Bihar vármegye

Elhelyezkedése, domborzata
Magyarország volt tiszántúli kerületének legnagyobb, hazánknak nagyságra nézve harmadik
megyéje, melynek területe 10961,63 km2. Határai északon Szatmár-, Szabolcs- és Hajdú-
megye, nyugaton Békésmegye, délen Arad-megye, keleten Torda-Aranyos-, Kolozs- és
Szilágy-megye; határai többnyire mesterségesek, természetes határt csekély területen a
Berettyó folyó, délen a Tőz patak és Fekete-Körös, végül keleten nagy kiterjedésben a Bihar-
hegység egyes gerincei alkotnak. Ny-i fele egészen lapályos, K-i részét ellenben a
Rézhegység és a Bihar-hegység borítja, melyhez D-en a Moma-Kodru vagy Béli-hegység
csatlakozik. A lapály nemcsak a megyének Nagyváradtól Ny-ra elterülő részét foglalja el, de
É-on az Érmelléki hegyek mentén a szatmári határig, a Berettyó völgyében Széplakig (a
szilágyi határig) a Sebes-Körös völgyében Élesdig, a Fekete-Körös völgyében
Belényesszentmiklósig nyúlik felfelé. Tenger-feletti magassága Derecskétől,
Mezőkeresztestől, Biharugra és Sarkadtól Ny-ra a 100 métert sem éri el, odább K-re azonban
lassan emelkedik, s észrevétlenül átmegy a hegységek előtt elterülő dombvidékbe.
A Berettyótól és a Sebes- és Fekete-Köröstől, valamint ezek számos mellékvizeitől s ágaiktól
öntözött, ezen terjedelmes lapály általában igen termékeny s gyakran mutatja a délibáb tündéri
látványát; helyenként azonban a csekély esésű és lassú folyású vizek mocsarakká szélesedve,
az egészségtelen éghajlat okozóivá válnak. Így a Berettyónak két partján Berettyóújfalu alatt a
Sárrét, a Sebes-Körös mentén Csökmő és Komádi közt a Kis-Sárrét terül el, melyek nádasai
aránylag nagy jövedelmet hoznak; Derecske és Konyár táján pedig számos apró tó és mocsár
van, melyek némelyike sziksót tartalmaz.
A Berettyó és Ér közt a kitűnő borairól híres Érmelléki-hegységnek alacsony láncolata
(Székelyhíd, Szentjobb, Diószeg) terül el. A Berettyó és Sebes-Körös közt a Rézhegység van,
melynek a megyében legmagasabb csúcsa a Sólyomkő fölötti Polyána Varatyik (790 m.), e
hegységnek erdős főtömegéhez, melyben Derna táján aszfaltot bányásznak, Ny. felé jó
szőlőtermő alacsonyabb dombok csatlakoznak Mezőtelegdtől egészen Nagyváradig.
A Sebes-Körös révi szorosa s a híres Királyhágótól (586 m) elválasztva, a Sebes-Köröstől D-
re egészen a Fekete-Körösig, Ny. felé Nagyvárad és Tenke irányáig, K. felé az erdélyi határig
s azon túl messze Kolozs-megye belsejébe a Bihar-hegység terül el, hazánk egyik
legnevezetesebb, vadregényes természeti szépségekben, barlangokban, sziklahasadékokban s
ásványkincsekben dúsan bővelkedő hegysége, mely legnagyobb magasságát a megye DK-i
határán emelkedő Nagy-Kukurbeta (1846 m.), Bihar (1659 m.), Kornu-Muntyilor (1656 m.)
és Zanoga csúcsokban (1640 m.) éri el, míg alacsonyabb, nyugati nyúlványai, s a Nagyvárad
felé szélesen elterülő Csékei-hegycsoport (Királyerdő) a középhegység szelíd képét tűnteti fel,
szőlőtermeléssel és földműveléssel.
A Fekete-Körös völgye, s ennek folytatásában a Gyalu Mare nyereg (629 m.) választja el a
Bihar-hegységtől a Moma-Kodru vagy Béli-hegységet, mely a megyében a Pless (1111 m.) és
Moma (850 m.) csúcsokban éri el legnagyobb magasságát s Vaskohtól D-re karsztszerű
jellege (Kimp) által válik ki.
Vízrajz
Az említett hegységek a folyók egész özönét bocsátják a lapályra. Főfolyója a megyét K-NY-i
irányban harántul szelő Sebes-Körös, mely bal felől a Jád-patakot veszi fel, Nagyváradon alul
a Kis-Körös ágát ereszti a Berettyóba; a vele már a megye határán túl, Szeghalomnál egyesülő
Berettyó Széplaknál lép a megye földére s vele közel egyközűen folyik Berettyóújfaluig, ahol
DNY felé kanyarodva a Sebes-Körössel együtt a Kis-Sárrét mocsarait fogja körül; balfelől a
Bisztra, Gyepes, Kösmő patakokat és a Sebes-Körösből kiágazó Kis-Köröst, jobbról az Ért
veszi magába, s Pocsajnál a Kék-Kálló-ért bocsátja ki, mely a belvizek által táplálva
Derecskének és Nagybajomnak tart s különböző nevek alatt a Sárrét levezetésére ásott
Berettyó-csatornába önti vizének egy részét. A megye legdélkeletibb részében, pompás
sziklabarlangban fakadó Fekete-Körös a Fenes-patak és Rosia vizével gyarapodva DK-ÉNY-i
folyás után Sólyomnál keskeny völgyéből a lapályra lép ki s a Királyerdőben eredő Hollód és
Topa vizével egyesülve Mocsárnál NY-ra fordul, majd NY felé a megye határához kanyarodva
a Gyepes-ér és Kölesér szabályozatlan vizeivel összeszövődve Békés-megye területére lép át;
a Tamásda mellett balfelől beléömlő Tőz csak felső folyásában s torkolatánál mossa Bihar-
megye földjét. Végül a Bihar hegységben a Kornu Muntyilortól K-re a Meleg-Szamos ered,
mely 10 km-nyi út után Kolozs-megyébe lép át, mint Bihar egyetlen folyója, mely vizét nem a
Körösbe önti. A már említett állóvizeken kivül a Konyári-Sóstó s a Bihar hegység néhány kis
tengerszeme (Feneketlen-tó, Zanoga, Batrinuluj) említendő; továbbá számos ásványos forrás,
úgy mint a nagyváradi Püspök- és Félix-fürdő, a lunkászpriei, robogányi, toplicakárándi
melegforrások, a konyári, tenkei, belényesi, berettyóújfalui és budurászai hideg
ásványforrások, a mocsári sósforrás és a kalugyeri időszaki forrás (Izbuk); végül említendő
Biharfüred klimatikus gyógyhely.
Éghajlata
Ny-i részében a magyar Alföldnek megfelelően meleg és száraz, szélsőséges, K-i hegyes
részében jóval enyhébb és nedvesebb. A hegyes vidékeken hosszabb a tél, mint a rónaságon,
levegőjük egészséges és tiszta, a mocsarak kigőzölgéseit a hegyi levegő tisztítja. Nagyvárad
közepes évi hőmérséklete 10.8° C., a júliusi 21.9°C, a januári -0.9°C ; a szélsőségek
jelentékenyek. A csapadék évi átlaga a lapályon 6-700 mm, Nagyváradon már 1100 mm, s a
Bihar-hegységben még jóval több.
Terményei
Bányászat:
A rézbányai hegyek leggazdagabbak ásványokban (arany, ezüst, ólom, réz, vas, ón, opál,
horgany, agyag, továbbá a ritkább tremolit, kettős mészpát, malachit, s a csak Bihar-
hegységben előforduló agalmatolit, biharit, rézbányit bizmut stb ). Ezen kívül előfordul vaskő
(Vaskóh, Kimp, Petrósz, Felső-Poeny, Lunkászprie, Dámos), aszfalt (Felső-Derna, Tataros,
Hagymád és Bogdán-Szóvárhegy), nafta (a felsődernai és cigányvölgyi (tatarosi)
aszfalttelepekben), kőszén (Derna, Verzár, Nagy-Báród, Kardó, Lunkászprie, Fekete-Patak),
tüzálló agyag (Rév, Sonkolyos, Lunkászprie), fazekas-agyag (Telegd, Koroj, Csatár,
Lehecseny), porcelánföld (Robogány), kréta (Belényesújlak Márkaszék) mészkő (Belényes,
Élesd, Izsópallaga, Rév), malomkő és darálókő (Gross, Hagymás), márvány (Csarnóháza,
Dámos, Kollest, Kimp, Kalugyer), alabástrom (Kimp), kvarc (Feketeerdő, Sólyomkő), sziksó,
salétrom (Konyár, Derecske, Hajdúbagos).
Említést érdemelnek a József főherceg-barlang, a pesterei, kalotai, remeci, sergesi, meziádi,
fericsei, oncsászai, ofnácai, kiskóhi és magurai cseppkőbarlangok s a Petrósz melletti
Galbina- és Biharcsúcs oldalában levő Gyecár jégbarlangok.
Növényzete a síkság és rét termékeitől a havasok növényzetéig egyaránt dús. A rónaság, kivált
a Sárréten, Szalonta és Sarkad vidékén igen termékeny; a szántóföldek (415392 hektár) kitűnő
búzát (116445 hektáron 1759879 mázsa) és rozst teremnek, valamint tengeri (97226 ha.),
árpa, zab, köles, repce, kender és len is bőven megterem; kerti növények a dombos és lapályos
vidéken, burgonya mindenütt jól terem; ezenkívül terem dohány (2346 ha., 21298 mázsa,
főleg Nagyszántó, Nagykereki, Nagyléta, Vértes, Érmihályfalva, Sarkad vidékén), dinnye
(Nagyvárad, Nagykereki, Nagyléta, Hajdúbagos, Szalonta, Sarkad), hagyma (Derecske,
Sarkad), káposzta (Körösnagyharsány, Bors), hüvelyes vetemények stb. A nádasok különösen
a Sárréten nagy mennyiségű nádat, gyékényt és kákát termelnek, úgyszintén az Ér, Köles-ér és
Korhány medrében; kosárfonásra való fűzfavesszők a mocsarakban nőnek. A rétek (100057
ha) jó szénát, a legelők (171325 ha) tápláló füvet termelnek; kiterjedtek a havasi legelők. A
szőlők (10906 ha) főleg az Érmelléken, a bihari, margittai, váradi, élesdi, hollósi és belényesi
hegyeken jó asztali bort teremnek; 1890-ben termett 62094 hektoliter must, 39931 hektoliter
fehér és 53 hektoliter vörös bor és 89 hektoliter csemegebor; a filoxera pusztításai itt is óriási
mérveket öltöttek. A gyümölcstenyésztés tekintetében a megye hátrább áll, mint az a
talajviszonyok mellett fejlődhetnék; nagy mértékben terem alma, körte, barack, cseresznye,
szilva (a Sebes-Körös völgyében és Belényes vidékén jelentékeny kereskedelmi cikk), dió
(Meziád, Petrósz, Rézbánya), gesztenye (Siter), mogyoró s a vadon termő földi mogyoró. Az
erdők kiterjedése 297578 ha; a lapályosabb helyeken a tölgy, magasabb helyeken a cser, a
hegyeken a bükk, végül a fenyő az uralkodó fanem; utóbbit Remecen, Gurányban s a petrószi
havasokon a Szamos és Bulsza (Bulz) völgyében fűrészművekben dolgozzák fel. Bihar fában
oly gazdag, hogy nagy kiterjedésű őserdőiben a közlekedés nehézsége miatt még eddig semmi
fát nem vágtak. Az erdőknek nagyobbik fele bükkös, kisebbik fele tölgy és cser, fenyves
kevés van (8170 ha).
Az állattenyésztés kiterjedt és fejlett ugyan, de nem áll azon a magaslaton, amelyen Bihar
természeti viszonyainál fogva várható volna; 1884. évi összeírás szerint volt 58584 db ló
(4878399 Ft értékben), 173160 db magyar és 2852 színes szarvasmarha (összesen 13024540
Ft értékben),1515 bivaly, 845 szamár és öszvér, 226957 sertés (3789102 Ft értékben); 347098
juh és birka (2707640 Ft értékben) és 18730 kecske; lovat, szarvasmarhát és apró házi állatot
főleg a kisbirtokosok, juhot és sertést az erre alkalmas vidéken inkább a nagybirtokosok
tenyésztenek. A lótenyésztés a madarászi és margittai csikótelepek üdvös befolyása folytán
évről évre emelkedik; a szarvasmarha-tenyésztés el van hanyagolva, a kis gazda rosszul
takarmányoz, tenyész-célokról fogalma sincs; a nagybirtokosok a tenyésztéssel sok helyt
felhagytak, csak gr. Almássy Kálmán serkedi gulyája indult szép fejlődésnek; Bihar hegyei,
legelői s a kisebb folyók fűben bővelkedő völgyei az állattenyésztésnek egyébiránt eléggé
kedveznének. Alább szállott a juhtenyésztés is, melyet főleg nagyobb birtokosok és bérlők
űznek, a kisebb birtokosok csak Derecske, Tépe, Konyár és Sáránd községekben foglalkoznak
merinó-juhtenyésztéssel; a hegyvidéken főleg a durva szőrű racka, a lapályokon a
középfinomságú fésűsgyapjas birka van elterjedve, míg a nagy gazdaságokban a finomabb
gyapjú, sőt a gyors fejlődésű, nagytestű francia irányú rombouillet-birkák tenyésztése dívik.
Legkiterjedtebb és legfejlettebb a sertéstenyésztés, mely úgy a fekete, mint a fehér mangalica
fajtára kiterjed. Figyelmet érdemel a szárnyas állatok tenyésztése is: 1884-ben találtatott a
megyében 756266 tyúk, 22998 pulyka, 225223 lúd, 143671 kacsa és 30607 galamb. A
méhtenyésztést a megye minden részében űzik, a méhkasok száma (1884) 24168. Bihar
vadban is bővelkedik; a hegyekben szarvas, őz, vadkan, a Bihar-hegységben medve is
előfordul; továbbá farkas, róka, vadmacska, menyét, görény, nyest, vidra, borz, sündisznó s
számos apróbb mezei s erdei állat: a madarak közül az erdőségekben sas, sólyom, fajd, rigó,
harkály, fülemüle, kakukk, búbos banka, cserszajkó, gerlice, szalonka, havasi pintyőke, fácán,
a rónán túzok, daru, gólya, fogoly, fürj, vércse, héja, ölyv, kánya, bagoly stb., a mocsarakban
gém, kócsag, vadliba, vadruca, szárcsa, bíbic, sirály stb. A folyókban harcsát, pontyot, csukát,
a hegyi patakokban pisztrángot és rákot nagy mennyiségben fognak; a Sárréten sok csík és
pióca tenyészik.
Lakóinak száma
1880-ban 447834, 1890-ben 516704 volt; a 10 évi szaporulat 68870 fő, vagyis 15.4%; egy
km2-re jelenleg 74 fő esik s így hazánk legsűrűbben lakott megyéi közé tartozik. Nemzetiség
szerint van a lakosok közt 283806 (54.9%) magyar, 3374 (0.6%) német, 5957 (1.1%) tót és
219940 (42.6%) oláh; a magyarság az utolsó évtizedben 42437 lélekkel (17.6%) szaporodott.
A magyarság leginkább a síkságon lakik, kisebb szigeteket a Fekete-Körös völgyeiben is
képez; az oláhság túlnyomóan a hegyeket lakja ugyan, de Nagyvárad, Cséffa és Nagy-szalonta
közt a lapályon is nagy számmal él. A kevés német a városokban oszlik meg, többséget csak
Új-Palotán alkot, míg a tótok főleg Feketeerdő vidékén laknak. A magyarság, mely a török
pusztítás óta tért vesztett, túlnyomó részben református, nyíltszívű, vendégszerető,
emberségtudó nép, amellett szorgalmas és élelmes, a többi nemzetiségekkel és
vallásfelekezetekkel békességben él. Hitfelekezet szerint van Bihar-vármegyében 45864 róm.
kat., 45,975 gör. kat., 187444 gör. kel., 1920 ág. evang., 209075 helvét és 25968 izraelita.
A lakosság fő foglalkozása a földművelés, mely a rónán (a halászat mellett) majdnem a
kizárólagos keresetforrás; a hegyi lakosok főfoglalkozása a szőlő- és erdőművelés és az
állattenyésztés; mint mellékfoglalkozás a házi ipar egyes ágait is űzik; ily úton készítenek
méhkast (Bojt), szalmakalapokat (Hencida), gyékény- és kákacikkeket (a Sárrét vidékén),
vesszőkosarat (Szt.-András) favillát (Tenke és Árpád), szekeret és jármot (Bélfenyér), talpfát,
dongát és tölgyfa-zsindelyeket (Bél és Serges vidékén), cserépedényt (Rév, Vaskóh Kalugyer
Lehecseny) kaszát, kapát, kést, szűrposztót (Vaskoh vidékén). Az agyagipart Margittán és
Székelyhídon agyag és kőipart a Sebes-Körös völgyében (Rév, Nagybáród, Élesd), továbbá
Belényes, Dragonyosd, Bél és Ágris, a mészégetést Serges és Vircsolog cserépégetést
Biharújlak és Szegyesd, mázolatlan fazekasmunkák előállítását Kristyor, Lehecseny és
Vaskóhszelistye községekben űzik. A kender- és lenfonás és szövés helyenként szintén el van
terjedve. Az iparosok nagyobb számmal csak a városokban és nagyobb községekben élnek s a
kereskedőkkel együtt a lakosságnak csak 5%-át teszik; a kisipar ágai közül a timár, csizmadia,
szabó, guba, posztó, lakatos, kovács, fazekas, kályhás és faipar fejlődött ki leginkább. A
gyáripar főbb cikkei gépek (Nagyvárad), tégla (Nagyvárad, Esküllő, Keszteg), üveg
(Feketeerdő, Középes, Bél és Sólyomkő), fűrészáruk (Jádvölgy, Remec, Vaskóh, Gurány),
liszt (Nagyvárad, Nagyszalonta), szesz (Nagyvárad) és olaj (Bihar). A bányaipar telepesei a
(jelenleg szünetelő) petrószi és vaskóhi vasmű, továbbá a rézbányai kincstári arany, ezüst és
rézbányamű, a dernai és tatarosi aszfaltbányák; ezek 1891-ben 984 munkást foglalkoztattak és
csekély (0.27 kg) aranyon kívül 9293 métermázsa bitument, 583 métermázsa aszfaltkenőcsöt,
6909 métermázsa petróleumot, 593 métermázsa keverő olajt és 75312 métermázsa nyers
aszfaltföldet termeltek, összesen 102406 Ft értékben. A kőszén-, márvány- és agyagbányák
nem állnak folytonos művelés alatt. A megyében 8 ipartestület van. A kereskedelem főbb
cikkei az említett termékeken kívül a gabona (főbb piacai Nagyvárad, Berettyóújfalu
Derecske, Élesd), bor (Nagyvárad, Berettyóújfalu), szarvasmarha, ló, sertés és juh, apró házi
állatok, disznózsír és szalonna tojás (Nagyvárad, Diószeg, Pocsaj, Esztár, Berettyóújfalu,
Szalárd, Szalonta, Berekböszörmény), nyers bőr, fa, tölgyfacser (Margitta, Mezőtelegd),
gyarmatáruk, rövid- és kézműárúk.
A közlekedést kiterjedt vasúti hálózat közvetíti, melynek természetes központja Nagyvárad.
Bihar fő vasúti vonala a magyar királyi államvasutak budapest-brassói vonala, mely Bárándtól
Feketetóig szeli a megyét; ebből ágazik ki a Nagyvárad-érmihályfalvai (mellékvonala a
székelyhid margitai), a nagyvárad-vaskóhi (mellékvonala a szombatság-rogoz-dobresti vonal),
a nagyvárad-gyomai (Biharban Kótig) és a nagyvárad-szegedi (Sarkadig) vonal; azonkivül
Bihar É-i részét kis darabon szeli a püspökladány-mármarosszigeti vonal. E vasutakhoz,
melyeknek összes hossza 485 km, járul még a gr. Zichy Ödön tulajdonát képező jádvölgyi
faszállító iparvasút, mely a magyar királyi államvasút Jádvölgy állomásáról Remecig, 18 km-
nyire hatol a Bihar-hegység erdős rengetegei közé.
A közutak hálózata szintén gazdag; Biharnak van 201 km kiépített állami útja, 611 km.
kiépített és 246 km kiépítetlen törvényhatósági útja; útjai közül kiemelendő a nagyvárad-
kolozsvári, mely a Királyhágon vezet át, továbbá a Rézhegységet áthágó élesd-margittai, mely
Szilágy-megye felé is kiágazik, a nagyvárad-remeci és a Moma-Kodru hegységet átszelő
vaskóh-borossebesi és vaskóh-csúcsi út; magát a Bihar-hegységet csak a meziád-remeci és
belényesrévi másodrendű út szegi.
Vizi útja a Sebes-Körös, melyen tutajok járhatnak, és a Berettyó, mely faúsztatásra alkalmas;
ez utóbbira számos más hegyi patakot is felhasználnak. Telefonhálózat van Nagyváradon, a
Sárréten (7 község közt) és Élesd-Feketeerdő közt; Biharban 95 posta- és 16 távíróhivatal van.
Nagyváradon közúti vasút is van. A közgazdasági viszonyok szolgálatában 3 bank és 13
takarékpénztár, 5 egyéb részvénytársulat, és 12 szövetkezet áll.
A közoktatás terén még nagyon sok a teendő: Bihar 492 községe közül (1890) csak 388-ban
van iskola, 49 a szomszédközség iskolájába járatja gyermekeit, 55 község gyermekei ellenben
semmiféle iskoláztatásban nem részesülnek; a 7 éven felüli lakosságnak (1881) 54,4%-a
(193431 lélek) nem tud sem írni, sem olvasni (a nők közül 57,1 %), a (1891) 71892 tanköteles
gyermek közül pedig 17105 (23,8%) nem jár iskolába. A megyében 7 pusztának is van
iskolája, az összes népiskolák száma 629. Ezen kívül van a megyében 19 kisdedóvó, 4 felsőbb
népiskola, 8 alsófokú ipar- és 2 alsófokú kereskedelmi iskola, 2 polgári iskola s 1
középkereskedelmi iskola (Nagyvárad); továbbá van katolikus főgimnázium (Nagyvárad),
gör. kat. főgimnázium (Belényes), községi algimnázium (Nagyszalonta), állami főreáliskola,
királyi jogakadémia, katolikus tanító- és tanítónőképző intézet és görög katolikus tanítóképző
intézet (mind Nagyváradon) vincellérképezde (Ér-Diószeg) és több magánintézet;
Nagyszalontán méhészeti vándortanító van. A szellemi élet központja Nagyvárad.

Közigazgatás.
Bihar-vármegye 17 járásból és 1 törvényhatósági joggal felruházott városból (Nagyvárad) áll;
Bihar-vármegyében van 189 nagyközség 303 kisközség és 384 puszta és telep. A községek
középnagyságúak, 2000-nél több lakosa 44 községnek van, a legnépesebbek Nagyszalonta
12650, Derecske 8272 és Sarkad 8244 lakossal. Székhelye Nagyvárad. Az országgyűlésbe
Bihar 12, Nagyvárad 1 képviselőt küld.
Egyházi tekintetben Bihar 44 római katolikus egyháza a nagyváradi püspöki, 2 leányegyháza
ellenben az egri érseki és csanádi püspöki egyházmegyéhez, 87 görög katolikus egyháza a
nagyváradi, 1 a szamosújvári püspöki egyházmegyéhez, 270 görög keleti anyaegyháza az
aradi püspöki egyházmegyéhez, 134 helvét egyháza a tiszántúli és egyetlen ágostai
evangélikus egyháza a tiszai egyházkerülethez tartozik; izraelita anyakönyvi hivatal 19 van.
Törvénykezési szempontból egész Bihar a nagyváradi királyi ítélőtáblához beosztott
nagyváradi törvényszék s a debreceni királyi főügyészség kerületéhez tartozik; járásbíróságok
vannak Nagyváradon (városi és vidéki), Berettyóújfalun, Élesden, Magyarcsékén, Vaskohon,
Belényesen, Margittán, Nagyszalontán, Székelyhídon és Tenkén; az utolsó 5 telekkönyvi
ügyekben bírói hatáskörrel van felruházva. Bányabirósága Szatmárnémetin, sajtó- és pénzügyi
bírósága Debrecenben székel; a megye területén működő 5 közjegyző (Nagyvárad, Belényes,
Nagyszalonta, Székelyhíd, Berettyóújfalu) a debreceni közjegyzői kamarához tartozik.
Ügyvédi kamara Nagyváradon van. Hadügyi tekintetben Bihar székelyhídi, derecskei,
margittai és érmihályfalvi járása a Debrecenben székelő 39-ik, a több járás és Nagyvárad
városa a Nagyváradon székelő 37-ik számú hadkiegészítő, az egész megye pedig a temesvári
hadtestparancsnokság, továbbá a debreceni 3. sz. és a nagyváradi 4 sz. honvéd gyalogezred s
a, budapesti honvédkerületi parancsnokság, a 7., 8., 11., 12. és 13. népfölkelési járás
területéhez tartozik s alakítja az ugyanazon számú I. oszt. és a 102., 103., 106., 107. és 108.
sz. II. oszt. népfölk. zászlóaljat; az állandó vegyes felülvizsgálati bizottság, valamint a
csendőrségi szárnyparancsnokság Nagyváradon, szakaszparancsnokság ugyanott és
Belényesen van. A nagyváradi pénzügyigazgatóság alá tartoznak Bihar összes adóhivatalai
(Belényes, Berettyóújfalu, Élesd, Margitta, Nagyvárad, Nagyszalonta, Székelyhíd, Tenke) és
pénzügyőrségei (Nagyvárad, Székelyhíd, Belényes, Nagyszalonta). Kereskedelmi és
iparkamara, államépítészeti hivatal, közúti kerületi felügyelő, posta- és távirdaigazgatósági
kerület, erdőfelügyelőség, állami állatorvosi hivatal Nagyváradon van, állategészségügyi
szempontból a budapesti felügyelői kerülethez van beosztva, méntelep csak Debrecenben van.
Borászati ügyekben egész Bihar az érdiószegi kerülethez, kulturmérnöki ügyekben a
budapesti 6-ik kulturmérnöki hivatal működési területéhez tartozik. Bihar területén 29,
Nagyváradon 7 gyógyszertár van.
Története
Bihar vidéke hazánk történetében a legrégibb idő óta fontos szerepet játszik; midőn Árpád
vezér harcosaival hazánk földjén megjelent, a Szamos, Tisza s Maros közt elterülő vidék egy
magában elzárt «ducatus»t képezett, hol kazárok laktak, kik egykor Attila fennhatósága alatt
állottak. A vidék akkori fejedelme Marót a bizánci császárnak hódolt s Árpádnak ellenállt, de
legyőzetvén, miután a magyarok Bihar várát elfoglalták, békét kért, melynek folytán földjét
Árpádnak átengedte, de élethossziglan meghagyatott annak birtokában; Árpádnak fia Zoltán
pedig nőül vette Marót leányát. Később a vármegyék e vidékén olykép szerveztettek, hogy
Bihar vidéke felosztatván, annak egyes részei Szatmár, Kraszna Szolnok, Szabolcs és Békés
megyékhez csatoltattak, a megmaradt területen pedig Bihar vára körül hasonnevű vármegye
alakíttatott. Biharból indult ki a Vatha-féle lázadás; Szent László király e megyében,
Nagyváradon temettetett el. Az egyháznak Biharban már a XII. században nagy hatalma volt,
s a vármegyei rendszer szintén tökéletesen ki volt fejlődve. A tatárjárás után a XIII. századnak
második felében B. ismét visszanyerte előbbi virágzását, s ezen időtől fogva mint hazánk
egyik legnevezetesebb vármegyéje szerepel. Földrajzi fekvése folytán nem lévén annyira
kitéve a háborúk csapásainak, mint a vele határos megyék, anyagi gazdagsága még azáltal is
emeltetett, hogy az' erdélyi kereskedelmi út rajta vonult keresztül s hogy bányászata már a
XV. században virágzásnak indult. Nagyvárad Róbert Károly által nevezetes jogosítványokkal
láttatván el, különösen Nagy Lajos alatt gyorsan emelkedett. Zsigmond király is gyakran
tartózkodott e városban, és nejét, Borbála királynét a köztük támadt egyenetlenségek folytán
itt záratta el. Ezen kívül az Alföld szívében fekvő Debrecen is nagy jelentőségre emelkedett, s
I. Lajos és Zsigmond királyoktól szabad városi privilégiumot is nyert. E két város folytonos
viszályban állott egymással, s midőn az erdélyi kereskedők Nagyvárad ellen bizonyos
jogtalanságok miatt panaszt emeltek, Mátyás király 1477-ben Debrecenre nézve azon
intézkedést tette, hogy Nagyvárad helyett az erdélyi kereskedésnek főhelye legyen. A XVI.
században Nagyvárad Erdélynek, Debrecen pedig a töröknek hatalmába került, s miután ez
utóbbiban a reformáció mély gyökeret vert, az ellenségeskedés közte s a katolikus Nagyvárad
közt még nagyobb mérvet öltött. A XVI. században midőn a törökök Debrecent elfoglalták s
Erdély az anyaországtól elszakadt, B. is csakhamar elvesztette előbbi jelentőségét. A vidék
nagy harcok színhelye lett, mígnem 1538-ban azon híres béke köttetett itt, mely az I.
Ferdinánd s Zápolya János közti viszonyt rendezte; azonban Zápolya halála után (1540) ismét
megkezdődtek itt a mozgalmak, minthogy Martinuzzi György nagyváradi püspök s Castaldo
I. Ferdinánd vezére a megyén keresztül akartak Erdélybe behatolni. Az 1570-iki békekötés
folytán. B. Zápolya János Zsigmond erdélyi fejedelemnek engedtetett át s a lakosság közt a
protestantizmus lassankint mély gyökeret vert. A XVII. században a törökök már mint
ellenségek léptek fel Biharban (Nagyszalontai ütközet 1636), de a legsúlyosabb csapásokat II.
Rákóczy György alatt szenvedte a megye, kinek fejedelemsége alatt az 1660-iki gyulai
ütközet után Ali török nagyvezér elfoglalta Nagyváradot, mely alkalommal a főtemplom is
sokat szenvedett, s az előtte elhelyezett Szt. László-szobor összetöretett. Csak 1692-ben
sikerült Häuslernek, I. Lipót tábornokának Nagyváradot visszafoglalni s ismét az
anyaországhoz kapcsolni. 1777-ben Mária Terézia az egyesült óhitű oláhok számára
Nagyváradon püspökséget s káptalant állított föl, hol Kovács Meletius, macedóniai
származású, volt az első püspök. Az 1876-iki új területi felosztás következtében (XXXIII. t.-
c.) Debrecen elszakíttatott Bihartól s Nagyvárad tétetett a megye székhelyévé.

Bihar
Bihar, nagyközség Bihar vármegye központi j.-ban, (1891) 2534 magyar lakossal, a
nagyváradbihari római kat. esperesség székhelye, vasuti állomás, posta-, és táviróhivatal,
postatakarékpénztár. Barátságos tiszta község, jó szőllő- és bortermeléssel. É-i végén
földsáncok láthatók (Földvár és Leányvár). A B.-i várat, melynek ma csak romjai láthatók s
melyről a megye is nevét vette, némelyek (tévesen) Mén-Marót várának tartják, mások szerint
a kunok vagy tatárok ellen épittetett. Várának egykori jövedelme a révvám volt, de azt Szt.
László a váradi püspöknek adományozta s Imre király ez adományt 1198. megerősítette.

Bihar
A földrajzi neveknek személynevekül való használata többször előfordul a kezdetleges
társadalmi szervezetben élő népeknél. Az Árpádkorban nálunk is gyakran találunk ilyeneket,
minők p. Erdő, Tengürd, továbbá: Várad, Szatmár, Tokaj, Ugocsa stb. Ezek közé tartozik a B.
is, mely a Szamos- és Kőrös-menti kazárságnak volt a főhelye s mint szláv fordítása, az
Anonymustól említett Bellerad mutatja, jelentése a. m. fehér vár. Az a népelem, melytől a név
származott, alighanem permi eredetü volt, melynek nyomait országszerte feltaláljuk a
helynevekben (Hunfalvy P., Magyar Ethn. 384); erre mutat a B. név előrésze, a «bih» vagy
»bik», mely a magyar «feh-ér», «fej-ér» szó előrészével azonosítható s megfelel a mai zürjén:
«bi», «bija» (tűz), votják «pi-st» (fényleni) tőnek (Budenz, Magy. Ug. Szt. 500., 514.); a név
utórésze, az «-ar» a magyar «vár» szónak felel meg. A B. tehát kétségtelen geografiai
elnevezés; mint személynevet megtaláljuk 1086. a bakonybéli apátság szolgái közt (Bichor
faber Árp. Új Okl., I. 35.), továbbá 1211. a tihanyi monostor fokudi jobbágyai közt (Bichor, u.
o. 117.).

Biharfélegyháza
Nagyközség Bihar vmegye szalárdi j-ban, (1891) 1607 magyar és oláh lak., postahivatal,
postatakarékpénztár.

Biharfüred
Biharfüred (Stina de vale), klimatikus gyógyhely Bihar vmegye belényesi j.-ban 1069 m.
magasságban, a Vurou custurilor aljában, gyönyörü vidéken és egészséges helyen,
Belényestől 5 órányira. Csak ujabban felkapott üdülőhely, mely fekvésénél fogva a
Biharhegység meglátogatására alkalmas kiindulópont. Tulajdonosa Pável Mihály, nagyváradi
gör. kat. püspök. V. ö. Hegyesi Márton, Belényes és vidéke, Nagyvárad 1889.

Bihar-hegység
Hazánk egyik legjelentékenyebb hegytömege, mely Magyarország és Erdély határán a
Szamostól a Marosig terül el. Elsőben Schmidl Adolf foglalta össze B. neve alatt az ezen
területet elborító hatalmas hegységeket, anélkül, hogy azoknak a Kárpátok hegyrendszeréhez
való viszonyát szabatosan megállapította volna. Szerinte a B. az erdélyi felföld Ny-i
párkányhegysége, gerinces hegység, aránylag keskeny, csak helyenként szélesbedő gerinccel,
mélyvölgyekkel és szurdokokkal két főcsoportja a Bihar és a Muntye; ÉNyi folytatásának a
Rézhegységet, DK-i folytatásának a Hegyes-Drócsát tekinti; hozzászámítja továbbá a Moma-
Kodru hegységet és az Aranyos és Meleg-Szamos közti hegységet. Hunfalvy ezen
hegytömegeket a Kárpátoknak a magyar-erdélyi határláncolat főcsoportjába osztotta be s
benne 5 főtagot különböztetett meg u. m. a Hegyes-Drócsa hegységet, az Erdélyi
Érchegységet (melyhez a Körösbányai hegycsoportot, a Nagyági v. Csetrás hegységet, az
Ompoly és az Aranyosmelléki hegységeket számította), a, B.-t, a Moma-Kodru hegységet és a
Gyalui havasokat; ezeken kivül megkülönböztette a Sebes-Körös és Szamos közötti
hegységeket, amelyeket Kolozsvár-Almási hegycsoportok Rézhegység Meszes hegység és
Bükkhegység neve alatt 4 tagra különített. Ezen, nagyjából Schmidl osztályozásával egyező
rendszerbe foglalt hegytömegnek a Kárpátok övétől való elkülönültsége s orografiailag teljes
önállósága, szerkezetének a Kárpátokétól való eltérése, geologiai viszonyainak
komplikáltsága s sajátságos jellegzettsége azon geologiai felfogást eredményezte, hogy a B. a
Kárpátok hegyrendszerétől különálló hegység gyanánt tekintendő, amelyet amattól É-on a
Szamos, D-en a Maros völgye választ el; ezen, ily határozottsággal eddig csak Jankó János
által kimondott elmélet ma még ugy földrajzi, mint geologlai szempontból nyilt kérdésnek
tekintendő, mely ismereteink jelen állásánál végleg még alig dönthető el. Általánosan
elfogadottnak eddig csakis a B. nevének a Szamostól a Marosig való kiterjesztése s a B.-nek a
Jankó-féle rendszer szerint való megállapítása tekinthető. Eszerint a B. bonyolult kolosszusa a
Szamos és Maros közt terjed el; a Sebes-Kőrös É.-on, a Fehér-Körös és Aranyos D-en egész
tömegét 3 részre osztja, amelyek egyuttal geologlai egységet képeznek. A hegytömeg É-i, a
Sebes-Körös és Szamos közötti része orografiailag É. felől zárja be az erdélyi felföldet,
melynek neogén tömegéből részben eocén előhegyekkel emelkedik ki; a kristályos palák itt
csak a Réz- és Messzes-hegységben, ugyszintén az É. felé különváltan emelkedő Bükk
hegységben nyertek nagyobb kifejlődést A B.-nek a Sebes- és Fehér-Körös közt emelkedő
középső főtömege geologiailag sokkal változatosabb; É-i részében (a Vlegyásza csoportjában)
a trachit uralkodik, Ny-on a Bihar vmegyei dombok neogén képleteiből hatalmas jura-
képződmények emelkednek ki 3 nagy tömegben (Fekete erdő, Béli hegység, BatrinaGlavoi),
odább K-re nagy kiterjedésü primerképletek övezik a Gyalui havasok gránit-magját és
ugyanezek az Aranyos mentén messze Ny-ra huzódnak. A B. D-i tagjának geologiai
szerkezete szintén nagyon változatos; az Aranyos jobb partján jura-foltokkal behintett kréta-
képletek uralkodnak, melyekhez Ny. felé a Fehér-Körös mindkét oldalán neogén vulkáni
tuffok csatlakoznak; a Hegyes-Drócsa kristályos palákból, granititból és kréta-képletekből
épült fel; az Ompolymelléki hegység és az Érchegység neogén és eocén formációit a melafir
és augitporfir szaggatott szigetei szegélyzik. E lényegesen elütő geologiai szerkezet s az
orográfiai tagozódás alapján a B. -et a következő tagokra osztjuk fel:
a) a Sebesés Fehér-Körös közt:
a tulajdonképeni Biharhegység (l. alább),
Béli havasok v. Moma-Kodru (l. o. ),
Gyalui havasok (l. o. );
b) a Sebes-Körös és Szamos közt:
Kolozsvár-Almási hegység (l. o. ),
Réz-hegység (l. o. ),
Meszes hegység (l. o. ),
Bükk hegység (l. o. )

Érmelléki hegység (l. o. ):

c) a Fehér-Körös és Maros közt:
Hegyes-Drócsa hegység (l. o. ),
Körösbányai hegycsoport (l. o. )
Nagyági v. Csetrás hegység (l. o. ),
Erdélyi Ompolymelléki hegység (l. o. )
Aranyosmelléki hegység (l. o. ).
A tulajonképeni B. az egész hegytömeg legnagyobb s leghatalmasabb tagja; a Sebes-Köröstől
a Fehér-Körösig terül el, főgerincének közepes magassága 1420-1500 m. D-i sarokbástyája a
Gajna (1486 m. ), innen a főgerinc É. felé huzódik s főbb csucsai a Petra Aradului (1427 m. ),
Muncsel (1497 m. ), Kukurbeta (1849 m. ), Bihar (1659 m. ), továbbá a Fekete-Körös felé
tartó Galbina völgye és az Aranyos közti mély nyergen (1025 m. ) tul a Glavoi (1417 m. ),
Batrina (1443 m. ), Magura (1638 m. ), Varasója (1467 m ), Karligát (1693 m. ) és Muntyilor
(1656 m. ). Itt a gerinc kettéágazik; a Drágán völgytől K-re a Gyalu-Bricsiej (1758 m. ),
Botyásza (1792 m. ) és Verfu rosu (1717 m. ) csucsán át a Vlegyásza (1845 m. ), a B.
másodmagasságu csucsa felé vonul az egyik ág mig a másik ÉNy. felé kanyarodva, a Dragan,
Jád és Fekete-Körös völgyei közt tömörül (Vurvu Pojéni 1627 m., Gyalu fontana galbina 1421
m., Boica 1352 m. ) s utóbb a Királyerdő nagy fensikjává terül szét, mely a Sebes-Körös
völgyéig huzódik. A B. főgerince, egyes sziklás hegyek kivételével, gömbölyded, helyenként
széles háttá terül szét, általában hosszan elnyuló, szelid hajlásu, csucsai többnyire kerekded
kupok, könnyen megmászhatók, mert többnyire be vannak gyepesedve. Az erdő, egyes
nyergeket kivéve, nem ér fel a hegység főgerincéig, ez tehát mindenütt gyepes és havasi
legelőül szolgál: sajátságos, hogy a csucsok Ny. felé rendesen hatalmas sziklákkal esnek alá,
igy a Kukurbeta, beszélő szikla (Pietra graitore), Gyalu alunumik (1363 m. ), Varasója, Vurvu
Pohodej, V. Pojéni, Botyásza stb. A Galbina és Aranyos közti nyereg ugy geografiailag, mint
orografiailag két lényegesen eltérő szakaszra osztja a B. főgerincét; a D-i keskenyebb s bár az
egész hegység legmagasabb orma, a Kurkubeta rajta van, kupjai és közepes magassága
alacsonyabbak mint az északié. A B. mindkét oldalát mély harántvölgyek szelik, melyek Ny.
felé a Fekete-Körös K. felé a Szamos és Aranyos felé öntik vizeiket. É felé a Drágán, Jád és
székelyói völgy huzódik, mind a három a Sebes-Körösbe torkollik; a Kis-Aranyos a
Kurkubeta D-i lejtőin, a Nagy-Aranyos a Galbina forrásai és a B.-et kettéválasztó
mélynyeregtől (1025 m. ) nem messze ered, s ugyanott van a Fekete-Körös eredete is
(Biharkapu, Portale). A mélyre bevágódott, helyenként vadregényes sziklaszorosokat (Szabó
József-hasadék Szegyesel mellett) alkotó völgyek mellett sajátságos alkotásu hegyterületek
vannak, melyeken bonyolódott ormok és párkányok, töbörök és völgyteknők mutatkoznak s
ahol számtalan hasadékot, barlangot és buvópatakot találunk. A barlangok különösen triasz
mészkőben fordulnak elő, mely Funáca, Rézbánya és Meziád körül lép fel nagyobb
kiterjedésben; általában e helyeken vannak a hegységek legfestőibb részletei. A barlangok
beszakadási és kiömlési barlangok; számuk meghaladja a 30-at, legnevezetesebb a szegyeseli
József főherceg barlang, a ponori örvény, a Zapodia jeges barlang, a Szkerisóra melletti
jégbarlang, a fosszil állati maradványokról elhiresedett Oncsásza, a funácai, meziádi, fericsei
barlang, a pesterei Igric, a Pösnice, a Nándorbarlang, Albert főhercegbarlang, Dőry-barlang, a
zádorfai üreg, a Kimpanyászka-barlang Vaskóh mellett stb.: a buvópatakok mellett a kalugyeri
időszaki forrás (Izbuk, l. o. ): a Kimp és Vaskóh-Szohodol közti töbör-vidék kiválóan érdekes;
ezek azonban szorosan véve már a Loma-Kodra hegységben vannak.
A B. alsó lejtőit kiterjedt tölgyesek fedik, melyek onnan a sikságra is kiterjednek, feljebb
vegyes lomberdők következnek, 600 méteren tul már bükkösök váltják fel, 1300 -1400 m.
magasságban a fenyvesek kezdődnek, de ezek a K-i oldalon 7-800 méternyire is
aláereszkednek. Belsejében óriási kiterjedésü őserdők vannak, melyekhez a favágó fejszéje
még nem nyult: más helyen az erdők kihasználására nagy fürészművek és iparvasutak épültek
(Jádvölgy). A hegység főgerinceit kiterjedt havasi legelők borítják. A B. alsóbb részét s
mélyebb fekvésü völgyeit, különösen a Fekete-Körös felé sürün lakják; ez utóbbi
mellékvölgyei községekkel tele vannak hintve; sokkal ritkább a lakosság a keleti oldalon,
magában a hegység belsejében pedig csak egyes erdőőri tanyákat, fürészmalmokat, többé-
kevésbbé elhagyott bányaműveket s Bihar-Füred klimatikus gyógyhelyet (1069 m. ) találjuk.
A hegység tömegén át nem vezet közlekedési ut, a legérdekesebb pontok csak gyalog v.
lóháton érhetők el. A nagyvárad vaskóhi vasut, valamint a magyar kir. államvasutak
nagyvárad-kolozsvári vonala a hegységbe juthatást lényegesen megkönnyítik, a B. -nek
turistai gondozását pedig a Bihari Kárpátegyesület (Nagyvárad) vette kezébe, mely ez
irányban már eddig is sokat tett; e téren azonban még nagyon sok a teendő.

Bihari helyiérdekű vasutak

Először egy angol konzorcium akarta az eredetileg tervezett 253 km. hosszuságu egész
vasutat kiépíteni. A kormány azonban megtagadta a tőle kért 1 milló frt segítséget s igy az
érdekeltség csak a főbb vonalak kiépítését határozta el. E célra Bihar vármegye 700000 frtot
évi 75000 frt részletekben szavazott meg á fonds perdu, az érdekeltség pedig 230000 frtot 10
év alatt lerovandó hozzájárulással. Mivel az állam e vonallal a hadi tekintetből okvetlenül
szükséges, de közforgalmi szempontból fölösleges második vágány fektetését takaritotta meg
a püspök-ladány-debreceni vonalon, ami 660000 frtba került volna, az államnak nagyon
kedvező volt e vonal kiépítése s ezért törzsrészvények fejében 300000 frtot készpénzben
utalványoztatott ki fele-fele részben az 1886. és 1887. év folyamán. Az eredetileg tervbe vett
20 kg.-os sinek helyett azonban 23.6 kg.-os sineket fektettek és a vonalat úgy rendezték be,
hogy rajta 24 órában tizenöt 50 tengelyü katonai vonat közlekedhessék mindkét irányban. A
vonal 1887. adatott át a közhasználatnak. Főiránya Bihar-Püspöki-Ér-Mihályfalva, 60 km. E
vonalból ágazik el a Székelyhidról Margitára vezető 26 km. hosszu szárnyvonal. A harmadik
rész az ősi-koti vonal. Hossza 45 km. Jellege sík pálya. E 131 km. hosszu vasut alaptőkéje áll
1550000 frt törzs-és 2325000 frt elsőbbségi részvényből, összesen 3875000 frt névértékkel. A
társaság székhelye Budapest. Az üzlet kezelését az egész 90 évi engedélyidőre a m. kir.
államvasutak vette át.