BETŰMESÉK

Murok Matyi bemutatkozik ( m, s, t )

Volt egyszer egy kisfiú, Murok Matyinak hívták. Hatéves lett és az anyukája beíratta az iskolába.
Vett neki iskolatáskát, tolltartót, füzetet és gyönyörű képes olvasókönyvet.
Amikor Matyi hazament az iskolából, mindig odament a játékpolchoz és megmutatta legjobb
barátainak, a plüssállatoknak, hogy mit tanult aznap. Nemcsak megmutatta, hanem meg is tanította őket
mindenre, megtanította őket olvasni. Berendezte a szobáját iskolának és mindig más játék került sorra a
tanulásban. Az első napon a macit, a kisautót és kisvonatot akarta tanítani. Nem volt könnyű dolga, mert
ezek nagyon rakoncátlanok voltak. A kisautó száguldozott a játékok között és egyfolytában tülkölt: t-t
vigyázat jövök, t-t el az útból t-t.
- Maradj már nyugton! –szólt rá Matyi.
- Csak még egy kör t-t, azután leülök t-t.
A kisvonat se volt különb, sisteregve futkározott a kisautó után.
- Úgyis utolérlek s-s, úgyis megfoglak s-s!
Szegény maci csak nézte őket, és egyfolytában brummogott: m-m, hagyjátok már abba m-m, én igazán
tanulni szeretnék m-m.
- Most aztán csönd legyen! Az iskolában nem szabad a tanteremben szaladgálni és hangoskodni!
Értitek? És csak akkor szabad beszélni, ha a tanító néni kérdez!- intette őket Matyi.
A kis játékok leültek és bólogattak. Akkor most megtanuljuk, hogyan nyomtatják a könyvekben a ti
hangjaitokat!
- Kis maci, te mit is mondasz mindig?
- M-m.
- Ennek a hangnak a betűjele így néz ki: m. A betűházikóban a szobában lakik. Ha kimondjuk zöng
a fejünk, bizsereg a torkunk, a nyelvünk nyugalomban pihen, az ajkak lazán zártak, a levegő az
orrunkon távozik.
- Jaj, de szép betű az enyém! –mondta a kis maci.
- Kisautó a te hangod következik. Mondd csak ki!
- T-t.
- Látod ennek a betűjele így néz ki: t. A betűházikóban a szobában és a padláson lakik. Ha kimond-
juk nem zöng a fejünk, nem bizsereg a torkunk, fenn a nyelvünk a felső fogsor mögött, onnan
pattan fel.
- Kisvonat a tied következik. Modd csak ki!
- S-s.
- A tied így néz ki: s. A betűházikóban a szobában lakik. Ha kimondjuk nem zöng a fejünk,nem
bizsereg a torkunk, a szánk mérgesen csücsörít, a nyelvünk a felső fogsor mögött van, zárt a
fogsorunk.
- Mára ennyi elég is lesz a tanulásból, mondta Matyi és visszatette a játékokat a helyükre, a polcra.
Murok Matyi kiskutyája ( l )
Matyi miután hazaért az iskolából elővette a plüss játékait, hogy folytassák a tanulást. Levette a
polcról a macit, m-m, a kisautót, t-t, a kisvonatot, s-s. Közben Matyi kiskutyája, Vakkancs is ott ugrán-
dozott körülöttük.
- Mit játszotok? Vau-vau! Én is akarok! Vau-vau!
- Jól van, nem bánom, gyere te is!- mondta Matyi. Ugass csak egy jó mérgeset!
- Vvvv!
- A te hangod betűjele így néz ki: v. A betűházikóban a szobában lakik. Ha kimondjuk zöng a
fejünk, bizsereg a torkunk, a felső fogunkkal enyhén beleharapunk az alsó ajkunkba. Na, de most figyel-
jetek! Megmutatom nektek, milyen betűket tanultam az iskolában. Ez az a, ez az i, ez pedig az ó. Leírom
nektek egymás alá a táblára.
Hű! Lett erre nagy kiabálás, mindenki el akarta olvasni a betűket.
- Na, gyere maci, nézzük megjegyezted-e, olvasd!
A kismaci persze nem tudta olyan szépen, tisztán ejteni, mint Matyi és a gyerekek, hanem mindig utána
morogta a saját hangját, így: am, im, óm. De azért Matyi nagyon megdicsérte. A többi játék is mind így
olvasott. Utánozzuk mi is őket! (at, it , ót, as, is, ós, av, iv, óv )

Murok Matyi és a kisliba ( l )

Történt egyszer, hogy Matyiék a nagyihoz utaztak néhány napra. Nagyiék falun laknak, és min-
denféle állatot tartanak. Matyi nevet is adott nekik. A kislibát Lilinek nevezte, mert ha a közeli tóra indul-
tak fürödni, mindig így totyogott utána li-li-li. Persze Lilivel sok baj volt útközben. Minden fűszálnál
megállt egyet bogarászni és közben mondogatta:
-L-l-l milyen szép nagy bogarat találtam, l,l,l, de finom ez a fű!
Amikor a tóhoz értek Lili nagyon boldog volt, imádta a vizet. Jókat hancúroztak, pancsoltak Matyival.
-Ll,l, most lefröcsköllek, l,l,l, ússzunk versenyt!
A versenyben Lili nyert, persze Matyi hagyta egy kicsit magát, hadd örüljön a kis liba. Mikor hazaértek
Matyi oklevelet készített Lilinek, a győztesnek.
-Hát én ezzel mit csináljak l,l,l, szétcsipkedjem, l,l,l, hiszen én nem tudok olvasni l,l,l.
- Ha szeretnéd én megtanítalak, csak figyelj!- mondta Matyi.
A te hangod betűje így néz ki: l. A betűházikóban a padláson és a szobában lakik. Ha kimondjuk zöng a
fejünk, bizsereg a nyelvünk, lapos a nyelvünk, amit a felső fogsor mögül csapunk le.
Kezdődjön az olvasás! A gyerekek ezeket a betűket így olvassák: a i ó e .Most próbáld te is! Mit
gondoltok hogyan olvasott kisliba? Ki tudná megmutatni? ( al, il, ól, el)
Nagyapó pipája ( p )
Murok Matyi nagypapáját Pipás Matyinak hívták, mert mindig a szájában lógott a pipája. Ha a
boltba csoszogott pipázott p-p, ha a kertet kapálta, pipázott p-p, ha az újságot olvasta, pipázott p-p.
Történt egyszer, hogy nagyapóék látogatóban voltak Matyiéknál, persze nagyapó ott is mindig pipázott p-
p. Akkor is pipázott amikor bement Matyi szobájába megnézni a Matyi iskolás dolgait, könyveit, füzeteit.
Olyannyira csodálkozott azon, hogy Matyinak milyen sok piros pontja van, hogy a pipáját közben letette
az asztalra, és ott is felejtette. Mit gondoltok mi történt, amikor Matyi megint olvasni tanította a játékait?
Hát, persze, hogy a kis pipa is meg akart tanulni olvasni, annyira érdekesnek találta. Már el is képzelte,
hogy amikor nagyapó újságot olvas, majd ő is olvassa vele. Matyi neki is megtanította az olvasást . A te
hangod betűje így néz ki: p. A szobában és a pincében lakik. Ha kimondjuk nem zöng a fejünk,nem
bizsereg a torkunk, a két szorosan bezárt ajkunk erősen felpattan, mintha pöfékelnénk, mint a kis pipa.

Bukfenc mese
Murok Matyinak volt egy játékbohóca. Ott ült játékpolcon a mackóval, a kisvonattal és a többi
játékkal együtt. Egy este a bohóc beleült a kisvonat üres szeneskocsijába. De akkor már olyan álmos volt,
hogy elaludt, és egész éjszaka fel sem ébredt. Másnap is ott heverészett. Délután, amikor Matyi hazaért az
iskolából, a kis játékok elindultak a szobában berendezett iskolai helyükre. A bohóc nagyon csodálkozott,
hogy minden játék szép csöndben ül a helyén Matyi iskolájában.
-Hát ti mit csináltok? –kérdezte a bohóc.
-Olvasunk.- felelték a játékok.
A bohóc csak ámuldozott, mert még sohasem hallott olvasásról.
-Hát azt hogyan kell csinálni? –kérdezte.
-Majd én megmutatom! –állt elő a kis mackó.
-Itt vannak ezek a betűk, és én elolvasom őket így: im, em, am, úm.
A bohócnak nagyon tetszett, hogy a mackó ezeket a furcsa krikszkrakszokat el tudja olvasni.
-Én olvasni nem tudok,- mondta a bohóc – de mutatok nektek valamit, amit nagyon jól tudok.
Ekkor egy szép bukfencet vetett a játékok tiszteletére. Ez nagyon tetszett a játékoknak. Mindannyian
tapsoltak, és maguk is megpróbálták, hogy nekik sikerülne-e. A kiskutya nagyon könnyen bukfencezett. A
mackónak bizony először nehezen ment. De nemcsak a játékok, hanem még a betűk is bukfencezni
kezdtek. Közben úgy összekeveredtek, hogy mire ismét sorba kellett állniuk, eltévesztették a helyüket. A
hátulsó betűk kerültek, ez elülsők hátulra.
-Hát most ezt hogyan kell olvasni?- kérdezte csodálkozva a mackó.
-Aha! Tudom már! Először morogni fogok, és csak azután mondom a betűt: mi, me, ma, mú.
Cini-cin a kisegér ( c )
Cini –cin a kisegér egy kamrában éldegélt a családjával. Nagyon jól érezték magukat, a kamrában
kedvükre falatozhattak mindenféle finomságokból. Bezzeg a gazdaasszonynak nem annyira tetszett, hogy
egy egércsalád garázdálkodik a kamrában. Szerzett hát egy jó egerésző kandúrt. Cini-cin addig még
sohasem látott macskát, csak hallomásból ismerte. Amint a macskát bezárták a kamrába, az öregebb
egerek rögtön kiáltozni kezdtek:
- Fussatok, fiatalok, ha kedves az életetek, majd mi öregek feltartóztatjuk a kandúrt!
Így történt, hogy a kis Cini-cin hazátlan bolyongott az utcán. Murok Matyiéknál nyitva volt az ajtó és a
kisegér besurrant, éppen Matyi szobájába, ott is éppen a kisautót választotta rejtekhelynek. Amikor Matyi
olvasni tanította a játékokat, ő is belecincogott néha az olvasásba. Matyi sokáig nem értette, miért cincog
a kisautó. Egyszer aztán meglátta Cini-cin farkát. Meg is fogta és kihúzta a kisautóból.
- Hát te, hogyan kerültél ide?
Cini-cin elmesélte szomorú történetét és mivel már majdnem csodaegér lett belőle azzal, hogy megtanult
olvasni, ott maradhatott a házban és Matyi olvasásóráján a legügyesebb tanulónak bizonyult. Ha szépen
olvasott, jutalmul sajtot kapott, így aztán nagyon igyekezett. El is hízott a kisegér. Matyi Du-cini-cin-nek
nevezte el.
A kisegér betűjele így néz ki: c. A betűházikóban a szobában lakik. Ha kimondjuk nem zöng a
fejünk, nem bizsereg a torkunk, a nyelvünk az alsó fogsor mögött pihen, szélesen mosolygós a szánk, a
fogsorunk majdnem zárt.

Kukori a kiskakas ( k )
Murok Matyi nagyon szorgalmasan tanult az iskolában, sok piros pontot kapott. A tanító néni
sokszor megdicsérte, az anyukája nagyon büszke volt rá. Persze nem véletlen, hogy olyan ügyes volt,
hiszen mindig figyelt az órákon és délutánonként sokat gyakorolt a játékaival. Egy dolog zavarta csak a
délutáni gyakorlást. Kukori a kiskakas folyton ott kapirgált az ablak alatt, és ha bármit talált, rögtön
kukorékolni kezdett. Kukorikú, bogarat találtam, kukorikú, gyertek csak tyúkocskák! Hiába próbálta
Matyi elzavarni a kakaska mindig visszament az ablak alá. A kakaska annyira büszke volt a hangjára,
hogy minden eseményt hangos kukorékolással fogadott. Addig-addig köszörülte a torkát, míg egy reggel
megtörtént a baj. Felállt a szemétdombra a szokásos reggeli kukorákoláshoz,de az előző napi
kukorékolástól berekedt és csak ennyi jött ki a torkán: k, k. Meghallotta ezt Matyi és megörült, na
kakaska ez a hang már csak az olvasásra jó. Meg is mutatom neked! Ennek a hangnak a betűjele így néz
ki: k. A betűházikóban a padláson és a szobában lakik. Ha kimondjuk nem zöng a fejünk, nem bizsereg a
torkunk, a nyelvünk az alsó fogsor mögött van, hátul kissé megemelkedik, és a zár felpattan. Az ajkak
nem érintkeznek.
Az öreg tölgy ( f )
A kerek erdő közepén állt egy öreg tölgyfa. Ő volt az erdő legöregebb fája. Sok mindent látott már
életében, ezért az erdő lakói hozzá jártak tanácsot kérni, ügyes-bajos dolgaikban. Hozzá fordultak a mó-
kusok, ha összevesztek a mogyorón, hozzá fordultak a pillangók, ha nem tudták eldönteni, kinek van a
legszebb szárnya.
Történt egyszer, hogy a nyuszika levelet kapott távoli rokonaitól. Szaladt hát az öreg tölgyfához, hogy
megtudja mi áll a levélben. De hiába volt a tölgy olyan öreg, a betűket nem ismerte, nem tudott segíteni a
nyuszikának. A tölgy ettől nagyon szomorú lett, és azt kívánta, bárcsak ismerhetné az olvasás
tudományát. Addig-addig szomorkodott, míg az ágai között élő kis cinke megelégelte, és elrepült, hogy
keressen valakit, aki a tölgyet olvasásra tanítja. Mit gondoltok, ki vállalkozott az emberek közül erre a
feladatra? Hát persze, hogy Murok Matyi. Ahogy a játékait, az öreg tölgyet is megtanította a betűkre.
Ezek után tényleg nem adódhatott olyan probléma, amit olvasni tudó öreg tölgy meg ne tudott volna
oldani. Esténként pedig mesét olvasott a köré sereglő erdei állatoknak.
Az öreg fa betűje így néz ki: f . A betűházikóban a padláson és a szobában lakik. Ha kimondjuk nem zöng
a fejünk, nem bizsereg a torkunk, az alsó ajkunk a felső fogsorhoz ér. Csücsörítős a szánk, a levegőt
határozottan fújjuk ki.

A didergő kisfiú ( h )
Volt egy kisfiú, aki messze északon élt az örök hó és jég hazájában. A kisfiúnak nagyon vidáman teltek a
napjai. Egész nap kergette a pingvineket, szánkózott, síelt, hógolyózott a barátaival. Arrafelé nem volt
iskola. Egyszer azt mondta az anyukája, itt az ideje , hogy megtanuljon olvasni. A kisfiú nagyon örült és
szaladt, hogy elmesélje a barátainak a jó hírt. A nagy sietségben elfelejtett magával vinni a kesztyűjét.
Azon a napon különösen hideg volt. Mire hazaért a keze teljesen átfagyott. Lehelgette, hogy
felmelegedjen. Mikor anyukájával hozzákezdtek a tanuláshoz, még akkor sem tudta abbahagyni a
lehelgetést. Így aztán nem csoda, hogy a h betűs szavakat tudta a legszebben olvasni. A didergő kisfiú
betűje így néz ki: h. A betűházikóban a padláson és a szobában lakik. Ha kimondjuk nem zöng a fejünk,
nem bizsereg a torkunk, hangtalanul leheljük ki a levegőt, a nyelvünk lenn pihen.

Zümi a méhecske ( z )
Zümi nagyon csalafinta méhecske volt, mindig rosszaságon törte a fejét. Meglátott egy lufit tartó
gyereket, z-z-z rögtön odarepült és kiszúrta a lufit, aztán jót nevetett a síró gyereken. Hiába figyelmez-
tették a szülei, barátai, nem lesz jó vége, ha mindig rosszaságokat csinál, előbb utóbb megjárja. Egyszer
aztán emberére akadt. Történt ugyanis, hogy egy csapat gyerek virágot szedni ment a mezőre. Zümi már
előre nevetett, hogy majd jól megcsipkedi őket. Arra azonban nem számított, hogy van közöttük egy
ugyanolyan gonosz gyerek mint Zümi a méhecskék között. Amikor Zümi támadó állást vett fel éppen egy
virágon a rossz fiú a markába zárta. Először úgy gondolta szétmorzsolja, de aztán mégis úgy döntött
hazaviszi és üvegbe teszi. Úgy is történt. Otthon az üveget, benne Zümivel az íróasztalára tette. Zümi
hiába vette elő a legmérgesebb zümmögését z-z-z a fiú nem engedte el. Szegény Zümi minden nap ott
zümmögött a tankönyvek felett. Mígnem unalmában úgy gondolta, ha már úgyis mindig a betűket kell
bámulnia a virágok helyett, hát meg is tanulja őket. Így történt, hogy Zümiből olvasni tudó méhecske vált.
Zümi betűje így néz ki: z. A betűházikóban a szobában lakik. Ha kimondjuk zöng a fejünk, bizsereg a
torkunk, a nyelvünk az alsó fogsor mögött pihen. Széles, mosolygós a szánk, lazán zárt a fogsorunk,
hosszan hangoztatjuk.

Dini bohóc ( d )
Dini bohóc egy vándorcirkuszban éldegélt. Fő attrakciója a versmondás volt. Igaz, hogy csak
egyetlen verset tudott, de azt sokféleképpen el tudta mondani, hiszen őróla szólt. Dini bohóc ugyanis, egy
gonosz tündér varázslatára összenőtt a dobjával. A verse pedi így szólt:
Dini bohóc, nehéz dobját döcögve cipeli
minden lépésénél dobverőjét emeli: d, d.
Ha vidám volt, nevetve szavalta a verset. Így:
Ha szomorú volt, sírva szavalt. De tudott szavalni suttogva………..Kiabálva…………Sőt, még
dadogósan is………. A cirkuszban a gyerekek kórusban kiabálták, hogyan szavaljon Dini bohóc, és
persze a végén meg is tapsolták. Ennek nagyon örült, és ilyenkor még azt is elfelejtette, hogy a dobja
hozzánőtt. Dini bohóc betűje így néz ki: d. A betűházikóban a padláson és a szobában lakik. Ha
kimondjuk, zöng a fejünk, bizsereg a torkunk, fenn a nyelvünk a felső fogsor mögött, a nyelvünk hegye és
széle patkó alakban zárt alkot, a fogaink és az ajkaink kissé eltávolodnak.

Pinokkió ( j )
Pinokkió egy fabábu volt. Fából faragták, de varázslatos fából, így amikor kifaragták, életre kelt.
Ugyanúgy tudott beszélni, járni, mint az igazi gyerekek. Egy baj volt vele csak, nagyon szeretett hazudni.
Ezzel sok szomorúságot okozott mindenkinek, de a hazudozásról sehogyan sem tudott leszokni. Egyszer
egy éjszaka egy tündér látogatta meg.
-Ide figyelj, Pinokkió! A hazudozás nagyon csúnya dolog, ha nem tudod abbahagyni, varázslatot
bocsájtok rád.
Másnap Pinokkió ugyanúgy folytatta a hazudozást, de jaj, mi történt? Valahányszor hazudott, megnyúlt az
orra. Ha kicsit hazudott, kicsit nyúlt meg. Ha nagyot hazudott, nagyon megnyúlt. Hiába jajveszékelt, jaj,
jaj, jaj, az orrom. Ha nem akarta, hogy csúfolódjanak rajta, le kellett szoknia a hazudozásról. Pinokkió
betűje így néz ki: j. A betűházikóban a szobában, és a pincében lakik. Ha kimondjuk, zöng a fejünk
,bizsereg a torkunk, a nyelvünk hegye az alsó fogsor mögött, közepe kissé felemelkedik, az ajkunk szét-
húzódik, a fogak között rés van.
Murok Matyi mentőautója ( n )
Murok Matyi születésnapjára gyönyörű mentőautót kapott. A kisautóba elemet kellett tenni, és már
szaladgált is a szobában le föl. Né-nó, né-nó, né-nó. Közben pirosan villogott a tetején a lámpa. Annyit
szaladgált körbe-körbe, össze-vissza, hogy Matyi alig érte utól. Ebből lett a nagy galiba is. A mentő éppen
szaladgált a lakásban n-n, n-n, mikor besomfordált a macska. Szegény kandúr úgy megijedt a villogó
autótól, hogy felugrott a virágtartóra, és leborított 2 cserép virágot. Murok Matyi mamája nagyon
haragudott ezért és megígértette Matyival, hogy ezután csak a saját szobájában játszik a kisautóval. Matyi
szót is fogadott. Persze a mentő még olvasásgyakorlás közben is föl és le hangoskodott a szobában. De
Matyit nem zavarta, sőt még szebben tudta olvasni a mentőautó betűjét. A mentőautó betűje így néz ki: n.
A betűházikóban a szobában lakik. Ha kimondjuk, zöng a fejünk, bizsereg a torkunk, a levegő az
orrunkon keresztül távozik, a nyelved laposan a felső fogsor mögött fekszik, és zárt alkot a szájpadlással.
Az ajkak nyitva vannak.

Murok Matyi a cirkuszban ( sz )

Matyiék vasárnap cirkuszban. Hű, de sok érdekes dolog történt ott a porondon! A művészek
mindenféle attrakciókat mutattak be. Voltak bohócok, akiken Matyi annyit nevetett, hogy megfájdult a
hasa. De a legjobban az állatok tetszettek neki. A kismajmok bicikliztek, a fókák labdáztak, az oroszlánok
ugrándoztak, és a fő műsorszám a beszélő kígyó volt. Becsusszant középre, és köszöntötte a közönséget:
-Szép jó esztét! Szajnosz egy kiszit pösze vagyok. De szebaj, szerintem esz szenki szem szavar.
Szeretnék elszavalni egy verszet:Szüt a mama szüt Szárikának, Szanyikának, szüt a mama szüt.
A kígyó óriási tapsot kapott, különösen mikor kiderült, nem csak beszélni, de még olvasni is tud. A kígyó
betűje így néz ki: sz. A betűházikóban a szobában lakik. Ha kimondjuk, nem zöng a fejünk, nem bizsereg
a nyelvünk. A nyelved helye az alsó fogsor mögött van, lazán zárt a fogsorod, a szád szélesen mosolyog.

Gigi a liba ( g )
Gigi egy tanyán éldegélt, mígnem egyszer azt gondolta ő bizony elmegy világot látni. Elbúcsúzott
a tanya állataitól. Gá-gá viszlát malacok, tyúkok. Gigi a nagyváros felé vette az útját. Gyalogosan nagyon
lassan totyogott, ezért gondolta, felkéretőzik egy arra jövő szekérre. Úgy is tett. De bár ne tette volna!
Mert a szekér a piacra ment, ahol szegény Gigiről azt gondolták, meg lehet venni, és meg lehet sütni
vasárnap ebédre. Szegény Gigi alig tudott elmenekülni. Elcsigázva napokig totyogott, mire hazaért a
tanyára.
- Soha többé nem akarok világot látni g-g! Jó nekem itt a tanyán legelészni g-g.
Gigi betűje így néz : g. A betűházikóban a szobában és a pincében lakik. Ha kimondjuk zöng a fejed,
bizsereg a torkod, a nyelved háta és a szájpadlás között jön létre a hang, olyan mintha kezdődő nyelő-
mozgást végeznénk.