Ferdinand de Saussure: A nyelvi jel természete; a nyelvi érték

A nyelvi egység kettős dolog, két összetevő egyesítése révén keletkezett

Nyelvi jel = fogalom + hangkép (ez a 2 asszociáció)
Jelölt: a jelenség, a fogalom
Jelölő: a hangalak, a hangkép
A nyelvi jel önkényes  motiválatlan
- minden olyan kifejező eszköz, amelyet egy társadalom elfogadott kollektív szokáson =
konvención alapul
jelölő nem egyenlő a szimbólummal (nem teljesen önkényes; jelölő és jelölt között
természetes kapcsolat)

hangutánzó és hangulatfestő szavak (másodlagos jelentőségűek, szimbolikus eredetük részben

kétségbevonhatóak):
- csekély számú
-megválasztásuk önkényes: bizonyos zajoknak megközelítő és félig már konvencionális
utánzásai
- elsődleges karakterükből elvesztettek valamit azért, hogy a nyelvi jelnek általános
sajátosságait magukra öltsék
felkiáltások:
- nincsen szükségszerű kapcsolat a jelölt és a jelölő között
- kezdetben meghatározott jelentésű szó volt

A jelölő lineáris jellege:

Auditív természetű, az időben létezik
Egy dimenzióban mérhető kiterjedése van: egy vonal (vagy írásjelek térbeli vonala)
- elemeik egymás után jelennek meg

Változtathatatlanság
- a gondolathoz képest szabadon változtatható, a nyelvi közösség szempontjából eleve adva
van
- a nyelv a megelőző korszak öröksége
- a jel önkényes volta védi: meg a nyelvet minden megváltoztatására irányuló kísérlettől
- a nyelvi jelek megszámlálhatatlanok
- a rendszer túlságosan bonyolult
- kollektíva passzív ellenállása
- hagyomány törvénye

Változandóság
a jelölt és jelölő közötti viszony eltolódása
nyelv: azoknak a nyelvi szokásoknak az összessége, amely a beszélő számára lehetővé teszi,
hogy megértesse
 Társadalmi realitás
 Folytonos az időben  lehetővé teszi, hogy a társadalmi erők hassanak rá

A nyelvi érték
- a nyelv közvetítő a gondolat és hang között  egységek kölcsönös elhatárolása
- artikulációk területe: minden nyelvi elem egy kis tag = articulus, amelyben egy fogalom egy
hanghoz kötődik <-> egy hang egy fogalom jelévé válik
- a nyelvi rendszer minden tagja kölcsönösen függ a többitől  bármely szó értékét
környezete határozza meg
- a beszélők kiejtés tekintetében szabadságot élveznek azon a határon belül, amelyen belül
még a hangok egymástól különbözők maradnak
- az írás jelei tetszőlegesek
- a betűk értéke megkülönböztető jellegű
- egy nyelvi rendszer(hangbeli + fogalmi különbségek) olyan hangbeli különbségek sora,
amely fogalmi jellegű különbségek sorával fonódik össze
nyelv mechanizmusa: oppozícióban (ellentét) és a bennük foglalt hangbeli, illetve fogalmi
jellegű különbségen alapul
differenciálás elve: az egység jellemző tulajdonságai egybeesnek magával az egységgel
- a nyelvi jeleket különbségek alkotják
- egymást kölcsönösen feltételező elemek komplex egyensúlya
- a nyelvi forma

Szintagmatikus és asszociatív viszonyok

Szintagma: a nyelvi lineáris voltán kiterjedésen alapuló kapcsolatok, a szavak
összekapcsolódása folytán jön létre két vagy több egymásra következő egységből áll
~>szólásmódok, beszédfordulatok  alak, jelentés
Asszociatív viszony: egyes szavak valamilyen közös tulajdonság alapján összekapcsolódnak
az emlékezetben és csoportokká alakulnak.

Roland Barthes: A szemilológia elemei

Négy osztály: 1. nyelv és beszéd 2. jelentett és jelentő 3. szintagma és rendszer 4. denotáció

és konnotáció
1. Nyelv és beszéd
1.1 A nyelvészetben
1.1.1. nyelv/beszéd fogalma központi jelentőségű Saussure-nél
nyelvezet természete: sokoldalú és heterogén
 osztályozhatatlan valóság: fizikai, fiziológiai, pszichés, egyedi és társadalmi
nyelv (egy tiszta társadalmi tárgyat elvonunk, amellyel szemben közömbös) <-> beszéd (a
nyelvezet egyedi részét fedi)
1.1.2. Nyelv = nyelvezet-beszéd
 Társadalmi intézmény és értékek rendszere
 A nyelvezet társadalmi intézmény
 Egyén egyedül nem képes sem létrehozni, sem módosítani
 Kollektív szerződés, melynek ha kommunikálni akarnak, alá kell vetniük magunkat
 Értékek rendszere
 Jel a nyelvnek olyan, mint egy pénzdarab
1.1.3. Beszéd = egyedi aktus
hangzás nem egyenlő a nyelvvel
 nem változik meg sem az intézmény, sem a rendszer akkor, amikor a beszélő hangosan
vagy halkan beszél
1.1.4. beszéd + nyelv  együtt létezik
nyelv: eszköze és terméke a beszédnek
1.1.5. Hiemsleo szerint (amely nyelv <-> beszéd) 3 síkot különböztet meg
1. szkéma = tiszta formaként vett
2. norma = az anyagi formaként vett nyelv
3. használat = az adott társadalom szokásainak összességeként vett nyelv
 Norma, meghatározza a használatot és beszédet
 Használat meghatározza a beszédet, de a beszéd által is meghatározott
 Szkémát meghatározza a beszéd, a használat, a norma
1.1.6. kód konvenciói expilcitek
nyelv konvenciói implicitek
1.1.7. idiolektus = egyéni dialektus
= az a nyelvezet, amelyet az egyén beszél
= az egyén szokásainak összjátéka az adott pillanatban
Jakobson szerint a nyelvezet szocializált (igyekszünk a partnerünkhöz alkalmazkodni)
1.1.8. Jakobson: kettős struktúra kód/közlemény
cirkularetás (körben forgó)
két esetét és az átfedő két esetét
1. az idézett beszédet vagy egy közleményen belüli közleményt (M/M)
2. a tulajdonneveket: a név minden személyt jelöl (C/C)
3. az autonómia (önmegnevezés) (M/C)
4. átváltva ->(pl. én, te)

1.2. Szemiológiai távlatok

1.2.1. Nyelv/beszéd szociológiai ereje nagy
Saussure nyelvről alkotott felfogása Durkheimtől származik
Nyelv = értékek rendszere
Elfogadták a nyelvi intézmény benne rejlő elemzésének szükségét
Nyelv (beszéd  nem a szociológiában van, hanem a filozófiában van
Beszélő beszéd <-> beszélt beszéd

1.2.2. beszéd/nyelv szétválasztása  nyelvi elemzés lényege

megkülönböztetés: képek vagy viselkedések rendszerei
 vagy a nyelv vagy a beszéd kategóriájához tartozik

2. Jelentett és jelentő
2.1. A jel
2.1.1. A jel = jelentett + jelentő (d’aprés Saussure) jel: műszó = a legkülönbözőbb szótárakban
fellelhető
jel: hasonló és nem hasonló műszavak sorába illeszkedik{ szignál, index, ikon, szimbólum,
allegória
közös elemük: két relátum közti viszonyra utal
különböztetés: jelenlét, távollét
1. a viszony magába foglalja, vagy nem az egyik relátum pszichikus ábrázolását
2. a viszony magába foglalja a 2 relátum közti analógiát
3. a viszony magába foglalja a 2 relátum kapcsolat közvetlen, vagy nem
4. a viszony magába foglalja relátumok egybeesnek vagy nem
5. a viszony magába foglalja egzisztenciális kapcsolatban van, vagy nem

2.2. jel = egy jelentő + egy jelentett

egy akusztikai + egy fogalom
2.3. jelentő síkja = kifejezés síkja
jelentett síkja = tartalom síkja
 2 réteget foglalnak magukba forma + szubsztancia
 Roland Barthes: A szemiológiai elemei

Saussure: a nyelvészet csupán a jelek általános tudományának egyik része de! minden
szemiológiai rendszer keveredik a nyelvvel, írásos civilizáció vagyunk, a jelentettek világa a
nyelv világa, a nyelv a szemiológiai alkotórésze, közvetítője, jelentettje.
Másodlagos nyelv: egységei olyan tárgyakra vagy epizódokra utaló beszédfajtának a
terjedelmesebb részletei, melyek a nyelv alatt jelentenek.
~> a szemiológia a nyelvészet része, amely a beszédfajták nagy jelentőségű egységeit kutatja
terminológiai javaslat: négy osztály
1. nyelv és beszéd
nyelv = nyelvezet-beszéd
a nyelv társadalmi intézmény + értékek rendszere
kollektív szerződés, meghatározott számú elem alkotja
beszéd: kiválasztás és aktualizálás
kombinatorikus: azonos jelek visszatérése alkotja
2. jelentett és jelentő
3. szintagma és rendszer
4. denotáció és konnotáció

Charles S. Peirce

Szemiotika (jelek kvázi-szerű, formális) megfigyelő tudomány  elvonatkoztató

megfigyelések  nem szükségszerű megállapítások
A jel (vagy helyettesítő) az, ami valamit valaki számára valamely tekintetben vagy
minőségben helyettesít ~> a tudatában fejlettebb jelet hoz létre  az első jel értelmezője
A jel valaminek a tárgya helyett áll, egy eszmére utalva helyettesíti ~> a helyettesítő alapja 
mivel minden helyettesítő három dolog
3 ágú tudomány:
- grammatica speculativo = tiszta nyelvtan
megállapítja mi szükséges hozzá, hogy egy jelnek jelentése legyen
- logika (tulajdonképpeni logika) a helyettesítések igazságának feltételeit kutatja
- tiszta retorika gondolatteremtést vizsgálja

jel nem egyenlő a tárggyal -> magyarázat, mi okból helyettesíti

jel + magyarázat = újabb jel … ~>olyan jel, amely önmagának a jele
A jel csak helyettesítheti, értelmezheti a tárgyat, feltételezi a tárgy előzetes ismeretét, csak így
adhat tovább infót róla

Hármas viszonyok felosztása:

-összehasonlítás ~ logikai lehetőségek
-végrehajtás ~ konkrét tények
-gondolkozás ~ törvények természetéből adódnak
1. legegyszerűbb természetű < 2. közepes összetettségű < 3. legösszetettebb
A hármas viszonyokat háromféle trichotómia szerint lehet felosztani ~> 1,2,3 lehetőség? Vagy
ténylegesen fennálló? Vagy törvény?
~> minden 3as viszonyt 10 osztályba sorol -> másképpen 10 osztályba a fennálló 2s
viszonyok alapján
2 x 10 osztály -> 3 csoport
a három kettős viszony eltérő(1)/azonos(2), egyiknek más a természete(3)
első tag meghatározza a harmadik tagot
1. helyettesítő
2. ennek a tárgya
3. az értelmezője

1. felosztás: alapja: a jel minőség, ténylegesen fennálló vagy törvény-e?

- minőségjel: olyan minőség, amely jel szerepét tölti be
- egyszeri jel: jelként szereplő ténylegesen fennálló dolog vagy esemény
- törvényjel: jel szerepét betöltő törvény, minden kovencionális jel törvényjel
2. felosztás: alapja: jel-tárgy viszonya
- ikon: az általa jelölt tárgya saját jellemzőivel utal, bármely minőség létező egyed vagy
törvény valaminek az ikonja, ha hasonlít rá és jelként használatos
- index: úgy utal az általa jelölt tárgyra, hogy az a tárgy rá valóban hatást gyakorol
(szinaptikus kapcsolat)
- szimbólum: olyan törvény segítségével utal a jelölt tárgyra, amely általános eszméket társít
egymással, törvényjel hasonmás révén érvényesül
3. felosztás: alapja: az értelmező lehetőség, tény vagy értékelés jeleként fogja fel a jelet
- réma: értelmezője számára minőségi lehetőség jele, meghatározott fajtájú lehetséges tárgyat
helyettesít
- tétel: olyan jel, amely értelmezője számára a törvénynek a jele

Ítélet: gondolati cselekedet, melynek során az ítéletalkotó egy tétel igazáról próbálja
meggyőzni magát. Az argumentum magába foglal egy tételt: premissza, konklúzió: lezárja az
argumentumot, az értelmezőt helyettesíti

10 osztály
- minőségjel (+ ikon, + réma)
- ikonikus egyszeri jel (pl. ábra), (+ réma)
- rématikus index jellegű egyszeri jel (pl. kiáltás)
- tétel jellegű egyszeri jel (ikonikus + rématikus = szintaxis)
- ikonikus törvényjel
- rématikus index jellegű törvényjel (pl. mutató névmás)
- tétel s egyszersmind index jellegű törvényjel
- rématikus szimbólum vagy szimbolikus réma (pl. köznév) általános fogalmat hoz létre
- közönséges tétel jellegű szimbólum általános eszmék társulása révén
- argumentum
+ elkorcsosult jelek

Raymond Firth: A szimbólum jelentése

Társadalmi magatartással kapcsolatban

Jel: általános kategória
- index: feltételezett folyamatos kapcsolat pl. egész része vagy okozat előzménye különös
viszonya az általánoshoz
- szignál: jel -> szükségszerű cselekvésen van, ingerként működik, bonyolultabb reakciót vált
ki, index dinamikus formájaként fogható fel
- ikon: hasonlósági kapcsolat kifejezése és interpretálása
- szimbólum: a jelnek bonyolultabb asszociáció sora van, gyakran érzelmi természetű, a
kapcsolattulajdonítás önkényesnek tűnhet. Köznapi használatban: megjelenít, demonstrál, jel
valószerűtlensége, idea, fogalmi helyett használják; elvonatkoztatás eszköze, de eszközértéke
van: ->
kifejezés: a szimbólumok a művész legmagasabb rendű eszközei, szimbolikus művészetek,
politikai és vallási szimbólumok (zászló, himnusz, nemzeti viselet): csoporttal történő
azonosulás, közszimbólum: helyes cselekvésre ösztönzés
kommunikáció: szimbólumok funkciója a kommunikáció megkönnyítése, szavak kiejtése, a
szimbolikus cselekedet közös gondolatokat vált ki, melyek újra kifejezhetőek, kulturális
értékek: több formának vagy jelentésnek szimbólumba történő sűrítése, közös kiindulópont,
az érintett számára ugyanazt a dogot fejezze ki, explicit és implicit jelentés
tudás: a szimbólumok a tudás eszközei, feltárja a valóság bizonyos aspektusait
ellenőrzés: hatalom eszközei, vonatkoztatásként és támaszként használhatóak, igazolás
céljából egy másik viselkedésének befolyásolására (Biblia, Korán, halott ember lelke), a
szimbólum lehet annak a személynek az irányítása alatt, aki befolyásolni kívánja mások
viselkedését, függetlenségért folyó harcban új nemzeti zászló kiválasztása és használata
fontos eszközt jelent az emberek viselkedésének összpontosításában és mozgósításában, az
egyén társadalmi kapcsolatainak szervezése
A szimbolizmus a cselekvés egyik módja. Funkciói a kényelem és az egyszerűsítés, a
képzelőerő számára a tér biztosítása, a társadalmi kölcsönhatások és az együttműködés
megkönnyítése.

W. J. Thomas Mitchell: Mi a kép?

KÉP szó használatának módjai: irodalomkritikában, műv. töriben, teológiában, filozófiában

KÉP hasonmás, képmás, hasonlatosság
- grafikus: festmények, szobrok, tervrajzok (műv töri)
- optikai: tükrök, kivetítések (fizika)
- észlelési: érzéki adatok, jelenségek, fantazmák, (neurológusok, pszichológusok)
- mentális: álmok, leírások, ideák (pszichológia)
- verbális: metaforák (irodalomkritika)
A kép specifikus hasonmásokra szétágazó általános fogalom. Különböző ábrázolással
foglalkozó tudományok közelítése: Gombrich: észlelés – optika, Hangstrum: költészet –
festészet
A mentális kép
Három egymást átfedő viszony:
1. valódi tárgy – tükörképe
2. valódi tárgy – mentális kép
3. anyagi kép – mentális kép
~> Wittgenstein: a mentális és a fizikai kép „ugyanabba a kategóriába tartozik”
A mentális és a fizikai képre jellemző a reciprocitás és a kölcsönös függés. A világban lévő
képek függnek a tudattól. Látszatra valódi egyetemes alappal rendelkeznek elme ~ tükör,
rajzolható felület.
A verbális ábrázolás
A verbális ábrázolás két ellentétes nyelvi gyakorlatot vet fel két féle értelemben:
1. a szó szerinti nyelvhasználat: ezt az irodalomkritikusok világos, díszítetlen, festői
eszközöktől, verbális képektől és beszédalakzatokból mentes kifejezésként értik. De! egy
kifejezés élőkép módjára megjeleníti a körülményt. „Amit a szavak valójában jelölnek”
2. metaforikus, figuratív, cizellált nyelv eltereli a figyelmet a szó szerinti mondanivalóról
előfeltevés: a szavak = mentális képeket jelölnek, melyeket a tárgyakról szerzett tapasztalati
benyomás hagyott bennünk. dolog > idea > szó (konvencionális társítás)
nyelv művészete: eredeti érzéki benyomások felkeltése
- a jól megválogatott szavak hatásosak -> elevenebb ideák
- ábrázolás: 1. alacsonyabb forma: külsődleges, mechanikus, festészeti, grafikus 2.
emelkedettebb kép: belső, organikus, élő
- képek a nyelvben: mesterséges és konvencionális jelek
kép -> piktogramma -> ideogramma -> fonetikus jel
- írott nyelv: beszéd lefordítása egy látható kódba. Sűrítés ~> alfabetikus írás
- hieroglifák: univerzálisan olvasható jelek, jelentésüket az idő homályosította el -> a nyelv
képelméletének modellje

A képmás, mint hasonlatosság

„képmás” (gör. eikón, lat. imiago)
- absztrakt, általános, spirituális hasonmás
- hasonlatosság
- a dolog lényegi valósága
metaforikus „eltolódás” -> anyagi kép: spirituális hasonlatosság: közös attribútomok, de nem
azonos

A kép uralma
1435: Alberti -> centrális perspektíva feltalálása „természetes” reprezentációja annak
„ahogyan a dolgok látszanak”
- a képeket mint valami bensőt vagy láthatatlant kell megérteni

A láthatatlan megfestése
Lessing: a festészet nem képes történetek elmesélésére, utánzására statikus, az ideákat a
nyelvben lehet helyesen kifejezni és nem az ábrázoló művészetben
Láthatatlan megfestése: bizonyos kulcsok mesterséges beépítése a képbe, ékesszólással
ruházza fel a képet, allegorikus ábrázolás -> elvontak eszmék

A kép és a szó
- művészetek testvériségének gondolata
- a kultúra története a képi és a nyelvi jelek közötti küzdelem története
- a szavak és képek közötti viszony azokat a kapcsolatokat tükrözi, amelyeket a szimbólumok
és a világ, jelek és a jelentések között rögzítünk
- természetes, mimetikus kép – mesterséges, expresszív kép
- a szó természetes képe annak, amit jelent
- a szó, mint önkényes jelölő
analógiák: két kölcsönhatásban élő nyelv pl. algebra – geometria
- kölcsönös átfordítás, értelmezés, illusztráció és díszítés viszonya
- felszín tartalomként elgondolt -> rejtett jelentésként elgondolt szó
- verbális felszín -> mögötte keresendő kép
- világunk java részét mi teremtjük a verbális és képi reprezentációk közötti dialógusnál
Panofsky: német származású, amerikai műv. történész, az ikonológia megalapozója: 1.
jelenségértelem: optikai, tapintási 2. jelentésértelem (másodlagos) -> háttérműveltség
Jelenségértelem: érzéki tapasztalatok alapján stílusbesorolás
Jelentésértelem: magyarázat
Típus: olyan ábrázolás, ahol a tárgyhoz kapcsolódik a jelentés analógiaképzés
 C. W. Morris: A jelelmélet megalapozása

Szemiotika maga is tudomány

- a tudományok eszköze
- minden speciális jeltudomány alapja
-> minden tudomány jeleket használ és eredményeit is jelek által fejezik ki

szemiózis: az a folyamat, amelyben valami jelként funkcionál. 3 tényező:

1. ami jelként szerepel -> jelölő
2. amire a jel vonatkozik -> deszignátum
3. a jel értelmezőjére gyakorolt hatás, melynek következtében a dolog az értelmező számára
jellé válik -> interpretáns + interpretáció
- közvetett számvetés
- minden jelnek van deszignátuma, de nem minden jel vonatkozik valami aktuális létezőre
- amennyiben ténylegesen létezik az, amire utalunk -> denotátum
deszignátum: egy tárgyfajta vagy –osztály
denotátum: egy osztály tagjai
szemantika: jelek és objektumok kapcsolata
pragmatika: jelek interpretálókhoz való viszonya
szintaktika: jelek egymáshoz való viszonya
deszignáció: olyan jel, amelyet jelekre való utalásként használunk
szemiotika: speciális jeleket használ arra, hogy jelekről tényeket állapítson meg ~> olyan
nyelv, amelyen a jelekről lehet beszélni
Arisztotelész: de interpretatoiné
Szavak = gondolatok egyezményes jelei. Interpretáló: emberi szellem, interpretáns: gondolat
vagy fogalom. Gondolatok: minden ember számára közösek. Szavak: önkényesek, társadalmi
csoportról társadalmi csoportra változnak
Egy nyelv a jelhordozók minden olyan interszubjektív halmaza, amelynek használatát
szintaktikai és pragmatikai szabályok határozzák meg
- egy társadalmi csoport tagjai a nyelvi jelet más jelekkel összekapcsoltan használják
- társadalmi jelrendszer, a közösség tagjainak egymással és környezetükkel kapcsolatos
válaszreakciót közvetíti
megérteni és helyesen használni egy nyelvet
= az adott társadalmi közösségben: elfogadott használati szabályokat követni
- a nyelvi jeleknek a kommunikatív funkció betöltéséhez alkalmasnak kell lenniük a
szándékos használatra
Mead: nyelvi jel = értelmes szimbólum
-> a nyelv a vokális gesztusból származik „idegrendszer idődimenziója”: egy korábbi, de
lassúbb kifejtésű aktivitás egy későbbi és gyorsabb lefolyású tevékenységelindítójává válhat
- bármely jel vizsgálható a használatának pszichológiai, szociológiai feltételek alapján
- magában álló jel -> magába vett objektumot jelölhet ~> indexjel
- a jel egy tárgysokaságot denotál -> kapcsolatba hozható olyan jelekkel, amelyek az
alkalmazási körét rögzítik vagy korlátozzák ~> karakterizáló jelek
- bármit denotálhat -> minden jellel relációban áll ~> egyetemes jelek
mondat: domináns (uralkodó) jelek + specifikáló (pontosító) jelek
Domináns karakterizáló jel (karakterizáló specifikálók (indexjelek))

Szemantika
- a jelek és deszignátumok viszonya: a jeleknek azoknak az objektumokhoz való viszonya,
melyeket denotálnak vagy denotálhatnak
tiszta szemantika: tárgyaláshoz szükséges elméleteket és terminusokat hozza létre
leíró szemantika: konkrét esetekkel foglalkozik
szemantikai szabály: azt határozza meg, milyen feltételek mellett alkalmazható egy jel egy
objektumra, vagy szituációra
Pragmatika
- jeleknek interpretálóikhoz való viszonya
- a jelek funkcionálásában előforduló pszichológiai, biológiai és szociológiai jelenségek
tiszta pragmatika: nyelv kifejlesztése
leíró pragmatika: speciális esetekre alkalmazás

Szemiózis
szintaktika -> implikál
szemantika -> deszignál (megjelöl) és denotál (megnevez)
pragmatika -> kifejez

Nyelv: jelek kölcsönösen összefüggő rendszere L = Lszin + Lszem + Lp

Nyelvi szerkezet kettős ellenőrzésének tétele:
~> a nyelv szintaktikai szerkezete az objektív események + a viselkedés függvénye

Szintaktika
- jelek egymáshoz való viszonya
- Leibniz: nyelvészeti, matematikai, logikai megfontolások -> általános formális eljárás
(specioso generalis) + az általános karakterisztika -> jelképzési elmélet, melynek
eredményeként a megfelelő „ideák” összes következménye levonható + általános
kombinatorika + ált. kalkulus -> egyetemes formális módszert ad a jelek következményeinek
lovonására
Nyelv szintaktikai szabályai: képzési szabályok + átalakulási szabályok

Gottlob Frege: Jelentés és jelölet

Azonosság: a tárgyak nevei – jelei közötti reláció

a = a, a = b különböző ismeretértékkel rendelkező mondatok
jel, név: olyan jelölés, ami tulajdonnevet képvisel, jelölete tehát meghatározott tárgy, nincs
fogalmi reláció ~> individuumnév pl. leírások (deskripciók)
- a jel – jelentés – jelölet között szabályszerű kapcsolat van: a jelnek megfelel egy
meghatározott jelentés, ennek pedig egy meghatározott jelölet <-> egy jelölethez (tárgyhoz)
nemcsak egy jel tartozik
- a jelentés megléte még nem biztosítja a jelölet meglétét
- szokásos használat: a szavak jelölete az, amiről beszélünk
- közvetett használat: magukról a szavakról vagy a jelentésükről beszélünk pl. függőbeszéd
közvetett jelölet + szokásos jelölet
- képzet: ha a jel jelölete érzékileg észlelhető tárgy, akkor a róla alkotott képzetem egykori
érzéki benyomásaira és belső vagy külső cselekvéseimre való emlékezésből létrejött belső kép
jel jelentése: sokak közös tulajdona, nemzedékről nemzedékre öröklődő gondolatok közös
kincse ! azonos képzet nem lehet
- szavak, kifejezések és mondatok különbözőségében három fokozatot tudunk
megkülönböztetni
1. csak a képzetben van különbség
2. a jelentésben van különbség, de a jelöletben nem
3. a jelöletben van különbség
teljes kijelentő mondat: egy gondolatot tartalmaz, egy mondat jelölete az igazságértéke IGAZ
<-> HAMIS
- ha a mondatnak van jelölete, akkor ennek változatlannak kell maradnia a mondatban
szereplő nevek bármelyikének vele azonos jelöletű névvel való fölcserélése esetén
- a mondat jelöletében minden egyedi elmosódik
Ítélés: a gondolattól az igazságérzethez való továbbhaladás
- egy mondat egyenes beszédben egy másik mondatot jelöl, függő beszédben pedig egy
gondolatot
- hogy kötőszóval bevezetett absztrakt alanyi mellékmondatok: gondolatot, nem
igazságértéket jelöl: jelentésre nem önálló gondolat -> a főmondatnak a mellékmondattal
együtt egyetlen gondolat a jelentése
- „parancsolja”, „kéri” felszólító módú mellékmondatnak nincs jelölete, csak jelentése
közvetett jelöletükkel szerepelnek a szavak
logikailag tökéletes nyelv: a már bevezetett jelekből grammatikailag helyes módon képzett
tulajdonnév ténylegesen jelöljön egy meghatározott tárgyat
„I” deskriptor: egyváltozós nyitott mondatból individuumnevet képez
a, előfeltevés: a mondatban szereplő névnek van jelölete
b, ha egy mondatban olyan név szerepel, amelynek nincs jelölete, akkor a mondatnak nincs
igazságértéke
c, logikailag tökéletes nyelvben nem szabad megengedni jelölet nélküli neveket
- feltételes mellékmondat: jelentése önmagában nem befejezett gondolat, csak a főmondattal
együtt
- habár kötőszóval bevezetett mellékmondat teljes gondolatot fejeznek ki
- alárendelt mellékmondat: jelntése többnyire nem teljes gondolat, csak a gondolatrész jelölete
nem igazságérték. Oka: a mellékmondatban a szavak közvetett jelöletükkel szerepelnek
-> egy benne előforduló határozatlanul utaló alkotórész miatt nem teljes, csak a főmondattal
együtt fejez ki gondolatot
-> lehet a mellékmondat jelentése teljes gondolat -> az egész mondat igazságának megsértése
nélkül helyettesíthető egy másik, azonos igazságértékű mellékmondattal, ha ennek
grammatikai akadályai nincsenek NEM MINDIG!
a = a, a = b ismeretértékeket ált. különbözőnek tartjuk, mert a mondat jelentése is fontos
- a két gondolat különbözhet
- az ismeretértékük sem azonos
- az ítéletek különbözőek

John R. Searle: A beszédaktus, mint kommunikáció

1. Megközelítés
- a szavak azáltal nyerik jelentésüket, hogy dolgokat jelölnek
- a szó azt jelenti, amit jelöl
- a tulajdonnév jelentése az általa jelölt egyedi tárgy
- az általános terminus absztrakt entitást jelöl
- színkategorematikus szavak: semmit sem jelölnek, jelentésük abból adódik, hogy más
kifejezéseket kapcsolnak össze
- Frege: jelentés nem egyenlő a jelöléssel
- tulajdonnevek esetében sem azonos a kifejezés azzal a tárggyal, amelyet jelöl
2. Megközelítés
- a jelentés önmegfigyelés útján föltárható entitás
- Locke: a szavaknak azáltal van jelentésük, hogy a lelkükben levő ideákat, gondolatokat
jelölik. Egyedi szavak: szó által jelölt tárgy mentális képei vagy képzetei. Általános szavak:
absztrakt vagy ált. ideák -> Locke -> ami egy dolog összes egyedi előfordulásában közös.
Berkeley, Hume: absztrakt ideákat lehetetlen kialakítani
Képzetelmélet: szó: mentális képet jelöli, amelyek hasonlítanak a világban lévő tárgyakhoz
(tényleges vagy lehetséges). Az elmélet kritikája: pszichológiailag nem helytálló a mentális
képek + logikailag nem szükséges és nem elégséges
3. Megközelítés
- Wittgeinstein: „a szó jelentése a szónak a nyelvben való használata”
J. L. Austin: a nyelv beszélése emberi tevékenység
- középpontban a beszédaktus, amit a nyelvi formák kiejtésével hajtanak végre
- a jelentést és a használatot a hagyomány kapcsolja össze
- „használat” fogalma helyett beszédaktusokat különít el

3.1. nyelvet beszélni – részt venni bizonyos szabályok által irányított viselkedési formában
(expliciten nem vagyunk tudatában a szabályoknak)
3.2. a kommunikáció alapegysége az illokúciós aktus „szemléltető aktusok” -> beszélő
perlokúciós aktus: szavakkal megtehető cselekedetek
3..3. gondolás + kimondás
- illokúciós hatás előidézése a szándék
- a hallgató felismeri a szándékot
- ismeri a kimondott mondatokat irányító szabályokat -> megértés
képletes beszéd: az illokúciós hatások különböznek a szabályok által meghatározottól
3.4. mindent, amit gondolni lehet, mondani is lehet. A nyelv eszköz
3.5. a szemantikai szabályok konstitutívak (létezésük teremti meg annak a viselkedésnek a
lehetőségét, amit szabályoznak -> alkotó jellegű) és nem regulatívak (szabályoktól
függetlenül létező viselkedést szabályozzák -> regulatív jellegű)

beszédviselkedés – modell:
- a beszélés szabályoktól irányított, szándékos viselkedés -> illokúciós aktusokat hajtunk
végre, a konstitutív szabályokkal összhangban, mondatok kimondása révén
- a beszélő kimond egy mondatot, kimondásában valamit gondol, a mondottakat a hallgató
megérti
- a beszélő illokúciós hatásokat szándékozik előidézni a hallgatóban -> felismeri a szándékot
és ezáltal megvalósítja a hatásokat
- híd: közös nyelv
- mondatokat megérteni: ismerni a jelentését <- szemantikai szabályok határozzák meg

H. P. Grice: Jelentés

„JELENT”
természetes értelem: x azt jelentette, hogy p és az x azt jelenti, hogy p magába foglalja p-t
nem természetes értelem:
- C. L. Stevenson – kauzális típusú válasz, kétféle irányultságnak kell érvényesülni 1. x-nek a
hallgatóságában valamiféle attitűdöt kell kiváltania 2. x-et magát éppen ez az attitűd hívja elő
- ha a kommunikációban használják
- ha x használja egy hiedelmet szándékozik kiváltani és a hiedelem az, amit x nem
természetesen jelent
- a x-et azzal a szándékkal nyilatkozta, hogy egy hiedelmet váltson ki ezen szándék
felismerése révén
- a szándékolt hatásnak olyan dolognak kell lennie, amely a hallgatóság kontrollja alá esik
- csak az elsődleges szándék a releváns
- kétséges jelentés esetén: kontextus

Természetes értelem: a jelenségek itt tüntetik el vagy következményükkel kerülnek

kapcsolatba. A busz csengetése azt jelzi, hogy el fog indulni.
Nem természetes jelentés: a beszélő által közölni kívánt tartalom és az ezek közlésére használt
mondatok között létesült kapcsolat.

Clifford Geertz: A józan ész mint kulturális rendszer

Józan ész:
- kulturális rendszer
- magyarázata a tapasztalat közvetlenségeinek
- történelmileg jött létre
- értéke és érvényessége azok meggyőződése, akik birtokolják
- az élet dióhéjban
- totalizáció
természetesség: a józan ész a dolgokat úgy jeleníti meg, ahogyan vannak, a valós helyzetek
egyszerű természetben
praktikusság: Evans – Pritchard: „haszonelvű, primitív”
~> ismerd azt, amiből hasznod van ez ellentétben van
Lévi – Strauss: „intellektuális primitív”
~> ismerj meg mindent, ami az elméldben felvetődik, s rendezd nyomban kategóriákba
szikárság: egyszerűség, szó szerintiség. A józan nézetek a dolgokat úgy reprezentálják, hogy
pontosan olyanok legyenek, amilyeneknek látszanak
módszertelenség: a józan gondolat a világot, mint birtoklást mutatja be. A józan ész
bölcsessége ad hoc
elérhetőség: akinek képességei az észszerűségen belül épek, felfoghatja a józan ész
következtetéseit. A józan ész közös, mindenki számára közös.
-> a józan ész egy kulturális rendszer, melynek empirikusan feltartható és konceptuálisan
kifejezhető belső rendje van, nem közelíthető meg tartalmának kategorizálásával.

Elme modellezése
Behaviorizmus:lélektani elmélet, amely a lelki,
és szellemi jelenségeket az inger és reakció viszonyára
visszavezethetőnek tartja, ezért csak a viselkedés
tanulmányozását tartja fontosnak
Kognitívizmus:a tudás és a nyelv elsajátításában
és alkalmazásában szerepet játszó mentális
folyamatok vizsgálatával foglalkozik
előbb a beh. Majd lassan teret hódított a kog.
- az elme szimbólumrendszer, a megismerése
szimbólummanipuláción keresztül történik
Szimbólumrendszerek:
- mesterséges fizikai egységek készlete
- explicit szabályok
- szimbólumok puszta formáján alapszik(szintaktikai)
- összetett szimbólumegységláncok
- szemantikailag interpretálhatók
konnekcionizmus:a megismerés dinamikus mintázatok
aktivitása csomópontok vagy egységek sokrétegű
hálózatában, melyek súlyozott pozitív és negatív
összeköttetésben állnak egymással.
Szimbólum-lehorgonyzás:
Ha egy gép kap egy kínai jelet, és saját maga
válaszként generál egy jelet egy szótárból, úgy tűnhet, mintha
értene kínaiul. De ez nincs így, tehát: a megismerés nem
lehet csak szimbólummanipuláció.
Ha meg kell tanulnod kínaiul, csak egy kínai-kínai szótár
segítségével, valószínű, hogy nem fog menni(már akinek..:).
Kérdés:Hogy lehet mégis?
Válasz: Hibrid modell: koktélt keverni a
konnekcionizmusból+szimbolizmusból(+pálesz)
Konnekcionizmus erősségei:
- Nem szimbolikus funkció: nem probléma a
szim.lehorgonyzás
- Generalitás:algoritmusok kis családját használja minden
problémára
- Neuronszerűség:a konn. Architektúra agy-szerűbb
- Mintázattanulás: jól tudnak mintázatot tanulni
Gyengéi
- Nem szimbolikus funk.:Nincs szisztematikus szemantikai
interpretációjuk
- Gen.:Nem tud mindent megoldani mintázattanulással
- Neur.:Lehet, hogy nem jó az agy-modell, és így sok
korlátot
 elferdít
Szimbólum rendszer erősségei:
- Szimbolikus Funkció:Turing gép komputációs ereje, és
formális
szintaxisuk szisztematikus tulajdonságai szemantikusan
interpretálhatók
- Gen.:Minden kiszámítható funkció megegyezik a Turing
gép egy
komputációs állapotával
- Gyakorlati sikerek: Szimbólumrendszerek képes
intelligens viselkedést generálni
Gyengéi:
- Szimbolikus Funkció: Szimbólum-lehorgonyzás
problémája
- Gen.:Turing erő túlságosan általános
Az Emberi Viselkedési Kapacitás
Emberek képesek:
- diszkriminálni
- manipulálni
- azonosítani
- be tudnak számolni a világ dolgairól
- tudnak ilyen leírásokat készíteni
- képesek válaszolni ilyen leírásokra
Clifford Geertz:A józan ész mint kulturális rendszer

I.
 Wittgenstein:”Nyelvünket úgy tekinthetjük,mint egy régi várost régi és új
házakkal,amelyekhez különböző korokban építettek hozzá,s az egészet modern negyedek
sokasága öleli körül,egyenes sugárutakkal és szabályos házakkal.”
Antropológusok szerint a modern és tradicionális társadalmak közötti különbség a
primitívségben rejlik.
 A józan ész megfontolt gondolatok viszonylagos szervezett együttese.
 A józan ész szerinti gondolkodás egyik belső jellemzője az,hogy állításai közvetlenül a
tapasztalat szüleményei,s nem a tapasztalat nyomán megfontolt reflexiók.
Pl.:Ha valaki tudja,hogy az esőtől lesz nedves,igyekszik elkerülni,vagy ha tudja,hogy a
tűz éget ,nem szabad játszania vele.Ezek a tudások az adott és tagadhatatlan dolgok
gyűjteményébe tartoznak,melyek annyira kötelező érvényűek,hoy mindenkire ráeröltetik
magukat,aki elég tiszta elméjű,hogy befogadja őket.Senki,aki helyesen él ,nem kétli,hogy az
eső nedvessé tesz;de lehetnek néhányan közöttük,akik megkérdőjelezik azt az állítást,hogy
kerülnünk kell.Azt mondják,hogy jót tesz a jellemnek,ha dacolunk az elemekkel-fedetlen
fejjel járni isteni tulajdonság.A tűzzel való játék bűvölete bizonyos embereknél általában
elnyomja az általa okozott fájdalmat.
 A józan ész elemzésének a valóság megértésével és annak
megítélései,bölcsességei,summázatai közötti elmosódott megkülönböztetés
újrarajzolódásával kellkezdődnie.
Egy kulturális rendszer általában nem valami szorosan integrált,s ugyanazokon az
alapokon nyugszik,mint az összes többi ilyen rendszer>értéke és érvényessége azok
meggyőződéseakik birtokolják.
Mindezek jelentősége az,hogy a józan ész vagy valamelyik rokon eszme központi kategóriává
vált.
 A józan ész úgy fejlődött,hogy a figyelem központjába került,mégis inkább feltételezett,s
nem elemzett jelenség maradt.
Általában a józan ész fogalma elég közhelyes:az,amit bárki a józan ész alapján tud.

II.

 Evens-Pritchard:A józan észjárással foglalkozik,mint általános háttérrel,mely előtt a

boszorkányság fogalma kirajzolódik:
 A boszorkányság fogalma nem valamilyen primitív metafizikának,hanem mint a józan
eszű feltételezések szövedékének része nyeri el jelentését és erejét.
A boszorkányság nem egy láthatatlan rendet jelenít meg,hanem egy láthatót igazol.Pl.:Egy fiú
beleüti a lábát egy farönkbe,s az elfertőződik.Ezt boszorkányságnak tudja be.
Ez a józan ész gondolatrendszerének egyfajta mesterséges változata.
 A józan ész lehetőségének végét Robert Edgerton igazolja egy cikkében (American
Anthropologist-ben jelent meg néhány évvel ezelőtt),melyben az interszexualitás és a
hermafroditizmus jelentőségéről ír.Ezt három népcsoporton kersztül mutatja be:az
amerikaiakén,a navahókén és a pokotokén.

Novakók:az interszexuális személyt az istenek által áldottnak tekintik,aki ezt az áldást

közvetíti a többiek számára.
Pokotok:az interszexuális személyeket egyszerűen hibáknak tekintik,akik
használhatatlanok közösségükben.
Amerikaik:elítélik,megvetik és nem tolerálják őket.

III.
A józan ész éppoly totalizáló, mint bármi más: nincs olyan vallás, mely dogmatikusabb,
tudomány, mely becsvágyóbb, filozófia, mely általánosabb volna. Úgy tesz, mintha az illúzión
túl az igazsághoz nyúlna, ahogy mondani szokás, a dolgokhoz, ahogy vannak. Csakis
stilisztikai jegyei elkülönítésének az alapján lehetséges a józan ész transzkulturális jellemzése.
Hogy hogyan lehet szabályba folgalni az ilyen stliszikai jegyeket, az attitűd jegyeit, a tonális
árnyékolásokat, az már igazi probléma. A terminusok, melyeket a józan ésszel kapcsolatban
használhatunk: természetesség, praktikusság, szikárság, módszertelenség, elérhetőség.
Természetesség: a józan ész a dolgokat úgy jelentíti meg, ahogy vannak. A termászetesség
azoknak a valóságról szóló történeteknek a jellemzője, amelyeket józan észnek nevezünk ,
egyszerűen mutatkozik meg általános témákon. Az ausztrál őslakosok a fizikai környezet
egész sereg jegyt úgy tekintik, mint amelyek a totemikus ősök cselekedeteinek
következményei.Az ősi személyek természeti jegyekké történő átváltozása legalább három
különböző módon mehet végbe:
 Valódi metamorfózis révén, azaz az ős teste valamiféle anyagi objektummá
változik.
 Imprinting útján, azaz az ős testének vagy vaamely általa használt eszköznek a
lenyomatát hagyja hátra.
 Exernalizáció révén, amikor az ős valamit kivesz a testéből, és eldobja.
A józan ész nem alapul filozófiai naturalizmuson (az a nézet, mely szerint nincs olyan dolog
a földön, amelyek a földi elme meg ne álmodott volna). Sőt, a bennszülöttek számára
hétköznapi élet természetessége közvetlen kifejezése. Az a tény, hogy a fizikai világuk
természetes jelenségei sérthetetlen kenguruk vagy kígyók cselekedeteinek maradványai, a
bennszülöttek szemében nem teszi a jelenséget kevésbé természetessé. De többé teszi, vagy
legalábbis mássá, mint amit például a patak a mi számunkra jelent. A modern tudománynak
jelentős hatása volta józan észre. A legegyszerűbb tvreklám is ezt mutatja. Ez azonban azt is
megmutatja, hogy ugyan elhisszük amit mond, de nem egy világos tudományos elmélet
alapján, hanem a józan ész részeként.
Praktikusság: gyakran, ha azt mondjuk, hogy egy személy, egy cselekedet vagy egy terv a józan ész hiányát
mutatja, akkor arra gondolunk, hegy ez nem praktikus. Az mondani valakinek, hogy „legyen eszed”, nem azt
jelenti, hogy ragaszkodj a haszonelvűséghez, hanem, hogy légy körültekintő, higgadt. Az antropológusok közt
vita van abban, hogy a „primitívek” érdeklődnek-e az empirikus tények iránt. Az egyik oldalt pl. Evans-Pritchard
képviseli, mely szerint „Rendelkeznek a természet olyan jellegű ismeretével, amilyen a jólétükhöz szükséges” de
ezen túl nem érdekli őket. Lévi-Strauss azonban amellett érvel, hogy a „vadak” igenis kidolgozzák, sőt
szisztematizálják is az empirikus tudás olyan csoportját, amelynek nincs egyértelmű praktikus haszna számukra.
Egy Fülöp-szigeteki törzs 600-nál is több növényfajtát különböztet meg, pedig nagyrészük haszontalan
számukra. A délnyugati puebló indiánok pedig nevet adnak a területükön élő összes tűlevelű fajnak, melyhez
egész biztos nem fűz őket semmilyen anagi érdek. Lévi-Struss „intellektuális primitív” nézete szerint ismerj meg
mindent, ami az elmédben felvetődik, s rendezd nyomban kategóriákba. Azonban az is hozzátartozik, hogy nem
valamiféle kognitív szenvedély miatt osztályozzák azokat a növényeket. Olyan környezetben, melyet tűlevelűek
népesítenek be, praktikus tudni ezekről, ismerni őket. Ez olyan fajta tudás, melyből a praktikusság összeáll. Ha
számunkra praktikus cselekedetnek tűnik egy versenyzési forma tanulmányozása, lepkét kergetni viszont nem, az
azért van, mert az első valamilyen erőfeszítésnek tekinthető arra, hogy megtudjuk, mi micsoda, míg akármilyen
kedves, a másik nem.
Szikárság: az egyszerűség, vagy szó szerintiség legalább ilyen megfelelő szó lenne rá. A
józan nézetek a dolgokat úgy reprezentálja, hogy pontosan olyanok legyenek, amilyennek
látszanak, se többnek, se kevesebbnek. Józanság a bonyolulttal szemben, realizmus a
képzelettel szemben, ezek a bölcsesség kulcsai: az élet valóban fontos tényei szabadon
fekszenek szétszórva a felszínen, s nem ravaszul eltitkolva a mélyben. Az igazság egyszer5ű,
ahogy a holland szállóige mondja: sima, mint dárdanyél a vízen.
Módszer nélküliség: ez sem túl szerencsés elnevezés, a józan gondolat a világot, mint
birtokát mutatja be. A mondásokban jelenik meg legjobban a józan ész módszer nélkülisége:
„Udrás előtt nézz körül”, de „Elveszett, ki habozik”.
Elérhetőség: a többi jellemzőből logikailag adódik. Ez annak állítása, hogy bárlki, akinek
képességei az ésszerűségen belül épek, felfoghatja a józan ész következtetéseit, és el is
fogadja őket. Vannak emberek, általában öregek, akiket hajlamosak vagyunk másoknál
okosabbnak tartani, ezzel szemben a gyerekeket, a nőket és alsóbb rétegekben élőket kevésbé
bölcsnek tartani, mivel ők „érzelmi lények”.Ezzel ellentétben áll, hogy a józan észnek nincs
elismert specialistája, mivel a józan ész (common sense) közös (common), nyitott mindenki
számára, minden általános polgár köztulajdona. Nincs ezoterikus tudás, sem speciális technika
vagy különleges tehetség, és kevés, ha egyáltalán valamennyi célirányos tréning.
IV.
Ha azt akarjuk felvetni, hogy a józan ész egy kulturális rendszer, melynek empirikusan
feltárható és konceptuális kifejező rendje van, amely nem közelíthető meg tartalmának
kategorizálásával, ez hangyabölcsesség. Nincsenek logikai struktúrái. Nincs értelme
összefoglaljuk a lényegi tanulságot, mivel az sincs. Van a józan észben valami, a „fától az
erdőt” effektusból: oly természetesen fekszik szemünk előtt, hogy szinte lehetetlen
észrevenni. A józan ész az, ami megmarad, amikor a tudomány, a művészet, a jog, a
matematika szimbólumrendszere betölti feladatát. Ha különbséget tudunk tenni a héja és a
fűrész, a fenekünk és a könyökünk között, ez végülis éppoly jeles teljesítmény, ha nem is oly
fennkölt

C. W. Morris: A jelelmélet megalapozása

A szemiotika viszonya a tudományokhoz kettős:

 tudomány
 tudományok eszköze
Szemiózis: olyan folyamat, amelyben valami jelként funkcionál.

Jelölő: ami jelként szerepel.

Deszignátum: amire a jel vonatkozik. (Valós: denotátum.)
Interpretáns: a jel értelmezőjére (interpretáló) gyakorolt hatás.
Szemiózis három dimenziója:
 szemantikai: objektumok közötti viszonyok, amire a jeleket alkalmazzuk.
(-„deszignál/denotál”)
 pragmatikai: jelek és interpretálók közti viszony. (-„kifejez”)
 szintaktikai: jelek formális viszonya egymáshoz. (-„implikál”)

-Tiszta szemiotika
-Leíró szemiotika
-Egyetemes nyelvek

Nyelvi szerkezet kettős ellenőrzésének tétele: a nyelv szintaktikai szerkezete általában mind
az objektív események, mind a viselkedés függvénye.

Szintaktikai szabályok:
 képzési szabályok
 átalakítási szabályok →logikai szintaxis

Jelek:
 karakterizáló
 index
 egyetemes
Egymáshoz képesti relációjuk:
 domináns
 specifikáló

Szemantika: előfeltételezi a szintaktikát, de elvonatkoztat a pragmatikától.

A nyelvek visszatükrözik a nem nyelvi objektumok birodalmát.

→3rétű tükrözés: gondolatok leképzik az objektumok tulajdonságait;
nyelv leképzi a szellemi jeleket;
a nem szellemieket is.
Nyelv: jelhordozók minden olyan interszubjektív halmaza, amelynek használatát szintaktikai,
szemantikai, és pragmatikai szabályok határozzák meg.

Charles S. Peirce: A jelek felosztása

Jel (helyettesítő= representamen): valamit valaki számára valamely tekintetben vagy

minőségben helyettesít. A jel csak helyettesítheti és értelmezheti a tárgyat, nem ismertethet
meg vele.
A célszemély tudatában megfelelő/fejlettebb jelet hoz létre→ értelmező.
A jel tárgya helyett áll→ alapja.
ALAP+TÁRGY=ÉRTELMEZŐ

Szemiotika:
 tiszta nyelvtan (grammatika)
 tulajdonképpeni logika
 tiszta retorika

Hármas viszonyok:
 összehasonlítás →ezeken belül 1., 2., 3. tag szerint lehet:-lehetőség
 végrehajtás -ténylegesen fennálló
 gondolkodás -törvény

E szerint 3 féle trichotómia, és minden 3-as viszonyt 10 osztályba sorol e 3 féle

trichotómia.

A 3-as viszony tagjai:

 helyettesítő
 tárgy
 értelmező

A jel olyan helyettesítő, amelynek valamely értelmező a tudatában van.

Eszerint lehet:
 minőségjel
 egyszeri jel
 törvényjel (minden konvencionális jel)

Ikon: olyan jel, amely az általa jelölt tárgyra csak saját jellemzőivel utal.
Index: olyan jel, ami úgy utal az általa jelölt tárgyra, hogy az rá hatást gyakorol.
Szimbólum: olyan tv. segítségével utal, ami általános eszméket társít egymással.

Réma: olyan jel, amely értelmezője számára minőségi lehetőség jele azáltal, hogy egy
meghatározott fajtájú lehetséges tárgyat helyettesít.
Tétel (propositio): olyan jel, amely értelmezője számára a tényleges fennállás jele.
Argumentum: olyan jel, amely az értelmező számára a tv. jele.

A jelek 10 osztálya:
 minőségjel
 ikonikus egyszeri jel
 rématikus index jellegű egyszeri jel
 tétel jellegű egyszeri jel
 ikonikus törvényjel
 rématikus index jellegű törvényjel
 tétel s egyszersmind index jellegű törvényjel
 rématikus szimbólum/ szimbolikus réma
 közönséges tétel jellegű szimbólum
 argumentum