
van. Joyce, te csak a garázsban szállhatsz ki, sem az udvaron, sem a birtokon
nem mutatkozhatsz. A nyugati szárny északi részén, az első emeleten kapunk két
szobát, ahol megszállhatunk. Egymásba lehet nyitni őket. Pierre Christiant, a
kastély tulajdonosát ismered. És Marié Chagallt31?
Marié Chagall: ejtsd: Mari Ságál.
307
- Kétszer találkoztam vele életemben - válaszoltam. - Központi figurája a
városnak. Van egy alapítványa; egyszer már adományoztam nekik valamennyi pénzt.
Marié az erdőért lobbizik32 mindenfelé, hogy megtartsa olyannak, amilyen, és
hogy fellendítse a gazdaságot itt, Fontainebleau-ban. Ő miért lesz beavatva?
- Nem szükséges beavatnunk, csupán Pierre Christian javasolta - felelte
Michelle. - Elmondtam neki, hogy könyvet akarsz írni az eseményekről, ő pedig
javasolta Marié Chagallt, aki megbízható, és mindent tud, ami itt történik. És
most éppen a kastélyban tartózkodik. Még senki nem tudja, hogy te itt vagy,
Christianon kívül, és ez így is marad, ha akarod. Sophie éppen most néz utána
Chagallnak.
Elgondolkodtam. Marié tényleg sokat segíthetne a könyv megírásában, és még
többet a nyomozásban, hiszen ismer mindenkit Fontainebleau-ban, és van annyi
befolyása, hogy az ő révén megnézhessek nem éppen a nyilvánosságnak szánt
rendőrségi anyagokat is. Nem hangzott rosszul.
- Részemről rendben - mondtam.
Öt percet vártunk még, akkor telefonált Sophie Michelle-nek. Michelle fél percig
beszélt vele, majd azt mondta, hogy vállalható a kockázat. Simoné a kapuhoz
hajtott, a kapuőr néhány másodperc alatt beengedett minket, és nem kukkantott be
a kocsiba. A mellékúton kerültük meg a kastélyt. Pierre már a nyugati szárny
mögött várt minket, a felszíni garázs előtt állva.
Pierre Christian igazi francia arisztokrata; természetes eleganciával és
kifinomult modorral bír. Hatvanöt éves, magas, vékony, ritkuló hajú, ősz férfi,
a maga különös módján jóképű. Olyan régies, nem mai értelemben, valahogy úgy,
mint a harmincas évek mozisztárjai. A megjelenése mindig kifogástalan: nagyon
elegáns, kétsoros öltönyöket és a nyakában selyemsálat visel. Diszkrét, nem
hivalkodó; igazi úriember. Ezek után kissé furcsa, hogy ennyi barátja és ekkora
érdekeltségei vannak a divatvilágban, de hiszen ott sem csak felszínes,
üresfejű, gátlástalan alakok vannak.
A garázs kapujától tíz méterre álltunk meg; Michelle kiszállt, és odament
Pierre-hez. Pierre kinyitotta a garázskaput, és mindketten bementek. Öt perc
múlva Simoné elindult előre, és begurul-
í2 lobbizik: bizonyos érdekek képviseletében igyekszik befolyást gyakorolni a
döntéshozókra.
308
tünk a garázsba. Michelle becsukta és bezárta mögöttünk a kaput. A garázs négy
méter magas, tízszer tizenöt méteres alapterületű helyiség volt, amely a kastély
nyugati szárnyának volt a része. Teljesen kiürítették, sem autók, sem egyéb
tárgy nem volt bent. Ezt valószínűleg Michelle kérte.
Körülbelül negyven percbe telt, mire beköltöztünk az első emeleti két szobába,
melyeket Pierre bocsátott a rendelkezésünkre. A vécé a folyosó legvégén volt,
amit Michelle nem talált elég biztonságosnak. így terepjárónk csomagtartójából
kivettük a hordozható kempingvécét, amit megkaptam a szobámba. A hátsó helyiség
lett az enyém. Volt ott egy kényelmes ágy, egy üres könyvespolc, asztal két
fotellel, más semmi. Az ablakok be voltak csukva, spaletta behajtva és bezárva,
függöny elhúzva. A hátsó szobának egy ablaka volt, a külsőnek kettő. A három
ablak úgy helyezkedett el, hogy sehonnan sem lehetett belátni, még távcsővel
sem, mert a kastély mögötti völgyre nézett, és sem másik házból, sem fa
tetejéről nem lehetett egy szintre kerülni az ablakokkal.
A hátsó szobában átkutattam az ágyat, mert vidéken soha nem bújnék be csak úgy
egy ágyba. Már elkezdtem kipakolni az ágyra a felszerelésemet, hogy átgondoljam
még egyszer, hogy mit is fogok csinálni, amikor beállított Michelle Pierre-rel
az oldalán.
- Joyce! Isten hozott! Nagyon aggódtam érted, örülök, hogy egyben vagy! -
üdvözölt Pierre, miközben meghajolt.
- Pierre, de jó, hogy itt vagy! - szaladtam hozzá. Megöleltük egymást.
- Állok rendelkezésedre, Joyce!
- Köszönöm, Pierre. Mint tudod, egy könyvön dolgozom, melyben leírok mindent,
ami velem történt. Ezért jöttem el hozzád. Ne haragudj, hogy nem hívtalak, de
nem mertem, mert féltem, hogy lehallgatnak.
- Visszatérni a kiindulóponthoz - jegyezte meg Pierre.
- Igen, ezt találtam ki. Hallottam, hogy itt van Marié.
- így igaz, fent van. Nem is tudja, hogy te itt vagy. Éppen rólad beszélgettünk,
ő is nagyon aggódik.
- Kedves nő.
- Igen, az - értett egyet Pierre. - Akarsz most találkozni vele?
- Persze. Én nem mehetek el innét, lehívnád Marie-t, Pierre?
309
- O, természetesen! Máris intézkedem - mondta, biccentett, és elment.
Marié csak akkor tudta meg, hogy a kastélyban tartózkodom, amikor meglátott.
-Joyce... Nahát! Maga itt? - kérdezte döbbenten. Volt egy apró, szürke kis vézna
kutyája, amit mindig magánál hordott. A kutya is mintha meglepődött volna, hogy
ott vagyok.
-Jó napot, Marié! Örülök, hogy látom!
- Én is örülök, hogy itt van! Éppen magáról beszélgettünk Pi-erre barátommal az
imént - mutatott Pierre-re.
Marié Chagall valahol ötvenöt és hatvan év között lehet. A magassága körülbelül
százhatvan centi, kissé molett, hosszú, fekete haját, melybe ősz hajszálak
vegyülnek, kontyba kötve hordja. A barátságos, meleg, barna szemei alatt növő
táskák arra utalnak, hogy rengeteget dolgozik. Van egy alapítványa, a Chagall
Fontainebleau Alapítvány, van egy halfeldolgozó üzeme a La Manche Csatornánál,
egy acélgyára, áruházai, üzletei, földjei. Nagyon gazdag nő, de dolgozik is
eleget, hogy mindent kézben tartson. A családja már negyedik generáció óta él
Fontainebleau-ban, és küzd a városért és az erdőért. Nem politikusok, nem volt
soha egyetlen polgármester sem közöttük. Nem mintha nem kérték volna fel őket,
magát Ma-rie-t is, nem is egyszer, de mindig elutasították az ajánlatot. Marié
az alapítványán keresztül a pénzével és a személyes közbenjárásával tesz
Fontainebleau-ért, és ezt nem akarja a népszerűségért csinálni. Kétszer
találkoztam vele, először háromnegyed órát, másodszor másfél órát beszélgettünk.
Üde színfolt volt egy partin, a rengeteg magakellető, felszínes ember között,
akik a saját érzéseiken kívül mással nem törődtek. Szép nők és szép férfiak: a
szokásos dögunalom. Már majdnem leléptem, amikor megérkezett Marié. Pierre-rel
volt valami dolguk, és akkor mutattak be egymásnak. Van némi közös Marie-ban és
Pierre-ben. Mindkettőjük családja Párizsból származik, néhány generációval
ezelőtt erre jártak, és annyira elvarázsolta őket a vidék, hogy áttelepültek
ide, Fontaine-bleau-ba. Beleszerettek az erdőbe, az emberekbe, az itteni
életvitelbe. És azután mindent elkövettek azért, hogy ezt a szépséget megőrizzék
ilyennek. Marié özvegyasszony, a férje nyolc éve halt meg autóbalesetben. Pierre
hat éve vesztette el a házastársát. Talán egymásra találtak, de az is lehet,
hogy csak barátok.
310
- Marié, arra szeretném kérni, hogy senkinek ne mondja el, hogy itt vagyok. Csak
maga és Pierre tudnak róla. Nagyon fontos, hogy ne tudja meg más!
- Felőlem ne legyenek kétségei - mondta. A hangja és a tekintete alapján arra
következtettem, hogy egy kicsit megbántottam.
- Ne haragudjon, Marié, kérem! Természetesen biztos vagyok benne, hogy ön nem
fogja elmondani másoknak.
Megenyhültek az arcvonásai.
-Maga ne haragudjon, Joyce! Sajnálom. Tudja, nagyon rosszat tett a várossal az a
szörnyű eset, ami magukkal történt! Mi csendet kínálunk itt az embereknek, és
egy kis történelmet, nem félelmet. Tudja, hogy azóta a szerencsétlen eset óta
milyen mértékben esett vissza a idegenforgalmunk? Fontainebleau a címlapra
került, csak épp nem úgy, ahogyan azt mi szerettük volna! - düh bujkált a
hangjában. - El sem hiszi, mennyi munkánk ment veszendőbe emiatt!
Marié apró kutyája vakkantott egyet.
- Sétálnia kell a kicsikémnek - mondta Marié. - Most le kell vinnem. Velem tart?
- Sajnos nem mehetek - mondtam sajnálkozva. - Túlságosan kockázatos lenne a
parkban sétálgatnom.
- Megértem, Joyce. Hihetetlen, nem? De, az. Nagyon sok munka ment veszendőbe,
nagyon sok munka!
- Sajnálom, Marié.
Mintha valamiféle álomból tért volna magához. Megrázta a fejét, azután
megérintette a karom.
- Panaszkodom a város miatt, amikor maga sokkal többet veszített - mondta. -
Olvasok újságot, nézem a tévéhíradót. Ez egyenesen borzalmas, ami itt folyik! A
barátnője, akit meglőttek, jól van?
- Igen, hála istennek! Biztonságban van, és gyógyulgat. -Jól van, ennek örülök.
A kutya megint vakkantott.
Michelle-hez fordultam, aki az ajtóban állt.
- Menjünk mi is - mondtam. Michelle bólintott.
- A hölgyek a testőrei, akik ott voltak magával a kávéházban? - érdeklődött
Marié.
311
- Igen - válaszoltam. - Ők a legjobbak.
- Köszönöm maguknak, hogy megvédték Joyce-t - hálálkodott Marié Michelle-nek.
- Ez a dolgunk, asszonyom - mondta Michelle udvariasan.
- Nagyon jól végzik a munkájukat.
- Köszönjük.
Simoné előrement. Marié kutyája ismét vakkantott, Marie-nak mennie kellett.
Michelle csak akkor adta rám a mellényt és a kabátot, amikor már Marié és Pierre
a folyosón voltak. Michelle nem bízott Marie-ban. Pierre-ben sem bízott.
Senkiben. Ez volt a dolga. Sherlock Holmes és Poirot történetei után abból
indultam ki, hogy mindenki gyanúsított. Nem tartottam valószínűnek, hogy Marie-
nak vagy Pierre-nek bármi köze lenne a kisfiúhoz vagy az ellenem folyó
merényletekhez, de magam is úgy találtam, hogy a legjobb az lesz, ha megőrizzük
a titkainkat, például azt is, hogy golyóálló mellényt hordok. Egy kicsit
szégyelltem is, mert a mellény annak volt a jele, hogy sokat veszítettem a
függetlenségemből.
- Hová akarsz menni? - kérdezte Michelle, miután becsomagolt a mellénybe.
- Oda, ahol ránk támadtak - mondtam. - Csak elgondolkodnék.
- Rendben.
Lementünk a garázsba. Simoné a kocsiban ült, a motor járt. Arról beszéltünk
Marie-val, hogy könyvet szeretnék írni, és hogy ő segíthetne benne. Nem
mondhatnám, hogy repesett az örömtől, amiért városa rossz színben tűnik fel. Meg
is kért, hogy inkább menjek haza, és az egészet bízzam a rendőrségre. Mivel erre
nem tudott rábeszélni, adott egy névjegyet, hogy majd beszélgetünk. Közben a
kutya megállt a falnál, a kapu mellett, és görcsösen kakilni kezdett. Látszott
rajta, hogy szenved a fájdalomtól.
- Beteg szegény? - kérdeztem, hogy eltereljem Marié figyelmét.
- Sajnos igen. Afrikában jártunk, csak most hétfőn jöttem haza, és sajnos
összeszedett valami nyavalyát.
A kutya igen furcsa és nagyon büdös halmot hagyott maga után. Sűrű, folyékony,
világoszöld, pirosas foltokkal tarkított, átható szagú kuryakaka éktelenkedett a
kapu mellett a falnál.
312
- Hogy hívják? - kérdeztem, és a kutyára mutattam.
- Kutyuska - felelte Marié. - Tudom, nem túl elmés egy név.
- De legalább könnyű megjegyezni - mondtam mosolyogva. Marié is elmosolyodott.
- Eredetileg egész más volt a neve. Már nem is emlékszem pontosan, hogy mi volt
az, csak azt tudom, hogy öt tagból állt, de mindenki csak kis kutyának meg
kutyuskának szólította, így lett Kutyuska.
- Milyen betegsége van? - kérdeztem.
- Valamilyen fertőzést kapott szegénykém. Hogy mitől, a jó ég tudja! De ne
aggódjon, nem fog tovább fertőzni. Megvizsgáltattam állatorvossal, aki azt
mondta, hogy valami bélfertőzés. Annyira szeretem ezt a kis dögöt, hogy
mindenhová magammal hurcolászom, de most az egyszer talán jobb lett volna itthon
hagyni.
Bólogattam, mintha értenék hozzá, vagy mintha érdekelne a kiskutya betegsége.
- Köszönöm szépen, hogy időt szakított rám, Marié.
- Ugyan már! Hívjon fel! És nagyon vigyázzon magára, Joyce, megértette? Nagyon,
de nagyon vigyázzon magára! Ha meghal itt nekem, akkor lehúzhatjuk a rolót!
Aggódom a városért, magáért is aggódom, a fenébe! Mindannyiunknak sokkal jobb
lenne, ha hagyná azt a könyvet, és hazatérne szépen a biztonságos lakásába! Ne
adja az ég, de mi van akkor, ha azok a gengszterek itt rejtőznek valahol
Fontainebleau-ban? Ha megtudják, hogy itt van, akkor nagyon nagy baj lesz! Erre
még nem gondolt?
- Dehogynem. Sok mindenre gondoltam, Marié, és már nem bírtam tovább megmaradni
a négy fal között.
- Na, jól van - adta be a derekát. Úgy látszott, ő is tudja, milyen négy fal
között raboskodni. - Akkor majd hívjon.
- Hívni fogom. És köszönöm!
Megöleltük egymást, azután én beültem a Ford Excursion terepjáróba. Michelle és
Jessy követték a példámat. Pierre kinyitotta a kaput, Marié és ő is intettek. Én
önkéntelenül visszaintettem, amikor elhajtottunk mellettük, bár a sötétített
ablak miatt úgysem látták, mit csinálok.
Mentünk vissza a helyszínre, ahol minden elkezdődött.
313
TIZENHETEDIK FEJEZET
1.
Egy páncélozott terepjáróban
A bűntény helyszíne, Fontainebleau
November 5. vasárnap, 13 óra 45 perc
Körülbelül harminc méterre attól a ponttól, ahol a nagy, fekete kutya és a
pisztolyos férfi megtámadott minket, Simoné az országútról a fák közé hajtott,
és négy-öt méterre az útpadkától, két terebélyes fa között fékezett le, orral az
országút felé. Jessy kiszállt, és bevette magát az erdőbe. Simoné és Michelle
távcsővel a környéket figyelték. Én, kissé idegesen, de ugyanakkor izgatottan, a
fekete golyóálló mellényben üldögéltem hátul, Simoné mögött, és vártam, hogy
Jessy visszatérjen. Armand felügyelő említette egyik találkozásunk alkalmával,
hogy egy földutat találtak az erdőben, körülbelül száznegyven méterre az
országúttól, amely vele párhuzamosan fut egy kilométer hosszan, és a feltevés
szerint a kisfiú onnan szökött meg, amikor az őt szállító autó valamiért
megállt. Jessyt arra kértem, hogy vágjon át az erdőn, egészen a földútig, és a
kamerámmal filmezzen le mindent, amit csak tud. Mielőtt útnak indult, az
interneten utánanézett az elmúlt nyolc nap fontainebleau-i időjárásának.
Jessy távozása után egy ideig a testőri munka sajátosságairól faggattam
Michelle-t, de Simoné és ő nagyon figyeltek, ezéit néhány perc után abbahagytam,
és inkább elmélyedtem a gondolataimban.
A módszeremről elmélkedtem, amely egyre inkább kezdett körvonalazódni. Abban már
biztos voltam, hogy módszerem lényege a csendes, minden szubjektivitástól,
érzelemtől, gondolattól, vágytól független megfigyelés. A megfigyelés által
megállapítom a tényeket, ha ez megtörtént, akkor megállapítom, hogy azok
miképpen függenek össze egymással, melyik a legfontosabb, me-
314
lyik kevésbé az. Ezt úgy teszem, hogy elgondolkodom rajta: mi az, ami biztosan
fontos, és mi az, ami nem. Például az fontos tény, hogy rálőttek Vee-re, de az
nem, hogy a golyó hol találta el. Persze, számomra és Vee számára ez mérhetetlen
nagy jelentőséggel bír, de az ügy szempontjából csak annak van jelentősége, hogy
ránk lőttek, és hogy Vee-t el is találták. Az is fontos, hogy öngyilkosságot
kíséreltem meg, de az már nem, hogy ezt miként tettem. Nem minden fontos, és
amelyeknek van jelentőségük, azoknak sem egyformán. A nyomozás abból áll, hogy
összeszedjük az információkat és a tárgyakat, kiválogatjuk belőlük azokat,
amelyek kapcsolatban állnak az üggyel, a többit elvetjük, majd a megmaradt
információkról és tárgyakról megállapítjuk, hogy igazak-e vagy hamisak. Azután
kiválasztjuk, ami fontos, és a többit elvetjük. Ezek után már csak az
összefüggések megfejtése marad, és az ügy lezárni. Legalábbis egy mesterdetektív
esetében így van, a hétköznapi világban mindezeken túl még megdönthetetlen
bizonyítékok is szükségeltetnek, de a mesterdetektív, misztikus módszere
segítségével legalább képes arra, hogy tényleg rekonstruálja az eseményeket,
vagyis, hogy pontosan megértse, mi is történt. A módszeremről a jegyzetfüzetembe
firkálgattam, amikor Simoné megszólalt.
- Megjött Jessy - mondta.
Az erdő felé fordultam, és azonnal megláttam Jessyt. Egy kissé ideges lettem.
Féltem, hogy az a rohadék, aki ránk lőtt, meg a fekete kutyája őt is megtámadta,
de Jessy könnyedén mozgott, és semmilyen véres folt nem látszott rajta, arcán
pedig nyoma sem volt fájdalomnak. Simoné a kormányra szerelt kapcsolóval
kinyitotta az ajtót, majd amikor Jessy beült, bezárta mögötte. Jessy a kabátja
alól elővette a géppisztolyt, és bedugta a lába melletti tartóba, azután odaadta
nekem a kis videokamerámat, mellyel felvételeket készített.
- Koszi. Milyen volt? Gyorsan megtaláltad a földutat?
Ś - Igen - felelte Jessy. - Egyszerű földút, semmi különös nincs benne. Azt nem
tudom, hogy honnan hová vezet, de egyébként sem nagyon használják. Eléggé
lepusztult, a széleit már benőtte a gaz.
A jegyzetfüzetem úgyis ott volt az ölemben, lefirkantottam: ritkán használják".
Megnéztem a kamera kijelzőjén, hogy Jessy hány
315
percet vett fel. Nem sokat, alig hét percet. És elvolt vagy tizenötöt. Felírtam
a felvett időt is, azután becsuktam a jegyzetfüzetet.
Most jött a nagy kérdés. Majdnem teljesen biztos voltam a válaszban, de azért
egy kicsit tartottam tőle, hogy Michelle elutasít, vagy rájön, hogy nyomozok.
- Lennétek a könyvem szakértői? - kérdeztem. - Akár névvel, akár név nélkül.
Megállapodhatnánk, hogy mennyi pénzt kértek a szakértői munkátokért, vagy hány
százalékot a könyv bevételéből.
Simoné, Jessy és Michelle egy pillanatra összenéztek, aztán Michelle megszólalt.
- Erre most nem tudok válaszolni - mondta. - Át kell gondolnunk. Majd
visszatérünk rá.
-Jó, rendben - egyeztem bele. Ezt is vártam, de a végleges választ igenlőnek
gondoltam, hiszen testőreimnek érdeke, hogy minél hamarabb véget érjen az ügy,
és ha szakértőségük előbbre viszi a dolgot, akkor az számukra csak jó. El tudtam
képzelni, mire gondolt éppen Michelle. Hogy miként tudnák ezt a szakértőséget
arra felhasználni, hogy előcsalják, és kinyírják az irányítót. Nekem pedig éppen
ez volt a célom. Kinyomozni, hogy ki tette, előcsalni az illetőt, akit Michelle-
ék aztán lelőnek. Ilyen egyszerűen. És ilyen gonoszan.
- Van most még valami, amit látni akarsz? - szólt hátra Simoné.
- Nem, nincs semmi. Térjünk vissza a kastélyba.
- Rendben.
Simoné megnyomott egy gombot a kormány mellett, mire beindult a motor. Vártunk
egy kicsit, majd Michelle szólt, hogy indulhatunk. Simoné gázt adott, és
kikormányozta a kocsit az országútra. Elindultunk Pierre kastélya felé.
Útban a kastély felé visszanéztem a felvételt, melyet Jessy készített. Az
egyetlen, ami megragadt benne, hogy a földút mennyire elhanyagolt.
-Jessy, észrevettél valami különöset? - kérdeztem.
Nem vártam semmilyen választ, de gondoltam, megkérdezem, hiszen Jessy mégiscsak
tengerészgyalogos volt, mesterlövész, és isten tudja, mi mindenhez ért, és mi
mindent tapasztalt életében.
- Látni nem láttam semmi szokatlant - felelte Jessy. - Ahhoz nem töltöttem elég
időt a terepen. De van egy furcsaság.
Bejelentésére azonnal izgatott lettem.
- Mire gondolsz? - kérdeztem.
316
- Csak a rendőrség verziója jutott az eszembe - mondta Jessy. - A gyereket egy
kocsival vitték a földúton, aztán valamiért megálltak, a gyerek elszökött, és
egy fickó a kutyával utána ment.
- És mi a baj vele?
-Azt tanították nekem a kiképzőim, hogy figyeljem meg a nyomokat, és próbáljam
elképzelni, mi is történt. Megfigyelsz, azután elképzelsz valamit, majd újra
megfigyeled a terepet, hogy lásd, jól gondoltad-e. Ez ilyen oda-vissza módszer:
megfigyelsz-elkép-zelsz-megfigyelsz-elképzelsz, és így tovább. Megfigyeltem, ami
ott volt, a földutat, és az erdőt a földút és az országút között. És csak annyi
a problémám, hogy sehogy sem tudom elképzelni, hogy a gyerek megszökött,
átvágott az erdőn, nyomában egy kutyás fickóval! Ez képtelenség! Nem tudom,
hogyan történt, de így nem történhetett. Ez nem áll össze.
- De miért nem?
- Hogy szöksz meg egy kocsiból? - kérdezte Jessy. - A gyereknek nem volt
lámpája, és mégis előbb botorkált át száznegyven méternyi, vaksötét erdőn, mint
az őt üldöző kutya. Ez nem lehetséges.
- De a rendőrség szakértői... - vetettem ellen, de Jessy lehűtött.
- Valaki megnézte a terepet, elgondolkodott, és arra a megállapításra jutott,
hogy a gyerek egy kocsiból szökött meg. Ez került a jelentésébe. A többiek pedig
már csak a jelentést látták, és nem mentek el a helyszínre.
Nagyot nyeltem. Te jó isten! Ilyen egyszerűen tud egy nyomozás félresiklani?
2.
Grant Kastély
Fontainebleau
November 5- vasárnap, 15 óra 10 perc
Több alkalommal is végignéztem a felvételt, melyet Jessy készített az erdőben és
a földúton. A felvétel alapján nem tudtam megállapítani, hogy ki téved: a
rendőrség vagy Jessy. A rendőr-
317
ség verziója egyértelmű volt, megmagyarázott minden kérdést, és nem voltak benne
logikai problémák. Ettől persze még lehet tévedés is. Ha Jessynek van igaza,
akkor a rendőrségi verzió teljesen felborul. Na jó, lehet, hogy nem teljesen,
hiszen ha a kisfiú nem a kocsiból szökött meg, akkor messzebbről jött, és csak
átvágott a földúton, vagy valamiért elengedték, talán játszottak vele, adtak
neki egy kis időt, hogy lássák, meddig jut el, aztán utána mentek, és elkapták.
Amennyiben Jessynek van igaza, és a kisfiú csak átvágott a földúton, akkor a
fene tudja, honnan szökött meg valójában. És ha borul a rendőrség elképzelése,
akkor könnyen meglehet, hogy az emberrablók itt laknak Fon-tainebleau-ban.
Márpedig ha így áll a helyzet, akkor csak idő kérdése, hogy tudomást szerezzenek
rólam, és ha tudják, hogy itt vagyok, megint megpróbálnak majd megölni. Tehát
nagyon kellett sietnem a nyomozással, mert abban biztos voltam, hogy ha elégszer
próbálkoznak, előbb-utóbb sikerülni fog, és én meghalok.
A belső szobában, az ágyon ültem törökülésben, és hívtam Vee-t. Vee kapott egy
fejbeszélőt, mint amilyen Victoriának is van, hogy tudjunk beszélgetni, amennyit
csak akarunk, és közben mindkét keze szabad legyen, és kutathasson az
interneten.
- Szia! - jelentkezett be Vee, meglepően gyorsan.
- Szia! Vártad a hívásomat? - kérdeztem.
- Aha! Kissé unom magam, Joyce, jól jönne valami feladat. Segítek Johnnynak,
felhívok embereket, hogy emlékeztessem őket egy dátumra vagy valami ilyesmire,
de nem tart sokáig, félóra alatt megvagyok az egésszel.
- Na, akkor nagyon fogsz örülni annak, amire szeretnélek megkérni! - mondtam. -
Légy szíves, szedj össze cikkeket fontai-nebleau-i újságokból, melyek rólunk,
illetve az esetről szólnak. Minden érdekel. Pletykák is jöhetnek, bármi.
- Oké, szétnézek. És küldjem le e-mailen?
- Igen. Igyekszem hozzászokni ehhez a modern korhoz. Vee kacagott.
- Azt jól teszed, Joyce! Van még valami?
- Nem, most nincsen. És nálad?
- Keresett Armand felügyelő. Beszélgetni szeretne veled valamiről, de nem
mondta, miről.
318
Ennek nem örültem. Az nagyon nem lenne jó, ha a felügyelő megtudná, hogy
Fontainebleau-ban vagyok, és pláne azt nem kellene megtudnia, hogy mit csinálok
itt.
- Majd felhívom.
- Okszi. És milyen ott nálad? - érdeklődött Vee.
- Minden oké. Jól vagyok, és biztonságban vagyok. Ha nem lennék, akkor már
hazamentem volna. Na jól van, Vee, ha nincs más, akkor egyelőre búcsúzom, és
várom a cikkeket.
- Oké, küldöm őket! Szia!
- Szia!
Felhívtam a felügyelőt, hogy elsimítsam a dolgot. Nem hazudtam, de hazudtam
volna, ha szükséges. Azt mondtam neki, hogy könyvet írok az ügyről, és
elköltöztem egy barátomhoz, mert mái-nem bírtam ki a négy fal között. Amikor
Armand felügyelő megkérdezte, hogy hol vagyok, azt mondtam, nem szeretném
telefonban elámlni, mert már paranoiás vagyok, de bármikor el tud érni
telefonon. Ennyiben maradtunk.
A felügyelő után felhívtam a lányaimat Yorkban, hogy tudjam, mi van velük.
Legalább ők rendben voltak. Anyukámmal is váltottam néhány szót, hogy
megnyugtassam.
Itt volt az ideje folytatni a nyomozást.
Elképzeltem azt a három- vagy négyéves kisfiút, amint éli az életét, nagyokat
eszik, majd alszik, ahogyan játszanak vele a szülei, elviszik sétálni, fagyizni,
strandra, meg kirándulni. Láttam magam előtt, ahogyan nevet, hogy boldog, és él.
És azután belépett az életébe egy bűnöző. És minden sötétbe borult. És attól
kezdve nincs más, csak a fájdalom. Fogoly lett, megkínozták, egy torzót
csináltak belőle. Talán az a legrosszabb, ami még ezek után történhet vele -
hogy túléli. Milyen élet várna így rá?
Ahogyan egymás után néztem végig a felvételt, melyet Jessy készített az erdőben,
úgy nőtt bennem a csodálat a kisfiú iránt, amiért volt lelki ereje megszökni.
Elképzeltem, milyen lehetett a földút és az erdő éjjel, és nagyon félelmetesnek
találtam. Kínzott a lelkiismeret-furdalás, amiért ezt a mérhetetlenül
szerencsétlen kisgyereket hibáztattam minden bajomért. Fogtam a telefont, és
felhívtam Dr. Pauwelst, a kisfiú orvosát, és megkérdeztem, van-e változás. Nem
volt. Még mindig be van zárkózva a lelkébe, képtelenség vele kommunikálni, és a
fizikai állapota sem kielégítő.
319
A telefon után kikászálódtam az ágyból, és átmentem a testőreim szobájába. Csak
Simoné és Jessy voltak ott, Michelle valahová elment.
- Jessy, nem hagy nyugodni, amit mondtál, hogy a rendőrség koncepciója
képtelenség - mondtam. - Szerinted hogyan történt?
Jessy azonnal válaszolt.
- Nem tudom, mi történhetett. Ahhoz sokkal jobban szét kellett volna néznem.
- Te tanultál a katonaságnál nyomolvasást? - érdeklődtem.
- Nem katonaság, hanem tengerészgyalogság - helyesbített. -Ś És tanultam
nyomolvasást. Nyomszakértői vizsgám van.
- Nyolc napja történt az eset, ennyi idő után még lehetne találni valamilyen
nyomot?
- Persze. A kérdés, hogy olyan nyomot lehet-e találni, aminek hasznát vehetnénk.
Ez azon múlik, hogy az elmúlt nyolc napban milyen volt az időjárás azon a
területen. A csapadék és a szél számít. Tudjuk, hogy nem esett, és a szél sem
fújt nagyon a talaj közelében. Október 28-án erősen felhős volt ugyan az ég, de
nem lett eső. Ez jó. Viszont meglehetősen alacsony volt a hőmérséklet, ami már
nem annyira jó. Vissza akarsz menni?
- Igen. Mi lenne, ha visszamennénk, te pedig körülnéznél ott, és azután
elmondanád nekem, hogy mire jutottál.
- Meg lehet csinálni. Michelle-en múlik.
- Merre van Michelle? - kérdeztem.
- Csak kiment körülnézni - mondta Jessy. - Megkeresem rádión, és megkérdezem
tőle.
3.
Egy páncélozott terepjáróban
Földút, Fontainebleau
November 5. vasárnap, 16 óra 57 perc
Michelle-nek nem volt kifogása az ellen, hogy visszamenjünk a helyszínre, és
Jessy tovább kutasson. Simoné úgy gondolta, telje-
320
sen felesleges ismét az országúton leparkolnunk, inkább keressük meg azt a
helyet, ahol az országút és a földút találkozik, és a földúton menjünk el a
kisfiú állítólagos szökésének színhelyére. Ám ez nem volt olyan egyszerű. Volt
Fontainebleau-térképünk, de az nem volt annyira részletes, hogy feltüntessék
rajta az erdőt keresztül-kasul szabdaló földutakat. Jessy kiugrott a postánál,
és vett egy fontainebleau-i erdőtérképet, de még azon sem tüntették fel azt,
amit mi kerestünk. Nem maradt más, mint a kérdezősködés, aminek megvoltak a maga
hátrányai. Az egyik, hogy ameny-nyiben az emberrablók valóban helybéliek,
tudomást szerezhetnek arról, hogy valakik itt vannak, és egy számukra nagyon
fontos helyszínről kérdezősködnek. A másik pedig, hogy a rendőrség szerez
tudomást ittlétünkről, és eltiltanak bennünket az ügytől valamilyen ürüggyel,
például hogy összezavarjuk a nyomokat, vagy valami ilyesmi. Egyik eshetőség sem
tetszett túlságosan.
A nyolcadik ember tudta megmondani, hogy merre találjuk, amit keresünk. Mire
megtaláltuk, és eljutottunk rajta addig a pontig, ahol Jessy már járt korábban,
majdnem öt óra volt.
Huszonöt méterre attól a ponttól, ahol a rendőrség szerint a kisfiú megszökött
az őt szállító terepjáróról, félreálltunk az út szélére, félig-meddig az erdőbe.
Jessy fekete, gumitalpú bakancsban, sötétzöld nadrágban, sötétzöld garbóban,
fekete golyóálló mellényben és fekete kabátban, fekete hátizsákkal a kezében
szállt ki a kocsiból, a zsákot a hátára vette, és elindult a nyomok felé. Egy
ideig járkált fel-alá, megnézett ezt-azt, a kamerámmal készített nekem néhány
felvételt, majd bevette magát az erdőbe, és elindult az országút irányába.
Rövidesen eltűnt a szemünk elől.
Simoné és Michelle távcsővel figyelték a környéket. Átolvastam a jegyzeteimet,
majd előhalásztam a táskámból a Polaroid fényképezőgépemet, és készítettem húsz
képet a környékről. Amíg a képek előhívták magukat, megettem egy csokit (egy
életveszélyesen finom Huxley-csokit), és tovább gondolkodtam.
Hat óra tájt bukkant elő Jessy az erdőből. Odanézett a kocsira, azután átsétált
a földút másik oldalára, és bement az erdőbe.
Ittam egy kis ásványvizet, és a módszeremen dolgoztam. Egyszer felhívtam a
lányaimat Yorkban, hogy jól vannak-e, és persze jól voltak. Azután lassan
besötétedett, és Jessy sehol sem volt.
321
Kilenc óra lett. Már határozottan kezdtem aggódni Jessyért, és attól féltem,
hogy elkapták szegényt, amikor Simoné egyszer csak beindította a motort, és
kikormányozta a kocsit az útra. Már épp meg akartam kérdezni, hogy mi lesz
Jessyvel, amikor előbukkant a fák közül, a kocsihoz futott, beszállt, és azonnal
elindultunk.
- Valami baj van, hogy ilyen gyorsan továbbmegyünk? - kérdeztem Michelle-t
aggódva, mert nem gondolhattam másra, mint arra, hogy akik megtámadták Vee-t és
engem, most is jönnek.
- Semmi baj - mondta Michelle, anélkül hogy egy pillanatra is leengedte volna a
látcsövet, mellyel a környezetünket kémlelte. -Csak már túl sok időt töltöttünk
el egy helyben.
- Jessy? - szóltam előre.
Jessy hátraadta nekem a kamerát. Azonnal megnéztem a kijelzőn, hogy mennyi
felvétel van rajta: tizenkét perc.
- Majd ha az országúton vagyunk, beszélünk - mondta Jessy. -Jó, rendben -
egyeztem bele. - Michelle, helyet cserélnétek
Jessyvel, hogy tudjunk beszélgetni?
- Mindenkinek kötött helye van a kocsiban - mondta Michelle. - Nagyon komoly
tapasztalat és nagyon sok mérlegelés van a mögött, hogy miért így ülünk be az
autóba. A legjobb lenne, ha a kastélyban beszélnétek meg mindazt, amit Jessy
talált.
- Oké - bólintottam. -Jessy, akkor csak röviden: találtál valami fontosat?
- Igen. Beljebb két ház áll - felelte. - Hogy a gyerek az egyik házból szökött,
az sokkal reálisabb, mint az a teória a kocsiról.
- Két ház? - csodálkoztam el. - Milyen messze?
- Úgy háromszáz métene.
Azonnal leírtam a jegyzetfüzetembe: A földúttól az erdő mélye felé áll két ház,
körülbelül 300 méterre." Való igaz, egy házból sokkal egyszerűbb észrevétlenül
megszökni, mint egy kocsiból. Rajzoltam egy nagy alaktalan foltot, és
besatíroztam, ez volt az erdő. Rajzoltam egy kanyargós csíkot, ez volt az
országút. Az országúttal párhuzamosan futó vékony vonal lett a földút, majd ez
után jött az egyik ház.
- A két ház milyen messze van egymástól? - kérdeztem.
- Kétszáz méter körül - válaszolta Jessy. - De egyiket a másikból nem lehet
látni.
Berajzoltam a másik házat is, ügyelve az arányokra.
322
Elnéztem a rajzot, próbáltam elképzelni a kisfiú útvonalát. Légvonalban közel
fél kilométert kellett megtennie. Egyedül volt, meztelenül, megkínozva, lámpa
nélkül. Sötét este volt. Valószínűleg nem ismerte a terepet, vagy ha egyébként
mégis, nem abban az állapotban, amiben akkor volt, a kínzások után. Csak
bolyongott összevissza, és valahogy kikecmergett az országútra. Megtehetett vagy
egy kilométert, talán másfelet. Lassan ment, a sűrű növényzetben sokat kellett
kerülnie, sokszor el is esett. Mondjuk egy másodperc alatt tett meg egy métert.
Az 1500-2000 másodperc. Mennyi perc az? Úgy fél óra. Fél óra. Fél órába telt
legalább, mire észrevették, minimum ennyi előnye volt. Azután kutyával indultak
utána, és elég gyorsan haladtak. Két-három percet állhatott az országúton, nem
hiszem, hogy többet, hiszen az az országút nem a holdon van. Kerekítsünk, legyen
öt perc. Illetve, ha valaki látta, de nem mert segíteni, akkor több. De biztosan
nem több tizenöt percnél, ez ezer százalék. Tizenöt perc nagyon sok idő egy
országúton. Este volt, de még nem kifejezetten éjfél. Csak járt arra valaki!
Visszalapoztam a füzetet arra az oldalra, ahová röviden leírtam a rendőrség
elképzelését az esetről, és csupa nagybetűvel a lap aljára írtam: TÉVES!!!
Megmozdult a kezem, nyúltam a telefonom után, de eszembe jutott valami, és nem
folytattam a mozdulatot. Nem fogom felhívni Armand felügyelőt. Eszemben sincs!
Csak eltiltana attól, hogy itt legyek. Talán utána sem járna ennek a két háznak,
mert amatőrségem miatt lenéz engem, vagy mert úgy érezné, csorba esett a
büszkeségén, amiért a rendőrök nem találták meg a házakat. Nem, nem szólok neki.
Végül is, van két ház az erdőben, mit bizonyít ez? Hát semmit.
Mégis elővettem a telefont, és felhívtam Vee-t. Megkértem, szóljon Johnnynak is,
és valahogyan derítsék ki, kié az a két ház.
323
TIZENNYOLCADIK FEJEZET
1.
Grant Kastély
Fontainebleau
November 5- vasárnap, 22 óra. 46 perc
Kértem Pierre-től egy nagyképernyős, színes tévét, amelynek élethű színei és
nagyon éles képe van. Mivel imádok az ágy közepén ülni törökülésben, a fenekemet
megtámasztva egy párnával, egy kisebb asztalt feltettem az ágy elejére, lábakkal
felfelé, és arra állítottam a tévét, amit Pierre-től kaptam. A tévének valami
kemény felületen kellett állnia, mert különben lebillent volna az ágyról, és
összetörik. Összekapcsoltam a videokamerát és a tévét, majd öntöttem magamnak
egy bögre tejet, és elindítottam a kazettát, melyen Jessy legújabb felvételei
voltak.
Kétszer is megnéztem a felvételt, és közben jegyzeteltem. Leoltottam a villanyt,
és egy kicsit sötétítettem a képen, hogy el tudjam képzelni, milyen lehetett az
erdő, a ház és a földút este, s így jobban bele tudjam élni magam a kisfiú
helyzetébe.
Az egyik ház, amit Jessy talált, egy emelet magas volt, téglákból rakták,
ablakai üres szemgödrökként meredtek a semmibe. Hogy lakják, annak nem volt
nyoma a felvételen. Jessy azt mondta, hogy lakják, és én hittem is neki, csak
éppen a felvételen nem látszott ebből semmi. El tudtam képzelni egy horrorfilm
helyszíneként. A másik ház jóval nagyobb volt, két emelet magas, masszív, négy-
ötszáz négyzetméter alapterületű, vagyis több mint kétszer akkora, mint a
téglaház, és nagyon jól karbantartott, míg a másik meglehetősen elhanyagolt. A
nagyobbik mellett két hatalmas Chevrolet Blazer terepjáró és egy ezüstszínű
Rolls-Royce állt. Egyik ház sem volt elkerítve. Vadászházaknál láttam ilyet,
hogy nem volt semmiféle kerítés, a ház része volt a természetnek, még egy szál
kötéllel vagy pár kaviccsal sem volt megjelölve az a földdarab, amely a házhoz
tartozott.
324
A kazettát visszatekertem az elejére, azután átmentem a másik szobába. Jessy a
folyosóra vezető ajtó mellett ült egy fotelban, kezében géppisztollyal, Simoné a
kanapén foglalt helyet, ölében puskával, és a mobiltelefonnál alig nagyobb
monitorral, melyen keresztül a folyosón, a garázsban és a garázs előtt
elhelyezett apró kamerák képét figyelte. Michelle nem volt a szobában.
-Jessy, mikor tudnál jönni, hogy megbeszéljük, amit találtál? -kérdeztem.
- Ha Michelle azzal jön vissza, hogy minden rendben, és bezárkóztunk éjszakára,
akkor szólok - mondta Jessy.
- Oké, koszi. Majd gyere!
Becsuktam az ajtót, és visszaültem az ágy közepére, a tévé elé. Fogtam a
telefonomat, és felhívtam Vee-t, hogy rákérdezzek, megtalálta-e már a házakat.
Sürgősen tudnom kellett, melyik háznak ki a tulajdonosa, mert a kisfiú bármelyik
házból szökhetett. Vee utánanézett pár dolognak, de semmit sem sikerült
találnia. Vee után Johnnyval beszéltem, aki szintén nem tudta megfejteni, kik
lakják a két házat az erdőben.
Ki segíthetne benne? Megkérdezhetném Marie-t. Vagy Pierre-t. Talán tudják, talán
nem. A kérdés az, hogy mit gondolnának, miért akarom tudni? Még a végén
kitalálnák, hogy nyomozok. Az pedig nem lenne jó. Valahonnan máshonnan kellene
megtudnom. De honnan?
Hát persze! Margó!
Amikor Párizsba költöztem, majdnem egy egész évig laktam egy panzióban, a
Botanikus kert közelében, ahol Margó Clavier volt a recepciós és a tulajdonos
egy személyben. Egy apró panzió, nagyon kellemes helyen. Boldog voltam, amikor
rátaláltam. Páfrány Panzió, ez volt a neve. Kívülről nem is látszott, hogy
valóságos csoda. A béke szigete. Sokat beszélgettem Margóval, ő tanított meg
kiigazodni Párizsban. Miután elköltöztem, még néhányszor eljártam hozzá, azután
Margó nyugdíjba ment, és hazaköltözött Fontainebleau-ba. Ennek már jó három éve.
Két hónapra rá, hogy hazament, a fia meghalt, és ő egyedül maradt. Erre eladta a
házát, és beköltözött az idősek otthonába, hogy ne legyen egyedül. Amióta
Fontainebleau-ban él, egyetlenegyszer sem láttam, évente ha két levelet váltunk.
Túlságosan felgyorsult az életem, amikor sztár lettem, és kezdtem őt
elfelejteni. Hiba volt.
325
Az FBI Akadémián azt tanultam, hogy az idősek otthona kiváló információforrás.
Egy ilyen otthonban mindig van néhány szellemileg friss öreg, akik sokat láttak,
sok mindent tudnak, sok embert ismernek, sokat foglalkoznak a múlttal, és nagyon
szívesen adnak tanácsot. Holnap elmegyek az idősek otthonába, és beszélek
Margóval. Az otthon címét is tudom. És a nevét is: Fogadó az Alkonyhoz. Micsoda
egy név!
Hallottam, hogy Michelle visszajött. Testőreim váltottak néhány szót, aztán
kinyílt az ajtó. xMichelle volt az.
- Biztos, hogy ma már nem akarsz menni sehová? - kérdezte.
- Egészen biztos - mondtam.
- Akkor bezárkózunk. Megnézem még egyszer a szobádat, majd beszélhettek
Jessyvel.
Michelle végignézte a falakat, megnézte a parkettát, a bútorokat, a mennyezetet,
a csillárt, a falilámpát, az ablakokat. Gyorsan és szakszerűen.
- Minden rendben - mondta, amikor elkészült. - Úgy döntöttünk, hogy elfogadjuk
az ajánlatodat, és leszünk a könyved szakértői. De csak név nélkül. Sehol sem
említheted, hogy benne voltunk.
- Hogyne! - vágtam rá megkönnyebbülten. - És nagyon szépen köszönöm, Michelle!
Sokat fog segíteni! Azt is kitaláltátok, hogy mennyit kértek érte?
Michelle bólintott.
- Tizenöt százalékot a könyved bevételéből - mondta. - Megfelelőnek találod?
- Teljesen! Nagyon is! Igazán hálás vagyok!
- Oké. Akkor mi most átöltözünk, azután Jessy bejön.
- Köszönöm, Michelle.
- Nincs mit. Kérsz valamit?
Gondolkodtam egy kicsit. Mindenem van, ami kellhet, enni- és innivaló, fogkefe,
fogkrém, minden.
- Nem kérek semmit.
- Zuhanyozhatsz, ha akarsz.
- Nem, koszi, majd csak mosakszom. Most semmi kedvem zuhanyozni, nem vagyok sem
koszos, sem izzadt.
Michelle bólintott, és kiment a szobából.
Jessy pár perc múlva jött be. Átöltözött. Vékony cipő volt rajta,
326
tréningnadrág, póló. A géppisztolyát nem hozta magával, de azért egy
pisztolytáska volt a hóna alatt.
- Gyere, Jessy, ezer kérdésem van!
Jessy becsukta maga után az ajtót, és odajött az ágyhoz. Leült mellém.
- Mit szeretnél tudni? - kérdezte.
- Elindítom a felvételt, és azt szeretném, ha mindent mondanál, amit te látsz
rajta.
- Indíthatod.
Lenyomtam a kamera oldalán a lejátszás gombot.
- Megkaphatnám? - kérdezte Jessy, és a kezét nyújtotta a kamera felé. -
Egyszerűbb lenne, mert néhányszor visszatekerem majd, vagy kimerevítem a képet,
mert a magyarázat hosszabb, mint a felvétel.
A kezébe nyomtam a kamerát, és teljes figyelmemmel a tévé felé fordultam. Jöttek
az első képek. A földút. Keréknyomok, lábnyomok, gaz.
- Képzeld el a helyzetet! - mondta Jessy. - Este van. A terepjáró megy az úton,
és egyszer csak megáll, mert néhányan könnyíteni akarnak magukon. Kiszállnak,
elsétálnak a kocsitól néhány méterre, és megállnak az út szélén. Hogyan lép meg
a gyerek? Kiugrik és elszalad? Egy három-négy éves gyerekről van szó, bárhogy
futna is, egy felnőtt könnyedén utolérné, sík terepen épp úgy, mint erdőben.
Lehetetlen, hogy egy ilyen kisgyerek előbb érjen ki az országútra innen, mint
egy felnőtt! Körülbelül száznegyven méterre van innen az országút, légvonalban.
Ahogyan a gyerek ment, összességében megtett vagy négyszáz métert. Legalább. Nem
hiszem, hogy tudta, hogy arra egy országút van, egyszerűen csak összevissza
bolyongott az erdőben. Hogyan lehetséges az, hogy nem tudták elkapni? És pláne,
hogy három kutyával követték a nyomát! A gyerek üldözői majdhogynem futottak,
míg a gyerek csak ment! Érted? O nem futott, csak ment, ment előre, mindvégig
közel azonos sebességgel.
- Három kutya? - kérdeztem elhűlve. - Én csak egyre emlékszem.
- Nézd, Joyce, hiába volt kedvező az időjárás, és hiába nem jártak arrafelé túl
sokan az elmúlt napokban, azért mégiscsak eltelt nyolc nap az eset óta. A nyomok
mostanra elég gyatrák, és a
327
legtöbbjük már nem is látszik. Három kutya nyomait találtam az országút és a
földút közötti erdőszakaszon. Ezek régi nyomok, talán egyhetesek, és talán
nagyjából abból az időből származnak, ami minket érdekel. És volt egy ember és
egy kutya, és volt öt ember és két kutya. Ekkora időbeli távolságból már nem
tudom megállapítani, hogy nagyjából egy időben járták-e be az utat, tehát
lehetséges, hogy órák teltek el az egy ember-egy kutya és az öt ember-két kutya
között. De annyi bizonyos, hogy a két csoportnak köze van egymáshoz - Jessy
elindította a felvételt, és előretekerte egy kicsit, majd normál sebességgel
játszotta le. Felvételek az erdőben. Bokrok, a talaj, fűcsomó. -Ez azért biztos,
mert nagyjából ugyanazon az útvonalon haladtak végig, amennyire még meg tudom
állapítani, nagyjából azonos sebességgel, és feltételezem, hogy valamelyik
házból jöttek.
- Tehát a kocsi-teória nem lehetséges - foglaltam össze.
- Nem lehetséges. Ez a kocsi nem volt nagyobb egy jól megtermett Cherokee
terepjárónál, ami azért elég nagy, de közel sem akkora, hogy abból észrevétlenül
le lehessen lépni. Három-négy éves gyerekek nem veszik be magukat sötét erdőkbe,
és az, hogy ő mégis megtette, azt jelenti, hogy valamitől elmondhatatlanul félt.
Nem torpant meg, nem gondolkodott, nem töprengett, hogy vajon visszaforduljon-e,
mert fél egymagában az éjszakai erdőben, hanem csak ment megállás nélkül előre -
vagyis, ami üldözte, annak annyira félelmetesnek kellett lennie, hogy hozzá
képest a sötét erdő barátnak számított. Az üldözőknek nagyon sietős volt a
dolguk. Ahhoz, hogy sétáló nyomokat hagyj, adott sebességgel kell menned. Ez a
fiú nem ment gyorsan. Csak ment. Mire a föld-úttól eljutott az országútra, ahhoz
hozzávetőlegesen nyolc-tíz percre volt szüksége. Ezzel szemben az üldözőinek
körülbelül két percre. A gyerek sétáló sebességgel ment, az üldözői futottak. Ez
tehát azt jelenti, hogy a kisfiúnak körülbelül nyolc perc előnye volt. Honnan a
fenéből szerzett ennyit? Hogyan? Sőt, tudjuk, hogy akkor este meglehetősen gyér
volt az országúton a forgalom, tehát akár hosszú perceken át is ott
álldogálhatott, mire ti odaértetek. Hogyan szerzett ennyi előnyt?
Elgondolkodtam. Ha észrevették, amikor meglépett, nem lett volna esélye
elszökni. Tehát észrevétlenül kellett elszöknie. Megszökött, és mire
észrevették, hogy nincs ott, eltelt néhány perc.
328
- Az is elképzelhető, hogy volt egy rejtekhely a gyerek számára, valami kis
doboz vagy inkább láda, valami, ahová bedughatták, hogy egy esetleges rendőri
ellenőrzés ne buktassa le őket.
Jessy átgondolta, és bólintott.
- Talán. Van valahol valami, a kocsin, vagy belül, mondjuk az ülések alatt, vagy
kívül, mondjuk az alvázon. Egy három-négy éves gyerek fekve hihetetlenül pici.
Talán el volt kábítva, de valamiért felébredt. Elkövettek valamilyen hibát a
zárral esetleg, és a gyerek ki tudott mászni. Megálltak pisilni, talán rá is
gyújtottak, és eközben a gyerek kimászott az alvázra erősített dobozból. Mivel a
kocsi alatt volt, nem vették észre. Mennyi ideig tarthatott, amíg gyorsan
elintézték a dolgukat? Mondjuk egy-két perc. Legyen öt egész perc. Ha
dohányoztak is, akkor sem több mint tíz perc. Ez idő ajatt a gyerek kimászott a
dobozból, és valószínűleg meghúzta magát a földön. Aztán a kocsi továbbment, ő
meg bevette magát az erdőbe. Mindezek komolyan ellentmondanak a rendőrségi
teóriának. Persze, ha nagyon akarjuk, ráfoghatjuk, hogy az elmúlt nyolc nap
alatt az összes fontos nyom eltűnt. Mindegy, ez a feltevés nem csökkenti a dolog
irrealitását. Ráadásul nehezen tudom elképzelni, hogy indulás előtt legalább egy
zseblámpával ne világítsanak be a dzsip alá. A gyerek kinyitotta volna a dobozt,
majd megkapaszkodott valamiben, visszacsukta, nehogy észrevegyék, aztán egy
óvatlan pillanatban, amikor nem figyelt senki, kilépett az útra, és bevette
magát az erdőbe, és még csak meg sem hallották? Túl sok ez egy kisgyerektől!
El kellett ismernem, hogy a dolog nagyon sántít.
- Egy kisgyerektől nem várnám el, hogy akrobatikázzon -mondtam. - Inkább azt,
hogy elbújjon. Tehát ott lapult az autó alatt, amíg el nem mentek. Azután
elindult az erdőbe, és csak ment, ahelyett hogy futott volna. Talán a kínzástól
egyszerűen képtelen volt futni, vagy olyan szellemi állapotban volt, mint valami
zombi, és csak gépiesen ment előre. Mondjuk négy percbe telt, mire rájöttek,
hogy a gyerek eltűnt. Tételezzük fel, hogy két percig mentek, és két percig
jöttek vissza, ami persze ökörség, de mondjuk, hogy így történt. Harminccal
biztosan mentek, tehát két perc alatt megtettek legalább egy kilométert. Aztán
visszajöttek, kiugrottak, és rohantak be az erdőbe. Vannak visszafelé vezető
nyomok ugyanattól a kocsitól?
- Nem, nincsenek - rázta a fejét Jessy. - Nem fordultak vissza, és nem tolattak
vissza. Öt különböző jármű nyomait tudom kivenni az úton, de ez nem jelent
semmit ebből a szempontból. Még ha valami csodatevő ült is a volánnál, és azon a
nyomon tolatott vissza, amin előrement, akkor is látszana, mert a gumi más
mintázatot hagy maga után akkor, ha előre megy, és másmilyet, ha hátra. Persze,
ne felejtsük ezt az eltelt nyolc napot.
- És ha jóval lejjebb álltak meg?
- Nincsenek távolról idevezető nyomok. Az autó... - Jessy előretekeite a
kazettát, amíg ismét fel nem tűnt a földút, majd megállította egy ponton -
...itt állt, a gyerek, az üldözői, a három kutya, mind innen indultak ki.
- Ez hülyeség! - fakadtam ki.
- Valóban az.
Mi a franc történt azon az estén?! Talán valami beteges állat elengedte a
kisfiút, csak hogy elkaphassa? Adott neki pár perc előnyt, aztán utánament?
- És ne feledkezzünk meg a kutyákról sem - folytatta Jessy. -Egyetlen kocsijuk
volt, nem kettő, nem három, nem több, hanem csak egy! Ezen az egyen utazott a
gyerek és a kutyák is. Még ha a kutyák bent is ültek az utastérben, a gyerek
pedig alul egy dobozban kuporgott, még akkor is észlelték volna a mozgását,
hiszen a kutyák hallása sokkal nagyobb hangtartományt ölel fel, mint az emberé.
Az ember a kutyákhoz képest szinte teljesen süket. Ráadásul a kutyák képesek
mozgatni a fülkagylójukat, így nagyon nagy pontossággal be tudják határolni egy
hang forrását. Nyolcszor pontosabban, mint az ember. Tehát egész biztosan
hallották volna, még akkor is, ha jár a motor. És akkor még nem is beszéltünk a
kutyák szaglásáról! Számukra a gyerek mozgása egy szagfelhő mozgása. Mint amikor
mi látunk egy sétáló embert, a kutyák szagolják a sétáló embert, számukra ő egy
sétáló szagminta. Tehát egészen biztosan észlelték volna, ha a gyerek megszökik,
és izgatottságuk egészen biztosan rávette volna az emberrablókat, hogy
megnézzék, mi van a gyerekkel.
- És ha elengedték a gyereket? Csak azért, hogy üldözhessék és elkaphassák? -
kérdeztem.
- Az teljesen fölösleges kockázat lett volna.
- Persze, hogy az! Minden emberrabló őrült, de tételezzük fel,
330
hogy ezek még a szokásosnál is eszelősebbek, és azzal szórakoztak, hogy
elengedték a kisfiút, és amikor a fiú már azt hitte, hogy szabad, megint
elkapták. De most nem jött össze. Jessy elfintorodott.
- Remélem, összefutok velük - mondta. - Emberi jogokat a bűnözőknek, mi?
Pénzjutalmat esetleg? Kitüntetést? Nem tudom, hogy volt, de ha ez történt, akkor
a rendőrségi verzió nem is rossz.
- Induljunk ki abból, hogy a nyomok hamisak - találgattam. -Mi történhetett
akkor?
Jessy egy-két percig csendben gondolkodott.
- Szemre elképzelhető, hogy annak a gyereknek a nyomai, akiét az erdőben
láttam, megegyeznek annak a gyereknek a nyomaival, aki kiszállt a terepjáróból -
mondta Jessy. - De lehet, hogy valójában nem azonosak, és két különböző
gyerekről van szó. Könnyen meglehet, hogy olyan kevés a különbség a nyomok
között, hogy így, több mint egy hét távlatából már meg sem tudnám őket
különböztetni egymástól. Ráadásul a nyomok nem ugyanolyan talajon találhatók: az
egyik keményre döngölt földúton, a másik erdei talajon. Még ha gipszmintát
vennék is, és erősebb nagyítóval vizsgálnám is meg őket, könnyen meglehet, hogy
nem találnék különbséget. Mi történhetett azon az éjjelen? A gyerek -
valahonnan, valahogyan - megszökött; eltelt némi idő, mire rájöttek, hogy mi
történt, és üldözőbe vették három kutyával. Talán valaki előrerohant egy
kutyával, és a többiek egy kicsivel később mentek utána, jobb felszereléssel.
Nem engedhették el a kutyákat, mert a) féltek, hogy kárt tesznek a gyerekben, és
b) ha a kutya megtalálja a zsákmányt, valahogyan jeleznie kell, például
ugatással, azt viszont mások is meghallhatják. A fiú szagnyomait követve
eljutottak az országútra, ahol felvettétek a gyereket, és már nem tehettek
semmit. Tudták jól, hogy nyomozás lesz, tudták, hogy mindjárt itt a rendőrség,
és felforgatnak, átkutatnak mindent. Arra már nem volt idejük, hogy eltüntessék
a nyomokat az országúton meg az erdőben, hiszen ahhoz sok-sok fény kellett
volna, és sok-sok idő, és nekik egyik sem állt a rendelkezésükre. Mennyi idő
telt el attól kezdve, hogy elindultatok a gyerekkel, addig, amíg a rendőrség
megérkezett a helyszínre?
331
- Biztosan nem több fél óránál - mondtam. Vee nagyon rosszul volt, rengeteg
vért veszített... - Valószínűleg még fél óra sem volt.
- Harminc perc alatt semmit se tudtak csinálni. Ha felismerték, hogy mennyire
nincs idejük, és azonnal visszafordultak, hogy összezavarják a nyomokat ezen az
úton, és beadják, hogy volt egy autó, és a gyerek onnan szökött meg, akkor
viszont már volt elég idejük, mert mire a rendőrök eljutottak a földútig,
eltelhetett egy jó óra is. Eltüntették a igazi nyomokat, hívtak egy kocsit,
kellett egy gyerek, talán épp valamelyiküknek a gyereke, és máris minden készen
volt. Persze, rettenetesen kellett igyekezniük.
- Na és a kutyák? Mi van a rendőrkutyákkal? - kérdeztem.
- A szagok nyomok, és ugyanúgy össze lehet őket zavarni, mint például a
lábnyomokat. Ha a saját útvonalunkat néhány percen belül többször is
keresztezzük, azzal összezavarjuk a kutyát. A kutyának 36-szor élesebb a
szaglása, mint az emberé, tehát a szaglóidegei rendkívül érzékenyek, csípős
illatanyagokkal olyan sokkot okozhatunk az állatnak, amivel napokra
megbéníthatjuk a szaglóidegeit. Fogtak egy ruhadarabot, vagy valamit, amin a
gyerek feküdt, és mesterséges szagnyomokat hoztak létre azáltal, hogy a földön
végighúzták a ruhát a terepjáró nyomáig, majd egy seprűvel lassú mozdulatokkal
kicsit felkavarták az utat borító port, és ezzel lefedték a húzás nyomát.
Átgondoltam Jessy történetét, és azt teljesen logikusnak találtam.
- Tehát a gyerek az egyik házból szökött meg - jelentettem ki.
- Én is így gondolom. Hirtelen eszembe jutott valami.
- Honnan tudod, hogy a kutyákat pórázon tartották? - kérdeztem.
- Onnan, hogy a kutyák és az emberek nyomai végig nagyjából ugyanolyan
távolságra vannak egymástól. Leszámítva az első kutyát, melyet az országúttól
néhány méterre elengedtek. Egy szagon lévő kutya, ha pórázon van, megy előre, és
szinte vonszolja maga után a gazdáját.
Elmosolyodtam. Frappáns! Soha nem jutott volna eszembe, pedig mennyire
kézenfekvő!
- És a ház? - kérdeztem. - A földútig nem volt idejük eltüntet-
332
ni a nyomokat, de a földút és a ház között már igen, miután elterelték a
rendőrség figyelmét az erdő további kutatásáról.
- így van - helyeselt Jessy. - A házig a nyomokat nagyon alaposan eltüntették.
Szerencsére nem voltak eléggé profik, és a nyomok itt-ott megmaradtak, és
elkövették azt a hibát is, hogy a nyomokat mindig ugyanazzal a módszerrel
tüntették el, így az eltüntetés nyomai lettek az új nyomok. De a házak
környékén, ahol kemény a talaj, kegyetlenül alapos munkát végeztek.
- Melyik házhoz vannak közelebb a nyomok? - kérdeztem. Jessy előretekerte a
kazettát a téglaházig.
- Ehhez. De ez nem bizonyítja, hogy innen jött. Lehet, hogy csak elsétált
mellette.
Milyen jó lett volna, ha a helyszínre kiszálló rendőröknek legalább egy olyan
nyomszakértőjük van, mint Jessy! Akkor már régen nem itt tartanék! Valószínű,
hogy nem is kellene nyomoznom. Jessy kiszállt, körülnézett, készített néhány
felvételt, azután elmondta, mit lát ő, egy tengerészgyalogos mesterlövész, és
megértettem, hogy a rendőrség elképzelése abszolút képtelenség.
Már a legelején eltévedtek.
Vajon hol járnak most? Merre kutatnak? Mekkora erők bevetésével üldözik a saját
képzeletüket?
2.
Fogadó az Alkonyhoz Idősek Otthona
Fontainebleau
November 6. hétfő, 10 óra 46 perc
Jófej lehetett az az ember, aki kitalálta ezt a Fogadó az Alkonyhoz elnevezést!
Kedves. Érzékeny és emberi. Biztos, hogy nem egy lelketlen hivatalnok lehetett,
hanem valaki olyan, aki a szivén viselte azok sorsát és érzéseit, akik majd itt
fognak élni. Az idősek otthona egy három emelet magas, az én párizsi lakásomnál
legalább kétszer nagyobb kőház volt. A ház bal oldalához éppen
333
hozzáépítettek egy majdnem ugyanakkora új épületet. A bővítésen még dolgoztak,
volt rajta munka bőven. A falakat felhúzták már, feltették a tetőt, de az
ablakok még nem voltak a helyükön, és a festéssel sem jártak még sehol. A ház
egy kicsi, de nagyon szépen gondozott park közepén állt, a parkban virágágyások,
padok és egy szökőkút is volt. A parkot sárgára és pirosra festett kerítés vette
körbe, amely túl alacsony volt ahhoz, hogy megvédje a ház lakóit a
betolakodóktól, inkább csak jelezte a park határait. A parkban állt néhány
tölgyfa, és a végében három almafa is, akadt néhány gondosan nyírt bokor, a
füvet is rendszeresen lenyírták. A kaputól a ház főbejáratáig vezető keskeny
utat kaviccsal szórták fel. Az út szegélyét érdekes formájú kövekkel rakták ki.
Szemmel láthatóan olyan emberek laktak itt, akik jobban szerettek építeni, mint
pusztítani.
A Ford Excursionnal tettünk egy újabb kört, majd félreálltunk a közeli
parkolóba. Michelle már lassan fél órája előrement körülnézni, hogy találjon egy
helyet, ahol biztonságban válthatok néhány szót Margóval. Benne volt a pakliban,
hogy nem talál ilyet, és akkor le kell tennem arról, hogy ellátogatok az idősek
otthonába. Pedig elég jó ötletnek látszott.
Most nemcsak Jessy, hanem én is távcsővel figyeltem a fákat, a házakat, az
autókat és az embereket a környéken. Kezdtem magam elunni, de nem
türelmetlenkedhettem, mert tudtam, hogy Michelle az én biztonságom miatt várat
meg.
- Megyünk - szólalt meg Simoné váratlanul, nagy örömömre. Elindultunk az otthon
felé. Ez azt jelentette, hogy Michelle talált egy megfelelő helyet, ahol tudok
valakivel beszélni.
Behajtottunk az otthon területére. Megkerültük a házat, és a hátsó ajtónál
álltunk meg. Michelle odajött a kocsihoz, és beült mellém.
- A hátsó ajtón megyünk be. A bridzsszobában tudtok beszélgetni. Itt van rögtön
az a bejárat után. Négyen vannak bent, két nő és két férfi. Köztük van az a
Margó nevű nő is, akit említettél.
- Mennyi időm van? - kérdeztem.
- Maximum fél óra. Jessy a folyosón lesz, én veled, bent a szobában. Simoné itt
marad kint. Rádió-összekötésben állunk egymással, ha bármi van, azonnal
távozunk.
- Benne vagyok. Menjünk!
334
- Rendben - bólintott Michelle.
Kiszállt, és kisvártatva Jessy is követte. Michelle bement a hátsó ajtón, Jessy
pedig kint várta. Fél perc múlva már vissza is jött. Kinyitotta az ajtómat.
- Gyere! - szólt be.
Michelle sokszor elmondta, hogy a ki- és beszállás kritikus pont, ezért azt a
lehető leggyorsabban és a legolajozottabban kell csinálni. Nem eshetek el, nem
akadhatok be, nem veszíthetem el az egyensúlyomat. És az ülések karfáit mindig
fel kell hajtani, mi-/ előtt kiszállunk, mert ha gyorsan kell beülni,
beleakadhatunk. Körülbelül két másodperccel azután, hogy Michelle szólt, már
kint is voltam a kocsiból. Simoné csak akkor csukta be az ajtót a kormányon lévő
kis kapcsolóval, amikor bementünk a folyosóra.
A kapucnim fel volt húzva, szemüveg is volt rajtam, és garbó a mellény alatt,
aminek a nyakát az orromig felhajthattam. Senki sem ismerhetett volna így fel.
Bent a folyosón nem volt senki. Michelle és Jessy a bridzsszo-ba ajtajához
vittek. Michelle bekopogott, majd benyitott, azután behúzott a szobába, és
becsukta az ajtót mögöttem. Jessy a folyosón maradt őrködni.
Reggel Michelle felhívta az otthont, és kérte Margót, majd átadta nekem a
kagylót. Megbeszéltük Margóval, hogy találkozni fogunk, mert könyvet írok, és a
segítségét kérem. Margó azt mondta, hogy van egy baráti köre, néhány hozzá
hasonló korú férfi és egy nő, akikkel együtt szoktak kártyázni meg kirándulni,
és mindannyian igazán megbízható emberek, akikért tűzbe tenné a kezét.
Megállapodtunk benne, hogy nem szólnak rólam senkinek, és hogy a délelőtt
folyamán meglátogatom őket az otthonban.
A szobában Margó, egy másik nő és két férfi egy kis kerek asztal körül ült,
mindegyikük előtt tányér, rajta szendvics vagy pogácsa, a tányér mellett pohár
vagy csésze. Az asztalon kártya. Margó keze az ölében nyugodott, a másik nőé az
asztalon, és három kártyalap volt benne, fejjel lefelé.
A garbóm nyakát lehajtogattam, és levettem a szemüvegemet is, hogy lássák az
arcom.
- Jó napot kívánok! Joyce Byron vagyok - mutatkoztam be halkan, de érthetően.
335
Margó ült hozzám a legközelebb, hátratolta a széket, és felállt.
-Joyce! Annyit aggódtam érted! - szaladt ki Margó száján. Túl hangos volt, ezt
meghallhatták kint. - Bocsánat - tette hozzá jóval halkabban.
Megöleltük és megpusziltuk egymást.
-Jó magát újra látni, Margó! - mondtam.
Margó semmit sem változott. Ugyanaz az alacsony, nem is olyan nagyon ráncos,
kissé molett, jó kedélyű, hetvenes nő volt, mint amilyennek a panzióban
megismertem. Bár, a szemüvege mintha egy kicsivel erősebb lenne... Fehér
tornacipőben és sötétkék, márka nélküli tréningruhában volt, ezüstszürke, vállig
érő haját hátrafésülve hordta, mint évekkel ezelőtt, amikor naponta
találkoztunk.
- Gyere, Joyce, bemutatlak a barátaimnak! Segíteni fognak a könyvedben, nagyon
sokat tudnak a városról és az erdőről is. És maximálisan megbízhatóak!
Margó odavezetett az egyik férfihoz, aki az ő székétől balra foglalt helyet.
Csak most vettem észre, hogy tolószékben ül. Teljesen kopasz volt, ezüstös
bajuszú, élénk tekintetű, átlagos testalkatú, úgy tippeltem, felállva
meglehetett vagy száznyolcvan centi. Nem volt rajta szemüveg. Fekete öltönyben
és fehér ingben volt, lábán csillogó lakkcipő. Látszott rajta, hogy nem így
szokott öltözni, csak a tiszteletemre vette fel. Még egy aranyszínű repülős
jelvényt is feltűzött a mellkasa bal oldalára, a szíve fölé.
- Ő Natan - mutatott rá Margó. - Pilóta volt, amióta az eszét tudja. Senki nem
ismeri úgy Fontainebleau-t madártávlatból, mint ő.
- Kérem, nézze el nekem, kisasszony, hogy nem állok fel, de már nem valami jók
ezek az öreg lábak - paskolta meg a combjait Natan, majd a kezét nyújtotta. -
Örülök, hogy megismerhetem!
Halkan beszélt, nagyon tisztán ejtve a szavakat. Érződött a hangján, hogy ha
kiereszti, kilométeres körben mindenki meghallja.
- Én is örülök, Natan - mondtam illedelmesen.
Kezet akartam fogni vele, de ő kezet csókolt. Mint egy régi vágású úriember.
Margó továbbvitt, hogy bemutassa az ő székével szemben ülő, apró termetű nőt,
akinek nagyon hosszú, tejfehér haja volt, me-
336
lyet feltekerve viselt a feje tetején. Kissé vézna volt és enyhén hajlott hátú.
Kényelmes papucsot, vászonnadrágot, világoskék blúzt és kötött kardigánt
hordott. Szemüvegét a homlokára tolta, ebből tudtam, hogy csak olvasáshoz
használja.
Margó a nő mögött állt meg, kezeit a vállára tette.
- Ő a barátnőm, Anne - mondta. - Igazi falusi pletykafészek. Minden pletykát
ismer, legalább... száz évre visszamenően!
- Üdvözlöm, Anne!
-Jó napot! Maga az első híresség, akit a saját szememmel látok, Charles de
Gaulle óta - jelentette ki Anne, csillogó szemekkel.
Nőiesen kezet fogtunk: nyújtott kézzel, nem megszorítva egymás kezét, és nem
megrázva.
A másik férfi felállt. Körülbelül tíz centivel volt alacsonyabb nálam, fejét
májfoltok tarkították, néhány ősz hajszál meredezett a feje tetejéről, mind más
irányba, a szeme szürke volt és kifürkészhetetlen. Átlagos testalkatú, de volt
egy kis, kerek hasa. Kockás papucsba bújtatta szürke zoknis lábát, sötétszürke
nadrágjáról nem tudtam megállapítani, hogy pizsama vagy tréningnadrág-e,
norvégmintás pulóverét a könyökén barna folttal stoppolták. Szemüvege az orra
hegyén, alóla pislogott fel rám.
- Ő pedig Jean-Philipe - mutatta be Margó. - Huszonkilenc éven át volt tűzoltó
itt, Fontainebleau-ban. Úgy ismeri az erdőt, mint a tenyerét.
-Jean-Philipe - biccentettem felé.
- Kisasszony - biccentett vissza Jean-Philipe. Kissé ügyetlenül kezet csókolt. -
Ön nagyon bátor, kisasszony! Kivételesen bátor. A háború óta nem sok ilyen
emberrel találkoztam!
- Köszönöm - mondtam, majd leültem a sarokban álló székre, melyre Michelle
mutatott, hogy oda ülhetek. Elővettem a jegyzetfüzetemet és a tollamat.
- Kérsz valamit, Joyce? - kérdezte Margó. - Megkínálhatunk valamivel? Tea, kávé,
kakaó, narancslé, szendvics, pogácsa, csokitorta, kókuszgolyó? Nagyjából ez a
választék, így a reggeli után.
- Köszönöm, de nem kérek semmit - mondtam.
Margó is helyet foglalt. Tudták, hogy csak néhány percem van, ezért csendben
várták a kérdéseimet.
- Először is, arra szeretném önöket kérni, hogy amíg nincs vége ennek az ügynek,
senkinek ne említsék, hogy itt jártam.
337
- Ez csak természetes - mondta Natan. Jean-Philipe biccentett.
- Ahogy óhajtja.
- Margó már említette, hogy magáról senkinek sem beszélhetünk - mondta Anne.
- Köszönöm szépen. Nagyon fontos, hogy ne tudódjon ki, hogy itt voltam.
Mindjárt a lényegre is térnék, mivel sehol sem tar-tózkodhatom hosszabb ideig.
Milyen hírek kaptak szárnyra rólam, illetve a kisfiúról, akit a barátnőmmel
találtunk múlt hónap 28-án este? Olyan hírekre vagyok kíváncsi, amelyek nem
jelentek meg egyetlen újságban sem.
- Folynak a találgatások, hogy ki lehet az a szegény, szerencsétlen kisgyermek -
mondta Margó. - Az emberek szörnyülködnek, el sem bírták volna képzelni, hogy
mifelénk ilyesmi lehetséges!
- Felmerült valamilyen név? Valaki, aki elrabolhatta a kisfiút? -kérdeztem.
Csend lett. Éreztem, hogy valami titok feszül a levegőben. Van egy név, de
valamiért nem akarják nekem elmondani.
- Nagyhatalmú emberről van szó? - kérdeztem. Tudtam, hogy igen.
Margó a szemembe nézett. Félelem bujkált a tekintetében, de próbálta leplezni.
- Ne akarj belekeveredni semmibe, Joyce! - kérlelt. - Ne írj róla, ne kutass
utána, még csak ne is kérdezősködj! Kerüld el nagy ívben! Ez egy átkozott
gonosztevő, aki mindenkinek csak árt!
- Egy alávaló gyilkos - motyogta Jean-Philipe halkan.
- Nem vagyok bolond, eszemben sincs, hogy még több bajt hozzak a fejemre! -
mondtam. - De ahhoz, hogy elkerülhessem, tudnom kell, hogy kit kell elkerülnöm.
Ki az az ember?
- Úgy hívják: Claude Alexander - mondta ki Natan.
- A Kiskirály - tette hozzá Jean-Philipe.
- Igen, róla van szó - ismerte el Margó. - Ő az egyik legaljasabb ember a
világon. Joyce, ugye hazamész, ha beszélgettünk? Menj haza, Párizsba! Jobb, ha
távol tartod magad Fontainebleau-tól!
- Meggondolom, Margó - mondtam, hogy megnyugtassam.
- Ne gondold meg, Joyce, csak menj! Kérlek szépen! Jobb, ha otthonról
telefonálsz, ha van valami kérdésed.
338
- Meglátjuk. Azon a helyen, ahol megtaláltuk a barátnőmmel a kisfiút, az
autópálya irányába fordulva, tőlünk jobbra, úgy fél kilo-méterre van két ház. Az
egyik téglából épült, és nagyon elhagyatottnak látszik, a másik viszont épp az
ellentéte, gondozott, fényűző, két nagy amerikai terepjárót és egy luxusautót is
láttak a ház előtt állni.
- Jézusmária! - csattant fel Margó, aztán a szája elé kapta a kezét, és
halkabban folytatta. - Mit csinálsz, Joyce? Ezt nem szabad! Azonnal hagyd abba,
és menj haza, amíg még lehet!
- Nem én jártam ott. Az egyik rendőr, ő beszélt róla pár napja - hazudtam.
Margó valamelyest megnyugodott.
- Akkor is menj vissza Párizsba, Joyce! Nem akarlak én elzavarni, csak nagyon
aggódom érted.
- Köszönöm, Margó, hogy aggódik értem, de vigyázok én magamra. És nem azért
jöttem, hogy megöljenek, hanem azért, hogy megírjak egy könyvet arról, ami velem
történik. Az a két ház az erdőben a Kiskirály tulajdona?
- A téglaház nem - szólalt meg Jean-Philipe. - De a másik igen, az az övé. Nem
tudom, kié a téglaház. Van néhány elhagyatott épület az erdőben. Egyiket-másikat
csavargók lakják.
- Két éve... - kezdett bele Anne elgondolkodva, majd megrázta a fejét. - A
neveket most hagyjuk. Két évvel ezelőtt valaki a városban tartozott a
Kiskirálynak egy... közelebbről nem tudom, mennyivel, de egy valamekkora
összeggel, amit kölcsönként vett fel egy teherautó vásárlására, és késett vele,
mert elvesztette mindenét. Erre a Kiskirály elraboltatta az illető úr tizennégy
éves lányát, amikor az hazafelé tartott az iskolából, és minden egyes napon,
amíg a lány apja ki nem fizette a teljes tartozását, megerőszakolta a lányt. Hat
nap után az apja elvitte neki a pénzét, és visszakapta a lányát. Másnap
hajnalban az egész család elhagyta a várost, és azóta sem jöttek vissza.
- A téglaházról én sem tudok - jegyezte meg Natan, aki eddig csendben
gondolkodott.
- Az az ember maga az ördög! - jelentette ki Margó-, félelemtől remegő hangon. -
Valóságos rémuralmat tart fenn a városban! Mindenki fél tőle! Még a rendőrök is!
Lejegyeztem mindent, amit mondtak a Kiskirályról, majd felírtam a lap tetejére:
Csak ne ő legyen!!! Nagyon nem szerettem vol-
339
na, ha ő az az ember, akivel szembe kell szállnom. Már most gyűlöltem, és már
most rettegtem tőle.
Még kértem egy telefonszámot, ahol bármikor elérhetem az idősek otthonabeli
kapcsolataimat, és megkaptam a Margó és Anne, valamint a Jean-Philipe és Natan
szobájában lévő készülékek számát.
Amikor az autóval elhagytuk az otthon parkját, felhívtam Vee-t, hogy szerezzen
cikkeket a Kiskirályról, és küldje át azokat nekem.
Még csak egy napja nyomoztam, de máris előrébb jártam, mint Franciaország
rendőrsége. Megtudtam, hogy a két ház közül, ahonnét a kisfiú elszökhetett, az
egyik a Kiskirály háza, aki a fon-tainebleau-i alvilág ura. Úgy éreztem, bárki
lakja is a téglaházat, sokkal jobb lenne ő az ellenségemnek. Biztos voltam
benne, hogy vele jobban járnék. Biztos voltam benne.
Mert még nem tudtam, ki az az ember. Már ha egyáltalán embernek lehet nevezni.
3.
Grant Kastély
Fontainebleau
November 6. hétfő, 13 óra 26perc
Az ágyon ültem törökülésben, előttem a laptop, mellette a jegyzetfüzetem, egy
üres füzet, tollak, a telefonom és egy tálca, rajta ennivaló és egy flakon.
Éppen az ebédemet fogyasztottam, egy nagy zacskó otthonról hozott aszalt
papayát, aminél finomabb étel nem sok van a világon, és hozzá ásványvizet ittam.
Még mindig nem hevertem ki az idősek otthonában tett látogatásomat. Kivert a
víz, ha arra gondoltam, hogy a Kiskirály, Claude Alexander az, aki meg akar
ölni. Vele végképp nem szeretnék összeakadni. Pszichopata állat. Na igen... Nem
túl rózsás kilátások.
Felbúgott a mobilom. Felkaptam, ránéztem a kijelzőre: VEE.
- Szia, Vee! Mit találtál?
340
- Szia, Joyce! Ez a pasas egy őrült! Remélem, nem fogsz vele találkozni! Ne
találkozz vele, kérlek, nagyon veszélyes!
Vee még jobban megijesztett, pedig már amúgy sem voltam valami nyugodt.
- Nem akarok vele találkozni - mondtam. - Sok cikket találtál? -Jó párat. Már
elküldtem őket e-mailen.
- Koszi. Máris megnézem. Van még valami, Vee?
- Semmi. Most mit keressek?
- Ööö... Segíts Johnnynak, és majd rövidesen hívni foglak. Koszi a cikkeket!
- Szívesen! Szia!
- Szia, Vee!
Visszatettem a telefont az ágyra, és elővettem a számítógépes füzetemet, hogy
megnézhessem az e-mailt, amit Vee küldött.
Elsőre sikerült megnyitnom az anyagot. Ez már komoly előrelépés! Legalább ebben
egyre sikeresebb vagyok! Először is összeszámláltam a cikkeket. A legkorábbi tíz
évvel ezelőtt jelent meg, 1990. május 2-án. Azóta harminchat cikk. Tíz év alatt.
Hát az nem olyan sok. Elkezdtem olvasni a cikkeket, és már az ötödik elején
biztosan tudtam, hogy miért íródott erről a fickóról ilyen kevés cikk, holott
egy igazi, megveszekedett, kegyetlen idióta, aki mindent erőszakkal próbál
megoldani. Átfutottam a cikkeket, és kijegyzeteltem néhány számadatot. Claude
Alexander tíz évvel ezelőtt bukkant fel itt Fontainebleau-ban, vagy legalábbis
akkor említi először a nevét egy helyi újság, a Fontainebleau-i Krónika. Az
elmúlt tíz évben vagy százszor került gyanúba, de csak kétszer emeltek ellene
vádat, és egyszer sem tartóztatták le. Ez pedig csak azt jelentheti, amit Jean-
Philipe és a barátai mondtak, hogy Claude Alexander itt a Kiskirály, aki
valóságos rémuralmat tart fenn.
Nagyon reméltem, hogy nem ő az ellenségem. Mindenesetre újabb, sokkal
részletesebb információkra volt szükségem. Úgy döntöttem, felhívom Marie-t, hogy
találkozzunk valahol. Majd azt mondom neki, egyszerűen csak felmerült a
Kiskirály neve, amikor cikkeket olvastam, és nem sokat tudok róla. Marié pedig
mindenkit ismer, és biztosan volt már dolga ezzel a sötét alakkal.
341
TIZENKILENCEDIK FEJEZET
1.
Chagall-kúria
Fontainebleau
November 6. hétfő, 15 óra 00 perc
Marié otthoni dolgozószobájában ültünk le beszélgetni. A felállás a szokásos
volt: Simoné az udvaron, az autóban; Jessy a szoba előtt, a folyosón; Michelle
pedig bent a szobában, az ajtó mellett. A dolgozószobának egyetlen hatalmas
ablaka volt, az ablak előtt íróasztal állt, kényelmes karosszékkel. Az ajtó
szemben volt az ablakkal. Michelle ezért a bal oldali falhoz állította a
székemet. Marié teával kínált, amit el is fogadtam. Néhány perc udvariaskodás
után rátértem jövetelem céljára.
- Tudja, Marié, nagyon sok anyagot olvastam el a könyvemhez, leginkább
újságcikkeket az interneten, és mindent kijegyzeteltem, ami érdekes lehet a
könyvem szempontjából. Többször is találkoztam egy névvel, viszont nem sokat
sikerült megtudnom az illetőről, ezért fordulok önhöz, mivel azt mondják, maga,
Marié, mindenkit ismer itt, Fontainebleau-ban.
- Ez azért túlzás! - mosolyodott el Marié, de látszott rajta, hogy jólesett neki
a bók. - Természetesen segítek, ha módomban áll, és valóban ismerem az ön által
kérdezett hölgyet vagy urat. Tudja, mit? Az lesz a legjobb, ha minden kérdésével
Pierre-hez vagy hozzám fordul, vagy tanulmányozza az újságokat. Semmiképpen ne
kockáztassa az életét! Ne járkáljon összevissza az erdőben, se a városban, ha
megkérhetem. Ha kutatni akar, csak tessék, de biztonságban tegye! Ha valamilyen
könyvre vagy újságra van szüksége, vagy valamilyen ismert ember levelezésére,
vagy régi térképre, esetleg filmfelvételekre, fényképekre, vagy már elhunyt
emberek születési anyakönyvi kivonatára, halotti bizonyítványára, akkor csak
szóljon nekem. Az alapítványunk tartja fenn a város legna-
342
gyobb könyvtárát, és mi hoztuk létre a Fontainebleau-i Levéltárat is, ahol
számtalan hatot nézhet meg. Ha gondolja, elküldhetem önnek a kastélyba a
szükséges könyveket és egyéb forrásanyagokat.
- Ó, nagyon köszönöm, Marié! - hálálkodtam. - Magam sem szívesen mozdulok ki a
kastélyból. Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen kedves hozzám!
- Semmiség - legyintett Marié. - Most pedig, hadd halljam azt a nevet!
- Úgy hívják az illetőt, hogy Claude Alexander. Kiskirálynak is nevezik -
mondtam legártatlanabb hangomon.
Megvillant Marié szeme, az arca azonnal megváltozott. Még a testtartása is
átalakult.
- A Szűzanyára, Joyce! - csattant fel halálra sápadtan. - Eszébe ne jusson
Claude Alexander után kutatni, megértette?! Az egy tébolyult ember! -
lehalkította a hangját. - Idefigyeljen, Joyce, de most tényleg nagyon figyeljen
rám! Az az ember egy gyilkos! Érti? Egy gyilkos! Még a rendőrség sem mer vele
ujjat húzni! Kerülje el olyan messzire, amilyen messze csak lehet! Az isten
szerelmére, ne akarjon belekeveredni a Kiskirály ügyeibe! Megunta az életét?
Joyce, könyörgöm magának, menjen haza, menjen vissza Párizsba, és bízzon mindent
a rendőrségre! írjon könyvet otthon! Ha óhajt valamit, majd elküldöm önnek
postán vagy interneten vagy faxon! Menjen haza! Kérem!
A harmincnégy éves Claude Alexander volt a mumus Fontainebleau-ban. És ezt egyre
inkább meg tudtam érteni. Eddig még mindenki halálra rémült a neve hallatán.
Megfordult a fejemben, hogy talán tényleg haza kellene mennem, de aztán a
félelmem, hogy a lakásom négy fala között múlik el az életem, és a dühöm, amiért
valaki rám szállt, és elvette a függetlenségemet, végül mégis maradásra
késztettek.
- Mondjon valamit, Marié! Mert nem értem! Olvastam újságcikkeket bűntényekről,
de nem tudok semmi konkrétat - mondtam.
Marié tekintete a semmibe révedt, közben a teáját kevergette. Úgy nézett ki,
mint aki fájdalmas emlékeket él át.
- Mi történt, Marié? Megfenyegette magát?
Marié felsóhajtott, a tekintete elhomályosult. Marié Chagall nagy tiszteletnek
és népszerűségnek örvend, rengeteg beosztottja van, jól menő alapítványa, jól
menő cégei, és most mégis olyan volt, mint egy rémült, megszeppent kislány.
343
- Ha elmondom, amit róla tudok, megígéri, hogy hazamegy? -kérdezte remegő
hangon.
- Nem tudom. Nem tudom, mit fogok csinálni - mondtam. -Félek, bárhol is vagyok.
Félek itt is, a kocsiban is, a kastélyban is, otthon is. Mindenhol. Lehet, hogy
hazamegyek, még nem tudom. De mesélje el, Marié, hogy mi történt! Még nem tudok
eleget ahhoz, hogy dönteni tudjak.
- Hát jó - adta be a derekát Marié. - Claude Alexandernek egy egész bűnbandája
van. Mindenről tud, ami a városban történik, és megöli, aki az útjába mer állni.
Nyolc évvel ezelőtt a férjem valami semmiség miatt szóváltásba keveredett vele.
És az uram másnap meghalt. Azt mondják, autóbaleset volt. De röviddel a halála
után Claude Alexander felhívott telefonon, és azt mondta, hogy az uram magának
kereste a bajt, és én is megkaphatom a magamét, ha az útjába állok.
2.
Fogadó az Alkonyhoz Idősek Otthona
Fontainebleau
November 6. hétfő, 17 óra 35 perc
Ismét a kártyaszobában találkoztam Margóval, Anne-nal, Nátánnal és Jean-Philipe-
pel. Indulás előtt felhívtam Margót, hogy bemennék, mert lenne néhány kérdésem.
Azt mondta, örömmel lát, de amikor megérkeztem, mind a négyen rákezdtek, hogy
sokkal jobb lenne, ha inkább hazamennék Párizsba.
- Hagyjuk most a Kiskirályt, én sem szeretnék vele foglalkozni - mondtam, ami a
legteljesebb mértékben igaz is volt. - Olyan emberek érdekelnének, akik
különösen nagy undort váltottak ki az emberekből valamilyen tettükkel. Nem
bűnözők, nem a Kiskirály, hanem olyan valaki, akitől az a bizonyos nagyon
visszataszító tett meglepetést okozott. Kiderült, hogy az illetőnek két arca
van, kettős életet élt.
Hogy miért kérdeztem ezt? Mert Sherlock Holmes a nyomozói
344
munka szerves részének tekintette a fantáziát, és ez egy kellőképpen
elrugaszkodott kérdés volt. Szerettem volna, ha felbukkan még egy név, valaki,
aki gyanús, és megnyugtat engem, hogy más is szóba jöhet, mint ellenség, nemcsak
a Kiskirály.
Arra vártam, hogy ezen egy darabig elgondolkodnak, de néhány eset úgy látszik,
igen élénken él az emlékezetükben, még ennyi év távlatából is.
- -Volt egy erdész. Nyolcvanéves vénember, kissé szenilis. Vagy nem is annyira
kicsit volt szenilis - mesélte Anne. - Jeannak hívták. Hogy mi volt a másik
neve, azt senki sem tudta. Egész életében az erdőben élt.
Felírtam a nevet, és hogy egész életében az erdőben élt". Gyanús volt.
- Mi történt vele? - kérdeztem.
- Agyonlőtte a péknét a főutcán, mert rádudált az autójával. Ment az úton, tolta
az öreg, rozoga biciklijét, vállán a puskája. Fényes nappal, rengetegen voltak
az utcán. Jött a pékné az autójával, szállította a friss kenyereket, és rádudált
az öregre. Erre az megfordul, lekapja a hátáról a puskát, és szétdurrantja
szegény péknét az autójában.
- Ez mikor volt?
- Hát azt meg nem mondom magának!
- Tíz vagy tizenkét éve - szólalt meg Margó.
- Volt az tizenhárom is - jelentette ki Jean-Philipe.
- Lehetséges - egyezett bele Margó.
- És azután mi lett az erdésszel? - kérdeztem, mert tíz-tizenhárom éve történt
események nem különösebben voltak izgalmasak a jelenlegi ügyet tekintve.
- Más nem volt - mondta Anne.
Margó elgondolkodva kevergette a teáját. Emlékeztem erre a szokására. A
panzióban egyszer vagy húsz percig keverte a teáját. Mindig ezt tette, ha
elmélyülten gondolkodott.
- Az öreget börtönbe vitték - mondta Margó. - Azután már nem hallottunk felőle.
Az erdész nem volt valami érdekes a számomra, át is húztam a nevét.
- Más valaki? - kérdeztem. Natan köhintett.
345
- Elnézést kérek - mondta. - Volt egy rendőr, aki nagyon-nagyon sok pénzt
sikkasztott. Kereken húszmillió frankot. Óriási felhajtás volt! Még az Egyesült
Államokban is benne volt a híradóban! Egész Fontainebleau-t ellepték a
riporterek és az újságírók. Rengeteg tévéstáb volt itt.
- Hogy hívták a rendőrt? - kérdeztem.
- Xavier Gabin - vágta rá. Azonnal felírtam a nevet.
- De ez már régen volt - tette hozzá Natan.
- Igen, elég régen - bólogatott Margó elgondolkodva és a teáját kevergetve. -
Megvan annak már vagy harminc éve.
Azonnal áthúztam a nevet. Harminc év... Ezzel se megyek sokra.
- Mi lett a rendőrrel? - kérdeztem a biztonság kedvéért.
- Felakasztotta magát a cellájában, Párizsban - mondta Natan.
- Nem biztos az, hogy ő akasztotta fel magát! - jegyezte meg Jean-Philipe.
- Mikor halt meg? - kérdeztem Jean-Philipe felé fordulva.
- Néhány nappal a letartóztatása után - válaszolta az öreg. Ennek annyi. Ez se
egy nyom.
Margó egyszerre abbahagyta a kevergetést.
- És persze ott volt Ménart doktor - mondta halkan.
- Igaz, Ménart doktor is nagy botrányt kávait - bólogatott Anne. - De ő nem
követett el semmilyen bűncselekményt.
Jean-Philipe felemelte a mutatóujját.
- Az ilyesmit sose lehet tudni! - jelentette ki határozottan. Margó folytatta a
teája kevergetését. Még egy kortyot sem ivott
belőle, de szerintem nem is akart mást, csak kevergetni.
- Ménart doktor? - kérdeztem, hogy felírhassam a teljes nevet.
- Dr. Philipe Ménart - segített Margó.
- Köszönöm. Ő mit... - kezdtem, de elharaptam a mondat végét, mert volt egy
fontosabb kérdés. - Mikor csinálta azokat a botiinyokat?
- Egész pontosan nyolc éve - adta meg a választ Margó.
- Igen, nyolc éve már annak, hogy elmenekült a városból - bólogatott Anne.
- Nincs még egész nyolc éve, inkább hét és fél - szólalt meg Natan
elgondolkodva.
- Akkor legyen hét és fél - egyezett bele Anne.
- Miért menekült el? Kereste a rendőrség? - faggatóztam.
346
- Nem - rázta a fejét Anne. - Mennie kellett. Senki nem bírta már elviselni a
jelenlétét, ezért el kellett mennie. Elköltözött Fon-tainebleau-ból hét és fél
vagy nyolc éve.
- Egyáltalán nem biztos, hogy elköltözött - szólalt meg rekedt hangon Jean-
Philipe. - Senki sem látta, hogy elment volna.
- És akkor mivel magyarázod, Jean-Philipe, hogy évek óta a színét sem láttuk? -
kérdezte Anne.
Jean-Philipe felemelte a mutatóujját.
- Hát ez az! - mondta, aztán a kezét az ölébe ejtette. - Ez még nem jelenti azt,
hogy elment. Csak senki sem látta.
Anne és Margó összemosolyogtak.
-Jaj, Jean-Philipe! - legyintett Margó, aztán felém fordult. - Tudod, Joyce,
Jean-Philipe titkosügynök volt a világháborúban!
-Jean-Philipe a háború idején az ellenállásnál működött, és az is volt a dolga,
hogy kiszűrje a kémeket. Beteges gyanakvó! -mondta Anne mosolyogva.
- Nekem annak kellett lennem, hogy végezhessem a munkámat! A szövetségesek úgy
készítették elő a nomiandiai partraszállást, hogy az amerikai titkosszolgálat
ezer ügynököt és ötezer konténer fegyvert dobott le az ellenállásnak, a
Szerencselovag Akció keretében - mesélte Jean-Philipe, és közben egészen
megváltozott: a tekintetében megbújó köd egy csapásra eltűnt, ahogyan felidézte
fiatalkorát. - A bajtársaim és én, Louvro őrnagy vezetésével az amcsiknak
segítettünk, hogy az ellenállókból ütőképes csapatokat kovácsoljunk. Nekem
kellett elkapnom a náci disznókat, akiket kémkedni küldtek hozzánk! Kemény munka
volt ám az!
- Mire gyanakszik, Jean-Philipe? - kérdeztem.
- Ménart talán nem is hagyta el Fontainebleau-t. Talán csak kiköltözött az
erdőbe, hogy ne legyen szem előtt. De én meg tudom érteni, amilyen szégyentelen
dolgokat művelt az az ember!
Egyre jobban érdekelt a dolog. Lehet, hogy a többieknek komolyabban kellene
venniük ezt az öreg fickót?
- Mit művelt? - kérdeztem.
- Részegeskedett. Énekelve tántorgott az utcán, orvos létére! El tudja ezt
képzelni? Maga járna egy orvoshoz, akit az utcán lát hányni, meg a saját
piszkában fetrengeni?
Elfintorodtam, úgy tettem, mint akit kirázott a hideg. Egy részeg orvos... Kevés
dolog lehet ennél kiábrándítóbb.
347
- De ha alkoholista volt, hogyan kapott praktizálási engedélyt?
- Nem volt mindig az - vette át a szót Natan. - Egyszer csak elkezdett inni, de
úgy ám, mint valami megszállott. Senki sem tudja, hogy miért. Hét vagy nyolc éve
is már annak, hogy elkezdte. Ha jól emlékszem, valamikor '92-ben már láttam az
utcán tántorogni. Felháborító volt!
Anne mondta tovább.
- De még mennyire! Az emberek azt akarták, hogy elmenjen! Tudja, orvos létére
iszik... Ez borzalmas! És a legszörnyűbb az egészben, hogy mindene megvolt!
Nagyreményű orvosnak indult, fiatal kora ellenére nagyon értette a dolgát. Jó
partinak számított, nem egy nő szemet vetett rá.
- Mit ért az alatt, hogy fiatal volt? Hány éves? - kérdeztem.
- Negyven, ha lehetett.
Na igen, hozzájuk képest egy negyvenéves még tejfölös szájú.
- Hogyan tudnám megtalálni?
- Talán az övé az a téglaház, ott kint az erdőben, a Kiskirály háza közelében.
Tudja, amiről korábban kérdezett! - vélekedett Jean-Philipe.
Nekem is épp ez motoszkált a fejemben. Felírtam mindent Ménart-ról, amit
hallottam. Végre volt egy újabb gyanúsítottam!
Michelle jelzett, hogy idő van, ideje lelépni.
Többet már nem sikerült megtudnom Ménart-ról, és meglett korú informátoraim
senki másról nem tudtak, akiről egyszer csak nagyon meglepő dolgok kezdtek
kiderülni.
Távoztunk. A kocsiból felhívtam Vee-t, és ráállítottam Ménart-ra.
3.
Grant Kastély
Fontainebleau
November 6. hétfő, 21 óra 45 perc
Vee tizennégy cikket talált Ménart-ról, és elküldte őket nekem az interneten
keresztül. Már a füzetre sem volt szükségem, és elsőre
348
meg tudtam nyitni a csomagot! Vee írta, hogy még folytatja a kutatást. Töltöttem
magamnak egy pohár tejet, és lehuppantam az ágyra olvasni.
Átfutottam a cikkeket, és mindent kijegyzeteltem, amit első olvasatra fontosnak
találtam. Ménart 1952. február 2-án született, Párizsban. Iskoláit kiváló
eredménnyel végezte. 1985-ben összeházasodott Linda Lacroix-val, akitől 1990-ben
vált el. Gyerekeik nem voltak. Ménart valóban egy nagyon jó nevű és kimondottan
közkedvelt figura volt itt Fontainebleau-ban, valamikor, úgy hétnyolc évvel
ezelőttig, de azután alkoholista lett, és mindent elrontott. Végül már annyira
megutálták az emberek, hogy el kellett mennie. A cikkekben semmi nem állt arról,
hogy Ménart hol a csudában lehet. Az idősek otthonában sem tudták, csak az ex-
tit-kosügynök Jean-Philipe feltételezte, hogy talán Ménart lakja azt a kissé
megviselt téglaházat az erdőben. Fogtam a telefont, és felhívtam Johnnyt.
- Szia, Joyce! Hogy vagy? Mikor jössz haza? - érdeklődött Johnny, amikor
felvette a telefonját.
- Na, te is jó vagy! Micsoda egy üdvözlés ez, mi? - pirítottam rá játékosan. -
Egyébként meg szia, és jól vagyok. És te?
- Persze.
- A hajad?
- Hagyjuk ezt a témát. Még kevés idő telt el, hogy bármi is változzon. De mondd,
miért hívtál!
- Van neked egy rendőr ismerősöd.
- Igen.
- Olvasgatok itt mindenféle cikkeket, és ráakadtam egy fickóra, aki pár éve
eltűnt, de nagyon fontos lenne vele beszélnem. Meg tudnád találni?
- Fogalmam sincs. Ki az a fickó?
Hallottam, ahogyan Johnny valamit odavesz magához, majd kattint egyet egy
golyóstollon.
- A neve: Philipe Ménart. Orvos. Vagy volt. Fontainebleau-ban lakott hét-nyolc
éve, azóta senki nem látta. Kéne a száma.
-Jó, utánanézek. Mikor jössz haza? Gyere haza!
- Majd megyek, Johnny. Ne aggódj!
- Az nem fog menni.
Melegség öntött el. Elmosolyodtam.
349
- Nyugodj meg, vigyázok magamra, és a szuper testőreim is vigyáznak rám -
mondtam. - Egyébként hol vagy most? Nálam vagy, ugye?
- Persze. Nézd, Joyce, nem akartam most felhozni, de ha már így dumálunk, hát
elmondom, mert... Ne legyél ideges, csupán tájékoztatlak. Volt az a barom, aki
azzal a maffiás históriával állt elő a tévében. Nos, tudom már, hogy kicsoda.
Egy riporter, aki még csak negyedéve van a cégnél, frissen végzett fickó, és
nagyon szeretne bizonyítani. Úgy hívják: Alain Menosh. Huszonhét éves, és azt
hiszi magáról, hogy fenegyerek.
Egy kezdő, aki szeretne bekerülni a nagyok közé. Meg tudtam érteni, és ha csak
rólam lett volna szó, talán még meg is elégedtem volna azzal, hogy egy kicsit
ráijesztek. De sokkal többről volt szó. Például anyukám ősz hajszálairól. Meg
arról is, hogy micsoda egy velejéig romlott szemét az, aki úgy akar elérni egy
célt, hogy hazudik?!
- Elkapod? - kérdeztem.
- De el ám! Ráállítottam néhány embert, a jelenét és a múltját vizsgálják. Ha
nem ő a Szent József, akkor komoly bajban lesz ez a kis rohadék.
-Jól van. Ha találtak valamit, hívj!
- Hogyne. És majd Ménart ügyében is hívlak, amint van valami eredmény.
- Oké! Kösz, Johnny!
- Nincs mit. Szia!
- Szióka!
Letettem a telefont az ágyra. Egy hatalmasat ásítottam. Hirtelen nagyon álmos
lettem. Összefolytak előttem a betűk. Valamiért úgy leszek álmos, mint ahogyan a
trópusokon beköszönt az éjszaka: hirtelen. Eléggé ismerem már magam: tudom,
hogyha elkezd összefolyni előttem a betű, akkor már menthetetlenül álmos vagyok.
Ilyenkor már hiába próbálkozom meg bármivel, hogy felébresszem magam, nem megy;
aludnom kell.
Kikapcsoltam a számítógépet, és letettem az ágy mellé. A jegyzeteimet is
félretettem. A telefonomat feltettem a töltőre, nehogy akkor merüljön le, amikor
a legfontosabb lenne. Kimentem a külső szobába, és szóltam, hogy megyek aludni.
Michelle már aludt, csak Jessy és Simoné voltak ébren. Majd néhány óra múlva
egyi-
350
kük cserél Michelle-lel. Az volt a rend, hogy ketten mindig ébren vannak.
Visszamentem a hálóba, kulcsra zártam az ajtót. Egy műanyag vödör és egy
tízliteres kanna volt a mosdóm, hogy ne kelljen elhagynom a szobáinkat. A vödör
felett mostam fogat; közben, már félálomban, Ménart-ról gondolkodtam.
Reméltem, hogy ő lakik a téglaházban, és ő az ellenségem. Sokkal egyszerűbb
esetnek tűnt, mint a Kiskirály, bár momentán még nála is rejtélyesebb volt.
Honnan lennének Ménart-nak emberei mindehhez? Fogas kér... kér... kér...
Aaaahhhh! Baromi álmos vagyok.
Befejeztem a fogmosást. Átöltöztem pizsibe. Gyorsan átkutattam az ágyat, hátha
van benne egy-két bogár, de szerencsére nem volt, és végre bebújhattam a jó
meleg paplan alá. Ellenőriztem a párnám alatt a Chanelt, hogy jól kézre esik-e,
azután leoltottam a falilámpát, és becsuktam a szemem.
Honnan vannak Ménart-nak emberei? Elvégre egy orvos, és ha ő áll a háttérben,
honnan a csudából szerezte az embereit, akik rám támadtak? És persze, az is
lehet, hogy zsákutca ez a nyom. Lehet, hogy nem ő lakja a téglaházat. Igen,
valószínűleg nem ő.
Az Akadémián tanultam, hogy egy nyomozásnál a legtöbb nyom, amin elindulnak, nem
vezet sehová. Lehet, hogy ez sem
fog.
De ha Ménart az, akkor hon... hon... hon... Aaaahhhh! Honnan vannak az em...
em... em... Aaaahhhh!
Na jó, majd holnap folytatom.
351
HUSZADIK FEJEZET
1.
Grant Kastély
Fontainebleau
November 7. kedd, 06 óra 50 perc
Kinyitottam a szemem, és néztem a sötétet. Egy pillanatra nem is tudtam, hol
vagyok és miért, és azt hittem, minden a legnagyobb rendben. És csodálatosan
éreztem magam. Azt hittem, otthon vagyok, rövidesen lemegyek a kávéházamba
reggelizni, találkozom Vee-vel, Madlennel, Claire-rel és a többi lányommal,
langymeleg rongyoskiflit eszem narancsdzsemmel, tejet iszom hozzá, és boldog
vagyok, mert úgy élek, ahogyan akarok.
De az érzés néhány másodperc alatt elszállt, amint rájöttem, hol is vagyok. Nem
otthon vagyok, a kávéházam zárva, Vee és Madlen lövést kaptak, és az életem
teljesen a feje tetején áll.
Felkattintottam a falilámpát, és körülnéztem a szobában. Minden úgy volt,
ahogyan akkor hagytam, amikor lefeküdtem aludni. Az ajtó alatt keskeny fénycsík
jelezte, hogy testőreim a másik szobában ébren vannak. Megnéztem az órát az
éjjeliszekrényen. Még hét óra sincs. A telefonom már teljesen fel volt töltve,
kivettem a töltőből, és megnéztem, hogy van-e üzenetem, hátha megint nem
ébredtem fel a bugásra. Nem volt egyetlen üzenetem sem. Johnny még nem találta
meg Ménart-t.
Ménart...
Amióta találkoztam egy őrülttel, odalett a függetlenségem, melyért annyit
küzdöttem. Azóta, hogy találkoztam vele, egyfolytában olyan dolgokkal kell
foglalkoznom, amelyekkel nem akarok, olyan emberekkel kell beszélnem, akik nem
érdekelnek, és egyre kisebb és kisebb területen vagyok kénytelen élni. Még
dolgozni sem Uidok.
Felültem.
De jó lenne most valami klassz zenét hallgatni! Hülye voltam,
352
hogy nem hoztam magammal CD-t! Az ágy mellett az éjjeliszekrényen volt egy
rádiós ébresztőóra. Magamhoz vettem, és bekapcsoltam. Addig tekertem az
állomáskeresőt, amíg nem találtam valami jó zenét. Az egyik adón a Volt egyszer
egy vadnyugat ze-néjét adták. Szép zene. És szomorú. Mint én. Vagy csak azért
hallom szomorúnak, mert szomorú vagyok?
Az ágy mellől felvettem a jegyzetfüzetemet és a tollat, hogy átolvassam, mi
mindent tudtam meg tegnap.
Közben a zene véget ért, és a hét órai hírek következtek. Én voltam a fő
attrakció. Még mindig. Csak annyit mondtak, hogy a nyomozás folyik, de még nincs
eredmény, én pedig bezárkóztam a champ-de-marsi lakásomba. Még jó, hogy a
telefonszámomat nem mondják be. Már megint jött a maffia-duma.
Megvontam a vállam, és belemélyedtem a jegyzeteimbe.
Ménart valamikor hét-nyolc éve kezdett inni, de minek a hatására? Senki sem lesz
alkoholista csak úgy! Valaminek történnie kellett, ami nagyon megrázta. De mi
volt az? És vajon van bármi köze Ménart-nak ehhez az ügyhöz?
-Jane Swanson, angol újságírónő...
Erre felkaptam a fejem, és a rádióra koncentráltam. Mi van Ja-ne-nel?
- ...az angliai Yorkban található házában tartózkodnak Joyce Byron védencei,
akiknek kávéházaiban ad munkát. A róka-hegyi ház védelem alatt áll, több
fegyveres férfi őrzi.
A döbbenettől egy ideig levegőt sem kaptam, csak némán tátogtam.
Semmi sem olyan veszedelmes, mint az őrület! Semmi! Semmi! Semmi!
- Ez nem lehet igaz! - kiáltottam fel.
Szinte éreztem, ahogyan az aggódástól megőszül néhány hajszálam. Rávetettem
magam a telefonomra, és azonnal hívtam Johnnyt. Ziháltam, remegtem az
idegességtől.
- Ez nem lehet igaz...
Johnny álmos hangon szólt bele.
- Szia. Mi történt? - kérdezte.
-Johnny! Rohadt nagy baj van! - ordítottam a telefonba. Ettől Johnny azonnal
éber lett. -Mi a baj, Joyce?
353
- Most mondták be a rádióban, hogy a lányaim Yorkban vannak, Jane házában! Még
azt is bemondták, hogy hol van a ház! Ezt nem hiszem el! Hát mit képzelnek ezek
a mocskok?! Ezek az aljas szemetek kockára teszik bárkinek az életét, csak hogy
legyen egy rohadt sztorijuk?!
-Jól van, Joyce, nyugodj meg! Megoldjuk. Először is: telefonálok a házba, hogy
figyeljenek jobban, mert lehet, hogy valaki próbálkozni fog. Másodszor:
megszervezem, hogy a lányaidat elvigyék onnan. Méghozzá titokban. Találok nekik
egy helyet valahol, és senki nem fogja tudni, hol vannak. És harmadszor:
kiderítem, kitől származik az információ. Negyedszer pedig... Ugye tudod, mi fog
történni?
Tudtam.
- Nem hiszem el, hogy ilyen aljas, rohadék emberek vannak! Nem érdekel, Johnny,
kegyetlen leszek! Ezt egyszerűen nem lehet eltűrni! Hát mi az istent képzelnek?!
Tudd meg, ki tette, és deríts ki róla mindent, bármennyibe kerüljön is! És ha
kiderül valami, amit nagyon titkol, esküszöm, hogy ez a mocsok szemét nem teszi
zsebre, amit kap! Plakátot készíttettek a legféltettebb titkából, rárakatom a
fényképét is, és beborítom vele egész Párizst! Ha kell, kinyomok az utcára
egymillió plakátot! Nem érdekel, mi lesz vele, nem érdekel!!! Dögöljön meg!
Dögöljön meg ez az aljas rohadék, aki kockára teszi a lányaim életét!
A végén már úgy üvöltöttem, hogy szerintem Johnny nem is nagyon értette a
szavakat. Már azt vártam, a testőreim betörik az ajtót, hogy lássák, mi van
velem, amitől ennyire kiborultam. De nem törték be. Az egész testem remegett, az
arcom és a fülem tűzforró volt.
- Joyce, nyugodj meg, a lányaid rendben lesznek, és aki elmondta, hogy hol
vannak, annak lőttek. Annak a szemétnek vége. Nem számít, ki az, vége van.
Ménart-ról pedig annyit, hogy a barátom nem találja. Sajnálom. Most pedig
leteszem a telefont, és azonnal intézkedem. Magam megyek Yorkba, és elviszem a
lányaidat valami biztos helyre; nem lesz gond. Majd hívlak! Szia!
- Kösz, Johnny!
Letettem a telefont az ágyra. Merő feszültség voltam. Ez nem lehet igaz! Milyen
emberi lények vannak? Felkaptam a telefont, és hívtam Claire-t.
- Szia, Joyce! - kapta fel Claire a telefont. Még nem aludt, vagy már nem.
354
- Szia, Claire! Figyelj rám! Baj van! Valaki elmondta, hogy hol vagytok, és most
ezzel van tele a média.
Claire kellőképpen megijedhetett, mert nem jutott szóhoz.
- Claire, van valaki házon kívül?
- Nincs - szólalt meg. - Mit csináljunk most? Baj van, Joyce? Meg akarnak minket
támadni?
- Nem tudom, de jobb, ha a legrosszabbra készülünk fel! Claire, zárkózzatok be,
és nagyon figyeljetek!
- Lehet, hogy innen mondta el valaki, hogy itt vagyunk? - kérdezte Claire. -
Mondjuk, az egyik testőrünk?
- Nem tudom, lehet! Ébressz fel mindenkit a lehető legnagyobb titokban, és
pakoljatok össze! Olyan ruhát vegyetek fel, amiben ki tudtok menni a házból! Ne
keltsetek feltűnést! Senkinek ne beszéljetek róla, de Johnny nemsokára odamegy,
és elvisz titeket!
- Fel fogunk készülni, Joyce! A legnagyobb titokban. -Helyes, kicsim, akkor
azonnal lássatok hozzá, és majd beszélünk!
- Oké, szia!
- Szia!
Egy szempillantás alatt felöltöztem, majd a telefonommal és a Chanellel az
ajtóhoz mentem, elfordítottam a kulcsot, és benyitottam.
Michelle az egyik fotelben ült, és engem nézett, Jessy a kanapén reggelizett,
Simoné pedig az ágyban aludt.
- Mi történt? - kérdezte Michelle.
- Bemondták a rádióban, hogy a lányaim Yorkban vannak! -mondtam. - Iszonyúan
mérges vagyok! Michelle, százszázalékos garanciát vállalsz azokért a
testőrökért, akik a lakásomban vannak?
- Hogyne. Profi vagyok, és tudom, hogy egyetlen amatőr a vonalakon
katasztrófához vezethet. Egyetlen amatőrrel sem tartok fenn kapcsolatot, sem a
munkámban, sem a magánéletben. Az információról egyedül nekünk - magára, Jessy-
re és Simonéra mutatott - és Sophie-nak van tudomása. Sem mi, sem Sophie nem
mondta el senkinek, mert bizalmas információ, és mert senkinek sem segíti a
munkáját.
- Jó, koszi, Michelle. Sajnálom, nem akartam vádaskodni, de majd szétrobbanok a
dühtől!
355
- Megéltelek. Valaki kiadta az információt némi pénzért, vagy puszta
rosszindulatból. De annak az esélye, hogy valaki elmegy oda, és megtámadja a
lányokat, szinte nulla. Persze, jobb tenni valamit, mint azt számolgatni, hogy
minek mennyi az esélye.
-Johnny már intézkedik. Michelle bólintott.
- Akkor ez rendben van - mondta. - Segítsek valamit? Van egykét igen megbízható
barátom a szakmában, akik tényleg profik, és egyáltalán nem olyan drágák, mint
mi.
- Az jó lesz, köszönöm! Jól jönne néhány teljesen megbízható ember!
- Elintézem - mondta Michelle, és már vette is elő a telefonját.
- Köszönöm.
Visszamentem a hálószobába, de most nem csuktam be az ajtót. Hívnom kellett
Johnnyt, hogy kap egy kis erősítést. Elővettem a telefont a zsebemből, és
beütöttem a Johnny számát rejtő kódot. A hívás elment.
Szét tudnám verni azt a rohadékot, aki eláaüta a lányaimat! Fognám a Chanelt
és... és... Huh... Vagy el kéne érnem valahogyan, hogy rám támadjon! Mert akkor
kapna egy-két golyót, abba a szemét fejébe! Ha megtudom, ki volt az, plakátokat
nyomtatok róla, ráírom a legnagyobb titkát, a lakáscímét, a telefonszámát,
ráteszem az arcképét, és beterítem vele egész Párizst! Vagy Londont! Vagy
Yorkot! Nem érdekel, de megfizet azért, amit tett!
2.
Orly Nemzetközi Repülőtér
Párizstól 20 km-re
November 7. kedd, 12 óra 12 perc
Reggel felhívtam Margót, és megkértem, hogy feltűnésmentesen kérdezzen körbe,
hogy ki látta utoljára Ménart-t. Tíz órakor visszahívott, hogy az egyik nő négy
éve találkozott vele egy szanatórium-
356
ba, ahol alkoholistákat kezelnek. A nő a férje elvesztése miatti fájdalmában
kezdett inni, és ott kötött ki. Éppen akkor Ménart is ott volt. A szanatórium
Huelgoat-ban található, amely egy csendes vidéki kisváros. Elég messze volt,
légvonalban körülbelül 420 kilométerre, és könnyen meglehet, hogy Ménart
jelenleg nincs ott. Akkor pedig tovább kell mennünk egy másik városba, vagy egy
másik országba. Ezért döntöttem úgy, hogy a gépemmel megyünk.
Mire megérkeztünk a repülőtérre, Sophie már ott volt. Vigyáznak elegen Vee-re,
és nem akartam a gépemet magára hagyni egy ismeretlen kisváros fene tudja milyen
repülőterén.
Az örökösen fontoskodó Romáin úr most egy pillanatra sem juthatott a közelembe.
Michelle elvette tőle az aláírandó papírokat, megvizsgálta őket, majd beadta a
páncélautóba, én pedig aláírtam, ahol kellett.
Míg Michelle és Sophie tüzetesen átvizsgálták a gépet, Simonénál és Jessyvel a
kocsiban várakoztunk. Amikor végre minden készen állt, a kis vontatóval
előhúzták a gyönyörű gépemet a hangárból. Elnéztem ezt a csodaszép masinát, és
tudtam, miért kell foggal-körömmel ragaszkodnom az elért életszínvonalamhoz, és
miért nem adhatom alább az évi tízmilliós bevételemet azután sem, hogy véget ért
a modellkarrierem. És azt is tudtam, hogy nem engedhetem meg holmi begőzölt
pszichopatának, hogy tönkretegyen. Belehalnék. Egyszerűen belehalnék, ha meg
kellene válnom ettől a gyönyörűségtől!
Elhúzták a Falcont a várakozópontig, majd a vontatót lekapcsolták a gépről.
Simoné a repülőgéphez hajtott. Michelle, Jessy és Sophie szoros kíséretében,
nagyon gyorsan szálltunk át a gépbe. Simoné elvitte a Ford Excursiont valami
biztos helyre, majd csatlakozott hozzánk.
Jessy, Simoné és Sophie helyet foglaltak hátul, az utastérben, én pedig bevettem
magam a pilótafülkébe Michelle-lel. Beültettem Mi-chelle-t a másodpilóta
ülésébe, majd én is leültem a saját helyemre. Feltettem a fejhallgatót a
fejemre, és a szám elé hajtottam a kis mikrofont, majd elindítottam a
rendszerellenőrző programot. Amikor a rendszerellenőrzés befejeződött,
bejelentkeztem a toronynál.
Néhány perccel később elaigaszkodtunk a kifutópályától. Tízezer méterre
emelkedtem, a számomra kijelölt légifolyosóhoz. Hívtam Johnnyt.
357
- A lányaid már nincsenek Yorkban - jelentette Johnny a jó hírt. - Éppen egy
megfelelő helyet keresünk nekik, ahol senki nem akadhat rájuk.
- Nagyon hálás vagyok, Johnny! Köszönöm szépen! Klassz vagy!
- Klassz" a harmadik nevem, nem tudtad? - szerénykedett.
- Tudni ugyan nem tudtam, de mindig is sejtettem! - mondtam elmosolyodva. Jó
poén volt, még ebben a szörnyű állapotomban is hatott.
Johnny még mindig nem aidta, hol van Ménart, én pedig nem tájékoztattam róla,
hogy éppen mit csinálok, és merre tartok. Abban maradtunk, hogy tovább kutat.
3.
Riviére d'Argent Szanatórium
Huelgoat
November 7. kedd, 14 óra 22 perc
Sophie még a repülőről bérelt egy páncélozott Mercedest, amely már ott várt
minket, amikor földet értünk. Sophie maradt a gépemen, ő volt a helyszíni
háttérember, az operátor. Michelle, Simoné, Jessy és én a páncélozott autóval
elmentünk a szanatóriumba.
Hogy mennyire gyors egy repülőgép, az abból is látszik, hogy gyorsabban tettük
meg a körülbelül négyszáz kilométeres utat az Orly-ról Huelgoat-ba, mint a
huelgoat-i repülőtérről a szanatóriumba. Ez a közeli, pisztrángoktól hemzsegő
folyóról elnevezett szanatórium maga volt a csend és nyugalom szigete. Dülöngélő
részegeket vártam, de eggyel sem találkoztunk. Szépen gondozott kertet és rács
nélküli ablakokat láttunk. A képzeletemben egészen más kép élt a kijózanítóról.
Michelle előrement, és megnézte magának a szanatóriumot, majd előkerítette a
főorvost, és elmondta, hogy meglátogatná egy híresség, de nem szeretné, ha ez
kitudódna. A főorvos hiú ember
358
volt, így azonnal ráállt, hogy fogadja az ismeretlen sztárt irodája diszkrét
magányában. Michelle szólt rádión Simone-nak, hogy bemehetünk a parkba, és
megmondta, hová álljunk. Simoné maradt az autóban, Michelle, Jessy és én
felmentünk a főorvos irodájába. Teljes páncélzatban voltam, szemüveg az orromon,
garbóm nyaka a szemüveg aljáig felhajtva. Úgy néztem ki, mint a láthatatlan
ember. Michelle nem engedte, hogy a főorvos az íróasztalához üljön, mert látni
akarta a kezeit és a lábait, ezért a fal mellett elhelyezett fotelokban
foglaltunk helyet. Jessy a folyosón maradt, Michelle bent az irodában, a
közelemben. A főorvos, Dr. Róbert Chábert, eléggé meglepődött, amikor megtudta,
hogy én kerestem fel. Ő is figyelemmel kísérte a velem kapcsolatos híradásokat.
Chábert irodája az első emeleten volt. Szép, tágas iroda, fabo-rítással a
falakon, mégis rideg volt. Akárcsak az, aki használta. Ahogy körülnéztem az
irodában, rájöttem, hogy nincs benne semmi luxus. Kezdtem arra gondolni, hogy ez
a szanatórium talán nem is annyira drága, mint azt elsőre hittem, pedig amióta
csak megláttam a kocsink ablakából az épületet, azon törtem a fejem, hogy egy
alkoholista, nem praktizáló orvosnak miből telik rá, hogy itt kezeltesse magát.
Lehet, hogy nem is drága, egyszerűen csak mindenre nagyon vigyáznak.
- Igazán tetszik nekem a szanatóriuma, igazgató úr - mondtam bevezetésképpen. -
Egyáltalán nem ilyennek képzeltem egy de-toxikálót.
- Ez nem detoxikáló - igazított ki Chábert.
Dr. Róbert Chábert hetven felé járt. Igen testes ember volt, meglehetett vagy
két méter magas. Gyér, őszülő haját hátrafésülve hordta; hűvös, kék szemeivel
áthatóan meredt rám olvasószemüvege alól. Vékony, nagy orra volt és keskeny,
vértelen szája, koponyához simuló, jókora füle, karikás szemei és halovány
arcbőre. A hangja érdes, kellemetlen. Az egész emberben volt valami önteltség,
valami én vagyok itt a király "-hozzáállás. Úgy gondoltam, rosszul bánik a
beosztottjaival.
- Látom, nincs tisztában ezekkel a fogalmakkal - mondta Chábert. - Elmagyarázom.
A detoxikálóba azokat viszik, akik a részegséghez elegendő mennyiségű alkoholnál
jóval nagyobb mennyiségű alkoholt ittak meg, és veszélyes állapotba kerültek. A
detoxikálóban, mint ahogy a neve is mondja, kiürítik a szerveze-
359

tűkből az alkoholt. Akik rendszeresen lerészegednek, akik nem tudnak meglenni

alkohol nélkül, azok az alkoholbetegek, és ők kórházba kerülnek. Nem mind, de jó
néhányan. A kórházban pedig megpróbálják leszoktatni őket. A szanatórium azoknak
való, akik még csak úton vannak ahhoz, hogy alkoholbetegekké váljanak, és
szeretnének az úton visszafordulni. Másrészt utókezelőnek is tekinthetjük,
rehabilitációnak, segítségnek az életbe való visszatéréshez. De mondja csak,
miért érdeklődik minálunk? Csak nincsenek gondjai az itallal?
- Nem, dehogy. A gondok elől a megoldásba menekülök, nem a bódulatba.
-A gondok elől a megoldásba menekülök, nem a bódulatba... - ismételte Dr.
Chábert. Hátrahajtotta a fejét, és elgondolkodott azon, amit mondtam, aztán,
mint aki megtalálta a választ a kérdésére, ismét rám nézett. - Bizonyára
hallotta már: vannak erős és vannak gyenge személyiségek. Az erősek mindig
inkább arra törekszenek, hogy felülkerekedjenek a dolgokon, míg a gyenge
személyiségek inkább igyekeznek elkerülni a konfliktusokat, a nehézségeket, az
akadályokat. Maga szélsőséges példája az erős személyiségnek. Ezt a
szélsőséges" szót most ne értse feltétlenül negatívan, bár egy cseppnyi
negatívum azért van benne. Ha mindig csak küzd, nagyon kimerül. Néha jobb
kitérni.
- Nekem bevált. Én ilyen szeretek lenni - mondtam. Chábert elmosolyodott.
- Na látja! - mutatott rám. - Maga kimondottan az erős személyiség szélsőséges
példája! Koromnál, beosztásomnál, végzettségemnél és testmagasságomnál fogva az
emberek még ismeretlenül is tisztelnek, tekintélyt látnak bennem, hallgatnak
rám. De nem maga! Maga nem habozik, nem kételkedik önmagában, még csak át sem
gondolja, amit mondtam, mert ahhoz túl erős személyiség. Egyszerűen csak nem
tetszett, amit hozzáfűztem, így aztán figyelmen kívül hagyja.
- Nem akartam megbántani, Dr. Chábert. Elnézést kérek, ha akaratom ellenére
megtettem. Amiben hiszek, azt már milliószor kipróbáltam, és mindig bevált. Az
életfilozófiámnak köszönhetek mindent, amit elértem. Megszállottan hiszek
magamban. Nem kapkodok be pirulákat, és sohasem iszom alkoholt azért, hogy
befolyásoljam vele a hangulatom.
360
- Megszállottan hiszek magamban... - ismételte megint, amit mondtam. - Ahogy
manapság mondják: nem semmi! A magafajta sosem lesz alkoholista, soha nem lesz
drog- vagy gyógyszerfüggő. De azt tudnia kell, hogy nem csak a kémiai szerektől
lehet valaki függő.
- Ebben biztos vagyok - mondtam, majd rátértem a lényegre. - Dr. Philipe Ménart-
hoz jöttünk.
Úgy éreztem, van némi esélyünk arra, hogy Ménart éppen itt legyen. Az igazgató
elgondolkodott.
- Ménart... Ménart... Ménart... Nem ugrik be. Melyik osztályon dolgozik?
- Nem dolgozik itt, páciens.
- Á, már értem! Mi sokkal inkább tanárok vagyunk, mintsem orvosok, és tankunk,
nem gyógyítunk, ezért jobb szeretjük a páciens helyett a kliens elnevezést.
Sajnálom, de a klienseinkről semmilyen felvilágosítást sem adhatunk. Még a
rendőrségnek is csak engedély felmutatása esetén.
- Szeretnénk megtalálni Philipe-et, csakhogy eltűnt - mondtam egy csipetnyi
könyörgéssel a hangomban, ami szemmel láthatóan tetszett Chábertnek. - Hónapok
óta, talán van annak már egy éve is, nem látta senki. Arra gondoltunk, hogy
talán mondott itt valamit, ami elvezethetne hozzá. Nagyon fontos lenne.
- Miért? .
- Nézze, ezt nem árulhatom el, mert bizalmas természetű. De élet-halál kérdése.
Chábert elgondolkodott.
Láttam, mennyire élvezte, amikor könyörögtem neki, számomra meg úgy is
tökmindegy, hogy mit gondol rólam, ezért rátettem még egy lapáttal.
- Kérem, doktor úr, segítsen nekem! Nagyon nagy bajban vagyok, és nem ttidom, ki
máshoz fordulhatnék! Könyvet írok arról, ami történt-történik velem, és ehhez
nagyon fontos lenne megtalálnom Philipe Ménart-t! Nagyon hálás lennék, doktor
úr, ha ön hajlandó lenne nekem segíteni!
Abban a pillanatban úgy éreztem, olyan jó volt, amit mondtam, hogy tanítani
kéne. Nem azt mondtam, hogy Nagyon hálás lennék doktor úr, ha tudna nekem
segíteni", hanem ha ön hajlandó lenne nekem segíteni". Mert ezzel hízelegtem
neki egy
361
kicsit, hiszen fel sem tételeztem, hogy nem állna módjában segíteni.
- Esetleg megadhatom egy hozzátartozó címét, ha van ilyen feltüntetve a
kartonján, és ha valóban megfordult nálunk - szólalt meg Chábert rövid
gondolkodás után.
- Köszönöm.
Chábert nézett egy darabig, aztán felemelte a narancssárga telefonkagylót a
fotelek melletti asztalon, és kettőt tárcsázott. Házon belüli hívás,
- Chábert - szólt a kagylóba kurtán. - Eleonor, kérem keresse ki Dr. Philipe
Ménart dossziéját. Igen, kliens. Kérem, igyekezzen - az igazgató rám nézett. -
Várni kell, de már keresik - mondta le-halkított hangon. - Valójában nem egy
dossziét, hanem egy fájlt keresnek a számítógépen. Hogy... hogy mi? - megint a
vonal túloldalán lévő Eleonorra figyelt. - Mondja csak - maga elé húzta az
írótömböt és egy tollat, és leírt valamit. - Igen, igen, köszönöm. Visszhall.
Visszatette a kagylót a villába, kitépte a lapot, és odanyújtotta nekem.
- Tessék. Jacqueline Ménart címe. Ő a maguk Philipe-jének a húga. Más
hozzátartozóról nem tudunk. Próbálják meg. Ennél többet nem áll módomban
segíteni.
Átvettem a cetlit. Megnéztem, hogy el tudom-e olvasni az írását. Igen, sikerült.
- Köszönöm szépen, Dr. Chábert! - hálálkodtam. - Lekötelezett.
- Tudom - mondta Chábert önelégülten.
Távoztunk. Nem volt min gondolkodnom: a repülés, és nem a telefon mellett
döntöttem. Az úti célunk: Bastia, Korzika. Nem igazán bíztam benne, hogy képes
leszek telefonon keresztül olyan kapcsolatot kialakítani egy vadidegen emberrel,
hogy segítsen nekem, viszont abban teljesen biztos voltam, hogy személyesen
menni fog. Eddig is bejött. Ráadásul, amikor telefonon próbáltam elintézni a
dolgokat, sokszor azt hitték, hogy hazudok, amikor úgy mutatkoztam be, hogy
Joyce Byron vagyok.
362
HUSZONEGYEDIK FEJEZET
1.
Bastia
Korzika
November 7. kedd, 18 óra $4 perc
Bastia Korzika legnagyobb városa, a sziget északi részén terül el, kint a
tengerparton. Korzika melegebb, mint Franciaország, de a november már itt is
hűvös. Sophie, útban Korzika felé, a gépről rendelt egy páncélozott autót,
amivel volt egy kis gond, mivel csak B4-es kategóriájú kocsik voltak bent a cég
garázsában, ami nekünk nem felelt meg. Volt még két cég, amelyeknél szintén nem
jártunk sikerrel. Úgy tűnt, nem mehetek Korzikára, de azután Sophie felhívott
egy limuzinbérléssel foglalkozó céget, és náluk találtunk egy B7-es szinten
páncélozott hatalmas Mercedes Pullmant. Nagyon szép kocsi, kívül-belül,
biztonságos és jól felszerelt, csak egy baj van vele: szörnyen feltűnő. A sofőr
miatt is volt némi probléma, mivel sofőr nélkül nem nagyon akarták odaadni
nekünk, de miután letétbe helyeztünk a cég nevére egy tekintélyes összeget -
melyet Michelle intézett, hogy az én nevem ne bukkanjon fel - a probléma
megoldódott: ha nem vinnénk vissza a kocsit, elveszítjük a pénzt.
Szeretem, amikor valakit meg lehet találni, amikor valaki évekig nem változtatja
meg a telefonszámát, és nem költözik tovább minden hónapban. Ilyen volt Philipe
Ménart húga is, Jacqueline, aki még mindig ugyanabban a házban lakott, közel a
tengerhez, egy hamisítatlanul mediterrán utcában. Simoné a kocsiba szerelt GPS
segítségével könnyedén megtalálta a házat. A háztól százharminc méterre álltunk
meg, a jachtkikötőben, ahol nem keltettünk feltűnést a járművel. Michelle
elment, hogy felderítse a terepet.
Lassan teltek a percek. Elfogyasztottam a kocsiban egy könnyű vacsorát,
cukormentes aszalt papayát és aszalt kivit. Vacsora közben újra átfutottam a
jegyzeteimet. Csináltam egy egyenleget,
363
hogy lássam, mi az, ami a Kiskirály, és mi az, ami Ménart mellett szól.
Legnagyobb sajnálatomra, tulajdonképpen semmi sem szólt Ménart mellett. Még nem.
Nagyon sokat vártam a Jacqueline-nal való találkozótól.
Jessy elöl ült, Simoné mellett. Mindketten távcsővel tartották szemmel a
környéket. Jessy hátraszólt.
- Michelle azt mondja, hogy Ménart húga még dolgozik. Úgy fél tíz felé jön haza.
Csak a fia van otthon. Még azt is mondja, hogy a ház biztonsági szempontból
nagyon rossz, ott semmiképpen nem ülhetsz le beszélni a nővel.
- Hol dolgozik? - kérdeztem.
- Van egy kisvállalkozása. Hajóval megmutatják turistáknak a szigetet. A 22-es
mólónál van az irodája. Michelle mindjárt jön. Kapott egy névjegyet, felhívjuk a
nőt, és majd összehozunk egy találkozót valahol máshol.
- És ha egyszerűen beülne ide hozzám? - kérdeztem.
- Ide a kocsiba? - kérdezett vissza Jessy. -Jó ötlet. Michelle, mit szólnál, ha
Joyce és a nő itt dumálnának a kocsiban? - Jessy megint hozzám beszélt. -
Megoldható.
Michelle rövidesen megérkezett. Megállt a kocsi mellett, körbejárta, majd intett
Simone-nak, hogy beszáll. Kattant a hátsó ajtó zárja, Michelle gyorsan beült. Ez
a kocsi csak központi zárral volt felszerelve; központi ajtónyitóval, mint
Michelle-ék kocsijai, nem, ezért kívülről vagy belülről, kézzel kellett nyitni
és csukni az ajtókat.
- Beszéltem a nővel - mondta Michelle. - Néhány perc múlva érkeznek a kikötőbe,
ott fogunk találkozni. Menjünk, Simoné.
A 22-es móló körülbelül egy kilométerrel lejjebb volt, dél felé. A móló
közelében álltunk meg. Michelle kiszállt, körülnézett, majd elindult a kikötő
felé. Türelmesen várakozott, amíg kikötött a kis hajó, az utasok kiszálltak, és
sorban elbúcsúztak a kormányostól, egy sárga tréningruhát, sportcipőt és
napszemüveget viselő, vörös hajú, átlagos megjelenésű, középkorú nőtől.
Sejtettem, hogy ő Ménart húga. Michelle odament hozzá, beszélgettek, a nő aláírt
valamilyen nyomtatványt, melyet egy fiatal férfi hozott neki, majd elindultak
felénk. A nőnél volt egy kis táska, de Michelle megkérte, hogy adja át
valakinek. Egy táskában bármi lehet.
Mielőtt Michelle és a nő odaértek a kocsihoz, Jessy kiszállt. Biccentett a nő
felé, majd megállt a kocsi mellett. Michelle-ék
364
megérkeztek. Míg Michelle átvizsgálta a nőt egy kézi fémdetektorai, Jessy
figyelte a környéket. Azután Michelle intett Simone-nak. Simoné kinyitotta a
hátsó ajtó zárját. Átcsusszantam a másik ülésbe, hogy ne kelljen megkerülniük
engem. Michelle kinyitotta az ajtót.
- Üljön be, kérem - mutatott be.
A nő beszállt. A velem szembeni ülésre mutattam, hogy oda üljön. Lehuppant.
Michelle is beszállt, és becsukta maga mögött az ajtót. Mellettem foglalt
helyet.
Levettem a szemüvegemet, hogy a nő megismerjen, ha tudja, ki vagyok. Rám nézett,
pislogott, mintha homályos lenne a látása. Lassan felismert. Teljesen le volt
döbbenve.
- Üdvözlöm, Jacqueline - mondtam. -Joyce Byron vagyok. A bátyjáról, Philipe-ről
szeretnék önnel beszélni.
-A... a... a bátyámról...?
- Igen, Jacqueline.
- De... de... mi köze van a bátyámnak önhöz? - kérdezte kínosan feszengve, aztán
rájött valamire, és eltátotta a száját. -Fontainebleau... Ahol megtámadták
magát. Igen. Ugye nem hiszi, hogy a bátyám volt az? A bátyám nem bűnöző!
- Nem hiszem, hogy a bátyja az, csupán felmerült a neve, és gondoltam,
megkeresem. Ez azonban sokkal nehezebb, mint sejtettem. Senki nem tudja, hogy
hol lakik, pedig nekem meg kell őt találnom, mert úgy néz ki, hogy látott
valamit. Ne ijedjen meg, titokban tartanánk a nevét, és én szívesen fizetek
önöknek egy tekintélyesebb összeget, ha tudnak nekem segíteni.
Jacqueline gondolkodott. Felhúzta keskeny, ívelt szemöldökeit.
- Ezt nem értem. Miért maga jött? Miért nem a rendőrség?
- Mert a rendőrségnek van elég gondja. És nekem nincs sok közöm ahhoz, hogy ők
mit csinálnak. Egy könyvet írok arról, ami velem történt, és történik jelenleg
is. Több emberrel beszéltem Fontainebleau-ban, és említették az ön bátyját, és
valaki úgy tudta, hogy az erdőben él valahol. Hallottam róla, hogy nagyon
népszerű volt, majd rászokott az alkoholra, és hogy már nem is praktizál, pedig
kiváló orvos volt - Jacqueline alig észrevehetően bólintott. Nem akartam
elmondani neki, hogy szerintem a bátyja emberrabló. Elég normálisnak tűnt, semmi
értelme nem lett volna felzaklatni. - Valaki mondta, hogy a Riviére d'Argent
Szanatóri-
365
umban kezelték. Elmentünk oda, de nem volt ott. A főorvos any-nyit tudott
segíteni, hogy megadta az ön címét.
- Mikor jártak Huelgoat-ban? - szólalt meg Jacqueline.
- Pár órája.
- Akkor nagyon sürgős lehet, hogy megtudják, amit akarnak -állapította meg.
- Igen, valóban az. Meg tudná adni a címét?
- Miért keresik pontosan?
Néhány pillanatig gondolkodtam, hogy mennyit mondjak el. Valamit tudnia kell,
mert nagyon gyanakvó, és nem fog nekem válaszolni, ha ő maga nem kap válaszokat.
- Ne ijedjen meg, Jacqueline - kezdtem, aminek az lett a hatása, hogy a
rémülettől elkerekedett a szeme. - Az ön bátyja feltehetően látta, amikor valaki
rálőtt a kocsimra.
- Te jó isten! - Jacqueline a szája elé kapta mindkét kezét. -Philipe...
- Nekem nincsenek ellenségeim. Irigyeim igen, de ők nem olyan őrültek, hogy
rálőjenek a kocsimra. Még talán az is lehet, hogy nem volt szándékos. Megeshet,
hogy csupán elvétették a célt vadászás közben, és ennyi az egész. De tudja,
halálra rémültem, amikor az erdőből valaki a kocsimra lőtt. A barátnőm, aki
velem volt, súlyosan megsebesült. Tudnom kell, hogy ez most mi akart lenni!
Tudnom kell, hogy véletlen baleset volt-e, vagy valami őrült lőtt, csak úgy
heccből, vagy valaki tényleg az életemre tör. Segítsen, kérem!
Jacqueline percekig nem szólt semmit, azután nyomott hangon megkérdezte:
- És ez hol... hol történt?
- Fontainebleau-ban. Az erdőben. A 9-es országúton. A térkép szerint van valahol
arrafelé egy forrás. Az Öreg-forrás. Ismeri?
Megint hosszú percek teltek el csendben.
- Ismerem. De nem tudok mondani semmit. Sajnálom. Nem segíthetek - hadarta a nő.
- Ezt nem értem! - fakadtam ki. - A bátyja talán valami bűnöző, hogy így kell
védenie? Titok, hogy hol lakik? Miféle ember a bátyja, hogy ha valaki érdeklődik
utána, az nem jelenthet mást a számára, csak bajt? Jacqueline, a bátyja bűnöző?
Talán éppen ő lőtt a kocsimra? -vártam egy kicsit, és az arcát fürkésztem, hogy
sikerült-e kellőképpen ráijesztenem. - A bátyja lőtt a kocsimra? De miért?
366
Jacqueline mereven bámulta az ülését. Aztán egyik pillanatról a másikra zokogni
kezdett.
- A bátyám... a bátyám... nem beszámítható... - hebegte szomorú, elkeseredett
hangon. - Háromszor kezelték a szanatóriumban, de semmit sem használt! Én
találtam a szanatóriumot, én fizettem, és én könyörögtem neki, hogy menjen el a
kezelésre, és... és... Teljesen tönkrement az élete az alkohol miatt!
Előrehajoltam, és vigasztalón megfogtam a kezét.
- Ne haragudjon, ha megijesztettem - mondtam. - Nem hiszem, hogy a bátyja tette.
De úgy hallottam, hogy valahol arrafelé lakik.
- Az erdőben van egy háza - szipogta Jacqueline. - Odaköltözött, amikor a
városban kiközösítették.
- Az ivás miatt?
- Igen. Amiatt a rohadt... rohadt alkohol miatt!
- Úgy hallottam, hogy nagyon jó orvos volt.
-Igen, az volt! Kitüntetéssel végzett az orvosin, belgyógyászatból és
gyógyszerészetből szerzett diplomát! Kaphatott volna állást bárhol, de ő
Fontainebleau-t választotta a kutatásai miatt. Azt kutatta, hogy milyen hatással
van az emberre az élő természet közelsége, és hogy a fák illatanyagai milyen
jótékony hatást fejtenek ki az emberekre. Segíteni akart, érti? Segíteni akart
az embereken! Aztán meg... - a nőn megint erőt vett a zokogás.
- Mikor történt? - kérdeztem. - Mikor lett... Mikor kezdett el inni?
- Fogalmam sincs! Engem ide kötött a munkám, őt meg oda. Ezer kilométerre
vagyunk egymástól, nem láttam őt túl gyakran! Kilencvenkettő tavaszán
találkoztam vele, amikor elmentem hozzá, és akkor már erősen ivott.
- Miért kezdett el inni? Történt valami? Meghalt valamelyik betege, és önmagát
hibáztatta? Vagy egyszerűen csak szerette az italt, és valahogy... átbillent...
a szenvedélyévé vált?
- Hogy szerette-e az italt?! - emelte fel a hangját Jacqueline, azután rögtön le
is halkította, nehogy kint meghallják, hogy miről esik szó, pedig senki nem járt
a limuzin közelében, és olyan hangszigetelése volt az utastérnek, hogy onnan az
ordítás se nagyon hallatszott volna ki. - Gyűlölte! Gyűlölte az alkoholt! Hisz
orvos volt! Látta, hogy az alkohol mit csinál az emberekkel! Gyűlölte! Annyira
gyűlölte, hogy még szilveszterkor is úgy kellett győzködni, hogy igyon egy
pohárka pezsgőt!
367
Jacqueline a nyakába akasztott fóliatokból elővette az igazolványát. Egy
fényképet vett ki belőle.
- Ez a kép 1990. augusztus 17-én készült, itt lent a parton - magyarázta. - Most
nézze meg, ugye, hogy egyáltalán nem az az alkoholista típus?
Egy nyílt tekintetű, jóindulatot sugárzó, nevető férfi volt a képen.
- Igaza van - mondtam. Most láttam először Ménart arcképét. Jacqueline habozott
egy darabig, aztán a képet a kezembe
nyomta.
- Ezt önnek adom, otthon úgy is van még belőle. Csak hogy tudja, ő nem volt
mindig olyan, mint most.
Megköszöntem, és elraktam a képet.
- Nem tudja, a bátyja tervezte, hogy újranősül? - kérdeztem.
- Erről nem tudok. Régen elvált már a feleségétől, Lindától, aki elköltözött
valahová az Egyesült Államokba. Sose volt egy jó házasság, nem illettek össze.
Linda nagyon magának való nő volt, ellentétben a bátyámmal.
- Volt valami különösebb oka annak, hogy elváltak?
- Belefáradtak egymásba. Nem voltak látványos veszekedéseik, ha ez érdekli.
- Mikor látta utoljára Philipe-et? - kérdeztem.
- Talán egy fél éve. Az erdőben találkoztunk, pénzt vittem neki.
- Ittas volt? Vagy már rendbejött?
- Tíz méterről bűzlött az alkoholtól! Nem tántorgott és nem énekelgetett, nem
volt rosszul, egyszerűen csak... látszott a szemén... olyan zavaros volt a
tekintete, mintha a legmélyebb álmából ébresztették volna.
- Hogyan él?
- Nem tudom. Sohasem engedett be a házába.
- Nem tudja, hogy mi történt nyolc évvel ezelőtt, ami miatt inni kezdett?
- Sajnos ezt sem tudom. Elképzelésem sincs róla. És egyszerűen nem hajlandó
elmondani!
- Volt valami botrány?
- Ha botrány lett volna, arról tudnék. Semmi sem történt, az egész szép csendben
kezdődött el.
- Philipe mikor költözött Fontainebleau-ba?
- Mikor is...? - magában utánaszámolt. - Tizenhét éve.
368
- Befutott embernek számított? Elismerték?
- Igen, elismerték. Mi az, hogy! Körülrajongták! Sikk volt hozzá járni. Aztán
meg... - tanácstalanul felhúzta a vállait. - Bár tudnám, mi történt vele.
- Merre lakik most a bátyja? - tettem fel a legfontosabb kérdést.
- Nem tudom pontosan. De ha az erdőben találkoztunk, mindig az Öreg-forrás
közelében futottunk össze. Tudom, hogy van ott egy háza, de engem oda sohasem
engedett be. Még csak nem is láttam a házat egyetlenegyszer sem. Azt sem tudom,
miből él.
- Ne haragudjon, Jacqueline, nem akartam felzaklatni - mondtam sajnálkozva. - De
tudja, elég nagy bajban vagyok, és mindent meg kell próbálnom.
- Megértem. Rettenetes, ami magával történt! Nagyon remélem, hogy a bátyámnak
semmi köze ehhez a szörnyűséghez! De sajnos... Bárcsak minden kétely nélkül
kijelenthetném önnek, hogy nem a bátyám tette! Ó, bárcsak megtehetném! Bárcsak
megtehetném! De az alkohol tönkretette, már rá sem ismerek. Nézek abba a zavaros
szemébe, és nem is tudom, ki ez az ember.
Töltöttem Jacqueline-nek egy pohár vizet. Lassan megnyugodott. Mennie kellett,
mert volt még dolga, és éjfélkor ismét kimegy a tengerre, kivisz néhány turistát
esti hajókázásra. Nekem is útnak kellett indulnom, vissza a reptérre.
Ménart körül egyre több volt a titok. És én nagyon örültem neki, hogy nem a
Kiskirály az egyetlen gyanúsítottam.
2.
Joyce repülőgépe
Bastia repülőtere, Korzika
November 7. kedd, 20 óm 39 perc
A repülőgépem ebédlőjében vacsoráztunk. Sonkát sütöttem tojással, és hideg tejet
ittunk hozzá. Nem az a kimondott vacsoraétel, és pláne nem egy modellnek, de
egyszerűen ehhez volt kedvem, és Michelle-ék se mondtak nemet. Megbeszéltük,
hogy a gépen
369
töltjük az éjszakát. Meglehetősen félek az éjszakai repüléstől, legalábbis
akkor, ha én vagyok a pilóta. Igyekszem mindig elkerülni, hogy sötétedés után a
levegőben legyek. Inkább leszállok egy kis repülőtéren éjszakára, mint hogy
repülnöm kelljen. Életemben csak egyszer nem sikerült: a házamhoz repültem
Fidzsire, és csak este kilenc után értem oda. Halálfélelmem volt.
A Falcon egy lezárt hangárban állt. Még mielőtt bezárkóztunk, Michelle és Simoné
elhelyeztek a környéken néhány jól rejthető, kisméretű kamerát, hogy bentről is
szemmel tarthassák a környezetünket. A páncélozott Pullman limuzin a repülőgép
mellett állt, közvetlenül az ajtónál, hogy gyorsan átszállhassunk, ha valami baj
adódna. Reméltem, hogy senki nem fog ránk támadni, mert ha valami baja lesz a
gépemnek, attól aztán végképp kivetkőznék magamból. Ha, mondjuk, felrobbanna...
Jobb, ha erre nem is gondolok. Már temérdek pénzt, egy egész vagyont fizettem ki
érte, és nagyon szeretem.
Sophie az utastér nagy asztalán rendezkedett be: a monitorait ott állította fel.
Jessy a Pullmanben tartózkodott, Michelle a pilótafülkében, én pedig Simone-nal
a leghátsó asztalhoz telepedtem le vacsorázni. A jegyzetfüzeteim - merthogy már
a második is betelt - és Ménart fényképe az asztalon hevert előttem. Evés közben
a fotót nézegettem, hogy rájöjjek, Ménart miféle ember. Az biztos, hogy jócskán
megváltozott. Most már tudtam róla egyet s mást; amit tudtam, arra utalt, hogy
Ménart személyét nagy titok övezi. Egy fényes pályát tehetett tönkre valami, és
úgy sejtettem, hogy az alighanem valamiféle bűn lehetett. Méghozzá igen súlyos
bűn.
Simoné befejezte a vacsoráját, a villát rátette a tányérra.
- Köszönöm, ez finom volt - mondta.
- Egészségedre! - mosolyogtam rá.
A kezembe vettem Ménart fényképét. Nézegettem egy darabig.
- Lehet, hogy ez az ember akar megölni - mondtam elgondolkodva. - Ha így van,
ezt a képet beteszem majd a könyvembe.
Simoné rám mosolygott, majd távozott. A képet visszadobtam az asztalra. Kiittam
a tejet a bögrémből, azután fogtam a telefont, és hívtam Vee-t.
- Tessék! - szólt bele Vee a harmadik csöngés háromnegyedénél. A háttérben Björk
énekelt, épp lehalkították.
- A, a Binhdaf. Szia, Vee! Szülinapod van? - kérdeztem.
370
i
- Nem, dehogy! Majd márciusban. Hello, Joyce! Hogy vagy?
- Köszönöm kérdésed. Mondjuk rá, hogy jól. Egyébként minden rendben ott felétek?
-Aha!
- Akkor jó. Nos, Vee, mit sikerült találnod Dr. Philipe Ménart-ról?
- Ajjaj! - sóhajtott Vee. - Azt hiszem, nem fogsz megdicsérni. Szinte semmit.
Sajnos! Pedig utánanéztem mindenhol, ami csak eszembe jutott!
- Azért csak mondjad.
Lehúztam a töltőtollam kupakját, és felkészültem, hogy lejegyezzem a fontos
adatokat a füzetembe.
- Találtam még tíz cikket Ménart-ról, ezek is fontainebleau-i lapokban jelentek
meg. Öt közülük a Déli Harsonában, ami azóta már megszűnt. 1987. március 1-én
jelent meg az első és 1992. október 7-én az utolsó. Dr. Ménart, gyors
beavatkozásának köszönhetően, megmentette az életét egy rendőrnek, aki
félrenyelt; a kezdeményezésére a városiak szemétgyűjtő akciót indítottak az
erdőben; hétvégenként ingyenes újraélesztő-tanfolyamot tartott a rendelőjében,
megtanította az embereknek a mesterséges lélegeztetést, a légutak szabaddá
tételét meg efféléket; az éttermek alkalmazottjainak megtanította, hogyan lehet
segíteni egy vendégen, ha félrenyel vagy ha megakad egy szálka vagy csontdarab a
torkán. És van még itt egy cikk, ebben arról írnak, hogy Ménart kutatásokat
folytat az élő fák illatanyagainak az egészségre gyakorolt hatásáról. Hát...
sajnos csak ennyi.
- Mégiscsak megdicsérlek, Vee. Sok újdonságot tudtunk meg!
- Az jó! Ja! Itt van a telefonlistád, Joyce! Ma, ez idáig hetvennégyen hívtak.
Hogy téged mennyi sztár ismer!
- Nos, van egy pár híres barátom - jegyeztem meg egy kissé affektálva, amire Vee
nevetése volt a válasz. - Ugye nem mondtad el senkinek, hogy min dolgozom éppen?
- Nem, dehogy! Tudom, hogy titokban írod a könyvedet, és én tartom azt a picike
kis szájacskámat!
Elnevettem magam.
- Azt a picike kis szájacskádat, Vee? Ejnye-bejnye! Na, jól van, most búcsúzom,
mert telefonálgatnom kell.
- Hé, hé, hé, még várj! Most mit keressek?
371
- Történt valami nyolc évvel ezelőtt Fontainebleau-ban? Valami, ami elég
jelentős ahhoz, hogy gyökeresen megváltoztassa egy ember életét?
- En nem találtam semmit. Bár az is igaz, hogy elsősorban olyasmit kerestem,
amiben szerepelt Ménart neve. Akkor átnézem azt az időszakot, és kiírok minden
fontosat.
- Oké. Nézz utána minden helyi lapnak. Holnap felhívlak!
-Jó! És amit eddig találtam, azt már küldöm is. Szia Joyce!
Vee után rögtön hívtam Párizst. Egy futárszolgálatnál rendeltem egy
konferenciatelefont, és leküldettem Fontainebleau-ba, Margó nevére. Egy levelet
is küldtem idősödő barátaimnak; elfa-xoltam a futárszolgálatnak, hogy tegyék be
a dobozba, a telefon mellé. A levelet tollal írtam; két teljes oldalt, tele
pontokkal és vízszintes vonalakkal. Egy levél morzeábécével, hadd örüljenek azok
a háborús veteránok! És egyébként sem szerettem volna, ha illetéktelen személyek
elolvassák.
A telefonálás után ismét kezembe vettem Ménart fényképét. Ki vagy te, valójában?
Miért mentél tönkre? Mi a titkod?
A fotó nem válaszolt. Munkához láttam. Előszedtem a laptopomat, és elolvastam a
cikkeket, amiket Vee küldött át az imént e-mailen. Kijegyzeteltem néhány fontos
információt, majd az egyik cikkben szereplő, Ménart-ról készült, nem túl jó
minőségű fotót összehasonlítottam a Jacquelíne-től kapott fényképpel. Az
újságban megjelentetett képen Ménart elegáns, szürke öltönyt visel, fehér inggel
és sötétbordó nyakkendővel. Frissen borotvált, jól fésült. Halvány, önbizalmat
és jóindulatot sugárzó mosoly játszik az arcán. Megnyerő férfi. Nem kimondottan
jóképű, de érdekes arca van; nem rossz ránézni. Ménart mindkét fényképen úgy
nézett ki, hogy ha csak úgy, ismeretlenül találkoznánk valahol, kimondottan jó
embernek gondolnám. Lehetséges, hogy amikor ez a két kép készült, még tényleg az
is volt. És azután történt valami.
A bárányok hallgatnak című filmben Hannibál azt mondja Cla-rice-nak, hogy a
gyilkosról, akit keres, minden benne van az aktában - minden, ami ahhoz kell,
hogy elfogják. Lehet, hogy minden adat a birtokomban volt már, csak még nem
látom az összefüggéseket, ahhoz, hogy megbizonyosodjam róla, valóban Ménart áll-
e a háttérben.
Átfutottam az összes eddigi feljegyzésemet, és mindent kijegy-
372
zeteltem, ami Ménart-ról szólt. Egyáltalán nem tetszett, amit láttam. Igaz,
nyolc év alatt az ember rengeteget változhat, de akkor sem tetszett. Ménart nem
volt az a kimondott emberrabló alkat. Egyáltalán nem tűnt annak.
Ám ahogyan Jean-Philipe, a normandiai titkosügynök mondaná, azért, mert a
Jacqueline-től kapott fényképen nevet, és boldognak látszik, az újságban lévőn
pedig magabiztosnak és jóindulatúnak, még nem biztos, hogy az is. Lehet, hogy
legbelül, a belsejében már akkor rohadt volt.
Új oldalt kezdtem, és minden gondolatomat folyamatosan írtam a füzetbe.
Szóval, van ez a Philipe Ménart nevű orvos, aki kitüntetéssel végezte az orvosi
egyetemet, diplomát szerzett belgyógyászatból és gyógyszertanból. Kutatást
végez, és hogy minden lehetősége meglegyen a kutatásaihoz, elköltözik
Fontainebleau-ba. A kutatómunka mellett praktizál. Nagyon becsületesen végzi a
munkáját, érti a dolgát, igazi közösségi ember, ingyenes egészségügyi oktatást
tart, továbbá Védd a környezetedef-mozgalmat szervez, melynek keretében
eltávolítják a szemetet az erdőből. Ménart kezd sok pénzt keresni. Legalábbis,
gondolom, ekkor már elég jól élt. Eredményeket ér el a kutatásban. Aztán bumm!
Történik valami. Valami valóban eget rengető dolog, ami olyan mély hatással van
Ménart-ra, hogy fittyet hány kutatásaira, terveire, álmaira, kedvenc hivatására;
röviden szólva, kivág mindent az ablakon, és rákap az italra, amit különben
gyűlöl. Teljesen lezüllik. Népszerűsége közutálatba csap át: a város kiközösíti,
mennie kell. Kiköltözik az erdőbe. Miért oda? Miért nem lép le? A kutatásai
miatt? Vagy mert közben bűnöző lett, és a fontainebleau-i alvilággal való
kapcsolatai végett ott kellett maradnia a közelben? Kellett? Vagy ő akart? És
nyolc év után egyszer csak nekiáll gyereket rabolni? Vagy a kisfiú, akit Vee-vel
találtunk, már nem az első? És mi lett a többivel? Mi rejlik abban a téglaházban
ott az erdő mélyén, ahová a húgát sohasem engedte be, egyetlenegyszer sem, az
elmúlt nyolc év alatt? Mi történt nyolc évvel ezelőtt, mi volt az, ami Dr.
Ménart-t egyszer és mindenkorra Mr. Hyde-dá33 változtatta?
" Mr. Hyde: ulalás Róbert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. I lyde különös
története" című regényére, melyben a jó Dr. Jekyll egy vegyület hatására a
gonosz Mr. Hyde-dá változik.
373
Elolvastam a Ménart-ról kijegyzetelt anyagot, kétszer is egymás után, hogy hátha
találok valamit, amit eddig még nem vettem észre, de nem jöttem rá semmilyen új
összefüggésre. További információkra van szükségem. Újra nekiálltam olvasni a
Vee-től kapott cikkeket, ezúttal még figyelmesebben, de hamarosan elkezdtek
összefolyni a betűk a szemem előtt.
Még küzdhettem volna egy darabig az álmossággal, de már úgysem lennék rá képes,
hogy tiszta fejjel gondolkodjam. Meglátogattam Michelle-t a pilótafülkében, és
megkérdeztem, van-e valami akadálya annak, hogy én most aludjam egy jót.
Nem volt.
Úgyhogy eltettem magam másnapra.
3.
Joyce repülőgépén
Franciaország légterében
November 8. szerda, 09 óra 40 perc
Útban az Orly reptér felé felhívtam a konferenciatelefont, aminek elvileg az
idősek otthonában kellene lennie, méghozzá a bridzs-szobában. A harmadik bugás
felénél egy élesebb bugás hangzott fel, majd köhögést hallottam.
- Igen? - szólalt meg Jean-Philipe.
- Ott ki beszél? - kérdeztem, pedig felismertem a hangjáról, de tudni akartam,
beszélhetek-e nyíltan.
- Itt Jean-Philipe Delavere beszél! - hallatszott az öreg jellegzetes, rekedt
hangja.
- Üdvözlöm, Jean-Philipe! Joyce vagyok! - köszöntöttem.
- Jó reggelt! Sose tudtam, milyen is egy konferenciatelefon. Most már ezt is
tudom. Hasznos jószág! Az ember csak kiteszi az asztal közepére, aztán mindenki
beszélhet.
-Jó reggelt, Joyce, Natan vagyok!
- Magának is jó reggelt, Natan!
- Én meg Anne vagyok! Köszöntöm, Joyce!
374
-Jó reggelt, Anne!
- Szia, Joyce! Te aztán jól megtréfáltál engem ezzel a furi levéllel! -
hallottam Margó hangját. - Hirtelen nem is tudtam, mi a fene ez, aztán
megmutattam Jean-Philipe-nek, aki persze azonnal el tudta olvasni a
titkosírásodat! Egészen izgatottak lettünk, hogy ilyen titkos levelet küldesz
nekünk!
- Üdvözlöm, Margó! Kénytelen voltam a morzeábécét használni, hogy ne tudja bárki
elolvasni, és mert biztos voltam benne, hogy egy világháborús veteránnak ez nem
okoz problémát.
- Na, azért okozott némi fejtörést - ismerte be Jean-Philipe. -De csak egy egész
kicsit.
- Elnézést, hogyhogy maga morzézni is tud? - kérdezte Natan.
- A vitorlázótanfolyamon meg kellett tanulnom - feleltem.
- Egy hajós emberi Ez igen! És... Várjunk csak! - azt hittem, Natan
elgondolkodott valamin, de csak fülelt. - Maga repülőgépen ül?
- Igen. Van egy gépem. Egy Dassault Falcon 2000-es.
- Az egy sugárhajtású gép!
- Igen, az.
- Magának van pilótavizsgája? - csodálkozott Natan.
- Van néhány - mondtam büszkén.
- Én vadászpilóta voltam a háborúban - tájékoztatott Natan. -Pokolherceg volt a
nevem, rá volt festve a gépem oldalára, vérvörössel. Tizenhét náci gépet lőttem
le, és nyolcat megrongáltam. Ezeket nem tudtam leszedni, de sikerült őket földre
kényszeríte-nem.
- Akkor maga igazi ász volt, Natan! - lelkendeztem.
Az ász elnevezést a franciák találták ki az első világháborúban, és azokat
nevezték ásznak, akik legalább öt ellenséges gépet lelőttek. Erről is tanultam a
pilótatanfolyamon.
Natan nem reagált azonnal, talán meglepte, hogy tudom, mit jelent az ász.
- Igen - szólalt meg végül. - Ász voltam. Éreztem a hangján, hogy elérzékenyül.
Jean-Philipe átvette a szót.
- Mindenben a levélben foglaltak szerint jártunk el - mondta. - A bridzsszobában
vagyunk, az ajtó be van zárva, egy volt bajtársam őrködik kint a folyosón. Egy-
két tökéletesen megbízható embert beavattunk a dologba.
375
Michelle a másodpilóta ülésében ült. Úgy éreztem, ennek a fejleménynek nem
nagyon örül.
Jean-Philipe megköszörülte a torkát.
- A reggeli alatt gyorsan szerveztem egy osztagot. Néhány öreg harcos, akik még
a síron innen vannak. Mind harcoltak a náci disznók ellen, megbízhatóak, és elég
vének ahhoz, hogy mindent tudjanak Fontainebleau-ról. Mutatkozzatok be, fiúk!
- Baptiste Boisson őrmester, jó napot kívánok! 1942 forró júniusában Bir
Hakeimnél a bajtársaimmal leckét adtunk Rommelnek szabadságvágyból és heves
harcból. Amíg csak élt, nem felejtett el minket - mondta egy pergő beszédű, idős
férfi. - A háború után tűzoltó lettem, először Nantes-ban, majd itt,
Fontainebleau-ban.
A robotpilóta vitte a gépet az Orly felé, nem kellett fognom a kormányt. A nevét
és még néhány dolgot lefirkantottam, nehogy elfelejtsem.
- Thierry Hartigue, szolgálatára - szólalt meg egy vontatottan beszélő férfi.
Lassú, nehézkes beszédével mintha Boisson őrmestert akarná fékezni. - 1944
nyarán a Vercorsonért harcoltam Huet őrnagy oldalán. A háború végeztével a
bujkáló nácikat hajkurásztam, majd a rendőrség kötelékébe álltam Párizsban.
Később felügyelői állást kaptam Fontainebleau-ban, így ide költöztem.
- Roland Halálosztó" Marais, főhadnagy. Légierő. Ász. Tizenkét náci gép lelőve,
öt megrongálva -jelentette a harmadik férfi katonásan. - Magam két német ászt
küldtem a fortyogó pokolba. A háború után berepülőpilótának álltam, majd repülős
szakújságíró lettem.
Felírtam a neveket és az adatokat.
-Jean-Philipe, magáé a felelősség, hogy semmi ne szivárogjon ki - mondtam. Azt
írtam a levélben, hogy feltűnés nélkül kérdezzenek körbe, hogy mi történhetett
Ménart-ral, és nem azt, hogy szervezzen be még három ismeretlen embert. Egy
kicsit zavart a dolog.
- Természetesen, kisasszony! - mondta Jean-Philipe határozottan. - Magától
értetődik. Tudom, mit kockáztat, és felőlünk nyugodt lehet. Engem megkínoztak a
fritzek5', eltörték minden ujjamat, és letépték a körmeimet, de nem szedtek ki
belőlem semmit. Hetvenkilenc éves vagyok, már semmi sem ijeszt meg.
- Rendben van, megéltem. De több ember már ne legyen,
** fritz: (német) a második világháborús német katona gúnyos elnevezése.
376
mert minél többen vannak, annál nagyobb az esélye, hogy valami kiszivárog -
mondtam.
- Teljesen igaza van, kisasszony! Többen már nem lesznek, erre a szavamat adom.
- Köszönöm.
-Tehát a kérdés, amelyet a levélben említ: mi történt 1991-92-93 táján, ami
kapcsolódik Ménart doktorhoz, és ami előidézhette, hogy alkoholistává vált.
- Igen, pontosan - jeleztem vissza. - Bármi fontos lehet, még akkor is, ha nem
merült fel abban az időben az üggyel kapcsolatban Ménart neve.
- Természetesen. No, fiúk? Emlékszik valaki valamire? Néhány percig senki sem
szólt, aztán Hartigue kezdte a múlt
felidézését.
- Mi is volt a neve... várjunk csak... mi is volt az a név... hmm... Hogy is
hívták azt a két németet, akik eltűntek 1991 novemberében? Két német turista
volt, akik vezető nélkül akarták bejárni a erdőt, és eltévedtek. Emlékeztek rá?
Mi volt a nevük? Egy házaspár, a nő terhes volt.
- Persze, persze, Irene és Jacob, még emlékszem, bár már csak halványan. A
családnevükre már egyáltalán nem - segítette ki Roland Marais, az egykori
vadászpilóta.
- Én igen - mondta Jean-Philipe. - Hoseman. Több mint egy hétig keresték őket.
- Kilenc nap után állították le a kutatást. Én akkoriban már nyugállományban
voltam, de érdekelt az ügy. Magam is jártam az erdőt, hátha megtalálom őket, de
szőrén-szálán eltűntek - folytatta Hartigue, az egykori rendőr. - Sokáig tartott
a vita az őrsön, hogy mi is történt valójában: bűntény, baleset, vagy egyszerűen
csak eltévedtek? A szállodai szobájukba nem tértek vissza, szinte mindenük ott
maradt. Az egyik nyomozó azzal állt elő, hogy esetleg az egészet csak
megrendezték, és eleve az erdő miatt jöttek Fontainebleau-ba, hogy itt
eltűnhessenek. Úgy gondolta, hogy otthon, Németországban belekeveredtek
valamibe, és így akartak lelépni. Ennek is utánanéztek, de semmi sem került elő,
ami alátámasztotta volna az elképzelést.
- Merrefelé tűntek el? - kérdeztem.
- Hát... elég nagy ez az erdő. Két helybéli látta őket utoljára,
377
amint azon az országúton sétálgattak, amelyiken maga és a barátnője megtalálták
a kisfiút. Ez a 9-es országút.
Lejegyeztem az információt. Egy pillanatra összenéztünk Mi-chelle-lel. Ilyen
régre nyúlna vissza? Ménart-nak az emberrablás lenne a szenvedélye?
- Történt még valami akkoriban? - tette fel a kérdést Jean-Phi-lipe.
Néhány percig senki sem szólt. Aztán Roland Halálosztó" Ma-rais szólalt meg.
- És Chagall asszony lánya? - kérdezte.
- Mi van vele? Egyetemre jár, úgy tudom, a Sorbonne-ra -mondta Anne.
- Nem, nem, nem! Nem Cathrine, hanem Miou! 0 akkoriban halt meg.
- Igen, emlékszem! Öngyilkos lett szegény - mondta Margó elgondolkodva, a teáját
kevergetve.
- Mikor volt ez? - kérdeztem, miközben felírtam, hogy meghalt Marié lánya.
- Pontosan nem tudom. Talán '92 vége felé, októberben vagy novemberben - felelte
Margó. - Vagy korábban? Vagy később?
- Miért lett öngyilkos?
- A fiúja miatt. Elhagyta.
- Már emlékszem én is! - mondta Hartigue. - Tizenhat éves volt, gyönyörű szép
lány; volt egy fiú, akivel nyolcéves koruk óta szerelmesek voltak. Aztán a lány
beteg lett, nagyon hosszú ideig, hónapokig nyomta otthon az ágyat. Chagall
asszony nem engedte kórházba, de megadott neki mindent, ami az ellátáshoz
kellett. A fiú, a nevét nem tudom, nem bírta már, és lelépett. Kapott valami
lehetőséget Bordeaux-ban, ahol élt valakije, hogy tovább tanulhasson egy jó
iskolában, úgyhogy elment. A lány meg felvágta az ereit. Borzalmas eset. Chagall
asszony kedves, de kőkemény asszonyság, ám a tragédia szinte az eszét vette.
Majdnem belehalt ő is. Pokoli fájdalmakat állt ki. Elvesztette a testvérét,
aztán a férjét, majd a lányát is. Képzelhetik, milyen lehetett szegénynek!
- Anton, Anton Lonax. így hívták a fiút - mondta Margó. Anton. Ezt könnyű lesz
megjegyeznem, az ügyvédemet is így
hívják.
- Mi volt a lány betegsége? - kérdeztem.
378
Csend. Aztán a pergő beszédű Baptiste Boisson őrmester válaszolt.
- Én úgy hallottam, hogy valamilyen bőrfertőzést kapott. Szegény Miou ki se
merte tenni a lábát a házukból, annyira szégyellte!
Egy darabig megint mindenki hallgatott.
- Ó, hát persze! A tűz! - kiáltott fel Baptiste Boisson őrmester, az egykori
tűzoltó. - Mekkora tűz volt, uram atyám! Hét ház égett le, a tüdőnket kiköptük,
mire meg tudtuk fékezni! Négy méterre volt az erdőtől, már égett a fű előtte! Te
jó isten, újraéltem ugyanazt a pánikot, mint a háborúban a páncélos roham
idején!
- Igen, igazad van! - kurjantott Jean-Philipe. - Az a tűz! Kivezényeltek
mindenkit, aki élt és mozgott, hogy megállítsuk azt az átkozott tüzet!
- Amikor még Ménart a városban lakott, merre volt a háza? -kérdeztem.
- Az erdő szélén, a Rue de Chénier végén. De a tűz egész máshol volt, az ő házát
nem fenyegette.
- Meghalt valaki abban a tűzben?
- Hatan a helyszínen, ketten a kórházba menet, négyen a kórházban. A sebesültek
száma húsz fölött volt - felelte Boisson őrmester.
- Hogyan kezdődött a tűz?
- Gyújtogatás volt. A tettest sohasem kaptuk el.
- Hol kezdődött a tűz?
-A gyerekkönyvtárban. Még szerencse, hogy épp szünnap volt!
Összenéztünk Michelle-lel.
A gyerekkönyvtár... Már megint a gyerekek.
4.
Egy páncélozott terepjáróban
Útban Fontainebleau felé
November 8. szerda, 10 óra 43 per
Sophie már a lakásom felé motorozott, mi pedig elindultunk Fon-tainebleau-ba. A
módszeremen gondolkodtam, ám amikor kiér-
379
tünk a Fontainebleau-ba vezető autópályára, Michelle felém fordult, és
legnagyobb megdöbbenésemre így szólt:
- Itt az idő, hogy nyílt lapokkal játsszunk! - mondta keményen a szemembe nézve.
- Tudom, hogy nem a könyv miatt csináljuk ezt az egészet, hanem mert te akarod
kinyomozni az ügyet, hátha neked sikerül. Felesleges lenne tagadnod.
Kiszáradt a szám a meglepetéstől és az ijedtségtől, hogy Michelle azt mondja,
visszaadják a megbízatást.
- Én tényleg írok könyvet - mondtam bizonytalanul.
- Az meglehet. De ennek nem az a célja, hogy megírd a könyvet - jelentette ki
Michelle. - Az amatőrök mindig azt hiszik, hogy a nyomozók hülyék, és hogy majd
ők mindenre rájönnek, mert támad valami furcsa ötletük. De ez nem így van. A
valóságban az unalmas és egyáltalán nem látványos aitineljárás hozza a legtöbb
eredményt. De ezt neked is tudnod kell.
- Tudom - ismertem el bűnbánóan. - Egyszer megkérdeztem Armand felügyelőt, hogy
legrosszabb esetben mennyi időbe telik, mire elkapják azt, aki vadászik rám. Azt
felelte, hogy legrosszabb esetben évekig is elhúzódik az ügy, és az is lehet,
hogy soha nem kapják el. Felvettem az országúton egy szerencsétlen, megkínzott
kisgyereket. Ezt tettem. És? - amennyire a hely engedte, széttártam a karom. -
És? És akkor mi van? Nem vagyok egy érzéketlen tuskó, aki cserbenhagy másokat,
és ezért most dögöljek meg? Menjen tönkre az életem, mert segítettem egy
négyéves kisfiúnak? Haljon bele a barátnőm, anyukám, mindenki, akit szeretek?
Értsétek meg, valamit muszáj volt tennem! - Teljesen kétségbe voltam esve, hogy
visszaadják a megbízatást, mert akkor hol a fenébe találok olyan profi
testőröket, mint ők, akiknek ugyanaz a módszerük? - Ha akarjátok, hogy többet
fizessek, akkor fizetek többet! Nekem ti kelletek! Bízom bennetek! Michelle,
érts meg engem, kérlek! Érts meg! A rendőrség eltévedt, és igaz, lehet, hogy én
is, de lehet, hogy nem! Mi az istent csináljak éveken át a lakásomba zárva?
Tönkremegyek anyagilag, tönkremegyek emberileg! Már eddig is egy rakás pénzt
költöttem el, pedig nem akartam! Annyit dolgoztam azért, hogy ilyen életem
lehessen, hogy majd' beledöglöttem, hát nem fogom csak úgy odaadni egy elmebeteg
gyerekgyilkosnak!
380
- Megértem az indítékaidat - mondta Michelle csendesen. - Az érzelmeidet is
megértem. És tudom, hogy rájöttél arra, hogy milyen taktika szerint működünk.
Erre még egyetlenegy ügyfelünk sem jött rá.
Na, most mi lesz? Nem tudtam, Michelle mit akar velem tenni, de Fontainebleau
felé tartottunk, és ez azért jelentett valamit.
- Nem volt olyan nehéz - mondtam. - Megértem, hogy miért találtátok ki, és
elfogadom.
Michelle bólintott.
- Én sem engedném meg, hogy valaki elvegye tőlem, amit kemény munkával
felépítettem - mondta. - Tehát te nyomozol, mi pedig megvédünk, ez az
elképzelésed, ugye? Érdekes ötlet. Ilyenről még nem is hallottam.
- Sajnálom. Nem volt más választásom. És most sincs.
- Soha, senkinek nem mondhatod el, hogy nyomozni jöttél, megértetted? Soha! Nem
írhatod le, nem beszélhetsz róla senkinek!
- Rendben van - egyeztem bele megkönnyebbülten, mivel Michelle nem azt mondta,
hogy keressek már testőrt.
- Csak írod a könyvet, és vagy rájössz valamire, vagy nem. Rendben, folytassuk.
De ha azt mondom, vége, tovább nem vállaljuk, akkor azonnal megyünk vissza
Párizsba.
- Rendben van, Michelle, így lesz.
-Azzal, amit teszel, kimondottan a veszélyt keresed. Aki a háttérben áll, vagy
rájött már, hogy te utána kutatsz, vagy ha még nem, csak idő kérdése. Ez így már
veszélyesebb, mint az, amit vállalni szoktunk. Ezért még egy feltételhez kell
kötnöm, hogy továbbra is vállaljuk a védelmedet. Félre kell tenned a nevünkre
négymillió dollárt, arra az esetre, hogyha meghalnál, és az nem a mi hibánkból
következik be.
Elővettem a telefonomat.
- Máris intézkedem - mondtam. Nagy kő esett le a szívemről. Tehát folytatjuk. És
más nem érdekelt.
- És tudnod kell még valamit. Ha bárki más tenné ezt, amit te, bárki más az
eddigi ügyfeleink közül, azonnal visszaadnánk az ügyet - folytatta Michelle. -
Mielőtt elvállaljuk valakinek a védelmét, utánanézünk, hogy ki az illető, és
hogy megéri-e a kockázatot a mi részünkről. Ha nem találjuk elég értékes
embernek, nem
381
fogjuk védeni. Az eddigi ügyfeleink közül te érsz a legtöbbet, mert egyfolytában
másokkal törődsz. Te olyan vagy, mint egy szent ember, én személy szerint nagyon
sokra tartalak téged, és a munkatársaim úgyszintén, de ez mit sem változtat azon
a tényen, hogy épp olyan halandó vagy, mint akárki más.
Megrázott, amit Michelle mondott: hogy olyan vagyok, mint egy szent ember. Nem
tudom, miért hatott ez így rám, de elsírtam magam.
- Tényleg nem volt más választásod - tette még hozzá Michelle, aztán a szeme elé
emelte a távcsövét, és elkezdte figyelni az utat.
382
HUSZONKETTEDIK FEJEZET
1.
Egy páncélozott terepjáróban
Lurkók Gyerekkönyvtár, Fontainebleau
November 8. szerda, 11 óra 31 perc
Simoné bekormányozta a súlyos monstrumot a parkolóba, a nyolc évvel ezelőtt
leégett, de azóta helyreállított gyerekkönyvtárral szemben. Miután jól kibőgtem
magam attól, amit Michelle mondott, előszedtem a jegyzetfüzeteimet, és tovább
rágódtam az ügyön. Ménart talán egész életében, vagy legalábbis életének nagy
részében kettős életet élt: egyrészt játszotta az orvost, Dr. Jekyllt, másrészt
pedig ott volt az az őrült Mr. Hyde, aztán történt valami, és a doktor eltűnt.
Talán nyolc évvel ezelőtt elkövetett valamit, valami olyat, ami még neki is sok
volt, és akkor, egyetlen pillanatra, rájött, hogy mit is csinál valójában. És
többé már nem tudott színlelni. Talán így történt.
Felhívtam Vee-t. Már nagyon várhatta a hívásomat, mert az első bugás vége előtt
felkapta.
- Szia!
- Hello, Vee! Na, mit találtál?
- Találtam egy tűzesetet. Leégett egy gyerekkönyvtár, szándékos gyújtogatás
volt. Aztán van itt egy rablógyilkosság. Meggyilkoltak egy hetvennégy éves
férfit, és elvitték a bélyeggyűjteményét, melyet több mint egymillió frankra
becsültek. A tettes egy helybéli munkanélküli volt, akit két nappal később
elkaptak, amikor el akarta adni a gyűjteményt tízezer frankért. Négy, éhségtől
megvadult kóbor kutya tűnt fel az erdőszéli motelnél, két turistát és egy
helybéli postást megsebesítettek. Vadászok lőtték ki a kutyákat. Eltűnt két
német turista, akiket sohasem találtak meg. Az Öreg-forrásnál látták őket
utoljára. Meghalt a polgármester. Szívbeteg volt. Marié Chagall lánya, Miou
Chagall, tizenhat éves korában öngyilkos lett, mert elhagyta a szerelme. Na-
383
gyón sokan voltak a temetésén. A lány hét hónapig ki sem tette a lábát a
házukból, illetve, azt feltételezik, hogy sötét üvegű kocsin vitték, amikor
elhagyta a házat. Valamilyen bőrbetegsége volt, és nagyon csúnya lett a bőre
mindenhol, még az arcán is. Egyébként ő volt az egyik legszebb lány a környéken.
Kempingezők sátorverés közben találtak egy pokrócba csavart holttestet az
erdőben. Egy hétéves kislányé volt. Ez nagyon borzalmas, amikor elolvastam a
cikket, rosszul is lettem tőle. Az a... kislány... meg volt csonkítva. Jézusom,
Joyce, aki ilyet tesz, az egy szörny!
- Ahogy mondod. Merrefelé találták meg a holttestet? Arra, amerre...
- Nem a forrásnál. Onnan észak felé, körülbelül hamm kilométerre.
- Még valami?
- Más semmi. Küldöm az anyagot!
- Rendben, köszönöm.
Átfutottam a jegyzeteimet, hogy kitaláljak valamit Vee-nek.
- Vee, nézz utána, hogy az elmúlt nyolc év alatt felbukkant-e Ménart neve
újságcikkben, akár fontainebleau-i, akár más francia lapban.
- Oké. És utána?
- Hogyhogy utána? Ez olyan gyorsan megy?
- Persze. Csak megadom a nevet, és a gép végigfutja az összes cikket. Percek
alatt megvan.
- Aha, oké. Akkor tudj meg valamit Ménart-ról, valamit az elmúlt nyolc évéről,
bármit; akármit. Ehhez nem tudok semmilyen támpontot adni, hogy hol nézz utána,
kit keress, mert én sem tudom. Csak nézelődj, és próbálj előhalászni valamit
róla.
-Jól van, szétnézek. Joyce, nem akarlak sürgetni, de nem jönnél már végre haza?
- Még van egy kis dolgom, Vee, de már nem tart soká. Johnny?
- Majd jön négy felé. Üzensz neki valamit?
- Csak azt, hogy segítsen neked.
Elbúcsúztunk egymástól, elraktam a telefont. A letétet, melyet Michelle kért,
már elintéztem, és most nem volt kit hívnom. Teljes figyelmemmel a
gyerekkönyvtár felé fordultam.
Csak most jöttem rá, hogy nem is tudom, mit akarok a könyv-
384
tártól. Talán csak látni, hogy milyen, és megpróbálni elképzelni, hogy mi is
történt itt. Ménart idejön, betör, benzint használ, vagy egyszerűen csak
meggyújtja a függönyt, esetleg bedob az ablakon egy Molotov-koktélt". Várjunk
csak, elfelejtettem megkérdezni, hogy éjjel volt-e vagy nappal. Kár, hogy...
Nappal. Boisson őrmester mondta is, hogy még szerencse, hogy szünnap volt. Ha
éjszaka történt volna, akkor abszolút mindegy, hogy szünnap van-e, hiszen este
zárva a könyvtár.
- Akarsz valamit a könyvtárból? Bemenjek megkérdezni valamit, vagy te is be
akarsz jönni? - kérdezte Michelle.
Felnéztem a jegyzetfüzetemből. Megráztam a fejem.
- Csak itt szeretnék lenni. Sherlock Holmes lefeküdt oda, ahol az áldozat
feküdt, és úgy elmélkedett - mondtam. - Én is... elmélkedem. Hogy mi
történhetett. Sok mindent el tudok képzelni. Biztosan van valahol egy hátsó
ajtó, amin észrevétlenül be lehetett surranni a könyvtárba, vagy az illető
lopott kocsit használt, és csak úgy bedobott az ablakon egy Molotov-koktélt.
- Abból indulsz ki, hogy Ménart volt? - kérdezte Michelle.
- Igen. Csak a gondolkodás miatt. De természetesen nem vetem el annak
lehetőségét, hogy ennek a tűznek semmi köze Mé-nart-hoz. Csak gondolkodom,
kötődés nélkül.
- És mi az, amit gondolsz?
- Azt hiszem, Ménart már nagyon régen kezdte. Nem tudom, mitől őrült meg, talán
neki nem lehetett gyereke, vagy a fene tudja. Lehetett talán egy szeretője, egy
családos nő, aki a gyerekei miatt Ménart helyett végül a férjét választotta.
Annyi minden lehet. Esetleg kezdetben csak... - gyorsan felírtam, ami az eszembe
jutott, aztán ki is mondtam. - Kezdetben csak nem kezelte elég jól a gyerekeket.
Utána kellene nézni, hogy voltak-e gyerekpáciensei, és ha igen, arányukat
tekintve hányan lettek még betegebbek vagy esetleg haltak is meg. Valami
bedühítette. Talán megint egy olyan nőbe szeretett bele, akinek voltak gyerekei,
és miattuk kosarazta ki Ménart-t. És egy napon fel-
" Molotov-koktél: primitív gyújtófegyver. Üvegbe könnyen gyulladó folyadékot,
például benzint töltenek, az üveg száját ronggyal bedugaszolják, majd a rongyot
meggyújtják, és így hajítják el. Amikor az üveg összetörik, az égő rongy
meggyújtja a szétfolyó benzint.
385
gyújtotta a könyvtárat. Akkoriban még nem volt teljesen őrült, ezért egy
szünnapot választott. Csak annyit akart, hogy a gyerekeknek ne legyen
olvasnivalójuk, és hogy ez fájjon nekik. A! Egy ötlet! Utánanézni, hogy kivel
volt Ménart-nak viszonya, és hogy annak a nőnek, ha voltak gyerekei, be voltak-e
iratkozva a könyvtárba. - Felírtam, nehogy elfelejtsem. - Szóval, Ménart
felgyújtja a könyvtárat. Azt akarja, hogy égjenek el a gyerekek kedvencei, a
mesekönyvek, a képregények, az újságok. Csakhogy a tűz tovább terjed, más házak
is leégnek, a tűz... - előrenéztem, hogy felbecsüljem, milyen messze van az
erdő. - Te jó ég! Az erdő majdnem ötven méterre van innen, talán meg is van
ötven méter! Iszonyú nagy tűz lehetett! Még szerencse, hogy a könyvtár a sarkon
van, és a tűz nem terjedhetett körkörösen. Szóval, a tűz továbbterjed, és
emberek halnak meg. Ménart ezt már tényleg nem akarta. Ő csak arra vágyott, hogy
a Superman, a Hulk, a Pókember, a Robinson Crusoe, a Matilda, a Kisherceg váljon
a lángok martalékává, de ehelyett tizenkét ember meghalt, és több mint húszan
égési sérüléseket szenvedtek! És ez már túl sok volt neki! A dolog kicsúszott a
kezéből. Embereket ölt meg. Amit eddig ártatlan mániának gondolt, hirtelen
tömeggyilkossággá változott. És ezt ő tényleg nem akarta. Inni kezdett, már
képtelen volt színlelni. Elüldözték, mennie kellett.
- De mégsem ment. Vagyis, nem messzire - emlékeztetett Simoné.
- Talán abban reménykedett, hogy valahogyan majd még jóvá-teheti a bűnét, hogy
törleszthet.
- De hogyan?
- A kutatásaival. Azt hitte, ha felfedez valami nagyon jelentőset, azzal
bűnbocsánatot nyer.
- És mi vezetett a megkínzott kisfiúig? - kérdezte Simoné.
Jó volt, hogy nem kellett játszanom magam, és volt valaki, aki kérdéseket tett
fel.
- Éjszakánként képtelen volt aludni. Szellemek kísértették. Pokoli fájdalmai
voltak, elmondhatatlanul bánta, ami történt. Aztán a bánatból düh lett: elkezdte
a gyerekeket hibáztatni. Miattuk volt minden, miattuk gyújtotta fel a
könyvtárat, voltaképpen miattuk haltak meg azok az emberek! És amikor ezt
elhitte, akkor
386
őrült meg végérvényesen. Nem lepne meg, ha azt a kislányt, akit a kempingezők
találtak, ő gyilkolta volna meg. És ha Miou, Marié Chagall lánya fiatalabb lett
volna, Ménart kezét látnám a halálában.
Elővettem a laptopot, és összekapcsoltam a telefonnal, hogy megnézhessem a
cikket azokról a hátborzongató eseményekről, melyekről Vee beszélt. Épp
megnyitottam a fájlt, amikor a számítógép jelezte, hogy telefonon keresnek. A
fene!
- Michelle, nem tudod véletlenül, hogy ilyenkor mit kell csinálni? Valahogyan
tudok telefonálni úgy is, hogy nem szedem szét a gépet és a mobilt, csak nem
tudom, hogyan.
Michelle odanyúlt a billentyűzethez, és három másodperc alatt előhozta nekem a
telefonáló programot, majd kihangosította a telefont.
- Ha lenyomod az entert, beszélhetsz - mondta.
- Koszi - ami a telefonom kijelzőjén jelent volna meg, az most a számítógépem
képernyőjén volt. KONFERENCIATELEFON. Fogadtam a hívást. - Tessék!
-Jó napot kívánok, kisasszony! Itt Jean-Philipe Delavere.
- Üdvözlöm, Jean-Philipe!
- Eszembe jutott, hogy volt annak az átkozott Kiskirálynak egy közeli jóbarátja,
aki valamivel magára haragította a Kiskirályt, és ezért nyomorékká verték, és
végül még Franciaországból is el kellett menekülnie. Úgy hívják: Georg Cassel.
Gyűlöli a Kiskirályt, és ugyanakkor senki nem ismeri nála jobban. Ha valaki,
akkor ő beszélne magának erről az átkozott gonosztevőről. Isten őrizz, hogy ez a
pszichopata vadásszon magára, de ha ki akarja ismerni, el kéne látogatnia
Casselhez!
-Jó ötlet - mondtam. - Merre lakik?
- Afrikában - felelte Jean-Philipe. - Marokkóban, Casablancában. Közelebbről
sajnos nem tudom.
Jean-Philipe után azonnal hívtam az Orlyt, hogy készítsék fel a gépemet, mert
már megint repülnöm kell, Michelle pedig hívta Sophie-t, hogy ismét menjen a
reptérre, és ott váqon minket. Simoné az autópálya felé kormányozta a Ford
Excursiont, és elindultunk Afrikába.
Már egy csapat voltunk.
387
2.
Georg Cassel háza
Casablanca, Marokkó
November 8. szerda, zónaidő: 20 óra 12 perc
Marokkó Észak-Afrikának az a pontja, amely a legközelebb fekszik Európához,
csupán a Gibraltár-szoros választja el Spanyolországtól, vagyis a távolság
mindössze néhány kilométer. Bár Marokkó fővárosa Rabat, legnagyobb és
leghíresebb városa Casablanca. Casablancának számtalan arca van, európaias,
afrikaias, gazdag és szegény, elegáns és lepusztult. Vannak ötcsillagos kaszinók
és hotelek, és vannak nyomornegyedek is, melyek inkább mínusz ötcsillagosak".
Georg Casselt nem volt könnyű megtalálni. A külvárosban lakott, azon a részén,
amit még elfogadhatónak lehetett tartani higiéniai szempontból. A közbiztonság
is elfogadható volt ezen a környéken, de talán csak azért, mert innen nem sok
mindent lehetett elvinni.
Cassel egy apró és sötét másfél szobás lakásban lakott, egy macska és egy
hatalmas akvárium társaságában. A lakás, környezetéhez képest, otthonos volt, és
nagyon tiszta. Látszott rajta, hogy aki itt lakik, egészen máshoz van szokva.
Cassel tolószékhez kötve élt. Valamikor magas ember lehetett, most azonban olyan
volt, mint aki összement. Túl azon, hogy a székben ült, valahogyan látszott
rajta, hogy alacsonyabb lett, meghajlottak a lábai és a háta is, behúzta a
nyakát és a fejét, arcán pedig ugyanazokat a jeleket vettem észre, melyek a
saját arcomon is kezdtek kifejlődni: a folyamatos, megszüntethetetlen rettegés
jeleit. A férfi csontsovány volt, és nem is élt jól, de annyira azért nem volt
szegény, hogy ne telt volna neki ennivalóra. Ám a félelem nagyon fogyaszt.
Jessy egy apró kamerát helyezett el az ajtó előtt a folyosón, majd becsukta az
ajtót, és egy kis monitorral a kezében, amely alig volt nagyobb egy
mobiltelefonnál, leült a falnál, a bejárati ajtó mellett. Michelle és én a
nagyobbik szobában ültünk le Georg Cassellel beszélgetni. Nálam egy kisebb,
vaskos, és egy nagyalakú, még vastagabb boríték volt, a kicsiben pénz, a nagyban
három újság.
388
Cassel nem ismert fel, nem tudta, ki az a Joyce Byron, amit nem is bántam.
Beletelt némi időbe, mire megértette, hogy miért keressük, és amikor kimondtam
neki a Claude Alexander nevet, mintha még kisebb lett volna. Percek teltek el,
mire megszólalt. A hangja teljesen elment a rémülettől, és vagy két percig
krákogott és köhögött, mire érthetően tudott beszélni.
- Semmit sem tudok róla! - hadarta rémülten.
- Úgy tudjuk, maga a barátja volt - mondtam legmegnyugtatóbb hangomon.
- Nem! - vágta rá. - Nem ismerem az illetőt! Kérem, távozzanak!
- Fontainebleau-ban hallottam, hogy ön jól ismerte a Kiskirályt, Claude
Alexandert, nekünk pedig éppen vele van dolgunk. Még nem tudom biztosan, de azt
hiszem, hogy ő az, aki vadászik rám - mondtam, finoman ejtve a szavakat, nehogy
bámiiféle élt véljen felfedezni bennük, és csak még jobban megijedjen.
- Akkor maga halott ember - szólalt meg halkan, lehajtott fej-jel.
- Csak azt szeretném tudni, hogy mit tett magával, és hogy milyen ember. Csak
ennyi. - Kinyitottam a kisebbik borítékot, kivettem belőle a pénzt, és kitettem
elé az asztalra, hogy jól lássa. - Tudom, hogy szüksége van pénzre, mert a
Kiskirály tönkretette. Ez tizenötezer dollár. Önnek pénzre van szüksége, nekem
meg a tudására.
Nem beszéltem többet, hagytam, hadd döntsön. Kész voltam akár egy órát is várni
a meleg szobában, golyóálló mellényben, hogy megszólaljon végre. Szerencsére nem
volt szükség egy órára, csak mintegy tíz percre.
Lassan felemelte a fejét, és a szemembe nézett.
- Maga halott ember - mondta. - Nem tud előle elmenekülni.
- Én nem így gondolom - csóváltam meg a fejem. - Már többször megpróbáltak
megölni, és még mindig élek. Tudom, hogy a Kiskirálynak semmi köze a maffiához.
Ő csak egy ember, aki gyilkosokkal vette magát körül. És tudom, hogy rémuralmat
tart fenn Fontainebleau-ban.
- Ha még mindig él, akkor szerencséje volt - mondta Cassel. Nem akartam
meggyőzni arról, hogy a Kiskirály nem egy mumus, bár én is nagyon féltem tőle.
Nem azért jöttem, hogy meg-
389
győzzem valamiről Casselt, hanem hogy megismerjem az ellenségem.
- Mit tett magával? - kérdeztem. Nem felelt, csak végigmért.
- Látom az elegáns, drága ruháin, a finom arcvonásain és a kecses kezén, hogy
magának semmi köze ehhez a világhoz -mondta. - Úgysem értené meg, hogy kicsoda
Claude Alexander. Hogy mit tett velem? - cinikus mosolyra húzta a száját. -
Együtt töltöttük a gyerekkorunkat, jó barátok voltunk, egy iskolába jártunk, egy
bandához tartoztunk, együtt mentünk Fon-tainebleau-ba, együtt hódítottuk meg azt
a várost. Aztán egyszer leültem vele kártyázni, és veszítettem. Azt mondta,
kapok négy órát, hogy kifizessem a kártyaadósságomat. Négyszázezer dollár volt,
ennyit nyert tőlem. A felét ha össze tudtam szedni. Ezért aztán eljött hozzám
néhány emberével, és alaposan megdolgoztak. Az én gyerekkori barátom is ott
volt, és csak nézte, ahogyan vernek. Megparancsolta, hogy üssenek ólmosbottal is
- végigmutatott magán. - És ez lett az eredménye. Megsérült a gerincem, és
lebénultam. Soha életemben nem fogok tudni lábra állni. A házamat felgyújtották,
elvették mindenem, amim csak volt, csak annyi készpénzt tudtam megmenteni,
amennyit elrejtettem külföldön. Még Franciaországot is el kellett hagynom. Soha
nem mehetek oda vissza. Nem nyírtak ki, ez volt a kegy, amiért barátok voltunk.
Hát ez történt velem. De maga ezt nem értheti, mert semmi köze ehhez a világhoz.
És örüljön neki.
Már eddig is tudtam, hogy a Kiskirály nem normális, de most már egészen biztos
voltam benne, hogy annyira őrült, hogy arra már nincs megfelelő szó. És biztosan
nagyon menőnek hiszi magát. Azzal kérkedik, hogy elmebeteg.
- Tudja, valaki rám szállt, és még mindig nem tudni biztosan, hogy ki volt az,
de a nyomok Claude Alexanderhez vezetnek. Nem száz százalék, hogy ő volt, de
meglehet. Ha mutatnék néhány újságcikket arról, ami velem történt, fel tudná
ismerni a módszerét? - kérdeztem.
Bólintott.
Kinyitottam a nagyalakú borítékot, és három újságot húztam ki belőle, két Herald
Tríbune-t és egy Le Figarót. Odamutattam
390
Casselnek az egyik Herald Tríbune-t, majd úgy adtam a kezébe, hogy elolvashassa
a rólam szóló cikket a kávéházi merényletről. A fényképem is ott volt, így
tudhatta, hogy tényleg vadászik rám valaki, nem akarom átverni. Cassel nyomban
olvasni kezdett. Közben én behajtogattam a másik két lapot. Az egyikben az első
merényletről volt szó, amikor valaki rám támadt a lakásomban, a másikban arról
az esetről, amikor megpróbálták elrabolni Vee-t.
A két újságot letettem az asztalra, a pénz mellé. Féltem attól, amit mondani
fog, hogy Igen, ez bizony kimondottan a Kiskirály stílusa", de tudnom kellett.
Szinte megbénított a félelem, de egy nyomozónak az igazsággal kell foglalkoznia,
különben eltéved. És én nem engedhettem meg magamnak, hogy eltévedjek.
Míg Cassel olvasta a cikkeket, a széken ülve körülnéztem a szobában. Észrevettem
valami furcsát: egyetlen személyes tárgy sem volt sehol.
Cassel elég gyorsan elolvasta a három cikket. Elgondolkodott, aztán felemelte a
fejét, és rám nézett.
- Igen - mondta, amitől a legjobban tartottam. - Ezek kimondottan a Kiskirály
módszerei. Minden rá vall. Mivel sikerült magára haragítania?
- Elrabolt egy gyereket, a gyerek meg elszökött tőle, én pedig épp arra jártam,
és felvettem. Hát ennyi.
Ismét cinikus mosoly jelent meg elkínzott arcán.
- Nagyon nagy hiba volt - mondta. - De gondolom, ezt már maga is tudja. A
Kiskirály egy pszichopata. Én sem vagyok éppen normális, és soha nem is voltam
az, de amit ő művel, az még nekem is sok. Még akkor is, ha eltekintek attól,
amit velem tett. A birtoklás az ő dilije. Mindent és mindenkit birtokolni akar.
Semmitől nem tud annyira megőrülni, mint attól, ha valaki megakadályozza ebben.
Én láttam embereket, akiket baltával vert agyon, mert egy másodpercre ránéztek
az egyik kurvájára, a fene tudja, hány százból. Egy tizenkét éves gyerek egyszer
meghúzta a kocsiját, ő pedig felkutatta, és fejbe lőtte a családja szeme
láttára. Mindent birtokolni akar, mindent a világon; mindent és mindenkit. Neki
senki sem mondhat nemet. Ha megtetszik neki egy nő, és a nő nem fekszik le vele,
akkor ne-
391
ki annyi. Egyszer Cannes-ban odament egy nőhöz az utcán hogy akarja, a nő pedig
azt mondta, hogy nem érdekli, erre pisztolyt rántott, és agyonlőtte, ott
helyben. Olyan dolgokat enged meg magának, amit maga el sem tud képzelni, és
csak négy évet ült börtönben egész életében, azt is autólopásért. A Kiskirály
egyetlen dolognak a nagymestere, ennek az egynek valóságos géniusza, és
művészetét olyan tökélyre fejlesztette, hogy bárhol a világon, bármelyik
országban, bármelyik börtönben, király lenne. A félelemkeltés az ő művészete. A
félelem megbénítja az embereket körülötte. Nincsenek gátlásai, és olyan
emberekkel veszi magát körül, akik felnéznek rá, akik istent látnak benne, és
akiknek úgyszintén nincsenek gátlásaik. Ő maga a két lábon járó életveszély.
Mindenkinek azt kell tennie, amit ő mond, mert különben ölni fog. Neki megölni
egy csecsemőt vagy egy terhes anyát, az semmi. Őt semmi sem érdekli, semmi sem
hatja meg.
Kezdtem úgy érezni, hogy Michelle, Jessy és Simoné nem nyújthatnak elegendő
védelmet egy ilyen megveszekedett idióta ellen. Leginkább az háborított fel,
hogy neki egy nő sem mondhat nemet, mert ha megteszi, megöli a nőt.
Hogy egy kicsit eltereljem a figyelmemet arról a borzalomról, hogy a Kiskirály
meg akar ölni engem, rákérdeztem:
- Nem ismeri véletlenül Dr. Philip Ménart-t?
- Ménart... - Cassel elgondolkodott néhány másodpercet. - A fickó nem rémlik,
de... hallottam róla. Igen, orvos volt, aki alkoholista lett, és ezért
elüldözték vagy mi.
- Nem tudja véletlenül, hogy mene van jelenleg Ménart?
- Nem, fogalmam sincs róla, hogy merre lehet. De miért nem kérdezi meg Chagallt?
- Marié Chagallt? - kérdeztem döbbenten.
- Hát persze. Ménart annak idején a Chagall-család orvosa volt.
A Chagall-család orvosa? Hát ez eléggé meglepett. Senki sem mondta. De miért
nem? Elfelejtették? Nehezen hihető, hiszen a Chagall-család a leghíresebb család
egész Fontainebleau-ban. Vagy Ménart és a Chagall-család közti kapcsolat tabu,
és ezt tudja mindenki, akivel csak találkoztam? Miou Ménart miatt halt meg?
Egyre inkább így gondoltam.
392
Nem volt több beszélnivalónk egymással, így távoztunk; mentünk vissza a
repülőtérre.
Most már majdnem száz százalék, hogy a Kiskirály vadászik rám, Ménart személye
pedig egyre titokzatosabbnak tűnik.
393
HUSZONHARMADIK FEJEZET
1.
Egy páncélozott terepjáróban
Útban Fontainebleau-ba
November 9- csütörtök, 09 óra 55 perc
Mivel sötétben nem akartam repülni, megvártam a nap első sugarait, és csak akkor
vágtam neki az útnak, Casablancából Párizsba. Párizs felett esett az eső, ami
egy leheletnyit idegessé tett, de végül is nem volt vészes. A gépen vártuk meg,
amíg Sophie igen alaposan átvizsgálja a zárt garázsban hagyott Ford Excursion
terepjárónkat, mellyel ez idáig közlekedtünk. Mindent rendben talált.
Átszálltunk a kocsiba, és a rövid afrikai kiruccanás után elindultunk vissza
Fontainebleau-ba.
Michelle még az elején elmondta, hogy csak zárt helyen telefonáljak, és nyílt
területen ne foglalkozzam a telefonnal; ha keresnek se vegyem fel, csak amikor
már biztonságban vagyok, zárt helyen. Ezért csak akkor vettem elő a telefont,
amikor már a Fordban voltunk, és elhagytuk a repülőteret. Casablancából
háromszor, a gépről kétszer hívtam Johnnyt, hogy mi a helyzet a lányokkal. Most
is az volt az első dolgom, hogy felhívjam.
- Van már valami jó híred? - kérdeztem, kissé követelőző hangon.
- Megnyugodhatsz végre, a lányaid biztonságban vannak - közölte Johnny a várva
várt hírt. - Átköltöztettük őket Liverpoolba. Minden a legnagyobb rendben van.
Egy ezertonnás szikla esett le a szívemről.
- Ó, Johnny... nagyon köszönöm! A hálám fog a sírba vinni, meglátod! És mi a
helyzet azzal a szeméttel, aki elárulta a lányaimat?
- Még nincs meg, de már dolgozunk rajta. Van néhány gyanúsított, akiket már ki
is vettünk a lányokra felügyelő csapatból. Te
394
ne foglalkozzál ezzel, Joyce, nem kell mindennel törődnöd. Ezt majd én
elintézem. Te csak írd a könyvedet, és menj haza, lehetőleg most rögtön.
- Most még nem tudok menni, de már nincs messze. Ménart? Még mindig nincs meg?
- Ménart-ról semmi hír - válaszolta. - Szerintem nem is lesz. -Jól van, kösz,
Johnny, drága vagy. Akkor majd dumálunk.
- Oké. Szia.
- Szia.
Johnny után Marié Chagallon volt a sor. Marié említette, hogy korán szokott
felkelni, de azért olyan nagyon korán nem mertem felhívni, hátha éppen ma akarja
kialudni magát.
- Üdvözlöm, Joyce! - köszöntött kipihent hangon. Úgy tűnt, igazam volt, és
tényleg ma tartott alvónapot.
-Jó napot, Marié! Szeretnék találkozni önnel, ha ráér. Ma, valamikor. Nekem
bármikor jó.
- Igazából csak a délelőttöm szabad, azután egészen késő estig be vagyok
táblázva - mondta Marié. - A délelőtt megfelel önnek, Joyce?
- Hogyne, természetesen! Mit szólna a kastélyhoz?
- Igen, az megfelelő. Fél tizenegy jó önnek, Joyce?
- Persze, Marié, ott leszek! És köszönöm!
- Ugyan! Viszonthallásra, Joyce! Vigyázzon magára!
- Hogyne. Viszonthallásra, Marié!
Amikor távoztunk Georg Cassel házából, Michelle elmagyarázott nekem két igen
érdekes dolgot. Az egyik az volt, hogy még mindig nem tudjuk biztosan, hogy ki
áll a háttérben, és bár egyre több jel utal a Kiskirályra, az még korántsem
bizonyosság. A másik, amit Michelle említett, hogy ez idáig kizárólag olyan
sztorikat hallottunk a Kiskirályról, amelyben védtelen, képzetlen, fegyvertelen
emberekkel kegyetlenkedett, és ez egyáltalán nem arra utal, hogy veszélyes lenne
jól képzett fegyveresekkel szemben is. Sőt! Minden egyes sztoriban a Kiskirály
sokadmagával támadott meg egyetlen embert. Sok fegyveressel egyetlen
fegyvertelent. Michelle azt is mondta, az hogy lelőtt az utcán egy vadidegen
nőt, aki nem akart vele lefeküdni, semmiképpen sem jelenti azt, hogy a fickó
veszélyes lenne katonai szempontból, csak annyit bizonyít, hogy elmebeteg. Egy
kicsit megnyugodtam tőle, mint mindig, vala-
395
hányszor Michelle elmagyarázott nekem valamit. Ennek ellenére borzasztóan
vágytam arra, hogy az én ellenségem Dr. Philip Mé-nart legyen, és ne a
Kiskirály. Görcsösen vágytam rá, egyre betegesebben, mert úgy éreztem, ez volt a
maradék reményem. Michelle azt nem említette, hogy a Kiskirálynak nincsenek
igazán veszedelmes emberei, és azt sem, hogy a bandája nem veszélyes. Csupán
felhívta a figyelmemet valamire, ami igaz volt: Claude Alexander, a Kiskirály,
egy beszari, gyáva féreg. Ez tény. Ezzel nincs mit kezdeni. De ez még egyáltalán
nem teszi könnyebbé a dolgomat, amennyiben ő az, aki rám vadászik. Mert aki fél,
az védekezik. És ha állandóan fél, akkor állandóan védekezik. És minél nagyobb
hatalma van, annál nagyobb őrültségeket követ el. Ez a története az összes
diktátornak is.
Szóval, nagyon remélem, hogy Ménart-ral állok szemben.
Csak éppen a leghalványabb elképzelésem sem volt, hogy egy alkoholista ex-
orvosnak honnan lennének emberei.
2.
Valahol Fontainebleau-ban November 9- csütöitök, 10 óra lóperc
Elég jó időt futottunk az Orlyról a kastélyig. Fontainebleau-ban eljutni a
kastélyhoz majdnem annyi idő, mint végigrepeszteni az autópályán a reptérről
Fontainebleau határáig. Időközben, a Párizs felett még csak szemerkélő eső
rákezdett, és hamarosan úgy esett, mintha dézsából öntötték volna. Útközben
tovább dolgoztam a módszeremen, és rájöttem, hogy a gondolkodási szabályoknál
többet kell tartalmaznia. A viselkedésemre, a tetteimre nézve is ki kellett
dolgoznom azokat a szabályokat, amelyek erősebbé tesznek, és amelyek közelebb
visznek a célhoz. Például, számba kell vennem minden embert, akit csak ismerek,
és akiknek a neve felbukkant a nyomozás során, és nagyon pontosan el kell
döntenem, hogy barátaim, ismerőseim és a felbukkanó emberek közül kiket miben
tekinthetek szövetségesnek, kiket
396
ellenségnek és kiket semleges félnek az ügyet illetően. És ha innen nézzük, elég
jó úton haladtam, hiszen egyre több szövetségesem lett itt, Fontainebleau-ban.
Persze, még azt is figyelembe kell vennem, hogy melyik szövetségesem milyen
erős, és hogy melyik ellenségem mekkora veszélyt képvisel. Például az idősek
otthonában nagyon jó szövetségeseim voltak, de erejük teljesen elhanyagolható
egy erőszakos összecsapásban a Kiskirállyal. Ha an~a kerül a sor, senki másra
nem számíthatok, csak és kizárólag Michelle-re, Jessyre és Simone-ra. Még
Pierre-re sem, Marie-ra pedig végkép nem.
Közeledtünk a kastélyt körülvevő birtok kapuja felé. Különös módon, az merült
fel bennem, hogy egyáltalán nem biztos, hogy Ménart-ral jobban járnék, mint a
Kiskirállyal, mert a Kiskirályról legalább tudok valamit, míg Ménart-ról
nagyjából semmit. A Kiskirály esetében minden egyértelmű, de Ménart esetében
semmi sem az. Sem a motiváció, sem az, hogy mit csinált a kisfiúval és miért, és
még az sem tiszta, hogy honnan ismer nehézfiúkat.
A kastély kapujához egyenes út vezetett, de ha valaki nem Pierre-hez jött
látogatóba, a kapu előtt elfordulhatott jobbra is és balra is. A kastély
kapujához vezető országút olyan volt az erdőben, mint egy keskeny választék egy
ember dús hajában. A Pierre birtoka előtt futó útnak pedig a túloldalát
szegélyezték fák. Másfél méter mély árok húzódott a birtok előtt, néhány méterre
a kerítéstől. Az árok vezette el a csapadékot, és átment a kocsibeálló alatt is.
Ez nem tetszett Michelle-nek, ezért betömette a csövet a kocsibeálló alatt arra
az időre, amíg a kastélyban szállunk meg. A kocsibeállóra felhajtva, a beálló
mindkét oldalán, egész a széleken, alacsony oszlopokon kaputelefont találni,
melyeken fel lehet szólni a kastélyba, hogy nyissák ki a kaput. Michelle azonban
túlságosan veszélyesnek tartotta, hogy beálljunk egy percre a kapu elé, háttal
az országútnak, ezért valahányszor behajtottunk a birtokra, előtte fel kellett
hívnom Pi-erre-t, hogy nyissa ki a kaput.
A kanyar után feltűnt a birtokot övező kerítés. így, esőben, minden még szebb
volt. Az erdő, az út, a magas, kovácsoltvas kerítés és kapu látványa a zuhogó
esőben kellemes volt a szemnek, nyugtatóan hatott megviselt idegeimre. Szeretem
az esőt. Körül-
397
belül ötvenöt méterre a birtok kapujától Simoné lelassított, én pedig elővettem
a telefont, és hívtam Pierre-t.
- Hello, Pierre! - üdvözöltem. - Légyszi, nyisd ki a kaput, megjöttünk!
- Máris intézkedem, Joyce! - mondta Pierre.
- Koszi. Minden rendben? - kérdeztem, mert Michelle megkért, hogy mindig
kérdezzek rá.
- Természetesen. A kamerák is rendben vannak. Nyittatom a kaput!
- Köszönöm, Pierre!
A kamerákra rá kellett kérdeznem. Ha valami trükk vár minket a kocsibejárónál,
akkor a kapunál elhelyezett két kamerának el kellett romolniuk", és ha
elromlottak egy időre, akkor az azt jelenti, hogy baj van, és mi nem fogunk
bemenni.
A kapu két magas, széles szárnya lassan nyílni kezdett befelé. Simoné
felgyorsított.
Rövidesen Ménart már nem lesz olyan rejtélyes. Marié valószínűleg nem tudja,
merre van jelenleg, de legalább el tudja mesélni annak pontos krónikáját, hogy
mi is történt Ménart-ral és miért.
A krimikben persze minden egészen másként van. Agatha Christie-nél a gyilkos
mindig tagja a társaságnak. Ez a klasszikus krimi szabálya: a gyilkos mindig ott
van, csak ki kell deríteni, hogy ki az. A valóságban ez, sajnos, igen gyakran
nincs így, és az elkövető ismeretlen kívülálló, akinek még a kilétét is sűrű
homály fedi. Sem a Kiskirályt, sem Ménart-t nem ismerem, és egyikükről sem tudok
valami sokat.
Talán hat-hét méterre jártunk a kocsibeállótól, amikor Simoné hirtelen balra
kapta a kormányt. A következő pillanatban a kocsi a levegőbe emelkedett.
Valamilyen fehér dolog robbant az arcomba, a lábamba, az ajtó felőli oldalamba
és felülről a fejembe. Repültünk, és én iszonyú robajt hallottam valahonnan, de
képtelen voltam megállapítani, hogy honnan jön a hang.
A tudatom mélyén tudtam, hogy felrobbantottak minket.
Aztán éles csattanással földet értünk, a terepjáró bal oldalán, ott, ahol én
ültem, és hátborzongató, csikorgó hanggal csúsztunk előre, majd lefelé, és
azután megint előre. Amikor végre megálltunk, félig a bal oldalunkon, negyvenöt-
ötven fokban megdőlve, mozdulni sem bírtam.
398
Be voltam szoailva, sem a lábamat, sem a kezemet nem bírtam megmozdítani, de még
a fejemet sem. Kezdtem dühös lenni a tehetetlenség miatt, és már majdnem
felüvöltöttem elkeseredésemben, amikor éles, sistergő hangot hallottam minden
irányból, és nagy nyomású, langyos, gumiszagú levegő vágott az arcomba.
Egyszerre képessé váltam a mozgásra, és már tisztán láttam. Mindenki a helyén
volt: Michelle mellettem, Simoné előttem, Jessy pedig Simoné mellett. A
helyünkön ültünk, a biztonsági öveink tartott minket az ülésben. Jessy
kikapcsolta az övét, és kihúzta a tartóból a géppisztolyát. Simoné a kormányra
szerelt kapcsolóval kinyitotta az elülső, jobb oldali ajtót. Kintről hideg szél
és esőcseppek vágtak be a kocsiba, és eljutottak egészen az arcomig. Jessy,
lábával a két első ülés között elhelyezett fegyvertartóra lépve, kiemelkedett a
kocsiból, és körbenézett.
Azonnal tüzet nyitott.
Tehát még nincs vége. Nemcsak egy bomba volt, amivel vártak minket...
Hirtelen megértettem, hogy miért nem tudtam megmozdulni az imént, és mi volt az
a fehérség, ami a képembe robbant, meg a testem szinte minden pontjára.
Légzsákok voltak, melyek megakadályozták, hogy megsérüljünk. Nem is éreztem
fájdalmat sehol sem. A fejem ugyan zúgott egy kicsit, de azt okozhatta a repülés
is, amelyet a bomba robbanásakor éltünk át. A sistergő hang és a nagy nyomású
levegő pedig a légzsákokból jött, amint azok visszahúzódtak a tartódobozukba,
hogy mozogni tudjunk.
Jessy kiugrott a kocsiból. Simoné hátrahajtotta Jessy ülését, Michelle a kezembe
nyomta a sisakomat, azután előremászott. Nála is géppisztoly volt. Az első
ülések közti fegyverállványra lépve, kidugta a fejét a kocsiból. Azonnal
célzásra emelte a géppisztolyt, és már lőtt is. Hallottam, hogy kint Jessy is
rövid, szaggatott sorozatokkal, szinte egyfolytában tüzel.
Láttam, hogy a páncélautó jobb oldalán a hátsó ajtó egy kicsit behorpadt, és a
jobb oldali és a hátsó ablakok átláthatatlanok a repedésektől, de egyik sem tört
be. Gyorsan feltettem a golyóálló sisakot a fejemre, a két oldaláról lelógó
szíjakat összekapcsoltam az állam alatt, hogy a sisak ne eshessen le a fejemről.
Kicsatoltam
399
magam, és a bal oldali ajtónak támaszkodva kinéztem a szélvédőn, hogy lássam,
hol vagyunk. Az autó az árokban feküdt. Zuhogott az eső, az árok alján
sárgásbarna víz hömpölygött. A Ford Excursion alváza a biitok kerítése felé, míg
a tető az országút és az erdő felé mutatott.
Michelle leugrott a kocsi oldaláról a földre, az alváz mögé. Simoné a sörétes
puskával a kezében, az ülése támlájára lépve kidugta a puskát a kocsiból, az
autónk teteje felé célzott, majd lőni kezdett.
Kintről robbanás hallatszott, Simoné egy pillanatra visszahúzódott a kocsiba. A
Chanel jutott eszembe, amely ott lapult a kabátom zsebében. Nem vettem elő, azt
túlságosan szánalmasnak éreztem volna. Mire mennék vele? Simoné ismét kidugta
fejét a kocsiból, és tovább lőtt.
Meg kellett állapítanom, hogy a körülményekhez képest egész nyugodt vagyok. Egy
hatalmas, B7-es autóban voltam, ráadásul egy árok alján, golyóálló mellényben,
kabátban és sisakban, három állig felfegyverzett testőrrel körülöttem, akik már
lőtték is az ellenségeimet. Nem tűnt reálisnak, hogy valami bajom essék.
Simoné visszahajolt a kocsiba. Kicserélte a puskát. Rám nézett.
- Készen vagy? - kérdezte túlharsogva a kint folyó vad tűzharc zaját. - Ki kell
szállnod!
Nem értettem, miért kell kiszállnom, de most nem kérdezhettem meg. Ők a profik,
nem én. A bejelentésre mindenesetre a nyugalmam kezdett elhagyni.
- Készen vagyok! - kiabáltam.
Bang-bang-bang. Egyfolytában golyók csapódtak a kocsi tetejébe. A nyugalmam
elszállt, jeges félelem kezdett hatalmába keríteni.
- Készen van! - szólt Simoné a rádiója mikrofonjába.
A puskáját a kocsi oldalára tette, aztán teljesen visszabújt a kocsiba.
- Gyere, Joyce! Ha szólok, amilyen gyorsan csak tudsz, mássz ki! Michelle le fog
rántani a földre!
-Oké!
Simoné úgy helyezkedett, hogy elférjek. Ez nem volt könnyű feladat, mivel
mindkettőnkön golyóálló mellény és kabát volt, ami meglehetősen testessé teszi
az embert.
400
- Figyelj, Joyce! - harsogta Simoné. - A kocsi alváza felé ugorj, és ha meglátod
Michelle-t, nyújtsd felé a kezed!
- Oké!
Váltunk néhány másodpercet. Simoné géppisztolyt vett elő a tokból. Kint
valamelyest alább hagyott a tűzharc.
- Most! - kiáltotta Simoné.
Felléptem a fegyvertartó oldalára, belekapaszkodtam az ajtóküszöbbe, behúztam a
fejem, és amilyen gyorsan csak képes voltam a mozgásra, megindultam előre a
nyitott ajtón keresztül.
Szinte éreztem, hogy eltalál néhány golyó, pedig csak képzeltem az egészet.
Égett mindenem a halálfélelemtől, mert egy pillanatra nem volt semmi köztem és a
golyók közt. De mennem kellett, mert ha a testőreim azt mondják, hogy el kell
hagynom a biztonságos páncélautót, akkor el kell hagynom.
Simoné velem együtt mozdult. Én a kocsi alja felé indultam, ugyanekkor Simoné is
előbukkant, nekem háttal, és tüzelni kezdett az erdő irányába a géppisztolyból.
Észrevettem Michelle-t, amint a földön guggol. Felé nyújtottam a kezem. Amikor
megragadta, akkor jöttem rá, hogy Simoné a testével fedez. Michelle iszonyú
erővel megrántott. Szinte kirepültem a kocsiból, egyenest a föld felé. Michelle-
nek még arra is volt gondja, hogy a földet érés előtti utolsó pillanatban
oldalra rántsa a kezem, hogy a hátamra érkezzek, és ne a fejemre. Ezután
behúzott a terepjáró teljesen sima alvázának közepére, hogy a legjobb fedezékben
legyek, és lenyomta a fejem a földre, jelezve, hogy ne mozogjak. Azonnal
otthagyott, és ment az autó végéhez, hogy onnan adjon le lövéseket.
Egészen az alvázhoz lapultam, és a hasamra fordultam a sárban, hogy ne zuhogjon
az eső az arcomba, és hogy lássam, mi történt. Körülbelül húsz méterre voltunk a
kaputól, a kocsibeálló helyén kráter tátongott, a kapu bedőlt, és a kerítés is
egy jó részen. A Ford Excursionből nagyjából egyméternyi állt ki az árokból, ami
nagyon alacsony fedezéket kínált, viszont közel hat méter hosszút. Áldottam a
Ford mérnökeit, amiért megalkották ezt az eltúlzott méretű járművet.
Megnéztem, mit csinál Jessy. A kocsi elejénél kuporgott, fél térden állva, az
autó takarásában, és éppen távcsövet illesztett a géppisztolyára.
401
Simoné kidobott egy hátitáskát, ami éppen mellettem landolt, aztán három puska
érkezett a földre, majd ő is kiugrott a kocsiból. Egy tévé távirányítójához
hasonló dolgot kapott elő a kabátja zsebéből, és lenyomott rajta egy gombot,
mire a nyitott ajtó becsapódott, és kattant a zár. Simoné ezután hátára kapta a
hátitáskát, és egészen kicsire összehúzva magát Michelle-hez szaladt segíteni.
Csak most döbbentem rá arra a vérfagyasztó tényre, hogy Mi-chelle, Simoné és
Jessy mennyit kockáztatnak értem. Nem egyszerűen csak sokat, hanem mindent. Ezt
persze eddig is tudtam, de csak most tapasztaltam meg. Most először
bizonytalanodtam el úgy isten igazából azt illetően, hogy vajon okos dolog volt-
e ez a nyomozás. Már nem voltam benne biztos.
Egy terepjáró tűnt fel jobb oldalról, Jessy oldaláról. Alig láttam, mert a
földön hasaltam, a kocsi aljához lapulva, de azért annyit láttam, hogy
puskacsövek jelennek meg az ablakában.
Istenem, hányan vannak ezek?
Jessy leadott két lövést az erdő irányába, majd a közeledő terepjáróra célzott,
és tüzelt. A kocsi azonnal kacsázni kezdett, azután felrobbant, és belefutott az
árokba, tőlünk vagy negyven méterre.
Hányingerem volt ettől az egésztől. Hány ember halhatott már meg? És mennyi fog
még? Mikor lesz már ennek vége? Ilyenek jártak az eszemben, miközben Jessy,
Michelle és Simoné egyfolytában lőttek. Lőttek ránk is a fák irányából, és annyi
golyó találta el a terepjárót, hogy a hangjuk egybemosódott.
Jessy rálőtt még a lángoló terepjáróra, utána ismét az erdőt vette célba,
leadott még néhány lövést, azután tárat cserélt. Egy szempillantás alatt.
Nyugodtan, kapkodás nélkül, vérfagyasztóan gyakorlott mozdulatokkal.
Simoné egy nagy, hosszú fogót vett ki a hátizsákjából. A földre lapulva a
kerítéshez kúszott. A kerítés sűrűn rakott, úgy tíz centinként, mélyen a fölbe
ásott, négy méter magas kovácsoltvas lándzsákból állt, melyeket egy, két és
három méter magasan keresztben elhelyezett vaspántokkal egymáshoz rögzítettek.
Simoné körülbelül egy méter szélességben és jó fél méter magasságban darabokat
vágott le a lándzsák aljából. Amikor készen lett, bedobta a fogót a kerítésen
túlra, átmászott, és hason fekve lőni kezdett az erdő irányába.
402
Michelle abbahagyta a tüzelést. Két puskát vett a hátára, és görnyedt
testtartásban a kerítéshez rohant. Ott a földre vetette magát, és intett nekem,
hogy menjek. Kúszva indultam felé.
Simoné folyamatosan lőtt, amíg oda nem értem. Átkúsztam a kerítésen vágott
nyíláson a birtok területére. Rövidesen Michelle is megérkezett, majd jött Jessy
is. Jessy és Michelle fél térdre ereszkedve pásztázták a területet, és
mindketten több lövést is leadtak. Simoné is kilőtt néhány sorozatot, majd tárat
cserélt.
A vizes fűben hasalva körülnéztem, hogy lássam, honnan fenyeget veszély. Két
kiégett, felrobbant kocsit láttam az országúton, az erdő szélén pedig hét vagy
nyolc ember feküdt. Görcsbe rándult a gyomrom, és valami feltolult a torkomba,
de visszanyeltem, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy hányjak. A kezeimet a
testem alá húztam, nehogy eltalálják, a fejemet pedig a földre nyomtam, szinte
belefúrtam a földbe.
Egyszer csak megráncigálta valaki a kabátomat. A földre szorított fejjel
fordultam felé. Michelle volt. Mutatta, hogy kúszva hátráljak a közelben lévő,
vastag, évszázados tölgyfák felé. Elindultam.
Talán egy percig kúsztam hátrafelé, amikor éreztem, hogy enyhén lejteni kezd a
talaj. Valaki megragadott a bokámnál fogva, és megrántott. Lejjebb csúsztam a
lejtőn, az arcom tiszta sár lett. Michelle a karomnál fogva felállított, és
görnyedt testtartásban futni kezdtünk a kastély felé.
Hamarosan egy hatajtós Rolls-Royce limuzin tűnt fel, és nagy sebességgel felénk
tartott. Két hosszú Land Rover terepjáró is előbukkant az épület mögül. A
limuzinban Pierre ült, a terepjárókban rendeszek, és mindenféle munkások, akik a
kastélyban vagy a parkban dolgoztak, bárki, akinek fegyvert lehetett a kezébe
nyomni. Pisztolyokkal, vadászpuskákkal voltak felfegyverezve.
A limuzinnal megkerültük a kastélyt, és a nyugati szárnyhoz hajtottunk, majd a
testőreim és én bevettük magunkat a szobáinkba. A távolból mintha sziréna
hangját hozná a szél.
Michelle tetőtől talpig átvizsgált. Nem talált sérülést. Ezután ők jöttek.
Michelle-t eltalálta egy golyó, a hátát, a bal válla alatt, de nem esett baja,
mert felfogta a mellény. Azt mondta, alig érezte, amikor eltalálta. Jessy
teljesen rendben volt. Simoné jelezte, hogy megsebesült. Amikor Michelle
lesegítette a kabátját, Simoné fájdalmas arcot vágott. Csupa vér volt a bal
karja.
403
'ŚŚ
A szívem szakadt meg. Megtelt könnyel a szemem.
- Simoné... ne haragudj...
Simoné rám nézett. Meglepődött azon, amit mondtam. Odajött hozzám, felemelte a
jobb kezét. Remegett.
- Az adrenalin teszi - mondta nevetve. A hangja is remegett, de jól volt, a
szemén láttam, neki az nem baj, hogy eltalálták. -Nagyon felpörögtünk ott kint,
és az ezzel jár. A bal karomat eltalálták valamivel, még nem tudom, mivel. A
karon nincsenek kerámialapok, mint a törzsön, csak a kevlár, az pedig önmagában
csak a lassabb lövedékeket bírja megfogni. Nincs bennem golyó, a lövedék nem
érte el a testem, csak az energiájának egy része, ami felszakította a bőröm.
Eléggé fájdalmas, de nincs semmi probléma. Nyugodj meg, Joyce! És ne sajnálj!
Azért végezzük ezt a munkát, mert szeretjük; nem kényszerből.
- Akkor is rosszul érzem magam miatta - mondtam.
- Kedves vagy. Most ellátom magam, te pedig menj, pihenj le. Nem először
történik ez velem, és volt már ennél sokkal komolyabb is. Nincs semmi probléma.
Jessy leült az ajtó mellé őrködni, háttal a falnak, és szemben a földre rakott
monitorokkal. Michelle előszedett egy másik golyóálló mellényt magának, és
kabátokat mindannyiunknak, mert amiben voltunk, merő sár lett. A kezembe adta az
új golyóálló kabátot, azután elővette a telefonját.
- Ha akarsz pihenni, Joyce, nyugodtan pihenj. Most egy ideig nem mozdulunk -
mondta. Nyugodt volt ő is, de egy kicsit gyorsan beszélt, mintha nagyon fel
lenne pörögve. - Hívom Sophie-t, hogy hozzon egy új kocsit nekünk.
Nem tudtam, mit mondjak, csak bólintottam egyet, és bementem a szobámba, vittem
magammal a kabátomat, a mellényemet és a sisakomat. Az ajtót behajtottam, de nem
csuktam be. Úgy, ahogy voltam, leheveredtem az ágyra.-Még az arcomat sem mostam
meg. Nem tudott érdekelni.
Most nem pisiltem be. Most nem kapcsoltam ki. Kezdek hozzászokni?
Most már egyértelmű, hogy aki vadászik rám, tudja, hogy itt vagyok
Fontainebleau-ban. És most már abban is biztos voltam, hogy a rendőrség alaposan
eltájolta magát, amikor külföldön kereste a gyermekrablókat, mert a tettesek
mindegyike itt van a közelben.
404
í
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET
1.
Grant Kastély
Fontainebleau
November 9- csütörtök, 11 óra 30 perc
Amint valamelyest magamhoz tértem az újabb merénylet nyomán, felhívtam Marie-t,
mert aggódtam érte, hogy ő is belekerült a harcba, és neki meg nincsenek is
testőrei, csak egy sofőrje. Marié szerencsére rendben volt, mert jó egy
kilométerre a kastélytól lerobbant a kocsija. Istenem, miért nincs nekem is néha
ilyen szerencsém? Most már tényleg jó lenne, ha Fortuna mellém pártolna! A végén
még tényleg nem élem ezt túl. Miután beszéltem Marie-val, komolyan
elgondolkodtam azon, hogy folytassam-e. Főleg most, hogy nagyon nagy lett a
veszély. Tapasztaltam, nagyon keményen, hogy Michelle, Simoné és Jessy
ténylegesen mennyit kockáztatnak. Tapasztaltam, hogy bárki van is a háttérben,
kegyetlenül elszánta magát, hogy megöljön. Nem kímél sem embert, sem energiát,
sem időt, sem pénzt. Egyedül az a cél lebeg a szeme előtt, hogy végezzen velem.
És én még mindig nem tudom biztosan, hogy ki ez az ember. Volt két tippem a
személyét illetően, de bizonyítani semmit sem tudok, és még az is lehet, hogy
egyik tippem se helytálló. Szóval, megtehetném, sőt, meg kéne tennem, hogy fogom
magam, hazamegyek, bezárkózom a jó kis erődlakásomba, és mindent rábízok a
rendőrökre; kutatok az interneten Vee és Marié segítségével, és ha kell,
magándetektíveket bízok meg, hogy nyomozzanak. Megtehetném. Csak ülnék otthon a
biztonságban, és megírnám a könyvemet, amivel egy rakás pénzt keresnék, és
interjúkat adnék telefonon vagy zárt videórendszeren, és azokkal is egy rakás
pénzt keresnék. Kialakíthatnék egy műtermet az egyik szobámban, és Carlo ott
fényképezne engem, és mint modell, így
405
továbbra is működhetnék valamelyest. Megtehetném. Meg kéne tennem.
De elég volt csak elképzelnem, hogy a lakásom négy fala közt múlik el az egész
életem, vagy akárcsak néhány év, és olyan dühös lettem, hogy agyon tudtam volna
szúrni azt a rohadék senkiházit, aki ezt csinálja velem! Úgyhogy nem fogok
hazamenni! Nem ijedek meg tőle, hiszen eddig is minden bajom abból származott,
hogy megijedtem valakitől! Nem menekülök! Meneküljön ő!
Amikor eldöntöttem, hogy maradok és folytatom, átmentem a testőreim szobájába,
és megkérdeztem őket, hogy véleményük szerint vállalható-e még a veszély. Amíg a
rendőrség kint a kapu előtt helyszínelt, mi bent a szobánkban beszélgettünk.
Pierre nem mondta el, hogy én is itt vagyok, ezért a rendőrök velem nem
foglalkoztak. Pierre... Az életét kockáztatta értünk.
- Sokkal óvatosabbnak kell lennünk, mint eddig - mondta Mi-chelle, a folyosóra
nyíló ajtó melletti fotelben ülve. - Még óvatosabbnak. Nagyobb a kockázat, de
még vállalható. Sokan vannak, fegyvereik is vannak, de nem profik. Ha azok
lennének, nem maradhatnánk itt egy percet sem.
- Én vállalom. A további biztonsági szabályokat is, és a nagyobb kockázatot is -
jelentettem ki elszántan.
Michelle rábólintott.
Leültem a kanapéra, Simoné mellé.
-Jól vagy? - kérdeztem.
Simoné egy kis monitort nézett, mellyel szemmel tartotta a folyosót, a
lépcsőházat, a garázst és az utat a garázs előtt. Úgy felelt, hogy nem vette le
a szemét a képernyőről.
- A legtöbben házőrző kutyának látják a testőröket - mondta mosolyogva. Amióta
látta, hogy fáj nekem, amiért megsebesült, érezhetően megnyílt irányomba. - Még
egyetlen ügyfelem sem aggódott értem, te vagy az első. Elláttam a sebem, tiszta,
be van kötve, nincsenek fájdalmaim, és semmiben sem akadályoz. Igen, jól vagyok.
Köszönöm kérdésedet.
- Örülök, hogy megvagy. Tulajdonképpen mi volt az, amit megláttál a kapunál, és
ami miatt félrekaptad a kormányt?
- Észrevettem két, körülbélül 30x30 centis kőkockát a földön, egész a kapunál -
felelte Simoné. - Ezek azelőtt nem voltak ott. A kocsibejáró öt méter széles,
ami elegendő szélesség minden lé-
406
tező autóhoz vagy kamionhoz. A kapu ugyanolyan széles, mint a kocsibeálló.
Amikor kitárult a kapu, megláttam a két követ, és azonnal tudtam, hogy baj van.
Nem gondolhattam másra. A középvonaltól egyenlő távolságra voltak elhelyezve,
közöttük úgy, két és fél méter volt a távolság. Teljesen egyértelmű volt, hogy
azzal a szándékkal tették oda őket, hogy a kocsik közöttük menjenek el.
Mellettük nem lehetett elmenni, mert nem volt elég hely, és mert az nem is lett
volna logikus, és felettük sem, mert ki akarna áthajtani egy harminc centi magas
kő felett? Még egy terepjáróval se nagyon vállalkoznék rá, mert nem sok kocsinak
van olyan nagy hasmagassága36, hogy ezt a műveletet minden veszély nélkül meg
lehessen vele tenni. Az egyeden, amire gondolni tudtam, hogy bomba van a
kocsibeálló alatt, és a robbanást középre koncentrálták. Sajnos, mire erre
rájöttem, már nem volt időm megállni.
- Igazad lett - mondtam elismerően. - Mi lett volna, ha alattunk robban?
- Több méterre volamk a robbanás centrumától, és a detonáció mégis a levegőbe
dobta a közel hattonnás Ford Excursiont. Képzelheted. Ezek nem spóroltak a
robbanóanyaggal.
Képzeltem is. Valószínűleg már nem élnénk. Emlékeztem arra, amit Michelle
mondott akkor, amikor először találkoztunk: testtel nem lehet megvédeni egy
embert, ha igazán veszélyben van. Ha dekorációkat vettem volna fel helyettük,
már ezerszer meghaltam volna. Áldottam magam, amiért jól döntöttem, és áldottam
Michelle rábeszélőképességét, amellyel meggyőzött.
- Hogy lehet az, hogy senki sem látta, amikor a bombát a vízelvezető csőbe
rejtették, a kocsibeálló alatt? - kérdeztem.
- Biztosan látta valaki - mondta Michelle. - Van két kamera a kapunál, és
egyikről sem jelentették, hogy elromlott volna. Valakit tehát lefizettek vagy
megfenyegettek. Valószínűleg éjjel helyezték el a bombát. Betömettem a
kocsibeálló alatt futó, ötven centi átmérőjű csövet, valakik kiásták belőle az
egyik oldalon a földet, betették a bombát, a cső közepére koncentrálva, azután
visszalapátoltak annyi földet, amennyi belefért a csőbe, a többit meg elhordták
vagy szétszórták az árok alján. A biztonság kedvé-
*° hasmagasság: (autó esetében) az alváz és a talaj közötti távolság.
407
élt még elrejtettek egy csapatot az erdőben, az út mellett, pisztollyal,
géppisztollyal, vadászpuskával felszerelve.
Nem akartam megkérdezni, hogy mi lesz legközelebb. Már így is egy kisebb
hadsereget vetettek be ellenem. Az egyedüli igazi megoldás az, ha olyan gyorsan
nyomozom ki az ügyet, hogy ne legyen idejük még egy támadást összehozni.
Mivel egy nyomozónak az igazsággal kell dolgoznia, Jessy faggatása következett.
Jessy az egyik fotel előtt ült a földön, a szőnyegen, nekem háttal, és a
géppisztolyát tisztogatta.
- Jessy, hadd kérdezzem meg tőled, hogy milyennek találod ezt a támadást katonai
szempontból? - kérdeztem.
Jessy oldalra fordult, hogy rám tudjon nézni. Miközben beszélt, tisztogatta a
fegyver elsütő mechanizmusát. Hogy mi? Elsütő mechanizmus...? Micsoda szavak
jutnak eszembe! A normális emberek ezt ravasznak hívják. Úgy látszik, ahogy
egyre nagyobb szükségem van rá, úgy jut eszembe az elfeledett tudás, melyet az
FBI Akadémián szereztem.
- Katonai szempontból ez nem volt katonai támadás - válaszolta Jessy, majd
elváltoztatott hangon folytatta, mint valami részeges vagány. - Tegyetek bombát
a vízelvezető csőbe, és robbantsátok fel őket, amikor átmennek felette! És
vigyétek magatokkal a fiúkat, akik majd elkapják őket, ha valahogy túlélnék ezt
is!" - visszaváltott a saját hangjára. - Valahogy így eshetett meg a haditerv"
elkészítése. Ezt még csak tervnek sem nevezhetnénk. Ezzel nem azt akarom
mondani, hogy nem volt veszélyes, vagy hogy nem volt kockázata, csak azt, hogy
nem volt átgondolva, és ennél százszor veszélyesebb módon is meg lehetett volna
oldani. Amikor Simoné reagálta a bombára, teljesen összezavarodtak, és attól
kezdve elég ötletszerűen cselekedtek. Ilyenkor előjönnek a filmes élmények, meg
a képregények -Jessy elmosolyodott, mintha ez az egész valami ostoba tréfa lett
volna. - Komolyabb veszélyben akkor voltunk, amikor felborították a Ford
Excursiont, és egy időre nem voltunk képesek mozogni.
Jó, hogy szóba hozta, mert meglehetősen idegesített, amiért ki kellett másznom a
páncélozott autónkból.
- Miért kellett elhagynunk a kocsit? - kérdeztem. - Olyan biztonságos volt ott
bent!
408
Egy statikus, tehát mozdíthatatlan pontot a lehető legrövi lebb idő alatt el
kell hagyni. Mert kínálja magát, hogy összpontosítsák rá a tűzerejüket, és ezzel
elpusztítsák. Elég lett volna egy komolyabb páncéltörő fegyver, és a másvilágra
küldenek bennünket.
- Lehet már tudni, hogy hányan voltak? - kérdeztem egyszerre mindannyiuktól,
hátha tudja már valamelyikük.
- A pontos szám még nincs meg - felelte Michelle. - Több tucat ember volt ott,
ez egészen biztos. Harminc, talán negyven ember.
- Hogy hányan voltak? - kiáltottam fel a döbbenettől. - Ez egyszerűen már
irreális! Ez hülyeség! A maffia nem küldene rám ennyi bérgyilkost! Ezt az
egészet egyszerűen nem értem!
- Joyce, nem kell ezt ennyire komolyan venni - próbált Michelle lehűteni.
- Hogy nem kell ennyire komolyan venni?! - ordítottam. Men-\ ni akartam
innen, de azonnal, haza, a jó biztonságos lakásomba.
Michelle Jessyre nézett, és bólintott. -Jess! Mondd el neki!
- Miről van szó? - kérdeztem, hol Jessyt, hol Michelle-t nézve. Nagyon
titokzatos volt.
- Amikor a kocsi megállt az árokban, az első dolgom volt, hogy körülnézzek, és
tűz alá vegyek egy esetleges csapatot, hogy ne tudják megrohanni a terepjárónkat
- magyarázta Jessy. - Amikor szétnéztem, azt láttam, hogy egy csomó ember
álldogál tanácstalanul az erdőben. A legtöbbjüknél pisztoly volt, néhányuknál
vadászpuska, egynél vagy kettőnél valamilyen géppisztoly, de nem csináltak
semmit, csak álltak és néztek. Összezavarodtak attól, hogy nem jött be a bombás
trükk. Kilőttem három vadászpuskás fickót, erre a legtöbben egyszerűen
elrohantak. Elmenekültek, érted? Maradtak talán tizenöten, őket le is szedtük
sorban. Képzelj el egy teljesen hétköznapi fickót, aki állandóan fél, ezért
keménykednie kell, és fegyvert hord magánál, az utcán lövöldözik, de nem kapott
semmilyen kiképzést, nem tudja, hogyan használja a fegyverét, hogyan
helyezkedjen, milyen szögből lőjön, és legfőképpen azt nem tudja, hogy miként
támadjon a társaival összehangoltan - magyarázta Jessy. -Amikor támadnak,
valósággal transzba esnek, mert annyira fél-
409
nek. Sok ilyen embert láttam. A félelem egyik jele a lőszer pazarlása. Pár
másodperc alatt kilőnek egy egész tárat. Csak úgy, célzás nélkül. Ha van egy
ellenséged, aki beásta magát egy jó fedezék mögé, vedd tűz alá, hogy ne tudja
kidugni a fejét, és néhány emberrel kerítsd be, és lődd ki. Ezt tanultuk a
kommandós elemi iskolában. Belépünk az ajtón, te erre figyelsz, te arra, te meg
amarra. Ők ilyesmiről még csak nem is hallottak! Amatőr csőcselék, akiknek
fegyverük van, és kész. Nem állítom, hogy nem veszélyesek, hiszen Michelle és
Simoné is beszedtek golyót, de azt állítom, hogy még vállalható a veszély.
Egy kérdésen kezdtem törni a fejem, amikor Simoné megszólalt.
- Megérkezett Sophie az új autónkkal - mondta. Közelebb hajoltam, hogy lássam,
milyen kocsival jött. Egy hatalmas Mercedes állt a garázsban.
- Mercedes S 600 - jelentette be Simoné. - B7, természetesen.
- Lemegyek - mondta Michelle. - Figyeljetek. Felállt, fogta a géppisztolyát, és
az ajtóhoz ment.
- Mehetsz. Tiszta a folyosó - tájékoztatta Simoné. Jessy kiengedte Michelle-t,
majd becsukta utána az ajtót.
A monitoron figyeltem Michelle-t és Sophie-t a garázsban. Váltottak pár szót,
azután beszálltak a Mercedesbe, majd egy percre rá előbukkantak. Michelle
visszajött.
-Joyce, mennünk kell! - jelentette be. - Mostantól túlságosan veszélyes neked
Fontainebleau-ban maradnod, azonnal pakolunk, és megyünk! A Fordot majd
elszállítják, a szobák is rendben lesznek, semmivel nem foglalkozunk, csak
lelépünk.
Megrémültem ezen a sietségen, de valahol meg is nyugodtam, hogy nem kell tovább
az életemet kockáztatnom. Mert iszonyúan nagy lelkierőt kíván az élet, ha a
halál fenyeget. Csak jussunk haza biztonságban...
Összekaptuk a cuccainkat, és távoztunk. Angolosan. Pierre-nek nem szóltam, de
majd felhívom. Simoné a kormány mögé ült, Jessy mellé, Michelle, Sophie és én
pedig hátra. Azonnal indultunk.
Nem tudtam, mi történt, de nagyon izgatott voltam miatta. Alig vártam, hogy
Michelle felvilágosítson.
Görcsbe rándult a gyomrom, ahogy arra gondoltam, hogy megtámadtak valakit, akit
szeretek.
410
2.
Benzinkút
A Fontainebleau-ból Párizsba vezető autópályán
November 9- csütörtök, 12 óra 29 perc
Lassan elállt az eső. Simoné, öt kilométerre Fontainebleau határától, letért az
autópályáról, és egy benzinkúthoz hajtott, melynek volt szerelőhangára is.
Egyenest a hangárba mentünk, annak is egészen a legvégébe. Simoné félreállt, egy
jókora Mercedes kisbusz mellé. Vártunk néhány percet, amíg a két autójára váró
férfi és három szerelő elhagyta a helyiséget. Először Jessy, majd Michelle is
kiszálltak. Szétnéztek, majd kinyílt a kisbusz ajtaja, és két középkorú férfi
szállt ki. A két férfi kiment az autók elé, és nézelődni kezdtek. Michelle
kinyitotta az ajtót mellettem.
-Joyce! Gyere, átszállunk! - szólt be.
Arra gondoltam, hogy ezen a módon rázzuk le a követőinket. Negyed perc alatt
átültünk a buszba. A két férfi még várt egy kicsit, majd beszálltak a
Mercedesünkbe, és már mentek is.
A busz nagyon kényelmes és tágas volt. Elég nagy ahhoz, hogy még aludni is
lehessen benne. Látszott rajta, hogy Michelle-ék tulajdona, mivel nagyjából
ugyanúgy volt felszerelve, mint a többi autójuk. Volt fegyvertartó, lőszertartó,
és a táraknak is volt tokjuk külön.
- Mercedes-Benz Sprinter 312D 4x4 Kombi a hivatalos típusmegjelölése - mondta
Simoné. - Nem tévesztendő össze a szokásos Mercedes Sprinter áaiszállítókkal! Ez
egy jóval nagyobb kocsi, mint az eddigiek, kényelmes, jobban felszerelt, és elég
jó a terepjáró képessége, ahhoz képest, hogy mekkora, és hogy milyen nehéz.
Közel hat tonna a súlya, így, felpáncélozva. B7-es kategória. Magát a kocsit
terepbuszként árulják. A magas súlypont és egyebek miatt nem veheti fel a
versenyt egy Land Roverrel terepezés-ben, de elég jól bírja a nehéz utakat.
- Mostantól Sophie is velünk van, és folyamatosan mozgunk -jelentette be
Michelle. - Hivatalosan te rövidesen hazaérsz, és otthon is maradsz. A Mercedest
a házadig viszik, lemennek a garázsba, és a kocsi ott is marad. Az ablakok
sötétítettek, úgysem látja
411
senki, ki ül benne. Ez a kisbusz eredetileg tizenkét személyes, de öt embernek
van átalakítva. Kényelmesen elaludhatunk benne. A hátsó üléseket ággyá lehet
alakítani. Oldalról asztallapot hajthatsz le, tudsz enni és írni. Van
villanyrezsó, amin főzni és sütni lehet. Még tévé is van. Ez egy lakóautó.
Mostantól senkinek sem mondhatod meg, hogy hol vagy. Te döntőd el, hogyan
tovább. Ha akarsz, visszamehetünk a lakásodba, vagy máshová, de akár nyomozhatsz
is tovább. Rajtad áll.
- És mi az a váratlan esemény, amiért azonnal el kellett jönnünk a kastélyból? -
kérdeztem.
- A váratlan esemény egy újabb biztonsági rendszabály. Ismeretlen helyen kell
tartózkodnod, és állandóan mozgásban. Csak erről van szó, ne aggódj, nincs semmi
más.
- Értem - könnyebbültem meg. Tehát mindenki jól van.
Jó ötlet volt. A kocsiban mindig is nagyobb biztonságban éreztem magam, mint a
kastélyban. Végiggondoltam a dolgot, mindent számba vettem, és úgy döntöttem,
hogy nem hagyom magam, és nem szaladok el.
- Folytatni akarom - jelentettem ki elszántan.
- Rendben - bólintott Michelle. - Akkor induljunk. Simoné indított. Mentünk
vissza Fontainebleau-ba.
3.
Philipe Ménart háza
A fontainebleau-i erdőben
November 9. csütörtök, 13 óra 46 perc
Elhatároztam, hogy most már megnézem magamnak Ménart-t. Hogy milyen most. Azt
már tudom, milyen volt tíz évvel ezelőtt, és furdalta az oldalamat a
kíváncsiság, hogy lássam a változást. Simoné a földútról behajtott az erdőbe, és
amennyire csak lehetett, megközelítette Ménart házát. Egyrészt a fák korlátozták
a mozgásban az igen nagy méretű járművet, másrészt pedig Simoné semmiképpen nem
akarta, hogy meghallják vagy meglássák a lakóautót. Kö-
412
rülbelül százhatvan méterre álltunk meg Ménart feltételezett házától, néhány
vastag fa takarásában. A hátsó ablakokból látni lehetett a téglaház egy kis
részét, a bejárati ajtót és felette egy ablakot.
Elhelyezkedtem a leghátsó ablaknál, és távcsővel tanulmányozni kezdtem a ház
ajtaját. Feszülten figyeltem az ajtót és a felette lévő ablakot, és próbáltam
találni, meglátni valamit, ami arra utal, hogy a házat lakják. Egyszer csak
kinyílt az ajtó, és egy gumicsizmás, sötétbarna vászonnadrágos és vastag, szürke
kabátos, erősen borostás, kócos hajú férfi lépett ki. Mintha valamit cipelt
volna, de nem láttam, hogy mi van nála. Megállt az ajtó előtt, és az erdőt
nézte.
Bár megesküdtem volna rá, hogy ezt az embert még sohasem láttam, különös módon
ismerős volt nekem.
Beesett, sötét, karikás szemek, lefelé görbülő száj, mogorva arckifejezés.
Lassan oldalra fordult. Most láttam csak, hogy egy jókora, fekete zsák van nála.
És valami volt a zsákban.
Vagy valaki...
Most akarja elásni az egyik gyereket!
Ebben a pillanatban villámként csapott belém a felismerés, hogy a férfi, aki a
téglaház ajtajában áll: Dr. Philipe Ménart!
Igen, ő volt! Semmi kétség. Ez Ménart! Ménart, a gyerekgyilkos...
- Ménart el akarja ásni a gyereket! - mondtam fojtott hangon. Rettenetesen
izgatott voltam. Az idegességtől dobogott az ér a
halántékomon, elszorult a torkom, a szívem eszelős iramban vert.
- Utánuk kell mennünk! Én lefilmezem, azután ti elkapjátok! Michelle, menjünk
már! - hadartam.
-Jess, néz körül! - utasította Michelle Jessyt. Simoné kiengedte Jessyt, aki a
fák takarásában megindult Ménart háza felé.
Michelle és Sophie távcsővel a környéket figyelték.
- Kiszállhatok, Michelle? - kérdeztem, miközben az ablakra tapadtam ismét, és
figyeltem Ménart-t, aki még mindig a ház bejárati ajtaja előtt állt. Éppen
légzőgyakorlatokat végzett.
- Az attól függ, hogy mit mond Jessy - mondta Michelle.
- Nagyon szeretnék kiszállni! Hadd lássam ezt a szemetet a saját szememmel!
413
- Majd meglátjuk!
Alig egy perc múlva Ménait elindult, kilépett a távcsövem látómezejéből.
- Elment! Bal felé indult! - tájékoztattam Michelle-t.
- Ménait bal felé - mondta Michelle, közölve Jessyvel az információt, a rádió
adó-vevőn keresztül.
Nem volt miéit az ablaknál maradnom. Eljöttem, és a táskámhoz mentem, hogy
előszedjem a videokamerámat.
- Ha megvan a felvétel, visszakaptam az életemet!
Tíz telepet hoztam magammal az útra, a kamerához. Most mindet előszedtem, kettőt
a dzsekim zsebeibe gyömöszöltem, a többit a videóhoz tartozó övtáskába. Egy üres
kazettát dugtam a videokamerába, és azonnal ki is próbáltam, nehogy a helyszínen
derüljön ki, hogy valami baj van vele. Felvettem öt másodpercnyi erdőt, majd
visszanéztem. Rendben volt. Eltettem tíz darab kétórás kazettát, hátha
valamelyik rossz lenne, és nehogy emiatt elrontsam a felvételt. Most először
láttam meg a fényt az alagút végén, nem akartam semmit sem kockáztatni.
Ellenőriztem a Chanelt, hogy gyorsan elő bírom-e kapni, ha szükséges. Sophie
helyet cserélt Simone-nal: most ő ült a kormány mögé. Simoné kezében puska volt,
Michelle-nél géppisztoly. Michelle rám nézett, hogy rendben vagyok-e. Minden oké
volt, csak a védőszemüveg nem volt rajtam. Mondania sem kellett, azonnal
felkaptam, a homlokomba húztam a kapucnit, és felhajtogattam egész az orromig
fekete garbóm nyakát, hogy még véletlenül se ismerhessen fel senki.
- Készülj! - mondta Michelle.
- Készen állok!
Sophie kinyitotta az ajtót. Michelle kiszállt, az ajtó becsukódott mögötte.
Teltek a másodpercek, azután a percek. Le fogom késni Ménart-t! Le fogom késni
Ménart-t!
- Menjünk már! - mondtam szinte kiabálva.
Még vagy tíz másodperc elrepült. Ekkor Sophie kinyitotta az ajtót. Simoné
kiszállt. Michelle beszólt a buszba.
- Gyere!
Egy lépés, és kiugrottam a földre. Hűvös szél vágott az arcomba. Az ajtó
becsukódott mögöttem.
Michelle mutatta, hogy görnyedten mozogjak, ne egyenesed-
414
jek ki. Összehúztam magam. Elindultunk előre, de nem egészen Ménart háza felé,
hanem attól egy kissé oldalra, északi irányba, még beljebb az erdőbe. Biztos
voltam benne, hogy Jessy pontosan tudja, merre van Ménait.
Egy helyben álltunk, vagy lassan futva mentünk előre. Két fa felé közeledtünk,
de Michelle félrehúzott, hogy megkerüljük a fákat. Nem értettem, mi értelme van
ennek, de azután megláttam a két fa közé kihelyezett medvecsapdát. Iszonyatos
csapdafajta; szétvágja az ember lábát. Ha belelép, két oldalról, borzasztó nagy
erővel felcsapódik egy-egy acélfogakkal ellátott fémdarab. Nem filmeztem le,
mert egyetlen másodpercet sem akartam elpocsékolni. Medvecsapda, ember ellen...
Elkerültük Ménart házát, egyre jobban eltávolodtunk tőle. Már úgy éreztem,
felrobbanok az idegességtől, mert nem tudom lekapni azt az állatot, amint elássa
egy gyerek holttestét.
Michelle hirtelen lerántott a földre. Ettől egy kicsit magamhoz tértem. Az arcom
a földhöz nyomtam, hogy ne találjanak el. De nem voltak lövések. Lassan
felnéztem.
Michelle mutatta, hogy menjek. A földre lapulva kúsztam előre, Simoné után.
Michelle mellettem jött, egy kicsivel, legfeljebb fél méterrel lemaradva tőlem.
Azután Simoné megállt. Hátrafordult, és intett, hogy menjünk oda. Odakúsztunk
mellé.
Egy bucka tetején voltunk, fák és bokrok takarásában. Simoné egy fatörzshöz
húzott, ő odébb ment, és megfordult, hogy a hátunk mögötti területet tartsa
szemmel. Michelle mellém mászott, jobb oldalról hozzám is ért a teste, majd
elfordult tőlem, és a jobb oldali területet kezdte figyelni.
Jessyt nem láttam sehol. De hát igazából nem is vártam, hogy észreveszek egy
erdőben egy profi mesterlövészt.
És, őszintén szólva, nem is kerestem Jessyt a tekintetemmel, mert irtózatos
jelenet kötötte le a figyelmemet.
Ménart.
Körülbelül két méterrel lejjebb és úgy nyolc-kilenc méterre tőlünk volt. A
fekete zsák még a vállán. Csak állt, és nézelődött. Azután hirtelen egyenesen
felém fordult. Az államat a földre szorítottam, hogy teljesen eltűnjek a fűben.
A kamerán keresztül néztem. Elindítottam a felvételt.
415
Ménart nem vett észre. Elfordult tőlem. Lépett egyet előre, azután még egyet.
Imbolygott. Részeg volt. Megállt. Szédelgett, majdnem el is esett. Levette a
zsákot a hátáról, és a földre dobta.
Majdnem felnyögtem a borzalomtól. Most látni fogom...
Ménart térdre ereszkedett. Magához húzta a zsákot.
Megremegtem. Úristen... látni fogom...
Ménart szétnyitotta a zsák száját. És belenyúlt a zsákba.
Görcsbe rándult a testem. Valami feltolult a gyomromból, de összeszorítottam a
szám, és visszanyeltem. Most semmi sem akadályozhat meg abban, hogy felvegyem. A
kamerám látómezejének bal alsó sarkában ki volt írva: FELVÉTEL. A jobb alsó
sarokba pedig az idő: 0:01:44. Rendben, veszek mindent.
Ménart elkezdett kihúzni valamit a zsákból.
Becsuktam a szemem. Képtelen voltam végignézni. Az iszonyat és a düh váltakozott
bennem. Most elkaplak, te elmebeteg állat, most elkaplak...!
Ki kellett nyitnom a szemem, mert ha Ménart odébb megy, nem tudom felvenni, és
akkor sem Vee, sem a lányaim, sem pedig én nem kapjuk vissza az életünket.
Erőlködve kinyitottam a szemem. Ménart a kép jobb szélén volt. Odébb vittem egy
kicsivel a kamerát, hogy nagyjából középen legyen. Ráközelítettem az arcára,
hogy biztosan lássák a rendőrök, hogy ő az. Azután nyitottam a képen, hogy
minden mozdulata rajta legyen a filmen.
Ménart jobb keze a zsákban volt, a ballal a zsák száját fogta. Valamit rángatni
kezdett.
Jézusom, mit csinál ez...?
Azután kivette a kezét a zsákból. A keze eltűnt a teste másik oldalán, nem
láttam innen, hogy mit csinál. A keze ismét megjelent.
Kés volt benne. Benyúlt a zsákba.
És szúrt...
És vágott...
És szúrt...
És vágott...
Felfordult a gyomrom, elfogott a hányinger, éreztem, hogy valami feltolul a
számba. Görcsbe rándult a testem, és hányni kezdtem.
Egy gyereket darabolnak fel az orrom előtt.
Úristen... Ez képtelenség...
416
Ménart őrjöngeni kezdett. A zsákból egy aprócska, összegömbölyödött kisgyereket
ráncigált elő.
Azt hittem, belehalok a látványba...
A kést a feje fölé lendítette, és lecsapott.
Kényszerítettem magam, hogy nyitva tartsam a szemem, de a könnyeimtől már csak
körvonalakat láttam.
HUSZONÖTÖDIK FEJEZET
1.
A fontainebleau-i erdőben November9. csütörtök, Hóra. 02perc
Nem tudom, mennyi idő telt el, de egyszer csak arra gondoltam, hogy Ménart a
gyereket nem is feldarabolta a szemem láttára...
Hanem megölte.
Ettől a gondolattól pánikba estem. Fel akartam ugrani, hogy lerohanjak és
elkapjam, de épp csak megfeszültek az izmaim, Mi-chelle már rajtam is volt,
leszorított a földre, és befogta a számat.
A kamera kiesett a kezemből.
Nem tudom felvenni Ménart-t!
Vadul küzdöttem Michelle-lel, de hiába voltam felbőszülve, amiért Michelle miatt
nem tudom felvenni Ménart-t, és hogy hagytam meghalni egy gyereket, amikor meg
is menthettem volna, Michelle mégis könnyedén lefogott.
-Joyce, nem az történik, amit gondolsz! - súgta a fülembe.
Alig értettem, amit mond. Megismételte.
-Joyce, nem az történik, amit gondolsz!
Erre leálltam.
- Ménart nem egy gyereket darabol fel! Nincs is gyerek. Ménart fakérget gyűjt -
súgta Michelle a fülembe. - A zsákban összecsavart zsákok voltak, nem holttest!
Michelle elengedett. Felkaptam a kamerát, és Ménart-ra irányítottam. Michelle-
nek igaza volt. Sehol nem volt semmiféle gyerek, még egy testrész sem. Ménart
fakérget gyűjtött egy kés és egy kis-balta segítségével, és a fakérget különféle
zsákokba pakolta.
Saját dühöm és irtózásom, a saját érzelmeim miatt nem láttam azt, ami előttem
történt. Döbbenetes! Csak a képzeletem játszott velem.
Leállítottam a felvételt. Húsz-harminc centivel odébb mentem,
418
hogy elkerüljem a saját hányadékomat, a fejemet a földre hajtottam, és
felsóhajtottam. A fény eltűnt az alagút végéről.
Még mindig nem voltam biztos semmiben. Michelle mutatta, hogy menjünk vissza a
kocsiba. Bólintottam. Felőlem mehetünk.
Rendben visszaéltünk. Simoné a kormány mögé ült, azonnal indított. Nem vártuk
meg Jessyt, de valami azt súgta, rövidesen csatlakozik hozzánk.
így is lett. A földúton, körülbelül kétszáz méterre attól a ponttól, ahol
kibukkantunk a fák közül, útban a földút és az országút találkozási pontja felé,
Simoné lefékezett, és kinyitotta az elülső ajtót. Jessy felugrott a buszra. Az
ajtó bezárult mögötte, és már mentünk is tovább.
Letörten ültem a helyemen, a kamerával a kezemben. Ménart-t nem tudtuk elkapni.
A nyomozás folytatódik tovább. Az életünket nem kaptuk vissza. Ez nagyon
bántott. De annak azért örültem, hogy nem volt holttest.
Erőt vettem magamon, és újranéztem a felvételt. Még mindig remegtem, pedig
egyáltalán nem is az történt, amit hittem. Ménart elment növényeket gyűjteni,
ami arra utal, hogy még mindig kutat. Vagyis még mindig hisz benne, hogy meg
tudja menteni a lelkét. Felfedez valami fon'adalmit, és a lelke megtisztul. Már
régóta nem hagyott nyugodni, hogy Jacqueline hogyan tudta rávenni a bátyját
arra, hogy menjen el a szanatóriumba. De már ezt is értem. Ménart úgy érzi,
csapdában van, és szeretne onnan kitörni, küzd a lelkéért, pedig már réges-régen
veszített. Mert ennyi bűnnel szemben nem lehet nyerni.
Kínomban elnevettem magam. Hogy lehet valaki ennyire nyomorult!
- Fakérget gyűjt meg friss hajtásokat...! - mondtam a fejemet csóválva. -
Kutatásokat végez. Miért nem adja már fel, miért nem látja már be, ami a napnál
világosabb: hogy vége, neki már annyi, innen már nincs visszaút?!
A földútról az országútra hajtottunk. Egyelőre nem volt konkrét úticélunk, csak
mentünk az autópálya felé.
- Azt hiszed, olyan könnyű belátni, hogy már nincs tovább? -kérdezte Jessy.
Előttem ült, távcsővel a kezében.
- Igen, egy ennyire szélsőséges helyzetben: igen! - vágtam rá. Jessy a fejét
csóválta. Nem értett velem egyet.
419
- Még mindig nem értem, hogy tulajdonképpen ki ez a Ménart - mondtam. - Valami
emberrabló-specialista? És fakérget gyűjt. Elég ellentmondásos. Olyan, mint a
gyermekeit imádó maffiafőnök. Vagy az orchideákat nemesítő náci háborús bűnös
Dél-Amerikában.
Kikapcsoltam a kamerát. Levettem az övtáskát, és az egész felszerelést
beledugtam a táskámba.
- Nekem ez már túl durva - mondtam. - Nincs gyomrom az ilyesmihez, nem lettem
volna valami jó FBI-ügynök. Nem váltam volna be. Csak szégyent hoztam volna
mindenkire. Az biztos, hogy azon a pályán nem jutottam volna fel a csúcsra.
- Azért ebben nem vagyok olyan biztos.
- Én viszont igen. Meg egyébként is túl önfejű vagyok, nem bírtam volna a sok
parancsot. És legfőképpen azt a rohadt családias légkört nem bírtam volna! Magam
szeretek dönteni mindenről. Nem vagyok az a kimondott csapatjátékos. A gimiben
kiölték belőlem a csapatszellemet. Kézilabdáztam az iskolai csapatban, és
rengeteget veszítettünk. Azt mondták, hogy tehetséges vagyok, a kondim is
rendben volt, és mégis, rendre veszítettünk, mert nem voltam képes arra, hogy
egyedül megnyerjek egy mécseset egy egész csapat ellen. Hiába tettem ki a belem
is, a csapattársaim" nem voltak hajlandóak játszani, csak álltak és
meresztették a nagy seggüket, és rajtam röhögtek, amiért győzni akarok. Úgyhogy
megköszöntem a csapatjátékot, és többé már nem kértem belőle. Tudjátok, milyen
érzés egy végighajtott meccs után megvert kutyaként kullogni az öltözőbe? Nem
tudtam egy egész csapat helyet játszani. Ez van.
- De mi egy csapat vagyunk. Ez egészen más helyzet - szólalt meg Simoné. -
Minden a csapattársaidon múlik.
- Én mindig egyedül voltam - mondtam. - Talán csak most nem.
- Tudod, mit jelent az, hogy egyedül vagy? - kérdezte Jessy. -Azt jelenti, hogy
minden célodat segítség nélkül kell elérned.
Ezen elgondolkodtam. Tetszett.
- Igazad van, Jessy. Ezt jelenti egyedül lenni. A barátság azt jelenti, hogy
minden erőnkkel segítünk valakinek elérni egy célt, a szerelem pedig azt
jelenti, hogy teljes erőből segítünk valakinek elérni minden célját - elszorult
a torkom attól, amire rájöttem. - A
420
kisfiúnak, akit Vee-vel találtunk az országúton azon az átkozott éjszakán, a
barátságiinkat ajánlottuk fel.
Ez olyan Sherlock Holmes-os dolog volt. Felajánlani valakinek a barátságot... Az
szép.
Elővettem a telefonomat, hogy hívjam Dr. Pauwelst, és megkérdezzem, hogy van a
barátom. Beütöttem a számot, hogy beszéljek az orvossal, pedig tudtam, mit fog
mondani. Hogy annak az apró embernek, akinek sokáig egyetlen barátja sem volt,
már nincs segítség.
2.
Egy páncélozott lakóautóban
Valahol Fontainebleau-ban
November 9- csütörtök, 15 óra 00 perc
Ültem a lakóautóban, a középső, nagyon kényelmes ülésen, az oldalról lehajtott
asztallap előtt, uborkás szendvicset ettem, és közben a jegyzetfüzetem kitépett
lapjait olvasgattam. Megpróbáltam összerakni, hogy mit is tudok.
Úgy tudják, hogy Ménart elköltözött Fontainebleau-ból, körülbelül nyolc évvel
ezelőtt. Ménart nagyreményű orvos volt, népszerű figurája Fontainebleau
közéletének. Több nagyon pozitív dolgot tett, például amikor ingyenes
tanfolyamot indított a köny-nyen elsajátítható újraélesztési technikák
megtanításáért, vagy amikor tűzvédelmi oktatást szervezett a lakosoknak. Azután
valami történt az életében, és elkezdett inni. Valamikor nyolc évvel ezelőtt
történt valami az életében, ami fordulópont volt a számára, és attól kezdve
elindult lefelé, elzüllött, alkoholista lett, részegen tántorgott az utcán, és
bármilyen népszerű volt is, megutáltatta magát, de annyira, hogy végül
elüldözték.
Ám Ménart mégsem ment el. Itt maradt az erdőben, egy házban, melyet nem nagyon
hagyott el. Egyszer sem ment be a városba, csupán az erdőben tett néha
kirándulást, hogy fakérget gyűjtsön a kutatásaihoz. A fákkal kapcsolatos orvosi
kutatásaiban
421
látta a saját megváltását, annak bizonyítását, hogy ő, mindenek ellenére, jó
ember.
Két nagyon fontos kérdés van: az egyik, hogy mi töitént Ménart életében, amiéit
lezüllött, és a másik, hogy amennyiben ő vadászik rám, honnan vannak az emberei?
És van egy harmadik is: amennyiben ő a gyerekrabló, miéit teszi, amit tesz?
A harmadik kérdésre egyszerűnek tűnik a válasz. Ménart őrült. Ennyi. Bárki, aki
gyereket rabol, bárki, aki megkínoz egy embert, nem épelméjű. Ez
kétségbevonhatatlan tény. Az tehát teljesen biztos, hogy Ménart tetteinek
mozgatója saját őrülete. Ez van a mélyben. És bár kérdés, hogy miért bolondult
meg, az őrület feltevése még nem segít hozzá annak kiderítéséhez, hogy ki áll a
háttérben.
A nyomozásban minden három kategóriába sorolandó: amit gondolok, amit tudok és
amit bizonyíthatok. Sok mindent gondolok, egyet s mást tudok, de bizonyítani...
Szinte semmit. Semmit. Legalábbis semmi olyat, amely rendőrségi eljárást vonna
maga után, és amely az ügyem lezárásához vezetne.
Amennyiben a Kiskirály az én emberem, a képlet egyszerű. Claude Alexander egy
elmebeteg bűnöző, akinek van egy rakás embere. Elvettem tőle a kis játékát, egy
szerencsétlen kisfiút, és ezért most végezni akar velem, meg akar ölni. Röviden
ennyi. Ennek persze még vannak részletei, és az egészet bizonyítanom kell,
először is saját magamnak.
Talán jobb lenne nekem, ha Ménart lenne az ellenségem, és nem Claude Alexander.
És vannak jelek, melyek határozottan arra utalnak, hogy Ménart a sötétben jár.
Először is az, hogy Ménart mégsem ment el Fontainebleau-ból, csupán csak
kiköltözött az erdőbe, és nem mutatkozott többé. Nos, valójában nem állíthatom
biztosan, hogy Ménart-ról senki sem tud, hiszen Marie-t még mindig nem sikerült
megkérdeznem, és sokak szerint ő az az ember, aki mindent tud, ami
Fontainebleau-val kapcsolatos. Ménart-ra, mint potenciális tettesre utal az is,
hogy tönkretette az életét az alkoholizmusával, bár fontos ember volt, tetszett
a másik nemnek, jól élt, elismerték, és hasznos dolgokat tett a közösségért. És
mi más lenne a boldog élet alapja, mint ezek a dolgok? És Ménart valamiért mégis
tönkretette ezt az egészet. És még nem találtam senkit sem, aki akár csak
gyanította volna, hogy miért.
422
A fő kérdés az, hogy honnan lennének Ménart-nak emberei, akik kaphatóak a
gyilkosságra, és pláne ennyi embere honnan lehetne, mint ahányat már eddig is
bevetettek ellenem?
Egy ex-orvos. Aki talán ölt. Talán több gyereket megölt. Talán Ménart
gyerekekkel kapcsolatos abnormális hozzáállása sokkal régebbről indul, és nem
hét vagy nyolc éve kezdődött, hanem talán több évtizede. És valahogyan nem
kapták el. Esetleg kezdetben csak gyerekruhákat lopott, és azokat fogdosta és
nyalogatta éjszakánként, szobája magányában. Aztán megfogdosott néhány gyereket,
és ez felizgatta. De ennek ellentmond, hogy Ménart nem gyerekorvos lett, amely
kitűnő fedezete lett volna aberrált hajlamainak. Vagy éppen ezért ment más
szakra az egyetemen, hogy leplezze magát? Vagy küzdött magában, megpróbálta
legyűrni a vágyait? Talán egy ideig sikerült is. Talán voltak hónapok, évek,
amíg nem követett el semmit, és ha tett valamit, mindig odébbállt. És éppen
ezért nem kapták még el. Hétnyolc éve, talán egy-két évvel korábban, Ménart
véletlenül vagy hirtelen felindulásból megölt egy gyereket. És ettől kikészült
idegileg. Viaskodott magával. Talán felizgatta a dolog. És megtette megint. És
ki tudja, hányszor. És ki tudja, hogyan. És egy idő után már nem tudta tartani
magát, és teljesen bedilizett. Az álcája, hogy ő jó ember, kitűnő orvos,
összeomlott, mert nem bírta már idegileg a színlelést. Nem bírta elviselni saját
magát. És inni kezdett. Talán kábítószerezett is. Talán alkoholista és drogfüggő
még a mai napig is.
Egy ex-orvos.
Honnan vannak egy ex-orvosnak bűnöző ismerősei, akik hajlandóak ölni, ha ő úgy
kívánja? Ménart-nak alvilági kapcsolatai vannak. Amennyiben ő áll a háttérben,
efelől semmi kétség. Ménart-nak alvilági kapcsolatai vannak, kiterjedt
kapcsolatai. De hogyan tett rájuk szert? Claude Alexander, a Kiskirály és Ménart
egy csapat lenne? Mert akkor teljesen mindegy, hogy végül melyikük mondta ki rám
a halálos ítéletet.
A Kiskirály és Ménart... Ez sok mindent megmagyarázna.
Ménart valahol, valahogyan megismerkedett a Kiskirállyal, és ahogyan
beszélgettek, rájött, hogy ő megértené a gyerekekkel kapcsolatos abnormális
vágyait. És egyszer elmondta neki. És a Kiskirály megértette őt, elfogadta. És
Ménart elindult az al-
423
világban, ami nagyon tetszett neki, egyszerűen azért, mert őszinte lehetett, és
senki sem ítélte el. Gazdaságilag a bűnözés arra épül, hogy tömegméretekben
kielégítsék emberek aberrált vágyait. A pornó milliárd dolláros üzlet. Emberek
fizetnek azért, hogy lássák, amint magas sarkú cipős, harisnyakötős, szilikonnal
tömött mellű, értelmi fogyatékos prostik hasonló szintű humanoidr lényekkel
közösülnek, akiknek ekkora meg akkora a méretük. Az emberek fizetnek azért, hogy
felgyújtsák annak a házát, akit valamiért utálnak. Fizetnek azért, hogy lopott
autót vegyenek. Fizetnek azért, hogy valamilyen kábítószerrel elkövethessék a
legnagyobb bűnt: hogy elfeledkezzenek a világról és a többi emberről. Fizetnek
azért is, hogy meztelen kisgyerekekről készült fotókat vehessenek. Fizetnek
olyan filmfelvételekért, melyeken öt-hat-hét éves kisfiúkat és kislányokat
erőszakolnak meg. A világ összes bűnözője abból él, hogy bizonyos embereknek
aberrált vágyaik vannak, melyekre kielégülést keresnek. Ménart pedig, aki éveken
át titokban tett mindent, és senkivel sem oszthatta meg legbenső vágyait, olyan
emberekkel került kapcsolatba, akik minden további nélkül, egy összehúzott szem,
egy rossz szó nélkül, készen álltak rá, hogy kielégítsék minden létező vágyát,
különös tekintettel a legaberráltabb vágyaira. És Ménart-nak ez nagyon tetszett.
Úgy érezte: hazatalált.
Ménart úgy élt éveken vagy évtizedeken keresztül, hogy tudta, ha kiderülne, amit
tesz, amiről fantáziál, az emberek kiközösítenék, megvetnék, bezárnák,
összevernék, megölnék. És azután bekerült egy olyan közegbe, ahol az őrület
normálisnak látszott, ahol senki nem kifogásolta, hogy gyerekeket akar
megerőszakolni és megölni, hanem inkább még tanítgatták is, hogy hogyan is kell
ezt igazán jól csinálni. Ezért nem működött, nem működik és soha nem is fog
működni a börtön. Mert a börtön az őrület melegágya, az a hely, ahol az őrület
normálisnak számít, és a normalitás őrületnek. Ha egy embernek mindenki
elfogadja a sötét vágyait, azok csak felerősödnek. Többé már nem küzd ellenük.
Ménart ex-orvos. Hát persze! Már értem! Ménart az alvilág szá-
humanoid: (itt gúnyosan) emberszerS, emberszabású lény.
424
mára kamatoztatja tudását! Ménart alvilági orvos lett! Lőtt sebeket és
hasonlókat lát el, melyekkel bizonyos embereknek nem lenne ajánlatos kórházba
vagy orvoshoz menniük, mert körözés alatt állnak.
Ha Ménart benne van, akkor alvilági orvosként akár még a Kiskirály nélkül is
rendelkezhetett elég emberrel, hogy megtegye, amit tett! Talán éppen az erdei
házban van a rendelője! Talán egy valóságos titkos, alvilági kórházat tart fenn!
És gyerekeket pénzért, vagy pusztán abnormális vágyai miatt raboltat vagy rabol
el.
Huh! Haladok! Végre!
Az információ fény, amely megvilágítja a tudatlanság sötétségét. Na, menjünk
tovább!
Ménart orvos volt, itt, Fontainebleau-ban. És bizonyára kezelt gyerekeket is. Ez
esetben pedig, egykori orvosi kartonjaiban kétségkívül van valamilyen nyoma
annak, hogy nem normális módon tekintett a gyerekekre. Talán éppen rosszul bánt
velük, elhúzta a betegségüket, vagy fájdalmat okozott nekik, vagy túl sokszor
rendelte őket vissza vizsgálatra. Látnom kell Ménart egykori orvosi kartonjait!
Ehhez pedig olyan ember segítségére van szükségem, akinek hatalma van. Fel kell
hívnom Marie-t. El kell árulnom valakinek, hogy mégsem mentem haza.
- Michelle. Meg kell néznem Ménart egykori orvosi kartonjait, mert abban talán
lesznek bizonyítékok an'a, hogy Ménart pedofil volt, és ehhez szükségem van
Marié Chagallra.
- Találkozni akarsz vele? - kérdezte Michelle.
- Muszáj lesz.
- Talán itt, Fontainebleau-ban, minden mindennel összefügg a mélyben - mondta
Michelle. - Marié Chagall a leghíresebb ember ebben a városban. Talán ismeri
Alexandert is. Talán csak van körülötte valaki, aki adott esetben tájékoztatná
Alexandert a fejleményekről. Pillanatnyilag Alexander a legvalószínűbb
háttérember, ugye? És az érzelmeiden kívül nincs semmi okod rá, hogy feltételezd
Marié Chagall tisztaságát.
- Ez igaz - ismertem el. - Azonban tényleg szükségem van a kartonokra, és ezéit
valahogyan beszélnem kell Marie-val. Találjunk ki valami biztonságos módszert
rá.
-Jól van, meglátom, mit tehetek - mondta Michelle.
425
3.
Chagall-kúria
Fontainebleau
November 9- csütörtök, 15 óra 44 perc
Ahhoz, hogy Ménart-t letartóztassák, valamilyen bizonyítékra van szükségünk,
valami olyanra, ami elég jelentős egy házkutatási és egy letartóztatási parancs
kiadásához. Mert mindaz, amit eddig megtudtunk, ehhez kevés. Nagyon kevés. Egy
ravasz védőügyvéd lemosná a vádat a pályáról. De ez persze csak álmodozás: sosem
lenne tárgyalás egy ennyire megalapozatlan ügyben. Tulajdonképpen nincs
bizonyítékunk semmire.
Telefonon beszéltem Marie-val, hogy fogadna-e minket, és ő szerencsére igent
mondott. Megkértem rá, hogy senkinek ne említse, hogy Fontainebleau-ban vagyok,
amit természetesen megígért. Meg kellett győznöm egy barátomat, aki kínosan
ügyel a jó-hírére, hogy éljen vissza a hatalmával. Nem lesz könnyű. Utálom
magamat miatta, de nincs más választásom.
Marié egy kétemeletes udvarházban lakott, melynek külső falait repkénnyel
futtatták be. Az egész ház békét árasztott magából, amire most nagyon nagy
szükségem volt. Amikor elhajtottunk a kapu előtt, és belestem az udvarra, az
udvar közepén egy fehér márványból faragott szökőkutat láttam, amelyből több
sugárban ömlött a víz.
Hamarosan felbukkant Michelle és Marié. Michelle nem találta elég biztonságosnak
az udvarházat, ezért rábeszélte Marie-t, hogy a buszban találkozzon velem.
Simoné felvette Michelle-t és Marie-t, és azonnal továbbment.
- Marié! Nagyon örülök, hogy látom! - megöleltem és megpusziltam. - Hálás
vagyok, amiért hajlandó velem beszélgetni itt, a buszban!
- Én sajnos nem mondhatom el ugyanezt! - kezdte Marié erélyesen. - Én egyáltalán
nem örülök, hogy látom! Már réges-régen Párizsban kellene lennie! Joyce, az
isten szerelmére, ne hívja ki maga ellen a sorsát! Ezzel csak tönkreteszi magát
és a várost is!
Az ülésem előtti széket úgy fordítottam, hogy Marié velem
426
szemben lehessen. Leültettem. Elég kényelmesnek találta az ülést. Hogy
megnyugodjon, Sophie készített neki egy tejszínhabos kávét. Bevezetésképpen
elmondtam Marie-nak, hogy már megyek is vissza Párizsba, rövidesen, de még
beszélnem kellett vele, és sajnos nem lehetett telefonon. Lassan megitta a
kávét, és közben megnyugodott.
- Miről akar velem beszélgetni? - kérdezte.
- Philipe Ménart-ról - feleltem.
A név, mintha varázsige lett volna. Kifutott a vér Marié arcából.
- Úgy látom, nem szíveli Ménart-t, Marié.
- Hát az biztos - mondta rekedten. Látszott rajta, hogy ideges. Ménart nevének
puszta említése felzaklatta.
- Mit tud róla?
- Erről nem szándékozom önnel beszélni - mondta, és elfordította a fejét. A
kezei ökölbe szorultak, a szája megremegett. Úgy látszott, ők ketten valamikor
szembenálltak egymással. Talán Mé-nartnak ezért is kellett távoznia a városból.
- Ha nem szíveli Ménart-t, akkor miért nem segít nekem? Ha tud valamit, áailja
el! Talán börtönbe tudjuk juttatni! Talán ő áll ennek az egész ügynek a
hátterében.
Hallgattam, vártam, hogy Marié szólaljon meg. Szemmel láthatóan vívódott
magában. Aztán néhány perc múlva a szemembe nézett, és lassan, vontatottan
megkérdezte:
- Visszajött Fontainebleau-ba?
Most az én vonásaim keményedtek meg. Marie-nak sincs tudomása arról, hogy Ménart
az erdőben él!
- Nem jött vissza - mondtam. - El sem ment. Nyolc éve kint lakik az erdőben.
Innen körülbelül öt kilométerre. Nem is tudta?
Marié megdermedt. Csak meredt rám dühös tekintettel. Aztán kitört. Lesöpörte az
asztalról a csészét, a cukrot és a tejszíntartót, azután felpattant, és üvöltve
az öklét rázta. Megdöbbentő reakció volt. Elkínzottan huppant vissza az ülésre,
és az arcát a tenyerébe temetve zokogott.
- Az a szemét... Az a mocskos... - hajtogatta.
Gyorsan megkerültem az asztalt, és leültem mellé. Átkaroltam.
- Marié, nyugodjon meg. El fogjuk kapni, ebben biztos lehet! Nem menekülhet, túl
sok van már a rovásán!
Marié egy ideig csak sírdogált, azután lassan felemelte a fejét,
427
és a kezével letörölgette a könnyeit. Lenézett a földre. Sophie már felszedte,
amit levert, de egy csúnya folt éktelenkedett a földön, egy másik pedig az ülés
oldalán.
- Elnézésüket kérem a viselkedésemért - szólalt meg Marié. -Elnézést kérek, nem
fog többé előfordulni. A lányom... Miou... Ménart miatt halt meg.
Türelmesen vártam, amíg Marié összeszedi magát, és elmondja, ami történt. Nagy
levegőt vett, és belekezdett.
- A kisebbik lányom, Miou, gyönyörű teremtés volt. Tele élettel és nagy
tervekkel. Volt egy gyerekkori szerelme, Anton, akivel nyolcéves koruktól fogva
imádták egymást. Biztosra lehetett tudni, hogy amint betöltik a tizennyolcat,
össze is házasodnak. Azután Miou megbetegedett. Valami ritka bőrbetegséget
kapott. Maguk nem tudják elképzelni, hogy nézett ki szegény kicsikém arca! Tele
volt mindenféle kisebb-nagyobb vöröses foltokkal, kelésekkel. A tükröket el
kellett vitetnem a házból, meg minden egyebet is, amiben megláthatta magát.
Annyit, de annyit sírt, a szívem szakadt meg, de nem tudtam rajta segíteni. Egy
nap... egy nap Anton bejelentette, hogy lehetőséget kapott Bordeaux-ban, hogy
egy patinás magániskolában tanuljon tovább. Elment. Miou pedig... -Marié megint
zokogni kezdett, bátorításul megszorítottam a kezét. -A kislányom... öngyilkos
lett.
Marié most nem az a kemény, céltudatos nő volt, aki tigrisként küzd a városért
és az erdőért, hanem egy összetört, elmondhatatlanul fáradt és megöregedett nő.
A dolog világos volt. Ménart megbetegítette Miou-t, Anton nem bírta már tovább
és lelépett. Az a kis mocsok! Az bezzeg tetszett neki, hogy a környék legszebb
lányával villoghat, de amint lett egy kis gond, és az az irigyelt szépség
elhalványult, már ment is. Sajnos a törvények nem büntetnek minden bűnt. Az
ilyen alakokat... Anton... Istenem! így meghalni, ilyen fiatalon, egy ilyen
taknyos kölyök miatt!
- Ménart... - folytatta Marié - a családi orvosunk volt. Olyan... olyan
borzalmasan szimpatikus tudott lenni! Én vezettem be a közösségi életbe, én
szereztem neki nevet azzal, hogy őt választottam családi orvosnak. Miou...
többször is panaszkodott nekem... hogy Ménart... nem hagyja békén, hogy... hogy
amikor megvizsgálja... nem úgy csinálja, ahogy kell. Fogdossa, mindig odanyúl
a... De nem hittem neki. Azt hittem, hogy csak a kamaszkor vál-
428
tozásai, problémái mondatják vele. Amikor beteg lett, Ménart-t hívtam, hogy
vizsgálja meg, hogy ápolja. Én hívtam a házamba, hogy minden nap nézze meg Miou-
t... Szűzanyám! Egyik éjjel... nem tudtam aludni, felkeltem, és átmentem Miou
szobájába, hogy megnézzem, minden rendben van-e. Hát nem volt. Ahogy... ahogy
nyitok be a szobájába... - Marié kétségbeesett arcot vágott, hirtelen azt se
tudta, mit érezzen. - Ennek... ennek a kígyónak a keze a lányom... a... a... a
bugyijában... Miou meg aludt, mert altatót adott neki ez a... Miért nem öltem
meg? Miért nem puffantottam le az egyik puskával? Akkor Miou talán még most is
élne! Vagy ha legalább hittem volna neki! Ha hiszek neki, elüldöztem volna ezt a
kígyót az országból vagy lecsukattam volna egy életre! De nem tettem meg egyiket
se! A kislányom miattam halt meg! Mert nem vettem elég komolyan, hogy problémája
van! Istenem, mit tettem?!
Hagytam Marie-t, hadd sírja ki magát, attól megkönnyebbül. Mióta tarthatta már
magában ezt a fájdalmat! Vee jutott eszembe, amit vele tettek, ahogy haldoklott
a kocsiban, ahogy ott feküdt abban az ágyban bent a kórházban, és csövek álltak
ki a testéből... az elmondhatatlan félelem, hogy elveszítem, és a kétségbeesés,
hogy fordulhat olyan rosszra, hogy már nem tehetek érte semmit. Könnybe lábadt a
szemem, és egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
- Ménart betegítette meg Miout? - kérdeztem.
- Nem - rázta meg a fejét Marié. - Miou a kempingben segített a barátainak, és
egy hétéves, Angié nevű kislánytól lett beteg. Tudja... az csak mese volt, hogy
Anton azért utazott el, hogy tanulhasson. Nem, szó se volt róla! Nem azért ment
el, hanem hogy megvédje Miout ettől az elmebetegtől. Ménart elkapta, és
megfenyegette, hogy vagy elmegy a városból, vagy bead valamit Miou-nak. És
Anton, bár majdnem megbolondult a fájdalomtól, inkább elment, elhagyta a
szerelmét, csak nehogy baja essen. Anton igazán szerette a lányomat, de az a
rohadt... kígyó... még azt is megtiltotta neki, hogy elmondja az én kislányomnak
a szakítás igazi okát! És Miou azért lett öngyilkos, mert azt hitte, Anton a
betegsége miatt hagyta el.
Ménart őrült. Efelől semmi kétség. Méghozzá teljesen. Egy kegyetlen, érzéketlen
rohadék. Abból a klasszikus náci fajtából. Ha
429
a személyiségét tekintjük, Ménait ideális jelölt arra a személyre, aki rám
vadászik. És mint alvilági orvos, az emberei is megvannak hozzá.
- Azonnal feljelentést teszek a rendőrségen! - jelentette ki Marié, azután
eltorzult az arca a fájdalomtól, és lehajtotta a fejét. - De milyen váddal?
Semmire nincs bizonyíték! Annak idején is emiatt nem tartóztatták le! Az
ügyvédje azt mondta, nem tudom bizonyítani, hogy a lányomnak ellenére volt
Ménart közeledése, és azt sem, hogy tényleg fogdosta volna! Az a kígyó mindent
megúszott! És most is megússza!
- Az azért nem olyan biztos - mondtam. - Marié, szükségem lenne Ménart orvosi
kartonjaira! Nagyon szeretnék beléjük kukkantani. Egy s más kiderülhetne
belőlük.
- Azt hiszi, ez nekem még nem jutott eszembe? - fordult felém vörösre sírt
szemekkel. - De ez a kígyó, amikor elhagyta a várost, felgyújtotta a rendelőjét
és a házát! Minden odaveszett! Ha volt ott valamire bizonyíték... és biztos
vagyok benne, hogy volt, az a lángok martalékává vált. Nincs semmi. Az a kígyó
mindent eltüntetett! Megússza! Mindig megússza!
430
HUSZONHATODIK FEJEZET
1.
Egy páncélozott lakóautóban
Rue Robespierre, Fontainebleau
November 9- csütörtök, 16 óm 53 perc
Nem akartam elfogadni, hogy Ménart megússza, amit elkövetett. Hallani sem
akartam róla. Ménart őrült. Jó. Én viszont vagyok annyira elszánt, mint
amennyire ő őrült. Majd meglátjuk, ki nyer! Visszavittük Marie-t a házába, majd
ismét az öreg harcosok segítségét kértem, hogy tudják meg, hol lakik Anton. Ezt
senki nem tudta, de egyikük emlékezett rá, hogy sülve-főve együtt volt egy Jean-
Paul Carmet nevű osztálytársával, aki jelenleg idegenvezető, turistákat visz
erdei sétára, és a Rue Robespierre 50-ben lakik. Az utca sarkán parkokunk le,
körülbelül ötven méterre Jean-Paul Carmet házától. Sophie szállt ki, hogy
felkeresse Carmet-t, és megkérdezze, merre található Anton. Azért ment Sophie,
mert őt még nem nagyon látták Fontaine-bleau-ban. Simoné szokásos helyén, a
kormány mögött ült, Jessy mellette, Michelle és én pedig hátul. Michelle és
Jessy távcsővel a környéket pásztázták, én meg elgondolkodva bámultam ki az
ablakon.
Mielőtt Marié kiszállt a buszból, megkérdeztem tőle, hogy miként lehetséges az,
hogy senki nem említette, hogy Ménart a Cha-gall-család orvosa volt. Azt mondta,
az emberek tiszteletből és sajnálatból, egyszerűen nem beszélnek róla. Ménart és
a Chagall-család kapcsolata tabu téma Fontainebleau-ban. Meg tudtam érteni.
Ménart esetleges nőügyeiről Marié sem tudott semmit, és a tíz évvel ezelőtti
válásának hátteréről sem, és azt sem tudta, kit kellene erről kérdeznem. Újabb
zsákutca?
Még mindig nagyon a hatása alatt voltam annak, amit Marié mondott. És annak,
amit tett. Ahogyan kiborult, ahogyan zokogott és tombolt elkeseredett dühében.
Nyolc év telt el, nyolc hosszú év, és még mindig ilyen fájdalmas az emlék! Nekem
is az lenne. Egyre biztosabb voltam benne, hogy Ménart benne van az ügyben.
431
Amit feltételeztem Ménart-ról, és amit Marié mondott, az nagyon összevágott.
Tudtam, hogy Ménart az erdőben lakik, és ezt titokban teszi. Tudtam, hogy Marié
és ő ellenségek, és hogy Mé-nart-nak minimum abnormális hajlamai vannak, hiszen
állandóan zaklatta Marié lányát. Továbbá, Ménart elégette az összes kartont,
amikor kiköltözött az erdőbe, vagyis jó gondolat volt, amikor a kartonokban
bizonyítékot akartam keresni, mert minden bizonnyal találtam volna is valamit.
Már csak arra kell bizonyítékot találnom, hogy Ménart aberrált módon viszonyul a
gyerekekhez, és máris biztos lehetek abban, hogy ő az, aki a háttérben áll.
Claude Alexander esetében is kerítenem kell valamilyen határozott utalást arra,
hogy foglalkozik gyerekrablással, mert eddig erről nem hallottam semmit. Georg
Cassel, a Kiskirály egykori barátja, akinek eltörte a gerincét, nem találta
hihetetlennek, hogy Alexander gyerekeket rabol, de meg sem erősítette azt. Erre
kell koncentrálnom: a gyerekekre.
Sophie felbukkant.
- Oké, engedd be! - mondta Michelle, amikor Sophie a buszhoz ért.
Simoné a kormányon lévő kapcsolóval kinyitotta Sophie előtt az ajtót. Sophie
beugrott, az ajtó bezáailt.
- Menjünk - mondta Michelle.
Elindultunk az erdő felé. Nem volt határozott célunk az erdőben, csupán
mozognunk kellett.
- Jean-Paul Carmet nincs otthon - jelentette Sophie. - És nincs mobiltelefonja.
A feleségével beszéltem. Azt mondta, kivitt egy nagyobb csoportot az erdőbe, és
csak hajnalban jön haza, mert lesz tábortűz, meg sütnek ezt-azt nyárson is, amit
a turisták imádnak. Megmutatta nekem az útvonaltervét, melyet a csoporttal
bejárnak, és a terv szerint 18:00-kor egy különös formájú sziklánál lesznek,
melyet a sziklamászók Tarzan-sziklának neveznek. Ott fognak pihenni legalább fél
órát.
- Tarzan-szikla? - kérdezte Michelle. - Ez a neve hivatalosan is?
- Ezt nem tudom, de a sziklamászók így nevezték el - mondta Sophie. - Interneten
megnézhetjük, hogy ez hol van, mivel rendeznek errefelé sziklamászó versenyeket,
és biztosan kiadnak sziklamászóknak szánt térképeket az erdő érdekesebb
szikláiról.
- Oké, akkor nézz utána!
432
Sophie a hordozható számítógépével letelepedett az egyik asztalhoz, és munkához
látott.
- Odamegyünk? - fordultam Michelle-hez.
- Valaki ott lesz. Hogy te is jössz-e, azt még nem rtidom. Látnom kell, hol van.
- És ha jó a hely? - kérdeztem.
- Akkor feltételezzük, hogy valaki csapdát akar ott állítani nekünk, és mi is
csapdát állítunk neki.
Tudtam, mit akar ez jelenteni. Nagyot nyeltem.
- Csali leszek?
- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kiugrasztjuk a nyulat a bokorból. Bármennyien
legyenek is, egyre kevesebben vannak. Ha még egyszer ki tudunk lőni annyit, mint
a kastélynál, az biztosan betenne nekik. Talán már nincsenek is annyian, mint
ahányan a kastélynál lestek ránk. El kell érnünk, hogy végre az is felbukkanjon,
aki a háttérben áll.
Felsóhajtottam. Michelle most először beszélt nyíltan, és avatott be a tervébe.
Vérfagyasztó volt. De magam sem láttam más esélyt arra, hogy visszakapjam az
életemet.
Sophie hamarosan elkészült, megszerezte a szükséges térképet, melyen fel volt
tüntetve az a bizonyos Tarzan-szikla. Még néhány fotó is volt a helyszínről. Nem
volt valami bizalomgerjesztő, sötétben nem szívesen járnék arra. Michelle és
Jessy tanulmányozni kezdték, és a terven gondolkodtak.
Összébb húztam magamon a golyóálló mellényt. Már megint csali lesz belőlem.
2.
Tarzan-szikla
A fontainebleau-i erdő
November 9- csütörtök, 17 óra 35 perc
A szörnyen nehéz lakóautó megmutathatta, hogy egy olyan értő kezében, mint
Simoné, milyen terepjáró képességekkel rendel-
433
kezik. Az én Aston Martinommal meg sem kíséreltem volna olyan lepusztult,
egyenetlen földutakon menni, mint amiken gond nélkül hajtottunk végig, majd
Simoné bekormányozta a terepbuszt a fák közé, és addig törtünk előre, amíg csak
lehetséges volt. Amikor már nem fért el a busz, Simoné keresett egy helyet, ahol
a lehetőségekhez mérten jól elrejtőzhettünk a fák takarásában. A Tarzan-szikla
innen körülbelül háromszáz méterre volt, de a buszból nem lehetett látni. Jessy
elment felderíteni. Azért ő, mert egy erdő kellős közepén voltunk, az erdő pedig
kimondottan az ő terepe.
Teljes vértben voltam: golyóálló mellény, golyóálló kabát, golyóálló sisak
rajtam. Még a védőszemüvegemet is feltettem. Ismét páncélos vitéznek éreztem
magam, de már egyáltalán nem zavart. Sőt! Mivel arra készültem, hogy a csali
szerepét játsszam el, nélkülük ki sem szálltam volna a buszból.
Jessy visszajött. Beszállt, lehuppant az ülésére, és beszámolt arról, amit
látott.
- A turistacsoport megérkezett - mondta. - Valószínűleg hétig itt is maradnak.
Két turistának kificamodott a bokája, és azért pihennek ilyen sokat. Láttam két
fickót bent az erdőben, lejjebb, nyugat felé, egy kidőlt fa mögött hasalni.
Három távcsöves fickó fent van a Tarzan-szikla tetején. Északnyugaton, innen
körülbelül négyszáz méterre, van egy aprócska völgy, ahol tizenkét fegyveres
férfi várakozik. Észak-északkeleten hat terepjáró, két fickó vigyázza őket.
Ezeken kívül még két embert láttam fák tetején, és kettőt egy gödörben hasalni,
közel a szikla mögött húzódó úthoz.
- Az huszonhárom ember - mondta Michelle.
- Huszonhárom ember?! - kiáltottam fel. - Menjünk innen! Nem vállalom,
Michelle! Ez így nem lesz jó, nem éri meg! Nem akarok csali lenni! Eszemben
sincs kiszállni, amikor huszonhárom ember akar megölni!
- Ebből az irányból nem várnak minket. Az útra koncentrálnak, arra számítanak,
hogy kocsival a szikla mögötti úton fogsz feltűnni - mondta Jessy.
- Kizárólag Jean-Paul Carmet felesége szerzett tudomást arról a tervről, hogy
eljövünk ide a Tarzan-sziklához - szólt hátra Simoné a kormány mögül.
434
-Jess? - fordult Michelle Jessyhez.
- Valamelyikünk odamegy Jean-Paul Carmet-hez, és megkérdezi tőle, merre
található Anton. Ezután a megfelelő pillanatban Michelle bemutatja Joyce-t a
szikla tetején lévő megfigyelőknek. Amint észleljük, hogy a fegyveresek
megindultak, Michelle és Joyce is elindulnak: vissza az autóhoz. Én gyorsan
leszedem az elszórt embereiket, közben Simoné elintézi azokat, akik a völgyben
vannak. Még ha nem is tudja mindegyiküket kilőni, leköti őket elég időre. Az
akció kulcsa a gyorsaság és a meglepetés. Idehoztak huszonhárom embert. Először
volt tíz a kávéházban, azután öt a kórházban, harminc-negyven a kastélynál, most
pedig huszonhárom. Úgy látszik, már a szakácsnak is fegyvert nyomtak a kezébe.
Rendkívül szedett-vedett társaság! Ez már a banda utolsó néhány embere, jó volna
kilőni őket.
Michelle felém fordult. -Joyce?
- Nem akarom, Michelle! Tűnjünk el innen! - mondtam egyszerre parancsolóan és
könyörögve.
- Nem tudjuk, mikor adódik még egy ilyen jó lehetőség - jegyezte meg Jessy.
- Nem érdekel! Majd más módon találjuk meg Antont, csak most menjünk el innen!
Nem akarok csali lenni, nem akarok kiszállni ebből a buszból! Tűnjünk el, de
azonnal!
Michelle nem akart győzködni. Nem is tudott volna. Attól, hogy huszonhárom ember
les rám, annyira berezeltem, hogy a pánik határán álltam a páncélozott busz és a
testőreim ellenére.
- Rendben van. Menjünk - mondta Michelle.
Simoné azonnal indított. Kitolatott a fák közül, majd megfordult, és elindult
vissza az útra. Csak amikor már normális autóúton jártunk, akkor nyugodtam meg
egy kicsit.
- Menjünk az Orlyra - szóltam előre. Remegett a hangom az idegességtől. Erőnek
erejével kellett koncentrálnom a jelenre, arra, amit érzékelek, hogy ne dilizzek
be a félelemtől.
- Oké - mondta Simoné.
- Anton nincs Fontainebleau-ban, és az utolsó információnk szerint Bordeaux-ba
költözött. Elrepülünk Bordeaux-ba, hátha ott van - magyaráztam, hogy miért
akarok ismét repülni.
De volt még más okom is.
435
A nyomozásom egész ideje alatt egyszer sem jártam olyan közel ahhoz, hogy
hazamenjek, mint most.
Huszonhárom ember...
Ez már túl sok nekem.
Repülni akartam, fent lenni tíz kilométer magasan, ahová sem a Kiskirály, sem
Ménart keze nem ér fel.

436
HUSZONHETEDIK FEJEZET
1.
Rendőrkapitányság
Bordeaux
November 9. csütörtök, 21 óra 15 perc
Simoné a kapitányság udvarán várt ránk egy bérelt Rangé Rover páncélautóban,
Jessy Louis Lampert őrmester irodája előtt várakozott, Michelle bent a szobában,
az ajtó mellett álldogált, én és az őrmester az íróasztalnál ültünk, és a
számítógép képernyőjét figyeltük. Antonról szinte semmit nem tudtam, csak egy
hevenyészett személyleírás és egy régi, nyolc évvel ezelőtti fénykép állt a
rendelkezésemre. Még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán Bordeaux-ban kell
keresnünk. Kezdtem elálmosodni, de most tartanom kellett magam, mert nem állt
módomban aludni.
A Tarzan-szikla után egyenest az Orlyra mentünk, és felszálltunk a gépemre. És
ki tudja, hová kell mennünk Bordeaux után? Huelgoat után Korzika következett,
most talán egy másik ország lesz soron. Annyira el voltam szánva Ménart
elfogására, hogy még az sem tudott megrémíteni, ha sötétben kell repülnöm.
A repülőtéren béreltünk egy sötétített üvegű Land Rover terepjárót, és azzal
vágtunk neki a városnak. Este volt, és nekünk meg kellett találnunk Anton Lonax-
t, de nagyon sürgősen. Első utunk egy telefonfülkéhez vezetett. Jessy kiszállt,
és kiírta minden Lonax telefonszámát. Tizenkilenc volt. Elosztottuk egymás közt
a számokat, és sorban felhívtuk őket. Borzasztó kínos ilyen későn telefonálgatni
ismeretlen embereknek, de az ügy nem tűrt halasztást.
Egyik se az volt, akit mi kerestünk. Na igen, túl egyszerű lett volna.
Nyolc évvel ezelőtt Anton tizenhat éves volt, tehát most huszonnégy vagy
huszonöt lehet, attól függően, hogy milyen hónapban született. Valószínűleg van
jogosítványa. Talán meg is házasodott. Talán megváltoztatta a nevét.
437
Elmentünk a rendőrfőkapitányságra. Megkerestük az eltűnt személyek ügyeletes
tisztjét. Az őrmestert Louis Lampert-nek hívták; kissé elhízott, alacsony fickó
volt, aki ingujjra vetkőzve, meglazított nyakkendőben játszotta nekem a kemény
zsarut.
Leültem az íróasztalához. A hatalmas irodában csak mi hárman voltunk, senki más.
Lampert őrmester tudta, hogy mi történt velem, és nagyon segítőkésznek
mutatkozott. Egészen addig, amíg meg nem tudta, hogy az eredmény azonnal kell.
- Nézze, Byron kisasszony, ez lehetetlen! - mondta. - Értse meg, nem aidunk
egyik percről a másikra előkeríteni egy eltűnt személyt, bárki legyen is az!
Fényképre van szükségünk, személyleírásra, körözésre, érti? És nem jó egy
gyerekkori kép és egy gyerekkori személyleírás! Tudja, mennyit változik az ember
tizenhat és huszonnégy éves kora között? Ha harminc vagy harmincöt lenne a
képen, és nekünk negyven-negyvenöt évesen kellene őt megtalálnunk, az nem lenne
olyan nagy probléma. De tizenhat és huszonnégy között az ember annyit változik,
alakul, nő, hogy sokszor meg sem lehet ismerni. Egy eltűnt személy utáni kutatás
során bemutatjuk a képét a tévében, megjelenik az újságokban, kiadjuk a
járőröknek és a határátkelőhelyek őreinek. Néha az eredmény nagyon sokat várat
magára.
- Én ezt megértem, Lampert őrmester, de...
- Louis.
- Igen, igen. Köszönöm. Louis. Tulajdonképpen ez az eltűnt személy nem is olyan
igazi eltűnt személy. Csak mi nem tudjuk, hogy hol van. De van valahol egy
lakása, van egy lakáscíme, egy telefonszáma, van adószáma és így tovább, csak
éppen mi nem tudjuk, hogy itt Bordeaux-ban hol tartózkodik. Érti? Rengeteg
adatot ismerünk, amik különlegessé teszik a fiatalembert, elég különössé ahhoz,
hogy könnyű legyen megtalálni. Legalábbis magának, Louis, mert nekünk nem menne.
- Tudja, az ilyesmi nem igazán hozzánk tartozik - mondta Louis, aztán
felsóhajtott. - De utánanézek, mit tehetek.
- Ó, nagyon szépen köszönjük, Louis, maga igazán remek rendőr! - bájologtam.
Louis csak elmosolyodott. Nagyon kicsi szája volt és kétoldalt hatalmas
pofazacskói. Pötyögött valamit a számítógépén.
- Mi a teljes neve az eltűnt személynek? - kérdezte.
438
- Anton Lonax - feleltem. Bepötyögte.
- Mikor született?
- 1975-ben. Pontosabban nem tudom.
- Aha. És mikor költözött városunkba? -1992. október 12-én.
- Aha. És mivel jött? Repülővel, busszal, stoppal?
- Sajnos, ezt nem tudom.
- Aha. Na nézzük, hová lett bejelentve!
Most várnunk kellett. Addig Louis elmondott nekünk egy rendőrviccet. Michelle
nem reagált, csak én nevettem, pedig elég béna vicc volt. De valamit valamiért.
- Á, megjött az eredmény! - emelte fel a mutatóujját Louis. -Hogy mi?! Sehová
nem lett bejelentve?! Na nézzük, van-e jogosítványa!
Megint vártunk, hallottunk egy újabb rendőrviccet.
- Á, megérkezett! Hajaj... Jogsija sincs. Mit is mondott? Hogy elképzelhető,
hogy valahol továbbtanult?
- Igen. Voltak ilyen tervei. Louis utánanézett. Semmi.
- És esetleg azok között, akik megváltoztatták a nevüket? -kérdeztem.
- Megnézzük!
Vártunk néhány percet, majd az őrmester gondterhelten megcsóválta a fejét.
- Szerintem nem sokáig időzött itt - mondta. - Fogta a cók-mókját, és egyszerűen
továbbállt.
Gondolkodtam, mi lehetne még. Tiltakoztam a gondolat ellen, de meg kellett
próbálni.
- Meg is halhatott.
- Na igen, de arra jobb nem is gondolni!
Louis utánanézett. Vártam, hogy azt fogja majd mondani, hogy Igen, itt van,
tényleg meghalt." De nem így történt. Az őrmester tanácstalanul rázta a fejét.
- Hát nagyon sajnálom, hogy nem tudtam önöknek segíteni, de...
- Azonosítatlan holttestek?
- Igaza van!
439
Vártunk néhány percet.
- Négy lehetséges jelölt. Van valami különleges ismertetőjele ennek az Antonnak?
Tetoválás, heg?
- Igen. Van egy tetoválása, egész kicsi, egy szív.
- A bal vállán? - kérdezte Louis. Éberebb lettem.
- Igen, a bal vállán.
- És a szívben egy betű?
- Igen. -M?
Lehajtottam a fejem, elszomorodtam.
- Igen - mondtam egész halkan. M = Miou.
- Akkor megvan. Egy utcai rablás során halt meg, mert ellenállt. Lelőtték.
Szegény fickó! Egy nappal azután halt meg, hogy megérkezett!
2.
Joyce repülőgépén
Bordeaux repülőtere
November 10. péntek, 05 óra 31 perc
Az akaratom vitt volna tovább, de a testem már nem bírta. Muszáj volt aludnom,
pedig kész lettem volna este is repülni, csak hogy megspóroljak valamennyi időt,
és kiderítsem, ki áll a háttérben, még azelőtt, hogy ismét ránk támad. Tizenegy
óra felé elaludtam, de egy órával később felriadtam, majd ismét elaludtam, és
ezúttal majdnem két egész órán át képes voltam aludni. Nagyon zaklatott álmom
volt, Ménait üldözött az erdőben, meg az emberei, akik kutyákkal rohantak
utánam. Nem csoda, hogy felriadtam. Ettem valamit, azután beültem a
pilótafülkébe.
Simoné mellettem ült, Michelle aludt, Sophie az utastérben olvasgatott, Jessy
pedig a gép mellett parkoló páncélozott kocsiban őrködött.
440
- Egyszerűen eljött Anton után, és megölte. Csak úgy - mondtam dühösen. - Vagy
az egyik embere.
- Nem száz százalék, hogy a két ügy összefügg - szólalt meg Simoné
elgondolkodva. - Lehet véletlen egybeesés is.
- Lehet. De én nem szeretem az efféle egybeeséseket. Főleg nem Ménart-ral
kapcsolatban. Ez a pszichopata rászállt Miou-ra, azt hitte, hogy szerelmes a
lányba, pedig csak uralkodni akart rajta, kínozni szerencsétlent, aztán
féltékenységből rászállt Antonra is, és elérte, hogy a fiú elhagyja
Fontainebleau-t. Láttál már a földeken parasztasszonyokat, ahogyan vetés közben
szétszórják a magokat? Mennek a felásott földön, a nyakukban lóg egy nagy
vászontarisznya, ami tele van magvakkal, belenyúlnak, kivesznek egy marékkal, és
széthintik maguk körül. Na, ez az állat is éppen ilyen, csak ő nem magot hint el
ámenre jár, hanem fájdalmat.
Elképzeltem, amint Ménait sétál a fontainebleau-i erdőben, és szerteszét szórja
a fájdalmat. De miért épp a gyerekeket bántja? Mert csak velük bír el? Mert csak
a kisgyerekekkel elég bátor, csak velük szemben férfi? Miért épp a gyerekek?
Gyerekkorában más gyerekek elvették a játékait? Ha a gyerekeknek árt, kiknek árt
rajtuk keresztül?
Az anyáknak.
- Ménart az anyákat bünteti! - kiabáltam fel. - Hát persze! Annyira
nyilvánvaló! Sőt, nem is az anyákat! Csak egyet közülük! Azt az egyet, aki az
útjába állt! Marié Chagallt! Ménart egyfolytában Marie-t bünteti, Miou miatt! Őt
hibáztatja, amiért nem teljesedhetett be a szerelmük"!
- De Miou nem volt már gyerek - vetette ellen Simoné. - Tizenhat éves volt, az
már nem gyerek.
- Ez igaz! De nem volt még felnőtt sem! És volt egy anyja, aki gyerekként
gondolt és vigyázott rá! És Ménart, ez az elmebajos rohadék, mindenért Marie-t
hibáztatta és hibáztatja azóta is egyfolytában!
- Nyolc éve gyerekeket rabol el, kínoz és gyilkol meg, hogy ezzel álljon bosszút
Marié Chagallon, amiért megakadályozta, hogy Miou az övé legyen - mondta Simoné
elgondolkodva. - Ez olyan logikus, hogy ehhez már tényleg betegnek kell lenni.
- Efelől nincsenek kétségeim! 0, istenem, bárcsak ráébredne ez a rohadék, hogy
mit tett, és kinyírná magát végre! Akkor meg-
441
nyugodhatnánk, mert elmúlna minden veszély. Az nagyon tetszene!
- Nem - csóválta a fejét Simoné. - A testőrszabály úgy szól, hogy a veszély
sohasem múlik el. Egy védelmi helyzet legkritikusabb pontja az, amikor mindenki
azt hiszi, hogy a veszély elmúlt.
- A veszély sohasem múlik el... - ismételtem meg. - Ebbe bele lehet őrülni!
- Nem, dehogy. Emlékszel még, hogy milyen volt, amikor el-kezdted a
pilótatanfolyamot?
- Persze, hogy emlékszem. Valahányszor kigyulladt egy kis lámpa a műszerfalon,
pánikba estem. Valahányszor megremegett a gép, megremegtem én is. Valahányszor
egy széllökés kibillentette a gépet az egyenesből, beharaptam az ajkaimat, és
elmondhatatlanul kétségbe voltam esve. A leszállásnál megfájdult a fejem, annyi
mindenre kellett figyelnem egyszen'e. Minden uramról azt gondoltam, hogy az
utolsó lesz. Azért folytattam mégis, mert nagyon szerettem volna repülni.
- De most már szemmel láthatóan nagyon otthonosan érzed magad a repülőgépeden.
Azt akarom ezzel mondani, hogy mái-nem is keli figyelned, és mégis kiválóan
elboldogulsz, pedig az elején elég ijesztő, sőt, őrjítő volt, nem? így van ez
ezzel a veszély sohasem múlik el '-dologgal is. Már megszoktam; már nem is kell
figyelnem rá. Egyszerűen, csak ha meglátok egy embert, arra gondolok, hogy
mindjárt támad. Ha kabátot vásárolok egy boltban, vagy ruhákat látok egy
kirakatban, az jut eszembe, hogy hová tehetne ez alá fegyvert rejteni. Ez a
..veszély sohasem múlik ei'-do-log már több, mint gondolat. Nem más ez, mint
örökös készenlét.
Megszólalt a telefonom. Megnéztem az órát. Ki lehet ilyenkor? A telefonom
képernyőjén egy név állt: MARIÉ.
- Marié? - szóltam a telefonba.
- Maga az. Joyce? Marié vagyok. Kérem, ne haragudjon, amiért ilyenkor hívom. Már
több, mint egy órája azon vacillálok, hogy fel merjem-e hívni ilyen korán. Ne
haragudjon, képtelen vagyok lehunyni a szemem.
-Jó estét, Marié. Vagy jó hajnalt, nem is tudom. Semmi baj, úgyis épp hívni
akartam.
- Ilyen gyorsan megtalálták Antont? Tanúskodik, ugye? Ugye, Joyce? Az nem lehet,
hogy ne tanúskodjon! Ha fél, mondja meg
442
Antonnak, hogy elég pénzt adok neki ahhoz, hogy egész életében jól éljen bárhol
a világon, ahol csak akar.
Elszorult a torkom. El sem tudom mondani, mennyire sajnálom ezt az asszonyt.
Amit vele tettek, az felfoghatatlan.
Vettem egy nagy levegőt, és beszélni kezdtem.
- Rossz hírem van, Marié. Antont meggyilkolták. Nagyon sajnálom.
Csak csend volt a válasz. Marié olyan sokáig hallgatott, hogy már kezdtem
megijedni, amikor végre megszólalt.
- Mikor? - kérdezte furcsa, színtelen hangon.
- Egy nappal az után, hogy megérkezett. Állítólag az utcán ki akarták rabolni,
de ő ellenállt, és a rabló lelőtte.
- Anton '92. október 12-én költözött el. Délután indult útnak, fél kettő felé. A
kislányom még azon a napon öngyilkos lett. És Anton másnap meghalt. Tragikus
szerelem volt az övék. Mint Rómeó és Júlia.
- Van egy olyan elképzelésünk, hogy Anton halála esetleg nem függ össze
közvetlenül Ménart-ral - mondtam. - Lehetséges, hogy teljesen kikészült...
Illetve nem, ez nem csak lehetséges, hanem egészen biztos. Anton ki volt
készülve, összevissza lófrált az utcán, nem találta a helyét, aztán valaki
fegyvert fogott rá, és el akarta venni.a pénzét. Egyszerűen nem volt abban az
állapotban, hogy ezt eltűrje. Ellenállást tanúsított, dulakodtak, és eldördült a
pisztoly. Elképzelhető, hogy így történt. Tudhatta Anton, hogy mi történt Miou-
val?
- Én nem mondtam ei neki. Sőt, nem hiszem, hogy bárki is közelebbről tudta
volna, hogy hol lehet őt eiérni - mondta Marié. -Viszont Anton bárkit
felhívhatott, elég sok embert ismert. És elég sokan tudták, hogy mi lett a
kislányommal.
Láttam magam előtt Ménart-t, amint sétálgat, belenyúl a tarisznyájába, fog egy
marék fájdalmat, és szétszórja a világban.
- Marié, rájöttem valamire! Ménart gyerekeket rabol el, és gyilkol meg. így
bünteti az anyákat. Pontosabban csak egyet: magát, Marié! Mert magát hibáztatja
azért, amiért nem tudott beteljesülni a szerelme" Miou-val! - hirtelen rájöttem
még valamire. - 0, te jó ég! Marié, most jövök csak rá! Ha túlságosan sarokba
szorítjuk Ménart-t, azt hiszem... azt hiszem, magára fog támadni! Nagyon
vigyázzon magára! Ménart igazi célpontja maga, csak nem volt
443
mersze hozzá, hogy meg is támadja! De ki tudja, mit fog tenni, ha a vesztét
érzi!
-Joyce - szólalt meg Marié elcsukló, bánatos hangon -, mondja meg, miért ne
kapjak fel egy puskát, és lőjem vele agyon ezt a férget? Fogok egy puskát,
kimegyek az erdőbe, és pontot teszek ennek az ügynek a végére. Mindenkinek így
lenne a legjobb.
- Ne tegye, Marié! Értse meg, Ménart-nak kevés a halál! - vágtam rá, nehogy
Marié valami őrültséget tegyen. - Neki sokáig kell élnie, kilencven- vagy
százéves koráig, és az elkövetkező évtizedeket egy apró kis cellában kell
eltöltenie!
Hallottam Marie-t, ahogy felsóhajt. Beletörődött, hogy a dühét meg kell tartania
magának.
- Ménaitnak nincs helye ezen a világon - tettem még hozzá.
Marié megígérte, hogy mindent elkövet, hogy Ménart ne férhessen a közelébe, én
pedig a fejemre tettem a rádió fejhallgatóját, mert repülnöm kellett. Hiába volt
még sötét, nem várhattam. Az aggodalom kiverte az álmot a szememből.
444
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET
1.
Egy páncélozott lakóautóban
Fontainebleau utcáin
November 10. péntek, 20 óva 43 perc
Nos, hiába volt minden, hiába szedtem össze minden bátorságomat és
elszántságomat, és repültem sötétben, végül mégsem jutottam el Fontainebleau-ba,
mert a kimerültségtől már nem bírtam folytatni. Ki kellett aludnom magam végre,
ami rettenetesen feldühített. Elképesztő, hogy mi minden jöhet közbe, amikor
minden perc drága! Leszálltam az Orlyn, betettük a gépet a hangárba, majd
átszálltunk a lakóautóba, és elindultunk keresni egy biztonságos garázst, ahová
beállhattunk, amíg kialszom magam. Muszáj volt állnunk, mert az nagyon
kellemetlen lett volna, ha menet közben megtámadnak, például megint
felrobbantanak minket, miközben éppen alszom. Egy hotel garázsában találtunk
magunknak helyet, bent Párizsban. Megállapodtunk benne, hogy addig maradunk a
garázsban, amíg én rendesen ki nem alszom magam, mert már annyira álmos voltam,
hogy pillanatokra elveszítettem az eszméletemet, rendre kiesett a toll és a
jegyzetfüzet a kezemből, és az ilyesmi meglehetősen veszedelmes. Michelle-nek
adtam a telefonomat, hogy vegye fel, ha keresnek, és ha fontos, költsön fel
azonnal. Elalvás előtt még felhívtam Madlent az új házban, utána Vee-t és
Johnnyt is, és legvégül Marie-t, és csak miután meggyőződtem róla, hogy minden
rendben van, mertem becsukni a szemem, és átadni magam az álomnak. Morpheaus már
tárt karokkal várt. Annyira hiányoztam neki, hogy alig akart elengedni.
Hétkor aludtam el, és majdnem tizenhárom órát aludtam egyfolytában, anélkül hogy
akár csak egy pillanatra is felriadtam volna. Nagyon mélyen aludtam. Csak Madlen
hívott fel
445
közben egyszer, de Michelle nem ébresztett fel, mert Madlen csak azért hívott,
hogy megmondja, jól vannak. Amikor felébredtem, és rájöttem, hogy átaludtam a
napot, irtó pipa lettem magamra. Hívtam Vee-t, Johnnyt, Madlent, Claire-t és
Marie-t is, de rendben voltak, így, bár nem könnyen, de túltettem magam rajta.
Útban Fontainebleau-ba nekiálltam egy bőséges reggeli elfogyasztásának. A
buszban található villanytűzhelyen tejet forraltam, és összedobtam egy jó, forró
csokoládét. A testőreimet is megkínáltam, de nem kértek. Azon kevesek közé
tartozom, akiknek szervezete teljesen meg tudja emészteni a tejben található
anyagokat, de csokoládét azért nem szoktam inni, mert hizlal. Most azonban
egyszerűen ehhez volt kedvem, és nem törődtem azzal a néhány pluszkalóriával és
azzal a kis cukorral. Furcsamód elég jól éreztem magam. Ennyit számít egy jó
alvás és egy laktató reggeli este nyolc után.
Már Fontainebleau-ba n jártunk, amikor úgy döntöttem, hogy néhány információt
megosztok az öreg harcosokkal, hogy lássam, mit szólnak hozzá, és hogy többet
tudjak meg a nyolc évvel ezelőtti eseményekről.
- Ugorjunk be az idősek otthonába - mondtam.
- Semmi akadálya - jelentette ki Michelle. Simoné szó nélkül rátért az otthon
felé vezető útra. Hamarosan egy szirénázó rendőrautó húzott el mellettünk,
és ment egyenesen az erdő felé. Egy Citroen és egy teherautó is követte,
mindkettő tele volt emberekkel.
- Mi ez? - fordultam utánuk.
- Bekapcsolom a rádiót, hátha bemondanak valamit - mondta Simoné, és bekapcsolta
a rádiót a műszerfal közepén.
Egy ideig a keresőt tekergette, hogy behozza az egyetlen fontainebleau-i
információs rádióadót, egy helyi hírcsatornát, amely fontainebleau-i
rendezvényekről, eseményekről, és az időjárásról számol be. Éppen az időjárás-
jelentés ment, utána felhívás valamilyen sörkiállításról, melyet az egyik
szállodában rendeztek.
Már majdnem megérkeztünk az otthonhoz, amikor végre bemondta a rádió a hírt,
amely magyarázatot adott a száguldó rendőrségi autókra.
446
- A Borongós-pataknál három órája nyomtalanul eltűnt négyéves kisfiú, a német
Hans Wolfgang után a rendőrség és az erdei mentők nagy erővel kutatnak, de ez
idáig még nem sikerült nyomára bukkanni. Megkérjük hallgatóinkat, ha bárhol egy
vékony, szőke kisfiút látnak, felnőtt kíséret nélkül, azonnal hívják a
rendőrséget. Köszönjük.
- Ménart! - kiáltottam fel.
Hát persze! A kisfiút, akit mi találtunk, a mai napig nem sikerült azonosítani!
Talán mert külföldi! És isten tudja, mikor rabolhatták el!
- Ménart! - kiáltottam ismét. - Azonnal menjünk Ménarthoz!
Üres volt előttünk az út, mentünk úgy 50 kilométeres sebességgel. Simoné
rátaposott a fékre, tekerte a kormányt, és a busz megfarolt. Mire megállt, a
másik sávba kerültünk, orral arra, amerről jöttünk, és amerre mennünk kellett.
Simoné a gázra lépett, megindultunk előre.
- Az a rohadék! Már megint megcsinálta! Már megint! - hajtogattam. - Michelle,
szükségem volna egy éjszakai távcsőre!
Michelle adott nekem egyet. Az ablakhoz tapadtam, és a szememhez emeltem a
távcsövet. Mindent a zöld különféle árnyalataiban láttam.
Ménart... Te rohadt szemét! Te aljas rohadék!
Hamarosan az utcákról az országútra jutottunk, és mindkét oldalról magas fák
vettek körül minket. Már megint itt voltam. Felnéztem az égre. A hold ismét
elbújt a felhők mögé. Mint akkor éjjel.
Már megint egy Lovecraft-történet közepében éreztem magam.
De most minden másként volt, és minden másként lesz. Mert nem voltam egyedül,
nem voltam védtelen, tudtam, ki az ellenség, és egész lényem egyetlen nagy
elszántság volt, a legcsekélyebb kétely nélkül.
Bal kezemmel elengedtem a távcsövet. A kezem lassan lecsúszott a kabátom
zsebére. Ott volt a Chanel, bevetésre készen. Már nem egy embert leütöttem vele,
és nagyon reméltem, hogy Ménart-t is fejbe csaphatom néhányszor, hogy megtudja
az az elmebeteg állat, mennyire gyűlölöm.
447
2.
Philipe Ménart háza
Fontainebleau-i erdő
November 10. péntek, 21 óra 10 perc
Mielőtt Simoné az országútról a földútra tért, lekapcsolta a lámpákat, és
éjjellátó-szemüvegben vezetett tovább. Már ismertük a terepet, Simoné tudta, hol
fér el, és meddig közelítheti meg Ménart házát a busszal. Körülbelül százötven
méterre álltunk meg a háztól. Még tovább is mehettünk volna, de Simoné nem
akarta, hogy felfigyeljenek a motor hangjára, vagy valaki kiszúrja a buszt. Egy
négy méter magas dombocska takarásában álltunk meg, nem is domb, inkább csak
bucka volt. A busz egyik ablakából rá lehetett látni Ménart sötét házára. Jessy
már jó kétszáz méterrel lejjebb kiszállt, és előrement felderíteni a terepet.
Nagyon jó érzés volt látni őt talpig feketében, géppisztollyal a kezében, melyre
éjszakai mesterlövésztávcsövet szerelt fel. A géppisztolyból kiálló tárhoz
szigetelőszalaggal egy másik tárat ragasztott, hogy gyorsabban kicserélhesse, ha
a fegyverben lévő kiürül. Jessy tengerészgyalogos mesterlövész, felderítő,
profi, harcviselt katona és testőr. Na, Ménart vele legyen olyan kemény fickó!
Várnunk kellett. Ez volt a halálom: a várakozás, az állandó, örökös várakozás! A
fene egye meg! Idegességemben képtelen voltam ülni, és az ülések között
toporogtam.
Az volt a célunk, hogy bemenjünk Ménart házába. Ez jogilag eléggé problémás, és
csak akkor tehetjük meg, ha Jessy gyanús nyomokat talál a ház körül. És kell
valamit találnia! Ha nem talál, én akkor is bemegyek! Akkor csak odamegyek,
becsöngetek, és ha valaki feltűnik fegyverrel, akkor jönnek a testőreim.
Ha bent a házban, egy félreeső szobában ott lesz Ménart és az elrabolt kisfiú...
A kisfiú odaszíjazva egy műtőasztalhoz, Ménart mellette, kezében szike és...
és... és...
Akkor én ripityára verem szét a fejét a Chanellel! Efelől legyen egészen biztos!
Jessy nem jött vissza, de rádión jelentett Michelle-nek.
448
-Jessy azt mondja, négy ember friss lábnyomait találta Ménart háza körül, ketten
valamit cipeltek - tájékoztatott Michelle. - Egy terepjáróval érkeztek, ami
tovább is ment.
- A Kiskirály háza felé? - kérdeztem.
- Nem. Vissza arra, amerről jöttek.
- Ez mikor volt?
- Frissek a nyomok - felelte Michelle. Nagyot sóhajtottam.
- Menjünk be. Zárjuk le ezt az ügyet végre! - mondtam eltökélten.
-Jess, ki fogunk szállni - beszélt Michelle Jessyhez, a rádiója apró
mikrofonjába. Várt egy kicsit, majd hozzám fordult. - Készüljünk fel.
- Én készen állok! - jelentettem ki. - Menjünk! Isten tudja, mit tesz a
gyerekekkel az a beteg állat ezekben a pillanatokban!
- Elmondom a szabályokat - nézett Michelle a szemembe. Láttam rajta, hogy nagyon
komolyan kell vennem, amit mondani fog. - Be fogunk lesni a házba, de ha nem
találunk semmit, nem tehetjük meg, hogy behatolunk. Mivel én is hajlok arra,
hogy Ménart az, aki rád vadászik, és látok esély arra, hogy a házában gyerekeket
vagy legalább egy gyereket fogva tartson, ezért elkapjuk, hogy véget érjen ez az
ügy. Jogilag azonban még így is problémás, hogy miért törtünk be a házába. Ezért
valamiben meg kell állapodnunk. Mindannyian azt mondjuk a rendőrségnek, hogy a
kutatás Ménart házához vezetett, és bentről egy gyerek segélykiáltását
hallottuk; ezért mentünk be. Ott kell lenned a háznál és a házban, hogy a dolog
jogilag rendben legyen, mert a te testőreid vagyunk, és bent a házban is téged
védtünk.
- Rendben van, benne vagyok! - vágtam rá. Hazudjak a rendőrségnek, hogy
megmenthessük néhány kisgyerek életét? Még szép, hogy megteszem! - Elfogadom!
Menjünk!
Elindultam az ajtó felé, de Michelle megragadta a karom, és visszahúzott.
- Látom, hogy ideges vagy. Biztos, hogy nem lesz gond? Felkészültél arra, ami
következik?
- Igen - bólintottam rá elszántan.
- Oké - Michelle más hangnemben szólalt meg, amiből tudtam, hogy a rádióba
beszél. - Kiszállunk.
449
Michelle várt tíz másodpercet, azután hátrament, és egy éjjellá-tó-szemüveggel
tért vissza. A kezembe nyomta.
- Ne nagyon használj lámpát - mondta.
Bólintottam. Úgy tettem a fejemre a nehéz szerkezetet, mintha világéletemben
kommandós lettem volna.
- Sophie, te maradsz - rendelkezett Michelle. - Te vagy a hátterünk.
Sophie beült a nővére helyére, a kormány mögé.
- Kiszállok - mondta Michelle.
Sophie lekapcsolta a busz belső világítását, majd a kormányon lévő kis
kapcsolóval kinyitotta az ajtót Michelle előtt. Michelle géppisztollyal a
kezében szállt ki. Az ajtó azonnal bezáailt mögötte. Bent egyetlen kis lámpa
fénye gyulladt fel, hogy ne legyünk teljes sötétben, bár ha minden belső
világítást felkapcsolunk, akkor sem látszott volna ki a sárgásbarnás színű,
kívülről átlátszatlan üvegeken.
Michelle az örökkévalóságig várakoztatott. Iszonyú ideges voltam, és kezdtem
mérges lenni rá, amiért nem enged a házhoz. Lelki szemeim előtt borzalmasabbnál
borzalmasabb jelenetek peregtek. Láttam magam előtt, amint Ménart egy
szikével... Felfordult a gyomrom, hajszál híján elhánytam magam.
- Megyek - szólalt meg Simoné, és elmaradhatatlan fekete puskájával a kezében
kiszállt a buszból.
Abbahagytam a járkálást, és odamentem az ajtóhoz. Sophie mellett álltam meg.
- Még egy kicsit várnod kell - mondta Sophie. Ő sem volt ideges, de nem is
mosolygott, mint ahogyan mindig, amikor hozzám beszélt.
Vagy egy egész percen át toporogtam, amikor Sophie megszólalt.
- Hajtsd a szemed elé a szemüveget, és kapcsold be!
A szívem a torkomban dobogott, miközben megtettem. A buszban sötét lett, de én
tisztán láttam mindent.
- Menj, gyorsan! - mondta Sophie, aztán kinyitotta az ajtót. Gyorsan kiszálltam
a lakóautóból.
Az ajtó becsukódott mögöttem. Michelle mellettem volt, megfogta a bal karomat,
és egy kicsit lehúzott, jelezvén, hogy maradjak összegörnyedve, ne egyenesedjek
ki.
450
Michelle és Simoné is éjjellátó-szemüveget viselt. A busz sötét volt, az erdő
is, a ház is előttünk, az égen nem látszott a hold, sem a csillagok. És hideg
volt, metsző hideg, mint azon az estén.
Elindultunk a ház felé. Vacogtam, annyira hideg volt. A golyóálló mellény
megizzasztja az embert a súlya és a szorítása miatt, de egyébként meglehetősen
szellős holmi. Összébb húztam magamon a kabátomat. Az egyik zsebemből kivettem
az igen előrelátóan odakészített kesztyűt, és gyorsan belebújtam, még mielőtt
elgémberedtek volna az ujjaim. Vékony, de sűrű anyagból készült kesztyű volt,
amiben könnyen lehetett fogni. Például egy pisztolyt vagy egy Chanel N°5-öt.
Hamarosan megérkeztünk a házhoz. Egy vastag fa törzse mögött lapultunk le a
fagyos földre. Szerencsére nem volt hó, így halkan tudtunk mozogni, bár nekem
minden lépés, minden mozdulat, minden lélegzetvétel dobhártyaszaggató
hangzavarnak tűnt. Jessyt sehol sem láttam. Michelle mellettem volt, egy kicsit
följebb, mint én, hogy takarjon a testével. Simoné a fejem mellett térdelt, és a
puskát a vállához emelve nézett körbe.
A rettegés háza." Ha jól emlékszem, volt egy horrorfilm, aminek éppen ez volt a
címe.
Talán tíz méter választott el Ménart sötét kísértetházától. Le nem aidtam venni
róla a szemem, és feszülten füleltem, hátha hallok valamilyen hangot, például
egy kisfiú tompa, a vastag falak miatt távolinak hangzó sikoltását.
Meredten néztem Ménart téglaházát, és fizikailag éreztem a belőle áradó tömény
gonoszságot.
Az Ideglelésben, a film legvégén, amikor Heather és Miké az erdőben találnak egy
elhagyatott házat, a gyilkos házát, az bizony igazán félelmetes volt - de semmi
ahhoz képest, ami előttem állt. Heather és Miké meghaltak abban a házban. Ha itt
meghal valaki, az nem én leszek, nem a testőreim és nem egy kisgyerek.
Előhalásztam a Chanelt a biztonság kedvéért, és jó erősen marokra fogtam.
Aztán észrevettem, hogy Michelle valamit figyel a ház mellett. Odanéztem én is,
és megláttam. Két jól megtermett, fekete kutya rohant egyenesen felénk.
Görcsként hasított belém a félelem. Már megint...
451
Azt vártam, hogy Michelle lelövi őket, de hagyta, hogy közel jöjjenek. Amikor az
első kutya már csak három méterre járt tőlünk, Michelle elengedett, és Simoné
vette át a helyét mellettem.
A két kutya már majdnem rajtunk volt. A gyorsabbik felugrott a levegőbe.
Michelle a géppisztoly csövével a kutya nyakába vágott, alulról felfelé. Az
állat a földre zuhant és nem mozdult. A másik kutya is megérkezett. Michelle-nek
már nem volt ideje, hogy ismét lendületet vegyen, és ezt a kutyát is torkon
vághassa. Letérdelt és a géppisztolyt két kézzel fogva maga elé tartotta, amikor
a kutya rávetődött.
Azt hittem, a nagytestű kutya el fogja sodorni Michelle-t, de ő ügyesen kitért a
súlya és a lendülete elől, és a nyakának nyomott géppisztollyal lefordította
magáról az állatot. A kutya egy pillanatra háttal a földre került, a
géppisztollyal a nyakán. Michelle nyújtott karral, teljes felsőtesttel
ránehezedett a fegyverre. Úgy, mint amikor mesterséges lélegeztetést csinálunk.
Halk roppanás.
Michelle otthagyta a döglött kutyákat, és visszatért mellém. Simoné előrébb
ment, és a fejem mellett vett fel ismét állást, a házat célozva a fekete
puskával.
Michelle félig-meddig rajtam volt, hogy takarjon a saját testével, és a
géppisztollyal körbepásztázott.
Néztem a két mozdulatlan, halott kutyát jobbra tőlünk, és hihetetlen módon
röhögni kezdtem. Nem nevetni, röhögni; görcsösen, csúnyán, gúnyosan.
Befogtam a számat, és a fejem a földre nyomtam, úgy rázott ez az ideges,
idétlen, hangtalan röhögés.
Egy ilyen fekete dög kis híján végzett Vee-vel és velem, de Michelle egyetlen
pillanatra sem jött zavarba, és könnyedén megölte mind a kettőt. Lövés nélkül.
Hihetetlen volt!
Úgy éreztem, ilyen testőrök mellett egy hadsereggel is szembe-szállnék!
Azután elkomorodtam, miközben ismét a házat néztem, és továbbra is éreztem a
házból áradó átható és vérfagyasztó gonoszságot.
Már épp meg akartam kérdezni, hogy mire várank még, amikor Michelle a fülemhez
hajolt.
452
- Most bemegyünk - súgta. Bólintottam. A szívem őrülten vert.
Simoné felemelkedett, és összegörnyedve a házhoz rohant. A bejárati ajtó mellett
állt meg, falnak vetett háttal.
Ekkor kinyílt az ajtó.
Egy alak jelent meg, fegyverrel a kezében. Nem láttam jól. A ház annyira sötét
volt, hogy innen nem tudtam kivenni semmit.
Simoné az ajtó elé lépett.
Vártam a lövés fülsiketítő hangját.
Simoné bement a házba.
Ez egy kicsit meglepett, de aztán beugrott, hogy valószínűleg már Jessy is
bejutott valamelyik ablakon keresztül. Feszülten figyeltem a házat. Michelle
többször is körbenézett, alaposan, minden irányba, a hátunk mögé és a fák
tetejére is. Nem is tudom, hányszor áldottam már magamban a döntésemet, hogy
őket fogadtam fel, és nem néhány dekorációt. A szaktudást és a rátermettséget
semmi sem képes pótolni.
Néhány perc múlva Michelle a fülemhez hajolt.
- Gyere! - súgta.
Felemelkedtünk, és elindultunk a ház felé. Összegörnyedve, gyors léptekkel.
Michelle betolt a nyitott ajtón a házba. Szörnyű bűz csapta meg az orrom.
Bent Simoné vett át, és a falnál a földre nyomott. Michelle kint maradt néhány
másodpercet, feltehetően még egyszer szétnézett, majd bejött, és becsukta az
ajtót.
Ott voltam a Gonosz házában. Egy elmebeteg gyerekgyilkos kísértetházának
előszobájában álltam.
Hogy mi mindent éreztem egyszerre, azt nagyon nehéz lenne leírni. Leginkább
iszonyatot. Minden szőrszálam égnek állt, a pupillám teljesen kitágult, az
orrlyukaim is. A bőröm pórusai rettenetes erővel zárultak össze, mintha minden
lehetséges módon próbálnám magam elkülöníteni a házban lakó borzalomtól. Fáztam,
de nem úgy, mint kint az erdőben, hanem valamilyen misztikus módon, a hideg nem
a csontomig, hanem a lelkem legmélyéig hatolt.
Minden erőmmel markoltam a Chanelt. A földön guggoltam, Simoné előttem állt a
puskájával, Michelle mellettem a géppisztolyával. Amennyire helyzetem engedte,
körülnéztem.
453
Az előszoba úgy öt méter hosszú lehetett. A végén egy kétszár-nyas ajtó vezetett
a ház belsejébe. A mennyezetről nem lógott semmilyen lámpa, a falon sem volt
semmilyen világítótest. Két hatalmas szög volt a falba verve, egymástól fél
méterre, pontosan ott, ahol mi voltunk, csak a másik oldalon. És semmi más.
Michelle felhúzott, és lassan elindultunk az ajtó felé. Orrfacsaró bűz
terjengett. Remegtem a félelemtől és a dühtől. Ha meglátom Ménartot, és az erőm
nem hagy el, akkor nekimegyek. Most nem ússza nem!
Az előszoba végében lévő kétszárnyas ajtó előtt Michelle a földre rántott, és
elém állt. Simoné lassan benyitott.
Az ajtó iszonyatos hangon csikorgott.
Bent feketeség, még feketébb, mint itt az előszobában. Egy pillanatra mintha
valami nem evilági alakot láttam volna mozdulni, amitől majdnem felkiáltottam.
Simoné bement az ajtón. Hallottam, ahogyan nyikorog a padló. Nemsokára mi is
megindultunk előre. Michelle előttem lépett be, majd rögtön utána én is
bementem. Körülnéztem a szobában. Ablak nem volt, két ajtó vezetett tovább. A
szobában volt egy szakadozott, foltos, visszataszító ágy és két nagyon rossz
állapotban lévő fotel, meg egy háromlábú asztal. A falon egy festmény. Rajta egy
arckép.
Jobban szemügyre vettem azt az arcot. Megszédültem, felnyögtem, ahogyan az
iszonyat, mint egy tőr, belém hasított. Az ócska olajfestmény egy torzszülöttet
ábrázolt. Az alak visszataszító szemekkel meredt rám, arca természetellenesen
torz volt, elfajzott karikatúrája az embernek. Aljasság sugárzott a képből,
megvetés minden és mindenki iránt, gonoszság, és elképzelhetetlen kegyetlenség.
Hirtelen rádöbbentem, hogy kicsoda is valójában Ménart, és kik az emberei!
Ménart nem alvilági orvos! Ő valamiféle őrült, hátborzongató, sötét vallásnak a
képviselője, egy undorító szektának, amely gyerekeket áldoz fel egy
természetellenes, gonosz istenségnek valamely olyan kegy elnyerésének
reményében, amely önmagában annyira visszataszító, hogy nincs is rá szó.
A jobb oldali ajtó előtt Michelle ismét lenyomott a földié. Simoné a bal oldali
ajtón ment be. Fél perc múlva visszajött, és bement a
454
jobb oldali ajtón. Néhány másodperc után követtük. Innen egy keskeny csigalépcső
vezetett lefelé.
Az Angyalszív végén, amikor Mickey Rourke rájön, hogy eladta lelkét a Sátánnak,
beszáll a liftbe, és a lift elindul lefelé - lefelé, a pokolba. Én is ezt
éreztem, ahogyan mentünk lefelé a lépcsőn.
Többször is fordultunk, jóval mélyebbre mentünk, mintha csak egy egyszerű
pincébe tartanánk. Túlságosan is mélyre.
Megálltunk egy fémajtó előtt, a lépcső legalján. Láttam, hogy Simoné feltolja a
fejére az éjjellátó-szemüveget. Michelle a fal mellett a földre rántott, és
vállához emelte a fegyverét.
Az ajtó kinyílt. Bent éles fény volt. Reflexszerűen becsuktam a szemem, és a
fejemre toltam a szemüveget.
-Jöhettek - hallottamJessy hangját.
Nem volt ideges, de éreztem benne a feszültséget, ami nagyon megrémített.
Pislogtam néhányat, hogy megszokjam a fényt, azután felegyenesedtem, és bementem
a világos helyiségbe.
Egy szoba. Három ajtó nyílt belőle, volt itt négy ocsmány, foltos ágy, egy
asztal, körülötte öt szék, szekrények, ruhák szétszórva, néhány fegyver, két
kutya és négy ember.
A két kutya és a négy ember mozdulatlanul hevertek. Gyomorfelforgató bűz
terjengett. Mivel az emberek a hasukon feküdtek az ágyakon, és a kezük hátra
volt bilincselve, tudtam, hogy csak elveszítették az eszméletüket, de élnek. A
kutyákat döglöttnek tippeltem.
Jessy a kezében tartotta a géppisztolyt, nem vette a vállára, amiből arra
következtettem, hogy bár ellenőrzik a házat, a veszély még nem múlt el. Lehetnek
rejtett helyiségek, rejtett folyosók is.
A legszélső ajtó egy kamrába vezetett, ahol nagy halmokban állt a búza, a rizs,
a kaimpli, rengeteg hús felakasztva kampóra, kenyerek, bor címke nélküli
üvegekben, némi zöldség.
A középső ajtó után egy nagy szoba következett, legalább százötven
négyzetméteres, tele volt szárított növényekkel, faágakkal és lefejtett
fakéreggel. A helyiség közepén két hosszú asztal állt, melyeken kémcsövek
sorakoztak. Ménart itt kísérletezhetett.
A lépcsővel szemben nyíló ajtó mögött egy lakószoba volt, mögötte egy újabb,
majd egy műhelyszerűség, ahol volt fűrész,
455
fejsze, szerszámok, utána pedig egy kis konyha következett, ahol ebédelni is
lehetett.
A karmában nem volt senki, a laboratóriumban négy ember hevert hátrabilincselve,
a lakószobákban, a műhelyben és a konyhában összesen egy ember.
- Ménart sehol - jelentette Jessy.
Megnéztem a megbilincselt embereket. Meglehetősen rossz arcú, visszataszító
figurák voltak. És egyik se Ménart.
- Hol lehet az a rohadék? - szólaltam meg, most először, amióta a házban vagyok.
- Nem tudom - mondta Jessy. - Nem szökött meg innen, és itt sincs. Vagy már
korábban ment el, vagy egy olyan helyen rejtőzik, amiről nem tudunk.
A fejemhez kaptam. Az nem lehet, hogy Ménart meglógjon! Mert akkor minden
folytatódik tovább! Hiszen az embereinek a többsége is szabadon van! A Tarzan-
sziklánál várt rám huszonhárom ember, azok hol vannak?!
- És a gyerekek? - kérdeztem.
- Nem találtam egyet sem - felelte Jessy.
- Valami gyerekholmi? Jessy megcsóválta a fejét.
- És azok a friss nyomok ott kint? - kérdeztem kétségbeesetten.
- Néhányan valamiért kint jártak az erdőben - mondta Jessy. -Friss földet
találtam négyük csizmáján. Gyerekeknek semmi nyomuk.
- A francba! - csattantam fel. Majdnem felrúgtam egy széket tehetetlen dühömben.
- Át kell kutatnunk ezt a házat, meg kint a környékét is, hátha van kint valahol
egy lejárat valami titkos pincébe!
Nekiálltunk a kutatásnak. Bő másfél órás megfeszített munka után rá kellett
jönnöm, hogy minden valószínűség szerint az ösz-szes verzió közül a lehető
legrosszabb lesz igaz.
A gyerekek a másik házban vannak. Az a másik ház pedig a Kiskirály háza.
456
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET
1.
A Kiskirály háza
A fontainebleau-i erdőben
November 10. péntek, 23 óra 55 perc
Bár pontosan tudtam, hogy Claude Alexander nem tagja semmiféle maffiának, amint
a sötét erdőben a háza felé lopakodtunk, azt képzeltem, hogy a Kiskirály egy
maffiafőnök. Jessy már megint eltűnt, Simoné egy-másfél méterrel előttem haladt,
puskával a kezében, Michelle közvetlenül mellettem. Összegörnyedtem, ameny-nyire
csak tudtam, úgy mentem előre, néha nagyon lassan, néha kocogás-sebességgel.
Amikor feltűnt a kivilágított ház, amely mellett két amerikai Blazer terepjáró
és egy csillogóan tiszta Rolls-Royce állt, egy fa mögé rejtőztünk. A földre
hasaltunk. Fáztam. A leheletem fehér páraként látszott előttem a levegőben. Volt
nálam videokamera, telepek, kazetták, Polaroid fényképezőgép a hozzávaló
kazettákkal, jegyzetfüzet, toll, Chanel N° 5,és gázmaszk. A kamerának és a
fényképezőgépnek egy kisméretű hátitáskában volt hely. A fejemen éjjellátó-
szemüveg, a kezemben éjjellátó távcső. Michelle, Simoné és Jessy pedig még nálam
is sokkal jobban fel voltak szerelve, főleg, ami a fegyvereket illeti. És mégis
úgy féltem, mint azon az éjjelen, amikor az őrület beköltözött az életembe.
Körülbelül harmincöt méterre voltunk a háztól. Az éjjellátószemüveget feltoltam
a homlokomra, és a távcsövet illesztettem a szememhez. Jó alaposan megnéztem
magamnak a kocsikat, majd a ház minden kis részletét, amit láthattam onnan, ahol
hasaltam. Mindenki bent volt a házban, kint senki sem járkált. Hangokat sem
hallottam; sem kutyák, sem emberek, sem járművek hangját. Csend volt. A
távcsövet ismét a ház mellett parkoló autókra irányítottam, és megnéztem a
rendszámukat. Leeresztettem a távcsövet,
457
és a dzsekim zsebéből elővettem a jegyzetfüzetemet és a tollamat, hogy
feljegyezzem a rendszámokat. A füzetet és a tollat visszadugtam a zsebembe.
Ismét a házat figyeltem az éjjellátó távcsövön át.
Legalább tíz perc telt el, és egyre idegesebb lettem, amiért nem megyünk. Azután
Michelle a fülembe súgott.
-Jessy nem tud észrevétlenül behatolni a házba.
Tudtam, mit jelent ez. Michelle több tervet is készített, és most a legrosszabb
következik.
Jessy már alaposan körülnézett, hogy tudjuk, van-e valaki, aki megfigyelés alatt
tartja a Kiskirály házát, a rendőrség vagy a titkosszolgálat emberei, mert
nagyon rossz lenne, ha felvétel készülne arról, amit tenni akartunk. Jessy
megpróbált észrevétlenül bejutni a házba, és felderíteni, hogy hányan vannak
bent, milyen a ház felosztása, de a ház biztonsági berendezései túlságosan is
jók voltak, ezért ez nem jött össze. Michelle rádión odahívta Sophie-t
erősítésként.
Nem láttam Sophie-t, de mert Michelle rám nézett és bólintott, tudtam, hogy már
megérkezett, és a ház valamelyik oldalánál várakozik. Jessy is felvette már a
helyét a ház háta mögött.
Itt volt az idő.
Michelle a fülembe suttogva megkérdezte, hogy készen vagyok-e.
Nem, nem voltam készen, erre nem. De nem volt választásom. Azt akartam, hogy az
életem megint az enyém legyen, hogy Vee és a lányaim szabadok legyenek, hogy
anyukám ne őszüljön tovább, és hogy a gyerekek, akiket a Kiskirály fogva tart,
szabaduljanak ki onnan. Bólintottam. Csináljuk!
Lassan, összegörnyedten hátrébb húzódtunk, majd elindultunk jobb felé, és
tizenöt méterrel arrébb, mint ahol a földön hasalva várakoztam, megálltunk.
Elraktuk a távcsöveket és az éjjel-látó-szemüvegeket.
Michelle levette a géppisztolyáról a távcsövet, betolta a válltámaszt, és a
dzsekije alá rejtette a fegyvert. Simoné hasonlóképpen járt el a puskájával:
behajtotta a válltámaszt, és a kabátja alá dugta. Egyikünknél sem látszott
fegyver.
Vettem egy utolsó, nagy levegőt, és körbenéztem. Mintha búcsúztam volna. És
amire készültünk, annak bizony könnyen lehetett volna a halálom vagy a halálunk
a vége.
458
Elindultunk előre. Kiértünk a fák közül, és egyenest a Kiskirály házának
bejárati ajtaja felé tartottunk. Igazából nem érdekelt olyan nagyon, hogy a
Kiskirályt sikerül-e elkapni. Most nem érdekelt. Most csak az érdekelt, hogy a
gyerekek legyenek biztonságban, minden más ráér. Persze, nem bántam volna, ha
ott van, és meghal.
Megérkeztünk a ház bejárati ajtajához. Simoné becsöngetett. Úgy álltam, hogy a
kukucskálón át látni lehessen, hogy ki vagyok. A kapucni a fejemen maradt, hogy
eltakarja a sisakot, de a szemüveg nem volt rajtam, és a garbóm nyakát is az
állam alá hajtottam vissza.
Csörrent a kulcs a zárban, és kinyílt az ajtó. Magas, széles, megvasalt, vastag,
boltíves faajtó. Két férfi állt az ajtóban, mindketten farmert és bőrdzsekit
viseltek. Az egyikük 190 centi magas lehetett, széles vállú, fekete haját copfba
fogva viselte, a másik egy fejjel alacsonyabb, nagyon izmos és kopasz. Két
könnycsepp volt a bal szeme alá tetoválva.
Elég sok helyen lettem volna szívesebben, mint itt, de itt kellett lennem.
- Joyce Byron vagyok - mondtam, az idegességtől remegő hangon. - Claude
Alexandert keressük.
- Aztán minek? - szólalt meg a magasabbik.
- Pénzt hoztunk - mondtam.
- És miféle pénzt?
- A tartozásomat.
A fickó végigmért, aztán mindketten hátrébb léptek.
- Akkor gyertek - mondta a kopasz.
Bementünk a házba, az ajtót becsukták mögöttünk. Az előszobában voltunk. Jobb
oldalt, két méterrel előrébb ajtó nyílt, utána újabb két méterre egy másik, bal
oldalon hat méterrel lejjebb volt még egy ajtó, és egy nagy, kétszárnyas ajtó
velünk szemben.
- Itt várni! - mutatott a földre a kopasz, és eltűnt a szemközti ajtó mögött.
Még várnunk kellett. Egyelőre semmit sem tehettünk. Dobogott az ér a
halántékomon. Szédültem, hányingerem volt, égtek az izmaim, fájt a csontom.
Mindez a félelemtől és az undortól.
- Dobjátok le a csomagokat és a kabátot! - szólalt meg a magas férfi.
459
- Sietünk - mondtam.
- Annyira azért nem kell sietni. Dobjátok le a csomagokat, és a kabátot!
Nem lett volna jó, ha levesszük a kabátunkat. Azonnal meglátta volna a
fegyvereket és a golyóálló mellényt. A fickó felém nyúlt, mintha meg akarná
fogni a kabátom cipzárat. Félreütöttem a kezét. Erre vigyorogni kezdett.
- Akkor legalább a kapucnit vedd le. Itt bent nincs hideg.
- Jól vagyok így - mondtam. - Csak odaadom a pénzt, és itt sem vagyok.
Erre felnevetett. Visszatért az alacsonyabbik.
- Most egy kis motozás lesz, lányok! - jelentette ki. Látszott rajta, hogy örül
neki.
- An-ól szó sem lehet! Senki nem fog itt fogdosni! - mondtam kissé
hisztérikusan, amit nem különösebben játszottam meg. - Itt a pénz és kész!
Beszélnem kell Claude Alexanderrel!
- Beszélhetsz vele, a szobában vár, de előbb lássuk, mi van nálatok! Ismerünk ám
titeket!
- Hagyjál! - ütötte félre Simoné a kopasz kezét, aki le akarta venni a kabátját.
- Hagyjál, hagyjál! - parodizálta Simone-t. - Ez így nem mehet tovább!
Jobbjával szétgombolta a zakóját. Egy pisztoly volt a nadrágjába dugva, a
hasánál. Ráfogott a markolatára, és elkezdte előhúzni. Amint a csöve elhagyta a
nadrágját, elkezdődött.
Michelle a zsebéből előkapta az egyik kis 9 milliméteres pisztolyt, és nagyon
gyorsan, kétszer fejbe lőtte a kopaszt.
Vér és koponyadarabkák repültek ki a fejéből.
Simoné is a zsebébe nyúlt, és mire a magas férfi reagálni tudott volna, kettőt a
fejébe lőtt egy ugyanolyan pisztollyal, mint Michelle.
A falhoz simultam és leguggoltam, ahogyan kellett. Simoné és Michelle
szétrántották a cipzárat a kabátjukon, és előkapták a fegyvereiket. Simoné a
puskával rohanni kezdett a szemközti ajtó felé. Michelle a géppisztollyal a
legközelebbi ajtóhoz lépett, és berúgta. Bevilágított a helyiségbe a géppisztoly
csöve alá szerelt lámpával, de nem lőtt. A szobából üvegcsörömpölést hallottam,
ahogyan valaki kívülről vagy belülről betörte az ablakot.
460
Simoné berontott a szemközti ajtón, és azonnal tüzelni kezdett. A lövések olyan
gyorsan követték egymást, hogy a dörrenések összemosódtak.
Michelle a folyosót figyelte. A szobából, amelynek az ajtajában állt, Sophie
tűnt fel, puskával a kezében. Rám nézett, és intett. Odaszaladtam hozzá. Sophie
belökött a szobába, és mutatta, hogy az ajtó mellett lapuljak a falhoz. Michelle
elindult előre, hogy mielőtt csatlakozik Simone-hoz, ellenőrizze a folyosóról
nyíló többi helyiséget.
A szobában nem volt senki rajtunk kívül. Csak egy széket, egy kis asztalt, ágyat
és egy tévét láttam a folyosóról beszűrődő fényben.
A szoba ajtaja teljesen ki volt nyitva, kitárva egészen a falig. Sophie az
ajtókeretben fél térden állt, és a puskával a folyosót figyelte. Én a háta
mögött a földön kuporogtam, és nem láttam semmit sem abból, ami a folyosón
zajlott. A szobában nem égett semmilyen lámpa, hogy ha netán valaki kívülről
benézne, ne lásson engem.
Tudtam, hogy Jessy már a házban van valahol, csak ő hátulról ment be. Rengeteg
lövést hallottam, fogalmam sem volt, melyik kié. Csak reméltem, hogy a testőreim
közül senkit sem találnak el.
Körülbelül tizenöt perc múlva megjelent Michelle. Már nem voltak lövések, csend
honolt az egész házban.
- Menj, Sophie, siess vissza! - mondta.
- Jövök - bólintott Sophie. Felállt, és elindult az ablak felé, majd kimászott
rajta.
Michelle Sophie helyét vette át, onnan figyelte az előszobát és az ablakot,
melyen keresztül Sophie az imént távozott.
- Sophie idehozza a kocsit - tájékoztatott Michelle. - Ez úgy hat-hét perc.
Azután körülnézhetsz.
- Gyerekek? - kérdeztem.
- Nem találtunk egyet sem - felelte Michelle.
- Ezt nem értem... - mondtam magam elé bambán. Se Ménart, se a Kiskirály? - De
hát... ki jöhet még szóba rajtuk kívül?
- Csak végigrohantunk a házon, és nem találtunk egyetlen gyereket sem, vagy
bármilyen nyomot, gyerekholmit, ilyesmit, ami kisgyerekek itt tartózkodására
utalna. De lehetnek titkos ajtók és helyiségek.
461
Összeszorítottam a szemem. Végig rossz nyomon jártam volna? A rendőrség járt a
megfelelő úton? Vagy ők is, én is eltévedtünk? De hát minden, amit megtudtam,
Ménart-ra és a Kiskirályra tereli a gyanút!
- Talán van egy másik ház is valahol a közelben, amit csak a gyerekek miatt
tartanak - találgattam.
- Nincs más ház a közelben - mondta Michelle. Felsóhajtottam. Ez nem lehet igaz!
Miért ilyen bonyolult minden?
- A Kiskirály? - kérdeztem.
- Meghalt - mondta Michelle.
- Meghalt? - ismételtem meg a szót hitetlenkedve. - Biztos?
- Igen. Három 10 milliméteres golyót lőttem a fejébe. Ménart nincs itt. Nem
tudjuk, hol van.
Kezdtem elkeseredni. A fény az alagút végéről ismét eltűnt.
Kivártuk, amíg megérkezik Sophie a páncélozott busszal, és leparkol a ház elé.
Mehettünk végre. A házban tizenegy holttest volt, mindegyike férfi, és a
testőreim golyói által haltak meg. Volt még hat ember, akik csak kábultak
voltak. Úgy gondoltam, a sokkolóval kaphattak, vagy egyszerűen leütötték őket.
Claude Alexander, a Kiskirály, aki rémuralmat tartott fenn a városban, szétlőtt
fejjel feküdt a fal mellett a konyhában. Nem volt valami szép látvány.
Belenéztem a halott szemeibe, és biztos voltam benne, hogy velejéig gonosz
ember.
Lementünk a pincébe. Nem volt itt semmilyen különleges eszköz, se
gyomorfelforgató szag. Ez a ház látszólag teljesen rendben volt. A pincének
olyan volt a szaga, mint amilyennek az ember egy erdei ház pincéjét elképzeli.
Néhány száz farönköt, egy kétszáz literes hordóban vörösbort, pár tucat
borospalackot tároltak itt, és az ajtótól nézve a jobb oldali falnál egy kisebb
műhelyt rendeztek be, faltól-falig munkapaddal, satuval, szerszámokkal a falon.
A pince körülbelül száztíz-százhúsz négyzetméter alapterületű lehetett. A földön
akkora kosz volt, mintha száz éve senkinek sem jutott volna eszébe, hogy a
tisztaság fél egészség. Mindenfelé megszáradt sár, olajfoltok, faforgács,
fűszálak, ételmaradék.
A pince közepén álltunk meg.
- A pince az egyetlen hely, ahol viszonylag biztonságban tart-
462
hatnak elrabolt embereket - jelentettem ki határozottan. - Bárhol máshol egy
egyszerű látogatás is lebukással fenyegetne.
- Nézzünk körül! - mondta Jessy.
Felosztottuk egymás közt a területet, és nekiláttunk. Benéztünk mindenhová,
megemeltünk mindent, ami mozdítható volt. Végigkopogtattuk a falat, hátha
valamelyik mögött üreg van vagy hátha a fal valamelyik része mozdítható, és
érintésre rejtekajtót nyit ki. De semmit sem találtunk.
Megint a pince közepén álltunk. Tanácstalanul.
- De hát nincs más ház a környéken! - fakadtam ki. - A rendőrség verzióját
megcáfoltuk! Ménart házában egyetlen gyerek sem volt, és itt sincs! Ez nem
lehet! Itt kell lenniük! Itt kell lenniük valahol!
- Induljunk ki abból, hogy a gyerekek itt voltak - mondta Jessy. - Hogyan
történhetett, mi lehetett a rendszer? -Jessy az ajtóhoz sétált. - Bejöttek - a
földre mutatott. - Itt lehetett egy ágy - leguggolt, és megtapogatta a követ a
földön. - Talán éppen ide dobták le a tálat valami moslékkal. Aztán egy napon
valamiért nyitva maradt az ajtó - visszament az ajtóhoz. - Vagy az őrrel történt
valami, szívrohamot kapott, vagy ilyesmi. A kisfiú pedig kisétált.
- A kisfiú aludt valahol - mondtam. - Hol feküdhetett? És evett is. Hol? És néha
elintézte a dolgát. Hol? És van egy hosszú létra a falon, a műhelyrésznél.
Minek? A pince úgy négy méter magas, a létra megvan hat méter. Tehát nem azért
van itt, hogy égőt cseréljenek, ha kiég. Miért van itt?
- A ház körüli munkákhoz, például - gondolkodott Jessy hangosan. - A létra túl
feltűnő, ha elrejtettek itt valamit, a létrát is kivitték volna. Vagy épp ezért
hagyták itt.
Megint percek teltek el ötlet nélkül. Nem tudtam feladni, éreztem, hogy a titok
nyitja itt van; itt, ebben a pincében. Mit tenne most az én helyemben Sherlock
Holmes? Holmes módszere a részletek megfigyeléséből áll. Hát akkor, lássuk
azokat a részleteket.
Mi az, ami nem illik a képbe? Mi az, ami ellentmond a tapasztalataimnak?
A műhelyrészhez mentem. Én kutattam itt, fölösleges lett volna újrakezdeni. Csak
megálltam, megérintettem a munkapadot, a satut, a szép rendben sorakozó
szerszámokat a falon. A kezembe
463
vettem egy fogót, ami nem volt a helyén. Ki vette le? Miéit maradt az asztalon?
A munkapadon néhány deszka és vasdarabok sorakoztak, kevésbé rendezetten, mint a
szerszámok a falon. Mit akaitak ezekkel csinálni? Deszkák és vaslemez... Az
egyik vasat felemeltem. Véletlenül levertem egy csavart az asztalról.
Gyorsan leguggoltam érte, de nem vettem fel. Találtam valamit, ami ellentmondott
a tapasztalataimnak. A tenyeremet lenyomtam a betonra, és végighúztam rajta.
Szép sima. Levettem a táskát a hátamról, és kivettem belőle a nagyítót.
Felemeltem a csavart a földről, és megvizsgáltam nagyítóval a nyomát. Egy apró
kis sérülés volt a betonon. Körbenéztem a munkapad teljes hosszában, egy méter
széles sávban. Semmi.
Michelle ott állt mellettem. Odahívtam, leguggolt mellém.
- Nézd meg itt! - mutattam a csavar ütötte aprócska lyukra a földön, amit szabad
szemmel nem is lehetett látni.
Michelle megvizsgálta a nagyítómmal.
- Igen, látom - mondta.
- Akkor nézz itt körül!
Michelle körülnézett, nagyjából ugyanott, ahol én korábban.
- Semmi - mondta.
- Hát éppen ez az!
Michelle a szemembe nézett. Nem igazán értette.
- Leejtettem egy csavart, igaz, elég nagy csavar, még anya is van rajta, de
akkor is csupán néhány gramm, és nyomot hagyott a betonon. De máshol nincs semmi
nyom! Egyetlen ütődés nyomát sem lehet látni. Faforgács van a földön, egy kis
fűrészpor, olajfoltok. Itt dolgoztak. És soha nem esett le egyeden csavar sem,
se egy szög, se egy szerszám, se egy munkadarab?
Michelle hirtelen megértette.
- Itt nemrég betonoztak! - mondta ki. Bólintottam.
- Azután összekoszolták a betont, hogy azt higgyük, régi. Egy hétig hordák ide a
koszt! - magyaráztam.
Simoné a lépcsőhöz ment, és megnézte a fokokat, különös tekintettel a legalsót.
- A lépcsőfokok egyformák - jelentette ki. - Ez ellentmond a feltevésnek.
464
- És ha a legalsó fok eleve nagyobb volt? - kérdeztem - Mi van, ha nem
körülbelül tíz-tizenkét centi magas volt, mint a többi, hanem mondjuk tizenöt
vagy húsz? Mi van, ha eredetileg úgy tervezték, hogy egy esetleges lebukásnál
így tüntetik majd el a nyomokat?
Levettem egy festékkaparót a falról, a pince közepére mentem, letérdeltem, és
elkezdtem felkaparni a koszt. Meglepően könnyen jött, ami az elképzelésem
mellett szólt. Amikor egy olyan két négyzetméteres területen leszedtem a koszt,
a műhelyasztalhoz mentem, és kerestem egy csákányt.
- Fel akarod szedni a betont? - kérdezte Michelle.
- Igen. Nincs más lehetőség - feleltem.
Egész életemben csak egyetlenegyszer fogtam csákányt a kezemben, valamikor
réges-régen egy barátunk építkezésénél ügyetlenkedtem vele. Annyi gyakorlatias
gondolkodásom azért volt a csákánnyal kapcsolatban, hogy mielőtt nekiláttam,
feltettem a védőszemüvegemet, és az orrom elé húztam a garbóm nyakát, nehogy
megsebesítsen egy felpattanó betonszilánk.
A fejem fölé emeltem a csákányt, és lesújtottam. Olyan érzés volt, mintha egy
tiltott világba akarnék betörni erőnek erejével. Elhatalmasodott rajtam az
iszonyat, de nem álltam meg.
- Őrködjetek! - mondta Michelle Jessynek és Simone-nak, és egy csákánnyal a
kezében odajött hozzám, és nekilátott törni a betont.
Hamarosan mindannyian tudtuk, hogy igazam volt.
Amit a felső betonréteg felszedése alatt találtunk, az felülmúlta a
képzeletemet. Nem egyszerűen csak nyomok rejlettek ott, hanem egy lejárat egy
alsóbb szintre. Abban a pillanatban, hogy sikerült megnyitni a lejárat vastag
acélajtaját, olyan bűz csapott fel, hogy hátrahőköltünk tőle.
Jessy bevilágított a géppisztolya csöve alá szerelt lámpával. A szag borzalmas
volt, felfordult tőle a gyomrom. Nem természetes bűz volt, hanem valami egészen
más, amitől az iszonyat végigkúszott a hátamon.
- Simoné, hozd ide a létrát! - mondta Jessy.
Simoné a létrához futott, lekapta a falról, és odavitte Jessynek, a lejárathoz.
- Ereszd le! - mondta Jessy.
465
Simoné lebocsátotta a létrát a pince alatti, titkos verembe.
- Lemegyek! - mondta Jessy.
- Vigyázz magadra, Jessy! - szóltam neki.
- Vigyázok.
- Simoné, az ajtót! - rendelkezett Michelle.
- Oké - bólintott Simoné, és a hordó takarásában becélozta a pinceajtót.
Michelle jó két méterre állt a lejárattól, a farönkök közelében, én meg mögötte,
fél térdre ereszkedve. Kavargott a gyomrom a bűztől, és attól, amit lelki
szemeim előtt láttam.
Körülbelül két perc múlva Jessy felszólt.
- Lejöhettek! - mondta. - De készüljetek fel a legrosszabbra. Nagyon erős gyomor
kell hozzá.
Michelle felém fordult, és a szemembe nézett. -Joyce, le akarsz menni? -
kérdezte.
- Persze, hogy le akarok menni. Látni akarom! Látnom kell!
- Rendben. Maradj a közelemben! Bólintottam.
Elindultunk a létra felé. Michelle előttem mászott le, azután szólt, hogy
mehetek. Megfogtam a létrát, és rátettem a lábam az egyik felső fokra. Lassan
elindultam lefelé. Mintha a pokolba tartottam volna.
Ahogyan egyre lejjebb és lejjebb másztam a létrán, úgy burkolt be az a különös
hideg, és az a nem természetes sötétség, amilyet máshol sohasem láttam még.
Leértem a létra aljára. Elővettem a lámpámat, és felkapcsoltam.
Körbevilágítottam. Attól, amit láttam, földbe gyökerezett a lábam. Még levegőt
venni is elfelejtettem.
Michelle szorosan mellettem állt, Jessy a másik oldalamon, egy kicsivel előrébb.
Remegtem. Volt egy pillanat, amikor azt hittem, hogy az eszemet vesztem; hogy ez
a látvány fog kísérteni egész hátralévő életemben.
Ez itt egy börtön volt.
Ocsmány, büdös, visszataszító, elmondhatatlan. Egyetlen bútor vagy használati
tárgy sem volt idelent. A földön kisebb-nagyobb moslékkupacok, és rengeteg
kutyaürülék. A kupacokon férgek nyüzsögtek. És a helyiség közepén egy ketrec
állt. Kicsi, nem nagyobb négy négyzetméternél. Ahogy közelebb merész-
466
kedtünk, emberi ürüléket és gyomorfelforgató moslékot láttunk az alján.
- Ide volt bezárva - mondta Jessy halkan, és géppisztolya csövével a ketrecre
bökött.
Elsírtam magam. Mit kellett kiállnia annak a szerencsétlen kisgyereknek... Hogy
lehetett erre ember képes?
- A nyomokból ítélve, a kisfiú hónapokat töltött el ebben a ketrecben - mondta
Jessy.
- Aki ezt tette, az nem volt ember - szólalt meg Michelle. Nem bírtam nézni a
ketrecet, elfordítottam a fejem. Odébb
mentem, jött velem Michelle is. Csak sétáltam körbe a fal mellett, és a lámpám
fényével világítottam a férgeket. Egyszer csak megdermedtem. Tettem egy lépést
visszafelé, és alaposabban megvizsgáltam, amit kiszúrtam.
Igen, semmi kétség.
Te jóságos ég...
Kifutott a vér az arcomból, megszédültem, nem kaptam levegőt. Ha Michelle nincs
ott, és nem karol belém, összecsuklot-tam volna.
Jessy is odajött, levilágított elénk a földre.
- Kutyaszar mindenhol - mondta. - Többféle, vagyis nem egyetlen kutyáé. Ha a
gyerek bent volt a ketrecben, és semmi sem utal arra, hogy onnan kiengedték
volna, akkor miért volt itt lent ennyi kutya? Kutyák őriztek egy négyéves
kisfiút? De minek? Talán azért, hogy ugassanak, és így a gyermek halálra
rémüljön? Ezek egyszerűen... ezek... ezek már nem emberek, és kész!
- Én mindenkit, aki benne van ebben az ügyben, egy ilyen ketrecbe zárnék élete
végéig - jegyezte meg Michelle.
Odahajoltam Michelle-hez.
- Menjünk innen! Gyorsan! Gyorsan! Menjünk végre haza! Nem akarok itt lenni
tovább!
Michelle az arcomat fürkészte.
- Mi a baj, Joyce? - kérdezte.
- A veszély sohasem múlik el - feleltem.
467
2.
Egy páncélozott lakóautóban
A Kiskirály házánál, a fontainebleau-i erdőben
November 11. szombat, 05 óra 17 perc
Miután teljesen átkutattuk a Kiskirály házát, és megtaláltuk a ketrecet az alsó
pincében, ahol a nyomok szerint egy gyereket tartottak fogva, felmentünk, és
beszálltunk a páncélozott buszba. Mi-chelle hívta a fontainebleau-i, azután a
párizsi rendőrséget. Jó húsz percbe telt, mire kiérkezett a helyi rendőrség első
kocsija, és majdnem egy órába, mire megérkezett Armand felügyelő.
A buszban beszélgettem a felügyelővel és a társával, Michelle és Simoné
jelenlétében, miközben tizenkét rendőrségi autó, köztük több fogolyszállító is
állt a ház környékén. Kiszálltak Ménart házához is, és nekikezdtek az erdő
átkutatásának. Minden Fon-tainebleau-ból kivezető utat lezártak.
Körülbelül harminc rendőr rázta meg a kezem. Mind helyiek voltak. Gratuláltak.
Arra számítottam, hogy mindenki jó alaposan lehord majd, de nem így történt.
Legalábbis addig nem, amíg Armand felügyelő és a társa fel nem szálltak a
buszra.
- Jó reggelt, Byron kisasszony! - köszönt Armand felügyelő. Hajnal volt már,
kora hajnal, de olyan sűrű sötét volt az ég, hogy tudtuk, a nap még nagyon
messze jár.
-Jó reggelt! - mondtam kimerülten.
Fáradtan ültem az egyik ülésen, és még mindig rajtam volt a golyóálló mellény.
Kint mindenki fel volt dobva, mert a Kiskirály meghalt, de én tudtam, hogy az
ügynek még nincs vége.
- Hogy van? - kérdezte a felügyelő.
- Jól - válaszoltam nem túl meggyőzően. - Ha arra kíváncsi, hogy megsebesültem-
e, akkor a válaszom: nem. Fizikailag nem.
A felügyelő leült az előttem lévő ülésre, és befordította az ülést, hogy szemben
legyen velem. A társa két méterrel odébb várakozott; ő nem ült le. A felügyelő
levette a kalapját, és hátrasimította a haját. Úgy tűnt, mintha azon
gondolkodna, hogy mit is mondjon.
- A Grant Kastély egyik éjszakai portását holtan találták egy
468
kútban, innen úgy két kilométerre északkeletre, valamikor éjfél körül - mondta
végül, mintha csak úgy eszébe jutott volna. - 0 volt szolgálatban azon az
éjszakán, amikor elhelyezték a bombát a kocsibeálló alatt futó csőbe.
A felügyelő tájékoztatása semmiféle hatással nem volt rám. Teljesen biztos
voltam benne, hogy ez lesz, és nem is tévedtem. És a ketrec után nem tudom, mi
rázhatott volna még meg.
- Kinek az ötlete volt, hogy nyomozzanak? - kérdezte Armand felügyelő egyenesen,
nem kerülgetve tovább a témát.
- Ez kutatás volt, nem nyomozás - mondtam. - Az én ötletem volt, hogy könyvet
írjak az esetről, hogy ne legyenek anyagi veszteségeim. Csak kutattam a könyv
miatt, és ide jutottam. Az én ötletem volt.
- Ha nem sértem meg, Byron kisasszony, miért volt erre szükség? ^
- Évek óta ott lakom a Champ-de-Marson. Imádok ott lakni. Szeretem a kilátást,
az egész környéket, mindent. Szeretem annak a lakásnak minden kis zugát. Nagyon
szerettem otthon lenni, mindenfélét csinálni. De aztán az a lakás börtön lett.
Egyszer megkérdeztem magát, hogy meddig tarthat el egy nyomozás. Azt felelte:
hónapokig vagy évekig, és olyan is van, hogy soha nem kapják el a tettest.
Teltek a napok, és bárki bármit tett is, nem volt eredménye, mert én még mindig
nem tehettem ki a lábam az ajtón. Azzal kellett szembenéznem, hogy egész
hátralévő életemben rettegnem kell, testőrökkel kell kísértetnem magam
mindenhová, és ha csak az ablak közelébe megyek, fennáll a veszélye, hogy
meghalok. Véget ért a pályám, véget ért az életem. Nem számított, hogy mit
tettem és mit értem el, arra voltam kárhoztatva, hogy lakásom négy fala közt
töltsem az életem, csak azért, mert összetalálkoztam egy elmebeteg állattal. Hát
ezért volt erre szükség. Nem bírtam elviselni, hogy négy fal közé vagyok
beszorítva. Nem bírtam elviselni, hogy anyukám annyira aggódik értem, hogy
megőszült egy tincse. Ha Franciaország összes rendőre az én ügyemen dolgozott
volna, akkor sem lettem volna nyugodt. Nekem kellett cselekednem. Muszáj volt.
Volt egy pillanat, amikor megadtam magam ennek az őrültnek. - Felhúztam a
kabátom és a pulóverem ujját a bal kezemen, hogy a felügyelő lássa a kötést a
csuklómon. - De a pillanat elmúlt. És azután már nem voltam rá
469
hajlandó. Soha többé. Mindig is nekem kellett gondoskodnom saját magamról, bár
erre egy kicsit későn jöttem rá.
A felügyelő kinézett az ablakon, figyelte a Kiskirály házánál dolgozó kollégáit.
A társa a kalapjával játszott. Leejtette. Gyorsan felkapta. A felügyelő felém
fordult, és a szemembe nézett.
- Megértem, hogy el volt keseredve - mondta lassan. - Ki ne lett volna? De ezt
akkor sem lett volna szabad megtennie, Byron kisasszony. Maga nem nyomozó. Nem
ez a munkája. Feleslegesen tette kockára az életét. Van arról fogalma, hogy hány
embert osztottak be a maga ügyére?
- Biztosan jó sokat. De ha ennyi ember dolgozott az ügyön, igazi nyomozók,
akiknek ez a munkájuk, hogyan lehetséges az, hogy mi előbb értünk el ide, mint
maguk?
Volt egy kis gúny a hangomban, mert kioktatást éreztem a felügyelő hangjában.
Tudtam, hogy ő nem fog gratulálni nekem, de nem is vágytam a gratulációjára,
csak éppen nem vártam volna, hogy hibáztatni fog, amiért elvégeztük az ő
munkáját.
- De ha már belevágott, legalább tájékoztatott volna minket! -mondta a
felügyelő.
- Úgysem vette volna komolyan senki, csak rám parancsoltak volna, hogy hagyjam
abba, és szétkürtölték volna mindenfelé a hírt, hogy hol vagyok, és mit
csinálok! Nem tartottam jó ötletnek! És majdnem a legvégéig szinte semmit sem
tudtam volna bizonyítani. Sok mindent gondoltam, tudtam egyet s mást, de
bizonyítani alig tudtam volna valamit. Egészen mostanáig. Nem egy egyszerű
visszaemlékezést akartam írni, hanem egy olyan könyvet, ami világrengető siker
lesz. Értse meg, azzal kellett szembenéznem, hogy véget ért a karrierem, és
sürgősen találnom kellett valamilyen bevételi forrást, még mielőtt tönkremegyek.
- Ne tekintsen minket az ellenségének, Byron kisasszony -mondta Armand
felügyelő. -Jól sült el, ez az egyetlen oka annak, hogy nem tartja hibának, amit
tett. De ha rosszul végződik, akkor minden egészen más lenne.
Megráztam a fejem.
- Bármi jobb, mint elsorvadni! - jelentettem ki nagyon határozottan. - Most is
azt mondom, hogy jobb harc közben elesni, mint a félelembe belehalni.
- Tudja, egész pályafutásom során csupán egy ember próbált
470
meg saját szakállára nyomozni az ügyében: egy volt rendőr, más senki - mesélte a
felügyelő. - Álmomban nem gondoltam, hogy egy modell nekikezd - legyintett a
kalapjával. - De hagyjuk ezt a csudába! Most már vége. Nem számít, mi volt.
Örülök, hogy sikerrel jártak, higgye el, Byron kisasszony, teljes szívemből
örülök! Bevallom, hogy mi egész idő alatt rossz nyomon jártunk, és nem vettük
komolyan azt a teóriát, miszerint a tettesek Fontainebleau-ban élnek. Mindent
összevetve: szép munka volt! Gratulálok! - a kezét nyújtotta. Megragadtam, és
egy pillanatra megszorítottam. Nem kellenek ellenségek, nem akartam, hogy Armand
felügyelő az ellenségem legyen. - Azt egyszer majd el kell mesélnie tüzetesen,
hogy mi volt a módszere, mert engem az ilyesmi mindig is nagyon érdekelt.
Rábólintottam, hogy egyszer majd elmesélem.
- Egyébként nem gondoltam, hogy sikerül kiderítenünk, hogy ki áll a háttérben,
csak idejöttünk, hogy anyagot szedjek össze a könyvemhez. Szinte véletlen volt,
hogy ez lett az eredménye. De sajnos még nincs vége - jegyeztem meg.
A felügyelő csodálkozva felvonta a szemöldökét.
- Ezt hogy érti? - kérdezte. - Tudjuk, honnan szökött a gyerek, akit maga és a
barátnője találtak, tudjuk, ki volt a főnök, a tettesek egy része meghalt, a
másik része pedig a rabszállítóban csücsül. Azt is tudjuk, hogy a Kiskirály,
miután elszökött tőle a kisgyerek, két hangtalan emberölésre idomított kutyát
engedett el éjszakára az erdőbe, hogy széttépjék azokat, akik a háza közelébe
mennek. Miért nincs még vége?
- Ménart és a Kiskirály társak voltak - magyaráztam. - A Kiskirály megvan,
Ménart-nak viszont nyoma sincs. Még az sem teljesen biztos, hogy kettejük közül
a Kiskirály volt a főnök - elnéztem a ház körül sürgölődő, többségében
egyenruhás alakot. -Még nincs vége. Az életemet még nem kaptam vissza.
471
HARMINCADIK FEJEZET
1.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 11. szombat, 21 óra 38perc
Már hajnalban ott volt a rendőrség a Kiskirály házánál, mégis este lett, mire
hazakeveredtem. Először Fontainebleau rendőrsége tartott igényt a vallomásomra,
majd a Párizsban székelő országos főkapitányság, és az ügyemben nyomozó rendőri
egység is, Ar-mand felügyelővel az élen. A rendőrök ünnepi hangulatban voltak.
Micsoda fogás! Csak én tudtam, hogy még nincs vége. Bár országos körözést adtak
ki Ménart ellen, az volt az érzésem, hogy Ménart nem menekült el, hanem csak
elbújt. A sarokba szorítottam; tudja, hogy neki egyszer és mindenkorra
befellegzett, és már nincs vesztenivalója. És még egy utolsó csatára készül. Egy
legutolsó csatára. Amely a legveszélyesebb, legbrutálisabb, leggyilkosabb
támadás lesz, melyet ellenem valaha is intézett.
A rendőrségi laboratóriumi vizsgálatok szerint a kisfiú, akit Vee-vel az
országúton találtunk azon a borongós éjjelen, és akit az orvosai Antoine-nak
neveztek el, egyértelműen abban a ketrecben raboskodott, melyet a Kiskirály
házában találtunk, a pince alatti veremben. És az is teljesen bizonyos, hogy
meglehetősen hosszú ideig. Még délelőtt, Fontainebleau-ból, a kapitányságról
hívtam fel Dr. Pauwelst, hogy megtudakoljam, hogy van Antoine, de azóta, hogy
fölvettem az autómba, semmit sem változott. Meg tudtam érteni. Nem tudom, hogy
velem mi lenne, ha több hónapot kellene eltöltenem egy ketrecbe zárva, állandó
fenyegetettségben, kínzásokat elviselve, agresszív kutyák folytonos csaholá-sa
közben.
A német kisfiú, akinek az eltűnése arra sarkallt minket, hogy megrohanjuk
Ménart, majd a Kiskirály házát, előkerült. Csak ját-
472
szani akait, sétálgatni az erdőben, de letért az ösvényről, és többé már nem
talált vissza. Legyengülve, kiszáradva és átfagyva találták meg a rendőrség
emberei. Kórházba került, az állapota a körülményekhez képest kielégítő.
Kora délután, miután megérkeztünk Párizsba, Sophie a lakásomra ment, hogy
átvegye egyik kollégájától az operátori teendőket. Én pedig újra és újra
előadtam a mesét, melyet arra találtunk ki, hogy megindokoljuk, miért mentünk a
Kiskirály házához, előtte pedig Ménart-hoz.
A mese úgy szólt, hogy amikor meghallottuk, hogy eltűnt a német kisfiú az
erdőben, azonnal Ménart házához mentünk. Elkezdtük figyelni a házat, majd
bentről egy sikoly hallatszott. Ezután én a házhoz rohantam. A nyomok is arra
utaltak, hogy a gyerek esetleg a házban van. Nem volt csengő, ezért dörömbölni
kezdtem, de senki nem nyitott ajtót. Ezután Jessy bement, és bentről kinyitotta
az ajtót. Átkutattuk a házat, de egyetlen gyereket sem találtunk. Elrohantunk a
Kiskirály házához, azzal az ürüggyel, hogy megfizetem neki az okozott kárt,
becsöngettem hozzá, de valójában az volt a célom, hogy lássam, vannak-e ott
elrabolt gyerekek, és ugyanakkor valóban fizettem volna, hogy békén hagyjon.
Beengedtek minket, ám egy fickó fegyvert rántott, Michelle pedig lelőtte. Ezt
követően elszabadult a pokol. Hát ennyi. A testőreim hajszálra ugyanezt mondták.
Nem tartom helyesnek egyébként, hogy félrevezesse valaki a hatóságokat, de a
helyzet annyira különleges volt, és a tét oly hatalmas, hogy nem láttam más
lehetőséget. És mindenki készséggel el is hitte. Ha volt is valaki, aki
kételkedett, kételyeit megtartotta magának.
Amikor végre hazaértem, Johnny ott várt az előszobában. Átöleltük egymást. Most
már tudta, hogy nyomoztam, bár én mindenkinek azt mondtam, hogy csak a
könyvemhez folytattam kutatásokat. De nem szidott le. Nem is tette szóvá. Csak
átölelt, és azt mondta, örül, hogy otthon vagyok. Kedves volt. Megnéztem Vee-t a
nappaliban, de aludt éppen. Megpusziltam, megöleltem, és belesúgtam nagyon
halkan a fülébe, hogy már csak egy csata van hátra. Megkérdeztem az orvost, hogy
van Vee, és azt mondta, hogy teljesen jól, és hogy jó ütemben gyógyul. Ennek
igazán örültem.
473
Az öltözőszobában kiválasztottam egy kényelmes, világoskék tréningruhát, és
átöltöztem. A golyóálló mellényemmel és a Cha-nellel kimenteni a fürdőszobába.
Nem akartam, hogy a mellényem és a Chanel messze legyenek tőlem. Zuhanyoztam,
tusfürdőt használtam, és hajat is mostam. Utána patyolat-tiszta, jó illatú,
kényelmes ruhába bújtam. Mintha újjászülettem volna.
Visszaköltöztem a hálószobámba. Már nem számított, hogy mi történt ott.
Sajnáltam nagyon, hogy felvágtam az ereimet, de most már nem zavart. Olyan
dolgokat éltem át, olyan dolgokat láttam, és olyan tettekre ragadtattam magam,
hogy az értékrendem egy kissé megváltozott. Most sokkal erősebb voltam, mint
bármikor korábban. Egy pohár tejet és egy zacskó aszalt papayát készítettem be
magamnak, azután bezárkóztam a szobába. Azzal a késsel nyitottam ki az aszalt
papaya zacskóját, amivel néhány napja felvágtam az ereimet a bal csuklómon.
Semmit sem éreztem a kés látványa és használata következtében. Csak egy tárgy. A
halálvágyam pedig már elmúlt. Olyan távolivá vált, hogy szinte álomnak tűnt,
amit tettem.
Ólmos fáradtság vett rajtam erőt, alig Uidtam mozgatni a tagjaimat. Leoltottam a
csillárt, csak a falilámpa égett. Megvetettem az ágyat, friss párnát és paplant
vettem elő, és muminos huzatot húztam fel rá. Végigfeküdtem az ágyon, és
lekapcsoltam a lámpát.
Mennyire fáradt vagyok! És mennyire álmos. Az öntudatlanság vonzott magához, de
nem engedhettem meg magamnak, hogy ellazuljak. Még nincs vége. Még nagyon sok
dolgom van. A legutolsó csata közeleg, melyben véglegesen eldől, ki lesz a
győztes, ki marad életben, és ki hal meg.
Össze voltam zavarodva attól, amit láttam Claude Alexander házának titkos
pincéjében, és legfőképpen attól, hogy még mindig fogalmam sem volt róla, ki az
a kisfiú, akit Vee-vel találtunk azon az átkozott éjszakán.
A Kiskirály halott. Ő többé már senkit sem fog bántani. Embereinek többsége
meghalt, a maradék vagy börtönben van, vagy a kihailgatószobában, vagy
rejtőzködik valahol. De a veszély még nem múlt el. Nem is tudom, mikor fog.
Vannak még elvarratlan szálak, és amíg vannak, az életemet nem kaphatom vissza,
és nem kaphatja vissza Vee sem.
Valaki halkan bekopogott, azután benyitott.
474
-Joyce, ébren vagy még? - kérdezte suttogva. Jessy volt. Felé fordultam, de ezt
nem láthatta a sötét szobában.
- Még ébren vagyok - mondtam.
- Az elmúlt napokban, amíg nem voltál itthon, majdnem háromszáz hívásod volt.
Itt a névsor. Van kedved átfutni?
- Csak hagyd itt. Dobd ide, el fogom kapni!
Jessy bedobta a sötétbe a papírköteget. Sikerült elkapnom. Visszafeküdtem, a
névsoit letettem magam mellé.
- Kérsz valamit enni? Persze, nem szendvicsre gondoltam. Abból eleget ettünk az
utóbbi néhány napban.
- Én nem kérek semmit, de ti egyetek, amit akartok.
- Oké. Szólj, ha van valami!
- Persze. Koszi, Jessy.
- Nincs mit.
Jessy kiment, és becsukta az ajtót.
Felkapcsoltam a falilámpát, és átfutottam a névsort. Szerencsére ábécésorrendbe
volt szedve, be volt jelölve, hogy ki mikor hívott, és mit üzent. A legtöbb
egyáltalán nem fontos.
Legutoljára Mimi hívott, hogy Vee szülei telefonáltak a szerkesztőségbe, és a
lánytik felől érdeklődtek. Meghagyták az otthoni telefonszámukat. Megnéztem a
számot. New York-i körzetszám. Hány óra van most? Lassan éjfél, New Yorkban most
hat órával kevesebb van, vagyis még csak hat óra.
Az éjjeliszekrényről levettem a telefonomat, és beütöttem a számot.
A második csöngés végén vették fel.
- Licata lakás - szólt bele egy fáradt női hang. Bizonyára ő Vee anyukája.
- Jó napot kívánok, Joyce Byron vagyok! Lucinda Licatával szeretnék beszélni.
- Én vagyok az! Maga az a Joyce... - elcsuklott a hangja.
- Bocsánatot kérek, hogy csak most hívom, de csak most tudtam meg, hogy ön
telefonált a Vogue-ba, és Vivien felől érdeklődött.
- Már... már október 29-én láttuk a tévéhíradóban, hogy... hogy önre lőttek, és
hogy volt önnel egy fiatal lány, de... de álmunkban sem gondoltuk, hogy az a
lány... Csak a tegnapi híradóban mondták be a nevét. Képzelheti, azt hittem,
lefordulok a
475
székről, és... és egyszerűen meghalok - már nem tudott tovább uralkodni magán,
zokogásban tört ki.
- Nyugodjon meg, Mrs. Licata, Vivien jól van. Meglőtték, de teljesen fel fog
épülni.
- Vivien miért nem telefonált? Egész héten nem... Annyira rossz állapotban van
hogy... hogy nem tud telefonálni?
- Vivien nem hitte, hogy el fog hangzani a neve a tévében. Nem akarta önöket
megijeszteni.
- Igen, igen, Vivien mindig ilyen volt, mindig... mindig megpróbált a saját
erejéből megcsinálni mindent. Most... most mi van vele?
- Most itt van nálam. De ne aggódjon, van itt minden, ami kell, orvos,
szakápolók, minden. Még testőrök is. A legjobb testőrök Franciaországban.
- Ott van magánál? Akkor... akkor most biztosan nagyon boldog. Maga a példaképe.
Azt hiszem... Vivien jó példaképet választott. Hallottam, miket tett a
lányoméit. Nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg... Maga a legjobb példakép, akit
a lányom választhatott magának.
- Nem tehettem másképp, mint ahogy tettem. Nagyon megszerettem Vivient, igazán
klassz lány, és nagy jövő áll előtte.
- Igen, a lányomat könnyű megszeretni. Maga csodálatos ember, Joyce!
- Köszönöm. Megnézem Vivient - mondtam.
- Fent van? Már nagyon késő lehet arrafelé. Nem is tudom, hány óra az
időeltolódás.
- Hat óra. De azért megnézem. Kikeltem az ágyból.
- Akkor Párizsban már nemsokára éjfél! Biztosan alszik, hagyja őt aludni, majd
holnap beszélünk! Már tudom, hogy jól van, megnyugodtam, csak ennyit szerettem
volna.
- Megnézem, talán fent van. Biztosan nagyon szeretne önnel beszélni.
Átmentem a nappaliba. Vee aludt, az orvos az ágya melletti széken ült, és egy
Zola-regényt olvasott. Felnézett rám, amikor beléptem.
- Szeretném felkelteni Vivient - mondtam nagyon halkan, és közben befogtam a
telefon mikrofonját.
476
Az orvos megnézte Vee-t, aztán bólintott.
- Ha tényleg fontos - mondta.
- Igen, az.
- Rendben - egyezett bele.
Dr. Ponté felállt, és kiment a szobából. Leültem Vee ágya szélére.
- Vee, kelj fel, kérlek! - gyengéden megráztam a vállát, de nem . qbredt fel. -
Vee, nyisd ki a szemed, légy szíves!
\ .Megint megráztam egy kicsit, erre pislogni kezdett. Vvee, telefonod van,
ébredj fel, nagyon fontos! Vee hunyorogva, zavartan rám nézett. Aztán
elmosolyodott, és azonnal átölelt.
-Joyce, végre megjöttél! Olyan jó, hogy itt vagy!
- Én is örülök neked, Vee. Telefonod van.
Eleresztett, visszahajtotta a fejét a párnájára. Összeráncolt homlokkal nézett
fel rám.
- Engem keresnek? Ki?
- Anyukád az - mondtam, és odanyújtottam neki a telefont, de a mikrofonról még
nem vettem el a kezem.
- Ő telefonált ide? De hát hogy... Tudja? Azt, hogy én...
- Igen. Bemondták a tévében az Egyesült Államokban, hogy te voltál az a fiatal
modell, akit meglőttek.
Vee becsukta a szemét. -A fenébe...
A telefont a kezébe adtam, ő a füléhez emelte, és beleszólt. -Anya?
Aztán összeszorította a szemét. -Jól vagyok, ne sírj - mondta.
Patakzani kezdtek a könnyei. A másik kezét a szeme elé emelte, és elbőgte magát.
- Minden rendben, anya. Hidd el! Ne haragudj, hogy nem hívtalak fel, de...
Leszálltam az ágyról, és kimentem a szobából, hogy Vee nyugodtan beszélhessen,
de a szobaajtót nem csuktam be teljesen, résnyire nyitva hagytam, hátha
túlságosan felizgatja magát, és az ebben az állapotában talán nem túl jó dolog.
Kint, az előszobában leültem az ajtó mellett a földre, a falnak támaszkodva.
Elgondolkodtam. Tennem kell valamit, de nagyon
477
gyorsan. Rengeteg emberért felelek, vissza kell szereznem az életünket.
A veszély még nem múlt el!
2.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 12. vasárnap, 20 óra 24 perc
Vasárnap korán reggel ébredtem, beültem a fürdőkádba, és két órán keresztül
áztattam magam, és azon gondolkodtam, hogy mit csináljak, hogyan varrjam el a
szálakat. A legfőbb kérdés a kisfiú kiléte volt. Nagyon fontos lenne, hogy ő
visszakerülhessen a szüleihez. Fürdés közben többször is átolvastam azokat a
jegyzeteket, amiket az eddigi nyomozás során készítettem. Támadt néhány ötletem.
Lejegyeztem őket, és fürdés után nekiláttam, hogy rendre utánuk járjak.
Először is, délben felhívtam a csavaros észjárású Jean-Philipe-et és az öreg
harcosokat a konferenciatelefonon, és három órát beszélgettünk. Meglehetősen
hasznos beszélgetés volt.
Armand felügyelővel is beszéltem. Furcsamódon nagyon bosszús volt, amiért a
saját szakállamra nyomoztam. Amikor személyesen találkoztunk, annyira nem volt
az. Úgy látszik, valaki a szemére vetette, hogy miért egy amatőr derítette fel
az esetet, és miért nem ők, a hivatásos nyomozók. Merénylőim személyazonossága
felől érdeklődtem, akik a kávéházam teraszán próbáltak megölni, de ők haltak
meg. Az egyikükről kiderült, hogy hivatalosan hol állt alkalmazásban. A sejtésem
beigazolódott.
Felhívtam anyukámat, mert már nagyon itt volt az ideje. Megtudtam, hogy az
Egyesült Államokban azzal van tele a tévé, hogy kinyomoztam a saját ügyemet. A
Larry King Show-ban az FBI Akadémia egyik professzora volt a vendég, aki az én
tanárom is volt még annak idején, és azt nyilatkozta, hogy ő már ak-
478
kor tudta, milyen nagy kriminalisztikai tehetség vagyok. Hogy mik vannak...
Miután beszéltem anyukámmal, sorban felhívtam mindenkit, akit már kellett volna,
leszámítva azokat, akik interjúkérelem miatt kerestek. Telefonáltam Claire-nek,
hogy megtudakoljam, hogy vannak a lányaim, és velük is minden rendben volt.
Késő délután megint hosszasan beszélgettem Jean-Philipe-ék-kel. Este, hogy ne
izgassam fel Vee-t, elvonultam a hálószobámba egy pohár tejjel és a
jegyzeteimmel, és az ágyra hasalva gondolkodtam, amikor megszólalt a telefonom.
Elvettem az éjjeliszekrényről a mobilomat, és megnéztem, ki keres: DR. PAUWELS.
Reméltem, tudják már, kicsoda a kisfiú valójában.
- Tessék, Joyce Byron vagyok. -Jó estét! Itt Dr. Pauwels.
- Üdvözlöm, Dr. Pauwels! Tisztában vannak már a kisfiú személyazonosságával?
- Nem, sajnos ezt még nem sikerült megtudnunk. Joyce, sajnálattal közlöm önnel,
hogy Antoine a mai napon, 18 óra 41 perckor elhunyt.
Felnyögtem, megremegtem. Szíven ütött a hír. A szüleit próbálom felkutatni már
két napja, és ő közben meghal. Döbbenten, megsemmisülten meredtem magam elé.
Talán jobb is így. Igen, jobb így neki. Ha olyan lennék, mint ő, nem akarnék
élni. Milyen élet várt volna rá? Jobb így.
- Tudja, azért hívtam fel magát, Joyce, mert Antoine kartonjára nem volt
semmilyen hozzátartozó írva, mert még mindig nem tudjuk, hogy,ki volt, és az
egyetlen nem hivatalos személy neve, melyet feltüntettek, az öné - magyarázta
Dr. Pauwels.
- Miben halt meg? - kérdeztem.
- Ezzel a szegény kisgyerekkel hihetetlenül bmtálisan bántak. Nagyon sokszor
megkínozták, késsel és korbáccsal, de mindig nagyon vigyáztak rá, nehogy
meghaljon. Végül a sokkba halt bele, abba a traumába38, amit a fogsága és a
szökése váltott ki nála. Tudja, itt a kórbonctanon olyan dolgokat látok, amiknek
egyáltalán nem is lenne szabad létezniük, megedződtem az elmúlt soksok év alatt,
de ennek a kisfiúnak a,sorsa még engem is elborzasz-
trauma: súlyos ielki megrázkódtatás.
479
tott. A kegyetlenségnek van egy pontja, amin túl már nem tudok tovább külső
szemlélő maradni.
- Mi lesz most vele? - kérdeztem. Tudtam, hogy a kisfiú nem maradhatott életben,
de nagyon fájt, hogy ilyen élete lett, csak mert találkozott egy pszichopatával.
- A testét felboncoljuk - válaszolta Dr. Pauwels. - Teljes körű boncolás.
Lajstromba vesszük, amit találunk. Ez nagyon érzéketlenül hangzik, tudom, de
minden elkövetőnek vannak jellegzetességei, és ha lajstromozzuk az eseteket, a
többi áldozatot hozzá tudjuk kapcsolni, érti? Tudja, a bűnözők ellen a
törvényszéki orvostan a legerősebb fegyver, mert e tudományág fejlettsége
biztosítja, hogy elkapják a bűnözőket. Mindent fel kell jegyeznünk és el kell
helyeznünk az archívumunkban. Mi is emberek vagyunk, csak nekünk ez a munkánk.
És ez szükséges munka.
- Igen, igen, természetesen. De én úgy értettem, hogy mi lesz a... a kisfiú
holttestével?
- Ó... Bocsánat, félreértettem. Egy ideig még megőrizzük a hűtőkamrában, arra
az esetre, ha netán sikerül megtalálni a családját. Ha nem, akkor az állam
temeti el.
- Meddig őrzik a hűtőkamrában?
- Legfeljebb három hónapig.
- Figyeljen, szeretnék egy nagyon nagy szívességet kérni öntől. Ha három hónap
múlva sem találják meg a szüleit, kérem, szóljon nekem. Hívjon fel!
- A testet nem adhatjuk ki önnek, mert ön nem hozzátartozó.
- Nem. Én egy... egy... egy barát vagyok. És inkább én temessem el, minthogy
elkaparják egy vacak koporsóban valami eldugott kis temető legfélreesőbb
parcellájában, egy ócska fejfát tűzve a földbe. Majd én. Lehet, hogy öt év múlva
véletlenül kiderül, hogy kik a szülei, hát legalább egy igazi sírja legyen
szegénynek.
- Rendben. Beírom, hogy ha nem jelentkeznek érte, akkor önt kell hívnunk.
Beírtam, hogy ön volt á kisfiú barátja.
A barát szóra megtelt könnyel a szemem.
- Megölnek valakit ennyi évesen, ilyen védtelenül... Szegénynek csak három vagy
négy év jutott az életből - mondtam szomorúan. - Ez nem igazság.
480
- Nem három-, és nem is négyéves volt a kis Antoine! Csak nagyon fejletlen volt
a korához képest - világosított fel Dr. Pauwels. - Valójában nyolcéves volt.
Nyolcéves...
Hirtelen belém hasított a felismerés, a mozaikok a helyükre kerültek, a kép
összeállt, és benne mindennek megvolt a maga értelme és jelentősége.
És borzalmasabb volt, mint amit a Kiskirály házában a ketrec előtt állva el
bírtam képzelni.
Túl sok volt ez nekem, túlságosan sok. Itt, ezen a ponton, egyszerűen le kellett
tennem a telefont, magamra kellett húznom a takarót, és el kellett aludnom.
Csak így úszhattam meg, hogy megőrüljek.
3.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 13. hétfő, 11 óra 40 perc
Mindig is aggódtam az emberekért. A lelkem mélyén egy kicsit még azokat is
sajnáltam, akik a saját aljasságuk miatt a börtönben kötöttek ki. De volt egy
ember, aki eleget tett ahhoz, hogy ez az aggódásom vele szemben egyszerűen
megszűnjön létezni. Már nem érdekelt, hogy mi lesz vele. Az ilyenek nem
érdemelnek semmilyen könyörületet és semmilyen jogot. Még az emlékét is
kiirtottam volna a világból, ha tudom.
Tovább folytattam a nyomozást. Újra beszélgettem az öreg harcosokkal, és
megtudakoltam tőlük, hogy hová járt Miou iskolába. Felhívtam Miou egykori
osztályfőnökét, aki megadta a lány legjobb barátnőjének a nevét. Nem volt nehéz
megtalálni a telefonszámát. Felhívtam a lányt, és Miou utolsó iskolában töltött
heteiről érdeklődtem. Felállt a szőr a hátamon attól, amit megtudtam.
Ezután felhívtam három hírműsort a tévében, hogy volna-e
481
kedvük beszélgetni velem a műsorban. Mindnek volt. Hívtam Jane-t, akinek
elsőbbséget ígértem, és rávettem, hogy ő inter-júvoljon meg a tévében. A
műsorokban előadtam, hogy mennyire megkönnyebbültem, hogy a tettesnek vége, és
hogy mennyire fáj, hogy a kisfiú életét nem sikerült megmenteni. Bejelentettem,
hogy a kávéházaimat ismét megnyitom. A testőröket elküldtem. A páncéllapok
lekerültek az ablakokról.
Felhívtam Marie-t. Még Fontainebleau-ban megígértem neki, hogy nem fogom őt
elfelejteni, és tartani fogjuk a kapcsolatot. Tájékoztatni akartam a
fejleményekről, megosztani vele a terhet, mert én már egyedül nem bírtam tovább.
Tudatni akartam vele, hogy mi volt Philipe Ménart életének legiszonyúbb tette,
és hogy mi egyebet tudtam meg erről a rettenetes, hátborzongató ügyről.
- És ezt nem telefonon akarja nekem elmondani, ugye? - kérdezte Marié. Ideges
volt, akárcsak én. Ménart szőrén-szálán eltűnt.
- Nem hiszem, hogy tanácsos lenne - feleltem. - Hogy úgy mondjam: nem
telefontéma. Kellene valami biztonságos hely, aholtudunk beszélgetni.
- Igaz az, hogy a testőrei már nem védik magát? - kérdezte Marié.
- Igen, igaz - válaszoltam. - Rengeteg ajánlatot kaptak, és most keresik a
következő ügyfelüket. De mindennap beszélünk telefonon, és időnként valamelyikük
felugrik hozzám. Csak a legnagyobb elismeréssel tudok beszélni róluk. Már réges-
rég meghaltam volna, ha ők nincsenek. Borzasztó sok pénzbe került ez a védelem.
Csak a testőreim munkadíja 150 000 dollár egy hónapra.
-Jézusmária! - hüledezett Marié. - De, ha belegondol, megérte.
- Igen, megérte.
- A könyve, Joyce?
- Még nem vagyok készen vele, de már nincs sok hátra. Ha befejeztem, oda fogom
adni egy író ismerősömnek, hogy lássam, mit szól hozzá, mi a véleménye. Marié,
valahol össze kellene futnunk, hogy elmondjam, amire rájöttem.
482
- Akkor meglátogatom magát Párizsban. Viszontlátogatás. Maga már járt nálam,
most rajtam a sor. Mikor felel meg magának?
- Marié... van egy kis probléma. Jobb, ha nem jön Párizsba.
- Miért? Joyce, ne ijesszen meg! Azt gondolja, hogy.... Értettem, mire gondol.
- Igen, Marié, azt gondolom. Sőt, teljesen biztos vagyok benne! Ménart
mindkettőnkre vadászik. Tudja, hogy az élete véget ért, de mielőtt meghal, még
végezni akar velünk. Minket hibáztat mindenért. És úgy vélem, hogy Ménart
először magával akar végezni, Marié! Nagyon vigyázzon, mert ez az elmebeteg
szörny iszonyú veszélyes! Tudja, egyre inkább úgy gondolom, hogy Ménait
manipulálta a Kiskirályt, hogy Ménart volt az igazi főnök abban a bűnbandában!
-Azt mondja, hogy most... nekem van szükségem... testőrre? - kérdezte Marié a
félelemtől elcsukló hangon.
- Igen, azt hiszem, igen. És jobb egy felesleges testőr, mint védelem nélkül! Én
megyek Fontainebleau-ba, Marié, így kisebb a kockázat. Van egy nagyon jó
barátom, akit maga is ismer. Úgy hívják: Johnny Huxley. Majd ő levisz, neki van
egy helikoptere. És fegyvere is van, ha szükséges lenne. Találkozzunk önnél,
Marié, az udvarházában!
- Az nem lenne jó választás - mondta egy nagy sóhaj kíséretében. - Azt hiszem,
valaki figyeli a házat. És egyre inkább úgy érzem, hogy követnek, bárhová is
megyek. Már nagyon ideges vagyok .miatta. Szóltam a rendőrségen, de mire
kijöttek, már senki nem volt sehol.
Elfintorodtam.
- Ez alighanem, Ménart - mondtam halkan. - Nagyon vigyázzon magára, Marié! Ez az
ember eszelős!
- Vigyázok én... amennyire tudok! Borzasztóan dühít, hogy ez a rémálom annyi év
után visszatért az életembe! Véget kell ennek vetni valahogy, de sürgősen!
- Azon, vagyok minden erőmmel.
- Mit szólna ahhoz, ha Pierre kastélyában találkoznánk? Ott a helikopter is le
tud szállni.
Elgondolkodtam a kastélyon. Ott legalább sok ember van. Miért ne?
483
-Jó, rendben, így jó lesz - mondtam. - Mit szólna a szerdához? Szerdán estefelé?
- Olyan soká?
- Igen, még ezt-azt el kell intéznem. Marié, vegye ezt nagyon komolyan! Ménart
sokkal őrültebb, mint gondoltam. Az egyetlen esélyünk; ha mi ketten összefogunk,
és lépre csaljuk. Csapdába kell ejtenünk, még mielőtt megöl mindkettőnket!
484
HARMINCEGYEDIK FEJEZET
1.
Fogadó az Alkonyhoz Idősek Otthona
Fontainebleau November 15. szerda, 20 óra 50 perc
Végül mégsem Pierre kastélyában találkoztunk, mert Marié délelőtt felhívott,
mondván, hogy a kastélyban egyszer már bajok voltak a biztonsággal, és ezért
jobb lenne, ha olyan helyen találkoznánk, ahol elég sok ember van, és könnyebb
belátni, mint egy kastélyt. Közösen kitaláltuk, hogy akkor legyen az idősek
otthonában. Szegény Marié, már kezdett bedilizni az állandó félelemtől. Pontosan
tudtam, min megy keresztül.
Találkozónk lényege a titkosság volt, ezért Johnny nem az otthon parkjában tette
le a gépet, hanem egy kicsivel odébb, egy domb takarásában. A helikopter Johnny
embereivel volt tele. Egy pilóta és egy fegyveres férfi a helikopterben maradt,
a többiek, mind az öten, követtek minket az idősek otthonához. Az épülethez egy
másik, ugyanakkora épületet építettek hozzá, ami le volt zárva, csak a munkások
használhatták, mást nem engedtek oda, nehogy valaki megsérüljön. A
melléképületnek két bejárata volt, egy elöl, egy hátul. Csend volt, az otthon
lakói ilyenkor este már nem nagyon sétálgattak kint a parkban. Johnny három
embere bejárta a környéket, és mindent megnéztek közelebbről is, amit gyanúsnak
találtak. Johnny hátulról ment be az otthonhoz tartozó parkba, úgy, hogy senki
nem vette észre, majd ugyancsak észrevétlen belógott a melléképületbe. Tüzetesen
átvizsgált mindent, bejárta az összes szobát, a pincét és az emeleteket. Már a
válaszfalak is be voltak építve, be volt szerelve a villany, és a legtöbb szoba
ajtaját is feltették.
A melléképület első emeletén volt megbeszélve a találkozó. Volt nálam elemlámpa,
bicska és Chanel. Megvettem Michelle-éktől a golyóálló mellényt és az egyik
kabátot. Már teljesen hozzászoktam. Johnny három embere az idősek otthona
közelében
485
tartózkodott, ugrásra készen, ha valami baj lenne. Egy ember volt a földszinten,
egy pedig a kerítés mögött rejtőzött. Johnny velem maradt.
Marié kilenc előtt tíz perccel futott be. Három férfi kísérte. Egyiküket már
láttam korábban, Marié sofőrje volt; a másik kettőt nem ismertem, de olyannak
néztek ki, akik nem ijednek meg egykönnyen. Üdvözöltük egymást Marie-val. A
sofőr vele maradt, a másik két férfi pedig elindult átkutatni a melléképületet a
biztonság kedvéért. Örültem, hogy Marié komolyan veszi a biztonságot.
- A két úriember az alapítvány biztonsági őrei közül való -mondta Marié. - A
sofőrömet, Francois-t pedig már ismeri.
- Már találkoztunk - mondtam, és biccentettem a sofőrnek, aki elegánsan
meghajolt felém.
A melléképület legnagyobb helyiségében voltunk, ahol afféle szabadidőközpont
lesz majd az otthon lakói számára. A terem végében egy egy méter magas, tízszer
tíz méteres színpad állt. Nemrég lakkozták a deszkát, még rajta volt a papír:
FRISSEN MÁZOLVA! A színpadon vicceket mesélni, szavalni, énekelni, színdarabot
előadni lehet majd. A hatalmas teremben már fel volt szerelve négy biztonsági
kamera, de még egyik sem volt bekötve. A meny-nyezetről magányos izzó lógott, ez
szolgáltatta a világítást. Ha befejezik a munkálatokat, szép csillár lesz itt,
és falilámpák tucatjai. Leülni sehol sem lehetett, de nem is hiszem, hogy
bármelyikünk volt olyan nyugodt, hogy ülni lett volna kedve. Marie-n nagyka-bát
volt, sál és kesztyű is, rajtam hasonlóképp, mégis dideregtünk. Pedig nem volt
olyan hideg.
Francois és Johnny voltak velünk. A helyiségből két ajtó nyílt, Marié sofőrje a
bal oldali, Johnny a jobb oldali ajtóhoz állt. Ablakok nem voltak, tehát
máshonnan nem érhetett támadás. Marié két biztonsági embere a földszinten
várakozott, Johnny pedig egyik felfegyverzett emberével őrködött. Ha Ménart
minden óvintézkedés ellenére rájön, hogy itt vagyunk, és ennyi emberen átve-
rekszi magát, akkor megérdemli, hogy megöljön minket.
Nem akartam azonnal Ménart-ra térni, előbb megdicsértem Marié selyemkendőjét.
-Jól áll önnek, Marié. Kifejezetten jól áll - mondtam.
- Ez komoly dicséret egy topmodelltől! - mosolyodott el Ma-
486
rie. - Pedig, azt hiszem, ez a szín és ez a minta nem éppen divatos mostanság.
- A divat csak játék. Hordja azt, ami jólesik. Szinte minden kol-leginám ezt
teszi. A tervezők is - kicsit előrehajoltam. -Jól látom? Befestette a haját?
Marie-nak dús, fekete haja volt, néhány ősz hajszállal, most azonban
barnásvöröses színű lett.
- Igen, kénytelen voltam - Marié levette a fejéről a kendőt, hogy lássam a
haját. - De nem azért, hogy tetsszek valakinek, vagy hogy fiatalosabb legyek.
Dehogy. Egyszerűen csak le kellett zárnom a múltat. Volt egy pont, amikor úgy
éreztem, hogy ez már túl sok nekem, és itt az ideje, hogy véget vessek ennek.
Tudja, egyszerűen már nem bírtam tovább a feszültséget. De még mindig halálosan
ideges vagyok. Fontainebleau a szemem láttára megy tönkre Ménart gonoszsága
miatt.
- Szerintem ez nem lesz ilyen hatással Fontainebleau-ra. Hasfelmetsző Jack sem
tette tönkre London hírnevét.
- Látta Londonban azokat a kis táblákat Whitechapelben? Itt gyilkolta meg
Hasfelmetsző Jack 1888 augusztusában X. Y.-t." Tudja, a mi városunk ennek éppen
az ellenkezőjéről híres. Illetve csak volt. Mi nem akaaink szörnyet a tavunkba,
se elmebeteg gyilkost az erdőnkbe! Nekünk nem kellenek szenzációk! Mi nyugalmat
kínálunk, csendet, természetet és egy kis történelmet. Látja, itt van ez a
melléképület, amellyel kétszeresére növeljük az otthon területét. Felújítjuk az
egész házat, kicsinosítjuk kívül-belül. Hogy miért? Hogy egész Franciaországból
idejöjjenek hozzánk az idősek, akik nyugalomra és jó társaságra vágynak.
-Jó társaság, az van - jegyeztem meg. Egy halovány mosolyra is futotta.
- Igen, van itt egy-két furcsa alak.
- Kutyuska? - kérdeztem.
- Köszönöm kérdését. Javul, javulgat. És Vivien?
- Úgyszintén.
- Borzasztóan sajnálom azt a lányt!
- Én is.
Hallgattunk egy kicsit, de már témánál voltunk.
- Említette a telefonban, hogy rájött Ménart legiszonyúbb tettére -
emlékeztetett Marié.
487
Bólintottam. Marié türelmesen várt.
- Úgy gondolom, és nem is alaptalanul, hogy még mind a ketten veszélyben vagyunk
- mondtam. - Rájöttem, hogy Ménart nem akar minket megölni. Vagyis, nem
feltétlenül. Erre tegnap este jöttem rá.
- Hát akkor mit akar?
- Bosszút állni. Nagyon dühös ránk, amiért elrontottuk a játékát. És most...
minket akar új játéknak.
- De hát... de hát én... Én mit tettem? Nekem ehhez... Ménart tett tönkre engem,
nem fordítva! Bárcsak megtehettem volna!
- Sajnálom, Marié! Ménart nem úgy gondolkodik, mint az épeszű emberek! 0 nem
normális, nincs esze, egy beteg állat! Ne várjon el tőle logikát vagy erkölcsöt,
vagy bármi ilyesmit!
Szörnyű ijedtség volt a szemében.
Ekkor valami különös nesz hallatszott kintről.
- Mi volt ez? - fordult Marié a hang irányába.
Én is odakaptam a fejem. A furcsa hang kintről jött, valahonnan abból az
irányból, ahol Johnny állt.
- A folyosókon nincs senki! - mondta Johnny. - Ez így nem lesz jó! -Johnny Marié
sofőrjéhez fordult. -Jobb lenne, ha az ajtó előtt állnánk őrt. Itt bent úgysincs
semmi veszély.
Francois Marie-ra nézett.
- Tegye a dolgát, Francois! Nézze meg, mi volt ez a hang! -mondta Marié, és
közelebb lépett hozzám, mintha tőlem várt volna védelmet.
Johnny és a sofőr pisztolyt vettek elő. Azután szinte egyszerre tépték fel az
ajtót a terem két oldalán. Kiléptek a folyosóra, és szétnéztek. Vártunk egy
egész percet, mire Johnny visszajött, és mondta, hogy minden oké, csak a szél.
Azután becsukta az ajtót. Kívülről. A folyosón állt tovább őrt. Francois is
előkerült, és nagyjából ugyanarra jutott, amire Johnny, de ő még azt is
feltételezte, hogy a különös hang forrása talán valamilyen kisebb állat, például
egy macska lehetett. Francois is kívülről zárta be az ajtót.
Magunkra maradtunk Marie-val a kísérteties teremben.
- Elmegyek külföldre, elhagyom ezt az országot. Egy időre. Ezt javaslom magának
is, Joyce! Ne hősködjön! Még elhagyja a szerencséje! - hadarta Marié. Igencsak
megrémülhetett attól a hang-
488
tói, amely kintről jött, és amelynek nem találták meg a forrását. Elindult a bal
oldali ajtó felé, amin túl a sofőrje várakozott.
- Nem tud elmenekülni, Marié! - szóltam utána. - Az egyetlen esélyünk, ha
csapdát állítunk Ménart-nak! Nincs más lehetőségünk, higgye el! Milliószor
végiggondoltam, és tényleg nincs más lehetőség!
- Csapdába csalni Ménart-t? - szólt vissza, útban az ajtóhoz. -Micsoda
ostobaság! - megállt, és felém fordult, tőlem vagy tizenöt méterre. - Már
egyszer megpróbáltam! A rendőrség is segített, és mégsem ment! Az a rohadék
akkor is megúszta, nyolc évvel ezelőtt, pedig az egész átkozott rendőrség rá
vadászott! És most? Én egyetlen rendőrt sem látok! Azt, hiszi, hogy majd mi
ketten el tudjuk kapni? Joyce, ha tényleg ezt hiszi, akkor maga megőrült! Hülye
voltam, amikor belementem ebbe! Átragadt rám a maga tettvágya, felbátorodtam
attól, hogy kiderítette, mi az isten folyik itt, amikor az egész rendőrség téves
nyomon járt! De tudja mit? Elképesztően nagy szerencse kellett hozzá!
- Tisztában vagyok vele - ismertem be. - Nincs mit tagadnom. Soha nem
állítottam, hogy valamiféle személyes zsenialitásnak köszönhetően jutottunk el
Ménart-hoz és a Kiskirályhoz.
Marié hátat fordított nekem, és megindult az ajtó felé.
- Ne menjen el! - szóltam utána. - Kitaláltam valamit, ami tényleg jó! Legalább
hallgassa meg!
Marié megtorpant. Megint felém fordult.
- Nekem nincsenek olyan idegeim, mint magának - mondta. - Hétfő óta nem aludtam
egy percet sem, mert azt mondta a telefonban, hogy Ménart engem is akar. Azóta
nyugtatókon élek, és vedelem a kávét, mint valami automata! Én ezt nem bírom!
Nyugalomra van szükségem, különben teljesen becsavarodom!
Marié meg akart fordulni, hogy tovább loholjon, de a hangom megállította.
- Vasárnap, 18 óra 41 perckor halt meg - mondtam halkan, amitől sokkal
drámaibbnak hangzott, mint ha kiabáltam volna. -Többször brutálisan megkínozták,
késsel és korbáccsal, mindig ügyelve, hogy nehogy meghaljon. Az a szegény
kisgyerek nem három-, és még csak nem is négyéves volt, mint hittük, hanem
nyolc! - üvölteni kezdtem. - És tudja, mit jelent ez, Marié? Azt je-
489
lenti, hogy sokkal régebb óta rohadt abban az átkozott ketrecben, mint amit még
ép ésszel fel lehet fogni!
Marié falfehér lett, halálra rémítettem, de már túlságosan belelovaltam magam.
Nem tudtam abbahagyni, tovább üvöltöttem:
- Azt hiszi, elmenekülhet?! Hová menne? Ezek elől sehová se rejtőzhet el!
Akármit csinál, el fogják kapni! Marié! Legyen esze! Hallgasson meg! Kérem! Ha
elmenekül, lehet, hogy ma még nem hal meg, talán holnap sem, de a veszélynek
sohasem lesz vége, amíg Ménart szabadlábon van!
- Nem! Elmegyek! A vállalatomnak van saját repülőgépe, felülök rá, és eltűnök
örökre! Sose találnak meg, soha, soha!
- Marié, figyeljen, ne menjen el! - mondtam lecsendesedve. -Ha elmegy, nem tudom
megvédeni.
- Eltűnök, sose kapnak el... elmegyek... elmegyek... - hajtogatta, és zavartan
elindult az ajtó felé.
Ideges lettem. Egyszerűen nem érti!
-Marié, kérem, várjon! Figyeljen, ha most elmegy... egy... egy utcányit sem jut
el, és megölik! Jöjjön vissza... Marié, ne csínálja ezt velem!
De Marié csak szedte a lábát, ment egyenesen az ajtó felé. Még nyolc méter. Még
hét. Nem érdekelte már semmi, halálra rémült, azt hitte, megléphet. Nem tudta,
amit én.
- Ne legyen már ilyen... - sziszegtem dühösen. - Olyan, mint egy konok
vénasszony!
Még öt méter. Még négy.
- Marié, akkor csak egyre feleljen: mi lett Ménart-ral? Két méterre az ajtótól
megtorpant. Nem fordult felém.
- Mi lett Ménart-ral? - kérdeztem megint. Nem felelt.
- Meghalt? Meghalt, ugye?
Marié állt egy helyben, az ajtó felé fordulva. Nem mozdult. Egy pillanatra olyan
volt, mint a kisfiú, amikor megtaláltuk az országúton.
Humprey Bogait azt mondta: Könnyű színésznek lenni, az embernek csak el kell
hinnie, hogy amit játszik, az a valóság." Én elhittem. És mert elhittem, hát
Marié is. De itt volt az ideje véget vetni a színlelésnek.
490
- Meghalt - mondtam. - Meg kellett halnia, hiszen ő volt az egyetlen élő ember,
aki tudta, mi történt.
Marié lassan felém fordult. Az arca teljesen kifejezéstelen volt. Magába
zárkózott.
- Vége a játszmának, Marié. Rájöttem mindenre. Nagyon zavaros egy história, de
megértettem. Tudom, hogy ki'volt Ménart, ki volt a Kiskirály, és ki maga. Hol is
kezdjem? A legjobb lesz, ha ott kezdem, hogy miből jöttem rá, hogy maga is benne
van. Tudja, ott lent a pince alatt, a Kiskirály házában, a ketrec körül rengeteg
kutyaürülék volt, ám volt köztük egy olyan is, ami valahogy más volt, mint a
többi. Másmilyen volt a színe, az állaga és a szaga. És amikor megvizsgálták a
laboratóriumban, egy víaist találtak benne, ami jellegzetesen csak Afrikában
fordul elő. Előszeretettel támad meg kutyákat.
Marié arca eltorzult a dühtől.
- Az a rohadt kis dög! sziszegte vörös képpel.
- Szóval, miután Kutyuska tájékoztatott engem ezen a sajátságos módon, hogy maga
is benne van a dologban, többé már nem hittem el magának semmit. Attól a
pillanattól kezdve úgy vettem, hogy minden, amit valaha is mondott nekem, az
hazugság volt. Még az is, amit kérdezett. Először arra gondoltam, hogy Miou nem
is öngyilkos lett, hanem valamiért maga ölte meg. Azt azért nem hittem... akkor
még nem gondoltam volna, Marié, hogy önkezével tette, tehát a kérdés az volt,
hogy kit bízott meg vele. Egyébként is foglalkoztatott, hogy honnan szerzett
megfelelő embereket a gaztetteihez. A merénylőim egyikének kiderítették a
személyazonosságát. Rakodómunkásként volt nyilvántartva. Egy kikötőben. A
Csatornánál. És mit gondol, melyik dokknál? Úgy van! A magáénál. A halfeldolgozó
üzemben időnként megfordulnak alvilági alakok, akiket maga fel is használt
peiverziói kielégítésére. Maga mindenféle börtönviselt alakoknak állást
biztosított - papíron. De a valódi munka nem ládacipelés volt! Szóval, arra
gyanakodtam, hogy valamelyik pribékjét bízta meg a lánya meggyilkolásával.
- A lányom öngyilkos lett! - mordult fel Marié.
- Utánakérdeztem, hogy hol tanult Miou, kik tanították, ki volt a kedvenc
tanára. Beszéltem az egyik volt tanárával, aki megadta Miou legjobb barátnőjének
a nevét. Felhívtam, és kiderült, hogy
491
Miou az utolsó időben nagyon feszült volt, nem mentek túl jól a dolgai Antonnal.
Tudja, mindketten még csak tizenhat évesek voltak, egy bulin kicsit becsíptek,
kicsit nagyon, és szeretkeztek. Védekezés nélkül. És Miou terhes lett. Elmondta
a barátnőjének. És azt is, hogy amikor maga megtudta, szigorúan megtiltotta az
abortuszt. Sőt, azt is megtiltotta, hogy iskolába járjon, nehogy kitudódjon a
szégyen! Antonnak tervei voltak, Miounak úgyszintén. Minden felborult volna, ha
egy csapásra, gyerekfejjel szülők lesznek: apák és anyák! Mindketten az abortusz
mellett döntöttek. Nem könnyű szívvel, de nem láttak más lehetőséget. De maga
nem engedte. Jött, parancsolgatott a mama mindent jobban tud" alapon, kezébe
vette a dolgokat, egészen odavolt, hogy unokája lesz, akit lehet babusgatni.
Anton teljesen kikészült, a tervei füstbe mentek, neki ez már nem fért bele. Azt
mondta Miounak, hogy ha megszüli a picit, szakít vele. Miou elpanaszolta
magának, mire maga kijelentette, hogy ha Anton meglátja a gyerekét, apai érzések
ébrednek benne, és elfelejti a haragját meg a terveit. Apai érzések? Egy
gyereknek, mi? Nagyon okos gondolat! Szóval, nem így történt, és Anton elment.
Miou pedig megölte magát. Mert neki százszor és ezerszer és milliószor fontosabb
volt Anton és amit elterveztek, mint egy kis izé, ami a testében nő, és amit
felfogni sem képes, csak éppen halálra rémíti!
Lassan tettem néhány lépést Marié felé. Most már körülbelül hét méterre álltunk
egymástól. Folytattam.
- Miou megszülte a gyereket, Antonban semmiféle apai érzések nem ébredtek,
elment Bordeaux-ba, Miou pedig öngyilkos lett, mert elhagyta a szerelme. Amikor
Miou meghalt, maga az eszét vesztette a fájdalomtól. Ezt mindenki tudta a
városban. És maga, akkor, nyolc évvel ezelőtt, mindenkit hibáztatott: Antont, a
gyereket, mindenkit, kivéve saját magát. Pedig ezt az egészet maga csinálta
egyedül. Egyedül maga! Senki sem segített! Jött ezzel a nagy, fellengzős, a
mama mindent jobban tud! "-szöveggel, beleszólt a dolgokba, csak úgy, egyetlen
szeszélyes vállrándítással széttörte a lánya és Anton összes álmát, romba
döntött mindent, csak hogy legyen egy kisgyerek a házban, akit babusgathat! De
hadd ániljak el egy titkot az emberekről: az álmaik tartják őket életben. És nem
a parancsok.
Marié csak állt némán, és gyűlölködve bámult.
492
- Hibáztatta Antont, hibáztatta a csecsemőt. Ezért mindkettőt megölette. Bár,
azt nagyon is el tudom képzelni, hogy Anton, amilyen állapotban volt, miután
meghozta azt a pokoli döntést, hogy elhagyja a szerelmét, és inkább viszi
valamire az életben, tényleg ellenállt annál a rablásnál, és tényleg úgy halt
meg, ahogy a jegyzőkönyvben áll. Miután maga, Marié, megölette a csecsemőt, Miou
gyerekét, akinek talán soha nem is volt neve, örök haragot fogadott minden
kisgyerek ellen, és elkezdte őket elraboltatni, megkínozni és megöletni. Vagy
tán megölni. A saját kezével.
Elhallgattam, vártam, hátha szól valamit, de meg sem mukkant, csak nézett.
- Csakhogy nem így volt - folytattam. - Legalábbis, ami a gyerekeket illeti. Ezt
akkor értettem meg, amikor felhívtak a kórházból, és közölték velem, hogy a
kisfiú meghalt. És én megtudtam, hogy visszamaradott volt, gyengén fejlett, hogy
csak látszatra volt három-négy éves - valójában nyolcéves volt. Nyolc, mint Miou
gyereke lenne. Érdekes egybeesés, nem? Sőt! Több is annál! Ő Miou kisfia!
Megint tettem egy lépést Marié felé.
- Azt ígértem, hogy elmondom, mi volt Ménart legiszonyúbb tette? Állom a szavam.
Dr. Philipe Ménart legnagyobb bűne az volt, hogy nem jelentette Miou
terhességét, és hogy gyereke született, így Miou fia nem került be semmilyen
nyilvántartásba. Mintha nem is létezne. Nem tudom, mivel győzte meg, de biztos
vagyok benne, hogy Ménart sohasem jött rá, hogy valójában mit tesznek a
gyerekkel. Ez volt az a rettenetes bűn, ami miatt Ménart alkoholista lett, és
elveszett emberré vált. Ménart-nak, azt hiszem, súlyos anyagi gondjai voltak;
talán a kutatásai vitték el a pénzét, talán valami más, amiben magának is benne
volt a keze. Erre jött maga, és felajánlott neki egy komolyabb összeget, amit
sajnos elfogadott. Fhilipe Ménart tényleg jó ember volt, nem olyan romlott, mint
maga. Egyszerűen beleőrült abba a bűnbe, amit elkövetett, és ami magának
semmiség volt. Ménart-t gyötörte a bűntudat, alkoholista lett, tönkretette az
életét, az utcán tántorgott, a saját piszkában aludt. Távoznia kellett a
városból. Adott neki egy házat, kint az erdőben, ahol naphosszat ihatott, és
folytathatta a kutatásait. Elszállásolt a házban néhány nehézfiút, akik ugrásra
készen lestek a parancsait, és vigyáztak Ménart-ra, nehogy talpra
493
tudjon állni. Ménart sohasem gyanította, hogy mi folyik a Kiskirály házában,
lent a mélyben. Maga mindvégig úgy alakította a dolgokat, végig a nyolc év
alatt, hogy egy esetleges lebukásnál minden Ménart-t terhelje. Figyelte az
újságokat, és minden emberrablásnál átutalt Ménart számlájára egy összeget, amit
később leszedett, ha a gyerek élve előkerült, vagy elfogták a tetteseket.
Mellesleg, erről a számláról Ménart-nak fogalma sem volt - széttártam a karom. -
Jól mondom? Vagy tán valamit kifelejtettem? Soha nem volt semmilyen emberrablás,
a nyolc évvel ezelőtti feltűnést keltő fon-tainebleau-i eseményeknek semmi közük
nem volt ehhez az ügyhöz, az egész mindvégig csak arról szólt, hogy maga, Marié,
kiélhesse az elmebeteg aberrációját, és kínozhasson valakit, akinek a legkevésbé
sem volt köze a lánya halálához, és aki teljesen védtelen volt! Megszületett egy
gyerek, egy kisfiú, maga pedig elrejtette a világ és a fény elől egy rohadt
ketrecbe! Megfosztotta mindentől, mindentől, mindentől!!!
Csak néztük egymást Marié Chagall-lal, mint két ősellenség, akik készek életre-
halálra megküzdeni egymással. És én tényleg kész voltam.
- Utánanéztem, mikor jótékonykodott utoljára: múlt év februárjában. Kétszázezer
frankot adományozott a parkok rendbetételére. Azután a kisfiú elszökött, mire
maga rögtön eljótékonykodott négymillió frankot. Készült a tárgyalásra, Marié?
Egy kis jó színben való feltűnés, ha jól sejtem.
Marié arcán megvető mosoly jelent meg.
- Ha mindezt bizonyítani tudnád, akkor már rég letartóztattak volna - mondta.
- Látni akartam azt az undorító fejedet, amikor rájössz, hogy eljött a
megbűnhődés ideje!
Marié összehúzta a szemét.
- Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyen hangon beszélj velem?! -csattant fel.
- Én nem vagyok a kislányod, Marié, engem nem tudsz megfélemlíteni! - vetettem
oda megvetően.
- Ebben azért ne fogadj, kisanyám! Eltöröllek még a Föld színéről is, te kis
kurva! Hát mit képzelsz magadról, mi? Ki vagy te? Csak egy fenékriszáló kurva,
semmi több! Hát velem kekeckedsz? Te kis senki, elfújlak, mint egy tollpihét!
Halvány fogalmad sincs
494
arról, hogy ki vagyok én! Nekem annyi pénzem van, hogy te hozzám képest koldus
vagy! Én már annyi embert tettem tönkre, annyit nyírattam ki, hogy te azt össze
sem tudnád számolni! Hát mit képzelsz, ki a franc vagy te? Mit gondolsz, mennyi
van hátra az életedből, mi?
- Elsikkasztod az alapítvány pénzét, ugye?!
- Sikkasztok? Csak elveszem, ami jogosan engem illet! Már az apám is ezt tette.
Te tényleg azt hitted, olyan hülye vagyok, hogy törődöm egy erdővel? Uram
segíts, ez megőrült! - gúnyosan felnevetett. - Menj orvoshoz, kislány!
- Még te beszélsz? Bosszút állsz Miou újszülött gyerekén a saját hibádért?!
- Még hogy az én hibám?! - dühödött fel Marié. Olyan vörös lett az arca, hogy
azt hittem, menten szétrobban. - Én jót akartam, de minden összeesküdött
ellenem! Az a rohadt kis féreg! Miért nem tudott megdögleni még a lányom
hasában, mi? Mi a fenéért kellett megszületnie? Talán én voltam a hibás, amiért
megszületett? Megölte a lányom, tönkretette az életem! Meg kellett lakolnia!
Olyan jól szórakoztam, megtanítottam az illemre ezt a kis mocskot, minden
második nap összevágtam, felpofoztam, megkorbácsoltam, rugdostam, éheztettem,
megugattattam a kutyákkal, és élveztem, amikor szenvedett! Mert megérdemelte! Az
a rohadt, ocsmány kis nulla, elvette tőlem a lányom!!! Te pedig elvetted, ami az
enyém, ugyanúgy, ahogyan az a kis szemét! Hát a büntetésed is ugyanolyan lesz,
majd meglátod! A barátaidat pedig, a te kis Johnnydat, meg a többieket, jobb, ha
elfelejted. Már rég nem élnek!
Megfordult, és az ajtóhoz sétált. Rátette a kezét a kilincsre. Nem nézett rám,
de láttam, hogy elégedetten mosolyog. -Johnny... - nyögtem magam elé.
- Bizony ám! A te kis Johnnyd! De megnyugtatlak: sokat szenvedett, amíg meghalt.
- Köszönöm a vallomásodat! Nélküle elég nehéz lett volna bebizonyítani mindazt,
amit elkövettél! - mondtam diadalmasan. -Köszönöm, hogy elárultad magad,
köszönöm, hogy még többet is elárultál, mint szerettem volna, és köszönöm, hogy
halálosan megfenyegettél! Köszönöm, hogy tönkretetted saját magadat!
Marié felém fordult. Lefitymálóan végigmért.
495
- Tán felvetted magnóra? - kérdezte gúnyos hangon. - Ha illegálisan szerzel
bizonyítékot, még a végén te kerülsz sittre, és ráadásul a bíróság is
elutasítja! De te egyébként sem élnél addig, hogy eljuss a legközelebbi
rendőrőrsig.
- Miféle magnó? - néztem rá éltetlenül.
Marié felnézett a biztonsági kamerákra. Kitört belőle a nevetés.
- Komolyan mondom... - kacagott gúnyosan - te olyan hülye vagy, hogy azt már el
sem hiszem! Mire számítottál, te tökfej? Hogy majd összeomlóm, kihívod a
rendőrséget, és ünnepelt hős leszel? Hadd mondjak neked valamit, te buta,
fenékriszáló ribanc... izé... bocsánat: Nagy Topmodell! Nekem is ugyanilyen
biztonsági kamerám van, mint amilyenek ebben a teremben vannak, pontosan ugyanez
a típus! És ennél a típusnál a lencse mellett, elöl, lent a bal sarokban van egy
kis lámpa, ami pirosan világít, ha a kamera működik. Tudod, ez azért van...
persze fölösleges elmagyaráznom, hiszen ri... modell vagy, és eszed az nulla,
úgyse értenéd, de akkor csak úgy magamnak elmagyarázom: ez a kis piros lámpa
azért van, hogy amikor a biztonsági őrök körbejárnak, csak felnéznek a kamerára,
és rögtön látják, hogy melyik működik és melyik nem. Uram, segíts! Joyce Byron,
a fenékriszáló top-ribanc velem akart kicseszni! Ahahahaha!
Marié a fejét ingatva, nevetgélve fordult az ajtó felé.
- Világít... egy... egy piros lámpa... - megsemmisülten fordultam a kamera felé.
Lehajtottam a fejem, és nagyot sóhajtottam. A francba! A piros lámpa...
- így van, kisanyám! - röhögött Marié, és ellépett az ajtótól. -Te elképesztően
hülye vagy! Olyan hülye, hogy az már nekem fáj! Képzelem, te hogy szenvedhetsz
tőle! Uram, segíts, engem akartál csapdába csalni? Ez kész röhej! Még be sem
kötötték a biztonsági kamerát, te tökkelütött idióta! Azt hiszed, hogy az csak
úgy megy, hogy Na, veszek egy biztonsági kamerát", és el is van intézve? Azt
hiszed, szóltam volna egy szót is, ha a kamerád működik? A francokat! Hát
ennyire hülye vagy? Nem tudtad, hogy ott van az a kis lámpa a kamerán, mi? Meg
se nézted, te szerencsétlen idióta? Nem ég a piros lámpa, te buta, ostoba kurva!
- És... és... - dadogtam.
- És... és... - parodizált Marié. - Legalább beszélni meg kellett volna
tanulnod! Na mi van, mit akartál mondani, tökfej, mi és... és?
496
- És ha... ha, mondjuk... ha, mondjuk... - lassan elindultam a legközelebbi
kamera felé, hogy közelebb legyek hozzá, mint Marié Chagallhoz.
- Próbáld valahogy befejezni éjfélig, mert dolgom van. Mi és... és... mi és ha,
mondjuk... ha, mondjuk? Na, nem mintha számítana bármit is, mivelhogy nem látom
a piros lámpát, tökfej! Érted? Nem látom a piros lámpát!!!
- Ha, mondjuk... ha, mondjuk... - Marié gúnyosan nevetett mögöttem, én meg
elértem a kamerát. - Azért nem látod... a piros lámpát... mert... - felnyúltam a
kamerához - leragasztottam egy fekete szigetelőszalaggal?
És letéptem a ragasztószalagot.
Marié felnyögött. Megfordultam, hogy lássam a képét. Hátratántorodott, alig állt
a lábán. Levegő után kapkodott.
Felnéztem a kamerára, a piros lámpára, ami szépen égett, majd visszafordultam
Marie-hoz.
- Most már látod a piros lámpát? - kérdeztem, azután elmosolyodtam. - Uram,
segíts, Marié Chagall, a szuperzseni - felmutattam a két centi széles és négy
centi hosszú ragasztószalagot -, és lebuktatja egy ragasztószalag! Ejnye,
tökfej, te még annál is butább vagy, mint gondoltam!
Marié Chagall a falnak támaszkodott, nehogy összerogyjon. Hangosan zihált, az
arca falfehér volt. Nagyokat nyelt, és pokolian szenvedett. A kijelentésemre
remegni kezdett a szája. Azután lassan elengedte a falat, és igyekezett
megnyugodni. Majd váratlanul elmosolyodott. Amikor a szemembe nézett, nem volt
benne egy cseppnyi színlelés sem. A szeméből nem sugárzott más, csak gonoszság.
Belenyúlt a retiküljébe. Egy pillanatra azt hittem, pisztolyt vesz elő, de nem
az volt, hanem egy befőttesüveg, benne majdnem színültig valamilyen vízszerű
folyadék. Elindult felém, vad, gyors léptekkel. Látszott rajta, hogy az életemet
akarja.
Sokkal magasabb voltam nála, sokkal gyorsabb, mozgékonyabb, erősebb. És sokkal
fiatalabb. Kicsit komolytalannak tűnt, hogy verekedni akar. Mosolyogva
elindultam felé.
- Pontosan tudtam, hogy milyen típusú biztonsági kamerád van. Ennek a kamerának
megvan az a különlegessége, hogy rögzíti a hangot is. Mindez része volt a
csapdának! - hergeltem.
497
Elővettem a zsebemből a Chanelt, amit a biztonság kedvéért süllyesztettem bele.
- Kérsz egyet? - mutattam fel a parfümös üveget. - Mindjárt megáldod, hogy a
kedvenc gyilkosod feje, akit első nap elküldtél, hogy megöljön, mitől nézett ki
úgy, mint Tibet domborzati térképe!
Marié valamelyest lelassított. Kezdte lecsavarni az üveg tetejét. Mi a franc van
abban?
- Elvetted, ami kellett nekem - mondta remegő, indulatos hangon, de úgy, mint
valami őrült hittérítő. - Hát én most elveszem, ami neked kell.
Leszedte az üveg tetejét, és ledobta a földre.
- És miután elvettem, elveszem a másik ribancét is, akit a lakásodban ápolnak.
- Mi van az üvegben? - kérdeztem, most már elkomolyodva. Idegesített, hogy nem
tudom.
- Hogy mi ez? Hát sav. Ráöntöm arra a szép kis pofikádra. A csúnyaságod lesz a
te ketreced! Úgy fogsz kinézni, mint akinek összeégett az arca.
Hátrálni kezdtem. Egy pillanatra sem vettem le a tekintetem róla. Begyorsított.
A színpad felől reccsenő hang hallatszott. Marié odanézett. Jessy bukkant fel,
géppisztollyal a kezében. Eddig a deszkák alatt rejtőzött, onnan tartott szemmel
minket, egy hasadékon keresztül, lövésre készen.
-Állj! Maradj ott, ahol vagy! - kiabált Chagallra.
Marié Chagall megállt. Megvetően bámulta Jessyt.
- Na gyere, ölj meg! Tessék, mire vársz? Ölj meg! Nem hallod?! Ölj meg, te korcs
kurva! - üvöltötte.
- Eszembe sincs, hogy megöljelek - mondta Jessy, és a célt Marié fejéről
levitte a lábára. - Azt akarom, hogy a börtönben rohadj meg.
Marie-nak remegni kezdett az arcizma a bal szeme alatt, azután a szája is.
Megperdült, és a bal oldali ajtó felé indult.
Félúton járt az ajtóhoz, amikor az kinyílt.
Simoné lépett be a helyiségbe, elmaradhatatlan, fekete puskájával a kezében.
Egyenesen Marié lábára célzott.
Egy pillanattal később Michelle is megjelent: a jobb oldali ajtón lépett be.
Célzásra emelte a géppisztolyát. Marié lába volt a cél.
498
- Ne mozdulj! - szólt rá erélyesen.
Marié nem mozdult. Megint zihált, remegett, a falhoz kellett mennie, hogy
megtámaszkodjon, és ne rogyjon össze. Azután váratlanul kiabálni kezdett.
- Francois! Bertrand! Alex!
- Kik ezek? - kérdezte Jessy.
- Az emberei lesznek - mondta Simoné.
- Francois... Bertrand... Alex... - ismételte Marié, de már nem kiabálva. Csak
egy halk sóhaj volt, semmi több.
- Nincsenek igazán jól - tájékoztatta Simoné. - Nagyon megütötték magukat. Úgy
emlékszem, Alex háromszor is nagyon megütötte magát. A többiekről, kint az
utcán, nem is beszélve.
Marié Chagall megadóan leeresztette a karját. Tudta, hogy innen nincs kiút. A
csapda bezárult. A terv hibátlanul működött. A mennyezet felé emelte a fejét, és
tébolyultan felüvöltött. Azután rám meredt. Mint egy mártír.
A savat a saját arcába öntötte.
Felüvöltött, az arca füstölni kezdett, hátratántorodott, és elzuhant. Michelle a
rádióba szólt, és rövidesen Johnny jelent meg, elsősegélyládát cipelve. Egyik
embere egy vödör meleg vizet hozott. Nem vennénk a lelkünkre, ha Marié Chagall
megúszná a börtönt.
Nagyon gyorsan kellett cselekednünk, mert a sav iszonyú erős volt. Johnny és az
egyik embere a kabátjukat dobták rá, hogy meg tudják fogni Marie-t. Simoné bő
vízzel lemosta az arcát, majd az elsősegélyládából néhány tégelyt szedett elő,
hogy ellássa. Jessy és Michelle a biztonság kedvéért mellettem maradtak, hátha
feltűnik Marié egyik embere.
Egy ideig nem hittem, hogy túléli, de mégis túlélte. A sav borzalmasan szétmarta
az arcát, úgy nézett ki, mint egy szörny. Most épp olyan volt kívül, mint belül.
Bár lehet, hogy a teste a lelkéhez képest még most is szép volt. Nyolc évig
kínozni egy kisgyereket... Kinek a bűne ér fel Marié Chagall bűnével?
Michelle hozzám fordult.
-Joyce, most van vége - mondta.
Elmosolyodtam. Azután lassan nevetni kezdtem. És csak nevettem és nevettem és
nevettem folyamatosan, hosszú-hosszú időn keresztül.
499
2.
Fogadó az Alkonyhoz Idősek Otthona
Fontainebleau November 15- szerda, 22 óra. 45 perc
Kislánykorom óta vágytam erre! Gyerekkori álmom volt! Azért akartam megtanulni
olvasni, hogy Sherlock Holmest olvashassak, később pedig már Poirot történetei
is belopták magukat a szívembe. Holmes és Poirot szokása, hogy a történet végén
mindent és mindenkit leleplez. Egész életemben arra vágytam, hogy egyszer
megtehessem! Ezért mentem az FBI Akadémiára! Az a kép lebegett a szemem előtt,
hogy egy rejtélyes ügy végén összehívhassam a szereplőket egy hatalmas szobába,
szépen kisétálok a szoba közepére, és az elejétől kezdve elmondom, mi hogyan
történt, és a végén leleplezem a tettest. Persze, egy FBI-ügynök soha életében
nem csinál ilyet, engem mégis ez a vágy fűtött és hajtott előre. És most
sikerült! Végre megtehettem! Ráadásul modellként, botcsinálta nyomozóként! Végül
is, Holmes sem volt hivatásos detektív... Lelepleztem egy alávaló, aljas
bűnözőt, egy olyan gátlástalan, elmebeteg állatot, amilyennel még Sherlock
Holmesnak sem volt dolga sohasem, és az idősek otthonának népes közönsége, a
biztonsági kamerákon keresztül, a szabadidő szobában ülve, egyenes adásban
nézhette végig az egészet.
A rendőrök elvitték azt az elmebeteg vadállatot, aki rám szállt, és aki mindent
elkövetett azért, hogy engem megöljön: Marié Chagallt. A Kiskirály háza után
nagyon fáradt voltam, most azonban fel voltam dobva, szinte két méterrel a padló
fölött lebegtem, annyira boldog voltam.
Megoldottam a problémát! Visszaszereztem az életemet! Visszaszereztem! Büszkeség
töltött el. Senki egy lyukas garast nem adott volna az életemért, és mégis én
győztem!
Jean-Philipe tűnt fel, az egykori titkosügynök, aki először tételezte fel, hogy
Ménart talán nem költözött el. Foghíjas mosolyával a kezét nyújtotta.
- Kérem, engedje meg, hogy teljes szívemből megköszönjem! -mondta Jean-Philipe.
500
Felálltam a fotelból, és megfogtam az öreg harcos felém nyújtott kezét.
- Megköszönje? - kérdeztem csodálkozva. - Mit? Inkább én tartozom hálával a
segítségükért!
- Szó sincs róla! - ingatta a fejét az öreg. - Mi tartozunk köszönettel önnek,
Joyce! Mert szüksége volt ránk, tényleg szüksége volt ránk, és ezzel életet
lehelt belénk. Közös nyomozásunk hatására elmúlt a hátfájásom, amely évek óta
kínzott! És ez a jelenet, amikor leleplezte Chagall asszonyt! Ha semmi más jó
nem történt volna velem életemben, már csak ezért az egy jelenetért érdemes volt
ilyen magas kort megélnem! Teljes szívemből köszönöm!
Elnevettem magam, megöleltem Jean-Philipe-et.
- Igazán semmiség! És én is mindent köszönök maguknak! Maguk nélkül nem sikerült
volna!
- Megtettük, amit lehetett.
Odajöttek hozzám a többiek, az egész banda... illetve osztag, ahogyan Jean-
Philipe nevezte magukat. Két pletykafészek és egy csomó második világháborús
veterán, akik a segítségemre voltak. Az átlagéletkoruk lehetett vagy száz év! Na
jó, talán csak hetvenöt.
Sorban megöleltem őket, és megköszöntem, amit tettek.
- ígérd meg, Joyce, kedveském, hogy rendszeresen meglátogatsz minket! Ne
feledkezz meg mirólunk! - mondta Margó.
- Ez csak természetes! - bólogattam. -Jövök, amikor csak tudok!
- Várunk ám magára, Joyce kisasszony! - tette hozzá Anne. Natan közelebb gurult
a székével.
- Ööö... említette azt a bizonyos repülőgépet... - kezdte az állát simogatva, és
a homlokát ráncolva.
- Nem felejtettem el! Ha egy kicsit helyrerázódtam, elviszem magukat repülni a
tenger fölé - ígértem.
-Énpedig... hm...
- Igen, lehet a másodpilótám, Natan! Ahogy megbeszéltük! Megtiszteltetés lesz a
számomra, hogy egy ásszal repülhetek!
Natan meghajolt.
- Köszönöm szépen! Az emlékezetes lesz!
- Csak aztán nehogy megengedje neki, hogy vezesse a gépet! -szólalt meg Hartigue
őrmester. - Mert abba mind belehalnánk!
Jóízűen felnevettünk a tréfán, még Natan is.
- Nem állt szándékomban átvenni a kormányt - jelentette ki Natan.
501
- Nekem pedig nem állt szándékomban átadni azt! - jegyeztem meg, aminek nagy
derültség lett a hatása.
Thieny megbökött a könyökével.
- És ha megint nyomozna, csak szóljon! - mondta. Elfintorodtam.
- Ez nem túl valószínű! - ingattam a fejem. - Nagyon remélem, hogy soha többé
nem kerülök ekkora bajba!
- De nyomozhatna olyan ügyekben is, amelyek csupán érdeklik, de nem érintik
személyesen. Végül is, maga olyan, mint egy mesterdetektív egy detektívtörténet
lapjairól, csak... sokkal szebb.
- Na, ez a Casanova már megint kezdi! - nevetett fel Anne.
- Nem vagyok Casanova, de fiatalabb koromban rajongtak értem a nők! - jelentette
ki Thieny.
Mindenki dőlt a nevetéstől.
- Hogy mesterdetektív lennék, ezt erősen kétlem, de köszönöm! - mondtam
hálálkodva.
- Minden mesterdetektív lepipálja a rendőröket - emlékeztetett Thieny. - Ahogyan
maga.
- Szerencsém volt - mondtam. - Nem is kevés. És a legjobbak-kal dolgoztam
együtt.
Ez minden szempontból igaz volt. Elsősorban, ami a testőreimet illeti. Ők egész
biztosan a legjobbak. Én sem voltam rossz, de a sikerhez nagyon sok szerencse is
kellett.
Feltűnt Armand felügyelő és ügyefogyott társa. Most megint vallomásokat kell
tennem a legkülönfélébb embereknek, azután irány haza. Haza... Haza Vee-hez.
3.
Joyce lakása
Champ-de-Mars, Párizs
November 16. csütörtök, 09 óra 00 perc
Siettem, ahogyan csak tudtam, mégis hajnalig válaszolgattam a kérdésekre. Úgy
tűnt, Franciaország valamennyi rendőre velem
502
akar beszélni, hogy elmondja, gratulál, de azért máskor ilyet ne csináljak. Nem
is állt szándékomban. Találkoztam Fontainebleau és Párizs rendőrkapitányával és
Franciaország rendőrfőkapitányával, Fontainebleau és Párizs polgármesterével, és
telefonon még a belügyminiszter is gratulált. Rengeteg riporter várt rám,
bárhová is mentem, alig bírtam őket lerázni. Szerencsére Michelle, Jessy és
Simoné mindenhonnan épségben kivittek.
Amikor a testőreim és Johnny kíséretében végre beléptem a lakásba, az csodálatos
volt. Végre megint itthon! Végre szabadon! Végre megint szerethetem ezt a
lakást, minden kis zugát, minden részletét!
Csak beléptem a lakásba, vettem egy nagy levegőt, és máris rohantam a nappaliba,
Vee-hez.
Az egyik ápolónő üldögélt Vee ágya mellett a fotelben. Vee aludni látszott, de
amikor becsuktam magam mögött az ajtót, álmosan pislogva felemelte a fejét.
A nővérhez léptem. A fülébe súgtam.
- Kérem, most hagyjon magunkra. Bólintott, és azonnal kiment.
Vee már nem volt infúzión, a gépek és műszerek sem voltak bekapcsolva mellette.
Odamentem hozzá. -Joyce... mi történt? - kérdezte álmosan.
- Gyere, Vee!
Levettem a takaróját, és az ágy végébe dobtam. A feje és a térde alá nyúltam, és
kiemeltem az ágyból. Odavittem az egyik ablakhoz.
- Mi történt? - kérdezte Vee aggódva.
Nem szóltam semmit. Az ablaknál leengedtem a lábait a földre, de szorosan
mögötte álltam, hogy nekem dőlhessen, és így megtartottam a súlyának egy részét.
Félrerántottam a függönyt. Az ablakok befelé nyíltak, a spalet-ta kifelé.
Kinyitottam az ablakokat, megtámasztottam velük a függönyt, azután egyszerre
mindkét kezemmel, tenyérrel ráütöttem a spalettára.
A spaletta két szárnya kitámlt, száznyolcvan fokot fordultak a tengelyükön, és
az ablak mellett, a ház falánál álltak meg.
Kintről éles napfény, hűvös szellő és az utca zsivaja tört be a lakásba.
503
A fény elvakított minket, a szél belekapott a hajunkba és a ruhánkba, a város
jól ismert és szeretett hangjai andalító zeneként simogatták füleinket.
- Visszakaptuk az életünket, Vee! - kiabáltam a barátnőm fülébe.
Vee hunyorogva, lassan kinyitotta a szemét. Nevetni kezdett, és vele nevettem én
is. Kimutattam az ablakon.
- Ez itt a Champ-de-Mars, Vee! Az ott balra az Eiffel-torony! Az ott még arébb a
Szajna! Ha jobbra nézel, az ott az École Militaire, a Katonai Akadémia! Ott lent
pedig, amik összevissza mennek, autók! Azok pedig ott az emberek!
Vee kacagott. Ereztem, mennyire nyugodt és boldog. -Jó itt lenni, Párizsban -
szólalt meg.
- Igen, én is szeretem ezt a várost!
- Amikor idejöttem, borzasztó honvágyam volt, de aztán elmúlt. Rájöttem, hogy
azért nem érzem már, mert otthon vagyok. Miattad, Joyce! És a lányok miatt!
Nyugodt vagyok. Mert sehová sem akarok innen elmenni. Itt van az én világom. -
Vee megfordult, és egy puszit nyomott az arcomra. - Soha életemben nem éreztem
magam biztonságban, csak amióta téged ismerlek. Nem a falak a biztonság, hanem a
te barátságod az. Köszönöm, hogy a barátod lehetek, Joyce!
Megsimogattam a hátát és a haját.
- Szeretlek, Vee, te vagy a legjobb barátnőm! - mondtam meghatottan. Játékosan
rácsaptam a vállára. - Na gyere! Meghívlak egy tejre!
Vee is felemelte az arcát.
- De jó nekem! - mondta.
Mindketten önfeledten nevettünk, és lassan, kicsit bicegve, elindultunk a konyha
felé, hogy elfogyasszunk egy bögre megfelelő évjáratú tejet.
504
EPILÓGUS
Joyce jachtjának fedélzetén
Fidzsi-szigetek
November 29. szerda, 15 óra 45 perc
"DánielLa fontam, Franciaország főügyésze még a tárgyalás előtt elengedett
minist öt napra pihenni La fontain úr ezer százaiéiig biztosra veszi az
életfogytiglani Marié. ChagalL számára. "Remélem is, hogy megkapja. Ha valaki,
bit ő aztán rászolgált. A játéig amit vek játszottam az idoseí^ottfwnában,
annyira szükséges volt, hogy a biztonsági kgmera által rögzített anyag nélkül
abizonyítékoknem lettekvoka elegendőeka vádemeléshez. Való igaz, mindaz, amit
kipkoskodtam, csapa közvetett bizonyítékon alapúit.
Marié Chagall és a Rjskiráhj szeretőkyoltak^ dz Marié irányított, ő volt az a
tökéletes álcával rendelkező főnölQ aki a "Kiskirály felett állt. "Ez a
megtévesztőén jó szándékú né tartotta fogva a kis Antoine-t, ő küldött rám
gyilkosokat, és ő volt az is, aki megpróbálta elraboltatni "Vee-t. 'Nem az
rázott meg igazán, hogy mennyire félreismertem, hanem az, hogy képes volt
minderre. !Az döbbentett meg, hogy láttam, egy ember milyen mélységekbe
zuhanhat. Marié Chagall mérhetetlen mennyiségű fájdalmat okozott, és mi értelme
volt?
Mint kiderült, a "Kiskirály bandájánakrengeteg fizetett spiclije Volt mindenfele
fontainebleau-ban, akikjelentettekjninden gyanúsat. Az egyikjdyen informátor
Jean-Taul Carmet és a felesége, akivelSophie beszélt. 0 küldött minket a
"Tarzan-sziktihoz, aholmár vártakjánk
Marié azért tetette át a találkozónkat a kastélyból az idősekotthonába, mert
semleges helyet akart, ahol' idegenekj^-be járkálhatnak, és ahol nem lesz
feltűnő, hogy engem megökekyagy megtámadnakA találkozón az elrejtőzött emberei
eíintéztekvomajohnnyt és a többieket, engem pedig Marié lelocsolt volna savval.
Csőképpen arra nem számított, hogy én már mindent tudokaz üzelmeiről, és hogy
jól kidolgozott csapda várja.
L>r. Thilipe Ménart neve megtisztult. Az emberekfontainebleau-ban
megbocsátottakneki, mert megértették miért tette, amit tett. Igaz, az a bűn,
amit valóban elkövetett, komoly bűn volt, de Chagall gonoszságához viszonyítva -
semmiség. Ménart feldarabolt holttestét november 22-én találták, meg az erdőben,
három kilométerre a házától Hátulról (őttékjejbe. "Talán Marié volt, talán
vakmelyikembere, ez már sohasem, derül ki-
506
A genetikai vizsgálatokigazolták, hogy Antoine Mim fia volt. Az országos
rendőrfőnökazt mondta a tévében, hogy ez a legborzalmasabb bűntény, melyet
francüwrszágban valaha is elkövettek,
Amióta pontosan tudom, hogy ki volt a kisfiú, akit "Vee-veí találtunk bármily
borzalmasan is hangozzék^ már nem fáj annyira, hogy meghalt. Megkönnyebbülést
érzekjmiatt, és úgy hiszem, hogy ő is. Mert vége van. íz a csöpp kisgyerek^ aki
Mioufia volt, a felfoghatatlan őrületbe született bele. "Egész kis életét egy
szűkketrecben élte le, senki sem tanította meg beszélni, senki sem foglalkozott
vele, nem ismert mást, csakji fájdalmat és a félelmet. "Ln sosem féltem a
magánytól, mert aki a magánytól fél, az magától fél De más dolog a magány, és
más dolog egyedül lenni az egész világon. így felmérés szerint engem körülbelül'
negyedmilliárdan ismernek, tudják hogy Joyce vagyok^ és felismerikaz arcomat. ín
nem tudom, milyen egyedül lenni.
feltevéseinkj&lytáílónakbizonyultdk Még azt is eltaláltuk, hogy a kisfiú hogyan
tudott megszökni Rendkívülelhízott férfi volt az egyikőre, aki moslékot vitt
neki azon az estén, valamiért kinyitotta a ketrec ajtaját, azután szívrohamot
kapott, és meghalt. A ketrec közelében volt egy rejtett ajtó, ami egy alagútba
vezetett, melyen keresztül a szabadba lehetett jutni, és akjsAn-toine ezen az
ajtón keresztül távozott. Hát így történt, Amü^gr a kisfiú még élt, a kórházban
fimtre vették ^83 mt^jen állapotban van, és hogy az orvo-
sokjtogyanpróbáítakrajta segíteni. Ha a bíróságon meglátják^ felvételeket, és
meghalljákaz orvosi feljegyzéseket a kis Antoine állapotáról, lehetetlenség,
hogy Chagadszáz évnél kevesebbel megússza. A kis Antoine... óvolt a
legszerencsétlenebb lény a földön. ís szerencsétlensége abból állt, hogy Marié
Chagall házában született.
Antoine temetésével kapcsolatban annyit engedélyezteknekem, hogy én fizethettem
a számlát, és így voltaképpen én dönthettem mindenről, a koporsóról, a sírról, a
temetőről, a külsőségekről "Nem hiszem, hogy egy temetés szép lehet, de Antoine-
é megközelítette azt. fontainebleau-ban temettükjl sokjó ember volt a
szertartáson: Vee, Jessy, Simoné, Sophie, Michelíe, Johnny, Margó, Anne, Jean-
Thilipe és az öreg harcosok Mind megkönnyeztükszegényt, bár egyikünkjem ismerte
- ahogyan senki se. Azt hiszem, örökre büszke le-szekjnagamra, amiért akkor
éjjel visszamentem érte, és nem hagytam ott.
Sohasem tételeztem fel, hogy "Siene-mkjndomása lett volna azokról a
szörnyűségekről, melyeket Marié művelt, de a rendőri nyomozás igen alaposan
utánajárt Tierre áoígainakis, és egyértebnűen megállapította, hogy ártatlan.
' "Pierre-t nagyon lesújtotta, amikor megtudta, hogy közeli barátja, Marié
Chagall, ki is volt valójában. Ő sem gyanított semmit.
507
'Vee-nekjs nekem le kedett zárnunkegy időszakot, egyszer csakjzt fedett
mondanunk^ hogy most ennekjpége, és mostantól másképp lesz", mert nem le-het
együtt élni a merénytetekjs a ketrec emlékeivel hihetetlen, hogy a kipze-kt mire
képes, ha az ember féd Ménart házában egy torzszüíbtt arcképének, néztem a
gyümölcsöket ábrázoló festményt'. Igaz ugyan, hogy a gyümölcsök, emberi arcot
formáztak^ két szilva volt a két szem, egy banán az orr, és így tovább, de
összetéveszteni néhány gyümölcsöt egy szörnnyel az már egy kicsit sok,
MegáuapodtunkjVee-vel hogy ezután csokra jövőre gondolunk^ és nem a múltra. 'Ez
jó ötletnekbizonyuk, azóta tényleg, mintha, kisütött voma a nap.
Az Aston Martinomat visszakaptam. Jelenleg Angliában van, az Aston Martin
Lagonda cég szervizében. Még két hét, és olyan lesz, mint amikor vettem.
Michede-éktől megvásároltam a Cadiüac Escalade páncélozott terepjárót. Imádom1.
Az a két alaki akiknekji nevét sem vagyokjwjtandó leírni, és akiÍQiem egy embert
sodortakveszéíybe, ráfizettekjigonoszkgdasaikra. Egyikükjzt a hazugságot találta
ki és terjesztette el, miszerint engem halóira ítéli a maffia, a másikukjpedig
eladta néhány frankirt egy firkásznak^az információt a lányaim tartózkodási
helyéről Johnny kiderítette a hazudozóról hogy bár harcos ellensége a
homoszexuálisoknak, maga is buzgó homoszeiQiáüs, és sikerük is szereznie egy
igen szemléletes fotót erről a tényről A fickó egyiknap arra ment ki az utcára,
hogy ötvenezer példányban kint van a falakon ez a fotó, a nevével
telefonszámával és munkahelyi címével együtt, idegösszeroppanást kapott. 0, hogy
sajnálom... Már nem lakikjFranciaországban. A másikjií-jas, aki veszélybe
sodorta a lányaim életét, és akineknem veszélyeztetnie, hanem védenie kellett
voma őket, amint megneszelte, hogy néhány magándetekz tív nyomoz utána, elhagyta
az országot. Állítólag valahol Mongóliában él és ki tudja, mit csinál ott. Talán
épp arra készül, hogy a saját lelkét adja el pár frankért. Miníkettőjükután
továbbra is nyolc-nyolc profi magándetektív nyomoz, és ha taláínakyalamit, máris
megyünka rendőrségre, és majd az Inter-pol elfogja őket. 9{em tudom sajnálni
egyiküket sem. 'Hon akarom, hogy bárki is úgy gondolja, ha megpróbál tönkretenni
engem vagy a lányaimat, majd megbocsátokneki, hála annakjíz állott jó szívemnek,
Jóindulatú vagyok,a igaz, de nem mindenkivel szemben.
A lányaim végre hazaköltözhettekj, és kinyithattam a kávéházaimat. Mersze,
állandóan tömve vannak. Amikor Vee már elég jól volt, és nem kellett naphosszat
feküdnie, szerettem voma lemenni vele reggelizni, de hallani sem akart róla.
Csakjázta a fejét, és hajtogatta, hogy nem, nem, nem, nem, nem,
508
és meg sem hallgatta az érveimet. De in megértem, "Egy fiatal lány számára az a
tény, hogy nem tud járni, csakjoíoszekkelvagy mankóval, szörnyű lehet. Antoine
temetésére is csakjízértjött el mert úgy erezte, hogy oda tényleg muszáj, és
mert egy temetés amúgy is elég szomorú, egy tolószékes lány szomorúsága fel sem
tűnik, "Elvittem volna 9{eiv Jorkba is a szüleihez, de halálra rémülten kért,
hogy ne tegyekjlyet. 9{em akarja, hogy (ássák, amíg nem tud újrajárni. Az pedig
még soká lehet. Dr. Lévi szerint akár fél évig is eltarthat.
IQssé megfeíeikeztimkyee fotóalbumáról de egyiknap elszaladtam kedves Carlo
barátomhoz, és ketten közösen kiváJögattukji legjobban sikerült képeket, majd
szépen berakosgattam őket egy albumba, ^Huszonnyolc gyönyörűfénykép. Vee
káprázatosan nézett kV. Megkpetésnekjzáhtam, nem is említettem az albumot Vee
előtt, csakjsenSen elmentem, amikor aludt. Alig bírtam elviselni a hazaidat,
annyira szerettem voma már látni Vee arcát, amikor odaadom neki az albumot. Ám,
amíg Cartánálvoltam, Ike megtudta az orvosától hogy a hegekjz ágyékán sohasem
fognake&űnni teljesen, és ettől borzalmasan kjbo-rult. Azt hitte, mindennek
vege, sohasem érheti elaz álmát. Elkértem Simonétól a revolverét, persze üresen,
azután az albummal és a fegyverrel bementem Vee-hez, és mindenkit kjküldtem a
szobából 'Komor arccal leültem Vee ágya meűié, az ölébe tettem a revolvert és az
albumot, és azt mondtam, kit választása van: vagy úgy ili le az életét, hogy
lesz egy akkora heg az ágyékán, mint amekkora 9{aomi Campbell arcán van, az ajka
felett, vagy golyót repít a fejébe. Ike teljesen ledöbbent. Ezekutánpersze nem a
revolverért nyúk, hanem az albumért, és kíváncsian kinyitotta. Meglepődött, hogy
az őportfoliója, mert a nagy sürgés-forgásban és rengeteg fájdalom közepette ő
is megfeledkezett róla "Vee végiglapozta az albumot, és láttam rajta, hogy
tetszikjnagának.Megkért, hogy vigyem el a fegyvert a takarójáról Örömmel
megtettem, Vee tehát modelllesz, topmodell Olyan kbsszakvoltakjiképei, hogy aki.
megnézi őket, és mégsem választja ki Vee-t, az egyszerűén nem normális!
Vee rengeteg ajánlatot kapott, a legnagyobb divatházakis úgynöksegekjr-
dekfódnekjráhta, jó néhány magazin jelezte, hogy szeretné őt a címlapra, Vee
egyiket sem akarta, mert szégyellte, hogy nem tud járni Végül rábeszéltem egy
fotózásra, amit azzal a feltétedéi fogadott el, hogy a fotós jön elhozzam, és
ott készíti el a képet. Johnny segítségével'berenaeztükjíz egyikjzobámat
műteremnek^ Vee-vel mindketten rajta voltunkba képen, amely a francia 1*o-gue,
Vee kedvenc lapjánakcímlapján jelent meg. Amikor a nyomdából elhoz-tákjtekünkji
magazin legelsőpílaanyát, is Vee meg én ott voltunka címlapon egymást átkarolva
és mosolyogva, Vee sírva fakadt a boldogságtól mert teljesük az egyiknagy álma:
együtt emlegettéka példaképével
509
Micheue-éktestőrváüalkozása nagyon felkapott fett, ebhalmoztá\őket ajánlatokkal
Jó néhány testőr jelentkezett náluk négy nótfefis vettél^ Simoné főárja
szerencsére teljesen rendben van, a golyó okozta seb már alig lát-szif^fájdalmai
sincsenek és a képessegei sem csökkentek^ Volt egy dolog, amit még miniig nem
értettem. "Ez pedig az volt, hogy minden profizmusukjsfel-készültségük^henére,
hogyan tudjákjoállaki azt a kockázatos taktikát, miszerint kjprovoká§akji
támadást, és végeznekj. támadókkal "Egy nap sikerült négyszemközt maradnom
Michelíe-fel, és megemlítettem neki ezt a dilemmámat. 'Kértem, hogy mondjon
valamit, hogy megérthessem. Egy pillanatra mintha mosoly suhant volna át az
arcán, bár erre nem mernékjnegesküdni, majd hozzám hajolt, és a fülembe súgta a
nagy titkot: valójában nemcsakjté-gyen vannakji cégnél, hanem jóval többen, és a
többieknekaz a dolguk, h°3v beazonosítsa\a merénylőket. Mindannyian sokat
látott, tapasztalt profik akjkjiáratlan érzékkelrenaelkeznelca
csapdákfelismerésében. Végre megkaptam a választ a kérdésemre, így a
testőreimmel kapcsolatban is minden részlet a helyére került.
'Bekerüli a köztudatba, hogy az fBl Akadémián tanultam, és valaki még a
bizonyítványaimat is megszerezte. Sabine Dupuis meginterjúvolt a TV5-ön
sugárzott műsorában, és azt mondta, hogy talán én fogom megtörni azt a
sztereotípiát, hogy a modeílekneknincs eszük. Azt mondtam rá, hogy általában
tényleg nincs sok^ főleg a férfimodelleknek^ de azért akadnak^néhányan, akikjlég
intelligensek "Ez aztán a diplomatikus válasz!
Miikor Vee-t megpróbáltákj-lrabolni, szétvertem egy fickót a Chanelkl akinekjöbb
helyen betört a feje attól, amit kapott. Akkor elvesztette az eszméletét, és
máig sem tért magához. Elég borzalmas érzés, hogy ilyet tettem egy emberrel de
ha arra gondolok hogy bántani akarta Vee-t, hát azt kell mondjam: megérdemelte.
Engedtem Johnny unszolásánaki a fegyverviselési engedélyem már útban van. Ha
meglesz, elmegyünkjM.ichelíe-fel, és kiváíasztunkegy hozzám illő pisztolyt vagy
revolvert. 9{em igazán rajongom a gondolatért, hogy fegyver legyen a kezem
ügyéén, dé most már belátom, hogy szükséges lehet. Mindenesetre az biztos, hogy
nem fogom hordani. 'De ott fesz. Ott fesz, mint lehetőség.
Mégiscsakjiefejeztüka Chanel^S reklámfilmjét! 9{em kerítettekjenkit a helyemre,
mert a Chanel főnöke szerint nálam jobb reklámja a parfümnek^ nem lehet. Hem
tudom, mennyi pénzem ment el a védelemre és a nyomozásra, de az biztos, hogy
miután a kiadóm, egy nemzetközi mamutvállalat, előre kifizetett nekem a még be
sem fejezett könyvért kerekjízmilRó dolSárt, a kiadásaim gombostúfejnyire
zsugorodtak. Soha nem volt még ennyi pénzem, mint
510
most! A testőreimmel kötött megállapodás szerint szakértői segítséget nyújta-
nakjiekem, melyért tizenöt szazafekjueti őket Az összeget már át is utaltam.
Amit megígértem, megtartottam: elvittem az öreg harcosokat repülni a tenger
fölé. Hatan volt a másodpilótám. 'Hagyon izgalmas út volt. Itt-ott talán egy
kicsit még túlságosan is izgalmas...
Amikor Vee az autóban haldoklott, megígértem neki, hogy csináfek^egy
ügynökséget. !Az ígéret pedig szép szó, így hát bele is fogtam, alávettem Johnny
t, hogy csatlakozzon, és legyen főállású szervező a Joyce 'Byron
Modellügynökségnél. Mindketten gőzerővel dolgozunk, hogy a szép álom valóság
legyen. Amikor a saját lakásomban raboskodtam, és nagyon neki voltam keseredve,
rájöttem, hogy még sokkal többet is tehettem volna, mint amennyit tettem, és már
meglehetne a száz kávéházam, melyet célként tűztem ki magam elé. Azóta
kibéreltem tizenkét új üzlethelyiséget, mindet szép és nyugodt helyen, és már
folyamatban vannakg munkaiatok, hogy mihamarabb nyithassunk ^a megnyitom ezeket,
január elején, majdnem kétszáz újabb lányom lesz, ami már most boldoggá tesz!
Ha Micheue szerint olyan vagyok, mint egy szent, hát akkor viselkedjem is úgy!
%jmnyűjóinduktúnakjenni, de jót tenni egészen más kategória. Hirtelen
nevetségesnek találtam, hogy annyi pénzt őrzökbankokban, ahelyett hogy
használnám azt a pénzt. Mintha attól férnék ^33 ezentúl nem teszek^ képes
sokpénzt keresni, és ha elköltőm, amit összegyűjtöttem, akkor nem fesz többé.
Észre kellett vennem, hogy nem véletlenül lettem ilyen gazdag, hogy nem
szerencsejátékon nyertem a pénzem, és nem is az utcán találtam egy zsákban,
hanem megdolgoztam érte. Úgy szereztem, hogy használtam a tudásom és a
képességeim, ezekjeiig nem veszendőek Ezért elkezdtem felhasználni a pénzem, és
rájöttem, hogy a pénz energüx, ezért bűn azt áííni hagyni A pénz energia, és
amikor kávéfuteaimnakjs az ügynökségemnek helyiségeket kezdtem bérelni, láttam,
hogy ez az energia mennyi mindent beindít.
Szóval ha hasznos dolgokra költöm apénzem,jót teszekyefe. Ha bankban hagyom, az
csakjgyfokkgíjobb, mint kidobni az ékkőn. Jobb elkölteni egy dolíárt valami
értelmes dologra, mint semmit sem kezdeni egymilliárddal A pénz energia, az
energia pedig mozgás.
Vee ugyan nem tud még járni, de már elég jól van, ezért elhatároztam, hogy
megmutatom neki a házamat a Jiázsi-szigeteken. Megígértem, hogy senki sem fogja
látni, hogy tolószékben ül. Tegnap késődélután érkeztünk, Vee teljesen odavan a
szigetért, meg az óceánért. Majólkigludtiikjnagunkgt, azután vitorlát
bontottunk, és elindultunkkörbehajózni a szigeteket. Vee nem hitte ef hogy
huszonöt méter mély a víz, és mégis lelát a fenékig. Megfogad-
511
ta, hogy há egyszer elmondhatatlanulgazdag (esz, neki is lesz egy Háza az enyém
mellett. Meg, persze, egy Hajója. "És egy repülőgépe is. ín is így kezdtem:
megfogadtam, hogy (esz. "Ez az első (epés. Azután pedig sohasem szabad feladni.
Michelle Trachtenberg mondta egyifj(edvenc fibnemben, a Jíarriet, a kémben: ha
valaki kjtart amellett, amit szeret, és úgy dolgozik^ mint egy áííat, sikeres
lesz." Meg is emiitettem Vee-nekj. dolgot, és egész jól fogadta eme bölcsesség
másodul/észét, az úgy dolgozik mint egy áűat"-ot.
'Kedves 'Haplóml 'Ebben a pillanatban, ahogyan írlakjeged a. tatfedélzeten
pihenekjz egyikjiyugágyban, mellettem Vee ropogtatja a friss ananászból
készített jégkását (a tolószékét elrejtettem a hajó egyií^i^injánal(na-
gyobbikjzekrenyében). Johnny az árbocnalcdölvepihen, és közben
videokamerávalveszi a tájat és minket. 'Hpnrég bezárta a csokigyárát; azt
mondja, olyan, mintha megtisztult volna. Most boldog: ma reggel a szokásos
nyolc-tíz hajszál helyett csupán egyet talált a párnáján! Jessy a tengert nézi a
korlatnálállva, Simoné éppen kijön a kabinból, és ászait papayát kínál körbe,
Michelle pedig lovaglóülésben ül a hajó oldalán.
Vee most rám néz, és mosolyogva megkérdi Joyce, nem volna kedved egy kis five
yearshöz? Olyan a színes lepelében, a szélben lebegő vörös hajával, a
napszemüvegében, meg azzal az utánozhatatlan kéztartásával, ahogyan a jégkásás
papírpoharat fogja, mintha máris egy befutott modelllenne. Ahogyan a mondás
tartja: C'est k Vee. Milyen igazi
Jlátranyulokj, és az oldalfalba épített CD-n beütöm a 32-es számot. A CD-tárban
a Jive years a 32-es. Jeffumgzü\a zene. 'Uee kijelenti, hogy én egy áldás
vagyok^ 'Ráhagyom. Vee énekli a számot. Még várok^ Még mindig. Igen, most jön az
a rész, aholimádott 'Bjórköm kiereszti a hangját. Vee ezt már nem vállalja.
iKallgat, és mosolyogva széttárja a karját. Ólát, ennyire futotta. Megnyugtatom,
hogy ezt a részt elég kevés ember tudná kiénekelni a világon. 1/ee megnyugszik^
fl. jövő csodásan fest, az életem fo(ytatódÜ\tovább. Vee a várakozásoknak^
megfelelően gyógyul, a karrierje meglódult, szereztem négy fantasztikus barátot,
Michelte-t, Simone-t, Jessyt ésSophie-t. És ki tudja, 'Vee-nekjalán igaza van,
és mi talán tényleg szerelmesek^vagyunkjohnnyval Jiem tudom, mindenesetre egyre
inkább más szemmel nezekjá, és érzem, ez a változás megfordíthatatlan.
Most búcsúzom, 'Kedves 'Haplóm, életem hí krónikásai A káoszból ismét rend lett,
a sötétségből pedig fény.
512
KISLEXIKON
1 Joyce Byron: ejtsd: Dzsojsz Bájron.
2 Champ-de-Mars: (francia) Mars-mező. Ejtsd: sám dö marsz.
3 spaletta: elsötétítésre használt ablaktábla.
4 Vee: a Vivien becézett alakja. Ejtsd: Ví.
5 Vogue: (francia) divat. A világ egyik leghíresebb, nemzetközi divatlapja,
amely számtalan országban jelenik meg, mindenhol az adott ország nyelvén, más-
más tartalommal. Ejtsd: Vóg.
6 Fontainebleau: ejtsd: fontenbló.
7 paparazzo: (olasz) hírességek intim szférájába betolakodó gátlástalan
lesipuskás fotós.
8 aie: (francia) utca. Ejtsd: rű.
9 business jet: magánemberek vagy vállalatok által hivatalos jellegű utakhoz
használt kisméretű, vagy átalakított, normál méretű utasszállító repülőgépek
osztálya.
10 Wide-body: széles törzsű repülőgépek osztálya.
11 GPS: (Global Position System). Globális Helymeghatározó Rendszer.
Műholdrendszer, melynek segítségével meg lehet határozni egy vevőkészülék
helyzetét, bárhol a Földön, legyen akár egy épületben, egy repülőgépen, hajón,
autón vagy kézben.
12 promiszkuitás: szexuális partnerek gyakori váltogatása.
13 brokát: arannyal átszőtt selyemszövet
14 Ankh-kereszt: egyiptomi hurkoskereszt, az élet szimbóluma.
15 helikopterrámpa: emelt szintű, felfestett, kivilágított helikopter-
leszállóhely.
16 Morpheaus: az álom istene.
17 Sophie Lornier: ejtsd: Szofi Lornyié.
18 laptop: kisméretű, hordozható számítógép.
19 szkenner: olyan másológép, amely iratokat, képeket másol be a számítógép
memóriájába.
20 Michelle: ejtsd: Misei.
21 Simoné: ejtsd: Szimón.
514
22 rali: motoros vagy autós terepverseny.
23 fáziskésés: lemaradás, hátrány.
24 operátor: (ebben az esetben) háttérműveleteket végző, irányító személy.
25 Jessy: ejtsd: Dzsesszi.
26 SAS: (Special Air Service). Különleges Légi Szolgálat. A brit hadsereg
speciális kommandója. Szárazföldön, vízen, víz alatt, illetve légi úton, minden
terepen, minden éghajlaton, mindenféle körülmények között bevethető kommandó.
Egyike a világ legkiválóbb elitegységeinek,
27 bagett: hosszú, vékony, francia kenyér.
28 Antoine: (francia férfinév) ejtsd: Ántoán.
29 letargia: közömbösség.
30 kriminalisztika: bűnügyek dokumentálására, felderítésére és megelőzésére
szánt módszerek gyűjteménye.
31 Marié Chagall: ejtsd: Mari Ságál.
32 lobbizik: bizonyos érdekek képviseletében igyekszik befolyást gyakorolni a
döntéshozókra.
33 Mr. Hyde: utalás Róbert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös
története" című regényére, melyben a jó Dr. Jekyll egy vegyület hatására a
gonosz Mr. Hyde-dá változik.
34 fritz: (német) a második világháborús német katona gúnyos elnevezése.
35 Molotov-koktél: primitív gyújtófegyver. Üvegbe könnyen gyulladó folyadékot,
például benzint töltenek, az üveg száját rongy-gyal bedugaszolják, majd a
rongyot meggyújtják, és így hajítják el. Amikor az üveg összetörik, az égő rongy
meggyújtja a szétfolyó benzint.
36 hasmagasság: (autó esetében) az alváz és a talaj közötti távolság.
37 humanoid: (itt gúnyosan) emberszerű, emberszabású lény.
38 trauma: súlyos lelki megrázkódtatás.
515
KEDVES OLVASÓ!
Ön a Media Nox Kiadó könyvét tartja a kezében.
A kiadó célja olyan könyveket biztosítani az olvasók számára, amelyek nem csak
érdekfeszítően izgalmasak, hanem tényszerűek a szakmai információk tekintetében,
és így a kultúra, a tudomány, a politika, a gazdaság, a hírszerzés világának
jobb, mélyebb megértését hozhatja - mindezt szórakoztató formában.
A média nox latin szó, jelentése éjfél. Az a pillanat, amikor valami véget ér és
valami új kezdődik el. Media Nox = a változás pillanata.
Szeretnénk biztosítani olvasóinknak a magas szintű szolgáltatást. Ennek
érdekében közveden kapcsolattartásra törekszünk Önnel, hogy tudatában legyünk
igényeinek, és ezáltal folyamatosan javíthassuk szolgáltatásunk minőségét.
Tudjuk, mindez talán egy kicsit szokatlan egy könyvkiadótól, de a könyvek árai
sok esetben borsosak, ezért biztosítani szeretnénk Olvasóinkat, hogy a Media Nox
könyveivel valóban meg legyenek elégedve.
Ennek érdekében léti-ehoztunk egy Olvasói Klubot, amivel mindannyian, Ön is, és
mi is csak nyerhetünk. A Media Nox Olvasói Klub folyamatosan informálja tagjait
régi és új könyveiről, utóvételt biztosítunk a kiadó saját, erre a célra
félretett készletéből, új kiadványainkhoz a megjelenés napján hozzájuthat,
kedvezményeket ajánlunk fel, valamint nyereményeket sorsolunk ki a klubtagok
között.
Reméljük, ez a könyvünk is elnyeri tetszését.
Legyen Ön is a Media Nox Olvasói Klub tagja!
Várjuk jelentkezését az alábbi címen:
Telefon-.210-9279
www.medianox.hu
books@medianox.hu
516
DUNCANSHELLEY Az elme gyilkosai
Minden szervezet úgy született, hogy valakik megalapították. Ugyanígy történt ez
a civilizációval is. Az emberiség történelmének legnagyobb titka, hogy miként
keletkezett a civilizáció, kik alapították, milyen szabályokat követve építették
fel, és hogyan működik valójában. Ez olyan hatalmas titok, amelyről egyetlen szó
sem esik az írott történelemben, és amelynek létét a történészek még csak fel
sem tételezték.
A történelem hajnalán a civilizációt egy csoport hozta létre. A Civilizáció úgy
épült fel, hogy központilag irányítható legyen, vagyis oly módon van
megszervezve, hogy az emberiséget egy központi hatalom kontroll alatt tarthassa.
Kívülálló soha nem ismerhette meg eme társaságot, és az emberiségen uralkodó
kaszt tagjai közül senki nem lett áruló.
Egészen 2000. október 9-éig.
Július Andan tagja a legfelsőbb kasztnak. Felesége halála újra-gondoltatja vele
az életét, és rádöbben, hogy ő egy gonosz életet élt. Nem bír így élni tovább,
ezért elhatározza, hogy elhagyja a legfelsőbb kasztot, és leleplezi azt az
emberiség előtt. Tökéletesen ismeri a rendszert, tudja, hogy csak egy egészen
rövid időre lesz képes elrejtőzni a legfelsőbb kaszt elől, azután megtalálják és
megölik. Mégis vállalja, mert többé már nem képes elviselni azt, amit a
legfelsőbb kaszt művel.
A ninjutsu a láthatatlan hadsereg művészete. Ma is léteznek aktív ninják, akiket
fel lehet bérelni, és akik - a ninjafilmekkel ellentétben - soha nem
használnának négyszáz éve idejétmúlt felszerelést. A ninják mindig is a kor
csúcstechnológiáját használták, így mais.
Az Egyesült Államokban működik egy ninjaklán, melynek feladata a japán
érdekeltségek védelme. Andan két éven át készíti elő a szökését. Titkos iratokat
lop a legfelsőbb kaszttól, és felbéreli a klánt. Egy nap eltűnik. A legfelsőbb
kaszt rájön, hogy Andan áruló lett. A világtörténelem legnagyobb szabású és
legkiterjedtebb embervadászatát indítják Andan ellen. A legfelsőbb kaszt
elhiteti az emberekkel: Július Andan az első számú közellenség, aki a világ
elpusztítására készül. Őt keresi a bolygó valamennyi titkosszolgála-
517
ta, hadserege, rendőrsége és maffiája. A hurok egyre szorul Andan körül, akinek
nemcsak a külvilággal, de az idővel és saját démonjaival is meg kell küzdenie.
Andan megírja A Rendszer Hiteles Krónikáját, amely mindent felfed a legfelsőbb
kasztról. A kör bezáailt - de a könyv már létezik.
DUNCAN SHELLEY
A téboly katonái
Az elme gyilkosai II. része
A történelem legnagyobb embervadászata folytatódik. A legfelsőbb kaszt, tartva
Július Andan esetleges leleplezéseitől, hogy elterelje az emberek figyelmét,
összeomlasztja a világgazdaságot.
A rendkívül súlyos gazdasági válság következményeként a szegénység, az éhínség,
a káosz járványként söpör végig az egész bolygón. A politikai rend széthullik, a
szélsőséges csoportok fegyvert ragadnak. Létrejön egy titkos katonai tömörülés,
hogy háborút indítson a NATO ellen. A legfelsőbb kaszt elveszíti az ellenőrzést
az események felett. A világ a megsemmisülés felé rohan.
Megdöbbentő történet. Úgy tűnik, regényt olvasunk, közben folyton él bennünk a
nyugtalanító érzés, hogy mindez valóság, kegyetlen realitás. Nem szeternénk, ha
így lenne - de Shelley könyvét olvasva nem szabadulhatunk az érzéstől, hogy mi
is résztvevői vagyunk ennek a játszmának."
- Nemere István -
518
DUNCAN SHELLEY A Leszboszi Cápa
Izrael törvényei mindig is lehetővé tették, hogy a titkosszolgálat meggyilkolja
az állam ellenségeit. Előfordult, hogy a célpontot magas rangú
kormánytisztviselők bejelentették a tévében. Az Egyesült Államok törvényei
mindig is tiltották a komiány által megrendelt, illetve engedélyezett
gyilkosságot, akár amerikai földön, akár külföldön került volna sor az akcióra.
George W. Bush elnök és a kongresszus, a szeptember 11-i ten'ortámadás után
módosította az alkotmányt - ettől a pillanattól kezdve a CIA-nak joga és
kötelessége meggyilkolni azokat, akik az Egyesült Államok vesztére törnek.
HAC. Három betű, melynek jelentését csak az avatottak ismerik. Health Alteration
Committee - Egészségmódosító Bizottság. Az HAC valóban létezik, és egyike a CIA
legtitkosabb osztályainak. Feladata: orvgyilkosság. Nem új szervezet: már több
mint negyven éve működik.
A Leszboszi Cápa egészen új oldalról közelíti meg a titkosszolgálatok által
végrehajtott merényleteket. Nem foglakozik azokkal a kérdésekkel, hogy ki,
mikor, hol és mit tett, kiket és miért ítéltek halálra a CIA igazgatói és az
Egyesült Államok elnökei, mert ezeket a titkokat aligha lehet minden kétséget
kizáróan leleplezni. A Leszboszi Cápa kizárólag az HAC által használt
eszköztárat, fegyverzetet, taktikát és kiképzési módszereket mutatja be.
Megismerteti az olvasót azzal, hogy mire képes az HAC, és ez egy újfajta
szemlélet kialakulásához vezet. Nem léteznek James Bon-dok, sem Supermanek, sem
hihetetlen technikai eszközök, csak olyan tudás, amely sokkal félelmetesebb és
hatékonyabb ezeknél. A könyvet olvasva más szemmel kezdjük látni a CIA
történelmét, a Fidel Castro elleni állítólagos merényleteket, a Cég alvilághoz
és a terroristákhoz való viszonyát, és különös, vérfagyasztó kérdések merülnek
fel a nemzetbiztonsági szervezetek valódi céljait és tevékenységét illetően.
Sonja Drake, az HAC igazgatója különös becenevet kapott kollégáitól: ő a
Leszboszi Cápa. A gúnynév a nők iránti vonzalmára és kíméletlen karrierista
voltára utal. A regény az HAC egy izgalmas és különleges akcióját meséli el, a
lehető legnaturálisabb és legrészletesebb módon, ezért csak erős idegzetű
olvasóknak ajánlott.
519
PROLÓGUS
1.
27-es rendőrőrs
Bogotá, Kolumbia
Szeptember 3- vasárnap, 16 óra 39 perc
Dottie várta a választ, és ahogy mosolygott, félrebillentette a fejét. Ez már
túl sok volt az őrmesternek. Szenvedett, kínzó vágyat érzett a nő iránt. Volt
egy pillanat, amikor majdnem megszólalt: Kérem, hölgyem, könyörgöm, kérhet
cserébe bármit, csak feküdjön le velem, kérem!" De aztán nem mondta ki, csak
mutatta, hogy merre tovább. Feljebb még egy emeletet.
Megint a fenekét nézte, és látta magát az ágyban, egy sötét, fülledt szobában,
egy csendes éjjelen... Vele. Csak az ilyen aranyos nők tudják előhozni a
férfiból az igazi szenvedélyt, az igazi bikát.
Az őrmester felsóhajtott. Nem, ez a nő sohasem lesz az övé, soha.
Megkérdezhetné, hogy meginna-e vele valamit, vagy hogy elkísérhetné-e valahová,
és ha igent mond, még sok minden kialakulhat, de ha a hadnagy meglátja a nőt,
egész biztosan lecsap rá. Nincs mit tenni. Csak ment, követte a Nőt, és itta
magába a látványt. Igyekezett mindent elraktározni a fantáziájában, hogy később,
majd éjjel, amikor egyedül lesz az ágyban, vagy egy másik nővel, akit megkaphat,
fel tudjon idézni minden kis részletet. Megint felsóhajtott. Neki csak ennyi
jut, csak a fantázia.
Rohadt az élet.
Felértek a legfelső emeletre. Itt kaptak helyet a kábítószerelhárítás, a kiemelt
gyilkosságok, és a kiemelt emberrablások irodái. Az őrmester a kábítószer-
elhárítás helyettes vezetőjének irodájához kísérte Dottie-t. Bekopogott: két
erősét, egy gyengét.
-Jöjjön be! - kiabált ki az irodából Salvador Eduardo hadnagy.
Az őrmester benyitott. Tisztelgett, aztán bekísérte a nőt. Szomorúan látta,
ahogy felcsillan a hadnagy szeme a nem mindennapi nő láttán.
520
- A hölgy Dottie Limbert, az Amerikai Egyesült Államokból -jelentette Fernando
Sanchez őrmester. - Kitűnően beszél spanyolul. Egy bejelentést szeretne tenni.
A hadnagy kipattant az íróasztala mögül, és a nő elé sietett. Kezet csókolt
neki. Az őrmester alig bírta elhinni, hogy ilyet tett.
- Salvador Eduardo hadnagy vagyok, a kábítószer-elhárító osztag helyettes
vezetője - mutatkozott be a hadnagy széles mosollyal tömött bajusza alatt, még
ki is húzta magát, hogy Dottie lássa, milyen fess ember. - Kérem, foglaljon
helyet!
- Köszönöm szépen, hadnagy úr - mosolyodott el a nő, és mosoly közben
félrebillent a feje.
Eduardónak megdobbant a szíve. Ilyen nőt még sohasem látott. A hadnagy
udvariasan hátrahúzta a széket az asztala előtt, majd a nő ámulatba ejtő feneke
alá tolta. Látta magát, amint ezt a gyönyörű ülepet gyömöszöli az ágyban.
Megrázta a fejét, hogy elterelje a gondolatait, mert mint egy varázsütésre,
elkezdett merevedni. Átsétált az íróasztal másik oldalára, és leült.
Az őrmester ostobán álldogált az ajtóban. A hadnagy bosszúsan ráemelte a
tekintetét. Mennie kellett.
- Bocsásson meg, kisasszony, de nekem most sürgős dolgom van - búcsúzkodott
Sanchez őrmester.
A nő felé fordult, és mosolygott.
- Igen, igen, természetesen, őrmester úr! - hadarta Dottie. -Nagyon szépen
köszönöm, amit értem tett, igazán hálás vagyok, ön nagyon kedves férfi!
- Ó, szóra sem érdemes! - mondta Sanchez őrmester boldogan. - Csak a
kötelességemet teljesítettem, kisasszony.
Az őrmester vigyázzba vágta magát, és tisztelgett. A hadnagy hanyagul
tisztelgett vissza. Fernando Sanchez kiment a szobából, és becsukta maga után az
ajtót. Nagyot sóhajtott. Elindult a lépcsőház felé. Tudta, hogy ez lesz,
megtehette volna a bukmékernél: Eduardo hadnagy lecsapott a nőre.
A hadnagy megköszörülte a torkát, hogy még férfiasabb legyen a hangja.
- Elnézését kérem a felfordulásért, ami ma itt van nálunk, de tudja, ez egy
nagyon fontos nap. Lesz mindjárt egy - a háta mögött az udvarra néző ablak felé
bökött a hüvelykujjával - beszéd. Nagyon fontos beszéd, érdemes meghallgatnia
innen az irodából.
521
A nő tanácstalanul nézte, úgy tűnt, semmit sem ért az egészből.
- Egy közismert személyiség fog beszélni - folytatta a hadnagy. -Jüan Ortega
Moniz úr, a Nép Barátja - nem tette hozzá, hogy valamilyen rendkívüli
bejelentést fog tenni az Amerikai Egyesült Államokkal kapcsolatban, mert nem
akarta megrémíteni a nőt.
Dottie arca felderült. Olyan volt a mosolya, hogy Salvador Eduardo hadnagy
megborzongott. Látta magukat egy fülledt, sötét szobában a nyikorgó ágyon
zihálva, hallotta a nő hangját, amint kéjesen nyöszörgő hangon kérleli:
Salvador, Salvador, ne ilyen vadul! Ne ilyen vadul! Olyan vad vagy, Salvador!
- Láttam Moniz urat a tévében... - Dottie gondolkodott, hogy mikor, de nem
jutott eszébe. - Már régebben.
- Ööö... értem - a hadnagy rájött, hogy Moniz úr nem a legmegfelelőbb
beszédtéma, ha el akarja csábítani a nőt. Úgy határozott, megpróbál segíteni
neki, és majd a nő hálából az ágyába bújik. - Nos, térjünk a tárgyra! Az
őrmester egy bejelentést említett.
Dottie elkomolyodott. Félelem ült ki bájos arcára. Nem is félelem, inkább
rémület.
- Én Floridában lakom, Miamiban - kezdte Dottie. A hadnagy hihetetlenül édesnek
találta a hangocskáját, úgy csengett-bon-gott, mint egy kislánynak. - Egy
szalonban dolgozom, ahol divatos európai ruhákat lehet kapni. A szalon vezetője
a vőlegényem volt, aztán... - legörbült a szája - megcsalt - egy könnycsepp
csordult ki a szeme sarkából, és folyt végig az arcán. - Felbontottuk az
eljegyzésünket, pedig már az esküvőnk is ki volt tűzve. Olyan borzasztóan
megviselt. Teljesen kikészültem.
Újabb könnycseppek gördültek végig az arcán. Önkéntelenül is az oldalához
kapott, mint aki a táskáját keresi, elfelejtvén, hogy elvették tőle a kapuban.
- Ó, elnézést - a hadnagy kinyitotta a fiókját, és egy megkezdett csomag
papírzsebkendőt vett elő, és odanyújtotta Dottie-nak.
- Köszönöm, hadnagy úr - Dottie kivett a csomagból egy zsebkendőt, és
törülgetni kezdte az arcát.
Salvador Eduardo hadnagy a macho-kultusz híve volt, azt vallotta, hogy a hűség
összeegyeztethetetlen a férfiassággal, és ő
522
maga is buzgón csalta a feleségét, valahányszor erre alkalma nyílt. De a
felesége egyáltalán nem olyan volt, mint Dottie. Ha olyan lenne, más lenne a
helyzet. Ez a nő szexre termett, a felesége meg... Másra. Összetörni egy ilyen
nő szívét, ezt egy kicsit erősnek találta. Nem érezte ugyan bűnnek, de azért
vétség volt. És nem is jelentéktelen vétség.
- Mi történt? - kérdezte együttérző hangon. Arra számított, a nő a karjai közt
keres majd vigaszt.
- Nem bírtam már tovább. Annyira fájt... Épp akkoriban hívott fel egy régi
barátnőm, Luz Maria Alonso, aki a szomszédunk volt, amikor az Egyesült
Államokban tanult. Ő botanikus, tudja? - nézett fel a hadnagyra olyan
elveszetten, hogy a hadnagy majdnem felállt, hogy megkerülje az asztalát, és
magához ölelje. - Aztán amikor elvégezte az iskolát, hazajött, ide Kolumbiába,
Bogotába. Felhívott a múlt héten, vasárnap, én meg elpanaszoltam neki, hogy mi
történt. Felajánlotta, hogy utazzak ide, és töltsek itt néhány hetet. Nagyon
örültem, hogy eljöhettem Miamiból, mert ott csak minden arra a... George-ra
emlékeztetett.
Eduardo hadnagy a fejét ingatta, és együttérzően felsóhajtott. Dottie folytatta.
- Luz Maria azt mondta, legalább megismerkedem egy érdekes országgal, új
emberekkel, és talán még egy igazi férfival is, aki törődik velem, nem úgy, mint
George.
Ez volt az a mondat, amit a hadnagy hallani akart. Magában hálát remegett az
Úrnak.
Aztán hirtelen eszébe jutott, hogy ő a kábítószer-elhárítás helyettes vezetője
ebben a körzetben.
- Ez mind rettenetes, kisasszony - mondta együttérző hangon. - Majd erre is
keresünk valami megoldást. Tudja, mifelénk egy rendőrnek ilyen kötelességei is
vannak, nem hagyhatjuk magukra az embereket.
- Ó, bárcsak az Egyesült Államokban is ilyenek lennének a rend őrei!
- Majd talán egyszer maguknál is rájönnek ennek fontosságára. De most arra
szeretném kérni, hogy mondja el, mi történt önnel, amitől ennyire megrémült.
Dottie letörülgette a könnyeit, arcára megint rémület ült ki. Felsóhajtott,
megnyalta a szája szélét, és belekezdett.
523
- Luz Maria pénteken este bejött a szobámba, és azt kérdezte, szeretnék-e
keresni egy kis pénzt, úgy tízezer dollárt. Ez rengeteg pénz nekem, persze, hogy
akartam. Megkérdeztem, mit kéne tennem érte? Tudja, azt hittem, valami
expedícióra akarnak menni, és hogy nekem is mennem kellene. Tudja, növényeket
gyűjtenek, hogy lássák, milyen növények maradnak meg különféle éghajlati meg
talaj... ~ Dottie megint összeráncolta a homlokát, mint akinek fogalma sincs a
botanikáról. - Szóval, ilyenek. De nem erről volt szó. Egy bőröndöt kellett
volna átvinnem a határon, amikor megyek haza. Nem akarta elmondani, de nagy
nehezen kiszedtem belőle, hogy a bőrönd dupla fenekű, és kábítószer lesz a
titkos rekeszben. Öt vagy hat kiló kokain. Természetesen elutasítottam, mert nem
akarok börtönbe kerülni. Azt én nem bírnám ki, belehalnék! De tegnap újra jött,
és újra megkért, hogy tegyem meg. Kapok húszezer dollárt, mondta. De én nem
akartam. Én nem akarok ilyesmibe belekeveredni! Ma pedig... ma pedig
megfenyegetett, hogy ha nem viszem el a kokaint, akkor esetleg valami történni
fog velem, mert túl sokat tudok, és veszélyt hozhatok a fejükre. Én... én nem is
gondoltam, hogy Luz Maria ilyesmivel foglalkozik! Tudja, olyan jó embernek
látszott! Eljött az Egyesült Államokba, hogy botanikus legyen, és a tudásával
segíthessen a hazáján.
Eduardo hadnagy mindentudóan bólogatott. Botanikus... Hát persze. Mák, indiai
kender... Ez a kis szajha igazi hazafi. Jót fog tenni neki az életfogytiglan,
vagy a golyó a tarkójában. Felírta egy papír szélére: Luz Maria Alonso.
- Sajnos előfordul az ilyesmi, kisasszony - a hadnagy széttárta a karját. -
Nagyon sajnálom. Az ilyenek miatt már az egész világ úgy tekint ránk, mint
valami kábítószeres országra.
- Mit lehetne tenni, hadnagy úr? Borzasztóan félek, nem merek visszamenni Luz
Mariához, és kábítószert sem akarok csempészni. Én nem vagyok bűnöző!
- Ön nagyszerű ember, kisasszony, nagyon helyesen tette, hogy hozzánk fordult.
Ne szenvedjen mások miatt - a hadnagy papírt és tollat vett elő az egyik
fiókból, és az asztalra tette őket, Dottie elé. - Kérem, írjon le mindent, amit
tud az ügyről. És azt szeretném, ha angolul is leírná, hogy a fordítással se
kelljen vesződni.
524
- Persze, persze, mindent leírok.
A hadnagy nem említette, hogy miért kellene egy bogotái rendőrségen angolra
fordítani egy bejelentést, Dottie-nak pedig nem volt annyi esze, hogy
felfigyeljen egy ilyen logikátlanságra.
Dottie a tollat nézegette. Egyszerű, olcsó golyóstoll volt, vacak tucatáru.
- Elnézést, kaphatnék egy kerámiahegyű tollat? - kérdezte összeráncolt
homlokkal, tágra nyílt szemekkel. A hadnagy megesküdött volna, hogy úgy néz ki,
mint egy kis manócska, a hangja pedig úgy csengett-bongott, hogy meg kellett
zabálni. Olyan édes volt ez a nő, hogy Eduardónak mosolyognia kellett.
- Egy kerámiahegyű tollat... - ismételte meg. Tudta, hogy van neki egy, ő is
szeretett vele írni, mert olyan erőteljesek voltak tőle a betűk, de
hirtelenjében nem is tudta, hogy hol van. Körülnézett az asztalon, de nem volt
ott.
- Tudja, a kerámiahegyű toll sokkal elegánsabb, mint ezek a szokásos, tucat
tollak - mesélte Dottie. - Egy kicsit olyan írni velük, mint a töltőtollal, vagy
mint a tussal. Borzasztó elegáns. A régi időkben az emberek sokkal szebben
írtak, mint mostanság.
- Igen, igaza van, a kerámiahegyű tollal sokkal elegánsabb az írás - értett
egyet a hadnagy. Felállt, a szekrényéhez ment, kinyitotta az ajtaját, benyúlt,
kivette a táskáját. Itt kellett lennie a toll-nak, más lehetőség már nem maradt.
Közben kint az udvaron felhangzott a zene, a tizenhat tagú zenekar pergő ritmusú
indulót játszott.
A hadnagy felnézett a faliórára. Öt óra volt. Kezdődik. Sejtelme sem volt arról,
hogy Jüan Ortega Moniz mit is akar bejelenteni, de hamarosan kiderül. Megtalálta
a táskában a tollat, visszarakta a táskát a szekrénybe, aztán kilesett egy
pillanatra az ablakon, majd leült a helyére, és a tollat átnyújtotta a nőnek.
- Parancsoljon, kisasszony - mondta.
- Maga olyan kedves, hadnagy úr - mosolygott Dottie. Ahogyan elvette a tollat,
egy pillanatra összeért a kezük.
Az'érintésre hideg futott végig a hadnagy hátán. Látta magukat egy fülledt,
sötét szobában, a nyikorgó...
- Nem akarja megnézni a beszédet? - kérdezte Eduardo, hogy elterelje a figyelmét
a testében lejátszódó hormonális változások-
525
ról. - Majd leírja később, amit erről a Luz Maria Alonso-ügyről tud. Ne
szalassza el, talán maga az egyetlen amerikai, aki élőben láthatja és hallhatja
Moniz urat.
- Hát... nem is tudom - bizonytalankodott Dottie. Levette a toll kupakját, és
húzott egy kis vonalat a papír szélére, hogy lássa, ír-e. írt.
- Én azt javaslom, nézze meg.
- Hát... jó. De... amíg nem kezdődik el a beszéd, addig is írok, hogy minél
hamarabb meglegyen.
-Jó, rendben.
Bekopogtak az ajtón.
-Jöjjön be! - kiabált ki a hadnagy.
Kinyílt az ajtó. Egy egyenruhás férfi kukkantott be.
- Hadnagy úr, a beszéd máris kezdődik - mondta.
- Mit gondol, én nem tudom? - nézett rá a hadnagy gúnyos mosollyal az arcán.
- Ööö... de, persze, hogy tudja. Elnézést kérek.
- Most dolgom van. Ne zavarjanak. Egy fontos bejelentést veszek fel éppen. Majd
innen az ablakból végignézzük.
- Ööö... értettem. - a férfi vigyázzba vágta magát, tisztelgett, és becsukta az
ajtót.
- Nagyon sajnálom - nézett a hadnagy Dottie-ra.
- Á, nem történt semmi! - legyintett Dottie. A tollat az ujjai közt forgatta, és
gondolkodott, hogyan is kezdjen hozzá. - Angolul írjam előbb, vagy spanyolul?
- Mindegy. Amelyiket jónak látja. De talán jobb lenne, ha spanyolul írná le
először, hogy máris megtehessük a szükséges lépéseket.
-Jó, rendben, akkor először spanyolul írom le. A zenekar elhallgatott.
Felhangzott a taps.
- Na, ez ő lesz, Moniz úr! - lelkendezett Eduardo hadnagy.
- Még egy pillanat. Várjuk meg, amíg elkezd beszélni - mondta Dottie a hadnagyra
mosolyogva.
- Természetesen, ahogy óhajtja.
- Köszönöm szépen, hadnagy úr, maga olyan jó hozzám! Eduardo mosolygott. Már
látta magát és Dottie-t egy fülledt,
sötét szobában, ahogyan egy nyikorgó ágyon... A taps elült.
526
- Barátaim! - hallatszott a hangszórókból Jüan Ortega Moniz jellegzetes hangja.
Na, most kiderül, mi az a rendkívüli bejelentés Amerikáról -gondolta Eduardo
hadnagy.
Aztán valami történt.
Mintha Dottie csak legyintett volna.
Aztán Salvador Eduardo hadnagy rájött, hogy képtelen lélegezni.
Furcsa, bugyborékoló, hörgő hangot hallott.
Rádöbbent, hogy a hang a sajátja.
Teljesen összezavarodott. Bámulta a nő angyali arcát, de most már képtelen volt
felizgulni. Hörgött, fuldoklott, fájdalom hasított a testébe.
Nem értett semmit, nem tudta, mi történt hirtelen.
A torkához kapott, de nem volt felvágva.
Vonaglani kezdett, dobálta magát, borzalmas, leírhatatlan félelem vett rajta
erőt. Felugrott, aztán hátrazuhant, felborította a székét, és átesett rajta. A
földön hörgött, és a nyakát tapogatta.
A kerámiahegyű toll teljes hosszában a testében volt. A nő a kulcscsont közti
árokba döfte be nagy erővel, olyan mélyre, hogy orvosi eszközök nélkül kiszedni
sem lehetett volna.
Salvador Eduardo hadnagy hirtelen megértette, hogy mi történik vele: haldoklik.
És nem tehet ellene semmit. Bevizelt, a széklete kifolyt a végbélnyílásán. Az
ujjait megpróbálta a különös, vértelen sebbe nyomni, hogy megragadja a tollat,
és kihúzza a légcsövéből, de nem tudta megfogni.
Aztán leállt. Nem volt több mozdulat, nem volt több hörgés, nem volt több
fájdalom. Repült, lebegett, egyre csak feljebb és feljebb. A mennyezet
magasságából látta Dottie-t, a kis fehér ruhájában. Aztán átlebegett a
mennyezeten, túl az épület tetején.
Dottie felállt, a széket a kilincs alá tette, hogy senki ne tudjon hirtelen
rányitni. A hadnagy holttestéhez ment, és elvette a revolverét, egy kitűnő
minőségű, brazil gyártású Tauris Magnumot. Kibillentette oldalra a forgódobot,
és ellenőrizte a fegyvert: szabadon fut-e a forgódob, tiszta-e a cső, rendben
van-e a kakas, az el-sütőbillentyű, az ütőszeg, majd mindegyik töltényt
tüzetesen
527
szemügyre vette. Kettő nem tetszett neki, azokat úgy helyezte a tárban, hogy
utoljára kerüljenek sorra. Az ablakhoz ment, és kinézett az udvarra. Kint nagy
tömeg állt, és egy emelvény tetején, mikrofonállvány mögött, Jüan Ortega Moniz
beszélt.
Dottie pontosan 9,5 méter magasan volt, jóval magasabban, mint bármi az udvaron.
Jó volt a rálátás, nem is véletlenül választotta ezt az irodát. A távolság az
ablak és Jüan Ortega Moniz között nem haladta meg a húsz métert. A szemközti
tetőn három mesterlövész hasalt, és a hazai média képviselőit pásztázták. Mo-
niznak Kolumbiában is voltak ellenségei...

VÉGE