III.

tétel

VALÓSZÍNŰSÉG SZÁMÍTÁS ELEMEI

Alapfogalmak

Ahhoz, hogy a véletlen tömegjelenségekben rejlő törvényszerűségeket jobban felismerhessük, hogy

azokból további következtetéseket vonhassunk le sok esetben a jelenségek további lefolyását előre
láthassuk és ennek alapján azokat irányíthassuk szükségünk van az események valószínűségének
fogalmára.

Ha egy kísérlet n-szer ismétlünk, és az A esemény k-szor következik be, akkor azt mondjuk, hogy az A
esemény gyakorisága k és kA–val jelöljük.

A hányadost relatív gyakoriságnak nevezzük.

Azt mondjuk, hogy A esemény valószínűségét megkapjuk, ha az A eseményt megvalósító egyenlően
lehetséges kedvező esetek számait osztjuk a lehetséges esetek számával.

Ha a relatív gyakoriság egy konkrét érték körül ingadozik, azaz ezen konkrét érték körüli ingadozása
állandó, akkor ezt a konkrét értéket az A esemény valószínűségének nevezzük, és P(A)-val jelöljük.

Axiómák

Az axiómák olyan alapigazságok, amelyeket bizonyítás nélkül is igaznak fogadunk el. Belőlük és a
bebizonyított tételekből, állításokból bizonyítunk újabb tételeket, bizonyos definíciókra támaszkodva.
Legyen adott egy kísérlethez tartozó H eseménytér, legyen A és B két tetszőleges esemény a H-n, azaz
AH, BH, akkor A-hoz hozzárendelünk egy P(A) pozitív számot (a valószínűségét), amelyre
teljesülnek a alábbi axiómák:
I. Minden A esemény valószínűségére teljesül:
0P(A)
II. A biztos esemény valószínűsége:
P(H) = 1
III. Ha A és B egymást kizáró események AB =  , akkor
P(AB) = P(A) +P(B)
A III. axiómát a valószínűség additív tulajdonságának nevezzük.

Valószínűség számítási tételek

III.1. tétel
Ha az A esemény valószínűsége P(A), akkor az A ellentétes esemény valószínűsége P(A) = 1-P(A).

Bizonyítás:
Minthogy AA = H és AA =  , a III. axióma szerint P(AA) = P(A) + P(A) és a II. axióma szerint
P(H)=1.
A bizonyítandó állítás ebből már következik.
A tétel fontos következménye, hogy a lehetetlen esemény valószínűsége zérus, azaz
P() = 0
Minthogy a lehetetlen esemény a biztos esemény ellentétes eseménye, így
P () = P(H),
amiből
P() = 1 – P(H) = 0.
3.2. tétel
Ha az A1 , A2 , ……, An események teljes eseményrendszert alkotnak, akkor
P(A1) + P(A2) + …. + P(An) = 1.

Bizonyítás:
Feltevésünk szerint
A1A2 ………An=H és AiAj = , ha i  j (i, j = 1, 2, …, n),
továbbá a II. axióma szerint P(H) = 1, így az ott tett megjegyzés alapján
P(H) = P(A1A2…… An) = P(A1) +P(A2) + …… + P(An),
ebből pedig
P(A1) + P(A2) + …… + P(An) = 1.

3.3 tétel
Ha A és B két tetszőleges esemény, akkor annak a valószínűsége, hogy közülük legalább az egyik
bekövetkezik,
P(A  B) = P(A) + P(B) – P(A  B).

Bizonyítás:
Az A  B esemény előállítható két egymást kizáró esemény összegeként, azaz
AB = A(AB) és A(AB) = 
Ezért a III. axióma szerint
P(AB) = P(A) + P(AB) (3.2)
A B esemény is előállítható két egymást kizáró esemény összegeként, azaz
B = (AB)(AB) és (AB)(AB) =
Ismét a III. axióma alapján
P(B) = P(A B) + P(AB).
Innen
P(AB) = P(B) – P(AB)
Ez utóbbit a (3.2) összefüggésbe helyettesítve
P(AB) = P(A) + P(B) – P(AB).

3.4. tétel
Ha az a esemény maga után vonja a B eseményt, azaz A  B fennáll, akkor
P( B\A) = P(B) – P(A).

Bizonyítás:
Ha A  B, akkor
B = A(BA) = A(B\A)
és
A(B\A) = 
Ezért a III. axióma szerint
P(B) = P(A) + P(B\A),
és így
P(B\A) = P(B) – P(A).
A tétel következményeként adódik:
Ha az A esemény maga után vonja a B eseményt, azaz A  B, akkor
P(A) < P(B).
Ezt az állítást az I. axióma szerint fennálló
P(B\A) = P(B) – P(A) > 0
egyenlőtlenségből kapjuk.
Mivel minden A eseményre A  H, ezért P(A)< P(H) = 1.
Klasszikus képlet

3.5 tétel
Legyen a H eseménytér elemi eseményeinek száma n, és tegyük fel, hogy mindegyik egyenlő
valószínűséggel következhet be. Ha egy A esemény pontosan k elemi esemény összegeként írható fel,
akkor
P(A) =
vagy
P(A) = kedvező esetek száma
lehetséges esetek száma

A 3.5 tétel feltételeinek megfelelő H eseményteret klasszikus eseménytérnek, a közölt képletet pedig
klasszikus képletnek is szokás nevezni.

Bizonyítás:
Legyen az eseménytér elemi eseményeinek száma n. Az egyszerűbb tárgyalásmód érdekében a H
eseménytér elemi eseményeit a következőképpen jelöljük:
E1, E2, E3, …., En
A tétel állítása szerint ezek az elemi események egyenlően valószínűek, azaz
P(E1) = P(E2) = … = P(En)
Mivel azonban
E1  E2  …… En = H
és a II, axióma szerint P(H) = , ezért
P(E1  E2  …..  En) = 1
A III. axiómánál említett (3.1) összefüggés szerint
P(E1  E2  …….  En) = P(E1) + P(E2) + … + P(En),
így
P(Ei) = (i=1, 2, …., n).

Tekintsük ezután a H eseménytér egy tetszőleges A eseményét, amelyet k darab elemi esemény
összegeként állíthatjuk elő. Az elemi események sorszámozását végezzük úgy, hogy az A eseményt az
első k darab elemi esemény összege adja:
A = E1  E2  ……. Ek
Így
P(A) = P(E1  E2  ….  Ek) =

= P(E1) + P(E2) + … + P(Ek) = k