PARMENIDÉSZ

Töredékek

1.
Kancáim, melyek visznek, ameddig a vágyam elérhet,
vittek, vezetve, midőn az istennő nagyhírű útjára
elragadtak: ez viszi minden városokon keresztül a tudó férfit.
Ezen utaztam, mert ezen vittek a sokeszű kancák
5 kocsimat húzva; az utat pedig lányok mutatták.
A tengely a kerékagyban síp hangját adta
izzásig hevülve (hiszen hajtotta két jólkerekített
kerék mindkétfelől), amikor Héliosz leányai,
kik elhagyták az Éj házát, siettek, hogy menjenek
10 a fénybe, kezükkel taszítván hátra fejükről a fátylat.
Ott van az Éj és a Nappal ösvényeinek kapuja:
szemöldökfa és kőküszöb fogja közre,
magát az éteri kapunyílást nagy ajtószárnyak töltik ki.
Váltakozó kulcsaikat a sokat büntető Diké őrzi.
15 Őt a szépbeszédű lányok lágy szavakkal
megfontoltan rávették, hogy a csappantyús reteszt
késlekedés nélkül taszítsa hátra a kapun. A kapuszárnyak
tátongó nyílást tártak megnyílván, midőn a sokércű
tengelyeket a furatokban egymás után megfordították,
20 a szögekkel és hegyekkel ellátottakat. Aztán rajtuk keresztül
egyenest bevezették a leányok a széles szekérúton a kocsit és a lovakat.
Az istennő pedig nyájasan fogadott, jobbjával a jobbom
megragadta, ekképpen szólt és így szólított meg:
te ifjú, aki halhatatlan kísérők társaként
25 lovakkal, melyek visznek, házunkhoz érkezel,
légy üdvöz! Mert nem gonosz végzet küldött, hogy rátérj
erre az útra (amely ugyancsak távol esik az emberi tülekedéstől),
hanem a törvény és a jog. Mindent meg kell tudnod,
mind a jólkerekített Igazság rendületlen szívét,
30 mind a halandók vélekedéseit, melyekben nincs igaz bizonyosság.
Ám azt is meg fogod tanulni, miként szükségszerű,
hogy a minden által mindent átható jelenségek valóságosak legyenek.
 2.
Nos, én elmondom, te meg fogadd be a szót, miután meghallottad,
melyek a kutatásnak azok az egyedüli útjai, amelyek elgondolhatók.
Az egyik, hogy: létezik és hogy nincs nemlétezés.
Ez a bizonyosság ösvénye (mert az Igazságot követi).
5 A másik, hogy: nem létezik és kell lennie nemlétezésnek.
Azt mondom neked, ez az ösvény teljességgel kutathatatlan,
mert meg sem ismerheted a nemlétezőt (mivel nem lehetséges)
és ki sem mondhatod.

3.
Mert ugyanaz a gondolkodás és a létezés

4.
Nézd, a gondolkodás számára a távol állók ugyanúgy szilárdan közeliek,
mert [a gondolkodás] nem vágja szét a létezőnek a létezővel való összefüggését
sem [úgy, hogy] mindenfelé a kozmosz rendje szerint teljesen szétvágott [legyen],
sem [úgy, hogy ily módon] összeállított [legyen].

5.
Közös az,
ahonnan elindulok: ugyanoda érkezem.

6.
Ami kimondható és elgondolható, annak léteznie kell. Mert van létezés
és nincs, ami nem létezik. Arra intelek, fontold ezt meg.
Mert először a kutatásnak ettől az útjától óvlak,
azután még attól, amelyen a mit sem tudó halandók
5 tévelyegnek, a kétfejűek: mert tanácstalanság
kormányozza keblükben a tévelygő gondolkodást, így sodródnak,
süket és vak, megigézett, különbséget tenni nem képes népség,
akik a létezést és a nemlétezést ugyanannak tartják
és nem ugyanannak, [akik számára] mindenben van fordított ösvény.

7.
Mert sohasem fogod kikényszeríteni azt, hogy a nemlétezők létezzenek,
hanem a kutatásnak ettől az útjától tartsd távol az ismeretet,
és ne kényszerítsen a sokszor tapasztalt szokás erre az útra,
hogy nemlátó szemet, csengő fület használj
5 és nyelvet. Logosszal ítéld a sokat vitatott érvet,
amelyet mondottam.
 8.
Egyetlen út-szó
marad még, hogy: van. Ezen igen sok a jegy,
mivel nem-született, romolhatatlan,
egész, egyetlen, rendületlen és teljes.
5 Soha nem volt, nem lesz, mivel most teljességgel van,
egy, folytonos. Mert miféle kezdetét tudnád kinyomozni,
hogyan és honnan növekedett volna? Nem fogom megengedni, hogy a nemlétezőből
mondd vagy gondold keletkezését, mert nem gondolható el és nem mondható,
hogy nem létezik. És miféle szükség serkentette volna,
10 hogy a nemlétezőből, előbb vagy később kezdődve, növekedjék?
Így hát vagy teljesen kell léteznie, vagy sehogy.
És a meggyőződés ereje sem fogja soha megengedni, hogy a létezőből
valami más keletkezzék. Ezért sem keletkezni,
sem pusztulni nem engedi Diké, megeresztve bilincsét,
15 hanem fogva tartja. A döntés ezzel kapcsolatban ebben áll:
létezik, vagy nem létezik. Ezzel el van döntve, ahogyan szükséges,
hogy az egyiket mint elgondolhatatlant, megnevezhetetlent
el kell hagynunk (mert nem igaz út), a másik létezik és valódi.
És hogyan léteznék ezután a létező? Hogyan keletkeznék?
20 Mert ha keletkezett, nem létezik, s akkor sem, ha ezután akarna keletkezni.
Így hát kialszik a keletkezés és nincs tudás a pusztulásról.
Nem is osztható, mert teljesen egyenletesen van,
nem jobban az egyik irányban, ami akadályozná összefüggését,
sem kevésbé, teljesen tele van a létezővel,
25 így teljes egészében összefüggő, mert a létező érinti a létezőt.
Aztán mozdulatlan, a hatalmas kötelékek határaiban
kezdet és megszűnés nélküli, mivel a keletkezés és a pusztulás
nagyon messzire űzettek, eltaszította őket az igaz bizonyosság.
Ugyanaz ugyanabban maradván önmagában nyugszik,
30 s így szilárdan ugyanott marad, mert a hatalmas Ananké
a határ kötelékeiben tartja, mely kétfelől körülzárja.
Ezért nem illik a létezőhöz, hogy ne legyen teljes,
mert nincs hiánya, ami ha volna, mindene hiányoznék.
Ugyanaz a gondolkodás és ami végett a gondolat van,
35 mert a létező nélkül, amelyben kifejeződött,
nem találod a gondolatot; mert nincs és nem lesz semmi
a létezőn kívül, mivel azt a Moira megkötözte,
hogy egész és mozdulatlan legyen. Így [puszta] nevek azok,
amelyeket a halandók alkottak maguknak, igaznak vélve ezeket:
40 a keletkezés és a pusztulás, a létezés és a nemlétezés,
a helyváltoztatás és a csillámló szín cserélődése.
Aztán, mivel van szélső határa, teljes
mindenfelől, jólkerekített gömb tömegéhez hasonlatos,
közepétől mindenfelé egyenlő. Mert nem lehet nagyobb
45 vagy kisebb a létezés itt vagy ott.
Mert nemlétező sincs, amely megakadályozhatná, hogy egyesüljön
a hasonlóval; és nem is olyan a létező, hogy
itt inkább, ott kevésbé volna az, mivel teljesen ép.
 Mert önmagával mindenfelől egyenlő, egyformán találkozik határaival.
50 Ezzel befejeztem a megbízható beszédet és ismeretet
az Igazságról. A következőkben az emberek vélekedéseit
ismerd meg, miközben szavaim csalárd rendjét hallgatod!
Mert eltökélték, hogy két formát neveznek meg,
melyek közül egyet [a másik nélkül] nem lehet megnevezni. (Ebben tévednek.)
55 És alakra ellentétesekként különböztették meg őket, és jegyeket tulajdonítottak nekik,
egymástól elkülönítetteket. Egyfelől a láng éteri tüzét,
amely szelíd, nagyon lágy, önmagával mindenfelé azonos,
a másikkal pedig nem azonos. De azt a másikat is, önmagában véve,
amazzal ellentétesen, a sötét éjszakát, ezt a sűrű és súlyos alakot.
60 Ezt az egész, valószínűnek tűnő elrendezést elmondom neked,
hogy soha győzelmet ne vegyen rajtad a halandók valamely véleménye.

9.
Minthogy minden fénynek és éjnek neveztetik,
és ami az ő tulajdonságaiknak megfelel, az jutott névként ezeknek és azoknak,
minden ugyanúgy tele van fénnyel és láthatatlan éjszakával,
melyek egyenlőek, mivel nincs semmi, ami kettejük közül egyikben ne részesülne.

10.
Meg fogod ismerni az aithér születését és az aithérban levő összes
jegyet és a Nap tiszta, világosan fénylő
fáklyájának pusztító munkáit, és hogy ezek honnan erednek,
meg fogod érteni a kerekszemű, körbejáró Hold munkáit
5 és születését, meg fogod ismerni a kétoldalt körbevevő eget
[és azt], hogy honnan keletkezett és hogyan kötötte gúzsba Ananké,
hogy tartsa a csillagok határát.

11.
A Föld, a Nap meg a Hold
a [mindennel közös] aithér és az égi Tejút, a legfelső Olümposz
és a csillagok meleg ereje hogyan serkent
keletkezni.

12.
Mert a szűkebbek telítve voltak vegyítetlen tűzzel,
a mellettük lévők vegyítetlen éjszakával, de közibük ront illő rész a lángból,
ezek közepén pedig a daimón, aki mindent kormányoz.
Mert az iszonyatos szülés és keveredés minden ügye felett ő uralkodik,
5 küldve a hímnek nőstényt, hogy keveredjenek, és fordítva megint,
hímet a nősténynek.
 13.
Legelsőnek az istenek közül Erószt eszelte ki...

13a.
Föld körül járó, ... éjben rejtőző [fény]...

14.
Éjjel világító, Föld körül bolygó idegen fény...

15.
Mindig a Nap sugarai felé néző...

15a.
(Parmenidész a költeményében vízben gyökerezőnek mondja a földet.)

16.
Mert amilyen a sokat bolygó tagok mindenkori keveréke,
olyan állapotban van az emberekben a gondolkodás. Mert ugyanaz
gondolkodik az emberekben: a test természete
mindegyikükben és az összesben. Mert a túlsúlyban lévő a gondolat.

17.
Jobbra a fiúkat, balra a lányokat. ..

18.
Midőn az asszony és a férfi összekeveri a szerelem magját,
az erő, mely a vénákban a különböző vérből alakít,
jól formált testeket alkot, ha jó arányú.
Ám ha a magok összekeveredése után harcolnak egymással az erők,
5 és nem alkotnak egyet a testben, ahol a keverék van, akkor dühöngve
kettős maggal sújtják a születőnek nemét.

19.
Nos, a vélekedés szerint így keletkeztek ezek és most így vannak
és növekedve ezután a jövőben eszerint érnek majd véget a dolgok,
amelyek mindegyikének megkülönböztető jelként adnak nevet az emberek.

[20.]
Egyedüli, mozdulatlan az, aminek mint egésznek neve: lét.

Steiger Kornél fordítása