Molnár Ferenc – A Pál utcai fiúk –

Olvasónapló
1. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Boka
Csónakos
Pest
Nemecsek
Gimnáziumi osztályterem
Csele 1889 március
Az iskola előtt az olasz édességárus
Geréb
(törökmézes ember) standja
Barabás
A törökmézes ember

1889 márciusában járunk egy iskolai osztályteremben délután háromnegyed egykor. A

gyerekek már izegnek-mozognak, mert a tanóra egy óráig tart. Ez az utolsó órájuk,
szeretnének már túllenni rajta.

Megismerjük az osztály főbb tagjait, egyenlőre csak név szerint említve, akik a cselekmény
folyamán fontosabb szerepet kapnak: Barabás, Geréb, Boka, Csónakos, Nemecsek, Csele.

Csónakos egy papírgalacsint gurít oda a padok között a földön Nemecseknek. Nemecsek
felveszi a papírgombócot, aminek egyik oldalára az van írva, hogy „Add tovább Bokának”.
Nemecsek rendkívül becsületes módon nem olvassa el a papírlap másik oldalát, hanem
továbbgurítja a galacsint Bokának, a címzettnek. A papír másik oldalán pedig ez áll:

„Délután háromkor közgyűlés. Elnökválasztás a grundon. Kihirdetni.”

Egy órakor kicsengetnek, az órának vége, a gyerek kiszaladnak az iskola épületéből. A

gimnázium mellett az egyik kapualjban egy olasz édességárus árulja portékáját. Itt alkudozik
az egyik diák, Csele, törökmézre.

Alkudni pedig azért kell, mert az olasz törökmézes ember felemelte az árait. Addig ugyanis
minden egy krajcár volt, most minden két krajcár lett. Ennek oka pedig az, hogy a gimnázium
tanárai nem nézik jó szemmel, hogy a gyerekek minden zsebpénzüket az olasznál költik el,
ezért nagy valószínűséggel ki fogják tiltani a törökmézes embert az iskola mellől.

Az olasz tudja ezt, ezért úgy van vele, hogy amíg nem küldik el onnan, addig is duplájára
emeli az árakat. Ezért kénytelen Csele alkudni. Az alku azonban nem jár sikerrel, hiába
háborognak a gyerekek, az olasz nem enged a dupla árból.

Csele és Geréb tehát szomorúan veszik tudomásul az áremelkedést, majd Bokával hármasban
hazafelé indulnak. Itt kapunk először leírást a regény egyik főszereplőjéről, Bokáról

„Tizennégy esztendős volt, s arcán kevés nyoma volt még a férfiasságnak. De ha kinyitotta a
száját, nyert néhány évet. a hangja mély volt, szelíd és komoly. s amit mondott, az is
olyanforma volt, mint a hangja. Ritkán beszél ostobaságot […] Szóval okos fiúnak látszott a
Boka, és úgy indult, mint aki az életben, ha sokra nem is viszi, de becsületes férfi gyanánt
fogja a helyét megállni.”   

A három fiú – Csele, Geréb és Boka – beszélgetve mennek hazafelé, a Soroksári utcából
befordulnak a Köztelek utcába.

A Köztelek utca közepén várja őket két másik fiú, Csónakos és a kis szőke Nemecsek.
Csónakos egy hatalmas füttyel köszönti az érkezőket, ez különben Csónakos legfőbb
jellemzője, senki sem tud úgy fütyülni az egész gimnáziumban, mint ő.

Csónakos és Nemecsek azért vár a másik három fiúra, hogy elmeséljék nekik, hogy előző nap
a múzeumkertben a Pásztor testvérek einstandot csináltak.

„Ehhez tudni kell, mi az az einstand. Ez különleges pesti gyerekszó. Mikor valamelyik

erősebb fiú golyózni, tollazni vagy szentjánoskenyér-magba – pesti nyelven boxenlibe –
játszani lát magánál gyöngébbet, s a játékot el akarja venni tőlük, akkor azt mondja:
einstand. Ez a csúf német szó azt jelenti, hogy az erős fiú hadizsákmánynak nyilvánítja a
golyót, s aki ellenállni merészel, azzal szemben erőszakot fog használni. Az einstand tehát
hadüzenet is.”

Elmeséli a részleteket is. Kiderül, hogy előző nap délután Nemecsek, Weisz, Richter és
Kolnay a múzeumkertben voltak golyózni.

„Azt játszottuk, hogy mindenki gurít egy golyót, és akinek a golyója eltalál egy olyan golyót,
ami már oda van gurítva, akkor azé az összes golyó. És sorban gurítottuk a golyókat, már volt
a falnál vagy tizenöt golyó, és közte volt két üveg is.”

Ekkor jelentek meg a Pásztor testvérek, akik nagyobbak és erősebbek is, mint a golyózó
gyerekek. Nem szóltak semmit, csak álltak és vártak. Végül, amikor Nemecsek elgurította az
utolsó golyót is, akkor a kisebbik Pásztor testvér kijelentette, hogy „Einstand!”, és elvitték a
golyókat.

A fiúk nagyon felháborodnak ezen, kiderül, hogy ez nem az első eset volt, a Pásztor testvérek
már nem először csináltak einstandot. Az összes fiú Boka véleményére kíváncsi, arra várnak,
hogy ő mit fog mondani. Ebből tudja meg az olvasó először, hogy Bokára felnéz a többi
gyerek, vezérüknek tekintik.

Boka is érzi, hogy ezt már nem lehet szó nélkül hagyni.

„- Hát most csak menjünk ebédelni. délután találkozunk a grundon. Ott mindent meg fogunk
beszélni. most már én is azt mondom, hogy ez hallatlan dolog!”

A gyerekeknek tetszik ez a kijelentés, izgatottak lesznek, hiszen ha már a megfontolt, mindig

komoly Boka is azt mondja, hogy ez hallatlan dolog, akkor valami történni fog!
2. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

A Pál utcai fiúk társasága 1889 március A grund

A második fejezet a grund leírásával kezdődik.

„A pesti gyereknek ez az alföldje, a rónája, a síksága. Ez jelenti számára a végtelenséget és a

szabadságot. egy darabka föld, melyet egyik oldalról dűledező palánk határol, a melynek
többi oldalain nagy házfalak merednek az ég felé.”

A grund tehát egy üres telek volt a Pál utcában, de ennél is fontosabb volt a gyerekeknek,
hogy csatlakozott hozzá egy másik telek is, ahol egy gőzfűrész működött egy kis házban. A
ház körül pedig hatalmas halmokban, labirintusszerűen, farakások álltak.

A gőzfűrészre és a farakásokra pedig Janó, az öreg tót vigyázott, aki nap közben aludt a
kisház előtt egy pokrócon, éjszaka pedig a farakásokat őrizte éberen. A tótnak volt egy
kutyája is, Hektor. Mindketten jóban voltak a gyerekekkel

A Pál utcai fiúk társasága itt szokott játszani. A farakások közül néhányat erődnek jelöltek ki,
minden erődnek megvolt a maga kapitánya, főhadnagya és hadnagya. Egész hadseregük volt,
habár közlegény az egész seregben csak kettő volt, a kis szőke Nemecsek és Hektor a tót
kutyája. Őt ugráltatta mindenki, neki kellett mindent megcsinálnia, szó nélkül
engedelmeskednie a többieknek.

„És Nemecsek boldogan engedelmeskedett mindenkinek. olyan fiúk is vannak, akiknek öröm
az: szépen engedelmeskedni”

Aznapra, délután három órára (lsd. 1. fejezet), közgyűlés volt meghirdetve a grundon.
Elsőként fél háromkor Nemecsek érkezik a grundra a Pál utcai kis ajtó felől. Gondosan
bereteszeli maga után az ajtót, mert a grund törvényei kimondják, hogy az ajtónak mindig
zárva kell lennie.

A kis szőke Nemecsek még az ebédről magával hozott kenyeret majszolja és izgatottan járkál
a farakások között, hiszen ma nagy nap van, nagy dolgok fognak történi, a csapat elnököt
választ.

Sétálgatás közben észreveszi, hogy Hektor, a másik közlegény az egyik erődként működő
farakás körül ugrál és ugat. Nemecsek látja, hogy valaki motoszkál a farakás tetején, minden
bátorságát összeszedve elkezd felmászni az erődbe. Rémülten veszi azonban észre, hogy fent
nem más ácsorog, mint Áts Feri, a füvészkertiek vezére, akik az Pál utcaiak ellenségei. (Az
einstandot csináló Pásztor testvérek is a füvészkertiekhez tartoznak lsd. 1. fejezet)

Ekkor kapunk először leírást a füvészkertiek vezéréről, Áts Feriről.

„Szép, vállas, barna fiú volt, s pompásan illet rá a bő vörös ing. Ez valami harciasságot adott
a megjelenésének. Valami „garibaldis” volt abban a vörös ingben.”
Nemecsek rémülten ugrik le a farakásról és elszalad. Mikor visszanéz, Áts Feri már nincs
fönn az erődben, de magával vitte az erőd zászlaját is (amit egyébként Csele nővére varrt).

Lassan megérkeznek a többiek is, akiknek Nemecsek rémülten és elborzadva, de saját

szerepét kicsit hősiesebben feltűntetve meséli el, hogy itt járt a vörösingesek vezére, a
rettenetes Áts Feri és magával vitte a Pál utcaiak zászlaját. A többi gyerek először nem is akar
hinni Nemecseknek, de a zászló csakugyan eltűnt, tehát kénytelen belátni, hogy Nemecsek
igazat mondott.

Végül Boka ragadja magához a kezdeményezést.

„ – Hát itt tenni kell valamit, fiúk. Mára úgyis elnökválasztást hirdettünk. Elnököt fogunk
választani, mégpedig teljhatalmú elnököt, akinek minden parancsát vakon kell teljesíteni.
Meglehet, hogy a dologból háború lesz, és akkor szükség van valakire, aki a dolgokat előre
elintézze, mint az igazi csatában.”

A fiúk lelkesednek az ötletért, elhatározzák, hogy egy-egy papír cetlire mindenki felírja, hogy
kit szeretne elnöknek, majd azt beledobják egy kalapba, ahonnan egyenként kiveszik a
papírdarabokat. A szavazás tehát titkos, és aki a legtöbb szavazatot kapja, az lesz az elnök.

Lezajlik a szavazás. A fiúk tizennégyen vannak, ebből tizenegy szavazatot kap Boka János és
hármat Geréb Dezső.

Figyeljünk meg két dolgot!

 A Pál utcai fiúk csapatából összesen csak három fiúnak tudjuk meg a teljes nevét a
regény folyamán (Nemecsek Ernő, Boka János, Geréb Dezső), míg a vörösingesek
közül csak Áts Feriét ismerjük meg. Az összes többi gyereknek csak a vezetékneve
derül ki. [Pontosabban a 9. fejezetben még megtudjuk Kolnay keresztnevét (Pál) is. ]
 Kialakulóban van a konfliktus Boka és Geréb között. A három Gerébre leadott
szavazat közül az egyik Bokáé volt, aki udvariasságból szavazatott valaki másra.
Fontos azonban, hogy Bokát nem egyhangúlag választották meg elnöknek, most
először került nyíltan is szembe Gerébbel. FIGYELEM! Ennek az ellentétnek még
szerepe lesz a későbbiekben!

A Pál utcai fiúk társasága tehát elnökükké választotta Boka Jánost, aki első elnöki beszédében
kijelenti, hogy a grundot minden erejükkel megvédik, akár háború árán is a vörösingesekkel
szemben, és még mielőtt ők jönnének a grundra, a Pál utcaiak fognak elmenni hozzájuk a
Füvészkertbe.
3. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Boka
Csónakos 1889 március,
Nemecsek egy nappal az A Füvészkert ( a Vörösingesek tábora)
Geréb előző fejezet után
A Vörösingesek csapata

Boka elkészíti a haditervet másnap délutánra, aminek lényege, hogy a Pál utcai fiúk is
bebizonyítsák, hogy vannak olyan bátrak, mint a füvészkertiek. Tehát, mint ahogy Áts Feri
bemerészkedett a Pál utcai grundra, most a Pál utcaiak fognak elmenni a vörösingesekhez a
Füvészkertbe és otthagynak egy papírt, amire ráírták: „ITT VOLTAK A PÁL UTCAI FIÚK”

A nagy és veszélyes kalandra Boka Csónakost és Nemecseket viszi magával. Csónakosnak

azonban megtiltja, hogy hangosan fütyüljön. A kis szőke Nemecsek nagyon büszke, hogy
közlegény létére részt vehet egy ilyen nagy horderejű vállalkozásban.

A három fiú késő délután elindul a Füvészkertbe. Besötétedik, mire odaérnek, bemásznak a
Füvészkert kőkerítésén. A Füvészkertben van egy tó, aminek a közepén lévő szigeten van a
Vörösingesek tábora. A szigetet és partot egy híd köti össze. Félúton a kerítés és a tó között
van egy domb, amire egy mesterséges várromot építettek.

A fiúk óvatosan, a bokrok takarásában elosonnak a várromig, ahol Csónakos felmászik az

egyik fára. Onnan látja, hogy a szigetre vezető hídon a Vörösingesek két őre áll, ott tehát nem
tudnak bejutni a szigetre. Hirtelen éles fütyülés hallatszik, Bokáék először azt hiszik, hogy
felfedezték őket, de aztán rájönnek, hogy a fütty, csak az őrségváltás jele a hídon.

De hirtelen megint bajba kerülnek, ahogy a várrom mellett lapulnak, mert lépteket hallanak,
kiderül, hogy most a Füvészkert éjjeliőre jár arra. A három fiú, hogy észre ne vegye őket az
éjjeliőr, gyorsan elbújnak a várrom belsejében. Ennek a véletlennek köszönhetik, hogy
felfedezik a Vörösingesek rejtett fegyverraktárát. Nyolc darab fából faragott, ezüstpapírral
bevont tomahawkra bukkannak. Innen derül ki, hogy a Vörösingesek nyolcan vannak.

Amikor az éjjeliőr elmegy, a fiúk kibújnak a várromból és Boka távcsövön keresztül méri fel
a szigetet, ahol egy lámpás is mozog a sötétben. Bokának hirtelen elakad a lélegzete, mert a
lámpavivőben egy ismerőst vél felfedezni, de csak egy pillanatra látja, nem tudja biztosan
megállapítani, hogy ki volt az.

A fiúk most már odaérnek a tó partjára, de az őrök miatt a hidat nem használhatják.
Elhatározzák, hogy keresnek egy csónakot, amin át tudnak evezni a szigetre. Találnak is
egyet, amibe beszállnak, de Nemecsek megcsúszik és nyakig merül a vízbe. (FIGYELEM!
Ennek még jelentősége lesz a későbbiekben!)

Végül mindhármuknak sikerül bemászniuk a csónakba és áteveznek a szigetre. Csónakost a

csónaknál hagyják őrnek, azzal a feladattal, hogyha felfedezik a csónakot, akkor fütyüljön egy
nagyot. Nemecsek és Boka pedig megközelítik a Vörösingesek táborát. A sziget közepén kis
tisztás van, bokrokkal körülvéve, ide bújnak Bokáék. Innen pont rálátnak a vörösingesekre,
akik a tisztás közepén álló lámpás körül ülnek.

Boka és Nemecsek látja, hogy a Füvészkertiek között van egy alak, aki nem visel vörös
tornainget. Megdöbbenve ismerik fel Gerébet a saját csapatukból. Boka tehát jól látta
korábban, amikor távcsövön át figyelte a szigetet, hogy a lámpást egy ismerős tartja. Most hát
kiderült, hogy Geréb az, Geréb az áruló.

A két fiú kihallgatja, amint Geréb éppen elárulja a Pál utcaiakat. Elmondja Áts Feriéknek,
hogy hogyan lehet észrevétlenül bejutni a grundra és elfoglalni. A grundra vezető kiskaput
ugyan a grund törvényei szerint mindig zárva kell tartani, de Geréb majd úgy intézi, hogy ő
menjen be utoljára és nyitva hagyja a kaput, amin keresztül a vörösingesek támadni fognak.

A Vörösingesek számár a háború elhatározott tény, és Áts Feritől azt is megtudjuk, hogy
miért indítják a háborút.

„ – Azért tesszük, hogy legyen hol labdázzunk. Itt nem lehet, és az Eszterházy utcában mindig
veszekedni kell a helyért… Nekünk labdaterület kell és punktum!” 

Figyeljük meg, hogy a vörösinges gyerekeknek eszükbe sem jut, hogy békés módon
megkérjék a Pál utcaiakat, had használják ők is labdázásra a grundot. Nem, ők rögtön háborút
akarnak indítani és erővel megszerezni azt, ami nem az övék. A gyerekek tehát ugyanúgy
viselkednek, mint a komoly háborúkat indító felnőttek.

Boka és Nemecsek szomorúan gubbaszt a bokrok között, megdöbbenti őket Geréb árulása.
Majd amikor a Vörösingesek kis időre elhagyják a tisztást Boka odaszalad a lámpához, elfújja
és otthagyja a papírlapot a Pál utcaiak üzenetével. Mindketten rohannak vissza a partra
Csónakoshoz.

Áts Feriék azonban túl korán térnek vissza és fedezik fel az üzenetet, üldözőbe veszik a Pál
utcaiakat. Bokáék még éppen át tudnak evezni a túlpartra, de a hídon át már közelednek a
Vörösingesek. A három üldözött ekkor az Üvegházba menekül, hogy elbújjanak. A sötétben
azonban nem sokat látnak, ezért Nemecsek óvatlanul gyufát gyújt. Nemecsek ugyanis
ijedtében elfelejtette, hogy az Üvegháznak üvegből vannak a falai, így a gyufa lobbanását az
üldöző Vörösingesek is megláthatják.

Így is történik, az üldözők becsörtetnek az Üvegházba, a Pál utcaiaknak el kell bújniuk.

Csónakos egy polc alá rejtőzik, Boka az ajtó mögé, Nemecsek pedig az aranyhalas medencébe
merül. (FIGYELEM! Nemecsek aznap este már másodszor lesz tiszta víz!)

A Vörösingesek végül nem találják meg őket, sőt egy Szebenics nevű vörösinges fiúnak
köszönhetően sikerül is elmenekülniük. Szebenics ugyanis – akaratlanul bár – de mindig rossz
irányba tereli kiabálásával a vörösingeseket, akik végül a Füvészkert kerítésén átmászva két
ismeretlen fiú után kezdenek rohanni, akiknek semmi közük az egész ügyhöz.

A három Pál utcai hős tehát megmenekült, de Boka és Nemecsek nagyon szomorú Geréb
árulása miatt (Csónakos még nem tudja.)
4. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Weisz, Richter, Csele,
Kolnay, Barabás, Leszik
Nemecsek 1889 március,
Az iskolai osztályterem
Rácz Tanár úr egy nappal ez
A grund
Boka előző fejezet után
Geréb
Janó, a tót

Ismét az osztályteremben vagyunk, ismét délután egy óra van, éppen kicsengettek. A Pál utcai
fiúk csapata kézjelekkel beszéli meg, hogy délután kettőkor találkoznak a grundon. Mindenki
nagyon izgatott, tudni akarják, hogy mit intézett Boka, Csónakos és Nemecsek előző este a
Füvészkertben.

Ekkor azonban Rácz tanár úr egy papírt húz elő a zsebéből és neveket olvas fel: Richter,
Csele, Kolnay, Barabás, Leszik, Nemecsek.

Ők nem mehetnek haza, hanem be kell menniük a tanári szobába. A tanáriban Rácz Tanár úr
kijelenti, hogy tudomására jutott, hogy a fiúk valamilyen egyletet alapítottak, erről akar
mindent megtudni. A fiúk nem mernek hazudni, vagy tagadni, így szépen lassan kiderül, hogy
valóban van egy gitt egyletük. Szépen lassan, nagy sírások közepette kiderülnek a részletek is.

A gittegylet lényege, hogy a fiúk az ablakok keretekből kikapart gittet gyűjtik:

 Alapító: Weisz
 Pénztárnok: Kolnay
 Pecsétőr: Barabás. A az egylet pecsétjén a következő áll: „Gittgyűjtő Egylet, Bp,
1889”. (Innen tudjuk meg, hogy a cselekmény 1889-ben játszódik)
 Titkár: Nemecsek

Az egyletnek saját piros-fehér-zöld zászlaja is van, amin a „Gittgyűjtő Egylet, Budapest,

1889. Esküszünk, hogy rabok továb nem leszünk.” felirat áll. Rácz tanár úr külön megdorgálja
őket, hogy a továb-ot egy b-vel írták.

Rácz tanár úr végül feloszlatja a gittegyletet, elkobozza az egyleti vagyont és az egyleti gittet
és szigorúan megtiltja a fiúknak, hogy újraalapítsák az egyesületüket.

Kint a folyosón a gittegylet tagjai szomorúan mesélik el a rájuk várakozó Bokának, hogy mi
történt a tanáriban. Boka megkönnyebbül, mert azt hitte, valaki a grundot árulta el.
(FIGYELEM! figyeljük meg, hogy a gittegyleti csapat és a Pál utcai fiúk csapata nem
azonos!)

Ekkor azonban előáll Nemecsek, a gittegylet titkára, és elmondja, hogy amíg Rácz tanár úr a
többieket hallgatta ki, addig ő az ablaknál állt és kikaparta a gittet. A többiek megörülnek, ha
van gitt, akkor van gittegylet is! Tehát a közgyűlést is meg tudják tartani délután a grundon.
A fejezet a továbbiakban a grundon folytatódik, ahol a gittegylet tagjai éppen megkezdik a
közgyűlést. Nemecsek, mint titkár szót kér, de ekkor hirtelen meglátja Gerébet, aki a
farakások mentén oson Janó, a tót kunyhója felé. Nemecsek rögtön arra gondol, hogy valami
rosszban sántikál, ne feledjük, csak ő és Boka látták előző este Gerébet a Vörösingesek
táborában, vagyis csak ők ketten tudják Gerébről, hogy áruló.

Nemecsek gyorsan felpattan és kerülő úton, Gerébet megelőzve szalad a kis kunyhóhoz és
felmászik a tetejére. Közben megérkezik Geréb is, aki mint kiderül Janóval akar beszélni.
Gyakorlatilag megvesztegeti a tótot szivarral és pénzzel, hogy segítsen a Pál utcaiak csapatát
kiverni a grundról.

Nemecsek mindezt végighallgatja a kis házikó tetejéről, mikor Geréb elmegy, lemászik a
tetőről és szalad vissza a grundra a fiúk közé, hogy Bokának elmesélje a történteket. Boka
azonban még nem érkezett meg.

Közben azonban történik egy szerencsétlen közjáték is. A feloszlatott gittegylet tagjai ugyanis
közben Nemecsek, a titkár nélkül is megtartották a közgyűlésüket, ahol is elhatározták, hogy a
gittegylet titkos egyletté alakul át (elnök Kolnay). A többiek azt mondják Nemecseknek,
hogyha meg akarja tartani titkári tisztét, akkor most azonnal le kell tennie a többiekkel együtt
a „titoktartási becsületszót”.

Nemecsek azonban nem ér rá, sietne Boka elé, hogy minél hamarabb elmondhassa neki Geréb
újabb árulását, ezért elszalad. Az egylet tagjai – mivel ők még nem tudják, hogy Geréb áruló –
ezt úgy értékelik, hogy Nemecsek gyáva, nem mer velük együtt felesküdni a titkos egyletre.

Ezért a többiek elhatározzák, hogy Nemecseket kicsapják az egyletből, megfosztják titkári

állásától és az egyleti könyvbe beírják csupa kisbetűvel, hogy „nemecsek ernő áruló!!”

„Így vette el Nemecsek Ernőtől a gittegylet a becsületét.”

Közben Nemecsek szalad a grund kapuja felé, ahol belefut Bokába. Gyorsan elmeséli neki
Geréb árulását, most ketten szaladnak vissza, hátha még a grundon találják Gerébet.
Nemecsek azonban lemarad és köhögni kezd.

„ – Meg vagyok hűlve – mondta Bokának, aki nem mozdult mellőle. – A füvészkertben hűltem
meg… Mikor a tóba pottyantam, az még nem volt baj. De az üvegházban, mikor a
medencében kuporogtam, ott nagyon hűvös volt a víz. Ott végigfutott rajtam a hideg.”
FIGYELEM!Ennek még jelentősége lesz a későbbiekben.

Gerébet azonban már nem találják ott a grundod, még látják, ahogy elszalad előlük és
gúnyosan kineveti őket.
5. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Áts Feri 1889 március,
Geréb két nappal ez
A Füvészkert ( a Vörösingesek tábora)
Nemecsek előző fejezet után,
A Pásztor testvérek csütörtökön

A fejezet a Vörösingesek táborhelyén, a Füvészkertben játszódik. A Vörösingesek éppen

gyűlést tartanak, jelen van Geréb is, a Pál utcaiak árulója.

Szebenics, a fegyvertáros jelenti Áts Ferinek, hogy a fegyvertárból hiányzik a Pál utcaiak
piros-zöld zászlója, amit Áts Feri hozott el a grundról, mikor ott járt. A fegyverek közül
semmi sem hiányzik, csak a zászlót vitte el valaki, akinek igen kicsi lába van, mert a
homokban megtalálták a nyomait.

Áts Feri rögtön rájön, hogy valaki a Pál utcaiak közül járt a fegyverraktárban és lopta vissza a
zászlót.

A közgyűlés tulajdonképpeni célja, hogy a Vörösingesek megbeszéljük a háborút, amit a Pál

utcaiak ellen fognak indítani, azért, hogy elvegyék tőlük a grundot, hogy legyen hol
labdázniuk.

Geréb bevallja, hogy megvesztegette Janót, a grund éjjeliőrét, hogy segítsen nekik kiverni a
Pál utcaiakat a grundról. Ezen Áts Feri nagyon feldühödik

„ – Nem! – bömbölte. – Te, úgy látszik, még mindig nem ismered a vörösingeseket. Nem
megyünk mi vesztegetni meg alkudozni. Ha nem adják szépszerivel, hát elvesszük. Nem kell
nekem se tót, se kikergetés, aki mindene van! Micsoda alattomos dolog ez!?”

Áts Feri azt mondja Gerébnek, hogyha gyáva, menjen haza. Geréb érzi, hogy ha most a
vörösingesek is kizárják maguk közül, akkor tényleg nem tartozik sehova.

Kijelenti, hogy nem gyáva és a vörösingesekkel tart, mire Áts Feri megesketi őt a
vörösingesek törvényeire. Ezzel Geréb hivatalosan is vörösinges lesz, hadnagyi rangot kap.

Geréb kijelenti, hogy a Pál utcaiak között nincs egy bátor fiú sem. Ekkor viszont egy hang az
egyik fáról azt mondja, hogy „ – Dehogy nincs!”

Nemecsek, a kis szőke Nemecsek mászik le egyedül a fáról, ahol végighallgatta Áts Feriék
beszélgetését. Az egyik kezében a kis zászlót fogja, és bátran áll meg a vörösingesek csapata
előtt. A Pásztorok el akarják venni tőle a zászlót, de Áts Feri megállítja őket, tetszik neki
Nemecsek bátorsága, ahogy közéjük mert jönni.

Felajánlja Nemecseknek, hogy lépjen be a vörösingesek közé, de a kis szőke fiú büszkén
utasítja vissza az ajánlatot. Áts Feri kicsit meglepődik ezen, mert ő még soha senkit sem
hívott maga mellé, a vörösingesek közül mindenki saját maga könyörögte be magát a
csapatba.
Végül kicsavarják Nemecsek kezéből a zászló, és Áts Feri azt mondja:

„ – Ez nagyon gyönge. Ezt nem illik elverni. Hanem… fürösszétek meg egy kicsit.”

Nemecseket a két Pásztor beledobja a tóba, tehát néhány nap alatt immár harmadszor lesz
tiszta víz, ráadásul már meg is van hűlve. A vörösingesek a parton állva nevetnek
Nemecseken, aki büszkén, szó nélkül tűri a megalázó fürdetést. Geréb együtt nevet a
vörösingesekkel.

Mikor Nemecseknek végül megengedik, hogy kijöjjön a tóból, akkor büszkén kihúzza magát:

„[…]És meg fogom nektek mutatni, hogy ahol mi is tízen vagyunk, ott másképpen fognak
veletek beszélni, mint ahogy én most itt beszélek. Könnyű volt velem elbánni! Aki erősebb, az
győz. A Pásztorok ellopták a golyóimat a múzeumkertben, mert ők voltak az erősebbek!
Könnyű tíznek egy ellen!”

Nemecsek ezek után méltóságteljesen elvonul a vörösingesek közül. Áts Feri, akinek még
mindig imponál Nemecsek bátor viselkedése Tisztelegj!-et vezényel csapatának.

Amikor a vörösingesek magukra maradnak Áts Feri felelősségre vonja a Pásztorokat az

einstand miatt. Kiderül, hogy Áts Feri már korábban megtiltotta társainak, hogy a gyengébb
fiúktól elvegyék a játékokat. Vagyis a vörösinges vezér csak Nemecsek elmeséléséből tudta
meg, hogy a Pásztorok nem tartották be a parancsát.

Áts Feri méltó büntetésre ítéli a testvéreket, most nekik kell ruhástól belemerülniük a tóba.
6. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

A Pál utcai fiúk csapata 1889 március,
Az áruló Geréb egy nappal az előző fejezet A grund
Geréb Apja után

Ez a fejezet a grundon játszódik, ahol a fiúk egy kiáltványt találnak a palánk belső oldalára
szögezve.

KIÁLTVÁNY!!!

MOST MINDENKINEK TALPON KELL LENNI!

BIRODALMUNKAT NAGY VESZEDELEM FENYEGETI,

ÉS HA NEM LESZÜNK BÁTRAK,

AZ EGÉSZ TERÜLETET ELVESZIK TŐLÜNK!

VESZÉLYBEN A GRUND!

A VÖRÖSINGESEK MEG AKARNAK BENNÜNKET TÁMADNI!

DE MI OTT LESZÜNK, ÉS HA KELL,

ÉLETÜNKKEL IS MEGVÉDELMEZZÜK BIRODALMUNKAT!

MINDENKI TELJESÍTSE KÖTELESSÉGÉT!

AZ ELNÖK

A Pál utcai fiúk csapatának tagjai továbbra sem tudnak:

 Geréb árulásáról
 Arról, hogy a kis Nemecsek előző nap a vörösingesek táborában jár. Erről csak Geréb
tud.

Közben egy külön botrány is kitör a gittegyleten belül, ugyanis kiszáradt az egyleti gitt, amit
az elnöknek, Kolnaynak, kellett volna minden nap megrágni. Barabás – Kolnay régi ellenfele
– fellázítja az egylet tagjait és követeli, hogy még aznapja hívják össze az egylet közgyűlését.
Kolnay végül belemegy ebbe, de javasolja, hogy előbb a grund ügyét intézzék el. A javaslatot
elfogadják.

Közben megérkezik Boka az elnök is, beszédet tart, amiben elmondja, hogy:

 A grund kémei az ellentáborban jártak, ahol megtudták, hogy a vörösingesek már

másnap támadni fognak. Az olvasó tudja, hogy a „grund kémei”-n valójában csak
Nemecseket kell érteni.
 A háború miatt kihirdeti az ostromállapotot.
  Ha valakik között harag van, azoknak kötelező most kibékülniük. Ez egyértelműen
Kolnaynak és Barabásnak szól, akik végül kelletlenül bár, de végül kibékülnek és
kezet fognak.

Valaki rákérdez arra, hogy mi van Gerébbel, ugyanis a fiúk sejtik, hogy valami történt, de
nem tudnak biztosat. Boka azonban továbbra sem árul nekik semmit Geréb árulásáról.

Boka ezután egy papírlapot mutat, amire felrajzolja a haditervet. Részletesen elmagyarázza,
hogy kinek hol lesz a helye, majd kijelenti, hogy a kis Nemecsek lesz a hadsegéde. Ez kisebb
értetlenséget vált ki, hiszen Nemecsek csak közlegény. Főleg a gittegylet tagjai zúgolódnak,
hiszen ők gyávának tartják Nemecseket, amiért – szerintük – elárulta a gittegyletet.
Emlékezzünk rá, hogy beírták a nevét kis betűvel az egyleti könyvbe. Természetesen a fiúk
nem tudnak arról, hogy Nemecsek leplezte le Geréb árulását és előző nap a Füvészkertben
kémkedett.

Boka azonban csendre int mindenkit, majd elküldi a gyerekeket, hogy foglalják el a haditerv
szerinti állásaikat, mert hadgyakorlatot fognak tartani. A grund közepén csak Boka és a
hadsegéd Nemecsek marad, aki nagy piros sálat visel a nyakán és erősen köhög. A többszöri
hideg vízben fürdés következményeként ugyanis erősen megfázott. Bánatosan meséli el
Bokának, hogy az előbb a fiúk azért ellenkeztek az ellen, hogy ő legyen a hadsegéd, mert azt
gondolják róla, hogy elárulta a gittegyletet, amikor nem akarta letenni velük közösen az esküt.
Emlékezzünk, ez azért volt, mert éppen akkor fedezte fel, hogy Geréb megvesztegette Janót,
hogy segítsen a vörösingeseknek kiszorítani a Pál utcaiakat a grundról és ezt akarta elmesélni
Bokának. Ezért nem tudott részt venni a gittegylet ülésén.

Boka éppen elindulna, hogy szemlét tartson a hadsereg fölött, amikor valaki kopog a palánkon
lévő kis ajtón. Boka kinyitja, és nagy meglepetésére Gerébet, az áruló Gerébet találja az
ajtóban. Kiderül, Geréb azért jött, hogy visszakönyörögje magát a Pál utcaiak csapatába. Boka
egy pillanatra meginog, eredendően jószívű természete hajlik arra, hogy visszavegyék
Gerébet, de azután megkeményíti magát és elküldi az árulót.

„Nem – szólt önmagának –, nem hívom vissza. Ez rossz fiú.”

A grund katonái, akik a farakások – erődök – tetejéről nézték végig a két fiú beszélgetését
most megéljenzik az elnököt.

„S ezzel megkezdődött a gyakorlat. Harsány vezényszavak hangzottak, csapatok száguldoztak

a farakások közt, erődöket rohantak meg, s repültek a homokbombák jobbra-balra. Minden
pompásan ment. A kiosztott szerepet mindenki jól tudta. S ez nagyra növelte a lelkesedést.”

A gyakorlat végeztével Barabás emlékezteti Kolnayt, hogy megígérte a gittegylet rendkívüli

ülésének összehívását. Kolnay kelletlenül összehívja a gyűlést, mielőtt azonban elmerülnének
a részletekben, újabb kopogás hallatszik a kiskapun.

A kapuban egy felnőtt, szakállas úr áll, aki közli, hogy ő a Geréb apja. Elmondja, hogy Geréb
sírva ment haza, és bár először nem akarta elárulni, hogy miért sír, az apja végül kiszedte
belőle az igazat. Geréb apja most azért jött, hogy megtudja, valóban áruló-e a fia. Amikor
Geréb apja idáig ér a beszédben, akkora ér oda a kapuhoz Nemecsek és Boka is,
Nemecseknek haza kéne mennie, mert nagyon beteg.
„Nemecseknek égett a láztól az arca. Most már komolyan beteg volt. Lüktetett a halántéka,

forró volt a keze. És olyan különös volt körülötte az egész világ…”

Geréb apja rákiált a kis szőke, beteg gyerekre:

„- Felelj! – sürgette a fekete ember. – Most beszéljetek! Felelj! Áruló volt?”

Nemecsek lázasan, betegen gyorsan átgondolja, hogy mit válaszoljon. A lelke mélyé sajnálja
Gerébet és tudja, hogy ha most elmondja az apjának az igazat, akkor Geréb még az apjától is
ki fog kapni.

„- Nem, kérem. Nem áruló.”

Geréb apja tehát megnyugodhat, sőt, azt is kijelenti, hogy ha a fia nem áruló, akkor
tulajdonképpen a Pál utcai fiúk hazudtak.

„- Haha! – mondta gúnyosan a fekete szakállú ember. – Hát hazudtatok! Mindjárt tudtam én,

hogy az én fiam becsületes gyerek!”

A kis, szőke Nemecsek most már igazán rosszul van, fáj a feje, lázas, már-már önkívületben
van. rosszul viseli, hogy most már sokadjára alázzák meg, pedig ő mindig mindenkinek csak
jót akart.

„De akkor már Nemecsek is sírt, nagyon szomorúan, nagyon keservesen, az ő

közlegényszívének minden mélységes fájdalmával, és ebben a lázas sírásban egyre csak ezt
motyogta:

– Kisbetűvel írták a nevemet… kisbetűvel írták az én szegény, tisztességes kis nevemet…”

7. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

A Pál utcai fiúk csapata 1889 március,
Geréb egy nappal az előző fejezet A grund
Mari, a cselédlány után

A fejezet az iskolai tanteremben kezdődik, latinórán. Az egész osztályt a délutáni csata tartja
izgalomban. Rácz tanár úr ki akarja hívni felelni Nemecseket, de Nemecsek nincs ott az
iskolában, otthon kellett maradnia, mert beteg, megfázott. Rácz Tanár úr fejcsóválva mondja,
hogy jobban kéne magukra vigyázniuk.

„De a Pál utcaiak összenéztek. Ők jól tudták, hogy hogyan és miért nem vigyázott magára

Nemecsek. […] Minden arcról le lehetett olvasni, hogy ez a Nemecsek valami szép dologban
hűlt meg. Egyszerűen szólván: a hazáért hűlt meg szegény Nemecsek, megfürdött vagy
háromszor, egyszer véletlenül, egyszer becsületből, egyszer meg kényszerűségből. És a
világért nem árulta volna el senki ezt a nagy titkot, pedig most már mindenki tudta, még a
gittegylet is. Sőt a gittegylet kebelében mozgalom is

indult meg aziránt, hogy Nemecsek nevét kitöröljék a fekete könyvből, csak egyelőre még nem
tudtak megegyezni arra nézve, hogy előbb javítsák-e ki a kis kezdőbetűket nagy kezdőbetűkre,
s csak azután töröljék-e ki, avagy hogy kitöröljék minden teketória nélkül.”

Iskola utána a Pál utcaiak a grundra sietnek, izgatottan készülnek a csatára. Boka bejelenti,
hogy a hadiállapotra tekintettel leteszi az elnöki címet és felveszi a tábornoki rangot, majd
hadgyakorlatot rendel el.

Ekkor azonban ismét kopognak az ajtón, ahol egy cselédlány áll, Mari. Kiderül, hogy Mari
levelet hozott Gerébtől, a levélben Geréb az írja, hogy:

 Hálás a Pál utcai fiúknak – különösen Nemecseknek – amiért azt mondták az apjának,
hogy nem volt áruló
 Mindenképpen szeretne visszakerülni a grund csapatába, ezért előző nap este titokban
kint járt a Füvészkertben, ahol felmászott ugyanarra a fára, ahol korábban Nemecsek
is rejtőzött és kihallgatta a vörösingesek nagygyűlését, amin kiderül, hogy:
 A vörösingesek egy nappal elhalasztják a háborút
 Tudják, hogy Nemecsek kihallgatta őket és a Pál utcaiak értesültek a haditervről. Úgy
gondolják, hogy Bokáék arra számítanak, hogy ők megváltoztatják a támadási tervet,
azonban úgy akarnak túljárni a Pál utcai fiúk eszén, hogy nem változtatnak semmin.
 Geréb könyörög, hogy vegyék vissza a csapatba.

Boka felolvassa a levelet a hadsereg előtt és megkérdezi, hogy visszavegyék-e Gerébet.

„És a fiúk, mi tagadás, jó fiúk voltak. Valamennyien egyszerre ezt válaszolták:

– Vissza!
Boka pedig a cselédhez fordult, és így szólt:

– Mondja meg, hogy jöjjön ide. Ez a válasz.”

Geréb tehát újra csatlakozhat a Pál utcaiak csapatához, amit boldogan meg is tesz. Nem
sokkal később három követ érkezik fehér zászlóval a vörösingesektől. Bokáék először azt
hiszik, hogy Geréb megint hazudott és Áts Feriék nem is halasztották el a támadást. végül
azonban kiderül, hogy a követek (a két Pásztor és Szebenics) csak a hadüzenetet jöttek átadni
és megüzenni, hogy másnap délután fél háromkor fognak támadni. Boka a Pál utcaiak
nevében elfogadja a hadüzenetet és megbeszéli a vörösingesek követeivel a csatában
tanúsítandó magatartást:

 A csatában háromféle harcolási mód lesz: homokbombák, szabályszerű birkózás és

lándzsavívás
 „Akinek mind a két válla érinti a földet, az le van győzve, és többé nem birkózhatik.
De azért
 szabad a másik két módon harcolnia.”
 „A lándzsával pedig sem verekedni, sem szúrni nem szabad. Vívni kell.”
 „És kettő egy ellen nem támadhat. De csapatok csapatok ellen támadhatnak.”

A vörösinges követek elfogadják ezeket a feltételeket. A követek vezetője, az idősebb Pásztor

ezek után még elmondja, hogy Áts Feri azzal is megbízta őket, hogy kérdezősködjenek
Nemecsek után, mert úgy hallották, hogy beteg. Boka elmondja nekik, hogy a kis szőke fiú
valóban súlyosan megfázott.

A követek ezután meglátogatják az otthonában Nemecseket, aki ágyban fekszik. A vörösinges

követek átadják Nemecseknek Áts Feri üdvözletét és azt kívánják neki, hogy gyógyuljon meg,
sőt az idősebbik Pásztor külön is bocsánatot kér Nemecsektől a fürdetésért. Nemecsek
megbocsát és szomorúan veszi tudomásul, hogy a csata másnap lesz, tehát ő a betegsége miatt
nem lehet ott.

A követek ezután kivonulnak a kis beteg szobájából.

„Ott a Nemecsek anyja sírva mondta:          

– Ti mind… ti mind olyan derék, jó fiúk vagytok… hogy így szeretitek az én szegény kisfiamat.

Ezért… ezért… mind a hárman kaptok most egy csésze csokoládét…

A követség tagjai egymásra néztek. A csokoládé csábító dolog volt. De azért mégis előlépett

Pásztor, és most az egyszer nem hajtotta a mellére, hanem fölemelte szép barna fejét, és

büszkén mondta:

– Nekünk ezért nem jár csokoládé. Indulj!

És kimasíroztak.”
8. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

1889 március,
A Pál utcai fiúk csapata
egy nappal az előző fejezet A grund
A vörösingesek csapata
után

Felvirrad a csata napja, a Pál utcaiak csapat már háromnegyed kettőkor összegyűlik a
grundon. (Emlékezzünk, a hadüzenet értelmében a csata pontban délután háromkor kezdődik)
Boka az utolsó pillanatban még változtat a haditerven, két erőd elé árkot ásnak, a Pál utcaiak
egy része majd innen fog támadni. A fahasábokból álló erődök tetején kis piros-zöld zászlók
lobognak, kivéve a hármas számún, onnan hiányzik a zászló

A hiányzó zászló sorsa:

 Először Áts Feri lopta el a grundról (lsd. 2. fejezet)

 A vörösingesek által a füvészkerti romban elrejtett zászlót Nemecsek lopta vissza.
 Mivel Nemecseket elfogták a vörösingesek, és a két Pásztor kicsavarta a kezéből a
zászlót, az újra visszakerült a vörösingesek titkos fegyverraktárába (lsd. 5. fejezet)
 A zászlót ezután Geréb, az áruló vitte vissza a Pál utcaiaknak, hogy kedveskedjen
nekik.

A zászló most tehát a Pál utcaiaknál van, de Boka becsületes harcban akarja visszaszerezni,
ezért – még előző este, miután a vörösinges követség elment a grundról – Boka is követeket
küld (Csele, Csónakos és Weisz) a füvészkertbe, akik átadják a zászlót azzal, hogy a
vörösingesek másnap hozzák magukkal a csatába és a Pál utcaiak majd visszaveszik tőlük, ha
tudják.

Délután kettő után néhány perccel Boka, a tábornok megtartja az utolsó szemlét a Pál utcai
hadsereg fölött. Nem sokkal ezután jelentik az őrszemek, hogy közeledik az ellenség, akik két
irányból támadnak.

Áts Feri a Pál utca felől támadókat vezeti

A Mária utca felől érkezőknek az idősebbik Pásztor az élén.

A Mária utca felől érkezők támadást indítanak, de az Áts Feri vezette másik sereg nyugodtan
áll a Pál utcában. Boka először megijed, nem érti, hogy a vörösingesek két csapata miért nem
támad egyszerre. Ezután azonban egy pillanat alatt átlátja a helyzetet és rájön, hogy Áts
Feriék arra várnak, hogy, a Pásztor vezette csapat a Pál utca felé szorítsa őket, és Áts Feriék
csak akkor fognak támadni.

Boka ekkor már azt is tudja, hogy a Pál utcaiak fogják megnyerni a csatát, mert a
vörösingesek rosszul osztották meg erőiket.

A grundon zajlik a csata és a Pál utcaiak lassan valóban a Pásztor-csapat fölé kerekednek,
egyenként bezárják a vörösingeseket a fűrészgép kunyhójába. A Pál utcában várakozó másik
vörösinges csapat erről semmit sem tud, csak hangok jutnak el hozzájuk. Végül Áts Feri is
rájön, hogy a tervezett csel nem sikerült, a Pásztor-csapatot legyőzték.

A vörösinges vezér rögtön átlátja, hogy komoly bajba kerültek, hiszen most az ő fél
csapatának kell felvennie a harcot a Pál utcaiak egész seregével szemben. Ennek ellenére –
becsületből – megindítja a támadást a Pál utca felől.

A csata újra fellángol, a vörösingesek eleinte jobban állnak, hiszen ők frissek és pihentek, míg
a Pál utcaiak kezdenek fáradni, mivel ők már megküzdöttek a Pásztor-féle csapattal is.

Lassan azonban érvényesülni kezd a Pál utcaiak létszámfölénye. Áts Feri is látja ezt és rájön,
hogy csak akkor fordíthat a csata menetén, ha sikerül kiszabadítaniuk a kunyhóba zárt
társaikat. Az előzetesen megállapított szabályok szerint ugyan ezt nem szabad, de a
vörösingesek úgy gondolják, hogy háborúban minden megengedett. Áts Feri meg is indul
társai élén a kunyhó felé:

„S e pillanatban, mintha a lába elé gurítottak volna valamit, hirtelen megállott. Egy kis
gyerekalak

ugrott elibe a kunyhó mellől. Megtorpant a vörösinges vezér, és mögötte megállt,

egymásnak lökődött a harcoló sereg.

Egy kisfiú állott Áts Feri előtt, egy kisfiú, aki egy fejjel volt kisebb, mint ő. Egy vézna, szőke

gyerek emelte két kezét a magasba, tiltólag. […] És a kis szőke, vékony csontú, beteg gyerek
abban a pillanatban ölre kapta a nagy Áts Ferit, és

rettenetes erőfeszítéssel, amelyhez csak a láza, a forró, lüktető láza, az önkívülete adta
szegény

kis testének az erőt, a meglepett vezért annak rendje és módja szerint a földhöz teremtette.

Aztán lerogyott ő is, ájultan.”

Mivel a szabályok értelmében, ha valakinek a két válla a földhöz ér, akkor legyőzöttnek kell
tekinteni és nem harcolhat tovább, ezért a vörösingesek rögtön kétségbe estek, vezérük
„elesett”

„A pillanatnyi zavart felhasználták a Pál utcaiak. Összefogóztak, nagy lánccá alakultak, és

kifelé szorították a meglepett sereget.”

A Pál utcaiak tehát győztek, mindenki megmámorosodott a diadaltól. De a kis Nemecsek még
mindig ájultan feküdt a földön, Boka és Janó, a tót, gyorsan vizet hoznak, hogy magához
térjen. Ekkor Nemecsek elmeséli, hogy szökött meg hazulról, amíg a szülei nem voltak
otthon, mert lázálmában úgy hallotta, mintha társai hívnák őt.

Közvetlenül a csata után:

  A vörösingesek közül csak Áts Feri maradt a grundon, majd szomorúan ő is távozott,
ő az egyetlen, aki a fegyverét is magával vihette, Boka „Tisztelegj!”-et vezényel a
tiszteletére.
 Geréb, az egykori áruló, mivel a csatában derekasan harcolt a Pál utcaiak oldalán,
visszakapja főhadnagyi rangját. (Szebenicstől is ő szerezte vissza a zászlót a harc
hevében)
 Nemecseket, az egyetlen közlegényt kapitánnyá léptetik elő.

„Észre se vették, hogy egy szegényes ruhába öltözött kis asszony sietett végig a hátuk mögött
a

grundon, és most egyszeribe elibük került.”

Nemecsek édesanyja az, aki kétségbeesetten kereste beteg fiát. Ölbe veszi a kisfiút és elindul
vele haza. A Pál utcaiak pedig úgy döntenek, hogy elkísérik a nap hősét, kettős sorban,
csendesen mennek Nemecsek és az édesanyja után. A házuk előtt Nemecsek még kezet fog
mindenkivel, majd bemennek. A Pál utcai fiúk győztes csapata pedig lassan elindul hazafelé,
egyedül Boka marad a ház előtt, aki most végre elsírhatja magát.

„Ő is érezte, tudta azt, amit egyikük sem mert kimondani. Ő is látta, mint pusztul az ő
közlegénye

lassú, szomorú elmúlással. Tudta, mi lesz ennek a vége, s tudta, hogy már nemsokára lesz
vége. Nem bánta ő most, hogy győztes hadvezér, nem bánta, hogy ezúttal először nem volt
férfias, komoly, nem bánta, hogy kitört belőle a gyerek, csak sírt, és egyre ezt mondogatta:

– Kis barátom… édes jó barátom… édes jó kis kapitányom…”

Boka tehát már ekkor érzi, hogy Nemecsek betegsége nagyon súlyos, a kisfiú aligha fog
felépülni belőle. Bokát nem ereszti a ház, valamiért úgy érzi, ott kell maradnia a ház előtt,
mintha díszőrséget állna.        Átmegy az út másik oldalára, onnan figyeli tovább a kis házikót
a Rákos utcában, ahol kis barátja betegen fekszik.

Egyszer csak lépteket hall, és meglepődve látja, hogy Áts Feri a vesztes vörösingesek vezére
tart Nemecsekék háza felé.

„És most farkasszemet nézett egymással a két vezér. Életükben először álltak egymással
szemtől szembe, négyszemközt. Itt találkoztak, ez előtt a szomorú ház előtt. Az egyiket a szíve
hozta ide, a másikat a lelkiismerete.”

Ne feledjük, Áts Ferinek nagy szerepe volt abban, hogy Nemecseknek többször is meg kellett
fürödnie, és ezért megfázott.

Végül mindkét hadvezér hazafelé indul, a grundért vívott csata napja véget ért.
9. fejezet

Ez a fejezet csak pár oldalas és néhány bejegyzést olvashatunk benne a gittegylet

nagykönyvéből, melyek lényege:

 Az egylet elismeri, hogy korábban igazságtalanul vádolták Nemecseket gyávasággal

és írták be a nevét kisbetűvel a könyvbe, ezért ezt most kijavítják és csupa nagybetűvel
írják Nemecsek Ernő nevét
 Az egylet tagjai köszönetüket fejezik ki Boka János tábornoknak az előző napi csata
sikeres levezényléséért.
 Kolnayt, mint a gittegylet vezetőjét, az egylet megrovásban részesíti, mert hagyta
kiszáradni az egyleti gittet.
10. fejezet

Főbb szereplők Időpont Helyszín

Nemecsek

Nemecsek szülei 1889 március,

Nemecsekék Rákos utcai háza
Boka  

A gittegylet küldöttsége

Nemecsek Ernő, a Pál utcai fiúk egykori közlegénye, most kapitánya nagyon beteg.

„Lesoványodott,a haja megnőtt, az arca beesett. Nem volt halavány, és talán éppen az volt a
dologban a szomorú, hogy mindig piros volt a két orcája. Nem egészséges pirosság volt ez. A
belső

tűznek volt a sugárzása, ami napok óta szüntelenül égette.”

Anyja, „a kis szőke asszony” ott virraszt az ágya mellett. Édesapja, aki szabó, éppen ekkor ér
haza a műhelyből, munkát hozott haza is. Ekkor érkezik barátjához látogatóba Boka.
Nemecsek megörül neki, majd kijelenti, hogy ő bizony meg fog halni.

Boka és a szülők megpróbálják csitítani, vigasztalni a kis beteget.

„- Bolondot beszélsz, fiam – mondta a szabó, és köszörülte a torkát. – Khm! Khm! Bolondot

beszélsz.”

Nemecsek azonban hajthatatlan.

„De ő ezúttal szigorú volt,és rossz néven vette, hogy nem hisznek neki. Tekintélyes arcot
vágott, és kijelentette:

– Hát szavamat adom neked, hogy meghalok!”

Megérkezik az orvos is, megvizsgálja a kisfiút, majd félrehívja az apját, hogy a többiek ne
hallják, amikor közli vele a vizsgálat eredményét:

„- Nemecsek úr – mondta neki -, maga férfiember, én magával őszintén fogok beszélni.

A szabó lehajtotta a fejét.

– Ez a kisfiú már nem éri meg a reggelt. Talán még az estét se.”
Most tehát a doktor megfellebbezhetetlenül kimondta azt, amit a szobában lévők eddig is
tudtak, de nem mertek, nem akartak elhinni. A kis Nemecsek Ernő a sok hideg vízben fürdés
miatt annyira megfázott, hogy még nem fog meggyógyulni.

Közben bent a szobában Nemecsek arra kéri Bokát, hogy ülnök le az ágyára és mesélje el, mi
történt a csata után. Boka elmondja, hogy:

A vörösingesek gyűlést tartottak a szigeten, ahol Áts Ferit leváltották a vezérségről, mert
elvesztette a csatát. Az új vezér az idősebbik Pásztor lett. Ekkor azonban megjelent a
füvészkert őre és közölte a fiúkkal, hogy az igazgató nem tűri tovább a vörösingesek
lármázását. A vörösingeseknek tehát el kellett hagyniuk a szigetet, a hídra pedig zárható ajtót
szereltek.

Nemecsek nevét kijavították a gittegylet könyvében csupa nagybetűre. Nemecsek ezt nem
akarja elhinni, de Boka elmondja neki, hogy hamarosan az egész gittegylet meglátogatja őt és
átadnak egy díszoklevelet, amit direkt neki készítettek erre az alkalomra.

A kis szőke fiú most már nagyon beteg, lázas, félrebeszél, a grundra képzeli magát, újraéli a
csatát, lassan Bokát és a szüleit sem ismeri meg.

Végre megérkezik a gittegyleti küldöttség a díszoklevéllel, amire piros tintával írták rá, hogy
az egylet ünnepélyesen bocsánatot kér NEMECSEK ERNŐTŐL.

Szomorú módon azonban a küldöttség már későn érkezett, a kis szőke fiú meghalt.

„Nemecsek Ernő gittegyleti titkár, a Pál utcai grund kapitánya pedig örök csöndességben,
falfehéren, lehunyt szemmel feküdt hanyatt az ágyban, s most már bizonyos volt róla, hogy
semmit nem lát, és semmit nem hall, ami körülötte történik,mert Nemecsek kapitány látásáért
és hallásáért eljöttek az angyalok, és elvitték oda, ahol csak az olyanok hallanak édes
muzsikát, és látnak fényes tündöklést, mint amilyen Nemecsek kapitány volt.”

Aznap este Boka elment a grundra, amely most szomorúan, kihaltan feküdt. Felmászott az
egyik erődbe és újra végigélte milyen szép napokat töltöttek itt kis szőke barátjával. Már
éppen indulni akarna, amikor észrevesz a kunyhó mellett egy háromlábú állványt és fehérre
festett fakarókat.

Janótól megtudja, hogy másnap építkezni kezdenek a telken, vagyis beépítik a grundot. Boka
teljesen kétségbeesik, mert most elveszik tőlük azt a kis területet, amiért annyit küzdöttek,
amiért tulajdonképpen Nemecsek kapitány meghalt…

„A kapuból még visszanézett egyszer. Mint aki a hazáját hagyja el örökre. És abban a nagy
fájdalomban, mely erre a gondolatra a szívét összeszorította, csak egy csöppecske, csak egy
nagyon kicsi vigasztalás vegyült. Ha már szegény Nemecsek nem érte meg azt, hogy a
gittegylet bocsánatkérő küldöttségét fogadhassa, legalább nem érte meg azt sem, hogy
elveszik tőle a hazáját, amiért meghalt.

És másnap, mikor az egész osztály néma, ünnepies csöndben ült a helyén, és Rácz tanár úr
komoly léptekkel, lassan, ünnepélyesen ment föl a katedrára, hogy onnan a nagy csöndben
halk szóval emlékezzék meg Nemecsek Ernőről, és felszólítsa az egész osztályt, hogy holnap
délután három órakor valamennyien fekete vagy legalábbis sötét ruhában gyülekezzenek a
Rákos utcában, Boka János komolyan nézett maga elé a padra, és most először kezdett
derengeni egyszerű gyereklelkében a sejtés arról, hogy tulajdonképpen mi is az élet, amelynek
mindnyájan küzdő, hol bánatos, hol vidám szolgái vagyunk.”           

-Vége-